1. § Joga és kötelezettsége annak lehet, akit a törvény jogképesnek - személynek - nyilvánít.
Hogy mennyiben vannak egyes személyek jogok szerzésében - szerzőképességükben - korlátozva, a törvény külön határozza meg.
2. § A jogok gyakorlásában s a kötelezettségek teljesítésében a jóhiszeműségnek és a tisztességnek megfelelően kell eljárni.
A törvény nem nyújt oltalmat a joggal való visszaélésnek.
3. § Amennyiben a törvény valamely cselekmény jogi hatását a cselekvő személy jóhiszeműségétől teszi függővé, a jóhiszeműséget vélelmezni kell.
4. § Ahol a törvény a bíróság belátására, az eset körülményeinek vagy fontos oknak méltatására utal, a bíróság méltányosság szerint határoz.
5. § A törvény magyarázatában és alkalmazásában nemcsak a szöveg szószerinti értelmét, hanem a törvénynek a rendelkezés alapgondolatában és céljában megnyilvánult szándékát, valamint a rendelkezéseknek egymással összefüggő kapcsolatát is figyelembe kell venni.
6. § Oly jogi kérdésben, amelyet törvény nem rendez, a bíróság a hazai jog szellemének, a jog általános elveinek és a tudomány megállapításainak figyelembevételével határoz.
7. § Törvény alatt e törvénykönyvben a törvényerejű szokást és egyéb jogszabályt is érteni kell, hacsak a rendelkezésből más nem következik.
8. § Minden ember jogképes.
Jogképes a méhmagzat is arra az esetre, ha élve születik meg.
9. § Jogügylet létesítéséhez - szerződés kötéséhez és egyéb jognyilatkozat tételéhez - cselekvőképesség szükséges.
10. § Korlátlanul cselekvőképes az önjogú, kivéve ha cselekvőképtelen állapotban van.
11. § Korlátoltan cselekvőképesek a nem önjogúak - a kiskorúak és a gondnokság alá helyezett nagykorúak - a cselekvőképtelen személyek kivételével.
12. § Cselekvőképtelen s mint ilyen maga sem szerződést nem köthet, sem egyéb jognyilatkozatot nem tehet:
1. aki tizenkettedik életévét még nem töltötte be (13. §);
2. aki elmebaj, múló elmezavar vagy öntudatlanság miatt a szükséges értelmes akaratelhatározásra nem képes, amíg ez az állapota tart;
3. aki elmebaj miatt gondnokság alá van helyezve (14. §).
13. § A tizenkét évnél fiatalabb gyermek nem cselekvőképtelen annyiban, amennyiben a kiskorúakra irányadó szabályok szerint köthet a mindennapi forgalomban előforduló olyan csekélyebb jelentőségű jogügyleteket, amelyeket ily kiskorúak is általában szoktak kötni.
14. § Az elmebaj miatt gondnokság alá helyezett csak annyiban cselekvőképtelen: amennyiben a szükséges értelmes akaratelhatározásra nem képes állapotban van; továbbá amennyiben addig, amíg gondnokság alá helyezése tart, még ha arra egyébként képes lenne is, maga sem személyjogi vagy a személyállapotát érintő családjogi szerződést nem köthet, sem egyéb ilyen jognyilatkozatot nem tehet; a többi jogügyleteit, hacsak a törvény mást nem rendel, a kiskorúak jogügyleteire vonatkozó szabályok szerint kell megítélni.
15. § Önjogú, aki nagykorú és nincs gondnokság alá helyezve.
16. § Nagykorú, aki huszonnegyedik életévét betöltötte. Nagykorúvá lesz a kiskorú házasságkötéssel és nagykorúsítással is.
17. § A gyámhatóság nagykorúnak nyilváníthatja a kiskorút, aki tizennyolcadik életévét betöltötte.
A kiskorút csak saját akaratával és csak akkor szabad nagykorúnak nyilvánítani, ha az ő érdeke kívánja. A nagykorúsítás előtt a gyámhatóság hallgassa meg a kiskorú szülőit, és ha gyámság alatt áll, a gyámot is. Nem kell meghallgatni azt a szülőt, akinek szülői hatalma megszűnt vagy szünetel.
18. § A bíróság kérelemre gondnokság alá helyezi azt:
1. aki tartós elmebaja - elmebetegsége vagy elmegyöngesége - miatt ügyeinek ellátására nem képes;
2. akinek tartós elmebeli - értelmi, érzésbeli vagy akaratbeli - olyan fogyatkozása van, amely őt ügyeinek kellő ellátásában lényegesen akadályozza (fogyatékos elmetehetség), ha emiatt, tekintettel egyéniségére, életviszonyaira és egyéb körülményeire, gondnokság alá helyezése szükséges;
3. aki tékozlásával magát vagy családját a vagyoni romlás veszélyének teszi ki;
4. aki iszákosságával, általában bódulatot keltő szereknek szokásszerű mértéktelen élvezésével elmebeli épségét, magának vagy családjának megélhetését, avagy magának vagy másnak biztonságát veszélyezteti.
A gondnokság alá helyezést már a nagykorúság beállta előtt is el lehet rendelni.
19. § Ha a gondnokság alá helyezést kérik és a kérelem megalapítására szolgáló tényeket valószínűvé teszik, a bíróság külön kérelemre ideiglenes gondnokság alá helyezést rendel, ha a gondnokság alá helyezendő vagyoni érdekét, vagy az ő vagy a mások biztonságát fenyegető veszély elhárítására szükséges.
Az ideiglenes gondnokság alá helyezés megszűnik, ha a fél a gondnokság alá helyezés végett előterjesztett kérelmétől eláll, vagy a bíróság a kérelmet jogerősen elutasítja.
20. § A gondnokság alá helyezést a bíróság kérelemre megszünteti, ha megszűnt az az ok, amely miatt elrendelte.
Az ideiglenes gondnokság alá helyezést a bíróság kérelem nélkül is megszünteti, ha az ideiglenes védelemre többé szükség nincsen.
21. § A gondnokság alá helyezést és megszűnését - az ideiglenes gondnokság alá helyezés esetében is - közhírré kell tenni.
22. § Kiskorú, hacsak nem cselekvőképtelen, szerződést köthet és egyéb jognyilatkozatot is tehet, de - amennyiben a törvény mást nem rendel - csak törvényes képviselőjének beleegyezésével vagyis előzetes hozzájárulásával.
23. § Kiskorú oly szerződést, amellyel kizárólag jogi előnyt szerez, törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül is köthet.
A kiskorúnak juttatott ajándékot azonban a törvényes képviselő a gyámhatóság jóváhagyásával az ajándékozónak visszaadhatja.
24. § Oly kiskorú, aki tizennegyedik életévét betöltötte és maga tartja el magát, keresményéről szabadon rendelkezhetik és keresményére korlátozott felelősséggel önállóan vállalhat kötelezettséget.
25. § Törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül is érvényes a kiskorúnak oly szerződése, amelynek megkötése életfenntartásához szükséges.
26. § Oly kiskorú, aki a gyámhatóság engedélyével önálló keresőfoglalkozást űz, maga kötheti meg azokat a szerződéseket, amelyek ily foglalkozással rendszerint járnak. Az engedély visszavonható.
27. § Oly kiskorú, akinek a gyámhatóság vagy törvényes jogkörében a törvényes képviselő megengedte, hogy szolgálatba vagy munkába álljon, az e célra szükséges szerződést maga is megkötheti és kétség esetében más hasonló szolgálatot vagy munkát is önállóan vállalhat. Az engedély visszavonható.
Ha az ilyen szerződés teljesítése a kiskorú egészségét, testi épségét, munkaerejét, erkölcsiségét vagy jó hírnevét veszélyeztetné vagy egyéb tekintetben tetemes kárával járna, a szerződést a törvényes képviselő vagy a gyámhatóság a kiskorú akarata ellenére is bármikor felbonthatja.
28. § Törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül is érvényes a kiskorúnak oly jogügylete, amely az általa érvényesen kötött szerződés teljesítésére, felbontására vagy - cselekvőképességének korlátai között - módosítására vonatkozik.
29. § A törvényes képviselő különben szükséges beleegyezésének hiányában is, még pedig visszaható erővel érvényessé válik a kiskorú szerződése, ha személyes szolgálataival vagy tényleges rendelkezése alatt álló ingó vagyonából teljesíti.
A teljesítéssel nem válik érvényessé az ilyen szerződés, ha a kiskorú személyes szolgálatait ingyen vagy nem megfelelő ellenértékért végezte, vagy ha a tényleges rendelkezése alatt levő ingó vagyonból teljesített szolgáltatás elfogadásakor a másik fél tudta vagy csak gondatlanságból nem tudta, hogy a kiskorú fél nincs jogosítva azt a vagyont a teljesítésre fordítani.
30. § Ha a kiskorú oly szerződést, amelyhez törvényes képviselőjének beleegyezése szükséges, enélkül kötött meg, a szerződés érvényessége, amennyiben az előbbi §-ból más nem következik, a törvényes képviselő jóváhagyásától vagyis utólagos hozzájárulásától függ.
Ha a kiskorú időközben önjogúvá lett, saját jóváhagyása, ha pedig időközben meghalt, örökösének jóváhagyása pótolja a törvényes képviselő jóváhagyását.
31. § A kiskorúval szerződő felet a szerződés a jóváhagyás kérdésének függőben léte alatt is köti és attól egyoldalúan rendszerint el nem állhat; azonban megfelelő határidő megszabásával felhívhatja a törvényes képviselőt, hogy a megszabott határidő alatt nyilatkozzék, megadja-e a jóváhagyást. A határidő a felhívás vételétől számított nyolc napnál, és ha a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, két hónapnál rövidebb nem lehet. A jóváhagyást megtagadottnak kell tekinteni, ha a törvényes képviselő a jóváhagyást az említett határidő alatt a kiskorúval szerződő fél irányában ki nem jelenti.
Mindez áll akkor is, ha a kiskorúval szerződő félnek kétsége van afelől, megadta-e a törvényes képviselő a szerződés érvényességéhez szükséges beleegyezését.
32. § Ha a szerződés alapján még egyik fél sem teljesített, a kiskorúval szerződő fél a szerződés jóváhagyásának kijelentéséig határidő megszabása és előzetes felhívás nélkül elállhat a szerződéstől, kivéve ha a szerződés megkötésekor a másik fél kiskorúságáról tudott.
Az elállás csak akkor hatályos, ha elálló nyilatkozatát a fél, mihelyt a kiskorúságról értesül, akár a kiskorú, akár a törvényes képviselő irányában haladéktalanul vagyis vétkes késlekedés nélkül kijelenti.
33. § A kiskorúnak a törvényes képviselő szükséges beleegyezése nélkül tett egyoldalú jognyilatkozatára a kiskorúak szerződéskötésére vonatkozó szabályokat (30., 31. §) kell megfelelően alkalmazni.
Oly egyoldalú jognyilatkozat, amelyet a kiskorúak önálló cselekvőképességének körén (23-28. §) kívül a törvényes képviselő beleegyezése nélkül más intéz a kiskorúhoz, ha szóbeli, hatálytalan, ha pedig írásbeli, nem válik addig hatályossá, amíg a törvényes képviselőnek tudomására nem jut.
34. § Gondnokság alá helyezett személy cselekvőképessége ugyanolyan, mint a kiskorúé.
Elmebaj miatt gondnokság alá helyezettről az a vélelem, hogy cselekvőképtelen állapotban van.
E szabályok állanak az ideiglenes gondnokság alá helyezettre is.
35. § Az olyan szerződés, amelyet cselekvőképtelen személy maga kötött, s az olyan egyéb jognyilatkozat, amelyet ily személy maga tett, semmis.
Oly egyoldalú jognyilatkozat, amelyet a cselekvőképtelen személyhez más intéz, aki állapotát ismerte vagy csak gondatlanságból nem ismerte, ha szóbeli, hatálytalan, ha pedig írásbeli, nem válik addig hatályossá, amíg a törvényes képviselőnek vagy a cselekvőképtelen állapot megszűnte után magának a címzettnek tudomására nem jut.
36. § Ha a törvény rendelkezése szerint valaki csak maga köthet meg valamely szerződést vagy csak maga tehet meg valamely egyéb jognyilatkozatot, helyette ily jognyilatkozatra törvényes képviselője nem jogosult, hacsak a törvény mást nem rendel.
Korlátoltan cselekvőképes személy ily szerződéséhez vagy egyéb ily jognyilatkozatához - hacsak a törvény mást nem rendel - törvényes képviselőjének a gyámhatóságtól jóváhagyott hozzájárulása szükséges, de tékozlás, iszákosság vagy az iszákossággal egy tekintet alá eső ok miatt gondnokság alá helyezett személy ily szerződéséhez vagy egyéb ily jognyilatkozatához csak akkor, ha a törvény külön rendeli. E hozzájárulást a gyámhatóság pótolhatja.
37. § Az ember lakóhelye az, ahol állandó ottmaradás szándékával letelepedik. Lehet több lakóhelye is.
Elveszti lakóhelyét, aki letelepedését az abbanhagyás szándékával megszünteti.
Cselekvőképtelen és korlátoltan cselekvőképes személy csak törvényes képviselőjének akaratával alapíthatja és szüntetheti meg lakóhelyét.
38. § Kiskorú törvényes gyermek lakóhelye az, amelyik az atyjáé; kiskorú házasságon kívüli gyermeké az, amelyik az anyjáé; kiskorú örökbefogadott gyermeké az, amelyik az örökbefogadójáé. A gyermek ezt a lakóhelyet - nagykorúságának elérte után is - csak akkor veszti el, ha jogérvényesen megszünteti.
39. § A bíróság kérelemre holtnak nyilvánítja az eltűntet:
1. ha születésétől hetven év telt el és annak az évnek végétől, amelyben a kapott hírek szerint még élt, öt év óta híre veszett, vagy ha születésétől harminc év telt el és annak az évnek végétől, amelyben a kapott hírek szerint még élt, tíz év óta híre veszett;
2. ha háborúban vett részt, annak folyamán tűnt el, azóta híre veszett és a békekötés napjától, békekötés hiányában pedig annak az évnek végétől, amelyben a háború bevégződött, három év telt el;
3. ha hajótörést szenvedett vagy más életveszélyben forgott, azóta híre veszett és annak az évnek végétől, amelyben a hajótörés vagy az életveszélyt okozó esemény történt, három év telt el.
Hajótörés mellett szól a vélelem, ha a hajó rendeltetése helyére nem érkezett meg vagy határozott úti cél hiányában kiindulása helyére nem tért vissza és elindulásától, vagy ha róla utóbb hír érkezett, annak az évnek végétől kezdve, amelyben a kapott hírek szerint még megvolt, egy éve nyoma veszett. A vélelmezett hajótörés időpontja e határidő vége.
40. § A holtnaknyilvánítottról az a vélelem, hogy meghalt abban az időben, amelyet a holtnaknyilvánító ítélet halála idejéül megállapít.
Ha a halál ideje csupán nap szerint van megállapítva, e nap vége a halál időpontja.
41. § A holtnaknyilvánított halálának idejéül, hacsak az eljárás adataiból más nem derül ki, a 39. § 1. pontjának eseteiben azt az időt kell megállapítani, amikor a holtnaknyilvánítás megengedetté vált; a 2. pont esetében a békekötés idejét, békekötés hiányában annak az évnek végét, amely évben a háború bevégződött; a 3. pont esetében a hajótörés vagy az életveszély idejét.
42. § A holtnaknyilvánítás előtt az eltűntnek életben léte mellett szól a vélelem addig az időig, amelyet az előbbi § szerint más adatok hiányában a holtnaknyilvánító ítéletben a vélelmezett halál idejéül kell megállapítani. Ha ezt az időt csupán nap szerint lehet megállapítani, az eltűntről az a vélelem, hogy e nap végéig élt.
43. § Minden érvényesen létrejött egyesület és alapítvány jogképes.
Jogképes továbbá az államkincstár, a törvényhatóság, a város és egyéb község, általában minden olyan jogi alakulat vagy intézmény, amelynek a fennálló törvények értelmében önállóan lehetnek magánjogai és kötelezettségei.
44. § A jogi személyek jogképessége a törvény korlátai között kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek természetüknél fogva nem csupán az egyes emberéi lehetnek.
45. § A jogi személyek a törvény és szervezeti szabályaik korlátai között cselekvőképesek, ha az ehhez szükséges szerveik törvényszerűen ki vannak rendelve.
A jogi személy nevében és képviseletében szerződés kötésére és egyéb jognyilatkozat tételére, valamint más jogcselekmények végzésére a jogi személynek erre rendelt szervei hivatottak.
46. § A jogi személy székhelye az a hely, ahol a jogi személy ügyeit intézik, hacsak a törvény vagy a szervezeti szabályok más helyet nem jelölnek meg.
47. § Ha a jogi személy megszűnik, vagyonának hovafordítása tekintetében a törvénynek és a szervezeti szabályoknak rendelkezései irányadók.
48. § Oly jogi személyekre, amelyeket külön törvény szabályoz, a reájuk vonatkozó törvények rendelkezéseit kell alkalmazni.
49. § Egyesület akkor jön létre, ha legalább hét személy az egyesület megalakulását együttesen elhatározza, szervezeti szabályait - az alapszabályokat - megállapítja és a szükséges egyesületi szerveket kirendeli.
Amennyiben a közjogi szabályok szerint az egyesület létrejöveteléhez az alapszabályoknak kormányhatósági láttamozása vagy jóváhagyása vagy más hatósági intézkedés is szükséges, az egyesület létrejövetele a hatósági intézkedés bekövetkeztétől függ. A láttamozás, jóváhagyás vagy más intézkedés vagy megtagadásuk visszahat az egyesület megalakulásának idejére.
50. § Az alapszabályok érvényességéhez okiratba foglalásuk szükséges. Az okiratot legalább hét olyan tagnak kell aláírnia, aki az egyesület megalakulásában résztvett.
51. § Az alapszabályok határozzák meg a törvény korlátai között:
1. az egyesület nevét, célját és székhelyét;
2. a tagok belépésének és kiválásának módját és feltételeit;
3. a tagok jogait és kötelességeit, különösen, hogy a tagok tagsági hozzájárulásokra kötelesek-e, s ha igen, milyen nemű és méretű hozzájárulásokra;
4. a közgyűlés összehívásának módját és előfeltételeit, a határozatok hozatalának és írásba foglalásának módozatait;
5. az egyesület igazgatására és képviseletére hivatott szerveket, hatáskörüket és alakulásuk módozatait;
6. az esetleg szükséges egyéb szervezeti szabályokat.
Az egyesületnek oly nevet kell választania, amely országos jellegű vagy ugyanabban a községben már fennálló más egyesületektől világosan megkülönbözteti.
52. § Ha az egyesület célja törvényes tilalomba, a jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütközik, az alakulás semmis.
53. § Az egyesület ügyeiben a tagok közgyűlésen határoznak. Az egyesület igazgatásával és képviseletével járó ügyeket az egyesületnek erre rendelt szerve intézi (intézőszerv).
54. § A közgyűlés hatáskörébe tartozik az alapszabályok kiegészítése és módosítása, a felügyelet az egyesületi szervek működése felett, az egyesület feloszlásának elhatározása és minden olyan egyéb egyesületi ügy, amelyet a törvény vagy az alapszabályok kifejezetten a közgyűlés hatáskörébe utalnak vagy az egyesület más szervének hatáskörébe nem utalnak.
55. § A közgyűlést az egyesület intézőszerve hívja össze.
A közgyűlést az alapszabályokban meghatározott esetekben kell összehívni, és ha az egyesület érdeke kívánja, egyéb esetekben is.
Az intézőszerv köteles a közgyűlést az alapszabályokban meghatározott idő alatt, ily meghatározás hiányában pedig nyolc napon belül összehívni, ha a tagoknak az alapszabályokban meghatározott része, ily meghatározás hiányában pedig a tagok egytized része a cél és az ok megjelölésével írásban kívánja.
56. § Ha az egyesület intézőszerve a közgyűlés összehívását megtagadja vagy kötelességének nem tesz eleget, a közgyűlést a szükséges számú tag kérelmére a felügyelőhatóság vagy a közjogi szabályok szerint erre hivatott más hatóság hívja össze, amely erre az összehívást kérő tagokat is felhatalmazhatja és az ily alapon összeülő közgyűlés elnöksége felől is rendelkezhetik.
57. § Ha az egyesület tartozásai vagyonát meghaladják, az intézőszerv köteles a közgyűlést haladéktalanul összehívni, hogy a közgyűlés a csőd megnyitásának vagy a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásnak kérése vagy a vagyoni viszonyok rendezésének más módja felől határozhasson. Az intézőszervnek ebben vétkesen késedelmes tagjai egyetemlegesen felelősek a hitelezőknek a késedelemből eredő kárért.
58. § A közgyűlést úgy kell összehívni, hogy a tagoknak a megjelenésre elegendő idejük legyen.
A meghívót, ha az alapszabályok rendelik, az ott megállapított módon közzé is kell tenni.
A meghívóban meg kell jelölni a közgyűlés tárgysorozatát. A közgyűlés oly ügyben, amely a tárgysorozatban nincs megjelölve, nem hozhat érvényes határozatot, kivéve amennyiben olyan indítványról van szó, amely új közgyűlés összehívására vagy tárgysorozatára vonatkozik.
59. § A közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a tagok rendszerint csak a közgyűlésen határozhatnak. A tagok részvételének jogát az alapszabályok nem korlátozhatják.
Az alapszabályokban ki lehet mondani, hogy valamennyi egyesületi tagnak írásbeli hozzájárulása valamely indítványhoz a közgyűlési határozatot pótolja.
Igen népes egyesületekre, amennyiben a közjogi szabályok megengedik, az alapszabályok úgy rendelkezhetnek, hogy a tagok a közgyűlésen csoportonkint kiküldöttel képviseltessék magukat.
60. § A közgyűlésen minden tagot egyenlő szavazati jog illet.
A közgyűlés a megjelent tagok szavazattöbbségével határoz; kétharmad szavazattöbbség kell az alapszabályok megváltoztatásához és az egyesület feloszlásának kimondásához. Az egyesület célját csak valamennyi tagjának hozzájárulásával lehet lényegében megváltoztatni; a közgyűlésen meg nem jelent tagok írásbeli hozzájárulása szükséges. Az alapszabályok e bekezdés szabályaitól eltérően rendelkezhetnek.
Az egyesület tagja nem szavazhat oly ügyben, amely egyfelől önmaga vagy házastársa vagy egyeneságon rokona, másfelől az egyesület között jogügylet létesítésére vagy valamely vitás jogviszony elintézésére vonatkozik.
61. § Egyes tagoknak az alapszabályokban biztosított külön jogait a jogosultak hozzájárulása nélkül közgyűlési határozat nem csorbíthatja.
62. § Az egyesület alapszabályainak megváltoztatása csak akkor érvényes, ha a változtatás a közjogi szabályoknak is megfelel.
63. § A törvénybe vagy az alapszabályokba ütköző közgyűlési határozatot a határozat hozatalától számított harminc nap alatt indított keresettel megtámadhatja az egyesületnek bármelyik olyan tagja, aki a határozatra nem szavazott.
64. § Minden egyesületnek kell intézőszervének lennie. Az intézőszerv több tagból is állhat.
Ha intézőszervül az elnökön vagy más tisztviselőn felül választmány vagy egyéb külön szerv is van rendelve, közöttük az intézőszerv tennivalói az alapszabályokban megszabott hatáskörük szerint oszlanak meg.
Többtagú intézőszerv az egyesület ügyeiben szótöbbséggel határoz, hacsak az alapszabályok másként nem rendelkeznek. Érdekelt tag (60. § utolsó bekezdése) a határozathozatalban nem vehet részt.
65. § Az intézőszervet a törvényes képviselő jogállása illeti meg. Ő képviseli az egyesületet hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben.
Az egyesület törvényes képviselője mindazokra a jogcselekményekre jogosult, amelyek az egyesületi cél keretei között folyó egyesületi életben felmerülnek; képviseleti jogának ezt a terjedelmét harmadik személyekkel szemben csak az alapszabályok korlátozhatják. A képviseleti jognak más módon megállapított korlátozása harmadik személlyel szemben csak annyiban hatályos, amennyiben arról a harmadik személy tudott, amikor a jogügyletbe bocsátkozott.
Ha többtagú intézőszerv van képviseleti joggal felruházva, az egyesülethez intézett jognyilatkozatokat a képviselő szerv bármelyik tagja irányában hatályosan meg lehet tenni.
Az alapszabályok bizonyos ügyekre az intézőszerv mellett külön képviselőt is rendelhetnek. Az ilyen képviselő képviseleti joga kétség esetében kiterjed mindazokra a jogügyletekre, amelyek a reá bízott ügykör ellátásával rendszerint együtt járnak.
66. § Az intézőszervet a közgyűlés választja, hacsak az alapszabályok másként nem rendelkeznek.
Az intézőszervül vagy e szerv tagjául kirendelt személynek megbízatását az egyesület közgyűlése bármikor visszavonhatja, a szerződésszerű díjazáshoz való jog sérelme nélkül. A visszavonást az alapszabályok arra az esetre korlátozhatják, ha a megbízott személy kötelességét súlyosan megszegi, a rendes ügyvitelre képtelennek bizonyul, vagy ha a visszavonásra más hasonló fontos ok merül fel.
Az intézőszerv ügyvitelére a megbízás megfelelő szabályai irányadók (1619-1623., 1625-1628. §), amennyiben az alapszabályok másként nem rendelkeznek.
67. § Az egyesület felelős azért a kárért, amelyet intézőszerve, e szerv tagja vagy az egyesület alapszabályszerűen hivatott más képviselője, ügykörének ellátásában, kártérítésre kötelező cselekményével harmadik személynek okoz.
68. § Az intézőszerv hiányzó tagjai helyébe sürgős szükség esetében bármelyik egyesületi tag kérelmére ideiglenesen a hiány megszűnéséig a felügyelőhatóság rendel ki tagokat, hacsak ilyen esetről az alapszabályok vagy a közjogi szabályok másként nem rendelkeznek.
69. § Az egyesület intézőszerve köteles működéséről a rendes évi közgyűlésen az egyesületnek számot adni. Ezenkívül is köteles számot adni az alapszabályokban meghatározott esetekben, valamint akkor is, ha a közgyűlés kívánja.
70. § Az egyesületi tagság át nem ruházható és nem száll át az örökösökre. A tagsági jogok gyakorlását nem lehet másnak átengedni. Az alapszabályok eltérően rendelkezhetnek.
71. § A tagok az egyesületből bármikor kiléphetnek.
Az alapszabályokban ki lehet mondani, hogy az egyesületi tagságból folyó vagyoni hozzájárulásokat a tag kilépése után is a naptári évnek vagy az egyesület ügyviteli évének végéig vagy egy évnél hosszabbra nem szabható felmondási idő elteltéig viselni köteles.
Az alapszabályok a kilépett tagot a vagyoni hozzájárulások viselésére a belépéstől számított három évnél nem hosszabb időre az előbbi bekezdésben megszabott korlátok nélkül kötelezhetik.
72. § A tagot az egyesületből a közgyűlés fontos okból kizárhatja.
Az alapszabályok emellett meghatározhatnak egyes különös okokat, amelyek miatt a tagot az egyesületből ki lehet zárni.
Az alapszabályok a kizárást a közgyűléshez engedett fellebbvitellel az egyesületnek többtagú intézőszervére is bízhatják.
73. § A tagok csak az alapszabályokban vagy az alapszabályok értelmében megállapított hozzájárulások (tagsági díj, beiratási díj, az egyesület intézményeinek használatáért megállapítható külön díjak s más szolgáltatások) viselésére kötelesek.
Az alapszabályokban ki lehet mondani, hogy az a tag, aki az alapszabályszerű tagsági hozzájárulásokat írásbeli felhívás ellenére megfelelő határidő alatt nem teljesíti, tagsági jogot nem gyakorolhat, vagy hogy az ilyen tagot az egyesületből kilépettnek lehet tekinteni.
A tag a hátralékos díjakért az egyesülettel szemben kiválása után is felelős marad.
74. § Az egyesület az alapszabályokban és a közjogi szabályokban meghatározott eseteken felül megszűnik, ha letelt az az idő, amelyre alakult, ha a közgyűlés az egyesület feloszlását elhatározza, vagy ha vagyonára csődöt nyitottak.
75. § Ha az egyesület megszűnik, vagyona az alapszabályokban vagy az alapszabályok értelmében megjelölt személyre száll, hacsak a törvény mást nem rendel.
Ily megjelölés hiányában vagy ha a megjelölés hatálytalan, a közgyűlés elhatározhatja, hogy a vagyon valamely köztestületre, közintézetre, közcélú egyesületre vagy valamely alapítványra szálljon.
Ha más jogosult nincs, a megszűnt egyesület vagyona az államkincstár törvényes örökösödésére vonatkozó szabályoknak megfelelően az államkincstárra száll. Ugyanígy az államkincstárra száll a vagyon akkor is, ha az egyesület azért szűnt meg, mert az illetékes hatóság az egyesületet törvényes tilalomba, a jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütköző vagy a közjót veszélyeztető működése miatt feloszlatta.
Az államkincstár az ekként reászállott vagyont lehetőleg a megszűnt egyesület céljával rokon közérdekű célra fordítja.
76. § Ha az egyesület vagyona nem az államkincstárra száll, csőd esetét kivéve, felszámolást kell tartani.
A felszámolást az egyesület intézőszervei végzik. Felszámolókul azonban a közgyűlés, feloszlatás esetében pedig az illetékes hatóság más személyeket is rendelhet ki.
A felszámolók jogállása a felszámolás céljából folyó eltérésekkel ugyanaz, mint az egyesület intézőszervéé. Több felszámoló csak egyhangúan határozhat, hacsak az alapszabályok másként nem rendelkeznek.
A felszámolás alatt az egyesületet, amennyiben a felszámolás célja kívánja, fennállónak kell tekinteni.
77. § A felszámolók feladata a hitelezőket kielégíteni és a vagyon feleslegét a jogosultnak kiadni. Evégből kötelesek, amennyiben szükséges, a folyó ügyleteket befejezni, a követeléseket behajtani és a többi vagyont készpénzzé tenni. Függő ügyletek lebonyolítása végett új ügyleteket is köthetnek.
Ingatlant a felszámolók a közgyűlés beleegyezése nélkül csak nyilvános árverésen adhatnak el.
78. § A felszámolók kötelesek az egyesület megszűntéről az egyesület hirdetményeinek közzétételére az alapszabályokban megjelölt hírlapban, s ha ilyen hírlap nincs, a hivatalos lapban hirdetményt közzétenni és abban az egyesület hitelezőit felhívni, hogy követelésüket náluk jelentsék be. A bejelentésre egy hónapnál nem rövidebb időt kell kitűzni.
Az ismert hitelezőket a bejelentésre külön értesítéssel is fel kell hívni.
79. § A bejelentett követelések közül a lejárt és nem vitás követeléseket ki kell elégíteni, a le nem járt vagy vitás követeléseket pedig biztosítani kell. Biztosítani kell a nem jelentkező, de ismert hitelező követelését is.
A vagyon feleslegét a jogosultnak a hirdetmény első közzétételét követő egy év eltelte előtt nem szabad kiadni.
80. § A felszámolók az egyesületi ügyek lebonyolításáról kötelesek legalább évenkint kimutatást és a felszámolás befejezésekor végelszámolást közzétenni. A kimutatásokat és a végelszámolást külön is közölni kell azzal, akire az egyesület vagyona száll. Ez a felszámolók működését ellenőrizheti s vele szemben a felszámolókat elszámolás kötelezettsége terheli.
81. § Ha a felszámolók felszámolói kötelességüket vétkesen megszegik, az ezzel okozott kárért egyetemlegesen felelősek.
82. § Alapítvány akkor jön létre, ha valaki tartós célra úgy rendel vagyontárgyakat, hogy a vagyontárgyak megfelelő szervezet kezelésében önálló vagyonként az alapítványt mint személyt illessék.
83. § Alapítvány rendeléséhez okiratba foglalt alapítványi ügylet szükséges.
Alapítványt az alapító halála esetére végintézkedéssel lehet rendelni az erre megszabott alakban.
84. § Az alapítvány nevét, célját, székhelyét, szerveit és kezelésének módját - szervezetét - a törvény korlátai között az alapító az alapítványi ügyletben határozhatja meg.
Ha az alapítványi ügylet az alapítvány célját csak általánosságban jelöli meg vagy az alapítvány szervezetéről egyébként nem kellően rendelkezik, a főfelügyelőhatóság a szükséghez képest intézkedik.
Ha a hiányokat célszerűen pótolni nem lehet, a főfelügyelőhatóság az alapítványul rendelt vagyont, amennyiben maga az alapító kifogást nem tesz vagy az alapítványi ügylet másként nem rendelkezik, lehetőleg hasonló célú más alapítványnak juttatja.
85. § Alapítványt csak közérdekű célra lehet rendelni.
Jótékony, kegyeleti, egyházi, iskolai, kórházi, tudományos, közművelődési, általában közhasznú célra irányuló alapítványokon felül közérdekűnek kell tekinteni a családi alapítványt is, amely egy vagy több meghatározott családhoz tartozók nevelésével, kiházasításával vagy tartásával járó költségek fedezésére vagy hasonló célú szolgáltatásra irányul.
86. § Ha az alapítvány célja törvényes tilalomba, a jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütközik, az alapítványi ügylet semmis.
87. § Ha az alapítványi ügylet oly intézmény létesítésére vagy egyéb oly célra irányul, amelynek megvalósításához a törvény szerint hatósági jóváhagyás vagy más hatósági intézkedés szükséges, az alapítvány fennmaradása a szükséges hatósági intézkedés bekövetkeztétől függ. Ha az erre hivatott hatóság a szükséges jóváhagyást vagy intézkedést megtagadja, a főfelügyelőhatóság az alapítványt megszüntetheti vagy célját megváltoztathatja (102. és 105. §).
88. § Az alapító az alapítványi ügyletet mindaddig visszavonhatja, amíg az arról szóló okiratot az alapítvány kezelésének intézésére kijelölt szervnek vagy valamely közhatóságnak át nem adta.
Az alapító örököse az alapítványi ügyletet az okirat átadása előtt sem vonhatja vissza, ha az alapító az okirat átadására már megbízást adott. Ha több az örökös, a visszavonás jogát csak egyetértve gyakorolhatják.
Az alapító halála esetére szóló alapítványi ügylet visszavonása tekintetében a végintézkedés visszavonásának szabályai irányadók.
89. § Az alapítvány kezelésének intézésére kijelölt szerv az alapítványi ügyletről szóló okirat átadása után haladéktalanul köteles nyilatkozni arról, hogy a kezelést elvállalja-e.
Ha az alapítótól kijelölt szerv a kezelést el nem vállalja, az alapító más szervet jelölhet meg vagy az alapítványi ügyletet visszavonhatja, ha pedig az alapító meghalt, a kijelölés felől a főfelügyelőhatóság intézkedik.
90. § Minden alapítványnak kell intézőszervének lennie, amely a kezelésével járó ügyeit intézi és az alapítványt hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben képviseli. Az intézőszerv több tagból is állhat. Lehet más jogi személy szerve is.
Az intézőszervet a törvényes képviselő jogállása illeti meg; képviseleti jogának terjedelmét harmadik személyekkel szemben csak az alapítvány szervezeti szabályai korlátozhatják. A képviseleti jognak más módon megállapított korlátozása harmadik személlyel szemben csak annyiban hatályos, amennyiben arról a harmadik személy tudott, amikor a jogügyletbe bocsátkozott.
91. § Az alapítvány felelős azért a kárért, amelyet intézőszerve vagy e szerv tagja, ügykörének ellátásában, kártérítésre kötelező cselekményével harmadik személynek okoz.
92. § Ha az intézőszerv több tagból áll, a tagok az alapítvány ügyeiben szavazattöbbséggel határoznak, hacsak az alapítvány szervezeti szabályai másként nem rendelkeznek. Az alapítványhoz intézett jognyilatkozatot az intézőszerv bármelyik tagja irányában hatályosan meg lehet tenni.
Az intézőszerv ügyvitelére a megbízás megfelelő szabályai irányadók (1619-1623., 1625-1628. §), amennyiben az alapítvány szervezeti szabályai másként nem rendelkeznek.
Ha az alapítvány intézőszervéül más jogi személy szerve van kijelölve, ez az alapítvány ügyeit saját szervezeti szabályai szerint látja el, amennyiben az alapítvány szervezeti szabályai másként nem rendelkeznek. Az előbbi két bekezdés szabályai nem nyernek alkalmazást, ha intézőszervül közhatóság van kijelölve.
Érdekelt személy (60. § utolsó bekezdése) a határozathozatalban nem vehet részt.
93. § Az alapítványok annak a kormányhatóságnak főfelügyelete alatt állanak, amelynek ügykörébe céljuk természete szerint tartoznak.
Minden alapítványi ügyletet az okirat bemutatásával be kell jelenteni a főfelügyelőhatóságnak. Ez a kötelesség az alapítványnak azt a szervét vagy azt a közhatóságot terheli, amelynek az alapítványi ügyletről szóló okiratot átadták; az alapító halála esetére szóló alapítványi ügylet bejelentése a hagyatéki bíróság kötelessége.
Az alapítvány intézőszerve az alapítványi ügyletről szóló okiratot a kezelés elvállalására vonatkozó nyilatkozatával terjeszti a főfelügyelőhatóság elé.
94. § A föfelügyelőhatóság az érvényesen létrejött alapítványt tudomásul veszi, az alapítvány szervezeti szabályait az esetleg szükséges kiegészítések és pótlások után megerősíti és határozatát az alapítvány intézőszervével írásban közli.
Az alapítvány tudomásulvétele és szervezeti szabályainak megerősítése nem szünteti meg az alapítványi ügylet esetleges semmisségét vagy megtámadhatóságát és azokat a jogokat, amelyeket az alapítványi ügylet ellen más magánjogi alapon lehet érvényesíteni.
95. § Az alapítványt tudomásulvevő és a szervezeti szabályokat megerősítő főfelügyelőhatósági határozat közlése után az alapító köteles az alapítványul rendelt vagyontárgyakat az alapítványra átruházni és az alapítvány intézőszervének kiszolgáltatni. Engedménnyel átruházható jogok már a föfelügyelőhatósági határozat közlésével átszállanak az alapítványra, hacsak az alapító az alapítványi ügyletben másként nem rendelkezett.
Az alapító halála esetére szóló alapítványi ügylet alapján az alapítvány az öröklési jog szabályai szerint úgy szerzi meg az alapítótól részére juttatott vagyont, mintha már az alapító halála előtt létrejött volna. A hagyatéki bíróság azonban e vagyont az alapítvány intézőszervének mindaddig nem adhatja át, amíg a főfelügyelőhatóságnak az alapítványt tudomásulvevő s a szervezeti szabályokat megerősítő határozatáról nem értesül.
96. § Ha az alapító az alapítványul rendelt vagyont az intézőszervnek már a föfelügyelőhatóság határozatának közlése előtt kiszolgáltatta, a föfelügyelőhatóság határozatának közléséig az alapítvány működését nem kezdheti meg, de intézőszerve addig is köteles az alapítvány kezelésével járó halaszthatatlan ügyeket ellátni.
97. § Ha a főfelügyelőhatóságnak az alapítvány tudomásulvétele ellen aggálya van s azt az alapítónak vagy örököseinek és az alapítvány intézőszervének meghallgatása után sem lehet eloszlatni, a föfelügyelőhatóság az alapítvány tudomásulvételét megtagadja s erről az alapítvány intézőszervét írásban értesíti.
Érvényesen rendelt alapítvány tudomásulvételét csak akkor szabad megtagadni, ha az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlen vagy a közjót veszélyeztetné.
A tudomásulvétel megtagadásával az alapítványi ügylet visszaható erővel hatálytalanná válik.
98. § A főfelügyelőhatóság feladata arról gondoskodni, hogy az alapítvány vagyonát az alapító akaratának megfelelően kezeljék s az alapítvány céljára fordítsák.
Ha az alapító az alapítványi ügyletben a kezelés tekintetében utasításokat adott, ezektől csak akkor szabad eltérni, ha követésük az alapítvány érdekével ellenkeznék és emiatt a főfelügyelőhatóság az intézőszervet alóluk felmenti. Ehhez, amíg az alapító él, az alapító hozzájárulása szükséges, kivéve ha távollét, cselekvőképtelenség vagy egyéb ok miatt tartósan gátolva van a nyilatkozásban.
Az alapítvány intézőszerve köteles az alapítvány kezeléséről a föfelügyelőhatóságtól megszabott időközökben és módon számotadni.
99. § Az alapítvány törzsvagyonához tartozó vagyontárgyak tulajdonának átruházásához és megterheléséhez, általában a törzsvagyonnak minden olyan megváltoztatásához vagy csökkentéséhez, amely nem esik a rendes vagyonkezelés körébe, a főfelügyelőhatóság jóváhagyása szükséges. A jóváhagyás tekintetében megfelelően a gyámhatósági jóváhagyásra vonatkozó szabályok irányadók (385-389. §).
100. § A főfelügyelőhatóság az alapítvány kezelését a kijelölt intézőszervtől vagy tagjától elvonhatja és másra bízhatja, s addig, amíg az új szerv vagy személy az alapítvány kezelését átveheti, az alapítvány vagyonának biztosítására megfelelő ideiglenes intézkedéseket rendelhet el, ha az intézőszerv vagy tagja jogaival súlyosan visszaél vagy kötelességeit nagy mértékben elhanyagolja vagy az alapítvány érdekét egyébként veszélyezteti.
101. § Az alapítvány intézőszerve a főfelügyelőhatóság kívánságára köteles az alapítványról alapítólevelet kiállítani.
Az alapítólevélbe bele kell foglalni különösen az alapítványi ügyletet, az alapítvány szervezetére vonatkozó rendelkezéseket, a kezelés elvállalására vonatkozó nyilatkozatot és az alapítványul rendelt vagyontárgyak jegyzékét.
102. § Ha az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlenné vált vagy a közjót veszélyeztetné, vagy ha nyilvánvaló, hogy a megváltozott viszonyok között az alapító szándékának többé meg nem felel, a főfelügyelőhatóság az alapítvány intézőszervének meghallgatása után az alapítványt megszüntetheti vagy célját megváltoztathatja. Ugyanígy meg lehet szüntetni vagy változtatni az alapítvány céljára hátrányossá vált meghagyásokat és feltételeket is.
Az alapítvány céljának megváltoztatásában lehetőleg figyelembe kell venni az alapító szándékát, különösen arról kell gondoskodni, hogy az alapítvány vagyonának jövedelme lehetőleg annak a személykörnek javára maradjon fenntartva, amelynek javára előbb szolgált.
103. § A főfelügyelőhatóság az alapítvány intézőszervének meghallgatása után az alapítvány szerveit és kezelését megváltoztathatja, s ily módon különösen kisebb alapítványokat egymással egyesíthet vagy más jogi személy kezelésére is bízhat, amennyiben az alapítvány vagyonának fenntartása, kezelésének célszerűsége vagy az alapítvány céljának megvalósítása érdekében szükséges.
Családi alapítvány tekintetében ily intézkedésnek csak az érdekelt családok meghallgatásával van helye.
104. § Az alapítvány megszűnik, ha vagyonára csődöt nyitottak. Ha az alapítvány tartozásai vagyonát meghaladják és a törvény szerint csőd nyitásának helye van, az alapítvány intézőszerve köteles a csőd megnyitását vagy a csődön kívüli kényszeregyességi eljárás megindítását kérni. Az intézőszervnek ebben vétkesen késedelmes tagjai egyetemlegesen felelősek a hitelezőknek a késedelemből eredő kárért.
105. § Ha az alapítvány megszűnik, vagyona az alapítványi ügyletben vagy az alapítványi ügylet értelmében megjelölt személyre száll.
Ily megjelölés hiányában vagy ha a megjelölés hatálytalan, az alapítvány vagyona - az alábbi kivétellel - az államkincstár törvényes örökösödésére vonatkozó szabályoknak megfelelően az államkincstárra száll.
Egyházi célú vagy egyházi intézmény céljára rendelt olyan alapítvány vagyona, amelyet az érdekelt egyház vagy vallásfelekezet szerve kezel, az alapítvány megszűnése esetében az alapítványt kezelő egyházra vagy vallásfelekezetre száll, hacsak az alapítványi ügylet vagy külön törvény másként nem rendelkezik.
Az államkincstár és az egyház vagy a vallásfelekezet az ekként reászállott vagyont lehetőleg a megszűnt alapítvány céljával rokon célra fordítja.
106. § Ha a megszűnt alapítvány vagyona nem az államkincstárra száll, csőd esetét kivéve, felszámolást kell tartani.
A felszámolásra az alapítvány természetéből folyó eltérésekkel az egyesület felszámolására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
107. § Mindenkinek joga van arra, hogy a törvénynek és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse és hogy ebben őt senki se háborítsa (személyiség joga).
A személyiség jogáról lemondani vagy gyakorlását a jóerkölcsbe ütköző módon korlátozni nem lehet.
108. § Akit a személyiség jogában jogellenesen megsértenek, a sértés megszüntetését követelheti és ha ismétléstől lehet tartani, keresettel kérheti, hogy a bíróság a sértőt a sértéstől tiltsa el.
A személyiség jogának megsértése az is, ha valaki a mást megillető név viselésének jogát - az írói és a művészi álnév viselésének jogát is ideértve - kétségbevonja vagy azzal sérti, hogy jogos érdekének sérelmével jogellenesen hasonló nevet használ; úgyszintén ha valaki másnak jogos érdekét azzal sérti, hogy annak képmásával, vagy tőle eredő vagy hozzá intézett levéllel vagy egyéb bizalmas természetű irattal visszaél.
109. § A személyiség joga a halál után is védelemben részesül, amennyiben a kegyelet megkívánja.
110. § Az eljegyzést, a házasságkötést és a házasság megszűnését külön törvény szabályozza.
111. § A házastársaknak kölcsönös kötelessége, hogy egymással a házasságnak megfelelő életközösségben éljenek.
A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak. Kötelesek egymást önzetlenül támogatni, közös javukon egyetértve munkálkodni.
112. § A férjet illeti a döntő szó a házasélet ügyeiben. Ő határoz különösen a házassági együttélés helye és a közös lakás felöl. Elhatározásaiban azonban a méltányosság szerint figyelembe kell vennie felesége megokolt tanácsait és ellenvetéseit, s ha felesége viseli a házassági terheket vagy viselésükhöz hozzájárul, ezt is.
113. § A férj köteles feleségét illendően eltartani. A tartást közös háztartásban saját társadalmi állásához, vagyonához és keresőképességéhez mérten kell szolgáltatnia.
114. § A feleség férje nevét viseli a házassági viszonyra utaló toldással. Saját nevét hozzá kapcsolhatja.
Férje nevét a feleség mint özvegy is megtartja újabb férjhezmeneteléig.
115. § A közös háztartás vezetése a feleség feladata.
A feleségnek joga van a háztartás körébe tartozó ügyekben a férj részére és a férj nevében eljárni. Az ebben a jogkörben létesített jogügyleteiről kétség esetében azt kell tartani, hogy a férje nevében létesítette.
A feleség ezt a jogot csak férje vagyoni erejének korlátai között gyakorolhatja. A férj a képviselet jogát feleségétől egészen vagy részben el is vonhatja; de egymásközti viszonyukban csak alapos okból.
Arra, hogy az egyes ügylet a férj vagyoni erejét meghaladja, vagy hogy a férj a képviselet jogát feleségétől elvonta, harmadik személlyel szemben, akivel a feleség jogügyletbe bocsátkozott, csak annyiban lehet hivatkozni, amennyiben erről a harmadik személy a jogügyletbe bocsátkozás idejében tudott vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott.
116. § A feleség köteles a közös háztartásban házi munkát végezni, férjét keresetében közremunkálással támogatni, sőt köteles önállóan is keresni és a házassági terhek viseléséhez egyéb jövedelméből is méltányosság szerint hozzájárulni, amennyiben életviszonyaik mindezt így kívánják.
117. § A vagyontalan és keresőképtelen, általában az olyan férjet, aki önmagát eltartani nem képes, felesége köteles közös háztartásban társadalmi állásához, de csak a saját vagyonához és keresőképességéhez mérten illendően eltartani.
118. § Az önhibáján kívül különélő feleségnek a férje az illendő tartást törvényes mértéke szerint közös háztartáson kívül (házon kívül), hónaponkint előre fizetendő pénzbeli járadékban köteles szolgáltatni.
A férjet terhelő házon kívüli eltartási kötelezettséget megfelelő hozzájárulás fizetésére lehet korlátozni, sőt a férjet e kötelezettség alól egészen fel is lehet menteni, ha mindkét házastárs szükségleteit, valamint vagyoni és kereseti viszonyait figyelembe véve a méltányosság ezt kívánja.
Az első bekezdés megfelelően áll a feleséget terhelő eltartási kötelezettségre. Házon kívül csak az élete fenntartásához múlhatatlanul szükséges szűkös tartás jár a férjnek, ha a házasság ideje alatt erkölcsileg vétkes magaviseletével maga okozta, hogy eltartásra szorul.
Nem követelhet házon kívüli eltartást az a házastárs, aki arra erkölcstelen életmódja vagy a házastársa ellen elkövetett súlyos bántalom miatt méltatlanná vált, hacsak házastársa meg nem bocsátott neki.
119. § Amennyiben a jelen fejezet rendelkezéseiből más nem következik, a házastársat terhelő eltartás kötelezettségére is alkalmazni kell a rokonok eltartására vonatkozó általános jellegű rendelkezéseket (233. § 3. bekezdése, 237-239. §, 241. § 1. bekezdése).
Hogy miként és mennyiben terheli a túlélő házastárs eltartása a házastárs hagyatékát, erre az özvegyi jog szabályai irányadók.
120. § A házastársnak joga és kötelessége meghalt házastársát illendően eltemettetni. Ez nem változtat az örökös felelősségén a temetés költségéért.
121. § A házastársak a házassági viszonyból folyó vagyoni kötelezettségeik teljesítésében egymás iránt ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni, mint a saját ügyeikben. Ez azonban nem mentesíti őket a súlyos gondatlanságért való felelősség alól.
122. § A házastársak egymás között vagy egymás irányában minden oly jogügyletet létesíthetnek, amely mások közt meg van engedve és a házasság természetével nem ellenkezik. Ugyanez áll a jegyesekre is.
123. § A házastársaknak és a jegyeseknek egymással létesített élők közti jogügyleteihez közokirat szükséges, kivéve a szokásos alkalmi ajándékozásokat.
Ez a szabály nem érinti a váltójogi, valamint a hátirattal átruházható egyéb papírokra vonatkozó szabályok alá eső nyilatkozatoknak mint ilyeneknek hatályát.
Az a szabály, amely szerint a meg nem felelő alakban kötött szerződés teljesítéssel érvényessé válik, a házastársak és a jegyesek között létrejött szerződésekre nem terjed ki.
124. § Közokirat szükséges a házastárs és a jegyes részére kiállított általános meghatalmazáshoz, továbbá az olyan különös meghatalmazáshoz is, amely váltóbeli kötelezettség vállalására, kölcsönvételre, tartozáselismerésre vagy olyan jogügyletnek harmadik személlyel létesítésére irányul, amely írásbeli alakhoz van kötve.
125. § A feleség szabadon rendelkezhetik vagyonáról, amennyiben hozományul lekötve nincsen (női szabadvagyon).
A férj a házasságkötéssel nem szerez e vagyon felett oly jogot, amely a feleséget szabad rendelkezésében korlátozná.
A feleség szerződéssel sem mondhat le a szabad rendelkezés jogáról.
126. § Ha a feleség szabadvagyona kezelését egészen vagy részben a férjnek át is engedte, a kezelést bármikor visszaveheti.
A férj azonban a kezelése alatt levő vagyon tiszta jövedelmét - amíg felesége másként nem rendelkezik - úgy tekintheti, hogy felesége azzal a házassági terhek viseléséhez önként hozzájárult és őt a jövedelemnek ily célú felhasználására feljogosította.
127. § Ha a feleség időszakonkint visszatérő tiszta jövedelmét adja át férjének, kétség esetében azt kell tartani, hogy az átadott jövedelemmel a házassági terhek viseléséhez önként hozzájárult és férjét a jövedelemnek ily célú felhasználására feljogosította. Ugyanezt kell kétség esetében tartani a feleségtől férjének átadott oly egyéb vagyon tekintetében is, melyről a férj alaposan feltehette, hogy az feleségének időszakonkint visszatérő tiszta jövedelme.
128. § Házassági terhek: a férj, a feleség és az oly ivadékok szükségleteinek fedezése, akiket mind a két házastárs vagy egyikük eltartani köteles.
129. § A házastársak közös lakásában vagy közös birtokában levő ingó dolgokról harmadik személyekkel szemben az a vélelem, hogy a férj tulajdonai.
Bármi szerzésről, amellyel a feleség a házassági életközösség folytatása alatt vagyonát növelte, harmadik személyekkel szemben az a vélelem, hogy a férj vagyona árán történt.
Oly ingó dolgokról, amelyek a feleség nevével vagy nevének kezdőbetűivel vannak megjelölve, vagy amelyek rendeltetésüknél fogva kizárólag a feleség személyes használatára szolgálnak, különösen a női ékszerekről, drágaságokról, ruhaneműekről és munkaeszközökről az a vélelem, hogy a feleség tulajdonai.
130. § A közös használatra rendelt kiházasítási és háztartási tárgyakat a tulajdonos házastárs a közös használatból a házasság fennállása alatt el nem vonhatja. Ha a házastársak között a házassági életközösség megszakadt, a bíróság e tárgyak használatáról mindkét házastárs érdekének méltányos figyelembevételével határoz.
131. § A férj jogosítva van mindazoknak a vagyontárgyaknak hasznait élvezni, amelyeket részére akár felesége akár feleségére tekintettel harmadik személy a házassági terhek viselésének könnyítése végett rendel (hozomány).
A hozományi haszonvételre, amennyiben az alábbi §-okból más nem következik, a haszonélvezet szabályai irányadók.
132. § Ha a hozományt a nő adja vagy ígéri, nyilatkozatának érvényességéhez közokirat szükséges. A törvényes képviselő a nő vagyonának terhére csak a nőnek közokiratban kijelentett hozzájárulásával és a gyámhatóság jóváhagyásával tehet ily nyilatkozatot.
A nőnek vagyona sem mint egész, sem hányadrész szerint nem lehet hozományrendelés tárgya.
133. § Ha harmadik személy adja vagy ígéri a hozományt, ez ellenkező kikötés (fenntartott hozomány) hiányában magában foglalja azt a rendelkezést, hogy a hozományi haszonvétel megalapításával a hozomány állaga a feleségé lesz.
Amit harmadik személy a házassági terhek viselésének könnyítésére a férjnek ad vagy ígér, azt hozománynak kell tekinteni, hacsak a körülményekből, különösen az adományozónak a férjhez vagy családjához való viszonyából más szándék nem tűnik ki.
134. § A férj feleségének hozzájárulása nélkül sem a hozományi haszonvétel gyakorlását másnak át nem engedheti, sem a hozomány tárgyának még el nem vált gyümölcsét vagy még nem esedékes egyéb hasznait el nem idegenítheti és meg nem terhelheti.
Nincs szükség a feleség hozzájárulására, amennyiben az említett rendelkezést a hozományi haszonvétellel járó kezelés teszi szükségessé, vagy amennyiben az által a férj oly kötelezettséget teljesít, amely feleségét is terheli, vagy amely a házassági terhek viseléséből származik.
A hozományi haszonvételből, úgyszintén a hozomány tárgyának elvált gyümölcséből és egyéb esedékes hasznaiból a férj hitelezője a feleség beleegyezése nélkül csak annyiban szerezhet kielégítést, amennyiben a házassági terhek viselésére nem szükségesek, vagy amennyiben a követelés az előbbi bekezdésben említett kezelőintézkedésből vagy kötelezettségből származik.
Ha a férj csődbe jut, a pénzhozomány tőkéje után kamatot kell számítani s az arra eső kielégítési hányad csak annyiban illeti a csődtömeget, amennyiben a házassági terhek viselésére és az előbbi bekezdésben említett követelések kielégítésére nem szükséges. Ugyanez megfelelően áll a férj csődjében egyéb hozományi tőke hasznairól.
135. § Ha a férj részére hozományt ígértek és az ígért hozomány után őt az átadást megelőző időre kamat vagy haszonmegtérítés illeti, e követeléséről a férj csak ugyanazon korlátok között rendelkezhetik, mint az előbbi § szerint az adott hozomány tárgyának hasznairól.
Ugyanez áll az időszakonkint visszatérő azokról a szolgáltatásokról, amelyeket a férjnek akár felesége, akár feleségére tekintettel harmadik személy a házassági terhek viselésének könnyítésére ígért.
136. § A haszonélvezet szabályaiban meghatározott eseteken felül csak akkor lehet a férjtől a hozományra nézve biztosítékadást követelni, ha arra közokiratban kötelezte magát.
137. § Hozományul kapott pénzről és természeténél fogva elhasználható egyéb dologról a férj szabadon rendelkezhetik, de köteles e tekintetben a rendes gazdálkodásnak és a hozomány rendeltetésének megfelelően kellő gondossággal eljárni.
A hozományi haszonvétel megszűntekor köteles a férj a felhasznált pénzösszeget és az elhasznált vagy az elidegenített más elhasználható dolognak az elhasználáskor vagy az elidegenítéskor volt értékét megtéríteni.
138. § A férj - fenntartott hozomány esetét kivéve - felszabadul a hozományi haszonvétel ideje alatt elhasznált vagy elidegenített hozományi vagyontárgyak értékének megtérítésére vonatkozó kötelezettsége alól, amennyiben az értéket a házassági terhek viselésében jövedelméből nem fedezhető olyan rendkívüli szükségletre volt kénytelen fordítani, amelynek kielégítését feleségének, közös ivadékuknak vagy felesége ivadékának életbevágóan fontos érdeke elkerülhetetlenül kívánta.
139. § A hozományi haszonvétel addig tart, ameddig a házasság.
140. § A házasság megkötésével a házastársak között a házasság idejére szerzeményi közösség keletkezik, amelynél fogva a házasság megszűntekor mindegyik házastársat kölcsönösen felerésze illeti annak, ami vagyonukban közszerzemény.
Közszerzemény az a tiszta vagyonérték, amely mindegyik házastársnak a szerzeményi közösség megszűntekor meglevő vagyonában különvagyonának és az adósságoknak levonása után fennmarad.
141. § A szerzeményi közösség a házasság megszűntével, ha pedig a házassági életközösség tartósan megszakad, a különválással szűnik meg.
Ha a különélő házastársak a házassági életközösséget visszaállítják, ettől kezdve közöttük a szerzeményi közösség is helyreáll, de hatálya a különélés ideje alatt szerzett vagyonértékre ellenkező megegyezés hiányában nem terjed ki.
142. § A házastárs különvagyonához tartoznak a házasság kötésekor megvolt vagyontárgyak, valamint a házasság ideje alatt szerzett következő vagyontárgyak:
1. az öröklés címén vagy élők között ingyenes jogügylet útján reáhárult vagyontárgyak;
2. azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak házassági szerződésben különvagyonnak nyilvánítottak;
3. a különvagyonhoz tartozó jog alapján szerzett vagyontárgyak;
4. azok a vagyontárgyak, amelyek a különvagyonhoz tartozó vagyontárgyak elpusztulásáért, rosszabbodásáért vagy elvonásáért nyert értékmegtérítés címén kerültek a házastárs vagyonába.
Csere útján szerzett vagyontárgy az elcserélt vagyontárgy helyébe lép.
A 3. és a 4. pont értelmében szerzett vagyontárgyak, amennyiben haszonélvezet esetében a haszonélvezőt illetnék, a különvagyonhoz nem tartoznak.
143. § A különvagyonhoz tartozó azokat a vagyontárgyakat, amelyek a házasság ideje alatt elpusztultak vagy a házastárstól elvonattak vagy egyébként veszendőbe mentek, a közszerzemény megállapítása végett nem kell számbavenni.
144. § A házastárs vagyonában meglévő vagy a házasság ideje alatt benne volt vagyontárgyakról az a vélelem, hogy nem tartoznak a különvagyonhoz.
145. § A különvagyon értékének megállapítása végett a különvagyonhoz tartozó azokat a vagyontárgyakat, amelyek a házasság megszűntekor természetben megvannak, ekkori értékükben, a házasság ideje alatt elhasznált vagy elidegenített vagyontárgyakat pedig az elhasználáskor vagy az elidegenítéskor volt értékükben kell számítani. Ebből az értékből azonban le kell vonni azt az értékemelkedést, amely a házasság ideje alatt a vagyontárgyra a - szükséges költségen felül - fordított hasznos költség következtében állott elő.
Csere esetében a csere útján szerzett vagyontárgy értéke irányadó.
146. § A különvagyon értékéből le kell számítani a házastárs külön adósságait.
Külön adósságok a házastársnak mindazok a kötelezettségei és a különvagyonhoz tartozó vagyontárgyaknak mindazok a terhei, amelyek a házasság kötésekor már fennállottak, valamint tekintet nélkül keletkezésének idejére az a kötelezettség vagy egyéb teher:
1. amely öröklés útján vagy élők között ingyenes juttatás következtében hárult a házastársra;
2. amely a házastársat mint a különvagyonához tartozó dolog birtokosát kötelezi vagy terheli;
3. amely a házastárs tiltott cselekményéből keletkezett, amennyiben ebből eredő gazdagodását meghaladja.
A házastársat harmadik személy irányában törvény alapján terhelő eltartási kötelezettséget abban az időben keletkezettnek kell tekinteni, amelyre a tartás vonatkozik.
A különvagyon értékéből le kell számítani a házasság ideje alatt megszűnt külön adósságot is, kivéve, amennyiben a házastárs attól visszteher nélkül szabadult.
147. § Nem külön adósságok:
1. a különvagyonhoz tartozó vagyontárgyak után a házasság idejére eső közterhek és biztosítási díjak, valamint a közönséges javítások és helyreállítások költségei;
2. a házassági terhek viselése a férj részéről és az ehhez való hozzájárulás a feleség részéről;
3. a közös ivadékok részére adott kiházasítás;
4. a külön adósságoknak a házasság idejére eső kamatai;
5. a házasság idejére eső egyéb visszatérő szolgáltatások, kivéve a külön adósságok után fizetett tőketörlesztő részleteket és a házastárs ingyenes juttatásából vagy tiltott cselekményéből eredő kötelezettségek teljesítését.
148. § A különvagyon értékéből le kell számítani annak az értékét is, amit a házastárs a házasság ideje alatt eltékozolt, vagy amivel vagyonát a házasság ideje alatt élők közötti ingyenes juttatásokkal vagy egyébként szándékosan apasztotta, kivéve a szokásos alkalmi ajándékokat.
Ha az az érték, amellyel a házastárs vagyonát az előbbi bekezdés értelmében apasztotta, különvagyonának értékét meghaladja, a különbözetet a közszerzemény javára kell számítani.
149. § Hogy a házastárs vagyonába tartozó valamely tárgy a közszerzemény megállapításakor miképen fog számításba esni, az a házasság ideje alatt a házastársat élők között a szabad rendelkezésben nem korlátozza és nem zárja ki azt, hogy hitelezői a vagyontárgyat végrehajtás alá vonhassák.
Ha azonban a házastársak között a házassági életközösség megszakadt, az önhibáján kívül különélő házastárs veszély esetében követelheti, hogy közszerzeményi követelésének a különválás időpontja szerint számított valószínű összege erejéig a másik házastárs dologi biztosítékot adjon.
150. § Mindegyik házastárs bármikor követelheti a másik házastárstól, hogy ez az ő különvagyonának a házasság kötésekor vagy a későbbi szerzéskor volt állományát és értékét közokirattal elismerje. A közokirat költségét az a házastárs viseli, aki az elismerést követeli.
151. § Ha a házastárs a házasság ideje alatt valamely vagyontárgyat a másik házastársra, ennek közszerzeményi részébe betudás terhével ruház át, e vagyontárgynak az átruházás idejében volt értékét az átruházó házastárs a közszerzemény kiszámítása végett saját különvagyonához hozzáadhatja. Ha pedig a különvagyonhoz nem tartozó vagyontárgyak osztatlan felerésze lett ily módon kiadva, ezzel a kiszolgáltató házastársnál megmaradt felerész különvagyonná lesz.
A szokásos alkalmi ajándékokat kivéve minden vagyontárgyról, amelyet az egyik házastárs a házasság ideje alatt a másikra ingyenesen ruház át, kétség esetében azt kell tartani, hogy a közszerzeményi részbe betudás terhével van átruházva.
152. § Ha a házastárs a házasság ideje alatt a másik házastársnak közszerzeményi részét meghatározott összegben vagy meghatározott vagyontárgyra nézve házassági szerződéssel elismeri, a másik házastárs a házasság megszűntekor az elismert közszerzeményi rész kiszolgáltatását követelheti tekintet nélkül arra, hogy a valóságban mennyi a közszerzeményi része.
Az elismert közszerzeményi rész értékét az elismerő házastárs a közszerzemény kiszámítása végett a saját különvagyonához hozzáadhatja.
153. § Hogy valamely vagyontárgyat közszerzeményi követelés előzetes kiegyenlítésére ruháztak át, az a házastársak között végbement átruházás ingyenességét harmadik személyekkel szemben nem szünteti meg. Ugyanez áll a közszerzeményül elismert összegről vagy vagyontárgyról is.
154. § A közszerzeményi vagyonérték megosztását és felerészének kiadását csak a házasság megszűntével lehet követelni.
A közszerzeményi követelést a házasság megszűnte előtt sem átruházni, sem végrehajtás alá vonni nem lehet.
155. § A közszerzeményi vagyonérték megosztása más megállapodás hiányában rendszerint akként megy végbe, hogy a közszerzeményi követelésre jogosult házastársat illető közszerzeményi érték keretében a közszerzeményi rész kiadására kötelezett házastárs különvagyonához nem tartozó olyan vagyontárgyak, amelyek számottevő értékcsökkenés nélkül természetben megoszthatók, természetben kerülnek osztály alá, másnemű tárgyak pedig osztatlan felerészben ruházhatók át a házastársra.
Amennyiben a megosztásnak ezt a módját egyik házastárs sem kívánja vagy csak részben veszi igénybe vagy a közszerzeményi követelés kielégítése természetben egyéb okból nem lehetséges, a házastárs közszerzeményi részének vagy az ily módon abból ki nem adott résznek kiadását pénzben követelheti.
156. § A természetben kiadandó vagyontárgyakat az a házastárs jelölheti ki, aki a közszerzeményi követelés kielégítését természetben kívánja. Természetben megosztva kiadandó egyenlő osztályrészek kiosztása végett sorshúzásnak van helye.
A közszerzeményi követelésre jogosult házastárs a megosztást természetben nem érvényesítheti életben levő házastársának személyes használatára szolgáló vagy a keresete folytatásához vagy hivatása gyakorlásához szükséges dolgokra, a házastársának különvagyonához tartozó dolgok tartozékaira, valamint kereskedelmi vagy más üzletére, bérletére, haszonbérletére és az ezekhez tartozó vagyontárgyakra.
157. § A megosztáskor a vagyontárgyakat abban az értékben kell számítani, amelyben a közszerzemény megállapítása végett számították.
158. § Ha a közszerzeményi vagyonértéknek az előző §-ok szerinti megosztása tekintettel a körülményekre a házastársak érdekének és a célszerűségnek nem felel meg, a bíróság bármelyik fél kérelmére a közszerzeményi vagyonérték megosztásának más módozatát rendelheti el, de csak úgy, hogy a megosztás módja egyik félre se legyen méltánytalan.
A közszerzeményi követelésre jogosult házastársat ráfizetésre kötelezni, az osztály céljából rá személyes kötelezettséget róni vagy különvagyonát megterhelni, beleegyezése nélkül nem szabad.
159. § Az életben levő házastárs a másik házastársat illető közszerzeményi rész kiadása tekintetében megfelelő időre, esetleg haláláig terjedő halasztás kedvezményét veheti igénybe, ha kötelezettségének teljesítése ily halasztás nélkül vagyoni romlását okozná vagy reá egyébként méltánytalan hátránnyal járna. A házasság felbontása esetében ez a kedvezmény csak a nem vétkes házastársat illeti.
Halasztás kedvezményének csak akkor van helye, ha a kötelezett házastárs a másik házastárs közszerzeményi követelésének és e követelés tőkeértéke után negyedévenkint utólag fizetendő kamatnak erejéig dologi biztosítékot ad és a másik házastárs vagyonára vonatkozó minden közszerzeményi követeléséről lemond.
A közszerzeményi vagyonérték megosztása halasztás esetében is a rendes szabályok szerint megy végbe.
160. § Ha a közszerzeményi rész kiadására kötelezett házastárs élők között ingyenes juttatásokkal apasztotta vagyonát, a másik házastárs, amennyiben közszerzeményi követelése házastársának a házasság megszűntekor meglevő vagyonából ki nem telik, a megadományozottaknak juttatott vagyontárgyakból vagy értékükből a közszerzeményben szenvedett vesztesége erejéig a kötelesrész sérelmével a család körén kívül megadományozottak felelősségének szabályai szerint szerezhet kielégítést.
Ha a közszerzeményi követelésre jogosult házastárs házastársától betudás kötelezettsége nélkül maga is kapott ingyenes adományt, közszerzeményi követelésének kielégítése végett csak annyiban fordulhat a megadományozott ellen, amennyiben követelését a házastársától kapott ingyenes adomány értéke nem fedezi.
161. § Közszerzeményt nem követelhet az a házastárs, aki házastársának életére tört. Ellenkező kikötés semmis.
162. § A férj vagy tekintettel a férjre harmadik személy a házasság megszűnésének idejére a feleségnek vagyoni jutalmat rendelhet (hitbér).
Kétség esetében azt, amiben a férj feleségét csupán túlélés esetére részesíti, nem hitbérnek, hanem öröklés tárgyának kell tekinteni.
Ha a hitbért a férj rendeli, nyilatkozatának érvényességéhez közokirat szükséges. A törvényes képviselő a férj vagyonának terhére csak a férjnek közokiratban kijelentett hozzájárulásával és a gyámhatóság jóváhagyásával tehet ily nyilatkozatot.
163. § A feleség elveszti hitbérét:
1. ha házasságtörést követett el és emiatt a bíróság a házasságot felbontotta vagy a férj, ha a házasság egyik házastárs halálával szűnt meg, a házasság megszűntekor a felbontást kérhette és a felbontás vagy az ágytól és asztaltól való elválasztás iránt a keresetet megindította vagy erre megbízást adott;
2. ha férjének életére tört.
A házasságtöréssel egy tekintet alá esik, ha a feleség természetelleni fajtalanságot követ el vagy tudva, hogy házassága még fennáll, új házasságot köt, vagy ha a házastársi hűséget erkölcstelen élet folytatásával egyébként megszegi.
164. § A feleség is rendelhet férjének hitbért (viszonthitbér). Ugyanezt teheti tekintettel a feleségre harmadik személy is.
A viszonthitbérre megfelelően a hitbérre vonatkozó szabályok irányadók.
165. § Házassági szerződéssel a házastársak a házasság vagyonjogi hatásait a törvénytől eltérően szabályozhatják, amennyiben a törvény mást nem rendel.
Házassági szerződést többször is és a házasság létrejötte előtt is lehet kötni.
A házassági szerződés érvényességéhez közokirat szükséges.
Törvényes képviselő képviseltje vagyonának terhére csak a képviseltnek közokiratban kijelentett hozzájárulásával és a gyámhatóság jóváhagyásával köthet házassági szerződést.
166. § Ha a házassági szerződésben a feleség a házassági terhek viseléséhez hozzájárulásul időszakonkint visszatérő szolgáltatásokat kötelezett, ezt kétség esetében úgy kell érteni, hogy a szolgáltatásokra csak tiszta jövedelme erejéig kötelezte magát.
Ha a kötelezett járuléknak a férj kezéhez szolgáltatása a járuléknak a házassági terhek fedezésére fordítását veszélyeztetné, a feleség a járulékot közvetlenül e terhek fedezésére fordíthatja vagy e célra visszatarthatja. Ellenkező kikötés semmis.
167. § Házassági szerződéssel a házastársak megállapíthatják különösen, hogy közöttük ne legyen vagy csak egy időre legyen vagy csak feltételesen legyen szerzeményi közösség; a megkezdett szerzeményi közösséget megszüntethetik; a szerzeményi közösséget kizáró vagy megszüntető szerződést hatályon kívül helyezhetik.
Házassági szerződéssel azt is meg lehet állapítani, hogy csak az egyik házastársat illesse közszerzeményi követelés a másikkal szemben, vagy hogy a részesedésnek más legyen a hányada, mint amelyet a törvény megállapít.
168. § Házassági szerződéssel ki lehet kötni, hogy a házasság ideje alatt is az egyik vagy mindkét házastársnak jogában álljon a közszerzemény megállapítását és közszerzeményi része erejéig biztosíték adását követelni. Ily kikötés esetében a közszerzemény megállapítására a közszerzeményi vagyonérték megosztásának szabályait kell megfelelően alkalmazni.
169. § Házassági szerződéssel meg lehet állapítani, hogy a házastársak között általános vagyonközösség legyen. Ily szerződést a felek csak maguk és csak egymás jelenlétében köthetnek. Elmebaj miatt gondnokság alá helyezett ily szerződést nem köthet.
Általános vagyonközösség esetében a közszerzeményre vonatkozó szabályokat megfelelően oly eltéréssel kell alkalmazni, hogy a házastársak különvagyona csak azokból a vagyontárgyakból áll, amelyeket a házastársak házassági szerződéssel különvagyonnak nyilvánítottak; és hogy külön adósságaik csak azok, amelyek tiltott cselekményeikből keletkeztek.
170. § Ha a házasság érvénytelen, de megkötésekor mind a két házastárs vagy legalább egyikük jóhiszemű volt vagyis az érvénytelenség okát nem ismerte (vélt házasság), a házastársak vagyonjogi viszonyaira az alábbi §-okban foglalt szabályok irányadók.
171. § Ha a házasság megkötésekor mind a két házastárs jóhiszemű volt, a vélt házasság vagyonjogi hatásai akként állanak be, mintha a házasság érvényes lenne.
Ha az ilyen házasságot megszűnése előtt a bíróság érvénytelennek nyilvánította, a házasságból folyó vagyonjogi követeléseket mindegyik házastárs akként érvényesítheti, mintha a házasságot a bíróság a másik félnek egyedül vétkessé nyilvánításával felbontotta volna.
172. § Ha a házasság megkötésekor csak az egyik házastárs volt jóhiszemű, ennek választásától függ, hogy az érvényes házasságnak vagy a házasság érvénytelenségének vagyonjogi hatásai álljanak-e be. Ha a jóhiszemű házastárs az érvényes házasság vagyonjogi hatásait választja, a vélt házasságot érvénytelennek nyilvánítása esetében úgy kell tekinteni, mintha a bíróság azt a másik fél egyedül vétkessé nyilvánításával felbontotta volna.
Ha a bíróság a vélt házasságot érvénytelennek nyilvánítása előtt valósággal felbontotta és a választásra jogosult jóhiszemű házastársat nyilvánította vétkesnek: az előbbi bekezdés szabályát akként kell alkalmazni, mintha mindkét házastárs volna vétkesnek nyilvánítva.
A jóhiszemű házastárs választási joga örökösére is átszáll.
A választásra jogosultnak a másik házastárs megfelelő határidőt tűzhet a nyilatkozásra. Ennek sikertelen elteltével a házasság érvénytelenségének hatásai állanak be.
173. § Ha a házasság kényszer miatt érvénytelen, a kényszerített házastársat jóhiszeműnek kell tekinteni, s az előbbi § rendelkezései szerint ő választhat az érvényes házasságnak és a házasság érvénytelenségének vagyonjogi hatásai között akkor is, ha a másik házastársnak a kényszerről nem volt tudomása.
174. § Törvényes származásból rokonság keletkezik mind az atyai, mind az anyai ágon.
Törvényesítésből és örökbefogadásból rokonság keletkezik azok között, akikre a törvényesítés és az örökbefogadás kihat.
Házasságon kívüli gyermek a törvény szerint rokona anyjának és anyja rokonainak.
175. § Előd és ivadék egyenes ágon rokonok.
Oldalágon rokonok: akik közös elődtől származnak, de nem egyenes ágon rokonai egymásnak.
Előd alatt a felmenő rokont, ivadék alatt a lemenő rokont kell érteni.
176. § Egyenes ágon a rokonok annyiadik ízben rokonai egymásnak, amennyi a rokonságukat közvetítő nemzés.
Oldalágon a rokonok annyiadik ízben rokonai egymásnak, ahányadik ízben egyikük rokona a közös elődnek. Ha a közös elődnek különböző ízben rokonai, a távolabbi íz határoz. Az oldalági rokonnak több oldalági rokona közül közelebbi az, aki közelebbi ízben rokona a közös elődnek.
177. § Az egyik házastárs és a másik házastársnak rokona egymásnak sógora. Amely ágon és ízben rokona valaki az egyik házastársnak, ugyanazon az ágon és ízben sógora a másik házastársnak.
Sógorságot alapít az érvénytelen házasság is.
A sógorság nem szűnik meg a házasság megszűntével vagy érvénytelennek nyilvánításával.
178. § A feleségnek a házasság fennállása alatt vagy megszűnte után háromszázkét nap eltelte előtt született gyermeke törvényes gyermek.
179. § Törvényes az oly gyermek is, aki érvénytelen házasság fennállása alatt vagy ily házasság megszűnte vagy érvénytelennek nyilvánítása után háromszázkét nap eltelte előtt született, kivéve ha a házasság egyenesági vérrokonság, testvéri viszony vagy korábban kötött házasság miatt semmis és erről a házasság megkötésekor mindkét házasulónak tudomása volt.
180. § A törvényes gyermek atyjának vezetéknevét - családi nevét - viseli.
181. § A származás törvényessége megtámadható, ha a férj a fogantatás idejében az anyával nemileg nem érintkezett vagy a körülmények szerint egyébként nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gyermek a férjtől származik, vagy ha a gyermek a házasság megszűnte vagy érvénytelennek nyilvánítása után fogantatott.
Megtámadásra jogosult a férj és a gyermek, de a gyermek csak akkor, ha a férj a fogantatás egész ideje alatt távol volt vagy olyan esetben, amikor bármely más érdekelt személy is hivatkozhatnék arra, hogy a gyermek nem törvényes származású (188. §).
182. § A gyermek fogantatásának ideje: a születése napja előtti nappal kezdődően visszafelé számított száznyolcvanegyedik és háromszázkettedik nap közötti idő, mind a két határnap hozzászámításával.
A származás törvényessége érdekében bizonyíthatni, hogy a gyermek a születése napját megelőző háromszázkettedik napnál korábban fogantatott.
183. § A férj a gyermek születéséről nyert értesülésétől számított egy év alatt a gyermek ellen, és ha anyja él, az anya ellen is indított keresettel támadhatja meg a gyermek származásának törvényességét.
Ha a gyermek meghalt, törvényességét a férj az előbbi bekezdésben megszabott egy évi határidő alatt a hagyatéki bírósághoz intézett bejelentéssel támadhatja meg.
184. § A gyermek a maga származásának törvényességét legkésőbb nagykorúságának beálltától egy év alatt és ha anyja él, csak az anya beleegyezésével, a férj ellen indított keresettel támadhatja meg. Ha a férj meghalt vagy ismeretlen helyen távol van, a keresetet a törvényesség védelmére bíróilag kirendelt gondnok ellen kell megindítani.
Nem szükséges az anya beleegyezése, ha távollét, cselekvőképtelenség vagy egyéb ok miatt tartósan gátolva van a nyilatkozásban.
185. § A származás törvényességét megtámadó kereset egy évi határidejének számítására ugyanazok a szabályok állanak, amelyek a jognyilatkozatok megtámadásának határidőire irányadók (1016. §).
A férj részére megállapított megtámadási határidőbe nem számítható be az az idő, amely alatt idegen világrészben tartózkodik; ilyen esetben a megtámadás határideje a férj visszatértétől számított három hónapnál előbb nem fejeződhetik be.
186. § A származás törvényességét a jogosult csak maga támadhatja meg.
Cselekvőképtelen férj vagy cselekvőképtelen gyermek helyett azonban a gyámhatóság jóváhagyásával törvényes képviselője élhet a megtámadás jogával. Ha a törvényesség megtámadását a törvényes képviselő elmulasztotta, cselekvőképtelenségének megszűnte után a férj vagy a gyermek a megtámadás jogát épúgy gyakorolhatja, mintha cselekvőképtelenségének idejében nem lett volna törvényes képviselője.
187. § Ha a bíróság a származás törvényességét megtámadó keresetnek helyt ad, a gyermeket ítélettel házasságon kívül származottnak nyilvánítja.
A törvényességet megtámadó perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.
A megtámadó per folyama alatt másutt nem lehet hivatkozni arra, hogy a gyermek nem törvényes származású.
Ha a férj vagy a gyermek a keresettől elállott, ezt úgy kell tekinteni, mintha a törvényességet meg sem támadta volna.
188. § A származás törvényességének megtámadhatósága esetében arra, hogy a gyermek nem törvényes származású, a megtámadásra jogosult férjen és gyermeken felül más érdekelt személy csak akkor hivatkozhatik, ha a származás törvényességét a férj vagy amennyiben erre jogosult, a gyermek megtámadta, vagy pedig ha a férj a megtámadás jogának elvesztése előtt meghalt és a gyermek születéséről nem tudott vagy tudott ugyan, de kétséget kizáróan kijelentette, hogy a törvényességet megtámadni kívánja vagy hogy a gyermeket magáénak el nem ismeri s egyszersmind feltehető, hogy a törvényesség megtámadásában őt csak halála vagy haláláig fennálló akadály gátolta meg.
189. § Aki akár a származás törvényességét megtámadó perben, akár másutt arra hivatkozik, hogy a gyermek, akit törvényesnek kellene tekinteni, nem törvényes származású, köteles bizonyítani azt a tényt, amely a törvény szerint a származás törvényességének megtámadására alapul szolgálhat.
Amennyiben azonban a gyermek fogantatásának ideje a házasság megkötése előtti időre esik, erre az időre nézve azt, hogy a férj a feleséggel nemileg nem érintkezett, bizonyítani nem szükséges; de a származás törvényességének érdekében bizonyítani lehet az ellenkezőt. Ugyanez megfelelően áll, amennyiben a gyermek fogantatásának ideje oly időre esik, amely alatt a férj és a feleség ágytól és asztaltól elválasztó ítélet vagy különélést rendelő bírói határozat hatálya alatt állott, hacsak ebben az időben az életközösséget vissza nem állították.
190. § A férj a gyermek törvényességét nem támadhatja meg, ha a gyermeket születése után a magáénak maga elismerte. Feltételhez vagy időhöz az elismerést nem köthetni. Az elismerést végintézkedésben is ki lehet jelenteni.
Ha a férj az általa indított megtámadó per folyama alatt ismerte el a gyermeket a magáénak, ezt úgy kell tekinteni, mintha a gyermek törvényességét meg sem támadta volna.
Ha a gyermek törvényességének elismerése megtámadható, a megtámadásra megfelelően ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a törvényesség megtámadására.
191. § Ha a nő újra férjhezment és a gyermek a törvényes származásra vonatkozó szabályok értelmében mind a korábbi, mind a későbbi házasság alapján törvényes lenne, a gyermeket a későbbi házasságból származottnak kell tekinteni.
Ha ilyen esetben a későbbi férj vagy a gyermek a származásnak az előbbi bekezdésen alapuló törvényességét megtámadja és a bíróság a keresetnek helyt ad, az ítéletben a gyermeket nem házasságon kívül származottnak kell nyilvánítani, hanem azt kell kijelenteni, hogy a gyermek a korábbi férjnek törvényes gyermeke. Ha a gyermeknek a korábbi házasságra alapított ez a törvényessége s megtámadható, azt a jogosult az általános szabályok szerint, támadhatja meg.
192. § A házasságon kívüli gyermek, ha atyja és anyja egymással házasságot köt, az utólagos házasságkötéssel mindkét szülőjének törvényes gyermekévé lesz.
Törvényessé lesz a házasságon kívüli gyermek akkor is, ha a szülői közt kötött házasság érvénytelen, kivéve ha a házasság egyenesági vérrokonság, testvéri viszony vagy korábban kötött házasság miatt, semmis és erről a házasság megkötésekor mind a két házasulónak tudomása volt.
A szülők kötelesek haladéktalanul gondoskodni arról, hogy a törvényesítést a születési anyakönyvbe feljegyezzék. Mulasztásuk azonban a házasság törvényesítő erejét nem érinti.
193. § A férjet a gyermek atyjának kell tekinteni, ha a férj a gyermek fogantatásának idejében az anyával nemileg érintkezett, kivéve ha a körülmények szerint nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik.
Ha a férj a gyermeket a magáénak maga elismerte, nem kell bizonyítani azt, hogy az anyával a fogantatás idejében nemileg érintkezett; az ellenkezőt azonban bizonyíthatni.
Ha a férj a gyermeket születése után közokiratban ismerte el a magáénak, nem bizonyíthatja, hogy az anyával a fogantatás idejében nemileg nem érintkezett.
194. § Az utólagos házasságkötés törvényesítő ereje visszahat a gyermek születésének idejére; de nem érinti harmadik személyeknek a házasságkötés előtt szerzett jogait.
195. § Az utólagos házasságkötés törvényesítő ereje kihat a gyermek ivadékaira, akkor is, ha a gyermek a házasság megkötése előtt meghalt.
196. § A király a házasságon kívüli gyermeket kérelemre kegyelemből törvényesítheti.
197. § A törvényesítést rendszerint csak az atya kérheti. A kérelemben ki kell jelentenie, hogy a gyermeket a magáénak elismeri.
Az atya halála után a gyermek vagy anyja kérheti a törvényesítést, ha az atya a gyermek elismerését és hogy törvényesíttetni kívánja, írásbeli végintézkedésben kijelentette. A gyermek vagy anyja kérheti a törvényesítést akkor is, ha az atya egyéb módon a gyermeket a magáénak elismerte és kétséget kizáróan kijelentette, hogy őt törvényesíttetni kívánja vagy az anyával házasságot kíván kötni, szándékának megvalósítása előtt azonban meghalt vagy tartósan cselekvőképtelen lett s egyszersmind feltehető, hogy szándéka megvalósításában őt csak közbejött halála vagy cselekvőképtelensége vagy annak bekövetkeztéig fennálló akadály gátolta meg.
A kérelmet közokiratban kell kijelenteni vagy közhatóság előtt jegyzőkönyvbe kell mondani. Sem feltételhez, sem időhöz nem lehet kötni.
198. § A törvényesítést a jogosult csak maga kérheti.
Cselekvőképtelen gyermek vagy cselekvőképtelen anya helyett azonban az előbbi §-ban meghatározott esetekben a gyámhatóság jóváhagyásával törvényes képviselőjük kérheti a törvényesítést.
199. § A törvényesítés végett előterjesztett kérelemre a hatóság meghallgatja az atya feleségét és ha a törvényesítést nem ők kérik, a gyermek anyját és a gyermeket is, hacsak az utóbbi meghallgatásának mellőzése fontos okból indokoltnak nem mutatkozik. Nem kell meghallgatni őket, ha távollét, cselekvőképtelenség vagy egyéb ok miatt tartósan gátolva vannak a nyilatkozásban.
200. § A törvényesítést kérőnek vagy a gyermeknek a kérelem előterjesztése után bekövetkezett halála a törvényesítést nem gátolja.
A gyermek halála után a törvényesítést csak akkor lehet kérni, ha a gyermeknek maradt ivadéka. Az ivadékok ugyanúgy, mint a gyermek, maguk is kérhetik a törvényesítést. Mindez áll akkor is, ha a gyermek huzamosabb idő óta ismeretlen helyen távol van.
201. § Ha a törvényesítést kérő nyilatkozat megtámadható, azt a nyilatkozattevő csak maga támadhatja meg.
Cselekvőképtelen személy helyett azonban a gyámhatóság jóváhagyásával törvényes képviselője élhet a megtámadás jogával.
202. § Nem lehet törvényesíteni a házasságon kívüli gyermeket, ha atyja és anyja egyenesági vérrokonság vagy testvéri viszony miatt egymással házasságot nem köthetne.
203. § A törvényesítés hatályát nem érinti az, hogy az alapjául szolgáló kérelem a törvényszabta alaki kellékeknek nem felelt meg.
A törvényesítés hatályát nem érinti az sem, hogy az atya nem tőle származott gyermeket ismert el a magáénak. Ez azonban nem zárja ki az elismerő nyilatkozat megtámadását lényeges tévedés, csalárd megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés alapján.
204. § A törvényesítés hatálya a királyi elhatározás keltével kezdődik.
Az atya vagy a gyermek halála után bekövetkezett törvényesítést olyannak kell tekinteni, mintha még az atya vagy a gyermek életében következett volna be.
205. § A törvényesítéssel a gyermek az atya törvényes gyermekévé lesz.
A törvényesítés kihat a gyermek ivadékaira is. Nem hat ki az atya rokonaira, kivéve az atyának olyan ivadékát, aki szintén a gyermek anyjától származik.
206. § Az atya életében bekövetkezett törvényesítéssel megszűnik az anya szülői hatalma; az anya azonban gyermekével a törvényesítés után is érintkezhetik. Az érintkezés módját és korlátait szükség esetében a gyámhatóság állapítja meg és az érintkezést a gyermek érdekében ki is zárhatja.
Az anya szülői hatalma feléled, ha az atya szülői hatalma megszűnik vagy szünetel és a gyermek eltartása az anyára hárul.
207. § Aki nagykorú, ha nincs ivadéka, szerződéssel gyermekül örökbefogadhat oly személyt, aki nála legalább tizenhat évvel fiatalabb. A szerződéshez igazságügyminiszteri megerősítés szükséges.
Ha az örökbefogadónak örökbefogadott gyermeke van, ez nem gátolja őt más gyermek örökbefogadásában.
Az igazságügyminiszter különös méltánylást érdemlő esetben megerősítheti a szerződést akkor is, ha az örökbefogadónak vérszerinti ivadéka van, vagy ha a korkülönbség kelléke hiányzik, de az örökbefogadott legalább tizenkét évvel fiatalabb az örökbefogadónál.
208. § Házastársakat kivéve többen ugyanegy személyt nem fogadhatnak örökbe.
Az örökbefogadott gyermeket az örökbefogadás fennállása alatt az örökbefogadó házastársán kívül más nem fogadhatja örökbe. Az örökbefogadó halála után az igazságügyminiszter különös méltánylást érdemlő esetben kivételt engedhet.
Senki sem fogadhatja örökbe saját házastársát vagy házastársának elődjét.
209. § Házastárs csak házastársának beleegyezésével fogadhat és fogadható örökbe, kivéve ha a házastársak ágytól és asztaltól el vannak választva.
Kiskorú törvényes gyermeket csak szülőinek, kiskorú házasságon kívüli gyermeket csak anyjának beleegyezésével lehet örökbefogadni. Annak a szülőnek ellenzése azonban, akinek szülői hatalma megszűnt vagy szünetel, az örökbefogadást nem gátolja.
A beleegyezést a házastárs és a szülő csak maga adhatja meg és azt közokiratban kell kijelenteni vagy közhatóság előtt jegyzőkönyvbe kell mondani. Az örökbefogadóval, az örökbefogadandóval vagy a közhatósággal szemben kijelentett beleegyezés visszavonhatatlan.
A házastárs vagy a szülő beleegyezése nem szükséges, ha távollét, cselekvőképtelenség vagy egyéb ok miatt tartósan gátolva van a nyilatkozásban. Ennek téves megállapítása nem érinti az örökbefogadás hatályosságát.
210. § Aki annak az egyháznak szabályai szerint, amelyhez tartozik, egyházi rend vagy fogadalom okából házasságot nem köthet, csak egyházi felsőbbségének engedelmével fogadhat örökbe.
211. § Az örökbefogadószerződést magának az örökbefogadónak magával az örökbefogadandóval kell megkötnie.
Oly örökbefogadandó helyett azonban, aki tizenkettedik életévét még nem töltötte be, a gyámhatóság jóváhagyásával törvényes képviselője kötheti meg a szerződést.
Korlátoltan cselekvőképes személy ily szerződéséhez - tékozlás, iszákosság vagy az iszákossággal egy tekintet alá eső ok miatt gondnokság alá helyezett szerződéséhez is - törvényes képviselőjének a gyámhatóságtól jóváhagyott hozzájárulása szükséges.
212. § Az örökbefogadószerződést közokiratba kell foglalni.
Az örökbefogadást sem feltételhez, sem időhöz nem lehet kötni.
213. § Az örökbefogadószerződés az igazságügyminiszteri megerősítéssel lép hatályba. A feleket azonban a szerződés a megerősítés előtt is köti és attól egyoldalúan elállaniok nem lehet.
Az igazságügyminiszter a megerősítést csak akkor tagadhatja meg, ha az örökbefogadásnak valamely törvényes kelléke hiányzik, vagy ha a feleknek a körülményekből nyilvánvaló akarata a valóságban nem családjogi viszony alapítására irányul.
A megerősítés nem szünteti meg a szerződés semmisségét vagy megtámadhatóságát.
214. § Az örökbefogadó vagy az örökbefogadandó halála után megerősített örökbefogadószerződés csak akkor hatályos, ha a szerződést az egyik szerződő fél az igazságügyminiszterhez vagy az átvételre hivatott más közhatósághoz megerősítés végett vagy a gyámhatósághoz jóváhagyás végett a meghalt fél életében bemutatta vagy erre megbízást adott. Az örökbefogadandó halála után megerősített szerződés hatályosságához az is szükséges, hogy az örökbefogadandó után maradt legyen oly ivadék, akire az örökbefogadás kihat.
Az örökbefogadó vagy az örökbefogadandó halála után bekövetkezett megerősítést olyannak kell tekinteni, mintha még a meghaltnak életében következett volna be.
215. § Az örökbefogadással az örökbefogadott az örökbefogadó törvényes gyermekének jogállásába lép.
Akit házastársak fogadtak örökbe, azt a házastársak közös törvényes gyermekének jogállása illeti meg (közösgyermekké-fogadás). Közösgyermekké-fogadás az is, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe, kivéve ha a feleség fogadja örökbe férjének házasságon kívüli gyermekét.
216. § Az örökbefogadószerződéssel az örökbefogadó, közösgyermekkéfogadás esetében a férj saját családi nevét átruházhatja az örökbefogadottra. Az igazságügyminiszter azonban a szerződés megerősítését megtagadhatja, ha a névátruházás a közrend érdekével ellenkezik.
Az örökbefogadószerződésben a felek megállapodhatnak arra nézve is, hogy az örökbefogadott az átruházott családi nevet saját családi nevéhez kapcsoltan vagy ennek elhagyásával viselje-e. Ily megállapodás hiányában az örökbefogadott az átruházott családi nevet saját családi nevének elhagyásával köteles viselni.
Ha az örökbefogadó családi nevét nem ruházza át vagy az örökbefogadószerződés a névviselésről egyáltalában nem rendelkezik, az örökbefogadott családi neve az örökbefogadással nem változik.
Ha asszony az örökbefogadó vagy az örökbefogadott, saját családi nevének azt a családi nevet kell tekinteni, amelyet mint hajadon viselne.
217. § Az örökbefogadással az örökbefogadó nem szerez öröklési jogot az örökbefogadott után.
218. § Az örökbefogadás kihat az örökbefogadott ivadékaira is. Nem hat ki az örökbefogadó rokonaira.
A örökbefogadottnak a szerződés megkötésekor már meglevő ivadékára és ennek később született ivadékára azonban az örökbefogadás csak akkor hat ki, ha az örökbefogadószerződéshez a már meglevő ivadék is hozzájárul. A hozzájárulást az örökbefogadószerződésben vagy külön közokiratban kell kijelenteni vagy közhatóság előtt jegyzőkönyvbe kell mondani; egyebekben e hozzájárulásra ugyanaz áll, mint az örökbefogadott szerződőnyilatkozatára.
Az örökbefogadó házastársa és az örökbefogadott között, valamint az utóbbinak házastársa és az örökbefogadó között sógorság nem keletkezik.
219. § Az örökbefogadással megszűnik az örökbefogadott vérszerint szülőinek szülői hatalma; kiskorú örökbefogadott gyermekre nézve azonban a személyes érintkezés joga a vérszerinti szülő részére fennmarad és a szerződésben szabályozható is. A gyámhatósági szükség esetében a gyermek érdekében az érintkezés jógát korlátozhatja vagy el is vonhatja.
A vérszerinti szülő szülői hatalma feléled, ha az örökbefogadó szülői hatalma megszűnik vagy szünetel és a gyermek eltartása a vérszerinti szülőre hárul.
220. § A örökbefogadás törvényszerű hatályát az örökbefogadószerződésben annyiban lehet megváltoztatni, hogy az örökbefogadott vérszerinti szülőinek szülői hatalmát fenn lehet tartani; továbbá az örökbefogadót ki lehet zárni az örökbefogadott vagyonának kezeléséből; úgyszintén ki lehet kötni, hogy az örökbefogadottnak és ivadékainak az örökbefogadó után ne legyen törvényes öröklésre joguk.
221. § Ha az örökbefogadószerződés vagy az ahhoz szükséges beleegyezés megtámadható, azt a nyilatkozattevő csak maga támadhatja meg.
Cselekvőképtelen személy helyett azonban a gyámhatóság jóváhagyásával törvényes képviselője élhet a megtámadás jogával.
Korlátoltan cselekvőképes személyre a megtámadás tekintetében ugyanaz áll, mint a szerződőnyilatkozat vagy a beleegyezés megadása tekintetében.
222. § Házasságon kívüli gyermek örökbefogadása nem gátolja az örökbefogadott törvényesítését.
Ha az örökbefogadottat örökbefogadója törvényesíti, az örökbefogadás a törvényesítéssel megszűnik. Ha az örökbefogadottat más törvényesíti, az örökbefogadott gyermek, amennyiben saját családi nevét még viselheti, ennek helyébe a törvényesítéssel nyert családi nevet kapja; egyébként az örökbefogadás érintetlen marad, hacsak a felek fel nem bontják.
223. § Az örökbefogadást szerződéssel fel lehet bontani. A felbontószerződéshez igazságügyminiszteri megerősítés szükséges.
A felbontószerződést magának az örökbefogadónak magával az örökbefogadottal kell megkötnie. A szerződéshez szükséges az örökbefogadott ivadékainak hozzájárulása, ha rájuk az örökbefogadás kihat. Ha az örökbefogadott meghalt, a szerződést ivadékaival lehet megkötni akként, hogy az örökbefogadás csak az örökbefogadó közt és közöttük szűnik meg.
Közösgyermekké-fogadás esetében az örökbefogadó szerződést, amíg mind a két házastárs él, csak mindkettőjük hozzájárulásával lehet felbontani. Az egyik házastárs halála után a felbontószerződést a másik házastárs megkötheti akként, hogy az örökbefogadás csak vele szemben szűnik meg.
A felbontószerződéshez sem az örökbefogadó sem az örökbefogadott házastársának beleegyezése nem szükséges. Egyebekben a felbontószerződésre a szükséges kellékek, a szerződés megerősítése és hatálybalépése, valamint a felbontószerződés vagy az ahhoz szükséges beleegyezés megtámadása tekintetében ugyanaz áll, mint az örökbefogadószerződésre.
224. § Ha az örökbefogadott vagy az örökbefogadó oly cselekményt követett el, amely miatt a szülő ivadékát vagy az ivadék szülőjét kitagadhatja, vagy pedig ha az örökbefogadott vagy az örökbefogadó az örökbefogadással járó kötelességeit szándékos magaviseletével egyébként oly súlyosan megsértette, hogy emiatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre nézve elviselhetetlenné vált, a sértett fél az örökbefogadószerződés megtámadására vonatkozó szabályoknak megfelelően keresettel kérheti az örökbefogadás bírói felbontását.
Az örökbefogadó vagy az örökbefogadott halála után vagy a vétkes cselekmény megbocsátása esetében ily felbontásnak nincs helye.
Az örökbefogadás a felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján a felek között megszűnik. A bíróság az örökbefogadást a felbontó ítéletben bármelyik fél kérelmére az örökbefogadott ivadékaira nézve is felbontottnak nyilváníthatja, ha ez a körülmények szerint indokolt.
225. § Ha az örökbefogadó az örökbefogadás fennállása alatt a törvény tilalma ellenére házasságot köt az örökbefogadottal vagy ennek oly ivadékával, akire az örökbefogadás kihat, a házasságkötéssel az örökbefogadás a házastársak között megszűnik.
226. § Az örökbefogadás megszűnése után az örökbefogadott és ennek azok az ivadékai, akikre a megszűnés kihat, nem viselhetik többé az örökbefogadó családi nevét. Nem áll ez a szabály a közösgyermekké-fogadás esetében, ha az örökbefogadást az egyik házastárs halála után szerződéssel bontották fel.
227. § Vagyontalan és keresőképtelen, általában oly személyt, aki önmagát eltartani nem képes, egyenes ágon rokonai a törvényben meghatározott sorrend szerint kötelesek illendően eltartani s e végből tartás gyanánt vagyoni és kereseti viszonyaikhoz képest mindazzal ellátni, ami az eltartásra szorulónak társadalmi állásában megélhetéséhez, és ezenfelül ha még nevelésre szorul, nevelésének és önálló keresetre képesítő tanításának költségére szükséges.
A rokonok az eltartás kötelessége tekintetében az eltartásra jogosultnak házastársa után következnek.
228. § A rokonok közül az eltartás kötelessége elsősorban az ivadékokat terheli a törvényes örökösödés rendje szerint.
Eltartásra köteles és arra szorítható ivadék hiányában az eltartás az elődök kötelessége. A közelebbi előd megelőzi a távolabbit; egyenlő közelségűek egysorban kötelezettek.
Ha egysorban több ivadékot vagy több elődöt terhel az eltartás kötelessége, a tartás terhe az ivadékok között a törvényes örökrészeknek megfelelőén, az elődök között fejenkint egyenlő arányban oszlik meg, hacsak a kötelezettek vagyoni és kereseti viszonyait figyelembe véve a méltányosság más megosztást nem kíván.
Örökbefogadott gyermeknek és azoknak az ivadékainak eltartása, akikre az örökbefogadás kihat, az örökbefogadott vérszerinti elődeit megelőzően az örökbefogadó kötelessége.
229. § Kiskorú gyermeket, ha van is vagyona, szülője köteles eltartani, amennyiben tartása a gyermek vagyonának jövedelméből és keresményéből ki nem telik.
Kiskorú gyermek eltartása az atyát az anya előtt terheli; ha azonban a bíróság a szülők házasságát érvénytelennek nyilvánította vagy felbontotta vagy a szülőket ágytól és asztaltól elválasztotta, mind a két szülő közösen köteles vagyoni és kereseti viszonyaikhoz mérten a gyermeket eltartani.
230. § Ha egyidejűleg többnek jár tartás és a kötelezett nem képes azt mindegyiküknek szolgáltatni, a jogosultságban az ivadék megelőzi az elődöt, az ivadékok közül az, aki a kötelezettnek a törvényes örökösödés rendje szerint örököse lenne, a többi ivadékot, az elődök közül pedig a közelebbi a távolabbit.
A gyermek, a házastárs és az elvált házastárs az eltartásra egysorban jogosultak; a többi rokont az eltartási jogosultságban a házastárs és az elvált házastárs megelőzi.
231. § Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal egyéb kötelezettségeit is számbavéve a saját illendő tartását veszélyeztetné. A szülő azonban saját illendő tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével mindazt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll, kivéve ha van a gyermeknek vagyona, amelynek állagából eltartása kitelik, vagy ha van a gyermeknek eltartásra szorítható más rokona.
A feleséget rokonának eltartása alól nem mentesíti s a tartás megszabásánál is figyelmen kívül marad az, hogy vagyona hozományul van lekötve. Ugyanígy a gyermeket rokonával szemben terhelő eltartás kötelességét sem érinti az, hogy vagyonát szülője számadás kötelezettsége nélkül kezeli.
232. § Amennyiben az, aki soron van, az eltartás kötelessége alól mentes, a tartást az köteles szolgáltatni, akit e kötelesség a mentes személy életben nem létének esetében terhelne.
Ugyanez áll akkor is, ha a sorrend szerint kötelezettet az eltartásra belföldön szorítani nem lehet; arra azonban, aki ezen az alapon más helyett szolgáltat tartást, a szolgáltatott tartás erejéig átszáll az a követelés, amely az eltartásra jogosultat a sor szerint kötelezett ellen megillette.
233. § Aki erkölcsileg vétkes magaviselete következtében maga az oka, hogy eltartásra szorul, annak tartásul csak az jár, ami az élete fenntartásához múlhatatlanul szükséges (szűkös tartás).
Csak szűkös tartás jár az ivadéknak vagy az elődnek, ha olyan magaviseletet tanúsít, amely miatt az eltartásra kötelezett az ő ivadékát vagy a gyermek az ő szülőjét kitagadhatná.
Akinek csak szűkös tartás jár, az ennek kiegészítését a különben járó tartásra nem követelheti más kötelezettől sem.
234. § A tartást a kötelezett más megállapodás hiányában rendszerint csak saját háztartásában természetben köteles szolgáltatni.
Ha a kötelezett a tartást természetben szolgáltatni nem kívánja, vagy ha a jogosultnak alapos oka van, hogy a tartás szolgáltatását természetben ne vegye igénybe, a tartást havonkint előre pénzbeli járadékban kell szolgáltatni; indokolt esetben azonban a bíróság kérelemre a felek viszonyainak gondos figyelembevételével a szolgáltatás más módját is meghatározhatja.
235. § Ha egysorban több személyt terhel az eltartás és a tartást természetben több kötelezett kész szolgáltatni, az eltartásra jogosult határozhatja meg, hogy a tartást természetben melyik kötelezettnél kívánja igénybe venni. Ilyen esetben a többi kötelezett más megállapodás hiányában a tartás pénzbeli értékének reá eső aránylagos részét havonkint előre pénzbeli járadékban vagy a bíróságtól a kötelezett kérelmére meghatározott más módon szolgáltatja annak, aki az eltartást természetben teljesíti.
236. § A szülő maga határozhatja meg, hogy nőtlen vagy hajadon gyermekének a tartást mi módon szolgáltatja; de a bíróság, és ha a gyermek nem önjogú, a gyámhatóság a szülő rendelkezésén fontos okból változtathat.
237. § Eltartáshoz való jog alapján a múltra szóló szolgáltatást vagy a szolgáltatás elmulasztása miatt kártérítést csak attól az időtől fogva lehet követelni, amikor a kötelezett késedelembe esett.
Amennyiben azonban a tartás múltban esedékessé vált részletei a jogosultnak alapos okkal nem menthető mulasztása következtében maradtak huzamosabb időn át hátralékban vagy pedig oly mértékben szaporodtak fel, hogy a kötelezettre egyszerre nehezedő kiszolgáltatásuk az ő aránytalan megterhelésével, esetleg vagyoni romlásával járna, annyiban a kötelezett felszabadul a múltban esedékessé vált hátralékos tartozása alól.
238. § Az eltartáshoz való jogról a jövőre lemondani vagy ezt a jogot a jövőre nézve másra átruházni nem lehet.
A tartás mértékét vagy módját megállapító egyesség nem zárja ki azt, hogy az érdekelt fél a tartás felemelését vagy új megállapítását követelhesse, ha az egyességgel megállapított tartás szamba-vehetőén csekélyebb, mint a törvény szerint járna, vagy ha a tartásra irányadó viszonyok utóbb lényegesen megváltoztak.
239. § Ha a kötelezett a tartást hosszabb időre szolgáltatta ki előre, mint köteles lett volna és a jogosult ismét eltartásra szorul, a kötelezett az újraszolgáltatás alól csak arra az időre szabadul, amelyre a tartást előre szolgáltatni köteles volt; a szülő pedig arra az időre mentesül, amelyre a gyermek egyéniségének és a viszonyoknak józan mérlegelésével vagy a hatóság rendelkezéséhez képest a tartást előre kiszolgáltathatta.
240. § Az eltartás kötelezettsége az eltartásra jogosult vagy az eltartásra kötelezett halálával megszűnik.
A kötelezett halálakor már fennállott eltartási kötelezettség azonban az örökség erejéig átszáll a kötelezett örökösére, kivéve ha az eltartásra jogosultnak az örökhagyót megelőzően eltartásra köteles és arra szorítható házastársa, elvált házastársa vagy rokona van.
Ha az életében eltartásra kötelezett örökhagyónak házastársa vagy egyenes ágon rokona az örökös, az erre ilyképen átszállt eltartási kötelezettség nem érvényesíthető annak az eltartásnak sérelmére, amelyet az örökös az eltartásra jogosultat megelőzően vagy vele egyenlő sorban követelhetne az örökhagyótól.
Az örökösre hárult eltartási kötelezettségről a felek szabadon egyezkedhetnek és azt egyesség útján véglegesen meg lehet váltani.
241. § Az eltartásra jogosult vagy az eltartásra kötelezett halála után is lehet érvényesíteni olyan követeléseket, amelyek a múltra szóló tartás szolgáltatása iránt vagy a szolgáltatás elmulasztása miatt kártérítés iránt támaszthatók, vagy amelyek az előre teljesítendő és a halálozáskor már esedékessé vált szolgáltatásokra vonatkoznak.
Az eltartásra jogosult temetésének költsége annyiban terheli az eltartásra kötelezettet, amennyiben ez a költség az eltartásra jogosult örökösén meg nem vehető.
242. § A házastárs édes gyermekeként köteles eltartani mostoha gyermekét vagyis házastársának mástól származott gyermekét, ha ez a gyermek a házasság megkötésekor már megvolt, róla a mostoha szülő is tudott és a gyermeknek nincs eltartásra köteles és arra szorítható rokona. A házastárs azonban mostoha gyermekét csak a gyermek kiskorúsága alatt és csak annyiban köteles eltartani, amennyiben egyéb törvényes eltartási kötelezettségeit is számbavéve, saját illendő tartásának veszélyeztetése nélkül teheti és a gyermek tartása annak saját vagyonából és keresményéből ki nem telik.
E kötelesség megszűnik, ha a bíróság a házasságot érvénytelennek nyilvánította vagy felbontotta vagy a házastársakat ágytól és asztaltól elválasztotta.
243. § A szülő köteles menyét vagyis fiának feleségét, amennyiben eltartásukra elegendő saját vagyonuk vagy keresményük nincsen, édes gyermekként eltartani, ha feleségét a fiú szülőjének beleegyezésével a szülői házba vitte házastársul, és a fiú egészen vagy túlnyomó részben a szülő gazdaságában, üzletében vagy más keresőfoglalkozásában fejti ki tevékenységét és ezért megfelelő díjazásban nem részesül. Ez az eltartási kötelesség terheli a szülőt akkor is, ha a fiú tevékenységében önhibáján kívül ideiglenesesen akadályozva van.
A meny férjének szülőjétől nem követelhet eltartást, ha férjétől sem követelhetne.
244. § Ha az eltartásra jogosult tartásáról a körülmények miatt sürgősen kell intézkedni, a bíróság kérelemre az indokolt szükség idejére ideiglenes hatályú határozattal peren kívül is megállapíthatja a tartás módját és mértékét s elrendelheti annak sürgős kiszolgáltatását. Ugyanezt megteheti kiskorú gyermek érdekében a szülővel és a nagyszülővel szemben a gyámhatóság hivatalból is mindaddig, amíg a bíróság az eltartás felől nem határoz.
245. § A házasságon kívüli gyermek jogállása anyjával és anyja rokonaival szemben ugyanaz, mint a törvényes gyermeké.
Atyjával szemben a házasságon kívüli gyermeket és anyját az alábbi §-okban meghatározott jogok illetik.
246. § A házasságon kívüli gyermek anyja családi nevét viseli.
Ha nem hajadon az anyja, a gyermeknek az a családi neve, amelyet az anyja mint hajadon viselne.
A gyermek az anyja férjének családi nevét kapja, ha a férj a gyermeknek és anyjának beleegyezésével családi nevét közokiratba foglalt nyilatkozattal az igazságügyminiszter jóváhagyásával a gyermekre átruházza. Az igazságügyminiszter a jóváhagyást csak akkor tagadhatja meg, ha a névátruházás a közrend érdekével ellenkezik.
247. § A házasságon kívüli gyermek atyjának a jelen fejezet szabályai szempontjából azt kell tekinteni, aki az anyával a gyermek fogantatásának idejében (182. § 1. bekezdése) nemileg érintkezett, kivéve ha a körülmények szerint nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gyermek ettől a férfitől származik, vagy ha az anya a fogantatás idejében oly feslett életet élt, hogy a nemi érintkezést több férfival keresetképen vagy a női szeméremérzetet botrányosan sértő módon űzte.
Aki a gyermeket születése után közokiratban a magáénak elismerte, nem hivatkozhatik arra, hogy az anyával a fogantatás idejében nemileg nem érintkezett, vagy hogy az anya a fogantatás idejében feslett életet élt.
248. § A házasságon kívüli gyermeket tizenhatodik életévének betöltéséig atyja köteles eltartani s e végből tartás gyanánt vagyoni és kereseti viszonyaihoz képest mindazzal ellátni, ami a gyermeknek anyja társadalmi állásához mért megélhetéséhez s e társadalmi állásnak megfelelő nevelése és önálló keresetre képesítő tanítása költségére szükséges.
Amennyiben a gyermek amiatt, mert viszonyaihoz mért keresőképességének korhatárát csak később éri el, vagy méltánylást érdemlő egyéb okból tizenhatodik életévének betöltése után is még eltartásra szorul, atyja köteles őt ezen az időn túl is eltartani. Az atya eltartási kötelezettsége azonban legfeljebb a gyermek nagykorúságáig terjedhet, kivéve ha a gyermek elmebeli vagy testi fogyatkozás miatt képtelen önmagát eltartani.
249. § Amennyiben az atyától a házasságon kívüli gyermeknek járó tartás csekélyebb, mint amilyent a gyermek az anyjától ennek vagyoni és kereseti viszonyaihoz mérten követelhetne, e mértékig a házasságon kívüli gyermek tartásához anyja is köteles hozzájárulni. Az eltartás kötelessége tekintetében egyébként a házasságon kívüli gyermek anyja és anyai rokonai a gyermek atyja után következnek; de az atyaság megállapításáig kötelesek az atya helyett a gyermek eltartásáról gondoskodni.
Örökbefogadott házasságon kívüli gyermek eltartása az örökbefogadót az atya előtt terheli.
250. § A házasságon kívüli gyermek az eltartásra atyja feleségével, elvált feleségével és törvényes gyermekével egysorban jogosult; az atya más rokonát az eltartási jogosultságban a házasságon kívüli gyermek megelőzi.
251. § Az atya házasságon kívüli gyermekének eltartása alól mentes annyiban, amennyiben őt törvényes származása esetében sem lenne köteles eltartani (229. § 1. bekezdése, 231. §).
Csak az élete fenntartásához múlhatatlanul szükséges szűkös tartás jár atyjától a házasságon kívüli gyermeknek, ha olyan magaviseletet tanúsít, amely miatt az atya kitagadhatná ivadékát.
252. § Az atya házasságon kívüli gyermekének a törvény szerint járó tartást saját háztartásában természetben csak annyiban szolgáltathatja, amennyiben ebbe a gondviselés szülői jogát gyakorló anya, és ha nem az anya a törvényes képviselő, a gyermek törvényes képviselője is beleegyezik.
Egyébként az atya a tartást hónaponkint előre pénzbeli járadékban köteles szolgáltatni; de joga van a pénzbeli járadéknak három hónapnál nem hosszabb időre járó részleteit előre egy összegben kiadni és ezt indokolt esetben a tartás követelésére jogosult kérelmére a felek viszonyainak gondos figyelembevételével a bíróság is elrendelheti.
253. § A házasságon kívüli gyermek és atyja között a jövőbeli eltartásra vagy ennek megváltására nézve létrejött megegyezéshez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. Ingyenes lemondás a jövőbeli eltartásról semmis.
A tartás mértékét vagy módját megállapító egyesség nem zárja ki azt, hogy az érdekelt a tartás felemelését vagy új megállapítását követelhesse, ha az egyességgel megállapított tartás számbavehetően csekélyebb, mint a törvény szerint járna, vagy ha a tartásra irányadó viszonyok utóbb lényegesen megváltoztak.
254. § Ha az atya a tartást hosszabb időre szolgáltatta ki előre, mint jogosult lett volna, és a gyermek ismét eltartásra szorul, az atya az újraszolgáltatás alól három hónapnál hosszabb időre nem szabadul.
255. § Az eltartási követelés a házasságon kívüli gyermeket illeti. Amennyiben azonban a házasságon kívüli gyermeket atyja helyett anyja vagy eltartásra köteles anyai rokona vagy gyermekvédő intézet tartja el, annyiban a gyermeknek az atyja elleni eltartási követelése rájuk száll át.
256. § Az atya eltartási kötelessége a gyermek születésével kezdődik. Eddig az időig visszamenőleg tartást utólag a múltra is lehet követelni.
Amennyiben azonban a tartásnak múltban esedékessé vált részletei a jogosultnak alapos okkal nem menthető mulasztása következtében maradtak huzamosabb időn át hátralékban vagy pedig oly mértékben szaporodtak fel, hogy az atyára egyszerre nehezedő kiszolgáltatásuk az ő aránytalan megterhelésével, esetleg vagyoni romlásával járna, annyiban az atya felszabadul a múltban esedékessé vált hátralékos tartozása alól.
257. § A házasságon kívüli gyermek eltartási követelése az atya halálával nem szűnik meg. A gyermek eltartása terheli az atya örököseit akkor is, ha a gyermek az atya halála után született. Tartásul azonban a gyermek csak oly járadékot követelhet, amilyennek szolgáltatására az atyát a törvényes gyermekei, házastársa és volt házastársa részére járó tartás számbavételével a hagyaték alapján kötelezni lehetne.
Az atya örököse megválthatja a házasságon kívüli gyermekkel szemben fennálló kötelezettségét oly összeggel, amely a gyermeknek, ha törvényes volna, atyja hagyatékából kötelesrészül járna. Ha több ily gyermek van, a megváltás összegét úgy kell kiszámítani, mintha mindegyikük törvényes gyermek volna.
258. § A házasságon kívüli gyermek halála után csak olyan követeléseket lehet érvényesíteni, amelyek a múltra szóló tartás szolgáltatása iránt vagy ily szolgáltatás elmulasztása miatt kártérítés iránt támaszthatók, vagy amelyek az előre teljesítendő és a halálozáskor már esedékessé vált szolgáltatásokra vonatkoznak.
Az eltartásra jogosult gyermek temetésének költsége annyiban terheli az atyját, amennyiben e költség a házasságon kívüli gyermek örökösén meg nem vehető.
259. § A házasságon kívüli gyermek atyja köteles megtéríteni az anyának a szüléssel járó költséget, valamint azt a költséget, amibe az anyának a szülés előtti két héten és a szülés után négy héten át társadalmi állásához és az atya vagyoni és kereseti viszonyaihoz mért eltartása kerül, és ha az anyának a terhesség és a szülés következtében még egyéb elkerülhetetlenül szükséges kiadása volt, méltányosság szerint ezt a költséget is. E költségek rendszerint szükséges összegét az anya annak kimutatása nélkül követelheti, hogy valóban mennyit költött.
Az előbbi bekezdésen alapuló követelések megilletik az anyát akkor is, ha a gyermek halva született vagy ha az atya a gyermek születése előtt meghalt.
E követelések elévülnek a gyermek születése napjától számított három év alatt.
Ha az atya az anyát házassági igérettel csábította el, az anya a tiltott cselekményekre vonatkozó szabályok szerint további kártérítést is követelhet.
260. § A bíróság az anya kérelmére azt, akinek atyasága valószínű, már a gyermek megszületése előtt ideiglenes hatályú határozattal arra kötelezheti, hogy a gyermek első három havi eltartásának költségét a szülés után előleges havi részletekben a gyermek részére, az előbbi § szerint az anyának járó költséget pedig a rendszerint szükséges összegben azonnal a szülés után az anya részére fizesse meg és a fizetendő összegeket megfelelő idővel a szülés előtt helyezze bírói letétbe. Hogy a követelés veszélyeztetve van, vagy hogy az anya a költségek előlegezésére rászorul, valószínűvé tenni nem szükséges, és a kötelezett nem hivatkozhatik arra, hogy a szülés költségét nem az anya, hanem más fogja fedezni.
Sürgős szükség esetében a bíróság ideiglenes határozattal azt is elrendelheti, hogy a kötelezett az anya részére két heti eltartásának költségét megfelelő idővel a szülés előtt előre fizesse meg.
Nincs helye ily intézkedéseknek, ha az anya olyan feslett életmódot folytat, amely az atyaság megállapítását előreláthatóan kizárja.
261. § Az előbbi § értelmében letétbe helyezett összegből a bíróság, mihelyt a gyermek születését születési anyakönyvi kivonattal bizonyítják, a gyermek tartásdíját előleges havi részletekben a gyermek részére, a terhesség és a szülés költségét, valamint az anya eltartási költségét pedig egy összegben az anya részére kiutalványozza. A gyermek tartásdíját, ha a gyermeket az anya tartja magánál, ennek kezéhez, ellenkező esetben a gyermek törvényes képviselőjének kezéhez, ha pedig a gyermek állami gyermekmenedékhelyen vagy más gyermekvédő intézetben van elhelyezve, az intézet pénztárának kell kiutalványozni.
Ha a gyermek halva születik vagy meghal, a bíróság a letett gyermektartásdíjat vagy felszabadult részét a letevőnek visszautalványozza.
262. § Az atya kötelezettségéért az atya szülője kezes módjára felel, amennyiben a házasságon kívüli gyermeknek elegendő saját vagyonnal vagy keresménnyel nem rendelkező atyja egészen vagy túlnyomó részben szülőjének gazdaságában, üzletében vagy más keresőfoglalkozásában fejti ki tevékenységét és ezért megfelelő díjazásban nem részesül. E kötelezettségért a szülő felel akkor is, ha a házasságon kívüli gyermek atyja tevékenységében önhibáján kívül ideiglenesen akadályozva van.
263. § Az anyakönyvvezető köteles a házasságon kívüli gyermek születését a gyámhatóságnak bejelenteni.
A gyámhatóság haladéktalanul hivatalból is gondoskodik az atya elismerő nyilatkozatának közokiratba foglalásáról, ha az atya a gyermeket a magáénak elismeri, vagy pedig a gyermek jogainak bírói úton érvényesítéséről, ha az atya az elismerésre nem hajlandó.
Ha az atya a gyermeket a magáénak elismerte, a gyámhatóság hivatalból állapítja meg azoknak a szolgáltatásoknak módját és mértékét, amelyeket az atya a gyermek eltartása végett teljesíteni köteles. Vita esetében vagy ha az atya a megállapított szolgáltatásokat teljesíteni nem hajlandó, a gyámhatóság határozata ellen az atya a bírósághoz fordulhat.
Amíg az atya a gyermek irányában kötelezettségét teljesíti vagy erre viszonyainál fogva nyilvánvalóan képtelen, a gyámhatóság a köteles szolgáltatás módjának és mértékének megállapítását mellőzi.
264. § Ha a házasságon kívüli gyermek eltartására vagy az anyának járó költség megtérítésére mint atya ítélettel, bírói egyességgel vagy a gyámhatóságtól jóváhagyott megegyezéssel valaki már van kötelezve, atyát terhelő eltartást vagy költségmegtérítést mástól követelni nem lehet, kivéve ha a gyermek jogainak sérelmére a kötelezettel valaki csalárdul összejátszott.
265. § A kiskorú gyermek szülői hatalom vagy gyámság alatt áll.
266. § A szülői hatalomnál fogva a szülő kiskorú gyermeke személyének gondviselője, vagyonának kezelője és a gyermek törvényes képviselője; végintézkedéssel kiskorú gyermeke részére gyámot nevezhet és a gyámságból bárkit kizárhat.
267. § Törvényes gyermek fölött mindkét szülőnek, házasságon kívüli gyermek fölött csak az anyának van szülői hatalma.
268. § A szülői hatalom gyakorlása a kiskorú törvényes gyermek fölött elsősorban az atyát illeti. Mellette az anya a házassági életközösség tartama alatt csak a gyermek gondviselésével járó szülői jogokat gyakorolja.
269. § A kiskorú törvényes gyermek fölött az anya jogosult a szülői hatalom gyakorlására, ha az atyának szülői hatalma megszűnt vagy szünetel, vagy ha az atya ténylegesen gátolva van a szülői hatalom gyakorlásában.
Ha azonban a szülők között a házassági életközösség nem áll fenn és az atyát szülői hatalmának szünetelése vagy tényleges akadály gátolja szülői hatalmának gyakorlásában, az anya csak gyámhatósági megerősítéssel gyakorolhatja szülői hatalmát. A gyámhatóság azon az eseten felül, ha az anyára nézve a szülői hatalom gyakorlásának szintén törvényes akadálya van, megtagadhatja a megerősítést, ha a körülmények miatt a gyermek érdekében más intézkedést tart kívánatosnak.
