A kormány elhatározta a földreformeljárás során házhelyhez juttatott személyeknek kedvezményes (4%-os kamatozású) építkezési hitelekkel való támogatását. Ezen akciónak gyakorlati kiviteli módja az, hogy a kormány a törvényhozás által e célra engedélyezett összegeket üzletrészjegyzések útján a lebonyolítással megbízott vagy megbízandó szervnek bocsátja rendelkezésre és a hiteleket az egyes érdekelt házhelyeseknek ez a szerv folyósítja.
Minthogy az államháztartás egyensúlyának megóvása elengedhetetlenül megköveteli azt, hogy ezek a hitelezett összegek a támogatásban részesítendő házhelyhez juttatott személyektől pontosan be is folyjanak, gondoskodni kell arról, hogy a lebonyolítással megbízott vagy megbízandó szerv követeléseinek biztosítása és behajtása érdekében megfelelő törvényhozási intézkedések lépjenek életbe.
Szükségesek ezek a rendelkezések azért is, mert a földreformeljárás során házhelyhez juttatott személyek támogatása az állam jelen pénzügyi helyzetében csak több éves program keretében oldható meg és a későbbi évek szükségletének fedezése csak a lebonyolító szerv részére a folyó és az előző költségvetési években rendelkezésre bocsátott összegeknek ismételt felhasználása mellett lesz lehetséges.
Egyidejűleg gondoskodik a törvényjavaslat arról is, hogy a földreformeljárás során juttatott házhelyek beépítéséhez és a falu kultúrnívójának emeléséhez fűződő közérdekekre való tekintettel a lebonyolító szerv ügyeletei és az ennek működésével kapcsolatos ügyletek a legmesszebbmenő adó- és illetékkedvezményben részesíttessenek és ez úton a hitelek igénybevételével kapcsolatos költségek a legcsekélyebbre csökkentessenek.
Az 1. § módot nyujt arra, hogy ott, ahol a házhelyek telekkönyvi átírása a házhelyhelyhez juttatottak javára még nem történt meg, a lebonyolító szerv követelései már a hitel engedélyezésével minden külön telekkönyvi bekebelezés nélkül is, dologi biztosítékhoz jussanak. A lebonyolító szerv részéről engedélyezett építési hitelek a telekkönyvileg még rendezetlen házhelyeknél dologi teherként fogják terhelni a házhelyet és ennek felülépítményeit. Erre a rendelkezésre azért van szükség, mert e nélkül a lebonyolító szerv követeléseinek dologjogi biztosítása ez idő szerint gyakorlatilag keresztülvihetetlen volna. Köztudomású ugyanis, hogy a földreform telekkönyvi lebonyolításának munkálatai ma még a legkezdetlegesebb stádiumban vannak és előreláthatólag csak hosszabb idő multán fognak befejezést nyerhetni.
Ott, ahol a lebonyolító szerv részéről nyujtandó hitel engedélyezésének időpontjában a házhely már telekkönyvileg a juttatott fél tulajdonában van, biztosítható lesz a követelés az általános érvényű telekkönyvi szabályok értelmében eszközlendő zálogjogi bekebelezés útján. Ilyen ingatlanoknál tehát a követelés dologjogi biztosítása tekintetében különleges törvény intézkedésre nincs szükség.
Gondoskodik a javaslat arról, hogy a lebonyolító szerv házépítési hiteleit rangsorban megelőzzék a törvényes elsőbbséget élvező köztartozások és mindazok a kötelezettségek, melyek a házhely ellenértéke (megváltási ára), valamint annak bére (járadéka) címén a házhelyhez juttatott személyt - a megváltást szenvedő fél, illetve a vagyonváltság földeknél az állam javára - terhelik.
Módot nyujt e mellett az 1. § arra is, hogy a lebonyolító szerv követelését, amely dologi teherként első helyen nehezedik az ingatlanra, rangsorban megelőzhesse a lebonyolító szerv hozzájárulásával minden olyan tehertétel, amelyeknek javára az rangsorozati elsőbbséget engedélyez. Ez a rendelkezés abban találja indokát, hogy olyan esetekben, midőn a lebonyolító szerv anyagi eszközeinek korlátozott volta miatt az építkezési hitelszükségletnek csak egy részét képes kielégíteni, más hitelforrást is igénybevehessenek a házhelyhez juttatott felek az indokolt építkezési hitel megszerzésére.
A szerzett jogok biztonsága érdekében kimondja a javaslat azt, hogy a törvény életbelépte előtt bekebelezett követeléseket a lebonyolítással megbízott vagy megbízandó szerv követeléseivel szemben elsőbbség illeti meg.
A lebonyolító szerv építési hitelköveteléseinek dologi teher jellegét elismeri a javaslat a földreform törvények alapján magánügyletekkel szerzett házhelyeknél is. Nem lenne ugyanis indokolt az, hogy a házhelyek beépítésére irányuló akció csak az OFB. részéről megváltási ítéletekkel juttatott ház helyekre szorítkozhassék és hogy ott, ahol a megváltást szenvedő a bírói ítélet bevárása nélkül önként valósította meg a földreform törvény céljául kitűzött feladatokat, az ekként keletkezett házhelyek kizárassanak a lebonyolítással megbízott szerv által nyujtandó kedvezményes hitelek sorából.
Az 1. § alá eső követeléseknek dologi teher jellegével való felruházása kivételes rendelkezés ugyan, azonban olyan intézkedés, amelyet a hasonló természetű ingatlan-értéknövelő befektetések céljait szolgáló kölcsönöknél már békebeli törvényeink is ismertek. Dologi teher jellegével ruházza fel például az 1889:XXX. tc. 6. és 55. §-a a vízszabályozási és talajjavítási kölcsönökből eredő követeléseket. Analóg - habár formailag más kivitelben - az 1906:V. tc. 12. és 13. §-a is, amely a filoxera által elpusztított szőlők felújítása céljaira nyujtott kölcsönöknek minden más, még a telekkönyvileg bekebelezett követeléseket is megelőző, elsőbbséget bíztosít.
