1. § Az a magyar adós, akinek a tartozások és követelések tárgyában kötött (az 1924:XXIII. törvénycikkbe iktatott) magyar-olasz egyezmény hatálya alá eső tartozása fejében a magyar állam a hitelezőnek az egyezmény 11. Cikke alapján kötvényeket szolgáltat a magyar állam részéről e célból rendelkezésre bocsátott kötvények névértékének összegét, valamint a követelésnek a magyar állam részéről esetleg készpénzben kiegyenlített töredékét a magyar államnak megfizetni köteles.
Ha valamely magyar állam adósnak az Amerikai Egyesült Államok polgáraival szemben fennálló tartozása fejében az 1926:II. törvénycikkbe iktatott megállapodás alapján a magyar állammal szemben megállapították az Amerikai Egyesült Államok részére fizetendő összeget, vagy ha a magyar állam az ilyen tartozást az adós előzetes meghallgatása után elismerte, az adós a tartozást a magyar államnak megfizetni köteles.
A fizetés módja és időpontja tekintetében a jelen szakasz első és második bekezdésében említett tartozásokra az 1923:XXVIII. törvénycikk rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Tőkének a jelen szakasz első bekezdésének esetében (1923:XXVIII. tc. 8. §-ának második bekezdése) a kötvények névértékét és a készpénzben kiegyenlített töredéket, a jelen szakasz második bekezdésének esetében pedig (1923:XXVIII. tc. 4. §-ának első bekezdése és 8. §-ának második bekezdése) azt az összeget kell tekinteni, amelyet a magyar állam terhére a tartozás és összes járulékai címén megállapítottak, vagy amelyet a magyar állam ezen a címen elismert. A magyar adós kamatot az 1923:XXVIII. tc. hivatkozott rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával a jelen szakasz első bekezdésének esetében az 1925. évi január hó 1. napjától, második bekezdésének esetében pedig attól a naptól kezdve köteles fizetni, amely napon a tartozást megállapító határozat kelt, vagy a tartozás elismerése történt.
Az elszámolás jogossága ellen az adós nem élhet panasszal (1923. évi XXVIII. tc. 33. §-ának 2. bekezdése) azon az alapon, hogy a tartozás megállapítása vagy megfizetése tárgyában a magyar állam ellen folyamatba tett eljárásban nem vett részt.
Az 1923:XXVIII. tc. 7. és 9. §-ainak rendelkezéseit a jelen szakasz első és második bekezdésében meghatározott tartozásokra megfeleleőn alkalmazni kell.
Arra az esetre, ha a jelen szakasz első bekezdésében említett tartozások rendezése - az olasz kir. kormánnyal való megegyezés alapján - nem a magyar állam kötvényeinek szolgáltatásával, hanem egyéb módon történnék, a pénzügyminiszter a magyar államnak a magyar adós ellen gyakorolható visszkeresetére vonatkozó szabályokat az 1923:XXVIII. törvénycikkben foglalt elvek figyelembevételével rendelettel állapítja meg.
Az 1922:XXVIII. tc. 3. §-ában foglalt felhatalmazás a jelen szakasz második bekezdésében említett tartozásokra is kiterjed.
2. § Ha az olasz adós a magyar hitelezővel szemben fennálló tartozását a tartozások és követelések tárgyában kötött (az 1924:XXIII. törvénycikkbe iktatott) magyar-olasz egyezmény 11. Cikkének nyolcadik bekezdése szerint olyképpen egyenlíti ki, hogy más magyar állampolgárral szemben fennálló követelését a magyar hitelezőre engedményezi, a magyar hitelező az engedményezett követelést csak oly módon érvényesítheti, amint ezt az olasz hitelező tehetné.
3. § Ha valamely magyar állampolgárnak Olaszország területén levő javát, jogát vagy érdekét zár alá vették és felszámolták, a magyar állam az érdekelt magyar állampolgárnak azt az összeget téríti meg, amelyet a magyar állampolgárok Olaszországban levő javainak felszámolásáról szóló (az 1924:XXIII. törvénycikkbe iktatott) magyar-olasz egyezmény 1. Cikkének a) pontja értelmében Magyarország javára írták.
A megtérítés módjára az 1923:XXVIII. törvénycikknek az idegen pénznemre szóló igények elszámolására vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A jóváírt összegek folyósítására szolgáló Állami Kötelezvények kamatozása az elszámolt összegek jóváírását követő naptári félév első napján, a sorsolás útján való törlesztés pedig az 1929. évben veszi kezdetét.
4. § Ha valamely külföldi állampolgárnak Belgiumban, a Brit Birodalomban, Franciaországban, Görögországban vagy Olaszországban levő valamely javát, jogát vagy érdekét zár alá vették és felszámolták, az ellenértéket pedig a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal számlájára vagy az Olaszországban levő magyar javak felszámolásáról szóló (az 1924:XXIII. törvénycikkbe iktatott) egyezmény 1. Cikkének a) pontja szerint vezetendő számlán jóváírták, a jóváírt összeget az érdekelt külföldi állampolgárral szemben is azok szerint a rendelkezések szerint kell elszámolni, amelyek magyar állampolgárokkal szemben irányadók. Az 1923:XXVIII. tc. 35. §-ának rendelkezései a külföldi állampolgárokra is kiterjednek.