270. § A gyámhatóság megszünteti a szülői hatalmát annak a szülőnek, aki szülői hatalmával súlyosan visszaél, kötelességeit nagy mértékben elhanyagolja, erkölcstelen vagy becstelen életmódjával, általában magaviseletével egyébként súlyosan veszélyezteti gyermeke javát, különösen testi jólétét vagy erkölcsiségét.
Ha a gyámhatóság a szülői hatalmat a szülőnek mindegyik gyermeke fölött megszünteti, ez a megszüntetés kihat a később született gyermekre is.
A gyámhatóság a szülői hatalmat a jövőre nézve visszaállíthatja, ha megszűnt az ok, amely miatt megszüntette.
A szülő bírói úton kérheti szülői hatalmának visszaállítását a jövőre nézve, ha megszüntetésére nem volt elegendő ok.
271. § Minden gyermeke fölött elveszti szülői hatalmát a szülő, ha a bíróság őt valamelyik gyermekének személye ellen elkövetett bűntett vagy szándékos vétség miatt jogerős ítélettel legalább hat hónapi szabadságvesztésbüntetésre ítéli.
A büntetés kiállása után vagy amikor a büntetés már végre nem hajtható, a gyámhatóság a szülői hatalmat a nem sértett gyermek fölött, sőt különös méltánylást érdemlő esetben a sértett gyermek fölött is a jövőre nézve visszaállíthatja.
272. § Ha a gyámhatóság az atya szülői hatalmát megszünteti vagy az atya szülői hatalmát büntető ítélet következtében elveszti és a szülők együtt élnek, a gyámhatóság az együttélés idejére az anyától is elvonhatja a szülői hatalom gyakorlását, amennyiben alaposan tartani lehet attól, hogy az anya az életközösség miatt nem lenne képes gyermeke javát az atyával szemben megóvni.
273. § Ha a szülők között a házassági életközösség megszakadt, vagy ha a bíróság a szülők házasságát érvénytelennek nyilvánította, felbontotta vagy a szülőket ágytól és asztaltól elválasztotta, a gyámhatóság az anya kérelmére a szülői hatalom gyakorlását, amennyiben a körülmények indokolják, az anya gondviselése alatt álló gyermekre nézve az atyától elvonhatja és arra az időre, amíg a gyermek anyja gondviselése alatt áll, az anyára bízhatja.
274. § Szünetel a szülői hatalma annak a szülőnek:
1. aki maga sem önjogú;
2. akiről a gyámhatóság megállapítja, hogy távollét, cselekvőképtelenség vagy más ok miatt huzamosabb időre gátolva van a szülői hatalom gyakorlásában;
3. akitől a gyámhatóság a szülői hatalom gyakorlását elvonta (272., 273., 324. § 2. bekezdése);
4. akinek gyermeke hivatali, intézeti vagy hivatásos gyámság alá tartozik, amíg a gyermek ily gyámság alatt áll (341-343. §);
5. akinek részére a gyámhatóság minden ügyének ellátása végett gondnokot rendelt (420. §).
A szünetelés addig tart, amíg oka fennáll; a 2. pont esetében addig, amíg a gyámhatóság meg nem állapítja, hogy a szünetelés oka megszűnt.
A szünetelés alatt a szülői hatalom gyakorlása fel van függesztve.
275. § A szülő szülői hatalmának megszűnte vagy szünetelésének beállta után is, amíg arról önhibáján kívül nem értesül, jogosult és köteles gyermeke ügyeiben eljárni. Harmadik személy azonban a szülőnek e jogára nem hivatkozhatik, ha akkor amikor a szülővel jogügyletbe bocsátkozott, tudta vagy csak gondatlanságból nem tudta, hogy a szülő szülői hatalma megszűnt vagy szünetel.
Ha a szülői hatalom a gyermek nagykorúvá válta vagy halála következtében szűnt meg, a szülő a halaszthatatlan tennivalókat mindaddig jogosult és köteles ellátni, amíg a gyermek vagy örököse vagy a hagyatéki bíróság intézkedhetik.
276. § A szülői hatalomnak megszüntetése, elvesztése vagy szünetelése az eltartási kötelezettséget nem érinti.
277. § A szülőnek joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekének gondját viselje, különösen a gyermeket ápolja, nevelje és reá felügyeljen (a gondviselés szülői joga).
A szülő határozza meg gyermekének keresztnevét (utónevét).
278. § A gyermek tisztelettel és engedelmességgel tartozik szülőinek.
A szülő a nevelés érdekében megfelelő házi fegyelemmel szoríthatja gyermekét a köteles engedelmességre. A gyámhatóság ebben őt kérelmére alkalmas módon támogatja.
A házi fegyelmet nem szabad a gyermek egészségére, erkölcsi vagy testi fejlődésére vagy egyébként ártalmas módon gyakorolni.
279. § A nevelésben arra kell törekedni, hogy a gyermekből hazafias, vallásos, erkölcsös és munkás polgára váljék a hazának.
A gyermek életpályáját a szülő választja meg. Az életpályát lehetőleg a gyermek hajlamainak, szellemi és testi képességeinek, valamint meglevő és várható vagyonának figyelembevételével kell megválasztani.
Ha a gyermek tizenhatodik életévét betöltötte, kérelmére a gyámhatóság fontos okból megengedheti, hogy más életpályára léphessen, mint amelyet részére a szülő választott, vagy hogy a szülői házat elhagyhassa oly célból, hogy élete fenntartásáról saját keresetével maga gondoskodjék.
280. § A gyermek tartózkodóhelyét a szülő szabja meg. A szülő gyermekének kiadását követelheti attól, aki jogtalanul visszatartja.
281. § A szülői házban eltartott vagy nevelt gyermek köteles erejéhez képest a szülő háztartásában és gazdaságában közremunkálkodni, a szülőt keresetében támogatni, sőt a szülő javára önállóan is keresni, amennyiben életviszonyaik mindezt így kívánják.
282. § Amíg a szülők együtt élnek, a gyermek gondviselése mind a két szülő joga és kötelessége. Véleménykülönbség esetében az atyáé a döntő szó. Az atya azonban döntő szavával sem vonhatja el az anya ápolása alól hét évnél nem idősebb gyermekét, hacsak azt a gyermek fontos érdeke szükségessé nem teszi. Az ez ellen cselekvő atyával szemben az anya a gyámhatósághoz folyamodhatik.
283. § Ha a szülők között a házassági életközösség megszakadt, megegyezés hiányában a gyámhatóság határoz afelől, hogy a gyermeknek melyikük viselje gondját addig, amíg a bíróság ebben a kérdésben nem határoz vagy a szülők az életközösséget vissza nem állítják.
Ilyen esetben, hacsak fontos ok nem szól ellene, a leánygyermeket és a hét évnél nem idősebb fiút az anya, a hét évnél idősebb fiút az atya gondviselésére kell bízni. A gyermek másnak gondviselésére is bízható, ha érdeke így kívánja.
284. § Ha a bíróság a házasságot felbontotta vagy a szülőket ágytól és asztaltól elválasztotta, megegyezés hiányában, amíg a szülők élnek, a hét évnél nem idősebb gyermeknek az anya, az ennél idősebb gyermeknek a nem vétkes szülő, és ha mindkét szülő vétkes, a fiúnak az atya, a leánynak az anya viseli gondját.
Ha a szülők házassága az egyik szülő holtnaknyilvánítása alapján kötött új házasság következtében szűnt meg, és a holtnaknyilvánított visszatér, a leánygyermeknek és a hét évnél nem idősebb fiúnak az anya, az ennél idősebb fiúnak pedig az atya viseli gondját.
Fontos okból e szabályoktól eltérően lehet intézkedni és a gyermeket másnak gondviselésére is lehet bízni, ha a gyermek érdeke így kívánja. A gyámhatóság ilyen esetben a bíróság határozatától is eltérhet.
285. § Ha a bíróság a házasságot érvénytelennek nyilvánította, arra, hogy a gyermeknek melyik szülő viselje gondját, ugyanazok a szabályok irányadók, mint a házasság felbontásának esetében. Vétkesnek azt a szülőt kell tekinteni, aki az érvénytelenség okát a házasság megkötésekor ismerte, kivéve kényszer miatt érvénytelen házasságnál a kényszerített szülőt, aki a nem vétkes szülővel esik egy tekintet alá. Ha e rendelkezés értelmében egyik szülőt sem lehet vétkesnek tekinteni, a leánygyermeknek és a hét évnél nem idősebb fiúnak az anya, az ennél idősebb fiúnak pedig az atya viseli gondját.
286. § Hogy a gyermek gondviselése nem arra a szülőre van bízva, akit a szülői hatalom gyakorlása a törvény szerint illet, az ennek a szülőnek a szülői hatalomból folyó egyéb jogait és kötelességeit, nevezetesen vagyonkezelői és törvényes képviseleti jogát nem érinti s ez a szülő a gyermek gondviselését is ellenőrizheti.
287. § Az a szülő, akinek szülői hatalma megszűnt vagy szünetel, rendszerint a gondviselés jogát sem gyakorolhatja.
Az elmebaj miatt gondnokság alá helyezett szülőt kivéve, a nem önjogú szülő, valamint az olyan szülő, akinek részére a gyámhatóság minden ügyének ellátása végett gondnokot rendelt, a gondviselés jogát szülői hatalmának szünetelése alatt is gyakorolhatja. Az ilyen szülő és a gyermek törvényes képviselője között felmerült véleménykülönbség esetében azonban a törvényes képviselőé a döntő szó.
288. § A szülőnek akkor is joga van gyermekével érintkezni, ha szülői hatalma megszűnt vagy szünetel, vagy ha a gyermek gondviselése a másik szülőre vagy harmadik személyre van bízva. Az érintkezés módját és korlátait szükség esetében a gyámhatóság állapítja meg és az érintkezést a gyermek érdekében, különösen ha az a gyermek erkölcsét, nevelését vagy egészségét veszélyeztetné, ki is zárhatja.
Ugyanily korlátok között a nagyszülőnek is joga van unokájával érintkezni, ha a szülők között a házassági életközösség nem áll fenn, vagy ha valamelyiküknek szülői hatalma megszűnt vagy szünetel.
289. § A szülő a gondviselés jogának gyakorlása tekintetében nem áll a gyámhatóság felügyelete alatt.
Mihelyt azonban a gyámhatóság arról értesül, hogy a szülő a gondviselés jogával visszaél vagy azzal járó kötelességeit elhanyagolja vagy magaviseletével egyébként veszélyezteti gyermeke javát, különösen testi jólétét vagy erkölcsiségét, vagy hogy a gyermeket más okból fenyegeti ily veszély és a szülő azt nem hárítja el vagy elhárítására nyilvánvalóan képtelen: a gyámhatóság megteszi a szükséges intézkedéseket.
A gyámhatóság nevezetesen ilyen esetben a szükséghez képest elrendelheti, hogy a gyermeket más családban vagy gyermekek gondozásával vagy nevelésével foglalkozó avagy javítónevelő intézetben helyezzék el, vagy pedig a gyermek érdekének megfelelően a szülői gondviselés jogát más módon korlátozhatja, és ha erre elegendő ok van, a vétkes szülő szülői hatalmát meg is szüntetheti.
290. § A gyámhatóság a gyermek személyének gondviselésére vonatkozó kérdésekben az eset körülményeinek gondos megvizsgálása és a szülői hatalom gyakorlására jogosult szülő meghallgatása után határoz, hacsak a meghallgatás mellőzését indokoltnak nem látja.
Ezenfelül a gyámhatóság a gyermeket tizenhatodik életévének betöltése után, továbbá a közeli rokonokat, különösen a másik szülőt vagy a sógorokat is meghallgatja, ha szükségét látja.
291. § A gyámhatóság a szülői gondviselés tekintetében tett intézkedéseit a viszonyok változtával vagy ha egyébként indokoltnak látja, a jövőre nézve bármikor megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti.
292. § Annak a szülőnek, akit a szülői hatalom gyakorlása megillet, joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekének minden olyan vagyonát kezelje, amely a törvény szerint nincs kivéve kezelése alól.
Azon a szülőn felül, akinek szülői hatalma megszűnt vagy szünetel, nem illeti meg a szülői vagyonkezelés azt a szülőt sem, akinek vagyonára csődöt nyitottak. A csőd megszűnte után azonban a gyámhatóság a vagyonkezelés jogát a jövőre nézve visszaállíthatja.
293. § A szülő vagyonkezelői jogánál fogva kiskorú gyermeke vagyonát rendszerint biztosítékadás és a hasznok tekintetében számadás kötelezettsége nélkül kezeli s a vagyon állagáról is rendszerint csak a kezelés megszűntekor köteles számot adni.
294. § Nem tartozik a szülő kezelése alá gyermekének oly vagyona, amelyet a gyermek szabad felhasználásra kapott, vagy amelyről a gyermek mint keresményéről szabadon rendelkezhetik (24. §).
Amit a gyermek öröklés vagy élők közötti ingyenes jogügylet útján gyümölcsöző elhelyezés vagy megtakarítás végett, általában oly kikötéssel kap, hogy a szülő annak jövedelmét ne élvezhesse, és a vagyon juttatója ezt az akaratát végintézkedésben vagy az élők közötti juttatáskor kifejezte: ilyen vagyont a szülő csak számadás kötelezettségével és csak úgy kezelhet, hogy a jövedelemfölösleg is a gyermeké marad, sőt ilyen vagyont egyáltalában nem is kezelhet, ha a vagyon juttatója őt az említett módon ebből is kizárta.
Az 1. és a 2. bekezdésben megjelölt vagyonhoz kell számítani minden oly vagyontárgyat is, amelyet a gyermek ily vagyonához tartozó jog alapján vagy erre a vagyonra vonatkozó jogügyletnél fogva szerez, vagy amelyet ahhoz a vagyonhoz tartozó tárgy elpusztulásáért, rosszabbodásáért vagy elvonásáért értékmegtérítésül kap.
295. § A szülő gyermekének szülői kezelés alá tartozó vagyonáról kezelésbe vételekor a gyámhatósághoz kimutatást köteles előterjeszteni. Amennyiben a gyermek vagyonát hivatalos leltár alapján lehet megállapítani, a szülő kimutatás előterjesztése helyett e leltárra hivatkozhatik, ha helyességét elismeri.
Ha a gyámhatóságnak aggálya van, intézkedésére a szülőnek esküvel vagy fogadással kell megerősítenie, hogy kezelése alá a kimutatásban vagy a leltárban feltüntetett tárgyakon felül egyéb tárgy legjobb tudomása szerint nem tartozik. Az eskü vagy a fogadás szövegét a gyámhatóság az eset körülményeihez képest módosíthatja.
Amennyiben a szülő e kötelezettségeinek nem felel meg, a gyámhatóság - vétkesség esetében a szülő költségére - hatósági vagy más közhitelű személlyel leltároztathatja a vagyont. Ugyanezt teheti a gyámhatóság abban az esetben is, ha a szülőt esküre vagy fogadásra kötelezni nem kívánja, vagy ha a szülő megfelelt ugyan kötelezettségeinek, de a gyámhatóságnak még mindig aggálya van.
A leltározáshoz a gyermeket is meg kell hívni, ha tizenhatodik életévét már betöltötte.
296. § A szülő a gyermek vagyonának kezelésében a rendes vagyonkezelés szabályai szerint s a gyermekkel szemben ugyanazzal a gondossággal köteles eljárni, mint a saját ügyeiben. Ez azonban nem mentesíti őt a súlyos gondatlanságért való felelősség alól.
Oly vagyon kezelésében, amelyhez a gyermek öröklés vagy élők közötti ingyenes jogügylet útján jutott, a szülő köteles a vagyon juttatójától a végintézkedésben vagy az élők közötti juttatáskor kifejezett utasításokhoz alkalmazkodni, kivéve ha követésük a gyermek érdekével ellenkezik és emiatt a gyámhatóság a szülőt - még pedig amíg a vagyon juttatója él, az ő hozzájárulásával - alóluk felmenti. A vagyon juttatójának hozzájárulása nem szükséges, ha távollét, cselekvőképtelenség vagy egyéb ok miatt tartósan gátolva van a nyilatkozásban.
297. § A szülő a gyermek pénzét, amennyiben a rendes vagyonkezelés szabályai szerint folyó kiadásokra vagy egyéb okból készen nem kell tartani, csak kellő biztosíték mellett tarthatja magánál, és ha nem ad kellő biztosítékot, köteles azt a gyámhatósághoz beszolgáltatni.
A biztosíték mellett kezén maradt pénzt a szülő köteles a gyermek részére törvényes biztonsággal gyümölcsözően elhelyezni; ha azonban egész értéke erejéig dologi biztosítékot adott, sőt e nélkül is, ha a gyámhatóság megengedi, a pénzről megtérítés kötelezettségével szabadon rendelkezhetik és a saját részére is felhasználhatja.
A természetüknél fogva elhasználható egyéb dolgokat a szülő megtérítés kötelezettségével szintén elhasználhatja, még pedig előzetes biztosítékadás és gyámhatósági engedély nélkül is. A gyámhatóság azonban a szülőt arra kötelezheti, hogy az elhasznált dolgoknak az elhasználáskor volt értéke erejéig dologi biztosítékot adjon, ha a gyermek érdeke így kívánja.
298. § A szülő a felhasznált pénzösszeget, valamint az elhasznált egyéb dolgoknak az elhasználáskor volt értékét a kezelés megszűntekor köteles megtéríteni; amennyiben azonban a rendes gazdálkodás kívánja, már előbb is. Haladéktalan megtérítésre köteles a szülő akkor is, ha a gyermek ellen vezetett végrehajtás esetében a gyermek hitelezői kívánják.
Ha a szülő a vagyont számadás kötelezettségével kezeli, a felhasznált pénzösszeg után és az elhasznált egyéb dolgok értéke után kamatot is köteles fizetni.
299. § Háztartás, gazdaság vagy üzlet folytatásához szükséges ingóságok, továbbá ékszerek és egyéb drágaságok, kötményezett értékpapírok és pénzintézeti kötményezett betéti könyvek, adóslevelek és egyéb okiratok rendszerint a szülő kezén maradnak. A szülő azonban az ezekben beálló változásokról, valamint, a kezén levő pénzről köteles a gyámhatóságnak évenkint vagy felhívásra bármikor kimutatást előterjeszteni.
Adósleveleket és egyéb fontos okiratokat a szülő csak a gyámhatóság felhívására köteles, de ilyen felhívás nélkül is jogosult a gyámhatósághoz beszolgáltatni vagy törvényes biztonságot nyújtó más módon elhelyezni.
300. § Nem kötményezett értékpapírok és pénzintézeti nem kötményezett betéti könyvek, amennyiben nem tartoznak a törvénynél fogva elhasználható dolgok közé, csak kellő biztosíték mellett maradhatnak a szülőnél, s ha a szülő nem ad kellő biztosítékot, köteles azokat a gyámhatósághoz beszolgáltatni vagy a gyámoltak vagyonának kezelésére törvény szerint alkalmas pénzintézetnél azzal a fenntartással elhelyezni, hogy a gyámhatóság jóváhagyása nélkül nem szolgáltathatók ki. Dologi biztosíték adása esetében az ilyen értékpapírokról és betéti könyvekről a szülő épúgy rendelkezhetik, mint a gyermek dologilag biztosított pénzéről (297. §).
A gyámhatóság a szülőt a kezén levő egyéb ingóságok tekintetében is biztosíték adására kötelezheti, amennyiben különös körülmények miatt a gyermek érdekének veszélyeztetésétől lehet tartani. Ha ilyen esetben a szülő nem ad kellő biztosítékot, a gyámhatóság a szülő kezén levő ingóságoknak a gyámhatósághoz beszolgáltatását vagy törvényes biztonságot nyújtó más helyen és módon őrzését vagy értékesítését rendeli el; egyes tárgyakra azonban, különösen ékszerekre és a személyes használatra szolgáló vagy más oly ingóságokra, amelyeknek letétele felesleges vagy célszerűtlen lenne, méltánylást érdemlő okból kivételt tehet.
A gyámhatóság a szülőt az értékpapírok kamat-, járadék vagy osztalékszelvényeinek vagy egy részüknek letétele alól felmentheti.
301. § A szülő a gyermeknek az előbbi §-ok értelmében a gyámhatósághoz beszolgáltatott vagy más helyen elhelyezett pénzéről és egyéb értékeiről a gyámhatóság jóváhagyása nélkül nem rendelkezhetik és ilyen rendelkezésre kötelezettséget nem vállalhat.
302. § Ha a gyermeknek olyan értékpapírja vagy követelése van, amely pénz elhelyezésére törvényes biztonságot nem nyújt, az ilyen értékpapírt értékesíteni, a követelést pedig érvényesíteni kell, hacsak a gyermek érdekével nem ellenkezik.
303. § A szülő biztosítékadási kötelezettségének a biztosítékadás általános szabályai szerint (1122-1129. §) tehet eleget; ha azonban biztosítékul pénzt vagy értékpapírt kíván szolgáltatni, ezt a gyámhatóságnál kell letétbe helyeznie.
Méltánylást érdemlő esetben, amennyiben a gyermek vagyona ily módon is kellően biztosítható, a gyámhatóság biztosítékul árfolyamának kétharmad része erejéig olyan értékpapír letétbe helyezését vagy pénzintézeti betéti könyvön avagy életbiztosítási kötvényen alapuló olyan követelés elzálogosítását is elfogadhatja, amelybe a gyermek pénzét a törvény szerint nem lenne szabad elhelyezni. A biztosíték adásánál és feloldásánál a gyermek közreműködése nem szükséges, amíg önjogúvá nem lesz; közreműködését a gyámhatóság intézkedése pótolja. A biztosíték adásának és feloldásának költsége a szülőt terheli.
304. § Ha a szülő vagyonkezelői joga körében a gyermek törzsvagyonához tartozó pénzen vagy egyéb vagyonának felhasználásával ingó dolgot vagy ily dolgot terhelő jogot vagy engedménnyel átruházható más jogot szerzett, ezek a szerzéssel a gyermekéi lesznek, kivéve ha a szülő a maga vagy más számára akarta azokat megszerezni.
305. § A szülő a gyermek vagyonának jövedelmét elsősorban a gyermek eltartására köteles fordítani.
Amennyiben e jövedelem a gyermek eltartására nem elegendő vagy a gyermek nevelésének vagy önálló keresetre képesítő tanításának érdekében rendkívüli kiadás szükséges és a szülő a saját illendő tartásának veszélyeztetése nélkül nem képes azt sajátjából fedezni, a gyámhatóság megengedheti, hogy a szülő meghatározott részletekben gyermeke törzsvagyonát vegye igénybe az eltartás költségének fedezésére.
Hogy a szülő a gyermek vagyonának jövedelméhez milyen hasznokat számíthat s ezeket milyen korlátok között veheti igénybe és hogy azokból milyen terheket és kötelezettségeket köteles fedezni, erre egyebekben a haszonélvezőre vonatkozó szabályok irányadók.
Ezenfelül amennyiben telik, a gyermek vagyonának jövedelméből kell törleszteni azokat a tartozásokat is, amelyek a gyermeket az érdekében folytatott hatósági eljárás költsége, az ellene folyó büntető eljárásban védelmével felmerült költség vagy törvényes eltartási kötelezettség címén terhelik.
Ha a szülő üzletet vagy más gazdasági vállalatot folytat a gyermek nevében, jövedelemként annak csak évi tiszta nyereségét és ezt is csak annyiban használhatja fel, amennyiben az a korábbi évek veszteségének pótlására nem szükséges.
306. § A jövedelemnek az abból fedezendő kiadások levonása után fennmaradó fölöslege a vagyonkezelő szülőt illeti.
Oly szülő részére, aki szülői hatalmának szünetelése miatt nem kezeli a gyermek vagyonát, a gyámhatóság indokolt esetben a jövedelemfölösleg terhére méltányos összegű tartási átalányt állapíthat meg.
A biztosítékadás vagy a vagyontárgyaknak a gyámhatósághoz beszolgáltatása vagy őrizetbe adása nem érinti a szülő jogát a jövedelemfölösleghez.
A szülőnek a jövedelemfölösleghez való jogát sem átruházni, sem végrehajtás alá vonni nem lehet.
A szülőnek a jövedelemfölösleghez való joga nem akadályozza azt, hogy a gyermek hitelezői a gyermek vagyonából kielégítést szerezzenek.
307. § Ha a szülő a gyermeket illető bányát, szerzői vagy szabadalmi jogot vagy a gyermeknek egyéb oly gyümölcsöző dolgát vagy jogát kezeli számadás kötelezettsége nélkül, amelynek tőkeértéke a haszonvétel rendes gyakorlása által is csökken és emiatt belátható időben elenyészik, a gyámhatóság arra kötelezheti a szülőt, hogy a jövedelemnek a belőle fedezendő kiadások után fennmaradó fölöslegét méltányosság szerint megállapított részében a gyermek törzsvagyonának gyarapítására fordítsa.
Egyéb vagyontárgyak tekintetében a gyámhatóság arra kötelezheti a szülőt, hogy a jövedelemnek a belőle fedezendő kiadások után fennmaradó fölöslegét, amennyiben a saját illendő tartására, valamint a vele szemben törvénynél fogva eltartásra jogosultak tartására nem szükséges, méltányosság szerint megállapított részében a gyermek vagyonának fenntartásához megkívánt rendkívüli javításokra és beruházásokra, úgyszintén a gyermek törzsvagyonát terhelő tőketartozások törlesztésére fordítsa.
Hogy a jövedelemfölöslegből mily összeget kell a szülőnek az 1. és a 2. bekezdésben megjelölt célra fordítania, annak megállapítása végett a gyámhatóság a szülőt a jövedelem fölöslegének kimutatására is kötelezheti.
308. § A szülő a gyermek vagyonából követelheti azoknak a kiadásainak megtérítését, amelyeket a saját vagyonából gyermekének személyére vagy vagyonára fordított, amennyiben azokat a körülményeknél fogva szükségesnek tarthatta és e kiadások a törvény szerint nem magát a szülőt terhelik.
309. § A szülő vagyonkezelői jogának gyakorlása tekintetében nem áll a gyámhatóság felügyelete alatt.
Mihelyt azonban a gyámhatóság arról értesül, hogy a szülő vagyonkezelői jogával visszaél vagy azzal járó kötelességeit elhanyagolja, vagy hogy gátolva van e kötelességek teljesítésében, vagy általában hogy a szülői vagyonkezelés a gyermek érdekét veszélyezteti, a gyámhatóság a gyermek érdekeinek megóvására megteszi a szükséges intézkedéseket. Ha az intézkedés jogügylet létesítésében áll, ennek érvényét harmadik személlyel szemben nem érinti az, hogy a gyámhatóság közvetlen beavatkozása a törvény szerint esetleg nem lett volna helyénvaló.
310. § A gyámhatóság a kötelessége ellen vétő szülőt meghagyással utasíthatja kötelességének teljesítésére s erre őt kétszáz pengőig terjedhető pénzbírsággal is szoríthatja. A pénzbírságot eredménytelensége esetében csak három ízben és nyolc napnál nem rövidebb időközökben lehet megismételni.
Ha a szülő a gyermek vagyonának kezelése, különösen a biztosíték adása és a jövedelem felhasználása tekintetében kötelességének nem felel meg, a gyámhatóság őt rendszeres felügyelete alá helyezheti és arra kötelezheti, hogy a vagyonkezelésről épúgy adjon számot, mint a gyám. Számadásra kötelezett ilyen szülőnek nincs joga a jövedelemfölösleghez; indokolt esetben azonban a gyámhatóság a jövedelemfölöslegnek méltányosság szerint megállapított részét a szülőnek meghagyhatja.
Ha a szülő vagyonkezelői kötelességének megsértésével a gyermek vagyonának állagát vagy a gyermek eltartását nagymértékben veszélyezteti, vagy ha a szülő számadásra kötelezés után pénzbírsággal sem volt szorítható kötelességének kellő teljesítésére, vagy ha a vagyon kezelésére képtelen, a gyámhatóság a gyermek vagyonának kezelését egészen elvonhatja tőle. Olyan vagyon kezelését, amelyhez a gyermek öröklés vagy élők közötti ingyenes jogügylet útján jutott, a gyámhatóság elvonhatja a szülőtől akkor is, ha a szülő arra nézve a vagyon juttatójától megszabott kötelező kezelési utasításnak vagy számadási kötelezettségének nem tesz eleget.
311. § A gyermeket illető vagyon kezelésének körében a gyermek, a szülő és a rokonok vagy a sógorok meghallgatása tekintetében ugyanaz a szabály irányadó, mint a gyermek személyének gondviselésére vonatkozó kérdésekben tett gyámhatósági intézkedésekre (290. §).
312. § A gyámhatóság a vagyonkezelés tekintetében tett intézkedéseit a viszonyok változtával vagy ha egyébként indokoltnak látja, a jövőre nézve bármikor megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti.
313. § Vagyonkezelői jogának megszűntével a szülő köteles gyermeke vagyonát az állagra vonatkozó számadás mellett a nagykorú gyermeknek vagy pedig annak kiadni, akinek a vagyon kezelése alá kerül.
314. § Annak a szülőnek, akit a szülői hatalom gyakorlása megillet, joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekét mind személyi, mind vagyoni ügyeiben képviselje.
A szülői hatalom gyakorlására jogosult szülő képviseli gyermekét mind személyi, mind vagyoni ügyeiben akkor is, ha a gyermeknek a másik szülő viseli gondját.
Az a szülő, akinek szülői hatalma megszűnt vagy szünetel, gyermekét sem személyi, sem vagyoni ügyeiben nem képviselheti.
A szülő gyermekét vagyoni ügyeiben nem képviselheti, ha vagyonkezelői joga nincs, és képviseleti joga nem terjed ki a gyermek oly vagyonának kezelésével járó ügyekre, amely kezelése alá nem tartozik.
315. § A szülő nem képviselheti gyermekét:
1. oly jogügyletre nézve, mely egyfelől a gyermekkel, másfelől a szülővel saját személyében vagy mint harmadik személy képviselőjével jönne létre, kivéve ha a gyámhatóság a gyermek érdekében a szülőnek megengedi, vagy ha csupán kötelezettség teljesítéséről van szó;
2. oly jogügyletre nézve, amely egyfelől a gyermek, másfelől a szülőnek házastársa vagy egyeneságon rokona között jönne létre, kivéve ha csupán kötelezettség teljesítéséről van szó;
3. egyfelől a gyermek, másfelől a 2. pontban említett személyek között felmerült peres ügyekben.
316. § A gyámhatóság egyes ügyekre vagy az ügyeknek meghatározott csoportjára nézve elvonhatja a szülőtől a képviselet jogát.
Ily intézkedés akkor van helyén, ha attól lehet tartani, hogy a szülő nem gyakorolná a képviseletet a gyermek érdekének megfelelően, különösen ha egyfelől a gyermek, másfelől a szülő vagy a szülő által képviselt harmadik személy között vagy a szülőnek az előbbi § 2. pontjában említett valamely hozzátartozója között jelentős érdekellentét van.
A gyámhatóság ezt az intézkedést, ha indokoltnak látja, a jövőre nézve bármikor megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti.
317. § A szülő törvényes képviseleti jogának korlátaira, a gyámhatósági jóváhagyás eseteire és a jóváhagyás hiányának következményeire egyebekben megfelelően ugyanazok a szabályok állanak, mint a gyám tekintetében (379-389. §), azzal az eltéréssel, hogy a szülő szolgálati vagy hasonló munkaszerződések vagy tanoncviszonybaadó szerződések kötésében, valamint váltókötelezettségnek és ezzel egy tekintet alá eső kötelezettségnek vállalásában (380. § 11. és 12. p.) nem szorul a gyámhatóság jóváhagyására.
318. § Az anya szülői hatalmára a szülői hatalomra vonatkozó egyéb szabályokon felül a következő §-okban megállapított különös szabályok állanak.
319. § Ha az anya szülői hatalmának gyakorlásában a vagyonkezelés terjedelme vagy nehézsége miatt vagy egyéb okból támogatásra szorul, az ő kérelmére, vagy ha a gyámnevezésre jogosult atya végintézkedésben kívánja, fontos okból pedig hivatalból is a gyámhatóság az anya mellé tanácsadót rendel, aki a hatáskörébe utalt ügyekben az anyát szülői hatalmának gyakorlásában tanácsával és közreműködésével támogatja és mellette mindazokat a tennivalókat ellátja, amelyek az ellenőrző gyám tisztéhez tartoznak.
Ha a gyámnevezésre jogosult atya gyermeke részére végintézkedéssel gyámot nevezett, halála után a nevezett gyámot, addig amíg a gyermek anyjának szülői hatalma alatt áll, az anya mellett a tanácsadó jogállása illeti meg, és ha mellőzésére nincs törvényes ok, mint ilyent kell őt kirendelni.
320. § A tanácsadó hatáskörét az anya kívánságának, vagy ha a kirendelés az atya kívánságára történik, az atya kívánságának, valamint a körülményeknek figyelembevételével a gyámhatóság állapítja meg. A kirendelés szólhat egyes ügyekre vagy az ügyek valamely csoportjára vagy minden ügyre. Ha a gyámhatóság a tanácsadó hatáskörét külön nem szabta meg, a kirendelést minden ügyre szólónak kell tekinteni.
A gyámhatóság az anya kívánságára a gyermek vagyonának kezelését és a gyermek képviseletét is egészen vagy részben a tanácsadóra bízhatja; ily megbízás esetében a tanácsadónak ebben a hatáskörében ugyanazok a jogai és kötelességei, mint a gondnoknak.
321. § A tanácsadó személyének kiszemelésére, kirendelésére, felelősségére, kiadásainak megtérítésére, jutalmazására, felügyeletére és tisztének megszűntére általában ugyanazok a szabályok az irányadók, mint az ellenőrző gyámra.
A tanácsadó tiszte megszűnik akkor is, ha az anya szülői hatalma szünetel.
A gyámhatóság, a tanácsadónak kirendelését vagy a vagyonkezelésre és a képviseletre szóló megbízatását, ha azt az anya kérte, az anya beleegyezésével bármikor megszüntetheti, az anya kérelmére pedig meg kell szüntetnie.
322. § Házasságon kívüli gyermek kiskorú anyja, amíg szülői hatalma kiskorúsága miatt szünetel, csak a szülői gondviselés jogát gyakorolhatja, s e tekintetben mellette a gyermek gyámját a tanácsadó jogállása illeti meg.
323. § Amennyiben a szülőt a törvény szerint biztosítékadás kötelezettsége terheli, az anya kiskorú gyermeke vagyonának állagát biztosítani köteles akkor is, ha özvegyi jogon e vagyon haszonélvezete őt illeti.
324. § Ha az anya újra férjhez megy, ettől kezdve a korábbi házasságából származott gyermeke vagyonának kezeléséről gyám módjára számot adni köteles. Ilyen anyának nincs joga a jövedelemfölösleghez; indokolt esetben azonban a gyámhatóság a jövedelemfölöslegnek méltányosság szerint megállapított részét az anyának meghagyhatja, sőt ha a gyermek érdekével nem ellenkezik, az anyát a számadás kötelezettsége alól fel is mentheti.
Ha az anya külföldre külföldi állampolgárhoz megy férjhez, a gyámhatóság a szülői hatalom gyakorlását elvonhatja tőle vagy korlátozhatja.
Az újra férjhezmenő anya, valamint az anyakönyvvezető köteles a házasság megkötését a gyámhatóságnak haladéktalanul bejelenteni.
325. § Az anya a szülői hatalmat viselni köteles, de a gyermek vagyonának kezeléséről és törvényes képviseleti joga gyakorlásáról lemondhat. Ily lemondás esetében a gyámhatóság a gyermek részére gondnokot rendel. A lemondás ideiglenes is lehet.
Az anya lemondása esetében is bármikor kérheti vagyonkezelői és törvényes képviseleti joga gyakorlásának visszaállítását és a gondnok kirendelésének megszüntetését.
326. § Gyámság alá tartozik és gyámot kap a kiskorú, aki nem áll szülői hatalom alatt.
Ehhezképest gyámság alá kerül a kiskorú, ha mind a két szülőjének megszűnt vagy szünetel a szülői hatalma.
Gyámság alá tartozik és gyámot kap az a kiskorú is, akinek családi állását nem lehet megállapítani.
327. § A gyámhatóság hivatalból állapítja még, van-e helye gyám rendelésének.
Az anyakönyvvezetők, a közgyám, a közigazgatási hatóságok és a bíróságok kötelesek az illetékes gyámhatósággal haladéktalanul közölni a hivatalos eljárásukban tudomásukra jutott minden olyan esetet, amikor valamely kiskorú részére gyámot kell rendelni. Hasonlóképen a kiskorú rokonai és más hozzá közel állók is kötelesek az ilyen esetet a hatóság tudomására juttatni.
328. § Ha a gyámhatóság tévesen oly esetben rendelt gyámot, amikor annak a törvény szerint nem lett volna helye, ez nem érinti az ily gyám képviseleti jogát.
A gyámhatóság a viszonyok változtával vagy ha indokoltnak látja, gyámrendelő határozatát a jövőre nézve bármikor megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti.
329. § A gyámság viselése elsősorban azt illeti, akit a szülői hatalom gyakorlására jogosult szülő végintézkedéssel gyámul megnevezett (nevezett gyám).
A gyámnevezés hatálytalan, ha a szülő halálakor a gyermeket akár személyi, akár vagyoni ügyeiben nem képviselhette. Az atyától eredő gyámnevezés azonban megáll, ha a gyermek az atya halála után születik és az atyát a képviselet joga halálakor megillette volna, ha a gyermek ekkor már életben van.
Ha a szülők más-más gyámot neveztek meg, a gyámhatóság a körülmények figyelembevételével határoz afelől, hogy a gyámságot a nevezett gyámok közül elsősorban melyik viselje.
330. § Nevezett gyám nemlétében törvényes gyermek fölött a gyámság viselése az atyai nagyatyát, utána az anyai nagyatyát illeti, házasságon kívüli gyermek fölött pedig a gyámság viselésére az anyai nagyatya van hivatva (törvényes gyámok).
A nagyatyát unokája fölött nem illeti meg a gyámság viselése, ha unokáját vagy unokájára is kiterjedő hatállyal annak szülőjét más örökbefogadta, kivéve ha a szülői hatalom az örökbefogadott gyermek fölött a vérszerinti szülőt illetné, továbbá kivéve a közösgyermekké-fogadásnak azt az esetét, amikor az örökbefogadottat szülőjének házastársa fogadta örökbe.
331. § A nevezett gyámot és a törvényes gyámot beleegyezése nélkül csak akkor szabad mellőzni, ha törvény szerint gyámságot nem viselhet vagy nem szabad őt gyámul kirendelni, vagy ha a gyámi tiszt átvételében gátolva van vagy késlekedik, vagy végül ha gyámul kirendelése a kiskorú érdekét veszélyeztetné.
Ha a gyámhatóság a nevezett vagy a törvényes gyámot múló akadály miatt mellőzte, a mellőzött az akadály megszűntével kérheti a gyámhatóságtól, hogy őt rendelje ki az eddigi gyám helyébe.
332. § Ha sem nevezett, sem törvényes gyám nincs, a gyámhatóság a kiskorú rokonainak és sógorainak, szükség esetében a közgyámnak meghallgatása után elsősorban a kiskorú rokonai és sógorai közül, s ha közöttük alkalmas gyám nem akad, más személyek köréből szemeli ki a gyámot.
A kiszemelésben arra kell ügyelni, hogy a gyám a gyámság ellátására mind az ő, mind a kiskorú személyi és vagyoni viszonyait s egyéb körülményeket tekintve, alkalmas legyen.
333. § Gyámságot nem viselhet:
1. aki cselekvőképtelen vagy nem önjogú;
2. akinek szülői hatalmát a gyámhatóság megszüntette vagy aki szülői hatalmát büntetőbírósági ítélet következtében elvesztette, amíg szülői hatalmát vissza nem nyeri;
3. akit a büntetőbíróság hivatalvesztésre ítélt, a hivatalvesztés hatályának ideje alatt;
4. aki csőd alatt áll.
Ily személynek gyámul kirendelése semmis.
334. § Nem szabad gyámul kirendelni:
1. akit a gyámnevezésre jogosult szülő a gyámságból végintézkedéssel kizárt, kivéve ha mellőzése a kiskorú érdekével ellenkeznék; ha azonban azt, akit az egyik szülő a gyámságból kizárt, a másik szülő gyámul nevezte, a gyámhatóság dönt;
2. akit a gyámhatóság a gyámi tiszttől vétkes kötelességszegés miatt egyízben már elmozdított, vagy aki erkölcstelen vagy becstelen életmódot folytat;
3. akinek részére vagyoni ügyeinek ellátása végett a gyámhatóság gondnokot rendelt, a gondnokság tartama alatt;
4. aki ellen csődönkívüli kényszeregyességi eljárás van folyamatban;
5. aki a gyámolt családi állását vagy vagyoni érdekét érintő kérdésben a gyámolttal perben vagy vitás jogviszonyban áll;
6. férjes nőt férjének beleegyezése nélkül, kivéve ha a férj vagy a nő a kiskorú szülője; nincs szükség a férj beleegyezésére, ha távollét, cselekvőképtelenség vagy más ok miatt tartósan gátolva van a nyilatkozásban, vagy ha a házastársak között az életközösség megszakadt.
A tilalomba ütköző gyámrendelés nem érvénytelen; de a gyámhatóság a tilalom ellenére rendelt gyámot, mihelyt a tiltó akadályról értesül, tisztétől felmenti.
335. § A gyámság viselése polgári kötelesség.
Magyar állampolgár, akit a gyámhatóság gyámul kiszemelt, törvényes mentesítő ok hiányában a gyámságot elvállalni köteles, hacsak gyámul kirendelése a törvény tilalmába nem ütköznék.
336. § Gyámságot elvállalni nem kötelesek, ennélfogva a gyámság alól mentesek a következő személyek:
1. a nő, ha kimutatja, hogy a gyámság ellátása családi viszonyai miatt nagy megterhelésével járna;
2. aki hatvanadik életévét betöltötte;
3. aki már egy terhesebb vagy két kisebb gyámságot, ellenőrző gyámságot vagy állandó jellegű gondnokságot visel, ide nem számítva a hivatali, az intézeti és a hivatásos gyámságot; a testvérek fölötti gyámság és gondnokság, valamint az ily gyámságra vonatkozó ellenőrző gyámság egynek számít;
4. aki négynél több ivadékának viseli gondját;
5. a miniszterek;
6. a tényleges szolgálatban álló katona;
7. a közhivatalnok, a lelkész és a szerzetes, ha felsőbbségének bizonyítványával kimutatja, hogy a gyámság viselése állásával járó tennivalóival össze nem fér;
8. akinek lakóhelye a kiskorú lakóhelyétől és vagyonának helyétől oly távol esik, hogy a gyámság ellátása nagy megterhelésével járna;
9. akit betegség vagy más fogyatkozás vagy foglalkozásának természete gátol a gyámság kellő ellátásában;
10. akit a gyámhatóság gyámi biztosíték adására kötelez;
11. akinek a gyámságot más gyámmal közösen osztatlan hatáskörben kellene viselnie.
A gyámság alól mentes személyt kirendelése alól fel kell menteni, ha tisztébe beiktatása előtt kéri.
337. § Aki a gyámságot törvényes ok nélkül el nem vállalja, azt a gyámhatóság kétszáz pengőig terjedhető pénzbírsággal szoríthatja kötelességének teljesítésére.
A pénzbírságot eredménytelensége esetében ugyanarra a gyámságra nézve csak három ízben és nyolc napnál nem rövidebb időközökben lehet megismételni.
Az ilyen személy ezenfelül vétkessége esetében felel azért a kárért, amely a kiskorút annak következtében éri, hogy miatta a gyámrendelés késett.
338. § A gyámhatóság egy kiskorú részére rendszerint egy gyámot, testvérek részére rendszerint közös gyámot rendel.
Egy kiskorú részére több gyámot (gyámtársak), testvérek részére külön gyámokat rendel a gyámhatóság, ha különös okból célszerűnek látja.
Ha a gyámnevezésre jogosult szülő végintézkedéssel a kiskorú részére több gyámot vagy több gyermeke részére külön gyámokat nevezett meg, a szülő kívánságát lehetőleg figyelembe kell venni.
339. § A gyámtársak a gyámhatóság rendelkezéséhez képest közösen, vagy pedig megosztott hatáskörben külön-külön önállóan viselik a gyámságot.
A gyámság közös viselését a gyámtársakra csak beleegyezésükkel lehet ráruházni.
Ha a gyámnevezésre jogosult szülő nevezett több gyámot, a szülőnek a gyámtársak hatáskörére nézve végintézkedéssel tett rendelkezéseit lehetőleg figyelembe kell venni, amennyiben a gyámolt érdekével nem ellenkeznek.
340. § A gyámhatóság a gyám mellé ellenőrző gyámot rendelhet.
Ellenőrző gyám rendelésének van helye, ha a gyámsággal járó vagyonkezelés terjedelme, minősége vagy módja kívánja, kivéve amikor a gyámságot osztatlan hatáskörrel működő gyámtársak látják el, vagy amikor a gyámnevezésre jogosult szülő ellenőrző gyám rendelését végintézkedéssel megtiltotta és ez a tilalom a gyámolt érdekével nem ellenkezik.
Ha a gyámságot gyámtársak megosztott hatáskörben viselik, az egyik gyámtársat egyszersmind a másik gyámtársnak ellenőrző gyámjául lehet kirendelni.
Ellenőrző gyámul nem szabad kirendelni a gyámnak egyeneságon rokonát vagy sógorát, házastársát vagy testvérét.
341. § Javítónevelő és egyéb gyermekvédő intézmény gondviselése alatt álló kiskorúak fölött a gyámság a gyermekvédelmi jogszabályok szerint erre hivatott szervet - hivatalt, intézet igazgatóságát vagy más alkalmazottját - illeti (hivatali gyámság, intézeti gyámság).
Intézeti gyámságot csak a kormányhatóságtól kijelölt állami és oly egyéb gyermekvédő intézmény szervei láthatnak el, amelynek az illetékes kormányhatóságtól jóváhagyott szervezeti szabályzata van.
342. § Olyan kiskorúak részére, akik a gyermekvédelmi jogszabályok szerint valamely gyermekvédő intézmény felügyelete alatt nevelőszülői gondviselésben részesülnek vagy intézetbeli elhelyezésüknek vagy nevelőszülői gondviselésüknek megszűnte után is gyermekvédelmi felügyelet alatt maradnak, a gyámhatóság a közigazgatásnak erre hivatott közegét rendeli ki gyámul (hivatásos gyámság).
343. § A hivatali, intézeti vagy hivatásos gyámság alá tartozó kiskorúak fölött a szülői hatalom szünetel és a részükre esetleg már kirendelt gyám tisztét nem gyakorolhatja.
A gyámhatóság azonban, ha a kiskorú érdekében szükségesnek látja, a gyermekvédelmi jogszabályok korlátai között a hivatali, intézeti vagy hivatásos gyámot tiszte alól felmentheti és a gyermeket bizonyos ügyeire vagy minden ügyére nézve szülői hatalom vagy kirendelt gyámjának gyámsága alá helyezheti vagy részére külön gyámot rendelhet. Ily intézkedésnek van helye különösen akkor, ha a kiskorú szülőjének gondviselése alá kerül, vagy ha a kiskorúnak ingatlan vagy jelentékenyebb ingó vagyona van.
A külön gyámot a gyámhatóság a gyámságra törvény szerint hivatottak mellőzésével és a kiskorú rokonainak, sógorainak és a közgyámnak meghallgatása nélkül szemelheti ki.
344. § Olyan vagyontalan, különösen házasságon kívüli kiskorúak részére, akik nem tartoznak hivatali, intézeti vagy hivatásos gyámság alá, a gyámhatóság a hivatásos gyámot rendeli ki gyámul, ha a kiskorúnak sem nevezett, sem törvényes gyámja nincs és a gyámhatóság a kiskorú érdekében más gyám kirendelését nem látja szükségesnek.
A hivatásos gyámot ily kirendelés esetében a gyámhatóság tisztétől bármikor felmentheti, ha a kiskorú érdekében állónak látja.
345. § A hivatali, az intézeti és a hivatásos gyámságra a gyámi vagyonkezelést és a gyámhatósági felügyeletet szabályozó rendelkezések csak annyiban terjednek ki, amennyiben a gyermekvédelmi jogszabályok másként nem rendelkeznek.
346. § A gyámhatóság a nevezett és a törvényes gyámot a gyámság viseléséhez való jogának megállapítása után, más gyámot kiszemelése után haladéktalanul kirendeli s erről őt írásban értesíti.
A kirendelés úgy is szólhat, hogy meghatározott eset beálltával vagy be nem álltával a gyámhatóság a gyámot tisztétől fel fogja menteni.
A hivatali és az intézeti gyámságot az erre hivatott szerv gyámhatósági kirendelő határozat nélkül a törvény alapján veszi át és látja el mindaddig, amíg a gyámhatóság másként nem intézkedik
347. § Ha a kirendelt gyám a gyámságot elvállalni nem akarja, köteles felmentése végett mentesítő okait és bizonyítékait haladéktalanul, de legkésőbb a gyámhatóság kirendelő határozatának kézbesítésétől számított nyolc nap alatt a gyámhatóságnál előterjeszteni.
Ha a gyámhatóság a gyám felmentését indokoltnak találja, más gyámot szemel ki; ellenkező esetben a felmentést megtagadja s erről a kirendelt gyámot értesíti.
348. § Ha a kirendelés jogerőssé vált, a gyámhatóság a gyámot tisztébe beiktatja.
A beiktatás úgy megy végbe, hogy a gyámhatóság előtt, ennek megbízott közege vagy evégett megkeresett más hatóság előtt a gyám kézadással megfogadja, hogy tisztében híven és lelkiismeretesen fog eljárni.
A beiktatott gyám részére a gyámhatóság a gyámolt nevét, születése helyét és idejét, a gyám, az ellenőrző gyám és a gyámtárs nevét, és ha a gyámtársak hatásköre meg van osztva, a megosztás módozatait tanúsító, valamint a gyám lényeges jogait és kötelességeit feltüntető oklevelet állít ki.
A hivatásos gyám beiktatását a gyámhatóság kirendelő határozata pótolja.
349. § A gyám tiszte a beiktatással kezdődik.
A gyám azonban már a kirendelő határozat kézbesítésétől kezdve mindaddig, amíg fel nem mentik, az el nem vállaláshoz fűződő törvényes jogkövetkezmények terhe alatt köteles a gyámságot ideiglenesen elvállalni és a gyámolt érdekében a halaszthatatlan tennivalókat ellátni akkor is, ha a gyámhatóságtól felmentését kérte.
350. § A gyám tiszténél fogva a gyámhatóság felügyelete alatt gyámoltja személyének gondviselője, vagyonának kezelője és a gyámolt törvényes képviselője.
351. § Ha több a gyám és a gyámtársak a gyámi tisztet együtt látják el, a közöttük felmerülő véleménykülönbséget a gyámhatóság dönti el, hacsak ily esetre nézve a kirendeléskor máskép nem intézkedett.
Ha egyik gyámtársra a gyámolt személyének gondviselése, a másikra a gyámolt vagyonának kezelése van bízva, s közöttük véleménykülönbség merül fel olyan cselekmény tekintetében, amely a gyámolt személyét és vagyonát együttesen érinti, a gyámhatóság dönt.
Ha a gyámnevezésre jogosult szülő kívánsága alapján van több gyám és a szülő végintézkedésében a véleménykülönbség eldöntése felől is rendelkezett, ezt a rendelkezést lehetőleg figyelembe kell venni, amennyiben a gyámolt érdekével nem ellenkezik.
352. § Ha a gyámhatóság ellenőrző gyámot rendelt, az ő feladata arra ügyelni, hogy a gyám tisztében kötelességszerűen járjon el. Különösen kötelessége a gyámolt vagyonának leltározásában közreműködni, s a gyámhatóságnak haladéktalanul bejelenteni a gyám mulasztását, a gyámolt érdekével ellenkező magatartását és minden olyan esetet, amelyben a gyámhatóságnak hivatalból kell intézkednie, nevezetesen azt, hogy a gyám tiszte megszűnt vagy hogy tisztétől felmentése szükséges.
Az ellenőrző gyámnak joga van a gyámolttal érintkezni, vagyonának kezelését megvizsgálni és a gyámoltnak a gyám kezén levő ingóságait és fontosabb okiratait megtekinteni, valamint joga van követelni, hogy amikor a gyámolt személyét vagy vagyonát érintő oly jogügyletekről vagy cselekményekről van szó, amelyekhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, a gyám őt meghallgassa, hacsak a halasztás veszéllyel nem jár.
Ha e jogok gyakorlásának módjára a gyám és az ellenőrző gyám nem értenek egyet, a gyámhatóság dönt.
353. § Mind a gyám, mind az ellenőrző gyám felelős a gyámoltnak azért a kárért, amelyet tisztével járó kötelességének megszegésével neki vétkesen okozott.
Ha a gyám gyámtársával vagy az ellenőrző gyámmal együtt felelős, felelősségük egyetemleges. Ha azonban valamelyikük csak a felügyelet elmulasztása miatt felelős, egymásközötti viszonyukban a felelősség egyedül azt terheli, aki a kárt okozta.
354. § A gyám tisztének ellátásáért díjazást nem követelhet.
A gyámhatóság azonban a gyám részére, és indokolt esetben az ellenőrző gyám részére is, a gyámolt vagyonának tiszta jövedelméből a gyámolt vagyoni viszonyaihoz s a végzett munka terjedelméhez és jelentőségéhez mért évi jutalmat állapíthat meg.
A jutalom a tiszta jövedelem 10°/0-át meg nem haladhatja. Ha azonban ez a jutalom a végzett munkához képest aránytalanul csekély lenne, a gyámhatóság a jutalom összegét méltányosan felemelheti.
A gyámhatóság a jutalom összegén a jövőre nézve bármikor változtathat, sőt a jutalmat egészen meg is vonhatja a gyámtól.
Ha a jövedelmet a gyámolt tartásának költsége felemészti, sem a gyám, sem az ellenőrző gyám részére rendes évi jutalom megállapításának nincs helye; a gyámhatóság azonban a gyámi tiszt megszűntével a gyámolt vagyonából végjutalmat állapíthat meg részükre, amennyiben tisztüknek ellátása nagyobb fáradsággal járt.
355. § A gyámolt személyének gondviselése tekintetében a gyámnak, amennyiben a gondviselés hatáskörébe tartozik, ugyanazok a jogai és kötelességei, mint a szülőnek (277-280. §), hacsak a törvény mást nem rendel.
356. § Ha a gyámolt szülője életben van, a gyám csak akkor veheti el a gyámoltat szülőjének gondviselése alól, amikor a szülőt a gondviselés joga meg nem illeti.
Ha a gyámnevezésre jogosult szülő gyermekének gondviselése vagy nevelésének módja felől végintézkedéssel rendelkezett, a gyámnak ezt csak annyiban szabad figyelmen kívül hagynia, amennyiben a gyámhatóság a szülő rendelkezésének teljesítését a kiskorú érdekével ellenkezőnek találja és mellőzését megengedi.
357. § Ha a gyámoltat nagyszülője kívánja magához venni és nevelni, a gyám e kívánság teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha gyámoltja érdekével ellenkeznék vagy ha gyámul kirendelése törvényes elsőbbsége alapján történt. Véleménykülönbség esetében vagy ha több nagyszülőnek van ilyen kívánsága, a gyámhatósága dönt.
A nagyszülőnek ily kívánságát nem lehet figyelembe venni, ha a törvény szerint gyámságot nem viselhetne vagy nem volna szabad őt gyámul kirendelni, vagy ha kívánsága az előbbi § szerint figyelembe veendő szülői rendelkezéssel ellenkezik.
A nagyszülőre, aki a gyámoltat e § alapján magához vette és neveli, a gyámolt gondviselése tekintetében ugyanazok a szabályok irányadók, mint a szülőre, hacsak a törvény más nem rendel.
358. § A gyám gondviselése alatt álló gyámolttal rokonai érintkezhetnek. Ezt a gyám csak annyiban korlátozhatja vagy gátolhatja, amennyiben az érintkezés a gyámolt érdekével ellenkeznék. Véleménykülönbség esetében a gyámhatóság dönt; szükség esetében az érintkezést szabályozhatja vagy meg is tilthatja.
359. § Vagyontalan kiskorú gyámja gondoskodni köteles, hogy a kiskorút az eltartására kötelezett személyek, esetleg jótékony egyének vagy intézetek vagy a község tartásban és nevelésben részesítsék addig, amíg önmagát eltartani képes lesz.
360. § A gyámhatóság a gyámnak gyámoltja személyére vonatkozó hatáskörét korlátozhatja. Meghatározhatja különösen, hogy a gyám mikép és mily életpályára nevelje gyámoltját; elrendelheti, hogy a gyámoltat nevelés céljából valamely alkalmas családhoz, nevelő vagy javítónevelő intézetbe, vagy gondozás végett megfelelő helyre vagy intézetbe adja; ha a gyám más vallású, mint a gyámolt, a gyámhatóság azt is elrendelheti, hogy a gyámolt vallásos neveléséről a gyám helyett más gondoskodjék.
Ha a gyám a gyámoknak nagyatyja, a gyámhatóság csak annyiban korlátozhatja a gyámolt személyére vonatkozó hatáskörét, amennyiben a szülőnek ily hatáskörét korlátozhatná.
361. § A gyámnak, amennyiben a vagyonkezelés hatáskörébe tartozik, joga és kötelessége, hogy gyámoltjának gyámi kezelése alá tartozó vagyonát kezelje.
362. § Nem tartozik a gyám kezelése alá a gyámoltnak oly vagyona, amelyet a gyámolt szabad felhasználásra kapott, vagy amelyről a gyámolt mint keresményéről szabadon rendelkezhetik (24. §).
Amit a gyámolt öröklés vagy élők közötti ingyenes jogügylet útján kapott, a gyám nem kezelheti, ha az, akitől a gyámolt a vagyont kapta, végintézkedéssel vagy az élők közötti juttatáskor a gyámot a vagyon kezeléséből kizárta.
Az 1. és a 2. bekezdésben megjelölt vagyonhoz kell számítani minden olyan vagyontárgyat is, amelyet a gyámolt ily vagyonához tartozó jog alapján vagy erre a vagyonra vonatkozó jogügyletnél fogva szerez, vagy amelyet ahhoz a vagyonhoz tartozó tárgy elpusztulásáért, rosszabbodásáért vagy elvonásáért értékmegtérítésül kap.
363. § A gyám gyámoltjának gyámi kezelése alá tartozó vagyonáról kezelésbe vételekor a gyámhatósághoz kimutatást köteles előterjeszteni. Amennyiben a gyámolt vagyonát hivatalos leltár alapján lehet megállapítani, a gyám kimutatás előterjesztése helyett e leltárra hivatkozhatik, ha helyességét elismeri.
Ha a gyámhatóságnak aggálya van, intézkedésére a gyámnak esküvel vagy fogadással kell megerősítenie, hogy kezelése alá a kimutatásban vagy leltárban feltüntetett tárgyakon felül egyéb tárgy legjobb tudomása szerint nem tartozik. Az eskü vagy a fogadás szövegét a gyámhatóság az eset körülményeihez képest módosíthatja.
Amennyiben a gyám e kötelezettségeinek nem felel meg, a gyámhatóság - vétkesség esetében a gyám költségére - hatósági vagy más közhitelű személlyel leltároztathatja a vagyont. Ugyanezt teheti a gyámhatóság abban az esetben is, ha a gyámot esküre vagy fogadásra kötelezni nem kívánja, vagy ha a gyám megfelelt ugyan kötelezettségeinek, de a gyámhatóságnak még mindig aggálya van.
A leltározáshoz a gyámoltat is meg kell hívni, ha tizenhatodik életévét már betöltötte.
364. § A gyám a gyámolt vagyonának kezelésében a rendes vagyonkezelés szabályai szerint köteles eljárni.
A gyámhatóság a gyámot a kezelésre nézve utasítással láthatja el.
Oly vagyon kezelésében, amelyhez a gyámolt öröklés vagy élők közötti ingyenes jogügylet útján jutott, a gyám köteles a vagyon juttatójától végintézkedésben vagy az élők közötti juttatáskor kifejezett utasításokhoz alkalmazkodni, kivéve ha követésük a gyámolt érdekével ellenkezik és emiatt a gyámhatóság a gyámot - még pedig amíg a vagyon juttatója él, az ő hozzájárulásával - alóluk felmenti. A vagyon juttatójának hozzájárulása nem szükséges, ha távollét, cselekvőképtelenség vagy egyéb ok miatt tartósan gátolva van a nyilatkozásban.
365. § A gyám a gyámolt pénzét, amennyiben a rendes vagyonkezelés szabályai szerint folyó kiadásokra vagy egyéb okból készen nem kell tartani, köteles a gyámhatósághoz beszolgáltatni. Ugyanez áll a jövedelemként befolyt pénzre is.
Ha a gyám a pénz beszolgáltatását vétkes mulasztással egy hónapnál hosszabb időig halasztja, a törvény szerint megengedett legmagasabb kamatot köteles fizetni. Üzlet vagy más gazdasági vállalat jövedelméből azonban csak a vállalat folytatásához nem szükséges felesleget és csak az évi számadás benyújtása alkalmával vagy a benyújtásra megszabott határidő alatt kell beszolgáltatnia.
366. § A gyámolt ékszereit és egyéb drágaságait, értékpapírjait, pénzintézeti betétkönyveit, adósleveleit és egyéb fontos okiratait, amennyiben nem tartoznak a törvénynél fogva elhasználható dolgok közé, a gyámhatósághoz kell beszolgáltatni vagy a gyámoltak vagyonának kezelésére törvény szerint alkalmas pénzintézetnél azzal a fenntartással kell elhelyezni, hogy a gyámhatóság jóváhagyása nélkül nem szolgáltathatók ki. Más ingóságok, különösen a háztartás, gazdaság vagy üzlet folytatásához szükséges ingóságok rendszerint a gyám kezén maradnak.
A gyámhatóság, amennyiben a vagyonkezelés érdekében kívánatos, az értékpapírok kamat-, járadék- és osztalékszelvényeit vagy egy részüket, úgyszintén az adósleveleket és egyéb okiratokat is a gyám kezén hagyhatja. Ugyanez áll azokról az ékszerekről, drágaságokról és egyéb ingóságokról, amelyek a gyámolt személyes használatára szolgálnak, vagy amelyeknek letétele más okból felesleges vagy célszerűtlen.
367. § A gyám a gyámoltnak az előbbi §-ok értelmében beszolgáltatott vagy elhelyezett pénzéről és egyéb értékeiről a gyámhatóság, jóváhagyása nélkül nem rendelkezhetik és ilyen rendelkezésre kötelezettséget nem vállalhat.
368. § Ha a gyámoltnak olyan értékpapírja vagy követelése van, amely pénz elhelyezésére törvényes biztonságot nem nyújt, az ilyen értékpapírt értékesíteni, a követelést pedig érvényesíteni kell, hacsak ez a gyámolt érdekével nem ellenkeznék.
369. § A gyám rendszerint biztosíték adása nélkül kezeli gyámoltja vagyonát.
Fontos okból azonban, nevezetesen ha a gyám nagyobb értékű ingóságokat kezel vagy kezéhez az évi szükségletnél jóval nagyobb jövedelem folyik be, a gyámhatóság veszély esetén kívül is elrendelheti, hogy a gyám biztosítékot adjon. A biztosítékadás mértékét és módját a körülmények figyelembevételével a gyámhatóság határozza meg. Míg a gyám tiszte tart, a gyámhatóság a biztosítékot bármikor felemelheti, csökkentheti, egyébként változtathatja vagy feloldhatja.
A biztosíték adásánál, változtatásánál és feloldásánál a gyámolt közreműködése nem szükséges, amíg önjogúvá nem lesz; közreműködését a gyámhatóság intézkedése pótolja. A biztosíték adásának, változtatásának és feloldásának költsége a gyámoltat terheli.
370. § A gyámnak nem szabad gyámoltja vagyonát saját céljára használnia vagy felhasználnia.
Ha a gyám gyámoltja pénzét a saját céljára használja fel, a felhasználástól kezdve a gyámoltnak a törvény szerint megengedett legmagasabb kamatot köteles fizetni.
371. § A gyám és az ellenőrző gyám megbízott módjára követelheti a gyámolt vagyonából a tiszte ellátásával járó kiadásainak és egyéb költségének előlegezését vagy megtérítését.
A gyám és az ellenőrző gyám követelheti a gyámolt részére tett olyan szolgálatainak díjazását is, amelyek hivatásához vagy foglalkozásához tartoznak.
372. § A gyám köteles vagyonkezeléséről a gyámhatóságnak évenkint számot adni. E kötelezettség alól nem mentheti föl a gyámot sem a szülő, sem az, akitől a gyámolt a vagyont öröklés vagy élők közötti ingyenes jogügylet útján kapta.
Ha csekély a vagyon, amelyről a gyámnak számot kell adnia, a gyámhatóság az első évi számadás után visszavonhatóan megengedheti, hogy a gyám egy évnél hosszabb, de három évet meg nem haladó időközökben adjon számot.
373. § A számadásban a bevételeket és a kiadásokat rendben és részletesen kell kimutatni az igazoló okiratok csatolásával, amennyiben szokás ilyeneket kiállítani.
Ha a gyámolt eltartásának költsége a jövedelmet nyilvánvalóan kimeríti, a gyámhatóság a jövedelem elszámolása alól a gyámot felmentheti.
A számadás mellett a gyámnak ki kell mutatnia a törzsvagyon időközi szaporodását vagy csökkenését is.
Kereskedelmi könyvvitel mellett folytatott üzletről a könyvek alapján készült mérleg pótolja a számadást és a vagyonkimutatást. A gyámhatóság azonban, hogy a mérleg helyességéről meggyőződjék, az üzleti könyveket és az igazoló okiratokat szakértővel megvizsgáltathatja, sőt szükség esetében a könyvek és iratok beterjesztését is elrendelheti.
374. § Ha ellenőrző gyám van, a gyám köteles számadását a vagyonkimutatással együtt az ellenőrző gyámmal megvizsgálás végett közölni és ennek kívánságára kimutatni azt, hogy a vagyon megvan. Az ellenőrző gyám köteles a számadást és a vagyonkimutatást a megvizsgálás eredményére vonatkozó nyilatkozatával ellátni.
375. § Számadás készítésében járatlan gyám a gyámhatóság jóváhagyásával hatósági vagy más közhitelű személy vagy szakértő közreműködését veheti igénybe vagy a gyámhatóság közege előtt élőszóval számolhat.
376. § A gyámnak joga és kötelessége, hogy a hatáskörébe tartozó ügyekben a gyámoltat képviselje.
A gyám törvényes képviseleti joga nem terjed ki a gyámolt oly vagyonának kezelésével járó ügyekre, amely az ő kezelése alá nem tartozik.
377. § A gyám nem képviselheti gyámoltját:
1. oly jogügyletre nézve, amely egyfelől a gyámolttal, másfelől a gyámmal saját személyében vagy mint harmadik személy képviselőjével jönne létre, kivéve ha a gyámhatóság a gyámolt érdekében a gyámnak megengedi, vagy ha csupán kötelezettség teljesítéséről van szó;
2. oly jogügyletre nézve, amely egyfelől a gyámolt, másfelől a gyámnak házastársa, egyeneságon rokona vagy sógora avagy testvére között jönne létre, kivéve ha csupán kötelezettség teljesítéséről van szó;
3. egyfelől a gyámolt, másfelől a 2. pontban említett személyek között felmerült peres ügyekben.
378. § A gyámhatóság egyes ügyekre vagy az ügyeknek meghatározott csoportjára nézve elvonhatja a gyámtól a képviselet jogát.
Ily intézkedés akkor van helyén, ha attól lehet tartani, hogy a gyám nem gyakorolná a képviseletet a gyámolt érdekének megfelelően, különösen ha egyfelől a gyámolt, másfelől a gyám vagy a gyám által képviselt harmadik személy között vagy a gyámnak az előbbi § 2. pontjában említett valamely hozzátartozója között jelentős érdekellentét van.
A gyámhatóság ezt az intézkedését, ha indokoltnak látja, a jövőre nézve bármikor megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti.
379. § A gyám gyámoltja képviseletében nem ajándékozhat, sem kezességet, sem általában idegen kötelezettségért felelősséget visszteher nélkül nem vállalhat, még a gyámhatóság jóváhagyásával sem. A szokásos alkalmi ajándékozás meg van engedve; amennyiben azonban meghaladja a rendes mértéket, érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
380. § Azok az esetek, amelyekben a gyámoltat illető szerződések és egyéb jognyilatkozatok érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges - a törvényben külön meghatározott eseteken felül - a következők:
1. oly szerződés kötése, amellyel a gyám gyámoltjának egész, vagyonáról való rendelkezésre vállal kötelezettséget;
2. a gyámolt ingatlanának vagy ingatlant terhelő dologi jogának átruházása, terhelése vagy megszüntetése, valamint kötelezettség vállalása ily rendelkezésre;
3. rendelkezés a gyámoltnak oly követeléséről, amely ingatlan átruházására vagy a 2. pont alá eső dologi jog megalapítására, átruházására vagy megszüntetésére irányul, valamint kötelezettség vállalása ily rendelkezésre;
4. ingatlan vagy a 2. pont alá eső dologi jog szerzése vétel vagy más visszterhes szerződés útján;
5. tőkebefektetésül egyéb vagyontárgyaknak szerzése vétel vagy más visszterhes szerződés útján; tőkepénz felvétele; a törzsvagyonhoz tartozó pénzkövetelésnek, értékpapír szolgáltatására irányuló ily követelésnek vagy pénzértékű más ily jognak vagy a biztosításukra szolgáló jognak avagy a törzsvagyonhoz tartozó egyéb ingó vagyontárgyaknak átruházása, terhelése vagy megszüntetése, valamint kötelezettség vállalása ily rendelkezésre;
6. kezességnek, általában felelősségnek vállalása idegen kötelezettségért visszteher fejében;
7. kölcsön adása és felvétele, általában pénz felvétele a gyámolt hitelére;
8. életbiztosítási, életjáradéki vagy élettartamra szóló ellátási szerződés kötése, kivéve az olyan szerződést, amellyel a gyámolt részére ingyenes életjáradékot vagy eltartást kötnek ki;
9. olyan bérleti vagy haszonbérleti szerződés kötése, vagy a 8. pont esetein kívül a gyámoltat időszakonkint visszatérő szolgáltatásokra kötelező olyan szerződés kötése, amely a gyámoltat három évnél hosszabb időre vagy huszonötödik életévének betöltése utáni időre kötelezi;
10. három évnél rövidebb időre szóló haszonbérleti szerződés kötése üzletre, mezőgazdasági jószágra vagy más gazdasági vállalatra nézve;
11. szolgálati vagy más hasonló munkaszerződés kötése, amely a gyámoltat személyes szolgálatokra egy évnél hosszabb időre kötelezi, valamint a gyámoltat egy évnél hosszabb időre tanoncviszonyba adó szerződés kötése, kivéve az ily szerződéseket a hivatali és az intézeti gyámság esetében;
12. váltókötelezettségnek, általában oly kötelezettségnek vállalása, amely forgatható vagy bemutatóra szóló papír kiállításából vagy tartozást a jogalaptól függetlenül elismerő vagy kötelező jognyilatkozatból keletkezik;
13. üzlet vagy más gazdasági vállalat visszterhes szerzése, átruházása, ilyen vállalat folytatására irányuló társasági szerződés kötése és felbontása;
14. cégvezető rendelése;
15. örökségnek, vagy meghagyással avagy további hagyománnyal terhelt hagyománynak elfogadása; örökség vagy hagyomány visszautasítása, lemondás a kötelesrészről vagy osztályegyesség kötése a hagyatékra nézve;
16. olyan szerződés kötése, amellyel a gyám a gyámolt részére megnyílt örökségről vagy a gyámoltnak törvényes öröklésen vagy kötelesrészen alapuló várandóságáról való rendelkezésre vállal kötelezettséget, vagy a gyámoltat valamely örökségből megillető osztályrészről rendelkezik;
17. bírói vagy bíróságon kívüli egyesség vagy választott-bírósági szerződés kötése, a követelés perbeli elismerése vagy perbeli lemondás a követelésről, amennyiben a gyám magáról a per vagy a jogvita tárgyáról a gyámhatóság jóváhagyása nélkül nem rendelkezhetik.
381. § A gyámhatóság a gyámnak az előbbi § 5., 6., 7. és 12. pontja alá eső jogügyletekre általában vagy meghatározott értékig terjedően általános felhatalmazást adhat, amennyiben a vagyon kezelése, különösen a gyámolt üzletének vagy más gazdasági vállalatának folytatása érdekében szükségesnek látja.
Ha ellenőrző gyám is van, a gyámhatóság, amennyiben indokoltnak látja, az ellenőrző gyámnak az előbbi § 5., 6., 7., és 10-12. pontjai alá eső jogügyletek tekintetében általában vagy meghatározott értékig terjedően általános felhatalmazást adhat arra, hogy a gyámnak ilyen jogügyletét a gyámhatóság helyett jóváhagyhassa.
A gyámhatóság ily intézkedéseit, ha indokoltnak látja, a jövőre nézve bármikor megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti.
382. § A gyámhatóság jóváhagyása szükséges továbbá a gyámnak a gyámoltat illető következő intézkedéseihez vagy jogügyleteihez:
1. üzlet vagy más gazdasági vállalat nyitásához vagy abbanhagyásához;
2. új építkezéshez és új gazdasági vagy üzleti felszerelés létesítéséhez, általában a gyámolt törzsvagyonának változtatásával vagy csorbításával járó, habár egyébként gyámhatósági jóváhagyásra nem szoruló intézkedésekhez, amennyiben a rendes vagyonkezelés körét meghaladják;
3. a gyámolt mint hitelnyerő képviseletében a rendes vagyonkezelés körét meghaladó hitelügylet kötéséhez, ha ez egyébként (380. § 7. pontja) nem szorulna gyámhatósági jóváhagyásra.
Ily intézkedéshez a gyámnak a gyámhatóság jóváhagyását előzetesen kell kikérnie.
383. § A gyám az oly vagyontárgyakat, amelyekről csak a gyámhatóság jóváhagyásával rendelkezhetik, gyámoltjának is csak ily jóváhagyással engedheti át szabad rendelkezésre vagy oly célból, hogy azokat valamely általa kötött szerződés teljesítésére fordítsa.
384. § Nem érinti a jogügylet érvényességét, ha a gyámhatóság a jóváhagyás végett eléje terjesztett ügyben megtagadja olyan jogügylet jóváhagyását, amelynek érvényességéhez a törvény szerint gyámhatósági jóváhagyás nem szükséges, vagy tévesen állapítja meg, hogy a jogügylet a törvény szerint nem szorul jóváhagyására.
385. § Ha a gyám gyámoltja képviseletében oly szerződést, amelyhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, éneikül kötött meg, a szerződés érvényessége a gyámhatóság utólagos jóváhagyásától függ. A jóváhagyás a másik szerződő féllel szemben csak azzal válik hatályossá, ha a gyám vele közli.
Ha a gyámolt időközben önjogúvá lett, saját jóváhagyása, ha pedig időközben meghalt, örökösének jóváhagyása pótolja a gyámhatóság jóváhagyását.
386. § A gyámmal szerződő felet a szerződés a jóváhagyás kérdésének függőben léte alatt is köti és attól egyoldalúan rendszerint el nem állhat; azonban megfelelő határidő megszabásával felhívhatja a gyámot, hogy a megszabott határidő alatt közölje vele a jóváhagyást. A határidő a felhívás vételétől számított két hónapnál rövidebb nem lehet. A jóváhagyást megtagadottnak kell tekinteni, ha a gyám a jóváhagyást az említett határidő alatt a vele szerződő féllel nem közli.
Mindez áll akkor is, ha a gyámmal szerződő félnek kétsége van afelől, megadta-e a gyámhatóság a szerződés érvényességéhez szükséges jóváhagyást.
387. § Ha a szerződés alapján még egyik fél sem teljesített, a gyámmal szerződő fél a jóváhagyás közléséig határidő megszabása és előzetes felhívás nélkül elállhat a szerződéstől, kivéve ha a szerződés megkötésekor a jóváhagyás hiányáról tudomása volt.
Az elállás csak akkor hatályos, ha elálló nyilatkozatát a fél, mihelyt a jóváhagyás hiányáról értesül, a gyámmal haladéktalanul vagyis vétkes késlekedés nélkül közli.
388. § A gyámnak a gyámhatóság szükséges jóváhagyása nélkül tett egyoldalú jognyilatkozatára a gyám szerződéskötésére vonatkozó szabályokat (385., 386. §) kell megfelelően alkalmazni.
389. § Amennyiben az, hogy a jogügylet érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges-e, attól függ, vajjon a jogügylet a rendes vagyonkezelés körét meghaladja-e, a jogügylet a szükséges jóváhagyás hiánya miatt csak akkor érvénytelen, ha a másik fél az ügylet létrejöttekor tudta, hogy az a gyámhatóság jóváhagyására szorul.
390. § A gyámoltak szellemi és anyagi érdekeinek megóvása és előmozdítása a gyámhatóságoknak legfőbb feladata.
A gyámhatóság evégből felügyel a gyám és az ellenőrző gyám egész tevékenységére és a szükséghez képest megfelelő meghagyással gondoskodik a gyámolt érdekének megóvásáról.
Meghagyásának teljesítésére a gyámhatóság a gyámot, valamint az ellenőrző gyámot kétszáz pengőig terjedhető pénzbírsággal szoríthatja. A pénzbírságot eredménytelensége esetében annyiszor-amennyiszer, de nyolc napnál nem rövidebb időközökben lehet megismételni.
391. § Ha a kiskorúnak gyámot még nem rendelt, vagy ha a gyám gátolva van tisztében eljárni, általában ha a gyámolt érdeke veszélyeztetve van, a gyámhatóság, még pedig szükség esetében közvetlen beavatkozással megteszi a kiskorú érdekében a kellő intézkedéseket. Ha intézkedése jogügylet létesítésében áll, ennek érvényességét harmadik személlyel szemben nem érinti az, hogy a gyámhatóság közvetlen beavatkozásának a törvény szerint nem lett volna helye.
392. § A gyám és az ellenőrző gyám a gyámhatóság felhívására köteles a gyámhatóságnak a gyámi tiszt ellátásáról, különösen a gyámolt személyéről és vagyonáról bármikor felvilágosítást adni.
393. § A gyámhatóság a gyámolt személyét vagy vagyonát érintő jogügyletekhez vagy cselekményekhez megkívánt jóváhagyás kérdésében, ha van ellenőrző gyám, az ő meghallgatása után határoz, hacsak a halasztás veszéllyel nem jár.
Ezenfelül a gyámolt személyét vagy vagyonát érintő fontosabb ügyekben lehetőleg meg kell hallgatni a gyámoltat is tizenhatodik életévének betöltése után. Ilyen fontosabb ügyek a törvényben külön meghatározott ügyeken felül különösen: a gyámolt nagykorúsítása, házasságkötése, házassági pere, az állampolgársági kötelékből elbocsátása, javítónevelőintézetben elhelyezése, a gyámoltat személyes szolgálatokra kötelező szerződések, a törzsvagyon számottevő változtatásával vagy csökkenésével járó minden olyan jogügylet vagy cselekmény jóváhagyása, amelyhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges, végül a gyám számadása és jutalmazása.
394. § Az előbbi §-ban említett fontosabb ügyekben a gyámoltnak egyeneságon rokona, testvére, szülőinek testvére és ezeknek házastársa is kérheti meghallgatását, mielőtt a gyámhatóság az ügyben határozna, kivéve azt a hozzátartozót, aki gyámságot nem viselhetne, vagy akit nem lenne szabad gyámul kirendelni, vagy akinek meghallgatása az ügy jelentékeny késleltetésével járna.
A gyámhatóság a gyámoltnak az előbbi bekezdésben megjelölt hozzátartozóit, esetleg más rokonait vagy sógorait hivatalból is meghallgathatja, ha a gyámolt érdekében szükségesnek látja.
395. § A gyámhatóság megvizsgálja a gyám jelentéseit és számadásait, és ha szükségesnek látja, kiegészítésüket vagy helyesbítésüket rendeli el.
A gyámi számadásokat mind a számviteli szabályok szempontjából, mind a tételek tartalmára nézve, különösen a kezelés célszerűsége és a takarékosság szempontjából kell megvizsgálni.
Ha a számadás kifogástalan, vagy ha helyesbítése vagy kiegészítése megtörtént, a gyámhatóság a gyámnak megfelelő tanusitványt szolgáltat ki.
A gyám és a gyámolt között vitás követeléseket a tanúsítvány kiállítása után és a gyámság fennállása alatt is lehet bírói úton érvényesíteni.
396. § A gyámhatóságnak a felügyelet gyakorlásában a közgyám segédkezik.
A közgyám feladatkörébe tartozó tennivalók ellátására külön hivatalt lehet szervezni.
397. § A közgyám feladatai különösen:
1. gyámul vagy ellenőrző gyámul alkalmas személy javaslatba hozatala;
2. az elhalaszthatatlan gyámi tennivalók ellátása addig, amíg a gyámhatóság a gyámot kirendeli vagy a gyámolt érdekének megóvásáról máskép gondoskodik;
3. nyilvántartása a kerületében tartózkodó gyámoltaknak;
4. felügyel arra, hogy a gyámok a kerületében tartózkodó gyámoltak személyére, különösen nevelésükre és testi ápolásukra kötelességszerűen gondot viselnek-e; az e részben tapasztalt hiányokról és kötelességellenes mulasztásokról jelentést tesz a gyámhatóságnak és kívánatra felvilágosítást ad a gyámolt személyes állapotáról és magaviseletéről;
5. jelentést tesz a gyámhatóságnak, ha a gyámolt vagyonának veszélyeztetéséről szerez tudomást;
6. segédkezik az írásbeli jelentés és számadás készítésében járatlan gyámoknak; jegyzőkönyvbe foglalja jelentéseiket és számadásaikat és azokat a gyámhatóságnak bemutatja;
7. jelentést tesz a gyámhatóságnak, ha szülői hatalom alatt álló gyermek tekintetében oly esetről szerez tudomást, amelyben a gyámhatóság intézkedésére van szükség;
8. közege a gyámhatóságnak és a községnek oly gyámügyi tennivalókban, amelyeknek teljesítésével más közeg nincs megbízva.
398. § A gyámhatóság a közgyám kerületében tartózkodó gyámoltak részére kirendelt gyámok és ellenőrző gyámok nevét és lakását, valamint a személyükben beállott változásokat közli a közgyámmal.
Ha a gyámolt tartózkodóhelyét más közgyám kerületébe helyezi át, a gyám köteles az eddigi tartózkodóhely közgyámját, ez pedig az új tartózkodóhely közgyámját az áthelyezésről értesíteni.
399. § A gyámság megszűnik, ha a gyámolt szülői hatalom alá kerül vagy a gyámrendelés előfeltételei egyébként megszűnnek.
A gyámoltnak utólagos házasságkötéssel bekövetkezett törvényesítése esetében a gyámság csak attól kezdve szűnik meg, amikor a törvényesítést a születési anyakönyvbe feljegyzik.
400. § A gyám vagy az ellenőrző gyám tiszte véget ér: ha tartósan cselekvőképtelenné válik, vagy ha a bíróság gondnokság alá helyezi.
401. § Ha a gyám vagy az ellenőrző gyám meghal, halálát örököse, az ellenőrző gyámnak és a gyámtársnak halálát a gyám is, a gyámhatóságnak köteles haladéktalanul bejelenteni.
402. § A gyámhatóság a gyámot vagy az ellenőrző gyámot tisztétől elmozdítja, ha gyámi jogaival súlyosan visszaél, kötelességeit nagy mértékben elhanyagolja vagy oly cselekményt követ el, amellyel tisztére méltatlanná válik.
Az elmozdítás felől a gyámhatóság az eset körülményeinek gondos megvizsgálása és az elmozdítandó gyám vagy ellenőrző gyám meghallgatása után határoz.
Ha veszély van a késedelemben, a gyámhatóság a gyámot tisztétől azonnal felfüggesztheti és szükség esetében a bűnvádi eljárás megindítása és a gyám vagyonának zár alá vétele végett szükséges lépéseket is megteszi.
403. § A gyámhatóság a gyámot vagy az ellenőrző gyámot tisztétől felmenti:
1. ha súlyosabb vétkesség hiányában elmozdításának kimondására nincs ugyan elegendő ok, de kötelességellenes eljárása miatt vagy egyéb okból attól lehet tartani, hogy tisztében meghagyása a gyámolt érdekét veszélyeztetné;
2. ha csak múló akadály miatt mellőzött vagy csak a gyám kirendelése után jelentkező nevezett gyám vagy törvényes gyám kéri, hogy őt rendeljék ki az eddigi gyám helyébe és a nevezett vagy a törvényes gyám mellőzésére nincs törvényes ok;
3. ha a kirendelés felmentés fenntartásával meghatározott körülmény beálltának vagy be nem álltának esetére szólt és a feltétel bekövetkezett;
4. ha utólag derül ki vagy áll be oly akadály, amely miatt a kirendelt nem viselhet gyámságot vagy nem lenne szabad őt gyámul vagy ellenőrző gyámul kirendelni;
5. ha a gyámul vagy ellenőrző gyámul rendelt nő férje visszavonja a gyámság viseléséhez szükséges beleegyezését, vagy ha a gyámul vagy ellenőrző gyámul rendelt nő férjhez megy és férje nem adja meg a gyámság viseléséhez szükséges beleegyezését vagy felmentése egyéb okból indokolt;
6. ha a gyámul vagy ellenőrző gyámul kirendelt közhivatalnok, lelkész vagy szerzetes felmentését felsőbbsége a szolgálat érdekében kéri;
7. ha felmentését maga a gyám vagy az ellenőrző gyám kéri valamely fontos okból, különösen a beiktatás után beállott oly körülmény miatt, amelynek alapján, ha már beiktatásakor fennállott volna, őt a kirendelés alól fel kellett volna menteni.
404. § A gyám és az ellenőrző gyám tisztében mindaddig jogosult és köteles eljárni, amíg tisztének megszűntéről önhibáján kívül nem értesül. Harmadik személy azonban a gyámnak e jogára nem hivatkozhatik, ha akkor, amikor a gyámmal jogügyletbe bocsátkozott, tudta vagy csak gondatlanságból nem tudta, hogy a gyám tiszte megszűnt.
A gyám és az ellenőrző gyám azután is, hogy tisztének megszűntéről értesült, amennyiben tiszte a gyámság megszűnése következtében szűnt meg, jogosult és köteles a gyámolt érdekében szükséges halaszthatatlan tennivalókat ellátni addig, amíg a gyámolt új képviselője, a nagykorúvá vált gyámolt vagy örököse vagy a hagyatéki bíróság intézkedhetik,
405. § A gyám és az ellenőrző gyám köteles a kirendelésekor kapott oklevelét és a kirendelő határozatot tiszte megszűntével a gyámhatóságnak visszaadni. Ha ezt nem teszi, a gyámhatóság az ő költségére a gyámi tiszt megszűntét hírlap útján közzététeti, kivéve ha erre a körülmények miatt nincs szükség.
406. § Tisztének megszűntével a gyám köteles működéséről a gyámhatósághoz végjelentést, a kezelése alatt volt vagyonról pedig végszámadást előterjeszteni és a vagyont készen tartani arra, hogy a gyámhatóság rendelkezése alapján kiadhassa az önjogúvá vált gyámoltnak vagy örökösének vagy pedig annak, akinek a vagyon kezelése alá kerül.
A végszámadásban a gyámhatósághoz már beadott időszakos számadásokra lehet utalni. Ha ellenőrző gyám van, a gyámnak ezzel előzetesen közölnie kell a végszámadást megvizsgálás végett, az ellenőrző gyámnak pedig a megvizsgálás eredményére vonatkozó nyilatkozatával kell azt ellátnia.
Az ellenőrző gyám köteles egyszersmind a gyámhatóság kívánatára nyilatkozni a saját működéséről és amennyiben módjában áll, felvilágosítást adni a gyámolt vagyonáról.
Pénzbírság alkalmazásának e rendelkezéseken alapuló meghagyás teljesítése végett is helye van.
407. § A gyámhatóság a gyám végszámadását ugyanúgy mint az időközi számadásokat, mind a számviteli szabályok szempontjából, mind a tételek tartalmára nézve megvizsgálja és a vizsgálat eredményét az érdekeltekkel közli.
Az önjogúvá vált gyámolt vagy örököse vagy az új törvényes képviselő a gyámi számadásokat megtekintheti és a végszámadásra a gyámhatóság részéről megszabott határidő alatt észrevételeket tehet.
Ha valamelyik érdekeltnek a végszámadás ellen kifogása van, a gyámhatóság az érdekeltek meghallgatásával arra törekszik, hogy a számadás tekintetében megállapodásra jussanak. Az ekként létrejött megállapodást a gyámhatóság írásba foglalja. Az írásba foglalt megállapodás, amennyiben kötelezettséget állapít meg, végrehajtható közokirat.
Ha az érdekeltek közt megállapodás nem jön létre, a gyámhatóság a kifogást tevő érdekelteket követelésükkel bírói útra utasítja.
408. § Ha a gyám végjelentése és végszámadása ellen észrevétel nem merült fel vagy megállapodással vagy más módon kiegyenlítést nyert és a gyám a gyámolt vagyonát az önjogúvá vált gyámoltnak vagy a gyámolt örökösének vagy annak a rendelkezésére bocsátotta, akinek a vagyon kezelése alá kerül, a gyámhatóság a gyám felmentését kimondja.
409. § A gyámnak gyámhatósági felmentése nem zárja ki a gyám ellen törvényes felelőssége alapján támasztható követeléseknek bírói úton érvényesítését.
A gyám ellen felelőssége alapján támasztható követelések azonban a végszámadásnak és a felmentést kimondó vagy a bírói útra utasító határozatnak közlésétől egy év alatt elévülnek.
Számadási hiba vagy oly ok alapján támasztható követelés, amely csak az előbbi bekezdésben megszabott egy év után volt felfedezhető, a számadási hibának vagy a felelősség alapjául szolgáló egyéb oknak felfedezésétől számított egy év alatt évül el, hacsak a felfedezéskor a rendes elévülési idő még el nem telt volna.
A gyám tiltott cselekményéből származó kártérítési követelések az ily követelésekre megállapított rendes elévülési idő alatt évülnek el.
410. § A gyámhatóság gondnokot rendel oly nagykorú részére, akit a bíróság elmebaj, fogyatékos elmetehetség, tékozlás, iszákosság vagy az iszákossággal egy tekintet alá eső ok miatt gondnokság alá helyezett (gyámgondnok).
411. § A gyámgondnok jogállása általában ugyanaz, mint a gyámé.
Erre a gondnokságra - a hivatali, az intézeti és a hivatásos gyámságra vonatkozó szabályok kivételével - a gyámság szabályait kell az alábbi §-okból folyó eltérésekkel megfelelően alkalmazni.
412. § A gondnokság viselése elsősorban a házastársat illeti, kivéve ha a házastársak között a házassági életközösség megszakadt.
A gondnokság viselése törvényes származású nagykorú fölött másodsorban az atyát, harmadsorban az anyát illeti; utánuk az atyai nagyatya s ez után az anyai nagyatya következik. Házasságon kívül származott nagykorú fölött a gondnokság viselése másodsorban az anyát, harmadsorban az anyai nagyatyát illeti.
Ha a gondnokság alá helyezettet örökbefogadták, vérszerinti szülőjét csak akkor illeti a gondnokság viselése, ha a szülő házastársa az örökbefogadó.
A szülő nagykorú gyermeke részére gyámgondnokot nem nevezhet és a gondnokságból senkit ki nem zárhat.
413. § Gyámgondnokot kell rendelni ideiglenes gondnokság alá helyezés esetében is.
Az ideiglenes gyámgondnokot a gyámhatóság szabadon szemelheti ki az alkalmas személyek közül.
414. § A gyámgondnok gondnokoltjának személyéről csak annyiban jogosult és köteles gondoskodni, amennyiben a gondnokság célja megkívánja. Szükség esetében különösen arról gondoskodik, hogy a gondnokolt gyógyintézetben nyerjen elhelyezést.
415. § A gondnokolt vagyonának kezelésében lehetőleg tartózkodni kell a törzsvagyon jelentékeny változtatásával járó intézkedésektől, ha valószínű, hogy a gondnokság még a gondnokolt életében megszűnik. Ilyen intézkedésekre a gyámhatóság csak akkor adja meg a jóváhagyást, ha a gondnokolt különben számottevő mértékben károsodnék.
416. § A gyámgondnok a gondnokolt vagyonából a gondnokolt ivadéka részére önálló háztartás megalapításához vagy fenntartásához, életpálya kezdéséhez, az ivadék kiházasításához vagy hozománnyal ellátásához tőkét vagy időszakonkint visszatérő szolgáltatásokat ígérhet vagy adhat a gyámhatóság jóváhagyásával. Nem szabad jóváhagyni az ilyen jogügyletet, amennyiben a gondnokolt vagyonát viszonyaival, különösen állapotánál fogva esetleg fokozott szükségleteivel arányban nem álló mértékben vagy az érdekelt ivadék kötelesrészét meghaladó mértékben csökkentené.
417. § A gyámhatóság szülői hatalom vagy gyámság alatt álló kiskorú részére gondnokot rendel:
1. oly ügyek ellátása végett, amelyekben a szülő vagy a gyám, akár a törvény vagy a gyámhatóság rendelkezése miatt, akár tényleges akadály miatt el nem járhat;
2. ha a gyámrendelés esete beállott, de a gyám kirendelése még nem történt meg;
3. ha valamely ügyben sürgősen kell intézkedni és nem tudni, hogy ki a kiskorú törvényes képviselője.
Ha gondnok kirendelése szükséges, a szülő vagy a gyám köteles erről a gyámhatóságnak haladéktalanul jelentést tenni.
418. § A gyámhatóság külön gondnokot rendel a gondnokság alá helyezett nagykorú részére is, ha a gyámgondnok tekintetében az előbbi §-ban meghatározott esetek valamelyike merül fel.
419. § Gondnok rendelésének van helye továbbá:
1. siket, néma, vak vagy más testi hibában vagy pedig elmebeli fogyatkozásban szenvedő oly nagykorú személy részére, aki nincs gondnokság alá helyezve;
2. gondnokság alá nem helyezett nagykorú távollevő személy részére;
3. méhmagzat részére;
4. bizonytalan vagy ismeretlen érdekelt részére;
5. meghalt részére a személyiség jogának védelme érdekében;
6. közadakozásból gyűjtött vagyon kezelésére és felhasználására.
420. § Testi hibában vagy elmebeli fogyatkozásban szenvedő részére a gyámhatóság gondnokot rendelhet, ha a fogyatkozásban szenvedő fogyatkozása miatt ügyeit nem képes kellően ellátni és amennyiben nyilatkozni képes, a gondnokrendelést maga kéri vagy abba beleegyezik.
A gondnok megbízatása a fogyatkozás természetéhez képest a gondnokolt bizonyos ügyének vagy ügyei meghatározott csoportjának vagy minden ügyének ellátására szólhat.
Ha a gondnok kirendelését valaki elmebeli fogyatkozása miatt szerződés kötése végett maga kéri és a gondnok részére megállapítandó díjat előlegezi, a gyámhatóság a gondnokot a kérelmező elmeállapotának előzetes vizsgálata nélkül kirendeli.
A gyámhatóság határozatát, ha indokoltnak látja, a jövőre nézve bármikor megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti.
421. § Távollevő részére a gyámhatóság gondnokot rendel, ha a távollevő ismeretlen helyen tartózkodik vagy a visszatérésben akadályozva van és a gondnokrendelés a távollevő vagyoni ügyeinek ellátása végett szükséges.
A gondnokrendelést mellőzni kell, ha a távollevő vagyoni ügyeinek ellátásáról megbízás vagy meghatalmazás útján maga gondoskodott, kivéve ha a megbízás vagy a meghatalmazás visszavonására jogos ok merült fel.
422. § Méhmagzat részére, a gyámhatóság gondnokot rendel, ha a méhmagzatot illető jogok megóvása végett szükséges. A gondnokrendelés elmarad és a méhmagzat jogainak megóvása az atya vagy anya kötelessége, ha a méhmagzat mint megszületett gyermek szülői hatalom alatt állana és érdeke szülőinek érdekével összeütközésbe nem kerülne.
423. § Bizonytalan vagy ismeretlen érdekelt részére a gyámhatóság gondnokot rendel, ha bizonytalan vagy nem tudni, hogy valamely ügyben ki van érdekelve és a gondnokrendelés az ily érdekeltet illető jogok megóvása végett szükséges.
Gondnokot rendel a gyámhatóság ily célból különösen a még meg sem fogant vagy csak valamely esemény bekövetkeztével meghatározható utóörökös részére.
424. § Meghalt részére a gyámhatóság gondnokot rendel, amennyiben a gondnokrendelés a személyiség jogának védelme érdekében szükséges. A gondnokrendelés elmarad, ha a személyiség jogának védelmére az örökös vagy a meghaltnak ivadéka, házastársa, szülője vagy testvére kíván fellépni.
425. § Közadakozásból gyűjtött vagyon kezelésére vagy felhasználására a gyámhatóság gondnokot rendel, ha a vagyont átmeneti célra gyűjtötték és nincs oly személy, aki a vagyon kezelése és felhasználása felől rendelkezhetnék.
426. § A kiskorú gondnokának és a gondnokság alá helyezett nagykorú részére rendelt külön gondnoknak jogállása a hatáskörébe tartozó ügyekben ugyanaz, mint a gyámé. A szülő, a gyám és a gyámgondnok hatásköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyekre külön gondnok van rendelve.
A gondnokrendelés egyéb esetekben nem érinti a gondnokolt cselekvőképességét. Mellette a gondnokot a hatáskörébe tartozó ügyekben a meghatalmazott jogállása illeti meg.
Nagykorú távollevő gondnoka a gondnokolt vagyonából a gondnokolt ivadéka részére önálló háztartás megalapításához vagy fenntartásához, életpálya kezdéséhez, az ivadék kiházasításához vagy hozománnyal ellátásához tőkét vagy időszakonkint visszatérő szolgáltatásokat ugyanúgy ígérhet vagy adhat, mint a gyámgondnok.
Egyebekben - a hivatali, az intézeti és a hivatásos gyámságra vonatkozó szabályok kivételével - a gyámság szabályait kell az alábbi §-okból folyó eltérésekkel alkalmazni.
427. § A gyámhatóság a gondnokot rendszerint szabadon szemelheti ki az alkalmas személyek közül.
Ha kiskorú vagy gondnokság alá helyezett nagykorú részére oly vagyonának kezelése végett kell gondnokot rendelni, amelyet öröklés vagy élők közötti ingyenes jogügylet útján kapott, gondnokul rendszerint azt kell kirendelni, akit az örökhagyó végintézkedéssel vagy a vagyon ingyenes juttatója a juttatáskor gondnokul megnevezett.
A testi hiba vagy elmebeli fogyatkozás miatt kért gondnokrendelés esetében a gondnoki tiszt azt illeti, akit maga a fogyatkozásban szenvedő kíván gondnokul.
Aki az előbbi két bekezdés értelmében van hivatva a gondnoki tiszt viselésére, azt beleegyezése nélkül csak olyan esetekben szabad mellőzni, amikor a nevezett gyámot mellőzni lehet a gyámrendelésnél (331. §).
428. § A gyámhatóság a gondnokot a fogadalom letétele alól felmentheti. Ily felmentés esetében a gondnoknak tisztébe beiktatását a gyámhatóság kirendelő határozatának kézbesítése pótolja.
429. § Kiskorú érdekében rendelt gondnokság véget ér a szülői hatalom vagy a gyámság megszűntével.
Gondnokság alá helyezett nagykorú érdekében rendelt külön gondnokság véget ér a gondnokság alá helyezés megszűntével.
Testi hibában vagy elmebeli fogyatkozásban szenvedő részére rendelt gondnokság véget ér a gyámhatóság megszüntető határozatával. A gondnokságot meg kell szüntetni, ha a gondnokolt kéri.
A távollevő érdekében rendelt gondnokság véget ér a gyámhatóság megszüntető határozatával, holtnaknyilvánítás esetében a holtnaknyilvánító határozat jogerőre emelkedésével. A gondnokságot meg kell szüntetni, ha a gyámhatóság a gondnokolt haláláról értesül vagy ha a gondnokolt már nincs gátolva vagyoni ügyeinek ellátásában.
A méhmagzat érdekében rendelt gondnokság véget ér a gyermek megszületésével.
Egyes ügyek ellátására rendelt gondnokság véget ér az ügyek elintézésével.
430. § Bármely gondnokságot meg kell szüntetni, ha a gondnokrendelés oka megszűnt.
431. § A tulajdonost a törvénynek és mások jogainak korlátai között teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti tulajdonának tárgyán.
A tulajdonost az említett korlátok között különösen megilleti a szabad rendelkezés joga; joga van a birtoklásra, a gyümölcsszedésre és egyéb hasznok élvezetére és minden jogosulatlan behatás kizárására.
432. § A tulajdont közérdekből a törvényben meghatározott esetekben el lehet vonni. Az elvonásért teljes kártalanítás jár, amennyiben a törvény mást nem rendel.
433. § Tulajdon tárgyai a dolgok.
Dolog minden testi tárgy.
Dolgoknak kell tekinteni a joguralomnak alávethető természeti erőket is, amennyiben a dolgokra vonatkozó jogszabályok reájuk illenek.
434. § A dolgok ingatlanok vagy ingók.
Ingatlanok a telkek, a föld felületének egyes határozott részei alkotórészeikkel együtt; minden más dolog ingó.
A természeti erők mint dolgok, amennyiben a törvény mást nem rendel, az ingók közé tartoznak.
435. § A dolgok természetüknél fogva vagy a törvénynél fogva elhasználhatók vagy pedig el nem használhatók.
Természeténél fogva elhasználható az az ingó dolog, amelynek csak elfogyasztással vagy elidegenítéssel lehet rendeltetéséhez képest hasznát venni.
Törvénynél fogva elhasználható az ingó dolog, ha árutárhoz vagy más oly dologösszességhez tartozik, amelynek rendeltetésszerű használata a hozzá tartozó egyes dolgok elidegenítésében áll.
436. § A dolgok hasonlókkal helyettesíthetők vagy nem helyettesíthetők.
Helyettesíthető az az ingó dolog, amelyet a forgalomban szám, súly vagy más mérték szerint szoktak meghatározni.
437. § A tulajdon kiterjed a dolog alkotórészeire.
Alkotórész a dolognak oly része, amelyet nem lehet elválasztani anélkül, hogy a dolog vagy elválasztott része el ne pusztuljon, lényegében vagy rendeltetésében ne változzék, vagy a dologban az elválasztott rész értékéhez képest aránytalanul nagy kár ne essék.
Alkotórész külön nem lehet tulajdon vagy más dologi jog tárgya.
438. § A dologról tett rendelkezés kiterjed a dolog tartozékaira, hacsak a törvényből vagy a felek rendelkezéséből más nem következik. Tartozék az olyan ingó dolog, amely tartósan valamely más dolog (fődolog) használására, megőrzésére vagy egyéb gazdasági céljának szolgálatára van rendelve és ahhoz anélkül, hogy alkotórésze lenne, összekapcsolás vagy hozzáillesztés útján vagy más módon ennek a rendeltetésének megfelelő térbeli viszonyban áll.
Nem tartozék az, amit a közfelfogás nem tart annak.
Nem teszi tartozékká a dolgot az, hogy múlóan más dolog gazdasági céljára használják, és nem szünteti meg tartozéki minőségét az, hogy a fődologtól múlóan elválasztják.
439. § A tulajdonos rendelkezőjogánál fogva a tulajdon korlátai között tetszése szerint bánhatik dolgával és rendelkezhetik a tulajdonjoga és a tulajdonban foglalt jogosítványok felől; nevezetesen átruházhatja és korlátolt dologi joggal terhelheti tulajdonát, a benne foglalt egyes jogosítványok gyakorlását másnak átengedheti, le is mondhat tulajdonáról anélkül, hogy másra átruházná.
440. § A tulajdonos, amennyiben a törvény mást nem rendel, a dolog elidegenítésének tilalmát mindenkivel szemben hatályosan csak a tulajdon átruházása alkalmával vagy végintézkedéssel és csak oly célból alapíthatja meg, hogy ezzel a dolog visszakövetelését vagy harmadik személy számára a tulajdon átruházására irányuló követelést biztosítsa.
Az elidegenítés tilalma a tulajdon átruházásának tilalmán felül ellenkező rendelkezés hiányában magában foglalja a dolog terhelésének tilalmát is.
441. § Oly rendelkezés, amely az elidegenítés tilalmával ellenkezik, hatálytalan azzal szemben, akinek követelését a tilalom óvja, hacsak a törvény mást nem rendel. Ugyanez áll az elidegenítés tilalmával ellenkező oly rendelkezésre is, amelyet végrehajtás során a végrehajtást szenvedő rovására tesznek.
Ez a szabály irányadó a törvényben vagy bírói határozattal bizonyos személyek javára megállapított elidegenítési tilalomba ütköző rendelkezésekre is.
Az elidegenítés tilalmába ütköző rendelkezésből jogot származtató jóhiszemű személyek javára megfelelően alkalmazni kell a nemjogosult személytől jogot származtató jóhiszemű személyek javára szóló szabályokat.
442. § A dolgok elidegenítésének tilalmára vonatkozó szabályok megfelelően irányadók a tulajdonon felül más dologi jogok átruházásának tilalmára.
443. § A birtok tényleges hatalom a dolgon.
Aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján jogosultként, különösen mint haszonélvező, záloghitelező, bérlő vagy haszonbérlő a saját érdekében tartja hatalmában, az a dolog birtokosa.
444. § Oly birtokos mellett, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján jogosultként ténylegesen hatalmában tartja a dolgot, birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a ténylegesen birtokló birtokát közvetlenül vagy közvetve származtatja.
Az ilyen viszonyban álló birtokosok közül az, akitől a ténylegesen birtokló birtokát származtatja, a dolog főbirtokosa, a ténylegesen birtokló pedig a dolog albirtokosa.
445. § Nem birtokos az, aki másnak érdekében, különösen mint háztartási, gazdasági vagy üzleti alkalmazott, megbízott, őrizetbe vevő vagy mint másnak képviselője gyakorol a dolgon tényleges hatalmat. Az ilyen személy a dolognak csak birlalója; birtokos az, akinek érdekében a birlaló a tényleges hatalmat gyakorolja.
446. § Aki ingó dolgot birtokában tart, annak a javára az a vélelem, hogy a dolog az ő tulajdona. Ez a vélelem azonban nem áll oly korábbi, birtokossal szemben, aki a dolog birtokát erőszak vagy fenyegetés következtében vagy egyébként akaratán kívül vesztette el, kivéve ha pénzről vagy bemutatóra szóló értékpapírról van szó.
Korábbi birtokos javára az a vélelem, hogy birtoklásának idejében a dolog tulajdonosa volt.
447. § Ha albirtokos tartja birtokában az ingó dolgot, a tulajdon vélelme a főbirtokos javára szól.
Az albirtokos javára csak az a vélelem, hogy fennáll az a jogviszony, amelyre birtoklását alapítja; ezt a vélelmet azonban a főbirtokos ellen nem érvényesítheti.
448. § A dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.
Tényleges hatalmába jutott-e valakinek a dolog, a közfelfogás szerint kell megítélni.
449. § A birtok átruházása magának a dolognak vagy azoknak az eszközöknek átadásával megy végbe, amelyeknek segélyével a szerzőfél a dolgon tényleges hatalmat gyakorolhat.
A dolog átadása befejezést nyer, mihelyt a szerzőfél az eddigi birtokossal létrejött megegyezés alapján abba a helyzetbe jut, hogy a dolgon a tényleges hatalmat maga vagy képviselője útján gyakorolhatja. A megegyezés önmagában elegendő, ha a szerzőfél a dolgot már birtokában tartja.
450. § Átadás nélkül meg lehet szerezni a dolog birtokát, ha az átruházó birtokos valamely jogviszonynál fogva mint albirtokos az átruházás után is a dolog birtokában marad.
451. § Ha a dolgot harmadik személy tartja birtokban, a főbirtokos a birtokot átadás nélkül átruházhatja másra azzal, hogy a dolog kiadása iránt a harmadik személy ellen fennálló követelését a szerzőfélre átruházza.
452. § A birtok elvész azzal, hogy a tényleges hatalom a dolgon megszűnik.
Megszűnt-e a tényleges hatalom a dolgon, a közfelfogás szerint kell megítélni.
A birtok nem vész el azzal, ha a tényleges hatalom gyakorlását múló természetű akadály gátolja vagy a birtokos azt múlóan abbanhagyja.
453. § A birtokos halálával a dolog birtoka törvénynél fogva átszáll a birtokos örökösére.
454. § A birtokállapot a törvényes előfeltételek meglétében védelemben részesül akkor is, ha a dolgon annak, aki birtokában tartja, tulajdona vagy a birtoklásra jogosító egyéb joga nincsen.
455. § A birtokvédelem megilleti azt is, aki valamely dolognak csak egy részét, különösen valamely háznak elkülönített lakórészét vagy más helyiségét birtokolja.
Ha a dolgot többen közösen birtokolják, a birtokvédelem mindegyik birtokostársat mind harmadik személy, mind egymás ellenében megilleti.
456. § A birtokvédelem az albirtokost a főbirtokos ellen is megilleti. A bérlőt és a haszonbérlőt azonban a bérbeadó vagy a haszonbérbeadó ellen birtokvédelem csak akkor illeti meg, ha a szerződés lényeges feltételeinek eleget tett.
Viszont a főbirtokost az albirtokos ellen csak annyiban illeti meg a birtokvédelem, amennyiben az albirtokos használati birtokának határain nyilvánvalóan túlterjeszkedik s ezzel jogosultság hiányában a körülményekből feltehetően jelentékeny kárt okozna a főbirtokosnak.
457. § A birlalót a birtokos ellen birtokvédelem nem illeti.
458. § Tilos önhatalom ellen, amennyiben elhárítására szükséges, a birtokos erőszak alkalmazásával is védekezhetik.
Tilos önhatalmat gyakorol az, aki a birtokost a törvény külön engedélye nélkül a dolog birtokától megfosztja vagy a dolog birtokában háborítja.
459. § Ingatlan birtokosa azt, aki őt birtokától tilos önhatalommal megfosztotta, azonnal a megfosztás után a birtokból kivetheti és birtokát visszafoglalhatja.
Ingó dolog birtokosa a tőle tilos önhatalommal elvett dolgát erőszakkal is visszaveheti a tettestől és olyan harmadik személytől, akinek birtoka vele szemben szintén törvénytelen, ha a tettest vagy a harmadik személyt tetten kapta vagy nyomban űzőbe vette.
460. § A tilos önhatalom ellen gyakorolható jogok a birlalót is megilletik.
461. § A tilos önhatalommal szerzett birtok törvénytelen.
Törvénytelen a tilos önhatalmat gyakorló fél birtokbeli örökösének és oly egyéb birtokutódjának birtoka is, aki saját birtokának szerzésekor tudta, hogy elődjének birtoka törvénytelen.
462. § Ha a birtokost valaki tilos önhatalommal birtokától megfosztja vagy birtokában háborítja, a birtokos a megfosztástól vagy a háborítástól egy év alatt sommás visszahelyezési keresetet indíthat megfosztás esetében: birtokának visszaadása iránt az ellen, akinek birtoka vele szemben törvénytelen; háborítás esetében: a háborítás megszüntetése, és ha ismétléstől lehet tartani, a további háborítás bírói eltiltása iránt a háborító ellen.
Sommás visszahelyezési keresettel építmény lerontására irányuló követelést - kivéve kerítés eltávolítását - nem lehet érvényesíteni.
463. § Sommás visszahelyezést nem kérhet az a birtokos, akinek birtoka a megfosztóval vagy a háborítóval vagy jogelődjükkel szemben törvénytelen volt, kivéve ha közvetlenül a megfosztás vagy a háborítás előtt a dolgot legalább egy éven át békés birtokában tartotta.
464. § A sommás visszahelyezési kereset ellenében a tettes birtoklásra vagy oly jogra, amely a háborításként jelentkező cselekményre jogosít, csak annak kimutatása végett hivatkozhatik, hogy a birtokfosztás vagy a birtokháborítás nem volt tilos önhatalom, és e végett is csak akkor, ha ez a jog jogerős ítélettel meg van állapítva vagy az eljárás késleltetése nélkül kimutatható.
465. § Albirtokos ellen gyakorolt tilos önhatalom esetében a főbirtokos is kérhet sommás visszahelyezést; a birtoktól megfosztás esetében azonban a főbirtokos csak azt követelheti, hogy a dolog birtokát az albirtokosnak adják vissza. Ha az albirtokos a birtokot elfogadni nem akarja vagy el nem fogadhatja, a főbirtokos a birtokot a maga számára követelheti.
A főbirtokost a birtokvédelem önállóan megilleti akkor is, ha az albirtokost saját akaratával fosztották meg a birtoktól vagy háborították meg a birtokban.
466. § Sommás visszahelyezést a birtokos birtokának védelmére a birlaló is kérhet.
467. § Aki birtokosa volt a dolognak és birtokát elvesztette, korábbi birtoklása alapján egy év eltelte után is követelheti birtokának visszaadását attól, aki a dolgot birtokában tartja, ha ez a dolog birtokát rosszhiszemben szerezte vagy a birtokhoz a korábbi birtokosénál egyébként gyöngébb joga van (rendes birtokkereset).
Ha a korábbi birtokos a birtoklást önként hagyta abba, a későbbi birtokostól a dolog birtokának visszaadását nem követelheti.
468. § Ha a birtokos ingó dolgának birtokát erőszak vagy fenyegetés következtében vagy egyébként akaratán kívül vesztette el, a dolog birtokát a jóhiszemű birtokostól is visszakövetelheti, kivéve ha a jóhiszemű birtokos a dolog tulajdonosa vagy a dolgot már előbb birtokolta és birtokát szintén akaratán kívül vesztette el.
Pénz és bemutatóra szóló értékpapír birtokát a jóhiszemű birtokostól nem lehet visszakövetelni akkor sem, ha a birtokos a birtokot akaratán kívül vesztette el.
469. § Hogy a birtokos a rendes birtokkereset ellenében a korábbi birtokossal szemben mennyiben jogosult a dolog kiadását megtagadni, mennyiben köteles a hasznokat kiadni és a dolgon esett kárt megtéríteni, úgyszintén hogy mennyiben érvényesíthet ellenkövetelést: arra a tulajdoni kereset szabályai irányadók.
470. § A dolog birtokára vonatkozó szabályok megfelelően állanak a telki szolgalmak, az építményi jog, a telki teher és egyéb oly jog birtokára, amely mindenkivel szemben hatályos.
A jog birtoka a jog tényleges gyakorlásában áll.
471. § A tulajdonost megilleti a dolog minden gyümölcse és egyéb haszna, amennyiben a haszonvételre a tulajdonos rendelkezése alapján vagy egyéb alapon más személy nincs jogosítva.
472. § A dolog gyümölcse: a dolog természetes szaporulata és egyéb terménye (természeti gyümölcs), valamint minden olyan terméke, amelyet a dologból rendeltetéséhez képest szereznek.
Gyümölcs az is, amit a dolog valamely jogviszonynál fogva haszonbér vagy bér címén vagy más címen hozadékul nyújt.
A természeti gyümölcsök és a termékek elválásukig a dolog alkotórészei.
473. § A dolog hasznai: a gyümölcs és minden más előny, amelyet a dolog használása nyújt.
474. § Ha a tulajdonos rendelkezése alapján vagy egyéb alapon más személy van jogosítva arra, hogy bizonyos időtől kezdve vagy bizonyos ideig szedje a dolog gyümölcseit, a gyümölcsszedésre jogosultat, amennyiben a törvényből vagy a felek rendelkezéséből más nem következik, a gyümölcsök a következő megosztás szerint illetik:
1. mezőgazdasági ingatlan terményeiből az a rész, amely a jogosultság tartamára a gazdasági évhez viszonyított arányában a jogosultra esik;
2. erdő fájából és bánya termékeiből annyi, amennyi az üzemterv szerint, üzemterv hiányában pedig a rendes gazdálkodás szabályai szerint a jogosultság tartamának megfelel;
3. más termény és termék annyiban, amennyiben a dologtól a jogosultság idejében vált el;
4. a dolog használatának vagy a gyümölcsszedésnek átengedéséért járó haszonbérből, bérből vagy egyéb viszontszolgáltatásból, a kamatból vagy rendesen ismétlődő más bevételből álló hozadéknak a jogosultság tartamára eső aránylagos része, jogviszony alapján hozadékul járó másnemű haszon pedig annyiban, amennyiben a jogosultság idejében vált esedékessé.
475. § Aki a beszedett gyümölcsöt a tulajdonosnak vagy más jogosultnak kiadni köteles, hacsak a törvényből vagy a felek rendelkezéséből más nem következik, megtérítését követelheti annak a költségnek, amellyel a gyümölcs előállítása és beszedése járt, amennyiben ez a költség a rendes gazdálkodásnak megfelel és a gyümölcs értékét nem haladja meg.
A gyümölcs beszedésére jogosult másrészt felel is a beszedésért annak, akit a gyümölcs illet, hacsak a beszedést neki idejekorán át nem engedi.
476. § Aki a dolog terheit bizonyos időtől kezdve vagy bizonyos ideig köteles viselni, annak, amennyiben a törvényből vagy a felek rendelkezéséből más nem következik, a rendesen ismétlődő terheket a kötelezettség tartamának arányában, egyéb terheket annyiban kell viselnie, amennyiben kiegyenlítésük kötelezettségének tartama alatt vált esedékessé.
477. § Aki idegen dologra költekezett, amennyiben a törvényből vagy a felek rendelkezéséből más nem következik, szükséges és hasznos költségének megtérítését követelheti.
Szükséges költség az, amit a dologra fenntartása, rosszabbodásának vagy a dolgot fenyegető egyéb kárnak elhárítása végett gazdaságilag igazolhatóan költenek.
Hasznos költség az, amit a dologra gazdaságilag igazolhatóan értékének növelése, a dolog gyümölcsözővé tétele vagy gyümölcsözőségének fokozása végett költenek.
478. § A dolog gyümölcseire és egyéb hasznaira, a dolog terheire és a dologra fordított költségre vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók a jog gyümölcseire és egyéb hasznaira, a jog terheire és a jogra fordított költségre is.
A jog gyümölcse az, amit a jog rendeltetéséhez képest vagy valamely jogviszonynál fogva haszonbér, bér vagy kamat címén vagy egyébként hozadékul a jogosultnak nyújt.
A jog hasznai: a jog gyümölcse és minden más előny, amellyel a jog használása jár.
479. § A tulajdonos a dolog kiadását követelheti a birtokostól.
480. § Megtagadhatja a dolog kiadását, aki korlátolt dologi jogon vagy a tulajdonossal szemben fennálló kötelmi jogviszony alapján mint albirtokos birtokol, vagy aki a birtokra való jogát a tulajdonossal szemben ugyanilyen alapon jogosult harmadik személytől mint főbirtokostól származtatja.
Ha a harmadik személy az őt megillető birtokot jogosulatlanul engedte át az albirtokosnak, a tulajdonos ettől elsősorban csak azt követelheti, hogy a dolgot a harmadik személynek adja vissza.
Ha ez a birtokot elfogadni nem akarja vagy el nem fogadhatja, a tulajdonos követelheti, hogy a dolgot neki magának adja ki.
Oly tulajdonos követelése ellen, aki tulajdonát a dolog átadása nélkül csupán a dolog kiadására irányuló követelés reáruházása útján szerezte meg, a dolog birtokosa mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyekkel a követelést átruházó tulajdonosnak a dolog kiadására irányuló követelése ellen is élhetett volna.
481. § A dolog kiadására kötelezett a következő §-okban meghatározott időtől kezdve felel a tulajdonosnak a hasznokért és a dologban esett kárért. Nevezetesen:
1. köteles kiadni a dologból szedett gyümölcsöket és egyéb hasznokat és köteles megtéríteni a rendes gazdálkodás szabályai szerint élvezhető azokat a hasznokat, amelyeknek haszonvételét vétkesen elmulasztotta;
2. köteles megtéríteni azt a kárt, amely a dolognak az ő vétkessége következtében beállott rosszabbodásából vagy elpusztulásából vagy abból származott, hogy a dolog kiadása neki felróható okból reánézve lehetetlenné vált.
A birtokosnak a késedelemből folyó esetleges továbbmenő felelőssége a véletlen kárért és egyéb hátrányért érintetlen marad.
482. § Aki a birtokot jóhiszemben szerezte (jóhiszemű birtokos), annak a hasznokért és a kárért való felelőssége a perindítástól kezdve áll be; ellenben nem felel azokért a gyümölcsökért és egyéb hasznokért, amelyeket vélt jogának megfelelően a perindításig szedett vagy szedhetett volna, és nem felel azért a kárért sem, amely vélt jogának gyakorlása következtében a tulajdonost a dolog tekintetében a perindításig érte.
Ha azonban a jóhiszemű birtokos ingyenesen szerezte a dolog birtokát, a perindítás előtt élvezett hasznokat is köteles a tulajdonosnak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint kiadni.
483. § Aki a birtokot nem szerezte jóhiszemben (rosszhiszemű birtokos), a hasznokért és a kárért a birtok szerzésének idejétől kezdve felelős.
Aki birtokának megszerzése után tudja meg, hogy a dolog birtokára nem jogosult, e tudomásának megszerzésétől kezdve rosszhiszemű birtokosként felel.
484. § Ha a birtokos a birtokot haszonélvezőtől, bérlőtől vagy a birtoklásra ideiglenesen jogosult más harmadik személytől mint főbirtokostól származtatja, a perindításig terjedő időre eső hasznokért a tulajdonosnak rosszhiszemű birtoklás alapján csak akkor felel, ha a főbirtokos is rosszhiszemű, vagy ha a pert a főbirtokos ellen már megindították.
Viszont az ilyen birtokos még jóhiszemű birtokszerzés esetében is birtokának megszerzésétől kezdve felelős a tulajdonosnak a kárért, amennyiben a főbirtokossal szemben, akitől birtokát származtatja, a közöttük fennálló jogviszonynál fogva a kárért felel.
485. § A tulajdonosnak a hasznok kiadása vagy megtérítése, valamint a kár megtérítése iránt az előbbi §-ok alapján támasztható követelése a dolog kiadásától egy év alatt elévül.
486. § Aki bűncselekménnyel vagy vétkesen tilos önhatalommal jutott a dolog birtokába, úgyszintén aki a tulajdonosnak a dolog kiadása iránt ő ellene támasztható követelését csalárdul meghiúsítja: a tiltott cselekmény miatt járó kártérítés szabályai szerint felel a tulajdonosnak.
487. § Ha a hasznokért és a kárért való felelősség előfeltételei nincsenek is meg, a birtokos köteles azokat a gyümölcsöket, amelyeket nem lehet a dolog rendes hozadékának tekinteni, az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint a tulajdonosnak kiadni, amennyiben a gyümölcsszedésben, különösen az erdő fájának kihasználásában vagy a bányatermékek kiaknázásában a rendes gazdálkodás szabályain az állag rovására túlterjeszkedett.
488. § A birtokos a tulajdonosnak a dolog kiadására irányuló követelése ellenében az alábbi §-okban meghatározott korlátok között a következő jogokat érvényesítheti:
1. követelheti a dologra és a dolog terheinek viselésére fordított költségének megtérítését;
2. költségkövetelésének biztosítására visszatarthatja a dolgot;
3. a kiadandó dologtól elválaszthatja és elviheti azt a dolgot, amelyet amazzal alkotórészként egyesített.
Az 1. és a 3. ponton alapuló ellenkövetelések a dolog kiadásától egy év alatt elévülnek.
489. § A jóhiszemű birtokos költségei közül követelheti:
1. annak a szükséges költségének megtérítését, melyet a dologra és a dolog terheinek viselésére felelősségének beálltáig fordított; arra az időre azonban, amíg a dolog hasznai őt illették, a rendes fenntartási költség megtérítését egyáltalában nem, a terhek viselésére fordított költségből pedig csak a dolog tőkeértékén fekvő, rendesen nem ismétlődő terhek költségének megtérítését követelheti;
2. annak a hasznos költségének megtérítését, amelyet a dologra felelősségének beálltáig fordított, de csak a dolognak a költség következtében előálló és a tulajdonos kezéhez visszajutásakor még meglevő értékemelkedése erejéig.
