1. § A vasúti személy és poggyászfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény a hozzátartozó mellékletekkel és aláírási jegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Fölhatalmazást nyer a minisztérium, hogy az 1. §-ban említett nemzetközi egyezmény határozmányait - amennyire azt a vasúti forgalom érdekében szükségesnek találja - a vasúti üzletszabályzat módosítása, esetleg ennek hatályon kívül helyezése mellett új üzletszabályzat kibocsátása útján az ezen egyezmény hatálya alá nem eső fuvarozási ügyletekre is rendelettel kiterjeszthesse, még azon részeiben is, amelyek a kereskedelmi törvény (1875:XXXVII. tc.) rendelkezéseitől eltérnek.
3. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer arra, hogy mindazokkal az államokkal, amelyek az 1. §-ban említett egyezménynek életbeléptetésére hajlandók, erre vonatkozólag megegyezéseket létesítsen és ezeket rendeleti úton érvényesíthesse.
4. § Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy e törvény életbeléptetésének idejét rendelettel állapítsa meg.
Az 1. §-ban említett egyezmény megszűntével ez a törvény hatályát veszti.
5. § Ennek a törvénynek végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter, a törvénykezés tekintetében pedig az igazságügyi miniszter bízatik meg.
Az 1. §-ban említett egyezmény, a hozzátartozó mellékletek és aláírási jegyzőkönyv szövege a következő:
A fent elősorolt államok kormányai felismervén annak szükségességét, hogy a személy- és poggyászfuvarozás tárgyában egyezmény létesíttessék, elhatározták, hogy e célból az általuk közös egyetértéssel kidolgoztatott és a Bernben 1923. évi június 8-án aláírt jegyzőkönyvben foglalt tervezet alapján egyezményt kötnek és Meghatalmazottaikul megnevezték és pedig:
Következik a meghatalmazottak megnevezése:
Magyarország:
terjékfalvi Parcher Félix urat, ügyvivőt Svájcban.
Akik a jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő cikkekben állapodtak meg:
1. § Ezt az egyezményt alkalmazni kell személyeknek és poggyásznak közvetlen nemzetközi menetigazolványok és poggyászvevények alapján való minden olyan fuvarozására, amelyek legalább két szerződő állam területét érintik és kizárólag az egyezmény 58. Cikkének megfelelően szerkesztett jegyzékbe felvett vonalakon bonyolíttatnak le.
2. § Ennek az egyezménynek alkalmazása alól mindazonáltal ki vannak véve:
1. azok a fuvarozások, amelyeknek kiinduló és érkezési állomása egy és ugyanannak az államnak területén fekszik és amelyek valamely más állam területén csak átmenetben érintik:
a) ha azokat a vonalakat, amelyeken keresztül az átmenet történik, a kiindulási állam valamelyik vasútja tartja üzemben;
b) még akkor is, ha a vonalakat, amelyeken keresztül az átmenet történik, nem is a kiindulási állam valamelyik vasútja tartja üzemben, feltéve, hogy az érdekelt vasutak oly külön megállapodásokat kötöttek, amelyek értelmében ezek a fuvarozások nem tekintetnek nemzetközi fuvarozásoknak.
2. Két szomszédos állam állomásai között való fuvarozások, amennyiben azokat az egész útvonalon ez államok egyikének vasútjai teljesítik és ezeknek az államoknak egyike sem emel ez ellen kifogást.
3. § A díjszabások határozzák meg azokat a viszonylatokat, amelyekre nemzetközi menetjegyek és poggyászvevények kiadatnak.
1. § Az 1. Cikkben említett jegyzékbe a vasutakon kívül felvehetők még gépkocsi- vagy hajójáratoknak rendszeresen üzemben tartott olyan vonalai is, amelyek a vasúti fuvarozást kiegészítik és a nemzetközi fuvarozást valamely szerződő állam vagy valamely, a jegyzékbe felvett vasút felelősségére teljesítik.
2. § Az ilyen vonalakat üzemben tartó vállalatok - az eltérő fuvarozási módozatokból szükségképpen származó módosításoktól eltekintve - alá vannak vetve mindazoknak a kötelezettségeknek és fel vannak ruházva mindazokkal a jogokkal, amelyek a jelen egyezmény értelmében a vasutakat terhelik, illetve megilletik. Ezek a módositások mindazonáltal nem érinthetik az ebben az egyezményben megállapított felelősségre vonatkozó szabályokat.
3. § Minden államnak, amely valamely, az 1. §-ban körülírt vonalat a jegyzékbe felvétetni kíván, gondoskodnia kell arról, hogy a 2. §-ban említett módosítások ugyanabban az alakban kihirdettessenek, mint a díjszabások.
1. § Alkalmazás nyer az egyezmény akkor is, ha az utas poggyásza valamely nemzetközi díjszabásba fel nem vett kiinduló állomásról előbb ugyanazon államnak e díjszabásba felvett valamely csatlakozó állomására és onnan ugyanezen díjszabásba felvett rendeltetési állomásra fuvaroztatik ha ezek a fuvarozások akár oly nemzetközi menetjegy vagy poggyászvevény alapján, amelyben a közvetlen vonalra és a csatlakozó vonalra esedékes szállítási díjak összegezve vannak, akár két csatlakozó menetjegy alapján teljesíttetnek. Ha két menetjegy állíttatik ki, akkor a másodikban az eredeti kiinduló állomásnak megjelölve kell lennie.
2. § A vasutak határozzák meg, hogy mily mértékben és mily feltételek mellett igényelhető bizonyos kiinduló állomásokról ez a csatlakozó fuvarozás. Ezek az állomások jegyzékébe foglaltatnak és ez a jegyzék közöltetik a többi érdekelt vasutakkal.
Ha nemzetközi díjszabás áll fenn, vagy a 3. Cikk értelmében való csatlakozó fuvarozás van megállapítva, akkor a vasút a fuvarozást meg nem tagadhatja, feltéve, hogy:
a) az utas alkalmazkodik az egyezmény rendelkezéseihez;
b) a fuvarozás a rendes fuvarozási eszközökkel lehetséges;
c) a fuvarozás az érdekelt államok egyikében sincs megtiltva törvényes rendelkezéseknél vagy közrendészeti okoknál fogva;
d) a fuvarozást nem akadályozzák oly körülmények, amelyeket a vasút ki nem kerülhetett és amelyeknek elhárítása tőle nem függött.
1. § Az utasnak az utazás megkezdésekor menetjegygyel kell ellátva lennie. A díjszabások e tekintetében kivételeket állapíthatnak meg.
2. § Az utas köteles menetjegyét az utazás egész tartama alatt megőrizni; tartozik azt kívánatra minden, az ellenőrzéssel megbízott közegnek felmutatni és az utazás befejeztével visszaadni.
1. § Az ezen egyezmény hatálya alá tartozó nemzetközi fuvarozás céljára kiadott menetjegyeknek
megjelöléssel kell ellátva lenniök.
2. § A menetjegyeken a következő adatoknak kell foglaltatniok:
a) a kiinduló és a rendeltetési állomás megjelölése;
b) az útirány; ha a különböző útirányok vagy fuvarozási eszközök használata van megengedve, akkor ennek a lehetőségnek is meg kell említve lennie;
c) a vonatnem és a kocsiosztály;
d) a menetdíj;
e) az érvényesség kezdetének napja;
f) az érvényesség tartama.
3. § A díjszabások vagy a vasútközi megállapodások határozzák meg, hogy mely nyelven kell a menetjegyeknek nyomtatva és kitöltve lenniök, úgyszintén a menetjegyek alakját és tartalmát.
4. § Az ellenőrzési szelvényeket tartalmazó füzetjegyek és a csoportosított jegyfüzetek a jelen egyezmény értelmében egy egységes menetigazolványt képeznek.
A hivatalos menetjegyirodák vagy magánügynökségek által egy közös borítékba egyesített menetjegyek mindegyike külön menetigazolványt képez, amely az adott eset szerint vagy az érdekelt állam belső szabályzatainak vagy ennek az egyezménynek a hatálya alá tartozik.
5. § A menetjegyek - hacsak a díjszabásokban kivételek nincsenek megállapítva - csak abban az esetben ruházhatók át, ha azok nem névreszólók és ha az utazás még meg nem kezdetett.
A menetjegyekkel való üzérkedés és azoknak a díjszabásban megállapítottól eltérő áron való továbbeladása minden egyes államban az illető állam törvényeinek és szabályzatainak van alávetve.
1. § Gyermekek negyedik életévük betöltéséig, ha külön helyet nem vesznek igénybe, jegy nélkül díjmentesen fuvaroztatnak.
2. § Négy évnél idősebb gyermekek tizedik életévük betöltéséig és a négy évnél fiatalabb olyan gyermekek, akik külön helyet vesznek igénybe, mérsékelt menetdíjért fuvaroztatnak, amely azonban a felnőttek jegyeiért beszedett menetdíjak felét meg nem haladhatja.
