1. § Amennyiben ez a törvény kivételt nem tesz, hatálya kiterjed:
1. az 1884:XVII. törvénycikk, valamint az 1922:XII. törvénycikk hatálya alá eső üzemekre és vállalatokra, ezekhez számítva az összes építési vállalatokat is;
2. a bánya- és kohóvállalatokra, valamint ezeknek segéd- és feldolgozó üzemeire;
3. az állami egyedáruságokkal kapcsolatos ipari vállalatokra;
4. személyek és áruk szállítására úton;
5. személyek és áruk szállítására vasúton;
6. az áruknak kezelésére kikötőkben, rakpartokon, lerakóhelyeken és raktárakban;
7. a vasúti és hajózási vállalatok által fenntartott gyártási és javító műhelyekre;
8. az állami posta, táviró és távbeszélő intézet által fenntartott gyártási és javító műhelyekre.
A törvény alkalmazása tekintetében nem tesz különbséget, hogy a felsorolt üzemek és vállalatok az állam, a törvényhatóságok, a községek vagy magánosok kezelésében vannak-e.
2. § Ennek a törvénynek rendelkezései nem vonatkoznak:
1. a mezőgazdasági és erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és szőlőmívelésre, a selymészetre és méhészetre;
2. a vasúti vállalatok igazgatására;
3. az állami posta-, táviró- és távbeszélő intézetek igazgatására és forgalmi üzemére.
Az e törvény 12., 13. és 14. §-aiban foglalt rendelkezések nem nyernek alkalmazást a személyeknek és áruknak úton, valamint vasúton szállításánál, továbbá az áruknak kikötőkben, rakpartokon, lerakóhelyeken és raktárakban kezelésénél foglalkoztatott tizennyolc éven felüli nőkre.
Az e törvény 12., 13., 14. és 15. §-aiban foglalt rendelkezések hatálya nem terjed ki a nyilt árusítási üzletekre. A kereskedelemügyi miniszter azonban az említett szakaszokban foglalt rendelkezések hatályát akár általános, akár csak egyes üzletágakra, illetőleg egyes városokra és községekre szóló érvénnyel a nyilt árusítási üzletekre is kiterjesztheti.
3. § E törvény rendelkezései szempontjából a „gyermek” kifejezés tizennegyedik évét még be nem töltött személyt; a „fiatalkorú” kifejezés tizennégy évesnél idősebb, de tizennyolcadik évét még be nem töltött személyt jelent.
4. § Olyan gyermeket, aki tizennegyedik évét még be nem töltötte, az 1. §-ban megjelölt üzemek és vállalatok körében foglalkoztatni tilos. Átmenetileg azonban addig, amíg a gyermekek mindennapi elemi népiskolai oktatása a betöltött tizennegyedik életévig ki nem terjesztetik, a tizenkettedik életévüket betöltött gyermekek is foglalkoztathatók.
Az 1. § 2. pontjában megjelölt üzemek tizenkettedik életévüket betöltött gyermekeket átmenetileg is csak külszíni munkára és csak bányakapitánysági engedéllyel szabad alkalmazni.
5. § A gyermek, vagy fiatalkorú rendszeres foglalkoztatása annak az 1921:XXX. törvénycikkben szabályozott iskolalátogatási kötelességét nem érinti. A munkaadó a gyermeket vagy fiatalkorút e kötelességének teljesítésében nem korlátozhatja. Az iskolában töltött időt a gyermek, illetőleg fiatalkorú munkaidejébe be kell számítani.
6. § Az 1. §-ban megjelölt üzemekben, vállalatokban gyermeket, fiatalkorút és nőt csak abban az esetben szabad rendszeresen foglalkoztatni, ha hatósági orvos (tiszti, községi- vagy körorvos), avagy munkásbiztosító pénztári (bányatárspénztári) orvos, közforgalmú vasutaknál a vasúti orvos bizonyítványa igazolja, hogy a gyermek, fiatalkorú, illetőleg nő a kötelességévé tett munka elvégzésére testileg alkalmas.
Az orvosi vizsgálat foganatosítása a munkaadó kötelessége. A vizsgálat költsége a munkaadót terheli.
Az orvosi vizsgálat módját, megismétlését és a vizsgálatért járó díjazást az illetékes miniszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel szabályozza.