A rosszhiszemű birtokos, úgyszintén felelősségének beállta után a jóhiszemű birtokos is csak szükséges költségének megtérítését és ezt is csak megbízás nélküli ügyvivőként követelheti.
490. § A birtokos a tulajdonostól követelheti oly birtokelődje költségének megtérítését is, akinek ő egyúttal jogutódává lett; az ily költség megtérítését abban a mértékben lehet követelni, amelyben a birtokelőd követelhette volna, ha ő köteles a dolgot kiadni.
Oly költség megtérítését, amelyet a dolog kiadását követelő tulajdonosnak tulajdonszerzése előtt fordítottak a dologra, csak akkor lehet követelni, ha a dolog kiadását követelő tulajdonos tulajdonának szerzésekor tudta vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudta, hogy a költséget nem a volt tulajdonos fordította a dologra, vagy ha a tulajdont ingyenesen szerezte.
491. § A jóhiszemű birtokos sem követelheti annak az ellenértéknek megtérítését, amelyet ő a dolog birtokának megszerzéséért birtokelődjének szolgáltatott.
Aki azonban ingó dolgot jóhiszeműen oly körülmények között váltott magához, amelyeknél fogva valószínű, hogy a tulajdonos a dolgot különben egyáltalában nem vagy csak nehézséggel szerezhette volna vissza, a dologra fordított szükséges költségként követelheti annak méltányos megtérítését, amit a dolog birtokának megszerzéséért ellenértékül szolgáltatott.
492. § A birtokos visszatartási jogánál fogva megtagadhatja a dolog kiadását, amíg költségkövetelése nincs kielégítve. Visszatartási jog nem illeti meg az oly birtokost, aki szándékosan elkövetett tiltott cselekménnyel jutott a dolog birtokába.
Költségkövetelésének kielégítését a birtokos csak abból a dologból keresheti, amelyre a költséget fordította. Ha azonban a tulajdonos a költekezést jóváhagyta vagy a dolognak a költségkövetelés kielégítésére fordítását vétkesen lehetetlenné tette, a birtokos a tulajdonosnak egyéb vagyonából is kereshet kielégítést. A költekezést jóváhagyottnak kell tekinteni, ha a tulajdonos a birtokostól költségkövetelésének fenntartásával felajánlott dolgot elfogadja.
493. § Ha a birtokos a dolgot a tulajdonosnak még nem adta ki, a költségmegtérítésül követelt összeg közlésével felhívhatja őt, hogy megfelelő határidő alatt fizesse meg az összeget a dolog kiadása ellenében. A birtokos a határidő eredménytelen elteltével a zálogjog vagy a jelzálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályok szerint kereshet a dologból kielégítést.
494. § A birtokos az elvitel jogának gyakorlása esetében köteles a kiadandó dolgot saját költségén az előbbi állapotba helyezni, s a tulajdonos a már visszakapott dolog tekintetében az elválasztást és az elvitelt mindaddig megtagadhatja, amíg az elvitellel járó kárra nézve biztosítékot nem kap.
Nem illeti meg az elválasztás és az elvitel joga a birtokost, ha az elválasztandó dolognak alkotórészként egyesítése a tulajdonos dolgának fenntartására szolgál és ráfordított költségének megtérítését sem követelheti; továbbá ha az elválasztás reánézve haszonnal nem jár vagy megtérítik neki azt az értéket, amely értéke lenne reánézve az elválasztott dolognak.
495. § A tulajdonos attól, aki őt tulajdonában háborítja anélkül, hogy a birtoktól megfosztaná vagy a dolgot visszatartaná, a háborításnak megszüntetését követelheti, és ha ismétléstől lehet tartani, kérheti, hogy a bíróság a másikat a háborítástól tiltsa el.
Nincs ily joga a tulajdonosnak, ha a tulajdon törvényes korlátainál, korlátolt dologi jognál vagy ellene fennálló kötelmi jogviszonynál fogva tulajdonának korlátozását tűrni köteles.
496. § A tulajdonos nem tilthatja meg másnak oly behatását a dologra, amely közvetlen fenyegető veszély elhárítása végett szükséges, ha a fenyegető kár előreláthatóan aránytalanul nagyobb, mint az a kár, amely a tulajdonost a behatás folytán érheti. A tulajdonos azonban a behatás következtében őt ért kár megtérítését követelheti.
497. § Ha a tulajdon hányadok szerint osztatlanul több személyt illet, mindegyik tulajdonostárs harmadik személy ellenében a dolognak saját hányadát meghaladó részére is érvényesítheti a tulajdonból folyó követeléseket; a dolog kiadását azonban csak úgy követelheti, hogy a birtokos a dolgot a tulajdonostársak közös birtokába bocsássa.
498. § Ha a tulajdonostársak közös ingatlanuk birtokát természetben megosztják, bármelyikük a maga elkülönített része tekintetében önállóan érvényesítheti a tulajdonból folyó követeléseket.
499. § Az ingatlan tulajdona kiterjed a telek fölötti légűrre és a telek alatt levő földtestre, de csak addig a határig, ameddig tulajdonának gyakorlása a tulajdonosnak még érdekében áll.
500. § A telek tulajdonához tartoznak a telek tulajdonával egybekapcsolt jogok is.
501. § A telek alkotórészei közé tartoznak egyéb alkotórészeken felül az épületek és a földdel szilárdan összekapcsolt egyéb dolgok, valamint a föld terményei és termékei is, amíg a földdel összefüggenek:
A mag a bevetéssel, a növény az elültetéssel a telek alkotórészévé válik.
Az épületbe beépített vagy rendeltetésszerű használata végett szilárdan beleillesztett dolgok az épületnek alkotórészei.
502. § Nem alkotórésze a teleknek s mint ilyen külön lehet tulajdon vagy más dologi jog tárgya a földdel csupán múló célra összekapcsolt dolog, valamint nem alkotórész az olyan építmény, víz-, gáz-, villanyvezeték vagy egyéb olyan berendezés sem, amelyet valaki a telket terhelő jogának gyakorlásában kapcsolt össze a telekkel.
Nem alkotórészei a teleknek különösen a kunyhók, sátrak, barakkok és efféle építmények, amelyeket állandó kapcsolat szándéka nélkül létesítenek a telken.
Nem alkotórésze az épületnek a csak múló célra beillesztett dolog.
503. § A teleknek is csak ingó dolog lehet tartozéka.
Ingatlan tartozékai egyéb tartozékokon felül különösen:
1. mezőgazdasági fekvő jószágnál: a gazdálkodásra rendelt eszközök, gépek és állatok, a termények, amelyek a gazdaság folytatásához szükségesek addig, amíg a jószágból előreláthatóan ismét lehet efféle terményeket nyerni, valamint a trágya;
2. ipar űzésére állandóan berendezett épületnél: az ipar űzésére rendelt gépek, szerelvények, eszközök és szerszámok.
504. § A telek határait a telekkönyvi térképek és a telken létesített határjelek tüntetik fel.
505. § A határ bizonytalansága esetében minden telektulajdonos követelheti szomszédjától, hogy a határ megállapításában akár a telekkönyvi térképek kiigazításánál, akár szilárd határjelek létesítése vagy a helyükből eltolódott vagy felismerhetetlenné vált határjelek helyreigazítása útján közreműködjék. Ily követelés nem évül el.
Az elhatárolás költségét az érdekeltek egyenlő arányban viselik, kivéve ha a közöttük fennálló jogviszonyból más következik, vagy ha az egyenlő megosztás az érdekeltek valamelyikét méltánytalanul súlyosan terhelné.
506. § Ha határvita esetében a szomszédos telkek között a helyes határt nem lehet megállapítani, az elhatárolásra a birtokállás az irányadó. Ha ezt sem lehet megállapítani, a vitás területet a szomszédos telkek között egyenlő részekben kell megosztani.
Ha az e szabályok alkalmazásával elért eredményt a kiderített egyéb körülményekkel, különösen azzal a területtel, amellyel a szomszédos telkeknek bírniok kell, nem lehet összeegyeztetni, a határt úgy kell megvonni, amint e körülmények figyelembevételével a méltányosságnak leginkább megfelel.
507. § Szomszédos telkek közös határán a bekerítés költsége ellenkező megállapodás vagy helyi szokás hiányában a szomszédokat egyenlő arányban terheli.
508. § Ingatlan és ingó vagyon megkülönböztetése szempontjából kétség esetében a telkeken és alkotórészeiken, valamint a telek tulajdonával egybekapcsolt jogokon felül az ingatlan vagyonhoz tartoznak:
1. az ingatlanokat terhelő korlátolt dologi jogok, a jelzálogjog kivételével;
2. az ingatlanok haszonbérlete;
3. az ingatlanok tartozékai;
4. azok a követelések, amelyek ingatlan tulajdonának átruházására, vagy az 1. pont alá eső jogok megalapítására, átruházására vagy megszüntetésére irányulnak.
509. § Ingatlan tulajdonának olyan korlátozásai, amelyeket maga a törvény állapít meg, telekkönyvi bejegyzés nélkül állanak fenn.
Törvényi korlátozásnak jogügylettel megváltoztatásához vagy megszüntetéséhez az ügyletnek közokiratba foglalása és telekkönyvi bejegyzés szükséges. Közjogi jogszabályon alapuló tulajdoni korlátozásokat jogügylettel megszüntetni vagy megváltoztatni nem lehet.
510. § Ingatlan elidegenítésének és terhelésének tilalmára az általános szabályokon felül az alábbi §-okban megállapított különös szabályok irányadók.
511. § Ingatlan elidegenítésének és terhelésének tilalmát a telekkönyvbe be lehet jegyezni.
512. § Törvénynél fogva elidegenítési tilalom áll fenn a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos és jogutódai ellen annak és jogutódainak a javára, akire a tulajdonos az ingatlan birtokát tulajdonátruházásra kötelező érvényes jogügylet alapján átruházta és aki ezen az alapon az ingatlant sajátjaként ténylegesen birtokában tartja anélkül, hogy a tulajdont a maga részére a telekkönyvbe bejegyeztette volna.
E tilalommal szemben nem hivatkozhatik a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmére az, aki jogának szerzésekor az átruházásról tudott vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott, vagy akinek szerzése ingyenes.
Ily elidegenítési tilalom a terhelés tilalmát annyiban foglalja magában, amennyiben az ingatlanon a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos és jogutódai ellen korlátolt dologi jogot a birtokos hátrányára hatályosan nem szerezhet az, akinek a jog szerzésekor az átruházásról tudomása van vagy akinek szerzése ingyenes.
513. § Az elidegenítés és terhelés tilalma nem zárja ki oly telki szolgalom megalapítását, amely a szolgáló telek értékét szamba-vehetőén nem csökkenti.
514. § Az ingatlan tulajdonosa az elidegenítési és terhelési tilalom telekkönyvi törlésébe való beleegyezést követelheti attól, akinek oltalmára a tilalom szolgál, ha a tilalommal megóvott követelés elévült vagy oly kifogás áll útjában, amely érvényesítését mindenkorra kizárja.
515. § Ha valaki az elidegenítés és terhelés tilalmába ütköző rendelkezés alapján az ingatlanon telekkönyvileg bejegyzett jogot vagy ily jogon további jogot szerzett, attól a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmére vonatkozó szabályok korlátai között a tilalommal megóvott követelés érvényesítéséhez szükséges telekkönyvi bejegyzésbe való beleegyezést követelheti az, akinek oltalmára a tilalom szolgál.
516. § Az ingatlan elidegenítésének és terhelésének tilalmára vonatkozó szabályok megfelelően irányadók a telekkönyvben bejegyzett korlátolt dologi jogok átruházásának és terhelésének tilalmára.
517. § Ingatlanra vonatkozó visszavásárlási és vételi jogot a telekkönyvbe be lehet jegyezni.
A telekkönyvben bejegyzett visszavásárlási és vételi jogot a jogosult az ingatlanra utóbb jogot szerző harmadik személyek ellen is érvényesítheti.
A visszavásárlási és a vételi jog fennállásának időtartama a telekkönyvi bejegyzéssel nem változik meg.
Ezek a szabályok megfelelően irányadók az ingatlant terhelő korlátolt dologi jogra vonatkozó visszavásárlási és vételi jog tekintetében is.
518. § Ingatlanra vonatkozó elővásárlási jogot a telekkönyvbe be lehet jegyezni.
A telekkönyvben bejegyzett elővásárlási jogot a jogosult az ingatlanra utóbb jogot szerző harmadik személyek ellen is érvényesítheti.
Az elővásárlási jog fennállásának időtartama a telekkönyvi bejegyzéssel nem változik meg.
Ezek a szabályok megfelelően irányadók az ingatlant terhelő korlátolt dologi jogra vonatkozó elővásárlási jog tekintetében is.
519. § Ha valamely ingó dolog a birtokos hatalmából szélfúvás, vízár vagy más természeti erő vagy véletlen esemény következtében idegen telekre került, avagy szárnyas vagy más állat idegen telekre jutott, a telek birtokosa köteles keresésüket és elvitelüket megengedni, hacsak a dolog birtokát időközben ő maga vagy más valaki nem szerezte meg.
A telek birtokosa a keresésből és az elvitelből eredő kár megtérítését követelheti. Ha ily kártól tartani lehet, a keresés és az elvitel megengedését biztosítékadástól teheti függővé, kivéve ha a halasztás veszéllyel jár.
520. § A telek tulajdonának gyakorlásában, különösen ha a telken iparüzemet folytatnak, tartózkodni kell minden olyan cselekménytől és intézkedéstől, amely a szomszédos telekre túlságos áthatást gyakorolna.
Tilos különösen gőz, füst, korom, hő, bűz, zaj, rázkódtatás vagy más effélék útján a szomszédos telekre olyan áthatást gyakorolni, amely a helyi viszonyok szerinti közönséges mértéket meghaladja és a teleknek azon a helyen szokásos használását számbavehetően korlátozza. Mindenesetre tilos külön jogosultság nélkül erre rendelt készülékkel egyenesen rávezetni az ilyen anyagot vagy hatást a szomszédos telekre.
521. § A telek tulajdonosa megtilthatja a szomszédos telken oly építmény vagy berendezés létesítését vagy fenntartását, amelyről előre meg lehet állapítani, hogy létezése vagy használása tilos áthatást idéz elő az ő telkére.
Ha bánya vagy hatóságtól engedélyezett más építmény vagy berendezés okoz oly hatást, amely a szomszédos telek használását a megengedett mértéket meghaladóan korlátozza, a telek tulajdonosa csak okozott kárának megtérítését követelheti; kártérítést azonban oly körülményből eredő kárért is követelhet, amelyet a hatóság saját eljárásában nem vett figyelembe. Ugyanezek a szabályok állanak akkor is, ha külön jogszabály bizonyos óvórendszabályokat állít fel és az építmény vagy a berendezés ezeknek megfelel.
522. § A telket nem szabad úgy mélyíteni, hogy a szomszéd telke vagy épülete ennek következtében a szükséges földtámasztékot elveszítse, hacsak a mélyítést végző másféle megtámasztásról kellően nem gondoskodik.
523. § Ha az a veszély fenyeget, hogy valamely építmény összedűl vagy részei elválnak, és hogy az építmény vagy részei a szomszédos telekre esnek és azt megrongálják, ennek a teleknek a tulajdonosa a veszély elhárítására szükséges intézkedések megtételét követelheti attól, aki a bekövetkező kárért felelős lenne.
524. § Ha építkezni vagy meglévő építményt javítani, újítani vagy lebontani csak úgy lehet, hogy a szomszédos telekre vagy a telek fölé állványokat helyeznek, az építőanyagot ezen a telken át viszik vagy a telken lerakják, vagy hogy az építőmunka céljából a telken átjárnak, a szomszéd kártalanításért mindezeket köteles tűrni, de csak úgy, ha a kártalanításra nézve kívánságára előzetesen biztosítékot kap.
525. § Ha valamely épület vagy egyéb berendezés felállításával a telek tulajdonosa saját telkének határán túl épített vagy terjeszkedett anélkül, hogy szándék vagy súlyos gondatlanság terhelné, a szomszéd köteles a túlépítményt tűrni; de vagy azt követelheti, hogy beépített telke vagy a telek beépített része tulajdonának átruházása fejében a telek vagy a telekrész értéke neki megtéríttessék, vagy pedig azt, hogy a túlépítmény fennállásának idején át az idegen telek használatáért vagy korlátozásáért félévenkint előre fizetendő pénzjáradékkal kártalaníttassék.
Nem köteles a szomszéd tűrni a túlépítményt, ha tiltakozott a túlépítés ellen annak megkezdése előtt, vagy később ugyan, de mielőtt a túlépítés abbanhagyása a túlépítőnek aránytalanul nagy károsodásával járt volna.
526. § A túlépítés miatt fizetendő értékmegtérítés összegének megállapítása végett számításba kell venni azt az értékveszteséget, amelyet megcsonkulása vagy eldarabolása következtében a telek szenved, valamint azt a költséget is, amely szükséges arra, hogy a teleknek a túlépítés után megmaradt részét rendeltetésének megfelelően továbbra is lehessen használni.
A túlépítés miatt fizetendő pénzjáradékra a szükségbeli út tűréséért járó kártalanításnak szabályait kell megfelelően alkalmazni.
527. § Ha valamely telek nincs úgy összekötve közúttal, ahogy rendes használására szükséges, a tulajdonos követelheti a szomszédoktól, hogy e célra telkeik használását tűrjék mindaddig, amíg rendes összeköttetés nem létesül (szükségbeli út).
528. § A szükségbeli út tűréséért kártalanítás jár.
Kártalanítás fejében annak a teleknek mindenkori tulajdonosa, amelynek javára a szükségbeli út szolgál, a másik telek mindenkori tulajdonosának, amíg az út fennáll, félévenkint előre pénzjáradékot köteles fizetni.
A járadékhoz való jog telekkönyvi bejegyzés nélkül is megelőzi annak a teleknek minden terhét, amelynek javára a szükségbeli út szolgál.
A járadékösszeg szerződéses megállapítása, úgyszintén a jogról való lemondás jóhiszemű harmadik személyekkel szemben csak akkor hatályos, ha a telekkönyvben be van jegyezve.
Az uralkodó telek mindenkori tulajdonosa javára fennálló telki teher szabályai megfelelően itt is állanak.
529. § A szükségbeli út irányát és a szomszédos telkek használásának mértékét mindenkor úgy kell megállapítani, hogy ezeknek a telkeknek a tulajdona minél kevésbé legyen korlátolva, és hogy másrészt azt, akinek a szükségbeli út a javára szolgál, aránytalan kártalanítás ne terhelje.
530. § Ha a szükségbeli út annak következtében válik szükségessé, hogy oly telek, amely eddig egy személy kizárólagos vagy több személy közös tulajdona volt, több személy elkülönített tulajdonává lett: a szükségbeli út tűrését csak annak az új teleknek a tulajdonosától lehet követelni, amelynek földterületén át a közúttal való összeköttetés előbb is fennállott. Ennek az útnak tűréséért kártalanítás nem jár.
Ugyanezeket a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha több telek közül, amelyeknek mindegyikén azonos volt a tulajdoni viszony, az egyik telek másnak a tulajdonává lett.
531. § Szükségbeli út tűrését nem követelheti, aki az ő telke és a közút között megvolt összeköttetést önkényesen megszüntette.
532. § Akit a szükségbeli út használásában gátolnak vagy háborítanak, azt a telki szolgalmak birtokának védelmére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával birtokvédelem illeti.
533. § Ha két telket fal, palánk, kerítés, sövény, mesgye, árok, köz vagy más efféle választ el egymástól, az a vélelem, hogy mindezeket a szomszédok közösen használhatják, hacsak külső ismertető jelek arra nem mutatnak vagy a helyi szokás azt nem tartja, hogy az elválasztófal, palánk vagy a többi efféle használata csak az egyik szomszédot illeti.
A közös használásra jogosított szomszédok mindegyikének joga addig terjed, ameddig ez a használás tárgyának rendeltetésével nem ellenkezik és a másik szomszédot szintén megillető használást nem korlátolja. A használás tárgyának fenntartásával járó költség a szomszédokat egyenlő részekben terheli. Amíg a használás tárgyának fennmaradása csak az egyik szomszédnak is érdekében van, nem szabad azt az ő hozzájárulása nélkül eltávolítani vagy megváltoztatni.
Egyebekben a szomszédok közötti ilyen jogviszonyt a közösség szabályai szerint kell megítélni.
534. § Telkek határvonalán álló fa gyümölcse, és ha a fát kivágják vagy ha kidül, maga a fa is, egyenlő részekben a szomszédokat illeti.
Mindegyik szomszéd követelheti, hogy a fa egyenlő részekben megoszló közös költségen eltávolíttassék, ha telkének rendeltetésszerű használatát gátolja vagy lényegesen korlátozza. Ha a másik szomszéd az őt megillető rész tulajdonáról lemond, a költség azt terheli, de a fa is egyedül azé lesz, aki az eltávolítást követelte és foganatosította.
Az eltávolítást nem lehet követelni, ha a fa határjelül szolgál és a körülmények szerint másféle célszerű határjellel nem pótolható.
535. § A telek tulajdonosa levághatja és magának megtarthatja a szomszédos telek fájának az ő telkére átnyúló ágait és oda átnőtt gyökereit, ha telkének használását gátolják. Az ágakat azonban csak akkor szabad levágnia és megtartania, ha a szomszédos telek birtokosa megfelelő határidő alatt felhívás ellenére el nem távolítja. Szomszédos erdőtelkek fáira ez a szabály nem áll.
536. § Ha a telek tulajdonosa a szomszédos telek fájának átnyúló ágait megtűri és telke be van kerítve, az arra lehullott gyümölcsöket felszedheti és elsajátíthatja, hacsak a fa birtokosa azokat lehullásuk után haladéktalanul fel nem szedi.
Ha a telek, amelyre a gyümölcs lehullott, kerti vagy mezőgazdasági művelés alatt áll, és a gyümölcsöt a szomszédtelek fájának birtokosa kívánja felszedni, ezt a telek tulajdonosa, ha telke nincs is bekerítve, csak akkor köteles megengedni, ha a gyümölcs felszedésével okozható kár megtérítésére előzetesen biztosítékot kap.
537. § Közhasználatú szomszédos telekre hullott gyümölcsöt, amelyet a fa birtokosa haladéktalanul fel nem szed, saját személyes szükségletére bárki felszedhet és elvihet.
538. § A szomszédjogon alapuló követelések nem évülnek el, kivéve a pénzbeli kártalanítás követelését.
539. § Ingatlan tulajdonának átruházásához szükséges, hogy a felek a tulajdon átruházásában érvényes jogalapon megegyezzenek és hogy a tulajdont a szerző javára a telekkönyvbe bejegyezzék.
Oly szerződés érvényességéhez, amely az átruházás jogalapjául szolgál, okirat szükséges.
540. § Ha az átruházó az ingatlan tulajdonát bontó feltétellel vagy véghatáridővel ruházza át olykép, hogy a feltétel teljesültével vagy a határidő elteltével a tulajdon egészen vagy részben reá visszaszálljon vagy harmadik személyre szálljon át, a tulajdon visszaszállása vagy átszállása a feltétel teljesültével vagy a határidő elteltével telekkönyvi bejegyzés nélkül is bekövetkezik.
541. § A telek tulajdonosa megszerzi annak a dolognak a tulajdonát, amely a telek alkotórészévé válik (növedék).
542. § A folyóvíz medre a parti telkek alkotórésze.
Már meglevő szigetnek az a mederrész az alkotórésze, amelyet a folyóvíznek szétváló és újra egyesülő középvonala határol.
A folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan támadt sziget akként oszlik meg a parti telkek tulajdonosai között, hogy a volt folyóvíz középvonala és az erre a telkek parthosszának végpontjairól húzott merőleges vonalak az egyes részek határai.
Ha a folyóvíz hirtelen hagyta el a medrét, egy éven belül mind az új, mind az elhagyott meder tulajdonosa az eredeti folyást saját költségén visszaállíthatja.
Akinek telke azért, mert a folyóvíz medrét elhagyta vagy mert sziget támadt benne, víz alá került, az elhagyott meder vagy a sziget tulajdonosaitól részesedésük arányában méltányos kártalanítást követelhet.
543. § A természetes iszapolás a parti telek tulajdonosáé.
Ugyanez áll arra a földterületre, amellyel a parti telek azáltal növekedett, hogy a folyóvíz a parttól elvonult.
544. § A parti telek oly felismerhető része, amelyet a folyóvíz tőle elszakít és más párti telekhez sodor, ez utóbbi telek tulajdonosáé lesz, hacsak az elsodort telekrész tulajdonosa egy éven belül vissza nem viteti vagy ehhez való jogát ugyanazon idő alatt bírói úton nem érvényesíti. Amennyiben a visszavitel lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, a jogvesztes tulajdonos az új tulajdonostól méltányos kártalanítást követelhet.
545. § Ha valamely tó, mocsár vagy láp kiszáradt medrének tulajdonát másként nem lehet megállapítani, a meder tulajdonára nézve a volt víz birtoka az irányadó. Ha ezt sem lehet megállapítani, a medert a parti telkek tulajdonosai között kell megosztani, telkeiknek a kiszáradás kezdetén volt parthossza arányában és úgy, hogy mindegyik rész az illető telekkel, ennek egész parthosszában összefüggjön.
Ha az utóbbi szabály alkalmazása a partvonal nagymértékű kanyarulatai miatt méltánytalan eredményre vezetne, az osztályt úgy kell megtenni, amint a körülmények figyelembevételével a méltányosságnak leginkább megfelel.
Az ilyen vizekben támadt sziget azoknak a tulajdona, akiknek kiszáradás esetében tulajdona volna a medernek az a része, amely a szigetnek megfelel.
546. § Ha valaki akár a saját telkén idegen anyagnak vagy idegen telken saját anyagának, akár idegen telken idegen anyagnak felhasználásával úgy építkezik, hogy a felhasznált anyag a telek alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag a telek tulajdonosáé lesz és a volt tulajdonos tulajdona, valamint az anyagot terhelő jogok megszűnnek.
Ugyanez áll, ha valakinek telkébe idegen magvakat vetnek vagy idegen növényeket ültetnek vagy idegen ingó dolgot egyéb módon egyesítenek a telekkel akként, hogy az a telek alkotórészévé válik.
547. § Aki az előbbi § rendelkezései következtében jogot veszt, az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint pénzbeli megtérítést követelhet attól, akinek javára a jogváltozás beállot.
A tiltott cselekményért való felelősség, a költségmegtérítés kötelezettsége, valamint az elvitel joga érintetlen marad.
548. § Ha valamely ingatlan gazdátlanná lesz (561. §), tulajdonát az a község, amelynek területén az ingatlan fekszik, elsajátítás útján megszerezheti azzal, hogy a tulajdont az elsajátítás bejelentésével saját részére a telekkönyvbe bejegyezteti.
Elsajátításnak nincs helye, ha az ingatlan tulajdonát időközben elbirtoklás útján más szerezte meg.
549. § Elbirtoklás útján megszerzi az ingatlan tulajdonát, aki az ingatlant sajátjaként harminckét éven át szakadatlanul birtokában tartja, kivéve ha a birtokot rosszhiszemben szerezte meg.
Rosszhiszemű szerző az, aki bűncselekménnyel vagy vétkesen tilos önhatalommal jutott az ingatlan birtokába.
550. § Az elbirtoklás már három év elteltével bekövetkezik, ha a birtokos az ingatlan birtokát a tulajdonostól vagy jogutódától oly szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdon feltétlen átruházását követelheti vagy legalább követelhetné, ha a szerződés az érvényességéhez megkívánt alaknak megfelelne és egyszersmind a tulajdonért esetleg járó ellenszolgáltatást teljesítette vagy teljesíti.
551. § Elbirtoklás útján megszerzi a tulajdont az is, aki az olyan ingatlant, amely a törvény értelmében gazdátlanná vált, előbb mintsem a község az ingatlan tulajdonát a saját részére elsajátítás útján megszerezte volna (548. §), három éven át sajátjaként szakadatlanul birtokában tartja.
552. § Aki az ingatlant valamely időtartam kezdetén és végén sajátjaként birtokában tartotta, arról az a vélelem, hogy a közbeeső időben is birtokosa volt a dolognak.
553. § A jogutód saját birtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely az elbirtoklás idejéből már a jogelőd birtoklása alatt eltelt.
Az örökös saját birtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt is, ameddig a dolgot álörökös birtokolta, az utóörökös pedig azt az időt, ameddig az előörökös volt birtokban.
554. § Ha az ingatlan időközben átruházás tárgya volt és az átruházó ügylet megdőlt s ennek következtében a dolog birtokát az átruházó szerezte vissza, az elbirtoklás idejének számításában a visszaszerző átruházót is jogutódnak kell tekinteni.
555. § Az elbirtoklás nem kezdődik meg, és ha már megkezdődött, nem folytatódik addig, amíg az ingatlan tulajdonosa az ingatlan kiadására irányuló tulajdoni követelése tekintetében oly helyzetben van, amelyben a követelések elévülése nyugszik vagy pedig amiatt nem fejeződhetik be, mert a jogosultnak perbeli cselekvőképessége hiányzik vagy mert a követelés hagyatékhoz tartozik vagy hagyatékot terhel.
556. § Az elbirtoklást félbeszakítja:
1. a birtok elvesztése;
2. az ingatlan tulajdonának visszterhes átruházása;
3. az ingatlan kiadására irányuló tulajdoni kereset megindítása vagy az azzal egy tekintet alá eső cselekmény.
557. § Az elbirtoklásnak a birtok elvesztésével beállott félbeszakadását meg nem történtnek kell tekinteni, ha a birtokló a birtokot akaratán kívül vesztette el és azt egy év alatt indított keresettel vagy pedig egy év alatt per nélkül visszaszerzi.
558. § Az ingatlan tulajdonának visszterhes átruházásával az elbirtoklás csak a szerzőfél javára szakad félbe.
Ha a szerzőfél az átruházáskor az elbirtoklás folyamatban létéről tudott vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott, az átruházás az elbirtoklást a szerzőfél javára sem szakítja félbe.
559. § A keresetindítás vagy az azzal egy tekintet alá eső cselekmény csak annak javára szakítja félbe az elbirtoklást, aki a félbeszakadást előidézte.
A félbeszakadás akkor is bekövetkezik, ha a keresetindítás vagy az azzal egy tekintet alá eső cselekmény vétlen tévedésből oly valaki ellen irányul, aki a dolognak csak birlalója.
A keresetindítással az elbirtoklás félbeszakítása szempontjából is ugyanazok a cselekmények esnek egy tekintet alá, mint az elévülés félbeszakítása tekintetében.
560. § Ha az elbirtoklás félbeszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem számít, és az elbirtoklás újonnan csak a félbeszakadás megszűnte után kezdődik meg.
561. § Ingatlan tulajdona megszűnik, ha a tulajdonos lemond róla és lemondó nyilatkozatát a telekkönyvi hatóságnak bejelenti, a telekkönyvi hatóság pedig a lemondást a telekkönyvbe bejegyzi.
Az ilyen lemondással az ingatlan gazdátlanná lesz.
562. § Ingó dolog tulajdonának átruházásához szükséges, hogy a felek a tulajdon átruházásában érvényes jogalapon megegyezzenek és hogy a tulajdonos az ingó birtokát a szerzőre átruházza (449-451. §).
563. § Az átruházással a szerzőfél megszerzi az ingó tulajdonát akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos, kivéve ha a szerző a dolgot rosszhiszemben vagy ingyenesen szerezte.
Rosszhiszemű szerző az, aki akkor, amikor a tulajdon reá különben átszállana, tudja vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy a dolog nem az átruházó tulajdona.
564. § Ha a nemtulajdonostól szerző fél az ingó dolgot már az átruházáskor birtokában tartotta, a tulajdont csak abban az esetben szerzi meg, ha a birtokot is az átruházótól szerezte.
Ha a nemtulajdonos átruházófél a dolog birtokát a szerzővel létrejött megegyezés alapján mint albirtokos az átruházás után is megtartotta, a szerző csak akkor lesz tulajdonossá, amikor az átruházó a dolgot neki átadja.
565. § Nemtulajdonostól a jóhiszemű szerző sem szerezheti meg az ingó tulajdonát, ha a tulajdonos erőszak vagy fenyegetés következtében vagy egyébként akaratán kívül vesztette el a dolog birtokát. Ugyanez áll akkor is, ha a tulajdonos csak főbirtokos volt és a dolog birtokát az albirtokos vesztette el akaratán kívül.
Az előbbi bekezdés szabályai nem állanak a pénzre, a bemutatóra szóló papírokra és az oly dolgokra, amelyeket valaki közárverésen vagy ilynemű dolgok darusításával foglalkozó személytől, avagy vásáron, általában oly helyen és oly időben vásárol, ahol és amikor efféle dolgokat elárusítani szoktak.
566. § Ha az ingót harmadik személy joga terheli, ez a jog a dolog tulajdonának átruházásával megszűnik, kivéve ha a szerzőfél akkor, amikor a tulajdon az átruházással reá átszállott, rosszhiszemben volt vagyis a harmadik személy jogáról tudott vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott, vagy ha a dolgot ingyenesen szerezte.
Ha az ingót az átruházás idejében harmadik személy haszonélvezet, zálogjog vagy a dolgot terhelő más jog alapján jogosultként mint albirtokos tartja birtokában és a birtokot a szerzőfélre a főbirtokos átadás nélkül csupán a dolog kiadására irányuló követelésének átruházásával ruházta át, a harmadik személynek a dolgot terhelő említett joga az átruházással akkor sem szűnik meg, ha a dolog tulajdonát a szerzőfél a főbirtokostól e jogot nem ismerve jóhiszemben szerezte meg.
567. § Gazdátlan ingó dolog tulajdonát megszerzi, aki a dolgot sajátjául birtokba veszi, kivéve ha a dolog elsajátítását törvény tiltja, vagy ha a birtokbavétel másnak elsajátító jogát sérti.
Gazdátlan az az ingó dolog, amely még senkinek sem volt a tulajdona, vagy amelynek birtoklását a tulajdonos a tulajdonáról lemondás szándékával abbanhagyta.
568. § A vadállat gazdátlan, amíg szabadon van.
A vad a vadaskertben, a hal a halastóban vagy más oly zárt vízben, amely magántulajdon tárgya, nem gazdátlan. Ami a halra, az minden más hasznos víziállatra is áll.
A fogva lévő vadállat gazdátlanná lesz, ha kiszabadul és a tulajdonos az állat kézrekerítése végett haladéktalanul nem intézkedik vagy az intézkedést abbanhagyja.
A szelídített állat gazdátlanná lesz, ha a szállóhelyére visszatéréstől elszokik.
569. § Az elszállt méhraj gazdátlanná lesz, ha befogása végett a tulajdonos haladéktalanul nem intézkedik vagy ha az intézkedést abbanhagyja.
A méhrajt tulajdonosa az 1. bekezdés korlátai között két napon belül idegen telken is keresheti és befoghatja, akkor is, ha idegen üres méhkasba vagy méhkaptárba vonult. A kereséssel és a befogással okozott kárt azonban köteles megtéríteni.
Ha a méhraj idegen elfoglalt méhkasba vagy méhkaptárba vonul, a raj annak válik tulajdonává, aki a kasban vagy a kaptárban már benn volt méhek tulajdonosa. A bevonult rajra is kiterjednek a tulajdonos raját terhelő jogok. A bevonult raj tulajdona és az azt terhelő jogok megszűnnek. Alaptalan gazdagodás miatt követelésnek nincs helye.
570. § Ha több tulajdonos elszállt méhraja egyesül, az egyesült raj, amennyiben befogják, közös tulajdonná lesz. A hányadokat a beolvadt rajok száma szerint kell meghatározni. Akinek raja az előbbi § 1. bekezdése értelmében gazdátlanná lenne, az a befogott rajból nem részesedik.
571. § Aki elveszett ingó dolgot talál és birtokába vesz, egy év elteltével megszerzi a dolog tulajdonát, ha a találót terhelő kötelességeknek megfelelt és a dolog elvesztője, tulajdonosa vagy az átvételre jogosult más személy egy év alatt a dolog átvétele végett sem a találónál, sem a hatóságnál nem jelentkezett.
A talált dolog tulajdonának megszerzésével harmadik személynek a dolgot terhelő jogai megszűnnek.
Hogy az átvételre jogosult a megszabott egy év alatt jelentkezett-e, ereszben a bizonyítás az átvételre jogosultat terheli.
Nem szerez tulajdont, aki tudakozódás esetében a találást eltagadja vagy eltitkolja.
572. § A találó köteles a találásról a dolog elvesztőjét, tulajdonosát vagy az átvételére jogosult más személyt haladéktalanul értesíteni vagy pedig a találást az átvételre jogosult személyének megállapítása vagy kinyomozása szempontjából lényeges és előtte ismeretes körülmények jelzésével a hatóságnak haladéktalanul bejelenteni.
Ha a dolog értéke öt pengőt meg nem halad, a találásnak a hatósághoz bejelentése elmaradhat. A bejelentés elmulasztása esetében azonban a találó az átvételre jogosultat ilyenkor is köteles értesíteni, ha tudja, hogy ki az és hogy hol tartózkodik.
A találó semmiesetre sem követ el mulasztást, ha az értesítést vagy a bejelentést nyolc nap alatt megteszi.
Az előbbi §-ban említett egy évet az értesítéstől vagy a bejelentéstől, ha pedig a dolog értéke öt pengőt meg nem halad, a találás napjától kell számítani.
573. § A találó köteles a dolgot megőrizni vagy a hatóságnak átszolgáltatni. A hatóság rendeletére a dolgot át kell szolgáltatnia.
Ha a dolog megromlásától lehet tartani, vagy ha a megőrzés aránytalan költségbe kerülne, a találó köteles a dolgot a hatóság előzetes értesítése után nyilvános árverés útján eladni vagy értékesítés végett a hatóságnak átszolgáltatni. A befolyt vételár a dolgot helyettesíti.
574. § Kötelességeinek vétkes megszegése esetében a találó úgy felel, mint a megbízás nélküli ügyvivő, aki beavatkozásával az ügy urát közvetlenül fenyegető veszélyt akart elhárítani.
575. § Ha a találó a dolgot az átvételre jogosultnak visszaadja, tőle költségének megtérítését és találódíj fizetését követelheti.
576. § Költségként a találó mindazt felszámíthatja, amit a dolog megőrzésére és fenntartására, valamint az átvételre jogosultnak kipuhatolására és értesítésére fordított, amennyiben ezt a költséget a körülményekhez képest szükségesnek tarthatta.
577. § A találódíj ezer pengő értékig öt százalék, az ezen felüli érték után további egy százalék, állatoknál általában két százalék. Ha a talált dolognak csak az átvételre jogosultra nézve van értéke, a találódíj összegét méltányosság szerint kell megállapítani.
Találódíj nem jár annak, aki mind az értesítési, mind a bejelentési kötelességét elmulasztotta vagy törvényes kötelességeit egyébként csalárdul megszegte.
578. § A találót költségkövetelésének és találódíjának kielégítéséig visszatartási jog illeti a talált dologra.
E követelésének kielégítésére és elévülésére ugyanaz áll, mint a birtokost a tulajdoni keresettel szemben megillető költségkövetelések tekintetében.
579. § Ha a dolgot egyidőben többen találják meg, a találótársakat a találó jogai egyaránt megilletik és kötelességei egyaránt terhelik. Találótárs az is, aki a dolgot legelsőként felfedezte és birtokbavételére törekedett, még ha más vette is azt előbb birtokába. A találódíj a találótársakat egyenlő arányban illeti.
580. § A találót az előbbi §-okban meghatározott jogok akkor is megilletik, ha a talált dolgot vagy az elárverezése esetében befolyt vételárt a hatóságnak szolgáltatta át. A hatóság a dolgot vagy a vételárt csak a találó beleegyezésével adhatja ki az átvételre jogosultnak. A találó beleegyezését pótolja, ha az átvételre jogosult a dolog értékét a hatóságnál leteszi. A letett összeg a dolgot helyettesíti.
581. § A tulajdonos és a harmadik személy, aki a talált dolog tulajdonának a találóra átszállásával jogát elveszti, az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint a találótól követelheti annak kiadását, amihez ez a jogváltozás következtében jut. Megszűnik a követelés, ha az, aki érvényesítésére jogosítva van, a keresetet a talált dolog tulajdonának átszállásától számított három év alatt nem indítja meg.
582. § Ha valaki magánlakásban talál elveszett ingó dolgot, köteles azt a lakással rendelkezőnek haladéktalanul átszolgáltatni. Találónak ilyen esetben a lakással rendelkezőt kell tekinteni.
A lakással rendelkezőt találódíj nem illeti; egyébként a találásra vonatkozó szabályok reá is kiterjednek.
583. § Ha valaki elveszett ingó dolgot közhatóság, közforgalmú vasút vagy más nyilvános közlekedési intézet vagy vállalat hivatalos vagy közhasználatú helyiségében vagy szállító eszközében talál és vesz birtokába, köteles a dolgot a hatóságnak, az intézetnek, a vállalatnak vagy valamely alkalmazottjuknak haladéktalanul átszolgáltatni. A találót egyéb kötelesség nem terheli és a talált dologra semminemű jog nem illeti.
A találásra vonatkozó általános szabályok erre az esetre nem állanak.
584. § A hatóság, az intézet vagy a vállalat köteles a talált dolgot gondosan megőrizni.
Ha az átvételre jogosult a találástól hat hónap alatt nem jelentkezik, a hatóság, az intézet vagy a vállalat a talált dolgot hirdetmény közzététele után nyilvános árverésen eladhatja. A hirdetményben a találást közhírré kell tenni és a dolog átvételére jogosultat jogának bejelentésére megfelelő határidő kitűzésével fel kell hívni; az árverést csak akkor szabad megtartani, ha a jogosult a hirdetményben megszabott határidő alatt sem jelentkezett.
Ha a hatóság, az intézet vagy a vállalat a dolog átvételére jogosultat a találásról előzetesen értesítette és ez az átvétel végett haladéktalanul nem jelentkezett, hirdetmény kibocsátása nem szükséges.
Ha pedig gyorsan romló vagy csak aránytalan költséggel megőrizhető vagy a hirdetmény költségéhez képest csekély értékű talált dologról van szó, az árverést a hat hó eltelte előtt hirdetmény közzététele és értesítés nélkül is meg lehet tartani.
A befolyt vételár a dolgot helyettesíti.
585. § Az árverésen eladott talált dolog vételára három év elteltével, ha a hatóság állami, az államkincstárt, ha törvényhatósági, a törvényhatóságot, ha községi, a községet, ha pedig közforgalmú vasútról vagy más nyilvános közlekedési intézetről vagy vállalatról van szó, a vasútat, az intézetet vagy a vállalatot illeti.
A három évet az előzetes hirdetés vagy értesítés után megtartott árverés esetében az árveréstől kell számítani.
Ha az árverést előzetes hirdetés vagy értesítés nélkül tartották meg, utólag a vételárra nézve kell az átvételre jogosultat megfelelő határidő kitűzésével hirdetmény útján a jelentkezésre felhívni vagy megfelelően értesíteni; ilyen esetben ettől kell a három évi határidőt számítani. Ugyanez a szabály megfelelően áll a talált pénzre is.
586. § Ha az átvételre jogosult az előbbi §-ban megszabott három évi határidő eltelte előtt jelentkezik, a talált dolgot vagy vételárát neki kell kiszolgáltatni.
A hatóság, az intézet vagy a vállalat az átvételre jogosulttól a találót megillető költségének megtérítését a találásra irányadó általános szabályok szerint követelheti s joga van azt a kiadandó összegből levonni.
587. § A közhatóságnál talált dolgokra vonatkozó szabályok irányadók egyéb esetekben is, amikor a közhatóság szerződésen alapuló kötelezettség nélkül olyan ingó dolgot tart birtokában, amelynek kiadására köteles és az átvételre jogosultat vagy tartózkodóhelyét nem ismeri.
588. § Ha elásott, befalazott vagy más módon elrejtett olyan drágaságot, régiséget vagy egyéb értéktárgyat találnak és vesznek birtokba, amelyről a körülményeknél fogva meg lehet állapítani, hogy hosszú idő óta volt elrejtve és emiatt tulajdonosát többé kipuhatolni nem lehet (kincs), a talált kincs tulajdonát, hacsak külön törvény mást nem rendel, felerészben a találó, felerészben pedig annak a dolognak a tulajdonosa szerzi meg, amelyben a kincs el volt rejtve.
589. § A találó köteles a kincstalálást a lényeges körülmények közlésével a hatóságnak haladéktalanul bejelenteni. Helyette a bejelentést a kincset rejtő dolog tulajdonosa is megteheti.
Semmiesetre sem késő az a bejelentés, amelyet a találás után nyolc nap alatt, és ha a kincskeresést a hatóságnak előre bejelentették, a találás után harminc nap alatt tesznek meg.
Ha a bejelentést a törvényes időben elmulasztják, a kincs az államkincstárra száll. A kincset rejtő dolog tulajdonosa azonban az őt illető felerészt megtartja, ha a találást utóbb, mihelyt a találásról értesült, a hatóságnak legkésőbb nyolc nap alatt bejelenti.
590. § Ha a kincset a kincskeresésre felfogadott személy találta, találónak a felfogadót kell tekinteni.
591. § Aki kincset idegen dologban a tulajdonos engedélye nélkül keres, a talált kincsnek a találót illető felerészét nem szerzi meg; ennek a résznek tulajdona a községre száll, amelynek területén a kincset találták.
592. § Ha a talált kincs olyan régiség, történelmi emlék vagy egyéb oly tárgy, amelyre az államnak vagy másnak megváltási joga van, és a jogosult ezzel a jogával él, a találó és a tulajdonos az előbbi §-okban megállapított szabályok szerint a megváltási áron osztozik.
593. § A dologtól elvált természeti gyümölcsök és egyéb elvált alkotórészek az elválás után is a dolog tulajdonosának tulajdonában maradnak, hacsak korlátolt dologi jog, jóhiszemű birtoklás vagy kötelmi jogviszony alapján más nem szerzi meg.
594. § Akinek a dolgon haszonélvezeti vagy egyéb oly korlátolt dologi joga van, amely a gyümölcsök és az egyéb elvált alkotórészek elsajátítására jogosít, az elválással megszerzi a természeti gyümölcsök és egyéb alkotórészek tulajdonát, hacsak jóhiszemű birtoklás vagy kötelmi jogviszony alapján más nem szerzi meg.
595. § Aki a dolgot jóhiszeműen mint sajátját vagy azt terhelő haszonvételi jog gyakorlása végett tartja birtokában, az elválással megszerzi a természeti gyümölcsöknek és oly egyéb alkotórészeknek tulajdonát, amelyeket a gyümölcs fogalma alá lehet sorozni, hacsak kötelmi jogviszony alapján más nem szerzi meg.
Ha a birtokos rosszhiszemű, vagyis ha a birtok szerzésekor tudta vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudta, vagy pedig ha az elválásig értesült róla, hogy a tulajdon vagy a dolgot terhelő haszonvételi jog őt nem illeti meg, vagy hogy a dolgot terhelő korlátolt dologi jogon más van a gyümölcsszedésre jogosítva, az elvált gyümölcsök és egyéb alkotórészek tulajdonát az elválással nem szerzi meg.
A jóhiszemű birtokos joga fennmarad akkor is, ha a birtokot akaratán kívül elveszti, de egy év alatt indított keresettel vagy egy év alatt per nélkül visszaszerzi.
596. § Ha a tulajdonos vagy az, aki korlátolt dologi jog vagy jóhiszemű birtoklás alapján jogosult a gyümölcsök és egyéb alkotórészek elsajátítására, az elsajátítást haszonbérlet vagy más kötelmi jogviszony útján másnak engedi át, az elvált természeti gyümölcsök és egyéb elvált alkotórészek tulajdonát az átvevő szerzi meg, még pedig ha a dolog birtoka is át volt reá ruházva, már az elválással, ellenkező esetben csak a gyümölcsök és egyéb alkotórészek birtokbavételével. Ugyanez áll akkor is, ha a haszonbérlet vagy más kötelmi jogviszony alapján ekként jogosult a jogát ugyanily módon másnak tovább átengedi.
Aki haszonbérleti szerződéssel vagy más kötelmi jogviszony alapján kötelezve van az elsajátítás jogának átengedésére, az átengedett jogot nem is vonhatja vissza addig, amíg az átvevő fél a dolognak reá átruházott birtokában van.
597. § Az előbbi § szabályai akkor is irányadók, ha az elsajátítás jogát átengedő fél az átengedésre nem volt jogosítva, kivéve ha az átvevő fél rosszhiszemű volt vagyis a dolog birtokának átruházásakor, és ha a birtokot nem ruházták reá, a gyümölcsök és egyéb alkotórészek birtokbavételekor a jogosultság hiányát tudta vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudta vagy a jogosultság hiányáról a gyümölcsök és egyéb alkotórészek elválásáig értesült.
598. § Ha valaki idegen ingó dolog feldolgozásával vagy egyéb módon átalakításával a maga számára új ingó dolgot állít elő, az új dolog tulajdonát az átalakító szerzi meg, ha munkájának értéke nagyobb a feldolgozott vagy átalakított anyag értékénél; ellenkező esetben az új dolog az anyag tulajdonosáé.
Ha az átalakító rosszhiszeműen járt el, vagyis ha a munka kezdetén tudta vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudta, hogy az anyag nem az övé, vagy ha erről utóbb oly időben értesült, amikor az előbbi állapotot még aránytalan károsodás nélkül vissza lehetett volna állítani, az új dolog az anyag tulajdonosáé, kivéve ha a munka értéke az anyag értékét tetemesen meghaladja.
Átalakítás az írás, rajz, festés, nyomtatás, vésés és a felületnek minden más ilynemű megmunkálása is.
599. § Ha az új dolog tulajdonát az átalakító szerzi meg, harmadik személynek az anyagot terhelő joga megszűnik.
Ha az új dolog tulajdona az anyag tulajdonosáé, az anyagot terhelő jog az új dolog terhe lesz.
600. § Ha különböző tulajdonosok ingó dolgait úgy egyesítik, vagy összekeverés, összeolvasztás útján vagy egyéb módon úgy vegyítik össze egymással, hogy egységes dolog alkotórészeivé válnak vagy pedig azokat egyáltalában nem vagy lényeges kár vagy aránytalan munka és költség nélkül nem lehet többé egymástól elválasztani, az ekként keletkezett dolog az eddigi tulajdonosok közös tulajdona lesz annak az értéknek arányában, amely értékük volt az egyesített vagy összevegyített dolgoknak az egyesítés vagy összevegyítés idejében.
Ha azonban az egyesített vagy összevegyített dolgok egyikét a másikkal szemben értékénél, minőségénél, gazdasági céljánál és az eset egyéb körülményeinél fogva főalkotórésznek kell tekinteni, az egyesítéssel vagy összevegyítéssel keletkezett dolog egyedül a főalkotórész tulajdonosáé lesz.
Ezek a szabályok irányadók ingó dolgoknak véletlen összekeveredése, összeolvadása vagy összevegyülése esetében is.
601. § Ha az egyesítéssel vagy összevegyítéssel keletkezett dolog közös tulajdonná lesz, harmadik személynek az egyesített vagy összevegyített külön dolgokat terhelő jogai a külön dolgok helyébe lépő tulajdoni hányadokra mennek át.
Ha az egyik dolgot jog terheli és az egyesítéssel vagy összevegyítéssel keletkezett dolog a másik dolog tulajdonosáé lesz, a dolgot terhelő jog megszűnik. Ellenben a dolgot terhelő jog mint teher az egyesítéssel vagy összevegyítéssel keletkezett dologra száll át, ha ez a terhelt dolog tulajdonosáé lesz.
602. § A tulajdonos és a harmadik személy, aki e szabályok alapján jogát elveszti, az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint pénzbeli megtérítést követelhet attól, akinek javára a jogváltozás beállott.
A tiltott cselekményért való felelősség, a költségmegtérítés kötelezettsége, valamint az elvitel joga érintetlen marad.
603. § Elbirtoklás útján megszerzi az ingó dolog tulajdonát, aki az ingót sajátjaként harminckét éven át szakadatlanul birtokában tartja, kivéve ha a birtokot rosszhiszemben szerezte meg.
Rosszhiszemű szerző az, aki bűncselekménnyel vagy vétkesen tilos önhatalommal jutott a dolog birtokába.
604. § Az elbirtoklás már három év elteltével bekövetkezik, ha a birtokos a birtokot oly átruházás útján szerezte, amely a tulajdon megszerzésére csak azért nem vezetett, mert jogalapja a megkívánt jogügyleti alak hiánya miatt érvénytelen volt, vagy mert az ingó dolgot nem a tulajdonostól szerezte és szerzése ingyenes volt vagy oly ingóra vonatkozott, amelynek birtokát tulajdonosa erőszak vagy fenyegetés következtében vagy egyébként akaratán kívül vesztette el.
Ezen az alapon nem szerez tulajdont, aki birtokának szerzésekor tudja vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy a dolog nem az átruházó tulajdona, vagy aki erről utóbb a három éves elbirtoklás idejének eltelte előtt értesül.
605. § A birtoklás idejének számítására, az elbirtoklás nyugvására és félbeszakadására megfelelően ugyanaz áll, mint az ingatlan elbirtoklása tekintetében.
606. § Az ingó tulajdonának elbirtoklásával megszűnnek harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az elbirtokló birtokának megszerzése előtt keletkeztek és amelyekre nézve az elbirtoklás ideje az előbbi § megfelelő alkalmazásával szintén eltelt, kivéve ha az elbirtokló a harmadik személy jogáról a birtok szerzésekor tudott vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott vagy ha e jog fennállásáról utóbb az elbirtoklás idejének eltelte előtt értesült.
607. § Ingó dolog tulajdona megszűnik, ha a tulajdonos a dolog birtoklását abbanhagyja azzal a szándékkal, hogy tulajdonjogáról lemond.
608. § A dolgokat a törvényben meghatározott korlátolt dologi jogokkal lehet terhelni.
Hogy ezenfelül mennyiben lehet jog vagy vagyon is ily terhelés tárgya, azt a törvény külön határozza meg.
609. § Telki szolgalomnál fogva valamely telek akként szolgál (szolgáló telek) más telek előnyére (uralkodó telek), hogy az uralkodó telek mindenkori tulajdonosa a szolgáló teleknek egyes tekintetekben hasznát veheti (tevőleges telki szolgalom), vagy hogy az uralkodó telek mindenkori tulajdonosának javára a szolgáló telken bizonyos cselekményektől vagy a tulajdonból folyó valamely jog gyakorlásától tartózkodni kell (nemleges telki szolgalom).
610. § Telki szolgalom a szolgáló teleknek csak oly megterhelésében állhat, amely az uralkodó telek használására előnyös; az ebből eredő mértéken túl a szolgalom tartalmát nem lehet kiterjeszteni.
611. § Telki szolgalom jogügyleti megalapításához szükséges, hogy a felek a telki szolgalom megalapításában megegyezzenek és hogy a telki szolgalmat az uralkodó telek mindenkori tulajdonosa javára a telekkönyvbe bejegyezzék.
A szolgáló telek tulajdonosának a telki szolgalom megalapításába beleegyező jognyilatkozata vagy oly szerződése érvényességéhez, amellyel a megalapításra kötelezettséget vállal, okirat szükséges.
612. § A tulajdonos saját telkén másik telkének előnyére is alapíthat telki szolgalmat.
A megalapításhoz ilyen esetben az szükséges, hogy a tulajdonos a telekkönyvi hatóságnál a telki szolgalom megalapítására irányuló nyilatkozatot terjesszen elő és hogy a telki szolgalmat az uralkodó telek mindenkori tulajdonosa javára a telekkönyvbe bejegyezzék.
Az így alapított telki szolgalom a szolgáló telekre intézett végrehajtás esetében figyelmen kívül marad mindaddig, amíg mind az uralkodó, mind a szolgáló telek tulajdonosa ugyanegy személy.
613. § Ha a tulajdonos egyik telkén vagy telkének egyik részén másik telkének vagy telke másik részének előnyére szolgáló olyan építmény vagy szerelvény van, amely a telki szolgalom gyakorlásához szükséges, és a tulajdonos egyik telkének vagy telke egyik részének tulajdonát az építmény vagy szerelvény eltávolítása nélkül másra átruházza, kétség esetében azt kell tartani, hogy az átruházás az építménynek vagy szerelvénynek megfelelő telki szolgalom megalapításának kötelezettségével történt.
Ugyanez a szabály megfelelően irányadó a végintézkedésen alapuló juttatásokra is.
614. § Az uralkodó telek tulajdonának megszerzésével a telki szolgalom is átszáll az új tulajdonosra.
Telki szolgalmat az uralkodó telek tulajdona nélkül nem lehet átruházni.
615. § Elbirtoklás útján meg lehet szerezni a telki szolgalmat harminckét évi szakadatlan birtoklással.
Telki szolgalom birtokosa csak az uralkodó telek birtokosa lehet.
Az elbirtokláshoz szükséges, hogy a birtokos a telki szolgalom tartalmát szolgalomszerűen jogképen gyakorolja.
Erőszakkal vagy a szolgáló telek tulajdonosának tudtán kívül mintegy lopva, avagy szivességből vagy meghatározott időre vagy visszavonásig adott engedelmével gyakorolt birtoklás nem vezet elbirtokláshoz.
616. § Az elbirtoklás idejének számítása, az elbirtoklás nyugvása és félbeszakadása tekintetében az ingatlan elbirtoklására vonatkozó szabályoknak megfelelő alkalmazásán felül a következő rendelkezések irányadók.
Nemleges telki szolgalom elbirtoklása csak akkor veszi kezdetét, ha a szolgáló telek tulajdonosa az uralkodó telek tulajdonosának tiltakozására a szolgalommal ellenkező cselekményt vagy joggyakorlást abbanhagyja, és csak akkor nyer befejezést, ha az abbanhagyástól kezdve az elbirtoklás ideje eltelt anélkül, hogy a szolgáló telek tulajdonosa a szolgalommal ellenkező cselekményt vagy joggyakorlást folytatta volna.
Az elbirtoklás félbeszakad, ha a szolgalom gyakorlása egy évnél hosszabb ideig, amennyiben pedig a szolgalom gyakorlására csak egy évnél hosszabb időközökben nyílik alkalom, az előforduló alkalommal szünetel.
617. § Ha közös tulajdonban álló ingatlant a közösség megszüntetésével természetben megosztanak, a bíróság ítélettel alapíthat telki szolgalmat a megosztott ingatlan egyik részén a másik rész előnyére, amennyiben az ennek használásához elkerülhetetlenül szükséges.
618. § A telki szolgalomnak jogügylettel megszüntetéséhez a jogosultnak a telekkönyvi hatóságnál előterjesztett vagy a szolgáló telek tulajdonosához írásban intézett lemondó nyilatkozata és a szolgalom telekkönyvi kitörlése szükséges.
619. § A telki szolgalom megszűnik, ha harminckét éven át nem gyakorolják.
Oly tevőleges telki szolgalom, amelynek gyakorlására csak egy évnél hosszabb időközökben nyílik alkalom, nemgyakorlás által csak akkor szűnik meg, ha a gyakorlásnak első ízben történt elmaradása óta a gyakorlásra még legalább három ízben nyílt alkalom és a harminckét év eltelt anélkül, hogy a szolgalmat bármelyik alkalommal gyakorolták volna.
Nemleges telki szolgalom nemgyakorlás által akkor szűnik meg, ha a szolgáló telek tulajdonosa a jogosult tudtával oly cselekményt visz véghez vagy oly jogot gyakorol, amely a nemleges telki szolgalommal ellenkezik, és az első cselekménytől vagy joggyakorlástól harminckét év eltelt anélkül, hogy a jogosult szolgalmi jogát bírói úton érvényesítette volna.
Egyebekben a nemgyakorlás idejének számítására és félbeszakadására az ingatlan elbirtoklásának szabályai megfelelően irányadók.
620. § A jogosult mindent tehet, ami a telki szolgalom fenntartásához és gyakorlásához tartozik; de a szolgáló telek tulajdonosának érdekét lehetőén kímélve kell a szolgalmat gyakorolnia.
A szolgáló telek tulajdonosának tartózkodnia kell minden olyan intézkedéstől, amely a szolgalom gyakorlását akadályozza.
621. § A telki szolgalom tartalma tekintetében a telekkönyvi bejegyzés irányadó.
Amennyiben azonban a telekkönyvi bejegyzésből világosan ki nem tűnik, a szolgalom tartalmát a bejegyzés alapjául szolgált okiratból és a szolgalom gyakorlásának hosszabb időn át békésen és jóhiszeműen folytatott módjából lehet megállapítani.
622. § Ha a telki szolgalom gyakorlásához a szolgáló telken valamely építmény vagy szerelvény tartozik, ezt a jogosult köteles jókarban tartani, amennyiben a szolgáló telek tulajdonosának érdeke megkívánja. Ki lehet azonban kötni, hogy az építményt vagy a szerelvényt a szolgáló telek tulajdonosa legyen köteles fenntartani, amennyiben ezt a jogosult érdeke megkívánja.
Ha az építmény vagy a szerelvény közös használatra szolgál, fenntartásának terhét érdekeltségük arányában a szolgáló és az uralkodó telek tulajdonosa közösen viseli; de ki lehet kötni, hogy a fenntartás csak egyiküket terhelje.
Az ily kikötéseken alapuló fenntartási kötelezettségre a telki teher szabályait kell megfelelően alkalmazni.
623. § Ha a telki szolgalom gyakorlása a szolgáló teleknek csak egy részére szorítkozik és az eddigi helyen a szolgalom gyakorlása a tulajdonosra különösen terhes, a szolgáló telek tulajdonosa követelheti, hogy a szolgalom gyakorlása az ő költségén, amelyet előlegezni is köteles, a teleknek a jogosultra nézve nem kevésbé alkalmas más helyére helyeztessék át. Ez áll akkor is, ha a szolgalom gyakorlásának helyét jogügylet határozza meg vagy az a telekkönyvben is fel van tüntetve.
624. § Ha a telki szolgalom gyakorlásának módja a szolgáló telek tulajdonosára nézve különösen terhes és a szolgalom gazdasági célját a terhelést megkönnyítő változtatással is az addigi mértékben lehet elérni, a szolgáló telek tulajdonosa követelheti, hogy a telki szolgalom gyakorlásának módját az ő költségén, amelyet előlegezni is köteles, megfelelően változtassák meg.
625. § Ha ugyanazt a telket ugyanazon a telekkönyvi ranghelyen több telki szolgalom, vagy telki szolgalom és egyébnemű haszonvételi jog terheli és ezek a jogok egymás mellett vagy épen nem vagy egész terjedelmükben nem gyakorolhatók: mindegyik jogosult követelheti a gyakorlásnak oly szabályozását, amely valamennyi jogosult érdekének a méltányosság szerint leginkább megfelel.
A szabályozás a jogosultak külön jogutódaival szemben csak akkor hatályos, ha a telekkönyvben be van jegyezve, vagy ha a jogutód a szabályozásról saját jogának szerzésekor tudott, avagy ha szerzése ingyenes volt.
626. § Ha az uralkodó telket felosztják, a telki szolgalom fennmarad mindegyik rész tulajdonosa javára; ezek azonban a felosztás után a telki szolgalmat kétség esetében csak úgy gyakorolhatják, hogy a szolgáló telek tulajdonosára ne váljék terhesebbé.
Ha a szolgalom az uralkodó telek felosztása után csak egy részének szolgál előnyére, a szolgáló telek tulajdonosa a többi részre nézve a szolgalom megszüntetését követelheti.
627. § A szolgáló telek felosztása esetében a telki szolgalom rendszerint mindegyik részen fennmarad.
Ha azonban a telki szolgalom gyakorlása a felosztott szolgáló teleknek csak egy részére szorítkozott, annak a résznek tulajdonosa, amelyre a szolgalom gyakorlása nem terjed ki, saját részének a szolgalomtól mentesítését követelheti, amennyiben a mentesítés a szolgalom biztonságát nem veszélyezteti.
628. § Akinek gyalogút-szolgalma van, az a szolgáló telken át járhat és terheket gyalogszerrel szállíthat.
Szekérút-szolgalmánál fogva a jogosult a szolgáló telken bármilyen járművel vagy bármilyen állaton közlekedhetik és terheket szállíthat; marhát vagy más állatot csapatosan nem hajthat.
Marhacsapáson a jogosult marhát vagy más állatot csapatosan hajthat, gyalogszerrel járhat és terheket vihet; de azt szekérútként nem használhatja. A szolgalomra jogosult az állat átcsapásának meggátlására a marhacsapás szélein kerítést állíthat, amennyiben ez a tulajdonos érdekének lényeges sérelme nélkül lehetséges.
A gyalogútat és a szekérútat az uralkodó telek birtokosán felül mindazok használhatják, akik az uralkodó telekre vagy onnan máshová jogosan járnak.
629. § Ha a szolgáló telken az útszolgalom helye vagy szélessége meghatározva nincsen, mind a szolgáló, mind az uralkodó telek tulajdonosa követelheti a másik féllel szemben a helynek vagy a szélességnek méltányos meghatározását.
630. § Ha a szolgalom abban áll, hogy gerendát, fedélfát vagy más efféle szerelvényt szabad a szomszéd falába illeszteni, ez magában foglalja a beillesztett gerenda, fedélfa vagy más efféle szerelvény kijavításának és kicserélésének jogát is.
631. § Ha a szolgalom abban áll, hogy a jogosult a szomszéd építményét a saját építményével megterhelheti, a szomszéd eltérő rendelkezés hiányában köteles az alapépítményt fenntartani, amennyiben ez a szolgalom gyakorlására szükséges. E kötelezettségre a telki teher szabályait kell megfelelően alkalmazni.
632. § A világosság szolgalma abban áll, hogy nem szabad a szolgáló telken a világosságot elfogni attól a helytől, amelynek előnyére a világosságot a szolgalom biztosítja.
633. § A kilátás szolgalma abban áll, hogy tilos a szolgáló telken mindaz, ami a szolgalommal biztosított kilátást meghiúsítja vagy lényegesen korlátozza.
634. § Az ablakszolgalom a szomszéd telkére nyíló ablak nyitására és fenntartására ad jogot. A szomszédnak nem szabad az ablaktól a világosságot vagy a levegőt elfogni. A kilátás szolgalmát külön kell megszerezni.
A jogosult köteles gondoskodni, hogy az ablaknyíláson át a szolgáló telekre jutni ne lehessen.
635. § Pinceszolgalomnál fogva a pince más telek alá terjedhet, mint amelyre nyílik.
A pincét nem szabad a szolgáló telek alatt kitágítani vagy meghosszabbítani e telek tulajdonosának beleegyezése nélkül.
636. § Akit telki szolgalmában háborítanak, az a háborítótól a háborítás megszüntetését, és ha ismétléstől lehet tartani, a további háborítás bírói eltiltását követelheti.
637. § A telki szolgalom birtokosát a dolog birtokának védelmére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával a birtokvédelem is megilleti az ellen, aki őt a szolgalom gyakorlásában gátolja vagy egyébként háborítja.
638. § Haszonélvezetnél fogva valamely dolog, jog vagy vagyon akként szolgál meghatározott személy javára, hogy a jogosult, amennyiben a törvényből vagy a felek rendelkezéséből más nem következik, a haszonélvezet tárgyának minden gyümölcsét szedheti és egyéb hasznait élvezheti.
639. § Egyes hasznokat a haszonélvezet alól ki lehet venni.
A dologban talált kincsre a haszonélvezet nem terjed ki.
640. § Haszonélvezet jogügyleti megalapításához a feleknek erre irányuló megegyezése és ezenfelül ingó dolog tekintetében a dolog birtokának átruházása, ingatlan vagy telekkönyvben bejegyzett korlátolt dologi jog tekintetében a haszonélvezetnek telekkönyvi bejegyzése szükséges; jog haszonélvezetének megalapítása a jog átruházásának szabályai szerint, vagyon haszonélvezetének megalapítása pedig a vagyonhoz tartozó egyes tárgyak haszonélvezetének megalapításával megy végbe.
Ingó dolog haszonélvezetének jogügyleti megalapítására egyebekben az ingó tulajdonának átruházására vonatkozó szabályok megfelelő értelemben irányadók. Harmadik személy jogával terhelt ingó dolgon jóhiszeműen szerzett haszonélvezet megelőzi, de nem szünteti meg a harmadik személy jogát.
Ingatlan vagy telekkönyvben bejegyzett korlátolt dologi jog tekintetében a tulajdonosnak a haszonélvezet megalapításába beleegyező jognyilatkozata vagy oly szerződése érvényességéhez, amellyel a megalapításra kötelezettséget vállal, okirat szükséges.
Bemutatóra szóló papír, üres hátirattal ellátott forgatható papír és nem kötményezett pénzintézeti betéti könyv haszonélvezetének megalapításához a felek megegyezése mellett elegendő a papírnak vagy a betéti könyvnek közös birtokba bocsátása.
Át nem ruházható jogon haszonélvezetet nem lehet alapítani.
641. § A haszonélvezetet nem lehet átruházni.
A haszonélvezet tárgyát azonban bérbe vagy haszonbérbe lehet adni, általában a haszonélvezet gyakorlását másnak át lehet engedni.
642. § A haszonélvezet megszűnik a jogosult halálával, és ha jogi személy a jogosult, a jogi személy megszűntével.
643. § A haszonélvezetnek jogügylettel megszüntetéséhez a haszonélvező lemondó nyilatkozata, ingatlan vagy telekkönyvben bejegyzett korlátolt dologi jog haszonélvezete tekintetében ezenfelül a haszonélvezet telekkönyvi kitörlése is szükséges.
A lemondó nyilatkozatot ingó dolog haszonélvezete tekintetében a tulajdonoshoz, jog haszonélvezete tekintetében a haszonélvezet tárgyául szolgáló jog jogosultjához vagy helyettük a haszonélvezet megalapítójához kell intézni.
Ingatlan vagy telekkönyvben bejegyzett korlátolt dologi jog haszonélvezete tekintetében a lemondó nyilatkozatot a telekkönyvi hatóságnál kell előterjeszteni vagy pedig ingatlan haszonélvezete tekintetében a tulajdonoshoz, telekkönyvben bejegyzett jog haszonélvezete tekintetében a haszonélvezet tárgyául szolgáló jog jogosultjához vagy helyettük a haszonélvezet megalapítójához írásban kell intézni.
644. § Ingó dolog és telekkönyvben be nem jegyzett jog haszonélvezete megszűnik, ha az ingó dolog tulajdonával vagy a telekkönyvben be nem jegyzett joggal egy személyben egyesül. Amennyiben azonban fennmaradását a tulajdonosnak vagy a telekkönyvbe be nem jegyzett jog jogosultjának jogos érdeke kívánja, annyiban a haszonélvezet az egyesülés után is fennmarad.
645. § A haszonélvezőnek joga van a dolog birtokára s a haszonélvezet idejére eső gyümölcsök szedésére és egyéb hasznok élvezetére.
A haszonélvező jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni.
646. § A haszonélvező jogosítva van a haszonélvezet tárgyainak mibenlétét, állapotát és minőségét szakértővel saját költségén bíróság útján megállapíttatni. Ez a jog a tulajdonost is megilleti.
Ha a haszonélvezet tárgya árutár vagy más dologösszesség vagy pedig vagyon, a tulajdonos és a haszonélvező kölcsönösen követelhetik, hogy a másik a leltár felvételében közreműködjék.
647. § A haszonélvező köteles a haszonélvezet tárgyául szolgáló dolog eddigi gazdasági rendeltetését fenntartani. Nem szabad a dolgot átalakítania vagy lényegesen megváltoztatnia.
648. § A haszonélvező köteles a haszonélvezet tárgyának fenntartásáról gondoskodni. Javítások és helyreállítások csak annyiban terhelik, amennyiben a rendes fenntartás körébe esnek.
649. § Ha rendkívüli javítás vagy helyreállítás vagy előre nem látható veszély elhárítása végett a dolog védelmére valamely intézkedés mutatkozik szükségesnek, a haszonélvező köteles erről a tulajdonost haladéktalanul értesíteni és a szükséges munkálatokat, valamint ingatlan haszonélvezete esetében a rendes gazdálkodás korlátai között a földalkotórészek felhasználását is megengedni, amennyiben ezek a haszonélvezőt megillető gyümölcsök közé nem tartoznak. Amennyiben a rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatok következtében a haszonélvezet jövedelmezősége emelkedett, ez emelkedés erejéig a haszonélvező köteles a beruházott tőke kamatait a tulajdonosnak megfizetni.
Ha a tulajdonos maga nem végzi a szükséges rendkívüli javítást vagy helyreállítást, ezt a tulajdonos költségére a haszonélvező végezheti úgy, hogy ingatlan haszonélvezete esetében erre a célra a rendes gazdálkodás korlátai között felhasználhatja az előbbi bekezdésben megjelölt földalkotórészeket is.
650. § Ha a haszonélvezet tárgyául szolgáló dolog teljesen elpusztul, a tulajdonos nem köteles az elpusztult dolgot helyreállítani. Ha helyreállítja, a haszonélvezet feléled.
Kisajátítás és biztosítás esetében, általában oly esetben, amelyben az elpusztult dologért megtérítés jár, a megtérítés követelése lép a haszonélvezet tárgyának helyébe.
Biztosítás esetében mind a haszonélvező, mind a tulajdonos követelheti, hogy a kár fejében fizetett összegből a dolgot helyreállítsák vagy pótolják, amennyiben ez a rendes gazdálkodásnak megfelel. A tulajdonos a helyreállítást vagy a pótlást maga végezheti vagy erre a célra a haszonélvezőnek engedheti át a biztosítási összeget.
651. § A tulajdonos és a haszonélvező közötti viszonyban a haszonélvezőt terhelik a haszonélvezet tárgyán nyugvó azoknak a tőketartozásoknak kamatai, amelyek azt már a haszonélvezet megalapításakor terhelték, továbbá - az ily kamatokhoz hozzászámított tőketörlesztő részleteket kivéve - az egyéb ilyen, visszatérő időszakokban lerovandó szolgáltatások, valamint az adók és - a tárgy tőkeértékén fekvő rendkívüli terhek kivételével - az egyéb közterhek, amennyiben a haszonélvezet idejére esnek és a haszonélvezet értékét meg nem haladják.
652. § A haszonélvező köteles a haszonélvezet tárgyát a haszonélvezet idejére saját költségén tűzkár és egyéb kár esetére a tulajdonos javára biztosíttatni, amennyiben a biztosítást a rendes gazdálkodás megkívánja.
Ha a haszonélvezet tárgya már a haszonélvezet kezdetén biztosítva volt, a biztosítási díjnak a haszonélvezet idejére eső része a haszonélvezőt terheli, amennyiben a biztosításra köteles lenne.
Ha a dolog elpusztul vagy más kár esik benne, a haszonélvező köteles a tulajdonost haladéktalanul értesíteni.
653. § Ha a haszonélvezet egyenlő rangsorban más haszonélvezettel vagy egyébnemű haszonvételi joggal együtt terheli a haszonélvezet tárgyát és ezeket a jogokat egymás mellett épen nem vagy egész terjedelmükben nem lehet gyakorolni: mindegyik jogosult követelheti a gyakorlásnak oly szabályozását, amely valamennyi jogosult érdekének a méltányosság szerint leginkább megfelel.
Ingatlan vagy ingatlant terhelő korlátolt dologi jog tekintetében a szabályozás a jogosultnak külön jogutódaival szemben csak akkor hatályos, ha a telekkönyvben be van jegyezve vagy ha a jogutód a szabályozásról a saját jogának szerzésekor tudott vagy ha szerzése ingyenes volt.
654. § A tulajdonos a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizheti és a haszonélvezőnek minden olyan intézkedése és egyéb cselekménye ellen tiltakozhatik, amellyel jogain túlterjeszkedik.
655. § A tulajdonos a haszonélvezőtől biztosíték adását követelheti, ha a haszonélvező vagy az, akinek a haszonélvező a haszonélvezet gyakorlását átengedte, az ő jogait jelentős mértékben veszélyezteti.
Nem lehet biztosítékadást követelni attól, aki a haszonélvezet tárgyát a haszonélvezet fenntartásával ingyenesen juttatta a tulajdonosnak.
656. § Ha a haszonélvező a bíróság által megszabott megfelelő határidő alatt nem ad biztosítékot, vagy ha a haszonélvező vagy az, akinek a haszonélvező a haszonélvezet gyakorlását átengedte, a tulajdonos jogait jelentékeny mértékben sérti és a haszonélvezet jogellenes gyakorlását a tulajdonos tiltakozása ellenére abban nem hagyja, a tulajdonos biztosítékadás helyett kérheti, hogy a bíróság a haszonélvezet gyakorlását zárgondnokra bízza.
A zárgondnok jogállása ugyanaz, mint végrehajtás esetében az ingatlan kezelésére kirendelt zárgondnoké. Zárgondnok maga a tulajdonos is lehet.
A zárgondnokságot meg kell szüntetni, ha biztosítékadásra kötelezés esetében a haszonélvező utólag megadja a biztosítékot.
657. § Jog haszonélvezete esetében tulajdonos helyett azt a személyt kell érteni, akit a haszonélvezet tárgyául szolgáló jog illet.
658. § Ha a haszonélvezet tárgya ingatlan, a haszonélvező jogosítva van az ingatlan gazdasági rendeltetésének lényeges változtatása nélkül kő, homok, agyag, tőzeg és egyéb földalkotórészek nyerése végett új műveket felállítani.
659. § Ha ingatlan felszereléssel együtt tárgya a haszonélvezetnek, a haszonélvező a felszereléshez tartozó dolgokról a rendes gazdálkodás korlátai között rendelkezhetik.
A felszerelésben beállott közönséges fogyást és a felszerelésből a rendes gazdálkodás szabályai szerint kivált egyes dolgokat a haszonélvező pótolni köteles. A pótlással az új dolgok annak a tulajdonaivá lesznek, akié a felszerelés.
Ha a haszonélvező a felszerelést becsértékben vette át azzal a kötelezettséggel, hogy a haszonélvezet megszűntével becsértékben szolgáltatja vissza, a haszonélvező jogaira és kötelezettségeire ugyanazok a szabályok irányadók, mint az ingatlan haszonbérlőjére hasonló esetben (1545., 1546. §).
Ha a haszonélvező a felszerelés tárgyain rendelkező jogkörét túllépve enged jóhiszemű harmadik személynek jogot, a szerzőfél javára megfelelően alkalmazni kell a nem jogosult személytől jogot származtató jóhiszemű felek javára szóló szabályokat.
660. § Az előbbi § szabályai megfelelően irányadók abban az esetben is, ha árutár vagy elidegenítésre rendelt más dologösszesség tárgya a haszonélvezetnek.
661. § Ha erdő, bánya vagy földalkotórészek nyerése végett felállított más mű a haszonélvezet tárgya, a haszonélvező köteles a hasznok élvezésében az üzemtervhez alkalmazkodni.
Üzemterv hiányában vagy helytelensége esetében mind a tulajdonos, mind a haszonélvező követelheti, hogy a használat mértékét és a gazdálkodás módját közös költségen a rendes gazdálkodásnak megfelelő üzemtervvel állapítsák meg. A körülmények jelentékeny megváltoztával ugyancsak közös költségen az üzemterv megfelelő módosítását követelhetik.
662. § Ha a haszonélvező vihar, tűzvész, rovarpusztítás vagy más ily rendkívüli esemény miatt vagy a rendes gazdálkodás szabályai ellenére a megengedett mértéken túl élvezi a hasznokat, a mértéken túl szedett gyümölcsök tulajdonát is megszerzi ugyan, köteles azonban értéküket a haszonélvezet megszűntekor a tulajdonosnak megtéríteni s a megtérítésre neki eleve biztosítékot adni. A tulajdonos vagy a haszonélvező követelheti, hogy a megtérítendő összeget haladéktalanul a dolog helyreállítására fordítsák, amennyiben a rendes gazdálkodás megkívánja.
Ha a megtérítendő összeget nem fordították a dolog helyreállítására, a haszonélvező sem megtérítéssel, sem biztosítékadással nem tartozik annyiban, amennyiben a mértéken túli gyümölcsszedés az őt megillető későbbi hasznokat csorbította.
663. § Ha bánya, szerzői vagy szabadalmi jog vagy más oly gyümölcsöző dolog vagy jog a haszonélvezet tárgya, amelynek tőkeértéke a haszonélvezet rendes gyakorlásával is csökken és emiatt belátható időben elenyészik, a tulajdonos követelheti, hogy a haszonélvező a jövedelemből a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelő elhasználási alapot gyűjtsön.
A haszonélvezet megszűntével a tulajdonos az alap kiadását követelheti.
664. § Ha a haszonélvezet tárgya közös tulajdonban álló dolog egyik tulajdonostársának jutaléka, a haszonélvezőt azoknak a jogoknak gyakorlása illeti, amelyek a tulajdonközösség alapján a közös dolog kezelése és használása tekintetében a tulajdonostársat megilletik.
A közösség megszüntetését a tulajdonostárs és a haszonélvező csak közösen követelheti és ily követelést csak mind a kettőjük ellen lehet érvényesíteni.
A közösség megszűnte esetében a haszonélvezőt a tulajdonostárs jutalékának helyébe lépő tárgy haszonélvezete illeti.
665. § Ha természeténél fogva elhasználható dolog a haszonélvezet tárgya, a haszonélvező a dolog tulajdonosává lesz; köteles azonban a haszonélvezet megszűntekor a haszonélvezet megalapítójának megtéríteni azt az értéket, amely értéke a dolognak a haszonélvezet megalapításakor volt. Mind a megalapító, mind a haszonélvező jogosítva van ezt az értéket saját költségén a bíróság közbenjöttével szakértők által megállapíttatni. A megalapító a haszonélvezőtől biztosíték adását követelheti, ha az érték megtérítésére irányuló követelése veszélyeztetve van.
666. § Ha a haszonélvezetnek oly jog a tárgya, amelynél fogva valaminek szolgáltatását lehet követelni, a haszonélvező és a szolgáltatásra kötelezett közötti jogviszonyra megfelelően azok a szabályok irányadók, amelyek a jog átruházásának esetében a jog megszerzője és a kötelezett közötti jogviszonyra állanak.
667. § Követelés haszonélvezője jogosítva van a követelést behajtani, és ha az esedékességhez a hitelező felmondása szükséges, felmondani; másként a követelésről nem rendelkezhetik.
A haszonélvező a követelés kellő behajtásáért felel.
Az adós teljesítésével a szolgáltatás tárgyát a hitelező szerzi meg; a haszonélvező azonban rajta egyidejűleg haszonélvezetet szerez.
Ha a szolgáltatás tárgya természeténél fogva elhasználható dolog, a haszonélvező szerzi meg a tulajdont. Az ilyen dolog haszonélvezetére vonatkozó szabályok (665. §) ebben az esetben is állanak.
668. § Ha a haszonélvezet tárgya kamatozó követelés, azt a hitelező és a haszonélvező csak közösen, az adós pedig csak mindkettőjükkel szemben mondhatja fel.
A tőkét a haszonélvező és a hitelező csak közösen veheti fel; de bármelyikük maga is követelheti, hogy az adós a tőkét közösen mindkettőjük kezéhez fizesse meg vagy a haszonélvezettel terhelten a hitelező javára helyezze bírói letétbe.
Mind a haszonélvező, mind a hitelező követelheti, hogy a behajtott tőkét újból gyümölcsözően helyezzék el a haszonélvezetnek egyidejű megalapításával.
Amennyiben a követelés behajtásához, felmondásához, veszély esetében biztosításához vagy a behajtott tőke elhelyezéséhez a haszonélvezőnek és a hitelezőnek közös közreműködése szükséges, egymás irányában kölcsönösen kötelesek a közreműködésre.
669. § Ha bemutatóra szóló papír vagy üres hátirattal ellátott forgatható papír a haszonélvezet tárgya, a papírnak és a szelvényutalványnak, valamint a még le nem járt kamat-, járadék- vagy osztalékszelvényeknek birtokára a haszonélvező csak a tulajdonossal közösen van jogosítva; a már lejárt szelvények birtoka a haszonélvezőt egyedül illeti.
Mind a tulajdonos, mind a haszonélvező követelheti a papírnak, a szelvényutalványnak és a le nem járt szelvényeknek bírói letétbe helyezését oly megkötéssel, hogy a kiszolgáltatás tekintetében az előbbi bekezdés szabályainak megfelelően kell eljárni. A haszonélvező a bírói letétbe helyezés helyett követelheti, hogy az említett papírokat a megjelölt korlátozással a gyámoltak pénzének elhelyezésére alkalmas pénzintézetnél helyezzék el.
A haszonélvező kívánságára a szelvényutalványt és a le nem járt szelvényeket is biztosítékadás mellett a haszonélvezőnek kell kiadni.
Egyebekben az ilyen követelések beszedésére, a beváltott papír értékének gyümölcsöző elhelyezésére s a rendes vagyonkezelés szerint szükséges intézkedések tekintetében a tulajdonos és a haszonélvező közreműködésére az előbbi § rendelkezései irányadók.
Ha a papír árutárhoz vagy elidegenítésre rendelt más dologösszességhez tartozik, a jelen § rendelkezései helyett az ily dologösszesség haszonélvezetének szabályai irányadók (660. §).
670. § Az előbbi § szabályai megfelelően akkor is állanak, ha nem kötményezett pénzintézeti betéti könyv a haszonélvezet tárgya.
671. § Ha haszonélvezet tárgyát alkotó értékpapír tulajdonosa az értékpapír alapján új kibocsátású részvény elővásárlására, nyereményre vagy egyéb rendkívüli vagyoni előnyre szerez jogot, a haszonélvezet kiterjed a szerzett új vagyoni előnyre irányuló követelésre. Az új vagyoni előny tőkének számít.
Új részvény elővásárlási jogának gyakorlása vagy értékesítése tekintetében a rendelkezés joga a tulajdonosnak és a haszonélvezőnek egymásközti viszonyában az értékpapír tulajdonosát illeti. Ha a tulajdonos a rendelkezést megtagadja vagy kellő időben nem rendelkezik, a rendelkezés joga a haszonélvezőre száll át.
Amennyiben az értékpapír tulajdonosa az új részvény megszerzésére költekezett és ennek következtében a haszonélvezet jövedelmezősége emelkedett, ez emelkedés erejéig a haszonélvező köteles a beruházott tőke kamatait a tulajdonosnak megfizetni.
Ha az új részvény megszerzésére a haszonélvező költekezett, az értékpapír tulajdonosa köteles a beruházott összeget a haszonélvezőtől hozzá intézett felhívásra harminc nap alatt a haszonélvezőnek megtéríteni. Ha a tulajdonos e kötelességének nem felel meg, a haszonélvező a megszerzett új részvényt magának megtarthatja annak az értéknek egyidejű megtérítése ellenében, amely értéke volt a szerzés alapjául szolgáló elővásárlási jognak a jog gyakorlása idejében; a megtérített összeg az új részvény helyébe lép.
Egyebekben az ilyen új vagyontárgy haszonélvezetére a kamatozó követelés haszonélvezetének szabályait kell megfelelően alkalmazni.
672. § Haszonélvezettel terhelt jogot a haszonélvezetre kiterjedő hatállyal csak a haszonélvező hozzájárulásával lehet jogügylettel megszüntetni vagy a haszonélvező hátrányára megváltoztatni. A hozzájáruló nyilatkozatot ahhoz kell intézni, akinek javára szolgál. A telekkönyvben bejegyzett jogok tekintetében a hozzájáruló nyilatkozatot a telekkönyvi hatóságnál kell előterjeszteni, vagy pedig írásban ahhoz kell intézni, akinek javára szolgál. A hozzájárulást visszavonni nem lehet.
673. § Ha valakinek vagyona vagy vagyonának hányadrésze a haszonélvezet tárgya, a haszonélvezet megalapítójával szemben a haszonélvezet idejére és értékének erejéig a haszonélvezőt terheli a megalapító ellen már a megalapításkor fennállott tőkekövetelések kamatainak megfizetése és mindazoknak az egyéb visszatérő szolgáltatásoknak teljesítése, amelyeket rendes gazdálkodás szerint a vagyon jövedelmeiből szokás fedezni.
Mind a haszonélvező, mind a haszonélvezet megalapítója követelheti, hogy a megalapítónak már a megalapításkor fennállott ilyen vagy egyéb tartozásai a rendes gazdálkodásnak megfelelően a másiknak közreműködésével a hitelezők jogainak sérelme nélkül a haszonélvezet egyes tárgyaiból kielégíttessenek. A haszonélvező a haszonélvezet megalapítójának közreműködése nélkül jogosítva van a hitelezőt kielégíteni, ha a követelés tárgya a haszonélvezettel terhelt vagyonban természetben megvan, vagy ha a haszonélvezet megalapítójának közreműködésére veszély nélkül nem várhat.
674. § A vagyon haszonélvezője a haszonélvezet megalapítójának a megalapításkor fennálló tartozásaiért a hitelezőkkel szemben a megalapítóval egyetemlegesen felel. A haszonélvező és a haszonélvezet megalapítója között létrejött ellenkező megállapodás a hitelezőkkel szemben hatálytalan.
A haszonélvező felelőssége a haszonélvezet tárgyaira és a haszonélvezet alapján a megalapító ellen támasztható követelésekre szorítkozik, ha e vagyontárgyakat és követeléseket kimutatja és a hitelezőknek végrehajtás útján való kielégítésük céljára átengedi.
Oly elhasználható dolgok tekintetében, amelyeken a haszonélvező tulajdont szerez (665. §), a haszonélvezet megalapítójának megtérítés iránti követelése lép a haszonélvezet tárgyának helyébe; a haszonélvező azonban a hitelezők irányában kivánságukra azonnal köteles a megtérítést teljesíteni.
675. § A vagyon haszonélvezetének szabályai az örökség haszonélvezetére is állanak.
676. § A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező, valamint az, akinek a haszonélvező a haszonélvezet gyakorlását átengedte, köteles a haszonélvezet tárgyát a tulajdonosnak visszaszolgáltatni.
Hogy mezőgazdasági ingatlan vagy mezőgazdasági jószág haszonélvezője az ingatlant vagy a jószágot milyen állapotban köteles visszaszolgáltatni, erre nézve a haszonbérlőre vonatkozó szabályok (1547., 1548. §) megfelelően irányadók.
677. § Ha a haszonélvezet tárgya ingatlan és a haszonélvező az ingatlant a haszonélvezet tartamát meghaladó időre bérbe vagy haszonbérbe adta, a tulajdonos a haszonélvezet megszűnte után a felmondás törvényes határidejének megtartásával felmondhatja a bérletet vagy a haszonbérletet.
Ha a haszonélvezet a haszonélvező lemondása alapján szűnik meg, a tulajdonos felmondása a haszonélvezőnek oly bérlőjével vagy haszonbérlőjével szemben, akinek joga a telekkönyvben be van jegyezve, vagy akinek jogáról a tulajdonosnak a lemondás idejében tudomása van vagy csak súlyos gondatlanságból nincs tudomása, csak attól az időtől kezdve hatályos, amikor a haszonélvezet lemondás nélkül megszűnnék.
A bérlő vagy a haszonbérlő megfelelő határidő kitűzésével felhívhatja a tulajdonost, nyilatkozzék, akar-e a felmondás jogával élni. Ebben az esetben csak a határidő elteltéig lehet felmondani.
Egyebekben a haszonélvezet megszűntével a bérbeadott ingatlan elidegenítésének esetére megállapított szabályokat (1521-1527. §) kell megfelelően alkalmazni.
678. § Ha a haszonélvező a haszonélvezet tárgyára kötelezettségén túl költekezett, költségének megtérítését a haszonélvezet tárgyának visszaszolgáltatásakor megbízás nélküli ügyvivőként követelheti.
Ha a haszonélvezet tárgyát szerelvénnyel látta el, a szerelvényt elviheti; köteles azonban az előbbi állapotot saját költségén helyreállítani.
679. § A haszonélvező felelős a haszonélvezet tárgyának elpusztulásáért, rosszabbodásáért és az abban esett más kárért, hacsak ki nem mutatja, hogy a kár vétkessége nélkül állott elő.
Oly elhasznált tárgyak értékét, amelyek nem tartoznak a haszonélvezőt illető hasznok körébe, köteles megtéríteni.
A haszonélvező nem felel a dolog oly változásáért vagy rosszabbodásáért, amelyet a haszonélvezet rendes gyakorlása idéz elő.
680. § A haszonélvező a költekezésből eredő követelésének kiegyenlítéséig a haszonélvezet tárgyát visszatarthatja. Ingatlan visszatartására nincs joga; a haszonélvezet telekkönyvi bejegyzése azonban biztosítéki jelzálogjogot alapít meg a költekezésből eredő követelésére nézve.
681. § A tulajdonosnak a dolog rosszabbodásából, átalakításából vagy megváltozásából eredő követelései, valamint a haszonélvezőnek a költekezés megtérítésére és a szerelvény elvitelére irányuló követelései egy év alatt évülnek el.
Ez az idő a tulajdonos követelései tekintetében akkor kezdődik, amikor ő a dolgot visszakapja, a haszonélvező követelései tekintetében pedig a haszonélvezet megszűntekor.
682. § Ha a haszonélvező jogát megsértik vagy egyébként csorbítják, az ebből eredő követelésekre a tulajdonból folyó követelések tekintetében irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Ha harmadik személy a haszonélvezet tárgyára jogot támaszt vagy azon valamely jogot bitorol, a haszonélvező köteles erről a tulajdonost haladéktalanul értesíteni.
683. § A haszonélvező javára a haszonélvezet megalapítóját tulajdonosnak kell tekinteni, kivéve ha a haszonélvező tudja vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy az, aki a haszonélvezetet megalapítja, nem tulajdonos.
Ugyanez megfelelően áll, ha jog a haszonélvezet tárgya.
684. § Ha a telek nem más telek mindenkori tulajdonosának, hanem egyénileg meghatározott személynek javára van akként terhelve, hogy a jogosult a teleknek egyes tekintetekben hasznát veheti vagy arra nézve a telki szolgalomnak megfelelő egyéb jogot gyakorolhat, az ilyen jog a telket mint személyes szolgalom terheli (használat szolgalma).
685. § A használat mértékére kétség esetében a jogosult állásának vagy foglalkozásának megfelelő mindenkori személyes szükséglete irányadó. A telek minden egyéb haszna a tulajdonost illeti.
686. § A használat szolgalmát nem lehet átruházni. Ellenkező rendelkezés hiányában gyakorlását sem lehet másnak átengedni.
687. § A használat szolgalmának szerzésére és gyakorlására a szolgalom személyes jellegéből folyó eltérésekkel a telki szolgalmakra vonatkozó szabályokat, megszűnésére pedig a haszonélvezet megszűnésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
688. § A használat szolgalma abban is állhat, hogy a jogosult valamely épületet vagy épületrészt lakásul használhat (lakás szolgalma).
Ha a jogosultat a lakás használata a tulajdonos kizárásával illeti és joga nincs kifejezetten a saját személyére korlátozva, a lakásba fogadhatja családjának tagjait, valamint a háznépéhez tartozó egyéb személyeket is.
Ha a lakás szolgalma az épületnek csak egy részére szorítkozik, a jogosult a lakók közös használatára rendelt építményeket, berendezéseket és felszereléseket a többi lakóval közösen használhatja.
689. § Ha a lakás szolgalmára jogosultnak az épület vagy az épületrész használatára kizárólagos joga van, ő viseli a rendes fenntartás terheit.
Ha a jogosultnak csak közös használati joga van, a fenntartás költsége egészen a tulajdonost terheli.
Ha a tulajdonosnak fennmaradó használat értéke a fenntartás költségét nem fedezi, a többletet a használatra jogosult saját használatának értéke erejéig megtéríteni köteles.
690. § A lakás szolgalmára, valamint a használat szolgalmának a terhelt ingatlan birtokával járó más eseteire egyebekben a szolgalom szerzése és gyakorlása, különösen a használó és a tulajdonos jogai és kötelességei tekintetében is - e jog korlátolt terjedelméből folyó eltérésekkel - a haszonélvezetre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
691. § Építményi jognál fogva a jogosult a telken vagy felszíne alatt építményt létesíthet vagy tarthat fenn.
692. § Az építményi jog másra átruházható és átszáll az örökösökre.
693. § Az építményi jog az építményhez szükséges telekrészen felül más telekrész használatára is kiterjeszthető, ha az építmény használására előnyös.
694. § Ha a telek több személy közös tulajdona, a telken építményi jogot csak úgy lehet alapítani, hogy valamennyi tulajdonostársnak egész jutaléka együttesen tárgya a terhelésnek.
695. § Az építményi jogot a telekkönyvbe önálló telek módjára kell felvenni és reá a jog átruházása és terhelése tekintetében is a telekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Az építményi jog alapján emelt vagy egyébként hatálya alá eső építmény és a jogosultnak ahhoz a telekrészhez való joga, amelyre az építményi jog kiterjed, alkotórészként az építményi joghoz tartozik és vele együtt egy jogi egészet alkot. Az ilyen építmény és alkotórészei az építményi joggal terhelt teleknek nem alkotórészei.
696. § Építményi jog jogügyleti megalapításához szükséges, hogy a felek az építményi jog megalapításában érvényes jogalapon megegyezzenek és hogy az építményi jogot a jogosult javára a telekkönyvbe bejegyezzék.
Az építményi jog tartalmának közelebbi megjelölése végett a telekkönyvben a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra lehet utalni.
697. § Oly szerződés érvényességéhez, amely az építményi jog megalapításának jogalapjául szolgál, közokirat vagy hitelesített magánokirat szükséges.
Az építményi jog szerzésére egyebekben az ingatlan tulajdonának szerzésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
698. § Az építményi jog megszűnik, ha a jogosult harminckét éven át nem gyakorolja.
A nemgyakorlás idejének számítására és félbeszakadására az ingatlan elbirtoklásának szabályai megfelelően irányadók.
699. § Az építményi jog nem szűnik meg az építmény elpusztulásával.
700. § Az építményi jognak jogügylettel megszüntetéséhez a jogosultnak a telekkönyvi hatóságnál előterjesztett vagy a terhelt telek tulajdonosához írásban intézett lemondó nyilatkozata és az építményi jog telekkönyvi kitörlése szükséges.
701. § Az építményi jogot megalapításától számított száz év elteltével a telek tulajdonosa felmondással megszüntetheti. A felmondás ideje egy év. A felmondást közokiratba kell foglalni.
A felmondásra harmadik személlyel szemben csak akkor lehet hivatkozni, ha a telekkönyvben be van jegyezve vagy ha arról a harmadik személy saját jogának szerzésekor tudott vagy, ha szerzése ingyenes volt.
702. § Az építményi jog nem szűnik meg, ha a telket végrehajtás útján eladják.
A telekre az építményi jogot rangsorban megelőzően bejegyzett jelzálogjogok azonban, valamint a teleknek az építményi jog megalapítása idejében már fennálló azok a terhei, amelyek a telket telekkönyvi bejegyzés nélkül is terhelik, törvénynél fogva egyetemleges jelzálogjogként kiterjednek az építményi jogra is. A teleknek egyéb terheiért az építményi jog nem felel.
703. § Az építményi jogosult és a telek tulajdonosa közötti jogviszony tekintetében a telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgált okirat tartalma harmadik személlyel szemben csak annyiban irányadó, amennyiben az építményi jog törvényi szabályainak megfelel.
Amennyiben az építményi jog telekkönyvi bejegyzésének alapjául szolgált okirat tartalmát a felek utóbb megegyezéssel megváltoztatják, ezt a megalapító szerződésre megszabott alakban kiállított okiratba kell foglalni és a telekkönyvben fel kell jegyezni.
704. § Az építményi jogot megalapító szerződésben ki lehet kötni, hogy az építményi jogosult az építményi jogot csak a telektulajdonos hozzájárulásával idegenítheti el, vagy hogy jelzálogjoggal vagy telki teherrel csak a telektulajdonos hozzájárulásával terhelheti meg.
A jogosult a telek tulajdonosától a hozzájárulás megadását követelheti, ha az elidegenítés vagy a terhelés az építményi jog létesítésének célját és az építményi jogból folyó kötelezettségek rendes teljesítését nem veszélyezteti.
705. § Ha az építményi jogért ellenértékül visszatérő szolgáltatások (építménybér) vannak megállapítva, mértéküket és esedékességüket meg kell határozni.
Az építménybérhez való jog a telek mindenkori tulajdonosát illeti. E jogot a még nem esedékes szolgáltatások tekintetében nem lehet a telek tulajdonától elválasztani.
Az építménybérre egyebekben a telki teher szabályait kell megfelelően alkalmazni.
706. § Az építményi jog megszűntével az építmény a telek alkotórészévé és a telek tulajdonosáé lesz, hacsak a felek az építményi jogot megalapító szerződésben az építményi jogosult részére az elvitel jogát meg nem állapították.
A telek tulajdonosa a reá szállott építménynek az átszálláskor volt teljes értékét köteles a jogosultnak megtéríteni, hacsak a felek az építményi jogot megalapító szerződésben másként nem állapodtak meg.
707. § Ha az építmény már az építményi jog megalapításakor megvolt, az építményi jog megszűntekor értékének megtérítését a jogosult csak akkor követelheti, ha az építményt a tulajdonostól megváltotta.
Hogy az építmény a jog megalapításakor már megvolt, vagy hogy a jogosult az építményt megváltotta, arra harmadik személlyel szemben csak akkor lehet hivatkozni, ha a jog bejegyzésének alapjául szolgált okiratból vagy a telekkönyvből kitűnik, vagy ha arról a harmadik személy jogának szerzésekor tudott vagy ha szerzése ingyenes volt.
708. § Az építményi jog telekkönyvi bejegyzése az építmény értékének megtérítése iránti követelést biztosítéki jelzálogjogként biztosítja.
709. § Ha az építményi jogot megszűntekor jelzálogjog vagy más dologi jog terheli, e teher tekintetében az építményi jogosultat megillető megtérítés követelése lép az építményi jog helyébe.
Az építményi jognak azok a terhei azonban, amelyek megalapításakor a telekről törvénynél fogva terjedtek ki rá, az építményi jogra nézve megszűnnek, a később keletkezett azok a terhek pedig, amelyek az építményi jogot telekkönyvi bejegyzés nélkül terhelték, amennyiben a megtérítés követeléséből kielégítést nem nyertek, az építményi jog megszűntével a telekre szállnak át.
710. § Az építményi jog megszűnte esetében az építményi jogosult részéről kötött bérleti és haszonbérleti szerződésekre megfelelően ugyanaz áll, ami ingatlan haszonélvezetének megszűnése esetében a haszonélvező részéről kötött bérleti és haszonbérleti szerződésekre (677. §).
711. § A tulajdonból folyó követelésekre irányadó szabályokat megfelelően alkalmazni kell az építményi jogból származó követelésekre.
712. § Telki tehernél fogva valamely telek mindenkori tulajdonosa annak a részére, akinek javára a terhelés történt, visszatérő szolgáltatásokat akként köteles teljesíteni, hogy amennyiben a törvény mást nem rendel, kötelezettségéért kizárólag a terhelt telekkel felel.
Jogosultként valamely másik telek (uralkodó telek) mindenkori tulajdonosát is meg lehet jelölni.
713. § Telek hányadrészén telki terhet csak akkor lehet alapítani, ha a telek több személy közös tulajdona és a tulajdonostárs egész jutaléka tárgya a terhelésnek.
714. § Telki teher jogügyleti megalapításához szükséges, hogy a felek a telki teher megalapításában megegyezzenek és hogy a telki terhet a jogosult javára a telekkönyvbe bejegyezzék.
A telki teher tartalmának közelebbi megjelölése végett a telekkönyvben a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra lehet utalni.
715. § A tulajdonosnak a telki teher megalapításába beleegyező jognyilatkozata vagy oly szerződése érvényességéhez, amellyel a megalapításra kötelezettséget vállal, okirat szükséges.
Uralkodó telek mindenkori tulajdonosa javára szóló telki teher megalapítására irányuló szerződés érvényességéhez közokirat vagy hitelesített magánokirat szükséges.
716. § Uralkodó telek mindenkori tulajdonosa javára szóló telki teher megalapítására irányuló szerződési okiratban ki kell tenni azt a legnagyobb összeget, amellyel a telki terhet meg lehet váltani.
A megváltás összegének meghatározása harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a telekkönyvben be van jegyezve vagy ha jogának szerzésekor tudott róla vagy ha szerzése ingyenes volt.
717. § Oly telki teher jogát, amely határozott személy javára van megalapítva, nem lehet valamely telek tulajdonával összekapcsolni.
Ily telki teher jogát átruházni vagy megterhelni csak annyiban lehet, amennyiben az egyes szolgáltatásokra irányuló követelést át lehet ruházni.
718. § Uralkodó telek mindenkori tulajdonosa javára fennálló telki teher joga az uralkodó telek tulajdonának átruházásával átszáll az új tulajdonosra.
Ily telki teher jogát az uralkodó telek tulajdona nélkül nem lehet átruházni.
719. § Határozott személy javára fennálló telki teher megszűnik a jogosult személy halálával, és ha jogi személy a jogosult, a jogi személy megszűntével.
720. § Telki tehernek jogügylettel megszüntetéséhez a jogosultnak a telekkönyvi hatóságnál előterjesztett vagy a terhelt telek tulajdonosához írásban intézett lemondó nyilatkozata és a telki teher telekkönyvi kitörlése szükséges.
721. § A telki teher megszűnik, ha a terhelt telek tulajdonosa a szolgáltatásokat nem teljesíti és a jogosult a telki teher jogát harminckét éven belül bírói úton nem érvényesíti.
722. § Uralkodó telek mindenkori tulajdonosa javára szóló telki terhet a terhelt telek tulajdonosa, hacsak rövidebb határidő nincs megállapítva, a megalapítástól számított harminckét év elteltével előzetes felmondás után megválthatja, még pedig akkor is, ha a megváltásra hosszabb időt állapítottak meg. A felmondás ideje egy év. A felmondásra harmadik személlyel szemben csak akkor lehet hivatkozni, ha a telekkönyvben be van jegyezve vagy ha arról a harmadik személy saját jogának szerzésekor tudott vagy ha szerzése ingyenes volt.
Oly telki terhet, amely meg nem váltható telki szolgalommal van összekötve, megváltani nem lehet.
A megváltás összegére a szerződés rendelkezése, harmadik szerzővel szemben pedig a telekkönyvben bejegyzett összeg irányadó. Ha a telki teher értéke a megváltás idejében ennél csekélyebb, a terhelt telek tulajdonosa kérheti a megváltás összegének bírói leszállítását.
723. § Ha a telki teher határozott személy javára áll fenn és a jogosult vagy tartózkodó helye ismeretlen, a terhelt telek tulajdonosa a jelzálogjogra nézve hasonló eset tekintetében megállapított feltételek alatt (743. §) kérheti, hogy a bíróság a telki terhet hirdetményi eljárás útján hozott határozattal megszűntnek nyilvánítsa.
724. § A terhelt telek tulajdonosa a tulajdonának tartama alatt lejárt, rendesen visszatérő időszakokban ismétlődő egyes szolgáltatásokért más megállapodás hiányában személyesen is felelős.
725. § A telki tehernél fogva teljesítendő egyes szolgáltatások tekintetében a jelzálogos követelés kamataira vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
726. § Ha az uralkodó telket felosztják, a telki teher joga fennmarad mindegyik rész tulajdonosa javára; ezek azonban a felosztás után kétség esetében csak úgy gyakorolhatják a telki teher jogát, hogy a terhelt telek tulajdonosára ne váljék terhesebbé.
Ha a telki teher joga az uralkodó telek felosztása után csak egy részének szolgál előnyére, a telki teher joga kizárólag ehhez a részhez marad kötve.
Ha osztható szolgáltatás a telki teher tárgya, a jogosultság az uralkodó telek felosztása esetében a tulajdonosok között az egyes részek nagyságának arányában oszlik meg; ellenkező esetben a jogosultság tekintetében ugyanaz áll, mint egyetemlegesség esetén kívül oly oszthatatlan szolgáltatásra irányuló követelés tekintetében, amely több hitelezőt illet (1184. §).
727. § A terhelt telek felosztása esetében az egyes részek tulajdonosai a telki teher alapján teljesítendő szolgáltatásokért a jogosulttal szemben egyetemlegesen, egymás között és a többi telekkönyvi érdekeltekhez való viszonyukban pedig az egyes részekre rótt földes házadó arányában, ha pedig a részek valamelyike ily adó alá nem esik, értékük arányában felelnek.
728. § Jelzálogjognál fogva a jelzálogos hitelező a követelésének biztosítására lekötött telekből - a jelzálogból - meghatározott pénzösszeg erejéig kielégítést kereshet.
729. § Jelzálogjogot csak oly követelés biztosítására lehet alapítani, amely összegszerűen pénzben, vagy pedig számolási értéknek, megszabott mennyiségű és minőségű gabonának, más terménynek vagy aranynak a kiszámításra irányadó időpontok és egyéb módozatok szerint megállapítandó pénzbeli egyenértékében van meghatározva.
Jelzálogjogot feltételes vagy jövőbeli követelés biztosítására is lehet alapítani.
730. § Telek hányadrészén jelzálogjogot csak akkor lehet alapítani, ha a telek több személy közös tulajdona és a tulajdonostárs egész jutaléka tárgya a terhelésnek.
731. § Jelzálogjog ugyanegy követelés biztosítására több jelzálogtárgyat is terhelhet, még pedig akár úgy, hogy mindegyik jelzálog az egész követelésért egyetemlegesen felel (egyetemleges jelzálogjog), akár úgy, hogy mindegyik a követelés összegének csak egy-egy részéért van lekötve.
732. § Jelzálogos követelés, valamint más oly telket terhelő dologi jog is lehet jelzálogjognak - a jelzálogjog aljelzálogjognak - tárgya, amely átruházható vagy amelynek gyakorlását másnak át lehet engedni.
Az ilyen jelzálogjogra a telket terhelő jelzálogjog szabályait megfelelően kell alkalmazni.
A telekkönyvben bejegyzett bérlet, haszonbérlet vagy egyéb kötelmi jogviszony jelzálogjog tárgya nem lehet.
733. § Jelzálogjog jogügyleti megalapításához szükséges, hogy a felek a jelzálogjog megalapításában megegyezzenek és hogy a jelzálogjogot a hitelező javára a telekkönyvbe bejegyezzék.
A tulajdonosnak a jelzálogjog megalapításába beleegyező jognyilatkozata vagy oly szerződése érvényességéhez, amellyel a megalapításra kötelezettséget vállal, okirat szükséges.
734. § A jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésében meg kell jelölni a hitelezőt és ki kell tenni a követelés pénzösszegét, vagy ha a követelés nem pénzben van meghatározva, a pénzbeli egyenérték kiszámításának alapjául szolgáló dolgok mennyiségét.
Ha a jelzálogjoggal biztosított követelés kamatozó, vagy ha a tőkén felül egyéb mellékszolgáltatás van kikötve, a kamatot vagy a más mellékszolgáltatást százalékszerűen vagy egyébként határozottan ki kell tüntetni.
A követelés egyéb közelebbi meghatározásai tekintetében, különösen ha a követelés nem pénzben van meghatározva, a pénzbeli egyenérték kiszámítására irányadó időpontok és egyéb módozatok tekintetében a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra lehet utalni.
Ha a jelzálogjog oly hitelintézet kölcsönkövetelésének biztosítására szolgál, amelynek alapszabályait törvény állapítja vagy erősíti meg, a bejegyzésben elegendő az alapszabályokra utalni azoknak a mellékszolgáltatásoknak megjelölése végett, amelyek a kamaton felül alapszabályszerűen járnak.
735. § A jelzálogjogot csak a követeléssel együtt lehet átruházni. A követelés átruházásával a jelzálogjog is átszáll az új hitelezőre.
736. § Ha a jelzálogos hitelezőt oly tulajdonos, aki nem személyes adós, kielégíti, a jelzálogos követelés a kielégítéssel a kezesre irányadó szabályoknak megfelelően ő reá száll át, amennyiben a kielégítés alapján a személyes adóstól vagy mástól megtérítést követelhet.
Ugyanez a szabály megfelelően áll akkor is, ha a jelzálogos követelés és a jelzálog tulajdona egy személyben egyesül.
737. § Ha a jelzálogos hitelezőt oly személyes adós elégíti ki, aki nem tulajdonosa a jelzálognak, a jelzálogjog a követelés kielégítésével reá száll át annyiban, amennyiben a kielégítés alapján a jelzálog tulajdonosától vagy ennek valamelyik jogelődjétől megtérítést követelhet.
Ugyanez a szabály megfelelően áll akkor is, ha a jelzálogos követelés és a személyes adósság egy személyben egyesül.
738. § Amennyiben a jelzálogjog a követelés átruházásával vagy kielégítésével a szerzőfélre, a jelzálog tulajdonosára vagy másra száll át, mind a volt jelzálogos hitelező, mind az, akire a jelzálogjog átszállott, követelheti a másiktól, hogy egyezzék bele az átszállásnak telekkönyvi bejegyzésébe.
739. § A jelzálogjog megszűnik, ha a hitelező a jelzálogból vagy egyéb oly tárgyból, amelyre a jelzálogjog kiterjed, végrehajtás útján kielégítést nyert.
740. § A jelzálogjognak jogügylettel megszüntetéséhez a hitelezőnek a telekkönyvi hatóságnál előterjesztett vagy a jelzálog tulajdonosához írásban intézett lemondó nyilatkozata (törlési engedély) és a jelzálogjog telekkönyvi kitörlése szükséges.
741. § Ha a követelés elévült vagy oly kifogás áll útjában, amely érvényesítését mindenkorra kizárja, a jelzálog tulajdonosa a hitelezőtől követelheti, hogy a jelzálogjogról mondjon le és egyezzék bele telekkönyvi bejegyzésének törlésébe.
Ugyanez áll oly esetben is, ha a követelés bírói úton nem érvényesíthető.
742. § Ha a jelzálogos hitelező vagy tartózkodóhelye ismeretlen, a jelzálog tulajdonosának kérelmére a bíróság a hitelezőt hirdetményi eljárás útján hozott határozattal jelzálogos követelésére nézve kielégítettnek és a jelzálogjogot megszűntnek nyilváníthatja, ha a tulajdonos a hitelező kielégítésére vagy a követelés felmondására jogosítva van és a követelés összegét, valamint a telekkönyvben kitett kamatlábnak megfelelő, a kérelem előterjesztésének napjától visszafelé számított három évnél nem régibb hátralékos kamatot, úgyszintén a tőkével egyenlő rangsorban kielégítendő egyéb mellékszolgáltatásokat a jelzálogos hitelező részére visszavonhatatlanul bírói letétbe helyezi.
Ha a követelés lejárata felmondástól függ és a felmondásra határidő van szabva, az előbbi bekezdésben meghatározott kamaton felül bírói letétbe kell helyezni a telekkönyvben kitett kamatlábnak megfelelő azt a kamatot is, amely a kérelem előterjesztésének napjától számított felmondási idő végéig jár.
A hitelezőnek joga a letett összegre a bírói határozat után harminckét év elteltével megszűnik, hacsak az összeg felvétele végett a letéti hatóságnál ez alatt az idő alatt nem jelentkezik. A hitelező jogának megszűntével a letevő visszaveheti a letett összeget akkor is, ha a visszavétel jogáról lemondott.
743. § Ha a jelzálogos hitelező vagy tartózkodóhelye ismeretlen és a jelzálogjogra vonatkozó utolsó telekkönyvi bejegyzés óta harminckét év eltelt anélkül, hogy a tulajdonos a jelzálogos hitelező jogát az elévülés félbeszakítására alkalmas módon elismerte volna, a jelzálog tulajdonosa kérheti, hogy a bíróság hirdetményi eljárás útján hozott határozattal a jelzálogjogot megszűntnek nyilvánítsa.
Ha a követelés fizetésének ideje naptár szerint van meghatározva, a harminckét évi határidőt a lejárat napjánál, és ha a követelést részletekben kell kiegyenlíteni, az utolsó részlet lejártának napjánál korábbi időtől nem lehet számítani. A követelés elismerése esetében a határidő az elismeréssel újra kezdődik.
744. § Ha a jelzálogos követelés egészen vagy részben megszűnik vagy ha a jelzálogos hitelező jelzálogjogáról egészen vagy részben lemond, a jelzálog tulajdonosa a jelzálogjog telekkönyvi kitörléséig a megszűnés vagy a lemondás terjedelmében a jelzálogjog ranghelyével rendelkezhetik.
E rendelkező jogánál fogva a jelzálog tulajdonosa az eddigi jelzálogjog telekkönyvi kitörlésével egyidőben a jelzálogjog rangsorában akár az eddigi, akár új hitelező javára az eddiginél nem, terhesebb új jelzálogjogot alapíthat. Ha a követelés csak részben szűnt meg vagy a hitelező jelzálogjogáról csak részben mondott le és a törölt jelzálogjog rangsorában a jelzálog tulajdonosa új jelzálogjogot alapít, ezt a fennmaradó jelzálogjog rangsorban megelőzi.
745. § A tulajdonos a jelzálogjog telekkönyvi kitörlése alkalmával a telekkönyvben feljegyeztetheti, hogy a törölt jelzálogjogi bejegyzés ranghelyét egy év tartamára fenntartja a törölt jelzálogjognál nem terhesebb új jelzálogjog bejegyzésének céljára. Ez a fenntartás tulajdonváltozás esetében az új tulajdonosnak is javára szolgál.
746. § Ha a jelzálogjog telekkönyvi törlését nem a jelzálog tulajdonosa kéri, erről a tulajdonost a telekkönyvi hatóság a törlés elrendelése előtt értesíteni köteles. A tulajdonos az értesítés vételétől harminc nap alatt kérheti a telekkönyvi hatóságnál az új jelzálogjog bejegyzését vagy kérelmének előterjesztésétől számított egy év tartamára a ranghely fenntartásának feljegyzését. Ha a tulajdonos e határidő alatt ily kérelmet nem terjeszt elő vagy bejelenti, hogy e jogával nem él, a telekkönyvi hatóság a jelzálogjog törlése tárgyában határoz.
747. § A tulajdonos a jelzálogjog megalapításakor a hitelező irányában nem mondhat le arról a jogáról, hogy e jelzálogjog kitörlése esetében a törölt jelzálogjogi bejegyzés ranghelyével rendelkezhetik, vagy hogy e ranghelyet új jelzálogjog bejegyzésének céljára fenntarthatja.
Ha azonban a tulajdonos későbbi hitelező vagy más harmadik személy irányában kötelezi magát arra, hogy meghatározott jelzálogjogot a telekkönyvben töröltetni fog és ezt a kötelezettségét a telekkönyvben az illető jelzálogjogra vonatkozóan feljegyzik, abban az esetben a törölt jelzálogjogi bejegyzés ranghelyével nem rendelkezhetik, sem e ranghelyet új jelzálogjog bejegyzésének céljára fenn nem tarthatja.
748. § Ha a jelzálogot végrehajtási árverésen eladják vagy haszonvételére végrehajtást foganatosítanak anélkül, hogy a követelés megszűnte vagy a hitelező lemondása alapján a jelzálogjogot a telekkönyvben törölték volna vagy a jelzálog tulajdonosa a törlés alkalmával feljegyzett ranghelyfenntartás alapján új jelzálogjogot bejegyeztetett volna, a jelzálogjog ranghelye a kielégítési sorrend megállapításában figyelmen kívül marad. Amennyiben azonban a jelzálog tulajdonosa a követelés kiegyenlítéséért harmadik személytől megtérítést követelhet vagy ily követelés harmadik személy javára a tulajdonossal szemben áll fenn, a még nem törölt jelzálogjog hatálya e követelés biztosítására fennmarad.
749. § A jelzálog a követelés bejegyzett összegén, továbbá a bejegyzett kamaton és mellékszolgáltatásokon felül törvénynél fogva fedezetéül szolgál a követelés törvényes kamatának, a jelzálogos követelés felmondásával járó költségnek és a követelésnek a jelzálogból való kielégítésével járó per- és végrehajtási költségnek.
750. § A jelzálogjog nem ad jogot a jelzálog birtokára, a jelzálog gyümölcseinek szedésére vagy egyéb hasznainak élvezetére.
Semmis az oly megállapodás, amely a jelzálog birtokát vagy a jelzálogos követelés kamatai fejében a gyümölcsök szedésének vagy egyéb haszon élvezetének jogát a hitelezőnek külön biztosítékul átengedi.
751. § A jelzálogjog a telket alkotórészeivel és tartozékaival együtt terheli.
752. § A jelzálogjog kiterjed az oly telekrészre is, amely a telekkönyvben hozzájegyzéssel a jelzálogjog bejegyzése után lett a terhelt telek alkotórészévé. A hozzájegyzett telekrészt már terhelő jogok azonban, hacsak az érdekeltek másként nem állapodtak meg, e telekrész tekintetében rangsorban megelőzik a másik telekre a hozzájegyzés előtt már bejegyzett jogokat.
Ellenben nem terjed ki a jelzálogjog közös tulajdonban álló ingatlan tekintetében az oly tulajdoni hányadra, amely a jelzálogjoggal terhelt hányaddal a terhelés után egy tulajdonostárs tulajdonába kerül. A tulajdonos a szerzett jogok sérelme nélkül kérheti a jelzálogjog kiterjesztését.
753. § A telektől elvált termények és egyéb alkotórészek, amennyiben elválásuk a rendes gazdálkodás szabályai szerint történt, az elválással felszabadulnak a jelzálogjog alól, hacsak azokat a jelzálogos hitelező javára már előbb végrehajtás alá nem vonták.
A rendes gazdálkodás szabályai ellenére elvált termények és egyéb alkotórészek a jelzálogos hitelező javára elválásuk után is lekötve maradnak; az ekként elvált termények és egyéb alkotórészek azonban felszabadulnak a jelzálogjog alól, ha elidegenítik és a telekről elviszik vagy e nélkül is, ha az elválástól egy év eltelik, feltéve hogy azokat a jelzálogos hitelező javára már előbb végrehajtás alá nem vonták.
Az elvált terményekre és egyéb alkotórészekre nem érvényesítheti jelzálogjogát a jelzálogos hitelező annak a hátrányára, aki az elvált termények vagy egyéb alkotórészek tulajdonát a jelzálogjogot rangban megelőző joga alapján szerezte meg, vagy aki a terményeken vagy egyéb alkotórészeken jóhiszeműen szerzett tulajdont vagy más dologi jogot, kivéve ha a szerzés ingyenes volt.
754. § A jelzálogjog nem terjed ki a teleknek oly tartozékára, amely nem a telek tulajdonosáé.
Nem terjed ki továbbá mezőgazdasági jószágnál a gazdálkodásra rendelt eszközökre, gépekre és állatokra.
A tartozék ugyanoly korlátok között, mint az elválással a termények és egyéb alkotórészek, tartozéki minőségének megszűnésével felszabadul a jelzálogjog alól.
755. § Ha az ingatlan bérbe vagy haszonbérbe van adva, a jelzálogjog kiterjed a jelzálogos hitelező javára lefoglalt és a lefoglalás előtt még be nem szedett arra a bér- vagy haszonbérkövetelésre, amely a lefoglalás után jár le.
Ha a tulajdonos a bér- vagy haszonbérkövetelést a lefoglalás előtt előre beszedte, másra átruházta vagy arról más módon rendelkezett, ez a rendelkezése a jelzálogos hitelezővel szemben a bér- vagy haszonbérkövetelést csak annyiban mentesíti a jelzálogjog alól, amennyiben a bér vagy a haszonbér a foglaláskor folyó és a reá következő negyedévi bér- vagy félévi haszonbérfizetési időszaknál nem későbbi időre járna; a későbbi időre járó bérért vagy haszonbérért a bérlő vagy a haszonbérlő felelős marad.
Ha a bérlet vagy a haszonbérlet a telekkönyvben be van jegyezve és a bér- vagy haszonbérkövetelés beszedése vagy az arról tett rendelkezés a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak megfelel, az említett korlátozás csak azoknak a jelzálogos hitelezőknek javára szolgál, akiknek jelzálogjoga a bérlet vagy a haszonbérlet telekkönyvi bejegyzését megelőzi. A bérlet és a haszonbérlet telekkönyvi bejegyzése ilyen esetben biztosítéki jelzálogjogot alapít meg annak az összegnek fedezésére, amelyet a bérlőnek vagy a haszonbérlőnek bér- vagy haszonbérként újra kellett fizetnie.
756. § Ha a jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonával telki teher joga vagy más oly jog van összekapcsolva, amelynek alapján a telek mindenkori tulajdonosának visszatérő időszakokban teljesítendő szolgáltatások járnak, a jelzálogjog e szolgáltatásokra irányuló követelésre ugyanoly szabályoknak megfelelően terjed ki, mint a bér- vagy a haszonbérkövetelésre.
757. § Ha oly tárgy, amelyre a jelzálogjog kiterjed, az ingatlan tulajdonosának vagy annak a javára, aki az ingatlant sajátjaként birtokában tartja, tűzkár vagy más kár ellen biztosítva van és a jelzálogos követelést a biztosítónak bejelentik, a jelzálogjog kiterjed a biztosító ellen kár esetében támasztható követelésre is.
