1. § A trianoni békeszerződéssel Magyarországtól átcsatolt területen szolgálatot teljesített és Magyarország területére beköltözött magyar közszolgálati alkalmazottak, valamint az említett területen lakott és Magyarország területére beköltözött magyar nyugdíjasok, özvegyek és árvák nyugellátásával kapcsolatos kérdések ideiglenesen az alábbiak szerint rendeztetnek.
2. § (1) A trianoni békeszerződéssel Magyarországtól átcsatolt területről Magyarország területére beköltözött magyar közszolgálati alkalmazott, nyugdíjas, özvegy vagy árva részére nyugellátást csak akkor kell fizetni:
1. ha az ellátást kérő - az ellátásra való igényjogosultságnak a fennálló jogszabályokban megállapított egyéb feltételein felül - azt is igazolja, hogy
a) az 1921. évi július hó 26-ika óta megszakítás nélkül magyar állampolgár vagy a békeszerződésben szabályozott módon (opció útján) igényelt magyar állampolgárságát a m. kir. belügyminiszter megállapította.
b) állandó lakóhelyét a békeszerződéssel átcsatolt területről az 1923. évi július hó 26. napjáig helyezte át Magyarországba és
c) átköltözése után szolgálati elhelyezést nem nyert;
2. ha a jogosultságot a nyugellátásra e törvény életbelépése előtt jogerőre emelkedett bírói ítélet megállapította.
(2) Az (1) bekezdés 1. pontjában említettek közül az olyan magyar közszolgálati alkalmazott részére, aki a jelen törvény életbelépésének napjáig nem vonatott szabályszerű elbánás alá, a nyugellátást - az (1) bekezdés 1. pontjában felsorolt feltételek fennforgása esetén is - csak akkor lehet fizetni, ha az illető a Magyarország területére való beköltözés napjától számított harminc napon belül felettes hatóságánál jelentkezett.
(3) A minisztertanács különös méltánylást érdemlő esetekben olyan magyar közszolgálati alkalmazott, nyugdíjas, özvegy vagy árva részére is elrendelheti a nyugellátás fizetését, aki az (1) bekezdés 1. pontjában megállapított egyéb feltételeknek megfelel, de állandó lakóhelyét a békeszerződéssel átcsatolt területről az 1923. évi július hó 26. napja után helyezte át Magyarországba, vagy magyar állampolgárságát az 1921. évi július hó 26. napja után visszahonosítás útján szerezte meg.
(4) A minisztertanács különös méltánylást érdemlő esetekben - amennyiben az (1) bekezdés 1. b) és c) pontjaiban megállapított feltételek egyébként fennforognak - a magyar állampolgárság megállapításáig átmenetileg olyan magyar közszolgálati alkalmazott, nyugdíjas, özvegy vagy árva részére is elrendelheti a nyugellátás fizetését, aki a magyar állampolgárság fenntartására irányuló szándékát a békeszerződésben szabályozott módon bejelentette, de magyar állampolgársága még nem állapíttatott meg. Ha az ilyen magyar közszolgálati alkalmazottnak, nyugdíjasnak, özvegynek vagy árvának igényelt magyar állampolgárságát a m. kir. belügyminiszter nem állapítja meg, az átmenetileg folyósított nyugellátást a m. kir. belügyminiszter határozatának keltét követő hó első napjától kezdve be kell szüntetni.
3. § A nyugellátás fizetését, amennyiben annak a 2. § értelmében egyébként helye van, nem lehet megtagadni a nyugellátásról lemondást tartalmazó olyan nyilatkozat alapján, amelyet az alkalmazott, nyugdíjas, özvegy vagy árva a beköltözéssel kapcsolatban tett.
4. § Azt a közszolgálati alkalmazottat, aki a 2. § (1) és (2) bekezdései értelmében a nyugellátás fizetéséhez megkívánt feltételeket igazolja - amennyiben szabályszerű elbánás alá még nem vonatott - az esetleges felmondási idő teljes figyelmen kívül hagyásával szabályszerű elbánás (nyugdíjazás vagy végkielégítés) alá kell vonni, még pedig akkor is, ha a nyugellátás fizetésének jogerős bírói ítélet alapján van helye. Az ilyen alkalmazott szolgálati idejének megállapításánál beszámítható időnek kell tekinteni a trianoni békeszerződés hatálybalépésének napjáig, vagyis az 1921. évi július hó 26-áig az átcsatolt területen töltött időt is; az 1921. évi július hó 26. napja után eltelt idő azonban beszámítás tárgya akkor sem lehet, ha azt az illető Magyarországnak a trianoni békeszerződéssel megállapított területén töltötte el. Egyébként az ilyen alkalmazottra nézve a beszámítható szolgálati idő és a nyugellátás mértéke tekintetében az 1925. évi június hó 1-én érvényben volt szabályok irányadók, azonban az 1923:XXXV. törvénycikk rendelkezései nem nyernek alkalmazást.
5. § (1) Az állandó nyugellátást annak részére, aki az e törvényben megszabott feltételeket az illetékes hatóság előtt már e törvény életbelépése előtt igazolta, vagy azokat e törvény életbelépésétől számított hatvan napon belül igazolja - amennyiben részére korábban nyugellátás még nem fizettetett - az 1926. évi július hó első napjától kezdődőleg, annak részére pedig, aki a feltételeket később igazolja, az igazolást követő hó első napjától kezdődőleg kell fizetni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időpontokat megelőző időre - a 8. § esetén kívül - sem nyugellátást, sem illetményt megállapítani nem lehet.
6. § Úgy a nyugellátás mértéke, mint az állandó nyugellátás fizetésének kezdőidőpontja tekintetében a fenti rendelkezések irányadók abban az esetben is, ha a nyugellátás fizetését a minisztertanács rendeli el.
7. § Az e törvény alapján kifizetett nyugellátásokról külön nyilvántartást kell vezetni.
8. § (1) A 2. § (1) bekezdésének 2. pontja esetében a jelen törvény életbelépését megelőző arra az időre, amelyre a bíróság a nyugellátást megítélte, de amelyre e törvény értelmében nyugellátás fizetésének egyébként nem volna helye, a jogerős bírói ítéletben megállapított nyugellátást kell fizetni. A jogerős bírói ítéletben megállapított nyugellátást kell fizetni az e törvény életbelépését követő negyedik hó első napjáig terjedő időre akkor is, ha az e törvény alapján megállapított nyugellátás összege a bírói ítéletben megállapított összegnél kevesebb. Az e törvény életbelépését követő negyedik hó első napjától kezdve az eddigi nyugellátás egyidejű beszüntetésével az e törvény értelmében járó kisebb összegű nyugellátást kell fizetni.
(2) Ha a jogerős bírói ítéletben megállapított nyugellátás kevesebb az e törvény értelmében járó nyugellátás összegénél, a magasabb összegű nyugellátást az e törvény életbelépésének napját követő hó első napjától kezdve kell folyósítani.
9. § E törvényt egyaránt alkalmazni kell az állami, vármegyei, városi, községi, katonai és államvasúti alkalmazottakra, nyugdíjasokra, nyugbéresekre, özvegyekre és árvákra, valamint a nem állami tanszemélyzet országos nyugintézetének kötelékébe tartozókra.
10. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt az életbelépésekor az eljárás bármely szakában folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Végrehajtásával a m. kir. minisztérium bizatik meg.