Ennek a mérséklésnek alkalmazása nem kötelező az olyan jegyek árainál, amelyek már egyébként is mérséklést nyujtanak a rendes díjszabással szemben.
1. § A menetjegyek érvénytartamát a díjszabások útján kell meghatározni.
2. § Ennek az érvénytartamnak legalább is a következőnek kell lennie:
egyszerű menetjegyeknél:
minden megkezdett 150 kilométer után 1 nap;
menettérti jegyeknél:
bezárólag 50 kilométerig terjedő távolságoknál 2 nap;
51 kilométertől 100 kilométerig terjedő távolságoknál 3 nap;
minden további megkezdett 100 kilométer után 1 nap;
3. § A mérsékelt áru különleges jegyek ettől eltérő érvénytartalommal bírhatnak.
1. § A helyek kijelölésére nézve az egyes vasutakon érvényes szabályok irányadók.
2. § A díjszabások vagy a menetrendek jelölik meg, hogy bizonyos vonatoknál lehet-e és mily feltételek mellett helyeket megrendelni.
A díjszabások határozzák meg, hogy az utasoknak van-e és mily feltételek mellett joga az utazást menetjegye érvénytartamán belül a közbenső állomásokon megszakítani.
Az utasnak a díjszabásokban meghatározott feltételek mellett és az előírt pótdíj megfizetése ellenében jogában áll magasabb kocsiosztályban helyett foglalni vagy magasabb rangú vonatba átszállni, mint amely a menetjegyén kitüntetve van.
Az az utas, aki nem tud érvényes menetjegyet felmutatni - a büntetőjogi szabályok érintése nélkül - köteles a már megtett útra járó menetdíjon felül menetdíjpótlékot fizetni; ez a menetdíjpótlék annak a vasútnak szabályzatai alapján számíttatik, amelyen a menetjegy felmutatása kívántatott. Amennyiben erre nézve más szabályok nincsenek, az utasnak oly menetdíjpótlékot kell fizetnie, amelynek összege a megtett útra járó menetdíjjal egyenlő.
1. § A vonatba be nem bocsáttatnak vagy abból útközben kizárhatók:
a) részeg egyének, valamint olyanok, akik illemsértő magaviseletet tanusítanak vagy a törvények és szabályzatok rendelkezéseit meg nem tartják; az ily egyének sem a menetdíjnak, sem a poggyászukért fizetett viteldíjnak visszatérítését nem igényelhetik;
b) oly személyek, akik valamely betegség miatt vagy más okból az útitársaiknak terhére lehetnének, hacsak ezek részére előre külön szakasz nem béreltetett vagy díjfizetés ellenében ilyen rendelkezésükre nem bocsátható. Az útközben megbetegedett személyeket mindazonáltal tovább kell fuvarozni - legalább a legközelebbi oly állomásig, ahol azok a szükséges ápolásban részesülhetnek; a menetdíj és a beszedett poggyászviteldíj - a már megtett útra járó rész levonásával - visszatéríttetik.
2. § A fertőző betegségekben szenvedő személyek fuvarozására nézve a nemzetközi egyezmények vagy ilyenek hiányában az egyes államokban érvényes szabályok irányadók.
1. § Veszélyes tárgyakat, különösen töltött lőfegyvereket, robbanékony, könnyen gyúló vagy maró anyagokat, úgyszintén oly tárgyakat, amelyek az utasoknak alkalmatlanságot vagy kényelmetlenséget okoznak, a személykocsikba bevinni nem szabad.
Oly utasok azonban, akik valamely közszolgálat teljesítése közben lőfegyvert viselnek, valamint vadászok és lövészek lőszerkészletet vihetnek magukkal, amely készlet azonban az érintett területeken érvényben álló szabályzatokban meghatározott súlyhatárok legalacsonyabbikát meg nem haladhatja. Letartóztatottakat kísérő és ezekkel együtt ugyanazon külön kocsiban vagy szakaszban utazó őrök töltött lőfegyvereket vihetnek magukkal.
2. § A vasúti közegeknek joguk van arra, hogy a személykocsiba bevitt tárgyak mineműségéről az utas jelenlétében maguknak meggyőződést szerezzenek, ha komoly gyanúokkok merülnek fel arra nézve, hogy az 1. § rendelkezéseinek valamely megsértése forog fenn.
3. § A szabályok ellen vétő egyén felelős az 1. § rendelkezéseinek megsértéséből eredő minden kárért és azonkívül a törvényekben és szabályzatokban megállapított büntetések alá esik.
1. § Könnyen hordozható tárgyakat (kézi poggyászt) az utasok díjmentesen magukkal vihetnek a személykocsikba, feltéve, hogy vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri vagy más közigazgatási hatósági szabályok ezt nem tiltják és ezek a tárgyak a kocsikat nem rongálhatják. Minden egyes utas kézi poggyásza részére csakis az általa elfoglalt ülőhely alatt és fölött lévő helyet veheti igénybe; a díjszabások egyéb korlátozásokat is állapíthatnak meg.
2. § Élő állatokat a személykocsikba bevinni nem szabad. Kis kutyákat és egyéb kis háziállatokat azonban szabad bevinni, ha ezt a különböző államok rendőri szabályai nem tiltják és ha egy utas sem tesz ez ellen észrevételt.
A díjszabások vagy a menetrendek megtilthatják vagy megengedhetik állatoknak bizonyos kocsikba vagy bizonyos vonatokba való bevitelét.
A díjszabások jelölik meg, hogy kell-e és mely állatokért fuvardíjat fizetni.
3. § Az utas dolga a magával vitt kézi poggyászra és állatokra felügyelni.
Ha valamely vonat késése következtében egy más vonathoz való csatlakozás elmulasztatik vagy ha valamely vonat az egész útvonalon, vagy ennek egy részben elmarad és az utas az utazást folytatni kívánja, akkor a vasút köteles az illető utast poggyászával együtt ráfizetés nélkül, amennyiben lehetséges, ugyanazon rendeltetési állomás felé ugyanazon vonalon vagy ugyanazon vasútigazgatóságok valamely oly más vonalán közlekedő vonattal elfuvarozni, amely a rendeltetési állomásnak kevesebb késéssel való elérését lehetővé teszi. Az állomásfőnök tartozik a szükséghez képest a csatlakozás elmulasztását vagy a vonat elmaradását a menetjegyen igazolni, a jegy érvénytartalmát a szükséges mérvben meghosszabbítani, a menetjegyet valamely más útirányra, valamely magasabb kocsiosztályra vagy valamely oly vonatra érvényesíteni, amelyen magasabb díjakat kell fizetni. A vasútnak mindazonáltal joga van a díjszabások vagy menetrendek útján bizonyos vonatok igénybevételét megtagadni.
1. § Poggyásznak csak a bőröndökbe, utazókosarakba, útitáskákba, útizsákokba, kalapdobozokba vagy más efféle göngyöletekbe csomagolt oly tárgyak tekintetnek, amelyek az utazásnál az utasnak személyes használatra szolgálnak.
2. § Ezeken kívül poggyászként való fuvarozásra felvehetők - amennyiben az utas használatára szolgálnak:
a) betegek részére szolgáló hordozható és gördülő székek;
b) gyerekkocsik;
c) árumintabőröndök;
d) dobozokba, tokokba vagy más göngyölegekbe csomagolt hordozható hangszerek;
e) artisták mutatványaihoz szükséges eszközök, feltéve, hogy mineműségük és csomagolásuk, továbbá terjedelmük és súlyuk a poggyászkocsiba való gyors berakást és elhelyezést megengedik;
f) mérőeszközök 4 méter hosszúságig és kézi szerszámok;
g) kerékpárok és együléses motoros kerékpárok, feltéve, hogy azokról az eltávolítható járulékos részek leszereltettek és hogy a benzintartók leeresztőcsapatokkal vannak ellátva és egészen üresek, továbbá egy- és kétüléses kézi szánkók, skík (lábszánkók) és korcsolyázóvitorlák.
3. § Egyéb, az utasok személyes használatára nem szolgáló tárgyak, valamint elegendő biztonságot nyujtó ketrecekbe elzárt élő állatok poggyászként felvehetők, ha a díjszabások ezt megengedik.
4. § A poggyászként való fuvarozásból ki vannak zárva azok a tárgyak, amelyek a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi egyezmény értelmében a fuvarozásból ki vannak zárva vagy amelyeknek fuvarozása csak bizonyos feltételek mellett van megengedve.
1. § A poggyászvevény birtokosa felelős a 17. Cikkben foglalt rendelkezések betartásáért és viseli mindazon következményeket, amelyeket a rendelkezések be nem tartásából erednek.