A biztosító elleni követelés felszabadul a jelzálogjog alól, ha a biztosított tárgyat helyreállítják vagy pótolják.
Mindaddig, amíg a jelzálogjogot a tulajdonos ellen érvényesíteni nem lehet, mind a tulajdonos, mind a jelzálogos hitelező követelheti egymástól, hogy a kár fejében járó összegből a biztosított tárgyat helyreállítsák vagy pótolják, amennyiben a rendes gazdálkodásnak megfelel. A tulajdonos a biztosítótól a kár fejében járó összegnek saját kezéhez megfizetését követelheti, ha a jelzálogos hitelező részére biztosítékot ad arra, hogy ezt az összeget a biztosított tárgy helyreállítására vagy pótlására fordítja.
758. § Ha a jelzálog romlásnak indult és a romlás a jelzálogi fedezetet veszélyezteti, a jelzálogos hitelező megfelelő határidő kitűzésével felhívhatja a tulajdonost, hogy a jelzálog helyreállításával vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adásával gondoskodjék a veszély elhárításáról. A biztosíték további jelzálogi fedezet nyújtásában vagy pénzösszegnek bírói letétbe helyezésében állhat.
Ha a tulajdonos a felhívásnak a megszabott határidő alatt nem tesz eleget, a jelzálogos hitelező a jelzálog tulajdonosa ellen a még nem esedékes jelzálogos követelésére nézve is kielégítési jogát érvényesítheti, hacsak a tulajdonos a veszélyt a megszabott módok egyikén utóbb el nem hárította; viszont a tulajdonosnak is joga van a még nem esedékes jelzálogos követelést kielégíteni. Nem kamatozó követelést az esedékesség előtt oly összeg lefizetésével kell kielégíteni, amely a fizetés napjától az esedékesség napjáig járó törvényes kamataival együtt megfelel a követelés összegének.
759. § Ha a tulajdonos vagy harmadik személy a jelzálogot rongálja vagy általában olyasmit tesz, ami a jelzálogi fedezetet veszélyeztető mértékben a jelzálog romlását idézheti elő, a jelzálogos hitelező a veszélyeztető cselekmény bírói eltiltását kérheti.
A bíróság a jelzálogos hitelező kérelmére a veszély elhárítására szükséges intézkedéseket is elrendeli, ha a jelzálogi fedezetet veszélyeztető cselekményt a tulajdonos maga viszi végbe, vagy ha a tulajdonos harmadik személynek ily cselekménye ellen vagy valamely egyébként fenyegető kárral szemben a szükséges intézkedéseket meg nem teszi.
760. § A jelzálogjog hatálya alá eső tartozékok romlása, rongálása vagy a rendes gazdálkodás szabályaival ellenkező eltávolítása, amennyiben a jelzálogi fedezetet veszélyezteti, a jelzálog romlásával vagy rongálásával egy tekintet alá esik.
761. § Ha a jelzálogos követelést megosztják, a részjelzálogjogok ellenkező rendelkezés hiányában egyenlő rangsorban maradnak.
A részjelzálogjogok egymásközötti rangsorának megváltoztatásához a tulajdonos hozzájárulása nem szükséges.
762. § A jelzálogjog a jelzálog elidegenítését vagy további megterhelését nem gátolja. A jelzálogos hitelezővel kötött ellenkező megállapodás semmis.
763. § A jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonában beállott változás nem érinti a személyes adós kötelezettségét.
Ha az új tulajdonos az átruházó irányában a jelzálogos tartozás átvállalására kötelezi magát, a személyes adós a hitelezővel szemben csak akkor szabadul, ha az új tulajdonos a tartozást átvállaló szerződést a jelzálogos hitelezővel megköti. Ha azonban a jelzálog a jelzálogos követelést teljesen fedezi és a jelzálogos hitelező az átvállalási szerződés kötése végett hozzá intézett ajánlat elfogadását alapos ok nélkül megtagadja vagy az elfogadás felől megfelelő határidő alatt nem nyilatkozik, a jelzálog új tulajdonosának joga van a hitelezőt a még nem esedékes jelzálogos követelésre nézve is kielégíteni; az ezzel ellenkező megállapodás semmis.
764. § Jelzálogjoggal terhelt telek egy részének a jelzálogos teher átvitelével kapcsolatos lejegyzését a jelzálogos hitelező csak annyiban ellenezheti, amennyiben a lejegyzés a jelzálogi fedezetet veszélyezteti.
Tehermentes lejegyzéshez a jelzálogos hitelező beleegyezése szükséges. Ha azonban a lejegyzendő részlet az egész jelzáloghoz képest oly csekély, hogy a jelzálogi fedezet biztonságát a tehermentes lejegyzés nem veszélyezteti, a tulajdonos a jelzálogos hitelezőtől követelheti, hogy a tartozás arányos törlesztése fejében egyezzék bele a tehermentes lejegyzésbe.
765. § A jelzálog tulajdonosát, ha nem személyes adós, a jelzálogos hitelező kielégítése mint személyes kötelezettség nem terheli; csak tűrni köteles, hogy a hitelező a jelzálogból kielégítést szerezzen.
A tulajdonosnak azonban jogában áll a jelzálogos hitelezőt teljesítés vagy beszámítás útján kielégíteni, ha a követelés az ő irányában lejárt vagy ha a személyes adós jogosítva van a teljesítésre.
766. § Ha a jelzálogos követelés lejárta a hitelező felmondásától függ, a felmondás a jelzálogjog tekintetében csak akkor hatályos, ha a jelzálogos hitelező a tulajdonoshoz intézte. Ha a felmondás joga az adóst illeti, a jelzálogjog tekintetében az szükséges, hogy a követelést a jelzálogos hitelezőnek a tulajdonos mondja fel. A hitelező javára - tekintet nélkül jó- vagy rosszhiszeműségére - azt, aki a telekkönyvben tulajdonosként be van jegyezve, tulajdonosnak kell tekinteni.
A felmondás a tulajdonosnak vagy a jelzálogos hitelezőnek külön jogutódja ellen csak akkor hatályos, ha a telekkönyvben be van jegyezve, vagy ha a külön jogutód a felmondásról jogának szerzésekor tudott, vagy ha szerzése ingyenes volt.
767. § A jelzálogos hitelezőnek jogában áll tetszése szerint akár követelését a személyes adós ellen vagy a jelzálogjogból folyó kielégítési jogát a jelzálog tulajdonosa ellen, akár mind a kettőt érvényesíteni. Ha a személyes adósnak joga van a kötelezettségét megalapító jogügyletet megtámadni, a jelzálog tulajdonosa, amíg a személyes adóst a megtámadás joga megilleti, nem köteles a jelzálogos hitelező kielégítési jogának érvényesítését tűrni.
768. § A jelzálogjog érvényesítése tekintetében a jelzálogos hitelező javára - tekintet nélkül jó- vagy rosszhiszeműségére - azt, aki a telekkönyvben tulajdonosként be van jegyezve, tulajdonosnak kell tekinteni. Ez azonban nem érinti a be nem jegyzett tulajdonosnak azt a jogát, hogy a jelzálogjog tekintetében őt megillető kifogásokat a hitelező ellen érvényesítheti.
769. § A jelzálog tulajdonosa a jelzálogos hitelezővel szemben a jelzálogjog tekintetében őt saját személyében megillető kifogásokon felül mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyeket a személyes adós érvényesíthet a követelés ellen. Nem veszti el e jogát azzal, hogy a személyes adós a jelzálogjog megalapítása után lemondott a kifogásról.
Ha a személyes adós meghalt, a jelzálog tulajdonosa nem hivatkozhatik arra, hogy a személyes adós örököse a hagyaték elégtelensége miatt megtagadhatja a teljesítést.
770. § A jelzálog tulajdonosa saját ellenkövetelésein felül beszámíthatja a jelzálogos hitelezőnek mindazt, amit a személyes adós jogosítva van beszámítani.
Ha a személyes adósnak több beszámítható ellenkövetelése van, a tulajdonost a beszámítás jogának gyakorlása esetében a személyes adós irányában az a kötelezettség terheli, hogy a személyes adós ellenkövetelései közül azt fordítsa beszámításra, amelynek beszámítása a személyes adósra előnyösebb.
771. § Ha a jelzálogos követelést a hitelező átruházta és a követelést az új hitelező érvényesíti, a tulajdonos az új jelzálogos hitelezővel szemben megteheti mindazokat a kifogásokat is, amelyek őt a közte és a volt jelzálogos hitelező közötti jogviszonynál fogva a jelzálogjog tekintetében megilletik, valamint az új jelzálogos hitelezőnek beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyeket a volt jelzálogos hitelezőnek beszámíthatott.
772. § Az új hitelező a jelzálogjog tekintetében nem köteles hatályosnak elismerni a volt hitelező részére a jelzálogjog átruházásának telekkönyvi bejegyzése után teljesített szolgáltatásokat vagy más oly jogügyletet, amely a tulajdonos vagy a személyes adós és a volt jelzálogos hitelező között a jelzálogos követelésre nézve a jelzálogjog átruházásának telekkönyvi bejegyzése után jött létre.
773. § A telekkönyvi bejegyzés hatályának és a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai a jelzálogból való kielégítés tekintetében a jelzálogjogon felül kiterjednek a jelzálogjoggal biztosított követelésre is.
Csak az e szabályokból folyó korlátok között lehet érvényesíteni a jelzálogos hitelezővel szemben az előző §-ok szerint érvényesíthető kifogásokat és beszámítási jogot is.
774. § A jelzálogos követelés lejárt kamataira, a kamathoz hozzászámított tőketörlesztő részletekre és egyéb lejárt mellékszolgáltatásokra, valamint a jelzálogot terhelő költségekre irányuló követelés átruházása esetében a tulajdonos és az új hitelező közötti jogviszonyt, tekintet nélkül a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésére, egészen az engedmény szabályai szerint kell megítélni. Ugyanez áll azokra a kamatokra, a kamathoz hozzászámított tőketörlesztő részletekre és egyéb mellékszolgáltatásokra is, amelyek a tulajdonosnak a követelés átruházásáról kapott értesülésétől féléven belül járnak le.
Az új hitelező e követelések tekintetében nem hivatkozhatik a telekkönyvi bejegyzés hatályának és a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályaira.
775. § A jelzálogos hitelezőt teljesítés vagy beszámítás útján bármely harmadik személy kielégítheti és ezzel a követelést magához válthatja, ha a tulajdonos már jogosítva van a jelzálogos hitelezőt kielégíteni és hozzájárulását írásban kijelenti. A hozzájárulást visszavonni nem lehet.
Ha a hitelező jelzálogjogát a tulajdonos ellen bírói úton érvényesíti, bármely harmadik személy, aki annak folytán a jelzálog tekintetében jogát vesztheti, a tulajdonos hozzájárulása nélkül is jogosítva van a jelzálogos hitelezőt teljesítés vagy beszámítás útján kielégíteni és ezzel a követelést magához váltani. Ugyanez a jog megilleti a tulajdonostársat, továbbá a jelzálog bérlőjét vagy haszonbérlőjét és más olyan birtokosát is, aki a jelzálogjog érvényesítése következtében birtokát vesztheti el.
A jelzálogos követelés a kielégítéssel átszáll arra, aki magához váltotta.
776. § Ha a jelzálogos hitelezőt a jelzálog tulajdonosa egészen vagy részben kielégíti, a tulajdonos a hitelezőtől a kielégítéssel egyidejűleg a jelzálogjog teljes vagy részleges törlésére alkalmas írásbeli nyilatkozatnak, amennyiben pedig a jelzálogos követelés a kielégítéssel reá átszáll, az átszállás telekkönyvi bejegyzéséhez szükséges írásbeli nyilatkozatnak kiállítását követelheti.
Ugyanez áll, ha a jelzálogos hitelezőt a személyes adós vagy harmadik személy elégíti ki.
Az írásbeli nyilatkozat költsége azt terheli, aki kiállítását követeli.
Amennyiben a telekkönyvi bejegyzés megfelelő változtatásához egyéb okirat is szükséges, a jelzálogos hitelezőtől ennek a kiszolgáltatását is lehet követelni.
Ha a hitelező az okiratokat kiadta, követelheti a jogváltozás telekkönyvi feltüntetéséhez szükséges jogcselekmények megtételét.
777. § A hitelezőnek jelzálogjogát, amennyiben a törvény mást nem rendel, keresettel kell érvényesítenie (jelzálogi kereset).
A jelzálogos követelés érvényesítésére irányuló kereset indítását a telekkönyvben fel lehet jegyezni azzal a joghatállyal, hogy a keresetindítás feljegyzésénél - a perfeljegyzésnél - fogva az ítéletnek vagy bírói egyességnek a jelzálogból való kielégítés tekintetében teljes hatálya lesz minden oly joggal szemben, amelyet a telekkönyvbe a perfeljegyzés után jegyeznek be.
778. § A jelzálogos hitelező a jelzálogjog tárgyaiból végrehajtás útján kap kielégítést.
Semmis a tulajdonos és a jelzálogos hitelező között a követelésnek a tulajdonossal szemben beálló lejárta előtt létrejött oly megállapodás, hogy a jelzálogos hitelezőnek joga van kielégítésül az ingatlan tulajdonának átruházását követelni vagy az ingatlant végrehajtás útján kívül értékesíteni.
779. § A jelzálog értékesítéséből befolyt összeget a jelzálogos hitelezők között rangsor szerint kell felosztani.
Egyenlő rangsorban álló hitelezőknek, amennyiben a befolyt összeg követelésük teljes összegét nem fedezi, arányos kielégítéshez van joguk.
780. § A jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének rangsorában nyernek kielégítést:
1. a követelés bejegyzett tőkeösszege;
2. a jelzálogjoggal biztosított kamatok közül a végrehajtási árverés napjáig lejárt, három évnél nem régibb időről hátralékos, valamint az árverés napjától tovább folyó kamatok;
3. a jelzálogjoggal biztosított egyéb kamatok és más mellékszolgáltatások, valamint a jelzálogos követelés felmondásának költsége és a követelés behajtásának per- és végrehajtási költsége, amennyiben biztosításukra biztosítéki jelzálogjog van a jelzálogjog rangsorában bejegyezve.
A jelzálogjoggal biztosított azok a kamatok és egyéb mellékszolgáltatások, valamint a jelzálogjoggal biztosított azok a költségek, amelyek a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének rangsorában nem nyernek kielégítést, a jelzálogot rangsor szerint terhelő összes követelések kiegyenlítése után a maradványból a jelzálogjogok rangsorában kerülnek kifizetésre.
781. § Ha a hitelező jelzálogjogáról lemond vagy más jognak telekkönyvi elsőbbséget enged, elveszti jogát azzal szemben, akire a követelés vagy a jelzálogjog kielégítés esetében átszállana, de csak annyiban, amennyiben ennek megtérítési követelése a lemondás vagy az elsőbbség engedése nélkül a jelzálogban fedezetet talált volna.
A kezesség szabályai megfelelően irányadók arra nézve, hogy mennyiben veszti el a jelzálogból való kielégítés jogát az a hitelező, aki a követelésével egybekötött egyéb biztosítékáról mond le (1211. §).
782. § Ha a jelzálogjog ugyanegy követelés biztosítására több jelzálogtárgyat mint egyetemleges jelzálogjog (731. §) terhel, mindegyik jelzálog az egész követelésért felel akként, hogy a jelzálogos hitelező követelésére tetszése szerint akár egészen, akár felosztva kereshet kielégítést a jelzálogokból vagy azoknak bármelyikéből.
Amíg a jelzálogos hitelező egész követelésére kielégítést nem nyert, követelésének ki nem elégített részére nézve mindegyik jelzálog egyetemlegesen marad lekötve.
783. § Az egyetemleges jelzálogjog terhe a többi telekkönyvi érdekeltnek egymásközötti viszonyában az egyes jelzálogok között a kielégítést megelőző évben reájuk eső föld- és házadó arányában, ha pedig valamelyikük ily adó alá nem esik, a kielégítés idejében volt értékük arányában oszlik meg.
Ha az egyetemleges jelzálogjog azáltal keletkezett, hogy a már fennálló jelzálogjogot utóbb más ingatlanra terjesztették ki, ilyen esetben a jelzálogjog terhét az előbb és az utóbb terhelt ingatlan telekkönyvi érdekeltjeinek egymásközötti viszonyában kizárólag a korábban terhelt jelzálog viseli.
A tulajdonosok e szabályoktól eltérően állapodhatnak meg; az eltérő megállapodásra azonban a többi telekkönyvi érdekelt hátrányára csak akkor lehet hivatkozni, ha a telekkönyvben az ő jogukat megelőzően be van jegyezve.
784. § Ha a hitelezőt egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelésére a jelzálogok valamelyikének oly tulajdonosa elégíti ki, aki nem személyes adós, amennyiben a tulajdonos a kielégítés alapján a személyes adóstól vagy mástól megtérítést követelhet, a jelzálogos követelés ő reá száll át, de nem mint egyetemleges jelzálogjog, hanem mindegyik jelzálogra abban az arányban felosztva, amelyben az egyetemleges jelzálogjog terhe a többi telekkönyvi érdekeltnek egymásközötti viszonyában az egyes jelzálogok között megoszlik.
Ugyanez a szabály megfelelően áll akkor is, ha a jelzálogos követelés és a jelzálog tulajdona egy személyben egyesül.
785. § Ha a hitelezőt egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelésére oly személyes adós elégíti ki, aki az egyetemlegesen terhelt jelzálogok egyikének sem tulajdonosa, amennyiben a személyes adós a kielégítés alapján valamelyik jelzálog tulajdonosától vagy ennek valamelyik jogelődjétől megtérítést követelhet, e követelésének biztosítására a jelzálogjog az illető jelzálogra nézve a kielégítéssel reá száll át, de csak annak az összegnek erejéig, amely az egyetemleges jelzálogjog terhéből a többi telekkönyvi érdekeltnek egymásközötti viszonyában az illető jelzálogra arányosan esik.
Ugyanez a szabály megfelelően áll akkor is, ha a jelzálogos követelés és a személyes adósság egy személyben egyesül.
786. § Ha a hitelezőt egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelésére valamelyik jelzálognak oly tulajdonosa elégíti ki, aki egyúttal személyes adós, amennyiben ez a tulajdonos a kielégítés alapján a többi jelzálog tulajdonosától vagy valamelyik jogelődjüktől megtérítést követelhet, a jelzálogjog az előbbi § értelmében száll át reá.
787. § Ha az egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelés egészen vagy részben megszűnik, vagy ha a hitelező egyetemleges jelzálogjogáról egészen vagy részben lemond, mindegyik jelzálog tulajdonosa az egyetemleges jelzálogjog ranghelyével a megszűnés vagy a lemondás terjedelmében csak a saját ingatlana tekintetében és csak annak az összegnek erejéig rendelkezhetik, amely az egyetemleges jelzálogjog terhéből a többi telekkönyvi érdekeltnek egymásközötti viszonyában saját ingatlanára arányosan esik.
788. § Ha a hitelező egyetemleges jelzálogjoggal biztosított követelésére oly jelzálogból, amelynek tulajdonosa nem személyes adós, vagy a hozzátartozó egyéb jelzálogtárgyakból végrehajtás útján nagyobb összeg erejéig nyert kielégítést, mint amekkora összeg erejéig az egyetemleges jelzálogjog a többi telekkönyvi érdekeltnek egymásközötti viszonyában az egyes jelzálogokat arányosan terheli, a tulajdonost megillető megtérítési követelést a többlet tekintetében a végrehajtási tömeg javára, ha pedig minden terhet kielégítettek, a végrehajtás alá vont jelzálog tulajdonosának javára kell érvényesíteni. A végrehajtási tömegben érdekeltek jogainak a többi jelzálog tulajdonosa elleni érvényesítésére a bíróság ügygondnokot rendel.
789. § Jelzálogjogot követelés biztosítására akként is lehet alapítani, hogy a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai a jelzálogból való kielégítés tekintetében a biztosított követelésre nem terjednek ki, a hitelező követelésének bizonyítása végett a telekkönyvi bejegyzésre nem hivatkozhatik és a hitelezőt vagy bárkit a jelzálogjognál fogva megillető jogok csupán a követelés szerint igazodnak (biztosítéki jelzálogjog).
A biztosítéki jelzálogjogra, amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik, a közönséges jelzálogjog szabályait kell alkalmazni.
790. § A biztosítéki jelzálogjogot a telekkönyvben mint ilyet kell megjelölni.
791. § Ha a biztosítéki jelzálogjoggal biztosított követelés lejárta a hitelező vagy az adós felmondásától függ, a jelzálogjog érvényesítéséhez nem szükséges, hogy a követelést a hitelező a tulajdonosnak vagy a hitelezőnek a tulajdonos mondja fel.
792. § Oly követelés biztosítására, amely bemutatóra szóló papírból, váltóból vagy más forgatható papírból származik, a telekkönyvbe csak biztosítéki jelzálogjogot lehet bejegyezni. Az ily követelés biztosítására bejegyzett jelzálogjogot biztosítéki jelzálogjognak kell tekinteni akkor is, ha a telekkönyvben nincs ilyennek megjelölve.
Ily követelés biztosítására bejegyzett jelzálogjogra további jogokat telekkönyvi bejegyzés nélkül az ily követelések átruházására és terhelésére vonatkozó szabályok szerint lehet szerezni.
A követelés megszerzője a papír bemutatása mellett a volt jelzálogos hitelező beleegyezése nélkül is kérheti, hogy a jelzálogjog átszállását javára a telekkönyvbe bejegyezzék.
A jelzálogjog tekintetében a telekkönyvi bejegyzésben megnevezett hitelező képviseli a mindenkori hitelezőt.
793. § Bemutatóra vagy rendeletre szóló részkötvények alakjában létesített vagy létesítendő kölcsönkövetelés biztosítására a főkötvény alapján biztosítéki jelzálogjogot lehet bejegyezni a számszerűleg és névértékben megjelölendő részkötvények mindenkori birtokosai javára; ez a jelzálogjog a mindenkori részkötvénybirtokosokat kötvényeik névértékének arányában illeti meg és sem átruházás, sem aljelzálogjog vagy más dologi jog tárgya nem lehet. A főkötvényben a hitelezők részére a jelzálogjogra vonatkozó rendelkezések megtétele végett képviselőül kell kirendelni oly hitelintézetet vagy oly hitelintézet tagintézetét, amelynek alapszabályait törvény állapítja vagy erősíti meg vagy a kormányhatóság jóváhagyja. A képviselő kirendelését a telekkönyvben a jelzálogjogról szóló bejegyzésben fel kell tüntetni.
794. § Biztosítéki jelzálogjogot oly követelés biztosítására, amely hitelviszonyból, ügyvitelből, szavatosságból, károkozásból vagy egyéb meghatározott jogviszonyból származhatik, akként is lehet alapítani, hogy a követelés összegszerű megállapítása nélkül csak azt a legmagasabb összeget - a keretet - határozzák meg, amelynek erejéig a jelzálog a hitelezőnek felel (keretbiztosítéki jelzálogjog).
A keretbiztosítéki jelzálogjogra aljelzálogjogot vagy más dologi jogot szerezni nem lehet.
795. § A keretbiztosítéki jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésében a hitelező megjelölésén felül azt a legmagasabb összeget - keretet - kell kitüntetni, amelynek erejéig a jelzálog a hitelezőnek felel; egyebekben a követelésnek és annak a jogviszonynak megjelölése végett, amelyből a jelzálogjoggal biztosított követelés származhatik, a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra (biztosítéki okirat) lehet utalni.
A követelésnek bármilyen jogalapon járó kamatjáért és egyéb mellékszolgáltatásért, hacsak biztosításukra jelzálogjog külön nincs bejegyezve, a jelzálog csak annyiban felel, amennyiben a követelés e járulékaival együtt a bejegyzett keretet meg nem haladja.
Az ekként bejegyzett jelzálogjogot biztosítéki jelzálogjognak kell tekinteni akkor is, ha a telekkönyvben nincs ilyennek megjelölve.
796. § Amennyiben a biztosítéki okiratban megjelölt jogviszony másra átruházható, a hitelező a jogviszonnyal együtt a keretbiztosítéki jelzálogjogot is átruházhatja. Ha a hitelező csak a biztosított jogviszonyt vagy csak az abból származó követelést ruházza át, a jogviszony vagy a követelés átruházásával a jelzálogjog nem száll át az új hitelezőre. A hitelezőnek a jelzálogjogot átruházó nyilatkozata magában foglalja a jogviszony átruházására irányuló nyilatkozatot is.
A jelzálogjog átruházása írásbeli átruházó nyilatkozattal és a biztosítéki okiratnak átadásával megy végbe.
A hitelező a jelzálogjogot a telekkönyvben bejegyzett keret egy részének erejéig is átruházhatja oly módon, hogy a részátruházó nyilatkozatnak az eredeti biztosítéki okiratra reávezetése után az így kiegészített okiratnak hitelesített másolatát adja át az új hitelezőnek. Az így kiállított másolat a jelzálogjog átruházott része tekintetében az eredeti biztosítéki okirat helyébe lép.
Az átruházás telekkönyvi bejegyzése nem szükséges. Az új jelzálogos hitelező azonban a biztosítéki okiratnak, részátruházás esetében pedig a biztosítéki okirat hitelesített másolatának, valamint az átruházó nyilatkozatnak felmutatása mellett a volt jelzálogos hitelező beleegyezése nélkül is kérheti, hogy a jelzálogjog átruházását javára a telekkönyvbe bejegyezzék.
797. § Ha a hitelező a keretbiztosítéki jelzálogjogot az előbbi §-nak megfelelően átruházza, a jelzálog az átruházott keretben csupán azokért a követelésekért és járulékaikért felel, amelyek az átruházás előtt a korábbi hitelező javára jöttek létre és róla az új hitelezőre szintén átszállottak vagy az így átszállóit követeléseknek helyébe léptek, vagy amelyek a biztosított jogviszonyból az új hitelező javára a jogviszonyban érdekelt adós ellenében az átruházás után keletkeztek.
798. § A keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonában beállott változás önmagában nem érinti a biztosítéki okiratban megjelölt felek közötti jogviszonyt és annak biztosítását. A jelzálog a bejegyzett kereten belül felel a jogviszonyból mind a tulajdonváltozás előtt, mind az ezt követőleg keletkezett követelésekért és járulékaikért.
799. § Ha a keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosának és a jogviszonyban érdekelt adósnak hozzájárulásával a jelzálogos hitelezővel kötött megállapodás alapján az eddigi adós helyébe új adós lép a biztosítéki okiratban megjelölt jogviszonyba, a jelzálog a bejegyzett kereten belül az említett jogviszonyból addig létrejött követeléseken és járulékaikon felül csak azokért a követelésekért és járulékaikért felel, amelyek ebből a jogviszonyból az új adós terhére ezentúl keletkeznek.
A hozzájárulást és a megállapodást okiratba kell foglalni. A megállapodást a telekkönyvbe be kell jegyezni. A megállapodás a telekkönyvi bejegyzés előtt jóhiszeműen jogot szerző harmadik személyekkel szemben hatálytalan.
800. § Ha a keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosított jogviszonyban érdekelt felek - a hitelező vagy az adós - személyében örökösödés következtében áll be változás, az ily változás a jogviszony biztosítását nem érinti, hacsak a jogviszonyból más nem következik. A jelzálog a bejegyzett kereten belül a jogviszonyból a változás előtt létrejött követeléseken és járulékaikon felül azokért a követelésekért és járulékaikért is felel, amelyek az átszállt jogviszonyból a hitelező örököse javára vagy az adós örököse terhére a változás után keletkeztek.
801. § A keretbiztosítéki jelzálogjog érvényesítéséhez a követelésen felül a biztosítéki okirat felmutatása és annak a kimutatása szükséges, hogy az okirat birtokosát a jelzálogjog a telekkönyvi bejegyzés szerint vagy az átruházó nyilatkozatoknak a telekkönyvben bejegyzett hitelezőig visszamenő összefüggő láncolata szerint megilleti.
802. § Ha a keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosított jogviszony megszűnt és a hitelezőnek e jogviszonyból származó követelése nincsen, elévült vagy a követelésnek oly kifogás áll útjában, amely érvényesítését mindenkorra kizárja, a jelzálog tulajdonosa a hitelezőtől követelheti, hogy a jelzálogjogról mondjon le és egyezzék bele telekkönyvi bejegyzésének törlésébe.
Hitelviszony biztosítására bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog tekintetében a jelzálog tulajdonosa, ha a hitelezőnek a hitelviszonyból származó követelése nincsen, elévült vagy a követelésnek oly kifogás áll útjában, amely érvényesítését mindenkorra kizárja, a hitelezőtől a lemondást és beleegyezését a telekkönyvi törlésbe a hitelviszony megszűnésének kimutatása és a jogviszonyban érdekelt adós hozzájárulása nélkül is bármikor követelheti, hacsak a jogviszonyból más nem következik.
A keretbiztosítéki jelzálogjog telekkönyvi törléséhez, ha a törlési engedélyt nem a telekkönyvi bejegyzés szerint igazolt hitelező állítja ki, a biztosítéki okirat felmutatása és annak kimutatása is szükséges, hogy az okirat birtokosát a jelzálogjog az átruházó nyilatkozatoknak a telekkönyvben bejegyzett hitelezőig visszamenő összefüggő láncolata szerint megilleti.
803. § Elveszett vagy megsemmisült biztosítéki okiratot a megsemmisítést kimondó bírói határozat, az átruházó nyilatkozatot pedig a bíróságnak az átruházást, törvénynél fogva beálló átszállás esetében az átszállást kimondó határozata vagy a volt hitelezőnek az átszállást elismerő írásbeli nyilatkozata pótolja.
804. § A keretbiztosítéki jelzálogjog átruházása esetében a telekkönyvi bejegyzésben megnevezett hitelező a jelzálogjog tekintetében a biztosítéki okirat mindenkori birtokosának törvénynél fogva képviselője.
805. § A mindenkori hitelező képviseletére hivatott személy (792., 793. és 804. §) minden későbbi hitelezőt jogosító és kötelező hatállyal a biztosítéki jelzálogjog tekintetében rendelkezéseket tehet, olyan rendelkezéseket pedig, amelyeket a jelzálogtulajdonos a hitelezőtől követelhet, köteles is tenni, úgyszintén a hitelező helyett a jelzálogjog érvényesítésében is eljárhat.
A képviselő jogkörét a jelzálogjog átruházásakor a felek korlátozhatják; a korlátozás azonban nem terjedhet ki olyan rendelkezésekre, amelyeket a jelzálog tulajdonosa a hitelezőtől követelhet. A korlátozás harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a telekkönyvben be van jegyezve, vagy ha a harmadik személy jogának szerzésekor a korlátozásról tudott, vagy ha szerzése ingyenes volt.
806. § A hitelező, az adós és a tulajdonos megállapodása alapján a bejegyzett biztosítéki jelzálogjogot másnemű biztosítéki jelzálogjoggá vagy közönséges jelzálogjoggá, a közönséges jelzálogjogot biztosítéki jelzálogjoggá bármikor át lehet változtatni, úgyszintén a keretbiztosítéki jelzálogjogot a biztosítéki okiratban megjelölt jogviszonyon felül vagy a helyett más jogviszonyból származható követelésekre is ki lehet terjeszteni.
Az átváltoztatást a telekkönyvbe be kell jegyezni.
Az átváltoztatáshoz nem szükséges az egyenlő rangsorban álló vagy a később bejegyzett jogosultak hozzájárulása.
807. § Jelzálogjogot akként is lehet alapítani, hogy az a telket személyes követelés nélkül terhelje úgy, hogy a jogosult meghatározott összeg erejéig csak a jelzálogból kereshet kielégítést (telekadósság). A telekadósságra, hacsak a törvény eltérően nem rendelkezik, a közönséges jelzálogjog szabályait kell alkalmazni, amennyiben abból, hogy a telekadósságnak személyes követelés nem előfeltétele, más nem következik.
808. § Telekadósságként alapított jelzálogjogot telekadósság elnevezéssel kell a telekkönyvbe bejegyezni.
A telekadósság tőkeösszegén felül kamat és más mellékszolgáltatás is bejegyezhető a telekkönyvbe.
A telekadósság kamataira a jelzálogos követelés kamataira vonatkozó szabályok irányadók.
809. § A telekadósság tőketartozásának lejártához a tulajdonos vagy a hitelező felmondása szükséges. A felmondás ideje egy év.
A felek e szabályoktól eltérően is megállapodhatnak és a felmondást ki is zárhatják. A tulajdonos felmondási jogát azonban harminckét évnél hosszabb időre kizárni nem lehet.
810. § A telekadósság tőkéjét, kamatait és az egyéb mellékszolgáltatásokat eltérő megállapodás hiányában a telekkönyvi hatóság székhelyén kell fizetni.
811. § A jelzálog tulajdonosa a telekadósság tekintetében az alapul fekvő jogviszonyból eredő jogokat csak a közvetlen szerző ellen vagy ennek oly jogutóda ellen érvényesítheti, aki a telekadósság szerzésekor az alapul fekvő jogviszonyt ismerte, vagy akinek szerzése ingyenes volt.
812. § A telekadósságot másnemű jelzálogjoggá, másnemű jelzálogjogot telekadóssággá a felek megegyezésével és telekkönyvi bejegyzéssel bármikor át lehet változtatni. Az átváltoztatáshoz nem szükséges az egyenlő rangsorban álló vagy a később bejegyzett jogosultak hozzájárulása.
813. § Ha a jelzálogos hitelező olyan hitelintézet vagy olyan hitelintézetnek tagintézete, amelynek alapszabályait törvény állapítja vagy erősíti meg vagy a kormányhatóság jóváhagyja, kérelmére a jelzálogjogról jelzálogadóslevelet, a telekadósságról telekadóslevelet lehet kiállítani.
A jelzálogadóslevélre vonatkozó alábbi rendelkezéseket, amennyiben a törvény mást nem rendel, a telekadóslevélre megfelelően kell alkalmazni.
814. § Jelzálogadóslevél kiállítását a jelzálogjog eredeti bejegyzésekor vagy a bejegyzés alapjául szolgáló eredeti okirat bemutatásával utóbb is lehet kérni.
815. § Jelzálogadóslevél kiállításához a jelzálog tulajdonosának a telekkönyvi hatóságnál előterjesztett vagy a hitelezőhöz intézett írásbeli beleegyező nyilatkozata szükséges.
A jelzálogadóslevél kiállítását a telekkönyvben fel kell jegyezni.
816. § Ha még nem telt el az a határidő, amely alatt a jelzálog telekkönyvi tulajdonosa ellen a tulajdon bejegyzésének eredeti érvénytelensége miatt a törlési keresetet jóhiszemű harmadik szerzőre is kiterjedő hatállyal meg lehet indítani, jelzálogadóslevelet csak akkor lehet kiállítani, ha ahhoz a jelzálogtulajdonoson felül az ily módon már meg nem támadható telekkönyvi előző a telekkönyvi hatóságnál előterjesztett vagy a tulajdonoshoz vagy a hitelezőhöz intézett írásbeli nyilatkozattal szintén hozzájárult.
817. § Jelzálogadóslevelet nem lehet kiállítani, ha a telekkönyvben a jelzálog tulajdonosa ellen törlési vagy kiigazítási per, elidegenítési vagy terhelési tilalom, utóörökösödési jog vagy a tulajdonos rendelkező jogának határozott személy javára szóló más korlátozása van bejegyezve.
Ugyanez áll, ha a telekkönyvben arra a jelzálogjogra nézve van ily per vagy korlátozás, vagy pedig jelzálogi per, aljelzálogjog vagy más dologi jog bejegyezve, amelynek alapján a jelzálogadóslevelet ki kellene állítani.
818. § Jelzálogadóslevelet nem lehet kiállítani, ha a követelés feltételes, vagy ha a hitelező viszontszolgáltatásra van kötelezve.
819. § Biztosítéki jelzálogjogról jelzálogadóslevelet nem lehet kiállítani.
820. § A jelzálogadóslevelet a telekkönyvi hatóság állítja ki a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzése és a bejegyzés alapjául szolgáló okirat alapján.
821. § A jelzálogadóslevél érvényességéhez szükséges: a jelzálogadóslevél elnevezés, a jelzálogos hitelező nevének, székhelyének, a jelzálogos követelésnek, a terhelt teleknek és a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzése rangsorának megjelölése, végül a kiállító telekkönyvi hatóság tagjának aláírása és hivatali pecsétje.
A telekkönyvi hatóság a jelzálogjoggal biztosított követelésről szóló eredeti okiratot a jelzálogadóslevélhez hozzáfűzi és a hozzáfűzést pecsétjével megerősíti.
A jelzálogadóslevél alakját és tartalmát egyebekben a telekkönyvi rendtartás állapítja meg.
822. § A jelzálogos követelés kamatairól és a kamatokhoz hozzászámított tőketörlesztő részleteiről a jelzálogadóslevél mellett bemutatóra szóló szelvényeket lehet kiállítani.
823. § Ha a jelzálogos követelést megosztják, a telekkönyvi hatóság kérelemre az esetleg már kiadott eredeti jelzálogadóslevél és a hozzáfűzött okirat bevonása után mindegyik részről részjelzálogadóslevelet állíthat ki. Részjelzálogadóslevél kiállításához a jelzálog tulajdonosának külön beleegyező nyilatkozata szükséges.
824. § A részjelzálogadóslevél érvényességéhez szükséges: a részjelzálogadóslevél elnevezés, a jelzálogos hitelező nevének, székhelyének, a jelzálogos részkövetelésnek, a terhelt teleknek és a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzése rangsorának megjelölése, végül a kiállító telekkönyvi hatóság tagjának aláírása és hivatali pecsétje.
A részjelzálogadósleveleket sorszámokkal kell megjelölni. A telekkönyvi hatóság minden egyes részjelzálogadóslevelet a jelzálogjoggal biztosított követelésről szóló okiratnak hiteles másolatával kiegészíti és pecsétjével megerősíti.
A részjelzálogadóslevél alakját és tartalmát egyebekben a telekkönyvi rendtartás állapítja meg.
825. § Ha a jelzálogos követelésről jelzálogadóslevél van kiállítva, a jelzálogos követelést csak a jelzálogadóslevél útján lehet átruházni vagy megterhelni.
Ily esetben a jelzálogos követelés átruházásához vagy megterheléséhez szükséges, hogy a hitelező a jelzálogadóslevelet írásbeli átruházó vagy terhelő nyilatkozattal - a szerzőfél megnevezésével - ellássa és a szerzőfélnek átadja.
A jelzálogadóslevél átruházója vagy terhelője a jelzálogadóslevél átruházásáról vagy terheléséről a szerzőfél megnevezésével és lakóhelyének (székhelyének) közlésével haladéktalanul köteles írásban értesíteni azt a hitelintézetet, amelynek részére a jelzálogadóslevelet kiállították, mihelyt ez a hitelintézet kívánja.
A telekadóslevelet bemutatóra szóló értékpapírként is ki lehet állítani. Ha a telekadóslevél bemutatóra szól, a jelzálogos követelés átruházásához vagy megterheléséhez a telekadóslevél birtokának átadása elegendő.
826. § Ha a követelés járulékainak biztosítására biztosítéki jelzálogjog is van bekebelezve, a jelzálogos követelés átruházásával ez is átszáll a jelzálogadóslevél birtokosára.
827. § A jelzálogadóslevél birtokosának hitelezői minőségét a törvénynek megfelelő alakban kiállított átruházó vagy terhelő nyilatkozatoknak a telekkönyvben bejegyzett hitelezőig visszamenő összefüggő láncolata tanúsítja. A jelzálogadóslevél ekként igazolt jóhiszemű birtokosának jogát nem érinti a megelőző átruházó vagy terhelő nyilatkozatok valamelyikének esetleges érvénytelensége.
Elveszett vagy megsemmisült jelzálogadóslevelet a megsemmisítést kimondó bírói határozat, az átruházó nyilatkozatot pedig a bíróságnak az átruházást, törvénynél fogva beálló átszállás esetében az átszállást kimondó határozata, vagy a volt hitelezőnek az átszállást elismerő írásbeli nyilatkozata pótolja.
Bemutatóra szóló telekadóslevél birtoka a hitelezői minőség kimutatására önmagában elegendő.
828. § Ha jelzálogadóslevél van kiállítva, a jelzálogjog átruházását, átszállását vagy terhelését a jelzálogadóslevél kiállítására vonatkozó telekkönyvi feljegyzés törlése előtt csak a feljegyzés törlésétől függő joghatállyal lehet a telekkönyvbe bejegyezni.
829. § Ha a jelzálogadóslevelet a törvényszabta előfeltételek meglétében állították ki, a tulajdonjog vagy a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének eredeti érvénytelensége miatt törlési keresetet a jelzálogadóslevél jóhiszemű megszerzőjére is kiterjedő hatállyal indítani nem lehet.
Egyébként - amennyiben a törvény mást nem rendel - a telekkönyvi bejegyzés hatályának és a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai a jelzálogadóslevél birtokosa javára is épúgy nyernek alkalmazást, mint az oly jelzálogos hitelező javára, aki a jelzálogjogot telekkönyvi bejegyzéssel szerezte (773. §).
830. § Ha a jelzálogadóslevél tartalma a telekkönyvi bejegyzéstől eltér, a telekkönyv tartalma irányadó. Amennyiben azonban a telekkönyv tartalmának helytelensége a jelzálogadóslevélből vagy az arra vezetett feljegyzésből kitűnik, a jelzálogadóslevél birtokosa a telekkönyv tartalma alapján a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályaira nem hivatkozhatik.
831. § A jelzálogjog érvényesítéséhez a jelzálogadóslevélnek vagy az azt pótló okiratnak felmutatása is szükséges.
Oly hitelező, aki a jelzálogjogot jelzálogadóslevél útján szerezte meg, jelzálogjogát a jelzálog tulajdonosa ellen csak akkor érvényesítheti, ha azt a hitelintézetet, amelynek részére a jelzálogadóslevelet kiállították, a teljesítésre vagy a jelzálogadóslevél visszaváltására felhívta és ez a hitelintézet a teljesítést vagy a visszaváltást megtagadta. A felhívás megtörténtét és a teljesítés megtagadását az említett hitelintézet írásbeli nyilatkozatával vagy közjegyzői tanúsítvánnyal kell kimutatni.
832. § A tulajdonos a jelzálogos hitelező kielégítése fejében a jelzálogadóslevélnek és ezenfelül, ha szelvények is voltak kiállítva, a még le nem járt szelvényeknek is egyidejű visszaadását követelheti.
Amennyiben még le nem járt szelvények hiányoznak, a tulajdonos névértéküket a tőkéből levonhatja.
833. § Ha a hitelezőt csak részben elégítik ki, a tulajdonos a jelzálogadóslevél visszaadását nem követelheti. A hitelező azonban köteles a részleges kielégítést, valamint a jelzálogos követelésnek egyéb részleges változásait a jelzálogadóslevélen feltüntetni és a jelzálogadóslevelet a jelzálogjog részleges törlése vagy az egyéb változás telekkönyvi bejegyzése végett a telekkönyvi hatóságnak bemutatni.
Ha a jogváltozást sem a telekkönyvbe be nem jegyezték, sem a jelzálogadóslevélen fel nem tüntették, a jelzálogadóslevél későbbi jóhiszemű visszterhes szerzője csak annyiban köteles a jogváltozást magára nézve kötelezőnek elismerni, amennyiben lejárt vagy a kielégítéstől számított fél évnél nem későbbi időben lejáró kamat vagy egyéb mellékszolgáltatás vagy pedig olyan költség kiegyenlítéséről van szó, amelyért a jelzálog felel.
Ha a jelzálogadóslevélhez szelvények is vannak kiadva, a tulajdonos kamatot csak a szelvény ellenében fizethet hatályosan.
834. § A jelzálogjogot a telekkönyvben mindaddig nem lehet törölni, amíg a jelzálogadóslevelet a telekkönyvi hatóságnak vissza nem szolgáltatták vagy bíróilag semmisnek nem nyilvánították.
835. § Ha a hitelező vagy tartózkodóhelye ismeretlen és a bíróság a jelzálogjogot hirdetményi eljárás alapján megszűntnek mondja ki (742., 743. §), e határozatban egyúttal a kiszolgáltatott jelzálogadóslevelet semmisnek kell nyilvánítani.
Ha azonban a hirdetményi eljárásnak a jelzálogos összeg bírói letétbe helyezése szolgált alapjául, a letéti hatóságnál a letett összeg felvétele végett jelentkező hitelező jogosultságát a semmisnek nyilvánított jelzálogadóslevéllel is igazolhatja.
836. § A jelzálogos hitelező a jelzálogadóslevelet bármikor hatálytalaníttathatja.
A hatálytalanításhoz szükséges, hogy a hitelező a jelzálogadóslevelet a telekkönyvi hatóságnak visszaszolgáltassa és hogy a telekkönyvi hatóság a jelzálogadóslevél kiállítására vonatkozó telekkönyvi feljegyzést törölje.
837. § Az a hitelintézet (813. §), amelynek részére a jelzálogadóslevelet kiállították, a jelzálogjog tekintetében a jelzálogadóslevél mindenkori birtokosának törvénynél fogva képviselője. Ezenfelül ugyanúgy szavatol a jelzálogadóslevél minden későbbi jogszerű birtokosának, mint a jelzálogos követelés engedményezője.
Képviselői minőségében a hitelintézet a jelzálogadóslevél minden későbbi jogszerű birtokosát jogosító és kötelező hatállyal a jelzálogjog tekintetében rendelkezéseket tehet, oly rendelkezéseket pedig, amelyeket a jelzálogtulajdonos a hitelezőtől követelhet, köteles is tenni, úgyszintén a jelzálogadóslevél birtokosa helyett a jelzálogjog érvényesítésében is eljárhat; a képviselő továbbá a jelzálogtulajdonos vagy a személyes adós kívánságára bármikor köteles a jelzálogadóslevél birtokosáról és hollétéről felvilágosítást adni.
838. § A képviselő jogkörét a jelzálogjog átruházásakor a felek korlátozhatják; a korlátozás azonban nem terjedhet ki olyan rendelkezésekre, amelyeket a jelzálog tulajdonosa a hitelezőtől követelhet. A korlátozás harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a telekkönyvben be van jegyezve, vagy ha a harmadik személy jogának szerzésekor a korlátozásról tudott, vagy ha szerzése ingyenes volt.
A tőkét rendszerint csak a jelzálogadóslevél igazolt birtokosának kezéhez lehet kifizetni. Ha azonban a jelzálogadóslevél a képviseletre jogosult hitelintézet birtokában van, az adós a tőkét a képviselő hitelintézet kezéhez is hatályosan kifizetheti, tekintet nélkül a jelzálogadóslevélre vezetett átruházó és terhelő nyilatkozatokra.
Ha a jelzálogadóslevélhez szelvényeket nem adtak ki, vagy ha a szelvények a képviselő hitelintézet birtokában vannak, az adós a jelzálogos követelés lejárt kamatait és tőketörlesztő részleteit a jelzálogadóslevél birtokosa részére a képviselőnél is lefizetheti.
839. § Ha a jelzálogadóslevél mindenkori birtokosának képviseletére hivatott hitelintézet megszűnik, a jelzálog tulajdonosának vagy a jelzálogadóslevél birtokosának kérelmére a telekkönyvi hatóság képviselőül erre vállalkozó más oly hitelintézetet jelöl ki, amelynek részére jelzálogadóslevelet lehet kiállítani. Az új képviselőt a telekkönyvbe be kell jegyezni.
Ha a hitelintézet megszűnésének esetében új képviselő bejegyzését nem kérik vagy alkalmas hitelintézet a képviseletre nem vállalkozik, a jelzálogos hitelezőn felül a jelzálog tulajdonosa is kérheti, hogy a telekkönyvi hatóság a jelzálogadóslevél bevonásával és a jelzálogadóslevél kiállítására vonatkozó telekkönyvi feljegyzés törlésével a jelzálogadóslevél birtokosát a telekkönyvbe jelzálogos hitelezőként egyidejűleg bejegyezze.
840. § Zálogjognál fogva a záloghitelező a követelésének biztosítására lekötött ingó dologból - a zálogból - kielégítést kereshet.
841. § Zálogjogot feltételes vagy jövőbeli követelés biztosítására is lehet alapítani.
842. § Ingó dolog hányadrészén zálogjogot csak akkor lehet alapítani, ha a dolog több személy közös tulajdona és a tulajdonostárs egész jutaléka tárgya a terhelésnek.
843. § Zálogjog ugyanegy követelés biztosítására több ingó dolgot is terhelhet. Ha a zálogjog több dolgot terhel, mindegyik zálog az egész követelésért egyetemlegesen felel.
844. § Zálogjog jogügyleti megalapításához szükséges, hogy a felek a zálogjog megalapításában megegyezzenek és hogy a tulajdonos a dolog birtokát a hitelezőre átruházza (kézi zálog).
Oly birtokátruházás, amelynél a tulajdonos valamely jogviszonynál fogva mint albirtokos a dolog birtokában marad (450. §), a zálogjog megalapításához nem elegendő.
Ha a dolgot harmadik személy mint albirtokos tartja birtokában és a birtokot a tulajdonos mint főbirtokos a dolog kiadására irányuló követelésének átengedésével ruházza át, a zálogjog megalapításához az is szükséges, hogy a tulajdonos az albirtokost az elzálogosításról értesítse.
Külön törvény határozza meg, hogy mennyiben lehet bizonyos nemű ingó dolgokon zálogjogot a dolog birtokának átruházása nélkül alapítani.
845. § A birtokátruházást közös birtok engedésével lehet pótolni aképen, hogy a dolgot a hitelező és a tulajdonos közösen zár alatt tartja vagy részükre harmadik személy mint zálogtartó őrzi.
846. § Ha a dolgot nem a tulajdonos zálogosítja el, a hitelező a zálogjogot csak oly előfeltételek alatt szerzi meg, mint átruházás esetében az ingó tulajdonát megszerzi az, akire a dolgot nem a tulajdonos ruházta át (563-565. §).
847. § Ha az ingót a zálogjog megalapításakor harmadik személy joga terheli, ezt a jogot a megszerzett zálogjog megelőzi, kivéve ha a hitelező a megalapítás idejében a harmadik személy jogáról tudott vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott.
Ha az ingót az elzálogosítás idejében harmadik személy haszonélvezet, zálogjog vagy a dolgot terhelő más jog alapján jogosultként mint albirtokos tartja birtokában és a birtokot a záloghitelezőre a főbirtokos a dolog kiadására irányuló követelésének átengedésével ruházta át (451. §), a harmadik személynek említett jogát a hitelező zálogjoga akkor sem előzi meg, ha a zálogjogot a hitelező a főbirtokostól a harmadik személy jogát nem ismerve jóhiszemben szerezte meg.
848. § A zálogjogot csak a követeléssel együtt lehet átruházni. A követelés átruházásával a zálogjog is átszáll az új hitelezőre.
Ha a követelést a zálogjog átszállásának kizárásával ruházzák át, a zálogjog megszűnik.
849. § A záloghitelező a zálogot csak a tulajdonos beleegyezésével adhatja további zálogba.
850. § Ha a záloghitelezőt oly elzálogosító vagy tulajdonos, aki nem személyes adós, kielégíti, a követelés a kielégítéssel a kezesre irányadó szabályoknak megfelelően ő reá száll át, amennyiben a kielégítés alapján a személyes adóstól vagy mástól megtérítést követelhet.
851. § A zálogjog megszűnik annak a követelésnek megszűntével, amelynek biztosítására szolgál.
852. § A zálogjog megszűnik, ha a zálog tulajdonával egy személyben egyesül.
Ha azonban a követelést, amelynek a zálogjog biztosítására szolgál, harmadik személy joga terheli, amíg ez az állapot tart, a zálogjog az egyesülés ellenére fennmarad. A zálogjog az egyesülés ellenére egyébként is fennmarad, amennyiben a tulajdonos jogos érdeke kívánja.
853. § A zálogjog megszűnik, ha a záloghitelező a zálogot az elzálogosítónak vagy a tulajdonosnak visszaadja. A zálogjog fennmaradásának kikötése semmis.
Ha a zálog az elzálogosítónak vagy a tulajdonosnak vagy pedig oly harmadik személynek birtokában van, aki a dolog birtokát a zálogjog megalapítása után az elzálogosítótól vagy a tulajdonostól szerezte meg, az a vélelem, hogy a záloghitelező a zálogot visszaadta.
854. § A zálogjog megszűnik, ha a záloghitelező a zálog birtokát akaratán kívül elveszti és egy év alatt indított keresettel vagy pedig egy év alatt per nélkül vissza nem szerezte.
855. § A zálogjognak jogügylettel megszüntetéséhez a hitelezőnek az elzálogosítóhoz vagy a tulajdonoshoz intézett lemondó nyilatkozata szükséges.
Ha a zálogjogot harmadik személy joga terheli, ezt az utóbbi jogra kiterjedő hatállyal csak a harmadik személy hozzájárulásával lehet megszüntetni. A hozzájáruló nyilatkozatot ahhoz kell intézni, akinek javára szolgál; a hozzájárulást visszavonni nem lehet.
856. § A zálog a követelés mindenkori terjedelme szerint szolgál fedezetül. A tőkén felül biztosítja különösen mind a szerződési, mind a törvényes kamatot, a kötbért, valamint a felmondás költségét és a követelésnek a zálogból való kielégítésével járó költséget, végül a záloghitelezőnek a zálogra fordított költség megtérítésére irányuló követelését.
857. § Oly személyes adós, aki nem tulajdonosa a zálognak, az elzálogosítás után létrejött jogügylettel nem tágíthatja a zálogjogi biztosítás terjedelmét.
858. § A zálogjog a zálogot a záloghitelezőnek birtokába átadott tartozékával együtt terheli.
A zálogjog kiterjed a zálog elvált gyümölcseire is.
859. § A záloghitelezőnek joga van a zálog birtokára. Gyümölcsszedésre és egyéb haszonvételre csak akkor jogosult, ha erre a zálogjogot megalapító jogügylet feljogosítja.
Ha természeténél fogva gyümölcsöző dolog a zálog és a zálogot kizárólag a záloghitelező kapja birtokába, kétség esetében a záloghitelezőt a gyümölcsszedésre feljogosítottnak kell tekinteni. A haszonvételre jogosult záloghitelező köteles a haszonvételről gondoskodni és a hasznokról elszámolni. A tiszta haszon elsősorban a költségnek, azután a bírói úton érvényesíthető kamatnak, végül a tőkének lerovására szolgál. A felek a záloghitelező javára e szabályoktól eltérően nem rendelkezhetnek.
860. § Ha a zálog tűzkár vagy más kár ellen biztosítva van az elzálogosítónak, a zálog tulajdonosának vagy annak a javára, aki a dolgot sajátjaként birtokában tartotta, a zálogjog törvénynél fogva kiterjed a biztosító ellen kár esetében támasztható követelésre is. Erre nézve egyebekben a követelés elzálogosításának szabályai irányadók.
861. § A záloghitelező köteles a zálogot megőrizni.
862. § Ha a zálog romlásától vagy értékének lényeges csökkenésétől lehet tartani, az elzálogosító vagy a tulajdonos más dologi biztosíték adása ellenében a zálog visszaadását követelheti.
A zálog romlásának fenyegető veszélyéről a záloghitelező az elzálogosítót vagy a tulajdonost haladéktalanul értesíteni köteles, hacsak az értesítés tetemes nehézséggel nem jár.
863. § Ha a zálogot olyan romlás vagy lényeges értékcsökkenés fenyegeti, amely a záloghitelező követelésének biztonságát veszélyezteti, a záloghitelező az elzálogosítónak vagy a tulajdonosnak előzetes értesítése és további biztosíték adására engedett megfelelő határidő eredménytelen eltelte után a zálogot bírói úton vagy közhitelű személy által eladathatja.
Az előzetes értesítés és a határidő kitűzése elmaradhat, ha tetemes nehézséggel jár, vagy ha fenyegető romlás esetében nem lehet az elzálogosító vagy a tulajdonos intézkedését veszély nélkül bevárni. Az eladási ár a zálog helyébe lép; az elzálogosító vagy a tulajdonos kivánságára bírói letétbe kell helyezni.
864. § Ha a záloghitelező a zálogot rongálja vagy az elzálogosító vagy a tulajdonos jogait egyébként jelentékenyen sérti és sértő magatartását figyelmeztetés ellenére is folytatja, az elzálogosító vagy a tulajdonos követelheti, hogy a záloghitelező a zálogot saját költségén bírói letétbe helyezze, vagy ha erre alkalmatlan, a bíróságtól kirendelt zárgondnoknak adja át.
Ehelyett az elzálogosító vagy a tulajdonos a záloghitelezőnek egyidejű kielégítése ellenében követelheti a zálog visszaadását. Nem kamatozó követelést az esedékesség előtt oly összeg lefizetésével kell kiegyenlíteni, amely a fizetés napjától az esedékesség napjáig járó törvényes kamatával együtt megfelel a követelés összegének.
865. § Az elzálogosítót és a zálogtulajdonost, ha nem személyes adós, a záloghitelező kielégítése mint személyes kötelezettség nem terheli; csak tűrni kötelesek, hogy a záloghitelező a zálogból kielégítést szerezzen.
Mind az elzálogosítónak, mind a tulajdonosnak azonban jogában áll a záloghitelezőt teljesítés vagy beszámítás útján kielégíteni és a kielégítés fejében a zálog egyidejű kiadását követelni, ha a személyes adós jogosítva van a teljesítésre.
866. § Mihelyt az adós jogosítva van a teljesítésre, a záloghitelezőt teljesítés vagy beszámítás útján bármely olyan harmadik személy is kielégítheti és ezzel a követelést magához válthatja, aki a zálog eladása következtében a zálogot terhelő zálogjogát vagy más jogát elvesztené.
A kielégítéssel a követelés átszáll arra, aki magához váltotta. Ugyanő a kielégítés fejében a zálog egyidejű kiadását követelheti.
867. § Az elzálogosító vagy a tulajdonos a zálogjog vagy a követelés tekintetében őt személyesen megillető kifogásokon felül a záloghitelezővel szemben mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyeket a személyes adós érvényesíthet a követelés ellen. Nem vesztik el e jogukat azzal, hogy a személyes adós az elzálogosítás után lemondott a kifogásról.
Ha a személyes, adós meghalt, az elzálogosító vagy a tulajdonos nem hivatkozhatik arra, hogy a személyes adós örököse a hagyaték elégtelensége miatt megtagadhatja a teljesítést.
868. § Az elzálogosító vagy a tulajdonos saját ellenkövetelésein felül beszámíthatja a záloghitelezőnek mindazt, amit a személyes adós jogosítva van beszámítani.
Ha a személyes adósnak több beszámítható ellenkövetelése van, az elzálogosítót és a tulajdonost a beszámítás jogának gyakorlása esetében a személyes adós irányában az a kötelezettség terheli, hogy a személyes adós ellenkövetelései közül azt fordítsa beszámításra, amelynek beszámítása a személyes adósra előnyösebb.
869. § Ha a személyes adósnak joga van a kötelezettségét megalapító jogügyletet megtámadni, az elzálogosító és a tulajdonos, amíg a személyes adóst a megtámadás joga megilleti, nem köteles a záloghitelező kielégítési jogának érvényesítését tűrni.
870. § A zálogjog átszállása esetében az új záloghitelező az eddigi záloghitelezőtől a zálog kiadását követelheti.
Ha a zálogos követelés az új záloghitelezőre a törvénynél fogva szállt át, vagy ha törvényen alapuló kötelezettségnél fogva ruházták át reá, az eddigi záloghitelező a zálogot csak az elzálogosítónak vagy a tulajdonosnak kifejezett vagy a körülményekhez képest feltehető hozzájárulásával köteles az új záloghitelező kezéhez kiadni; ily hozzájárulás hiányában az új záloghitelező a zálognak csak bírói letétbe helyezését vagy ha erre alkalmatlan, bírói őrizetbe adását követelheti.
871. § A zálog birtokának megszerzésével az új záloghitelező lép az eddigi záloghitelező helyébe és ettől kezdve az elzálogosító és a tulajdonos irányában őt terhelik az eddigi záloghitelezőnek a zálogjogból folyó kötelezettségei. E kötelezettségek teljesítéséért az eddigi záloghitelező készfizető kezesként felel, kivéve ha a követelés az új záloghitelezőre a törvénynél fogva szállt át vagy ha törvényen alapuló kötelezettségnél fogva ruházták át reá és az eddigi záloghitelező az előbbi §-nak megfelelően tett eleget kiadási kötelezettségének.
872. § Ha a zálogjog tárgya közös tulajdonban álló dolog egyik tulajdonostársának jutaléka, a záloghitelezőt azoknak a jogoknak gyakorlása illeti, amelyek a tulajdonközösség alapján a közös dolog kezelése és használása tekintetében a tulajdonostársat megilletik.
A közösség megszüntetését a záloghitelező kielégítési jogának megnyílta előtt csak a tulajdonostárssal közösen, kielégítési jogának megnyílta után pedig a tulajdonostárs hozzájárulása nélkül is követelheti.
A közösség megszüntetése esetében a zálogjog a tulajdonostárs jutalékának helyébe lépő tárgyat terheli.
A záloghitelező a tulajdonostárs jutalékának eladatása útján a közösség megszüntetése nélkül is kereshet kielégítést.
873. § Az elzálogosítót és a tulajdonost a zálogjog tekintetében vagylagosan megillető jogok gyakorlásában a tulajdonosnak elsősége van.
Hogy mennyiben szabadul az elzálogosító és a tulajdonos a zálogjogból folyó felelőssége alól, ha a záloghitelező lemond a követelésével egybekötött más biztosítékáról, erre a kezesség szabályai (1211. §) megfelelően irányadók.
874. § A hitelezőnek zálogjogát, amennyiben a törvény mást nem rendel, keresettel kell érvényesítenie.
Ha a záloghitelezőnek a tulajdonos ellen végrehajtható közokirata van, a zálogból közvetlenül végrehajtás útján kereshet kielégítést.
875. § Ha a zálogjog megalapítása írásbeli megegyezéssel történt, a záloghitelező a zálogból keresetindítás nélkül a zálog bírói eladatása útján szerezhet kielégítést, mihelyt kielégítési joga megnyílt.
Ha a felek írásban abban állapodtak meg, hogy a záloghitelezőnek joga van a zálogból bírói közbenjárás nélkül kielégítést szerezni, a záloghitelező, mihelyt kielégítési joga megnyílt, a zálogot előzetes bírói határozat nélkül nyilvános árverésen, vagy ha a zálogtárgynak tőzsdei vagy piaci ára van, hiteles személy útján folyóárban szabadkézből eladhatja.
A tulajdonos és a záloghitelező a kielégítési jog megnyílta után az eladásnak más módjában is megállapodhatnak.
876. § Semmis a kielégítési jog megnyílta előtt létrejött oly megállapodás, hogy abban az esetben, ha a záloghitelező kielégítést egyáltalában nem vagy nem teljes mértékben kapna, a zálog tulajdona reá száll át vagy a tulajdonos köteles azt reá átruházni.
877. § A záloghitelező kielégítési joga megnyílik, mihelyt a követelés vagy egy része lejárt.
Ha a követelés tárgya nem pénz, a zálog eladása csak akkor van megengedve, ha a követelés pénzköveteléssé változott át.
878. § Ha a zálog eladása végrehajtási eljáráson kívül akár a bíróság közbenjöttével, akár más módon megy végbe, az eladásra a következő §-ok szabályai állanak.
879. § A záloghitelező köteles kielégítési jogának megnyílta után az elzálogosítót vagy a tulajdonost az eladás szándékáról annak a pénzösszegnek felszámításával értesíteni, amelynek erejéig követelésére eladás útján kielégítést kíván szerezni, hacsak az értesítés tetemes nehézséggel nem járna.
A zálogot csak az értesítés vételétől harminc nap elteltével, és ha az értesítés tetemes nehézsége miatt elmarad, a kielégítési jog megnyílta után negyvenöt nap elteltével szabad eladni.
A tulajdonos és a záloghitelező ezektől a szabályoktól eltérően is megállapodhatnak.
880. § Ha a zálogjog több dolgot terhel, más megállapodás hiányában az elzálogosító vagy a tulajdonos határozhatja meg az eladás sorrendjét. A meghatározás joga a záloghitelezőt illeti, ha az eladásig sem az elzálogosító, sem a tulajdonos nem élt vele.
A záloghitelező csak annyi zálogtárgyat adathat el, amennyinek eladása az ő kielégítése végett szükséges.
881. § Ha a záloghitelező a zálognak nem kizárólagos birtokosa, kielégítési jogának megnyílta után eladás céljára a zálog kiadását követelheti.
Ehelyett az elzálogosító vagy a tulajdonos kívánhatja, hogy a zálogot közös letétként harmadik személy őrizetébe adják. A harmadik személynek arra kell köteleznie magát, hogy a zálogot eladás céljára készen tartja.
882. § Oly záloghitelező, akinek zálogjoga rangsorban hátrább áll, a zálogot birtokló záloghitelezőtől a zálog kiadását nem követelheti.
883. § Nemesfémből való zálogtárgyat nem szabad a fémértéken aluli áron eladni. Ezt elérő ajánlat hiányában a zálogtárgyat hiteles személy által a nemesfém értékének megfelelő áron szabadkézből lehet eladatni.
884. § Az árverést a zálog őrzésének helyén vagy pedig az eljáró bíróság vagy hiteles személy székhelyén kell megtartani. Ha ott megfelelő eredményt nem lehet várni, a zálogot más alkalmas helyen kell elárverezni.
Az árverésben a záloghitelező, az elzálogosító és a tulajdonos is résztvehet.
Egyebekben az árverésre, különösen az árverés hirdetése, a hirdetmény tartalma, az érdekeltek értesítése, a személyes adós árverési ígérete, a vételár fizetése, beszámítása és a fizetés elmulasztásának következményei tekintetében a végrehajtási eljárás szabályai irányadók.
A tulajdonos és a záloghitelező ezektől a szabályoktól eltérően is megállapodhatnak, de az árverés hirdetése és a hirdetmény tartalma tekintetében csak a kielégítési jog megnyílta után.
885. § Ha harmadik személynek a zálogot terhelő oly joga van, amely az eladás következtében megszűnik, a tulajdonos és a záloghitelező között létrejött oly megállapodáshoz, amely a törvényben megállapított szabályoktól eltér, a harmadik személy hozzájárulása is szükséges. A hozzájáruló nyilatkozatot ahhoz kell intézni, akinek javára szolgál; a hozzájárulást visszavonni nem lehet.
886. § A záloghitelező köteles az elzálogosítót vagy a tulajdonost, hacsak tetemes nehézséggel nem jár, a zálog eladásának eredményéről haladéktalanul értesíteni.
887. § Amennyiben a zálog eladási ára a záloghitelezőt illeti, az árt a záloghitelezőnek kell kiadni.
A záloghitelezőnek a zálog eladási árából való kielégítését úgy kell tekinteni, mintha a követelést a tulajdonos elégítette volna ki.
Az eladási ár fölöslege a zálog helyébe lép.
888. § A zálog bírói eladásával vagy bírói közbenjárás nélkül végbement jogszerű eladásával a vevő a zálog tulajdonát úgy szerzi meg, mintha a tulajdonostól átruházás útján szerezte volna. A zálogot terhelő zálogjogok megszűnnek, habár a vevőnek tudomása volt róluk. Ugyanez áll a zálogot terhelő haszonélvezetre is, kivéve ha rangsorban minden zálogjogot megelőz.
889. § Nem jogszerű a zálog eladása bírói közbenjárás nélkül:
1. ha a kielégítési jog megnyílta előtt ment végbe;
2. ha a bírói közbenjárást vagy a nyilvános árverést vagy a hiteles személy közreműködését a törvény ellenére mellőzték;
3. amennyiben a záloghitelező több zálogtárgy közül többet adatott el, mint amennyinek eladása az ő kielégítése végett szükséges lett volna.
A zálogeladás más szabályának megsértése az eladás jogszerűségét nem érinti, a záloghitelező azonban köteles vétkessége esetében az okozott kárt megtéríteni.
890. § Ha annak, aki a dolgot zálogként eladatta, az eladott dolgon nem volt zálogjoga, vagy ha a bírói közbenjárás nélkül végbement zálogeladás az előbbi § értelmében egyébként nem volt jogszerű, a bírói úton vagy bírói közbenjárás nélkül, de nyilvános árverésen hiteles személy útján végbement zálogeladás esetében a tulajdonszerzést és az eladott dolgot terhelő jogok megszűnését a nemtulajdonostól szerző félre irányadó szabályok (563-566. §) megfelelő alkalmazásával kell megítélni. Ugyané szabályok szerint kell megítélni, fennmarad-e jogszerű eladás esetében a zálogot terhelő oly haszonélvezet, amely rangsorban minden zálogjogot megelőzött.
891. § A zálogjog megszűnte után a záloghitelező köteles a zálogot az elzálogosítónak vagy a tulajdonosnak kiadni.
Az elzálogosító vagy a tulajdonos továbbá követelheti a zálog visszaadását olyan esetben is, ha a követelés elévült és a záloghitelező felhívás ellenére megfelelő határidő alatt nem él kielégítési jogával (1312. §), vagy ha a zálogjognak érvényesítését mindenkorra kizáró kifogás áll útjában, vagy ha a követelés birói úton nem érvényesíthető.
892. § Ha a záloghitelező a zálogra költekezett, költségének megtérítését az elzálogosítótól vagy a tulajdonostól megbízás nélküli ügyvivőként követelheti.
Ha a zálogtárgyat szerelvénnyel látta el, a záloghitelező ezt a szerelvényt elviheti; köteles azonban az előbbi állapotot saját költségén helyreállítani.
893. § A záloghitelező felelős a zálog tárgyának elpusztulásáért, rosszabbodásáért és az abban esett más kárért, hacsak ki nem mutatja, hogy a kár az ő vétkessége nélkül állott elő.
Az elhasznált tárgyak értékét, amennyiben joga volt elhasználásukra, köteles a zálogos követelésre elszámolni.
Amennyiben a záloghitelezőnek joga volt a zálogtárgy hasznaira, nem felel a zálog oly változásáért vagy rosszabbodásáért, amely a rendes használattal járt.
894. § Az elzálogosítónak és a tulajdonosnak a zálog rosszabbodásából vagy megváltozásából eredő követelései, valamint a záloghitelezőnek a költekezés megtérítésére és a szerelvény elvitelére irányuló követelései egy év alatt évülnek el.
Ezt az időt az elzálogosító és a tulajdonos követeléseire nézve akkortól kell számítani, amikor ő a dolgot visszakapja, a záloghitelező követeléseire nézve pedig a zálogjog megszűntétől.
895. § Ha a záloghitelező jogait megsértik vagy egyébként csorbítják, az ebből eredő követelésekre a tulajdonból folyó követelések tekintetében irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A záloghitelező javára az elzálogosítót tulajdonosnak kell tekinteni, kivéve ha a záloghitelező tudja vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy az elzálogosító nem tulajdonos.
896. § A jogügylettel alapított zálogjog szabályait megfelelően kell alkalmazni a törvénynél fogva keletkezett zálogjogra.
897. § Követelés és más jog is lehet zálogjog tárgya, ha átruházható vagy gyakorlását másnak át lehet engedni.
A követelést vagy más jogot terhelő zálogjogra az ingó dolgot terhelő zálogjog szabályait kell megfelelően alkalmazni, amennyiben az alábbi §-ok rendelkezéseiből más nem következik.
898. § Követelésen és egyéb jogon a zálogjog megalapítása az illető követelés vagy egyéb jog átruházásának szabályai szerint megy végbe.
Oly követelés tekintetében, amelynek átruházásához engedmény elegendő, az elzálogosításhoz az is szükséges, hogy a hitelező arról az adóst értesítse.
Ha a követelés vagy egyéb jog átruházásához adóslevélnek vagy más okiratnak vagy egyéb dolognak átadása szükséges, a zálogjog megalapítása végett az okirat vagy egyéb dolog birtokát is át kell a záloghitelezőre ruházni épenúgy, mint az ingó dolog elzálogosítása esetében.
899. § Ha az elzálogosított követelést vagy egyéb jogot a zálogjog megalapításakor harmadik személy joga terheli, ezt a jogot vagy elsőbbségét a megszerzett zálogjog nem érinti akkor sem, ha a hitelezőnek a megalapítás idejében a harmadik személy jogáról nem volt tudomása.
900. § Követelést vagy egyéb jogot terhelő zálogjog megszűnik a tárgyául szolgáló követelés vagy egyéb jog megszűntével.
Ily követelést vagy egyéb jogot a zálogjogra kiterjedő hatállyal csak a záloghitelező hozzájárulásával lehet jogügylet útján megszüntetni vagy a záloghitelező hátrányára megváltoztatni. A hozzájáruló nyilatkozatot ahhoz kell intézni, akinek javára szolgál; a hozzájárulást visszavonni nem lehet.
901. § Ha követelés vagy egyéb jog elzálogosításához okiratnak vagy egyéb dolog birtokának átruházása szükséges, a zálogjog az okirat vagy egyéb dolog visszaadásával vagy birtokának elvesztésével épenúgy szűnik meg, mint az ingó dolgot terhelő zálogjog a zálogtárgy visszaadásával vagy birtokának elvesztésével.
902. § Követelést vagy egyéb jogot terhelő zálogjog más megállapodás hiányában kiterjed a hasznokra, nevezetesen a követelés kamataira és az időszakonkint visszatérő egyéb mellékszolgáltatásokra is.
Már esedékessé vált kamatra és egyéb mellékszolgáltatásra csak annyiban terjed ki, amennyiben a záloghitelező a kamat vagy egyéb mellékszolgáltatás esedékessége előtt értesítette az adóst, hogy zálogjogát a kamatra vagy egyéb mellékszolgáltatásra érvényesíteni kívánja.
Ha a hitelező az adós értesítése előtt a kamatot vagy egyéb mellékszolgáltatást előre beszedte, másra átruházta vagy arról más módon rendelkezett, erre a rendelkezésére megfelelően ugyanaz áll, mint a jelzálogjog tekintetében a tulajdonosnak a bérkövetelésről a lefoglalás előtt tett hasonló rendelkezésére (755. § 2. bekezdése).
903. § Ha a zálogjognak oly jog a tárgya, amelynél fogva valaminek szolgáltatását lehet követelni, a záloghitelező és az elzálogosított jog alapján szolgáltatásra kötelezett közötti jogviszonyra megfelelően azok a szabályok irányadók, amelyek a jog átruházásának esetében a jog megszerzője és a kötelezett közötti jogviszonyra állanak.
904. § Az elzálogosított követelés tárgyát a kielégítési jog megnyílta előtt a záloghitelező és a hitelező csak közösen veheti fel; de bármelyikük maga is követelheti, hogy az adós tartozását közösen mindkettőjük kezéhez teljesítse vagy mindkettőjük javára helyezze a tartozás tárgyát bírói letétbe, vagy ha erre nem alkalmas, őrizet végett a bíróságtól kirendelt zárgondnoknak adja ki.
905. § Ha az elzálogosított követelés esedékessége felmondástól függ, a kielégítési jog megnyílta előtt a felmondást a záloghitelező csak a hitelezővel közösen, ellenben a hitelező egymagában is gyakorolhatja az adós felmondása pedig csak akkor hatályos, ha a hitelezőn felül a záloghitelezőnek is kijelenti.
A záloghitelező kielégítési jogának megnyílta után a felmondás joga a záloghitelezőt egymagában is megilleti és az adós felmondásához elegendő, ha csak a záloghitelezőnek jelenti ki.
906. § Ha elzálogosított pénzkövetelést a záloghitelező zálogos követelésének lejárta előtt behajtanak, mind a záloghitelező, mind a hitelező követelheti, hogy a behajtott összeget, amennyiben a záloghitelező érdekének sérelme nélkül lehetséges, gyümölcsözően helyezzék el a zálogjognak egyidejű megalapításával.
907. § Amennyiben a követelés behajtásához, felmondásához vagy a behajtott tőke újabb elhelyezéséhez a záloghitelezőnek és a hitelezőnek közös közreműködése szükséges, egymás irányában kölcsönösen kötelesek a közreműködésre.
908. § Ha ugyanazt a követelést több zálogjog terheli, a záloghitelező részére a követelés behajtása és a felmondás tekintetében biztosított jogok csak a rangsorban első helyen álló záloghitelezőt illetik.
909. § Ha az elzálogosított követelés adósa tartozását teljesíti, a szolgáltatott tárgy a hitelezőé lesz, a záloghitelező azonban zálogjogot szerez rajta.
Ha a szolgáltatás tárgya ingatlan tulajdonának átruházásában áll, a záloghitelező kérheti, hogy követelésének biztosítása végett javára a tulajdonnak a hitelezőre átruházásával egyidejűleg az ingatlanra jelzálogjogot jegyezzenek be.
910. § A záloghitelezőnek, amennyiben a törvény mást nem rendel, zálogjogát keresettel kell érvényesítenie és az elzálogosított követelésből vagy egyéb jogból csak végrehajtható határozat alapján végrehajtás útján kereshet kielégítést.
Mihelyt a záloghitelező kielégítési joga megnyílt, a záloghitelező és az elzálogosított követelés hitelezője vagy az elzálogosított egyéb jog jogosultja ettől a szabálytól egyetértőén eltérhetnek. Ha az elzálogosított követelésen vagy egyéb jogon harmadik személynek is joga van, az eltérő megállapodáshoz az ő hozzájárulása is szükséges.
Semmis a kielégítési jog megnyílta előtt létrejött oly megállapodás, hogy abban az esetben, ha a záloghitelező kielégítést egyáltalában nem vagy nem teljes mértékben kapna, az elzálogosított követelés vagy egyéb jog reá száll át vagy a jogosított köteles azt reá átruházni.
911. § Ha a felek írásban abban állapodtak meg, hogy a záloghitelezőnek joga van a követelésből bírói közbenjárás nélkül kielégítést szerezni és a hitelező az adóst erről értesíti annak közlésével, hogy a záloghitelező a behajtás jogát mely időponttól kezdve érvényesítheti és hogy mennyit hajthat be: a záloghitelező a felmondás és a behajtás jogát egymagában is gyakorolhatja.
Ilyen esetben a záloghitelező felelős a hitelezőnek, ha a felmondás vagy a behajtás körül vétkesség terheli.
Pénzkövetelés behajtása más megállapodás hiányában a záloghitelezőt csak oly összeg erejéig illeti meg, amely az ő kielégítése végett szükséges. Ugyanily összeg erejéig jogosítva van azt követelni, hogy a hitelező a pénzkövetelést fizetésképen reá ruházza át.
Törvénynél fogva keletkezett zálogjog esetében ezek a jogok a záloghitelezőt kielégítési jogának megnyílta után külön megállapodás nélkül is megilletik.
A záloghitelező a követelésről egyéb módon nem rendelkezhetik.
912. § A bemutatóra szóló, a forgatható és az igazoló papírok elzálogosítására a kereskedelmi jog szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az elzálogosítás különben nem esnék e szabályok alá.
913. § Ingatlanok dologi jogi viszonyainak közhitelű nyilvántartására a telekkönyv szolgál.
914. § A telekkönyv nyilvános.
A telekkönyv betéteit és a telekkönyvi iratokat a telekkönyvi hivatal tagjának jelenlétében bárki megtekintheti, azokból jegyzeteket készíthet és kívánhatja, hogy részére a telekkönyvi hatóság telekkönyvi másolatot vagy kivonatot vagy a telekkönyvi rendtartás szerint megengedett tanúsítványt szolgáltasson ki.
915. § A telekkönyvben külön jószágtestként felvett ingatlan dolog, ha a tulajdoni viszony minden természeti részén azonos, a törvény értelmében egységes telek.
A törvény értelmében egységes telek a telekkönyvben egy jószágtestként felvett több ingatlan (telekrészlet) is, ha a tulajdoni viszony mindegyiken azonos.
916. § A telekkönyv vezetésének részletes szabályait a telekkönyvi rendtartás állapítja meg.
917. § Telekkönyvi bejegyzés tárgyai: a tulajdon és a korlátolt dologi jogok.
Egyéb jogokat a telekkönyvbe csak annyiban lehet bejegyezni, amennyiben a törvény külön megengedi.
Hogy ezenfelül mennyiben van helye az ingatlanok jogviszonyait érintő telekkönyvi bejegyzéseknek, a törvény külön határozza meg.
918. § A telekkönyvi bejegyzés: bekebelezés, előjegyzés vagy feljegyzés.
A bekebelezéssel a telekkönyvi jog megszerzése, megváltozása vagy megszűnése a jogváltozás egyéb előfeltételeinek meglétében közvetlenül áll be.
Az előjegyzés jogváltoztató hatálya utólagos igazolástól függ. A feljegyzés a telekkönyvi jogokat érintő egyes tények és viszonyok telekkönyvi feltüntetése.
919. § A telekkönyvi bekebelezés elrendeléséhez, amennyiben a törvény mást nem rendel, a jogváltozáshoz szükséges jogalap kimutatása és a jogváltozással érintett telekkönyvi jogosult beleegyezése (bekebelezési engedély) elegendő. A jogváltozáshoz megkívánt megegyezés külön kimutatására nincs szükség.
Oly bírói határozat, amelynek alapján bekebelezésnek van helye, pótolja a bekebelezési engedélyt.
920. § A telekkönyvi előjegyzéshez a jogváltozással érintett telekkönyvi jogosult beleegyezése nem szükséges; egyebekben a telekkönyvi előjegyzés előfeltételeit a telekkönyvi rendtartás vagy külön törvény határozza meg.
Az előjegyzést a bekebelezéshez szükséges hiányzó kellék pótlásával vagy oly bírói vagy más hatósági határozattal kell igazolni, amelynek alapján az előjegyzett jogváltozás bekebelezésének van helye.
921. § Az előjegyzés igazolásának telekkönyvi bejegyzésével az előjegyzett jogváltozást az előjegyzés hatályosságának kezdetétől fogva bekebelezettnek kell tekinteni.
Az előjegyzés igazolása vagy igazolásának elmaradása kihat azokra a további telekkönyvi bejegyzésekre is, amelyek az előjegyzett jogváltozás igazolásától vagy nem igazolásától függően vannak bejegyezve.
922. § A telekkönyvi bejegyzés hatályossága, amennyiben a törvény mást nem rendel, azzal az időponttal kezdődik, amikor az elrendelésének alapjául szolgáló beadvány a telekkönyvi hatósághoz beérkezett.
923. § Az ugyanegy ingatlanra vagy jogra bejegyzett jogok telekkönyvi sorrendje (rangsor), amennyiben a törvény mást nem rendel, a telekkönyvi bejegyzések hatályosságának kezdetére irányadó időpontok időrendje szerint alakul.
Oly jogok, amelyek bejegyzésének hatályossága ugyanegy időpontban kezdődik, egyenlő rangsorban állanak.
A rangsornak e szabályoktól eltérő meghatározásához telekkönyvi bejegyzés szükséges.
924. § A telekkönyvi jogosultak a telekkönyvi rangsort harmadik személyek jogainak sérelme nélkül megegyezéssel utólag is megváltoztathatják. A megváltoztatáshoz telekkönyvi bejegyzés szükséges.
Jelzálogjog rangsorának hátrább helyezéséhez a jelzálog tulajdonosának hozzájárulása is szükséges.
Ha az ingatlant terhelő dologi jogot harmadik személy joga terheli, azt a harmadik személy jogára kiterjedő hatállyal csak a harmadik személy hozzájárulásával lehet a rangsorban hátrább helyezni. Ugyanez áll, ha a hátralépő jog más ingatlan mindenkori tulajdonosát illeti és ez az ingatlan van harmadik személy jogával terhelve, kivéve ha a rangsor megváltoztatása a harmadik személy jogát nem érinti.
Az előbbi bekezdések szerint szükséges hozzájáruló nyilatkozatot a telekkönyvi hatóságnál kell előterjeszteni vagy pedig a hátralépő vagy az előrelépő jogosulthoz írásban kell intézni; a hozzájárulást visszavonni nem lehet.
Az előrelépett jog megtartja az előrelépéssel nyert ranghelyét akkor is, ha a hátralépett jog jogügylet vagy nemgyakorlás következtében megszűnik, vagy ha jelzálogjog hátralépése esetében a hátralépett jelzálogjoggal biztosított követelés elévül.
A hátralépett és az előrelépett jog közötti ranghelyeken álló jogokat a rangsor megváltoztatása nem érinti.
925. § A tulajdonos a telekkönyvben feljegyeztetheti, hogy ingatlanát három hónapon belül elidegeníteni szándékozik, vagy hogy ingatlanát hat hónapon belül a feljegyzésben megjelölendő összegnél nem nagyobb összegig jelzálogjoggal meg akarja terhelni.
Ha a bejegyzést a feljegyzésben kitett határidő alatt kérik, a bejegyzett jog a feljegyzés hatályosságának kezdetéhez igazodó ranghelyet kap.
Ugyanezek a szabályok állának a jelzálogjog átruházására vagy további jelzálogjoggal terhelésére.
926. § Amennyiben a törvény szerint ingatlan tulajdonának szerzéséhez vagy ingatlant terhelő dologi jog megalapításához, átruházásához vagy terheléséhez telekkönyvi bejegyzés szükséges, a jogváltozás csak a telekkönyvi bejegyzéssel és csak annak értelmében jön létre.
A bejegyzés tartalmának közelebbi megjelölése végett, amennyiben a törvény mást nem rendel, a bejegyzésben az alapul szolgáló okiratra lehet utalni.
927. § Amennyiben a törvény szerint ingatlan tulajdonának vagy ingatlant vagy bejegyzett jogot terhelő dologi jognak megszüntetéséhez telekkönyvi bejegyzés szükséges, a jog csak törlésének telekkönyvi bejegyzésével és csak annak értelmében szűnik meg.
928. § Ingatlant terhelő oly dologi jogot, amelyet harmadik személy joga terhel, az utóbbi jogra kiterjedő hatállyal csak a harmadik személy hozzájárulásával lehet megszüntetni.
Ugyanez a szabály áll ingatlant terhelő oly jog megszüntetésére, amely más ingatlan mindenkori tulajdonosát illeti, ha ez az ingatlan van harmadik személy jogával terhelve, kivéve ha a jog megszüntetése a harmadik személy jogát nem érinti.
A szükséges hozzájáruló nyilatkozatot a telekkönyvi hatóságnál kell előterjeszteni vagy írásban ahhoz kell intézni, akinek javára szolgál; a hozzájárulást visszavonni nem lehet.
929. § Az ingatlant terhelő dologi jog telekkönyvi kitörlés nélkül nem szűnik meg egymagában azzal, hogy a tulajdon és az ingatlant terhelő jog egy személyben egyesül.
Ugyanez áll az ingatlant terhelő dologi jognak és a reá teherként bejegyzett dologi jognak egy személyben egyesülésére
930. § Az ingatlant vagy a bejegyzett jogot terhelő dologi jog tartalmának megváltoztatására, amennyiben a törvény mást nem rendel, az ingatlanra vonatkozó dologi jogok szerzésének és megszűnésének szabályai megfelelően irányadók.
931. § A tulajdon vagy más dologi jog telekkönyvi bejegyzése azt a vélelmet alapítja meg, hogy a bejegyzett jog a telekkönyv szerint jogosultat megilleti.
A telekkönyvben bejegyzett jog törlése esetében az a vélelem, hogy a törölt jog nem áll fenn.
Ingatlan tulajdonáról való lemondásnak telekkönyvi bejegyzése azt a vélelmet alapítja meg, hogy a tulajdon megszűnt.
932. § Aki a telekkönyvben bízva ingatlanon tulajdont vagy más dologi jogot vagy ily jogot terhelő további dologi jogot jogügylettel jóhiszeműen szerez, szerzésében a törvény korlátai között védelemben részesül.
A jóhiszemű szerző javára a telekkönyv tartalmát helytelensége esetében is helyesnek kell tekinteni, kivéve ha a telekkönyvben a szerzés idejében törlési vagy kiigazítási per van feljegyezve, vagy ha a telekkönyv tartalma a bejegyzés eredeti érvénytelensége miatt helytelen és még nem telt el az a határidő, amely alatt a bejegyzés eredeti érvénytelensége miatt a törlési keresetet jóhiszemű harmadik szerző ellen is meg lehet indítani (941., 942. §), vagy ha a szerzés ingyenes.
933. § Ha a jogosult a telekkönyvben bejegyzett joga feletti rendelkezésben elidegenítési vagy terhelési tilalommal, utóörökösödési joggal vagy más módon határozott személy javára korlátozva van, ez a korlátozás jóhiszemű szerzővel szemben csak akkor hatályos, ha a telekkönyvben be van jegyezve, vagy ha a szerzés ingyenes.
934. § A telekkönyvi bejegyzés hatályának és a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai megfelelően kiterjednek arra az esetre is, ha telki teher, jelzálogjog vagy a telekkönyvben bejegyzett más jog alapján a telekkönyvben megjelölt jogosult, részére szolgáltatást teljesítenek, vagy pedig ha egyfelől az ilyen telekkönyvi jogosult, másfelől a terhelt telek telekkönyvi tulajdonosa vagy más személy között a jogról rendelkező olyan jogügylet jön létre, amely a jognak nem a szerzésére vagy a terhelésére, hanem tartalmának, rangsorának vagy egyéb vonatkozásának megváltoztatására vagy pedig a jognak lemondás útján vagy egyéb módon megszüntetésére irányul.
935. § Rosszhiszemű az, aki telekkönyvi jogának szerzésekor (922. §) vagy a jóhiszeműség védelme alá eső egyéb cselekmény (934. §) véghezvitelének idejében tudta, hogy a telekkönyv tartalma helytelen, vagy hogy a telekkönyv szerint jogosult rendelkező jogában korlátozva van. Ha a feleknek a jogváltozásban megegyezése csak a telekkönyvi bejegyzés hatályosságának kezdete után jött létre, a megegyezés létrejöttének ideje irányadó.
936. § Ha a telekkönyv tartalma a bejegyzés tekintetében a valóságos jogálláshoz képest helytelen, a telekkönyv helyesbítésének van helye.
A helyesbítés a helytelen telekkönyvi bejegyzés törlésével vagy a telekkönyv tartalmának kiigazításával megy végbe.
937. § A telekkönyvi bejegyzés törlésének van helye:
1. a bejegyzés eredeti érvénytelensége miatt;
2. a bejegyzés helyességének megszűnte miatt, ha eredetileg érvényesen bejegyzett korlátolt dologi jog, egyéb jog vagy korlátozás a valóságos jogállás szerint megszűnt avagy elévülés alapján vagy más alapon megszüntetését lehet követelni.
Akinek jogát a bejegyzés sérti, az a bejegyzés törlésébe való beleegyezést követelheti attól, aki ellen a törlés irányul.
938. § Ha a telekkönyv tartalma azért helytelen, mert valakinek tulajdona vagy más dologi joga vagy a javára fennálló korlátozás a telekkönyvben egyáltalában nincs bejegyezve vagy az előbbi § alá nem eső okból nem helyesen van bejegyezve, az, akinek jogát ez az állapot sérti, a telekkönyv megfelelő kiigazításába való beleegyezést követelheti attól, aki ellen a kiigazítás irányul.
939. § Törlési vagy kiigazítási kereset indítását a telekkönyvben fel lehet jegyezni.
Ily keresetindítás feljegyzésének - a perfeljegyzésnek - az a hatálya, hogy a kereset értelmében létrejött ítélet vagy bírói egyesség kihat minden oly jogra, amelyet a telekkönyvbe a perfeljegyzés után jegyeztek be.
940. § A törlési és a kiigazítási követelés a közvetlen szerzővel szemben nem esik elévülés alá.
Ugyanez áll harmadik szerzővel szemben is, ha jogának szerzésekor törlési vagy kiigazítási per volt a telekkönyvben feljegyezve, vagy ha a részére bejegyzett jog szerzésében rosszhiszemű volt. Ha a harmadik személy szerzése ingyenes volt, vele szemben a törlési és a kiigazítási követelést jóhiszeműsége esetében a rendes elévülési idő alatt lehet érvényesíteni.
941. § Oly jóhiszemű harmadik szerzőre kiterjedő hatállyal, aki eredetileg érvénytelen bejegyzésben bízva, az ingatlanon tulajdont vagy más dologi jogot vagy ily jogot terhelő további jogot jogügylettel szerzett, a jogosult a törlési keresetet csak hat hónap alatt indíthatja meg attól a naptól számítva, amelyen az eredetileg érvénytelen bejegyzést rendelő határozatot az ő kezéhez kézbesítették, és ez alatt az idő alatt is csak akkor, ha keresetindítási szándékát az említett naptól számított hatvan nap alatt a telekkönyvi hatóságnak feljegyzés végett bejelenti (perbejelentés).
Nincs szükség perbejelentésre, ha a jogosult az említett hatvan napon belül a telekkönyvi hatóságnál a keresetlevelet előterjeszti.
Az előbbi bekezdések szabályainak alkalmazása végett bármely érdekelt kérheti, hogy a határozatot, amelyet a jogosultnak saját kezéhez még nem kézbesítettek, utólag a jogosultnak saját kezéhez kézbesítsék.
942. § Ha az eredetileg érvénytelen bejegyzést rendelő határozatot a törlés követelésére jogosultnak egyáltalában nem vagy nem a saját kezéhez kézbesítették, a jogosult a törlési keresetet jóhiszemű harmadik szerzőre kiterjedő hatállyal az eredetileg érvénytelen bejegyzés hatályosságának kezdetétől számított három év alatt indíthatja meg.
943. § Amennyiben a telekkönyv kiigazítása csak akkor mehet végbe, ha a kiigazításba való beleegyezésre kötelezettnek jogát előbb bejegyzik, a jogosult azt is követelheti tőle, hogy jogát a telekkönyvbe jegyeztesse be.
944. § A telekkönyvi bejegyzésbe becsúszott íráshibákat és egyéb nyilvánvaló hibákat a telekkönyvi hatóság harmadik jóhiszemű szerző sérelme nélkül a telekkönyvi érdekeltek beleegyezésének hiányában és hivatalból is kijavíthatja.
945. § Kötelem alapján a hitelező az adóstól szolgáltatást követelhet.
A szolgáltatás valaminek adásában, tevésében vagy nemtevésében állhat.
946. § Az adós a szolgáltatásért egész vagyonával felel, hacsak törvény vagy jogügylet bizonyos nemű vagyonra vagy meghatározott vagyontárgyra nem korlátozza felelősségét.
947. § Kötelem jogügyleti megalapításához vagy tartalmának jogügyleti megváltoztatásához, amennyiben a törvény mást nem rendel, szerződés szükséges.
948. § A szerződésekre vonatkozó szabályokat, amennyiben a törvény mást nem rendel, megfelelően az egyoldalú jognyilatkozatokra is alkalmazni kell.
949. § Szerződés létrejöveteléhez szükséges, hogy a felek minden pontban, amely a szerződés lényegéhez tartozik, megegyezésre jussanak. Ha valamelyik fél kijelentése szerint egyéb pontokra is meg kell állapodni, a szerződés létrejövetele kétség esetében attól függ, hogy a felek ezekre a pontokra is megegyezzenek. Egyes pontokra vonatkozó előzetes megegyezés magában véve akkor sem kötelező, ha írásba foglalták.
950. § Aki másnak szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve van, hacsak kötöttségét kifejezetten vagy a körülményekből következtethetően ki nem zárta.
951. § Távollevőnek tett ajánlat abban az időpontban válik hatályossá, amelyben a címzetthez érkezik; de hatálytalan, ha egyidejűleg vagy már előbb visszavonó nyilatkozat érkezett hozzá vagy jutott tudomására.
Az ajánlat hatályát nem érinti az, hogy elküldése után az ajánlattevő meghal vagy cselekvőképességét elveszti, hacsak az ajánlat tartalmából más nem következik.
Az elfogadó nyilatkozatra és más oly egyoldalú jognyilatkozatokra, amelyeket határozott személyhez kell intézni, az 1. és a 2. bekezdés szabályai megfelelően állanak.
952. § Az ajánlat elveszti hatályát, ha az, akihez intézték, az ajánlattevővel szemben visszautasítja vagy vele szemben kellő időben el nem fogadja.
953. § Az ajánlatot az ajánlattevőtől megszabott határidőben kell elfogadni.
Ily határidő hiányában a jelenlevőnek tett ajánlatot azonnal, a távollevőnek tett ajánlatot azon az időn belül kell elfogadni, amelyben az ajánlattevő, tekintettel különösen az ajánlat elküldésének módjára, rendes körülmények között a válasz megérkezését várhatja. A távbeszélő útján közvetlenül tett ajánlatra a jelenlevők közötti ajánlat szabálya áll.
954. § Ha az elfogadó nyilatkozat későn érkezik ugyan, de felismerhetően oly időben küldték el, hogy rendes körülmények között az elfogadási határidőn belül kellett volna megérkeznie (953. §), az ajánlattevő, ha már előbb nem tette, a nyilatkozat megérkezése után köteles az elfogadót haladéktalanul értesíteni, hogy elfogadása elkésett.
Ha az ajánlattevő az értesítés elküldésével késik, az elfogadó nyilatkozatot kellő időben érkezettnek kell tekinteni.
955. § Elkésett elfogadást, ha mint ilyen hatálytalan, új ajánlatnak, részleges vagy módosítással való elfogadást az ajánlat visszautasításának és egyszersmind új ajánlatnak kell tekinteni.
956. § Ha az ajánlattevő az elfogadó nyilatkozatról eleve lemondott vagy ilyet az élet felfogása szerint az eset körülményeihez képest nem várhatott, a szerződés elfogadó nyilatkozat nélkül is létrejön, mihelyt a másik fél az ajánlat elfogadásának szándékát más megfelelő módon nyilvánítja.
Hogy ily esetben az ajánlat el nem fogadással mikor veszti hatályát, azt az ajánlattevőnek kifejezett vagy feltehető akarata szerint kell megítélni.
957. § A távollevők között kötött szerződés joghatásai, ha a szerződés létrejöveteléhez elfogadó nyilatkozat szükséges, az elfogadó nyilatkozat elküldésének időpontjában kezdődnek.
958. § Árverés esetében a szerződés azzal jön létre, hogy az árverés alá bocsátott tárgyat a legtöbbet ígérő javára leütik.
Az árverési ígéret hatálya megszűnik, ha más árverező magasabb ígéretet tesz, vagy ha az árverést befejezik anélkül, hogy a tárgyat a legtöbbet ígérő javára leütötték volna.
Szóbeli árlejtés esetében e szabályok megfelelően állanak.
959. § Ha a szerződés hatálya harmadik személy hozzájárulásától függ, a harmadik személy a felek bármelyikével szemben kijelentheti hozzájárulását vagy annak megtagadását, hacsak a törvény mást nem rendel vagy a felek megállapodásából más nem következik. A hozzájárulás hatályossága nem függ a szerződésre megszabott alak megtartásától.
Az előzetes hozzájárulás (beleegyezés), hacsak az alapul szolgáló jogviszonyból más nem következik, a szerződés megkötéséig visszavonható. A visszavonást ugyanazzal a féllel szemben kell kijelenteni, akihez a hozzájáruló nyilatkozatot intézték.
Az utólagos hozzájárulás (jóváhagyás) ellenkező kikötés vagy törvényi rendelkezés hiányában visszahat a szerződés megkötésének időpontjára, de nem érinti a jóváhagyó harmadik személy saját előző rendelkezéseinek vagy az ő jogán időközben végrehajtás vagy csődeljárás során tett rendelkezéseknek hatályát.
Ha máshoz intézett egyoldalú jognyilatkozat hatálya függ harmadik személy hozzájárulásától, az l-3. bekezdések szabályain felül megfelelően ugyanazok a szabályok állanak, mint a kiskorú részéről máshoz intézett egyoldalú jognyilatkozatokra.
960. § Szerződést rendszerint bármely alakban lehet kötni.
Ha a törvény meghatározott alakot szab meg s az alak hiányához más jogkövetkezményt nem kapcsol, a nem ilyen alakban kötött szerződés semmis.
Ha a felek kötötték a szerződés érvényességét bizonyos alakhoz, az ennek meg nem felelő megegyezésből kötelezettség nem származik.
Ha a felek a szerződésre bizonyos alakot kikötöttek, kétség esetében azt kell tartani, hogy a szerződés érvényességét tették függővé az alak megtartásától.
961. § Meg nem felelő alakban kötött szerződés, hacsak a törvény mást nem rendel, érvényessé válik az elfogadott teljesítés által s amennyiben telekkönyvi bejegyzés is szükséges, a telekkönyvi bejegyzéssel megerősített teljesítés által.
962. § Ha a törvény írásbeli alakot szab meg, a szerződés létrejöveteléhez szükséges, hogy a felek a szerződési okiratba belefoglalják minden olyan pontra vonatkozó megegyezésüket, amely a szerződés lényegéhez tartozik.
Ha azonban valamelyik fél kijelentése szerint egyéb pontokra is meg kell állapodni, a szerződés létrejövetele kétség esetében attól függ, hogy a feleli a szerződésre megszabott alakban ezekre a pontokra is megegyezzenek.
963. § A törvényszabta írásbeli alakhoz szükséges, hogy a szerződési okiratot mindegyik fél, aki a szerződéssel terhet vagy kötelezettséget vállal, sajátkezű aláírásával vagy sajátkezű kézjegyével lássa el. A kézjegynek hitelesítve vagy annak feljegyzésével, hogy kitől származik, két tanútól előttemezve kell lennie.
Több példányban kiállított szerződési okirat törvényszabta írásbeli alakjához elegendő, ha mindegyik fél a másiknak szánt példányt írja alá vagy látja el kézjegyével a megszabott módon.
A közokirat pótolja az előző bekezdésekben meghatározott alakot.
964. § Ha a felek kötötték a szerződés érvényességét írásbeli alakhoz, az előbbi § szabályai azzal az eltéréssel állanak, hogy kétség esetében a levél- vagy táviratváltás útján létrejött megegyezés is elegendő.
965. § Ha a szerződés megkötéséhez közokirat szükséges, az ajánlatot és elfogadását külön-külön közokiratba lehet foglalni.
966. § Ha a szerződést okiratba foglalták, az okiratba fel nem vett korábbi vagy egyidejű szóbeli megállapodás csak annyiban hatályos, amennyiben az okirat értelmezésére szolgál vagy amennyiben a felek a szóbeli megállapodást az okirat kiállításakor az okirattal szemben is fenn akarták tartani.
Ha azonban az okirat a szerződésnek törvényszabta érvényességi kelléke, az okiratba fel nem vett korábbi vagy egyidejű és a megszabott alaknak meg nem felelő megállapodás az okirattal szemben feltétlenül hatálytalan, kivéve amennyiben az okirat értelmezésére szolgál. Ha pedig az eset körülményeiből az tűnik ki, hogy a felek az okiratba fel nem vett megállapodás nélkül a szerződést nem kötötték volna meg, az egész szerződés semmis.
967. § Ha a szerződésre a törvény szab meghatározott alakot, a megszabott alak megtartása szükséges a szerződést módosító vagy kiegészítő utólagos megegyezésnek érvényességéhez is, kivéve az olyan megegyezést, különösen az elengedést, a lemondást és a teljesítésre engedett halasztást, amelyet az alaki kellékek szempontjából önálló szerződésnek kell tekinteni.
968. § Ha a törvény meghatározott alakot szab meg, ez az alak az olyan megegyezésre is irányadó, amely a szerződésnek jövőbeli megkötésére irányul (előszerződés).
969. § Lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. Ez, amennyiben a törvény mást nem rendel, akkor is áll, ha a szolgáltatás csak az adósra nézve lehetetlen.
Ha az adós a szolgáltatás lehetőségéért jótállott, a szolgáltatás lehetetlensége nem érinti a jótállásból folyó kötelezettségét, kivéve ha a hitelező a szerződés megkötésekor a lehetetlenséget ismerte.
970. § Lehetetlen, de lehetségessé válható szolgáltatás iránt arra az esetre, ha lehetségessé válik, érvényesen lehet szerződni.
971. § Az a fél, aki a szolgáltatás lehetetlensége miatt semmis szerződés megkötésekor a lehetetlenséget ismerte, köteles a másik félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni.
Ez a kötelezettség azt a felet, aki a lehetetlen szolgáltatást ígérte, abban az esetben is terheli, ha a lehetetlenséget a szerződés megkötésekor nem ismerte ugyan, de kellő gondossággal ismerhette volna.
Nem követelhet kártérítést, aki a lehetetlenséget a szerződés megkötésekor maga is ismerte vagy csak súlyos gondatlanságból nem ismerte.
972. § Törvényes tilalomba ütköző szerződés, amennyiben a törvény mást nem rendel, semmis.
Ily szerződést is érvényesen lehet megkötni arra az esetre, ha a törvényes tilalom megszűnik.
A tilalomba ütköző semmis szerződés megkötéséből eredő kár megtérítésére ugyanazok a szabályok irányadók, mint az előbbi § szerint a szolgáltatás lehetetlensége miatt semmis szerződésre.
973. § A jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütköző szerződés semmis.
974. § Semmis az oly szerződés, amellyel valaki jövőbeli vagyonának vagy ily vagyon hányadrészének átruházására vagy haszonélvezettel terhelésére kötelezi magát.
Ha ily szerződést meglévő vagyonra kötnek, a szerződés érvényességéhez közokirat vagy hitelesített magánokirat szükséges.
975. § Semmis az olyan szerződés, amellyel valaki arra kötelezi magát, hogy bizonyos végintézkedést tesz vagy nem tesz, visszavon vagy nem von vissza.
976. § Semmis az olyan szerződés, amelyet harmadik, még élő személytől várt öröklés tárgyában kötnek.
Az örökhagyóval törvényes öröklési kapcsolatban álló személyek azonban öröklési várományuk tárgyában egymással közokiratban még az örökhagyó életében is érvényesen szerződhetnek. Ha az, aki a szerződésben öröklési várományának elidegenítésére vagy megterhelésére vállal kötelezettséget, nem korlátlanul cselekvőképes, a szerződéshez törvényes képviselőjének hozzájárulásán felül a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges.
977. § Semmis az a szerződés, amelyet valaki fogyatékos elmetehetségű személlyel e fogyatkozását kihasználva kötött, ha a szerződés megkötésekor tudta, hogy abból a másik félre tetemes vagyoni kár vagy egyéb tetemes hátrány hárul.
Semmis az a szerződés is, amellyel valaki másnak tapasztalatlanságát, könnyelműségét, függő vagy megszorult helyzetét vagy a nála elfoglalt bizalmi állását kihasználva, a maga vagy harmadik személy részére a másik fél tetemes kárával ingyenes előnyt vagy aránytalan nyereséget köt ki vagy szerez.
Az 1. és a 2. bekezdés eseteiben a semmisségre a sérelmet okozó fél és harmadik személy csak akkor hivatkozhatik, ha a semmisségtől függő jogait a sértett fél érvényesítette.
A sértett fél részére a szerződés alapján ellene indított perben a bíróság hivatalból ügygondnokot rendel, ha úgy találja, hogy a sértett fél még mindig annak a körülménynek a hatása alatt áll, amelyet a sérelmet okozó fél a szerződés kötésénél kihasznált.
978. § Játékból vagy fogadásból eredő követelést bírói úton nem lehet érvényesíteni. Az önkéntes teljesítés hatályos.
Ugyanez áll az olyan követelésre, amely onnan ered, hogy harmadik személy játékból vagy fogadásból származó veszteség biztosítása vagy kiegyenlítése céljából a nyerővel szemben kötelezettséget vállalt, vagy hogy teljesítése következtében az ily követelés a vesztessel szemben a teljesítőre szállt át.
979. § Ha játékból vagy fogadásból eredő követelés biztosítására vagy kiegyenlítésére a vesztes a nyerőnek váltót vagy más oly kötelező okiratot adott, amelynek harmadik jóhiszemű birtokosával szemben az alapul szolgáló jogviszonyból merített kifogásnak nincs helye, a váltó vagy más okirat továbbadása esetében a vesztes a nyerőtől követelheti, hogy ez őt a harmadikkal szemben fennálló kötelezettsége alól mentesítse. Ugyanez áll, ha a vesztes a nyerővel létesített megegyezés alapján ilykövetelés biztosítása vagy kiegyenlítése céljából harmadik személy irányában közvetlenül kötelezettséget vállalt.
E jogával a vesztes csak addig élhet, amíg az elvállalt kötelezettséget nem teljesítette. Ha a harmadik személy kielégítése előtt a nyerőt a mentesítésre felhívta, a nyerőtől annak az összegnek megtérítését követelheti, amelyet a harmadiknak fizetni kénytelen.
980. § A játékból és a fogadásból eredő követelésre az előző §-okban megállapított szabályokat megfelelően alkalmazni kell más oly követelésekre is, amelyeket a törvény bírói úton nem érvényesíthetőnek nyilvánít.
Hatóságtól engedélyezett sorsjátékra és kisorsolásra a játékból és a fogadásból eredő követelésre az előző §-okban megállapított szabályok nem terjednek ki.
981. § Ha a szolgáltatás meghatározása a szerződő felek egyikét illeti, ennek méltányosság szerint kell a szolgáltatást a másik félhez intézett nyilatkozattal meghatároznia.
Méltánytalan meghatározás a másik félre nem kötelező. Ha a meghatározás méltánytalan, vagy ha a fél a meghatározással késlekedik, a szolgáltatást a bíróság határozza meg.
982. § Ha a megígért viszontszolgáltatás terjedelme nincs meghatározva, a meghatározás kétség esetében azt a felet illeti, akinek a viszontszolgáltatás jár.
983. § Ha a szolgáltatás meghatározása harmadik személyre van bízva, a harmadik személy a meghatározó nyilatkozatot bármelyik félhez intézheti.
Kétség esetében azt kell tartani, hogy a szolgáltatást méltányosság szerint kell meghatározni. Ebben az esetben a meghatározás csak nyilvánvaló méltánytalanság esetében nem kötelező; ha a meghatározás nyilvánvalóan méltánytalan, vagy ha a harmadik személy a meghatározásra nem képes, nem hajlandó vagy azzal késlekedik, a szolgáltatást a bíróság határozza meg.
Ha a szolgáltatás meghatározása a harmadik személy szabad tetszésére van bízva s ez a meghatározásra nem képes, nem hajlandó vagy azzal késlekedik, a szerződés hatálytalan.
Ha a szolgáltatás meghatározására többen vannak hivatva, kétség esetében határozatuk érvényességéhez egyhangúság szükséges; mennyiség meghatározására azonban, ha a vélemények eltérők, kétség esetében az átlagos összeg irányadó.
984. § A szolgáltatás meghatározására hivatott harmadik személy határozatát tévedés, megtévesztés vagy fenyegetés miatt csak a szerződő fél támadhatja meg. A megtámadást a másik fél ellen kell intézni.
985. § Halasztó felfüggesztő feltétel alatt kötött szerződés hatálya a feltétel teljesültével áll be.
Bontó feltétel alatt kötött szerződés hatálya a feltétel teljesültével akként szűnik meg, hogy attól fogva ismét az előbbi jogállapot áll helyre.
986. § Ha a felek akként szerződtek, hogy a teljesült feltételnek visszaható ereje legyen, a feltétel teljesültével egymás irányában akként vannak jogosítva és kötelezve, mintha a feltétel már abban az időpontban teljesült volna, amelyre a felek akarata szerint vissza kell hatnia.
987. § Halasztó feltétel alatt kötött szerződés érvényességének tárgyi kellékét, nevezetesen a szolgáltatás lehetőségét, a feltétel teljesülésének időpontja szerint kell megítélni.
988. § A halasztó feltétel alatt rendelkező vagy kötelezett fél a feltétel teljesülése esetében kártérítéssel tartozik a jogosultnak, ha ennek feltételes jogát a feltétel függőben léte alatt vétkesen meghiúsította vagy csorbította. Ha a jogot veszélyezteti, a jogosult biztosítást követelhet tőle, kivéve ha a feltétel teljesülésének valószínűsége oly csekély, hogy a jognak nincs számottevő értéke.
Ugyanily kártérítés és biztosítás kötelezettsége terheli a bontó feltétel alatt jogosult felet azzal szemben, akinek javára a feltétel teljesülése esetében az előbbi jogállapot helyreáll.
989. § Aki valamely tárgyról halasztó feltétel alatt rendelkezett, annak ezt a tárgyat érintő későbbi rendelkezései, amennyiben a feltételtől függő jogi hatást meghiúsítanák vagy csorbítanák, a feltétel teljesülése esetében hatálytalanok.
Ugyanez áll bontó feltétel esetében annak a félnek rendelkezéseire, akinek joga a feltétel teljesültével megszűnik.
Végrehajtás vagy csőd esetében a végrehajtást szenvedőnek vagy a közadósnak saját rendelkezéseivel egy tekintet alá esnek azok a rendelkezések, amelyeket az eljárás során rovásukra tettek.
A nemjogosult személytől jogot származtató jóhiszemű személyek javára szóló szabályokat megfelelően itt is alkalmazni kell.
990. § A feltételt teljesültnek kell tekinteni, ha teljesülését az a fél, akire ez hátrányos lenne, csalárdul megakadályozza.
991. § Ha halasztó feltételül a jogosult félnek vagy bontó feltételül a kötelezett vagy rendelkező félnek valamely cselekményét kötötték ki s ez a fél kijelenti a másiknak, hogy a cselekményt nem viszi véghez, a feltételt meghiúsultnak kell tekinteni.
992. § Ha a szerződés megkötésekor a halasztó feltétel már teljesült vagy a bontó feltétel már meghiúsult, a szerződést feltétlennek kell tekinteni; ha ugyanakkor a halasztó feltétel már meghiúsult vagy a bontó feltétel már teljesült, a szerződés hatálytalan.
Amíg nem tudni, hogy a feltétel már teljesült vagy már meghiusult-e, a jogosult jogának veszélyeztetése miatt úgy követelhet biztosítást, mintha a feltétel a szerződés megkötésekor még függőben lett volna (988. §).
993. § Érthetetlen, ellentmondó, tilos vagy erkölcstelen feltétel alatt létrejött szerződés semmis.
994. § Ha a szerződéssel megállapított jogviszony hatálya határidőhöz van kötve, a kezdő határidőre a halasztó, a véghatáridőre a bontó feltétel szabályait kell megfelelően alkalmazni.
995. § Szerződés értelmezésében nem annyira a használt kifejezések betüszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata irányadó.
Kétség esetében azt kell a felek akaratának tartani, ami tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására a méltányosságnak leginkább megfelel.
996. § Szerződési ajánlatot abban az értelemben kell venni, amint azt annak a félnek, akihez intézték, a körülmények méltatásával az élet felfogása szerint értenie kellett. Ugyanez áll megfelelően az elfogadó nyilatkozatra.
Ez a szabály nem érinti a nyilatkozattevőnek azt a jogát, hogy nyilatkozatát a tévedésre vonatkozó szabályok szerint megtámadja, ha maga más értelemben vette.
997. § Szerződés nem jön létre, ha a felek szerződési nyilatkozatai nem egyeznek meg, vagy ha valamelyik fél nyilatkozatát a felek az előbbi § 1. bekezdésének szabályától eltérő más-más értelemben vették. A kölcsönös félreértés folytán megkötöttnek vélt szerződés azonban, ha a félreértés felismerése után az egyik fél a másiknak felfogásához azonnal hozzájárul, ebben az értelemben visszahatóan érvényre emelkedik.
Az előbbi bekezdés szabályai abban az esetben is állanak, ha az eltérés vagy a félreértés a szerződésnek csak egyes pontjára vonatkozik. De ha a körülményekből megállapíthatni, hogy a felek a szerződést e pont nélkül is megkötötték volna, a szerződés egyebekben megáll, az elintézetlen pontra nézve pedig szükség esetében a bíróság méltányosság szerint határoz,
998. § A szerződési nyilatkozat érvényességét a nyilatkozattal ellenkező titkos fenntartás nem érinti.
999. § Oly szerződés, amelyet a felek színleg kötnek, semmis.
Ha a színlelt szerződés más jogügyletet palástol, a palástolt jogügylet érvényességét a reá vonatkozó szabályok szerint kell megítélni.
Színlelt írásbeli szerződést kötő felek egyetemlegesen felelnek azért a kárért, amelyet harmadik személy vétlenül azáltal szenved, hogy a szerződés érvényességében megbízik.
1000. § Oly szerződés, amellyel az egyik fél valamely vagyontárgyat bizalmi viszony alapján azzal a kikötéssel ruház át a másik félre, hogy ez az átvett vagyontárgyat meghatározott körülmények között visszaszolgáltatni köteles, kétség esetében nem esik a színlelt szerződéssel egy tekintet alá.
1001. § Nem komolyan tett szerződési nyilatkozat, amelyet abban a feltevésben tettek, hogy nem komoly voltát a másik fél fel fogja ismerni, semmis, ha ez azt felismerte; ellenkező esetben a tévedésre vonatkozó szabályok szerint megtámadható.
1002. § Aki szerződési nyilatkozatának megtételekor lényeges tévedésben volt, megtámadhatja nyilatkozatát, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette, vagy ha a másik félre a szerződésből ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolnék.
Lényeges a tévedés, ha a szerződés tartalmát érintő oly körülményre vonatkozik, amelyet a közfelfogás ily szerződés kötésénél fontosnak tart, hacsak ki nem tűnik, hogy az adott esetben a tévedő fél nem tartotta annak. Más körülményre vonatkozó tévedés akkor lényeges, ha a másik fél felismerhette, hogy a tévedő fél akaratelhatározására döntő hatása van.
1003. § A tévedésre alapított megtámadás szabályai megfelelően állanak abban az esetben, ha távirat útján tett szerződési nyilatkozat elferdítve érkezik a címzetthez. A címzettet, ha a távirati közlésre ő adott okot, úgy kell tekinteni, mint aki a tévedést okozta.
Szóbeli üzenet útján tett szerződési nyilatkozat elferdítése esetére az 1. bekezdés szabályai csak abban az esetben állanak, ha a nyilatkozattevő a másik felet arról biztosította, hogy az üzenetvivő szavában megbízhatik. Más esetben az üzenetvivőtől elferdített szóbeli nyilatkozatot lényeges tévedés miatt a megtámadás további előfeltételei (1002. § 1. bekezdése) nélkül is meg lehet támadni.
1004. § Ha mind a két fél ugyanabban a téves feltevésben kötötte meg a szerződést s a tévedés lényeges, bármelyik fél a megtámadás további előfeltételei (1002. § 1. bekezdése) nélkül is megtámadhatja szerződési nyilatkozatát.
1005. § Aki szerződési nyilatkozatát a tartalomra vonatkozó lényeges tévedés miatt jogosult megtámadni, köteles a szerződést abban az értelemben állani, amint azt maga értette, ha a másik fél a megtámadás után, vagy ha a megtámadási szándékról előbb értesült, az értesülés után a szerződés tartalmához akként járul hozzá, amint azt a tévedő fél értette.
1006. § Az a fél, akit a másik fél csalárd megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel bírt rá a szerződés megkötésére, megtámadhatja szerződési nyilatkozatát.
Harmadik személy ily cselekménye csak akkor lehet alapja a megtámadásnak, ha a másik fél a szerződés megkötésekor tudhatott a cselekményről, vagy ha a szerződésből ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolnék reá.
1007. § Csalárd megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés esetében a sértettnek joga van a szerződési nyilatkozat megtámadása helyett a sértőtől a tiltott cselekményekre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelni.
Kártérítést követelhet a sértett a szerződési nyilatkozat megtámadása esetében is, amennyiben megtámadás útján a kárt nem lehet elhárítani vagy jóvátenni.
1008. § Ha a szerződési akarat hiánya miatt oly féllel szemben van helye megtámadásnak, akit vétkesség vagy a tévedés okozása nem terhel, a megtámadó, bár maga is vétlen, köteles a másik félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni.
Ha a megtámadott a szerződés megkötésekor a megtámadhatóság okáról tudott vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott, vagy ha a tévedést vétkesen okozta, a vétlen megtámadónak ő köteles a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni.
Kölcsönös vétkesség esetében az a fél tartozik a másiknak arányos kártérítéssel, akinek vétkessége súlyosabb.
Ha a tévedést a megtámadott vétlenül okozta, tőle a vétlen megtámadó, ő pedig a vétkes megtámadótól kártérítést követelhet annyiban, amennyiben ez tekintettel az eset körülményeire a méltányosságnak megfelel.
1009. § A szerződési nyilatkozatok értelmezésére s a szerződési akarat hiányaira vonatkozó szabályok, amennyiben a törvény mást nem rendel, egyéb jognyilatkozatokra oly értelemben állanak, hogy a másik fél alatt azt a felet kell érteni, akihez a nyilatkozatot intézték, vagy ha nem határozott személyhez intézték, azt, aki a nyilatkozatból közvetlen jogi előnyt szerez.
Személyállapotot érintő családjogi jognyilatkozatok lényeges tévedés miatt megtámadhatók a megtámadásnak további előfeltételei (1002. § 1. bekezdése) nélkül; csalárd megtévesztés és jogellenes fenyegetés miatt megtámadhatók tekintet nélkül arra, hogy e cselekményeket ki követte el.
1010. § Semmis szerződés nem válik érvényessé azzal, hogy a semmisség oka később megszűnik.
Ha a felek a semmisség okának megszűnte után a semmis szerződést megerősítik, egymás irányában kétség esetében akként vannak jogosítva és kötelezve, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna. Harmadik személlyel szemben a megerősítésnek nincs visszaható ereje.
1011. § Ha oly szerződés, amelyet gondnokság alá nem helyezett elmebajos személy kötött, az elmebaj miatt megdől - amennyiben tekintettel a körülményekre, különösen a felek vagyoni viszonyaira a méltányosság megkívánja - a másik fél a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti az elmebajos féltől, kivéve ha ennek elmebaját a szerződés megkötésekor felismerhette.
Ezt a szabályt a gondnokság alá nem helyezett elmebajosnak egyéb jognyilatkozataira, továbbá a múló elmezavar vagy öntudatlanság állapotában tett jognyilatkozatokra megfelelően kell alkalmazni.
1012. § Oly semmis szerződés, amely más jogügylet érvényességi kellékeinek megfelel, mint ilyen érvényben marad, ha ez a felek feltehető szándékával nem ellenkezik.
1013. § Megtámadható jognyilatkozat a megtámadás következtében visszahatóan érvénytelenné válik.
1014. § A megtámadható jognyilatkozatot tévedés és megtévesztés esetében a tévedés felismerésétől, fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűntétől egy év alatt a másik fél ellen indított keresettel lehet megtámadni.
Keresetindításra nincs szükség, ha a másik fél a megtámadás jogát elismeri.
1015. § Tévedés alapján megtámadó keresetet nem lehet többé indítani, ha a jognyilatkozat megtétele óta már harminckét év eltelt.
Megtévesztés és fenyegetés alapján megtámadó keresetet többé nem lehet indítani, ha az ily alapon támasztható kártérítési követelés már elévült.
1016. § A megtámadási határidőkre megfelelően alkalmazni kell az elévülésnek a jogszolgáltatás szünetelése, katonai szolgálat vagy erőhatalom miatt beálló nyugvására, valamint az elévülés befejeződését gátló egyéb körülményekre és következményeikre vonatkozó szabályokat (1292. § 2. pontja, 1293-1296. §).
1017. § Aki a megtámadás jogát gyakorolni akarja, kártérítés terhével köteles a másik felet e szándékáról tévedés és megtévesztés esetében a tévedés felismerése után, fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűnte után haladéktalanul értesíteni, vagy ha a másik fél távol van, részére az értesítést haladéktalanul elküldeni.
Értesítésre nincs szükség, ha a másik fél követte el a megtévesztést vagy a, fenyegetést, vagy ha ő a harmadik személytől elkövetett ily cselekményről vagy a tévedésről tudott a szerződés megkötésekor vagy akkor, amikor az egyoldalú jognyilatkozatot megkapta.
1018. § A megtámadható jognyilatkozatból származtatott követeléssel szemben a megtámadást kifogás útján bármikor lehet érvényesíteni, ha a megtámadásra jogosult a másik felet a megtámadás szándékáról a megtámadási kereset határideje alatt a törvény szerint értesítette, vagy ha a másik fél értesítésére nem volt szükség.
1019. § A megtámadás joga megszűnik, ha a jogosult lemond róla vagy jogának tudatában a megtámadható jognyilatkozatot megerősíti.
A megerősítés hatályossága nem függ a szerződésre megszabott alak megtartásától.
1020. § Részleges semmisség vagy megtámadás esetében az egész jognyilatkozat megdől, hacsak meg nem állapíthatni, hogy a nyilatkozattevő azt a semmis vagy megtámadás folytán érvénytelenné vált rész nélkül is megtette volna. Az utóbbi esetben e részre nézve szükség esetében a bíróság méltányosság szerint határoz.
1021. § Oly szerződés alapján, amelyet valaki mint másnak képviselője ennek nevében képviseleti jogának határai között köt, a képviselt van jogosítva és kötelezve.
