Törökországgal való kereskedelmi és forgalmi viszonyunkat újabban hat hónaponként meghosszabbított ideiglenes megállapodások szabályozták, amelyek a vámok tekintetében Törökország részére a legnagyobb kedvezményes elbánást, Magyarország részére pedig - a Szövetséges és társult hatalmak s Törökország között Lausanneban kötött békeszerződés mellékletét képező kereskedelmi egyezményben lekötött vámok - az úgynevezett lausannei vámok kedvezményét biztosították.
Ez az állapot nem felelt meg törökországi kivitelünk igényeinek.
Ez állammal való kereskedelmi forgalmunk fejlődése érdekében kívánatosnak látszott, hogy kereskedelempolitikai viszonyonkat szélesebb alapon és lehetőleg hosszabb időre rendezzük, különösen pedig, hogy biztosítsuk a magyar termékek részére a legnagyobb kedvezményes elbánást arra az esetre is, ha Törökország - mint ahogy az időközben megtörtént - harmadik államokkal kötendő szerződéseiben a lausannei vámok mértékén alul leszállítaná beviteli vámtételeit.
A török kormánnyal kereskedelempolitikai viszonyunk új rendezése iránt felvett tárgyalások 1926. évi december hó 20-án kereskedelmi egyezmény megkötésére vezettek, amely egyezmény számol azon követelményekkel, amelyekről fentebb szó volt.
Az egyezmény ugyanis biztosítja kölcsönösen a teljes legnagyobb kedvezményes elbánást és pedig nemcsak a vámok tekintetében, hanem a vámszabályok alkalmazása, a vámkezelés, a vámvizsgálat és a behozott áruk elemzésének módja, a vámok és illetékek fizetésének feltételei, a vámtételek osztályozása, az egyedáruságok alkalmazása, valamint a belső adók, a vasúti fuvardíjak és a hajózás tekintetében is, és részletesen szabályozza a kereskedelmi utazók megrendelésgyüjtési tevékenységét, megadva utóbbiaknak a kereskedelmi utazók részére kereskedelmi szerződésekben általában nyujtani szokott kedvezményeket.
Magyarország javára a legnagyobb kedvezményes elbánás szabályozásán kívül tenyészlovak és nemesített vetőmagvak vámmentességét biztosítja az egyezmény, valamint a különböző bútorok lausannei tételeinek lekötését, amely utóbbi arra az esetre bírna jelentőséggel, ha a szóbanlévő magyar-török kereskedelmi egyezmény a lausannei békeszerződés mellékletét képező kereskedelmi szerződés lejárata után is érvényben maradna, amire az egyezménynek a felmondásra vonatkozó határozmánya szerint megvan a lehetőség.
Törökország javára viszont a kézicsomózású török származású szőnyegekre, továbbá a török mazsolaszőlőre (sultanié) és a pistáciára, valamint az édesgyökérre biztosít az egyezmény vámkedvezményeket és megköti a sáfrányra, fügére, mogyoróra, a sósvízbe rakott olajbogyóra, az édesgyökérnedvre, valamint a tiszta olivaolajra harmadik államokkal kötött kereskedelmi szerződéseinkben ez utóbbi államok részére megadott szerződéses vámtételeket. Ez engedményekben felül kötelezi az egyezmény a magyar kormányt arra, hogy a dohányjövedék szükségletének fedezésére évente 600,000 kg mennyiségű török dohányt fog vásárolni. E mennyiség az utóbbi években Törökországban vásárolt dohánymennyiségnek középarányosát képezi.
Az egyezmény érdekeinknek megfelelőbb módon rendezi Törökországgal való kereskedelempolitikai viszonyunkat, mint az eddig érvényben állott provizóriumok útján történt és az eddiginél biztosabb jogi alapot nyujt Törökországba irányuló kiviteli forgalmunk részére.
Az egyezmény két év tartamára köttetett, aminek magyarázata az, hogy körülbelül két év mulva veszti hatályát a lausannei békeszerződés mellékletét képező kereskedelmi egyezmény, amelynek lejárta idejére Törökország önmagától értetődően szabadkezet kíván magának biztositani. Az egyezmény 12. §-a szerint azonban az egyezmény felmondás hiányában továbbra is érvényben marad mindaddig, amíg azt a szerződő felek egyike hat havi előzetes értesítés mellett fel nem mondja.
Tekintettel arra, hogy az egyezmény határozmányai a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, az egyezmény érvényéhez az Országgyűlés hozzájárulása szükséges.