2. § A rendelkezések valamely megsértésének gyanúja esetén a vasútnak jogában áll megvizsgálni, hogy a poggyász tartalma a rendelkezéseknek megfelel-e. A poggyászvevény birtokosa felhivatik, hogy a vizsgálatnál jelen legyen; ha azonban ő meg nem jelenik vagy meg nem található és abban az államban, amelyben a vizsgálat történik, más törvényes vagy szabályzati határozmányok nincsenek érvényben, a vizsgálatnak a vasútra nézve idegen két tanu jelenlétében kell megtörténnie. Ha szabályok megsértése állapíttatik meg, akkor a megállapítás által okozott költségeket a poggyászvevény birtokosának kell megfizetnie.
3. § A 17. Cikk 4. §-ának rendelkezéseibe ütköző szabálytalanság esetén a poggyászvevény birtokosa a viteldíjkülönbözet és az okozott kár megtérítésén, valamint a büntetőjogilag megállapított bíróságokon kívül viteldíjpótlékot tartozik fizetni.
A viteldíjpótlék a fuvarozásból kizárt tárgy minden elegy kilogrammja után 15 frank, de összesen legalább is 30 frank, ha ezek a tárgyak olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi egyezmény 3. Cikk, 4. pontja értelmében a fuvarozásból ki vannak zárva vagy amelyek a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi egyezmény I. mellékletének I. és II. osztályaiba tartoznak és 5 frank, de összesen legalább 10 frank minden egyéb esetben.
Ha annak a vasútnak, amelyen a szabályok megsértését fölfedezik, a belforgalmára nézve irányadó szabályok a beszedendő legkisebb viteldíjpótlékot alacsonyabb összegben állapítják meg, akkor ezek az alacsonyabb összegek kerülnek beszedésre.
1. § Oly poggyászdarabok felvételét, amelyeknek csomagolása elégtelen vagy az állapota hiányos, a vasúti megtagadhatja. Ha a vasút ily poggyászdarabokat mégis felvesz, akkor joga van a poggyászvevényre a poggyászdarabok állapotát feljegyezni.
2. § A poggyászdarabokon eléggé tartós módon meg kell jelölve lenni az utas nevének, lakóhelyének és a rendeltetési állomásnak. Oly poggyászdarabok felvételét, amelyek ezekkel a megjelölésekkel ellátva nincsenek, el lehet utasítani.
3. § A régebbi bárcákat, címeket vagy minden egyéb oly megjelölést amely korábbi fuvarozásra vonatkozik, az utasnak a poggyászdarabról el kell távolítania.
1. § A poggyász feladása csakis valamely, legalább is a poggyász rendeltetési állomásáig szóló menetjegy felmutatása mellett történik.
A díjszabások állapítják meg, hogy lehet-e és mily feltételek mellett poggyászt menetjegy felmutatása nélkül is feladni.
2. § A poggyász feladása alkalmával az utasnak poggyászvevény adatik ki.
3. § Egyebekben a poggyász feladásának módozatait a feladási állomásra nézve fennálló szabályzatok határozzák meg.
4. § A nemzetközi fuvarozásokra kiadott poggyászvevényeknek a jelen egyezmény I. mellékletét képező minta szerint kell kiállítva lenniök.
5. § A következő bejegyzéseknek kell a poggyászvevényeken foglaltatniok:
a) a feladási és rendeltetési állomás megjelölése;
b) az útirány;
c) a feladás napja és a vonat, amelyhez a feladás történt;
d) a menetjegyek száma (kivéve az 1. § második bekezdésében foglalt esetet);
e) a poggyászdarabok száma és súlya;
f) a viteldíj és az esetleges egyéb illetékek;
g) kiszolgáltatási érdekbevallás esetén a 35. Cikk értelmében bevallott összeg - betűkkel kiírva.
6. § A díjszabások vagy vasútközi megállapodások határozzák meg, hogy mily nyelven kell a poggyászvevényeknek nyomtatva és kitöltve lenniök.
1. § A poggyász kiszolgáltatása a poggyászvevény visszaadása ellenében történik. A vasút nem köteles a poggyászvevény birtokosának az átvételre való jogosultságát megvizsgálni.
2. § A poggyászvevény birtokosa a rendeltetési állomáson a poggyásznak a kiadási helyen való kiszolgáltatását kívánhatja, mihelyt azon vonat érkezése után, amelyhez a poggyász feladatott, a kiszolgáltatásra való előkészítéséhez, valamint adandó esetben a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági kezelésekhez szükséges idő letelt.
3. § Ha a poggyászvevényt az utas fel nem mutatja, úgy a vasút csak akkor köteles a poggyászt kiszolgáltatni, ha az igénylő az átvételre való jogosultságát igazolja. Ha ez az igazolás nem látszik elegendőnek, akkor a vasút biztosítékot követelhet.
4. § A poggyászt a vasútnak azon az állomáson kell kiszolgáltatnia, amelyre az feladatott. A poggyászvevény birtokosának kellő időben nyilvánított kívánságára azonban, ha ezt a körülmények megengedik és vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri vagy egyéb közigazgatási hatósági szabályok ki nem zárják, a poggyászt a poggyászvevény visszaadása és - amennyiben a díjszabás ezt előírja - a menetjegy felmutatása ellenében a feladási állomáson vissza lehet adni vagy valamelyik közbenső állomáson is ki lehet szolgáltatni.
5. § Ha a poggyász kiszolgáltatása a fenti 2. §-ban megjelölt feltételek mellett meg nem történt, akkor a poggyászvevény birtokosa megkövetelheti, hogy a poggyászvevényen a nap és az óra, amikor a kiszolgáltatást kérte, elismertessék.
6. § Egyebekben a kiszolgáltatásra nézve a kiszolgáltatásra kötelezett vasúton érvényes szabályok irányadók.
1. § A fuvarozásra a menetrendekben megjelölt rendes vonatok és a szükséghez képest indított vonatok szolgálnak.
2. § A vasutak kötelesek a saját vonalaikon közlekedő vonatok menetrendjét az állomásokon kellő időben kifüggeszteni. A menetrendeknek fel kell tüntetniök: a vonatnemet, a kocsiosztályokat és a vonatok indulási időit: a nagyobb jelentőségü átmeneti állomásokra és a végállomásokra nézve az érkezési időket, úgyszintén a fontosabb csatlakozásokat is fel kell tüntetniök.
A hatályukat vesztett menetrendeket késedelem nélkül el kell távolítani.
3. § A nemzetközi forgalomra megnyitott minden állomáson módot kell nyujtani az utasoknak, hogy az ott eladásra kerülő nemzetközi menetjegyek árait és a megfelelő poggyászviteldíjakat feltüntető díjszabásokba vagy díjszabáskivonatokba betekinthessen.
1. § A menet- és viteldíjak kiszámítása a jogérvényesen fennálló és minden egyes államban kellőképpen kihirdetett díjszabások alapján történik. Ezeknek a díjszabásoknak magukban kell foglalniok a díjak és mellékilletékek kiszámításához szükséges összes adatokat és szükség esetén azoknak a feltételeknek a részletezését is, amelyek szerint a pénz árfolyama számbavétetik.
2. § A díjszabásoknak fel kell tüntetniök a fuvarozásokra vonatkozó különleges feltételeket.
A díjszabásokat mindenkivel szemben egyenlőképpen kell alkalmazni. A díjszabási feltételek csak akkor érvényesek, ha ezzel az egyezménnyel nem ellenkeznek; ellenkező esetben azokat semmiseknek és létrenemjötteknek kell tekinteni.
A közvetlen nemzetközi díjszabások és azok módosításai a kihirdetésük alkalmával megjelölt időpontban lépnek hatályba; ezeknek a díjszabásoknak felemelése vagy a fuvarozási feltételek egyéb megnehezítése esetén a kihirdetésnek legalább is nyolc nappal a hatálybalépésre kitűzött időpont előtt kell megtörténnie.
Ha nemzetközi menetjegyek vagy poggyászvevények kerülnek kiadásra a nélkül, hogy közvetlen díjszabás állana fenn és valamely vasút díjszabását módosítja, akkor ennek a változtatásnak alkalmazása a vasúttól nem követelhető előbb, mint nyolc nappal az ezen módosításokról szóló értesítés vétele után.
A csak bizonyos időre életbeléptetett díjszabások az érvényességükre kitűzött határidő leteltével lépnek hatályon kívül.
Minden olyan külön egyesség, amelynek az lehet a hatása, hogy egy vagy több utasnak a díjszabásokban foglalt díjtételekkel szemben díjmérséklést juttat, tilos és semmis.
Ellenben meg vannak engedve az olyan díjmérséklések, amelyek kellően ki vannak hirdetve és egyenlő feltételek mellett mindenki számára rendelkezésre állanak, valamint az olyan díjmérséklések, amelyek a vasúti szolgálat vagy a közintézetek céljaira, továbbá jótékonysági, nevelési vagy tanulmányi célokra engedélyeztetnek.