A képviselői minőséget külön kifejezni nem szükséges, ha a körülményekből felismerhető.
1022. § A képviselőnek a szerződés megkötése körüli vétkességéért a képviselt a másik félnek felelős. A kiskorúak és a gondnokság alá helyezettek törvényes képviselőire ez a szabály nem áll.
1023. § Aki a szerződés megkötésekor nem teszi felismerhetővé, hogy másnak nevében vagy hogy kinek a nevében jár el, a szerződés alapján maga van jogosítva és kötelezve.
Ha azonban a szerződést a képviselt részére kötötte, vagy a közte s a képviselt között fennálló jogviszonynál fogva ennek részére volt köteles megkötni, vagy ha a másik félnek a szerződésszerű ellenértéket a képviseltnek vagyonából szolgáltatta: a szerződés alapján a másik fél ellen támasztható követelést a képviselőnek a képviselthez való viszonyában s az előbbinek hitelezőivel szemben engedményezés nélkül is a képviselt fél követelésének kell tekinteni.
1024. § Korlátoltan cselekvőképes személy mint másnak képviselője hatályosan eljárhat.
Ugyanez áll a tizenkét évnél fiatalabb gyermekre, ha a szükséges értelmes akaratelhatározásra képes.
1025. § A szerződési akarat hiányainak hatását a szerződés érvényességére oly szerződés esetében, amelyet képviselő kötött, ennek személye szerint, meghatalmazáson alapuló képviselet esetében azonban, amennyiben a képviselt - meghatalmazó - a szerződés megkötésében utasításadással közrehatott s az akarathiány az utasításadás körében fordult elő, a képviselt személye szerint kell megítélni.
Ahol a törvény egyéb vonatkozásokban valamely körülmény tudásához vagy vétkes nemtudásához jogkövetkezményt kapcsol, a képviselő tudását vagy vétkes nemtudását mindig tekintetbe kell venni; a képviselt tudását vagy vétkes nemtudását csak meghatalmazáson alapuló képviselet esetében és csak az 1. bekezdés szabályának megfelelő korlátozással.
1026. § A képviseleti jog nem terjed ki arra, hogy a képviselő képviseltje nevében önmagával a saját személyében vagy önmagával, mint egyúttal egy harmadik személy képviselőjével kössön szerződést, kivéve amennyiben ezt a törvény megengedi vagy erre őt a képviselt személy feljogosítja, vagy amennyiben kötelezettség teljesítéséről van szó.
1027. § A meghatalmazás érvényességéhez elegendő, ha a meghatalmazó a meghatalmazásra irányuló akaratát bármily módon vagy bármely alakban nyilvánítja, hacsak a törvény mást nem rendel. Oly meghatalmazás érvényességéhez, amely a törvény szerint írásbeli alakhoz kötött szerződésre irányul, a meghatalmazásnak a szerződésre megszabott írásbeli alakba foglalása szükséges. A meghatalmazás alaki hiányát azonban az ügyletnek a képviselt részéről bármily módon és bármely alakban nyilvánított jóváhagyása pótolja.
1028. § A meghatalmazás adására irányuló akarat hiányai miatt a meghatalmazott által harmadik személlyel kötött szerződés csak abban az esetben semmis vagy megtámadható, ha a semmisség vagy a megtámadás előfeltételei a harmadik személy tekintetében megvannak. A megtámadást a harmadik ellen kell intézni.
1029. § A meghatalmazás megszűnik a visszavonással, hacsak az alapul szolgáló jogviszony természete a visszavonást ki nem zárja. A visszavonó nyilatkozatot a meghatalmazotthoz kell intézni.
Hogy mely egyéb tények szüntetik meg a meghatalmazást, arra az alapul szolgáló jogviszony irányadó; ily megszüntető tény, ha nem a meghatalmazottnak saját személyében állott be, abban az időpontban válik hatályossá, amelyben a meghatalmazott értesülhet róla.
Oly harmadik személyre nézve, akit a meghatalmazó a visszavonásról előbb értesít vagy aki a megszüntető körülményről előbb értesül, mintsem a meghatalmazás a meghatalmazottal szemben megszűnt, saját értesülésének időpontja irányadó.
1030. § Ha a meghatalmazás közhírré volt téve, megszűntét is közhírré kell tenni.
Oly harmadik személyt, akit a meghatalmazó a meghatalmazásról külön értesített, a meghatalmazás megszűntéről is külön kell értesíteni. Ugyanez áll arra a harmadik személyre, akiről a meghatalmazó tudja, hogy a meghatalmazás alapján a meghatalmazottal jogügylet létesítése céljából összeköttetésben, áll.
A meghatalmazó, aki a meghatalmazás megszűntének közhírrétételét vagy a harmadik személynek külön értesítését e szabályok ellenére elmulasztja, a meghatalmazás megszűntére harmadik személlyel szemben csak akkor hivatkozhatik, ha ez, amikor a volt meghatalmazottal jogügyletbe bocsátkozott, tudhatta, hogy a meghatalmazás megszűnt.
1031. § A meghatalmazásról kiállított okiratot a meghatalmazott köteles a meghatalmazás megszűntével visszaadni.
1032. § A meghatalmazó a meghatalmazási okiratot hatálytalaníthatja azzal, hogy a meghatalmazás megszűntét hivatalos hirdetmény útján közzététeti,
A meghatalmazó a hirdetmény kibocsátását kérheti akár annál a járásbíróságnál, amelynek reá általános illetékessége van, akár annál, amely a meghatalmazási okirat visszaadása iránti perben tekintet nélkül hatáskörére illetékes lenne.
A hirdetményt a hivatalos lapban közzé kell tenni. A hirdetmény hatálya a közzétételt követő tizenötödik nap elteltével kezdődik.
Oly harmadik személlyel szemben, aki az előtte felmutatott meghatalmazási okirat alapján e határidő eltelte előtt bocsátkozott a volt meghatalmazottal jogügyletbe, a meghatalmazó a meghatalmazás megszűntére csak akkor hivatkozhatik, ha a harmadik személy, amikor a volt meghatalmazottal jogügyletbe bocsátkozott, tudhatta, hogy a meghatalmazás megszűnt.
A hirdetmény hatálytalan, ha a meghatalmazónak nem volt joga a meghatalmazás visszavonására.
1033. § Oly szerződés, amelyet valaki másnak nevében képviseleti jog nélkül vagy a képviseleti jog határainak túllépésével - álképviselőként - köt, a képviseltre csak jóváhagyásával válik hatályossá.
A jóváhagyás függőben léte alatt a másik felet ugyanazok a jogok illetik, mint azt, aki kiskorúval a törvényes képviselő megkivánt beleegyezése nélkül kötött olyan szerződést, amelyhez a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.
1034. § Ha a képviselt a nevében kötött szerződés jóváhagyását megtagadja, a másik fél a képviselőként eljárt személytől, hacsak ez képviseleti jogosultságát ki nem mutatja, a szerződés teljesítését vagy kárának megtérítését követelheti. Ha azonban a más nevében eljárt személy tévedésből képviseletre jogosultnak vélte magát s a másik félre a szerződésből ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolnék: ez csak a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti tőle.
A képviselőként eljárt személy nem felelős, ha a másik fél a szerződés megkötésekor tudhatta, hogy az eljáró személy nincs képviseletre jogosítva. Nem felelős akkor sem, ha abban az időben cselekvőképességében korlátozva volt, kivéve ha törvényes képviselőjének beleegyezésével járt el.
1035. § Másnak nevében harmadik személyhez intézett egyoldalú jognyilatkozat hatálytalan, ha a nyilatkozattevő képviseleti jogát egyidejűén okirattal ki nem mutatja, feltéve hogy a harmadik a nyilatkozatot ez okból haladéktalanul visszautasítja. Visszautasításnak nincs helye, ha a harmadiknak a képviseleti jogról vagy arról, hogy a képviselt a jognyilatkozatot jóváhagyta, tudomása van, vagy ha a törvényes képviselő e minősége közhírré van téve.
Harmadik személynek álképviselőhöz intézett egyoldalú jognyilatkozata hatálytalan.
Ha a harmadik személy az álképviselőnek hozzá intézett jognyilatkozatát nem utasította vissza, vagy ha a harmadik személy az álképviselőhöz vele egyetértve intézett jognyilatkozatot, az álképviselő által kötött szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
1036. § Nemjogosult személynek valamely tárgyról tett rendelkezése hatályossá válik, ha a jogosult személy a rendelkezést jóváhagyja.
A jóváhagyás visszahat a rendelkezés időpontjára, de nem érinti a jóváhagyó harmadik személy saját előző rendelkezéseinek vagy az ő jogán időközben végrehajtás vagy csődeljárás során tett rendelkezéseknek hatályosságát.
Hatályossá válik a rendelkezés akkor is, ha a rendelkező utóbb megszerzi a tárgyat vagy a rendelkezés jogát. Ebben az esetben, ha egymással ellenkező több rendelkezést tettek, csak a korábbi válik hatályossá.
1037. § Oly szerződés alapján, amellyel az egyik fél - az adós - a másikkal - a kedvezményezővel - szemben harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötelezi magát, a harmadik személy - a kedvezményes - közvetlenül van jogosítva, ha a felek ily szándékkal kötötték meg a szerződést.
A feleknek ily szándéka mellett szól a vélelem, ha a kedvezményező azzal, hogy a szolgáltatást a harmadik személy részére kötötte ki, felismerhetően ennek érdekéről vagy egyúttal erről is akart gondoskodni.
1038. § Amíg a kedvezményező a kedvezményest a javára kötött szerződésről nem értesíti, kétség esetében ő rendelkezik a kedvezményes jogáról.
A kedvezményezőnek ez a rendelkezőjoga, ha a kedvezményes joga halasztó feltételhez vagy kezdő határidőhöz van kötve, kétség esetében az értesítés után is fennmarad, amíg a feltétel nem teljesül vágy a határidő be nem következik.
1039. § Rendelkezőjogánál fogva a kedvezményező, hacsak az adóshoz való viszonyából más nem következik, az adóshoz intézett nyilatkozattal egyoldalúan más kedvezményest jelölhet ki vagy a maga részére követelheti a szolgáltatást. A kedvezményest végintézkedéssel is ki lehet jelölni, ha a rendelkező jog a kedvezményezőt haláláig illeti.
A kedvezményező, amíg rendelkezőjoga van, az adóssal egyetértve egyéb tekintetben is megváltoztathatja vagy meg is szüntetheti a szerződést.
1040. § Ha a kedvezményező az adóstól kiállított kötvényt, járadéklevelet vagy a hitelező igazolására szolgáló más okiratot a kedvezményesnek átadja, ezt kétség esetében úgy kell tekinteni, mint lemondást a rendelkezőjogról.
1041. § A kedvezményezőnek rendelkezőjoga végrehajtás alá nem vonható, és hacsak a szerződés másként nem rendelkezik, örökösére át nem száll.
A kedvezményes joga a kedvezményezőt illető rendelkezőjog sérelme nélkül átszáll örökösére.
1042. § Rendelkezőjogának tartama alatt csak a kedvezményező követelhet a kedvezményes részére teljesítést vagy biztosítást.
Ily követelés a kedvezményezőt kétség esetében rendelkezőjogának megszűnte után is megilleti.
1043. § Az adós javára a kedvezményezőnek oly jognyilatkozatai is hatályosak, amelyeket a szerződésre vonatkozóan az adóssal szemben rendelkezőjog nélkül tesz, kivéve ha az adós a jognyilatkozat tételekor tudhatta, hogy a kedvezményezőt rendelkezőjog nem illeti.
1044. § A szerződésből folyó kifogásokat az adós a kedvezményessel szemben is érvényesítheti.
1045. § A szerződés alapján a kedvezményező ellen fennálló követelését az adós a kedvezményesnek is beszámíthatja, amennyiben a beszámítás egyéb előfeltételei megvannak.
1046. § Ha valamelyik szerződő fél tévedés, megtévesztés vagy fenyegetés miatt oly időben támadja meg a szerződést, amikor a kedvezményező rendelkezőjoga már megszűnt, a kedvezményes a megtámadótól úgy követelhet kártérítést, mintha ő is szerződő fél volna.
A tévedés, amelyet a kedvezményes okozott vagy ismert, a megtévesztés vagy fenyegetés, amelyet ő követett el vagy amelyről ő tudott, az adós megtámadójoga szempontjából oly tekintet alá esik, mintha e körülmények a kedvezményező és az adós viszonyában volnának meg.
1047. § A kedvezményes javára szóló részében a szerződést a kedvezményező a kedvezményessel szemben is megtámadhatja, ha a megtámadás előfeltételei ehhez való viszonyában vannak meg.
A megtámadás folytán a kedvezményes jogszerzése visszahatóan megdől és a szerződésből származó jog a kedvezményező rendelkezése alá esik.
1048. § Rendelkezőjogának megszűnte után a kedvezményező törvényes elállási jogát csak a kedvezményes hozzájárulásával gyakorolhatja.
Ez a szabály nem áll, ha a kedvezményes javára kikötött szolgáltatás csak járuléka oly főkötelezettségnek, amelyet az adós a kedvezményező irányában köteles teljesíteni. Ilyenkor kétség esetében a kedvezményező elállásával a kedvezményes joga is megszűnik.
1049. § Ha a kedvezményes a szerződésből származó jogát visszautasítja, úgy kell őt tekinteni, mintha a jogot meg sem szerezte volna. A visszautasított jog a kedvezményező rendelkezése alá esik.
Visszautasításnak nincs többé helye, ha a kedvezményes a jogot már elfogadta.
1050. § A foglaló a szerződés megkötésének jeléül szolgál. Kétség esetében nem tekinthető bánatpénznek.
1051. § A szerződés teljesítésekor a foglalót be kell tudni annak a félnek a szolgáltatásába, aki adta, vagy ha betudásra nem alkalmas, vissza kell adni.
Visszajár a foglaló akkor is, ha a felek a szerződést megszüntetik, vagy ha a teljesítés mind a két fél hibájából vagy oly okból, amelyért egyik fél sem felelős, lehetetlenné válik.
1052. § Ha a szerződés megszűnését vagy a teljesítés lehetetlenné válását az egyik fél vétkesen okozta, a vétkes fél a vétlen javára az adott foglalót elveszti, a kapottat kétszeresen köteles visszatéríteni.
Ez a szabály kétség esetében nem érinti a vétlen félnek azt a jogát, hogy a foglalót meghaladó kár megtérítését követelheti.
Ha a foglaló oly nagy, hogy az előbbi bekezdésben megállapított joghátrány a vétkes felet túlságosan sújtaná, a kötbérre fennálló szabályok szerint e joghátrány bírói mérséklésének van helye.
1053. § Oly kikötés, amelynél fogva az adós bírságot - kötbért - ígér a hitelezőnek arra az esetre, ha kötelezettségét épen nem vagy nem kellően teljesíti, csak úgy érvényes, ha okiratba foglalták.
Kötbérül nemcsak pénzösszeget, hanem egyéb szolgáltatást is ki lehet kötni.
Teljesítés pótolja az okirat hiányát.
1054. § A kötbér, ha a főkötelezettség valaminek adásában vagy tevésében áll, az adós késedelmével, ha valaminek, nemtevésében áll, a kötelességellenes cselekmény véghezvitelével jár le. Nem jár le, ha a késedelem vagy a kötelességellenes cselekmény az adósnak nem róható fel.
1055. § Ha a kötbért a főkötelezettség nemteljesítésének esetére kötötték ki, kétség esetében a hitelező vagy a főkötelezettség teljesítését vagy ehelyett a lejárt kötbért követelheti.
A kötbér követelése esetében a hitelező a főkötelezettség teljesítését többé nem követelheti; ellenben a teljesítés követelése a kötbérhez való jogát még nem szünteti meg.
1056. § Ha a kötbért a főkötelezettség nem kellő teljesítésének esetére kötötték ki, a hitelező a lejárt kötbéren felül a teljesítést is követelheti; de a teljesítés elfogadása után a kötbért csak akkor, ha ehhez való jogát az elfogadáskor fenntartotta, vagy ha csak utóbb tűnt ki, hogy & szolgáltatás meg nem felelő vagy fogyatékos volt.
1057. § Ha a főkötelezettség nemteljesítése vagy nem kellő teljesítése miatt a hitelezőnek kártérítéshez van joga, e címen kár kimutatása nélkül követelheti a megszabott kötbért. Ha a hitelező a kötbérnél nagyobb kárt mutat ki, kétség esetében ennek megtérítését is követelheti.
1058. § Pénztartozás nem pontos fizetésének esetére ígért kötbért bírói úton nem lehet nagyobb összeg erejéig érvényesíteni, mint amennyi a bírói úton érvényesíthető legmagasabb kamat a késedelem idejére számítva. A kikötött vagy törvénynél fogva járó kamatot ebbe az összegbe be kell tudni.
Ha a hitelező kimutatja, hogy a fizetési késedelemből nagyobb kára származott, kétség esetében ennek megtérítését is követelheti
1059. § Kötbér után más kikötés hiányában kamat nem jár.
1060. § A túlságosan magas kötbért a bíróság az adós kérelmére méltányosság szerint mérsékelheti.
A méltányos összeg meghatározásában a hitelezőnek nemcsak vagyoni érdekét, hanem a teljesítéshez fűződő minden egyéb jogosult érdekét is számba kell venni.
Önként megfizetett lejárt kötbér mérséklését nem lehet kérni.
1061. § A kötbért bírói úton nem lehet érvényesíteni, ha bírói úton nem érvényesíthető követelés biztosítására szolgál.
1062. § Ha a kötbér lejártának szempontjából vitás, hogy az adós teljesítette-e kötelezettségét, ennek bizonyítása az adóst terheli, kivéve ha kötelezettsége valaminek nemtevésében áll.
1063. § A kötbér kikötésére és a kötbér bírói mérséklésére megállapított szabályok (1053. és 1060. §) megfelelően irányadók, ha valaki anélkül, hogy főkötelezettséget vállalna, valamely cselekmény véghezvitelének vagy véghez nem vitelének esetére bírságnak veti alá magát.
1064. § Ha kikötötték, hogy az adós kötelezettségének nem teljesítése vagy nem kellő teljesítése esetében a szerződésből folyó jogait elveszti, a hitelező a kikötött eset beálltával a szerződéstől elállhat.
1065. § Az a kikötés, hogy a szerződéstől elálló hitelező ne legyen köteles az adósnak visszatéríteni a szerződés alapján felvett szolgáltatásokat, csak akkor érvényes, ha okiratba van foglalva.
Ez a joghátrány nem éri az adóst, ha a kötelezettség nemteljesítése vagy nem kellő teljesítése neki fel nem róható.
Ha a joghátrány az adóst túlságosan sújtaná, a kötbérre fennálló szabályok szerint bírói mérséklésnek van helye.
1066. § Az a szerződő fél, aki fenntartotta magának az elállás jogát, a másik félhez intézett nyilatkozattal felbonthatja a szerződést.
1067. § Az elállás következtében mindegyik fél köteles a másiknak visszaszolgáltatni azt, amit a szerződés alapján tőle kapott. A kapott tárgyért járó kártérítés, a hasznok kiadása vagy megtérítése, úgyszintén a tárgyra fordított költségek megtérítése tekintetében: a szolgáltatás felvételétől kezdve azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, amelyek ezekben a vonatkozásokban a tulajdonos és a birtokos között a dolog kiadására irányuló tulajdoni per megindítását követő időre állanak.
Pénzösszeg után a felvétel napjától kezdve kamat, szolgálatokért és dolog használatáért a kikötött ellenérték, ilyennek hiányában megfelelő díj jár.
1068. § Nincs helye elállásnak, ha az a tárgy, amelyet az elállásra jogosult félnek vissza kellene szolgáltatnia, az elállás kijelentése előtt a másik fél hibáján kívül egészen vagy tetemes részben elpusztult, veszendőbe ment vagy lényegesen rosszabbodott, vagy ha azt egészen vagy tetemes részben átalakították.
1069. § Ha az elállásra jogosult fél azt a tárgyat, amelyet vissza kellene szolgáltatnia, elidegenítette vagy harmadik személy jogával terhelte, elálló nyilatkozata hatálytalan, hacsak a tárgyat a másik fél részéről kitűzött megfelelő határidő alatt vissza nem szerzi vagy a tehertől nem mentesíti.
Ugyanez áll, ha a tárgy elidegenítése vagy megterhelése az elállásra jogosult fél ellen folyamatba tett végrehajtás vagy csődeljárás során következett be.
1070. § Az elállás joga megszűnik, ha a jogosult azt a kikötött időben, s ha időt nem kötöttek ki, a szerződés megkötésétől számított harminc nap alatt nem gyakorolja.
1071. § Ha az egyik vagy a másik részen több érdekelt van, az elállás jogát csak valamennyi jogosult együttesen és csak valamennyi ellenféllel szemben gyakorolhatja.
Az elállás joga megszűnik minden jogosultra nézve, ha egyikükre nézve megszűnt.
1072. § Ha kikötötték, hogy az egyik fél elállhat a szerződéstől, ha a másik fél nem teljesíti kötelezettségét, és vitás, hogy teljesítette-e, az előbbi félnek elálló nyilatkozatával szemben az utóbbi felet terheli e tekintetben a bizonyítás, kivéve ha kötelezettsége valaminek nemtevésében áll.
Ily kikötés esetében egyébként a törvényes elállási jogra vonatkozó szabályok állanak.
1073. § Az a szerződő fél, aki bánatpénzt ígért, annak megfizetésével, aki ilyet adott, annak elvesztésével a szerződéstől elállhat.
Az ígért bánatpénz megfizetése nélkül tett elálló nyilatkozat hatálytalan, ha a másik fél haladéktalanul visszautasítja; de hatályos, ha a bánatpénzt a visszautasítás után nyomban megfizetik.
Az előre adott bánatpénz betudására vagy visszaadására a foglaló szabályai (1051. §) állanak.
1074. § A törvényes elállási jogra, a fenntartott elállási jog szabályait a következő §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
1075. § A törvényes elállási jog gyakorlását nem zárja ki, hogy az a tárgy, amelyet az elállásra jogosult félnek vissza kellene szolgáltatnia, véletlen eset folytán egészen vagy tetemes részben elpusztult, veszendőbe ment vagy lényegesen rosszabbodott. Nem zárja ki az sem, hogy ezt a tárgyat egészen vagy tetemes részben átalakították, ha a tárgynak az elállásra okot adó hiányossága csak a feldolgozás alkalmával tűnt ki.
1076. § A törvényes elállási jog gyakorlása nincs harminc napos határidőhöz kötve. A másik fél azonban az elállásra jogosult felet - a törvényes elállási jog gyakorlására kikötött idő hiányában - megfelelő határidő kitűzésével felhívhatja, hogy nyilatkozzék: akar-e elállani. Ily felhívás esetében az elállás jogát csak a kitűzött határidő elteltéig lehet gyakorolni.
1077. § A teljesítési késedelmen alapuló elállás hatálytalan, ha a késedelmes félnek joga volt a tartozást beszámítás útján kiegyenlíteni és az elálló nyilatkozat után haladéktalanul kijelenti, hogy a beszámítás jogával él.
1078. § Az elállásra jogosult fél, ha az elállásra a másik fél hibája adott okot, ettől a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését is követelheti.
1079. § Aki szerződésnél vagy törvénynél fogva jogosítva van a szerződési viszony felmondására, a másik félhez intézett nyilatkozatával (felmondó nyilatkozat) a szerződési viszonyt a jövőre nézve megszüntetheti.
A felmondás oszthatatlansága, valamint a jogviszony megszűnte utáni időre a kapott szolgáltatások visszatérítése tekintetében az elállás idevágó szabályait (1071. és 1067. §) kell megfelelően alkalmazni.
Ha a törvény a szerződési viszony időelőtti felmondását megengedi és a felmondásra a másik fél hibája adott okot, a felmondó fél megtérítését követelheti annak a kárnak, amelyet azáltal szenvedett, hogy a jogviszony szerződésszerű tartamában megbízott.
1080. § A felmondó nyilatkozat a nyilatkozattevő javára hatályos, ha az, akihez intézték, a szóbeli nyilatkozatnak tudomására jutását vagy az írásbelinek hozzáérkezését szándékosan meghiúsítja.
1081. § Ha az a fél, aki a szerződési viszonyt fel akarja mondani, vétlenül nem tudja, hogy a felmondást kihez kell intéznie, vagy hogy az a személy, akihez intéznie kell, hol tartózkodik, a bíróságtól kérheti, hogy felmondó nyilatkozatát a hirdetményi idézésre irányadó szabályok szerint ügygondnoknak kézbesítsék. Ugyanezt teheti a felmondani kívánó fél, ha az, akihez a felmondást intéznie kell, cselekvőképtelen vagy csak korlátoltan cselekvőképes és nincs képviselője.
A kérelmet annál a járásbíróságnál kell előterjeszteni, amelynek területén a szerződést a másik félnek teljesítenie kell, ha pedig nem belföldön kell teljesíteni vagy a felmondó fél vétlenül a teljesítés helyét sem ismeri, annál a járásbíróságnál, amelynek területén a felmondó fél tartózkodik.
A felmondás határidejének megtartásához elegendő, ha a fél a kérelmet a határidőben előterjeszti.
1082. § A bíróság a kérelem tárgyában a hirdetményi eljárás törvényes előfeltételeinek vizsgálata nélkül határoz; de a felmondás hatálytalan, ha a hirdetményi eljárás törvényes előfeltételei nem voltak meg, és ha ebből az okból a másik fél a felmondást, mihelyt értesül róla, haladéktalanul visszautasítja.
1083. § A felmondó nyilatkozat hatályosságára és bírói közlésére vonatkozó szabályok (1080-1082. §) más oly egyoldalú jognyilatkozatokra is állanak, amelyeket határozott személyhez kell intézni.
1084. § Az adósnak úgy kell kötelezettségét teljesítenie, amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosság megkívánja.
A szerződésnek oly kikötésétől, amelyet a felek kizárólag az egyik fél érdekében állapítottak meg, ez a fél eltérhet, amennyiben az eltérés nem hátrányos a másik félre.
1085. § Részteljesítést a hitelező nem köteles elfogadni. Pénztartozásra felajánlott részfizetést azonban nem utasíthat vissza, hacsak az elfogadás az ő érdekével nem ellenkezik.
1086. § Az adós helyett harmadik személy is teljesítheti a kötelezettséget, hacsak a törvényből, a jogügylet tartalmából vagy a jogviszony természetéből más nem következik.
A hitelező a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést visszautasíthatja, ha elfogadásának az adós ellentmond.
1087. § Ha a hitelező az adós ellen végrehajtást vezet, bármely harmadik személy, aki annak folytán a végrehajtás alá vont tárgy tekintetében jogát vagy a végrehajtás alá vont dolog birtokát vesztheti, az adós hozzájárulása nélkül is jogosítva van a hitelezőt teljesítés vagy beszámítás útján kielégíteni s ezzel a követelést magához váltani.
A követelés a kielégítéssel átszáll arra, aki magához váltotta.
1088. § A kötelezettséget ott kell teljesíteni, ahol keletkezése idejében az adósnak lakóhelye volt, hacsak a törvényből, a jogügylet tartalmából vagy a jogviszony természetéből más nem következik.
Egymagában abból, hogy az adós a szállítás költségének viselését magára vállalta, még nem lehet arra következtetni, hogy az a hely, ahová a dolgot szállítani kell, a teljesítés helyéül van meghatározva.
1089. § Pénzt az adós kétség esetében saját veszélyére és saját költségén a hitelező lakóhelyére köteles küldeni.
Ha a kötelezettség keletkezése után a hitelező lakóhelye akként változik, hogy a pénzt csak nagyobb veszéllyel vagy nagyobb költséggel lehet új lakóhelyére küldeni, az előbbi esetben a veszélyt, az utóbbiban a költség többletét a hitelező viseli.
Az 1. és a 2. bekezdés szabályai egyebekben nem érintik a teljesítés helyét.
1090. § Ha a teljesítés ideje nincs meghatározva s a körülményekből sem állapítható meg, a hitelező azonnal követelheti a teljesítést, az adós pedig azonnal teljesíthet.
1091. § A meghatározott idő előtt a hitelező nem követelheti a teljesítést, de az adós előbb is teljesíthet, kivéve ha az idő meghatározása a hitelező javára is szólt. Ha a követelés kamatozó, kétség esetében az adósnak nincs joga időelőtt teljesíteni.
Ha az adós időelőtt akar teljesíteni, köteles a hitelezőt erről idejekorán értesíteni.
Kamattalan tartozásnak időelőtti kiegyenlítése esetében, hacsak törvény vagy jogügylet másként nem rendelkezik, időközi kamat fejében levonásnak nincs helye.
1092. § Ha a teljesítés idejének meghatározása az adósra van bízva, szükség esetében a bíróság azt méltányosság szerint állapítja meg.
1093. § Vasárnapon és törvény szerint elismert ünnepen más megállapodás hiányában sem az adósnak nem kell kötelezettségét teljesítenie, sem a hitelezőnek a teljesítést elfogadnia.
Ha a teljesítés ideje vagy idejének végpontja ily napra esik, a kötelezettséget a rákövetkező köznapon kell teljesíteni.
Ugyanez áll, ha jognyilatkozatot kell ily napon megtenni.
1094. § Ha a teljesítés határidejét valamely napnak kezdetétől vagy általában meghatározott naptól kell számítani, a kezdőnapot a határidőbe be kell tudni.
Ha a teljesítés határidejét valamely esemény bekövetkezésének időpontjától vagy oly időponttól kell számítani, amely valamely nap folyamában áll be, ezt a napot a határidőbe nem kell betudni; kezdőnap a rákövetkező.
1095. § Napok szerint megállapított határidő az utolsó nap elteltével jár le.
Hetek vagy hónapok szerint megállapított határidő lejár az utolsó hét vagy hónap ama napjának elteltével, amely elnevezésénél vagy számánál fogva a kezdő napot közvetlenül megelőző napnak felel meg. Ugyanez áll, ha a határidő több hónapból álló időszak (év, félév, negyedév) szerint van megállapítva.
Hónapok szerint megállapított határidő, ha az utolsó hónapban a lejáratra irányadó nap hiányzik, a hónap utolsó napjának elteltével jár le.
1096. § Félév alatt hat hónapot, negyedév alatt három hónapot, félhónap alatt tizenöt napot kell érteni.
Ha a határidő egy vagy több egész és egy félhónapban van meghatározva, a tizenöt napot a határidő végéül kell számítani.
1097. § A határidő meghosszabbítása esetében az új határidőt a réginek lejártától kell számítani.
1098. § A hónap kezdete alatt az első, közepe alatt a tizenötödik, vége alatt az utolsó napját kell érteni.
1099. § Ha hónapok vagy évek szerint meghatározott valamely időtartam nem egyfolytában telik el, a hónapot harminc, az évet háromszázhatvanöt nappal kell számítani.
1100. § A teljesítési határidők számításának az előző §-okban megállapított szabályai, amennyiben törvény vagy jogügylet másként nem rendelkezik, megfelelően egyéb határidőkre is állanak.
Életkor számításában kezdőnap a születés napja.
1101. § Ha a törvény valamely jognak bírói úton érvényesítésére záros határidőt rendel, ebbe nem számítható be az az idő, amely alatt a jogszolgáltatás szünetel, vagy a jognak bírói úton érvényesítése jogszabállyal fel van függesztve.
A záros határidőkre egyébként, hacsak a törvény mást nem rendel, nem állanak az elévülés nyugvására és félbeszakadására vonatkozó szabályok.
A záros határidőket hivatalból kell figyelembe venni.
1102. § Aki egyedileg meg nem határozott dolog szolgáltatására van kötelezve, az illető nemből középfajú és középminőségű dolgot köteles szolgáltatni.
Ha az adós az ilyen dolgot a hitelező kívánatára a teljesítés helyétől különböző helyre küldi, a kárveszély átszállása tekintetében az eladott ingó dologra megállapított idevágó szabályok (1356. § 3. bekezdése) állanak.
A kárveszély átszállása után az adós a teljesítés céljára kiválasztott dolgot más megfelelő dologgal csak akkor helyettesítheti, ha a helyettesítés nem sérti a hitelező érdekét.
1103. § Ha az adós két vagy több szolgáltatásra akként van kötelezve, hogy csak az egyiket vagy csak a másikat kell teljesíteni, a választás joga kétség esetében őt illeti.
1104. § Mihelyt a választásra jogosult fél a másik féllel szemben kinyilatkoztatja, hogy melyik szolgáltatást választja, a kötelmet olybá kell venni, mintha kezdettől fogva csak a választott szolgáltatásra irányult volna.
1105. § Az adóst illető választási jog a hitelezőre száll át, ha az adós a végrehajtható ítélettel kitűzött teljesítési határidő elteltéig választási jogával nem élt.
A választásra jogosult hitelezőnek, ha késedelmes, az adós a választásra megfelelő határidőt szabhat. A határidő eredménytelen elteltével a választás joga az adósra száll át.
1106. § Külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozást, ha a fizetés helye belföldön van, belföldi pénzértékben lehet fizetni, hacsak ennek az ellenkezője kifejezetten - természetben, valóságban vagy más hasonló kifejezéssel - ki nincs kötve.
Az átszámításban az az árfolyam szolgál alapul, amelyet a fizetés helyén, és ha ott nincs tőzsde, az e helyre irányadó tőzsde helyén a fizetés idejében jegyeznek.
1107. § Aki oly pénznemben való fizetésre van kötelezve, amely a fizetés idejében már nincs forgalomban, a fizetést úgy köteles teljesíteni, mintha a pénznem nem lett volna meghatározva.
1108. § Ha a hitelezőnek járó kamat nagyságát nem határozták meg, a kamatot a törvényes kamatláb szerint kell számítani.
1109. § A törvényes kamatlábat meghaladó kamatot és kamat kamatját csak okiratban lehet kikötni.
Önként fizetett kamatot nem lehet visszakövetelni azon az alapon, hogy nem volt okiratban kikötve.
Külön törvény határozza meg a legmagasabb kikötött kamatot, amelyet bírói úton érvényesíteni lehet.
1110. § Aki a törvényes kamatlábat, vagy ha a jegybank kamatlába ennél magasabb, a bankkamatlábat több mint egy százalékkal meghaladó kamat fizetésére van kötelezve, tőketartozását hat hónap eltelte után hat hónapra bármikor felmondhatja.
Felmondás esetére a hitelező javára kikötött kártalanítást, ha méltánytalanul magas, a bíróság megfelelően mérsékelheti. Egyébként a felmondás jogát korlátozni vagy éppen kizárni nem lehet.
Bemutatóra szóló adóslevelekre az 1. és a 2. bekezdés szabályai nem állanak.
1111. § Aki kártérítésre van kötelezve, mindazt a vagyoni kárt köteles megtéríteni, amely a kötelezettségét megalapító körülményből közvetlenül vagy közvetve a hitelezőre hárult, azonban az elmaradt nyereséget csak annyiban köteles megtéríteni, amennyiben a dolgok természetes rendje szerint vagy tekintettel a fennforgó különös körülményekre, nevezetesen a tett intézkedésekre, valószínűséggel várható volt.
Oly rendkívüli kárra, amely az adóstól vétlenül előre nem látott körülmény véletlen közrehatásából állott elő, a kártérítés kötelezettsége csak akkor terjed ki, ha az adóst szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli.
1112. § Ha a kár keletkezésére a károsult is közrehatott, habár csak annyiban, hogy a kár elhárítását vagy enyhítését vagy a károsítónak a fenyegető rendkívüli következményekre figyelmeztetését elmulasztotta: a bíróság az eset körülményeinek figyelembevételével - különös tekintettel a felek vétkességére és arra, hogy a kárt túlnyomóan az egyik vagy a másik fél okozta - határozza meg, van-e és mennyiben van helye kártérítésnek.
1113. § A kártérítést rendszerint pénzben kell szolgáltatni.
A bíróság mind a két fél érdekének méltányos figyelembevételével az eset körülményeihez képest elrendelheti, hogy a kötelezett az előbbi állapot helyreállításával vagy más módon térítse meg a kárt. Ebben az esetben is pénzben kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely a bíróságtól elrendelt módon meg nem térül.
1114. § Aki szándékosan vagy súlyos gondatlanságból elkövetett tiltott cselekmény vagy ekként elkövetett kötelességsértés miatt van kártérítésre kötelezve, amennyiben tekintettel az eset körülményeire a méltányosság megkívánja, a károsult nem vagyoni káráért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel - elégtétellel - tartozik.
Az elégtételhez való jog át nem ruházható és az örökösre át nem száll, kivéve ha a jogosult a keresetet megindította vagy a kötelezett a jogosultnak elégtételre való jogát vele szemben elismerte.
1115. § Ha valaki másnak valamely dolog elveszéséért vagy azért, mert a másiknak valamely joga megszűnt vagy értéktelenné vált, kártérítést adott, az elveszett dolog tulajdona vagy a megszűnt vagy értéktelenné vált jog alapján harmadik személy ellen támasztható követelés a felek egymásközti viszonyában a kártérítés szolgáltatóját illeti meg. Amennyiben a tulajdon vagy a követelés átruházásához a károsult nyilatkozata elégséges, a tulajdon vagy a követelés a törvénynél fogva száll át a kártérítést szolgáltatóra.
A károsult, ha elveszett dologért kapott kártérítést, a dolog visszaváltását megkerülésének esetére fenntarthatja.
1116. § Aki a szerződés érvénytelensége vagy felbontása esetében a másik szerződő féltől azért a kárért követelhet megtérítést, amelyet azáltal szenvedett, hogy a szerződés érvényében vagy hatályában megbízott (szerződés megkötéséből eredő kár), ennek fejében nem követelhet többet, mint amennyit nemteljesítés miatt követelhetne tőle, ha a szerződés érvényes lenne vagy hatályában fennmaradt volna.
1117. § Aki mástól annak a megtérítését követelheti, amit valamely célra költött, azt is követelheti, hogy a másik fél őt e célra vállalt kötelezettsége alól mentesítse, vagy ha az még nem járt le, a mentesítésre biztosítékot adjon.
A megtérítés követelésére jogosult a költekezés időpontjától kezdve ennek összege vagy pénzbeli egyenértéke után kamatot követelhet; de ha oly tárgyra költekezett, amelyet a másik részére ki kell adnia, nem követelhet kamatot arra az időre, amely alatt a tárgy hasznait vagy gyümölcseit megtérítés kötelezettsége nélkül maga szedhette.
1118. § Aki valamely dolgot kiadni köteles, viszont azonban joga van attól elválasztani és elvinni azt a dolgot - szerelvényt -, amelyet amazzal egyesített: e jogának gyakorlása esetében köteles a dolgot saját költségén az előbbi állapotba helyezni; viszont a másik fél, ha a dolog birtokát már megszerezte, az elválasztást és az elvitelt mindaddig megtagadhatja, amíg az elvitellel járó kárra nézve biztosítékot nem kap.
1119. § Aki vagyonkezelésről számadással tartozik, a bevételekről és a kiadásokról rendes és részletes kimutatást köteles a számoltató elé terjeszteni. Az igazoló okiratokat, amennyiben ilyenek kiállítása szokásos, mellékelni kell.
Ha a számoltatónak a bevételi rovatok teljessége ellen aggálya van, kívánságára a számadónak, hacsak az aggályt máskép el nem oszlatja, esküvel kell megerősítenie, hogy legjobb tudomása szerint egyéb bevétel nem volt.
1120. § Aki vagyontárgyak összességének kiadására vagy ily összesség állományának felfedezésére van kötelezve, az állományról részletes kimutatást köteles a jogosult elé terjeszteni.
Ha a jogosultnak aggálya van, kívánságára a kötelezettnek, hacsak az aggályt másként el nem oszlatja, esküvel kell megerősítenie, hogy legjobb tudomása szerint az állományhoz egyéb tárgy nem tartozik.
1121. § A kötelezett az esküt peren kívül annál a járásbíróságnál teheti le, amely tekintet nélkül hatáskörére az ellene indítható perben illetékes lenne. Több illetékes járásbíróság között választhat.
Az eskü szövegét a bíróság az eset körülményeihez képest módosíthatja.
Az eskütétel költségét az a fél viseli, aki az eskütételt kívánta.
Aki azt állítja, hogy az eskü vallási meggyőződésével ellenkezik, eskü helyett ünnepélyes fogadást tehet.
1122. § Aki biztosíték adására köteles, ennek eleget tehet azzal, hogy pénzt vagy alkalmas értékpapírt bírói letétbe helyez, vagy ingó dolgot a jogosultnak zálogul ad át, vagy ingatlanon vagy jelzálogos követelésen a jogosultnak jelzálogjogot enged (dologi biztosíték).
Amennyiben ily módon nem képes biztosítékot adni, alkalmas kezest állíthat.
1123. § A letétbehelyezéssel a jogosult a letett pénzen vagy értékpapíron, és amennyiben a pénz vagy az értékpapír a letétkezelés szabályai szerint az államkincstár tulajdonába megy át, a letét kiadása iránt az államkincstár ellen fennálló követelésen zálogjogot szerez.
1124. § Biztosítékul értékpapír csak akkor alkalmas, ha törvényes biztonságot nyújt. Az értékpapír csak árfolyamának háromnegyed-része erejéig szolgál biztosítékul.
Az értékpapírral együtt a járadék-, kamat- vagy osztalékszelvényeket és a szelvényutalványt is le kell tenni.
1125. § Aki pénzben vagy értékpapírban adott biztosítékot, a letett pénzt kicserélheti alkalmas értékpapírral, a letett értékpapírt pénzzel vagy más alkalmas értékpapírral.
1126. § Ingó dolog csak becsértékének felerésze erejéig szolgálhat biztosítékul.
Könnyen romló dolgot és olyat, amelynek megőrzése különösen terhes, vissza lehet utasítani.
1127. § A jelzálogjog csak akkor alkalmas biztosíték, ha megfelel azoknak az előfeltételeknek, amelyek mellett gyámság alatt álló kiskorúnak pénze jelzálogi fedezetre gyümölcsözően elhelyezhető.
1128. § A kezes alkalmas, ha általános bírói illetékessége belföldön van és olyan vagyona van, amely a biztosítékra megnyugtató fedezetet nyújt.
A kezességet készfizetői kötelezettséggel közokiratban vagy hitelesített magánokiratban kell elvállalni.
1129. § Ha az adott biztosíték a jogosultnak hibáján kívül elégtelenné vált, azt ki kell egészíteni vagy más biztosítékot kell adni.
1130. § Aki kétoldalú szerződés alapján van szolgáltatásra kötelezve, a szolgáltatást mindaddig megtagadhatja, amíg a viszontszolgáltatást a másik fél, ha pedig több személytől jár, valamennyi fél nem teljesíti.
Aki a másik féltől részteljesítést fogadott el, az ennek megfelelő szolgáltatást csak annyiban tagadhatja meg, amennyiben a méltányossággal nem ellenkezik.
Nem tagadhatja meg a szolgáltatást az a szerződő fél, akinek a teljesítéssel elül kell járnia. De ha a szolgáltatást részletekben vagy folytatólag kell teljesíteni s a másik fél a viszontszolgáltatással időközben késedelembe esik, a további szolgáltatást, amennyiben a jogviszonyból más nem következik, meg lehet tagadni, amíg a másik fél késedelme meg nem szűnt.
Az a szerződő fél, akinek a teljesítéssel elül kell járnia, abban az esetben is megtagadhatja az előreszolgáltatást, ha akkor, amikor neki teljesítenie kellene, a másik fél vagyoni viszonyai oly rosszak, hogy emiatt követelése a viszontszolgáltatás iránt veszélyeztetve van. E jog nem illeti meg, ha a másik félnek rossz vagyoni viszonyait a szerződés megkötésekor ismerhette, és megszűnik, ha követelésére a másik fél neki biztosítékot ad.
1131. § A viszonos teljesítés szabályai megfelelően állanak, ha a szerződés semmissége, megtámadása vagy felbontása esetében a felek viszonosan kötelesek a szerződés alapján felvett szolgáltatásokat egymásnak visszatéríteni.
1132. § Aki viszontszolgáltatástól függetlenül dolog szolgáltatására vagy pénzfizetésre van kötelezve, ha ugyanannak a jogviszonynak alapján, amelyből kötelezettsége származik, vagy a dologra fordított költség vagy a dolog okozta kár címén a másik fél ellen lejárt ellenkövetelése van és a jogviszonyból más nem következik: ellenkövetelése kiegyenlítéséig a dolgot vagy a pénzösszeget visszatarthatja.
E jog nem illeti meg, ha kötelezettsége szándékosan elkövetett tiltott cselekményből ered, és megszűnik, ha a másik fél neki ellenkövetelésére dologi biztosítékot ad.
1133. § Ha az egyik fél a másiknak teljesítést követelő keresetével szemben a teljesítés viszonosságán vagy a visszatartás jogán alapuló kifogását érvényesíti, a bíróság őt a másik fél viszonos kötelezettségének egyidejű teljesítésétől feltételezetten kötelezi a teljesítésre.
Ily ítélet alapján a viszonos kötelezettség teljesítése nélkül is helye van végrehajtásnak, ha az ítélettel teljesítésre kötelezett fél a neki járó szolgáltatás tekintetében elfogadási késedelemben van.
1134. § Az adós, amennyiben törvény vagy jogügylet másként nem rendelkezik, minden vétkességéért - szándékos vagy gondatlan eljárásáért - felel. Gondatlanság annak a gondosságnak az elmulasztása, amelyet az élet felfogása szerint rendes embertől az eset körülményei között el lehet várni. A tiltott cselekmény beszámíthatóságának szabályai (1717-1718. §-ok) megfelelően itt is állanak.
A szándékosságért való felelősséget eleve sem kizárni, sem korlátozni nem lehet.
1135. § Törvényes képviselőjének és a teljesítésnél alkalmazott személynek a teljesítés körüli vétkességéért az adós épúgy felel, mint a saját vétkességéért. Ez a felelőssége jogügylettel eleve kizárható és korlátozható.
1136. § Vétkességre tekintet nélkül felel az adós, ha a teljesítésért jótállott.
Vétkességre tekintet nélkül felel fizetőképességéért az, aki pénzbeli vagy oly szolgáltatásra van kötelezve, amely az ő részéről pénzbeli költekezést tesz szükségessé. Ugyanígy felel teljesítőképességéért az is, aki egyedileg meg nem határozott másnemű dolog szolgáltatására van kötelezve, kivéve ha a teljesítés abból a fajból már nem lehetséges.
1137. § Ha az adós egyedileg meg nem határozott dolog bizonyos mennyiségének szolgáltatására több önálló kötelem alapján akként van kötelezve, hogy a kötelezettséget bizonyos fajú dolgok meghatározott szűkebb köréből, például a saját terméséből kell teljesítenie (zártfajú kötelem), és az adóst terhelő valamennyi ilyen kötelezettségnek csorbítatlan teljesítése az adós hibáján kívül lehetetlenné válik, az egyes önálló kötelmekben vállalt kötelezettségek arányos leszállításának van helye, feltéve hogy az adós a kötelezettségek vállalásában kellő gondossággal járt el.
1138. § Az adós felszabadul a teljesítés kötelezettsége alól, ha a szolgáltatás hibáján kívül - oly körülménynél fogva, amelyért nem felelős - általában vagy csak ő reá nézve lehetetlenné válik. Köteles azonban, ha nehézség nélkül teheti, a tudomására jutott lehetetlenségről a hitelezőt haladéktalanul értesíteni.
1139. § Ha a szolgáltatás az adós hibájából - oly körülménynél fogva, amelyért felelős - vált lehetetlenné, az adós a hitelezőnek a nem-teljesítésből eredő kárát köteles megtéríteni.
1140. § Ha a szerződés megkötésekor valamelyik fél tudta, hogy a szolgáltatás az adós hibáján kívül lehetetlenné fog válni, vagy ha ezt az adós a szerződés megkötésekor csak gondatlanságból nem látta előre: a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítésére a már kezdettől fogva lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés megkötéséből eredő kár megtérítésének szabályait (971. §) kell megfelelően alkalmazni.
1141. § Ha a szolgáltatás csak részben vált lehetetlenné, azonban a lehetséges rész teljesítése a hitelező érdekének nem felel meg, a hitelező a részteljesítést visszautasíthatja, és ha a szolgáltatásnak részben lehetetlenné válása az adós hibájából eredt, - a törvényes elállási jog szabályainak megfelelő alkalmazásával - a már megkapott rész-szolgáltatás visszatérítése ellenében az egész kötelezettség nemteljesítése miatt követelhet kártérítést.
1142. § Abban a kérdésben, hogy a szolgáltatás az adós hibájából vált-e lehetetlenné, a bizonyítás az adóst terheli.
1143. § Ha az adós a szolgáltatást lehetetlenné tevő körülmény alapján azért a tárgyért, amelyet köteles volt szolgáltatni, kárpótlást kapott vagy követelhet, a hitelező a kapott kárpótlás kiadását vagy a kárpótlás követelésének átruházását követelheti.
E jogának gyakorlása esetében a kárpótlás vagy az átruházott követelés értékét be kell tudni a hitelező kártérítési követelésébe, ha ily követelés őt nemteljesítés miatt megilleti.
1144. § Ha vagylagosan kötelezett több szolgáltatás közül az egyik kezdettől fogva lehetetlen vagy később oly körülménynél fogva válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a kötelem a többi szolgáltatásra szorítkozik.
A lehetetlenülés vétkes előidézése esetében a vétkességre vonatkozó általános szabályok állanak azzal az eltéréssel, hogy
ha az egyik szolgáltatás a választásra jogosult hitelező hibájából válik lehetetlenné, a hitelezőt kielégítettnek kell tekinteni;
ha az egyik szolgáltatás a választásra jogosult adós hibájából válik lehetetlenné, az adós, amíg a többi szolgáltatás lehetséges, nem elégítheti ki a hitelezőt a lehetetlenné vált szolgáltatást pótló kártérítéssel.
1145. § Ha kétoldalú szerződéssel kötelezett szolgáltatás oly körülmény miatt válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, az a fél, aki a szolgáltatásra kötelezve volt, a viszontszolgáltatáshoz való jogát elveszti és köteles visszatéríteni, amit viszontszolgáltatás fejében már kapott.
A másik fél kötelezve marad a viszontszolgáltatásra, ha a szolgáltatás tárgyának helyébe lépő kárpótlást (1143. §) követeli; de ha a kárpótlás értéke a lehetetlenné vált szolgáltatás értékénél csekélyebb, a viszontszolgáltatás a szavatosságból folyó árleszállítás szabályaihoz képest (1395-1397. §) arányosan csökken. Ugyanígy csökken a viszontszolgáltatás, ha a szolgáltatás csak részben vált lehetetlenné; a másik fél azonban, ha a lehetséges rész teljesítése nem felel meg érdekének, a szerződéstől egészen elállhat.
1146. § Ha az a szolgáltatás, amelyre az egyik fél kétoldalú szerződésnél fogva kötelezve van, a másik fél hibájából válik lehetetlenné, az előbbi megtartja a viszontszolgáltatáshoz való jogát, de követelésébe be kell tudni, amit azáltal, hogy a teljesítés kötelezettsége alól felszabadul, költségben megtakarít és amit munkaerejének értékesítésével egyébként szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne.
Ugyanez áll, ha az egyik fél részéről kötelezett szolgáltatás hibáján kívül oly időben válik lehetetlenné, amikor a másik fél arra nézve elfogadási késedelemben van.
1147. § Ha az a szolgáltatás, amelyre az egyik fél kétoldalú szerződésnél fogva kötelezve van, ennek saját hibájából válik lehetetlenné, a másik fél nemteljesítés miatt kártérítést követelhet vagy a szerződéstől elállhat. Ha a szolgáltatás csak részben vált lehetetlenné, azonban a lehetséges rész teljesítése a másik fél érdekének nem felel meg, a másik fél az egész kötelezettség nemteljesítése miatt követelhet kártérítést (1141. §) vagy egészen elállhat a szerződéstől.
E jogok gyakorlása helyett a másik fél azoknak a szabályoknak alkalmazását kívánhatja, amelyek az egyik fél terhére sem róható lehetetlenülés esetére állanak (1145. §).
1148. § Ha az adós lejárt kötelezettségének teljesítését határozottan megtagadja vagy kötelezettségét akként szegi meg, hogy ezzel a szolgáltatás a hitelezőre érdekét veszti, a hitelező aszerint, hogy az adóst terheli-e vétkesség vagy nem, azokat a jogokat gyakorolhatja, amelyek megilletnék, ha a szolgáltatás az adós hibájából vagy hibáján kívül lehetetlenné vált volna. Nem gyakorolhatja azonban e jogokat a megtagadás alapján, ha erre vonatkozó nyilatkozatának megtétele előtt az adós felajánlja neki a szolgáltatást.
Ha a kötelezettséget részletekben kell teljesíteni és az adós valamelyik részlet tekintetében akként szegi meg a kötelezettségét, hogy a további szolgáltatás a hitelezőre érdekét veszti, a hitelező az előbbi bekezdésben meghatározott jogokat a később lejáró részletekre nézve is gyakorolhatja.
Ha az adós vétkesen másként szegi meg kötelezettségét, a hitelezőnek ebből eredő kárát megtéríteni köteles.
1149. § Azt a kárt, amelyet kötelezettségének nemteljesítésével vagy megszegésével hibáján kívül okoz, az adós csak annyiban köteles a hitelezőnek megtéríteni, amennyiben tekintettel a körülményekre, különösen a felek vagyoni viszonyaira, a méltányosság megkívánja (méltányos kármegosztás).
1150. § Ha kétoldalú szerződés esetében a szerződés megkötése után az általános gazdasági viszonyokban a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó olyan mélyreható változás állott be, amellyel a felek okszerűen előre nem vethettek számot s amelynek következtében a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a felek részéről szemelőtt tartott gazdasági egyensúlya felborult vagy a szerződés alapjául szolgáló másnemű feltételezés meghiúsult, úgy, hogy az egyik fél a jóhiszeműséggel és a méltányossággal ellentétben nem várt aránytalan nyereségre tenne szert, a másik fél pedig ugyanilyen veszteséget szenvedne (gazdasági lehetetlenülés): a bíróság a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelően módosíthatja vagy az egyik felet - esetleg a kár méltányos megosztásával is - elállásra jogosíthatja fel.
Előszerződéstől elállhat az egyik fél akkor is, ha a viszonyok előre nem látható időközi változása következtében a szerződésnek kifejezetten megjelölt vagy a körülményekből kivilágló célja meghiúsult vagy a félnek a szerződésbe vetett bizalma megokoltan megrendült.
1151. § Az adós késedelembe esik, ha a követelés lejárta után a hitelezőnek hozzá intézett megintése ellenére nem teljesíti kötelezettségét.
A teljesítés iránt indított keresetnek vagy fizetési meghagyásnak kézbesítése megintésszámba megy.
Ha a teljesítésre határozott időt szabtak, ennek eredménytelen elteltével az adós megintés nélkül is késedelembe esik.
1152. § Ha a hitelezőnek a jogviszony tartalma szerint a teljesítésnél valamely megelőző vagy egyidejű cselekménnyel közre kell működnie, nevezetesen ha a szolgáltatatás tárgyát alkotó dolognak átvétele végett az adósnál meg kell jelennie, az adós mindaddig nem esik késedelembe, amíg a hitelező ezt a cselekményt véghez nem viszi.
1153. § Pénzfizetésre kötelezett adós a késedelem ideje alatt tartozása után törvényes kamatot köteles fizetni. Ha magasabb kamatot kötöttek ki, ez a késedelem idejére is jár.
Kamattartozás után más kikötés hiányában csak a perindítástól kezdve jár késedelmi kamat, értékpapírok kamatszelvényei után azonban már a késedelem beálltától kezdve.
1154. § Meghatározott vagyontárgy szolgáltatására kötelezett adós köteles a hitelezőnek kiadni a tárgyból a késedelem ideje alatt szedett gyümölcsöket és egyéb hasznokat és köteles megtéríteni a rendes gazdálkodás szabályai szerint élvezhető azokat a hasznokat, amelyeknek haszonvételét késedelmének ideje alatt vétkesen elmulasztotta.
Hogy mennyiben felel az adós a tárgyban a perindítás után bekövetkező kárért és mennyiben követelheti a tárgyra a perindítás után fordított költségének megtérítését, ezekre a kérdésekre, hacsak a jogviszony tartalmából vagy a késedelem vétkességéből a hitelező javára más nem következik, azokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyek a dolog kiadására irányuló tulajdoni per megindítása esetében a tulajdonos és a birtokos felelőssége tekintetében felmerülő ugyanilyen kérdésekre állanak.
1155. § Ha az adós késedelme következtében a szolgáltatás a hitelezőre érdekét vesztette, a hitelező visszautasíthatja a szolgáltatást és megtagadhatja a megfelelő ellenkötelezettség teljesítését, vagy ha a kötelezettség kétoldalú szerződésen alapul, elállhat a szerződéstől.
Ugyanez áll, ha a kötelezettséget a szerződés szerint pontosan a meghatározott időben - nem máskor - kellett teljesíteni. Ily esetben a hitelező az utólagos teljesítést többé nem követelheti, ha az adóstól nyilatkozatra hívatván fel, erre irányuló akaratát haladéktalanul ki nem jelenti.
Az 1. és a 2. bekezdésben meghatározott eseteken kívül a hitelező az adós késedelme miatt csak úgy állhat el a szerződéstől, ha a késedelmes adósnak előbb megfelelő határidőt tűzött ki a teljesítésre azzal a figyelmeztetéssel, hogy azon túl a teljesítést nem fogadja el. Az adós ebben az esetben csak a határidő elteltéig teljesíthet, a hitelező pedig a határidő eltelte után többé nem követelhet teljesítést.
1156. § Ha a késedelem az adós hibájából állott be, a késedelem ideje alatt az adós
felel minden vétkességéért, ha felelőssége előbb korlátozva volt is;
felel a véletlenért is, amely a szolgáltatást lehetetlenné teszi vagy a szolgáltatás tárgyában egyébként kárt okoz, kivéve ha a kár kellő időben végbement teljesítés esetében is bekövetkezett volna.
1157. § Ha a késedelem az adós hibájából állott be, az adós köteles a hitelezőnek a késedelemből eredő minden kárát megtéríteni.
Ha a késedelem az adós hibáján kívül állott be, a vétlen késedelemmel okozott kár megtérítésére a méltányos kármegosztás szabálya (1149. §) irányadó.
1158. § Ha kétoldalú szerződés esetében az adós hibájából állott be a késedelem, a nem késedelmes fél vagy az utólagos teljesítést és a késedelemből eredő kárának megtérítését követelheti, vagy nemteljesítés miatt kártérítést követelhet, vagy elállási jogát gyakorolhatja.
Olyan kétoldalú szerződés esetében azonban, amely szerint a kötelezettséget pontosan a meghatározott időben kell teljesíteni, a nem késedelmes fél az utólagos teljesítést többé nem követelheti, ha erre irányuló akaratát az adós felhívására haladéktalanul ki nem jelenti.
Nemteljesítés miatt kártérítést követelni vagy a szerződéstől elállani - kivéve azt az esetet, ha a szolgáltatás a nem késedelmes félre érdekét vesztette vagy ha a kötelezettséget pontosan a meghatározott időben kell teljesíteni - kétoldalú szerződés esetében csak akkor lehet, ha a nem késedelmes fél a késedelmes adósnak előbb megfelelő határidőt tűzött ki a teljesítésre azzal a figyelmeztetéssel, hogy azontúl a teljesítést nem fogadja el.
1159. § Abban a kérdésben, hogy a késedelem az adós hibájából állott-e be, a bizonyítás az adóst terheli.
1160. § Jogerős ítélettel teljesítésre kötelezett adósnak a hitelező az ítéletben megszabott teljesítési határidő eltelte után megfelelő újabb határidőt tűzhet ki a teljesítésre azzal a figyelmeztetéssel, hogy azontúl a teljesítést nem fogadja el. E határidő eredménytelen eltelte után a hitelező ugyanazokat a jogokat gyakorolhatja, mint a szolgáltatásnak az adós hibájából beállott lehetetlenülése esetében (1139., 1141., 1147. §); teljesítést többé nem követelhet.
1161. § Ha a részletekben teljesítésre kötelezett adós valamelyik részlet szolgáltatásával késedelembe esett és ennek következtében a később lejáró részletek a hitelezőre érdeküket vesztették, a hitelező a késedelemből eredő jogait ezekre nézve is gyakorolhatja.
Ha a már teljesített rész-szolgáltatás kiegészítés nélkül a hitelező érdekének nem felel meg, a hitelező az adós késedelme alapján az egész szerződésre gyakorolhatja az elállás jogát, és ha kártérítésre jogosult, a szolgáltatás részbeli lehetetlenségére vonatkozó szabályokhoz képest (1141. §) a már megkapott rész-szolgáltatás visszatérítése ellenében az egész kötelezettség nemteljesítése miatt követelhet kártérítést.
1162. § Aki oly vagyontárgyért, amelyet köteles volt szolgáltatni s amelynek szolgáltatása késedelmének ideje alatt lehetetlenné vált, a hitelezőnek értékmegtérítéssel tartozik, rendszerint a tárgynak a késedelem beálltakor volt értékét köteles megtéríteni; későbbi időpont szerint számított nagyobb értékét csak akkor, ha a körülményekhez képest feltehető, hogy a hitelező a tárgyat ebben az időpontban értékesítette volna. Ugyanez áll megfelelően, ha a tárgynak a késedelem ideje alatt bekövetkezett rosszabbodása miatt az értékcsökkenést kell megtéríteni.
Az értékmegtérítés összege után a hitelező kamatot követelhet attól az időponttól kezdve, amely az értékmegállapítás alapjául szolgált.
1163. § Az adós késedelme megszűnik, ha az elmulasztott szolgáltatást és a késedelemből eredő tartozását, a hitelezőnek ténylegesen s kötelezettségének megfelelően felajánlja.
1164. § Az eredetileg kötelezett szolgáltatás elfogadása után a hitelező az adós késedelméből eredő jogait csak akkor érvényesítheti, ha jogát ehhez az elfogadáskor fenntartotta.
1165. § A hitelező késedelembe esik, ha a felajánlott szolgáltatást nem fogadja el (elfogadási késedelem).
A szolgáltatást ténylegesen s a kötelezettségnek megfelelően kell felajánlani.
1166. § Elegendő a szolgáltatást szóval felajánlani, ha a hitelező annak elfogadását előre megtagadta, vagy ha a hitelezőnek a jogviszony tartalma szerint a teljesítés körül valamely megelőző vagy egyidejű cselekménnyel közre kell működnie, nevezetesen ha a szolgáltatás tárgyát alkotó dolog átvétele végett az adósnál meg kell jelennie. A szolgáltatás szóbeli felajánlásával egyenlő hatályú, ha az adós a hitelezőt a cselekmény véghezvitelére felszólítja.
1167. § A szolgáltatás felajánlása nélkül is késedelembe esik a hitelező:
ha a teljesítésre határozott időt állapítottak meg és ő a szolgáltatás elfogadását előre megtagadta: a teljesítési idő elteltével;
ha annak a cselekménynek véghezvitelére, amellyel neki a teljesítés körül közre kell működnie, határozott időt állapítottak meg: ennek az időnek eredménytelen elteltével.
1168. § A hitelező nem esik késedelembe, ha az adós a szóbeli felajánlás idejében vagy a felajánlás nélkül beálló késedelem tekintetében irányadó időpontban a teljesítésre képtelen volt.
Az előbbi § alapján abban az esetben sem esik a hitelező késedelembe, ha a körülményekből kitűnik, hogy az adósnak az előbbi § szerint irányadó időpontban nem volt szándéka teljesíteni.
1169. § Ha az adós csak viszontszolgáltatás ellenében köteles a teljesítésre, a hitelező késedelembe esik, ha a felajánlott szolgáltatást hajlandó ugyan elfogadni, de a követelt viszontszolgáltatást nem ajánlja fel.
1170. § Az elfogadási késedelem ideje alatt a hitelező viseli a szolgáltatás tárgya tekintetében a kárveszélyt vagyis a tárgy véletlen elpusztulásának vagy rosszabbodásának veszélyét; egyedileg meg nem határozott dolog szolgáltatása esetében azonban csak akkor, ha az adós a felajánlott dolgot a hitelező részére őrizetben tartja.
Ha az elfogadási késedelem a hitelező hibájából állott be, a késedelem ideje alatt az adós csak szándékosságért és súlyos gondatlanságért felel. Ellenkező esetben az adós a késedelem ideje alatt vétkességéért úgy felel, mint az az ügyvivő, aki az ügy urát közvetlenül fenyegető veszélyt akart elhárítani (1638. §).
1171. § Pénzfizetésre kötelezett adós az elfogadási késedelem ideje alatt kamatot nem köteles fizetni.
1172. § A szolgáltatás tárgyának az elfogadási késedelem idejére eső hasznaiért az adós csak annyiban felelős, amennyiben a hasznokat szedte.
1173. § Az adós a késedelmes hitelezőtől annak a költségtöbbletnek megtérítését követelheti, amelyet a szolgáltatás sikertelen felajánlása és a késedelem ideje alatt a szolgáltatás tárgyának őrzése és fenntartása szükségessé tett.
1174. § A hitelező késedelme megszűnik, ha elmulasztott tennivalóit pótolja s egyúttal a szolgáltatás elfogadására és a késedelemből eredő kötelezettségének teljesítésére készségét is kijelenti.
1175. § Osztható szolgáltatásra irányuló követelés, amely több hitelezőt illet, kétség esetében egyenlő részekben oszlik meg közöttük.
Mindegyik hitelező a maga része erejéig önállóan érvényesítheti a követelést.
1176. § Ha valamely követelés akként illet meg több hitelezőt, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, az adós azonban csak egyszeri szolgáltatásra van kötelezve (hitelezők egyetemlegessége), az alábbi szabályok állanak.
1177. § Az adós valamennyi hitelezővel szemben felszabadul, ha kötelezettségét valamelyikük irányában teljesíti.
Ugyanez áll, ha az adós valamelyik hitelezőt a teljesítéssel egyenlő hatályú jogügylet vagy beszámítás útján elégíti ki.
1178. § Azok a jognyilatkozatok, amelyek a követelés érvényesítésével vagy a kötelezettség teljesítésével járnak, így különösen a felmondás, a megintés és a felek valamelyikét megillető választási jog gyakorlása, ha csak az egyik hitelező teszi is meg vagy csak az egyikhez intézik is, valamennyi hitelezőre kihatnak.
1179. § Ha a jog és a kötelezettség valamelyik hitelező személyében egyesül, a kötelezettség a többi hitelező irányában is megszűnik.
Az adós mindegyik hitelezővel szemben felszabadul, ha a teljesítés valamelyikük hibájából lehetetlenné válik.
Bármelyik hitelező késedelme valamennyi hitelezőre kihat.
1180. § A követelés egyik, hitelezővel szemben sem évül el, amíg az elévülés előfeltételei valamennyi irányában nincsenek meg.
1181. § Ha valamelyik hitelező a teljesítés iránt pert indít, az adós a többivel szemben mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a per folyamatban van.
Ez a szabály nem érinti a többi hitelezőnek azt a jogát, hogy a folyamatban lévő perbe felperesként beavatkozhatik.
1182. § Egy hitelezőnek oly jogügyletei és egy hitelező személyében beálló oly jogi tények, amelyek nem esnek az előző §-ok szabályai alá, amennyiben a jogviszonyból más nem következik, a többi hitelezőre nem hatnak ki. Ez áll különösen az újítás, az elengedés, a követelés engedményezése és a tartozás átvállalásába való beleegyezés tekintetében.
1183. § Egymásközötti viszonyukban a hitelezők, amennyiben törvény vagy jogügylet másként nem rendelkezik, egyenlő arányban vannak a követelésre jogosítva.
1184. § Ha oszthatatlan szolgáltatásra irányuló követelés illet több hitelezőt, egyetemlegesség esetén kívül az adós csak valamennyi hitelező kezéhez teljesítheti kötelezettségét és az egyes hitelezők csak ily teljesítést követelhetnek.
Bármelyik hitelező követelheti, hogy az adós a szolgáltatás tárgyát alkotó ingó dolgot valamennyi hitelező javára bírói letétbe helyezze, vagy ha erre nem alkalmas, bírói őrizetbe adja, ha pedig a szolgáltatás tárgya ingatlan, azt a bíróságtól kirendelt zárgondnoknak adja át.
A követelést érintő egyéb jogi tény hatása arra a hitelezőre szorítkozik, akinek személyében bekövetkezik.
1185. § Osztható szolgáltatással tartozó több adós kétség esetében egyenlő részekben köteles teljesíteni.
Akik azonban közösen kötelezték magukat ily szolgáltatásra, kétség esetében egymásért kártalanító kezesekként felelnek.
1186. § Ha többen akként tartoznak valamely szolgáltatással, hogy mindegyik adós közvetlenül az egész szolgáltatásért felel (adósok egyetemlegessége), az alábbi szabályok állanak.
1187. § A hitelező akár egészen, akár felosztva érvényesítheti a követelést az adósok vagy bármelyikük ellen.
Amíg a kötelezettséget egészen nem teljesítették, valamennyi adós kötelezve marad.
1188. § Ha a kötelezettséget bármelyik adós teljesíti, valamennyi adós felszabadul.
Ugyanez áll, ha valamelyik adós a hitelezőt a teljesítéssel egyenlő hatályú jogügylet vagy beszámítás útján elégíti ki.
1189. § A hitelezőnek egyik adós irányában beálló késedelme a többi adósnak is javára válik.
1190. § Újító vagy elengedő szerződés, amelyet a hitelező az adósok egyikével köt, a többiek kötelezettségét csak abban az esetben szünteti meg, ha ily szándékkal kötötték.
Ugyanily előfeltétel alatt szolgál az egyik adósnak adott halasztás a többiek javára.
1191. § Akik közösen vállalnak egyetemleges kötelezettséget, kétség esetében egymás vétkességéért és késedelméért is felelnek.
Ugyanígy felel az adós vétkességéért és késedelméért az, aki az adós tartozását egyetemleges adóstársként utólag vállalja magára.
1192. § Egy adósnak oly jogügyletei és egy adós személyében beálló oly jogi tények, amelyek nem esnek az előző §-ok szabályai alá, amennyiben a jogviszonyból más nem következik, a többi adósra nem hatnak ki. Ez áll különösen a jog és a kötelezettség egyesülése, az elévülés, ennek nyugvása és félbeszakadása tekintetében.
1193. § Egymásközötti viszonyukban az adósok, amennyiben törvény vagy jogügylet másként nem rendelkezik és az egyetemlegesség keletkezésének körülményeiből más nem következik, egyenlő arányban kötelesek teljesíteni.
Egyik adós sem hivatkozhatik a többivel szemben oly elengedésre vagy egyéb kedvezésre, amelyben a hitelezőtől saját személyére nézve részesült.
Ha valamelyik adóstól a reá eső részt nem lehet behajtani, a többiek kötelezettségük arányában kötelesek a hiányt fedezni; de ha egyikük vétkesen okozta a behajthatatlanságot, ez egymaga viseli a hiányt.
1194. § Ha a hitelező követelését valamelyik adóssal szemben zálogjog, jelzálogjog vagy elsőbbségi jog biztosítja és a hitelezőt más adós elégíti ki, e jogok a kielégítő adósra szállanak át, amennyiben ez a másik adóstól megtérítést követelhet. Ugyanez áll megfelelően a kezességből eredő jogokra.
1195. § Ha többen oszthatatlan szolgáltatásra vannak kötelezve, az adósok egyetemlegességére vonatkozó szabályokat kell reájuk alkalmazni. Ez akkor is áll, ha az oszthatatlan szolgáltatás helyébe értékmegtérítés vagy kártérítés kötelezettsége lép.
1196. § Kezességi szerződéssel a kezes másnak - a főadósnak - hitelezője irányában arra kötelezi magát, hogy a főadós kötelezettségének teljesítéséért helytáll.
Kezességet feltételes vagy jövőbeli kötelezettségért is lehet vállalni.
1197. § A kezességi szerződés érvényességéhez okirat szükséges.
1198. § A kezesség terjedelme a főkötelezettség mindenkori terjedelméhez igazodik. Ez akkor is áll, ha a főkötelezettség a főadós vétkessége vagy késedelme következtében módosul. Jogügylettel azonban a főadós a kezes felelősségét a kezesség elvállalása után nem terjesztheti ki.
1199. § Szerződéssel kikötött oly mellékszolgáltatásra, amely még a kezesség elvállalása előtt járt le, a kezes felelőssége kétség esetében nem terjed ki. Később lejáró mellékszolgáltatásra kétség esetében az ellenkező áll, ha kikötéséről a kezes a kezesség elvállalásakor tudott.
A főadós ellen folytatott per és végrehajtás költségeiért a kezes a hitelezőnek csak akkor felel, ha felmerülésük előtt a hitelező a kezest értesíti, hogy a főadós nem teljesítette kötelezettségét.
1200. § A kezes a hitelezővel szemben az őt saját személyében megillető kifogásokon felül mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyeket a főadós érvényesíthet a követelés ellen. Nem veszti el e jogát azzal, hogy a főadós a kezesség elvállalása után lemondott a kifogásról.
Ha a főadós meghalt, a kezes nem hivatkozhatik arra, hogy a főadós örököse a hagyaték elégtelensége miatt megtagadhatja a teljesítést.
A készfizető kezes a főadóssal szemben beállott elévülésre sem hivatkozhatik, ha vele szemben az elévülés félbe volt szakítva, vagy ha teljesítési késedelembe esett, mielőtt a főadóssal szemben az elévülés beállott.
1201. § A kezes a saját ellenkövetelésein felül beszámíthatja a hitelezőnek mindazt, amit a főadós jogosult beszámítani.
Ha a főadósnak több beszámítható ellenkövetelése van, a kezest a beszámítás jogának gyakorlása esetében a főadós irányában az a kötelezettség terheli, hogy a főadós ellenkövetelései közül azt fordítsa beszámításra, amelynek beszámítása a főadósra előnyösebb.
1202. § A kezes mindaddig megtagadhatja a hitelező kielégítését, amíg a főadósnak joga van a kötelezettségét megalapító jogügyletet megtámadni.
1203. § A főadós kötelezettségének megszűntével a kezesség is megszűnik, kivéve ha a főadós kötelezettsége azért szűnt meg, mert teljesítését a kezes vétkessége tette lehetetlenné.
1204. § Aki tudva fenn nem álló követelésért kezeskedik vagy a követelésnek ellenvethető valamely ügydöntő kifogásról lemond, azt önálló adósnak kell tekinteni.
Önálló adósnak kell tekinteni azt is, aki a kezesség elvállalásakor tudta, hogy a főadós csak korlátoltan cselekvőképes; vagy hogy kötelezettsége megtámadható jogügyletből ered, ha a főadós kötelezettsége a törvényes képviselő hozzájárulásának hiányában érvénytelen vagy megtámadás következtében megdől.
1205. § A kezes mindaddig megtagadhatja a hitelező kielégítését, amíg a hitelező ki nem mutatja, hogy a főadós ellen a követelés behajtása végett végrehajtást vezetett és kielégítést nem nyert (sortartás kifogása).
1206. § Pénzbeli követelésért vállalt kezesség esetében a hitelezőnek a sortartás kifogásával szemben elég kimutatnia, hogy a főadós lakóhelyén és üzleti telepe helyén, ilyenek hiányában pedig tartózkodása helyén a főadós ingó dolgaira végrehajtást vezetett és kielégítést nem nyert.
Ha azonban a hitelezőt követelése tekintetében a főadósnak valamely ingó dolgán zálogjog vagy visszatartásijog vagy belföldi ingatlanon a kezesség elvállalása előtt vagy azzal egyidőben szerzett jelzálogjog illeti, a hitelezőnek előbb ebből a dologból is kell kielégítést keresnie.
A főadós egyéb vagyonára a hitelezőnek csak abban az esetben kell végrehajtást vezetnie, ha a kezes kimutatja, hogy a főadósnak egyéb belföldi vagyona a követelés fedezésére elegendő és a végrehajtás foganatosítására szükséges költséget előlegezi. A hitelező erre megfelelő határidőt szabhat.
1207. § A kezest nem illeti meg a sortartás kifogása, ha írásban lemondott róla vagy írásban kifejezetten készfizető kezességet vállalt.
Ha a főadós külföldre költözik vagy csődbe jut, a kezes csak annyiban élhet a sortartás kifogásával, amennyiben a kezes kívánságára a hitelezőnek előbb zálogjoggal vagy visszatartási joggal vagy jelzálogjoggal terhelt dologból kell kielégítést keresnie (1206. § 2. bekezdése).
A kezes nem utalhatja a hitelezőt sortartás kifogásával a kielégítésre elsősorban rendelt vagyontárgyakra (1206. § 1. és 2. bekezdése), ha eleve bizonyos, hogy a hitelező azokból kielégítést nem nyerhet.
1208. § Ha a kezes kifejezetten a követelésnek a főadóstól be nem hajtható részére vállalt felelősséget (kártalanító kezes), a hitelezőnek, mielőtt a kezes ellen fordulhatna, a főadós egész vagyonából kell kielégítést keresnie; oly tárgyból azonban, amely csak aránytalan költséggel lenne végrehajtás alá vonható, csak akkor, ha a kezes a szükséges költséget a hitelezőtől kitűzött megfelelő határidő alatt előlegezi.
1209. § Az a kezes, aki a főadós megbízásából vállalta el a kezességet vagy az elvállalás alapján a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint vele szemben megbízottként van jogosítva, a főadóstól követelheti, hogy mentesítse kezesi kötelezettsége alól, ha a hitelező ellene a kezesség alapján a követelés lejárta után teljesítés iránt keresetet indít vagy készfizető kezesség esetében a teljesítésre felhívja, vagy ha a főadós a hitelezővel szemben késedelembe esik.
Erre az esetleges követelésre a kezes már eleve biztosítékot követelhet a főadóstól, ha a kezesség elvállalása után a főadós vagyoni viszonyai tetemesen rosszabbodnak vagy oly körülmény áll be, amely ellene a követelés érvényesítését tetemesen megnehezíti.
1210. § Amennyiben a kezes a hitelezőt kielégíti, a hitelezőnek a főadós elleni fennálló követelése a kezesre száll át.
A követelés átszállása nem érinti a főadós és a kezes közötti jogviszony alapján érvényesíthető követeléseket és kifogásokat.
1211. § Ha a hitelező lemond a követeléssel egybekötött oly zálogjogról, jelzálogjogról vagy elsőbbségi jogról, amelyet még a kezesség elvállalása előtt vagy azzal egyidőben szerzett: a kezes felszabadul annyiban, amennyiben a főadós elleni fennálló követelésnek átszállása következtében a követeléssel egybekötött jogok érvényesítésével kielégítést nyerhetett volna.
Ugyanez áll, ha a hitelező oly másik kezes elleni fennálló jogáról mond le, akitől a kezes a hitelező kielégítése esetében megtérítést követelhetett volna (1216. §).
1212. § A kezes felszabadul, ha a követelés a hitelező hibájából a főadóssal szemben behajthatatlanná válik.
A főadósnak adott haladék csak akkor róható fel a hitelező hibájául, ha előre láthatta a főadós vagyoni romlását, vagy ha a kezes a haladék megadása ellen eleve tiltakozott.
E szabályok nem állanak a készfizető kezesre, ha a követelés a hitelező késlekedése miatt oly időben vált a főadóssal szemben behajthatatlanná, amikor a kezes már az ő terhére róható teljesítési késedelemben volt.
1213. § Aki már fennálló kötelezettségért meghatározott időre vállalt kezességet, annak elteltével felszabadul, hacsak a hitelező a követelés teljesítése iránt a határidő alatt, vagy ha később jár le, lejárta után haladéktalanul, a kezes ellen vagy a főadós ellen keresetet nem indít.
A kezes felszabadul akkor is, ha a hitelező a követelés teljesítése iránt kellő időben keresetet indított ugyan, de olyan körülmény következik be, amely miatt az elévülésnek keresetindítással előidézett félbeszakadását is meg nem történtnek kell tekinteni (1300. és 1302. §), vagy ha a per a hitelező hibájából hat hónapnál tovább szünetel.
1214. § Aki jövőbeli kötelezettségért határozatlan időre kezeskedett, kezességét kétség esetében megfelelő időre felmondhatja.
Ily kezességet rögtöni hatállyal lehet felmondani, ha a hitelező a főadós irányában tanúsított magatartásával a kezes érdekét súlyosan sérti.
Felmondás esetében a kezes felelőssége a főadósnak azokra a kötelezettségeire szorítkozik, amelyek a felmondás hatályossá válásának időpontjáig keletkeztek.
1215. § Ha osztható szolgáltatásért egyetemlegesség és készfizetés kikötése nélkül többen vállalnak kezességet, kétség esetében egyenlő részekben és egymásért kártalanító kezesekként vannak a hitelező irányában kötelezve; a kezességvállalás minden más esetében a kezesek kötelezettsége egyetemleges.
1216. § Ha közösen vállalt kezesség alapján többen egyetemlegesen vannak kötelezve, egymásközötti viszonyukban az egyetemleges adóstársak egymásközötti viszonyára megállapított szabályokat (1193. és 1194. §) kell megfelelően alkalmazni.
Ha a kezesek egymásra tekintet nélkül vállalták el a kezességet, egymásközötti viszonyukban a kötelezettség egyedül azt terheli, aki korábban vállalta el. A hitelezőt kielégítő kezesre a hitelezőnek az előző kezesek elleni fennálló jogai is átszállanak.
Az a kezes, aki a hitelezővel szemben a sortartás kifogásával élhetett, e kifogást a hitelezőt kielégítő kezesnek is ellenvetheti.
Az 1. és a 2. bekezdés szabályai megfelelően állanak abban az esetben, ha a követelés a kezességen felül zálogjoggal vagy jelzálogjoggal van biztosítva.
1217. § Aki mást okiratban kifejezetten megbíz azzal, hogy saját nevében és saját számlájára harmadik személynek hitelezzen, a harmadiknak a hitelezésből származó kötelezettségéért a megbízott irányában kezesként felel.
1218. § A hitelező követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedmény).
A szerződés megkötésével az új hitelező - az engedményes - lép az eddigi hitelező - az engedményező - helyébe.
A szerződést az engedményezőnek az engedményessel kell megkötnie.
1219. § Oly követelést, amely a szolgáltatás természeténél fogva a hitelező személyéhez van kötve, nem lehet átruházni.
Ugyanez áll az olyan követelésre, amelynek átruházását a felek eleve kizárták. Ha azonban az adós a tartozásáról adóslevelet állított ki, oly engedményessel szemben, akire a követelést az adóslevél felmutatása mellett ruházták át, az adós nem hivatkozhatik az átruházást kizáró kikötésre, kivéve ha ezt a kikötést az adóslevélbe foglalta, vagy ha az engedményesnek arról az átruházáskor tudomása volt.
Amennyiben valamely követelés végrehajtás alá nem vonható, annyiban át sem lehet ruházni, hacsak a törvény mást nem rendel.
1220. § A követeléssel együtt a vele egybekötött zálogjog és jelzálogjog, valamint a kezességből eredő jogok is átszállnak az engedményesre.
A követeléssel egybekötött végrehajtási és csődbeli, valamint a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban érvényesíthető előjogokat az engedményes is érvényesítheti.
A főkövetelés engedményezése kétség esetében a törvényen alapuló mellékkövetelésekre is kiterjed; a szerződésen alapuló mellékkövetelésekre csak annyiban, amennyiben az átruházás után járnak le.
1221. § Az engedményező köteles az engedményest a követelés érvényesítéséhez szükséges felvilágosítással ellátni és a birtokában levő bizonyító okiratokat neki kiszolgáltatni. Köteles továbbá, ha az engedményes kívánja s a költséget viseli és előlegezi, részére a kívánt alakban engedményi okiratot kiállítani és az adóst az engedményről írásban értesíteni.
A követelésről szóló adóslevél tulajdona az engedmény létrejöttével az engedményesre száll át.
1222. § Az engedményező, ha a követelést visszteher fejében ruházta át, eladóként szavatol az engedményesnek a követelés fennállásáért, bírói úton érvényesíthetéséért és tehermentességéért. Hogy mennyiben szavatol e tekintetben ingyenes átruházás esetében, azt az ajándékozásra vonatkozó szabályok szerint kell megítélni.
A szavatosságot kizártnak kell tekinteni, ha az engedményező a követelést mint bizonytalant ruházta át.
1223. § Az engedményező szavatol a visszteher fejében átruházott követelés behajthatóságáért is, kivéve ha a szavatosságot e tekintetben kifejezetten kizárta vagy az alapul szolgáló jogviszony természeténél fogva kizártnak kell tekinteni, vagy ha az átruházáskor behajtható követelés csak véletlen eset vagy az engedményes hibája miatt vált behajthatatlanná.
Jelzálogos követelésnek visszterhes átruházása esetében az engedményezőt a követelés behajthatóságáért szavatosság csak akkor terheli, ha az engedményező a szavatosságot kifejezetten elvállalta vagy azt az alapul szolgáló jogviszony természeténél fogva részéről elvállaltnak kell tekinteni, vagy ha az adós fizetésképtelenségéről tudott és azt az átruházáskor az engedményes előtt eltitkolta.
Az engedményező a behajthatóságért kártalanító kezes módjára és csak a kapott visszteher értéke erejéig szavatol, az adós fizetésképtelenségének eltitkolása esetében azonban teljes kártérítéssel tartozik.
1224. § Az adós mindaddig, amíg az engedményező vagy az engedményes nem értesíti őt az engedményről, továbbra is az engedményezőt tekintheti hitelezőjének.
Az engedményesnek, ha ő értesíti az adóst, e minőségét egyidejűleg az engedményezőtől kiállított engedményi okirattal kell kimutatnia. Az értesítés hatálytalan, ha azt az adós ily okirat fel nem mutatása miatt haladéktalanul visszautasítja.
1225. § Ha a hitelező a már átruházott követelést újból másnak engedményezi és az adós csak a későbbi engedményről kap az előbbi §-nak megfelelő értesítést, mindaddig, amíg a korábbi engedményről ily értesítést nem kap, a későbbi engedményest tekintheti hitelezőjének.
A későbbi engedményes az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint köteles az adóstól kapott szolgáltatást a korábbi engedményesnek kiadni.
1226. § Ha kereskedelmi üzletet, hagyatékot vagy más vagyonösszességet a hozzátartozó követelésekkel együtt ruháznak át és az átruházó hitelező e követelésekre nézve az engedményt közhírré teszi, az adós értesítésétől függő joghatások már abban az időpontban állanak be, amelyben az adós a közzétételről értesül.
1227. § Közpénztárból járó szolgálati javadalmazás vagy ellátás átruházható részének engedményezése az adóssal és harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha az engedményt közokiratba vagy hitelesített magánokiratba foglalták és az okiratot az engedményező vagy az engedményes a pénztárnak átadta.
1228. § Ha az engedményező az adóst az engedményről értesítette vagy az engedményes részére engedményi okiratot állított ki vagy a követelés átruházását közhírré tette és ezen az alapon az adós az engedményessel jogügyletbe bocsátkozott, az engedményező az adóssal szemben nem hivatkozhatik arra, hogy az engedmény valósággal létre nem jött vagy az akarat hiányai miatt semmis vagy megtámadható, hacsak az adósnak a jogügyletbe bocsátkozás idejében erről tudomása nem volt.
1229. § Az adós az engedményezőhöz való jogviszonyából eredő kifogásait az engedményesnek is ellenvetheti, feltéve hogy a kifogások oly alapon illetik meg, amely már megvolt, amikor az engedményről az adós értesítést kapott.
1230. § Az adós az engedményező ellen fennálló ellenkövetelését, amennyiben a beszámítás előfeltételei az engedményezővel szemben megvannak, az engedményesnek is beszámíthatja, kivéve ha az ellenkövetelés más jogalapból ered és az adósnak az engedményről kapott értesítése után s az átruházott követelésnél később jár le, vagy ha az adós az ellenkövetelést az engedményről kapott értesítés után szerezte.
Ha azonban az adós az engedményest hitelezőjéül kifejezetten elfogadta, az engedményező ellen más jogalapon fennálló ellenkövetelését csak akkor számíthatja be neki, ha jogát ehhez fenntartotta.
1231. § Az engedményes csak e minőségét tanúsító engedményi okirat átadása ellenében követelhet az adóstól teljesítést, hacsak az engedményező az adóst az engedményről írásban nem értesítette.
1232. § Ha követelés törvénynél fogva száll át másra, az engedmény szabályait kell megfelelően alkalmazni, kivéve az engedményező szavatosságára és az adós értesítésére vonatkozó szabályokat.
Az átszállás az adóssal szemben attól az időponttól fogva hatályos, amelyben az átszállás előfeltételeinek beálltáról értesül.
Az e törvény alapján bekövetkező átszállást nem lehet a volt hitelező hátrányára érvényesíteni.
1233. § A követelések átruházására vonatkozó szabályokat, amennyiben a törvény mást nem rendel, más jogok átruházására megfelelően kell alkalmazni.
1234. § Az adós tartozását harmadik személy a hitelezővel kötött szerződéssel átvállalhatja úgy, hogy az eddigi adós felszabadul s helyébe az átvállaló lép.
1235. § Az átvállaló a hitelezőnek ellenvetheti azokat a kifogásokat, amelyek az előbbi adós és a hitelező közötti jogviszonyból erednek.
Oly kifogásokat, amelyek az előbbi adóshoz való jogviszonyából erednek, az átvállaló a hitelezővel szemben nem érvényesíthet.
1236. § A tartozás átvállalása következtében az előbbi adós kezese felszabadul és a követeléssel egybekötött zálogjog és jelzálogjog megszűnik, hacsak a kezes vagy a zálognak vagy a jelzálognak a tartozás átvállalásakor volt tulajdonosa az átvállalásba bele nem egyezett.
A követeléssel csőd vagy csődönkívüli kényszeregyességi eljárás esetére egybekötött előjogot az átvállaló ellen elrendelt csődben vagy kényszeregyességi eljárásban nem lehet érvényesíteni.
1237. § Az a harmadik személy, aki az adóssal állapodik meg abban, hogy tartozását átvállalja, köteles a hitelezőnek átvállalási szerződés kötésére ajánlatot tenni.
Ajánlatszámba megy, ha a harmadik személy az adóssal kötött írásbeli szerződést a hitelezővel közli.
Ha e szerződés tartalma szerint a harmadik személy feltétlenül és viszontszolgáltatástól függetlenül kötelezte magát az átvállalásra, az adóst felhatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy az ajánlatot a harmadik személy nevében ő intézhesse a hitelezőhöz.
Amelyik fél az ajánlatot a hitelezőhöz intézte, köteles e körülményről és arról, hogy a hitelező elfogadta-e az ajánlatot, a másikat haladéktalanul értesíteni.
1238. § Ha a hitelező a tartozás átvállalására neki tett ajánlatot nem fogadja el, a harmadik személy, amennyiben egyéb módon nem gondoskodik az adós felmentéséről, az adós irányában kötelezve van a hitelezőt lejáratkor kielégíteni. Ugyanily kötelezettség terheli, ha a követelés az ajánlat megtétele vagy elfogadása előtt lejár. A hitelezőnek ebben az esetben a harmadik személy ellen nincs követelése.
1239. § Aki másnak egész vagyonát vagy vagyona hányadrészét szerződés útján átveszi, az átruházónak a szerződés megkötésekor fennálló tartozásaiért a hitelezők irányában az átruházóval egyetemlegesen felel. A szerződő felek ellenkező kikötése hatálytalan.
Az átvevő felelőssége az átvett vagyontárgyakra s az átruházószerződés alapján az átruházó ellen támasztható követelésekre szorítkozik, ha e vagyontárgyakat és követeléseket kimutatja, s a hitelezőknek végrehajtás útján való kielégítésük céljára átengedi.
Az átvevő az átvett vagyon kezeléséért megbízott módjára felel a hitelezőknek s költekezéséért ugyanígy illeti őt az átvett vagyonból megtérítés. Amíg felteheti, hogy az átvett vagyon minden tartozást fedez, a hitelezőket az átvett vagyon terhére szabadon kielégítheti. Az átruházó és az átvevő között fennállott azokat a jogokat és kötelezettségeket vagy terheket, amelyek az átvétellel egy személyben egyesülésük következtében megszűntek, az átvevőnek a hitelezőkhöz való viszonyában meg nem szünteknek kell tekinteni.
E szabályok alkalmazását nem zárja ki az, hogy az átruházó egyes vagyontárgyakat magának fenntartott, ha e vagyontárgyak értéke az átruházottakéhoz viszonyítva jelentéktelen.
1240. § Vagyontárgynak élők közti ingyenes jogügylettel átruházása esetében a megadományozott és ingyenes jogutódja az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint a kapott adománnyal vagy értékével kártalanító kezesként felel az adományozó hitelezőinek az adományozás idejében fennállott és tőle be nem hajtható tartozásaiért.
Ha az adományozás a hitelező kijátszására irányult és a megadományozott ezt a szándékot ismerte, felelősségének elhárítása végett a megadományozottnak kell bizonyítania, hogy a tartozás az adományozótól behajtható.
Több megadományozott felelőssége egyetemleges.
A megadományozottnak vagy jogutódjának ez a felelőssége az adományozástól számított tíz év elteltével megszűnik.
1241. § Az adós kötelezettségének teljesítésével a kötelem megszűnik.
1242. § Ha a hitelező a neki teljesítésül felajánlott szolgáltatást elfogadta és a szolgáltatást utóbb kifogásolja, őt terheli annak bizonyítása, hogy a szolgáltatás meg nem felelő vagy fogyatékos volt.
Teljesítésül felajánlott dolgot a tényleges átvétellel elfogadottnak kell tekinteni, hacsak a hitelező az alatt az idő alatt, amely a körülményekhez képest a tényállás felismeréséhez szükséges, az adóst a dolog meg nem felelő vagy fogyatékos voltáról nem értesíti. Ha az adós távol van, elegendő az értesítés elküldése.
1243. § A kötelem megszűnik, ha a hitelező más szolgáltatást fogad el teljesítés gyanánt, mint amellyel az adós tartozik.
Ha dolgot vagy jogot ruháznak át teljesítés gyanánt, jogfogyatékosság vagy a dolog hiányossága esetében a vételnek a szavatosságra megállapított szabályait kell alkalmazni.
1244. § A teljesítés hatályát nem érinti az, hogy a hitelező a teljesítés elfogadásakor cselekvőképtelen, kivéve ha ezt az állapotát a teljesítő felismerhette, vagy ha a cselekvőképtelennek törvényes képviselője volt.
1245. § Nemjogosult személy kezéhez véghezvitt teljesítéssel is megszűnik a kötelem, ha ő a teljesítés tárgyát a hitelezőnek kiszolgáltatja, valamint azokban az esetekben is, amelyekben a nemjogosult személy rendelkezése hatályossá válik (1036. §).
1246. § Több kötelem alapján egynemű szolgáltatásokra kötelezett adósnak oly szolgáltatását, amely nem fedezi a hitelező irányában fennálló minden tartozását, más megállapodás hiányában arra a tartozásra kell számítani, amelyre az adós felismerhetően szánta. Ily akaratkijelentés hiányában a követelések lejáratuk sorrendjében kerülnek kiegyenlítésre, egyidőben lejáró követelések közül pedig elsősorban a kevésbé biztosított, azután az adósra terhesebb. Ha a követelések e tekintetben is egyenlők, a szolgáltatás valamennyit arányosan apasztja. Elévült vagy bírói úton nem érvényesíthető követelés csak a többi követelés kielégítése után kerül sorra.
1247. § Ha az adós a tőkén felül kamattal és költséggel is tartozik és a teljesített fizetés az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, a fizetést első sorban a költségre, azután a kamatra, végül a tőkére kell számítani. Az adósnak ettől eltérő rendelkezése hatálytalan.
1248. § Pénzfizetésre vagy egyéb dolog szolgáltatására kötelezett adós a teljesítés ellenében nyugtatványt követelhet a hitelezőtől. A mindennapi forgalomban előforduló olyan csekélyebb pénzfizetésekről azonban, amelyeknek nyugtatványozása nem szokásos, az adós csak abban az esetben követelhet nyugtatványt, ha különös érdeke teszi szükségessé.
Ha az adós érdeke megkívánja, a hitelező a nyugtatványt közokirat vagy hitelesített magánokirat alakjában köteles kiállítani.
1249. § A nyugtatvány költségét, amennyiben a felek között fennálló jogviszonyból más nem következik, az adós köteles viselni és előlegezni.
1250. § Aki bemutatja a hitelező nyugtatványát, azt a szolgáltatás átvételére meghatalmazottnak kell tekinteni, hacsak a szolgáltatás teljesítője nem tud oly körülményről, amely e feltevést kizárja.
1251. § A tőkekötelezettségnek fenntartás nélkül nyugtatványozása esetében az a vélelem, hogy a járulékok is ki vannak egyenlítve.
Visszatérő időszakokban teljesítendő szolgáltatások valamelyik részletének fenntartás nélkül nyugtatványozása esetében pedig az a vélelem, hogy a megelőző részletek is ki vannak egyenlítve.
1252. § A követelésről szabadon rendelkező személy nyugtatványát csak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint lehet hatálytalanítani, ha a nyugtatvány mint jognyilatkozat érvényes.
1253. § Ha a követelésről adóslevelet állítottak ki, az adós a szolgáltatás nyugtatványozásán felül az adóslevél visszaadását, részteljesítés esetében pedig a részteljesítésnek az adóslevélre feljegyzését követelheti.
Ha a hitelező azt állítja, hogy az adóslevél visszaadására képtelen, a nyugtatvány költségét maga viseli és az adós kívánatára köteles a nyugtatványt közokirat alakjában kiállítani.
Az adóslevél visszaadása esetében az a vélelem, hogy a követelés megszűnt.
1254. § Pénzfizetésre vagy másnemű ingó dolog szolgáltatására kötelezett adós a szolgáltatás tárgyát a hitelező részére bírói letétbe helyezheti vagy bírói őrizetbe adhatja:
1. ha a hitelező késedelemben van;
2. ha az adós a hitelező személyében fekvő egyéb okból vagy mert a hitelező kiléte iránt vétlen bizonytalanságban van, kötelezettségét vagy épen nem vagy veszély nélkül nem teljesítheti.
A letétel vagy az őrizetbeadás, ha a törvénynek megfelel, a teljesítéssel egyenlő hatályú.
1255. § Bírói letétbe pénzt, drágaságot, értékpapírokat és egyéb okiratokat lehet helyezni.
A letett, dolgokat a hitelezőnek ki kell adni, ha kívánja. Harmadik személy e dolgokon a hitelező sérelmével jogot nem szerezhet.
Amennyiben a letett pénz a letétkezelés szabályai szerint az államkincstár tulajdonába megy át, a hitelező a letétel alapján az államkincstártól ugyanoly pénzösszegnek, és ha a letét után kamat jár, a letéti kamatoknak megfizetését követelheti.
1256. § A szolgáltatás tárgyát annál a bíróságnál lehet letétbe helyezni, amelynek területén a letevőnek teljesítenie kell. Más bíróságnál csak akkor lehet hatályosan letétbehelyezni, ha a hitelező érdekére nem sérelmes vagy a hitelező hozzájárul.
1257. § Ha a letett dolgot postán küldték a bírósághoz, a letétel a postára adás időpontjától válik hatályossá.
1258. § Ha az adós csak viszontszolgáltatás ellenében köteles a teljesítésre, a letételkor kikötheti, hogy a letét csak akkor adassék ki a hitelezőnek, ha viszonos kötelezettségét teljesíti.
1259. § A letételről a bíróság a hitelezőt és a többi érdekeltet haladéktalanul értesíti.
A letétel bármelyik érdekeltnek értesítésével visszavonhatatlanná válik. Ha azonban a letétel a törvényes előfeltételek hiánya miatt hatálytalan, a letevő követelheti az érdekeltektől és azoktól, akik velük szemben a letétre további jogot szereztek, hogy egyezzenek bele a letét tehermentes visszavételébe.
A letevőt megillető visszavonási jogot nem lehet végrehajtás alá vonni.
A visszavont letételt úgy kell tekinteni, mintha meg sem történt volna.
1260. § Ha a hitelezőnek a letét felvételéhez az adóstól kiállított oly nyilatkozatra van szüksége, amelyben a hitelező jogát a felvételre az adós elismeri, a hitelező e nyilatkozat kiállítását az adóstól oly előfeltételek alatt követelheti, amelyek alatt a szolgáltatást követelhetné, ha a dolgot az adós nem helyezte volna letétbe.
1261. § A joghatályos letétel költsége a hitelezőt terheli.
Ha az adós pénzt helyez letétbe, kérheti, hogy a letétel költsége neki a letétből azonnal visszautalványoztassék; ha másnemű dolgot helyez letétbe, kikötheti, hogy az a hitelezőnek csak a költség megtérítése ellenében adassék ki.
1262. § A hitelezőnek az a joga, hogy az államkincstártól a letét kiadását követelheti, a letételről való értesítésétől számított harminckét év elteltével megszűnik, hacsak a hitelező jogának érvényesítése végett e határidő alatt keresetet nem indít vagy a bíróság a letétet neki ki nem utalványozza.
Ha a hitelező a részére kiutalványozott letétet nem veszi fel, a letét kiadása végett az államkincstár ellen támasztható követelése a kiutalványozó végzés jogerőre emelkedésétől számított harminckét év alatt elévül.
A természetben őrzött dolgok abban az időpontban, amelyben a hitelezőnek a letét kiadására irányuló követelése az 1. bekezdés szerint megszűnt vagy a 2. bekezdés szerint elévült, az államkincstár tulajdonába mennek át.
1263. § A bírói őrizetbe adott ingó dolgot a bíróság zárgondnok által, vagy ha raktári kezelésre alkalmas, közraktárban őrizteti.
A hitelező csak az őrzés költségének megtérítése ellenében követelheti a bíróságtól az őrizetben levő dolog kiadását.
Egyebekben a bírói őrizetre a bírói letétel szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1264. § Ha a dolgot megromlás veszélye fenyegeti, vagy ha megőrzése rendkívüli nehézséggel vagy aránytalan költséggel jár, a bíróság az őrizetbe vett dolgot haladéktalanul eladatja.
Ugyanígy jár el a bíróság, ha a hitelező az őrizetbeadás joghatályosságát elismerve a dolog eladását kéri vagy a dolgot az őrizetbevételről kapott értesítés után három év alatt át nem veszi, vagy ha az őrzés költsége mára dolog becsértékének egynegyed részét eléri.
A vételárból elsősorban az eladás és az őrzés költségét, azután, ha a dolgot viszontszolgáltatás kikötésével (1258. §) adták bírói őrizetbe, az adós ellenkövetelését kell kiegyenlíteni. A felesleget a bíróság a hitelező részére bírói letétbe veszi.
1265. § Ha kétoldalú szerződés alapján ingó dolog szolgáltatására kötelezett adósnak ugyanannál a szerződésnél fogva a hitelező ellen lejárt pénzbeli ellenkövetelése van és a hitelezőt elfogadási késedelem terheli: az adós a szolgáltatás tárgyát bírói letétel vagy bírói őrizetbe adás helyett a bírói közbenjárás nélkül foganatosítható zálogeladás szabályainak megfelelően a hitelező rovására eladathatja.
A vételárból az adós kielégítheti magát az eladás körül felmerült szükséges költsége és ellenkövetelése erejéig; a felesleget a hitelező részére bírói letétbe köteles helyezni.
1266. § Ingatlan kiadására kötelezett adós a hitelező késedelme esetében az ingatlan birtoklását abbanhagyhatja, ha e szándékáról a hitelezőt legalább tizenöt nappal előbb értesítette.
Ha az értesítés akadályba ütközik, az adósnak erre irányuló szándékát legalább harminc nappal az ingatlan odahagyása előtt a telekkönyvi hatóságnál kell bejelentenie. A telekkönyvi hatóság a telekkönyvi érdekelteket haladéktalanul értesíti és bármelyik érdekelt kérelmére az ingatlan ideiglenes kezelésére zárgondnokot rendel ki.
1267. § Ha két személy egymás irányában oly szolgáltatásokra van kötelezve, amelyeknek tárgya egynemű, mindegyikük beszámíthatja saját követelését a másikéba, mihelyt saját követelése lejárt és a másiknak járó szolgáltatás teljesíthető.
1268. § A beszámítás a másik félhez intézett nyilatkozattal megy végbe.
Feltételhez vagy határidőhöz kötött beszámítási nyilatkozat hatálytalan. Azonban az adós az ellene indított perben megteheti a beszámítási nyilatkozatot arra az esetre, ha a bíróság más okból nem utasítja el a hitelezőt keresetével.
1269. § Az adós nem használhat beszámításra oly követelést, amely bírói úton nem érvényesíthető vagy amelynek kifogás áll útjában vagy amely megtámadható jogügyletből ered. Az elévülés kifogása azonban nem akadálya a beszámításnak, ha a követelés még nem évült el abban az időpontban, amelyben a beszámítás lehetősége megnyílt.
1270. § Ha a szolgáltatás tárgyát megállapodás szerint vagy a kötelem természeténél fogva meghatározott célra kell fordítani, az adóst úgy kell tekinteni, mint aki a beszámítás jogáról lemondott.
1271. § A beszámítást nem zárja ki az, hogy a beszámításra alkalmas szolgáltatásokat különböző helyeken kell teljesíteni; a beszámítással élő fél azonban köteles megtéríteni a másik félnek azt a kárt, amelyet annak következtében szenved, hogy nem a maga helyén teljesíthet vagy nyer kielégítést.
Ha azonban az adós határozott helyen és időben való teljesítésre kötelezte magát, kétség esetében nem használhat beszámításra oly ellenkövetelést, amelyet más helyen kell teljesíteni.
1272. § Oly követelés ellen, amely szándékosan elkövetett tiltott cselekményből ered, beszámításnak nincs helye.
1273. § Végrehajtás alá nem vonható követelésbe csak oly ellenkövetelést lehet beszámítani, amely ugyanabból a jogalapból ered.
Ugyanez áll azokra a követelésekre, amelyek letétbe vagy haszonkölcsönbe adott dolog visszaadására irányulnak, még pedig akkor is, ha az eredeti szolgáltatás helyébe értékmegtérítés vagy kártérítés kötelezettsége lép.
1274. § Jogerősen megítélt követelésbe csak jogerősen megítélt vagy olyan ellenkövetelést lehet beszámítani, amelyre nézve a beszámíthatóság előfeltételei az ítélethozatalt megelőző perbeli tárgyalás befejezése után állottak be.
A jogerősen megítélt követelésekkel egy tekintet alá esnek azok a követelések, amelyek jogerős ítélettel egyenlő hatályú egyéb határozattal vagy végrehajtható egyességgel vannak megállapítva.
1275. § A követelés végrehajtás alá vonása nem érinti az adósnak azt a jogát, hogy abba a hitelezője ellen fennálló ellenkövetelését beszámítsa, kivéve ha az ellenkövetelés más jogalapból ered és az adósnak a végrehajtás alá vonásról való értesítése után s a végrehajtás alá vont követelésnél később jár le, vagy ha az adós ellenkövetelését a végrehajtás alá vonásról kapott értesítés után szerezte. Az utóbbi esetekben a beszámítási nyilatkozat a végrehajtatóval szemben hatálytalan.
1276. § Ha a Beszámítás joga csak az egyik felet illeti meg és ennek követelésével a másik fél részén több ily úton kiegyenlíthető követelés áll szemben, a kiegyenlítés sorrendje a több kötelem alapján járó egynemű szolgáltatások teljesítésére megszabott sorrend szerint (l246. §) igazodik.
Ha a szemben álló követelésekre vagy közülök valamelyikre nézve a másik felet is megilleti a beszámítás joga, a beszámítással élő fél követelését más megállapodás hiányában abba a követelésbe kell beszámítani, amely vele ugyanabból a jogalapból ered; ha ily követelés nincs, az előbbi bekezdésben megállapított sorrend irányadó, tekintet nélkül a beszámítással élő fél szándékára.
Ha a beszámított követelés az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra, végül a tőkére kell számítani. Az adósnak ettől eltérő rendelkezése hatálytalan.
1277. § A beszámítás következtében a követelések, amennyiben fedezik egymást, megszűnnek.
Ha mind a két felet megillette a beszámítás joga, a beszámítási nyilatkozat visszahat arra az időpontra, amelyben a követelések kölcsönösen beszámíthatókká váltak.
1278. § Ha a felek a követelést ugyanolyan szolgáltatásra irányuló, de más jogalapon nyugvó új követelésre változtatják át (újítás), a régi követelés az újnak keletkezésével megszűnik.
Az újítás szándékát nem lehet vélelmezni.
1279. § Semmis jogügyletből származtatott követelést nem lehet megújítani.
Bírói úton nem érvényesíthető követelés megújítása esetében az új követelést sem lehet bírói úton érvényesíteni.
Egyébként az adós a régi követelésnek ellenvethető kifogásait, ha az újításkor ismerte és fenn nem tartotta, az új követeléssel szemben nem érvényesítheti; az elévülés kifogását akkor sem érvényesítheti, ha az újításkor nem ismerte.
1280. § A régi követelést biztosító kezesség, zálogjog és jelzálogjog ellenkező megállapodás hiányában az új követelés biztosítására is szolgál, amennyiben ez a régit a szolgáltatás terjedelme tekintetében meg nem haladja.
A kezes és a zálognak vagy a jelzálognak a kötelmi viszonyon kívül álló tulajdonosa a régi követelésnek ellenvethető kifogásait az új követeléssel szemben is érvényesítheti, hacsak az újításhoz hozzá nem járult.
1281. § A kötelem megszűnik, ha a hitelező az adósnak tartozását szerződéssel elengedi vagy szerződéssel elismeri, hogy a követelés nem áll fenn.
1282. § A kötelem megszűnik, ha a jog és a kötelezettség egy személyben egyesül, hacsak a törvény mást nem rendel.
Az egyesülést előidéző jogügylet megdőltével a követelés ismét feléled.
1283. § A követelések harminckét év alatt elévülnek, hacsak a törvény mást nem rendel.
1284. § A közösség megszüntetésére irányuló követelés nem évül el.
Nem évül el az olyan követelés sem, amely személyjogi vagy családjogi viszonyból, tulajdonból vagy korlátolt dologi jogból ered és arra irányul, hogy a jogviszonynak vagy jognak megfelelő állapot a jövőre nézve helyreállíttassék.
1285. § Három év alatt évülnek el:
1. kereskedőknek és iparosoknak oly követelései, amelyek kiszolgáltatott áruk, teljesített szolgálatok és munkák s azokkal összefüggő kiadások fejében illetik meg őket;
2. vendéglősöknek és más oly személyeknek, akik ételek vagy italok kiszolgáltatásával vagy utasok befogadásával iparszerűen foglalkoznak, üzletük körében vendégeik vagy vevőik ellen felmerülő követelései;
3. azoknak, akik az adós személyes vagy házi szükségleteire mezőgazdasági terményeket, élelmi cikkeket, tüzelő vagy világító anyagokat, élvezeti, ruházati vagy háztartási cikkeket szolgáltattak, ebből eredő követelései;
4. bérkocsisoknak, hajósoknak és más oly személyeknek, akik személyek vagy dolgok fuvarozásával foglalkoznak, ebből az üzletükből eredő díj- és költségkövetelései;
5. ügynököknek, alkuszoknak és általában mások ügyeinek ellátásával vagy szolgálattétellel iparszerűen foglalkozó személyeknek ebből az üzletükből eredő díj- és költségkövetelései;
6. mindazoknak, akik magánszolgálatban állanak - az ipari és mezőgazdasági munkásokat és napszámosokat is ideértve - a szolgálati fizetés, munkabér vagy egyéb javadalmazás, valamint költségeik megtérítése végett a szolgálat- vagy munkaadók ellen, és viszont az utóbbiaknak az elvállalt szolgálat vagy munka teljesítése, a nemteljesítésből eredő kár megtérítése és az adott előlegek visszatérítése végett az előbb említett személyek ellen támasztható követelései;
7. nevelő- tan- gyógy- és tápintézeteknek, továbbá tanítóknak, orvosoknak, bábáknak és általában neveléssel, oktatással, gyógyítással, mások ápolásával és gondozásával foglalkozó vagy arra egyes esetben vállalkozó személyeknek ebből a foglalkozásukból eredő követelései;
8. ügyvédeknek, kir. közjegyzőknek, bírósági végrehajtóknak és bizonyos ügyek ellátására a hatóságtól kirendelt vagy feljogosított más személyeknek díj- és költségkövetelései;
9. bérleti és haszonbérleti viszony alapján a bér vagy a haszonbér iránt támasztható követelések;
10. bármily jogalapon járó kamat és egyéb olyan szolgáltatások iránt támasztható követelések, amelyeket visszatérő időszakokban kell teljesíteni, különösen járadék- és nyugdíjrészletek, tartásdíjak, kikötmények részletei és a kamathoz hozzászámított tőketörlesztő részletek iránt támasztható követelések, ide nem értve azokat, amelyek értékpapírok kamat- és osztalékszelvényein alapulnak vagy pénzintézeteknél elhelyezett betétek kamataira vonatkoznak.
A felsoroltak közé tartozó azok a követelések, amelyek kereskedelmi ügyletből erednek, csak abban az esetben esnek az 1. bekezdés szabálya alá, ha a kereskedelmi jog reájuk más elévülési időt nem állapít meg.
1286. § Szerződéskötésre kötelezett feleknek az előszerződésből eredő követelései egy év alatt évülnek el.
1287. § Az elévülés ideje abban az időpontban, a három év alatt elévülő követelések esetében pedig annak az évnek végével kezdődik, amelyben a követelés jog szerint érvényesíthetővé vált (lejárt).
Ha a követelés lejárata a hitelező felmondásától függ, az elévülés idejét attól az időponttól, a három év alatt elévülő követelések esetében pedig annak az évnek végétől kell számítani, amelyben a követelés lejárt volna, ha a hitelező, mihelyt erre joga volt, azonnal felmondta volna.
1288. § Tiltott cselekményből vagy szerződésen kívül vétlen kártételből eredő kártérítési követelés, ha már előbb el nem évült, attól az időponttól számított három év alatt évül el, amelyben a kár és a kártérítésre kötelezett személy a sértettnek tudomására jutott.
Nem áll ez a szabály abban az esetben, ha a követelés bűntettből vagy hivatalból üldözendő vétségből ered.
1289. § Jogerősen megítélt vagy bírói egyességben vagy egyéb végrehajtható okiratban megállapított követelés, bárminő jogalapból ered is, attól az időponttól számított harminckét év alatt évül el, amelyben a jogerős marasztaló határozat, az egyesség vagy egyéb okirat végrehajtható lett.
Nem áll ez a szabály azokra a kamatokra és visszatérő időszakokban teljesítendő egyéb szolgáltatásokra (1285. § 10. pontja), amelyek az 1. bekezdésben meghatározott időpont után járnak le.
1290. § A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékszolgáltatások iránt fennálló követelés is elévül, még ha erre nézve nem is telt el az elévülés ideje.
1291. § Jogügylettel az elévülést sem kizárni, sem idejét meghosszabbítani nem lehet; ellenben az elévülés idejét meg lehet rövidíteni.
1292. § Az elévülés nyugszik:
1. amíg az adós a hitelezőtől kapott halasztás alapján vagy más okból múlóan megtagadhatja a teljesítést, kivéve ha a hitelező az adós kifogását elháríthatja;
2. amíg a hitelezőt követelésének érvényesítésében a jogszolgáltatás szünetelése vagy a követelés bírói úton érvényesítésének jogszabállyal rendelt felfüggesztése vagy az elévülés idejének utolsó hat hónapja alatt katonai szolgálat vagy erőhatalom akadályozza;
3. amíg egyességi tárgyalás vagy a követelés valóságának vagy mennyiségének megállapítása végett szerződéssel kikötött nem peres eljárás van a felek közt folyamatban;
4. házastársak közötti követelések tekintetében a házasság tartama alatt, szülő és gyermek közötti követelések tekintetében a gyermek kiskorúságának tartama alatt, gyám és gyámolt, gondnok és gondnokolt közötti követelések tekintetében a gyámságnak vagy a gondnokságnak tartama alatt.
1293. § A nyugvás idejét az elévülés idejébe nem lehet beszámítani. A nyugvás megszűntétől számított harminc napnál rövidebb idő alatt az elévülés nem fejeződik be.
1294. § Ha oly személynek, akinek nincs perbeli cselekvőképessége, az elévülési idő utolsó hat hónapja alatt bármely időpontban nem volt törvényes képviselője, az elévülés vele szemben nem fejeződik be előbb, mint hat hónappal azután, hogy perképes lett vagy törvényes képviselőt kapott. A képviselet hiányával egy tekintet alá esik, ha a törvényes képviselő elveszti perképességét, vagy ha a megindítandó perre nézve oly jelentős érdekellentét merült fel, amely miatt a törvényes képviselőtől a képviselet jogát el lehet vonni (316. § 2., 378. § 2. bekezdése).
1295. § Hagyatékhoz tartozó vagy hagyatékot terhelő követelés elévülése nem fejeződik be előbb, mint hat hónappal az örökhagyó halála után.
1296. § Ha az elévülés ideje hat hónapnál rövidebb, az előző §-okban megszabott hat hónap helyett az elévülés idejének megfelelő időtartamot kell érteni.
1297. § Az elévülés félbeszakad, ha az adós a követelést a hitelezővel szemben részfizetéssel, kamatfizetéssel, biztosítékadással vagy bármely más módon elismeri.
Dolog visszaadására irányuló követelést mindaddig elismertnek kell tekinteni, amíg az adós a dolgot a hitelező rendelkezésére tartja.
1298. § Az elévülés félbeszakad, ha a hitelező a követelés megítélése vagy megállapítása végett keresetet indít.
A keresetindítással egy tekintet alá esnek:
fizetési meghagyás kibocsátása iránt kérelem előterjesztése;
követelés bejelentése a csődeljárásban és a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban;
beszámítás perbeli érvényesítése;
perbehívás abban a perben, amelynek kimenetelétől a követelés függ;
végrehajtás kérése és minden végrehajtási cselekmény.
Keresetindítás alatt a keresetlevél beadását, valamint a keresetnek jegyzőkönyvbe mondását kell érteni. A keresetlevélnek a perindításhoz megkívánt kézbesítése a keresetindítás magánjogi hatályához nem szükséges.
1299. § Ha a pert más hatóság előzetes határozatának kell megelőznie, vagy ha az illetékes bíróságot a felsőbíróságnak kell kijelölnie, a hatóságnál vagy a felsőbíróságnál e tárgyban előterjesztett kérelem az elévülést akként szakítja félbe, mint a keresetindítás, feltéve hogy a hitelező a kérelem tárgyában hozott határozat kézbesítése után harminc nap alatt a követelését keresetindítással érvényesíti.
1300. § Az elévülésnek keresetindítással előidézett félbeszakadását meg nem történtnek kell tekinteni, ha a hitelező az adós megidézése előtt a keresettől eláll.
Ugyanez áll, ha a keresetlevelet az adósnak nem lehet kézbesíteni és a hitelező az erről szóló értesítés vételétől harminc nap alatt sem a kézbesítés végett szükséges adatokat be nem jelenti, sem a hirdetményi idézést nem kéri. Ebben az esetben az elévülést csak a keresetlevélnek az adós vagy ügygondnoka részére kézbesítése szakítja félbe.
1301. § Az elévülésnek keresetindítással előidézett félbeszakadása addig tart, amíg a pert jogerős ítélettel vagy egyébként be nem fejezik.
Ha azonban az eljárás a felek mulasztása vagy megállapodása következtében szünetel, az elévülés félbeszakadása a feleknek vagy a bíróságnak utolsó perbeli cselekményével, és ha ez perfelvételi vagy tárgyalási határnap kitűzésében áll, az elmulasztott határnappal ér véget. Az ekkor újból megkezdődő elévülést bármelyik félnek az eljárás folytatása iránt előterjesztett kérelme akként szakítja félbe, mint a keresetindítás.
1302. § Ha a hitelező az adós megidézése után a keresettől eláll, vagy ha a bíróság a keresetet hivatalból visszautasítja vagy pergátló körülmény alapján a pert megszünteti, az elévülés félbeszakadását meg nem történtnek kell tekinteni, hacsak a hitelező az elállástól vagy a visszautasító vagy a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől harminc nap alatt újból keresetet nem indít vagy a követelést az elévülés félbeszakítására alkalmas más módon nem érvényesíti.
1303. § Az elévülésnek fizetési meghagyás kérésével előidézett félbeszakadása addig tart, amíg a kibocsátott fizetési meghagyás megtámadhatatlanná nem válik; a félbeszakadást azonban meg nem történtnek kell tekinteni, ha a hitelező a fizetési meghagyás kibocsátása előtt kérelmét visszavonja.
Ellentmondás esetében a félbeszakadás további tartama tekintetében a keresetindítás esetére megállapított szabályok irányadók.
Ha a bíróság a fizetési meghagyás kibocsátása iránt előterjesztett kérelmet visszautasítja, vagy ha a fizetési meghagyás hatálya megszűnik, az elévülés félbeszakadását a kereset visszautasítása és a keresettől elállás esetére az előbbi §-ban megállapított szabályoknak megfelelően kell meg nem történtnek tekinteni.
1304. § Az elévülésnek a csődeljárásban vagy a csődönkivüli kényszeregyességi eljárásban tett bejelentéssel előidézett félbeszakadása a csődeljárást vagy a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást megszüntető határozat közzétételéig tart; de a félbeszakadást meg nem történtnek kell tekinteni, ha a hitelező a bejelentést visszavonja.
Ha a bejelentett követelés tárgyában a megszüntető határozat közzétételekor per van folyamatban és a követelésre eső összeget megfelelően biztosították, a félbeszakadás további tartama tekintetében a keresetindításra megállapított szabályok irányadók.
Ha a bíróság a bejelentést visszautasítja, az elévülés félbeszakadását a kereset visszautasításának esetére megállapított szabályoknak (1302. §) megfelelően kell meg nem történtnek tekinteni.
1305. § Az elévülésnek a beszámítás perbeli érvényesítése vagy perbehívás által előidézett félbeszakadása annak a pernek befejezéséig tart, amelyben a beszámítást érvényesítették vagy amelynek során a perbehívás történt; az eljárás szünetelésének esetére megállapított szabályok (1301. § 2. bekezdése) megfelelően itt is állanak.
A félbeszakadást meg nem történtnek kell tekinteni, ha a beszámításra hivatkozó vagy a perbehívó fél az 1. bekezdésben említett per befejezésétől harminc nap alatt keresetet nem indít vagy követelését az elévülés félbeszakítására alkalmas más módon nem érvényesíti.
1306. § Ha végrehajtás kérése idézte elő az elévülés félbeszakadását, s a kérelem alapján tárgyalás indul meg, a félbeszakadás tartama tekintetében a keresetindításra megállapított szabályok irányadók. Egyébként az elévülésnek végrehajtás útján előidézett félbeszakadása nyomban véget ér a végrehajtás iránti kérelem előterjesztésével vagy annak a végrehajtási cselekménynek befejezésével, amely a félbeszakadást előidézte.
A végrehajtás kérésével előidézett félbeszakadást meg nem történtnek kell tekinteni, ha a végrehajtató a kérelmet visszavonja vagy a bíróság azt tárgyalás nélkül visszautasítja. Ugyanez áll a végrehajtási cselekménnyel előidézett félbeszakadásra, ha e cselekményt a végrehajtató kérelmére vagy a törvényes előfeltételek hiánya miatt hatályon kívül helyezik.
1307. § Ha a követelést választott vagy külön bíróság vagy közigazgatási hatóság előtt kell érvényesíteni, az elévülés félbeszakadásánál szabályai megfelelően állanak.
Ha a választottbírósági szerződésben a bírák nincsenek megnevezve, vagy ha más okból kell választott bírót kijelölni, vagy végül ha a választott bírósághoz csak valamely más előfeltétel teljesítése után lehet fordulni, az elévülés félbeszakad már azzal, hogy a hitelező az ügyének választottbírósági elintézéséhez a saját részéről szükséges lépéseket megteszi.
1308. § Tiltott cselekményből eredő követelés elévülését félbeszakítja a bűnvádi feljelentés, a magánindítvány megtétele és a kötelezett ellen bűnvádi úton tett minden hatósági intézkedés.
Ha a kötelezett ellen vizsgálat indul vagy a bíróság vizsgálat nélkül tárgyalást rendel, az elévülés félbeszakadása a bűnvádi eljárás jogerős befejezéséig tart.
Ha az eljárás megindítását vagy folytatását megtagadják vagy a magánindítványt visszavonják, a félbeszakadást meg nem történtnek kell tekinteni, hacsak a sértett a megtagadó határozat jogerőre emelkedésétől vagy a visszavonástól harminc nap alatt keresetet nem indít vagy követelését az elévülés félbeszakítására alkalmas más módon nem érvényesíti.