Az 1. § 2. pontjában megjelölt üzemekben földalatti munkára tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorút alkalmasságának orvosi bizonyítvánnyal igazolása esetén is csak az illetékes bányakapitányság engedélyével és csak meghatározott munkakörben szabad alkalmazni.
7. § Gyermekkel, fiatalkorúval és nővel tilos olyan munkát végeztetni, amely testi erejét meghaladja, vagy egészségét, testi épségét, erkölcsét, a gyermeknek vagy fiatalkorúnak fejlödését veszélyezteti.
Az a munkaadó, aki gyermeket, fiatalkorút vagy nőt foglalkoztat, köteles üzemét azoknak a követelményeknek megfelelően berendezni és vezetni, amelyeknek megvalósítása az ilyen alkalmazottak egészségének, testi épségének és erkölcsének megóvása érdekében szükséges. Ezeket a követelményeket az illetékes miniszter a munkaadó és munkavállaló érdekképviseleteknek meghallgatása után rendelettel megállapíthatja.
8. § Ha a nő hatósági orvosnak (tiszti, községi, vagy körorvosnak), avagy munkásbiztosító pénztári (bányatárspénztári) orvosnak, közforgalmú vasutaknál a vasúti orvosnak bizonyítványával igazolja, hogy a szülés előreláthatólag hat héten belül bekövetkezik, vagy koraszülés veszélye forog fenn, kérelmére őt a munka alól azonnal fel kell menteni.
Nőt a szülést követő hat hét alatt nem szabad foglalkoztatni. Ha pedig a nő hatósági orvosnak (tiszti, községi, vagy körorvosnak), avagy munkásbiztosító pénztári (bányatárspénztári) orvosnak, közforgalmú vasútaknál a vasúti orvosnak a bizonyítványával igazolja, hogy a terhesség vagy szülés következtében oly beteg, hogy munkába nem állhat, a szolgálati viszonyból folyó kötelességei teljesítését a hat hetet követő további négy héten át megtagadhatja. A munkaviszony az alatt az idő alatt is fenn áll, amely alatt a nő a munkaadó részére munkát nem végez, de erre az időre a munkaadó bért csak abban az esetben köteles fizetni, ha a bérfizetési kötelezettséget a szolgálati szerződés erre az időre kifejezetten megállapítja.
A szülést megelőző és követő hat heti időtartam alatt a szolgálati viszony felmondása hatálytalan, ha a munkaadónak a felmondáskor tudomása volt a terhességről vagy szülésről, vagy ha erről a nő a munkaadót élőszóval történő felmondás esetén azonnal, más módon történő felmondás esetén annak közlésétől számított nyolc napon belül értesíti. Amennyiben a nő ezen idő elteltekor a munka folytatásában oly betegség következtében van akadályozva, amely az előző bekezdésben említett orvos bizonyítványa szerint a terhesség vagy szülés következménye, a szolgálati viszony felmondása az akadályoztatás alatt, de legfeljebb további négy héten át szintén hatálytalan. Ha a munkaadó a szolgálati viszonyt oly időre mondja fel, amely az első és második mondatban megállapított időbe esik, a munkaviszony befejezésének időpontja az első és második mondatban megállapított idővel eltolódik.
A harmadik bekezdés rendelkezései nem nyernek alkalmazást, ha a határozott időre kötött szolgálati szerződés a szerződési időnek lejárta következtében az említett bekezdésben megállapított idő alatt szűnik meg, úgyszintén akkor sem, ha a szolgálati szerződést kifejezetten meghatározott célra kötötték s ez a cél abban az időpontban, amelyre a felmondás szól, el van érve. A harmadik bekezdés rendelkezései nem érintik továbbá a munkaadónak azt a jogát, hogy felmondás idő nélkül bocsáthassa el a szolgálatból azt a nőt, aki erre a törvényben megállapított, a terhességgel, illetőleg szüléssel össze nem függő okot szolgáltatott. Ezt a jogát sem érvényesítheti azonban, ha a rögtöni elbocsátás törvényes jogalapjáról a munka szünetelésének megkezdése előtt több mint nyolc nappal értesült.
Az előző bekezdésekben, valamint a 20. §-ban foglalt rendelkezések a belvizi és tengeri hajózásra, a légi közlekedésre, valamint az ezekhez tartozó melléküzemekre is vonatkoznak.