Az utas köteles úgy a személye tekintetében mint poggyászának és kézipoggyászának vizsgálata tekintetében a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági szabályokhoz alkalmazkodni. Tartozik ezen vizsgálatoknál jelen lenni, ha csak a szabályzatok ez alól kivételeket nem engednek meg. A vasút nem vállal semmiféle felelősséget az utassal szemben abból kifolyólag, hogy ha ez utóbbi ezeknek a kötelezettségeinek eleget nem tett.
1. § Ha valamely menetjegy nem használtatott fel, akkor az alábbi 3. és 4. §-ban meghatározott levonások mellett a fizetett menetdíj visszatérítése követelhető.
2. § Ha valamely menetjegy az utas halála, megbetegedése vagy baleset következtében vagy bármely más hasonló természetű kényszerítő okból csak részben használtatott fel, akkor - a 3. és 4. §-ban meghatározott levonások mellett - a fizetett egész összeg és a megtérített útért a rendes díjszabás alapján járó menetdíj közötti különbözet téríttetik vissza.
3. § Nem téríttetnek vissza az adók, a helybiztosításért fizetett pótlékok, a füzetjegyek előállítási költségei és a menetjegyárúsítási jutalékok.
4. § A visszatérítendő összegből az esetleges postaköltségeken kívül az összeg 10%-át, de menetjegyenkint legalább 0.50, illetve legfeljebb 3.00 frankot kitevő illeték levonásba hozatik.
Ily levonásnak nincs helye akkor, ha valamely fel nem használt jegy még a kiadás napján visszaadatik annak a pénztárnak, amely azt kiadta.
5. § Ha valamely utas, aki a menetrendszerű utazásának folytatásában valamely vonat késése vagy elmaradása vagy üzemzavar folytán előállott késedelem miatt akadályozva van, az utazás folytatásáról lemond, akkor joga van a 2. §-ban foglalt határozmányok alkalmazását kívánni; ebben az esetben a vasút a 4. §-ban megállapított levonásokat nem alkalmazhatja.
6. § Mérsékeltárú jegyeknél visszatérítés csak az 5. §-ban említett esetekben és az ott megállapított korlátok között adatik; gyermekek részére a 7. Cikk 2. §-a értelmében megállapított mérsékelt áru jegyek nem tekintetnek a jelen szakasz értelmében vett mérsékelt áru jegyeknek.
7. § Elveszett jegyekért semmiféle visszatérítés nem jár.
8. § Ha az utas a poggyászát visszaveszi még mielőtt az a feladási állomást elhagyta volna, akkor a viteldíj visszatérítésére van igénye.
Ha a poggyász visszavétele közbenső állomáson történik, akkor csak a föntebbi 2. és 5. §-okban említett esetekben és az azokban meghatározott feltételek mellett van helye visszatérítésnek.
Mindkét esetben poggyászvevényenkint 0.50 franknyi illeték, valamint adott esetben az adók a visszatérítendő összegből levonatnak.
9. § A díjszabások eltérő határozmányokat tartalmazhatnak, feltéve, hogy azok az utasokra nézve megnehezítést nem képeznek.
10. § A fenti 1., 2., 5., 6. és 8. § határozmányaira alapított minden visszatérítési igény megszűnik, ha az a menetjegy érvényének lejárta után következő hat hónapon belül a vasútnál nem érvényesíttetik.
11. § A díjszabás szabálytalan alkalmazása vagy a menet- és viteldíjak, valamint a különböző költségek megállapításánál előforduló tévedések esetében a többletet vagy a hiányt ki kell egyenlíteni.
12. § Ha a vasút által megállapított többletek menetjegyenként, illetve poggyászvevényenként 0.50 frankot meghaladnak, ezeket - ha csak lehet - hivatalból kell az érdekeltnek tudomására hozni és a leszámolást mielőbb meg kell ejteni.
13. § Az ebben a cikkben nem szabályozott minden esetre nézve - a vasutak között való külön megállapodás hiányában - a belföldi szabályzatokat kell alkalmazni.
Az utasok között, valamint az utasok és az alkalmazottak között felmerülő vitákat az állomásokon a szolgálati főnök, menetközben a vonatvezető dönti el ideiglenesen.
1. § Arra nézve, hogy a vasút mennyiben felelős valamely utasnak vasúti baleset következtében bekövetkezett haláláért vagy sérüléséért, valamint vonatkésés vagy valamely vonatnak elmaradása avagy valamely csatlakozás elmulasztása által okozott károkért, annak az államnak a törvényei és a szabályzatai irányadók, amelyben a kárt okozó tény bekövetkezett. Ezekre az esetekre a jelen címben foglalt alábbi cikkek nem alkalmazhatók.
2. § A kézi poggyászok, valamint állatok tekintetében, amelyekre az utas a 15. Cikk 3. §-a értelmében maga tartozik felügyelni, a vasút csak a vétkessége által okozott károkért felelős.
3. § Ezekre nézve egyetemleges felelősség nem áll fenn.
1. § Az a vasút, amely a poggyászt nemzetközi poggyászvevény kiszolgáltatása mellett fuvarozásra átvette, felelős a fuvarozásnak az egész útvonalon a kiszolgáltatásig való végrehajtásáért.
2. § Minden következő vasút már ama tény folytán, hogy a poggyászt átveszi, részt vesz a fuvarozási szerződésben és magára vállalja az abból folyó kötelezettségeket, mi mellett a 42. Cikk 2. §-ának a rendeltetési vasútra vonatkozó rendelkezései érintetlenek maradnak.
1. § A vasút az ebben a fejezetben meghatározott feltételek mellett felelős azért a kárért, amely a poggyásznak teljes vagy részleges elvesztése avagy megsérülése folytán a fuvarozásra való átvételtől a kiszolgáltatásig, valamint a kiszolgáltatás késedelme folytán keletkezett.
2. § A poggyász teljes vagy részleges elvesztése vagy megsérülése esetén mentesül a vasút ez alól a felelősség alól, ha bebizonyítja, hogy a kárt az utas vétkessége, a poggyász természetes minősége, vagy erőhatalom okozta.
A vasút nem felelős oly kárért, amely a poggyász sajátszerű természetéből, a csomagolásban rejlő hibából vagy abból a tényből keletkezett, hogy fuvarozásból kizárt tárgyak poggyászként mégis feladattak.
Ha a kár az eset körülményeihez képest oly veszélyből származhatott, amely velejár a poggyász sajátszerű minőségével, a csomagolásban rejlő hibával vagy pedig azzal a ténnyel, hogy a poggyász a poggyászként való fuvarozásból kizárt tárgyakat tartalmazott, akkor azt kell vélelmezni, hogy a kár tényleg ezen okok egyikéből származott, - ha csak a jogosult be nem bizonyítja, hogy a kár nem ezekből származott.
3. § A késedelmes kiszolgáltatásból származó kárért való felelősség alól mentesül a vasút, ha bebizonyítja, hogy a késedelmet olyan körülmények okozták, amelyeket a vasút ki nem kerülhetett és amelyeknek elhárítása tőle nem függött.
Ha a vasút ennek az egyezménynek rendelkezései értelmében a podgyász teljes vagy részleges elveszéséért kártérítést tartozik fizetni, akkor követelni lehet:
a) ha a kár összege bebizonyíttatott, akkor ezt az összeget, amely azonban a hiányzó elegysúly minden egyes kilogrammja után 20 franknál több nem lehet;
b) ha a kár összege nem bizonyíttatott, akkor a hiányzó elegysúly minden egyes kilogrammja után 10 franknyi átalányösszeget.
Ezenkívül - az alábbi 35. és 36. Cikkekben foglalt kivételek fenntartásával - minden további kártérítés nélkül vissza kell téríteni az elveszett útipodgyászért fizetett viteldíjakat, vámilletékeket és egyéb költségeket.
1. § A hiányzó poggyász elveszettnek tekintetik azon napot követő tizennegyedik nap elteltével, amelyen a poggyász kiszolgáltatása kívántatott.
2. § Ha valamely elveszettnek tekintett poggyász a kiszolgáltatás iránt tett igényemelés után egy éven belül megkerül, akkor a vasút köteles erről az utast értesíteni, ha ennek lakóhelye ismeretes vagy felkutatható.
3. § Az értesítés vétele után következő harminc napon belül az utas igényelheti, hogy a poggyászdarab neki, választása szerint vagy a rendeltetési vagy a feladási állomáson a kapott kártérítési összeg visszaadása ellenében, de a 34. Cikk és - amennyiben ennek helye van - a 35. Cikk 3. §-a értelmében a késedelemért járó kártérítésre való minden jogának teljes fenntartása mellett - költségmentesen kiszolgáltassék.