1309. § Az elévülés félbeszakadását nem tartja fenn az előző §-okban megállapított harminc nap alatt indított kereset vagy fizetési meghagyás iránt előterjesztett kérelem, csődeljárásban vagy csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban tett bejelentés vagy az említett határidőben tett bűnvádi feljelentés, ha azt a bíróság vagy egyéb hatóság hivatalból visszautasítja.
Az előző §-okban említett harminc napi határidőkre megfelelően alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek az elévülésnek a jogszolgáltatás szünetelése, a követelés bírói úton érvényesítésének jogszabállyal rendelt felfüggesztése, katonai szolgálat vagy erőhatalom miatt beálló nyugvására, az elévülés befejeződését gátló egyéb körülményekre és következményeikre (l292. § 2. pontja, 1293-1296. §) vonatkoznak.
1310. § Az elévülés félbeszakadása esetében az addig eltelt idő nem számít. Azzal az időponttal, amelyben a félbeszakadás véget ér, az elévülés újból megkezdődik.
Ha az elévülés félbeszakadását az adósnak oly írásbeli nyilatkozata idézte elő, amellyel lejárt tartozását és ennek terjedelmét a hitelezővel szemben feltétlenül elismeri vagy arra neki feltétlenül fizetést ígér, az újból kezdődő elévülés határideje harminckét év tekintet nélkül a követelés jogalapjára.
1311. § Az elévülés bekövetkezése után az adós megtagadhatja a teljesítést.
Hivatalból az elévülést csak annyiban kell figyelembe venni, hogy a bíróság elévültnek látszó követelés alapján fizetési meghagyást nem bocsáthat ki és az adós meghallgatása nélkül ily követelés behajtására vagy biztosítására irányuló intézkedést nem rendelhet el.
Elévült követelés tekintetében megállapítási keresetnek sincs helye, ha az adós a keresettel szemben az elévülésre hivatkozik.
1312. § A birtokában levő zálogból a hitelező a követelés elévülése után is kielégítheti magát. Nem áll ez a szabály a kamat és az egyéb olyan szolgáltatások iránt támasztható követelések tekintetében, amelyeket visszatérő időszakokban kell teljesíteni (1285. § 10. pontja).
Ha az adós a követelés biztosítására jogot ruházott át a hitelezőre, e jog visszaruházását az elévülés alapján nem követelheti.
1313. § Az elévült követelés kiegyenlítésére teljesített szolgáltatást nem lehet visszakövetelni még akkor sem, ha a teljesítőnek nem volt tudomása az elévülésről. Ugyanez áll az elévült követelésre adott biztosíték tekintetében.
Az sem hivatkozhatik az elévülésre, aki elévült tartozását írásban elismerte vagy arra nézve írásban fizetési ígéretet tett.
1314. § Aki pénzt vagy egyéb helyettesíthető dolgot mástól kölcsön kap (a kölcsönvevő), ennek fejében ugyanolyan fajú és minőségű dolgot ugyanoly mennyiségben köteles a másik félnek (a kölcsönadónak) visszaszolgáltatni.
Helyettesíthető dolog szolgáltatására más alapon kötelezett adós a hitelezővel megállapodhatik abban, hogy a szolgáltatással azontúl kölcsönképen fog tartozni.
1315. § Ha kamatot kötöttek ki, azt más megállapodás hiányában félévenkint utólag, ha pedig a kölcsön félévnél előbb jár le, a kölcsön lejártakor kell szolgáltatni.
A kamatot a kölcsön adásakor félévnél hosszabb időre nem szabad levonni. Az e tilalom ellenére vagy a bírói úton érvényesíthető mértéken felül előre levont kamat a tőkét apasztja.
Ha a kölcsönadó a pénzben meghatározott kölcsönösszeg fejében a kölcsönvevőnek értékpapírt vagy más dolgot adott, a bírói úton érvényesíthető kamat mértékét az értékpapírnak vagy más dolognak az átadáskor volt értéke szerint kell számítani.
1316. § Ha a kölcsönvevő arra kötelezi magát, hogy többet szolgáltat vissza, mint amennyit kapott, az ily kikötést a kölcsönadó bírói úton csak annyiban érvényesítheti, amennyiben a többlet annak hozzászámításával, amit a kölcsönvevő azonfelül kamatban vagy más mellékszolgáltatásban fizet, a bírói úton érvényesíthető kamat mértékét meg nem haladja.
1317. § A nemkamatozó kölcsönt az adós bármikor visszafizetheti, a hitelező kétség esetében bármikor visszakövetelheti.
A kamatozó kölcsön lejárata más megállapodás hiányában attól függ, hogy a hitelező vagy az adós felmondja. A felmondás ideje három hónap.
A felvételtől számított tíz év eltelte után az adós a kölcsönt - tekintet nélkül a kamat nagyságára (1110. §) - három hónapra akkor is felmondhatja, ha ennek ellenkezőjét kötötték ki. Felmondás esetére a hitelező javára kikötött kártalanítást, ha méltánytalanul magas, a bíróság megfelelően mérsékelheti.
Bemutatóra szóló adóslevelekre az előbbi bekezdés szabályai nem állanak.
1318. § Aki kölcsön adására kötelezte magát, kétség esetében megtagadhatja annak kiszolgáltatását, ha a másik fél vagyoni viszonyai annyira megromlottak, hogy ezáltal a kölcsön visszafizetése veszélyeztetve lenne. Ez a joga megszűnik, ha a másik fél neki biztosítékot ad.
1319. § Aki dolgot mástól ingyenes használatra kap (a haszonkölcsönvevő), köteles azt a használat idejének eltelte után a másik félnek (a haszonkölcsönadónak) visszaadni.
A haszonkölcsönvevő a dolgot csak szerződésszerűen jogosult használni és a dolog használatát csak a haszonkölcsönadó beleegyezésével szabad harmadik személynek átengednie.
1320. § A haszonkölcsönvevő nem felel a dolog oly rosszabbodásáért vagy változásáért, amelyet a szerződésszerű használat idéz elő.
1321. § A dolog fenntartásának rendes költségét a haszonkölcsönvevő köteles viselni. Hogy mennyiben követelheti a haszonkölcsönadótól a dologra fordított egyéb költségének megtérítését, a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni.
Ha a haszonkölcsönvevő a dolgot kötelezettség nélkül szerelvénnyel látta el, joga van azt a dologtól elválasztani és elvinni.
1322. § A haszonkölcsönvevő köteles a haszonkölcsönadót haladéktalanul értesíteni a dolgot érő minden olyan esetről, amelyről a haszonélvező a tulajdonost értesíteni köteles.
1323. § A haszonkölcsönadó köteles a haszonkölcsönvevőnek az átadott dolog szerződésszerű használatát megengedni.
1324. § A haszonkölcsönadó a szerződésből folyó kötelességei teljesítésében csak szándékosságért és súlyos gondatlanságért felel.
1325. § Ha a haszonkölcsönadó szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem közli a haszonkölcsönvevővel, hogy a dologhoz való joga fogyatékos, vagy hogy a dolog hiányos, a haszonkölcsönvevőnek a közlés elmulasztásából eredő kárát megtéríteni köteles.
1326. § A haszonkölcsönt, ha tartama másként nincs meghatározva, annyi időre szólónak kell tekinteni, amennyi a haszonkölcsön céljának megfelelő használatra szükséges.
Ha az időtartamot a haszonkölcsön céljából sem lehet megállapítani, a haszonkölcsönadó bármikor visszakövetelheti a dolgot.
1327. § A haszonkölcsönadó rögtöni hatállyal felmondhatja a haszonkölcsönt:
1. ha a haszonkölcsönvevő szerződésellenesen használja a dolgot, ha a dolog használatát jogosulatlanul harmadik személynek engedi át, vagy ha a dolgot nála a saját hibájából eredő vagy személyében rejlő oly körülmény veszélyezteti, amely a szerződés megkötésekor nem volt előre látható;
2. ha a haszonkölcsönvevő meghal;
3. ha előre nem látott körülménynél fogva a haszonkölcsönadónak magának van szüksége a dologra.
Ha a haszonkölcsönadó a haszonkölcsönt a 3. pont alapján mondja fel, köteles a haszonkölcsönvevőnek megtéríteni azt a kárt, amelyet ez annak következtében szenved, hogy a haszonkölcsön szerződésszerű tartamában megbízott.
1328. § Haszonkölcsönbe kapott ingatlanra a haszonkölcsönvevőt visszatartási jog nem illeti.
1329. § Ha a haszonkölcsönvevő harmadik személynek engedte át a dolog használatát, a haszonkölcsönadó a haszonkölcsön megszűntével attól is visszakövetelheti a dolgot.
1330. § A haszonkölcsönadónak a dolog rosszabbodásából, átalakításából vagy megváltozásából eredő követelései, valamint a haszonkölcsönvevőnek a költekezés megtérítésére és a szerelvény elvitelére irányuló követelései hat hónap alatt évülnek el.
Ez az idő a haszonkölcsönadó követelései tekintetében akkor kezdődik, amikor ő a dolgot visszakapja, a haszonkölcsönvevő követelései tekintetében pedig a haszonkölcsön megszűntekor.
1331. § Aki ingó dolgot letétbe vesz (a letéteményes), köteles azt megőrizni és annak idején a másik félnek (a letevőnek) visszaadni. Használnia a dolgot a letevő beleegyezése nélkül nem szabad.
1332. § A letéteményes az őrizet megállapított módjától eltérhet, ha felteheti, hogy a letevő a körülményeket ismerve az eltérést helyeselné. Köteles azonban, ha a halasztás nem jár veszéllyel, e szándékáról a letevőt eleve értesíteni és rendelkezését megvárni.
1333. § A letéteményesnek kétség esetében nincs joga arra, hogy az őrizetére bízott dolgot harmadik személynek adja át letétül. Ha jogosulatlanul adja át, mindazért a kárért felel, amely éneikül nem következett volna be. Ha joga volt az átadásra, csak az átadás körüli vétkességéért felel.
A letevő mind a két esetben saját nevében érvényesítheti azokat a követeléseket, amelyek a letéteményest a harmadik személy ellen illetik.
1334. § A letéteményes gondatlansága enyhébb megítélés alá esik, ha a dolog megőrzését díjtalanul és egyéb érdek nélkül csupán szivességből vállalta el.
1335. § Ha a letéteményes a dolog megőrzése végett sajátjából költekezett, költségének megtérítését a letevőtől annyiban követelheti, amennyiben a költekezést a körülményekhez képest szükségesnek tarthatta.
1336. § A letevő felelős azért a kárért, amely a letett dolog minőségéből a letéteményesre hárul, kivéve ha ez a dolognak ily minőségét a letétbevételkor ismerte.
1337. § Díj a letéteményesnek csak abban az esetben jár, ha kifejezetten vagy hallgatólag kikötötték.
A díjat hallgatólag kikötöttnek kell tekinteni, ha a körülmények szerint nem lehetett feltenni, hogy a letéteményes a dolog megőrzésére díjtalanul vállalkozik.
A díj mennyisége, ha sem megállapodás, sem hatósági díjszabás nem határozza meg, a helyi szokás szerint igazodik.
1338. § A kikötött díjat az őrizet megszűntével, ha pedig időszakok szerint határozták meg, egy-egy időszak elteltével kell fizetni.
Ha az őrizet a meghatározott idő eltelte előtt ér véget, a letéteményes kétség esetében a díjnak a tett szolgálathoz mért arányos részét követelheti.
1339. § A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti, abban az esetben is, ha az őrizet időtartamát meghatározták.
A letéteményes, ha az őrizet időtartama nincs meghatározva, bármikor, ellenkező esetben a meghatározott idő előtt csak alapos okból követelheti a letevőtől a dolog visszavételét.
1340. § A letéteményes a letett dolgot azon a helyen köteles visszaadni, ahol őriznie kellett; nem köteles a dolgot a letevőhöz vinni.
1341. § Ha a letéteményes a letett pénzt jogosulatlanul a saját hasznára fordítja, a felhasználás időpontjától kezdve kamatot, más dolog jogosulatlan használatáért megfelelő használati díjat köteles fizetni. Tiltott cselekményen alapuló súlyosabb felelőssége fennmarad.
1342. § A letevőnek a dolog rosszabbodásából, átalakításából vagy megváltozásából eredő követelései, valamint a letéteményesnek a költekezés megtérítésére és valamely szerelvény elvitelére irányuló követelései hat hónap alatt évülnek el.
Ez az idő a letevő követelései tekintetében akkor kezdődik, amikor ő a dolgot visszakapja, a letéteményes követelései tekintetében pedig a letét megszűntekor.
1343. § Ha a letét tárgya pénz vagy egyéb helyettesíthető dolog és a felek abban állapodnak meg, hogy a letét tárgyának tulajdona a letéteményesre szálljon át és ő annak idején ugyanolyan fajú és minőségű dolgot ugyanoly mennyiségben legyen köteles visszaszolgáltatni: a kölcsönre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a visszaszolgáltatás idejére és helyére kétség esetében a letét szabályai irányadók, és hogy a letevő követelésébe csak ugyanabból a jogalapból eredő ellenkövetelést lehet beszámítani.
Ha a letevő megengedi a letéteményesnek, hogy a letett helyettesíthető dolgot elhasználhassa, az előbbi bekezdés szabálya attól az időponttól kezdve áll, amelyben a letéteményes a dolgot elhasználta.
1344. § A vendégfogadós felel azért a kárért, amelyet a befogadott megszálló vendég a fogadóba hozott dolgának elveszése, elpusztulása vagy megsérülése által szenved, hacsak ki nem mutatja, hogy a kárt oly körülmény okozta, amely sem az ő, sem a háznépe, sem a személyzet terhére nem róható.
A fogadóba hozottnak azt a dolgot kell tekinteni, amelyet a vendég átadott a fogadósnak vagy háznépe vagy személyzete oly tagjának, akit az átvételre meghatalmazottnak tarthatott, vagy amelyet a neki kijelölt helyen vagy a fogadónak a dolog természete szerint erre rendelt helyén elhelyezett.
1345. § A vendégfogadós a fogadóba hozott dolgokért minden egyes vendégnek legfeljebb a vendég által fizetett napi szobabér százszorosáig felel; nagyobb összeg erejéig csak úgy, ha a dolgot, ismerve minőségét és mennyiségét, megőrzés végett átvette, vagy ha a vendég a fogadóssal szemben nyomban a megérkezéskor írásban kikötötte, hogy nagyobb összegű kárnak megtérítését is követelhesse, végül ha a kár tekintetében őt vagy háznépének vagy személyzetének tagját vétkesség terheli.
1346. § Drágaságokért, értékpapírokért és készpénzért a vendégfogadós korlátozás nélkül felel, ha a dolgot, ismerve minőségét és mennyiségét, megőrzés végett átvette vagy a dolognak a vendég részéről kívánt őrizetbevételét megtagadta, vagy ha a kár tekintetében őt vagy háznépének vagy személyzetének tagját vétkesség terheli.
1347. § A vendégfogadós a fogadóba hozott dolgokért való felelősségét kifüggesztett hirdetménnyel vagy más egyoldalú nyilatkozattal sem ki nem zárhatja, sem nem korlátozhatja.
1348. § A fogadóba hozott dologban esett kár megtérítése iránt a vendégfogadóssal szemben támasztható követelés elenyészik, ha a vendég a kárt, mihelyt értesül róla, a vendégfogadósnak haladéktalanul be nem jelenti.
Ez a szabály nem áll, ha a kár oly dologban esett, amelyet a vendégfogadós megőrzés végett átvett.
1349. § Ha ugyanazért a kárért több vendégfogadóst terhel felelősség, ezek a károsult irányában egyetemlegesen felelősek.
Ugyanígy felel a károsult irányában a vendégfogadós akkor is, ha mellette más személy tiltott cselekmény miatt köteles ugyanazt a kárt megtéríteni; egymásközötti viszonyukban azonban a kötelezettség egyedül a tiltott cselekmény elkövetőjét terheli.
1350. § A vendégfogadóst nem terheli az előző §-okban meghatározott felelősség közönséges lakásbérlet vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszony esetében.
1351. § A vendégfogadóst a vendég elszállásolásából és egyéb szükségleteinek fedezéséből eredő követelései tekintetében törvényes zálogjog, a vendég által az elszállásolás körében okozott kár erejéig pedig visszatartási jog illeti azokon a dolgokon, amelyeket a vendég a fogadóba hozott.
Egyebekben a bérbeadó törvényes zálogjogának szabályai (1503. § 2. bekezdése, 1504-1507. §) a vendégfogadósnak e törvényes zálogjogára is állanak.
1352. § Kocsiszállónak vagy hasonló célra szolgáló más helyiségnek fenntartója a vendégfogadós felelősségének szabályai szerint felel az oda behozott állatokért, járművekért és az azokon levő dolgokért.
Fürdő, kávéház, étterem vagy egyéb rokontermészetű üzem fenntartója is ugyanígy felel az oda behozott oly dolgokért, amelyeket a vendégek ily helyiségbe rendszerint magukkal szoktak vinni; ez a felelősség azonban minden egyes vendég irányában legfeljebb ezer pengő erejéig terjed, hacsak az üzem fenntartója az előző rendelkezések értelmében korlátozás nélkül nem felelős.
1353. § Vételi szerződésnél fogva az eladó köteles az eladott dolgot a vevő tulajdonába bocsátani és neki átadni, az eladott jogot pedig a vevőre ruházni, és ha e jog dolog birtokára jogosít, a dolgot neki átadni.
A vevő köteles a megállapított vételárt az eladónak megfizetni és a megvett dolgot átvenni.
1354. § Az a szabály, amelynél fogva a dologgal együtt kétség esetében a tartozékát is eladottnak kell tekinteni, mezőgazdasági jószág felszerelésére nem áll.
1355. § Az eladó köteles a vevőnek a vétel tárgyára vonatkozó jogviszonyokról, ingatlan eladása esetében különösen annak határairól és az ingatlannal kapcsolatos jogokról és terhekről a szükséges felvilágosítást megadni, köteles továbbá a vevőnek az átruházott jog bizonyítására szolgáló okiratokat, amennyiben birtokában vannak, kiszolgáltatni. Ha ily okirat más tárgyra is vonatkozik, a vevő csak hiteles kivonatot követelhet.
1356. § Az eladott dolog átadásával a dolog véletlen elpusztulásának és rosszabbodásának veszélye - a kárveszély - átszáll a vevőre.
Ingatlan dolog tekintetében, ha a vevő tulajdonjogát az átadás előtt jegyezték be a telekkönyvbe, a vevő már a bejegyzés hatályosságának kezdetétől viseli a kárveszélyt.
Oly ingó dolog tekintetében, amelyet a vevő kívánatára a teljesítési helytől különböző helyre küldenek, a kárveszély az elküldés időpontjában száll át a vevőre. Az elküldést megtörténtnek kell tekinteni, mihelyt a dolgot a szállítmányozónak, a fuvarozónak vagy a tovaszállításával megbízott más személynek vagy vállalatnak erre a célra átadták.
Ha a vevő az elküldés tekintetében utasítást adott és az eladó attól sürgős szükség nélkül eltér, vagy ha a szállítás az eladó személyében fekvő okból fennakad, az ebből eredő kárért az eladó felelős.
1357. § Ha feltételesen eladott dolgot az eladó a feltétel függőben léte alatt ad át a vevőnek s a feltétel utóbb teljesül: az átadás és a feltétel teljesülése közötti időben a dologban esett véletlen kár, ha a feltétel halasztó, az eladót, ha bontó, a vevőt éri.
Ennek az ellenkezője áll, ha a felek szándéka az volt, hogy a feltétel teljesülése a kár bekövetkezte előtti időre hasson vissza.
1358. § A megvett dolog hasznai a vevőt illetik attól az időtől kezdve, amelyben a kárveszély reá szállt át.
Ugyanettől az időtől kezdve viseli a vevő a dolog terheit.
1359. § A szerződés kiállításával járó költség és az átruházási illeték a vevő terhére esik.
Az átadással, különösen a méréssel és mérlegeléssel járó költséget az eladó, az átvétellel és a teljesítési helytől különböző helyre küldéssel járó költséget a vevő köteles viselni.
Ingatlannak és ingatlant terhelő korlátolt dologi jognak eladása esetében a telekkönyvi állapot rendezésének költsége az eladót, a vevő jogának telekkönyvi bejegyzésével járó költség a vevőt terheli. Egyéb jog eladása esetében a jog megalapításának vagy átruházásának költsége, amennyiben az 1. bekezdés alá nem esik, az eladót terheli.
1360. § Ha az eladó akkor, amikor a kárveszély már a vevőre szállt át, a vevőnek még át nem adott dologra költekezett, a kárveszély átszállása után szükségessé vált költség megtérítését a vevőtől akként követelheti, mintha a dolog kezelésével meg lett volna bízva.
Hogy mennyiben követelhet megtérítést más költekezéséért, azt a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni.
1361. § Oly jog eladása esetére, amely dolog birtokára jogosít, a kárveszély átszállása, a hasznok és a terhek megoszlása, a költség viselése és a költekezés megtérítése tekintetében a dolog eladására vonatkozó szabályok (1356-1360. §) megfelelően állanak.
1362. § A vételárt pénzben kell megállapítani. Nem vétel az, ha a megállapított pénzbeli szolgáltatáson felül másnemű szolgáltatást is kikötöttek és ennek értéke a pénzbeli szolgáltatást meghaladja.
1363. § Ha vételárként a piaci vagy a tőzsdei árt kötötték ki, kétség esetében azt a középárt kell érteni, amely a teljesítési helyre irányadó piacon vagy tőzsdén a teljesítési időben kialakult.
Ha a vételárt súly szerint határozták meg, kétség esetében a tiszta súlyt kell érteni.
1364. § Ha kikötötték, hogy a vevő a hitelezett vételárról váltót vagy a vételárra biztosítékot adjon s a vevő a váltó vagy a biztosíték adásával késedelembe esik, az eladó a vételár megfizetését azonnal követelheti.
1365. § A vételár után, amennyiben a vevő fizetési haladékot nem kapott, kamat jár attól az időtől kezdve, amelytől kezdve a vevőt a vétel tárgyának hasznai illetik.
1366. § Az eladót, ha a szerződést teljesítette s a vételárt hitelezte, törvényes elállási jog nem illeti.
1367. § Ingó dolog eladása esetében azt a kikötést, hogy az eladó a vételár megfizetéséig fenntartja tulajdonjogát a vevőnek átadott dologra, kétség esetében úgy kell érteni, hogy a vételár teljes megfizetése nem a szerződésnek, hanem a tulajdonátruházásnak halasztó feltétele, és hogy az eladó elállásra van jogosítva, ha a vevő a fizetéssel késedelmes.
Ily kikötés csak akkor hatályos, ha okiratba foglalták s ha ebben a vételár fizetésének határidejét naptár szerint meghatározták.
1368. § Áruk vagy értékpapírok szállítására szóló oly szerződést, amelyről tekintettel különösen a felek foglalkozására, vagyoni és egyéb viszonyaira megállapítható, hogy a felek ügyleti szándéka kizárólag árkülönbözetre irányul, játékügyletnek kell tekinteni.
Ez akkor is áll, ha csak az egyik fél szándéka irányult erre, a másik fél azonban ezt a szándékot a szerződés megkötésekor ismerhette.
1369. § Ha termelő mint eladó oly vételi szerződést köt, amellyel termények meghatározott mennyiségének szolgáltatására kötelezi magát, kétség esetében azt kell tartani, hogy az eladó csupán a saját termésére vonatkozóan kívánt kötelezettséget vállalni.
1370. § Az eladó szavatol a vevőnek azért, hogy harmadik személynek nincs a vétel tárgya tekintetében oly joga, amely a vevő jogszerzésének útjában áll vagy a vevő ellen érvényesíthető.
Ingatlannak vagy ingatlant terhelő korlátolt dologi jognak eladója különösen szavatol azért, hogy a vevő jogának bekebelezése nem ütközik telekkönyvi akadályba, és hogy az eladott ingatlan vagy jog tehermentes. Nem szavatol azonban valamely szembeötlő telki szolgalom miatt, hacsak azt nem állította, hogy az ingatlan szolgalomtól mentes.
1371. § Közadókért és egyéb közterhekért az eladó csak annyiban szavatol, amennyiben korábbi időre járnak, mint amely időtől kezdve a vevőt a vétel tárgyának hasznai illetik.
1372. § Harmadik személynek a vétel tárgyára vonatkozó oly jogáért, amelyet a vevő a szerződés megkötésekor ismer, az eladó nem szavatol.
Zálogjogtól és jelzálogjogtól azonban az eladó a vétel tárgyát más megállapodás hiányában mentesíteni köteles, még akkor is, ha a vevőnek a szerződés megkötésekor e jogokról tudomása volt.
1373. § Ha ingatlan vagy ingatlant terhelő korlátolt dologi jog vevője a joga bekebelezésének útjában álló telekkönyvi akadályt a szerződés megkötésekor ismeri, az eladó felelőssége arra szorítkozik, hogy az akadály elhárításáról tőle telhetőén gondoskodjék.
1374. § Végrehajtás útján eladott vagyontárgyak tekintetében jogért való szavatosságnak nincs helye.
1375. § A jogért való szavatosságra a viszonos teljesítés, a nemteljesítés és a teljesítési késedelem szabályait a következő §-okban (1376-1380. §) megállapított eltérésekkel kell alkalmazni.
1376. § Ha a megvett dolog tekintetében harmadik személynek oly joga van, amelynél fogva a vevővel szemben birtokra jogosult, ez okból a vevő a dolog átadása után csak abban az esetben követelhet az eladótól nemteljesítés miatt kártérítést, ha a dolgot a harmadik személynek kiadta vagy az eladónak visszaadta, vagy ha a dolog elpusztult.
A dolog kiadásával egyenlő hatású, ha a harmadik személy a vevőnek vagy ez amannak örököse lett, vagy ha a vevő a harmadik személy jogát egyébként megszerzi vagy megváltja.
A dolog visszaadásával egyenlő hatású, ha a vevő a dolog kiadása iránt harmadik személy ellen fennálló követelését az eladóra átruházza.
Ha a vevő azért nem adhatja vissza a megvett dolgot, mert elidegenítette, mielőtt a harmadik személy jogáról értesült: arra a kárra nézve, amely őt jogátruházásának fogyatékossága miatt érheti, az eladótól biztosítékot követelhet, vagy ha a vételárt még nem fizette ki, annak megfelelő részét biztosítékul visszatarthatja.
E § szabályai megfelelően állanak, ha a vétel tárgya a dolgot terhelő oly korlátolt dologi jog, amely birtokra jogosít.
1377. § A vevő, ha a szerződés megkötésekor előtte ismeretes telekkönyvi akadály el nem hárítható, csak a szerződéstől elállásra jogosult.
Ez a jog a vevőt akkor is megilleti, ha az eladó az elhárítható akadályt a neki evégre kitűzött megfelelő határidő alatt el nem hárítja.
1378. § Ha a vétel tárgyát harmadik személynek oly joga terheli, amely birtokra nem jogosít, a vevő elsősorban csak tehermentesítést követelhet és erre megfelelő határidőt tűzhet ki az eladónak, a vételárból pedig visszatarthat annyit, amennyi a tehermentesítésre szükséges; birtokbalépése után azonban a visszatartott összeget bírói letétbe kell helyeznie.
A határidő eredménytelen eltelte után a vevő az eladó veszélyére és költségére maga gondoskodhatik a tehermentesítésről.
1379. § Ha a vétel tárgyát nem lehet tehermentesíteni vagy a tehermentesítés aránytalan költséggel járna, a vevő a szerződéstől elállhat, vagy a dolog visszaadása ellenében nemteljesítés miatt kártérítést vagy a teher átvállalása ellenében megfelelő kárpótlást követelhet. Oly teher miatt azonban, amely a dolog értékét vagy a vevő céljára használhatóságát csak jelentéktelen mértékben csökkenti, csak megfelelő kárpótlást lehet követelni.
Ezek a jogok illetik a vevőt akkor is, ha a késedelmes eladó a vétel tárgyát a neki erre kitűzött megfelelő határidő alatt a tehertől nem mentesíti és a vevőnek a tehermentesítés költségére nincs fedezete.
1380. § Annak a vevőnek, aki a szerződés megkötésekor a harmadik személynek a vétel tárgyára vonatkozó jogát ismerte, csak arra van joga, hogy a vételár visszafizetését követelje az eladótól, ha a harmadik a tárgyat tőle elperli. Ez a jog sem illeti meg, ha az elperlés veszélye alatt álló tárgyat kifejezetten a saját kockázatára vette meg.
1381. § Ha az eladott dolog oly időben pusztul el, amikor a kárveszély már a vevőre szállt át, ez a vevőnek a szavatosságból eredő jogait nem szünteti meg, kivéve ha a jogátruházás kötelezettségének teljesítését kizárólag a dolognak az eladó hibáján kívül bekövetkezett elpusztulása tette lehetetlenné.
1382. § Az eladó szavatol a vevőnek azért, hogy az eladott dolog a kárveszély átszállásának idejében hiánymentes.
Hiánymentes a dolog, ha megvannak a kikötött tulajdonságai és nincs oly hibája, amely értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát elenyészteti vagy számbavehetően csökkenti.
1383. § Oly hiány miatt, amelyet a vevő a szerződés megkötésekor ismert, az eladó nem szavatol.
Oly hiány miatt, amely a vevő előtt saját súlyos gondatlansága következtében maradt ismeretlen, az eladó csak akkor szavatol, ha a dolognak kikötött tulajdonsága hiányzik, vagy ha az eladó a hibátlanságért jótállóit vagy a hibát csalárdul elhallgatta.
1384. § Végrehajtás útján eladott dolog hiányossága miatt szavatosságnak nincs helye.
Ugyanez áll az olyan dolgokra, amelyeket a törvényben meghatározott esetekben végrehajtási eljáráson kívül másnak rovására nyilvános árverésen adtak el.
1385. § Oly hiány miatt, amelyért az eladó szavatol (szavatossági hiány), a vevő a vétel felbontását vagy a vételár leszállítását követelheti.
Egyedileg meg nem határozott dolog vevője vagy az 1. bekezdésben meghatározott jogok valamelyikét gyakorolhatja, vagy azt követelheti, hogy az eladó a hiányos dolog helyett hiánymenteset szolgáltasson.
1386. § Ha az eladó a dolog hiánymentességéért jótállott vagy a hiányt a vevő előtt csalárdul elhallgatta, vagy ha a hiány az eladót terhelő teljesítési kötelesség oly megsértéséből ered, amely az eladó terhére róható: a vevő a dolog hiányosságára tekintettel nemteljesítés miatt kártérítést követelhet.
A vevő, akit ily kártérítés megillet, vagy ezt a jogát vagy az előbbi §-ban megállapított jogok valamelyikét gyakorolhatja.
1387. § Ha a vevő, ismerve a hiányt, a hiányos dolgot teljesítésül mégis elfogadja, szavatosság alapján csak akkor támaszthat követelést, ha jogát ehhez az elfogadáskor fenntartotta.
1388. § A vevő, aki a szavatossági hiány miatt gyakorolható jogok közül már választott, választásától mindaddig eltérhet, amíg az eladó vele meg nem egyezett, vagy amíg a bíróságnak a vevő keresete értelmében hozott ítélete jogerőssé nem vált. Eltérhet még akkor is, ha az eladó vele már megegyezett ugyan, de a választott jognak megfelelő kötelezettsége teljesítésével vétkesen késlekedik.
A vétel felbontását vagy a vételár leszállítását kimondó ítélet visszahat a keresetindítás időpontjára.
1389. § Ha a vevő az eladóval szemben azt állítja, hogy az eladott dolog szavatossági hiányban szenved, az eladó a vétel felbontásának felajánlásával és megfelelő határidő kitűzésével nyilatkozatra hívhatja fel a vevőt az iránt, kívánja-e a felbontást.
Ily felhívás esetében a vétel felbontását csak a határidő elteltéig lehet követelni.
1390. § Az eladó, ha még nem telt el az az idő, amely alatt joga van teljesíteni, elejét veheti a vétel felbontásának azzal, hogy ennek az időnek eltelte előtt a hiányt pótolja; egyedileg meg nem határozott dolog eladása esetében azzal is, hogy ugyanezen az időn belül saját veszélyére és költségén a hiányos dolog helyett hiánymenteset szolgáltat a vevőnek. Ha azonban e jogával oly időben él, amikor már teljesítési késedelemben van, köteles a vevőnek a késedelemből eredő kárát megtéríteni.
Az előbbi bekezdésben meghatározott jog nem illeti meg az eladót, ha a hiányt csalárdul elhallgatta.
1391. § Az eladó, ha ingatlant térfogat szerint meghatározva adott el, a térfogatért mint kikötött tulajdonságért szavatol; a vétel felbontását azonban a vevő térfogatbeli hiány miatt csak abban az esetben követelheti, ha a hiány oly lényeges, hogy a szerződés ez okból reá nézve érdekét vesztette.
1392. § Ha együtt eladott több dolog közül nem valamennyi szenved szavatossági hiányban, a vétel felbontását, bárha valamennyi dolog vételára egy összegben van is meghatározva, rendszerint csak a hiányos dologra vagy dolgokra nézve lehet követelni.
Ha azonban a dolgokat mint együvé tartozókat adták el, bármelyik fél kívánságára, akinek érdekével a dolgok különválasztása ellenkezik, a felbontást az egész vételre ki kell terjeszteni.
1393. § Ha egy összegben meghatározott vételárért eladott több dolog közül a vétel nem valamennyire nézve bomlik fel, a vételárt abban az arányban kell mérsékelni, amelyben valamennyi dolognak az eladáskor volt együttes értéke a nem kifogásolt dolgok ugyanakkori együttes értékéhez állana valamennyi dolog hiánymentessége esetében.
1394. § A vétel felbontása esetében az eladó köteles a vevőnek a szerződés megkötésével és a dolog átvételével felmerült költségét megtéríteni. A dolgot ott kell visszavennie, ahol az a hiány kitűnése idejében volt.
Egyebekben a vétel felbontására a törvényes elállási jog szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1395. § Árleszállítás esetében a vételárt abban az arányban kell leszállítani, amelyben a szerződés megkötésekor - vagy ha a vételárt későbbi időpont szerint határozták meg, e későbbi időpontban - a dolognak hiánymentes állapotban való értéke a hiányos állapotban való értékéhez állott.
1396. § Ha egy összegben meghatározott vételárért eladott több dolog közül nem valamennyi hiányos, az árleszállítás valamennyi dolog értékének alapul vételével megy végbe.
Ugyanez áll, ha több dolgot külön-külön vételárért ugyan, de mint együvé tartozót adtak el és az egyiknek vagy egyeseknek hiányossága a többinek értékét is csökkenti.
1397. § Ha a pénzbeli vételár mellett egyéb szolgáltatást is kötöttek ki, a leszállítás a pénzbeli vételárt éri; ha az az összeg, amellyel a vételárt le kell szállítani, a pénzbeli vételárnál nagyobb, az eladó köteles a különbözetet a vevőnek megtéríteni.
Az egyéb szolgáltatások pénzbeli egyenértékét a szerződés megkötésének időpontja szerint, vagy ha a vételárt későbbi időpont szerint határozták meg, e későbbi időpont szerint kell meghatározni.
1398. § Több vevő közül mindegyik külön is követelhet árleszállítást; több eladó ellen külön is lehet követelni.
Ha az árleszállítás követelése valamelyik vevőre nézve vagy valamelyik eladóval szemben megmásíthatatlanná vált (1388. § 1. bekezdése), ez a vétel felbontását mindannyiukra nézve kizárja.
1399. § Az árleszállítás nem szünteti meg a vevő jogát arra, hogy későbben felismert más hiány miatt a vétel felbontását vagy a vételár újabb leszállítását követelje.
1400. § Hogy egyedileg meg nem határozott dolog vétele esetében az eladó a vevőt miként hívhatja fel nyilatkozatra az iránt, kívánja-e a hiányos helyett hiánymentes dolog szolgáltatását, továbbá, hogy a vevő együtt eladott több dolog közül mely hiányos dolog helyett követelhet hiánymenteset, és hogy az árleszállítás mennyiben zárja ki hiánymentes dolog szolgáltatásának követelhetését: arra a vétel felbontásának és az árleszállításnak szabályait (1389., 1392., 1398. § 2 bekezdése, 1399. §) kell megfelelően alkalmazni.
Egyebekben a hiánymentes dolog szolgáltatásának követelésére a törvényes elállási jog szabályai megfelelően irányadók. A hiánymentes dolog szolgáltatásának követelése nem érinti a vevőnek azt a jogát, hogy e ezenfelül a késedelemből eredő kárának megtérítését is követelje.
1401. § A szavatossági hiány miatt támasztható követelések ingó dolog tekintetében hat hónap alatt, ingatlan tekintetében egy év alatt évülnek el.
E határidőt ingókra nézve a kiszolgáltatás, ingatlanra nézve az átadás időpontjától kell számítani és szerződéssel a rendes elévülési idő tartamáig meg lehet hosszabbítani.
Ha az eladó a hiányt csalárdul elhallgatta, a vevőnek a szavatossági hiányon alapuló követelései sem évülnek el addig, amíg a tiltott cselekmény miatt támasztható kártérítési követelése el nem évült.
1402. § Ha a felek külön szavatossági időben állapodnak meg, kétség esetében kikötöttnek kell tekinteni, hogy az eladó csak akkor szavatol, ha a hiány a szavatossági időn belül mutatkozik.
A megállapított szavatossági idő, ha a szavatossági követeléseknek rendes elévülési idejénél (1401. § 1. bekezdése) hosszabb, kétség esetében ennek helyébe lép.
1403. § Az elévülés félbeszakad, ha a vevő a hiány megállapítása végett előzetes bizonyítási eljárás elrendelését kéri. A félbeszakadás az eljárás befejezéséig tart; az elévülésnek keresetindítással előidézett félbeszakadására megállapított szabályok (1301., 1302. és 1309. §) megfelelően itt is állanak.
Ha az elévülés a szavatossági hiány miatt támasztható követelések bármelyike tekintetében nyugszik vagy félbeszakad, ez a többi követelésre is kihat.
1404. § Ha a vevő az elévülés bekövetkezése előtt az eladót a szavatossági hiányról értesíti vagy az értesítést részére elküldi, a hiányt kifogásként a szavatossági hiány miatt támasztható követelések elévülése után is érvényesítheti. A hiányról szóló értesítéssel egyenlő hatályú, ha az eladó a bíróságtól a vevőnek oly lépéséről kap értesítést, amelyet a hiány megállapítása vagy a szavatosságból folyó jogainak érvényesítése vagy fenntartása végett tett. Az értesítés elmaradhat, ha az eladó a hiányt csalárdul elhallgatta.
A vevő a szavatosságon alapuló kártérítési követelését elévülése után beszámításra csak az előbbi bekezdésben megszabott előfeltételek alatt használhatja.
1405. § Az eladó szavatosságát kizáró vagy korlátozó kikötés hatálytalan, ha jogának fogyatékosságát vagy az eladott dolog hiányosságát a vevő előtt csalárdul elhallgatta.
1406. § Ha az eladónak ugyanannál a körülménynél fogva, amely miatt ő a vevőnek szavatossággal tartozik, harmadik személy ellen szavatosságból eredő követelése van, a vevő saját követelésének érvényesítése helyett azt követelheti az eladótól, hogy a harmadik ellen fennálló követelését, amennyiben az övét meg nem haladja, ő reá ruházza át.
Az átruházás visszahat arra az időpontra, amelyben a vevő az átruházásra irányuló kívánságát az eladónak kijelenti.
1407. § Az eladó szavatosságának szabályai megfelelően állanak egyéb olyan szerződésekre is, amelyek valamely tárgynak ellenértékért elidegenítésére vagy megterhelésére irányulnak.
1408. § Megtekintésre vagy próbára vett dolog elfogadása vagy el nem fogadása a vevő akaratától függ. Az elfogadást kétség esetében a vétel halasztó feltételéül kell tekinteni.
Az eladó köteles megengedni a vevőnek, hogy a dolgot megvizsgálja.
1409. § Ha nem határozták meg azt az időt, amely alatt a vevőnek az elfogadásról nyilatkoznia kell, az eladó a vevőnek a nyilatkozásra megfelelő határidőt szabhat.
A nyilatkozás elmulasztását, ha a vevő a dolgot megtekintés vagy próba végett átvette, elfogadásnak, ellenkező esetben az elfogadás megtagadásának kell tekinteni.
1410. § Minta szerinti vétel esetében az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni.
1411. § Ha a vevő a neki átadott mintát bármely okból nem mutatja fel, az a vélelem, hogy a szolgáltatott dolog a mintának megfelel.
A minta azonosságát és sértetlenségét, ha efelől kétség támad, a felmutató félnek a másik fél kívánságára esküvel vagy fogadással kell megerősítenie.
1412. § Ha az eladó a visszavásárlási jogot fenntartotta, a visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett azzal a nyilatkozatával jön létre, hogy e jogával él.
A visszavásárlási jog fenntartásának érvényességéhez a vételi szerződésre megszabott alak szükséges. A visszavásárlásra irányuló nyilatkozat érvényessége nem függ a vételi szerződésre megszabott alaktól.
A visszavásárlási ár kétség esetében annyi, mint az eladási ár a vevő által viselt átruházási illetékkel együtt.
1413. § A vevő kártérítéssel tartozik az eladónak, ha a megvett tárgy a visszavásárlási nyilatkozat megtétele előtt az ő hibájából rosszabbodott, elpusztult vagy az ő terhére róható más okból vissza nem szolgáltatható, vagy ha a tárgyat időközben lényegesen megváltoztatta.
A tárgyra időközben fordított költségének megtérítését a vevő csak a költekezésével előidézett és még meglevő értékemelkedés erejéig követelheti. Azt a szerelvényt, amellyel a dolgot ellátta, a vevő elválaszthatja és elviheti.
A vevő nem felelős a tárgy rosszabbodásáért, viszont nem követelhet költségmegtérítést, ha visszavásárlási árként a tárgynak a visszavásárláskori becsértékét állapították meg.
1414. § Ha a vétel tárgyára harmadik személy a vevő jogán időközben oly jogot szerzett, amely az eladó ellen érvényesíthető, a vevő köteles a tárgyat a harmadik személytől visszaszerezni vagy ennek jogától mentesíteni.
1415. § Több személyt közösen megillető visszavásárlási jogot csak egészben lehet gyakorolni.
Ha a jogosultak valamelyike nem él jogával vagy jogát elvesztette, a többi a jogot egészben gyakorolhatja.
1416. § Visszavásárlási jogának gyakorlása esetében az eladó a vétel tárgyát oly harmadik személytől is visszakövetelheti, aki azt a vevő jogán időközben megszerezte, ha ez az eladó visszavásárlási jogáról a szerzéskor tudott, vagy ha szerzése ingyenes volt.
A visszavásárlási árt, ha az eladó a harmadik személytől követeli vissza a tárgyat, ennek kezéhez kell fizetni. Az eladó érvényesítheti a visszavásárlásból eredő kifogásait és azt a jogát is, hogy a visszavásárlásból eredő ellenköveteléseit a harmadik személynek beszámítsa.
Az 1. és a 2. bekezdés szabályai nem állanak, ha a harmadik személy végrehajtási eladás útján vagy a vevő ellen nyitott csőd esetében a kirendelt tömeggondnoktól szerezte meg a tárgyat.
1417. § Ha a visszavásárlási jog biztosítására elidegenítési tilalom áll fenn, az eladónak harmadik személyhez való viszonyában a visszavásárlási jog szabályai (1416. §) helyett az elidegenítési tilalom szabályait kell alkalmazni.
1418. § A visszavásárlási jogot csak a jogosultnak élete fogytáig vagy harminckét évet meg nem haladó időre lehet kikötni; ha hosszabb időre kötötték ki, harminckét év elteltével, ha határozatlan időre, a jogosultnak halálával megszűnik.
Átruházni e jogot nem lehet; de ha határozott időre szól, kétség esetében átszáll az örökösre.
1419. § Oly szerződés érvényességéhez, amellyel valaki valamely vagyontárgyára másnak vételi jogot enged, a vételi szerződésre megszabott alak szükséges.
1420. § A vételi jog gyakorlása a jogosultnak a kötelezetthez intézett azzal a nyilatkozatával megy végbe, hogy e jogával él. A nyilatkozat érvényessége nem függ a vételi szerződésre megszabott alaktól.
1421. § Ha a felek a vételi jog gyakorlására más határidőt nem állapítottak meg, a vételi jog a szerződés megkötésétől számított három hónap elteltével megszűnik.
1422. § A vételi jogra egyebekben a visszavásárlási jog szabályai megfelelően irányadók úgy, hogy e szabályok alkalmazásában a visszavásárlás tűrésére kötelezett vevő helyett a vételi jogot engedő felet, a visszavásárlást fenntartó eladó helyett pedig a vételi jogot szerző felet kell érteni.
1423. § Aki valamely tárgy tekintetében az elővásárlás jogát kötötte ki magának, e jogát gyakorolhatja, mihelyt a kötelezett a harmadik személytől kapott vételi ajánlatot az elővásárlásról nyilatkozás végett vele közli vagy a tárgyat harmadik személynek eladja. Az utóbbi esetben a kötelezett köteles a vevő nevét és a szerződés tartalmát az elővásárlásra jogosulttal haladéktalanul közölni.
Az elővásárlási jog kikötésének érvényességéhez a vételi szerződésre megszabott alak szükséges.
1424. § Az elővásárlás a jogosultnak a kötelezetthez intézett azzal a nyilatkozatával jön létre, hogy az elővásárlás jogával él, még pedig a harmadik személy vételi ajánlata vagy a vele kötött szerződés értelmében. A nyilatkozat érvényessége nem függ a vételi szerződésre megszabott alaktól.
1425. § A harmadik személy ajánlatának vagy a vele kötött szerződésnek oly kikötése, amely az ajánlat vagy a szerződés hatályosságát az elővásárlási jog nemgyakorlásától teszi függővé vagy gyakorlása esetére a kötelezettnek elállási jogot biztosít, az elővásárlásra jogosulttal szemben hatálytalan.
1426. § Ha a harmadik személy a pénzbeli vételáron felül oly mellékszolgáltatást is ajánl vagy oly mellékszolgáltatásra vállalt kötelezettséget, amelyre az elővásárlásra jogosult képtelen, a jogosult a mellékszolgáltatás értékét pénzzel egyenlítheti ki. Ha azonban a körülmények szerint fel kell tenni, hogy a kötelezettnek a mellékszolgáltatáshoz fűződő érdekét pénzzel kiegyenlíteni nem lehet, a jogosult az elővásárlás jogát nem gyakorolhatja.
1427. § Ha a vételár a harmadik személy ajánlatában vagy a vele kötött vételi szerződésben arra a tárgyra, amelyre az elővásárlási jog vonatkozik, más tárggyal együttesen egy összegben van meghatározva, az elővásárlásra jogosult a vételár arányos részét köteles megfizetni.
Az elővásárlás tűrésére kötelezett azonban követelheti, hogy az elővásárlás azokra a tárgyakra is kiterjesztessék, amelyeket érdekeinek sérelme nélkül nem lehet az elővásárlás tárgyától elkülöníteni.
1428. § A harmadik személy részéről kikötött vagy neki engedett fizetési halasztás az elővásárlásra jogosultat csak abban az esetben illeti meg, ha a hitelezett összegre dologi biztosítékot ad.
1429. § Ha az elővásárlásra jogosult a kötelezett közlése alapján gyakorolta jogát, a kötelezett nem hivatkozhatik vele szemben a közlés valótlanságára vagy a közölt ajánlat vagy szerződés semmisségére vagy megtámadhatóságára, hacsak a jogosultnak a jog gyakorlása idejében e körülményekről tudomása nem volt.
1430. § Végrehajtási eladás esetében, vagy ha a tárgyat a kötelezett ellen nyitott csőd esetében a kirendelt tömeggondnok adja el, az elővásárlás jogát nem lehet gyakorolni.
1431. § A több személyt közösen megillető elővásárlási jogot a jogosultak csak együttesen gyakorolhatják.
Ha a jogosultak valamelyike nem él jogával vagy jogát elvesztette, a jogot a többi gyakorolhatja együttesen.
1432. § Az elővásárlási jogot, ha a kötelezett a harmadik személy ajánlatát vagy a vele kötött szerződést a jogosulttal közli, ingatlanra a közlés vételétől harminc nap alatt, más tárgyra ugyanettől az időponttól nyolc nap alatt kell gyakorolni, különben megszűnik. A felek rövidebb határidőt állapíthatnak meg.
Az elővásárlási jog nem szűnik meg az előbbi bekezdés értelmében, ha a közölt ajánlat vagy szerződés semmis vagy megtámadás folytán megdől. Nem szűnik meg akkor sem, ha a kötelezett és az ajánlatot tevő harmadik személy között a közölt ajánlatnak megfelelő szerződés az elővásárlási jog gyakorlására engedett határidő lejárta után ingatlanra harminc nap alatt, más tárgyra nyolc nap alatt létre nem jön.
1433. § Az elővásárlásra jogosultnak oly harmadik személyhez való viszonyában, aki az elővásárlás tárgyát az elővásárlási jog ellenére, megszerezte, a visszavásárlás idevágó szabályait (1416:, 1417. §) kell megfelelően alkalmazni.
1434. § A telekkönyvben bejegyzett elővásárlási jogra az alábbi §-ok (1435., 1436. §) szabályai állanak.
1435. § Harmadik személynek mint vevőnek jogát az elővásárlásra telekkönyvileg jogosultnak beleegyezése nélkül csak azzal a fenntartással lehet bejegyezni a telekkönyvbe, hogy a bejegyzés hatálytalan, ha a jogosult a bejegyzést elrendelő végzés vételétől harminc nap alatt a telekkönyvi hatóságnak bejelenti, hogy az elővásárlási joggal él.
Az elővásárlás a jogosultnak a megszabott határidőben tett bejelentésével létrejön és a jogosult a harmadik személy mint vevő jogának törlését és ennek ranghelyén az elővásárlásból folyó kötelezettségei teljesítésének kimutatásával saját jogának bejegyzését kérheti. A bejelentés elmulasztásával az elővásárlási jog megszűnik és hivatalból törölni kell.
1436. § A kötelezett annak a vételi szerződésnek tervezetét, amelyet harmadik személlyel kötni szándékozik, a telekkönyvi hatóságnak eleve bemutathatja azzal a kérelemmel, hogy a tervezet hiteles másolatát az elővásárlásra jogosulttal nyilatkozás végett hivatalosan közölje. A kérvényt a telekkönyvben fel kell jegyezni.
Ha a jogosult a tervezet vételétől harminc nap alatt a telekkönyvi hatóságnak bejelenti, hogy az elővásárlás jogával él, ezzel az elővásárlás létrejön és az elővásárlásra jogosult a beadvány ranghelyén az elővásárlásból eredő kötelezettségei teljesítésének kimutatásával saját jogának bejegyzését kérheti. Ha a jogosult a bejelentést a határidőben nem teszi meg, és attól az időponttól harminc nap alatt, amikor a telekkönyvi hatóság a kötelezettet a nyilatkozási határidő eredménytelen elteltéről értesítette, a harmadik személy a bemutatott tervezetnek megfelelő vételi szerződés alapján jogának bejegyzését kéri, az elővásárlási jog megszűnik és azt a harmadik személy jogának bejegyzésével egyidőben hivatalból törölni kell.
1437. § Az elővásárlás jogát csak a jogosultnak élete fogytáig vagy harminckét évet meg nem haladó időre lehet kikötni; ha hosszabb időre kötötték ki, harminckét év elteltével, ha határozatlan időre, a jogosultnak halálával megszűnik.
Átruházni e jogot nem lehet; de ha határozott időre szól, kétség esetében átszáll az örökösre.
1438. § Oly vételi szerződés érvényességéhez, amelynek tárgya megnyílt örökség, közokirat szükséges.
1439. § Az örökség eladása nem terjed ki a családi okiratokra és arcképekre, az örököst megillető felülhagyományra, valamint arra a részre, amellyel az örökség a vételi szerződés megkötése után örököstárs kiesése vagy utóörökösödés következtében növekszik.
Az az előny, amely az eladóra az örökségnek hagyománytól vagy meghagyástól mentesülése vagy osztályrabocsátás következtében hárul, kétség esetében a vevőt illeti.
1440. § Az örökhagyó és az örökös közt fennállott azokat a jogokat és kötelezettségeket vagy terheket, amelyek az örökösödéssel egy személyben egyesülésük következtében megszűntek, az örökség eladójának és vevőjének egymásközti viszonyában meg nem szűnteknek kell tekinteni.
1441. § Az örökségnek a szerződés megkötését megelőző időre eső hasznai az eladót illetik; viszont ő viseli erre az időre az örökség terheit. Az örökösödési illetéket azonban, valamint azokat a rendesen nem ismétlődő terheket, amelyeket az örökség tőkeértékén fekvő terheknek kell tekinteni, a vevő viseli.
Egyébként az örökség eladója mindazt a vagyoni előnyt, amelyet az örökségből a szerződés megkötéséig szerzett, a vevőnek kiadni köteles. Az eladónak ez a kötelezettsége kiterjed a szerződés megkötése előtt elhasznált örökségi tárgyaknak az elhasználáskor volt értékére is, kivéve ha a vevő a szerződés megkötése idejében az elhasználásról tudott. Ugyanez áll megfelelően a szerződés megkötése előtt ingyenesen elidegenített vagy ingyenesen megterhelt örökségi tárgyakra.
Az örökségi tárgyaknak rosszabbodásáért, elpusztulásáért vagy kiadásuknak más okból beállott lehetetlenüléséért az eladó egyébként nem felel.
1442. § Az örökség vevője a kárveszélyt a szerződés megkötésétől kezdve viseli; ugyanettől az időtől kezdve illetik az örökség hasznai és viseli annak minden terhét.
1443. § Az örökség eladója az örökségre a szerződés megkötése előtt tett szükséges költekezésének megtérítését általában, hasznos költekezésének megtérítését pedig annyiban követelheti a vevőtől, amennyiben az örökség értéke a költekezéssel emelkedett és ez az emelkedés a szerződés megkötésekor még megvolt.
1444. § Az örökség eladóját az egyes hagyatéki tárgyak tekintetében a jog fogyatékossága vagy a dolog hiányossága miatt szavatosság nem terheli.
Ellenben az örökség eladója szavatol örökösödési jogának fennállásáért, valamint öröklési jogon alapuló korlátozásoktól és terhektől mentességéért.
1445. § Az örökség vevője az eladó irányában köteles a hagyatéki tartozásokat teljesíteni, kivéve azokat, amelyeknek fenn nem állásáért az eladó szavatol.
Ha az eladó a vevőt terhelő valamely hagyatéki tartozást még a szerződés megkötése előtt teljesített, a vevőtől megtérítést követelhet.
1446. § Az örökség vételére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a megvett örökség további eladására, valamint a megnyílt vagy egyébként megszerzett örökség elidegenítésére irányuló másnemű visszterhes szerződésekre.
1447. § A cserére a vétel szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1448. § Ajándékozás: ha valaki saját vagyona rovására másnak kötelezettség nélkül ingyenes vagyoni előnyt juttat és a másik azt mint ingyenest elfogadja.
Házastársak és jegyesek, valamint egyenes ágon rokonok és egyenes ágon sógorok között végbement vagyoni juttatásról az a vélelem, hogy a juttatás ingyenes volt.
1449. § Ajándékozási ígéret érvényességéhez okirat szükséges.
Okirat szükséges az ajándékozó engedmény és az ajándékozó elengedés érvényességéhez is, kivéve ha az átruházott vagy elengedett követelés okiraton alapszik és ezt az okiratot a megajándékozottnak átadják vagy visszaadják, vagy ha az ajándékozó az engedményről az adóst írásban értesíti.
1450. § Az ajándékozó a szerződés megkötése és teljesítése tekintetében csak szándékosságért és súlyos gondatlanságért felel.
1451. § Ha az ajándékozó szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem közli a megajándékozottal, hogy az ajándék tárgyához való joga fogyatékos, vagy hogy az ajándékba adott dolog hiányos, a megajándékozottnak a közlés elmulasztásából eredő kárát megtéríteni köteles.
1452. § Ha az ajándékozó oly tárgy szolgáltatására kötelezi magát, amelyet még csak ezentúl kell megszereznie és azt szándékosan vagy súlyos gondatlanságból fogyatékos joggal szolgáltatja: a megajándékozott nemteljesítés miatt kártérítést követelhet tőle.
Ebben az esetben azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, amelyek az eladónak a jogért való szavatosságára vonatkoznak.
1453. § Ha az ajándékozó egyedileg meg nem határozott oly dolog szolgáltatására kötelezi magát, amelyet még csak ezentúl kell megszereznie és szándékosan vagy súlyos gondatlanságból hiányos dolgot szolgáltat: a megajándékozott a hiányos dolog helyett hiánymentesnek szolgáltatását követelheti vagy nemteljesítés miatt kártérítést követelhet tőle.
E követelésekre azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, amelyek az eladónak a dolog hiánymentességéért való szavatosságára vonatkoznak.
1454. § Az előbbi §-okon túlterjedő szavatosság az ajándékozót csak abban az esetben terheli, ha írásban kifejezetten elvállalta.
1455. § Az ajándékozó megtagadhatja az ajándékozási szerződéssel vállalt kötelezettségének teljesítését annyiban, amennyiben a teljesítés, tekintettel egyéb kötelezettségeire, veszélyeztetné saját megélhetését vagy azoknak a személyeknek eltartását, akiket törvénynél fogva köteles eltartani.
Több ajándékozási szerződésből eredő követelések közül a korábban keletkezett követelést elsőbbség illeti.
1456. § Ha az ajándékozó visszatérő szolgáltatásként ígért segélyt, kötelezettsége kétség esetében halálával megszűnik.
1457. § Meghagyással kapcsolatos ajándékozás alapján az ajándékozó követelheti a megajándékozottól a meghagyás teljesítését, ha maga már teljesítette a szerződést.
Oly meghagyást, amely harmadik személy javára vagyoni előnyt nyújt, kétség esetében harmadik személy javára kötött szerződésnek kell tekinteni, s teljesítését a harmadik személy az erre vonatkozó szabályok szerint követelheti.
Közérdekű meghagyás teljesítését az ajándékozó halála után az illetékes hatóság is követelheti.
1458. § Amennyiben az ajándék értéke harmadik személynek az ajándék tárgyára vonatkozó jogánál vagy az ajándékba adott dolog hiányosságánál fogva a meghagyás teljesítésével járó költséget nem fedezi, a megajándékozott mindaddig megtagadhatja a meghagyás teljesítését, amíg a hiányzó összeget meg nem kapja.
Ha a megajándékozott a kapott érték elégtelenségéről nem tudva a meghagyást teljesítette, az ajándékozótól a felmerült költségtöbblet megtérítését követelheti.
1459. § A meghagyás nemteljesítése esetében az ajándékozó az ajándékot annyiban, amennyiben a meghagyás teljesítésére kellett volna fordítani, ha pedig az ajándékozónak az ajándékozással a meghagyás teljesítése volt a főcélja, az egész ajándékot a megajándékozottól az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint visszakövetelheti.
A visszakövetelés joga ugyanolyan előfeltételek alatt nyílik meg, amelyek alatt kétoldalú szerződés esetében az elállás joga.
Ha a meghagyás teljesítését harmadik személy vagy a hatóság követelheti, a visszakövetelés jogát csak annak a hozzájárulásával lehet gyakorolni.
1460. § Ha az ajándékozó a végbement ajándékozás után oly szükségben van, amely megélhetését- vagy törvényen alapuló eltartási kötelezettségeinek teljesítését lehetetlenné teszi, a megajándékozottól visszakövetelheti az ajándékot annyiban, amennyiben a hiányzó életfenntartási vagy eltartási költség fedezésére szükséges. Az ajándékozó nem követelheti vissza ajándékát, ha a megajándékozott hasonló szükségben van, vagy ha az ajándékozó szándékosan vagy súlyos gondatlanságból maga okozta vagyoni romlását.
A megajándékozott csak a visszaköveteléskor még meglévő gazdagodása erejéig felelős.
Több megajándékozott közül az ajándékozó csak annyiban fordulhat a korábbi ellen, amennyiben a szükséges összeget a későbbin meg nem veheti.
1461. § Ha az ajándékozót gondnokság alá helyezték, gyámgondnoka visszavonhatja a gondnokság alá helyezés hatályának kezdetét megelőző egy éven belül tett tékozlásszerű ajándékozásait.
A megajándékozott csak a visszavonáskor még meglévő gazdagodása erejéig felelős.
1462. § Az ajándékozást durva hálátlanság miatt vissza lehet vonni, ha a megajándékozott az ajándékozót vagy az ajándékozónak közeli hozzátartozóját, e minőségét ismerve, gonosz szándékkal személyében súlyosan megsérti vagy ily szándékkal vagyonában tetemesen károsítja.
Visszavonásnak helye van akkor is, ha az előbbi bekezdésben meghatározott cselekményt a megajándékozottnak vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója követi el úgy, hogy az okozott sérelem vagy károsítás a körülményeknél fogva a megajándékozottnak is felróható.
A megajándékozott csak a cselekmény elkövetésekor még meglévő gazdagodása erejéig felelős.
1463. § Az előbbi § szerint lehet visszavonni az oly ajándékozást is, amelyet egyik házastárs vagy közeli hozzátartozója a házasság fennállása alatt vagy azt megelőzően a házasság okából a másik házastárs javára tett, ha a házasságot a bíróság a megajándékozott házastársnak egyedül vétkessé nyilvánításával felbontotta.
1464. § Durva hálátlanság miatt a már végbement ajándékozás visszavonásának jogát az ajándékozó rendszerint csak maga és csak a megajándékozott életében gyakorolhatja.
A visszavonás jogát az ajándékozó örököse is gyakorolhatja és a megajándékozott örökösével szemben is lehet gyakorolni e jogot, ha az ajándékozó a visszavonás szándékát még a megajándékozott életében határozottan nyilvánította, vagy ha a megajándékozott a visszavonást szándékosan elkövetett cselekményével lehetetlenné tette.
1465. § Az ajándékozás visszavonásának durva hálátlanság miatt többé nincs helye, ha a visszavonásra jogosult a megajándékozottnak megbocsátott vagy a hálátlanságról szerzett értesülése után a visszavonás jogáról lemondott. Előzetes lemondás hatálytalan.
1466. § Végbement ajándékozással szemben a visszavonás jogát keresettel kell érvényesíteni.
A keresetet az ajándékozó gondnokság alá helyezése esetében a gondnokság alá helyezést végleg elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől egy év alatt, durva hálátlanság esetében pedig attól az időponttól egy év alatt, amelyben a hálátlanságot megállapító cselekmény a visszavonásra jogosultnak tudomására jutott, legkésőbb azonban a cselekmény elkövetésétől tíz év alatt kell megindítani.
Ajándékozási ígéretre alapított kereset ellenében a visszavonás jogát kifogás útján bármikor - az ajándékozó örököse részéről és a megajándékozott örökösével szemben is - lehet érvényesíteni.
1467. § Sem visszakövetelésnek, sem visszavonásnak nincs helye oly ajándékozás tekintetében, amellyel az ajándékozó erkölcsi kötelességének vagy a társadalmi illem követelményének tett eleget (szokásos alkalmi ajándékozás).
1468. § Az olyan ajándékozás, amely arra az esetre szól, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, ha élők között nem megy végbe, az öröklési szerződés szabályai alá esik.
1469. § Aki más személynek életfogytig tartó ellátására kötelezte magát, kétség esetében oly ellátásban köteles a jogosultat részesíteni, amely szükségleteinek és viszonyainak megfelel. Különösen köteles a jogosultat lakással, élelemmel, ruházattal ellátni, betegség esetében ápolásáról és gyógyításáról gondoskodni és temetésének költségét viselni.
Az ellátási szerződés érvényességéhez közokirat vagy hitelesített magánokirat szükséges.
1470. § Ha az ellátási szerződés megkötése után az egyik fél oly magaviseletet tanúsít vagy személyében oly körülmény következik be, amely a másik félre az ellátásnak természetben nyújtását vagy elfogadását tűrhetetlenné teszi, a bíróság az utóbbinak kérelmére az ellátást értékének megfelelő életjáradékra változtathatja át.
1471. § Aki ingatlant oly kötelezettséggel vesz át, hogy ennek fejében az átruházót vagy házastársát vagy mindkettőjüket életfogytiglan ellátásban részesíti, vagy ellátásuk céljából életük fogytáig meghatározott szolgáltatásokat teljesít részükre, vagy e célból az ingatlan egyes részeinek életfogytig tartó használatát vagy haszonélvezetét engedi meg nekik (kikötmény), az köteles beleegyezni, hogy a jogosultak (a kikötményesek) e jogukat az átruházott ingatlanra a telekkönyvbe bejegyeztessék.
Az átvevő tulajdonát, ha a szerződés másként nem rendelkezik, csak a kikötménnyel egyidejűen lehet bejegyezni.
A bejegyzett kikötményre ennek a fejezetnek a szabályain felül a kikötött szolgáltatások minőségéhez képest a személyes szolgalmakra vagy a telki teherre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Ily szerződés érvényességéhez közokirat vagy hitelesített magánokirat szükséges.
1472. § Ha kikötötték, hogy az átruházott épületben vagy az épületnek egy részében a kikötményes az átvevő kizárásával vagy vele közösen lakhatik, az átvevő köteles az épületet vagy épületrészt a kikötményes szükségleteinek megfelelő lakható állapotban fenntartani; ha pedig az épület vagy épületrész a kikötményes hibáján kívül elpusztult, köteles azt a megmaradt vagyonérték erejéig helyreállíttatni vagy a kikötményesnek megfelelő más lakást szerezni.
A kikötményes lakásául szolgáló épület terheit az átvevő viseli.
1473. § Oly lakásba, amelyet az átvevővel közösen jogosult használni, a kikötményes befogadhatja házastársát és a maga vagy a házastársa keresetképtelen ivadékát; más személyt csak akkor, ha arra a kikötményesnek vagy a lakásba befogadható hozzátartozóinak ápolása végett szükség van.
A kikötményes kizárólagos használatára rendelt lakásra a lakás szolgalmának szabálya irányadó.
1474. § A kikötményes és az átvevő közötti viszonyban az ellátást értékének megfelelő életjáradékra akkor is át lehet változtatni, ha az egyik féltől a közös lakásba befogadott személy tanúsít oly magaviseletet vagy ennek személyében áll be oly körülmény, amely a másik félre az együttlakást tűrhetetlenné teszi.
1475. § Ha termények szolgáltatása a kikötmény tárgya, az átvevő a csak bizonyos évszakokban nyerhető terményeket abban az időben köteles szolgáltatni, amikor az ilyen terményeket a rendes gazdálkodás szerint betakarítják; más terményeket a kikötményes szükségleteinek megfelelő időszakokban és részletekben. A terményeket az átvevő a kikötményeshez köteles szállítani.
Ha oly szolgálat a kikötmény tárgya, amelyet a kikötményes gazdaságában kell teljesíteni, e szolgálatot a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelő időben és módon kell végezni.
A kikötményes részére kikötött oly járadékot, amelynek tárgya pénz vagy - terményt kivéve - más helyettesíthető dolog, az életjáradéki szerződés szabályainak megfelelően kell kiszolgáltatni.
1476. § Ha a kikötményt az átruházó és házastársa javára állapították meg, az egyik jogosultnak halála után a túlélő az oszthatatlan szolgáltatásokat - különösen a lakást - egészben, az oszthatókat csak felerészben követelheti. Egészben követelheti az osztható szolgáltatásokat is, ha oly tárgy fenntartására vagy használatára szolgálnak, amely neki egészben jut.
1477. § Aki életjáradék szolgáltatására van kötelezve, azt kétség esetében a jogosultnak élete fogytáig köteles szolgáltatni.
Az adósnak vagy harmadik személynek élete fogytáig kötelezett járadék kétség esetében átszáll a jogosult örököseire, ha az adós ellenérték fejében, nem száll át, ha ingyen vállalta a kötelezettséget.
1478. § A járadék pénz vagy egyéb helyettesíthető dolog lehet. A járadékul megállapított összeg kétség esetében az egy évre követelhető járadék összegét jelenti.
1479. § Pénzbeli járadékot havonkint, másneműt a járadék tárgyának és céljának megfelelő időközökben előre kell kiszolgáltatni.
Ha az a személy, akinek életéhez a járadék kötve van, megéri annak az időszaknak a kezdetét, amelyre a járadékot előre ki kell szolgáltatni, a jogosultat az arra az időszakra eső egész járadék megilleti. Ez a szabály a törvény alapján járó pénzbeli járadékokra is áll.
1480. § Ha az a személy, akinek életéhez a járadék kötve van, az adós tiltott cselekménye következtében veszti életét, az adós azontúl is köteles a járadékot a jogosultnak vagy örökösének kiszolgáltatni addig, ameddig a meghalt személy egyébként valószínűség szerint élt volna.
Ugyanez megfelelően áll abban az esetben, ha a járadék az adósnak saját életéhez van kötve és az adós öngyilkossággal vagy halálos ítélet folytán veszti életét.
1481. § Bérleti szerződéssel a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának vagy használati jog időleges gyakorlásának átengedésére, a bérlő meghatározott pénzbeli vagy más ellenértéknek - bérnek - fizetésére kötelezi magát.
1482. § A bérbeadó köteles a bérbeadott dolgot szerződésszerű használatra alkalmas állapotban a bérlő használatába bocsátani és gondoskodni arról, hogy a dolog a bérlet egész ideje alatt szerződésszerűen használható maradjon.
1483. § Ha a bérbeadó a szerződésszerű használat átengedésével késlekedik, vagy ha a bérlőt utóbb bárkinek ténye vagy bármely külső körülmény a használattól megfosztja vagy a használatban számbavehetően akadályozza és a bérbeadó a használat visszaszerzésével vagy az akadály elhárításával késlekedik: a bérlő ugyanolyan előfeltételek alatt, amelyek alatt késedelem esetében elállási jog gyakorlásának van helye, a bérletet rögtöni hatállyal felmondhatja.
Ha több tárgyat együttesen adtak bérbe és az előbbi bekezdés esete nem valamennyi tárgy tekintetében áll be, a bérletet rendszerint csak arra a tárgyra nézve lehet felmondani, amelynek tekintetében az említett eset beállott, és ha ilyenkor a bér valamennyi tárgyra együttesen volt megállapítva, a bért a bérletben maradó tárgyakra nézve arányosan le kell szállítani.
Ha a bérlet tárgyait mint együvé tartozókat adták bérbe, bármelyik fél kívánságára, akinek érdekével a tárgyak különválasztása ellenkezik, a felmondást az egész bérletre ki kell terjeszteni.
1484. § Ha az előbbi § 1. bekezdésében meghatározott esetek valamelyike a bérbeadó hibájából következett be, a bérlő nemteljesítés miatt kártérítést követelhet.
A felmondás jogának gyakorlása nem áll útjában annak, hogy a bérlő a felmondás hatályossá válását megelőző időre nemteljesítés miatt kártérítést követeljen.
1485. § Ha a bérbeadott dolognak valamely kikötött tulajdonsága hiányzik vagy később elenyészik, vagy ha a dolognak az átengedéskor oly hibája van, amely a szerződésszerű célra használhatatlanná teszi vagy használhatóságát számbavehetően csökkenti, vagy ha ily hibája a bérlet ideje alatt áll elő: a bérlő arra az időre, amíg a dolog ily hiány - szavatossági hiány - miatt használhatatlan, bérfizetéssel nem tartozik, arra az időre pedig, amely alatt csak korlátoltan használható, a vételár leszállítására vonatkozó szabályok (1395-1397. §) megfelelő alkalmazásával a bérnek csak arányos részét köteles fizetni. Ingatlan bérlete esetében a kikötött térfogat kikötött tulajdonságnak számít
Túlfizetett összeg a bérlőnek visszajár.
1486. § A szavatossági hiányt a bérbeadó köteles a bérlő kívánatára elhárítani, hacsak elhárítása aránytalan költséggel nem jár.
Ha a bérbeadó e kötelezettségének teljesítésével késedelmes, a bérlő a bérbeadó költségén maga gondoskodhatik a hiány elhárításáról.
1487. § Oly szavatossági hiány miatt, amely a dolgot a szerződésszerű célra használhatatlanná teszi vagy használhatóságát számbavehetően csökkenti, a bérlő a bérletet úgy, miként a bérbeadónak késedelme esetében (1483. §), rögtöni hatállyal felmondhatja.
Ha a bérlő e jogával él, a dolog visszaadásával járó költség, lakásbérlet esetében különösen a kiköltözés költsége, a bérbeadót terheli.
1488. § Ha a bérbeadó a dolog hiánymentességéért jótállott vagy a hiányt a bérlő előtt csalárdul elhallgatta, vagy ha a hiány a bérbeadót terhelő teljesítési kötelességnek oly megsértéséből ered, amely az ő terhére róható, vagy ha a bérbeadó a hiány elhárításával az ő terhére róható késedelemben van: a bérlő a szavatossági hiány alapján nemteljesítés miatt kártérítést követelhet.
A bérlő a hiány elhárítását vagy a felmondás hatályossá válását megelőző időre nemteljesítés miatt kártérítést követelhet akkor is, ha a hiányt maga hárította el vagy rögtöni hatállyal felmondott. Ha a bérlő a bérbeadótól követeli a hiány elhárítását, ez a követelés nem áll útjában annak, hogy a bérlő, ha a bérbeadó a hiány elhárításával késlekedik, a nemteljesítés miatt járó kártérítés követelésére térjen át.
1489. § Ha a bérlő a bérelt dolog hiányosságát a szerződés megkötésekor ismerte, őt a bérbeadó szavatosságán alapuló jogok nem illetik meg, hacsak a bérbeadó a hiány elhárítására kötelezettséget nem vállalt.
Oly hiány miatt, amely a bérlő előtt az ő súlyos gondatlansága következtében maradt ismeretlen, a bérbeadó csak akkor szavatol, ha kikötött tulajdonság hiányzik, vagy ha a bérbeadó a dolog hibátlanságáért jótállott vagy a hibát a bérlő előtt csalárdul elhallgatta.
1490. § Ha a bérlő a bérelt dolog hiányosságát a szerződés megkötése után felismerve a hiányos dolgot használatba veszi, a bérbeadó szavatosságán alapuló jogokat csak akkor érvényesítheti, ha azokat a használatba vételkor fenntartotta.
1491. § Ha lakás vagy emberi tartózkodás céljára szolgáló más helyiség olyan állapotban van, hogy használata az egészséget jelentékenyen veszélyezteti, bérlője tekintet nélkül arra, hogy ezt a szerződés megkötésekor tudta-e, a bérletet bármikor rögtöni hatállyal felmondhatja. E jogról lemondani nem lehet.
1492. § Ha a bérlő a bérelt dolog szerződésszerű használatától harmadik személynek a dologra vonatkozó joga folytán egészen vagy részben elesik, a bérbeadó szavatosságára megállapított szabályokat (1485-1489. §) kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a bérlő minden további előfeltétel (1488. § 1. bekezdése) nélkül követelhet nemteljesítés miatt kártérítést, és hogy a bérbeadó akkor is szavatol, ha a harmadik személy joga a bérlő előtt az ő súlyos gondatlansága következtében maradt ismeretlen.
1493. § A bérbeadó szavatosságát kizáró vagy korlátozó kikötés hatálytalan, ha a bérbeadó a bérbeadott dolog hiányosságát vagy harmadik személynek a dologra vonatkozó jogát a bérlő előtt csalárdul elhallgatta.
1494. § A bérelt dolognak a bérlet ideje alatt mutatkozó hiányosságáról a bérlő köteles a bérbeadót haladéktalanul értesíteni. Ugyanily értesítési kötelesség terheli a bérlőt azokban az esetekben, amelyekben a haszonélvező a tulajdonost értesíteni köteles.
Az értesítés elmulasztása esetében a bérlő köteles a bérbeadónak ebből eredő kárát megtéríteni. Amennyiben a bérbeadó e mulasztás miatt nem gondoskodhatott a hiánynak vagy a használat egyéb akadályának elhárításáról, a bérlő a bérfizetés alól nem mentesül, előzetes felhívás és határidő kitűzése, nélkül a bérletet az egészség jelentékeny veszélyeztetésének esetén kívül (1491. §) fel nem mondhatja és nemteljesítés miatt kártérítést nem követelhet.
1495. § A bérlő köteles megengedni a bérbeadónak, hogy a halaszthatatlanul szükséges javításokat és óvóintézkedéseket megtegye.
Ha ily javítás vagy óvóintézkedés a használat elvonásával vagy akadályozásával jár, a bérlőnek ezen az alapon érvényesíthető jogai fennmaradnak.
1496. § A bérbeadott dolog terheit a bérbeadó viseli.
1497. § A bérlő követelheti a bérbeadótól a dologra fordított szükséges költségének megtérítését; állat bérlője azonban az etetés költségét maga viseli. Hogy, mennyiben követelheti a bérlő a bérbeadótól a dologra fordított egyéb költségének megtérítését, azt a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni.
Ha bérlő a dolgot kötelezettség nélkül szerelvénnyel látta el, a szerelvényt elviheti.
1498. § A bérlőnek nem szabad a dolgot másként, mint szerződésszerűen használnia és használatában a rendes gazda gondosságával kell eljárnia.
A bérlő nem felel a dolog oly rosszabbodásáért vagy változásáért, amelyet a szerződésszerű használat idéz elő.
1499. § Amennyiben szerződés vagy helyi szokás nem tiltja, a bérlő a bérelt dolgot egészen vagy részben albérbe adhatja vagy használatát más címen harmadik személynek átengedheti, feltéve hogy ezzel a használat a bérbeadó sérelmére meg nem változik.
A használat átengedése esetében a bérlő a bérbeadó irányában felelős a harmadik személynek a dolog használata körüli vétkességéért.
1500. § Szerződésellenes használat esetében a bérbeadó a bérlőtől, és ha a sérelem oly harmadik személytől ered, akinek a bérlő a dolog használatát átengedte, közvetlenül ettől is, a sérelmes használat abbanhagyását követelheti.
1501. § A bért ellenkező megállapodás és helyi szokás hiányában a bérleti idő elteltével, ha pedig bizonyos időszakok szerint határozták meg, egy-egy ily időszak elteltével kell fizetni.
Ingatlanok bérét, hacsak rövidebb időszakok szerint nem határozták meg, évnegyedenkint utólag, a következő évnegyednek első köznapján kell fizetni. A bérévnegyedek február, május, augusztus és november hónap első napjával kezdődnek.
1502. § A bérlőt nem mentesíti a bérfizetés kötelezettségétől az, hogy személyében rejlő okból a bérelt dolgot nem használhatja; a bérbe azonban be kell tudni azt, amit a bérbeadó a nemhasználás következtében költségben megtakarít.
A bérbeadó arra az időre, amely alatt a bérlő által nem használt dolgot maga használja vagy másnak engedi át használatra, a bérlőtől bért nem követelhet.
1503. § Ingatlan bérbeadóját a már eltelt bérleti időre, a folyó bérévnegyedre és az ezt követő félévre járó bérkövetelésének és járulékainak biztosítására törvényes zálogjog illeti azokon az ingó dolgokon, amelyeket a bérlő vagy vele együtt lakó házastársa vagy gyermeke vagy részükre más a bérlemény szerződésszerű használatának céljából a bérlemény területére hozott.
A törvényes zálogjog nem terjed ki oly dolgokra, amelyek végrehajtás alá nem vonhatók vagy amelyek tiltott úton jutottak birtokosuk kezéhez.
1504. § A törvényes zálogjog csak addig áll fenn, amíg az ingók annak az ingatlannak területén vannak, amely egészen vagy részben a bérlet tárgya.
A bérbeadó megtilthatja a törvényes zálogjogával terhelt ingók elvitelét, kivéve ha az elvitel a bérlő üzletének rendes folytatásával jár vagy a közönséges életviszonyoknak megfelel, vagy ha az ott maradó ingók a bérbeadó követelésének fedezésére nyilvánvalóan elegendők.
A bérbeadó a jogos tilalma ellenére megkísérelt elvitelt önhatalommal meggátolhatja s a bérlő kiköltözése esetében az ingókat birtokba veheti.
1505. § Ha a bérbeadónak joga volt az elvitelt megtiltani, követelheti, hogy a bérlő szállítsa vissza a bérlemény területére azokat az ingókat, amelyeket a bérbeadó tudtán kívül vagy tilalma ellenére vittek el onnan.
Ezt a követelést a bérbeadó a dolognak oly harmadik birtokosa ellen is érvényesítheti, aki a dolog birtokát az elvitel jogosulatlanságáról tudva vagy ingyenesen szerezte.
A visszaszállítással a bérbeadó törvényes zálogjoga ismét feléled.
1506. § A bérlő megszüntetheti a bérbeadó törvényes zálogjogát egyes ingó dolog tekintetében azzal, hogy annak értéke erejéig, valamennyi ingó dolog tekintetében azzal, hogy a törvényes zálogjoggal biztosított egész követelés erejéig más dologi biztosítékot ad.
1507. § A bérbeadó törvényes zálogjogát legfeljebb félévi bér erejéig érvényesítheti a bérlőnek oly hitelezőjével szemben, aki a törvényes zálogjoggal terhelt ingókat végrehajtás alá vonja, továbbá a bérlő csődjében vagy a kérelmére megindított csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban.
A bérbeadó törvényes zálogjoga nem csorbul azzal, hogy a lefoglalt dolgot a végrehajtási eljárás során a bérlemény területéről más helyre átszállítják, ha a bérbeadó a követelését a végrehajtási eljárás szabályainak megfelelően bejelenti.
1508. § Az ingatlan bérbeadóját megillető törvényes zálogjog az albérbeadót is megilleti az albérlővel szemben.
A főbérbeadó törvényes zálogjoga a főbérlőnek az albérlő ellen fennálló bérkövetelésére is kiterjed; az albérlő azonban a folyó bért mindaddig hatályosan fizetheti a főbérlő kezéhez, amíg a főbérbeadó őt ettől el nem tiltja.
Az eltiltás után a főbérbeadó a főbérlőnek az albérlővel szemben fennálló törvényes zálogjogát gyakorolhatja. A főbérlő lemondása e zálogjogról vagy a főbérlő és az albérlő között létrejött oly megállapodás, amely e zálogjogot kizárja vagy korlátozza, a főbérbeadóval szemben hatálytalan.
A főbérlő rendelkezése a jövőre járó albérleti bérről és a főbérlő kezéhez az ilyen bérre teljesített fizetés a főbérbeadóval szemben csak annyiban hatályos, amennyiben nem terjed későbbi időre, mint az eltiltás idejében folyó és a reá következő bérévnegyedre. Csak ugyanily korlátok között számíthatja be a főbérbeadónak az albérlő a főbérlő ellen fennálló ellenköveteléseit, és csak ugyanazoknak a szabályoknak megfelelő alkalmazásával, amelyek szerint az adós az engedményessel szemben beszámíthatja az engedményező ellen fennálló ellenkövetelését (1230. §).
1509. § A bérbeadó időelőtt rögtöni hatállyal felmondhatja a bérletet:
1. ha a bérlő vagy az, akinek a bérlő a használatot átengedte, a bérelt dolgot a bérbeadó érdekeinek jelentékeny sérelmével megintése után is szerződésellenesen használja, különösen: rongálja vagy elhanyagolja vagy jogosulatlanul harmadik személynek engedi át használatra;
2. ha a bérlő bérfizetési kötelezettségének teljesítésével késedelembe esik.
A 2. pont alapján felmondásnak csak akkor van helye, ha a bérbeadó a bérhátralék megfizetésére a bérlőnek a mulasztás következményére figyelmeztetéssel ingatlan bérlete esetében legalább tizenöt napi, ingó dolog vagy jog bérlete esetében legalább három napi határidőt tűzött ki és a határidő eredménytelenül eltelt. Felmondásnak nincs helye, ha a bérlő a bérbeadót a felmondás előtt kielégíti. A felmondás hatálytalan, ha a bérlőnek a bértartozással felérő és beszámításra alkalmas ellenkövetelése van és a bérlő a felmondás után a bérbeadónak haladéktalanul kijelenti, hogy beszámítási jogával él.
1510. § Ha a bérfizetéssel késedelmes bérlő a bérelt dolog átvételével is késedelemben van vagy a dolog használatát a bérleti idő lejárta előtt abbanhagyja, a bérbeadó a bérlet felmondása helyett a bérlőnek megfelelő figyelmeztetése után a dolgot a meghatározott bérleti idő még hátralevő részére a bérlő rovására másnak adhatja bérbe.
Az új bérbeadásnál a bérbeadónak, amennyire lehet, a késedelmes bérlő érdekére is tekintettel kell lennie. Ha csak kisebb bért lehetett elérni, mint amennyit a késedelmes bérlő volt köteles fizetni, a késedelmes bérlő felelős a különbözetért, viszont őt illeti az esetleges többlet.
1511. § A bérlet megszűnik annak az időnek elteltével, amelyre kötötték.
A bérletet bármelyik fél felmondhatja, ha időtartamát nem határozták meg, ingatlan tekintetében pedig, ha az időtartamot okiratba nem foglalták.
1512. § Ha nincs helye rögtöni hatályú felmondásnak és szerződés vagy helyi szokás mást nem rendel, fel lehet mondani:
napi bér kikötésével kötött bérletet bármikor egyik napról a másikra;
ingó dolog vagy jog bérletét, ha heti vagy hosszabb időszakok szerint meghatározott bért kötöttek ki, bármikor a felmondást követő harmadik napra;
ingatlan bérletét, ha heti bért kötöttek ki, a hét végére, legkésőbb a hét első köznapján; ha havi bért kötöttek ki, a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napján; ha hosszabb időszakok szerint meghatározott bért kötöttek ki, az évnegyed végére, legkésőbb az évnegyed tizenötödik napján.
Azokban az esetekben, amelyekben a bérlet a törvényes felmondási idő megtartásával időelőtt felmondható, ingó dolog vagy jog bérletét a felmondást követő harmadik napra bármikor, ingatlan bérletét az évnegyed végére, legkésőbb az évnegyed tizenötödik napján lehet felmondani.
A heteket és hónapokat naptár szerint, az évnegyedeket február, május, augusztus és november hónap első napjával kezdve kell számítani.
1513. § Harminckét évnél hosszabb időre kötött bérletet harminckét év eltelte után bármelyik fél felmondhat a törvényes felmondási idő megtartásával.
Oly bérletet, amely a bérbeadó vagy a bérlő élettartamára szól, az 1. bekezdés alapján nem lehet felmondani.
1514. § A bérlő halála esetében örökösei a törvényes felmondási idő megtartásával felmondhatják a bérletet, ha a szerződés tartalma vagy a helyi szokás szerint a bérelt dolgot a bérbeadó beleegyezése nélkül albérbe adni nem szabad s a bérbeadó a beleegyezést alapos ok nélkül megtagadja.
1515. § Ha a bérlő a szerződésben meghatározott bérleti idő eltelte után a dolog használatát folytatja, a bérletet határozatlan időre meghosszabbítottnak kell tekinteni, hacsak a bérlő vagy a bérbeadó tizenöt nap alatt ellenkező szándékát a másik félnek ki nem jelenti. Ezt a határidőt a bérlőre nézve a használat folytatásának kezdetétől, a bérbeadóra nézve a használat folytatásáról szerzett értesülésétől kell számítani.
1516. § A bérlet megszűnte után a bérlő köteles a bérelt dolgot a bérbeadónak visszaadni. Azon az alapon, hogy a dolog a sajátja, a visszaadást csak abban az esetben tagadhatja meg, ha ő, vagy jogelődje a tulajdont a bérleti szerződés megkötése után a bérbeadótól szerezte.
1517. § Ingatlan bérlőjét a bérbeadó ellen fennálló követelése alapján visszatartási jog nem illeti.
1518. § Ha a bérlő harmadik személynek engedte át a dolog használatát, a bérbeadó a bérlet megszűnte után a harmadiktól is visszakövetelheti a dolgot.
Ha ingatlant határozott időre arra a célra adtak bérbe, hogy a bérlő azt albérbeadással a maga javára értékesítse, a bérletnek időelőtti megszűnése esetében az albérlet fennmarad és felmondására azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, amelyek arra az esetre állanak, ha a haszonélvező az ingatlant a haszonélvezet tartamát meghaladó időre adta bérbe.
1519. § Ha a bérlő a bérlet megszűnte után nem adja vissza a dolgot, a bérbeadó a visszatartás idejére kártérítésül a megállapított bért, továbbá az ezt meghaladó kárának megtérítését is követelheti.
1520. § A bérbeadónak a dolog rosszabbodásából, átalakításából vagy megváltozásából eredő követelései, valamint a bérlőnek a költekezés megtérítésére és a szerelvény elvitelére irányuló követelései hat hónap alatt évülnek el.
Ez az elévülési idő a bérbeadó követelései tekintetében akkor kezdődik, amikor ő a dolgot visszakapja, a bérlő követelései tekintetében pedig a bérlet megszűntekor.
1521. § Ingatlan bérletét a bérbeadó beleegyezésével a telekkönyvbe be lehet jegyezni. Bejegyzésnek nincs helye, ha a szerződésben kikötötték, hogy a bérlet az ingatlan elidegenítése esetében megszűnik vagy a bérbeadó részéről felmondható.
A bejegyzés a tulajdonváltozás esetére megállapított jogkövetkezményeken felül egyúttal biztosítéki jelzálogjogot alapít meg azokra a követelésekre nézve, amelyek a bérlőt az ingatlanra fordított költség fejében vagy a bérlet időelőtti megszűnése esetében kártérítés címén a bérbeadó ellen megilletik.
1522. § Ha a bérbeadó a bérbeadott ingatlant a bérlő használatába bocsátása vagy a bérlet telekkönyvi bejegyzése után elidegeníti, a tulajdonváltozás időpontjától kezdve az új tulajdonos lép a bérleti szerződésen alapuló jogok és kötelezettségek tekintetében a bérbeadó helyébe. Őt terheli különösen az a kötelezettség, hogy az ingatlant a kikötött bér fejében a bérlőnek szerződésszerű használatra átengedje és ily használatra alkalmas állapotban fenntartsa.
A bérleti szerződésnek oly kikötése, amely a bérlet tartamát a törvényes felmondási időn túl terjedő időre állapítja meg vagy a törvényesnél szigorúbb kötelezettséget ró a bérbeadóra, az új tulajdonosra nem kötelező, hacsak a tulajdonváltozás jogalapjául szolgáló szerződés megkötésekor tudomása nem volt róla vagy a kikötés ugyanakkor a telekkönyvből ki nem tűnt.
1523. § Minden olyan kötelezettség, amely a bérleti szerződés alapján a bérbeadót a bérlő irányában terheli, átszáll az ingatlan új tulajdonosára, ha teljesítésüket ez a bérbeadóval szemben elvállalta; az óvadék visszaadásának kötelezettsége már akkor is átszáll, ha az új tulajdonos a bérlő óvadékát a bérbeadótól átvette.
1524. § A bérbeadó készfizető kezesként felel a bérlőnek azért, hogy az ingatlan új tulajdonosa a reá átszállóit kötelezettségeket a bérlővel szemben teljesíteni fogja.
E felelőssége a jövőre szóló kötelezettségek tekintetében megszűnik, ha a bérlő a tulajdonváltozásról szerzett értesülése után a bérletet az első alkalommal, amikor teheti, fel nem mondja.
1525. § Az ingatlan új tulajdonosa a bérletet, amennyiben kikötött időtartama reá nem kötelező, a törvényes felmondási idő megtartásával időelőtt felmondhatja. Ugyanezt teheti, ha a bérleti szerződésnek a tulajdonváltozáskor hatályban levő és a törvény értelmében egyébként kötelező feltételei reá nézve jelentékenyen terhesebbek, mint amelyekről a tulajdonváltozás jogalapjául szolgáló szerződés megkötésekor tudott vagy a telekkönyvből tudomást szerezhetett.
A bérlő hasonló módon felmondhatja a bérletet időelőtt, ha az új tulajdonos a bérleti szerződésnek azokat a kikötéseit, amelyek a törvény értelmében reá nem kötelezők, önként el nem fogadja. A bérlő a nyilatkozásra megfelelő határidőt szabhat.
1526. § A bérbeadónak a tulajdonváltozás előtt tett oly rendelkezése, amely a tulajdonváltozás utáni időre járó bérre vonatkozik, különösen a bérkövetelésnek engedményezése az ingatlan új tulajdonosával szemben is hatályos, ha a rendelkezésről a tulajdonváltozás jogalapjául szolgáló szerződés megkötésekor tudomása volt; ellenkező esetben csak annyiban hatályos, amennyiben nem vonatkozik későbbi bérre, mint amely a tulajdonváltozás idejében folyó és a reá következő bérévnegyedre jár.
1527. § A tulajdonváltozás utáni időre a bérbeadó kezéhez teljesített bérfizetés az ingatlan új tulajdonosával szemben hatálytalan, ha a bérlőnek a fizetéskor a tulajdonváltozásról tudomása volt; ellenkező esetben annyiban hatályos, amennyiben a kifizetett bér nem jár későbbi időre, mint arra a bérévnegyedre, amelyben a bérlő a tulajdonváltozásról értesül és a reá következőre. Ugyanez áll megfelelően, ha a bérlő a tulajdonváltozás utáni időre járó bér tekintetében a bérbeadóval más jogügyletet létesít.
Amennyiben a bérlő az 1. bekezdéshez képest az új tulajdonossal szemben a bérbeadó kezéhez teljesített bérfizetésre hivatkozhatik, annyiban a bérbeadó ellen fennálló és annak beszámítható ellenköveteléseit az új tulajdonosnak is beszámíthatja azoknak a szabályoknak megfelelő alkalmazásával, amelyek szerint az adós az engedményessel szemben beszámíthatja az engedményező ellen fennálló ellenkövetelését (1230. §).
1528. § A bérbeadott ingatlan elidegenítésének esetére megállapított szabályok (1522-1527. §) megfelelően állanak, ha a bérbeadó a bérbeadott ingatlant harmadik személynek építményi, haszonélvezeti vagy más oly jogával terheli, amelynek gyakorlása az ingatlannak szerződésszerű használatát kizárja. Ha a bérbeadó az ingatlant a bérlő használatába bocsátása vagy a bérlet telekkönyvi bejegyzése után telki szolgalommal vagy más oly joggal terheli, amelynek gyakorlása a bérlőt az ingatlan szerződésszerű használatában csak korlátozná, a jogosult harmadik személy annyiban, amennyiben ez a korlátozás beállana, jogának gyakorlásától a bérlővel szemben tartózkodni köteles, ha jogának szerzésekor a bérleti szerződésről tudomása volt vagy az a telekkönyvből kitűnt.
1529. § A telekkönyvben bejegyzett bérlet végrehajtás esetében is fennmarad, ha jelzálogos követelés a rangsorban meg nem előzi, vagy ha a bérlet fenntartásával árverés alá bocsátott ingatlan vételárából a megelőző jelzálogos követelések kikerülnek.
A bérbeadó ellen nyitott csőd, továbbá az ingatlannak a tömeggondnok által szabadkézből vagy árverésen eladása a telekkönyvben bejegyzett bérletet nem érinti. Ha az árverési kérelemhez jelzálogos hitelező is csatlakozik, az 1. bekezdés szabálya áll.
1530. § Ha a bérlet nincs a telekkönyvben bejegyezve, de a bérbeadó az ingatlant már a bérlő használatába bocsátotta, az ingatlan végrehajtási árverése esetében a vevő az árverés jogerőre emelkedése után a bérletet a törvényes felmondási idő megtartásával felmondhatja. Ugyanezt teheti, ha az ingatlant a bejegyzett bérlet fenntartása nélkül árverezték el.
Ha a vevő a bérletet az első alkalommal, amikor teheti, fel nem mondja, a bérlővel szemben oly tekintet alá esik, mintha az ingatlant szabad kézből szerezte volna. A bérletnek a felmondás alapján bekövetkező megszűntéig terjedő időre a vevő a tulajdonváltozás egyéb eseteinek megfelelően lép a bérbeadó helyébe.
A bérbeadó ellen nyitott csődben az ingatlannak a tömeggondnok által szabadkézből vagy árverésen eladása a telekkönyvben be nem jegyzett bérlet tekintetében ugyanolyan hatású, mint a végrehajtási árverés.
1531. § Ha a bérlet tulajdonváltozás esetében a kikötött idő előtt megszűnik, a bérlő a bérbeadótól ebből eredő kárának megtérítését követelheti s e követelését a bérbeadó csődjében vagy az ellene indított csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban is érvényesítheti.
1532. § Az ingatlan bérletére megállapított szabályok lakás és egyéb helyiség bérletére is állanak.
1533. § Haszonbérleti szerződéssel a haszonbérbeadó meghatározott gyümölcsöző dolog vagy jog időleges haszonvételének átengedésére, a haszonbérlő meghatározott pénzbeli vagy más ellenértéknek - haszonbérnek - fizetésére kötelezi magát.
Oly gyümölcsökre, amelyeket a rendes gazdálkodás szabályai szerint hozadéknak nem lehet tekinteni, a haszonbérlő joga nem terjed ki.
A haszonbér a haszonbérelt tárgy gyümölcseinek meghatározott hányadrészében is állhat (feles haszonbérlet).
A haszonbérletre, amennyiben a törvény mást nem rendel, a bérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1534. § Ötven kataszteri holdnál nagyobb ingatlanra vonatkozó haszonbérleti szerződés érvényességéhez okirat szükséges.
1535. § A haszonbérelt dolgon a rendes fenntartás körébe eső javítások, mezőgazdasági ingatlanon különösen az utak, árkok, töltések, sövények, kerítések és vízvezetékek jókarbantartása, továbbá a lakóházak és a gazdasági épületek rendes tatarozása a haszonbérlőt, ellenben a rendkívüli javítások és a nagyobb helyreállítások a haszonbérbeadót terhelik.
1536. § Mezőgazdasági ingatlan haszonbérlője köteles az ingatlanon rendeltetésének megfelelő rendes gazdálkodást folytatni és különösen arról gondoskodni, hogy a földek termőképessége állandóan fennmaradjon. Az ingatlan rendeltetésén oly változtatást, amely a gazdálkodás módjára a haszonbérleti időn túl is kihatna, csak a haszonbérbeadó beleegyezésével szabad tennie.
1537. § A haszonbérlőnek nem szabad a haszonbérlet tárgyát vagy ennek valamely részét alhaszonbérbe adnia vagy haszonvételét más címen harmadik személynek átengednie, hacsak a haszonbérbeadó bele nem egyezik.
A haszonbérlő halála esetében örökösei a törvényes felmondási idő megtartásával felmondhatják a haszonbérletet.
1538. § Ingatlan haszonbérét ellenkező megállapodás és helyi szokás hiányában félévenkint utólag, a következő félévnek első köznapján kell fizetni.
A bérfélévek május és november hónap első napjával kezdődnek.
1539. § Ingatlan haszonbérbeadóját a már eltelt haszonbérleti időre, a folyó bérfélévre s az ezt követő évre járó haszonbérkövetelésének és járulékainak biztosítására törvényes zálogjog illeti az ingatlan gyümölcsein és azokon az ingó dolgokon, amelyeket a haszonbérlő, házastársa vagy gyermeke vagy részükre más a gazdálkodás vagy az iparűzés céljára a haszonbérlemény területére hozott vagy a gazdálkodás vagy az iparűzés körében ott előállított.
A törvényes zálogjog nem terjed ki oly dolgokra, amelyek végrehajtás alá nem vonhatók vagy amelyek tiltott úton jutottak birtokosuk kezéhez.
A haszonbérbeadó törvényes zálogjogát legfeljebb egy évi, s ha mezőgazdasági ingatlan a haszonbérlet tárgya, legfeljebb két évi haszonbér erejéig érvényesítheti a haszonbérlőnek oly hitelezőjével szemben, aki a törvényes zálogjoggal terhelt ingókat végrehajtás alá vonja, úgyszintén a haszonbérlő csődjében vagy a kérelmére megindított csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban.
1540. § Ha a haszonbérbe adott mezőgazdasági ingatlan oly elemi csapás vagy más rendkívüli esemény következtében, amelytől a haszonbérlő meg nem óvhatta és amely ellen nem biztosíttathatta magát, félannyi termést sem hoz, mint amennyi rajta átlag teremni szokott, az arra az évre eső haszonbérből a haszonbérlő elengedést követelhet annyiban, amennyiben a méltányosságnak megfelel.
A haszonbérlő nem követelhet bérelengedést, ha kárát az előbbi béréveknek az átlagosnál bővebb termése fedezi.
Ha a következő bérévekben az ingatlan az átlagosnál bővebb termést hoz, az elengedett bérkövetelés a többlet értéke erejéig feléled.
Feles haszonbérlet esetében bérelengedést követelni nem lehet.
1541. § Ha a haszonbérlő elemi csapás vagy más rendkívüli esemény miatt bérelengedésre tart számot, köteles erről a haszonbérbeadót a termés betakarítása, előtt értesíteni. A haszonbérlő az értesítés elmulasztásával az elengedéshez való jogát elveszti.
A bérelengedés iránt támasztható követelés a bérév végétől számított hat hónap alatt elévül.
1542. § Ha nincs helye rögtöni hatályú felmondásnak, mezőgazdasági ingatlannak határozatlan időre szóló haszonbérletét csak a folyó gazdasági év végére, más ingatlanét vagy jogét csak a folyó bérév végére lehet felmondani, legkésőbb az év vége előtt hat hónappal.
Ugyane szabályok állanak a haszonbérlet felmondására azokban az esetekben, amelyekben a haszonbérlet a törvényes felmondási idő megtartásával idő előtt felmondható.
A gazdasági évet ellenkező helyi szokás hiányában november hónap első napjától kell számítani.
1543. § Ha mezőgazdasági ingatlan haszonbérlete rögtöni hatályú felmondás következtében a folyó gazdasági év vége előtt szűnik meg, a haszonbérbeadót a folyó gazdasági évre eső haszonbér csak abban az arányban illeti, amelyben a haszonbérlő a hasznokban részesül, számításba véve a hibájából nem szedett hasznokat is.
1544. § Ha ingatlant felszereléssel együtt adnak haszonbérbe, a felszereléshez tartozó tárgyak fenntartásáról a haszonbérlőnek kell gondoskodnia.
Azokat a tárgyakat, amelyek a haszonbérlő hibáján kívül elpusztultak, a haszonbérbeadó köteles pótolni; ha azonban a felszereléshez állatok tartoznak, az állatállományban időnkint beálló közönséges fogyást a haszonbérlő az állatok szaporulatából pótolni köteles.
1545. § Ha a haszonbérlő a felszerelést becsértékben és azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy a haszonbérlet megszűntével becsértékben szolgáltatja vissza, a felszereléshez tartozó tárgyakkal a rendes gazdálkodás korlátai között rendelkezhetik, de véletlen elpusztulásuk vagy rosszabbodásuk veszélyét is ő viseli.
A haszonbérlő a felszerelést a rendes gazdálkodás szabályai szerint abban a karban köteles fenntartani, amelyben átvette. Az újonnan beszerzett tárgyak a haszonbérbeadó tulajdonává válnak, mihelyt azokat a bérlő a felszerelési tárgyak közé felvette.
1546. § A haszonbérlő a felszerelést, amelyet becsértékben visszaszolgáltatás kötelezettségével vett át, a haszonbérlet megszűntével akkori állapotában köteles a haszonbérbeadónak visszaszolgáltatni.
A haszonbérbeadó visszautasíthatja a haszonbérlő által beszerzett azokat a felszerelési tárgyakat, amelyek a rendes gazdálkodás szabályai szerint feleslegesek vagy túlértékesek. A visszautasítással e tárgyak tulajdona a haszonbérlőre száll át.
Ha a visszaadott tárgyak becsértéke az átvett tárgyak becsértékénél kisebb, a különbözetet a haszonbérlő a haszonbérbeadónak, ha nagyobb, a haszonbérbeadó a haszonbérlőnek köteles megtéríteni.
1547. § Mezőgazdasági ingatlan haszonbérlője a haszonbérlet megszűntével az ingatlant abban az állapotban és akként megművelve köteles a haszonbérbeadónak visszaszolgáltatni, amint azt a rendes gazdálkodás megkívánja.
1548. § Mezőgazdasági jószág haszonbérlője köteles a haszonbérlet végén a gazdasági terményekből annyit hagyni a jószágon, amennyi a gazdaság folytatásához szükséges addig az ideig, amíg a jószágból előreláthatóan ismét lehet efféle terményeket nyerni. Ha a haszonbérlő a haszonbérlet kezdetén ily terményeket egyáltalában nem vagy csak kisebb mennyiségben vagy rosszabb minőségben vett át, a bérbeadótól követelheti, hogy a jószágon hagyott termények értékét vagy értéktöbbletét térítse meg.
A jószágon nyert trágyát a haszonbérlőnek a jószágról eltávolítania nem szabad, a haszonbérlet végén meglévőt pedig megtérítés nélkül köteles otthagyni.
1549. § Ha a haszonbérlő a haszonbérlet megszűnte után nem adja vissza annak tárgyát, a haszonbérbeadó a visszatartás idejére kártérítésül a megállapított haszonbért követelheti abban az arányban, amelyben a visszatartás ideje alatt szedhető hasznok értéke az egész évi hasznok értékéhez áll. A haszonbérbeadó az ezt meghaladó kárának megtérítését is követelheti.
1550. § Szolgálati szerződéssel az egyik fél - a munkavállaló - másnak háztartása, gazdasága, üzlete vagy egyéb vállalata vagy keresőfoglalkozása körében szolgálatok teljesítésére, a másik fél - a munkaadó - meghatározott ellenérték - munkabér - fizetésére kötelezi magát.
Oly szerződés, amellyel valaki ellenérték fejében másnemű szolgálatok teljesítésére kötelezi magát, csak akkor esik a szolgálati szerződés szabályai alá, ha a felek ily szándékkal kötötték. E szándék mellett szól a vélelem, ha a munkabért idő szerint határozták meg.
Munkabér külön kikötés nélkül is jár, ha a körülmények szerint nem lehet feltenni, hogy a munkavállaló a szolgálatokra díjtalanul vállalkozott.
A munkabér mennyisége, ha sem megállapodás, sem hatósági díjszabás nem határozza meg, a helyi szokás szerint igazodik.
1551. § A szolgálatokat kétség esetében személyesen kell teljesíteni.
A szolgálatokhoz való jogot kétség esetében nem lehet átruházni.
1552. § A munkabért ellenkező megállapodás és helyi szokás hiányában a szolgálatok teljesítése után kell fizetni, ha pedig bizonyos időszakok szerint, különösen napok, hetek vagy hónapok szerint határozták meg, egy-egy ily időszak elteltével, az évi fizetéssel alkalmazottakét utólagos havi részletekben. Mindenesetre lejár a munkabér a szolgálati viszony megszűntével, amennyiben nem nyereségrészesedésben áll.
Ha oly szolgálat bérét, amely a munkavállaló munkásságát egészen vagy túlnyomóan elfoglalja, a munkaeredmény szerint határozták meg, a munkavállaló a munka előrehaladásához képest időnkint megfelelő bérelőleget követelhet. Ily bérelőleget követelhet a munkavállaló egyéb esetben is, ha tekintettel szorult helyzetére a méltányosság megkívánja.
1553. § Ha a munkabért a munkaeredmény szerint határozták meg, a tényleg elért eredményen felül azt az elmaradt eredményt is a munkavállaló javára kell számítani, amelynek elérését a munkaadó hibája vagy az ő személyében vagy érdekkörében beállott körülmény hiúsította meg. Ez áll különösen, ha a munkaadó a munkavállalót kellő munkával el nem látta, vagy ha a kellő munkaeredmény elérését a munkaadó részéről szolgáltatott anyagnak vagy munkaeszközöknek hiányossága vagy a munkaadó utasításának helytelensége gátolta.
Ily esetben azonban a munkabérbe be kell tudni azt, amit a munkavállaló a munkát akadályozó körülmény következtében költségben megtakarít és amit felszabadult munkaerejének értékesítésével egyébként szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne.
1554. § Oly megállapodást, amely a munkavállalót arra kötelezi, hogy pénzben meghatározott munkabérének kiegyenlítésére másnemű ellenértéket fogadjon el, a munkavállaló hátrányára nem lehet érvényesíteni.
1555. § Amennyiben a munkabér a munkavállalónak vagy vele szemben törvénynél fogva eltartásra jogosult hozzátartozóinak életfenntartására szükséges, annyiban a munkavállaló munkabérkövetelésével szemben beszámításnak csak akkor van helye, ha az ellenkövetelés oly kár megtérítésére irányul, amelyet a munkavállaló a szolgálati szerződésből folyó kötelezettségei megsértésével a munkaadónak szándékosan okozott.
Csak ugyanily korlátok között gyakorolhat a munkaadó visszatartási jogot a munkavállalónak az előbbi bekezdésben említett célra szükséges megszolgált munkabérén.
1556. § Oly kikötés, amely szerint a munkavállaló a szolgálati szerződésből folyó kötelezettségének nemteljesítése vagy nem kellő teljesítése esetében megszolgált munkabérét egészen vagy részben elveszti, csak akkor érvényes, ha okiratba foglalták. E joghátrány nem éri a vétlen munkavállalót. Ha a bérvesztés a munkavállalót túlságosan sújtaná, azt a bíróság a kötbér módjára mérsékelheti.
A nemteljesítés vagy nem kellő teljesítés esetére kikötött egyéb hátrányos következmények sem érik a munkavállalót, ha vétlenségét bizonyítja.
1557. § Oly munkabért, amelyet nem pénzben, hanem másnemű szolgáltatásokban határoztak meg, a körülményekhez képest a munkavállaló szükségleteinek megfelelő időben és módon kell kiszolgáltatni.
1558. § Ha a munkavállaló a szolgálatokat egészen vagy részben harmadik személlyel (segédmunkással) végezteti és a munkaadó a munkavállaló és a segédmunkás között létesülő jogviszonyban bármiként, különösen a segédmunkásnak kiválasztása, munkakörének kijelölése vagy a felügyelet gyakorlása útján közreműködik, a munkaadó a segédmunkásnak a munkavállalótól járó munkabéréért készfizető kezesként felel.
1559. § A munkavállaló nem veszti el jogát a munkabérre azzal, ha a munkaadó a szolgálatok elfogadásával késlekedik, vagy ha a szolgálatok teljesítése oly véletlen eset következtében válik lehetetlenné, amely a munkaadó személyében vagy érdekkörében áll elő.
Ily esetben azonban a munkabérbe be kell tudni azt, amit a munkavállaló a szolgálatot akadályozó körülmény következtében költségben megtakarít és amit felszabadult munkaerejének értékesítésével egyébként szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne.
1560. § A munkavállaló nem veszti el jogát a munkabérre azzal, ha saját személyében beálló okból, de hibáján kívül, aránylag rövid időn át a szolgálat teljesítésében akadályozva van.
Ily esetben munkabérébe be kell tudni azt, amit a szolgálatot akadályozó körülmény következtében kárpótlásul máshonnan kap; magánintézettől visszterhes szerződés alapján kapott kárpótlást azonban csak abban az arányban, amelyben a munkaadó az intézetnek fizetett ellenértékhez a sajátjából hozzájárult.
1561. § Ha tartósan alkalmazott oly munkavállaló, aki a munkaadónál kap ellátást, a szolgálati viszony tartama alatt megbetegszik vagy balesetet szenved, gyógyításáról és ápolásáról harminc napig a munkaadó a saját költségén köteles gondoskodni. E kötelesség nem terheli a munkaadót, ha a munkavállaló szándékosan vagy súlyos gondatlanságból vagy erkölcstelen életmódjával okozta betegségét vagy balesetét.
Ha bármely munkavállaló a szolgálat következtében hibáján kívül betegszik meg vagy szenved balesetet, gyógyításáról és ápolásáról három hónapig köteles a munkaadó gondoskodni, és ha a munkavállaló ily betegség vagy baleset következtében meghal, temetése költségét is a munkaadó viseli.
Ez a szabály nem érinti munkaadónak más alapon, különösen vétkesség alapján fennálló felelősségét.
1562. § Amennyiben a munkavállaló gyógyításáról, ápolásáról vagy temetéséről törvénynél fogva munkásbiztosító pénztár vagy más közintézet gondoskodik, a munkaadó a gyógyítás, az ápolás és a temetés tekintetében törvénynél fogva őt terhelő kötelezettség alól mentesül.
Ha a munkavállalónak betegség vagy baleset okából visszterhes szerződés alapján magánintézet nyújt segélyt, e mentesülés csak abban az arányban áll be, amelyben a munkaadó az intézetnek fizetett ellenértékhez a sajátjából hozzájárult.
1563. § A munkaadó köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket és alkalmazni mindazokat az óvóeszközöket, amelyek köztapasztalat szerint szükségesek ahhoz, hogy a munkavállaló élete, testi épsége, egészsége és munkaereje a szolgálat teljesítésével járó veszélyek ellen, amennyire lehetséges, meg legyen védve.
Ha a szolgálatot a munkaadó helyiségében vagy az ő utasítása szerint vagy az ő felügyelete alatt kell végezni, a munkaadónak lehetőleg távol kell tartania mindent, ami a szolgálat körülményeinél fogva a munkavállaló erkölcsiségének vagy jóhírnevének ártalmára lehetne.
1564. § A munkaadónak nem szabad a munkavállalót oly munkára alkalmaznia, amelyről tudja vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy a munkavállaló erejét meghaladja, vagy ha a munkavállaló kiskorú, fejlődésére, ha pedig teherben levő nő, reá vagy méhmagzatára ártalmas.
1565. § A munkaadó köteles a munkavállalónak személyes ügyei ellátására, vallási kötelességei teljesítésére és állampolgári jogai gyakorlására megfelelő időt, pihenésre pedig naponkint legalább annyi időt engedni, amennyi egészségének és munkaerejének fenntartására szükséges.
1566. § A munkavállaló személyiségének védelme érdekében megállapított kötelességek (1563-1565. §) a munkaadót a segédmunkással (1558. §) szemben is terhelik.
1567. § Ha a munkavállaló annak következtében, mert a munkaadó nem teljesítette kötelességeit, személyében kárt szenved, a munkaadótól követelhető kártérítés módjára és terjedelmére a személy ellen elkövetett tiltott cselekményen alapuló kártérítés szabályai megfelelően irányadók.
Ha a munkaadó hibáján kívül mulasztotta el kötelessége teljesítését, kártérítési kötelezettsége nem terjed túl a méltányos kármegosztás (1149. §) korlátain.
1568. § A munkavállaló a munkabérének és személyiségének védelmét biztosító jogairól (1559-1567. §) előre le nem mondhat, sem előzetesen oly megállapodást nem létesíthet, amely e jogokat az ő hátrányára csorbítja.
1569. § Ha a munkabért a munkaeredmény szerint határozták meg, az előállított munkaeredmény megvizsgálására és elfogadására, valamint a munkaeredmény hiányossága alapján támasztható követelés elévülésére a vállalkozási szerződés idevágó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1570. § A szolgálati viszonyt bármelyik fél felmondhatja, ha tartama sem kifejezetten, sem a szolgálatok természete vagy célja által nincs meghatározva.
A felmondásra eltérő megállapodás és helyi szokás hiányában a következő szabályok (1571- 1573. §) állanak.
1571. § Fel lehet mondani:
napibérrel díjazott szolgálatot bármikor egyik napról a másikra;
hetibérrel díjazott szolgálatot a hét végére, legkésőbb a hét első köznapján;
havibérrel díjazott szolgálatot a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napján;
oly szolgálatot, amelyért hosszabb időszakok szerint meghatározott munkabér vagy évi fizetés jár, az évnegyed végére, legalább hat héttel előbb, és ha magasabb ismereteket feltételező szolgálatokról van szó, legalább három hónappal előbb.
A hetet, hónapot, évnegyedet naptár szerint kell számítani.
1572. § Aki nagyobb gazdasági, ipari vagy más vállalatnál rendes évi fizetéssel vezető állásban van alkalmazva, csak a gazdasági, üzleti vagy ügyviteli év végére, legalább egy évvel előbb mondhat fel és csak ugyanilyen felmondással bocsátható el.
1573. § Ha a munkabért nem időszakok szerint határozták meg, oly szolgálati viszonyt, amely a munkavállaló munkásságát egészen vagy túlnyomóan elfoglalja, tizenöt napra, más szolgálati viszonyt egyik napról a másikra bármikor fel lehet mondani.
1574. § Aki öt évnél hosszabb időre vagy valamely személy élettartamára kötelezte magát szolgálattételre, öt év eltelte után a szolgálati viszonyt a törvényes felmondási idő (1571-1573. §) megtartásával felmondhatja. E jogról nem lehet lemondani.
1575. § Ha a munkavállaló a szolgálati viszonyt a munkaadó tudtával a szerződésben meghatározott időn túl folytatja, a szolgálati viszonyt, hacsak a munkaadó azonnal ellent nem mond, határozatlan időre meghosszabbítottnak kell tekinteni.
Felmondás esetében a munkavállalót, ha a felmondási időn túl a munkaadó tudtával és ellenzése nélkül szolgálatot teljesít, e szolgálat mértékének megfelelő munkabér illeti.
1576. § Bármelyik fél rögtöni hatállyal felmondhatja a szolgálati viszonyt, ha érdekei jelentékenyen veszélyeztetve vannak azzal, hogy a másik fél nem tesz eleget a szerződésből folyó kötelezettségeinek.
A munkavállaló felmondhat ekként akkor is, ha a szolgálat folytatása erkölcsiségét vagy jóhírnevét veszélyezteti, vagy pedig életét, testi épségét, egészségét vagy munkaerejét oly veszéllyel fenyegeti, amelyet a szerződés megkötésekor egykönnyen nem láthatott előre.
Egyéb fontos okból bármelyik fél idő előtt felmondhatja a szolgálati viszonyt a törvényes felmondási idő megtartásával. Ily fontos oknak kell tekinteni azt is, ha a felmondó fél személyi vagy vagyoni viszonyai időközben hibáján kívül akként változtak meg, hogy a szolgálati viszony folytatása érdekeinek jelentékeny sérelmével járna.
1577. § Ha a szolgálati viszony rögtöni hatályú vagy időelőtti felmondás következtében megszűnik, a munkavállalót a munkabérnek a megszűnés időpontjáig járó arányos része illeti; ebből azonban, ha a felmondásra az ő hibája adott okot, le kell vonni annyit, amennyivel szolgálata a szolgálat viszony időelőtti megszűnése következtében a munkaadó számára kevesebbet ér.
1578. § Ha a rögtöni hatályú vagy időelőtti felmondásra a másik fél hibája adott okot, a felmondó fél a másik féltől a szolgálati viszony időelőtti megszűnéséből eredő kárának megtérítését követelheti. A munkavállaló ily esetben kár bizonyítása nélkül követelhet oly összeget, amely a törvényes felmondási időre eső munkabérnek megfelel, hacsak a munkaadó nem bizonyítja, hogy a kár kisebb.
Ha a munkaadó a saját személyi vagy vagyoni viszonyaiban beállott változás okából mond fel időelőtt, a munkavállaló végkielégítést követelhet, amelynek összegét méltányosság szerint kell meghatározni.
1579. § Felmondás után a munkaadó köteles alkalmazottjának megfelelő szabad időt engedni arra, hogy új szolgálatot vagy foglalkozást kereshessen; kilépésekor pedig, vagy ha az alkalmazott érdeke kívánja, már előbb is, az alkalmazás minőségét és tartamát tanúsító bizonyítványt köteles neki kívánatára kiszolgáltatni. A magaviselet és a szolgálati képesség tanúsítására a bizonyítványban csak akkor kell kiterjeszkedni, ha az alkalmazott kifejezetten kívánja.
1580. § Vállalkozási szerződéssel a vállalkozó meghatározott mű előállítására, a megrendelő meghatározott ellenérték - díj - fizetésére kötelezi magát.
A mű nemcsak dolog készítésében vagy átalakításában, hanem munkával elérhető más eredményben is állhat.
Díj külön kikötés nélkül is jár, ha a körülmények szerint nem lehet feltenni, hogy a vállalkozó a mű előállítására díjtalanul vállalkozott.
A díj mennyisége, ha sem megállapodás, sem hatósági díjszabás nem határozza meg, a helyi szokás szerint igazodik.
1581. § A vállalkozónak oly időben kell munkához fognia és akként kell a munkát folytatnia, hogy a mű a meghatározott időre, meghatározás hiányában pedig arra az időre készüljön el, amelyre azt rendes vállalkozó a fennforgó körülmények között elkészítheti.
Ha a kivitel késedelmes megkezdéséből vagy folytatásából nyilvánvaló, hogy a mű kellő időre nem fog elkészülni, a megrendelő megfelelő határidő kitűzésével (1155. § 3. bekezdése) már a mű előállítására rendelt idő eltelte előtt elállhat a szerződéstől.
A késedelem következményei nem érik a vállalkozót, ha a késedelmet oly körülmény okozza, amely a megrendelő személyében vagy érdekkörében áll elő.
1582. § A vállalkozónak úgy kell a művet előállítania, hogy a kikötött tulajdonságok meglegyenek benne és ne legyen olyan hibája, amely értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát elenyészted vagy csökkenti.
1583. § Ha oly körülmény jut a vállalkozó tudomására, amely a műnek kellő időre vagy kellő minőségben előállítását veszélyezteti, köteles a megrendelőt erről haladéktalanul értesíteni.
Ez áll különösen akkor, ha az anyag, amelyet a megrendelő adott, hiányosnak mutatkozik, vagy ha kitűnik, hogy a megrendelőnek a kivitel módjára adott utasítása helytelen.
1584. § Ha az előállított mű nem felel meg a kikötött vagy a törvényi kellékeknek (1582. §), a vállalkozó a megrendelő kívánatára köteles a hiányt kijavítással elhárítani, hacsak elhárítása aránytalan költséggel nem járna.
Ha a vállalkozó kötelezettségének teljesítésével késlekedik, a megrendelő a vállalkozó költségén maga gondoskodhatik a hiány elhárításáról.
E jogait a megrendelő már a mű előállítására rendelt idő eltelte előtt gyakorolhatja, ha a hiány az előállítás közben mutatkozik és nyilvánvaló, hogy amiatt a mű elkészülése után nem lesz elfogadható.
1585. § Ha a hiány elhárítása nem lehetséges, vagy ha elhárítását azért nem lehet követelni, mert aránytalan költséggel járna: a megrendelő a mű visszautasításával a szerződés felbontását vagy pedig a díj arányos leszállítását követelheti, csekélyebb hiány miatt azonban a felbontást csak akkor, ha különös érdeke kívánja.
Az előbbi bekezdésben meghatározott jogok akkor is megilletik a megrendelőt, ha a vállalkozó a mű kijavítását megtagadja vagy az e célra neki kitűzött megfelelő határidő alatt nem teljesíti, vagy ha a kijavítás a megrendelőre érdekét vesztette.
1586. § Ha a vállalkozó a mű hiánymentes előállításáért jótállóit, vagy ha a hiány a vállalkozót terhelő teljesítési kötelességnek az ő terhére róható megsértéséből ered, vagy ha a vállalkozó a hiány elhárításával az ő terhére róható késedelemben van: a megrendelő a mű hiányosságára tekintettel nemteljesítés miatt kártérítést követelhet vagy az előbbi §-ban meghatározott jogok valamelyikét gyakorolhatja. Ha a megrendelő a hiányos mű kijavítását kívánta vagy arról jogszerűen maga gondoskodott, ez nem áll útjában annak, hogy a hiány elhárítása előtti időre nemteljesítés miatt kártérítést követeljen.
1587. § Az előállított mű hiányossága miatt érvényesíthető követelések tekintetében, amennyiben a vállalkozási szerződés természetéből és szabályaiból más nem következik, azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, amelyek szerint az eladó a dolog hiánymentességéért szavatol, az elévülésre vonatkozó szabályokat azonban a következő eltérésekkel.
Az elévülés ideje építkezésre öt év, ingatlanon végzett egyéb munkára egy év, más esetekben hat hónap.
A hiány elhárítása iránt támasztható követelés elévülésével a megrendelőnek az a joga is elévül, hogy a magavégezte javítás költségének megtérítését a vállalkozótól követelje, kivéve ha az elévülési idő alatt a javítást megkezdi és a vállalkozót erről értesíti. Ebben az esetben a költségmegtérítés követelésének elévülése a javítás befejezésével vagy abbanhagyásával kezdődik.
Ha a vállalkozó a megrendelővel egyetértve a hiány vizsgálatába vagy a mű kijavításába bocsátkozik, az elévülés mindaddig nyugszik, amíg a vállalkozó a megrendelőt vizsgálata eredményéről vagy a javítás véghezviteléről nem értesíti vagy a további eljárást meg nem tagadja.
1588. § Ha a vállalkozó a mű jóságáért meghatározott időn át jótáll, kétség esetében kikötöttnek kell tekinteni, hogy csak oly hiány miatt szavatol, amely a jótállási idő alatt mutatkozik és hogy az ez alatt mutatkozó hiányokat elhárítani köteles, hacsak ki nem mutatja, hogy oly okból keletkeztek, amely az ő terhére nem róható.
