1. § Olyan ifjú egyén számára, aki élete tizennyolcadik évét még be nem töltötte, nyilvános helyiségben vagy helyen (akár vendéglőben, kávéházban, szállodában, kimérésben, korcsmában, automatabüffében, üzletben, akár kirándulóhelyen, vásáron, búcsújáróhelyen, táncmulatságban stb.) szeszes italt (bort, gyümölcsbort, pezsgőt, sört, pálinkát, likőrt stb.) sem fizetésért, sem ingyen kiszolgáltatni nem szabad még abban az esetben sem, ha felnőtt kíséretében van.
Nyilvános helyiségben vagy helyen ilyen ifjú egyén számára szeszes italt felnőtt sem rendelhet és a törvényes képviselő vagy a felügyeletre jogosult egyén sem engedheti meg neki ilyen ital fogyasztását.
Ha kétséges, hogy az ifjú egyén betöltötte-e életének tizennyolcadik évét, számára szeszes italt kiszolgáltatni csak abban az esetben szabad, ha hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy életének tizennyolcadik évét betöltötte. Ilyen igazolás hiányában a szeszes ital kiszolgáltatását meg kell tagadni.
Nem terjed ki a tilalom olyan esetekre, amikor az ifjú egyén az italt a nyilvános helyiségben vagy helyen kívül történő fogyasztásra olyan egyén számára viszi, aki e törvény értelmében szeszes ital fogyasztására jogosult.
A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter felhatalmazást kap, hogy a földmívelési miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a belügyminiszterrel és a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértően az első bekezdésben említett korhatárt a 2. és 4. §-ban meghatározott jogkövetkezményekre kiterjedő hatállyal a betöltött huszonnegyedik életévre rendelettel felemelhesse.
2. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és kétszáznegyven pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
1. aki az 1. §-ban megállapított tilalom ellenére szándékosan vagy a köteles gondosság elmulasztásával életének tizennyolcadik évét be nem töltött egyén számára szeszes italt kiszolgáltat;
2. az a felnőtt egyén, aki az 1. §-ban megszabott tilalom ellenére életének tizennyolcadik évét be nem töltött egyén számára szeszes italt rendel vagy neki ilyen ital fogyasztását megengedi;
3. aki, mint szeszes ital eladásával foglalkozó üzemnek tulajdonosa vagy felelős vezetője, szándékosan vagy gondatlanságból eltűri, hogy helyiségében alkalmazottja az 1. pont alá eső cselekményt kövessen el.
3. § A 2. §-ban meghatározott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak, a m. kir. állami rendőrség működése területén pedig a m. kir. állami rendőrségnek hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a m. kir. belügyminiszter bíráskodik.
4. § Az italmérési engedélyt az engedélyestől el kell vonni, ha az engedélyest vagy felelős üzletvezetőjét vagy más alkalmazottját kihágás miatt azért, mert mást szándékosan lerészegített vagy részegnek vagy élete tizennyolcadik évét be nem töltött egyénnek szeszes italt szolgáltatott ki, az 1879:XL. tc. 85. §-ának első bekezdése, illetőleg a jelen törvény 2. §-a alapján öt éven belül legalább háromízben jogerősen megbüntették.
Az italmérési engedélyt az engedélyestől el lehet vonni, ha az engedélyest vagy felelős üzletvezetőjét vagy más alkalmazottját a jelen § első bekezdésében megjelölt valamely kihágás miatt - habár csak első vagy másodízben avagy harmadszor ugyan, de az ott meghatározott öt évi időtartamon túl - jogerősen megbüntették.
Az első bekezdésben foglalt rendelkezés az állami italmérési jövedékről szóló 1921:IV. tc. 17. §-a első bekezdésének 5. pontja helyébe, a második bekezdésben foglalt rendelkezés pedig az említett törvényszakasz második bekezdésének g) pontja helyébe lép.
5. § A m. kir. belügyminiszterrel felhatalmazást kap, hogy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterrel, a m. kir. igazságügyminiszterrel, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterrel és a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítsa meg, milyen korú ifjú egyének látogathatnak a közönség szórakoztatására szolgáló nyilvános helyiségeket és helyeket, tekintet nélkül arra, hogy szolgáltathatnak-e ki ott szeszes italt vagy sem.
6. § A kihágásokról szóló 1879:XL. tc. 85. §-ának második és harmadik bekezdése, valamint az állami italmérési jövedékről szóló 1921:IV. tc. 17. §-a első bekezdésének 4. pontja és második bekezdésének g) pontját hatályát veszti.
7. § Ez a törvény a kihirdetését követő tizenötödik napon lép életbe. Végrehajtásával a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter bízatik meg, aki az érdekelt miniszterekkel egyetértve jár el.