5. § Az 1923:XXVIII. tc. 8. §-a harmadik bekezdéseinek második mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „Az átszámítás alapja a fizetési meghagyás keltét megelőző tőzsdei napon a budapesti áru- és értéktőzsdén jegyzett záróárfolyamok (pénz- és áruárfolyam) középárfolyama”.
6. § Az 1923:XXVIII. tc. 12. §-a a hatodik bekezdés után a következő rendelkezéssel egészíttetik ki: „Az a magyar adós, aki a trianoni békeszerződés 231. Cikke alá eső valamely tartozását egyezség útján rendezte, az egyéb tartozásai címén fizetendő összegnek nem csupán 50%-át, hanem ezenfelül még oly összeget is fizethet Állami Kötelezvényekkel, amely az egyezségi szolgáltatás feleértékének felel meg. Ez a szabály a már teljesített fizetésekre nem terjed ki.
Ha az egyezségi szolgáltatás más pénznemre szól, az átszámításra az egyezség teljesítése napján vagy az ezt megelőző tőzsdei napon a budapesti áru- és értéktőzsdén jegyzett záróárfolyamok (pénz- és áruárfolyam) középárfolyama irányadó. Ha az egyezség nem készpénzszolgáltatásra szól, a szolgáltatásnak a teljesítéskor fennállott értéke irányadó”.
Ezt a szabályt az 1. § első és második bekezdésében említett tartozásokra is alkalmazni kell.
7. § Az 1923:XXVIII. tc. 12. §-ának hetedik bekezdésében említett beszámítás az elszámolás tárgyában hozott határozat keltét megelőző tőzsdei napon a budapesti áru- és értéktőzsdén jegyzett záróárfolyamok (pénz- és áruárfolyam) középárfolyama alapján történik.
8. § Az 1923:XXVIII. tc. 13. §-a első bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „Ebben az esetben az átszámítás az elszámolás tárgyában hozott határozat keltét megelőző tőzsdei napon a budapesti áru- és értéktőzsdén jegyzett záróárfolyamok (pénz- és áruárfolyam) középárfolyama alapján történik”.
9. § Az 1923:XXVIII. tc. 16. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki: „A koronakövetelést a magyar hitelező kérelmére egészben vagy részben abban a pénznemben és abban az összegben lehet elszámolni, amelyben azt a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatallal szemben a szembenálló hivatal elszámolta, ha a hitelező gazdasági léte vagy hivatásának, üzletének, iparának vagy gazdálkodásának folytatása egyébként veszélyeztetve volna. A kérelem felől a Döntőbizottság meghallgatása után a pénzügyminiszter határoz.
Ha a magyar adós a trianoni békeszerződés 231. Cikke alá eső valamely tartozását egyezség útján rendezte és ha az illető adósnak koronakövetelése van, akkor ezt a követelést a tartozásai alapján fizetett egyezségi összegek mértékéig abban a pénznemben kell elszámolni, amelyben azt a szembenálló hivatal a m. kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatallal szemben elszámolta. Az 1923:XXVIII. tc. 7. §-ának b) pontja alapján folyósított segélyt és az idézett törvény 9. §-ának második bekezdése alapján folyósított 25%-os egyezségi hozzájárulást, valamint az 1922. évi XXVIII. tc. 3. §-ában foglalt felhatalmazás alapján adott hozzájárulást ilyen esetekben az egyezségi összegből le kell vonni. A jelen törvény 6. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezések itt is alkalmazást nyernek.
A jelen szakasz alapján elszámolt összeg folyósítása az 1923:XXVIII. tc. 12. §-ának második és ezt követő bekezdéseiben, valamint az idézett törvény 12. §-ában foglalt rendelkezések szerint történik.”
A jelen szakasz 2. és 3. bekezdését kell alkalmazni akkor is, ha a magyar adós az 1. § első és második bekezdésében említett tartozását rendezte egyezség útján.
10. § Az 1923:XXVIII. tc. 33. §-ának negyedik bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „A m. kir. Közigazgatási Bíróság ezekben az ügyekben háromtagú tanácsban határoz. Egyebekben az eljárásra az 1896:XXVI. törvénycikk szabályait kell megfelelően alkalmazni”.
11. § Hatályon kívül helyeztetik az 1922:XXVIII. tc. 3. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az annak alapján létesített megállapodásokhoz a Pénzügyi Tanács hozzájárulás szükséges. Az ilyen megállapodások megkötése tárgyában a pénzügyminiszter háromtagú bizottság meghallgatása után határoz. A bizottság tagjait a pénzügyminiszter nevezi ki és pedig egyik tagját az igazságügyminiszter jelölése alapján.
12. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe.
Végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