A 2. §-ban foglalt rendelkezéssel gondoskodás történik arról, hogy mihelyt valamely községben a házhelyek telekkönyvi rendezése befejezést nyert, a lebonyolító szervnek eredetileg dologi teher minőséggel biztosított követelése, a dologi terhet megillető eredeti rangsorban az általános érvényű jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő módon jelzálogilag bekebeleztessék. Ezen telekkönyvi bejegyzés megtörténte után a lebonyolító szerv követeléseinek dologi teher minősége meg fog szűnni. Ehhez képest a helyzet a földreformmal kapcsolatos telekkönyvi munkálatoknak az egész ország területén történt lebonyolítása után akként fog alakulni, hogy a szóban levő követelések a telekkönyvi rendezés megtörténte után nem kivételes módon, hanem a magánjogi követelések általános érvényű telekkönyvi szabályainak megfelelően lesznek zálogjogilag biztosítva.
A telekkönyvi rendezés megtörténte után a lebonyolító szerv részéről kérelmezendő zálogbejegyzések technikájának egyszerűsítése érdekében intézkedik a javaslat arról, hogy a zálogjogi bejegyzés alapjául a lebonyolító szerv által kiállított tartozási kimutatás szolgáljon.
A 3- §.hoz
A 3. §-ban foglalt rendelkezések:
a) mentesítik a lebonyolító szerv követeléseit az 1920:XXXVI. tc. (a földreform törvény) 71., 72. és 76. §-aiban megállapított korlátozások alól. Ehhez képest a terheléshez nincs szükség az OFB. hozzájárulására. A végrehajtásnak az 1920:XXXVI. tc. 72. §-ában megállapított korlátozásai sem érvényesülnek ezekre a követelésekre. Ezek a követelések az általános végrehajtási jogszabályok rendelkezéseinek alkalmazásával lesznek behajthatók. b) A követelések behajtásának gyorsítása és annak olcsóbbá tétele érdekében - a szőlőfelújítási és talajjavítási kölcsönökről szóló fentebb idézett törvények rendelkezéseinek analógiájára - ezeknek az építési hitelköveteléseknek közadók módjára való beszedését és behajtását rendeli el a javaslat. c) A lebonyolító szerv követeléseiről kiállított tartozási kimutatást közvetlenül végrehajtható közokiratnak minősíti.
A 3. § összes rendelkezései nemcsak a lebonyolító szervnek dologi teher minőségével felruházott követeléseire, hanem a kölcsön folyósítása előtt telekkönyvileg már rendezett házhelyeken az említett szerv javára az általános telekkönyvi szabályok értelmében zálogjogilag bekebelezett építési hitelkövetelésekre, valamint ez által a szerv által zálogjogi bekebelezés nélkül bárminemű kötelezettségi okirat (váltó, kötelezvény, építési anyagokról szóló átvételi elismervény) alapján nyujtott hitelekre is alkalmazást nyernek. E mellett alkalmazandók lesznek ezek a rendelkezések nemcsak a házhelytulajdonossal, hanem annak készfizető kezelésével vagy a vele együtt kötelezett bármely személlyel szemben is.
A 4. § rendelkezései módot nyujtanak arra, hogy a jövőre nézve is biztosítható legyen a magántőke bekapcsolása a földreformeljárás során juttatott házhelyek beépítésénél. A lebonyolító szerv anyagi eszközeinek korlátozott volta mellett kívánatos az, hogy a magántőke minél intenzívebben álljon rendelkezésre a házhelyek beépítése céljaira. Ennek lehetősége volna elzárva azáltal, ha a javaslat rendelkezései a hitelügyletek körében forgalmon kívül helyeznék a földreformeljárás során kiosztott házhelyeket. A 4. § módot nyujt mindenkinek, aki ebben a kedvezményes hitelakcióban nem részesülhet, hitelezője megnyugtatására az irányban, hogy a házhely a lebonyolító szerv részéről nem fog olyan követeléssel megterheltetni, amely zálogjogi bekebelezés nélkül is dologi teherként fogna az ingatlanra ránehezedni.
Nem szorul külön indokolásra az 5-ik §-ak a visszaélések megelőzését célzó az a rendelkezése, hogy a lebonyolító szerv kedvezményes hiteleit a támogatásban részesített személyek kizárólag a kiosztott házhelyeken létesítendő házak felépítésére használják fel.
A 6-dik § felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek arra, hogy a házhelyépítési akció sikeréhez fűződő eminens szociális érdekekre való tekintettel a lebonyolító szerv részére, valamint az annak működésével kapcsolatos összes ügyletekre a legmesszebbmenő személyi és tárgyi adó- és illetékmentességeket és kedvezményeket nyujthassa. Ezek a mentességek és kedvezmények vonatkozhatnak nem csupán a házhelyeseknek nyujtandó hitelügyletekre, hanem a lebonyolító szerv anyagbeszerzési és továbbadási, valamint egyéb ügyleteire is. (Analóg rendelkezések találhatók az 1919. évi augusztus hó 4-iki németbirodalmi telepítési törvény - Reichssiedlungsgesetz - 28. §-ában és az osztrák 1919 május 31-iki és 1921. július hó 15-iki telepítési törvény - Wiederbesiedlungsgesetz - alapján az osztrák földmívelés- és erdőügyi miniszter részéről 1921. évi november hó 21-én 689. szám alatt kiadott rendelet 79. §-ában.)