Ha a meghatározott jótállási idő az előbbi §-ban megszabott elévülési időnél hosszabb, kétség esetében a jótállási idő lép az elévülési idő helyébe.
1589. § A szerződésszerűen előállított művet a megrendelő köteles elfogadni.
A vállalkozó a mű átadása után felszólíthatja a megrendelőt, hogy a művet megfelelő határidő alatt vizsgálja meg és nyilatkozzék, elfogadja-e szerződésszerűnek. A nyilatkozás elmulasztását elfogadásnak kell tekinteni.
A szerződésszerűnek elfogadott mű hiányosságán alapuló jogokat (1584-1586. §) a megrendelő csak akkor érvényesítheti, ha a hiány az elfogadáskor nem volt felismerhető, vagy ha a vállalkozót csalárdság terheli.
1590. § A díjat a mű átadásakor kell fizetni. Ha a művet részekben kell átadni és a díjat az egyes részekre külön határozták meg, a díjakat az egyes részek átadásakor kell fizetni.
Pénzben kikötött díj után az átadás időpontjától kezdve kamat jár, amennyiben a megrendelő fizetési haladékot nem kapott.
1591. § Ha a mű előállításához a megrendelő közreműködése szükséges és ő a közreműködéssel késik, a vállalkozó a késedelem idejére a körülményekhez mért méltányos kárpótlást követelhet.
Ezenfelül a vállalkozó a megrendelőnek a közreműködésre megfelelő határidőt szabhat és annak eredménytelen eltelte után a szerződést felmondhatja. A felmondásig kifejtett munkássága fejében a kikötött díj arányos részét és az abban benn nem foglalt kiadásainak megtérítését követelheti.
1592. § A vállalkozó nem veszti el jogát a kikötött díjra azzal, ha a mű előállítása oly véletlen eset következtében válik lehetetlenné, amely a megrendelő személyében vagy érdekkörében áll elő; ily esetben azonban a díjba be kell tudni azt, amit a mű félbenmaradása következtében költségben megtakarít és amit felszabadult munkaerejének és tőkéjének értékesítésével egyébként szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne.
A vállalkozót a kikötött díj nem illeti meg, ha oly véletlen eset teszi lehetetlenné a mű előállítását, amely az ő személyében vagy érdekkörében áll elő.
Ha a lehetetlenülést más véletlen eset okozza, a vállalkozót az eset bekövetkeztéig a mű előállítása érdekében kifejtett munkásságáért a kikötött díj arányos része és az abban benn nem foglalt kiadás megtérítése illeti.
1593. § Megkezdett mű tekintetében a kárveszély az előbbi § szabályaihoz képest oszlik meg a megrendelő és a vállalkozó között. A megrendelő terhére esik különösen az a kár, amely az általa szolgáltatott anyagot éri vagy ennek az anyagnak hiányosságából ered, vagy amely a kivitel módjára adott utasításnak a következménye, kivéve ha a vállalkozó kellő gondossággal a kárnak elejét vehette volna.
Ha a művet előállítása közben érő kár nem esik a vállalkozó terhére, a vállalkozó a mű helyrehozásával felmerült munka- és költségtöbblet megtérítését, és amennyiben a méltányosság megkívánja, egyébként is a meghatározott díj megfelelő felemelését követelheti.
1594. § Ha a már kész vagy befejezéséhez közeledő mű véletlen eset következtében elpusztul, a vállalkozó a művet a megrendelő kívánatára csak abban az esetben köteles az előbbi § 2. bekezdése értelmében követelhető viszontszolgáltatás fejében újra előállítani, ha nehézség nélkül teheti.
Ellenkező esetben ugyanaz áll, mintha a mű előállítását véletlen eset lehetetlenné tette volna.
1595. § A mű átadásával a kárveszély egészen a megrendelőre száll át.
Ha a megrendelő a szükséges közreműködést elmulasztva késlelteti a mű előállítását, a kárveszély már abban az időpontban száll át reá, amelyben a mű e mulasztás közbejötte nélkül átadható lett volna.
Ha a vállalkozó a kész művet a megrendelő kívánatára a teljesítési helytől különböző helyre küldi, a helykülönbség melletti vételnek a veszély átszállására megállapított szabályát (1356. § 3. bekezdése) kell megfelelően alkalmazni.
1596. § Ha a mű szolgáltatása átadás vagy kiszolgáltatás nélkül megy végbe, az átadáshoz fűződő jogkövetkezmények a mű elkészültével állanak be. A mű hiányosságára alapított követelések elévülése akkor kezdődik és a díjfizetés akkor válik esedékessé, amikor a megrendelő a mű elkészültéről értesül.
1597. § A vállalkozót a szerződésből eredő követelései tekintetében törvényes zálogjog illeti a megrendelőnek azokon az ingó dolgain, amelyek a vállalkozási szerződésnél fogva vagy a mű előállítása céljából birtokába kerültek.
1598. § Aki építménynek vagy építményrésznek előállítására vállalkozott, követelheti a megrendelőtől, ha ez az építőtelek tulajdonosa, hogy a telken a szerződésből eredő követeléseinek biztosítására jelzálogjogot engedjen neki. Amíg a mű nincs befejezve, ily jelzálogjog engedését csak a díjnak a teljesített munkával már kiérdemelt arányos része és az ebben benn nem foglalt kiadásai tekintetében követelheti.
1599. § Aki valamely mű előállításában, különösen építkezésben, mint munkavállaló, alvállalkozó vagy anyagszállító oly szerződés alapján működik közre, amelyet nem a mű megrendelőjével, hanem a mű előállítására kötelezett vállalkozóval kötött: az őt e közreműködése fejében illető munkabért vagy egyéb ellenértéket a mű megrendelőjétől csak annyiban követelheti, amennyiben ez a vállalkozónak a mű előállítása fejében adósa.
Ha a mű előállításában közreműködő a mű megrendelőjének bejelenti, hogy az előbbi bekezdés alapján vele szemben követelést érvényesít, a mű megrendelője a közreműködő sérelmével sem a vállalkozónak, sem a vállalkozó jogutódának nem fizethet, sem tartozása tekintetében egyébként nem rendelkezhetik. A bejelentésnek ez a hatálya megszűnik, ha a vállalkozó vagy jogutóda a bejelentett követelés ellen a bejelentőhöz intézett jognyilatkozattal tiltakozik és a közreműködő a tiltakozástól számított tizenöt nap alatt követelésének megítélése végett keresetet nem indít.
Aki fenn nem álló követelés tekintetében él ily bejelentéssel, a mű megrendelőjének és a vállalkozónak vagy jogutódaiknak minden ebből eredő kárért felel.
1600. § Amíg a mű el nem készült, a megrendelő felmondhatja a szerződést, a díjat azonban ennek ellenére megfizetni köteles annak betudásával, amit a vállalkozó a mű félbenmaradása következtében kiadásban megtakarít és amit felszabadult munkaerejének és tőkéjének értékesítésével egyébként szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne.
Ha a megrendelő azért mondja fel a szerződést, mert utóbb kitűnt, hogy a szerződés megkötésekor alapul vett költségelőirányzat tetemes túllépése nélkül nem lehet a művet előállítani, a vállalkozót a felmondásig a mű előállítása érdekében kifejtett munkásságáért a díj arányos része és az abban benn nem foglalt kiadás megtérítése illeti. Ha tartani lehet a költségelőirányzat túllépésétől, erről a vállalkozó köteles a megrendelőt haladéktalanul értesíteni.
1601. § Ha valaki ellenérték fejében helyettesíthető dolog előállítására akként kötelezi magát, hogy az anyagot egészen vagy túlnyomó részben maga adja hozzá, a szerződést kétség esetében vételnek kell tekinteni. Azonban az ily szerződésre is megfelelően állanak a megrendelő felmondási jogának szabályai (1600. §); továbbá ha a kivitelhez a megrendelő közreműködése szükséges, a megrendelő késedelmére vonatkozó szabályok (1591. §), ha pedig a megrendelő a kivitel módjára utasítást ad, az utasításból eredő kár viselésének szabálya (1593. § 1. bekezdése).
Aki ellenérték fejében az 1. bekezdésben meghatározott módon nem helyettesíthető dolog előállítására kötelezi magát, köteles az előállított dolgot tehermentesen a megrendelő tulajdonába bocsátani és neki átadni, s fogyatékos jogátruházás esetében eladóként szavatol.
Egyébként a jogviszonyt kétség esetében a vállalkozási szerződés szabályai szerint kell elbírálni.
1602. § Aki szerződés közvetítéséért vagy szerződéskötésre kínálkozó alkalom közléséért másnak - az alkusznak - díjat igér, ellenkező megállapodás hiányában csak abban az esetben köteles a díjat megfizetni, ha az alkusznak közvetítésével vagy közlése alapján a szerződést megköti. Ha az alkuszdíjat igérő fél halasztó feltétel alatt köti meg a szerződést, az alkuszdíjat csak a feltétel teljesülése esetében kell megfizetni; ha bontó feltétel alatt köti meg, az alkuszdíj a feltétel teljesültével az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint visszajár.
Alkuszdíj külön kikötés nélkül is jár, ha a körülmények szerint nem lehet feltenni, hogy az alkusz a közbenjárásra díjtalanul vállalkozott.
Az alkuszdíj mennyisége, ha sem megállapodás, sem hatósági díjszabás nem határozza meg, a helyi szokás szerint igazodik.
1603. § Költségének megtérítését az alkusz ellenkező megállapodás hiányában nem követelheti. Ez akkor is áll, ha közbenjárása szerződéskötésre nem vezet.
Ha azonban az alkuszdíjat igérő fél az alkusz részéről kellően előkészített szerződés megkötését ok nélkül megtagadja vagy az alkuszi szerződést oly időben, amikor az alkusznak már tetemesebb költsége merült fel, ok nélkül felmondja, a bíróság őt a körülményekhez képest arra kötelezheti, hogy az alkusz felmerült költségét, amennyiben az ügy érdekében elkerülhetetlenül szükséges volt és az alkuszdíjat meg nem haladja, egészen vagy részben térítse meg.
1604. § Sem alkuszdíj, sem költségmegtérítés nem illeti azt az alkuszt, aki az alkuszi szerződés ellenére a másik fél érdekében is működött.
1605. § Az aránytalanul magas alkuszdíjat a bíróság az adós kérelmére méltányosság szerint mérsékelheti.
Önként megfizetett lejárt alkuszdíj utólagos mérséklését nem lehet kérni.
1606. § Házasság közvetítéséért vagy házasságkötésre kínálkozó alkalom közléséért ígért alkuszdíjat, valamint az ily közbenjárással felmerült költségkövetelést bírói úton nem lehet érvényesíteni.
1607. § Nyilvános díjkitűzés a közhírrététellel válik kötelezővé.
A díj azt, aki a feltételül szabott cselekményt véghezvitte, akkor is megilleti, ha a cselekményt a díjkitűzésre tekintet nélkül vitte véghez.
1608. § A közhírrététel után a díj kitűzője ígéretét többé nem vonhatja vissza, hacsak a visszavonás jogát a díj kitűzésekor fenn nem tartotta.
Ha a díj kitűzője a közhírrétételkor a cselekmény véghezvitelére határidőt nem szabott, megfelelő határidő szabására utóbb is jogosult.
A visszavonást és a határidőt akként kell közhírré tenni, ahogy a díjkitűzés volt közhírré téve, különben oly személlyel szemben, aki a cselekményt a díjkitűzésre tekintettel vitte véghez, csak úgy hatályos, ha neki a véghezvitel idejében a visszavonásról vagy a határidő lejártáról tudomása volt.
1609. § Azzal szemben, aki a feltételül szabott cselekményt a díjkitűzésre tekintet nélkül vitte véghez, a díjkitűzést lényeges tévedés miatt meg lehet támadni a törvényben meghatározott további előfeltételek (1002. § 1. bekezdése) nélkül, csalárd megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés miatt pedig tekintet nélkül arra, hogy a megtévesztést vagy a fenyegetést ki követte el.
Ha a díj kitűzője a díjkitűzés megtámadását akként teszi közhírré, mint ahogy a díjkitűzés volt közhírré téve, a megtámadás az 1. bekezdésben meghatározott terjedelemben kihat mindenkire, aki a közhírrététel után kezdi meg a cselekmény véghezvitelét.
A megtámadásnak ily közhírrététele egyúttal pótolja a másik fél értesítését, ha ennek személye vagy tartózkodóhelye ismeretlen.
1610. § Oly díj, amely többször véghezvihető cselekményre van kitűzve, azt illeti, aki a cselekményt először viszi véghez.
Ha többen egyidőben viszik véghez a cselekményt, a díjból egyenlő rész illeti mindegyiküket.
Ha a díj minőségénél fogva meg nem osztható, vagy ha a díjat a díjkitűzés feltételei értelmében csak egynek lehet kiadni, azok között, akik a cselekményt egyidőben vitték véghez, a sors dönt.
1611. § Ha a feltételül szabott cselekmény valamely eredmény létrehozásában áll s az eredményt több személy közreműködése hozta létre, a díjat a közreműködés arányában kell közöttük megosztani.
Az osztályt a díj kitűzője ejtheti meg. Ha ő nem akarja vagy nem képes megejteni vagy azzal késlekedik, vagy ha az osztály, amelyet tett, nyilvánvalóan méltánytalan, mindegyik jogosult a bíróságtól kérheti osztályrészének megállapítását. Ily esetben bármelyik jogosult követelheti, hogy a díj kitűzője a díjat valamennyi jogosult részére bírói letétbe helyezze vagy bírói őrizetbe, adja.
Ha a díj minőségénél fogva meg nem osztható, vagy ha a díjat a díjkitűzés feltételei értelmében csak egynek lehet kiadni, a díj azt illeti, akinek közreműködése túlnyomó; kétség esetében a sors dönt.
1612. § Aki a neki járó díjat visszautasítja, azt úgy kell tekinteni, mintha a díjkitűzésből eredő jogot meg sem szerezte volna. A visszautasított díjilletőség a többi jogosultat illeti.
1613. § Aki nem értesíti a díj kitűzőjét arról, hogy a feltételül szabott cselekményt véghezvitte, vagy hogy az eredmény létrehozásában közreműködött, az, ha ennek következtében más kapja meg a díjat, jogát a díjra a díj kitűzője ellen csak úgy érvényesítheti, ha ezt a díj kiadása körül vétkesség terheli. Ez a szabály nem érinti azt a jogát, hogy az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint a neki járó díj kiadását attól követelje, aki megkapta.
1614. § Pályadíj kitűzése csak úgy érvényes, ha a pályázati felhívásban meg van határozva az az idő, amely alatt pályázni lehet.
A pályázati felhívásban azt is ki kell tenni, hogy a díj odaítélése felől ki fog dönteni, vagy hogy ki fogja kijelölni a pályabírákat. Ha ez nincs kitéve, vagy ha a pályabírák kijelölésére hivatott személy a kijelölést vagy a kijelölt egy vagy több pályabíró a döntést megtagadja vagy késlelteti vagy arra képtelen: bármelyik pályázónak vagy a díj kitűzőjének kérelmére a bíróság rendel ki szakértő pályabírákat. Pályázó nem lehet pályabíró.
Ha tudományos intézet vagy egyesület tűz ki pályadíjat és a pályázati felhívás másként nem rendelkezik, az intézet vagy egyesület szabályzatának rendelkezései irányadók.
Ha a pályabírák döntése szerint több pályázó egyenlően érdemes, a pályadíjból mindegyiküket egyenlő rész illeti; ha pedig a díj minőségénél fogva meg nem osztható, vagy ha a pályadíjat a pályázati feltételek értelmében csak egynek lehet kiadni, a sors dönt.
A pályabírói döntés, amennyiben a törvénynek és a pályázati feltételeknek megfelelően jött létre, a pályázókra kötelező.
1615. § A pályamű tulajdonát vagy a szerzői jogot a pályázó csak abban az esetben köteles a díj kitűzőjére átruházni, ha a pályázati feltételekben ki volt kötve.
1616. § Megbízás elvállalásával a megbízott arra kötelezi magát, hogy a reá bízott ügyet a megbízó akaratához képest és érdekének megfelelően ellátja.
Valamely ügy ellátásának szerződéses elvállalására csak annyiban kell a megbízás szabályait alkalmazni, amennyiben nem esik más szerződés szabályai alá.
1617. § Díj (tiszteletdíj) a megbízottnak csak akkor jár, ha kikötötték, vagy ha a körülmények szerint nem lehet feltenni, hogy a megbízott az ügy ellátására díjtalanul vállalkozott.
A díj mennyisége, ha sem megállapodás, sem hatósági díjszabás nem határozza meg, a helyi szokás szerint igazodik.
1618. § Aki bizonyos ügyek ellátására nyilvánosan ki van rendelve vagy nyilvánosan ajánlkozott, az, ha az ilyen ügy ellátására kapott megbízást nem fogadja el, köteles erről a megbízót haladéktalanul értesíteni. Ugyanez áll arra, aki határozott személy irányában ajánlkozott bizonyos ügyek ellátására.
1619. § A megbízott az ügy ellátásában eltérhet a megbízó utasításától, ha tekintettel a körülményekre felteheti, hogy a megbízó, a tényállást ismerve, az eltérést helyeselné; köteles azonban, ha a halasztás nem jár veszéllyel, e szándékáról a megbízót eleve értesíteni és rendelkezését megvárni.
1620. § A megbízás átruházására a megbízott kétség esetében nem jogosult. Ha jogosulatlanul ruházza át, minden kárért felelős, amely az átruházás nélkül nem következett volna be; jogosult átruházás esetében csak az átruházás körüli vétkességéért.
A megbízás átruházása esetében a megbízó saját nevében érvényesítheti azokat a követeléseket, amelyek a megbízottat a harmadik személy ellen megilletik.
1621. § A megbízott köteles megbízóját kívánatára, a szükséghez képest kívánsága nélkül is, az ügy állásáról és az ügyvitel körében előforduló eseményekről értesíteni, és ha vagyoni ügyet lát el, a megbízás teljesítése után eljárásáról számot adni.
1622. § A megbízott köteles megbízójának mindazt kiadni, amit a megbízás teljesítése céljából megbízójától vagy az ügyvitel következtében máshonnan kapott, amennyiben megbízása értelmében fel nem használta.
1623. § Ha a megbízott azt a pénzt, amelyet köteles lett volna megbízójának kiadni vagy annak érdekében felhasználni, a maga hasznára fordítja, a felhasználás időpontjától kezdve kamatot köteles fizetni. Vétkességen alapuló súlyosabb felelősségét ez a szabály nem érinti.
1624. § A megbízott gondatlansága enyhébb megítélés alá esik, ha a megbízást díj vagy egyéb érdek nélkül, csupán szívességből vállalta el.
1625. § A megbízás teljesítésével járó kiadásokra a megbízott a megbízótól megfelelő előleget követelhet.
1626. § Ha a megbízott a megbízás teljesítése végett sajátjából költekezett, költségének megtérítését a megbízótól annyiban követelheti, amennyiben a költekezést a körülményeknél fogva szükségesnek tarthatta.
1627. § Ha a megbízott a megbízás teljesítése következtében hibáján kívül kárt szenved, megbízójától méltányos kártérítést követelhet.
1628. § A megbízás teljesítése után a megbízott a kikötött díjat követelheti.
Ha a teljesítés a megbízott hibáján kívül lehetetlenné válik, a megbízottat a megbízás teljesítése érdekében addig kifejtett munkásságáért a díj arányos része illeti.
Ha a teljesítés a megbízó hibájából válik lehetetlenné, a bíróság a megbízottnak a 2. bekezdés szerint őt megillető járandóságon felül a díj összegének határai között a körülményekhez képest méltányos kárpótlást ítélhet.
1629. § A megbízást bármelyik fél bármikor felmondhatja, de ha alkalmatlan időben mondja fel, anélkül hogy fontos oka volna reá, a másiknak ebből eredő kárát megtéríteni köteles.
Ha díjat kötöttek ki s a felmondásra a megbízó hibája ad okot vagy ő mond fel fontos ok nélkül, ugyanaz áll, mint amikor a megbízás teljesítése a megbízó hibájából vált lehetetlenné (1628. § 3. bekezdése).
Fontos okból a megbízott akkor is felmondhat, ha a felmondás jogáról lemondott.
1630. § A megbízás kétség esetében nem szűnik meg a megbízó halálával, de megszűnik a megbízott halálával.
Ha a megbízót gondnokság alá helyezik vagy ellene csődöt nyitnak, a megbízás megszűnik annyiban, amennyiben a megbízó ennek következtében elveszti rendelkező képességét arra az ügyre nézve, amelynek ellátására a megbízás szól.
Jogi személy részéről adott megbízás megszűnik a jogi személy megszűntével.
1631. § Ha a megbízás felmondás nélkül a megbízott személyén kívül eső okból szűnik meg, a megbízást a megbízott érdekében mindaddig fennállónak kell tekinteni, amíg ő a megszüntető körülményről nem értesülhet.
1632. § Halaszthatatlan tennivaló tekintetében a megbízás, bármi módon szűnik is meg, hatályban marad addig, amíg a megbízó, ennek örököse vagy törvényes képviselője a megbízás felől intézkedhetik.
A megbízott haláláról örököse köteles a megbízót haladéktalanul értesíteni és mindaddig, amíg a megbízó intézkedhetik, érdekei megóvásáról megbízott módjára a lehetőség szerint gondoskodni.
1633. § Tanács vagy ajánlás - szerződési viszony vagy tiltott cselekmény esetén kívül - nem alapít meg felelősséget.
1634. § Aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, a magára vállalt ügyet úgy köteles ellátni, amint a másiknak - az ügy urának - érdeke és feltehető akarata megkívánja.
1635. § A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozás csak akkor van helyén, ha az ügy ura érdekének és feltehető akaratának megfelel.
Az ügy urának akarata, sőt tilalma ellenére is helyénvaló a beavatkozás, ha anélkül az ügy urát terhelő tartási kötelezettségnek vagy oly kötelezettségnek kellő teljesítése maradna el, amelynek elmulasztása a közérdekkel ellenkezik, vagy ha a tilalom erkölcstelen.
1636. § Az ügyvivő köteles az ügy urát, mihelyt lehetséges, az ügyvitel elvállalásáról értesíteni és az előbbi § 2. bekezdésének eseteit kivéve - ha a halasztás nem jár veszéllyel - az ügy urának rendelkezését megvárni. Egyebekben az ügyvivő kötelezettségeire a megbízás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1637. § Ha az ügyvivő az ügyvitel elvállalásakor tudhatta, hogy beavatkozása nincs helyén, az ügyvitelből az ügy urára háramló minden olyan kárért, még a véletlenért is felelős, amely beavatkozása nélkül nem következett volna be.
1638. § Az ügyvivőnek az ügyvitel elvállalása és az ügy ellátása körüli vétkessége enyhébb megítélés alá esik, ha a beavatkozással az volt a célja, hogy az ügy uráról közvetlenül fenyegető veszélyt hárítson el.
1639. § Korlátoltan cselekvőképes ügyvivő az ügyvitel alapján csak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint felelős, hacsak törvényes képviselője az ügyvitelhez hozzá nem járult.
1640. § Ha helyén volt a beavatkozás, az ügyvivő az ügy ellátására fordított költségének megtérítését az ügy urától megbízottként követelheti. Ugyanez áll, ha az ügy ura az ügyvitel elvállalását jóváhagyja.
Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló és az ügy ura az ügyvitel elvállalását nem hagyta jóvá, az ügyvivő csak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint követelheti az ügy urától az ügy ellátására fordított költségének megtérítését.
1641. § Az ügyvivőnek nincs megtérítési követelése az ügy ura ellen, ha az ügyet azzal a szándékkal látja el, hogy megtérítésre nem tart számot. Ezt a szándékot, ha valaki tartást nyújt egyenes ágon rokonának, ez utóbbi javára vélelmezni kell.
1642. § Az az ügyvivő, aki az ügyre fordított költségének megtérítését követelheti, egyúttal megfelelő díjat követelhet az ügyvitel körében tett olyan szolgálatokért, amelyeket külön kikötés nélkül is díjazni szoktak.
A díj mennyisége, ha hatósági díjszabás nem határozza meg, a helyi szokás szerint igazodik; ha ilyen sincs, a díjat méltányosság szerint kell megállapítani.
1643. § Ha az ügyvivő az ügy urának személyében tévedett, az ügyvitel alapján vele szemben az van jogosítva és kötelezve, akit az ügy valóban illet.
1644. § Ha valaki másnak tartozását ügyvivőként sajátjából kiegyenlíti, ezen az alapon támasztható megtérítési követelése önállóan évül el, kivéve ha a beavatkozás nem volt helyén és az ügy ura az ügyvitel elvállalását jóvá nem hagyta, amely esetben az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint érvényesíthető követelése a kiegyenlített követelésre meghatározott elévülési idő alatt, és ha ez a kiegyenlítéskor már folyamatban van, a befejezéséhez még hátralevő idő alatt évül el.
1645. § A megbízás nélküli ügyvitel szabályai nem állanak arra, aki abban a feltevésben lát el idegen ügyet, hogy az a saját ügye.
Ha valaki tudva, hogy nincs joga hozzá, idegen ügyet sajátjaként lát el, az ügy ura a megbízás nélküli ügyvitelből folyó jogokat (1634-1639. §) érvényesítheti ellene; az ügy ellátója viszont csak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint követelheti tőle az ügy ellátására fordított költségének megtérítését és ezt is csak akkor, ha az ügy ura a jogát ellene érvényesíti. Ugyanez áll megfelelően akkor is, ha valaki másnak neve alatt a maga részére köt jogügyletet.
1646. § Aki másnak életét menti meg vagy más súlyos veszélyt hárít el róla, maga pedig a mentésnél testi épségében vagy egészségében kárt szenved, a megmentettől megfelelő jutalmat követelhet, kivéve ha a veszélyt maga idézte elő vagy a mentésre kötelezve volt.
A jutalmat a bíróság az eset körülményeinek, különösen a veszély és a kár nagyságának s a felek vagyoni viszonyainak figyelembevételével méltányosság szerint állapítja meg. A megmentett nem kötelezhető jutalom fizetésére, ha ezzel önmagának vagy azoknak a személyeknek megélhetését veszélyeztetné, akiknek eltartásáról törvény szerint gondoskodni köteles.
Ha a mentő a mentésnél életét vesztette, a jutalmat örökösei javára kell megítélni azoknak a tartási kötelezettségeknek figyelembevételével, amelyek őt terhelték.
1647. § Közös jog, amennyiben a törvény mást nem rendel, hányadrészek szerint illeti meg a jogosultakat (részeseket).
A hányadrészek - illetőségek, jutalékok - kétség esetében egyenlők.
1648. § A közös tárgy gyümölcseiben a részesek illetőségeik arányában osztoznak.
Mindegyik részes használhatja a tárgyat annyiban, amennyiben ezzel a többi részest hasonlóképen megillető használat nem csorbul.
1649. § A közös tárgy kezelése a részeseket közösen illeti. Mindegyik részes követelheti, hogy a többi járuljon hozzá az olyan intézkedéshez, amely a tárgy fenntartása vagy értékcsökkenésének elkerülése végett szükséges. Ha a halasztás veszéllyel jár, ily intézkedést bármelyik részes a többinek hozzájárulása nélkül is tehet.
1650. § Oly határozatot, amely a közös tárgy tekintetében a kezelés és a haszonvétel módját a tárgy természetének és a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően állapítja meg, a részesek szótöbbséggel is hozhatnak. A többséget az illetőségek nagysága szerint kell számítani.
Ha a kezelés és a haszonvétel módját sem közös megegyezéssel, sem többségi határozattal nem állapították meg, bármelyik részes a bíróságtól kérheti annak valamennyi részes méltányos érdekével egyező megállapítását.
A tárgynak lényeges megváltoztatását sem szótöbbséggel elhatározni, sem bírói úton kérni nem lehet. A részesnek a hasznok megfelelő hányadához való jogát nem lehet hozzájárulása nélkül csorbítani.
1651. § A kezelés és a haszonvétel módjának megállapítása a részes külön jogutódára is kihat.
Ingatlanra vonatkozó tulajdonközösség esetében az ily megállapodás a külön jogutód ellen csak akkor hatályos, ha a telekkönyvben be van jegyezve, vagy ha arról a jogutód jogának szerzésekor tudott, vagy ha szerzése ingyenes volt.
1652. § A részesek egymásközötti viszonyukban a közös tárgy terheit és a fenntartásával, kezelésével, valamint a közös haszonvétellel járó költséget illetőségeik arányában kötelesek viselni. Amelyik részes kötelezettségének nem tesz eleget, köteles megtéríteni azt az összeget, amelyet helyette a többi részes fizetett.
1653. § Mindegyik részes önállóan rendelkezhetik illetőségéről. A közös tárgyról a maga egészében a részesek csak közösen rendelkezhetnek.
1654. § Bármelyik részes követelheti a közösség megszüntetését.
Oly megállapodás, amely e jogot mindenkorra vagy harminckét évet meghaladó időre kizárja, harminckét év elteltével hatálytalanná válik.
Fontos okból a közösség megszüntetését annak az időnek eltelte előtt is lehet követelni, amelyre megállapodással kizárták, ha pedig felmondási időt kötöttek ki, ennek az időnek megtartása nélkül is.
Az itt meghatározott mértéken túl a közösség megszüntetésének jogát jogügylettel korlátozni nem lehet.
1655. § Ingatlanra vonatkozó tulajdonközösség esetében a közösség megszüntetésének jogát korlátozó megállapodás a külön jogutódra csak akkor hat ki, ha a telekkönyvben be van jegyezve, vagy ha arról a jogutód jogának szerzésekor tudott, vagy ha szerzése ingyenes volt.
A közösség egyéb eseteiben az ily megállapodás a részes külön jogutódára általában kihat, de létrejöttétől számított tíz éven túl a külön jogutódot csak akkor kötelezi, ha arról jogának szerzésekor tudott, vagy ha szerzése ingyenes volt.
1656. § A közösség megszüntetése, hacsak a felek közokiratban vagy hitelesített magánokiratban máskép nem állapodtak meg, rendszerint akként megy végbe, hogy azok a tárgyak, amelyek számottevő értékcsökkenés nélkül a részesek illetőségeinek megfelelő részekre oszthatók, a részesek közt természetben kerülnek osztály alá, a többi tárgyat eladják és a vételárt osztják meg.
Ha egyenlő osztályrészeket természetben kell kiosztani, sorshúzásnak van helye.
Az eladás végrehajtási eljáráson kívül a zálog bírói eladatásának szabályai szerint, ingatlanok tekintetében nyilvános árverésen megy végbe. Oly tárgyat, amelynek csak a részesekre nézve van értéke vagy amelyet harmadik személy részére elidegeníteni nem szabad, a részesek között kell elárverezni. Közös követelést csak addig szabad eladni, amíg le nem járt.
1657. § Ha az osztálynak az előbbi § szerint megejtése a körülményeknél fogva a részesek érdekének és a célszerűségnek nem felel meg, a bíróság bármelyik részes kérelmére a közösségnek más módon megszüntetését rendelheti el, de csak úgy, hogy a megszüntetés módja egyik részesre se legyen méltánytalan. A részest ráfizetésre kötelezni, az osztály céljából reá személyes kötelezettséget róni vagy a közösségbe nem tartozó vagyonát megterhelni beleegyezése nélkül nem szabad.
Ha a közösség megszüntetését alkalmatlan időben kérték, a bíróság bármelyik részes kérelmére az osztály megejtése végett megfelelő haladékot engedhet.
1658. § Ha a részesek a hitelezőnek egyetemlegesen felelnek oly kötelezettségért, amelyet egymásközötti viszonyukban illetőségeik arányában (1652. §) kell teljesíteniök vagy amelyet ily tartozás kiegyenlítése végett vállaltak, a közösség megszüntetésekor bármelyik részes követelheti, hogy a hitelezőt a közös tárgyból elégítsék ki.
Ha egyik részesnek a másik részes ellen a közösségen alapuló követelése van, a közösség megszüntetésekor követelheti, hogy az adós osztályrészéből elégítsék ki.
Az 1. és a 2. bekezdésben említett követeléseket a részes külön jogutóda ellen is lehet érvényesíteni, de ingatlanra vonatkozó tulajdonközösség esetében csak akkor, ha ez a jog a telekkönyvben be van jegyezve, vagy ha arról a jogutód jogának szerzésekor tudott, vagy ha szerzése ingyenes volt.
Amennyiben e követelések kielégítése végett a közös tárgy eladása szükséges, az eladás ugyanúgy megy végbe, mint a közösség megszüntetésére irányuló eladás esetében.
1659. § Oly tárgyak tekintetében, amelyeket valamelyik részes osztályrészébe kapott, a többiek jogfogyatékosság és a dolog hiányai miatt illetőségeik arányában eladóként szavatolnak.
1660. § Társasági szerződéssel a szerződő felek - a társaság tagjai - egymás irányában arra kötelezik magukat, hogy a meghatározott közös cél megvalósításában szerződésszerűen, különösen a kikötött hozzájárulás szolgáltatásával közreműködnek.
A hozzájárulás nemcsak vagyontárgyak átruházásában (betétben), hanem egyéb szolgáltatásokban, különösen szolgálatokban is állhat.
1661. § Más megállapodás hiányában a társaság tagjai egyenlő arányban kötelesek a társaság céljának megfelelő hozzájárulásra.
A társaság tagja nem köteles arra, hogy a kikötött hozzájárulást felemelje vagy veszteség következtében csökkent betétét kiegészítse, hacsak a társasági szerződés másként nem rendelkezik.
1662. § Ha valamelyik tag hozzájárulását helyettesíthető vagy elhasználható dolgokban állapították meg, kétség esetében azt kell tartani, hogy ő azokat valamennyi tagnak közös tulajdonul köteles átengedni. Ugyanez áll a hozzájárulásként kötelezett nem helyettesíthető vagy el nem használható dolgokra, ha azokat a társasági szerződésben - nem pusztán a nyereségjutalék meghatározása céljából - megbecsülték.
Az átengedett dolog tekintetében jogfogyatékosság és a dolog hiányai miatt az átengedő a többi tagnak, ha tulajdonul engedte át, eladóként, ha csak használat vagy haszonvétel céljára engedte át, bérbeadóként szavatol.
1663. § A társasági ügyek vitele a tagokat közösen illeti; minden intézkedéshez valamennyi tag megegyezése szükséges.
Ha a társasági szerződés értelmében szótöbbség dönt, kétség esetében minden tagot egyenlő szavazati jog illet.
Ha a társasági szerződés értelmében mindegyik tag önállóan intézkedhetik, az intézkedésnek abban kell maradnia, mihelyt egy másik tag ellentmond.
Oly intézkedést, amely a társasági vagyontárgyak fenntartása vagy értékcsökkenésük elkerülése végett múlhatatlanul szükséges, bármelyik ügyvivő tag a többi tag hozzájárulása nélkül is tehet, ha a halasztás veszéllyel jár.
1664. § Amennyiben a társasági szerződésben az ügyvitelt egy vagy több tagra bízták, a többi tag az ügyvitelből ki van zárva.
Ha több tagra van bízva az ügyvitel, az előbbi § szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1665. § A társasági szerződésben az egyik tagnak adott ügyviteli megbízást a többi tag fontos okból felmondhatja; a felmondáshoz a többi tagnak egyhangú, vagy ha a társasági szerződés értelmében szótöbbség dönt, szótöbbséggel hozott határozata szükséges. Fontos ok különösen az ügyvivő tag súlyos kötelességszegése vagy képtelensége az ügyvitelre.
Az ügyvivő tag is felmondhatja a megbízást, ha erre fontos oka van. Ez akkor is áll, ha a felmondás jogáról lemondott.
Aki fontos ok nélkül alkalmatlan időben mondja fel az ügyviteli megbízást, köteles a másiknak ebből eredő kárát megtéríteni.
1666. § Az ügyvivő tagok jogai és kötelezettségei tekintetében, amennyiben a társasági viszonyból más nem következik, a megbízás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1667. § Az ügyvivő tagot kétség esetében meghatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy a többi tagot az ügyvitel körében más személyekkel szemben képviselje.
A társasági szerződésben adott ily meghatalmazás visszavonására az ügyviteli megbízás visszavonásának szabályai (1665. § 1. bekezdése) állanak. Az ügyviteli megbízással együtt adott meghatalmazást csak a megbízás felmondásával együtt lehet visszavonni.
1668. § A társaság minden tagjának, ha ki van is zárva az ügyvitelből, joga van a társasági ügyek menetéről személyesen tudomást szerezni. E végett megtekintheti a társaság üzleti könyveit és iratait és azokból tájékozása végett a társasági ügyek állásáról kimutatást készíthet.
Oly megállapodás, amely a tagnak ezt a jogát kizárja vagy korlátozza, hatályát veszti, ha alapos ok van arra a feltevésre, hogy az ügyvitel nem megbízható.
1669. § A társaság tagjait a társasági viszony alapján egymás ellen megillető követeléseket sem átruházni, sem végrehajtás alá vonni nem lehet, kivéve az ügyvivő tagnak az ügyvitelből eredő követeléseit, amennyiben a végleszámolás előtt érvényesíthetők, továbbá azokat a követeléseket, amelyeknek tárgya nyereségjutalék vagy a tagnak végleszámolás szerint járó illetősége.
1670. § A társaság megszűnése és a végleszámolás megejtése előtt egyik tag sem követelheti a társasági szerződés vagy a társasági ügyvitel alapján közössé vált vagyontárgyak felosztását és egyik sem rendelkezhetik illetőségéről a többi tag beleegyezése nélkül.
Mindegyik tag felel a többinek, ha az ő külön hitelezői az 1. bekezdésben említett vagyontárgyait végrehajtás vagy csődeljárás útján, vagy visszatartási vagy beszámítási jog gyakorlása által a társaság céljától elvonják.
1671. § A számadások lezárását, úgyszintén a nyereség és a veszteség felosztását rendszerint csak a társaság megszűnése után lehet követelni. Ha azonban a társaság több évre terjed, kétség esetében a számadásokat minden üzleti vagy gazdasági év végén le kell zárni s a nyereséget és a veszteséget fel kell osztani.
1672. § A társaság nyereségéből a tagokat betéteik tőkeértéke után törvényes kamat, azokat a tagokat pedig, akik egyes tárgyakat használat vagy haszonvétel céljára engedtek át vagy akiknek hozzájárulása szolgálatokban állott, ennek fejében megfelelő díj illeti. Ha a nyereség e követelések teljes kielégítésére nem elegendő, azokat a nyereségből arányosan kell kielégíteni.
A nyereségnek az e követelések kielégítése után fennmaradó részén a társaság tagjai fejenkint egyenlő arányban osztoznak.
1673. § A társaság veszteségét a tagok betéteik arányában viselik, amennyiben pedig a veszteség a betétek összegét meghaladja, fejenkint egyenlő részekben kötelesek viselni.
1674. § A társasági szerződés a számadások lezárásának, valamint a nyereség és a veszteség felosztásának szabályaitól eltérhet.
Ha a tagok részesedésének aránya csak a nyereség vagy csak a veszteség tekintetében van meghatározva, azt kétség esetében mind a kettőre kell érteni.
1675. § A társasági szerződést bármelyik tag felmondhatja, ha időtartamát nem határozták meg. Ugyanez áll, ha a társasági szerződés valamelyik tagnak élettartamára szól, vagy ha a társasági szerződést a tagok a kikötött idő eltelte után hallgatólag tovább folytatják.
A határozott időre kötött társasági szerződést fontos okból bármelyik tag időelőtt - ha felmondási időt kötöttek ki, ennek megtartása nélkül is - felmondhatja. Fontos ok különösen, ha egy másik tag a társasági viszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megsérti, vagy ha ily kötelezettségének teljesítése lehetetlenné vált, vagy ha vétkes magatartása következtében a társaság folytatásához szükséges bizalom irányában megokoltan megrendült.
A felmondás jogát jogügylettel sem kizárni, sem az előbbi bekezdésben meghatározott mértéken túl korlátozni nem lehet.
1676. § A felmondás jogát nem szabad alkalmatlan időben gyakorolni, hacsak a felmondó tagnak erre fontos oka nincsen. Aki fontos ok nélkül alkalmatlan időben mondja fel a társasági szerződést, köteles a többi tagnak ebből eredő kárát megtéríteni.
1677. § A társaság megszűnik, mihelyt a közös cél megvalósult vagy megvalósítása lehetetlenné vált.
1678. § A társaság megszűnik bármelyik tag halálával, hacsak a társasági szerződésben ki nem kötötték, hogy a többi tag a társaságot a meghaltnak örökösével tovább folytatja.
1679. § A társaság megszűnik, ha bármelyik tag csődbe jut.
1680. § A társaság megszűnése után végleszámolásnak van helye. A végleszámolásra, ha a tagok másban nem egyeztek meg, a következő szabályok állanak.
1681. § A végleszámolás körébe tartozó minden intézkedéshez valamennyi tag megegyezése szükséges.
1682. § Azokat a tárgyakat, amelyeket valamelyik tag használat vagy haszonvétel céljára engedett át a társaságnak, a végleszámoláskor vissza kell adni. Az ilyen tárgyak elpusztulásáért, rosszabbodásáért vagy értékcsökkenéséért, ha véletlenül következett be, a többi tag nem felel.
1683. § A társasági vagyontárgyakból első sorban a tagoknak a társasági viszonyból eredő közös tartozásait kell kiegyenlíteni, ideértve azokat is, amelyek a hitelezővel szemben a tagok között meg vannak osztva, valamint azokat, amelyek valamelyik tag javára a társasági viszony alapján a többi tagot terhelik. Ha valamely követelés még nem járt le vagy vitás, a fedezésére szükséges összeget vissza kell tartani.
Ezután, amennyiben a társasági vagyontárgyakból telik, a tagok betéteit kell visszatéríteni. Ha a betét nem pénzszolgáltatásban állott, a beszolgáltatás idejében volt értékét kell megtéríteni.
Amennyiben a tartozások kiegyenlítése vagy a betétek visszatérítése végett szükséges, a társasági vagyontárgyakat pénzzé kell tenni.
1684. § A végleszámolás alatt a tagok, amennyiben a függő ügyek lebonyolításához szükséges, új ügyleteket is köthetnek.
Ezeknek az ügyleteknek, valamint a végleszámolással járó egyéb ügyeknek, különösen a társasági vagyontárgyak fenntartása és kezelése végett szükséges intézkedéseknek tekintetében a társaságot még fennállónak kell tekinteni.
1685. § A társasági vagyontárgyaknak a tartozások kiegyenlítése és a betétek visszatérítése után fennmaradó része a tagokat a nyereség felosztására megállapított arányban illeti. Az osztályra egyebekben a jogközösség szabályai állanak.
Ha a társasági vagyontárgyak a tartozásokat és a betéteket nem fedezik, a tagok a veszteséget egymásközötti viszonyukban amennyiben a betétekből fedezhető, ezek arányában, amennyiben pedig a betétek összegét meghaladja, fejenkint egyenlő részekben viselik. Ha valamelyik tagon a reá eső részt nem lehet megvenni, a többiek a veszteség felosztására megállapított arányban kötelesek a hiányt fedezni.
1686. § Ha a társasági szerződésben a kilépés jogát valamelyik tag részére fenntartották, ennek kilépésével a társaság nem szűnik meg, hanem a többi tag között továbbra is fennmarad, feltéve hogy a kilépő tagon felül legalább még két tagja van.
Ha a társasági szerződésben kikötötték, hogy valamelyik tag halála, csődbe jutása vagy felmondása esetében a többi tag a társaságot tovább folytatja, e körülmények valamelyikének beálltával a tagot kilépettnek kell tekinteni.
1687. § Ha a társasági szerződésben kikötötték, hogy valamelyik tag felmondása esetében a többi a társaságot tovább folytatja, és ha valamelyik tag személyében oly körülmény áll be, amely a többit időelőtti felmondásra jogosítja, az ilyen tagot a társaságból egyhangú határozattal ki lehet zárni.
A kizárás a taghoz intézett nyilatkozattal megy végbe.
1688. § A kivált - kilépett vagy kizárt - tag nem követelheti a végleszámolást, hanem őt pénzben kell kielégíteni. A végkielégítést abban az összegben kell megállapítani, amelyet a kivált tag végleszámolás alapján kapna abban az esetben, ha kiválása idejében a társaság megszűnnék és a társasági vagyontárgyakat pénzzé tennék. A társasági vagyontárgyakat evégből szükség esetében meg kell becsülni.
Azokat a tárgyakat, amelyeket a kivált tag használat vagy haszonvétel céljára engedett át a társaságnak, vissza kell neki adni.
A többi tag ezenfelül köteles a kivált tagot a közös tartozásoktól mentesíteni és megfizetni neki azt, amit ő a kiválása előtti időre a társasági viszony alapján tőlük követelhet. Ha a közös tartozás vagy a kivált tag követelése még nem járt le vagy vitás, a többi tag a kivált tagnak biztosítékot köteles adni.
A többi tagot terhelő kötelezettségek teljesítése ellenében a kivált tag a társasági vagyontárgyakból őt illető részt a többi tagra átruházni köteles.
1689. § A kiválás idejében függőben levő ügyek nyereségében és veszteségében a kivált tag is részesedik. A többi tag jogosult a függőben levő ügyeket legjobb belátása szerint lebonyolítani.
A kivált tag minden üzleti év végén követelheti az időközben befejezett ügyek elszámolását, a reá eső összeg kifizetését s tájékoztatását a folyamatban levő ügyek állásáról.
1690. § Ha a társasági vagyontárgyak a tartozásokat és a betéteket nem fedezik, a kivált tag köteles a kiválás időpontja szerint megállapított veszteségnek reá eső részét megtéríteni, feltéve, hogy a többi tag is egyidejűleg teljesíti a kivált tag irányában a társasági viszony alapján fennálló kötelezettségét.
1691. § Gazdasági célú társaság a közkereseti társaság vagy a betéti társaság szabályai szerint is alakulhat, ha a tagok eziránt a társasági szerződésben megegyeznek.
Ily esetben attól az időponttól kezdve, amelyben a társaságnak a kereskedelmi cégek jegyzékébe bejegyzését közhírré tették, a társaság jogviszonyaira, különösen a tagok jogviszonyaira egymásközt és harmadik személyek irányában, a kereskedelmi jognak idevágó szabályait kell alkalmazni.
Alkalmi egyesülésekre az előző bekezdések szabályai nem állanak.
1692. § Egyességgel a felek vitás vagy egyébként bizonytalan jogviszonyukat szerződés útján akként rendezik, hogy valamiben kölcsönösen engednek egymásnak.
Bizonytalannak kell tekinteni a jogviszonyt akkor is, ha a belőle, származó követelés behajtása kétséges.
1693. § Az egyesség hatálytalan, ha valótlannak bizonyul oly körülmény, amelyet az egyezkedő felek valónak tartottak és az egyesség megkötésének alapjául vettek.
Az egyesség érvényességét nem érinti valamelyik egyezkedő félnek oly körülményre vonatkozó tévedése, amelyre a vita vagy a bizonytalanság kiterjed. Ez akkor is áll, ha az egyesség megkötése után előkerült okirattal vagy más bizonyítékkal a vitát vagy a bizonytalanságot el lehetne hárítani.
1694. § Aki írásbeli szerződéssel elismeri, hogy a vele szerződő félnek határozott pénzösszeggel vagy határozott mennyiségű egyéb helyettesíthető dologgal tartozik, elismerése alapján köteles a teljesítésre akkor is, ha a tartozás jogalapja nem tűnik ki az elismerésből. Szóbeli elismerés csak akkor érvényes, ha egyességen vagy elszámoláson alapszik.
Ha az elismert kötelem érvényességéhez külön meghatározott alak szükséges, az elismerés is csak akkor érvényes, ha ennek az alaknak megfelel.
1695. § Azok a jogszabályok, amelyek az elismert kötelem keletkezését kizárják vagy hatályát korlátozzák, ugyanily hatással vannak a tartozáselismerésből származó kötelemre.
Egyébként az adós az elismert kötelem fenn nem állása miatt az elismerésből eredő kötelezettsége ellen csak annyiban tehet kifogást, amennyiben az alaptalan gazdagodás visszakövetelésének előfeltételei megvannak.
1696. § A tartozáselismerés szabályai megfelelően az olyan szerződésre is állanak, amellyel valaki másnak határozott pénzösszeget vagy határozott mennyiségű egyéb helyettesíthető dolgot akként kötele, hogy a kötelezettséget jogalaptól függetlenül maga az Ígéret alapítsa meg.
A kötelezettség jogalapját fel nem tüntető adóslevélről kétség esetében azt kell tartani, hogy kiállítója a kötelezettség ily megalapításának szándékával adta a hitelezőnek.
1697. § Aki másnak - az utalványozottnak - írásban meghagyja, hogy harmadik személynek - az utalványosnak - pénzt vagy egyéb helyettesíthető dolgot szolgáltasson, és ezt az okiratot - az utalványt - az utalványosnak kiszolgáltatja, az ezzel felhatalmazza az utalványost, hogy a szolgáltatást a saját nevében felvegye és felhatalmazza az utalványozottat, hogy a szolgáltatást az ő - az utalványozó - terhére az utalványos kezéhez teljesítse.
1698. § Az utalványozott, hacsak az utalványozóhoz való viszonyából más nem következik, az utalvány elfogadására és a benne foglalt meghagyás teljesítésére abban az esetben sem köteles, ha az utalványozónak az utalvány tárgyával adósa.
1699. § A meghagyás teljesítésével az utalványozott, ha az utalványozónak az utalvány tárgyával adósa volt s az utalványt erre hivatkozva intézték reá, a teljesített szolgáltatás erejéig kötelezettsége alól szabadul.
Egyébként az utalványozott a meghagyás teljesítése esetében, hacsak az utalványozóhoz való viszonyából más nem következik, az utalványozótól megbízott módjára megtérítést követelhet.
1700. § Amíg az utalványozott az utalványt az utalványos irányában el nem fogadta, az utalványosnak nincs követelése az utalványozott ellen.
Az elfogadó nyilatkozatot az utalványra kell írni.
Ha az utalványozott előbb fogadta el az utalványt, mint azt az utalványozó az utalványosnak kiszolgáltatta, elfogadása alapján kötelezettsége az utalványos irányában a kiszolgáltatás időpontjától kezdődik.
1701. § Az elfogadás alapján az utalványos az utalványozottól az utalványban foglalt meghagyás teljesítését követelheti.
Az utalványozott csak oly kifogásokat hozhat fel az utalványos ellen, amelyek az elfogadás érvényességére vonatkoznak, az utalvány vagy az elfogadás tartalmán alapulnak vagy az utalványozottat közvetlenül az utalványossal szemben illetik.
Az utalványosnak az elfogadásból eredő követelése három év alatt évül el. Ennek az időnek eltelte után az utalványozott, aki az utalványt elfogadta, csak annyiban marad kötelezve, amennyiben különben az utalványos kárával jogalap nélkül gazdagodnék.
1702. § Az utalványban foglalt meghagyás teljesítése ellenében az utalványozott a teljesítés nyugtatványozásán felül az utalvány egyidejű kiszolgáltatását, ha pedig csak rész-szolgáltatást teljesített, ennek az utalványra feljegyzését követelheti.
1703. § Ha az utalványozó az utalványosnak adósa és tartozása fejében adta neki az utalványt, e tartozás alól kétség esetében csak akkor szabadul, amikor az utalványozott az utalványban foglalt meghagyást teljesíti. Az utalványos azonban mindaddig nem érvényesítheti követelését az utalványozó ellen, amíg az utalványozottat az utalványnak megfelelően teljesítésre fel nem hívta vagy az utalványt az utalványozónak vissza nem adta.
1704. § Ha az utalványozott az utalvány elfogadását vagy a teljesítést megtagadja, az utalványos köteles erről az utalványozót haladéktalanul értesíteni. Ugyanez áll, ha az utalványos más okból nem képes vagy nem akarja az utalványt érvényesíteni.
1705. § Az utalványozó mindaddig visszavonhatja az utalványt az utalványozottal szemben, amíg ez az utalványos irányában el nem fogadta vagy az abban foglalt meghagyást nem teljesítette. Az utalványozott nem hivatkozhatik arra, hogy a visszavonás az utalványossal szemben jogosulatlan.
A visszavonással egyenlő hatályú, ha az utalványozó csődbe jut. Az utalványozott érdekében azonban az utalványt mindaddig fennállónak kell tekinteni, amíg ő a csődnyitásról nem értesül. Ha a csődnyitó határozatnak a hivatalos lapban megjelent közzétételét követő nap eltelt, az a vélelem, hogy az utalványos a csődnyitásról értesült.
1706. § Az utalvány nem válik hatálytalanná azzal, hogy az utalványozó, az utalványozott vagy az utalványos meghal vagy cselekvőképességét elveszti.
1707. § Az utalványos az utalványt átruházhatja másra, hacsak az utalványozó az átruházást ki nem zárta.
Az átruházás kizárása az utalványozottal szemben csak akkor hatályos, ha az utalványból kitűnik, vagy ha arról az utalványozó az utalványozottat értesíti, mielőtt az utalványozott az utalványt elfogadta vagy a benne foglalt meghagyást teljesítette.
Az átruházás érvényességéhez okirat és az utalvány kiszolgáltatása szükséges.
Ha az utalványozott az utalványt annak irányában fogadja el, akire átruházták, ez ellen nem hozhat fel oly kifogást, amely az utalványoshoz való viszonyából származik. Egyebekben az utalvány átruházására az engedmény szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1708. § Ha valaki írásban akként kötelezi magát valamely szolgáltatásra, hogy azt az okirat bármely bemutatója követelhesse tőle (bemutatóra szóló papír), vagy akként, hogy ő a megnevezett személy részére kötelezett szolgáltatást az okirat bármely bemutatója kezéhez joghatályosan teljesíthesse (igazoló papír), az ebből eredő jogviszonyokra a kereskedelmi jog szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az okirat különben nem esnék e szabályok alá.
1709. § Aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen, bárcsak közvetve is megsérti, köteles a másiknak - a sértettnek - ebből eredő kárát megtéríteni.
Ugyanez a kötelezettség terheli azt is, aki a jóerkölcsbe ütköző módon másnak szándékosan kárt okoz.
1710. § Kötelmi jog megsértése az adós részéről csak annyiban esik a tiltott cselekményekre vonatkozó szabályok alá, amennyiben a sértő cselekmény tekintet nélkül a kötelmi viszonyra jogellenes.
1711. § Aki jogával él, az ebből másra háruló kárért nem felelős, kivéve ha nyilvánvalóan csak károsítás céljából teszi.
1712. § Nem jogellenes a sérelmet okozó cselekmény, ha szükséges volt avégett, hogy a tettes a sértettnek közvetlen jogellenes támadását magáról vagy másról elhárítsa (jogos védelem).
A védelem e határok közt megengedett oly személy támadásával szemben is, akinek ez a cselekmény nem számítható be; de aki ily személy támadását vétkesen előidézi, az felel azért a kárért, amely a jogos védelemből a támadóra hárul.
1713. § Idegen állat támadásával szemben kifejtett védekezést a jogos védelem szabályainak megfelelő alkalmazásával kell elbírálni.
Idegen dolog megsemmisítése vagy megrongálása nem jogellenes, ha szükséges oly közvetlen veszély elhárítására, amellyel a dolog másnak személyét vagy vagyonát fenyegeti, feltéve hogy a vagyont fenyegető kárért bekövetkezése esetében a dolog tulajdonosa vagy birtokosa felelős lenne, és hogy ezt a kárt a dolog megsemmisítéséből vagy megrongálásából eredő kár aránytalanul meg nem haladja. Aki azonban a veszélyes helyzetet vétkesen előidézte, a dolog megsemmisítéséből vagy megrongálásából eredő kárért a károsultnak felel.
1714. § Aki avégből, hogy jogának érvényt szerezzen, a kötelezettől valamely dolgot önhatalmúan elvesz vagy oly cselekményt, amelyet ez tűrni köteles, ellentállása ellenére önhatalommal véghezvisz, ezzel nem követ el jogellenességet, ha a hatóságtól kellő időben segélyt nem kaphatott, és ha önhatalmú fellépése nélkül az a veszély fenyegette, hogy jogának érvényesítése meghiúsul vagy tetemesen megnehezül (jogos önsegély).
Ha valaki ily előfeltételek nélkül él önsegéllyel, kártérítési kötelezettségét nem zárja ki az, hogy vétlen tévedésből az előfeltételeket meglevőknek tartotta.
1715. § Az önsegély alkalmazásában nem szabad a veszély elhárítására szükséges mértéket túllépni.
Aki önsegély alkalmazásával dolgot vesz el, annak, ha még nincs végrehajtási joga a dolog elvételére, haladéktalanul végrehajtást vagy előzetes biztosítási intézkedést kell a bíróságtól kérnie.
Ha kérelmével késlekedik vagy kérelmét elutasítják, a dolgot azonnal vissza kell adnia.
1716. § A sértett beleegyezése nem szünteti meg a személye ellen irányuló cselekmény jogellenességét, ha a sértő a beleegyezést a sértett fogyatékos elmetehetségének, tapasztalatlanságának, könnyelműségének, függő vagy megszorult helyzetének vagy a nála elfoglalt bizalmi állásának kihasználásával - tisztességtelen befolyásolással - szerezte meg.
Ha a sértést hivatalból üldözendő oly bűncselekmény idézte elő, amelynek büntethetőségét a sértett beleegyezése nem szünteti meg, a közvetve sértettnek jogát a kártérítéshez nem érinti az, hogy a közvetlenül sértett a cselekménybe beleegyezett.
1717. § A sérelmet okozó cselekmény nem számítható be annak, aki elkövetésekor cselekvőképtelen volt.
A sérelmet okozó cselekmény nem számítható be siketnémának és annak, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve ha a cselekmény elkövetésekor a felelősség felismeréséhez szükséges belátásuk megvolt.
Hogy mégis mennyiben kötelesek ily személyek az okozott kárt megtéríteni, azt a vétlen kártételért való felelősség szabálya szerint (1737. §) kell megítélni.
1718. § Aki szeszes italnak vagy bódulatot keltő más szernek használatával fosztotta meg magát múlóan öntudatától, nem hivatkozhatik arra, hogy cselekvőképtelen volt, hacsak hibáján kívül nem jutott ebbe az állapotba.
A nem menthető ilyen állapotban elkövetett cselekményt rendszerint gondatlanságból eredőnek kell tekinteni; szándékosnak akkor, ha elkövetője épen azért fosztotta meg magát öntudatától, hogy ebben az állapotában a cselekményt elkövesse.
1719. § Aki a törvénynek vagy a törvényes hatáskörében eljáró hatóságnak oly parancsa vagy tilalma ellen vét, amely kár megelőzését célozza, a kár bekövetkezése esetében nem hivatkozhatik arra, hogy azt nem láthatta előre.
1720. § Aki kiskorúság vagy elmebeli vagy testi fogyatkozás miatt felügyeletre szoruló személyre törvénynél fogva, felügyelni köteles, felelős a kárért, amelyet ez a személy másnak jogellenesen okoz, hacsak nem bizonyítja, hogy felügyeleti kötelességének megfelelt, vagy hogy a kár a felügyelet kellő gyakorlása esetében is bekövetkezett volna.
Ugyanily felelősség terheli azt is, aki az előbbi bekezdés szerint felelős személy irányában a felügyelet gyakorlására szerződéssel vállalkozott.
1721. § Aki valamely ügyének ellátására maga helyett mást rendel ki, felel azért a kárért, amelyet a kirendelt az ügykörébe eső tennivalók teljesítésében harmadik személynek jogellenesen okoz, hacsak nem bizonyítja, hogy a kirendeltnek megválasztásában, s amennyiben felügyeletre vagy utasításadásra volt szükség, ebben is a kellő gondosságot kifejtette, vagy hogy a kár a kellő gondosság kifejtése esetében is bekövetkezett volna.
A vétlen kártételért való felelősség korlátai között (1737. §) azonban a kirendelő a kirendelt által harmadik személynek jogellenesen okozott kárért akkor is felel, ha vétlenségét az előbbi bekezdéshez képest bizonyítja, valamint akkor is, ha a kirendelt a kárt nem az ügykörébe eső tennivalók teljesítésében, hanem csak teljesítésük alkalmával követte el.
Az 1. bekezdésben meghatározott felelősség terheli azt is, aki a kirendelő felelős személy irányában a kirendeltnek megválasztására, a felügyelet gyakorlására vagy az utasításadásra szerződéssel vállalkozott.
1722. § Ha többen közösen elkövetett tiltott cselekménnyel okoznak kárt, vagy ha nem lehet megállapítani, hogy a kár több személynek külön-külön elkövetett tiltott cselekménye közül melyikből vagy az egyes cselekményekből mily arányban származik: a sértett irányában a tettesek egyetemlegesen felelnek. Felbujtó és segéd tettesszámba megy.
Ha a kártokozó cselekményt rendkívüli tömegmozgalmak idején a tömegizgalmak hatása alatt követték el és az eset körülményei miatt az egyetemlegesség alkalmazása az egyes részesek cselekményéhez mérten aránytalanul súlyos eredménnyel járna: a bíróság mindegyik részes felelősségét vétkességének figyelembevételével egyetemlegesség alkalmazása nélkül méltányosság szerint mérsékelheti.
1723. § Egymásközött a tettesek vétkességük arányában, ha pedig ezt az arányt nem lehet megállapítani, egyenlő részekben kötelesek a kárt viselni.
Ha ugyanazért a kárért a felügyelő vagy a kirendelő személyen (1720. § 1. bekezdése, 1721. § 1. és 2. bekezdése) felül olyan személy is felelős a tiltott cselekményekre vonatkozó szabályok értelmében, aki a felügyelet gyakorlására, a kirendelt megválasztására vagy az utasításadásra szerződéssel vállalkozott (1720. § 2. bekezdése, 1721. § 3. bekezdése), egymásközötti viszonyukban a kártérítés kötelezettsége egészen az utóbbit terheli. Ha e személyeken felül közvetlen tettes is felelős, egymásközötti viszonyukban a kártérítés egyedül a közvetlen tettes kötelezettsége.
1724. § Az az adós, akit a hitelező tiltott cselekménnyel bírt rá a kötelezettség elvállalására, ennek teljesítését akkor is megtagadhatja, ha a hitelező ellen a tiltott cselekmény alapján támasztható követelése elévült.
1725. § Aki tiltott cselekménnyel másnak halálát okozta, köteles a megkísérelt gyógyítás vagy életmentés és a temetés költségét megtéríteni annak, akire ez a költség hárult. Köteles továbbá, amennyiben cselekménye következtében a sértettnek személyhez kötött valamely vagyoni joga idő előtt megszűnt, az ebből eredő kárt a sértett hagyatékának javára megtéríteni. E kár megállapításában a sértettnek különben valószínű élettartamát kell alapul venni.
Ha harmadik személy a halált okozó sértés idejében a sértettől eltartást követelhetett vagy vele oly viszonyban állott, amelynél fogva a jövőben ellene eltartási követelése keletkezhetett, a harmadik, amennyiben a sértett halála következtében a tartástól elesett, kára fejében a kártérítésre kötelezettől megfelelő pénzbeli járadékot követelhet.
1726. § Ha a halál szándékosan vagy súlyos gondatlanságból elkövetett tiltott cselekményből származik, amennyiben tekintettel az eset körülményeire a méltányosság megkívánja, a tettes a sértett kötelesrészre jogosult hozzátartozóinak nemvagyoni kárukért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel - elégtétellel - tartozik.
1727. § Aki tiltott cselekménnyel mást testi épségében vagy egészségében sértett meg, köteles a sértettnek a gyógyítás költségét és elmaradt keresményét megtéríteni, és ha a sértés következtében a sértett keresőképessége megszűnt vagy csökkent vagy jövőbeli szükségletei szaporodtak, kára fejében megfelelő pénzbeli járadékot fizetni.
1728. § Ha az, akinek élete, testi épsége, egészsége vagy szabadsága ellen tiltott cselekményt követtek el, harmadik személy irányában - különösen mint házastárs vagy gyermek a férj vagy a szülő háztartásában vagy gazdaságában - törvénynél fogva szolgálatokra volt kötelezve, a harmadik személy, amennyiben a tiltott cselekmény következtében e szolgálatoktól elesett, kára fejében a kártérítésre kötelezettől megfelelő pénzbeli járadékot követelhet.
1729. § A kártérítésül pénzbeli járadék fizetésére kötelezettet a bíróság az eset körülményeihez képest szabad belátása szerint biztosítékadásra kötelezheti és a biztosítékadás módját is szabad belátása szerint határozhatja meg.
Fontos okból a bíróság a jogosult kérelmére járadék helyett végkielégítést ítélhet.
1730. § A közvetlenül vagy közvetve sértett egyéb kárának megtérítését az általános szabályok szerint követelheti.
A kártérítés minden esetben kiterjed azokra a hátrányokra is, amelyeket a sértett a tiltott cselekmény következtében keresetében és megélhetési viszonyaiban szenved.
1731. § Aki tiltott cselekménnyel mástól vagyontárgyat vont el, a tárgyban véletlenül esett kárért és a tárgy visszaadásának véletlenül bekövetkezett lehetetlenné válásáért is felelős, kivéve ha a kár vagy a visszaadás lehetetlenülése a tiltott cselekmény nélkül is bekövetkezett volna.
1732. § Ha valaki oly vagyontárgy értékének megtérítésére van kötelezve, amelyet tiltott cselekménnyel mástól elvont, az értékmegállapításra irányadó időpont tekintetében az adós késedelme esetére megállapított szabályokat (1162. §) kell megfelelően s oly értelemben alkalmazni, hogy a késedelem beálltának időpontja helyett a tiltott cselekmény elkövetésének időpontját kell alapul venni.
1733. § Aki a tiltott cselekményével mástól elvont vagyontárgyra költekezett, költségének megtérítését a sértettől csak megbízás nélküli ügyvivőként és csak a költekezéssel előidézett és még meglévő értékemelkedés erejéig követelheti.
1734. § Aki mást harmadik személy irányában fennálló kötelességének megszegésére szándékosan reábír vagy tudva oly szolgáltatást köt ki mástól magának, amellyel ez harmadik személy irányában fennálló kötelességét megszegi: a harmadiknak a kötelesség megszegéséből eredő káráért az adóssal egyetemlegesen felel.
1735. § Az a közhivatalnok (köztisztviselő), aki hivatali kötelességének vétkes megsértésével másnak kárt okoz, köteles e kárt megtéríteni, kivéve ha a károsult a kárt jogorvoslattal elháríthatta volna s ezt vétkesen elmulasztotta.
Bíró az ítélethozatalban elkövetett kötelességsértés miatt csak akkor felelős, ha szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli. Ugyanez a korlátozás áll, ha a közhivatalnok oly ügyben okozta a kárt, amelyben célszerűségi tekintetek szerint kellett eljárnia.
Bíró ellen az 1. és a 2. bekezdésben megállapított felelősséget csak akkor lehet bírói úton érvényesíteni, ha a kártokozó cselekmény miatt őt a büntető bíróság jogerősen elítélte vagy ha a fegyelmi bíróság jogerős határozattal előzetesen megállapította róla, hogy kártokozó cselekményével hivatali kötelességét vétkesen megszegte.
1736. § Ha a közhivatalnok oly kárért, amelyet gyám, gondnok vagy idegen érdekek védelmére rendelt más személy okozott, az utóbbival együtt azért felelős, mert ennek kirendelésében, ellenőrzésében vagy jogügyleteinek jóváhagyásában hivatali kötelességét megsértette: egymásközötti viszonyukban a kártérítés egyedül a közvetlen károkozó kötelezettsége.
1737. § Aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen, de vétlenül sérti meg (vétlen kártétel), a sértettnek ebből eredő vagyoni kárát, ha máshonnan meg nem térül, annyiban köteles megtéríteni, amennyiben ezt tekintettel a körülményekre, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyaira a méltányosság megkívánja.
1738. § A telek tulajdonosa felel a telken levő építmény összeomlásából vagy egyes részeinek lehullásából másra háramló kárért, ha az összeomlást vagy a lehullást építési hiba vagy a fenntartás hiányossága okozta. Ha valakinek idegen telken van építménye, vagy ha az építményt nem a telek tulajdonosa, hanem más tartja sajátjaként birtokában, a telek tulajdonosa helyett ez a személy felel.
Ha minden intézkedést megtettek, amely köztapasztalat szerint az építmény fenntartására vagy a veszély elhárítására szükséges, a felelős személy csak az előbbi § korlátai között felel.
A kárért az is felel, aki az 1. bekezdés szerint felelős személy irányában az építmény fenntartását szerződéssel elvállalta vagy erre törvénynél fogva köteles, hacsak nem bizonyítja, hogy a veszély elhárítása végett kellő gondosságot fejtett ki.
Építmény e § értelmében minden mű, amelyet a telken emeltek vagy a telekkel összekapcsoltak.
1739. § Aki állatot tart, felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz.
Ha a kárt oly háziállat okozta, amely az állattartó hivatásának, keresőfoglalkozásának vagy háztartásának céljára szolgál, és ha minden intézkedést megtettek, amely köztapasztalat szerint az ilyen állat tartásával járó veszély elhárítására szükséges: az állattartó csak a vétlen kártételért általában fennálló felelősség (1737. §) korlátai között felel.
Az állat okozta kárért az is felel, aki az állattartó irányában az állat őrizetét szerződéssel elvállalta, hacsak nem bizonyítja, hogy a veszély elhárítása végett kellő gondosságot fejtett ki.
1740. § Aki gyúlékony vagy egyébként veszélyes anyagot tart készletben, felel azért a kárért, amely az ily anyag veszélyes hatásából másra háramlik, hacsak nem bizonyítja, hogy a kár elhárítására szükséges minden óvóintézkedés meg volt téve.
Aki robbanó anyagot tart készletben anélkül, hogy ezt jogos érdek védelme szükségessé tenné, vagy hogy állásánál fogva erre köteles volna, a felrobbanásból másra háramló kárért, erőhatalom esetét kivéve, feltétlenül felel.
1741. § Aki önállóan oly ipari vagy egyéb foglalkozást folytat vagy bármely célra oly üzemmódot alkalmaz, amely természeténél fogva különös veszéllyel jár, felel az ilyen iparűzésből, foglalkozásból vagy üzemmódból akár alkalmazottjára, akár harmadik személyre háramló kárért, hacsak nem bizonyítja, hogy a kárt erőhatalom okozta.
Ekként felelnek különösen a vasúti, sikló-, géperejű hajózási, vízvezetéki, gázt és villamosságot szolgáltató, építő- és bányavállalatok, továbbá mindazok, akik gépkocsit, felvonógépet, repülőgépet vagy léghajót járatnak.
Ezt a felelősséget előre sem kizárni, sem korlátozni nem lehet.
1742. § A károsult nem követelhet a vétlen kártétellel járó felelősség alapján kártérítést, ha a kár egyedül az ő hibájából keletkezett. Ha a károsult a kár keletkezésében közrehatott, az általános szabályokat (1112. §) kell alkalmazni.
1743. § Ha lakásból vagy más helyiségből valamit járt helyre kidobnak, kiöntenek vagy leejtenek, a helyiség birtokosa felel az ebből másra háramló kárért, hacsak nem bizonyítja, hogy a kár okozója sem háznépéhez, sem személyzetéhez nem tartozik és engedély nélkül volt a helyiségben. Ugyanez áll megfelelően, ha járt hely felett kifüggesztett vagy felállított dolog leeséséből háramlik valakire kár.
Ez a kárkövetelés elenyészik, ha a károsult a kárt bekövetkezésétől számított nyolc nap alatt a helyiség birtokosának vagy a hatóságnak be nem jelenti.
1744. § Ha ugyanazért a vétlenül okozott kárért több személyt terhel felelősség, ezek a károsult irányában egyetemlegesen felelnek.
1745. § Ha azon a személyen felül, aki vétlenül felel a kárért, más személy ugyanazt a kárt tiltott cselekmény miatt köteles megtéríteni, a károsult irányában mind a ketten egyetemlegesen felelnek, egymásközötti viszonyukban azonban a kártérítés egyedül az utóbbi kötelezettsége.
1746. § Aki valószínűvé teszi, hogy valamely dolog tekintetében ennek birtokosa ellen követelése van, ha követelésének érvényesítése végett érdeke a dolgot megtekinteni, a birtokostól a dolog felmutatását vagy megtekintésének megengedését követelheti.
1747. § Akinek jogos érdeke, hogy másnak birtokában lévő okiratot megtekintsen, a birtokostól az okirat felmutatását követelheti, ha az okirat az ő érdekében készült vagy őt illető jogviszonyt tanúsít, vagy ha ily jogviszony tekintetében az ő részéről vagy az ő érdekében más részéről folytatott tárgyalásra vonatkozik.
Aki jogosult az okiratot megtekinteni, arról másolatot is vehet.
1748. § A dolgot vagy az okiratot azon a helyen kell felmutatni, ahol a felmutatás követelésekor van; de fontos okból bármelyik fél kívánhatja, hogy a felmutatás más helyen menjen végbe.
A felmutatás költségét és veszélyét az a fél viseli, aki a felmutatást kívánja. A birtokos a felmutatást mindaddig megtagadhatja, amíg a másik fél a költséget nem előlegezi s a kár tekintetében biztosítékot nem ad.
1749. § Ha több személy vagyonát fenyegető rendkívüli kárveszélyt egyes fenyegetett tárgyak feláldozásával hárítanak el, az ebből eredő kárt, amennyiben a tárgyak feláldozása a közös veszély elhárítására szükséges volt, az érdekeltek valamennyien abban az arányban kötelesek viselni, amelyben érdekeik veszélyeztetve voltak. Ugyanez áll a veszély elhárítására fordított költség viselése tekintetében, amennyiben a költség e célra szükséges volt és a veszélyeztetett vagyontárgyak értékét meg nem haladja.
Aki az előbbi bekezdés szerint kiegyenlítésre köteles, csak megmentett vagyontárgyaival felel annak, aki a kiegyenlítést követelheti. Ha több a kötelezett és valamelyiken a reá eső részt nem lehet megvenni, a többi a hiányért ugyanily korlátozással kárviselési kötelezettségének arányában felel.
1750. § Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt a másiknak visszatéríteni. Ez akkor is áll, ha a kezdetben megvolt jogalap később megszűnik, vagy ha nem következik be az az eredmény, amelyet a jogügylet tartalma szerint a felek a szolgáltatással megvalósítani kívántak.
1751. § A jogalap hiányát rendszerint a visszakövetelő félnek kell bizonyítania; ha kötelezettség teljesítése céljából tett szolgáltatást követel vissza, ő köteles bizonyítani, hogy a kötelezettség nem állott fenn.
Ha a fél a szolgáltatást a kivánt eredmény be nem következése miatt követeli vissza, a másik félnek kell bizonyítania, hogy az eredmény bekövetkezett, vagy hogy még nem telt el az az idő, amely alatt az eredmény bekövetkezésének vagy be nem következésének el kell dőlnie.
1752. § Aki oly követelést egyenlített ki, amelynek érvényesíthetését valamely kifogás - ide nem értve az elévülés kifogását - mindenkorra kizárta, az a szolgáltatást úgy követelheti vissza, mintha a követelés fenn sem állott volna.
1753. § Aki fennálló kötelezettségét lejárat előtt teljesíti, a teljesített szolgáltatást nem követelheti vissza és az időközi kamat megtérítését sem követelheti.
1754. § Kötelezettség teljesítéseképen tett szolgáltatást nem lehet visszakövetelni, ha a teljesítő tudta, hogy a szolgáltatással nem tartozik, kivéve ha a szolgáltatást a másik féltől felismerhető kényszerhelyzetben vagy visszakövetelési jogának fenntartásával teljesítette.
Nem lehet visszakövetelni a szokásos alkalmi ajándékot, valamint az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált tartásszolgáltatást sem.
1755. § A kívánt eredmény be nem következése miatt visszakövetelésnek nincs helye, ha a visszakövetelő fél a teljesítéskor tudta, hogy az eredmény bekövetkezése lehetetlen, vagy ha az eredmény bekövetkezését csalárdul ő akadályozta meg.
1756. § Oly szolgáltatást, amelynek elfogadásával a másik fél a törvény tilalma, a közrend vagy a jóerkölcs ellen vétett, vissza lehet követelni.
Ha a szolgáltatást teljesítő fél a teljesítéssel hasonlóan vétett, visszakövetelésnek csak annyiban van helye, amennyiben tekintettel az eset körülményeire a méltányosság megkívánja. E korlátozás nem áll, ha a visszakövetelt szolgáltatás kötelezettségvállaló nyilatkozat; de áll az ilyen nyilatkozat alapján teljesített szolgáltatás tekintetében.
1757. § Aki valamely vagyontárgyról jogosulatlanul, de oly körülmények között rendelkezik, hogy rendelkezése a jogosulttal szemben hatályos, köteles a jogosultnak kiadni azt, amihez rendelkezése alapján jutott. Mást megillető szolgáltatás elfogadása rendelkezésszámba megy.
1758. § A visszatérítés (kiadás) kötelezettsége az eredetileg szerzett vagyoni előnyön felül kiterjed az időközben szedett hasznokra, valamint arra a vagyoni előnyre is, amelyet a visszatérítésre kötelezett a visszatérítendő jog alapján szerzett vagy a visszatérítendő tárgyért attól a harmadik személytől, aki azt megsemmisítette, megrongálta vagy tőle elvonta, kártérítésül kapott.
Ha a kötelezett a vagyoni előnyt nem képes természetben visszatéríteni, értékét kell megtérítenie.
A visszatérítés kötelezettsége megszűnik annyiban, amennyiben a kötelezett a visszatérítés iránt, indított kereset kézbesítése előtt a gazdagodást elvesztette.
1759. § Ha a kötelezett a vagyoni előny szerzésekor rosszhiszemű volt vagyis a jogalap hiányáról tudott, vagy ha a visszatérítendő szolgáltatás elfogadásával a törvény tilalma, a közrend vagy a jóerkölcs ellen vétett, felelősségét nem érinti az, hogy a gazdagodást utóbb elvesztette. Ha a jogalap hiányáról a vagyoni előny szerzése után értesül, az értesülés időpontjától kezdve rosszhiszemű szerzőként felel.
A kötelezett ebben az esetben azokat a hasznokat is köteles megtéríteni, amelyeket szedhetett volna, pénz után pedig kamatot köteles fizetni.
1760. § Ha a feleknek eleve számot kellett vetniök azzal, hogy a teljesített szolgáltatás jogalapja meg fog szűnni, vagy ha már eleve bizonytalannak tartották a kívánt eredmény bekövetkezését: a gazdagodás elvesztése a kötelezettet csak a hasznok visszatérítésének kötelezettsége alól mentesíti, és ez alól is csak addig az időpontig, amikor a kötelezett a jogalap megszűnéséről vagy az eredmény be nem következéséről értesül. Ettől kezdve a hasznok és a kamat tekintetében az előbbi § 2. bekezdésének szabálya irányadó.
1761. § Aki szerződés alapján kapott tárgyat vagy értéket a szerződés értelmében köteles lenne utóbb visszaszolgáltatni, az, ha a szerződés a másik fél személyében rejlő okból érvénytelen, arra a szabályra, hogy a gazdagodás elvesztése miatt a visszatérítés kötelezettsége megszűnt, nem hivatkozhatik annyiban, amennyiben a szerződés érvényessége esetében az abban foglalt kikötések figyelembevételével a visszaszolgáltatásra köteles lenne.
1762. § Amennyiben az, aki másnak rovására jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz, a visszatérítendő tárgyat ingyenesen harmadik személynek juttatja és ennek következtében a visszatérítés kötelezettsége alól szabadul vagy a visszatérítendő értéket rajta megvenni nem lehet: a megadományozott harmadik személy a visszakövetelésre jogosult fél irányában akként van kötelezve, mintha a tárgyat jogalap nélkül közvetlenül tőle szerezte volna.
1763. § Ha a visszatérítés kötelezettsége azért következik be, mert a szerződés az egyik fél vétkessége miatt megdől, a bíróság a vétlen félnek e kötelezettség teljesítésére méltányosság szerint halasztást adhat. Hogy a halasztás a vétkes fél visszatérítési kötelezettségére is kiterjedjen-e, azt a körülmények szerint kell megítélni.
1764. § Jogalap nélkül vállalt kötelezettség teljesítését meg lehet tagadni a kötelezettségvállalás hatálytalanítása iránt támasztható követelés elévülése után is.
1765. § Az ember halálával vagyona - a hagyaték - mint egész az örökösre száll örökségül (örökösödés).
Ha több az örökös, mindegyiküknek egy-egy hagyatékrész - örökrész - az öröksége.
1766. § Öröklés a hagyományos és a kötelesrészre jogosult részesedése is.
1767. § Öröklésreképes minden személy, kivéve amennyiben a törvény szerint nem örökölhet.
1768. § Csak az örökölhet, aki az öröklés megnyíltakor életben van.
Az öröklés megnyíltakor már megfogant méhmagzat azzal a feltétellel, hogy élve születik meg, úgy örököl, mintha már az öröklés megnyíltakor életben lett volna.
1769. § Nem örökölhet és ennélfogva épúgy, mint az, aki nem éli túl az örökhagyót, kiesik az őt különben megillető öröklésből:
1. aki az öröklés megnyíltakor általában vagy az öröklés tárgya tekintetében jogok szerzésére a törvény szerint képtelen;
2. aki az öröklésre méltatlan;
3. aki vagy akire kihatóan más lemondott az öröklésről, abban a részben, amelyre a lemondás kiterjed;
4. akit az örökhagyó az öröklésből kirekesztett, abban a részben, amelyre a kirekesztés vonatkozik;
5. aki az örökséget vagy a hagyományt visszautasította, arra az öröklésre nézve, amelyre a visszautasítás vonatkozik.
1770. § Méltatlan az öröklésre:
1. aki az örökhagyó életére tört;
2. aki az örökhagyót szándékosan és jogellenesen oly állapotba hozta, amelynek következtében többé végintézkedést nem tehetett vagy végintézkedését vissza nem vonhatta;
3. aki az örökhagyót szándékosan megakadályozta vagy csalárd megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel reábírta, hogy végintézkedést tegyen vagy végintézkedését visszavonja;
4. aki az örökhagyótól származó vagy neki tulajdonított végintézkedés tekintetében az okirathamisítás vagy a szándékos hamis tanuzás bűncselekményét követte el;
5. aki a végből, hogy örököljön, nem az örökhagyónak, hanem más oly személynek életére tört, akinek halálától öröklése függött, és erről a cselekményről vagy elkövetőjéről az örökhagyó - haláláig - nem tudott vagy tudott ugyan, de oly állapotban volt, hogy többé végintézkedést nem tehetett vagy végintézkedését vissza nem vonhatta; ez a méltatlanság azonban csak arra az öröklésre terjed ki, amely a sértett halálától függött.
Házastársának hagyatékában öröklésre méltatlan az a házastárs, aki tudva, hogy házassága még fennáll, új házasságot kötött.
1771. § Nem tesz méltatlanná az öröklésre oly cselekmény, amelyet az örökhagyó vagy az előbbi § 5. pontjának esetében a sértett megbocsátott.
Az öröklésre méltatlanságot csak akkor lehet figyelembe venni, ha arra az érdekelt fél hivatkozik.
1772. § Az örökhagyóval kötött szerződéssel az örökhagyó rokona, házastársa vagy a házasság megkötésének esetére jegyese, általában a törvényes öröklésre hivatott személy egészen vagy részben lemondhat a törvényes öröklésről.
Lemondani egymagáról a kötelesrészről is lehet. Lemondás a kötelesrészről kétség esetében lemondás a törvényes öröklésről is.
1773. § A lemondást a szerződésben a lemondó ivadékára ki lehet terjeszteni.
A lemondás kétség esetében kikötés nélkül is kiterjed a lemondó ivadékára, ha a lemondó öröklési várományának kielégítése fejében mondott le a törvényes öröklésről.
1774. § A törvényes öröklésről meghatározott személy javára irányuló lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl.
Az örökhagyó ivadékának lemondása kétség esetében csak a többi ivadék javára szolgál.
1775. § A lemondás kétség esetében kiterjed arra a vagyonra vonatkozó öröklési várományra is, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, ellenben nem terjed ki arra, amivel a lemondó hányada másoknak a lemondás után beállott kiesése következtében növekszik.
1776. § A lemondás ellenkező kikötés hiányában hatálytalan, ha az örökhagyónak az államkincstáron kívül törvényes örököse nem maradt, vagy ha az államkincstárt megelőzően az örökhagyó volt házastársának rokona vagy az örökhagyónak közokiratban elismert házasságon kívüli gyermeke lenne a törvényes örökös.
1777. § Akit az örökhagyó végintézkedéssel mint örököst vagy hagyományost részesített, erről az öröklésről az örökhagyóval kötött szerződéssel lemondhat.
1778. § Ha a lemondó cselekvőképtelen vagy korlátoltan cselekvőképes, a lemondáshoz a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges.
1779. § A felek a lemondás hatályát szerződéssel megszüntethetik. Megszüntetheti a lemondás hatályát az örökhagyóval kötött szerződéssel magára és ivadékaira nézve a lemondónak az az ivadéka is, akire a lemondás kihat.
Ha az örökhagyó cselekvőképtelen vagy korlátoltan cselekvőképes, a lemondás hatályát megszüntető szerződéshez a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges.
1780. § Mind a lemondó, mind a lemondás hatályát megszüntető szerződés érvényességéhez közokirat szükséges.
1781. § Törvényes örökösök az alább meghatározott rend szerint az ági öröklés és az özvegyi jog szabályainak korlátai között: az örökhagyó ivadékai, házastársa, elődei, oldalrokonai és az államkincstár.
Az államkincstárt megelőzve kivételesen az örökhagyó volt házastársának legközelebbi rokona vagy az örökhagyónak közokiratban elismert házasságon kívüli gyermeke a törvényes örökös (1794. §)
1782. § Törvényes öröklésnek nincs helye, amennyiben az örökhagyó végintézkedéssel - végrendelettel vagy öröklési szerződéssel - rendelkezett.
1783. § Az örökhagyó végintézkedéssel egészen vagy részben - az államkincstárt kivéve - bárkit kirekeszthet a törvényes örökösödésből.
1784. § Érvénytelen házasság alapján házastársi öröklésnek nincs helye; vélt házasság esetében azonban törvényes öröklés illeti azt a jóhiszemű vélt házastársat, aki az örökhagyóval haláláig együtt élt anélkül, hogy a bíróság a házasságot érvénytelennek nyilvánította vagy a jogosult eziránt a keresetet megindította vagy erre megbízást adott volna.
Ha az örökhagyó házassága korábbi házasság akadálya miatt volt érvénytelen, vélt házastársát egyéb feltételek meglétében is csak akkor illeti törvényes öröklés, ha az örökhagyónak nincs a korábbi házassága alapján öröklésre jogosult házastársa.
1785. § Törvényes öröklés nem illeti a házastársat, ha az örökhagyó - halála idejében - a házasság felbontását kérhette és eziránt vagy az ágytól és asztaltól való elválasztás iránt a keresetet megindította vagy erre megbízást adott.
1786. § Aki az örökhagyónak többszörösen rokona és törzsönkinti öröklés esetében több törzsben foglal helyet, mindegyikben megkapja a reá eső részt. Az egyes törzsekben kijáró részek külön részeknek számítanak.
1787. § Az a rész, amellyel valamelyik törvényes örökös öröksége más törvényes örökös kiesése következtében növekszik, külön örökrésznek számít mind a hagyományok és a meghagyások tekintetében, amelyek az örökös eredeti örökségét vagy a kieső örökös örökségét terhelik, mind az osztályrabocsátás kötelezettsége tekintetében.
Ez a szabály megfelelően áll az ági öröklésre is.
1788. § Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek egyenlő részekben örököl.
A kieső gyermek helyett ennek a gyermekei, a kieső unoka helyett ennek a gyermekei örökölnek egymás között egyenlő részekben (törzsönkinti öröklés). Ugyanígy örökölnek az örökhagyó távolabbi ivadékai is kieső közvetlen elődjük helyett.
1789. § Ha ivadék nincs, a házastárs a törvényes örökös.
1790. § Ha nincs sem ivadék sem házastárs, törvényes örökösök egyenlő részekben a szülők.
A kieső szülő helyett ivadékai örökölnek törzsönkint.
Ha a kieső szülőnek ivadéka nincsen, helyette is a másik szülő örököl, ha pedig ez is kiesik, ennek az ivadéka.
1791. § Ha szülő és szülői ivadék sincsen, törvényes örökösök egyenlő részekben a nagyszülők.
A kieső nagyszülő helyett ivadékai örökölnek törzsönkint.
Ha a kieső nagyszülőnek ivadéka nincsen, helyette is nagyszülőpárja örököl, ha pedig ez is kiesik, ennek az ivadéka.
Ha az atyai vagy az anyai ágon mindkét nagyszülő kiesik és ivadékuk nincsen, a másik ágbeli nagyszülőpár vagy ivadékai örökölnek.
1792. § Ha nagyszülő és nagyszülői ivadék sincsen, törvényes örökösök egyenlő részekben a szépszülők.
A kieső szépszülő helyett ivadékai örökölnek törzsönkint.
Ha a kieső szépszülőnek ivadéka nincsen, helyette is szépszülőpárja örököl, ha pedig ez is kiesik, ennek az ivadéka.
Ha az atyai vagy az anyai ágon az egyik szépszülőpár kiesik és ivadékuk nincsen, helyettük is az ugyanazon az ágon lévő másik szépszülőpár vagy ivadékaik örökölnek.
Ha az egyik ágon mindkét szépszülőpár kiesik és egyiknek sincs ivadéka, a másik ágbeli szépszülők vagy ivadékaik örökölnek.
1793. § Ha szépszülő és szépszülői ivadék sincsen, a dédszülők vagy ivadékaik, ilyenek hiányában pedig a távolabbi elődök vagy ivadékaik örökölnek csoportonkint az előbbi §-ok szabályainak megfelelő alkalmazásával.
1794. § Ha más törvényes örökös nincsen, az államkincstár a törvényes örökös.
Olyan vagyonban azonban, amelyet az örökhagyó a házastársától örökölt, az államkincstárt megelőzve a törvényes örökösödés rendje szerint törvényes örökösök annak a házastársnak rokonai a nagyszülőkig bezárólag, akitől az örökhagyó mint házastárs a vagyont örökölte.
Atyjának hagyatékában más örökös nemlétében az államkincstárt megelőzve a házasságon kívüli gyermek a törvényes örökös, ha atyja őt közokiratban a magáénak elismerte.
1795. § Ha nem az örökhagyó ivadéka a törvényes örökös, abban, ami a hagyatékban ági vagyon, ági öröklésnek van helye.
Ági vagyon a hagyatékban az a tiszta vagyonérték, amely valamelyik közös elődről - akár közvetlenül, akár a közös előd ivadékának közvetítésével - öröklés vagy élőkközötti ingyenes jogügylet útján hárult az örökhagyóra, kivéve a szokásos alkalmi ajándékokat, valamint az ellátásra és a kiképzésre fordított kiadásokat.
1796. § Ági örökléssel a jogosult követelési jogot szerez a törvényes örökös ellen az ági vagyon kiadására. A hagyatéknak az ági vagyont meghaladó többlete mint szerzeményi vagyon a törvényes örökösé marad.
A vélelem az, hogy a hagyaték nem ági, hanem szerzeményi vagyon.
1797. § Elsősorban a szülőt illeti ági örökségül az az érték, amely róla vagy elődéről hárult az örökhagyóra.
A kieső szülő helyett ivadékai örökölnek törzsönkint.
1798. § Ha ági öröklésre jogosult szülő és szülői ivadék nincsen, a nagyszülőt illeti ági örökségül az az érték, amely róla vagy elődéről hárult az örökhagyóra.
A kieső nagyszülő helyett ivadékai örökölnek törzsönkint.
1799. § Ha ági öröklésre jogosult nagyszülő és nagyszülői ivadék sincsen, a törvényes örökösödés sorrendjében a távolabbi elődöt illeti ági örökségül az az érték, amely róla vagy elődéről hárult az örökhagyóra.
A kieső előd helyett ivadékai örökölnek törzsönkint.
1800. § Ági öröklésre jogosult rokon hiányában az ági vagyon a szerzeményi vagyonnal egy tekintet alá esik.
1801. § Házastársak közszerzeményéből közös ivadékuknak juttatott adományt a szerzeményi közösség megszűnte után felerészben az egyik, felerészben a másik házastársról hárultnak kell tekinteni.
Ha azonban az adományozó házastárs az adomány értékét a másik házastárs közszerzeményi illetősége javára megtérítette, az adományt egyedül az adományozó házastársról hárultnak kell tekinteni.
1802. § Az ági vagyont a hagyatéki tartozások levonása után fennmaradó tiszta hagyatékból kell kiadni.
1803. § Ha az örökhagyóra több ágról hárult és különböző ágbeli rokonok közt megosztásra kerülő értékeket a tiszta hagyaték nem fedezi, arányos kielégítésnek van helye.
Arányos kielégítésnek van helye a különböző ágbeli rokonok között akkor is, ha az örökhagyó egyik szülőjének ágán különböző ágbeli elődökről ivadékuk közvetítésével hárult az örökhagyóra érték és az ivadékról az örökhagyóra hárult érték kisebb, mint az, amely az elődökről az ivadékra hárult.
1804. § Az ági vagyon értékének megállapítása végett azokat az ági vagyontárgyakat, amelyek az örökhagyó halálakor természetben megvannak, ekkori értékükben, az örökhagyó halála előtt elhasznált vagy elidegenített ági vagyontárgyakat pedig az elhasználáskor vagy az elidegenítéskor volt értékükben kell számítani. Ebből az értékből azonban le kell vonni azt az értékemelkedést, amely a hárulás óta a vagyontárgyra - a szükséges költségen felül - fordított hasznos költség következtében állott elő.
Csere esetében a csere útján szerzett vagyontárgy értéke irányadó.
1805. § Elveszti ági jellegét az a vagyontárgy, amely akár élőkközötti jogügylet útján akár egyéb módon a közös elődnek és ivadékainak körén kívül eső személyre szállott, és ezt a jellegét nem nyeri vissza azzal sem, hogy a szerzőről öröklés vagy élőkközötti ingyenes jogügylet útján szállott vissza az örökhagyóra.
Az ilyen vagyontárgyat az ági vagyon értékének megállapítása végett csak az elidegenítéskor volt értékében lehet számbavenni.
1806. § Azokat az ági vagyontárgyakat, amelyek az örökhagyó halála előtt elpusztultak, elvonattak vagy egyébként veszendőbe mentek, amennyiben értük a károsult megtérítést nem kapott, az ági vagyon megállapítása végett nem kell számbavenni.
1807. § Nincs helye ági öröklésnek az örökhagyó házastársával mint törvényes örökössel szemben oly ingók tekintetében, amelyek utolsó közös háztartásuk felszereléséhez tartoztak, kivéve a családi arany- s ezüstneműeket és egyéb családi drágaságokat, valamint az oly tárgyakat, amelyek ági ingatlannak tartozékai.
Nincs helye ági öröklésnek az örökhagyó házastársával mint törvényes örökössel szemben oly vagyontárgyak tekintetében sem, amelyeket az örökhagyó házastársától ingyenes jogügylettel kapott.
1808. § Az ági öröklésre jogosult a természetben meglevő ági vagyontárgyakat az ági vagyonérték keretében természetben követelheti, ha értékük az ági vagyon értékét jelentékenyen meg nem haladja és ő a többlet egyidejű megtérítésére kész.
Az ági vagyon kiadásával terhelt örökösnek is joga van az ági vagyontárgyakat természetben kiszolgáltatni; azonban evégből a jogosulttól ráfizetést követelni nem lehet.
Egyébként az ági vagyon pénzben jár.
1809. § Amit az örökhagyó vagyonából végintézkedéssel vagy - a szokásos alkalmi ajándékozásokat kivéve - élőkközötti ingyenes jogügylettel az ági öröklésre jogosultnak juttatott, azt kétség esetében be kell számítani az ági öröklésre jogosult ági örökségébe.
1810. § Ha az örökhagyó szülője a törvényes örökös, egész életében haszonélvezeti joga van arra, ami az ő törvényes örökségéből mint ági vagyon a másik szülő ivadékát vagy távolabbi ági rokonát illeti.
Az ivadék, akit az ági vagyon illet, vagy özvegye a szülőtől haszonélvezeti jogának megszorítását követelheti az özvegyi jog megszorításának szabályai szerint.
1811. § Az ági örökségre, amennyiben a törvény mást nem rendel, a hagyomány szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1812. § Az özvegyet, amennyiben nem ő az örökös, özvegysége idejére férje hagyatékának haszonélvezete illeti özvegyi jogul s e jogon bennmaradhat a férje hagyatékához tartozó javakban.
Az özvegyi haszonélvezetet az özvegy az örökhagyó halálával törvénynél fogva szerzi meg.
1813. § Az örökhagyó ivadéka, ha ő az örökös, az özvegytől az özvegyi jog megszorítását követelheti.
Ugyanezt követelheti - de legfeljebb csak saját özvegyi jogának megszorított mértéke erejéig - a megszorításra jogosult ivadék özvegye is.
Ezt a jogot másra átruházni nem lehet; ellenben öröklés útján ez a jog is átszáll a megszorításra jogosult ivadék oly ivadékára, aki az örökhagyónak szintén ivadéka.
1814. § Az özvegyi jog megszorítása esetében az özvegyet csak a hagyaték megfelelő részének haszonélvezete illeti. Ezt a részt úgy kell megállapítani, hogy az özvegy továbbra is lehetőleg férje társadalmi állásához illően élhessen meg a hagyatékból, méltányos figyelembevételével az özvegy viszonyainak és annak is, amit közszerzeményül vagy ingyenesen más alapon kapott férje után.
Ha a körülmények javallják, a megszorításra jogosult ezt a haszonélvezetet kellően biztosított életjáradékkal megválthatja. Ily esetben is azonban lehetőleg meg kell hagyni az özvegynek azt a jogot, hogy az örökhagyó házában tovább lakjék és utolsó közös háztartásuk felszerelését tovább használja.
1815. § A megszorított özvegyi jog az örökösöket örökrészeik arányában terheli.
1816. § A férj feleségének özvegyi jogát végintézkedéssel rendezheti; de nem csorbíthatja a megszorított özvegyi jog mértékét.
Házastársak és jegyesek az özvegyi jogot közokiratba foglalt szerződéssel szabadon rendezhetik.
Az ekként rendezett özvegyi jog megszorítását az előző §-ok alapján követelni nem lehet.
1817. § Amíg a megszorított vagy végintézkedéssel rendezett özvegyi jog mértékét egyességgel vagy ítélettel meg nem állapították, az özvegyet, amennyiben nem ő az örökös, az egész hagyaték haszonélvezete illeti meg.
Ha azonban az özvegy az örökhagyóval halála idejében nem élt közös háztartásban vagy egyéb okból nincs birtokban, özvegyi jogának végleges rendezéséig az örököstől csak azt követelheti, hogy részére a megszorított özvegyi jognak megfelelő illendő tartást szolgáltassa vagy evégett neki a hagyaték megfelelő részét haszonélvezetre engedje át.
1818. § Az özvegy az őt akár mint örököst, akár mint özvegyi jogra jogosultat terhelő hagyományok és meghagyások teljesítését megtagadhatja, amennyiben teljesítésük a megszorított özvegyi jog mértékét csorbítaná.
1819. § Új házasságra lépése esetében az özvegy méltányos kiházasítást követelhet az özvegyi joggal terhelt örökségből.
A kiházasítás értéke nem haladhatja meg az özvegyi jog átlagos évi hozadékának kétszeresét.
1820. § Az özvegyi jog kiterjed az ági vagyonra is.
1821. § Az özvegyi jog a kötelesrészt is terheli, amennyiben a megszorított özvegyi jog mértéke nem telik ki a hagyaték többi részének haszonélvezetéből.
A megszorított özvegyi jog azonban nem érintheti az örökhagyó oly ivadékának kötelesrészét, aki az özvegynek nem ivadéka.
1822. § Ha a férj vagyonát házasságának megkötése után még életében ingyenes jogügylettel egészen vagy részben másnak juttatta, amennyiben a megszorított özvegyi jog mértéke nem telik ki a férj hagyatékának haszonélvezetéből, az özvegy a kötelesrész sérelmével megadományozottak felelősségének szabályai szerint a megadományozottól követelheti, hogy az özvegyi tartást a megszorított özvegyi jog mértékére az adomány értékének törvényes kamatai erejéig egészítse ki vagy evégett neki az adomány tárgyának megfelelő részét haszonélvezetre engedje át.
1823. § Özvegyi jogra - az öröklésre méltatlanság egyéb esetein felül - méltatlan az özvegy akkor is, ha férjétől halálakor különválva élt és oly magaviseletet tanúsított, amely miatt eltartást sem követelhetne férjétől.
Megbocsátással ez a méltatlanság is megszűnik.
1824. § Az örökös az özvegyi jog megszüntetését, az ági öröklésre jogosult ági örökségének kiadását követelheti, ha az özvegy erkölcstelen életével az özvegyi jogra méltatlanná vált.
E jog megszűnik, ha az örökös vagy az ági öröklésre jogosult az özvegynek megbocsátott.
1825. § A férjet özvegyi jog nem illeti.
Amennyiben azonban a férj feleségétől eltartást követelhetne, a feleség örököse köteles öröksége erejéig ezt a tartást a megszorított özvegyi jog módjára szolgáltatni, feltéve hogy ez nem válik annak az eltartásnak sérelmére, amelyet ő maga a férj előtt vagy vele egysorban követelhetne az örökhagyótól.
Erről az eltartási kötelezettségről a felek szabadon egyezkedhetnek és azt egyesség útján véglegesen meg lehet váltani.
A férjnek az eltartáshoz való ez a joga megszűnik, ha új házasságot köt.
1826. § Az örökhagyó a törvény korlátai között vagyonáról végintézkedéssel egészen vagy részben rendelkezhetik.
Végintézkedést az örökhagyó halála esetére szóló egyoldalú jognyilatkozattal - végrendelettel - vagy öröklési szerződéssel tehet.
1827. § Végrendeletet csak személyesen lehet tenni.
1828. § Végrendelkezéshez nem szükséges a törvényes képviselő hozzájárulása.
1829. § Végrendeletet a törvényben megszabott alakban és - amennyiben a törvény mást nem rendel - végrendelkezés tanúsítására képes tanuk együttes jelenlétében kell tenni.
A végrendelet alaki kellékének hiányát csak akkor lehet figyelembe venni, ha a hiányra valamelyik fél hivatkozik.
1830. § Végrendeletet rendes vagy jegyzőkönyvi közvégrendelet alakjában vagy pedig magánvégrendelet alakjában lehet tenni.
1831. § Csak rendes közvégrendelet alakjában tehet végrendeletet, amennyiben végrendelkezésre képes: a kiskorú, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, valamint az, aki gondnokság alá van helyezve.
1832. § Vak írásbeli magánvégrendeletet nem tehet.
1833. § Végrendeleti tanú nem lehet:
1. aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be;
2. aki cselekvőképtelen vagy látó, halló vagy beszélő képességének fogyatkozása miatt a végrendelkezés ügymenetének észlelésére vagy tanúsítására nem képes;
3. aki hamis tanuzás, hamis eskü vagy nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt hivatalvesztést kimondó ítélet hatálya alatt áll.
1834. § Magánvégrendelet tétele esetében a tanúnak a végrendelkezőt személyesen kell ismernie vagy legalább képesnek kell lennie az örökhagyó személyazonosságának tanúsítására.
1835. § A végrendeleti tanu és a végrendelet írója - készítője, fogalmazója, leírója - közvégrendelet esetében a hiteles személy, továbbá házastársuk, ivadékuk, elődük, testvérük és ily rokonuknak házastársa, valamint házastársuknak ily rokona a végrendeletben nekik szánt juttatásban rendszerint nem részesülhetnek.
A végrendeleti tanu és az 1. bekezdésben megjelölt hozzátartozója a neki szánt végrendeleti juttatásban csak akkor részesülhet, ha az örökhagyó az érdekelt végrendeleti tanu számbavétele nélkül is kellő számú érdektelen tanu előtt végrendelkezett.
A végrendelet írója és az 1. bekezdésben megjelölt hozzátartozója pedig csak akkor részesülhet az írásbeli magánvégrendeletben neki szánt juttatásban, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó kezeírásával maga írta, vagy külön aláírta, vagy a végrendelet szövegébe vagy záradékába kezeírásával írt vagy a végrendelkezéskor szóval tett és a végrendeletbe is felvett nyilatkozattal külön megerősítette.
Ezeken az eseteken kívül az ilyen végrendeleti juttatás semmis, de a végrendelet érvényességét nem érinti.
1836. § Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással végrendeletet tenni nem lehet.
1837. § A kellő alakban tett végrendelet hatályosságát - visszavonás esetét kivéve - nem szünteti meg az, ha a végrendeleti irat elvész vagy véletlen esemény következtében vagy egyébként a végrendelkező akaratán kívül megsemmisül.
1838. § Ha minden kétséget kizáró biztossággal megállapítható, hogy az írásbeli intézkedés tartalma az örökhagyó akaratának mindenben megfelel, s hogy azt az örökhagyó végrendeletének tekintette és aláírta, a bíróság a szükséges alaki kellékek csekélyebb s különösen rendkívüli körülménnyel menthető sérelmét bármily alakú végrendelkezés esetében figyelmen kívül hagyhatja és a végrendelkezést ily kellék hiány ellenére érvényes végrendeletnek tekintheti.
1839. § Közvégrendeletet kir. közjegyző vagy kir. járásbíróság ítélőbírája előtt mint hiteles személy előtt lehet tenni.
Kir. járásbíróság ítélőbírája közvégrendelet tételében csak halaszthatatlanul sürgős esetben és csak akkor működik közre hiteles személyként, ha a kir. járásbíróság székhelyén kir. közjegyző nincs vagy a kir. közjegyző akadályozva van. Ennek az előfeltételnek hiánya a végrendelet érvényességét nem érinti.
1840. § Közvégrendelet tételében oly személyen felül, aki végrendeleti tanu sem lehet, hiteles személyként nem működhetik közre:
1. a végrendelkezőnek házastársa, ivadéka, előde, testvére, a végrendelkező házastársának ily rokona vagy ily rokonának házastársa;
2. a végrendelkezőnek gyámja vagy gondnoka.
1841. § Rendes közvégrendeletet következőképen kell tenni.
A végrendelkező végakaratát közli a hiteles személlyel, aki azt, miután meggyőződött a végrendelkező személyazonosságáról, közokiratba foglalja vagy foglaltatja.
A hiteles személy az okiratot a végrendelkező előtt felolvassa vagy felolvastatja, a végrendelkező pedig szóval kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát tartalmazza és az okiratot aláírja. Az ügymenetnek ennél a részénél a hiteles személyen felül két tanúnak, vagy helyettük, ha kir. közjegyző jár el, egy másik kir. közjegyzőnek, ha pedig ítélőbíró jár el, a kir. járásbíróság egy másik ítélőbírájának vagy a fogalmazó segédszemélyzet egy tagjának jelen kell lennie.
1842. § Az okiratban meg kell nevezni a végrendelkezőt és azokat, akik a végrendelet tételében közreműködtek, tanúsítani kell a felolvasásnak, a végrendelkező kijelentésének és aláírásának megtörténtét, a tanuk együttes jelenlétét és meg kell jelölni a végrendelkezés helyét és idejét, végül az okiratot alá kell írniok azoknak, akik a végrendelet tételében közreműködtek.
1843. § Közvégrendelet tételében azokon felül, akik végrendeleti tanuk általában nem lehetnek, mint tanu nem működhetik közre az sem
1. aki a hiteles személynek vagy a végrendelkezőnek házastársa, ivadéka, előde, testvére, házastársának ily rokona vagy ily rokonának házastársa;
2. aki a hiteles személynek gyámoltja, gondnokoltja vagy alkalmazottja.
1844. § Ha a végrendelkező vagy a tanu kijelenti, hogy nevét aláírni nem tudja, az okiratot kézjegyével látja el s ennek megtörténtét a hiteles személy az okiratban annak megnevezésével tanúsítja, akitől a kézjegy származik.
1845. § A végrendelkező azt a kijelentését, hogy a hiteles személy által készített okirat az ő végakaratát tartalmazza, úgy is megteheti, hogy kijelentését a hiteles személy és a tanuk előtt leírja és ezt az írást a hiteles személy felolvassa.
Kijelentését a végrendelkező magára az okiratra vagy külön lapra írhatja. A külön lapot az okirathoz kell csatolni.
1846. § Ha a végrendelkező nem hall, kell, hogy az okiratot el tudja olvasni. A hiteles személy e körülményekről győződjék meg.
Ily esetben az okiratot azonfelül, hogy felolvassák, elolvasás végett át kell adni a végrendelkezőnek.
A hiteles személy az okiratban tanúsítsa, hogy e rendelkezéseket megtartotta.
1847. § Rendes közvégrendelet érvényességéhez, amennyiben a törvény mást nem rendel, az is szükséges, hogy a hiteles személyen felül a végrendelkező és legalább az egyik tanu az okirat nyelvét értse, s hogy ez a tanu azon a nyelven írni és olvasni is tudjon. A hiteles személy erről győződjék meg és ezt az okiratban tanúsítsa.
1848. § Ha a végrendelkező a magyar nyelvet nem érti, de oly nyelvet használ, amelyen a hiteles személy okiratot készíteni jogosítva van, vagy amelyen a közreműködő ítélőbíró beszélni tud, az okiratot a hiteles személy magyar nyelven készítheti; szükséges azonban, hogy az okirat tartalmát a végrendelkezőnek a tanuk jelenlétében mindnyájuktól értett nyelven megmagyarázza.
1849. § Ha a végrendelkező a hiteles személy előtt kijelenti, hogy egyikét sem érti azoknak a nyelveknek, amelyeken a hiteles személy okiratot készíteni jogosítva van, vagy amelyen a közreműködő ítélőbíró beszélni tud, rendes közvégrendeletet hites tolmács közreműködésével kell a következőképen tenni.
A hiteles személy a végrendelkező végakaratáról elkészíti az okiratot; a tolmács az okiratról hiteles fordítást készít.
A tolmács a fordítást a végrendelkező előtt felolvassa, neki elolvasás végett átadja, a végrendelkező azt végakaratának nyilvánítja és aláírja. A tolmácsnak a többi közreműködő személlyel együttesen kell a végrendelkezés ügymenetének ennél a részénél jelen lennie.
Egyebekben a tolmácsra ugyanazok a szabályok irányadók, mint a közvégrendelet tételében tanuként közreműködő személyekre.
A fordítást csatolni kell az okirathoz. A hiteles személy az okiratban azt is tanúsítsa, hogy a végrendelkező az első bekezdésben említett kijelentést megtette.
Az ilyen végrendelet érvényes akkor is, ha a végrendelkező az átadott okiratot elolvasni ugyan nem tudja, de felolvasás után helybenhagyja.
Tolmács közreműködésével tett végrendelet érvényességéhez elegendő, ha a végrendelkező és a tolmács által használt nyelvet legalább egy tanu érti. A hiteles személy erről győződjék meg s ezt az okiratban tanúsítsa.
1850. § Jegyzőkönyvi közvégrendelet tétele esetében a végrendelkező nyílt iratot ad át a hiteles személynek azzal a szóbeli kijelentéssel, hogy az irat az ő végakaratát tartalmazza. A hiteles személy erről jegyzőkönyvet készít vagy készíttet, amelyhez az átadott iratot hozzácsatolja, a jegyzőkönyvet a végrendelkező előtt felolvassa vagy felolvastatja s a végrendelkező a jegyzőkönyvet aláírja.
Tanuk jelenléte ennél az ügymenetnél is épúgy szükséges, mint rendes közvégrendelet tételénél. A jegyzőkönyvhöz csatolt végrendeleti iratot azonban a tanuk előtt nem kell felolvasni.
Jegyzőkönyvi közvégrendelet tételéhez kell, hogy a végrendelkező az átadott iratot el tudja olvasni, annak nyelvét értse és hogy az aláírásával is el legyen látva. A hiteles személy e körülményekről győződjék meg és ezt a jegyzőkönyvben tanúsítsa.
Egyebekben a jegyzőkönyvre megfelelően ugyanazok a szabályok irányadók, mint a rendes közvégrendeletre.
1851. § A közvégrendeletről a hiteles személy a végrendelkezőnek elismervényt ad és a végrendeletet megőrzi.
1852. § A végrendelkező vagy hitelesített meghatalmazással erre külön felhatalmazott megbízottja a rendes közvégrendeletről hiteles másolatot kérhet, a jegyzőkönyvi közvégrendeletnek pedig kiszolgáltatását kívánhatja.
A jegyzőkönyvi közvégrendeletet kiszolgáltatása előtt a hiteles személy borítékba zárja és a kiszolgáltatásról jegyzőkönyvet készít.
A jegyzőkönyvi közvégrendelet a kiszolgáltatással nem veszti el ezt a minőségét, ha a borítékba zárva változatlanul épségben marad. Erre a hiteles személy a végrendelkezőt a kiszolgáltatás alkalmával figyelmezteti és ezt a kiszolgáltatásról készült jegyzőkönyvben tanúsítja.
1853. § Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja.
Gépírás más írásának számít akkor is, ha a végrendelkező maga készítette.
1854. § Ha a végrendelkezést tartalmazó iratot a végrendelkező elejétől végig maga írta, a végrendelkezőnek két tanu együttes jelenlétében szóval ki kell jelentenie, hogy az irat az ő végakaratát tartalmazza, azt alá kell írnia, vagy ha már előbb aláírta, aláírását el kell ismernie, a tanuknak pedig tanusítaniok kell, hogy mindez megtörtént.
A végrendelet tartalmát a tanuknak ismerniök nem szükséges.
1855. § Ha a végrendelkezést tartalmazó iratot egészen vagy részben nem a végrendelkező írta, de el tudja olvasni és aláírja, a végrendelkezőnek négy tanu együttes jelenlétében kell az iratot szóval végakaratának kijelentenie és aláírnia vagy előbb tett aláírását tőle származónak elismernie, ugyancsak e négy tanúnak kell tanúsítania, hogy mindez megtörtént.
A tanuknak a végrendelet tartalmát ily esetben sem szükséges ismerniök.
1856. § Ha a végrendelkező írni nem tud vagy a végrendeleti iratot bármely más okból aláírni vagy pedig elolvasni nem tudja, ilyen esetben kell, hogy négy tanu együttes jelenlétében egyik tanu a végrendeleti iratot elejétől végig felolvassa, azután a végrendelkező szóval kijelentse, hogy az irat az ő végakaratát tartalmazza s az iratot kézjegyével lássa el, a végrendelkező nevét pedig az egyik tanu mint névíró írja alá; a tanuknak tanusítaniok kell, hogy mindez megtörtént.
1857. § Azokat a körülményeket, amelyeket a tanuknak tanusítaniok kell, a végrendelet szövegében vagy a végrendeleti iratra írt külön záradékban kell megjelölni s a tanuknak a tanúsítást aláírásukkal kell megerősíteniök.
Ha a tanu írni nem tud, az okiratot kézjegyével látja el és nevét az írni tudó tanu mint névíró írja alá. Legalább a tanuk felerészének kell írni tudnia.
1858. § A végrendeletben vagy a záradékban meg kell jelölni a végrendelkezés helyét és idejét is.
1859. § Ha a végrendelkező a végrendeleti irat nyelvét nem érti, az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez minden esetben az is szükséges, hogy az iratot aláírása előtt az egyik tanu elejétől végig felolvassa és megmagyarázza oly nyelven, amelyet a végrendelkező ért.
1860. § Legalább a tanuk felerészének minden esetben értenie kell a végrendelkező szóbeli kijelentéseinek, valamint a tanúsító záradéknak nyelvét, vagy ha a tanúsítás a végrendelet szövegébe van belefoglalva, a végrendelet e részének, ha pedig a tanuknak a végrendelet egész tartalmát ismerniök kell, a végrendelet egész szövegének nyelvét. Ugyanezeknek a tanuknak az említett nyelven írni és olvasni is kell tudniok.
A szükséges nyelvet értő és azon írni és olvasni tudó tanuk egyikének a szükséges nyelvismerettel nem rendelkező tanuk előtt szóval meg kell magyarázni a végrendelkező kijelentéseit, továbbá a záradéknak vagy a végrendeletnek azt a tartalmát, amelyet a tanuknak ismerniök kell.
1861. § Ha a végrendelet több ívből áll, mindegyik ívet a végrendelkezőnek és az egyik tanúnak aláírásával kell ellátnia vagy az íveket zsinórral össze kell fűzni, a zsinór két végét pedig pecséttel az irathoz kell erősíteni és hogy ez megtörtént, a záradékban a tanuknak tanusítaniok kell.
1862. § A végrendelet, amennyiben a végrendelkező ivadékának vagy házastársának javára szól, egyéb kellékek meglétében tanuk közreműködése nélkül is érvényes, ha a végrendelkező elejétől végig maga írta és aláírta.
1863. § Ha a végrendelkező személyesen nyílt vagy zárt iratot megőrzés végett azzal a kijelentéssel ad át a hiteles személynek, hogy az az ő végakaratát tartalmazza, a letétellel az irat - közvégrendelet erejére emelése nélkül is - érvényes végrendeletté válik, ha a végrendelkező elejétől végig maga írta és aláírta, vagy ha más írta, legalább két írni és olvasni tudó tanu előtt aláírta vagy előbb tett aláírását tőle származónak elismerte, s ezt a tanuk aláírásukkal tanúsítják.
Ezenfelül kell, hogy a végrendelkező az irat nyelvét értse s azon olvasni tudjon. A hiteles személy nyílt irat átadása esetében erről győződjék meg, zárt irat átadása esetében pedig figyelmeztesse a végrendelkezőt ezekre a kellékekre, s ezt a letételről készített jegyzőkönyvben tanúsítsa.
A letételhez tanuk jelenléte nem szükséges.
1864. § A hiteles személy az átadott végrendeleti iratot borítékba zárja, s a borítékot hivatalos pecsétjével ellátja oly módon, hogy az a pecsét feltörése nélkül felbontható ne legyen. A letételről jegyzőkönyvet készít, amelyhez a borítékon keresztülhúzott zsinórral a végrendeleti iratot hozzáfűzi s a zsinór egyik végét a jegyzőkönyvhöz, a másik végét a borítékhoz hivatalos pecsétjével, és ha a végrendelkező kívánja, az ő pecsétjével is hozzáerősíti.
A hiteles személy a letevőt figyelmeztetni köteles, hogy a letett irat csak akkor lesz érvényes végrendelet, ha legalább az előbbi §-ban megszabott alaki kellékeknek megfelel. Hogy ez a figyelmeztetés megtörtént, azt a hiteles személy a jegyzőkönyvben tanusítsa.
A jegyzőkönyvet a letétel helyének és idejének feltüntetésével mind a hiteles személynek, mind a letevőnek alá kell írnia.
1865. § A hiteles személynél letett végrendelet, ha különben a magánvégrendelet kellékeinek nem felel meg, csak a letétel időpontjában válik érvényessé és elveszti érvényességét, ha a hiteles személy őrizetéből visszaveszik.
1866. § Magánvégrendeletet szóval is lehet tenni úgy, hogy a végrendelkező erre felkért négy tanu együttes jelenlétében a tanuktól értett nyelven végakaratát egész terjedelmében szóval előadja és akár ezután, akár előre oly értelmű kijelentést tesz, hogy már a szóbeli nyilatkozatát végrendeletnek kívánja tekinteni.
Ha tisztében eljáró kir. közjegyző vagy kir. járásbírósági ítélőbíró előtt tesz a végrendelkező ily nyilatkozatot és kijelentést, a kir. közjegyző vagy az ítélőbíró jelenléte két tanút pótol.
1867. § A szóbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha a végrendelkezés helyének és idejének feltüntetésével az egyik tanu haladéktalanul írásba foglalja vagy a tanuk közhatóság előtt haladéktalanul jegyzőkönyvbe mondják, és azt, hogy a végrendelkező együttes jelenlétükben végakaratát szóval egész terjedelmében előadta és szóbeli nyilatkozatát végrendeletnek nyilvánította, a tanuk az írásbeli magánvégrendeletre megállapított szabályok szerint aláírásukkal vagy kézjegyükkel tanúsítják, vagy pedig ha a végakarat tartalmát s a végakarat szóbeli előadásának és végrendeletté nyilvánításának megtörténtét mindegyik tanu, vagy ha valamennyit nem lehet kihallgatni, legalább két tanu bíróság előtt habár nem egy alkalommal tett egybehangzó vallomással bizonyítja.
Ha tisztében eljáró két kir. közjegyző vagy a kir. járásbíróság két ítélőbírája előtt tett a végrendelkező szóbeli végrendeletet és egyikük ki nem hallgatható a másiknak vallomása egymagában is elegendő, feltéve hogy a szóbeli végrendelkezésről a ki nem hallgatható kir. közjegyző vagy ítélőbíró a kihallgatottnak vallomásával megegyező feljegyzést készített és azt aláírásával is ellátta.
1868. § Ha a végrendelkező a végrendelkezést követő három hónapon túl életben marad, a szóbeli végrendelet elveszti érvényességét.
Ha az örökhagyót a bíróság a három hónapi határidő eltelte után holtnaknyilvánítja, a szóbeli végrendelet érvényben marad, ha a határidő még nem telt el addig a napig, amelyen az örökhagyó a kapott hirek szerint még élt.
A három hónapi határidő folyása nem kezdődik meg vagy félbeszakad, ha a végrendelkező oly állapotban van, hogy újabb végrendeletet nem tehet.
1869. § Ha a végrendelkező írásbeli végrendelet tétele végett nyilvánította szóval végakaratát és az írásbeli végrendelkezés nem fejeződött be vagy az írásbeli végrendeletnek valamelyik lényeges kelléke hiányzik, a szóval előadott végakarat csak akkor lesz szóbeli végrendelet, ha az ehhez megkívánt egyéb kellékek meglétében a végrendelkező kifejezésre juttatta azt, hogy már a szóbeli nyilatkozatát is végrendeletének kívánja tekinteni.
1870. § Aki háború, kórvész vagy más életveszélyes járvány idejében vagy egyéb rendkívüli körülmény miatt oly helyzetben van, hogy végrendeletet a rendes alaki kellékek megtartásával egyáltalában nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne, vagy aki nyílt tengeren útban van, kiváltságos végrendeletet tehet.
1871. § Kiváltságos végrendelet érvényességéhez, ha a végrendelkező a végrendeletet elejétől végig maga írta és aláírta, tanuk jelenléte nem szükséges.
Minden más esetben - szóbeli végrendelet esetében is - két tanu jelenléte elegendő, írásbeli magánvégrendelet záradéka helyett elég, ha a tanuk a végrendeleti iratot elöttemezik. Ragályos betegség esetében a tanuknak nem kell együttesen jelen lenniök.
Egyebekben a végrendelet alaki kellékeit kiváltságos végrendelet esetében is meg kell tartani.
1872. § Az érvényesség időtartama tekintetében a kiváltságos végrendeletre ugyanaz áll, mint a szóbeli végrendeletre.
Az érvényesség határidejének folyása nem kezdődik meg, amíg fennáll a kiváltságos végrendelkezés alapjául szolgáló kivételes helyzet, és félbeszakad, ha a végrendelkező újból ilyen helyzetbe kerül.
1873. § Az örökhagyó végrendelettel örököst nevezhet, hagyományt rendelhet, a részesítést meghagyással terhelheti és a törvény szerint megengedett egyéb intézkedést tehet.
1874. § Az örökhagyó, amennyiben a törvény mást nem rendel, nem bízhatja másra a részesítendő személynek, a részesítés tárgyának vagy annak a meghatározását, hogy végrendeleti intézkedése hatályba lépjen vagy hatályban maradjon-e.
1875. § Az örökhagyó végrendeletében másra bízhatja a végrendelet valamely határozatlanul hagyott pontjának közelebbi meghatározását, feltéve hogy a végrendelet vagy a körülmények az örökhagyó szándékának megfelelő meghatározásra elegendő támpontot nyújtanak.
A meghatározó nyilatkozatot a megbízottnak magának, és amennyiben a törvény mást nem rendel, a hagyatéki bíróságnál kell megtennie. Bármely érdekelt kérheti a hagyatéki bíróságtól, hogy a megbízottnak határidőt tűzzön a nyilatkozásra; ha a határidő sikertelenül telik le, a megbízott többé nem határozhat.
Ha a megbízott nem határozhat, amennyiben a törvény mást nem rendel, a bíróság az eset körülményeihez képest határoz afelől, hogy a végrendeleti intézkedés mennyiben állhat meg.
1876. § Ha az örökhagyó valamely végrendeleti intézkedés kiegészítése céljából külön okiratra hivatkozik, a kiegészítést, amennyiben a végrendelkező akarata már magából a végrendeletből világosan ki nem tűnik, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a külön okirat a végrendelet alaki kellékeinek megfelel.
