A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894:XII. tc. 28. §-a elrendelte, hogy az apaállatok megvizsgálása céljából minden közigazgatási járásban járási mezőgazdasági bizottság alakítandó. Ugyane törvény 29. §-a szerint közös használatra szánt apaállatok tenyésztésre csak akkor használhatók, ha azokat a járási mezőgazdasági bizottság megvizsgálta, tenyésztésre alkalmasnak találta és arról tenyésztési igazolványt állított ki.
A járási mezőgazdasági bizottságok alakítása és működési körének megállapítása, illetőleg a bizottságok apaállatvizsgálattal megbízott küldöttségeinek szervezésére vonatkozólag a fennthivatkozott törvény végrehajtása iránt kiadott 48,000/1924. sz. m. kir. földmívelésügyi miniszteri rendelet 28. és 29. §-ai, illetőleg 24. §-ának e) pontja és az f) ponthoz fűzött „szabályrendeletminta” tartalmaz részletes utasításokat.
A járási mezőgazdasági bizottságok és azoknak az apaállatok megvizsgálásával megbízott küldöttségei a hivatkozott törvényszakaszokban vázolt irányelvek szerint tényleg meg is alakultak és végezték az állattenyésztés fejlesztése szempontjából annyira fontos apaállatvizsgálatokat.
A törvény értelmében azonban csakis az apaállattulajdonos által köztenyésztésre szánt apaállatok kerültek vizsgálatra s a törvény nem adott módot arra, hogy a zugfedeztetések lehető megakadályozhatása céljából általában minden apaállat szükség esetében vizsgálatra elővezethető legyen s így a háború, majd az azt követő zavarok alatt, mikor a törvények iránti tisztelet meglazult, mind gyakoribb eset lett, hogy az állattartók tenyésztési igazolvány nélkül használták állataikat köztenyésztésre.
Ezen törvényellenes eljárásnak szomorú következményei lépten-nyomon tapasztalhatók, minthogy a sok, úgynevezett zugapaállat igen nagy százaléka tenyésztésre kevésbbé alkalmas lévén, eredményként a hazai állatállomány minőségi lecsökkentésének kellett következnie.
Időközben a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló 1920:XVIII. tc. 26. §-a az 1894:XII. tc. alapján létesült járási mezőgazdasági bizottságokat megszüntette s 10. §-ával ugyanezen vagyis „járási mezőgazdasági bizottság” elnevezés alatt azokat az érdekképviselet elve alapján újból szervezte s hatáskörükbe utalta mindazoknak a feladatoknak teljesítését is, melyeket eddig a régi bizottságok végeztek.
Tekintettel azonban arra, hogy az említett bizottságnak a járási főszolgabíró és gazdasági felügyelő bár tagjai, de a törvény szerint szavazati joggal nem rendelkeznek és ezen a rendelkezésen természetszerűleg a törvény végrehajtását hatáskörömbe utaló 26. §-a alapján sem áll módomban változtatni és így a bizottság legfontosabb feladatának: az állatok tenyésztési szempontból való vizsgálatának módozatait, továbbá a vizsgáló bizottságok megalakítását és működési körének megállapítását nem szabályozhatom a közérdek szempontjának megfelelőleg, okvetlenül szükség van arra, hogy új törvény megadja a lehetőséget ezen kérdés célszerű szabályozására.
Az állattenyésztés fejleszthetése szempontjából ugyanis a köztenyésztésre szánt állatok kötelező szakszerű vizsgálata oly jelentőséggel bír, hogy bővebb indokolás nélkül is nyilvánvaló az, hogy ezeket a vizsgálatokat - bár érdekképviselet bevonásával - csakis oly hatósági személyek végezhetik kik felülemelkedve a köz szempontjából esetleg káros személyi és helyi érdekeken, a reájuk bízott teendőket szakszerűen és lelkiismeretesen, felelősségük tudatában fogják lefolytatni.
Ez okból merült fel annak a szüksége, hogy az apaállatok időszaki kötelező vizsgálatáról törvényjavaslatot készítsek, amelyben egyúttal gondoskodnom kellett arról is, hogy az 1894:XII. tc. vonatkozó, a jelen viszonyoknak már meg nem felelő indézkedései kielégítő módon pótoltassanak.
E § a megvizsgálandó apaállatok körének megállapítását hatáskörömbe utalja és ezzel lehetővé teszi, hogy az esetleg felmerülő szükséghez képest oly köztenyésztésre szánt állatok vizsgálatát is elrendelhessem, melyek idáig vizsgálatra nem kerültek.
A 2. §-ban kimondatik, hogy a köztenyésztésre szánt apaállatok megvizsgálandók. Ez az eddigi jogállapotnak megfelelőleg csak azt mondja ki, amit az 1894:XII. tc. is szükségesnek talált a célból, hogy a köztenyésztés a közérdeknek megfelelő irányítás mellett történjék.
A második bekezdésben azonban a régi elvtől, amely szerint csakis a köztenyésztésre szánt apaállatot kell megvizsgálni, a jövő fejlődésre való tekintettel és hogy az igen elterjedt zugfedeztetés megakadályozható legyen, eltértem. Eltértem még azért is, hogy szükség esetén az itt megállapított vizsgálat révén tiszta képet szerezhessek az összes hímállatállomány minőségéről. E bekezdés szerint azonban csakis az esetben és ott rendelhetem el az összes hímállatok vizsgálatát, ahol a zúgfedeztetés el van terjedve és így ez az általános vizsgálat, már csak annak körülményes és költséges voltára való tekintettel is csak oly helyeken lesz tényleg elrendelve, ahol a zugfedeztetés nagymérvű elterjedése komolyan veszélyezteti az állattenyésztésnek a köz szempontjából fontos érdekeit.