4. § Ha a megkerült poggyászdarab a fennti 3. §-ban megállapított harminc napi határidőn belül nem követeltetett vissza vagy ha az a kiszolgáltatás iránt tett igényemelés után csak egy évnél több idő mulva kerül elő, akkor a vasút a poggyászdarab fölött a saját állama törvényei és szabályzatai szerint rendelkezik.
Megsérülés esetében a vasút a poggyászban beállott értékcsökkenésnek megfelelő összeget tartozik megtéríteni - a 35. és 36. Cikkekben említett kivételektől eltekintve - további kártérítés nélkül.
Mindazonáltal a kártérítés nem haladhatja meg:
a) ha a megsérülés folytán az egész poggyászküldemény értéke csökkent, azt az összeget, amelyet teljes elveszés esetében kellene fizetni;
b) ha a megsérülés folytán a poggyász csupán egy részének értéke csökkent, azt az összeget, amelyet az értékében csökkent rész elveszése esetében kellene fizetni.
1. § A kiszolgáltatás késedelme esetén, ha az utas nem bizonyítja be, hogy a késedelemből kára származott, akkor a vasút köteles a kiszolgáltatás iránt tett igényemeléstől számítandó minden megkezdett 24 órára - de legfeljebb tizennégy napra - a késedelmesen kiszolgáltatott poggyász elegysúlyának minden kilogrammja után 10 centimesban megállapított kártérítést fizetni.
2. § Ha bebizonyíttatik, hogy a késedelemből kár származott, ezért a kárért kártérítést kell fizetni, amely azonban az ezen cikk 1. §-ában meghatározott átalány-kártérítés négyszeresét meg nem haladhatja.
3. § A két előző szakaszban megállapított kártérítéseket nem lehet a poggyász teljes elvesztéséért járó kártérítéssel együttesen igényelni.
Részleges elveszés esetében ezeket a kártérítéseket - ha adott esetben helyük van - az el nem veszett rész után kell megfizetni.
Megsérülés esetében ezeket a kártérítéseket - ha adott esetben helyük van - a 33. Cikkben megállapított kártérítéssel együttesen lehet igényelni.
1. § Minden poggyászfuvarozás a poggyászvevényre vezetett kiszolgáltatási érdekbevallás tárgya lehet.
Ellenkező díjszabási kikötés hiányában a bevallott érdek összegét a feladási állam pénznemében kell megjelölni.
2. § Érdekbevallás esetében pótilleték címén minden megkezdett tíz kilométer távolság után a bevallott összeg 1/4 ezreléke szedetik be.
A díjszabások ezt az illetéket leszállíthatják és beszedendő legcsekélyebb illetéket határozhatnak meg.
3. § Ha kiszolgáltatási érdekbevallás történt, késedelem esetében igényelni lehet:
a) ha nem bizonyíttatik be, hogy ebből a késedelemből kár keletkezett és a bevallott érdek összegének határán belül, a kiszolgáltatás iránt tett igényemeléstől számítandó minden megkezdett 24 órára - de legfeljebb tizennégy napra - a késedelmesen kiszolgáltatott poggyász elegysúlyának minden kilogrammja után 20 centimes-ot;
b) ha bebizonyíttatik, hogy a késedelemből kár származott, akkor a bevallott érdek összegéig terjedhető kártérítést.
Ha a bevallott érdek összege kisebb a 34. Cikkben megállapított kártérítési összegeknél, akkor az utóbbiak követelhetők a jelen szakasz a) és b) pontjaiban megállapított kártérítési összegek helyett.
4. § Ha bebizonyíttatik, hogy az érdekbevallás tárgyát képező poggyász teljes vagy részleges elveszéséből vagy megsérüléséből kár származott, a bevalott összeg erejéig terjedő kártérítést lehet igényelni. Ezt a kártérítést a 31. és 33. Cikkekben meghatározott kártérítésekkel együttesen lehet igényelni.
Minden olyan esetben, amidőn a poggyász teljes vagy részleges elveszését, megsérülését vagy késedelmét a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta, az utasnak a bebizonyított kárért a 31., 33., 34. és 35. Cikkekben megállapított legnagyobb összegek kétszereséig terjedhető teljes kártérítést kell nyujtani.
Az utas minden egyes poggyászvevény alapján megállapított kártérítési összeg után, ha ez a kártérítés 10 franknál nagyobb, hat százalékos kamatot követelhet.
Ezek a kamatok a 40. Cikkben meghatározott perenkívüli felszólamlás napjától vagy - ha ilyen nem történt - a kereset megindításának napjától járnak.
Minden jogosulatlanul fölvett kártérítést vissza kell fizetni.
Csalás esetében ezenfelül a vasútnak - a büntetőjogi következmények érintése nélkül - a tartozatlanul fizetett összeggel egyenlő további összeg beszedésére is van joga.
A vasút felelős a szolgálatában álló közegekért és más személyekért, akiket az elvállalt fuvarozás végrehajtása céljából alkalmaz.
Ha azonban az utasok kívánságára a vasút közegei oly szolgálatokat teljesítenek, amelyeknek ellátása nem a vasút kötelessége, akkor ezeket a közegeket azon utas megbizottainak kell tekinteni, akinek érdekében ezeket a szolgálatokat teljesítik.
1. § A fuvarozási szerződésen alapuló perenkívüli felszólamlásokat írásban kell a 42. Cikkben megjelölt vasúthoz intézni.
2. § A felszólamlás benyujtásának joga azt illeti meg, akinek a 41. Cikk értelmében joga van a vasutat perrel megtámadni.
3. § A menetjegyet, poggyászvevényt, valamint az egyéb okmányokat, amelyek a felszólamlásához való csatolását a jogosult szükségesnek tartja, akár eredetiben, akár másolatban kell benyujtani; a másolatokat - ha a vasút kívánja - szabályszerűen hitelesíttetni kell.
A felszólamlás elintézése alkalmával a vasút a menetjegy, illetve a poggyászvevény visszaadását kívánhatja.
A fuvarozási szerződésből eredő keresetnek a vasút ellen való érvényesítésre csak az a személy jogosult, aki az adott esethez képest a menetjegyet, illetve a poggyászvevényt előmutatja vagy ezek hiányában jogosultságát igazolja.
1. § A fuvarozási szerződés értelmében fizetett valamely összeg visszafizetésére irányuló keresetet csak az ellen a vasút ellen lehet érvényesíteni, amelyik ezt az összeget beszedte.
2. § A fuvarozási szerződésből eredő egyéb kereseteket csak a kiindulási vasút, a rendeltetési vasút vagy az ellen a vasút ellen lehet érvényesíteni, amelynek vonalán a keresetre okot adó tény bekövetkezett.
A rendeltetési vasutat keresettel akkor is meg lehet támadni, ha az a poggyászt nem vette át.
Az említett vasutak között a felperes választhat. A kereset megindításával a választási jog elenyészett.
3. § A keresetet, hacsak államok közti megállapodások vagy az engedélyokiratok másképpen nem rendelkeznek, csak annak az államnak illetékes bírósága előtt lehet megindítani, amelyhez a perrel megtámadott vasút tartozik.
Ha valamely vállalat különböző államokban önállóan igazgatott hálózatokat tart üzemben, ezeknek a hálózatoknak mindegyikét a jelen szakasz alkalmazása szempontjából különálló vasútnak kell tekinteni.
4. § A keresetet a fenti 1. és 2. §-okban megjelölt vasutakon kívül más vasutak ellen is érvényesíteni lehet, ha a kereset ugyanazon a fuvarozási szerződésen alapuló más főkereset tárgyában folyó eljárás során viszontkereset vagy kifogás alakjában nyujtatik be.
5. § E cikk határozmányai nem vonatkoznak a vasutaknak egymás közötti visszkereseteire amelyek ennek a címnek III. fejezetében vannak szabályozva.
1. § Ha a vasút részleges elvesztést vagy sérülést fedez fel vagy gyanít vagy pedig ilyennek fennforgását az utas állítja, akkor köteles a vasút késedelem nélkül és ha lehetséges, az utas jelenlétében jegyzőkönyvet fölvenni és abban az útipoggyász állapotát és súlyát, valamint - amennyiben lehetséges - a kár értékösszegét, okát és keletkezésének időpontját megállapítani.
A jegyzőkönyv másolatát az utasnak kívánatra ki kell szolgáltatni.
2. § Ha az utas a jegyzőkönyv megállapításait nem fogadja el, a podgyász állapotának és súlyának, valamint a kár okának és értékösszegének bírói megállapítását követelheti annak az államnak törvényei szerint, amelyben a kiszolgáltatás történik.
3. § Poggyászdarabok elveszése esetén az utas köteles a vasút nyomozásainak megkönnyítése végett az elveszett podgyászdaraboknak lehetőleg pontos leírását közölni.