1877. § Ha az örökhagyó fenntartotta magának, hogy valamely végrendeleti intézkedését később kiegészíti, a kiegészítés fenntartásával tett végrendeleti intézkedés kétség esetében megáll akkor is, ha a kiegészítés elmaradt.
1878. § Ha a végrendelet több intézkedése közül valamelyik hatálytalan, ez a többi intézkedést kétség esetében nem dönti meg.
1879. § Az örökhagyó házastársának részesítése hatálytalan:
1. ha a házasság érvénytelen,
2. ha a házasságot a bíróság felbontotta, vagy ha a házastársak az örökhagyó halála idejében ágytól és asztaltól elválasztó ítélet hatálya alatt állottak, vagy
3. ha az örökhagyó - halála idejében - a házasság felbontását kérhette és eziránt vagy az ágytól és asztaltól való elválasztás iránt a keresetet megindította vagy erre megbízást adott,
kivéve amennyiben fel kell tenni, hogy az örökhagyó a hatálytalanság okáról tudva is úgy rendelkezett volna.
1880. § A végrendelet hatálytalan, ha az örökhagyó mellőzte kötelesrészre jogosult oly ivadékát, aki a végrendelkezés után született vagy vált kötelesrészre jogosulttá, vagy akiről a végrendelkezéskor nem tudott, kivéve amennyiben fel kell tenni, hogy az örökhagyó akkor is úgy rendelkezett volna, ha ivadéka már előbb születik meg vagy válik kötelesrészre jogosulttá vagy róla a végrendelkezéskor tud.
1881. § Az örökhagyó végrendelettel elrendelheti, hogy a végrendeletből eredő vitákat választott bíróság döntse el. E rendelkezéstől a vitában érdekelt felek megegyezéssel eltérhetnek.
1882. § A végrendeleti intézkedést kétség esetében úgy kell értelmezni, hogy az intézkedésnek foganatja legyen.
Az értelmezés céljából minden olyan adatot figyelembe lehet venni, amely a végrendelkező akaratára világosságot derít.
1883. § Ha az örökhagyó törvényes örökösei javára a részesített személyek közelebbi meghatározása nélkül végrendelkezett, a részesítés a törvényes öröklés szabályainak megfelelő arányban azokat a hozzátartozóit illeti, akik halálakor a törvényes öröklésre hivatva lennének. Ugyanez áll kétség esetében, ha az örökhagyó közelebbi meghatározás nélkül családja, rokonai vagy örökösei javára végrendelkezett.
Ha a részesítés az előbbi bekezdés eseteiben az örökhagyó halála után teljesülő halasztó feltételhez vagy halála után beálló kezdő határidőhöz van kötve: a részesítést kétség esetében azokra a hozzátartozókra kell érteni, akiket a törvényes öröklés abban az esetben illetne, ha az örökhagyó a halasztó feltétel teljesülése vagy a kezdő határidő beállta idejében halt volna meg.
1884. § Ha az örökhagyó végrendeletében ivadékát, elődét vagy testvérét részesítette és a részesített az öröklésből kiesik, a részesítést kétség esetében a kiesőnek ivadékaira kell érteni annyiban, amennyiben törvényes öröklés esetében a részesített helyébe lépnének.
1885. § Ha az örökhagyó bizonyos osztályhoz vagy társadalmi körhöz tartozó vagy vele szolgálati, üzleti vagy más meghatározott viszonyban álló személyeket részesített, a részesítettek meghatározására kétség esetében az örökhagyó halálának időpontja irányadó.
1886. § Ha az örökhagyó végrendeletében közelebbi meghatározás nélkül a szegények javára rendelkezett, ezt kétség esetében úgy kell érteni, hogy a végrendelkező a részesítést utolsó lakóhelyének szegényei között a helyi hatóság útján szétosztatni kívánta.
1887. § Jövő esemény vagy időpont bekövetkezésére szóló részesítés kétség esetében nem lép hatályba, ha a részesített a feltétel vagy az időpont bekövetkezését nem éri meg.
1888. § Érthetetlen, ellentmondó, lehetetlen vagy más személyt egészen céltalanul terhelő végrendeleti feltételt kétség esetében nem kell figyelembe venni.
Tilos vagy erkölcstelen halasztó feltételhez kötött végrendeleti részesítés semmis; tilos vagy erkölcstelen bontó feltételt nem kell figyelembe venni.
1889. § Az örökhagyó a részesítés elvesztésének terhével meghagyhatja, hogy végrendeletét vagy egyes rendelkezéseit a részesített meg ne támadja. Ez azonban nem zárja ki a végrendelet vagy egyes rendelkezései valódiságának megtámadását vagy értelmének vitatását.
1890. § Oly teltételt, amely a részesítettet nagykorúvá válta után a házasságkötéstől eltiltja vagy házasságkötését a törvény szerint erre nem jogosult harmadik személy beleegyezésétől teszi függővé, nem kell figyelembe venni.
Az örökhagyó azonban túlélő házastársának vagy nem férjes nőnek haszonélvezetet vagy életjáradékot rendelhet azzal a korlátozással, hogy az a részesítettet csak újabb házasságra lépéséig vagy férjhezmeneteléig illesse.
1891. § Ha az örökhagyó a végrendeleti részesítést ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a részesített valamely egyedül tőle függő cselekményt bizonytalan vagy meghatározott időn át folytasson vagy abbanhagyjon, a részesített azzal a bontó feltétellel kapja meg a részesítést, hogy elveszti, ha a feltétellel ellenkező magatartást tanúsít.
1892. § Ha az örökhagyó a végrendeleti részesítést harmadik személy javára szóló feltételhez kötötte, a feltételt kétség esetében teljesültnek kell tekinteni annyiban, amennyiben a harmadik személy a feltétel teljesítését elengedi vagy megakadályozza vagy a feltétel megvalósításához szükséges közreműködést megtagadja.
1893. § Ha az örökhagyó a részesítettnek valamely cselekményét halasztó feltételül szabta, s ez a cselekmény a részesített hibáján kívül lehetetlenné válik, kétség esetében a feltételt teljesültnek kell tekinteni.
Ha az örökhagyó a részesített valamely cselekményének elmaradását bontó feltételül szabta s ez a cselekmény a részesített hibáján kívül lehetetlenné válik, kétség esetében a részesített megtartja a részesítést.
Ezek a szabályok nem állanak, ha az örökhagyó vagylagosan más feltételt is szabott.
1894. § Ha a részesítettnek a feltételül szabott cselekményt bizonyos határidő alatt kell teljesítenie, kétség esetében a határidőbe nem lehet beszámítani azt az időt, amely alatt a részesített a cselekményt hibáján kívül nem teljesíthette.
1895. § Az örökhagyó végrendelettel egy vagy több örököst nevezhet.
Ha a kinevezett egy vagy több örökös részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény mást nem rendel.
1896. § Hogy a részesített örökössé vagy hagyományossá van-e nevezve, erre nem a használt szavak értelme, hanem az intézkedés tartalma irányadó.
1897. § Amennyiben a törvény mást nem rendel, az oly részesítettet, akinek a végrendelet szerint csak egyes hagyatéki tárgyak jutnak, kétség esetében nem lehet örökösnek tekinteni akkor sem, ha a végrendeletben örökösnek van elnevezve.
1898. § Akinek az örökhagyó végrendeletében az egész hagyatékot vagy a hagyaték hányadrészét hagyja vagy akinek a hagyaték értékéhez képest jelentős értékű egyes hagyatéki tárgyakat juttat úgy, hogy feltehető akarata szerint azokat közvetlenül a hagyatékból kapja és a hagyatéki terhek viselésében is osztozzék, azt örökösnek kell tekinteni akkor is, ha a végrendeletben nincs örökösnek elnevezve.
Akinek az örökös a végrendelet szerint a tiszta hagyatéknak valamely hányadát kiadni köteles, azt kétség esetében nem lehet örökösnek tekinteni.
1899. § Ha az örökhagyó az egyik részesítettnek minden ingó vagyonát, a másiknak pedig minden ingatlan vagyonát hagyta, kétség esetében mindegyik részesítettet örökösnek kell tekinteni.
Ugyanez áll, ha az örökhagyó mindegyik részesítettnek csak egyes hagyatéki tárgyakat hagyott ugyan, de ezek a hagyatékot kimerítik.
1900. § Ha az örökhagyó a hagyaték egyes tárgyairól rendelkezett és ezenfelül azt rendelte, hogy minden egyéb tárgy más valakinek jusson, kétség esetében az utóbbit kell örökösnek tekinteni.
1901. § Ha az örökhagyó másra bízta annak meghatározását, hogy több kijelölt személy közül melyik legyen az örököse és a megbízott nem határozhat, valamennyit örökösnek kell tekinteni.
1902. § Ha az örökhagyó több örököst nevezett és örökrészeiket nem határozta meg, az ily részesítettek, amennyiben a törvény mást nem rendel, kétség esetében egyenlő részekben örökösök.
1903. § Ha az örökhagyó több örököst azzal a szándékkal nevezett, hogy a hagyatékot a törvényes öröklés kizárásával örököljék, és a végrendeletben meghatározott örökrészeik a hagyatékot nem merítik ki, az örökrészeket arányosan fel kell emelni.
Ha a kinevezett örökösök örökrészei a hagyatékot meghaladják, az örökrészeket arányosan le kell szállítani.
1904. § Ha az örökhagyó egyeseket meghatározott részekben, másokat részek meghatározása nélkül nevezett örökösökké, utóbbiak a hagyatéknak azt a részét kapják, amely a meghatározott örökrészek levonása után fennmarad.
Ha a meghatározott örökrészek a hagyatékot kimerítik, az örökrészeket arányosan le kell szállítani úgy, hogy az örökrész meghatározása nélkül kinevezett örökösök közül mindegyik annyit kapjon, amennyi az arányos leszállítás után a legkisebb meghatározott örökrész.
1905. § Ha az örökhagyó több örököst a hagyatéknak egy részére mint közös örökrészre nevezett örökösökké, a közös örökrészben részesedésük tekintetében az egész hagyatékra kinevezett több örökös részesedésének szabályai megfelelően irányadók.
1906. § Ha az örökhagyó másra bízta annak meghatározását, hogy az örökséget több kijelölt személy mily részekben kapja és a megbízott nem határozhat, az örökösök örökrészei egyenlők.
1907. § Ha a törvényes öröklés kizárásának szándékával kinevezett több örökös közül az egyik az öröklésből kiesik, a kiesőnek örökrészével a többi örökös örökrésze arányosan növekszik (növedékjog).
Közös örökrészre kinevezett örökös kiestével a növedékjog elsősorban a közös örökrészre kinevezett többi örököst illeti. Közös örökrészre kinevezett örököstársak közt növedékjognak van helye akkor is, ha az örökhagyó egyébként a törvényes öröklést nem zárta ki.
1908. § Az örökhagyó az örököstárs növedékjogát kizárhatja. Ha az örököstársak egyenlőtlen örökrészekre vannak kinevezve, kétség esetében nincs helye köztük növedékjognak.
1909. § A növedékrész külön örökrésznek számít mind a hagyományok és a meghagyások tekintetében, amelyek az örökös eredeti örökségét vagy a kieső örökös örökségét terhelik, mind az osztályrabocsátás kötelezettsége tekintetében.
1910. § Az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, mást nevezhet örökössé (helyettesörökös).
A helyettesörökös joga a növedékjogot megelőzi.
1911. § Ha a helyettesörökös túlélte az örökhagyót, de még a helyettesített örökös kiesése előtt meghal, kétség esetében örökösei lépnek helyébe.
1912. § Ha a helyettesörökös nevezése csak arra az esetre szól, hogy az öröklésre elsősorban hivatott személy nem lehetne örökös, vagy pedig csak arra az esetre, hogy az elsősorban hivatott nem akarna örökös lenni, kétség esetében a helyettesítést mind a két esetre kell érteni.
1913. § Ha az örökhagyó az örököstársakat kölcsönösen egymás helyébe nevezte helyettesörökösökké, a helyettesítést kétség esetében úgy kell érteni, hogy az örököstársak örökrészeik arányában helyettesörökösei egymásnak. Ily esetben a közös örökrészre kinevezett örökösök erre az örökrészre nézve megelőzik a többi örököst a helyettesítésben.
A helyettesörökösök részesedésére kétség esetében örökrészeik aránya irányadó oly esetben is, ha az örökhagyó az egyik örököstárs helyébe a többit nevezte helyettesörökösökké.
Ha az örököstársakon felül más is van helyettesörökössé nevezve, részesedésük kétség esetében egyenlő.
1914. § Az örökhagyó végrendelettel akként intézkedhetik, hogy az örökségben vagy az örökség egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi örököst - az előörököst - más valaki - az utóörökös - váltsa fel.
Az utóörökösödés az előörökös halálával áll be, ha az örökhagyó másként nem rendelkezett.
1915. § Ha az örökhagyó megtiltotta örökösének, hogy az örökséget elidegenítse vagy arról végrendelkezzék, ezt kétség esetében úgy kell érteni, hogy az örökséget az utóöröklés hatályával azoknak akarja juttatni, akik az örökös után törvényes öröklésre hivatva lesznek.
Ha az örökhagyó megtiltotta örökösének, hogy az örökséget elidegenítse vagy arról végrendelkezzék, de egyúttal megjelölte azt a személyt is, akinek javára a tilalom szolgál, ezt kétség esetében úgy kell érteni, hogy a megjelölt személy utóörökös legyen.
1916. § Ha az örökhagyó halálakor még meg sem fogant embert nevezett örökösévé, ezt kétség esetében születése esetére kinevezett utóörökösnek kell tekinteni.
Ha az örökhagyó halálakor még létre nem jött jogi személyt nevezett örökösévé, ezt kétség esetében létrejövetele esetére kinevezett utóörökösnek kell tekinteni.
Az utóörökösödés beálltáig törvényes öröklésnek van helye.
1917. § Ha az örökhagyó halasztó feltétel alatt vagy bizonyos időponttól kezdve nevezett örököst és nem határozta meg, hogy addig ki legyen az örököse, a részesítettet, ha az örökhagyó halálakor a feltétel vagy az időpont még nem következett be, kétség esetében utóörökösnek kell tekinteni. Az utóörökösödés beálltáig törvényes öröklésnek van helye.
Ugyanez áll, ha az örökös személyének meghatározása az örökhagyó halála után bekövetkező eseménytől függ.
1918. § Ha az örökhagyó bontó feltétel alatt vagy bizonyos időpontig nevezett örököst és nem határozta meg, hogy azután ki legyen az örököse, az örökséget a feltétel vagy az időpont bekövetkezésével az utóöröklés hatályával azok fogják megkapni, akiket az örökhagyó után törvényes öröklés illetne meg abban az esetben, ha az örökhagyó a feltétel vagy az időpont bekövetkezésekor halt volna meg.
1919. § Ha az örökhagyó végrendelettel hitbizomány alapítását rendelte és a hitbizomány alapítása meghiúsult, ezt kétség esetében úgy kell érteni, hogy az első hitbizományi birtokosul nevezettet előörökössé, a hitbizományi utódokat pedig - az utóörökösödés korlátai között - utóörökösökké akarta nevezni.
1920. § Ha az örökhagyó utóörököst nevezett oly ivadékának halála esetére, akinek a végrendelkezéskor ivadéka nincsen, vagy akinek ivadékáról az örökhagyó a végrendelkezéskor nem tudott, az utóörökösnevezés kétség esetében hatálytalanná válik, ha az előörökös után valamely ivadéka örököl, feltéve hogy az az Örökhagyónak is ivadéka.
1921. § Ha az örökhagyó végrendelkezésre képtelen ivadéka helyére utóörököst nevezett, az utóörökösnevezés kétség esetében hatálytalanná válik azzal, hogy az előörökös végrendelkezésre képessé lesz.
1922. § Az utóörökösnevezést kétség esetében helyettesörökös nevezésének is kell tekinteni.
Ha kétséges, hogy az örökhagyó helyettesörököst vagy utóörököst akart-e nevezni, az előbbit kell feltenni.
1923. § Az utóörökösnevezés kétség esetében kiterjed arra is, amivel az örökség valamely örököstárs kiesése következtében növekedett, vagy ami az előörökösnek a hagyatékból helyettesítés alapján jutott; ellenben nem terjed ki arra, amit az előörökös felülhagyományul kapott.
1924. § Hagyományrendeléssel az örökhagyó a végrendeletben részesítettet arra kötelezheti, hogy másnak - a hagyományosnak - valamit szolgáltasson.
Hagyományul bármely szolgáltatást lehet rendelni, amelynek vagyoni értéke van és kötelem tárgya lehet.
1925. § Hagyományt úgy is lehet rendelni, hogy az örökhagyónak egyedileg meghatározott dolga vagy joga a hagyományosra közvetlenül szálljon át vagy javára ily dolgot vagy jogot terhelő jog közvetlenül keletkezzék, vagy hogy a hagyományosnak az örökhagyó irányában fennálló terhe vagy adóssága közvetlenül megszűnjék (közvetlen hagyomány).
Ily vagyontárgy hagyományozását kétség esetében közvetlen hagyomány rendelésének kell tekinteni.
1926. § Hagyománnyal az örököst vagy a hagyományost lehet terhelni. Amennyiben az örökhagyó másként nem intézkedett, a hagyomány az örököst terheli.
1927. § Ha ugyanazzal a hagyománnyal több részesített van terhelve, a hagyomány kétség esetében mindegyiket az ő részesítése értékének arányában terheli.
1928. § Ha a terhelt az öröklésből kiesik, a hagyomány kétség esetében hatályban marad és azt terheli, akinek a megüresedett részesítés jut.
1929. § A hagyomány hatálytalansága kétség esetében a hagyománnyal terheltnek szolgál javára.
1930. § Hagyományt örökös részére is lehet rendelni (felülhagyomány). A felülhagyomány az arra jogosult örököst is terhelheti.
1931. § Ha az örökhagyó ugyanazt a tárgyat több hagyományosnak hagyta, részesedésükre megfelelően azok a szabályok irányadók, mint az ugyanegy örökségre kinevezett több örökös részesedésére.
1932. § Ha az örökhagyó közelebbről nem határozta meg, hogy több kijelölt személy közül kit vagy kiket vagy a kijelölteket milyen arányban illesse a hagyomány, vagy hogy mi legyen a hagyomány tárgya, annak meghatározása kétség esetében a hagyománnyal terheltet illeti.
Ha az örökhagyó másra bízta annak meghatározását, hogy több kijelölt személy közül kit vagy kiket vagy a kijelölteket milyen arányban illesse a hagyomány és a megbízott nem határozhat, a hagyomány tárgya egyenlő arányban közösen illeti a kijelölteket.
A meghatározás, ha a terhelt van rá hivatva, a hagyományban részesítendőkhöz, ha pedig más van rá hivatva, akár a terhelthez, akár a hagyományban részesítendőkhöz intézett nyilatkozattal megy végbe.
1933. § Hatálytalan az egyedileg meghatározott olyan tárgy hagyományozása, amely az örökhagyó halálakor nem tartozik a hagyatékhoz, hacsak az örökhagyónak arra irányuló akarata nem tűnik ki, hogy a terhelt a hagyomány tárgyát a hagyományos számára megszerezze. Ha a terhelt a hagyományozott tárgyat aránytalan költség nélkül meg nem szerezheti, a hagyományost a tárgy értékének megfizetésével elégítheti ki.
Ugyanez áll megfelelően, ha az örökhagyó egyedileg meghatározott olyan tárgyat hagyományozott, amelyet halála idejében másnak volt köteles átengedni.
1934. § Ha az örökhagyónak csak követelési joga van a hagyományozott tárgy szolgáltatására vagy a tárgy elpusztulása vagy elvonása miatt értékének megtérítésére, kétség esetében ezt a követelést kell hagyományozottnak tekinteni.
Ha a hagyományozott dolog rosszabbodása miatt az értékcsökkenés megtérítését lehet követelni, a hagyomány kétség esetében erre a követelésre is kiterjed.
1935. § Ha az örökhagyó a hagyományul rendelt meghatározott tárgyat a hagyományrendelés után ellenértékért elidegeníti s a kapott ellenértéket felismerhetően a hagyományos javára őrizetben tartja, kétség esetében az ellenértéket kell hagyományozottnak tekinteni.
Ha meghatározott ingó dolog a hagyomány tárgya s az örökhagyó ennek elpusztulása, elvonása vagy elidegenítése után ugyanolyan rendeltetésű más hasonló dolgot szerez be, kétség esetében ezt a dolgot kell hagyományozottnak tekinteni. Ha ily esetben az örökhagyó az eredetileg hagyományozott dolog elpusztulása vagy elvonása miatt megtérítést követelhetne, a hagyományos kétség esetében választhat e követelés és a beszerzett új dolog között.
1936. § Ha az örökhagyó a hagyományozott dolgon oly változtatást tett, amely által az más dologgá vagy más dolog alkotórészévé vált, a hagyomány hatálytalan.
Ha nem az örökhagyó, tett ily változtatást, kétség esetében azt a jogot kell hagyományozottnak tekinteni, amely a változtatást következtében az örökhagyó javára keletkezett.
1937. § A hagyományozott dolgot kétség esetében a haláleset idejében meglévő tartozékával együtt kell hagyományozottnak tekinteni.
Árutár vagy más dologösszesség hagyományozása kétség esetében azokra a dolgokra terjed ki, amelyek az örökhagyó halálakor a dologösszességhez tartoznak.
1938. § Egyedileg meghatározott tárgy hagyományozása esetében a hagyomány tárgyából a hagyomány megnyílta után szedett hasznok az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint a hagyományost illetik.
Amit a hagyománnyal terhelt a hagyományul rendelt jog alapján szerez, a jog helyébe lép. Gyümölcsszámba nem menő hasznokért a hagyományosnak megtérítés nem jár.
1939. § Ha a hagyomány tárgya egyedileg meg nem határozott dolog, a hagyománnyal terhelt kétség esetében a jogért és a dolog hiánymentességéért a vételre vonatkozó szabályoknak megfelelően szavatol.
Ha a hagyománnyal terheltnek a hagyatékhoz nem tartozó egyedileg meghatározott tárgyat kell a hagyományos részére megszereznie, kétség esetében a terhelt a szolgáltatott tárgy tekintetében a jogért a vételre vonatkozó szabályoknak megfelelően szavatol, de legfeljebb a tárgy értéke erejéig.
1940. § Ha a hagyományozott hagyatéki tárgyat valamely jog terheli, a hagyományos kétség esetében tehermentesítést nem követelhet.
Ha az örökhagyónak joga van mástól tehermentesítést követelni, a hagyomány kétség esetében erre a követelésre is kiterjed.
1941. § Ha a hagyomány tárgyát zálogjog vagy jelzálogjog terheli, az örökös kétség esetében követelheti a hagyományostól, hogy amennyiben a hagyomány tárgyából telik, helyette viselje az adósságot.
Ha ugyanazért az adósságért más zálog vagy jelzálog is le van kötve, ez a kötelezettség a hagyományost kétség esetében csak abban az arányban terheli, amelyben a hagyománytárgy értéke valamennyi zálog vagy jelzálog együttes értékéhez áll.
1942. § Ha a hagyományozott hagyatéki tárgy bérbe vagy haszonbérbe van adva, kétség esetében a hagyományrendelést úgy kell érteni, hogy a tárgy megszerzésével a bérleti vagy a haszonbérleti viszonyból eredő jogok és a hagyománytárgy értéke erejéig az abból eredő kötelezettségek is a hagyományosra szálljanak.
1943. § Ha az örökhagyó követelést hagyományozott és annak tárgyát részére még életében szolgáltatták, kétség esetében ezt a tárgyat kell hagyományozottnak tekinteni, amennyiben a hagyatékban még megvan.
Pénzkövetelés hagyományozása esetében ilyenkor a megfelelő pénzösszeget kell hagyományozottnak tekinteni, még ha nincs is pénz a hagyatékban.
1944. § Ha az örökhagyó követeléseit hagyományozza, a hagyomány kétség esetében nem terjed ki a nempénzbeli követelésekre, valamint az értékpapírokra és a pénzintézeti betéti könyvekre.
1945. § Ha az örökhagyó ugyanazt a tárgyat több hagyományosnak hagyta és az egyik hagyományos az öröklésből kiesik, ennek részével a többi hagyományos része arányosan növekszik (növedékjog).
Ha az örökhagyó a hagyománytárgynak egy részét mint közös hagyományrészt hagyta több hagyományosnak, erre a részre nézve a növedékjog elsősorban az erre hivatott hagyományostársakat illeti.
1946. § Az örökhagyó a hagyományostárs növedékjogát kizárhatja. Ha a hagyományostársak egyenlőtlen részekre vannak kinevezve, kétség esetében nincs helye köztük növedékjognak.
1947. § A növedékrész külön hagyománynak számít a hagyományok és a meghagyások tekintetében, amelyek a hagyományos eredeti részét vagy a kieső hagyományos részét terhelik.
1948. § Az örökhagyó arra az esetre, ha a hagyományos az öröklésből kiesik, mást nevezhet hagyományossá (helyetteshagyományos).
Az örökhagyó azt is rendelheti, hogy a hagyományban vagy a hagyomány egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi hagyományost - az előhagyományost - más valaki - az utóhagyományos - váltsa fel.
Helyetteshagyományos vagy utóhagyományos nevezése esetében a hagyományra azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, amelyek helyettesörökös vagy utóörökös nevezése esetében az örökségre állanak.
1949. § Meghagyással az örökhagyó a részesítettet valaminek adására, tevésére vagy nem tevésére kötelezheti, anélkül hogy annak követelésére valakinek jogot adna.
Ha a meghagyás valakinek vagyoni részesítésében áll, ezt kétség esetében hagyománynak kell tekinteni.
Amennyiben az örökhagyó másként nem intézkedett, a meghagyás az örököst terheli.
1950. § Az örökös, a végrendeleti végrehajtó vagy bárki más, aki a meghagyás teljesítésében érdekelt, követelheti, hogy a hagyatéki bíróság a meghagyás teljesítésére megfelelő határidőt tűzzön.
Közérdekű meghagyás esetében a határidő kitűzését az illetékes közhatóság is kérheti.
Ha a terhelt a meghagyás teljesítésével a kitűzött határidőn túl az ő terhére róható okból késlekedik, a kapott részesítést annak az értéknek erejéig, amelyet a teljesítésre kellett volna fordítania, a hagyatéki bíróságtól kirendelt ügygondnoknak az alaptalan gazdagodás visszatérítésére vonatkozó szabályok szerint köteles kiadni. Az ügygondnok a neki kiadott részesítést a meghagyás teljesítésére fordítja.
1951. § Amennyiben fel kell tenni, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás nélkül nem tette volna meg és a meghagyás teljesítése a terheltnek terhére róható okból lehetetlenné válik, a terhelt a részesítést elveszti.
Tilos vagy erkölcstelen meghagyást nem kell figyelembe venni.
1952. § E fejezetnek a hagyományról szóló rendelkezései egyebekben megfelelően a meghagyásra is kiterjednek.
1953. § A végrendeleti intézkedést meg lehet támadni:
1. ha az örökhagyó tévedett nyilatkozatának tartalmában vagy ily tartalmú nyilatkozatot egyáltalában nem akart tenni,
2. ha az örökhagyót az intézkedésre valaminek téves feltevése vagy valamely meghiúsult várakozás indította, vagy
3. ha az örökhagyót valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyásolással bírta rá az intézkedésre,
amennyiben fel kell tenni, hogy az örökhagyó az intézkedést különben nem tette volna meg.
Ha minden kétséget kizáró biztossággal megállapítható, hogy az örökhagyó a megtámadott téves intézkedés helyett milyen intézkedést akart tenni, az intézkedést ily értelemben kell helyesbíteni.
1954. § A megtámadás joga megilleti magát az örökhagyót és halála után mindenkit, akire a végrendeleti intézkedés hatálytalanságából közvetlen jogi előny hárul.
Cselekvőképtelenné vált örökhagyó helyett a gyámhatóság jóváhagyásával törvényes képviselője élhet a megtámadás jogával.
Ha az örökhagyó az intézkedést jóváhagyta, megtámadásnak többé nincs helye.
1955. § Az örökhagyó a bíróságnál tett bejelentéssel, más érdekelt pedig keresettel támadhatja meg a végrendeleti intézkedést.
Az örökhagyót illető megtámadás jogának gyakorlása nincs időhöz kötve. Más érdekeltnek a megtámadó keresetet az örökhagyó halálától, ha pedig a megtámadó az örökhagyó haláláról vagy a megtámadás alapjáról később értesül, az értesülés időpontjától számított egy év alatt az ellen kell megindítania, akire a megtámadható végrendeleti intézkedésből közvetlen jogi előny hárul.
Az örökhagyó halálától számított harminckét év eltelte után megtámadó keresetet többé nem lehet indítani.
Akit a megtámadható végrendeleti intézkedés szerint valamely szolgáltatás terhel, a megtámadást kifogás útján bármikor érvényesítheti.
1956. § Ha örökösödési eljárás van folyamatban és a megtámadásra jogosult a megtámadás szándékát az eljárás során bejelenti, a megtámadás határidejének folyása az örökösödési eljárás tartama alatt szünetel.
A megtámadásnak az örökösödési eljárás befejezte után tovább folyó határideje harminc napnál rövidebb idő alatt, perreutasítás esetében pedig a perreutasító határozatban megszabott határidő eltelte előtt nem fejeződik be.
1957. § Az örökhagyó végrendeletét vagy végrendeletének egyes intézkedését törvényszabta módon bármikor visszavonhatja.
Nem vonhatja vissza végrendeletét, aki végrendeletet nem tehet.
1958. § A végrendeletet vissza lehet vonni bármily végrendeleti alakban tett végrendelettel.
Amennyiben a visszavonás következtében a törvényes öröklés áll helyre, visszavonó végrendeletet bármily végrendeleti alakban tehet az is, aki különben csak közvégrendeletét tehetne.
1959. § A végrendeletet a végrendeleti alaknak meg nem felelő közokirattal is vissza lehet vonni.
Az ilyen visszavonást is személyesen kell megtenni. A törvényes képviselő hozzájárulása nem szükséges.
1960. § Az örökhagyó írásbeli végrendeletét vagy ily végrendeletének egyes intézkedését úgy is visszavonhatja, hogy a végrendeletet a visszavonás szándékával megsemmisíti vagy azon a visszavonást egyébként kifejező változtatást tesz.
Az örökhagyó akaratán kívül megsemmisült végrendeletet visszavontnak kell tekinteni, ha az örökhagyó a megsemmisülésben kifejezetten megnyugszik.
1961. § Ha az örökhagyó újabb végintézkedést tesz, a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni annyiban, amennyiben az újabb végintézkedéssel a korábbi végrendelet intézkedéseit nem lehet összeegyeztetni.
1962. § A végrendeleti irat megsemmisítése nélkül visszavont végrendelet vagy végrendeleti intézkedés hatályossága kétség esetében helyreáll a visszavonás visszavonásával.
1963. § Közös végrendeletet csak házastársak vagy jegyesek tehetnek. Jegyesek közös végrendelete csak arra az esetre érvényes, ha a házasság köztük létrejön.
1964. § Közös végrendeletet csak rendes vagy jegyzőkönyvi közvégrendelet vagy írásbeli magánvégrendelet alakjában lehet tenni.
A végrendelet kellékei közül a végrendelet aláírását vagy a már megtörtént aláírás elismerését, a végakarat kijelentését vagy azt a nyilatkozatot, hogy az irat a végrendelkező végakaratát foglalja magában, mind a két házastársnak vagy jegyesnek együttes jelenlétükben külön-külön kell megtennie. A többi kelléket mind a két házastárs vagy jegyes együttes jelenlétében, de csak egyszer szükséges teljesíteni.
Oly alakú végrendelkezés esetében, amelyben a sajátkezüleg írt végrendeleti irat érvényességéhez tanuk aláírása nem szükséges, közös végrendelet tételéhez egyéb kellékek meglétében elegendő, ha az iratot kezdettől végig az egyik házastárs vagy jegyes maga írta és aláírta, a másik házastárs vagy jegyes pedig ugyanazon az iraton maga írta és aláírta azt a nyilatkozatot, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja.
1965. § A közös végrendelet a házasság érvénytelenségének esetén felül hatálytalan:
1. ha a házasság mind a két házastárs életében megszűnt, vagy ha a házastársak - egyikük halála idejében - ágytól és asztaltól elválasztó ítélet hatálya alatt állottak, vagy
2. ha egyik házastárs bármelyikük halála idejében a házasság felbontását kérhette és eziránt vagy az ágytól és asztaltól való elválasztás iránt a keresetet megindította vagy erre megbízást adott,
kivéve, amennyiben fel kell tenni, hogy az örökhagyó a hatálytalanság okáról tudva is úgy rendelkezett volna.
1966. § Ha a házastársak oly közös végrendeletben, amelyben egymást nevezték örökössé, úgy intézkedtek, hogy a túlélőnek halála után hagyatékuk harmadik személyre szálljon, a harmadikat kétség esetében az előbb meghalt örökhagyó hagyatékára utóörökössé nevezettnek kell tekinteni, arra korlátozással, ami a túlélő házastárs halála idejében az örökségből még meglesz.
Ha a házastársak ily végrendeletben a túlélő házastárs halála esetére valakinek hagyományt rendeltek, a hagyományost kétség esetében a túlélő házastárs hagyományosának kell tekinteni.
1967. § Ha a közös végrendeletben mind a két házastárs intézkedett és fel kell tenni, hogy egyik sem tette volna meg a maga intézkedését a másiké nélkül, az ekként összefüggő egyik viszonos intézkedésnek érvénytelensége vagy visszavonása kétség esetében a másikat is hatálytalanná teszi.
A házastársak életében az egyik házastárs a közös végrendeletbe foglalt viszonos végintézkedését egyoldalúan - a másik házastárs tudta és értesítése nélkül is - épúgy vonhatja vissza, mint másnemű végrendeletét.
Ugyanígy vonhatja vissza a közös végrendeletbe foglalt viszonos végintézkedését az egyik házastárs halála után a túlélő házastárs, ha ő vagy harmadik személy a meghalt házastárstól javukra viszonosan tett részesítést visszautasítja. Ellenkező esetben az egyik házastárs halála után, ha a túlélő házastárs vagy a harmadik személy a részesítést elfogadta, a közös végrendeletbe foglalt viszonos végintézkedés visszavonása, valamint a benne részesítettnek oltalma tekintetében az öröklési szerződés szabályai irányadók.
1968. § Öröklési szerződéssel mindegyik fél szerződéses kötöttséggel örököst nevezhet, hagyományt rendelhet és a részesítést meghagyással terhelheti.
Az öröklési szerződésben szerződéses kötöttség nélkül is lehet tenni bármily végrendeleti intézkedést.
1969. § Az örökhagyó öröklési szerződést bárkivel köthet.
1970. § Öröklési szerződést csak korlátlanul cselekvőképes örökhagyó és csak személyesen köthet.
Házastársával vagy jegyesével a korlátoltan cselekvőképes örökhagyó is köthet öröklési szerződést törvényes képviselőjének hozzájárulásával és a gyámhatóság jóváhagyásával.
1971. § Az öröklési szerződést a szerződő felek együttes jelenlétében és a rendes közvégrendeletre megszabott alakban kell megkötni. Az örökhagyóra megállapított alaki kellékek mind a két szerződő félre irányadók.
Házastársaknak és jegyeseknek egymással kötött és házassági szerződésükkel egy okiratba foglalt öröklési szerződéséhez a házassági szerződésre megszabott okirati alak elegendő.
1972. § Az öröklési szerződéssel kikötött részesítésre a végrendeleti részesítés szabályai megfelelően állanak.
1973. § Jegyesek öröklési szerződése kétség esetében hatályát veszti, ha jegyesi viszonyuk életükben megszűnik.
Házastársak öröklési szerződése - a házasság érvénytelenségének esetén felül - hatálytalan:
1. ha a házasság mind a két házastárs életében megszűnt, vagy ha a házastársak - egyikük halála idejében - ágytól és asztaltól elválasztó ítélet hatálya alatt állottak, vagy
2. ha egyik házastárs bármelyikük halála idejében a házasság felbontását kérhette és eziránt vagy az ágytól és asztaltól való elválasztás iránt a keresetet megindította vagy erre megbízást adott,
kivéve amennyiben fel kell tenni, hogy a felek a hatálytalanság okáról tudva is úgy rendelkeztek volna.
1974. § Az öröklési szerződés megtámadása az örökhagyó részéről a másik szerződő fél életében ez ellen indított keresettel megy végbe.
Egyebekben az öröklési szerződés megtámadására a végrendeleti intézkedés megtámadásának szabályait kell megfelelően alkalmazni.
1975. § Az öröklési szerződés nem korlátozza az örökhagyót abban, hogy vagyonáról élők között szabadon rendelkezhessék.
A szerződési örökös azonban azt, amit az ő sérelmével az örökhagyó a szerződés kijátszása céljából életében ingyenes jogügylettel másnak juttatott, a megadományozottól az alaptalan gazdagodás szabályai szerint visszakövetelheti.
1976. § Szerződési hagyományrendelés esetében a szerződés kijátszása céljából elidegenített vagy megterhelt hagyománytárgyat az örökös köteles a hagyományos számára visszaszerezni vagy tehermentesíteni, vagy ha ezt aránytalan költség nélkül nem teheti, a hagyományost a tárgy értékének megfizetésével kielégíteni.
Ha az elidegenítés vagy a megterhelés ingyenesen történt, a szerződési hagyományos, amennyiben az örököstől nem szerezhet kielégítést, az adományt a megadományozottól az alaptalan gazdagodás szabályai szerint visszakövetelheti. Ha az örökhagyó a szerződési hagyomány tárgyának kiszolgáltatását a szerződés kijátszása céljából más módon hiúsította meg, a hagyomány tárgyának helyébe értéke lép.
1977. § Az öröklési szerződés kijátszása miatt az előbbi két § alapján támasztható követelések az örökség vagy a hagyomány megnyíltától három év alatt elévülnek.
1978. § Az örökhagyó a szerződési örökös vagy hagyományos sérelmére újabb végintézkedést nem tehet. Az örökhagyó azonban tékozló vagy eladósodott ivadékának szerződési részesítését a kötelesrész korlátozásának szabályai szerint utóörökléssel korlátozhatja.
Az öröklési szerződés az örökhagyó korábbi végrendeletét megszünteti annyiban, amennyiben a korábbi végrendelet intézkedései a szerződéssel részesített személy sérelmére vannak.
1979. § Az örökhagyó visszavonhatja szerződési intézkedését, ha a részesített oly cselekményt követ el, amely miatt az örökhagyó ivadékát kitagadhatná.
Az örökhagyó továbbá visszavonhatja szerződési intézkedését, ha azt annak fejében tette, hogy a másik szerződő fél valamely szolgáltatásra, különösen eltartásra kötelezte magát és ez a szolgáltatás oly körülmények között marad el, amelyek kétoldalú szerződés esetében elállásra jogosítanak.
Az öröklési szerződési intézkedésnek e §-ban megengedett visszavonása a végrendelet visszavonásának szabályai szerint megy végbe. A visszavonásról a másik szerződő felet, ha még él, értesíteni kell.
1980. § Oly öröklési szerződés esetében, amelyben mind a két fél örökhagyóként intézkedik, bármely szerződési intézkedésnek érvénytelensége vagy visszavonása kétség esetében az egész szerződést hatálytalanná teszi.
Ez a szabály nem áll, ha az örökhagyó a szerződési intézkedést a részesítettnek kitagadásra jogosító cselekménye miatt vagy az ellenszolgáltatás elmaradása miatt vonja vissza.
1981. § Oly öröklési szerződés, amelyben a felek kölcsönösen egymást nevezték örökösökké azzal a korlátozással, hogy a túlélő halála után a vagyon meghatározott része az előbb meghaltnak rokonaira, a többi része pedig a túlélőnek rokonaira szálljon, kétség esetében egyik felet sem korlátozza abban, hogy az ő rokonai részére eső vagyonra más örököst nevezzen.
1982. § Az öröklési szerződésben foglalt olyan örökös nevezés, hagyományrendelés és meghagyás, amelynek visszavonhatásához a másik szerződő fél akár magában az öröklési szerződésben, akár külön közokiratban hozzájárul, a végrendeleti intézkedéssel egy tekintet alá esik. Ha a szerződésben részesített szerződő fél nem korlátlanul cselekvőképes, külön közokiratban kijelentett hozzájáruló nyilatkozatához törvényes képviselőjének hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges.
Házastársak öröklési szerződése esetében az örökhagyó házastárs szerződési intézkedésének visszavonásához szükséges hozzájárulást a másik házastárs végrendeletben is kijelentheti. Ha a hozzájáruló házastárs nem korlátlanul cselekvőképes, ehhez a hozzájáruló nyilatkozathoz is törvényes képviselőjének a gyámhatóságtól jóváhagyott hozzájárulása szükséges.
1983. § Érvénytelen szerződési intézkedést kétség esetében mint végrendeleti intézkedést kell fenntartani, ha az erre megszabott kellékeknek megfelel.
1984. § Az örökhagyó végakaratának végrehajtására végintézkedéssel egy vagy több korlátlanul cselekvőképes személyt végrendeleti végrehajtóul nevezhet.
Végrendeleti végrehajtó nem lehet testi hibában vagy elmebeli fogyatkozásban szenvedő oly személy, akinek részére ügyeinek ellátása végett a gyámhatóság gondnokot rendelt.
1985. § Az örökhagyó a végrendeleti végrehajtó kinevezését a hagyatéki bíróságra vagy másra bízhatja, aki a kinevezés jogát a hagyatéki bíróságtól megszabott határidő alatt a bírósághoz intézett bejelentéssel gyakorolja.
1986. § A kinevezést a hagyatéki bíróság közli a kinevezettel és záros határidő kitűzésével felhívja, nyilatkozzék, hogy a tisztet elfogadja-e. A nyilatkozás elmulasztását a tiszt el nem fogadásának kell tekinteni.
1987. § Ha a kinevezett végrendeleti végrehajtó e tisztet nem fogadja vagy nem fogadhatja el, vagy ha tiszte megszűnik, az lép helyébe, akit az örökhagyó erre az esetre kinevezett vagy akit az örökhagyótól erre feljogosított személy kijelölt.
Ha az örökhagyó erre a kijelölésre a végrendeleti végrehajtót jogosította fel és ezt tisztétől elmozdították, a tőle eredő minden ily kijelölés hatálytalan és a kijelölés joga a végintézkedés korlátai között a hagyatéki bíróságra száll.
1988. § Több végrendeleti végrehajtó együttesen viseli tisztét, hacsak az örökhagyó másként nem intézkedett. Véleménykülönbség esetében szótöbbség, szavazategyenlőség esetében a hagyatéki bíróság dönt.
Közös kezelés alá tartozó hagyatéki tárgy fenntartása érdekében a halaszthatatlan tennivalókat bármelyik végrendeleti végrehajtó a többinek hozzájárulása nélkül is megteheti.
Ha az egyik végrehajtótárs tiszte megszűnik, a többi látja el a tisztet, hacsak az örökhagyó másként nem intézkedett.
1989. § A végrendeleti végrehajtó jogai és kötelességei tekintetében elsősorban a végintézkedés irányadó.
Kétség esetében joga és kötelessége az, hogy a hagyaték leltározására és ideiglenes biztosítására szükséges lépéseket megtegye és a végintézkedés foganatosítását az arra kötelezett örököstől vagy hagyományostól követelje s e végett, amíg a részesített maga fel nem lép, saját nevében a bíróság előtt is felléphet.
Az örökhagyó végrendeleti végrehajtót csupán avégből is nevezhet, hogy az utóörökösödés beálltáig az utóörökös jogait gyakorolja és kötelezettségeit teljesítse.
1990. § Ha az örökhagyó a végrendeleti végrehajtót a hagyaték kezelésével is megbízta, ennek joga és kötelessége kétség esetében az is, hogy a végintézkedés rendelkezéseit maga foganatosítsa, a hagyatéki hitelezőket kielégítse és az örököstársak közt az örökösödési osztály szabályai szerint az osztályt megejtse.
E végből a hagyatékot birtokba veheti és a hagyatéki tárgyakról az alábbi §-okból folyó korlátok között rendelkezhetik.
1991. § A végrendeleti végrehajtó ingyenes rendelkezései hatálytalanok, kivéve a hagyaték terhére eső szokásos alkalmi ajándékozásokat.
Ingatlanról és ingatlant terhelő korlátolt dologi jogról, a jelzálogos követeléseket kivéve, a végrendeleti végrehajtó csak az örökös beleegyezésével rendelkezhetik s ha az ingatlan vagy az ingatlant terhelő jog közvetlen hagyományul van rendelve, rendelkezéséhez a hagyományos beleegyezése is szükséges.
A hagyaték terhére a kezelő végrendeleti végrehajtó kötelezettségeket is vállalhat, amennyiben a rendes kezelés megkívánja, vagy ha magára a hagyatéki tárgyról való rendelkezésre jogosult.
1992. § A hagyatékhoz tartozó értékpapírok közül a bemutatóra szóló és az üres hátirattal ellátott forgatható papírokat szelvényutalványaikkal együtt, úgyszintén a pénzintézeti betéti könyveket a végrendeleti végrehajtó az örökös részére bírói letétbe helyezni vagy a gyámoltak vagyonának kezelésére alkalmas pénzintézetnél elhelyezni köteles úgy, hogy felőlük csak az örökös beleegyezésével, vagy ha a papír közvetlen hagyomány tárgya, csak a hagyományos beleegyezésével rendelkezhessék.
Ez a kötelezettség nem terjed ki a kamat-, járadék- és osztalékszelvényekre, sem pedig az olyan értékpapírokra, amelyek a törvénynél fogva elhasználható dolgok.
1993. § Amennyiben valamely rendelkezéshez az örökös vagy a hagyományos beleegyezése szükséges, a kezelő végrendeleti végrehajtó írásbeli beleegyezésüket követelheti, amelyet a végrendeleti végrehajtó kívánságára a hagyaték költségén hitelesíteni kell.
Ha az örökös vagy a hagyományos a szükséges beleegyezés megadásában akadályozva van és a halasztás veszéllyel jár, vagy az örökös vagy a hagyományos a beleegyezést alapos ok nélkül megtagadja, a beleegyezést, az osztályhoz szükséges rendelkezéseket kivéve, a hagyatéki bíróság adhatja meg.
1994. § Az örökösnek és a közvetlen hagyományosnak a kezelő végrendeleti végrehajtó kezelése alá tartozó hagyatéki tárgyakról tett rendelkezései a végrendeleti végrehajtóval szemben hatálytalanok.
A nemjogosult személytől jogot származtató jóhiszemű személyek javára szóló szabályok megfelelően itt is állanak.
1995. § Hagyatékhoz tartozó oly jognak bírói érvényesítésére, amelyre a végrendeleti végrehajtó kezelése kiterjed, csak a végrendeleti végrehajtó jogosult.
Az örökös vagy a közvetlen hagyományos ellen a hagyatékra irányuló perekben a végrendeleti végrehajtó az örököst vagy a közvetlen hagyományost nem képviselheti. A végrendeleti végrehajtó kezelése alá tartozó hagyatéki tárgyakra azonban végrehajtásnak csak abban az esetben van helye, ha a perben hozott ítélet a végrendeleti végrehajtóval szemben is hatályos, vagy ha a bíróság a végrehajtás tűrésére a végrendeleti végrehajtót is kötelezte.
1996. § Az örökös követelheti, hogy a kezelő végrendeleti végrehajtó azokat a hagyatéki tárgyakat, amelyek tisztének teljesítésére nyilvánvalóan nem szükségesek, neki szabad rendelkezésére adja ki. Ugyanez a jog megilleti a közvetlen hagyományost is a közvetlen hagyomány tárgya tekintetében.
Fedezetlen hagyatéki tartozás címén a kezelő végrendeleti végrehajtó a hagyatéki tárgyak kiadását nem tagadhatja meg, ha az örökös vagy a közvetlen hagyományos biztosítékot ad. Feltételhez vagy határidőhöz nem kötött hagyományok vagy meghagyások teljesítésére szükséges tárgyakat azonban a végrendeleti végrehajtó biztosíték fejében sem köteles kiadni.
1997. § A kezelő végrendeleti végrehajtó köteles a hagyatékot rendesen kezeink
A végrendeletben foglalt kezelési utasítások a végrendeleti végrehajtóra kötelezők. Ha az ilyen utasítás követése a hagyatékot jelentékenyen veszélyeztetné, a hagyatéki bíróság az utasítást a végrendeleti végrehajtó vagy más érdekelt kérelmére - lehetőleg minden érdekelt meghallgatása után - hatályon kívül helyezheti.
A végrendeleti végrehajtó az osztály foganatosítása előtt az érdekelteket az osztály tervére nézve meghallgatni köteles.
1998. § A kezelő végrendeleti végrehajtó köteles az örökösnek a hagyaték állásáról mindenkor a kellő felvilágosítást megadni és a kezéhez jutott értékekről tisztének végével az örökösnek számotadni. Ha tiszte egy évnél tovább tart, évi számadásnak van helye.
A számadás kötelezettsége alól a végrendeleti végrehajtót sem az örökhagyó, sem az örökös eleve fel nem mentheti.
1999. § A kezelő végrendeleti végrehajtót, hacsak az örökhagyó másként nem intézkedett, megfelelő jutalomdíj illeti, amelyet a hagyatéki bíróság állapít meg.
Költekezésének megtérítésére a megbízás szabályai megfelelően irányadók.
2000. § A végrendeleti végrehajtó kötelességének vétkes megszegéséért a károsított örökösnek vagy hagyományosnak felelős. Végrehajtótársak felelőssége egyetemleges.
2001. § A végrendeleti végrehajtó tisztéről bármikor lemondhat, de ha fontos ok nélkül alkalmatlan időben mond le, az örökösnek vagy a hagyományosnak ebből eredő kárát megtéríteni köteles.
Fontos okból lemondani akkor is joga van, ha e jogról lemondott.
2002. § A hagyatéki bíróság a végrendeleti végrehajtót, bármelyik érdekelt kérelmére fontos okból tisztétől elmozdíthatja, különösen ha tisztét kellően ellátni nem képes, vagy ha kötelességét súlyosan megszegi.
2003. § Ha a végrendeleti végrehajtó tiszte nem lemondás vagy a személyében beálló körülmény következtében szűnik meg, tisztét az ő érdekében mindaddig fennállónak kell tekinteni, amíg ő a megszüntető körülményről nem értesülhet.
A végrendeleti végrehajtó halálának esetében örököse az örököst haladéktalanul értesíteni s addig is, amíg ez intézkedhetik, érdekei megóvásáról a lehetőség szerint gondoskodni köteles.
2004. § Az örökhagyó sem végintézkedéssel, sem élőkközötti ingyenes juttatással nem csorbíthatja a jogosult kötelesrészét.
A kötelesrész fele annak a vagyonértéknek, amely a kötelesrészre jogosultat a kötelesrész kiszámításának alapja szerint törvényes örökségül illeti vagy végintézkedés hiányában illetné.
2005. § Kötelesrészre jogosult az örökhagyó ivadéka és szülője.
Az ivadékok közül kötelesrészre csak az jogosult, aki törvényes örököse az örökhagyónak vagy végintézkedés hiányában az lenne.
A szülő kötelesrészre akkor jogosult, ha az örökhagyó után a törvényes öröklés őt illeti vagy végintézkedés hiányában őt illetné.
2006. § Amennyiben az ivadék kötelesrészre jogosult, az örökhagyónak sem ettől származó távolabbi ivadékát, sem szülőjét kötelesrész nem illeti.
2007. § Kötelesrészre nem jogosult az örökhagyónak távolabbi ivadéka vagy szülője, amennyiben őket végintézkedés hiányában amiatt illetné törvényes öröklés, mert a kötelesrészre jogosult közelebbi ivadék kirekesztés következtében kiesett az öröklésből.
Ellenben kötelesrészre jogosult a távolabbi ivadék vagy a szülő, ha a közelebbi ivadék öröklésre képtelen, méltatlan, a törvényes öröklésről vagy a kötelesrészről lemondott, a törvényes örökséget visszautasította, vagy ha őt az örökhagyó kitagadta. Amennyiben a lemondás a lemondó ivadékaira is kiterjed, a távolabbi ivadékot kötelesrész nem illeti.
2008. § A kötelesrészből eredő követelések az örökhagyó halálával keletkeznek.
Ily követelés három év alatt évül el attól az időponttól kezdve, amikor a jogosult az örökhagyó haláláról és a kötelesrészt sértő rendelkezésről értesült, legkésőbben azonban harminckét évvel az örökhagyó halála után.
2009. § A kötelesrészből eredő követelés másra átruházható és öröklés útján átszáll a jogosult örökösére.
Végrehajtás tárgya ily követelés csak akkor lehet, ha a kötelesrészre jogosult ebbe beleegyezett vagy akár élőszóbeli nyilatkozatával akár más módon kifejezést adott annak, hogy követelését érvényesíteni kívánja, vagy ha a végrehajtás a kötelesrészre jogosultat törvénynél fogva terhelő eltartási követelés behajtására irányul és ez a kötelesrész igénybevétele nélkül meghiúsulna vagy csorbulna.
2010. § Az örökhagyó ivadékától a kötelesrészt elvonhatja - ivadékát kitagadhatja - ha az ivadék:
1. az örökhagyónak, az örökhagyó ivadékának, házastársának vagy szülőjének életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;
2. az örökhagyót vagy az örökhagyó házastársát vagy szülőjét szándékosan súlyos tettleges bántalommal illette;
3. az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
4. megátalkodottan becstelen vagy erkölcstelen életmódot folytat; vagy
5. hazaárulást követett el.
E § 2. pontjának alkalmazásában az örökhagyónak csak oly házastársát lehet figyelembe venni, aki elődje a kitagadott ivadéknak.
2011. § Az örökhagyó kitagadhatja szülőjét az előbbi § 1., 3., 4. és 5. pontjában meghatározott okból.
2012. § A kitagadást - okának megjelölésével - végintézkedésben kell megtenni.
Az ok valóságának bizonyítása azt terheli, aki a kitagadásra hivatkozik.
2013. § Kitagadásnak nincs helye oly cselekmény miatt, amelyet az örökhagyó megbocsátott.
A kitagadás utólagos megbocsátással hatálytalanná válik.
A becstelen vagy erkölcstelen életmód miatt történt kitagadás hatálytalanná válik, ha az ivadék ezt az életmódját abbanhagyva az örökhagyó halála idejében már jó útra tért.
2014. § A kitagadás kétség esetében az öröklésből kirekesztést is magában foglalja.
Hatálytalan kitagadást kétség esetében a kötelesrész sérelme nélkül mint az öröklésből kirekesztést kell fenntartani, ha az erre megszabott kellékeknek megfelel.
2015. § A kötelesrész kiszámításában a hagyaték tiszta értékének, a törvényes örökösök részére előre kiadott értékeknek, valamint az örökhagyó egyéb élőkközötti ingyenes juttatásai értékének együttes összegét kell alapul venni.
2016. § A hagyatékot az örökhagyó halálakor volt állapotában és értékében kell számbavenni.
Ebből az értékből - az örökhagyónak élőkközötti ingyenes juttatásaiból eredő tartozásokat kivéve - le kell vonni az örökhagyó tartozásait és a hagyatéki költségeket.
2017. § Bontó feltételtől függő jogokat és kötelezettségeket számításba kell venni; halasztó feltételtől függő vagy egyébként bizonytalan, kétséges vagy vitás jogok és kötelezettségek számításon kívül maradnak; a bizonytalanság megszűntével a jogi helyzet változásához képest kiegyenlítésnek van helye.
Ha az örökös a hagyatékhoz tartozó bizonytalan, kétséges vagy vitás jogok érvényesítéséről vagy megállapításáról a rendes vagyonkezelésnek megfelelően nem gondoskodik, a hagyatéki bíróság a kötelesrészre jogosultat kérelmére feljogosíthatja arra, hogy e jogok érvényesítéséről vagy megállapításáról az örökös helyett maga gondoskodjék, amennyiben az örökös a hagyatéki bíróságtól hozzá intézett felhívásban megszabott határidő alatt sem pótolja mulasztását.
2018. § Ha az örökhagyónak kötelesrészre jogosult ivadéka a középbirtok terjedelmét meg nem haladó mezőgazdasági jószágot hozadéki értékben kapott osztályba, a jószágot a másik ivadék kötelesrészének kiszámításában is hozadéki értékben kell számbavenni.
Ha az örökhagyó ily jószágnak más oly értékben való számbavételét rendelte, amely hozadéki értékénél nem kisebb és forgalmi értékénél nem nagyobb, az örökhagyótól meghatározott érték az irányadó.
Ha az örökhagyónak kötelesrészre jogosult ivadéka egyedüli örökös, az örökhagyó végintézkedésében elrendelheti, hogy a másik ivadék kötelesrészének kiszabásában az ilyen mezőgazdasági jószágot hozadéki értékben vagy az előbbi bekezdésben megjelölt értékben vegyék számításba.
2019. § Ingyenes juttatásként számba kell venni minden olyan adománynak a juttatáskor volt értékét, amellyel az örökhagyó vagyonát élőkközötti ingyenes jogügylet útján apasztotta, kivéve a szokásos alkalmi ajándékokat és az olyan ajándékokat, amelyek a megajándékozottól vagy örökösétől ingyenes úton az örökhagyó vagyonába visszatérültek.
2020. § Ha az örökhagyó vagyonát vagy vagyonának egy részét biztosítási ügylet esetén kívül eltartás vagy életjáradék fejében idegenítette el, az elidegenítést ingyenes jogügyletnek kell tekinteni annyiban, amennyiben a kikötött tartást vagy életjáradékot az átruházott vagyon tiszta jövedelme fedezi; ellenkező esetben a teljesített tartás vagy életjáradék értéktöbbletét ellenszolgáltatásként kell számbavenni.
2021. § Ha az örökhagyó vagyona terhére halála esetére szóló életbiztosítást alapított vagy élőkközötti ingyenes jogügylettel másra átruházott, az ilyen biztosítást az örökhagyó halálakor volt visszaváltási értéke szerint ingyenes juttatásként kell számbavenni.
2022. § Házastársak közszerzeményéből közös ivadékuknak juttatott adományt a szerzeményi közösség megszűnte után felerészben az egyik, felerészben a másik házastárstól adottnak kell tekinteni.
Ha azonban a házastárs az adomány értékét a másik házastárs közszerzeményi illetősége javára megtérítette, az adományt egyedül az adományozó házastárstól adottnak kell tekinteni.
2023. § A kötelesrész kiszámításának alapjához nem lehet hozzászámítani az élőkközötti olyan ingyenes juttatások értékét, amelyek korábbiak, mint az örökhagyó házassága, amelyből a kötelesrészre jogosult ivadék származott.
Ugyanez áll a törvényesített gyermek tekintetében a törvényesítés előtt és az örökbefogadott gyermek tekintetében az örökbefogadás előtt tett élőkközötti ingyenes juttatásokra.
2024. § Az előre kapott értéket számba kell venni akár betudás kötelezettségével, akár betudástól mentesen kapta az örökös.
A kötelesrészbe be nem tudható értéket azonban nem lehet a jogosult saját kötelesrésze kiszámításának alapjához hozzászámítani.
2025. § A szülői kötelesrész kiszámításának alapjából le kell számítani az ági vagyont és ezt csak az ági öröklésre jogosult szülő javára az ági vagyonból járó kötelesrész kiszámítása végett kell számbavenni.
2026. § Az ivadék kötelesrészének alapjául szolgáló törvényes örökség meghatározásában azokon az ivadékokon felül, akiket az öröklés megillet, örököstársul számba kell venni az örökhagyónak azt az ivadékát is, aki kirekesztés következtében kiesett az öröklésből.
Ellenben azt az ivadékot, aki öröklésre képtelen, méltatlan, a törvényes öröklésről vagy a kötelesrészről lemondott, a törvényes örökséget visszautasította vagy akit az örökhagyó kitagadott, ha az öröklésben helyébe lépő ivadéka nincsen, a kötelesrész alapjául szolgáló törvényes örökség meghatározásában a neki juttatott értékkel együtt számításon kívül kell hagyni, kivéve ha a neki juttatott érték - ennek és az ő személyének is számbavételével kiszámított - törvényes örökrésze értékét meghaladja.
Hasonlóképen kell számbavenni vagy számításon kívül hagyni az ági vagyont meghaladó (szerzeményi) vagyonból járó szülői kötelesrész meghatározásában a kieső szülőt a kötelesrészre jogosult másik szülővel szemben.
2027. § Törvényes származású ivadék kötelesrészének alapjául szolgáló törvényes örökség meghatározásában nem kell számbavenni azt az ivadékot, aki örökbefogadással annak a házasságnak megkötése után lett az örökhagyó ivadékává, amelyből a kötelesrészre jogosult törvényes ivadék származott.
2028. § A kötelesrészbe be kell tudni az örökhagyótól élőkközötti ingyenes jogügylettel kapott minden olyan adománynak a juttatáskor volt értékét, amelyet törvényes örökösödés esetében osztályra kell bocsátani vagy amelynek a kötelesrészbe betudását az örökhagyó a juttatáskor kikötötte.
Nincs helye betudásnak, amennyiben az örökhagyó a betudás kötelezettségét elengedte.
2029. § Ha az az ivadék, aki az örökhagyótól a kötelesrészbe betudandó értéket kapott előre, a kötelesrésztől elesik, az előre kapott értéket a helyébe lépő távolabbi ivadék kötelesrészébe kell betudni.
2030. § Az örökhagyó a kötelesrészt akár végintézkedéssel, akár a törvényes örökösödésnek egészen vagy részben érintetlenül hagyásával hagyhatja hátra.
A kötelesrészbe a jogosultnak jutott örökség értékén felül kielégítésül be kell számítani mindazt az értéket, amelyet az örökhagyó a jogosultnak hagyományrendeléssel vagy meghagyással juttatott, vagy amelyet a kötelesrészre jogosult helyettesítésnél vagy növedékjognál fogva a hagyatékból kap.
2031. § Ha az örökhagyó semmit sem vagy a kötelesrésznél kisebb értéket hagyott a jogosultnak, ez kötelesrészét vagy kötelesrészének kiegészítését követelheti.
2032. § A kötelesrészt korlátolástól és terheléstől mentesen kell hátrahagyni.
Ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátolással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátolás vagy a terhelés a kötelesrész erejéig hatálytalan s csak a többletre nézve hatályos.
2033. § Ha az örökhagyó kikötötte, hogy a kötelesrészt meghaladó értékű vagyon a jogosultat csak abban az esetben illesse, ha a korlátolást vagy a terhelést a kötelesrész tekintetében is elfogadja, a jogosult az ily részesítést csak a kikötésnek megfelelően fogadhatja el, s ha így elfogadni nem kívánja, csak arra van joga, hogy ehelyett a részesítés visszautasításával kötelesrészét követelje.
A kötelesrészre jogosult a részesítés visszautasítását megtámadhatja, ha a korlátolás vagy a terhelés a visszautasítás idejében már megszűnt és a megszűnésről a visszautasításkor nem tudott.
2034. § Ha az örökhagyó tőkeérték helyett csak haszonélvezetet vagy oly hagyományt rendelt a kötelesrészre jogosult számára, amely időszakonkint teljesítendő vagy érték szerint meg nem határozható szolgáltatásokban áll, a jogosult az ily részesítést, ha elfogadni nem kívánja, visszautasíthatja és helyette kötelesrészét követelheti.
2035. § A kötelesrész szempontjából korlátolásnak vagy terhelésnek kell tekinteni a feltételhez vagy határidőhöz kötött vagy osztálytilalommal kapcsolatos részesítést, valamint a kötelesrészre jogosultnak hagyománnyal vagy meghagyással terhelését.
Az osztály módját meghatározó intézkedés a kötelesrészre jogosulttal szemben is megáll.
2036. § Ha az örökhagyó végrendelkezésre képtelen ivadéka helyére utóörököst nevezett, ez az intézkedés, hacsak az ivadék a korlátolást kötelesrésze tekintetében el nem fogadta, a kötelesrész tekintetében csak arra az esetre hatályos, ha az ivadék végrendelkezésre képtelen állapotban kötelesrészre jogosult hátrahagyása nélkül halna meg és csak arra a vagyonra terjed ki, ami az ivadék halálakor az örökségből még meglesz. Az ily intézkedés az ivadék rendelkezőjogát a kötelesrész tekintetében sem élők között, sem halál esetére nem korlátozza.
2037. § Az örökhagyó tékozló vagy nagymértékben eladósodott ivadékának kötelesrészét végintézkedésben a kitagadás szabályainak megfelelően akként korlátolhatja, hogy az az ivadék halála után az ettől származó távolabbi ivadékait mint utóörökösöket vagy utóhagyományosokat illesse törvényes örökrészeik arányában.
A korlátolás hatálytalan, ha az ivadék az örökhagyó halála idejében már nem folytat tékozló életmódot vagy már nincs eladósodva.
2038. § A kötelesrészre jogosult kielégítéséért elsősorban felelősek:
1. a hagyatékban részesedő személyek, s velük együtt
2. az örökhagyónak házastársa, ivadéka és ivadékának házastársa, amennyiben az örökhagyótól élők közötti ingyenes juttatást kaptak (a család körében megadományozottak).
A család körében megadományozottakat felelősségük szempontjából egyidőben megadományozottaknak kell tekinteni úgy, mintha az örökhagyó halála idejében kapták volna az ingyenes juttatást.
2039. § A kötelesrészre jogosultat a hagyatékból a hagyatéki hitelezők kielégítésére irányadó szabályok szerint kell kielégíteni az alábbi rendelkezésekből folyó eltérésekkel.
2040. § A kötelesrészre jogosult kötelesrészének természetben kiadását követelheti, ha ezt az érdekelt örökösök egyike sem ellenzi, vagy ha ez volt az örökhagyónak végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata. Ugyanily feltétel alatt a kötelesrész kiadásával terhelt örökösnek is joga van a kielégítésnek ezt a módját kívánni.
A természetben kielégítés úgy megy végbe, hogy a kötelesrészre jogosult a tiszta hagyatékban az örököstársak közötti osztály szabályai szerint a kötelesrészének megfelelő hányad alapján az örökösökkel megosztozik.
Az ági vagyonból járó szülői kötelesrésznek természetben kiadását csak a még természetben meglévő ági vagyontárgyakból lehet követelni.
Egyébként a kötelesrész pénzben jár.
2041. § A kötelesrészre jogosult kielégítéséért elsősorban felelős személyek a hagyatékból kapott részesedésüknek és az örökhagyótól élőkközötti ingyenes juttatásként kapott adományaiknak egész értékével arányosan felelnek, amennyiben felelősségük terjedelme az alábbi rendelkezések szerint nincs korlátozva.
2042. § Aki maga is kötelesrészre jogosult vagy az lenne, ha az öröklésből ki nem esett volna, más jogosult kötelesrészéért csak annyiban felelős, amennyiben kapott értéke meghaladja a kötelesrész kiszámításának alapja szerint reá eső törvényes örökrészhányad értékét.
2043. § Ha az örökhagyó az előbbi § alá eső ivadékának az ő törvényes örökrészhányadánál kisebb értéket vagy semmit sem juttatott, ellenben ennek az ivadékának házastársát, ivadékát vagy ennek házastársát a hagyatékban vagy élőkközötti ingyenes juttatásban részesítette, ezek a családtagok kapott értékeikkel az ő családi körükön kívül eső jogosult kötelesrészéért arányosan, de csak annyiban felelnek, amennyiben az előbbi §-ban említett ivadék maga felelne, ha a családtagjainak juttatott értékeket ő kapta volna.
Ha az ilyen családtagnak juttatott értéket az előbbi § alá eső ivadék terhére osztályra kell bocsátani, ezt az értéket a felelősség mértékének megállapítása végett csak annyiban lehet számbavenni, amennyiben magának az előbbi § alá eső ivadéknak juttatott vagy az ő örökrészébe más címen beszámítandó értékhez hozzászámítva a többi családtagnak juttatott értékek számbavétele nélkül meghaladja az említett ivadék törvényes örökrészhányadának értékét.
2044. § Ha a kötelesrész kiadásával terhelt örököst hagyomány vagy meghagyás is terheli, a hagyatékból kapott részesedésének értékét a hagyomány vagy a meghagyás levonásával kell számbavenni. A kötelesrész a hagyományt és a meghagyást is terheli.
Ha a hagyományos a hagyományt visszautasítja, a felelősség a nyert előny erejéig azt terheli, akinek a visszautasítás előnyére szolgált.
Ugyanezek a szabályok megfelelően irányadók a hagyományosra is, ha ő van további hagyománnyal vagy meghagyással terhelve.
2045. § A kötelesrészre jogosult kielégítéséért elsősorban felelős személyek abban az arányban felelnek, amelyben kapott értékeiknek igénybevehető részei egymáshoz állanak.
Amennyiben valamelyik felelős személytől a reá eső hányadot nem lehet behajtani, a hiányért a többi felelős személy kapott értékének igénybevehető része arányában kártalanító kezesként felel.
2046. § A örökhagyó a jogosultak kötelesrészének sérelme nélkül végintézkedéssel az előző §-okban foglalt szabályoktól eltérően is rendezheti azt, hogy a részesítetteket egymásközötti viszonyukban mily arányban terhelje a kötelesrész.
2047. § Más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített kötelesrészre jogosult az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint felel a sérelmet szenvedett hitelezőnek, amennyiben a hitelező az örökös vagyonából kielégítést nem szerezhetett.
2048. § Amennyiben a kötelesrész az elsősorban felelős személyek igénybevehető értékeiből ki nem kerül vagy tőlük be nem hajtható, a kötelesrészért ingyenes adományuk egész értékével azok az egyéb személyek felelnek, akik az örökhagyótól élőkközötti ingyenes adományt kaptak (a család körén kívül megadományozottak).
Egyidőben megadományozott ilyen személyek a kötelesrészre jogosult kielégítéséért ingyenes adományaik értékének arányában és egymásért kártalanító kezesekként felelnek. Különböző időben megadományozottak adományaik időbeli sorrendje szerint úgy felelnek, hogy a korábban megadományozott csak annyiban felelős, amennyiben a később megadományozott nem felel vagy tőle a követelést nem lehet behajtani.
2049. § A kötelesrészre jogosult a megadományozottnak adományul kapott vagyontárgyaiból vagy értékükből az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint szerezhet kielégítést.
Az alaptalan gazdagodás szabályai szerint lehet felelősségre vonni a megadományozottnak ingyenes jogutódát is.
2050. § Amennyiben a kötelesrészkövetelést a család körén kívül megadományozottaktól sem lehetne behajtani, a hiányért azok a kötelesrészre jogosultak, akik az örökhagyótól saját kötelesrészüket meghaladó értéket kaptak, ennek az értéktöbbletnek erejéig és arányában kártalanító kezesekként felelnek.
2051. § Az örökség az örökhagyó halálával a törvénynél fogva száll az örökösre (örökség megnyílta).
Ehhezképest az örökség megnyíltával az örökös minden jogcselekmény nélkül megszerzi az örökhagyónak az örökösre átszálló jogait s a törvény korlátai között reá hárulnak az örökhagyó kötelezettségei és egyéb terhei.
2052. § Utóörökösre az örökség az utóörökösödés esetének beálltával nyílik meg.
Az utóörökössé nevezettnek az utóörökösödés megnyíltakor kell öröklésre képesnek lennie.
Ha az utóörökös az örökhagyó halála után, de még az utóörökösödés megnyílta előtt meghal, utóörökösödési joga kétség esetében átszáll örökösére.
2053. § Ha az utóörökösödés az örökhagyó halála után harminckét év alatt nem nyílik meg, az utóörökösnevezés hatálytalanná válik, kivéve ha az utóörökösödés az előörökösnek vagy az örökhagyó halálakor már életben lévő utóörökösnek személyében beálló eseménytől függ, vagy ha az örökhagyó halálakor már életben lévő ember vagy születendő gyermeke van utóörökösnek nevezve.
Ha jogi személy az előörökös vagy az utóörökös, és az utóörökösödés a jogi személyben beálló eseménytől függ, minden esetben a harminckét év marad irányadó.
2054. § Ha az örökhagyó az örökségre vagy az örökség egy részére akként nevezett több utóörököst, hogy ezeket az utóörökség meghatározott sorrendben illesse, az utóbb nevezett utóörökösöket sorrendjüknek megfelelően helyettes utóörökösökké nevezetteknek is kell tekinteni. Utóörökösödésnek csak egyízben van helye. Ha a sorrendben nevezett utóörökösök egyike az örökségbe vagy annak őt illető részébe mint utóörökös belép, a további utóörökösnevezés hatálytalanná válik.
2055. § A hagyomány az örökhagyó halálával nyílik meg a hagyományos részére.
A hagyomány megnyíltával a hagyományos a hagyománnyal terhelt ellen a törvénynél fogva követelési jogot szerez a hagyomány tárgyának szolgáltatására.
Közvetlen hagyomány rendelése esetében a hagyomány megnyíltával a hagyományos a hagyományozott dolog tulajdonát vagy a hagyományul rendelt jogot az örökhagyótól közvetlenül szerzi meg, ha pedig a hagyomány a hagyományost terhelő adósság vagy teher elengedésében áll, az adósság vagy a teher közvetlenül szűnik meg. Az örököst azonban a közvetlen hagyomány tárgya tekintetében a kezelő végrendeleti végrehajtó jogállása illeti meg.
2056. § Ha az örökhagyó a hagyományt halálakor még be nem állott halasztó feltételhez vagy kezdő határidőhöz kötötte, vagy ha a hagyományos személyének meghatározása az örökhagyó halála után bekövetkező eseménytől függ, a hagyomány csak a feltétel, a határidő vagy az esemény beálltával nyílik meg.
Ha a hagyomány az örökhagyó halálakor még meg nem fogant részesítettnek vagy még létre nem jött jogi személynek a javára szól, a hagyomány megnyílása a részesített megszületésével vagy a jogi személy létrejöttével következik be.
Ilyen esetekben az örökhagyó halála és a hagyomány megnyílta közötti időben a hagyományos követelésére a feltételes vagy a határidős követeléseknek, a közvetlen hagyományra a feltételes vagy a határidős rendelkezéseknek szabályai irányadók.
2057. § Ha a hagyomány az előbbi § eseteiben az örökhagyó halála után harminckét év alatt nem nyílik meg, a hagyományrendelés hatálytalanná válik, kivéve ha a hagyomány az örökhagyó halálakor már életben lévő terheltnek vagy hagyományosnak személyében beálló eseménytől függ vagy ha az örökhagyó halálakor már életben lévő ember vagy születendő gyermeke van hagyományosnak nevezve.
Ha jogi személy a hagyománnyal terhelt vagy a hagyományos, és a hagyomány megnyílta a jogi személyben beálló eseménytől függ, minden esetben a harminckét év marad irányadó.
2058. § A hagyományos a hagyomány teljesítését az örököstől csak az örökhagyó halálától számított hat hónap elteltével követelheti, kivéve ha kétségtelen, hogy a hagyomány tárgya egyéb hagyatéki tartozások fedezésére nem szükséges, vagy ha a hagyományos a tárgy értékét fedező dologi biztosítékot ad.
Ellátás hagyományának teljesítését, valamint az örökhagyó szolgálatában álló személyek részére hagyományul rendelt kisebb jutalmak kiadását a hagyomány megnyíltával azonnal lehet követelni.
2059. § Ha a hagyomány teljesítésének ideje a hagyománnyal terheltnek tetszésére van bízva, a hagyomány kétség esetében csak a hagyománnyal terheltnek halálával válik esedékessé.
2060. § Az örökös a reá szállt örökséget, a hagyományos a hagyományt visszautasíthatja.
Az örökséget a hagyatéki bíróságnál tett bejelentéssel, a hagyományt ugyanígy vagy a hagyománnyal terhelthez intézett nyilatkozattal lehet visszautasítani.
A visszautasításra adott meghatalmazás érvényességéhez közokirat szükséges.
2061. § Ha az örökös az örökséget, a hagyományos a hagyományt elfogadta, azt többé nem utasíthatja vissza.
Az örökség kifejezett elfogadásához a hagyatéki bíróságnál tett bejelentés vagy a hagyatékban érdekelt személy irányában tett nyilatkozat szükséges. A hagyomány elfogadását a hagyatéki bíróságnál kell bejelenteni vagy a hagyománnyal terhelt irányában kell kijelenteni.
2062. § Az örökségnek olyan birtokbavételét és az örökösnek a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményét, amelyből az örökösnek az elfogadásra irányuló akarata kiderül, az örökség elfogadásának kell tekinteni.
Az örökhagyó eltemettetését és a hagyaték fenntartása érdekében tett halaszthatatlan intézkedéseket, valamint a hagyaték állásának kiderítésére irányuló cselekményeket magukban véve még nem lehet az örökség elfogadásának tekinteni.
2063. § Az örökhagyó halála előtt tett, valamint a feltételes, az időhöz kötött vagy a részleges elfogadás és visszautasítás semmis.
2064. § A törvényes örökség visszautasítása nem zárja ki a visszautasító részére később újra megnyílt törvényes örökség elfogadását.
Ha a végintézkedéssel kinevezett örökös ezt az örökséget visszautasítva törvényes örökössé lesz, a törvényes örökséget elfogadhatja.
Ha ugyanaz az örökség végrendelet és öröklési szerződés alapján illeti meg az örököst, ez az örökséget az egyik alapon visszautasíthatja, a másikon pedig elfogadhatja.
2065. § Akit akár ugyanazon az alapon, akár különböző alapokon több örökrész illet, mindegyik örökrészt külön fogadhatja el vagy utasíthatja vissza, hacsak az örökhagyó másként nem intézkedett.
2066. § Az örökség vagy a hagyomány elfogadásának és visszautasításának joga átszáll az örökös vagy a hagyományos örökösére.
Ha az örökösnek vagy a hagyományosnak több örököse van, mindegyik saját örökrésze arányában jogosult az örökséget vagy a hagyományt elfogadni vagy visszautasítani.
2067. § A hagyatéki bíróság bármelyik érdekelt kérelmére határidőt tűz az örökösnek a nyilatkozásra, elfogadja-e a reá szállt örökséget. Ha az örökös a kitűzött határidő alatt nem nyilatkozik, az örökséget elfogadottnak kell tekinteni.
Ha az örökös a határidő eltelte előtt meghal, örökösének új határidőt kell kitűzni.
Ezek a szabályok állanak a közvetlen hagyományra is.
2068. § A visszautasított örökség vagy hagyomány az örökhagyó halálától kezdődő hatállyal arra száll, akire az örökség vagy a hagyomány megnyílt volna, ha a visszautasító az örökhagyó halálakor már nem él.
Ha az utóörökösödés esetének beálltával az utóörökös az örökséget visszautasítja, az örökség kétség esetében az előörökös kezén marad.
2069. § Az örökséget vagy a hagyományt elfogadó vagy visszautasító nyilatkozatát a nyilatkozattevő örökös vagy hagyományos megtámadhatja:
1. ha a nyilatkozat tartalmában tévedett vagy ily tartalmú nyilatkozatot egyáltalában nem akart tenni; vagy
2. ha valaki csalárd megtévesztéssel, jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyásolással bírta rá a nyilatkozat megtételére.
A nyilatkozásra a hagyatéki bíróságtól kitűzött határidő elmulasztását is meg lehet támadni úgy, mint a kifejezett elfogadó nyilatkozatot.
Az elfogadás megtámadása egyúttal az örökség vagy a hagyomány visszautasítását, a visszautasítás megtámadása pedig az örökség vagy a hagyomány elfogadását is jelenti.
2070. § Az elfogadást vagy a visszautasítást a hagyatéki bíróságnál tett bejelentéssel kell megtámadni. Az elfogadás megtámadására adott meghatalmazás érvényességéhez közokirat szükséges.
A megtámadás jogát három hónap alatt kell gyakorolni attól a naptól számítva, amelyen a megtámadásra jogosult a megtámadás alapjáról értesült vagy a fenyegetés okozta kényszerhelyzet vagy a tisztességtelen befolyásolás alól szabadult. Az elfogadást vagy a visszautasítást követő harminckét év eltelte után megtámadásnak többé nincs helye.
2071. § Az örökséget visszautasító félnek a visszautasításig végzett eljárása alapján az örökös irányában a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint vannak jogai és kötelességei.
A hagyatéki tárgyak tekintetében tett halaszthatatlan rendelkezései, valamint harmadik személynek a visszautasítás előtt hozzá mint örököshöz intézett egyoldalú jognyilatkozatai a visszautasítás után is hatályosak maradnak.
2072. § A hagyatéki bíróság az örökség elfogadása előtt, valamint abban az esetben, ha az örökös ismeretlen, vagy ha bizonytalan, hogy az örökséget elfogadta-e, az örökös képviseletére a szükséghez képest hagyatéki gondnokot rendel.
Ily esetekben a hagyatéki bíróság az érdekelt kérelmére hagyatéki gondnokot rendel akkor is, ha ez a hagyatékra vonatkozó követelésnek vagy más jognak bírói úton érvényesíthetése végett szükséges.
A hagyatéki gondnokságra a gondnokság szabályai azzal az eltéréssel irányadók, hogy a gyámhatóság helyett mindenütt a hagyatéki bíróságot kell érteni.
2073. § Amennyiben a törvény mást nem rendel, az örökség elfogadásának és visszautasításának az előző §-okban megállapított szabályai megfelelően az utóörökösre is kiterjednek.
2074. § Ha az örökhagyó halálakor az örökös még méhmagzat, anyja a szülésig illendő eltartást követelhet a hagyatékból. Ha a születendő gyermeken felül még mást is illet örökség, e tartás nem haladhatja meg egy születendő gyermekre eső örökrész jövedelmét.
Ugyanígy követelhet eltartást az anya utóörökösödés esetében, ha az utóörökösödés megnyíltakor az utóörökös még méhmagzat.
A tartás az anyát akkor is megilleti, ha a méhmagzat csak kötelesrészre jogosult.
2075. § A hagyatéki bíróságnak az öröklési jogot tanúsító határozata (átadóvégzés, öröklési bizonyítvány) az örökös javára azt a vélelmet alapítja meg, hogy a benne megjelölt öröklési jog őt megilleti és hogy az a határozatban megjelölt korlátozáson kívül más korlátozásnak alávetve nincsen.
2076. § Ha a hagyatéki bíróság határozatában megjelölt örökös az örökség tárgyáról jóhiszemű személy javára nem ingyenes módon rendelkezik, a határozat tartalmát az előbbi § vélelme körében a jóhiszemű szerző javára helytelensége esetében is helyesnek kell tekinteni.
Ugyanez áll a határozatban megjelölt személynek mint örökösnek kezéhez jóhiszeműen teljesített szolgáltatásokra és az örökösi minőségben részéről jóhiszemű félhez intézett vagy vele szemben jóhiszeműen tett egyoldalú jognyilatkozatokra.
Rosszhiszemű az, aki a jogügyletbe bocsátkozás idejében vagy a jóhiszeműség védelme alá eső egyéb cselekmény véghezvitele idejében tudta vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudta, hogy a határozat tartalma helytelen.
2077. § A közvetlen hagyományos öröklési jogát tanúsító hagyatéki bírósági határozatnak ugyanolyan a jogi hatálya, mint az örökös öröklési jogát megállapító határozatnak.
2078. § Mindaddig, amíg a hagyatéki bíróságnak az örökös öröklési jogát megállapító határozata hatályban van, az örökséghez tartozó jogokat bíróság előtt csak a határozatban megjelölt jogosult érvényesítheti és a hagyatéki tartozásokat bíróság előtt csak ellene lehet érvényesíteni.
Ez a szabály azonban nem zárja ki azt, hogy ha a határozatban megjelölt jogosult csak álörökös, a valódi örökös az örökséghez tartozó jogokat az álörökös egyidejű perbevonásával már az álörökös öröklési jogát megállapító határozat hatályonkívül helyezése előtt is érvényesíthesse a kötelezett harmadik személy ellen.
2079. § Holtnaknyilvánítás esetében azt, akit a holtnaknyilvánító határozat alapján az örökség megillet, az örökség tárgyára nézve vele nem ingyenes módon jogügyletbe bocsátkozó jóhiszemű harmadik személy javára örökösnek kell tekinteni akkor is, ha a holtnaknyilvánított túlélte a halála idejéül megállapított időt vagy annál korábban halt meg.
Egyébként az ilyen örökös tekintetében megfelelően ugyanaz áll, mint az előző §-ok szerint a hagyatéki bíróság határozatában megjelölt örökös tekintetében.
Rosszhiszemű az olyan harmadik személy, aki a jogügyletbe bocsátkozás idejében tudta vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudta, hogy a holtnaknyilvánítás helytelen, vagy hogy a bíróság a holtnaknyilvánító határozatot hatályon kívül helyezte.
2080. § Olyan örökös, akinek öröklési jogát a hagyatéki bíróság még nem állapította meg, - hacsak más módon hitelt érdemlően ki nem mutatja, hogy az öröklési jog kétségtelenül és egyedül őt illeti - a hagyatéki adóstól csak azt követelheti, hogy a szolgáltatás tárgyát bírói letétbe helyezze vagy bírói őrizetbe adja.
Ilyen örökös ellen a hagyatéki hitelező követelését a hagyatéki tárgyakból való kielégítése végett bírói úton csak az ismeretlen örökösök ügygondnokának perbevonásával érvényesítheti, hacsak hitelt érdemlően ki nem mutatja, hogy az öröklési jog egyedül a perbevont örököst illeti.
2081. § Az államkincstár törvényes öröklési jogát csak akkor érvényesítheti és ellene mint törvényes örökös ellen jogot csak akkor lehet érvényesíteni, ha a hagyatéki bíróság megállapította, hogy más örökös nincsen.
A hagyatéki bíróság e megállapításának olyan a hatálya, mint más örökös öröklési jogát tanúsító határozatának.
Az államkincstár mint törvényes örökös az örökséget nem utasíthatja vissza.
2082. § Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyatékkal felel a hitelezőknek.
Örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért örökrészeikkel egyetemlegesen felelnek.
2083. § Hagyatéki tartozások:
1. az örökhagyó társadalmi állásához és vagyonához mért illendő eltemetésének és síremlékének, a hagyaték biztosításának, kezelésének és felszámolásának költsége (hagyatéki költségek);
2. az örökhagyó tartozásai;
3. az örököst ebben a minőségében terhelő, különösen a kötelesrészen, a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek.
2084. § Az örökös a hagyatéki hitelezőkkel szemben a hagyaték kezelője. E minőségében az örökség elfogadásáig végzett eljárásért a megbízás nélküli ügyvitel, az örökség elfogadása után végzett eljárásért pedig a megbízás szabályai szerint felelős. Költekezéseiért ugyanily megkülönböztetés szerint követelhet megtérítést a hagyatékból. A hagyaték hasznaiért csak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint terheli őt felelősség.
A hagyatéki hitelezőknek az előbbi bekezdésen alapuló követeléseit a hagyatéki hitelezők javára a hagyatékhoz kell számítani.
2085. § Az örökhagyó és az örökös közt fennállott azokat a jogokat és kötelezettségeket vagy terheket, amelyek az örökösödéssel egy személyben egyesülésük következtében megszűntek, a hagyatéki hitelezőkkel szemben meg nem szűnteknek kell tekinteni.
2086. § Hagyatéki hitelező az ő követelését az örökös követelése ellenében, úgyszintén az örökös hitelezője, aki nem egyúttal hagyatéki hitelező is, az ő követelését a hagyatékhoz tartozó követelés ellenében csak az örökös hozzájárulásával számíthatja be.
2087. § Amíg az örökös felteheti, hogy a hagyaték a hagyatéki költségeket és az örökhagyó tartozásait fedezi, ezeket sorrend megtartása nélkül kielégítheti.
Ellenkező esetben a hagyaték gondnoki felszámolását vagy a hagyatéki csőd megnyitását kell az örökösnek kérnie. Ha ezt elmulasztja a ki nem elégített hagyatéki hitelezőknek az ebből eredő kárért egész vagyonával felel.
2088. § A hagyatéki költségek és az örökhagyó tartozásai az egyéb hagyatéki tartozásokat, különösen a kötelesrészen, a hagyományon és a meghagyáson alapuló tartozásokat megelőzik.
Ha a hagyaték fedezi a hagyatéki költségeket és az örökhagyó tartozásait - ide nem értve az örökhagyónak élőkközötti ingyenes juttatásaiból eredő kötelezettségeit -, de nem elegendő egyéb hagyatéki tartozások kielégítésére, az örökös az utóbb említett hagyatéki tartozásokat a többletből a hagyaték gondnoki felszámolásának vagy a hagyatéki csőd megnyitásának kérése nélkül kielégítheti abban a sorrendben és arányban, amelyben e tartozásokat a hagyatéki csődben kielégítenék. E sorrend és arány vétkes meg nem tartása esetében az örökös a ki nem elégített hagyatéki hitelezőnek az ebből eredő kárért egész vagyonával felel.
Hogy az előbbi bekezdés esetében a kielégítési arány megállapítása végett miként kell a feltételes, a vitás, a kétséges vagy az egyébként bizonytalan hagyatéki tartozásokat számbavenni, mely időpont irányadó a leszállítás mértékének meghatározására és hogy nempénzbeli követelést ily esetben miként lehet érvényesíteni, azt a felszámoló gondnokra megállapított szabályok szerint kell megítélni.
2089. § Mindennemű hagyatéki tartozást a hagyatéki csődben irányadó sorrendben és arányban elégíthet ki az örökös, ha sem a hagyaték gondnoki felszámolását elrendelni, sem a hagyatéki csődöt megnyitni nem lehet amiatt, mert a hagyaték vagy a felszámolást kérő örökös öröksége még az eljárás költségének fedezésére sem elegendő, vagy ha a bíróság a gondnoki felszámolást vagy a hagyatéki csődöt ebből az okból megszüntette.
A sorrend vagy az arány vétkes meg nem tartása esetében az örökös a ki nem elégített hagyatéki hitelezőnek az ebből eredő kárért ilyen esetben is egész vagyonával felel.
2090. § Az örökös felelősségének szabályai szerint felel a hagyatéki hitelezőnek a hagyatéki tartozásokért az is, aki az örökséget vétellel vagy más szerződéssel megszerzi. Ez nem érinti az átruházónak mint örökösnek felelősségét a hagyatéki tartozásokért.
Az örökség megszerzőjének az átruházó szerződés alapján az átruházó ellen támasztható követeléseit a hagyatéki hitelezők javára a hagyatékhoz kell számítani.
A feleknek az e § szabályaival ellenkező megállapodása a hagyatéki hitelezőkkel szemben hatálytalan.
2091. § Utóörökösödés esetében az előörökös, ha pedig meghalt, az ő örököse a hagyatéki hitelezőkkel szemben köteles az utóörökösödés beálltát a hagyatéki bíróságnál haladéktalanul bejelenteni, ha azt az utóörökös még nem jelentette be.
A bejelentést minden érdekelt megtekintheti.
2092. § Az utóörökös a hagyatéki tartozásokért azzal felel a hitelezőknek, amit az örökségből kapott, ehhez számítva azokat a követeléseket is, amelyek őt az utóörökösnevezés alapján az előörökös ellen megilletik.
2093. § Amennyiben a hagyatéki tartozást az utóörökös ellen nem lehet érvényesíteni, az előörökös az utóörökösödés beállta után is felel a hagyatéki tartozásokért azzal, ami az örökségből nem szállt át az utóörökösre, oly hagyatéki tartozásért pedig, amelyért egész vagyonával felel, egyéb vagyonával is.
2094. § Más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint felel a sérelmet szenvedett hitelezőnek, amennyiben a hitelező az örökös vagyonából kielégítést nem szerezhetett.
2095. § A közvetlen hagyomány, amíg tárgya az örökös birtokában van, a hagyatéki hitelezők javára egyéb hagyománnyal egy tekintet alá esik, ha a hagyaték gondnoki felszámolás vagy csőd alá kerül, vagy ha a hagyományost a kielégítés sorrendjében megelőző hagyatéki hitelező az örökös ellen a közvetlen hagyomány tárgyára végrehajtást vezet.
2096. § Ha hagyományos van hagyománnyal vagy meghagyással terhelve, a hagyományos nem köteles az őt terhelő hagyományt vagy meghagyást teljesíteni, amíg saját hagyományának teljesítését nem követelheti.
A hagyományos az őt terhelő hagyományt úgy is teljesítheti, hogy az őt illető hagyományt a vele szemben jogosult hagyományosra átruházza.
2097. § A hagyományos az őt terhelő hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint az örökös a hagyományokért
Ha a hagyománnyal vagy meghagyással terhelt hagyományos az öröklésből kiesik, az, akinek az ő részesítése jut, az őt terhelő hagyományért vagy meghagyásért ugyanazok között a korlátok között felel, amelyek között a kieső hagyományos felelt volna.
2098. § Ha a hagyományos akár a hagyaték elégtelensége miatt, akár a törvény más rendelkezése következtében nem kap teljes kielégítést, az őt terhelő hagyományokat és meghagyásokat arányosan leszállíthatja.
Ily esetre az örökhagyó végintézkedésében egyes hagyományoknak vagy meghagyásoknak elsőbbséget biztosíthat a többiekkel szemben. Kétség esetében ily intézkedés nélkül is elsőbbség illeti az oly hagyományt, amelynek célja ellátás biztosítása vagy az örökhagyó szolgálatában álló személyeknek kisebb adományokkal jutalmazása.
2099. § Az örökös kérheti, hogy a hagyatéki bíróság a hagyatéki hitelezőket hirdetményi eljárás útján követeléseik bejelentésére hívja fel.
2100. § Ha az örökösnek alapos oka van arra a feltevésre, hogy előtte ismeretlen hagyatéki tartozások vannak, és sem a hagyaték gondnoki felszámolását, sem a hagyatéki csőd megnyitását nem kéri, az örökös köteles a hagyatéki hitelezők összehívását kérni. Ha ezt elmulasztja, az e miatt kárt szenvedő hagyatéki hitelezőknek egész vagyonával felel.
A hitelezők összehívása ily esetben is elmaradhat, ha az összehívás költsége a hagyaték értékéhez képest aránytalanul nagy.
2101. § Ha az örökös a hitelezők összehívását az örökség elfogadásától számított egy év alatt kérte, a kérelem előterjesztésétől a hirdetményi eljárás befejezését követő nyolc nap elteltéig ellene érvényesített hagyatéki tartozás alapján csak arra lehet őt kötelezni, hogy a tartozás tárgyát bírói letétbe helyezze vagy bírói őrizetbe adja, vagy hogy a követelés biztosítása végett szükséges végrehajtási cselekményeket tűrje. Ha az örökség elfogadását hagyatéki gondnok rendelése előzte meg, az egy évi határidőt a gondnok kirendelésétől kell számítani.
Ha a hirdetményi eljárás megindítása után a hagyatéki hitelező az örökös ellen végrehajtást vezetett, azt az örökös kérelmére az előbbi bekezdésben említett nyolc nap elteltéig a követelés biztosítására kell korlátozni.
Az e §-ban megállapított korlátozások nélkül lehet érvényesíteni az örökös ellen a hagyatékot törvénynél fogva terhelő eltartási követeléseket.
2102. § A letétel vagy az őrizetbeadás és a követelés végrehajtási biztosítása hatálytalanná válik, ha a bíróság a hagyaték gondnoki felszámolását vagy a hagyatéki csőd megnyitását az előbbi §-ban említett nyolc nap eltelte előtt elrendeli.
2103. § Ha a hagyatéki hitelező a hirdetményi eljárás során követelését nem jelenti be és arról az örökös egyébként sem szerez tudomást, az örökös az örökhagyó halálától számított öt év eltelte után a követelésért csak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint felel.
Ha a bíróság a hirdetményi eljárást csak az öt évi határidő utolsó évében indította meg, e határidő a hirdetményi eljárás megindítását követő egy év elteltéig terjed.
2104. § Az örököstársak egyetemlegesség nélkül csupán örökrészeik arányában felelnek az örökhagyó olyan hitelezőjének, aki követelését a hirdetményi eljárás megindításától számított egy év alatt nem jelentette be, kivéve az oly örököstársat, aki ez alatt az idő alatt a be nem jelentett tartozásról egyébként tudomást szerzett.
Ugyanígy csak örökrészeik arányában felelnek az örököstársak az olyan hagyatéki hitelezőnek, aki az örökhagyónak még nem volt hitelezője és követelését az örökhagyó halálától számított öt év eltelte után érvényesíti, kivéve az oly örököstársat, aki ez alatt az idő alatt a tartozásról egyébként tudomást szerzett.
Az örököstársak felelőssége ilyen hitelező irányában is egyetemleges marad, amennyiben az osztatlan hagyatékból vagy a hagyaték osztatlan részéből követel kielégítést.
2105. § Az a hitelező, aki valamely hagyatéki tárgyat terhelő jogánál fogva vagy más alapon külön kielégítésre jogosult, e jogát érvényesítheti tekintet nélkül a hitelezők összehívásából folyó korlátozásokra.
2106. § A hagyatéki hitelezők kielégítése végett a hagyatéki bíróság kérelemre a hagyaték gondnoki felszámolását rendeli el.
2107. § A hagyaték gondnoki felszámolását kérheti:
1. az örökös; ha több az örökös, bármelyikük a saját örökségére vagy az osztály megtételéig együttesen az egész hagyatékra;
2. az örökség elfogadásától számított egy év alatt bármelyik hagyatéki hitelező, ha alapos oka van arra a feltevésre, hogy kielégítését az örökös magatartása vagy az örökös vagyoni helyzete veszélyezteti.
Ha valamelyik örököstárs az egész hagyaték gondnoki felszámolásának kéréséhez szükséges hozzájárulás megadásában akadályozva van és a halasztás veszéllyel jár vagy az örököstárs a hozzájárulást alapos ok nélkül megtagadja, a hagyatéki bíróság a gondnoki felszámolást ennek az örökösnek a hozzájárulása nélkül is elrendelheti.
2108. § A hagyaték gondnoki felszámolását mellőzni kell, ha a hagyaték vagy a felszámolást kérő örökös öröksége az eljárás költségének fedezésére nem elegendő és a kérelmező a költséget nem előlegezi.
Ha hagyatéki hitelező kérte a gondnoki felszámolás elrendelését és ezt a hitelezőt legkésőbb az elrendelést követő nyolc nap alatt kielégítették vagy az örökös a tartozás tárgyát bírói letétbe helyezte vagy bírói őrizetbe adta, a hagyaték gondnoki, felszámolását a bíróság mellőzi vagy megszünteti, hacsak időközben más jogosult be nem jelentette, hogy a felszámolás kéréséhez csatlakozik.
2109. § A hagyatéki bíróság a hagyaték gondnoki felszámolásának elrendelését a hivatalos lapban közzéteszi és a hagyatékhoz tartozó ingatlanokra és ingatlant terhelő jogokra a telekkönyvben feljegyezteti.
2110. § A felszámoló gondnokot a bíróság nevezi ki. Az örököst vagy valamelyik örököstársat is ki lehet nevezni.
Ha végrendeleti végrehajtó van, felszámoló gondnokká ezt kell kinevezni, hacsak a felszámolás sikere érdekében másnak kinevezése nem látszik szükségesnek.
2111. § A gondnoki felszámolás ideje alatt a felszámoló gondnok képviseli az örökösöket a hagyaték tekintetében hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben, kezeli a hagyatékot és rendelkezik a hagyatéki tárgyakról.
A hagyatéki bíróság a felszámoló gondnok képviseleti jogkörét a szükséghez képest korlátolhatja. A korlátolást a hivatalos lapban közzé kell tenni.
2112. § Az örökösnek a hagyatéki tárgyakról a felszámolás ideje alatt tett rendelkezése a felszámoló gondnokkal és a hagyatéki hitelezőkkel szemben hatálytalan.
Ugyanez áll az örökösnek mint ilyennek kezéhez történt teljesítésre, kivéve ha a teljesítő a teljesítés idejében a gondnoki felszámolásról nem tudott vagy a szolgáltatás a hagyatékba befolyt.
2113. § Az örökösnek oly hitelezője, aki nem hagyatéki hitelező, a gondnoki felszámolás ideje alatt a felszámoló gondnok kezelése alá tartozó hagyatéki tárgyakra végrehajtást nem vezethet.
Ha a bíróság a felszámolást az örökség elfogadásától számított egy év alatt előterjesztett kérelem alapján rendelte el és az örökös hitelezője a felszámolás elrendelése előtt valamelyik hagyatéki tárgyra zálogjogot vagy jelzálogjogot szerzett vagy végrehajtást vezetett, a hitelező a gondnoki felszámolás ideje alatt a zálogjogot vagy a jelzálogjogot nem érvényesítheti, a végrehajtást pedig a gondnok kérelmére a követelés biztosítására kell korlátozni.
2114. § A felszámoló gondnok a hagyatékot a hagyatéki hitelezők kielégítésére fordítja.
Evégből a hitelezők összehívását ugyanazzal a hatállyal kérheti mint maga az örökös.
2115. § A felszámoló gondnok a hagyatéki hitelezőket úgy köteles kielégíteni mint gondnoki felszámoláson kívül az örökös, a hagyaték elégtelensége esetében azonban általában joga van mindennemű hagyatéki tartozást a hagyatéki csőd megnyitásának kérése nélkül a hagyatéki csődben irányadó sorrendben és arányban kielégíteni.
A kielégítési arány megállapítása végett a feltételes hagyatéki tartozásokat mint feltétleneket, a vitás, a kétséges vagy az egyébként bizonytalan tartozásokat mint fennállókat kell számbavenni. Ha a bizonytalanság utóbb az örökös javára dől el, a hagyatéki hitelező kielégítési hányadának arányos felemelését követelheti.
A hagyatéki hitelezőnek végrehajtás útján szerzett elsőbbségi joga ily kielégítés esetében figyelmen kívül marad.
2116. § Ha hagyatéki ingatlan értékesítése szükséges, az ingatlant a felszámoló gondnok valamennyi örököstárs hozzájárulása nélkül csak bírói árverésen adathatja el. A hagyatéki bíróság azonban bármelyik érdekelt kérelmére megengedheti az ingatlannak szabadkézből értékesítését.
2117. § Ha a hagyaték elégtelensége miatt a tartozást le kell szállítani, a leszállítás mértékének meghatározására az az időpont irányadó, amelyben a felszámoló gondnok a kielégítést követelő hagyatéki hitelezőnek kijelenti, hogy a leszállítás jogával él.
Nempénzbeli követelést ily esetben a felszámoló gondnok ellen csak a szolgáltatás tárgyának becsértékére lehet érvényesíteni s a marasztalás csak pénzösszegre szólhat.
2118. § A felszámoló gondnok az előtte ismert esedékes hagyatéki tartozások kiegyenlítése után a vitás vagy még nem esedékes hagyatéki tartozások fedezésére szükséges összeget visszatartja vagy más módon biztosítja és a maradékot az örökösnek kiadja.
Feltételhez kötött hagyatéki tartozás figyelmen kívül marad, ha a feltétel teljesülésének valószínűsége oly csekély, hogy a jognak a számbavétel idejében nincs értéke.
2119. § A felszámoló gondnok a hagyatéki bíróság felügyelete alatt áll. Eljárásáért az örökösnek és a hagyatéki hitelezőknek felelős.
A felszámoló gondnokot eljárásáért megfelelő jutalom illeti, amelyet a hagyatéki bíróság állapít meg.
2120. § A gondnoki felszámolás megszűnik, ha a hagyaték ellen csődöt nyitnak.
Ha a gondnoki felszámolás folyamán tűnik ki, hogy a hagyaték vagy a felszámolást kérő örökös öröksége az eljárás költségének fedezésére nem elegendő, a hagyatéki bíróság a gondnoki felszámolást megszünteti, hacsak a kérelmező a költséget nem előlegezi.
2121. § Ha több az örökös, a hagyatéki vagyon az osztály foganatosításáig örökrészeik arányában közösen illeti őket.
Az örököstársaknak erre a közösségére, amennyiben a törvény mást nem rendel, a jogközösség általános szabályai irányadók.
2122. § Az örököstárs örökrészéről mint egészről is rendelkezhetik. Szerződéses rendelkezés érvényességéhez közokirat szükséges.
2123. § Az örököstársakat elővásárlási jog illeti, ha egyik örököstársuk örökrészét vagy valamelyik hagyatéki tárgyból járó illetőségét az osztály előtt harmadik személynek eladja. Másnemű elidegenítés esetében az elidegenített örökrészt vagy illetőséget az örököstársak becsértékben megválthatják.
Az elővásárlási vagy megváltási jogot az elidegenítő szerződés vagy a szerződési ajánlat közlésének vételétől harminc nap alatt kell gyakorolni.
Az elővásárlási vagy megváltási jog átszáll a jogosult örökösére.
Egyebekben az örököstárs elővásárlási és megváltási jogára a szerződéses elővásárlási jog szabályai irányadók.
2124. § Osztály előtt a hagyatékhoz tartozó osztható követelésekre is az oszthatatlan szolgáltatásra irányuló követelés szabályait kell alkalmazni.
2125. § A hagyatékhoz kell számítani a hozzátartozó jog alapján vagy a hagyatékból adott ellenértéken szerzett vagy valamely hagyatéki tárgy elpusztulásáért, rosszabbodásáért vagy elvonásáért értékmegtérítésül járó vagyontárgyakat is.
Hasonlóképen kell megállapítani annak a hagyatéki vagyonnak állományát, amelyet az örökös mint előörökös vagy mint örökség eladója vagy az álörökös kiadni köteles, az előbbi bekezdésben megjelölt alapon abból származó vagyontárgyak számbavételével. Nem kell azonban számbavenni az oly vagyontárgyakat, amelyek a kiadásra kötelezettet illető hasznok körébe esnek.
2126. § Bármelyik örököstárs bármikor követelheti az osztályt, amennyiben a törvény mást nem rendel.
Az örökösödési osztályra az alábbi §-okból folyó eltérésekkel a jogközösség megszüntetésének általános szabályai irányadók.
2127. § Ha az örököstársak az örökösödési osztályt egyességgel rendezik, az egyesség érvényességéhez közokirat szükséges.
2128. § Az örökhagyó halálától számított hat hónap alatt osztálynak csak valamennyi örököstárs hozzájárulásával van helye.
Ha a hagyatéki hitelezők összehívása megtörtént, vagy ha az örököstárs az összehívást is haladéktalanul kéri, az örököstárs kérelmére az osztályt a hirdetményi eljárás befejeztéig el kell halasztani.
2129. § Gyümölcsök megosztását csak az osztály megtételekor lehet követelni, kivéve ha az osztály az örökhagyó halálától számított egy év alatt nem jön létre, amely esetben bármelyik örököstárs az év végével követelheti a gyümölcsök tiszta hozadékának megosztását.
2130. § Ha méhmagzat várható születése, gyermek törvényesítésének vagy örökbefogadásának függőben léte miatt az örökrészek határozatlanok, e határozatlanság eldőltéig osztálynak nincs helye.
2131. § Az örökhagyó az osztályt örököseinek végintézkedéssel megtilthatja vagy felmondási időhöz kötheti. Egyik örököstárs halálával azonban az örökhagyó intézkedése hatályát veszti.
2132. § A hagyatékból elsősorban a közös hagyatéki tartozásokat kell kiegyenlíteni. Vitás vagy még nem esedékes hagyatéki tartozások fedezésére a szükséges értéket vissza kell tartani.
Nem valamennyi örököstársat terhelő hagyatéki tartozás kiegyenlítését vagy biztosítását a terhelt örököstársak egymással szemben csak az osztály alapján nekik jutó illetőségből követelhetik.
Amennyiben a tartozások kiegyenlítése vagy biztosítása végett szükséges, a hagyatékot pénzzé kell tenni.
2133. § A hagyatéki tartozások kiegyenlítése után fennmaradó hagyaték örökrészeik arányában az örököstársakat illeti.
2134. § Az osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti. Végintézkedésében az osztály módjának meghatározását harmadik személy méltányos elhatározására is bízhatja.
2135. § Hagyatéki tárgyak árverésében elsősorban az örököstársak vehetnek részt; mások csak akkor, ha a bírói becsértéket egyik örököstárs sem igéri meg.
2136. § Az örökhagyónak vagy családjának személyes viszonyaira vagy az egész hagyatékra vonatkozó iratok közösek maradnak. Az ilyen iratokat megőrzés végett az örököstársak közül a legidősebb férfinak őrizetébe kell átadni, hacsak az eset körülményei más intézkedést nem kívánnak.
A hagyaték egyes tárgyaira vonatkozó iratok azokat az örököstársakat illetik, akiknek e tárgyak osztályrészül jutnak.
2137. § Ha az örökhagyó a hagyatéki tárgyak közül a középbirtok terjedelmét meg nem haladó mezőgazdasági jószágot az egyik örököstárs osztályrészébe utalt, a jószágot kétség esetében hozadéki értéke szerint kell az örököstárs osztályrészébe beszámítani.
2138. § Ha a hagyatékhoz a középbirtok terjedelmét meg nem haladó oly mezőgazdasági jószág tartozik, amelyen a gazdasági üzemet okszerűen csak a jószágnak egységben fenntartása mellett lehet folytatni, az örökhagyónak kötelesrészre jogosult ivadéka mint örököstárs követelheti, hogy a jószágot hozadéki értéke szerint az ő osztályrészébe adják, feltéve hogy az átvételre jelentkező ivadék a gazdaság továbbvitelére alkalmasnak mutatkozik.
Ha az említett mezőgazdasági jószág átvételére az örökhagyónak kötelesrészre jogosult több alkalmas ivadéka jelentkezik: a helyi szokás és ennek hiányában az örököstársak személyes viszonyainak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a jószág közülök melyiknek osztályrészébe jusson. Ha a hagyatékhoz több ily mezőgazdasági jószág tartozik s a jószágok és az alkalmasnak talált ivadékok száma egymással egyenlő, a jószágokat sors útján kell az átvételre jelentkező és arra alkalmas ivadékok osztályrészeibe adni.
2139. § Ha az örökös a hozadéki értékben forgalmi értékén alul osztályba kapott mezőgazdasági jószágot vagy egy részét az osztály megállapításától számított tizenöt év alatt magasabb áron adja el, mint amely értékben átvette: a többletet örököstársával megosztani köteles. Az örököstárs ezen az alapon nem követelhet többet, mint amennyivel osztályrésze amiatt csökkent, mert a jószágot a forgalmi értéken alul vették számba.
Az örökösnek a telekkönyvbe bejegyzése alkalmával hivatalból be kell jegyezni az örököstársnak az előbbi bekezdésen alapuló jogát is.
2140. § Ha valamely hagyatéki tárgy, amelyet az örököstárs osztályba kapott, az osztály foganatosításakor olyan jogfogyatékosságban vagy olyan hiányban szenvedett, amely miatt a többi örököstársat eladás esetében szavatosság terhelné: a megrövidített örököstárs a többi örököstárstól illetőségének pénzbeli kiegészítését követelheti annak az értéknek erejéig, amely neki új osztály esetében jutna. A megtámadott örököstárs e tartozása alól szabadul, ha örökrészét természetben új osztály alá bocsátja.
Az az örököstárs, aki az előbbi bekezdés esetében a jogfogyatékosságot vagy a hiányt a megrövidített örököstárs előtt csalárdul elhallgatta, eladóként is szavatol. Ugyanez áll, ha az osztályba adott tárgy nem tartozott a hagyatékba.
2141. § Az örökhagyó ivadékai törvényes örökösödés esetében, vagy ha az örökhagyó végintézkedése alapján a törvényes örökrészeknek megfelelő részekben örökölnek, az osztály alkalmával egymás irányában osztályrabocsátani és osztályrészükbe beszámítani kötelesek azt, amit az örökhagyótól életében előre osztályba kaptak.
Törvényes öröklésre jogosult más személyek az örökhagyótól előre kapott értéket csak annyiban kötelesek osztályrabocsátani és osztályrészeikbe beszámítani, amennyiben az örökhagyó az osztályrabocsátást velük vagy törzselődjükkel szemben az adományozáskor kikötötte.
2142. § Osztályra kell bocsátani és az osztályrészbe be kell számítani nevezetesen az örökhagyótól élőkközötti ingyenes jogügylettel kapott minden olyan adományt:
1. amelyet az örökös egyenesen osztályba kapott;
2. amelyet az örökös kiházasításul, önálló háztartásra, hivatás vagy üzlet kezdésére vagy folytatására kapott anélkül, hogy az örökhagyó az adományozáskor az osztályrabocsátást elengedte volna; vagy
3. amelyről tárgyánál, céljánál, mennyiségénél vagy egyéb körülménynél fogva fel kell tenni, hogy az örökhagyó osztályba kívánta adni.
Az ivadék házastársának a családi kapcsolatra tekintettel juttatott ilyen adományt, amennyiben a családi viszonyoknak megfelel, magának az ivadéknak juttatott adományként kell számbavenni.
2143. § Nem esnek osztályrabocsátás alá a szokásos alkalmi ajándékok, valamint az ellátásra és a kiképzésre fordított kiadások, amennyiben a szokásos mértéket meg nem haladják.
Még fel nem nevelt vagy testi vagy elmebeli fogyatkozása miatt magáról gondoskodni nem képes ivadéknak a szükséges ellátásra és kiképzésre az osztályból méltányos többlet jár.
2144. § Az öröklésből akár az örökség megnyílta előtt, akár az után kieső ivadék helyébe lépő távolabbi ivadék vagy helyettesörökös osztályrabocsátani és osztályrészébe beszámítani köteles a neki magának juttatott osztályrabocsátandó adományokon felül azt is, amit a kieső ivadék mint örökös osztályrabocsátani és osztályrészébe beszámítani köteles lett volna.
A kieső ivadék helyébe lépő távolabbi ivadékot vagy helyettesörököst az osztályrabocsátás kötelezettsége terheli akár a kiesés vagy a helyettesítés beállta előtt, akár azután kapta az adományt. A helyettesörököst terheli akkor is, ha helyettesörökössé nevezése nélkül a kieső ivadéknak a törvénynél fogva nem lépne helyébe.
2145. § Az osztályrabocsátás kötelezettsége szempontjából nem tesz különbséget, hogy a megadományozott az adományozás idejében az örökhagyóval öröklési kapcsolatban állott-e már vagy nem.
2146. § Házastársak közszerzeményéből közös ivadékuknak juttatott adományt a szerzeményi közösség megszűnte után felerészben az egyik, felerészben a másik házastárstól adottnak kell tekinteni.
Ha azonban a házastárs az adomány értékét a másik házastárs közszerzeményi illetősége javára megtérítette, az adományt egyedül az adományozó házastárstól adottnak kell tekinteni.
2147. § Az osztályrabocsátás és az osztályrészbe beszámítás akként megy végbe, hogy az osztályrabocsátandó adományok értékét az örököstársak között felosztásra kerülő tömeghez hozzászámítják s azután az osztályrabocsátónak ezen az alapon kiszámított osztályrészéből levonják.
2148. § Az osztályrabocsátandó adomány értékének megállapítása végett azokat az adománytárgyakat, amelyek az örökhagyó halálakor természetben megvannak, ekkori értékükben, az örökhagyó halála előtt elhasznált vagy elidegenített adománytárgyakat pedig az elhasználáskor vagy az elidegenítéskor volt értékükben kell számítani. Ebből az értékből azonban le kell vonni azt az értékemelkedést, amely az adományozás óta a vagyontárgyra - a szükséges költségen felül - fordított hasznos költség következtében állott elő.
Csere esetében a csere útján szerzett vagyontárgy értéke irányadó.
2149. § Ha az örököstárs osztályrészét meghaladó értéket kapott előre osztályba, a többletet visszatéríteni nem köteles. Ilyen esetben a túlmegadományozott osztályrabocsátandó értékével és osztályrészével együtt számításon kívül marad és a tömeg csak a többi örököstárs között oszlik meg.
Ha unokát vagy távolabbi ivadékot kell az osztályból az előbbi bekezdés értelmében kihagyni, a tömeget a törzsben benne maradt törzstagok és a többi örököstárs között a túlmegadományozott ivadék számbavételével kiszámított osztályrészeiknek egymáshoz való arányában kell felosztani. Ha ily esetben a törzselődnek osztályba adott értéket kell a törzstagoknak osztályrabocsátaniok, ennek az értéknek csak azt a részét kell a törzsben bennmaradt törzstagok terhére számbavenni, amennyi abból reájuk a túlmegadományozott törzstagnak számbavételével kiszámított osztályrészeik arányában esik.
2150. § Ha törzselődjük kiestével unokák vagy távolabbi ivadékok örökölnek, osztálybakapott adományaik tekintetében a törzsre eső érték alapján közöttük a törzsön belül ugyanúgy van helye osztályrabocsátásnak, mint az előbbi §-ok szerint valamennyi örököstárs között.
2151. § Mindegyik örököstárs a vagyonfelfedezés általános szabályai szerint köteles azokat az adományokat, amelyeket osztályrabocsátani tartozik, örököstársai előtt felfedezni.
2152. § Az előörököst az utóörökös jogával korlátolt rendelkezőjog illeti az örökséghez tartozó vagyontárgyak tekintetében.
Az előörökös és az utóörökös jogviszonyára egyébként, amennyiben az alábbi §-okból más nem következik, a haszonélvező és a tulajdonos jogviszonyának szabályai megfelelően irányadók.
2153. § Az előörökösnek az örökséghez tartozó vagyontárgyakat érintő rendelkezései, amennyiben az utóörökös jogát meghiúsítanák vagy csorbítanák, az utóörökössel szemben hatálytalanok.
Hagyatéki hitelező követelésének vagy az utóörökössel szemben is hatályos egyéb jognak teljesítése végett tett rendelkezések az utóörökössel szemben is megállanak.
Az előörökös saját rendelkezéseivel egy tekintet alá esnek azok a rendelkezések, amelyeket a végrehajtás és a csődeljárás során rovására tettek.
A nemjogosult személytől jogot származtató jóhiszemű személyek javára szóló szabályok megfelelően itt is állanak.
2154. § Ingatlanra és ingatlant terhelő korlátolt dologi jogra az utóörökösödés jogát a telekkönyvbe be kell jegyezni.
Az utóörökös követelheti az előörököstől, hogy az utóörökösödés alá eső még be nem jegyzett jogot az utóörökösödés jogával terhelten jegyeztesse be a telekkönyvbe.
2155. § Az örökséghez tartozó jelzálogos vagy egyéb olyan követeléseket, amelyek pénz vagy értékpapír szolgáltatására irányulnak, az előörökös egymaga is felmondhatja, de a szolgáltatás tárgyának csak közös birtokba adását vagy mind a kettőjük javára bírói letétbe helyezését követelheti, kivéve ha az előörökös dologi biztosítékot ad, vagy ha a követelés olyan, hogy azt a gyám a gyámhatóság jóváhagyása nélkül vehetné fel.
2156. § Az örökséghez tartozó pénzt, amennyiben az örökség kezelésével járó kiadásoknak, különösen a hagyatéki tartozásoknak fedezésére nem szükséges, az előörökös az utóörökös jogának biztosításával a gyámoltak pénzének elhelyezésére irányadó szabályoknak megfelelve gyümölcsözően köteles elhelyezni s amíg ezt meg nem teheti, a maga s az utóörökös javára bírói letétbe kell helyeznie.
2157. § Az előörökös a rendes gazdálkodás szabályainak korlátai között az örökséghez tartozó dolog gazdasági rendeltetésén változtathat és a dolgot átalakíthatja vagy megváltoztathatja.
2158. § Az előörökös az örökség fenntartásának rendkívüli költségeit, amennyiben a körülményekhez képest szükségesnek tarthatja, továbbá az örökség tárgyán nyugvó tőketartozások tőketörlesztő részleteit, valamint a tárgy tőkeértékén fekvő rendkívüli terheket az örökségből fedezheti vagy amennyiben ilyen költséget a sajátjából fedez, az utóörökösödés beálltával az utóörököstöl megtérítésüket követelheti.
2159. § Amennyiben az örökség rendes kezelésének, különösen a hagyatéki tartozások fedezésének céljára szolgáló rendelkezéshez az utóörökös hozzájárulása szükséges, az előörökös az utóörököstől írásbeli beleegyezést követelhet, amelyet az előörökös kívánságára és költségén hitelesíteni kell.
Ha az utóörökös a szükséges beleegyezés megadásában akadályozva van és a halasztás veszéllyel jár vagy az utóörökös a beleegyezést alapos ok nélkül megtagadja, a beleegyezést a hagyatéki bíróság adhatja meg.
2160. § Az előörökös az utóörökös kívánságára bármikor köteles az örökségnek meglévő állapotát felfedezni, ha alapos a gyanu, hogy az előörökös az örökséget nem a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően kezeli és ezzel az utóörökös jogait lényegesen veszélyezteti.
2161. § Ha a bíróság az örökség kezelését zárgondnokra bízza, az előörökösnek az örökség tárgyait érintő rendelkezései a zárgondnokkal szemben hatálytalanok.
A nemjogosult személytől jogot származtató jóhiszemű személyek javára szóló szabályokat ilyen esetben is alkalmazni kell.
2162. § Az előörökös az utóörökösödés beálltával az örökség kezeléséről az utóörökös kívánatára számadással tartozik.
2163. § Az utóörökösödés esetének beálltával az előörökös joga megszűnik.
Jóhiszemű harmadik személy javára, aki az előörökössel az utóörökösödés esetének beállta, után az örökség tárgyaira nézve jogügyletbe bocsátkozik, az előörököst továbbra is örökösnek kell tekinteni, kivéve ha az ügyletből ingyenes előnyt szerez. Rosszhiszemű az, aki a jogügylet létrejötte idejében tudja vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy az utóörökösödés esete beállott.
2164. § Az utóörökösödés beálltával az örökhagyó és az előörökös között fennállott azokat a jogokat és kötelezettségeket vagy terheket, amelyek az örökösödéssel egy személyben egyesülésük következtében megszűntek, az utóörökössel szemben meg nem szűnteknek kell tekinteni.
2165. § Ha az örökhagyó az utóörököst végintézkedéssel arra korlátozta, ami az utóörökösödés esetének beálltakor az örökségből még meglesz, az előörökös az élőkközötti rendelkezések tekintetében az előző §-okban meghatározott korlátozások és kötelezettségek alól szabadul. Az előörökös azonban, a szokásos alkalmi ajándékozásokat kivéve, az utóörökös terhére ilyen esetben sem tehet ingyenes rendelkezéseket kötve marad a végrehajtás és a csődeljárás során tett rendelkezések tekintetében megállapított korlátozásokhoz, valamint köteles közreműködni abban, hogy az utóörökös az örökség tárgyainak mibenlétét, állapotát és minőségét szakértők által saját költségén bíróság útján bármikor megállapíthassa.
Ugyanily korlátok között szabadul az előörökös az előbbi bekezdésben említett korlátozások és kötelezettségek alól, ha az örökhagyó őt azok alól felmentette, úgyszintén kétség esetében akkor is, ha az örökhagyó az előörökösnek megengedte, hogy az örökségről szabadon rendelkezzék, vagy ha őt csupán a végrendelkezéstől tiltotta el.
Ilyen esetekben az előörökös az utóörökösnek csupán az utóörökösödés beálltakor még meglévő örökségi tárgyakat köteles kiadni. Ha azonban az örökséget az utóörökös megkárosításának szándékával apasztotta, az utóörökösnek kártérítéssel tartozik.
2166. § Az örökös attól, aki a hagyatékot tőle öröklési jog címén egészen vagy részben elvonta, jóllehet öröklési jog nem illette meg (álörökös), az elvont hagyaték kiadását az alaptalan gazdagodás visszatérítésére irányadó szabályoknak megfelelően követelheti.
Aki az örökséget mint egészet vétellel vagy más szerződéssel álörököstől szerezte, az örökös irányában az álörökössel egy tekintet alá esik.
2167. § Az álörökös köteles a hagyaték állományát és a hagyatéki tárgyak hollétét az örökös előtt felfedezni.
2168. § Az örökösödésből eredő követelés a hagyaték kiadása iránt a rendes elévülés alá esik.
Az álörökös, amíg irányában ez a követelés el nem évült, az örökössel szemben nem hivatkozhatik oly dolog elbirtoklására, amelyet ő mint a hagyatékhoz tartozót tart birtokában.
2169. § Az álörökös a hagyaték kiadása iránt támasztható követelés szabályai szerint felel akkor is, ha az örökös nem a hagyaték elvonása, hanem egyes hagyatéki tárgyra irányuló joga alapján lép fel ellene.
2170. § E fejezet szabályai szerint követelheti vagyonának kiadását a tévesen holtnaknyilvánított, aki túlélte az ítéletben a halál idejéül megállapított időt, valamint a holtnaknyilvánítás nélkül tévesen megholtnak hitt személy is attól, aki örökösödési jog alapján vagyonába helyezkedett.
Amíg a tévesen holtnaknyilvánított vagy holtnakhitt személy él, követelésének elévülése nem fejeződhetik be attól az időponttól számított egy év eltelte előtt, amelyben megtudta, hogy örökösödési jog alapján ki helyezkedett a vagyonába.
2171. § E törvénykönyv életbelépéséről külön törvény rendelkezik.
