1. § Az 1875:XXXVII. törvénycikkbe foglalt kereskedelmi törvénynek a biztosítási ügyletre vonatkozó rendelkezései az ebben a törvényben megállapított rendelkezések szerint módosulnak és egészíttetnek ki.
2. § A biztosítási díj, hacsak a felek a szerződésben másként nem minden következő biztosítási időszakra pedig az illető időszak első napján állapodtak meg, az első biztosítási időszakra a szerződés megkötésével, válik esedékessé.
A biztosítási időszak, vagyis az az idő, amelyre a biztosítási díj mint egység van meghatározva: egy év, kivéve, ha a felek a biztosítási díjat egy évnél rövidebb időszakok szerint állapították meg. Egy évnél rövidebb időre szóló részletfizetések kikötése egymagában még nem jelenti ily rövidebb időszaknak a megállapítását.
A biztosítási díjjal a jelen törvény alkalmazása szempontjából egy tekintet alá esnek azok a pénzbeli mellékszolgáltatások, amelyeket a biztosítási szerződés vagy jogszabály alapján a biztosító részére fizetni kell.
A biztosítás egész tartamára megállapított egyszeri díj az első időszakra járó díjjal egy tekintet alá esik.
3. § Az első biztosítási időszakra járó díj megfizetésére a szerződő fél csak a kötvény kiszolgáltatása ellenében köteles, kivéve ha a felek megállapodása vagy a szerződés természete szerint kötvény kiállítása ki van zárva.
4. § Ha a kárbiztosítás esetében a biztosítás hatályának beálltakor vagy még ez előtt fizetendő díjat az esedékességtől harminc nap alatt a kötelezett meg nem fizeti, a biztosító - választása szerint - vagy a szerződés teljesítését követelheti, vagy pedig elállhat a szerződéstől.
Ha a biztosító díjkövetelését az előbbi bekezdésben megszabott harminc napi határidő eltelte után további hatvan nap alatt bírói úton nem érvényesíti, őt a szerződéstől elállottnak kell tekinteni. Hogy a biztosító díjkövetelését e határidőben érvényesíti-e vagy nem, erről a szerződő felet legkésőbb a hatvanadik napon feladott ajánlott levélben értesíteni köteles.
Ha a biztosító díjkövetelését bírói úton kellő időben érvényesíti és a biztosítási eset az alatt az idő alatt következik be, amelyre a követelt díj jár, a biztosító szerződésszerű kötelezettségének teljesítésére köteles, még ha a biztosítási eset bekövetkeztekor a díj még nem volt is kifizetve. Ha azonban a szerződéstől még a biztosítási eset bekövetkezése előtt elállott, a kárveszély viselése nem terheli őt.
5. § Ha kárbiztosítás esetében a biztosítás hatályának beállta után fizetendő díjat a kötelezett az esedékességkor vagy az e végre engedett fizetési halasztás elteltéig meg nem fizeti, a biztosító köteles a mulasztás következményeire - ezek között kifejezetten a szerződést megszüntető következményekre is - figyelmeztetéssel ajánlott levélben felhívni, hogy a díjat a felhívás kézhezvételétől számított és harminc napnál rövidebbre nem szabható határidő alatt fizesse meg. A felhívás elmaradhat, ha a biztosító a szerződő felet az esedékesség napját megelőző harminc napnál nem korábban a jogkövetkezmények megjelölésével az esedékesség idejére és fizetési kötelezettségére ajánlott levélben előre figyelmeztette s neki az utólagos teljesítésre az esedékességtől legalább harminc napi határidőt engedett. Ha a szerződő felet a díj megfizetésében vétlen baleset vagy erőhatalom akadályozta, az utólagos teljesítésre szabott határidőbe az akadály időtartamát nem lehet beszámítani.
Ha az utólagos teljesítésre engedett határidő eredménytelenül telt el, a biztosítónak választása szerint joga van vagy a szerződés teljesítését követelni, vagy pedig díjköveteléséről lemondva, a szerződést rögtöni hatállyal felmondani és esetleges kárának aránylagos megtérítését követelni.
Ha a biztosító díjkövetelését az utólagos teljesítésre engedett határidő eltelte után további hatvan nap alatt bírói úton nem érvényesíti, a szerződést e határidő utolsó napjával megszűntnek kell tekinteni. Ha pedig a biztosító díjkövetelését e további határidő alatt bírói uton érvényesíti, a 4. § utolsó bekezdésének rendelkezései megfelelően irányadók.
6. § Az előbbi § 1. bekezdésében megszabott felhívást arra a címre kell intézni, amelyet a szerződő fél a biztosítónak írásban bejelentett.
A biztosító a fél régi címére küldheti az említett felhívást mindaddig, amíg a fél új címet be nem jelent.
E § szabályait a biztosító egyéb jognyilatkozatára is alkalmazni kell.
7. § A szerződő fél a hátralékos díjnak, kamatának és az esetleges felhívási költségnek és perköltségnek megfizetésével mulasztását mindaddig pótolhatja, amíg az elállás a 4. § értelmében vagy a rögtöni hatályú felmondás vagy a szerződés megszűnése az 5. § értelmében be nem következett.
8. § A szerződő fél (biztosított) az időszakonkinti díjfizetés mellett kötött oly kárbiztosítási szerződést, amelynek a szerződésben megszabott időtartama hat évnél hosszabb, a hat év eltelte után felmondhatja. E felmondás jogáról előre lemondani nem lehet.
A szerződést hat év eltelte előtt a felek bármelyike felmondhatja, ha ezt a biztosítási szerződésben kikötötték.