9. § Ha a gyermek, fiatalkorú, vagy nő foglalkozását egészségének, testi épségének, vagy erkölcsének veszélyeztetése nélkül nem folytathatja, a munkaadó őt saját kívánságára, feltéve, hogy annak jogosultságát hatósági orvosnak (tiszti, községi vagy körorvosnak), avagy munkásbiztosító pénztári (bányatárspénztári) orvosnak, a közforgalmú vasútaknál a vasúti orvosnak bizonyítványával igazolja, vagy az üzem munkásvédelmi felügyeletére hivatott hatóságnak utasítására, az illető munkától azonnal felmenteni és a fennforgó lehetőséghez képest más megfelelő munkával foglalkoztatni, amennyiben pedig ez a hatóság megállapítása szerint nem lehetséges, a munkaviszony idő előtti megszűnésére megállapított bárminő joghátrány nélkül a szolgálatból azonnal elbocsátani köteles.
Az üzem munkásvédelmi felügyeletére hivatott elsőfokú hatóságnak az előző bekezdésben említett utasítása, illetőleg megállapítása ellen a munkaadó is, az alkalmazott is jogorvoslattal élhet.
10. § Az illetékes miniszter feladata, hogy
a) a gyermek, fiatalkorú, vagy nő foglalkoztatásának feltétele gyanánt az alkalmazottak egészségének, testi épségének és erkölcsének megóvása céljából az üzem berendezésére, a munka végzésére, bizonyos anyagok használásának mellőzésére nézve kötelezően rendelkezzék;
b) a gyermeknek, fiatalkorúnak, vagy nőnek foglalkoztatását bizonyos üzemekben, helyiségekben, bizonyos munkákkal vagy műveletekkel az alkalmazottak kora vagy testi alkalmassága tekintetében megállapított feltételekhez kösse;
c) megállapítsa annak a tehernek legnagyobb mérvét, amelyet gyermekkel, fiatalkorúval, vagy nővel mozgásba hozatni, megállíttatni, emeltetni, leeresztetni, hordatni, huzatni vagy tolatni szabad;
d) gyermeknek, fiatalkorúnak, vagy nőnek foglalkoztatását bizonyos üzemekben, bizonyos helyiségekben, bizonyos munkákkal, vagy műveletekkel, ezeknek az alkalmazottaknak egészségére, testi épségére, fejlődésére, vagy erkölcsére gyakorolt hátrányos befolyása vagy veszélyei miatt megtiltsa.
Az illetékes miniszter a jelen szakasz első bekezdése alapján teendő rendelkezéseket az érdekképviseletek meghallgatásával, a törvény életbelépésétől számított egy éven belül, később pedig, amikor indokolt szükség esete forog fenn, kiadni köteles.
11. § Az élelemnek, amellyel a munkaadó látja el a gyermeket, fiatalkorút, vagy nőt, élvezhetőnek, táplálónak és tekintettel az alkalmazott szervezetére, elégnek kell lennie.
A lakás vagy hálóhelység, melyet a munkaadó szolgáltat, egészséges, az erkölcs és az illendőség követelményeinek megfelelő kell, hogy legyen és a munkaadó köteles gondoskodni arról, hogy az a tisztaság és rend követelményeinek megfelelő állapotban tartassék.
Közös hálótermekben csak egynemű személyek helyezhetők el.
Az illetékes miniszter az e szakaszban foglalt rendelkezések végrehajtására rendelettel közelebbi szabályokat állapíthat meg.
E szakasz rendelkezései nem terjednek ki a szőlőnek, örökbefogadó szülőnek, végül a férjnek saját vállalatában, üzemében, vagy foglalkozásában dolgozó oly gyermekekre, fiatalkorúra vagy nőre, aki munkaadójának lemenő rokona, vagy az elsőfokú unokatestvérnél nem távolabb oldal rokona, vagy felesége és vele egy háztartásban él.
12. § Az 1. §-ban megjelölt üzemekben és vállalatokban gyermekeket, fiatalkorúakat és nőket éjjel foglalkoztatni tilos.
A jelen törvény értelmében éjjelnek kell venni az este tíz órától reggel öt óráig terjedő időszakot.
A gyermekeknek, fiatalkorúaknak és nőknek legalább tizenegy egymásra követendő órai éjjeli pihenőidőt kell biztosítani.
13. § Az évszakok által befolyásolt üzemekben, úgyszintén rendkívüli körülmények között minden más üzemben is, az illetékes hatóságok megengedhetik, hogy a tizennyolc éven felüli nőmunkásoknak a 12. § szerint biztosított tizenegy órai éjjeli munkaszünete egy-egy évben legfeljebb hatvan napon át tíz órára szállítassék le.