1. § A poggyász átvételével a vasút ellen a fuvarozási szerződésből eredő minden kereseti jog megszűnik.
2. § Mindazonáltal a kereseti jog nem szűnik meg:
1. ha az utas bebizonyítja, hogy a kárt a vasútnak tulajdonítható szándékosság vagy súlyos gondatlanság okozta;
2. a késedelem miatt tett felszólamlás esetében, ha ez - az átvétel napját bele nem számítva - legkésőbb tizennégy napi határidőn belül a 42. Cikk 2. §-ában megjelölt vasutak valamelyikénél érvényesíttetett:
3. részleges elveszés vagy megsérülés miatt tett felszólamlás esetében:
a) ha az elveszés vagy megsérülés a poggyásznak az utas részéről történt átvétele előtt a 43. Cikknek megfelelően megállapíttatott;
b) ha a megállapítás, amelynek a 43. Cikk értelmében meg kellett volna történnie, csak a vasút hibájából maradt el:
4. külsőleg fel nem ismerhető olyan károk miatt tett felszólamlás esetében, amelyeknek megállapítása az átvétel után történt - feltéve,
a) hogy a vasút az utasnak nem ajánlotta fel a poggyász állapotának megállapítását a rendeltetési állomáson;
b) hogy a 43. Cikknek megfelelő megállapítás iránti kérelem a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbben a poggyász átvételét követő harmadik napon megtörtént;
c) hogy az utas bebizonyítja, hogy a kár a fuvarozásra való átvétel és a kiszolgáltatás közti időközben keletkezett;
5. ha a kereset valamely fizetett összeg visszatérítésére vonatkozik.
3. § Az utas a poggyász átvételét megtagadhatja, ha a megállapítási eljárás, amelyet ő valamely állított kár megállapítása céljából kívánt, meg nem történt.
A poggyász átvétele alkalmával tett esetleges fenntartások csak annyiban hatályosak, amennyiben azokat a vasút elfogadta.
4. § Ha a poggyászvevényben megemlített poggyászdarabok egy része a kiszolgáltatásnál hiányzik, az utas a többi darab átvétele előtt követelheti, hogy a vasút neki erről tanusítványt adjon.
5. § A poggyász teljes elvesztéséért való felelősség megszűnik, ha a poggyász annak a vonatnak érkezésétől számított hathónapi időn belül amellyel az illető poggyász elfuvarozandó lett volna, a rendeltetési állomáson vissza nem követelhetik; nem érintetik ezáltal az az értesítés, amelyet a vasút az utasnak bármikor köteles megadni, ha a poggyászdarab előkerül és azon az utas címének megállapításához szükséges adatok rajta vannak.
1. § A fuvarozási szerződésből eredő kereset, ha a fizetendő összeg nincs már elismerés, egyesség vagy ítélet által meghatározva, egy év alatt évül el.
Mindazonáltal három év az elévülési idő, ha szándékosság vagy súlyos gondatlanság által okozott károkra vonatkozó vagy pedig a 38. Cikkben említett csaláson alapuló keresetekről van szó.
2. § Az elévülési idő folyik:
a) részleges elveszés, megsérülés vagy kiszolgáltatási késedelem miatt támasztott kártérítési igények esetében:
attól a naptól kezdve, amelyben a kiszolgáltatás megtörtént;
b) teljes elveszés miatt támasztott kártérítési igények esetében:
attól a naptól kezdve, amelyen a kiszolgáltatásnak meg kellett volna történnie;
c) a menet- vagy viteldíj és mellékilletékek fizetésére vagy visszafizetésére, viteldíjpótlékra vagy a díjaknak a díjszabás szabálytalan alkalmazása, vagy számítási hibák folytán leendő helyesbítésére irányuló igények esetében:
a menet- vagy viteldíj, a mellékilletékek vagy a viteldíjpótlék fizetésének napjától, vagy ha fizetés nem történt, attól a naptól kezdve, amelyen a fizetésnek történnie kellett volna:
d) a vámhatóság által követelt többlet fizetésére irányuló igények esetében:
attól a naptól kezdve, amelyen a vámhatóság a többlet fizetését követelte;
e) az utasok fuvarozásából eredő egyéb igényeknél:
a menetjegy érvényének lejárta napjától.
A kezdőidőpont gyanánt megjelölt nap sohasem számíttatik bele az elévülési időbe.
3. § A 40. Cikk értelmében a vasúthoz intézett perenkívüli írásbeli felszólamlás esetén az elévülés szünetel. Az elévülés ismét folyik attól a naptól kezdve, amelyen a vasút a felszólamlást írásban elutasította és az ahhoz csatolt mellékleteket visszaszolgáltatta. A felszólamlás vagy az elintézés átvételének és a mellékletek visszaszolgáltatásának bizonyítása mindig azt a felet terheli, aki ezekre a tényekre hivatkozik.
A további felszólamlások az elévülést meg nem akasztják.
4. § A fenti határozmányoknak korlátain belül az elévülés felfüggesztését és megszakítását annak az államnak a törvényei és szabályzatai határozzák meg, amelyben a kereset megindíttatott.
Olyan kereset, mely a 26. Cikk 10. §-a, valamint a 44. és 45. Cikkek határozmányai értelmében megszűnt vagy elévült, viszontkereset vagy kifogás útján sem érvényesíthető.
Minden vasút köteles a részes többi vasútnak azokból a menet- és viteldíjakból, amelyeket beszedett vagy amelyeket neki be kellett volna szednie, a nekik járó részt kifizetni.
1. § Azt a vasutat, amely ennek az egyezménynek rendelkezései értelmében a poggyász teljes vagy részleges elveszéséért vagy megsérüléséért kártérítést fizetett, a következő határozmányoknak megfelelően visszkereseti jog illeti meg a fuvarozásban résztvett vasutak ellen:
a) az a vasút, amely a kárt egymaga okozta, ezért kizárólagosan felelős;
b) ha a kárt több vasút okozta, akkor mindegyik vasút az általa okozott kárért felelős. Ha ez a megkülönböztetés az eset körülményei szerint nem lehetséges, akkor a kártérítés viselése e vasutak között az alábbi c) pont alatt kimondott elvek szerint oszlik meg:
c) ha nincs bebizonyítva, hogy a kárt egy vagy több vasút okozta, a kártérítés viselése a fuvarozásban résztvett összes vasutak között oszlik meg, kivéve azokat, amelyek bebizonyítják, hogy a kár nem az ő vonalaikon keletkezett. A felosztás a díjszabási kilométerek arányában történik.
2. § A vasutak valamelyikének fizetésképtelensége esetén az őt terhelő és általa meg nem fizetett részlet a fuvarozásban résztvett összes többi vasutak között a díjszabási kilométerek arányában oszlik meg.
A 48. Cikkben kimondott szabályokat a késedelemért fizetett kártérítések eseteiben is alkalmazni kell. Ha a késedelmet több vasúton megállapított rendellenességek okozták, a kártérítés viselése e vasutak között az illető hálózataikon felmerült késedelem tartama arányában oszlik meg.
1. § A fenti 48. és 49. Cikkekben megállapított visszkeresetek valamelyikével megtámadott vasút, ha a kártérítés megállapítása bírói úton és az illető vasút szabályszerű perbehívása után történt és ha részére meg volt adva a perbeavatkozás lehetősége, semmi körülmények között sem vonhatja kétségbe a visszkeresettel élő igazgatóság által teljesített fizetés jogszerűségét. A perbehívás és perbeavatkozás határidejét az alapper bírája az eset körülményeihez képest állapítja meg.
2. § Annak a vasútnak, amely visszkereseti jogával élni kíván, egy keresettel kell megtámadnia mindazokat az érdekelt vasutakat, amelyekkel békésen meg nem egyezett; különben elveszti visszkereseti jogát azok ellen a vasutak ellen, amelyeket perbe nem hívott.
3. § A bíróság egy és ugyanazon ítéletben határoz az elébe terjesztett összes visszkereseti igényekre nézve.
4. § Az alperes vasutaknak további visszkereseti joguk nincs.
5. § Tilos a visszkereseti eljárást a kártérítésre irányuló alapigényre vonatkozó eljárással összekötni.
1. § Minden visszkeresetre nézve kizárólag a visszkeresettel megtámadott vasút székhelyének bírósága illetékes.
2. § Ha a keresetet több vasút ellen kell indítani, a felperes vasútnak joga van arra, hogy az ezen cikk előző szakasza szerint illetékes bíróságok közül kiválassza azt, amelyik előtt a követelést érvényesíti.
A vasutak részére fenn van tartva az a jog, hogy akár az egymással szemben felmerülhető különböző visszkeresetekre nézve előzetesen, akár pedig adott esetekre nézve külön megállapodásokat létesítsenek.