A 3. §-ban a vizsgálatot, az eddigi gyakorlattal ellentétben díjtalanná tettem, nehogy az állattartó gazdákat a vizsgálat körül felmerülő költségek elriasszák. A vizsgálati költségek a törvényhatóság háztartása terhére esnek addig, míg az állattenyésztési alapok felállítására vonatkozó törvényes intézkedések megtörténnek.
A 4. § kimondja, hogy a törvény szempontjából mi tekintendő tenyészapaállatnak, második bekezdése szerint pedig - ellentétben az eddigi szabályokkal - a más területen igazolványt nyert apaállat csakis az esetben használható köztenyésztésre, ha az illetékes bizottság tenyésztésre jogosító igazolvány újabb vizsgálat alapján érvényesíti. Ez az intézkedés is csak azt célozza, hogy az állatállomány javítása érdekében, az illető tenyészterületen csakis az ottani tenyészviszonyoknak teljesen megfelelő apaállat legyen használható.
A 6. § megállapítja a kihágást képező cselekményeket, ugyanitt figyelembevéve a cselekmény elkövetésénél használt nagyobb háziállatok vemhességi idejét, az elévülést 18 hónapban állapítottam meg.
A 8. § első bekezdése szerint az I. fokú rendőri büntető bíróságnak a kihágásban marasztalt állatjával szemben a kiherélés kötelezettségét is ki kell mondania, ha az tenyésztésre jogosító igazolvánnyal nincs ellátva.
A kiherélés az 1894:XII. tc. értelmében eddig is megtörténhetett, azonban nem a büntető bíró volt feljogosítva ennek kimondására, hanem a büntetés kapcsán vizsgálatra felhívott járási mezőgazdasági bizottság. Ez az eljárás azonban csak lassította, illetve a tényleges gyakorlatban jóformán lehetetlenné tette a zugfedeztetések megakadályozását, mert a gyakorlat szerint az I. fokú rendőri büntetői bíró ítéletben a kiherélést kimondván, III. fokú elbírálásra elém terjesztett ilyen ügyekben az ítéletet ez okból meg kell semmisítenem és a kiherélés ügyében való állásfoglalásra az illetékes járási bizottságot utasítom. A bizottsági határozat ellen a törvény ismét fellebbezést biztosított az érdekelteknek, melynek végleges eldöntéséig a további zugfedeztetés megakadályozható nem volt, ezért ezúton óhajtom radikálisan megakadályozni, hogy silány minőségű apaállatok titokban köztenyésztésre használtassanak és szándékozom odahatni, hogy apaállatját minden állattartó vizsgálatra elővezesse és ne használja azokat ú. n. zugapaállatként. Remélem, hogy ilyen intézkedések segélyével elérhető lesz leromlott állatállományunk tartós javítása.
A második bekezdés enyhéb elbírálás alá eső kihágási cselekménnyel lévén összefüggésben, a kiheréltetést a vizsgáló bizottság határozatától tettem függővé.
E § negyedik, bekezdése változást jelent az 1894:XII. törvénycikkel létesített jogállapottal szemben, amennyiben kimondja, hogy oly helyeken, ahol a zugfedeztetés el van terjedve és ez okból a 2. § második bekezdés alapján a köztenyésztésre nem szánt hímállatok vizsgálatát is elrendelhetem, a vizsgáló bizottság véleménye szerint tenyésztésre alkalmatlan hímállatok kiherélendők. Az 1894. évi XII. tc. 29. §-a részben analóg intézkedést tartalmazott, amennyiben kimondotta, hogy „ha az apaállatok tenyésztésre alkalmasaknak nem találtatnak, a tenyésztésből ideiglenesen, vagy véglegesen kizárandók és kiheréltetésük is elrendelhető”, továbbá az idézett törvény végrehajtása tárgyában kiadott 48,000 számú rendelet 24. § f) pontjához tartozó „Szabályrendelet minta” 10. § szerint a kiherélés elrendelendő, ha alapos ok van annak védelmezésére, hogy az illető apaállat tenyésztésre való használata másként meg nem akadályozható. A törvény és végrehajtási rendeletének ezen intézkedései azonban a törvény értelmében csakis oly apaállatokkal szemben kerülhettek alkalmazásba, melyek vizsgálatra elővezettettek, tehát köztenyésztésre voltak szánva, ellenben nem volt alkalmazható olyan apaállatra, melyet tulajdonosuk éppen azon célból, mert zugfedeztetésre óhajtotta használni és az állattenyésztésre kevésbbé alkalmas voltánál fogva tenyésztési igazolvány elnyerésére nem számíthatott, egyáltalán elő sem vezette és vizsgálatra nem bocsájtotta. Tehát ez a rendelkezés csak általánosítja már az 1894. évi XII. törvénycikkben lefektetett azon elvet, hogy a zugfedeztetés és annak káros következményeinek megakadályozása céljából a tenyésztésre alkalmatlan hímállatok kiheréltetése útján az állattenyésztés kellő irányítása és annak ezúton való fejlesztése teljes erővel keresztülvihető legyen.