Ha a biztosító a biztosítási díjtételt - bár a szerződésnek megfelelően - felemeli, a szerződő fél a szerződést a felemelés közlésétől harminc nap alatt a hat év eltelte előtt felmondhatja. E felmondás jogáról előre lemondani nem lehet. A folyó biztosítási időszakra felemelt díjat nem lehet követelni.
A felmondás a folyó biztosítási időszak végével szünteti meg a biztosítás hatályát. A felmondásnak ezt az időpontot legalább harminc nappal meg kell előznie, kivéve az előbbi bekezdés esetét.
9. § Életbiztosítási szerződés alapján az időszakonkint fizetendő biztosítási díjakat bírói úton érvényesíteni nem lehet, kivéve az első biztosítási időszakra járó díjat s azokat a díjakat, amelyeknek a fizetésére a szerződő fél a mindenkori esedékességekre külön-külön írásban kötelezte magát.
A biztosító azonban szerződési bírságot köthet ki arra az esetre, ha a szerződő fél megelőző felmondás nélkül szünteti meg a díjfizetést. A bírság nem haladhatja meg az első időszakra eső díj összegének egynegyed részét.
Az első időszak díja, valamint az esedékesség után külön kötelezett díj tekintetében a 4. §, az 5. § 1. bekezdése, a 6. és a 7. rendelkezései megfelelően irányadók.
10. § A szerződő fél (biztosított) az időszakonkinti díjfizetéssel kötött életbiztosítási szerződést bármikor felmondhatja. E felmondás jogáról előre lemondani nem lehet.
A felmondás a folyó biztosítási időszak végével szünteti meg a biztosítást. A felmondásnak ezt az időpontot legalább harminc nappal meg kell előznie.
A szerződést felmondottnak kell tekinteni, ha a szerződő fél (biztosított) az első biztosítási időszakot követő valamely időszak díját a biztosítótól kitűzött utólagos határidő (5. § 1. bekezdése) elteltéig meg nem fizeti.
11. § A balesetbiztosításra a 4-8. §-okat kell alkalmazni.
A kereskedelmi törvény 485. §-ának 5. pontjában megállapított rendelkezését a balesetbiztosításra is alkalmazni kell.
12. § A kereskedelmi törvény 485. §-ának 4. pontjában és 505. §-ának 3. pontjában megállapított rendelkezés hatályát veszti.
Szerződő fél megjelölés ebben a törvényben azt a személyt jelenti, aki akár a maga, akár más érdekében a biztosítóval a biztosítási ügyletet megköti.
A 8. § első bekezdésében említett felmondási jog a biztosítót nem illeti meg.
A 8. § második bekezdésében említett felmondási jognak csak akkor van helye, ha ezt a biztosítási szerződésben mind a két fél javára kölcsönösen kikötötték.
13. § Utasíttatik az igazságügyi, a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszter, hogy a biztosítási ügynök jogállásának és általában a biztosítási jog egész rendszerének újabb szabályozásáról minél előbb törvényjavaslatot terjesszenek a törvényhozás elé.
Felhatalmaztatik azonban a m. kir. minisztérium, hogy a törvényhozás rendelkezéséig rendelettel szabályozza a biztosítási ügynök jogállását, különösen abban a tekintetben, mennyiben érinti az ügynök közreműködése a feleknek a biztosítási szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit. Az e felhatalmazás alapján kiadott rendeletet a törvényhozásnak utólag be kell jelenteni.
14. § Ha a bírói eljárás tárgya belföldi pénznemben érvényesített olyan pénzkövetelés, amelyet a hitelező biztosító magánvállalat ellen élet- vagy járadékbiztosítási szerződés alapján a keletkezéskori névértéknél magasabb összegben érvényesít, az eljárást - bármelyik szakában, tehát a keresetlevél vagy a végrehajtási kérvény elintézésekor is - hivatalból fel kell függeszteni arra az időre, amíg az ilyen magánjogi pénztartozások átértékelését törvény rendezi, legkésőbb azonban az 1927. év végéig. *
Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást abban az esetben, ha a felek a pénz esetleges értékváltozásnak következményeit megállapodással kifejezetten előre rendezték, vagy ha az adós a követelés át nem értékelt összegének kifizetését jogellenesen megtagadta.
A kormány utasíttatik, hogy e pénztartozások átértékelésének kérdésére nézve legkésőbb az 1927. évi június hó 30. napjáig törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé.
15. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.
E törvény hatálya az életbelépésekor már fennálló biztosítási szerződésekre is kiterjed. Ha azonban a szerződő fél a jelen törvény életbelépésének napja előtt kötött szerződést, még pedig a hat évnél rövidebb időtartamút, az e naptól számított harminc nap alatt felmondja, az ily szerződésen alapuló biztosítás hatálya a folyó biztosítási időszak elteltével megszűnik.
A felmondást írásban - és pedig kis- és nagyközségekben a községi előljáróság által hitelesítve - vagy személyesen vagy ajánlott levélben kell a biztosítóhoz eljuttatni.
Ha a szerződő félnek e törvény életbeléptekor ugyanarra a tárgyra, ugyanarra az időre s ugyanazon esemény ellen kötött több biztosítási szerződése van, az előbb meghatározott időben és módon e szerződések bármelyikét felmondhatja. Ha felmondási jogával nem él, a szerződések érvényességére az 1875:XXXVII. tc. 470., 471. és 501. §-a irányadó.
E törvényt az igazságügyminiszter, a pénzügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszter és a belügyminiszter hajtja végre.