Mindazokra a kérdésekre nézve, amelyekre ez az egyezmény határozmányokat nem tartalmaz, az egyes államoknak fuvarozásra vonatkozó belföldi törvényeit és szabályzatait kell alkalmazni.
Minden, a jelen egyezmény hatálya alá tartozó fuvarozásból keletkező perben, amennyiben ez az egyezmény ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaz, az illetékes bíróság eljárási szabályait kell alkalmazni.
1. § Ha az illetékes bíróságnak a jelen egyezmény határozmányai alapján - tárgyalás megtartása után vagy meg nem jelenés folytán - hozott ítéletei a bíróság által alkalmazott törvények értelmében végrehajthatókká váltak, azok a többi szerződő államok mindegyikében is az illető államban megkívánt alakiságok teljesítése után azonnal végrehajthatókká válnak. Az ügynek érdemben való felülvizsgálása nincs megengedve.
Ez a szabály nem alkalmazható a csak előlegesen végrehajtható, valamint azokra az ítéletekre, amelyek által felperes perveszteség címén a perköltségen felül kártérítésben marasztaltatik el.
2. § Az egyik vasútnak nem ugyanahhoz az államhoz tartozó más vasúttal szemben a nemzetközi fuvarozásból keletkezett követeléseit csak azon állam bíróságának ítélete alapján lehet lefoglalni, amelyhez az a vasút tartozik, amelyet a lefoglalt követelés megilleti.
3. § Valamely vasútnak járműveit, valamint az e járművekben levő és az illető vasút tulajdonát képező mindennemű ingó tárgyat más állam területén, mint amely államhoz a tulajdonos vasút tartozik, csakis ez utóbbi állam bíróságának ítélete alapján lehet lefoglalni.
4. § A nemzetközi fuvarozási szerződés alapján indított kereseteknél a perköltségek megfizetésére nézve biztosíték nem követelhető.
1. § Az ebben az egyezményben vagy mellékleteiben frankokban kitüntetett összegeket olyan aranyfrankra vonatkozóknak kell tekinteni, amely az Amerikai Egyesült-Államok aranydollárjának 1/5.18 részével egyenlő.
2. § A vasút köteles a pénztáraknál való kifüggesztés útján vagy bármely más alkalmas módon közhírré tenni azokat az árfolyamokat, amelyeknek alapulvételével számítja át az idegen pénznemben kifejezett olyan összegeket, amelyek belföldi pénznemben fizettetnek (átszámítási árfolyam).
3. § Hasonlóképpen az a vasút, amely idegen pénznemeket fizetésül elfogad, köteles közhírré tenni azokat az árfolyamokat, amelyek szerint ezeket a pénznemeket elfogadja (elfogadási árfolyam).
1. § A jelen egyezmény végrehajtásának megkönnyitése és biztosítása céljából nemzetközi vasúti fuvarozásügyi központi hivatal áll fenn, amelynek feladata:
a) minden szerződő állam és minden érdekelt vasút közleményeit elfogadni és a többi államoknak és vasutaknak tudomására juttatni;
b) gyüjteni, összeállítani és közzétenni mindenféle olyan hírt, amely a nemzetközi fuvarozási szolgálatot érdekli;
c) a felek kérelmére dönteni a vasutak között felmerülő vitás ügyekben;
d) a különböző vasutaknak a nemzetközi fuvarozási szolgálattal kapcsolatos pénzügyi összeköttetéseit, valamint a hátralékos követelések behajtását megkönnyíteni és ebből a szempontból a vasutak egymásközötti viszonyának zavartalanságát előmozdítani;
e) a jelen egyezmény módosítására irányuló javaslatok tárgyalását előkészíteni és - amikor annak helye van - az alábbi 60. Cikkben említett értekezletek megtartása iránt javaslatot tenni.
2. § A jelen egyezmény II. mellékletét képező külön szabályzat határozza meg ennek a hivatalnak székhelyét, összeállítását és szervezetét, valamint a működéséhez szükséges eszközöket. E szabályzatnak, valamint az összes szerződő államok megegyezésével történt módosításainak ugyanaz a hatálya és érvénytartalma, mint magáé az egyezményé.
1. § Az 57. Cikkben említett központi hivatal feladata jegyzékbe foglalni és állandóan nyilvántartani a jelen egyezmény hatálya alá helyezett vonalakat. E célból ez a hivatal átveszi a szerződő államok közléseit, amelyek valamely vasút vagy a 2. Cikkben említett egyéb vállalat vonalainak a jegyzékbe való felvételére vagy az ebből leendő törlésére vonatkoznak.
2. § Új vonalnak a nemzetközi fuvarozási szolgálatba való belépése csak a központi hivatal által a többi államokhoz intézett erre vonatkozó értesítő irat keltétől számított egy hónap mulva következik be.
3. § A központi hivatal valamely vonalnak a jegyzékéből való törlését végrehajtja, mihelyt az a szerződő állam, amelynek kívánságára az illető vonal a jegyzékbe felvétetett, közli a hivatallal, hogy az illető vonal nem képes többé azoknak a kötelezettségeknek megfelelni, amelyeket a jelen egyezmény reá ró.
4. § A központi hivataltól eredő értesítés vételének ténye egymagában azonnal feljogosít minden vasutat arra, hogy a jegyzékből törölt vonallal megszakítson minden nemzetközi fuvarozási összeköttetést - kivéve az olyanokat, amelyek már folyamatban levő fuvarozásokra vonatkoznak, amelyeket teljesen le kell folytattatni.
1. § Olyan nemszerződő állam, amely ehhez az egyezményhez csatlakozni kíván, ebbeli kívánságát a svájci kormányhoz intézi, amely azt a központi hivatalnak - a felvételt kérő állam vasútainak helyzetét a nemzetközi fuvarozás szempontjából megvilágító jegyzékével együtt - az összes részes államokkal közli.
2. § Ha ennek a közlésnek elküldésétől számított hat hónapon belül legalább két állam nem értesítette a svájci kormányt ellenző állásfoglalásáról, a kívánság jogérvényesen teljesítettnek tekintetik és erről a svájci kormány a kérelmező államot és az összes részes államokat értesíti.
Ellenkező esetben a svájci kormány közli az összes részes államokkal és a kérelmező állammal, hogy a kérelem tárgyalása elnapoltatott.
3. § Minden felvétel a svájci kormány értesítésének keltétől számított egy hónap mulva válik hatályossá.
A szerződő államok kiküldöttei a svájci kormány meghívására legkésőbb öt évvel a legutolsó értekezleten elfogadott módosítások hatálybalépése után a jelen egyezmény felülvizsgálása céljából össze fognak jönni.
A szerződő államok legalább egy harmadrészének kívánságára az értekezlet ez időszak lejárta előtt is össze fog hivatni.
1. § Az egyes szerződő államok vagy részes vasutak közlik a központi hivatallal azokat a kiegészítő rendelkezéseket, amelyeknek közzétételét az egyezmény végrehajtása céljából szükségesnek tartják.
2. § Az ilyen rendelkezések elfogadása iránt létrejött megállapodások azokon a vasutakon, amelyek a megállapodásokhoz hozzájárultak, az egyes államok saját törvényeiben és szabályzataiban megállapított alakban léphetnek hatályba, azonban a nemzetközi egyezménnyel nem ellenkezhetnek.
Életbeléptetésüket a központi hivatallal közölni kell.
1. § A jelen egyezmény érvényességének tartama korlátlan. Mindazonáltal minden részes állam visszaléphet az egyezménytől a következő feltételek mellett:
Az első kötelezettség a jelen egyezmény hatálybalépését követő ötödik esztendő december havának 31. napjáig terjed. Bármelyik állam, amely ennek az időnek a leteltével vissza akar lépni, köteles szándékát legalább egy évvel ezelőtt az időpont előtt közölni a svájci kormánnyal, amely erről az összes szerződő államokat értesíti.
Ha az említett határidőn belül ily közlés nem történik, akkor a kötelezettség joghatálya további három évi időszakra meghosszabbíttatik és így tovább, három évről három évre mindaddig, amíg a felmondás legalább egy évvel e három évi időszakok valamelyikének december havi 31. napja előtt be nem következik.
2. § Azok az új államok, amelyek az öt évi időszak vagy a három évi időszakok valamelyikének folyamán váltak az egyezmény részeseivé, ezeknek az időszakoknak végéig és azután minden következő időszaknak végéig vannak kötelezve, hacsak kötelezettségüket legalább egy évvel ez időszakok valamelyikének letelte előtt föl nem mondják.
Ez az egyezmény a fennálló diplomácziai szokásnak megfelelően francia nyelven köttetett meg és iratott alá.
A francia szöveghez német és olasz nyelvű szöveg is mellékeltetett, amelyek hivatalos fordítás jelentőségével bírnak.
Eltérés esetén a francia szöveg mértékadó.
Minek hiteléül a fent megnevezett meghatalmazottak és a Saarvidék kormánybiztosságának képviselője ezt az egyezményt aláírták.
Kelt Bernben, az ezerkilencszázhuszonnegyedik esztendő október havának huszonharmadik napján, egyetlen példányban, amely a Svájci Szövetség levéltárában marad letéve és amelynek egy-egy hiteles másolata az aláíró hatalmak mindegyikének át fog adatni.
A poggyászfuvarozás ürlapmintáját tartalmazza.
1. Cikk 1. § A nemzetközi vasúti fuvarozásügyi központi hivatal székhelye: Bern. Az egyezmény 57. Cikkének rendelkezései által megállapított keretben való szervezése és működésének ellenőrzése a svájci szövetségtanácsra van bízva.
2. § A központi hivatali költségeit a szerződő államok a vasúti vonalaik, illetőleg az olyan vonalak arányában viselik, amelyekt oly egyéb vállalatok tartanak üzemben, amelyek a nemzetközi egyezmény meghatározta feltételek mellett teljesített fuvarozásban részt vehetnek. A hajózási vonalak mindazonáltal csak a vonalaik felerészének arányában vesznek részt a költségek viselésében. Minden államra nézve a hozzájárulás kilométerenként legfeljebb 0.80 frankot tesz. Az egy kilométernyi vasúti vonalra eső évi hitel összegét minden számadási évre a központi hivatal meghallgatása után és az adott körülmények és szükségletek figyelembevételével a svájci szövetségtanács fogja megállapítani. Ez a hitel mindig teljes összegében fog beszedetni. Ha a központi hivatal tényleges kiadásai nem érnék el az ezen az alapon megállapított hitel összegét, akkor a fel nem használt összeg a nyugdíj- és segélyalapra fog fordíttatni, amelynek kamatai arra szolgálnak, hogy azokból a központi hivatal tisztviselőinek és alkalmazottainak arra az esetre, ha magas életkor, baleset vagy betegség folytán végleg képtelenekké válnak arra, hogy működésüket folytassák, segély és kártalanítás nyujtassék.
Az üzletjelentésnek és az évi zárszámadásnak a szerződő államok részére való elküldése alkalmával a központi hivatal fel fogja hívni az államokat a lefolyt számadási év költségeiből reájuk eső résznek befizetésére. Az az állam, amely október hó 1. napjáig a reá eső részt be nem fizeti, másodízben is fel fog hivatni a fizetésre. Ha ennek a felhívásnak sincs eredménye, akkor a központi hivatal a következő év elején a felhívást a lefolyt újabb számadási évre vonatkozó jelentés elküldése alkalmából megismétli. Ha a rákövetkező július hó 1. napjáig sincs semmi eredménye a felhívásnak, negyedízben is meg fog kerestetni a késedelmes állam, hogy az esedékes két évi részletet fizesse meg; e felhívás eredménytelensége esetén a központi hivatal három hó mulva értesíti az illető államot, hogy ha a várt fizetés az év végéig meg nem történik, az illető állam vonakodása az egyezménytől való visszalépésre irányuló hallgatólagos akaratnyilvánításnak fog magyaráztatni. Ha az illető állam december hó 31. napjáig ennek az utolsó megkeresésnek sem tenne eleget, a központi hivatal tudomásul veszi a késedelmes államnak hallgatólag kifejezett akaratnyilvánítását és az illető állam vonalait a nemzetközi fuvarozási szolgálatban résztvevő vonalak jegyzékéből törli.
A fedezetlen összegeket lehetőleg a központi hivatal rendelkezésére álló rendes hitelek igénybevétele útján kell fedezni és azokat négy számadási évre lehet felosztani. A hiánynak az a része, amely ilymódon nem volt fedezhető, külön számadásban ama vasútvonalak kilométerszámai arányában, amelyek a számadás felállítása idejében az egyezmény hatálya alatt állottak, a többi államok terhére fog iratni és pedig minden egyes államra nézve abban a mértékben, amilyenben az illető állam a fizetni vonakodó állammal együtt ama két évi idő alatt, amely a vonakodó állam visszalépésével végződött, az egyezményben résztvett. Olyan állam, amelynek vonalai az előző bekezdésben megjelölt körülmények között töröltettek, csak akkor vétetheti fel azokat újból a nemzetközi fuvarozási szolgálatba, ha előzőleg megfizeti azokat az összegeket, amelyekke az illető állam a tekintetbe jövő években adós maradt, mégpedig ezeknek az összegeknek ötszázalékos kamataival együtt. Ezek a kamatok ama naptól számított hatodik hónap végétől számíttatnak, amelyen a központi hivatal elsőízben hívta fel az illető államot a reá eső költségrészlet megfizetésére.
2. Cikk. 1. § A központi hivatal havi folyóiratot ad ki, amely az egyezmény alkalmazása szempontjából szükséges tájékoztatásokat tartalmazza, különösen a vasúti és más vállalati vonalak jegyzékére, valamint a fuvarozásból kizárt vagy feltételesen fuvarozható tárgyakra vonatkozó közléseket, úgyszintén mindazokat a jogi és statisztikai adatokat, amelyeknek felvételét a hivatal célszerűnek találja.
2. § A folyóirat francia és német nyelven szerkesztetik. Egy példány díjmentesen küldetik meg minden államnak és az érdekelt vasútigazgatóságok mindegyikének. A kívánt további példányokért a központi hivatal által megállapított árt kell fizetni.
3. Cikk. 1. § A nemzetközi fuvarozásból származó, fizetetlenül maradt követeléseket a hitelező igazgatóság a központi hivatalnak tudomására hozhatja a végből, hogy az a behajtást megkönnyítse. E célból a központi hivatal az adós fuvarozási vállalatot felszólítja, hogy a követelést rendezze vagy a fizetés megtagadásának okait adja elő.
2. § Ha a központi hivatal úgy találja, hogy a megtagadásnak felhozott okai eléggé alaposak, a feleket illetékes bíróság előtti eljárásra utasíthatja.
3. § Ha a központi hivatal úgy találja, hogy az összeg egészben vagy részben valóban jogos tartozás, akkor szakértő meghallgatása után kijelentheti, hogy az adós fuvarozási vállalat a tartozást egészben vagy részben a központi hivatalnál köteles lefizetni. Az ilymódon lefizetett összeg letétben marad, amíg az illetékes bíró az ügyben érdemlegesen döntött.
4. § Ha valamely fuvarozási vállalat a központi hivatal felszólításának két héten belül nem tesz eleget, akkor a fizetés megtagadásának következményeire való figyelmeztetéssel újabb felszólítás intéztetik hozzá.
5. § Ha ez a második felszólítás tíz napig sikertelen maradt, a központi hivatal ahhoz az államhoz, a melyhez az illető fuvarozási vállalat tartozik, indokolt értesítést intéz s azt egyúttal felkéri, hogy vegye fontolóra a teendő rendszabályokat és különösen vizsgálja meg, hogy vajjon az adós fuvarozási vállalat vonalai a jegyzékben továbbra is meghagyassanak-e.
6. § Ha az az állam, amelyhez az adós fuvarozási vállalat tartozik, kijelenteni, hogy az illető fuvarozási vállalatot, jóllehet az a fizetést nem teljesítette, nem tartja a jegyzékből törlendőnek vagy ha hat hónap alatt nem válaszol a központi hivatal megkeresésére, akkor az vélelmeztetik, hogy az illető állam az adós fuvarozási vállalat fizetőképességéért a nemzetközi fuvarozásból eredő követelések tekintetében kezességet vállal.
A vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában a mai napon kötött egyezmény aláírása alkalmával az alulírott meghatalmazottak, a Saarvidék kormányzó bizottságának kiküldöttje jelenlétében és annak közreműködésével, kijelentették és megállapították a következőket:
Az egyezményt meg kell erősíteni, a megerősítő okmányokat Bernben mielőbb le kell tenni; az Egyezmény az azt megerősítő államok között életbelép, mihelyt ezen államok között erre nézve megállapodás jön létre.
Ezt a jegyzőkönyvet, amelyet a mai napon kötött egyezménnyel egyidejűleg meg kell erősíteni, az Egyezmény kiegészítő részének kell tekinteni és ennek a jegyzőkönyvnek ugyanaz a hatálya és érvénytartalma, mint magáé az Egyezményé.
Minek hiteléül a meghatalmazottak és a Saarvidék Kormányzóbizottságának képviselője ezt a jegyzőkönyvet aláírták.
Kelt Bernben, az ezerkilencszázhuszonnegyedik esztendő október havának huszonharmadik napján, egyetlen példányban, amely a Svájci Szövetség levéltárában marad letéve és amelynek egy-egy hiteles másolata az aláíró hatalmak mindegyikének át fog adatni.