14. § Az illetékes miniszter általános hatályú rendelettel megengedheti, hogy a tizennyolc éven felüli nők olyan üzemekben, amelyek gyors romlásnak alávetett nyersanyagokat vagy félgyártmányokat dolgoznak fel, a rendeletben megállapított feltételek mellett, előzetes bejelentés után, éjjel is foglalkoztathatók legyenek, ha az éjjeli munka az ezekben a nyersanyagokban és félgyártmányokban előállható veszteség elkerülése érdekében szükséges.
Ezekben az üzemekben a nők munkaideje heti hatvan óránál és az éjjeli munkaidő egy-egy napon tíz óránál több nem lehet.
Az illetékes miniszter az első bekezdés alapján kibocsátandó rendeletben a nők munkaidejére vonatkozóan általános hatállyal, vagy egyes üzemágakra nézve külön-külön, továbbmenő részletes rendelkezéseket adhat ki.
15. § A tizenhat és tizennyolc év közti fiatalkorúakat, valamint a tizennyolc éven felüli nőket az üzemtulajdonos egyszerű bejelentés alapján éjjel is foglalkoztathatja, ha ez fenyegető baleset, vagy elemi kár elhárítása, illetve bekövetkezett üzemzavar, vagy elemi kár jóvátétele érdekében, avagy az üzemnek előre nem látható, időszakonkint nem ismétlődő erőhatalom következtében előálló megszakítása esetében, illetve járvány esetén annak leküzdése érdekében mulhatatlanul szükséges. A bejelentést az éjjeli foglalkozás megkezdésétől számított huszonnégy órán belül kell megtenni.
16. § A férfinemhez tartozó tizenhat éven felüli fiatalkorúak olyan munkáknál, amelyek megszakítást nem tűrnek, éjjel is foglalkoztathatók.
Az első bekezdés alá eső üzemeket, az éjjel végezhető munkákat és az időszakot, amelyben végezhetők, az illetékes miniszter rendelettel állapítja meg.
17. § A pénzügyminiszter, mint főbányahatóság megengedheti, hogy a kőszén- és barnaszénbányákban a férfinemhez tartozó tizenhat éven felüli fiatalkorúak esti tíz és reggeli öt óra között is foglalkoztathatók legyenek, azzal a korlátozással, hogy nekik két műszak között hetenkint legfeljebb háromszor legalább tizenhárom órai, rendszerint azonban tizenöt órai pihenő időt és minden éjjeli munkában töltött hét után felváltva nappali beosztással járó munkahetet kell biztosítani.
18. § Ha a közérdek különösen súlyos körülmények folytán megkívánja, az illetékes miniszter az éjjeli munka tilalmát a férfinemhez tartozó tizenhat és tizennyolc év közti fiatalkorúakra felfüggesztheti.
19. § A kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel, valamint a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértően megengedheti, hogy szállodákban, továbbá vendéglőkben, kávéházakban és más oly üzletekben, amelyekben élelmicikkeket az üzletben való elfogyasztásra állítanak elő és szolgáltatnak ki, tizennyolc évesnél idősebb nők esti tíz és reggeli öt óra közt is foglalkoztathatók legyenek.
A kereskedelemügyi miniszter megengedheti, hogy a kereskedelmi üzemek leltározási munkáinál tizennyolc évesnél idősebb nők egy-egy évben legfeljebb három éjjelen esti tíz és reggeli öt óra között is foglalkoztathatók legyenek.
Az első, valamint a második bekezdés alapján az esti tíz és reggeli öt óra közt foglalkoztatott nők napi munkaóráinak számát a kereskedelemügyi miniszter a munkaadó és a munkásérdekképviseletek meghallgatása után rendelettel megállapíthatja.
20. § Olyan nőnek, aki saját gyermekét szoptatja, a napi munkaszakon belül legalább egy óra szünetet, még pedig legalább két megfelelő részletben kell engedni abból a célból, hogy csecsemőjét elláthassa.
21. § Az illetékes miniszter a munkaadó és a munkavállaló meghallgatása után bizonyos üzemek vagy munkák veszélyeinek, vagy az egészségre gyakorolt káros következményeinek lehető elhárítása érdekében az ily üzemekben vagy munkákkal foglalkoztatott fiatalkorúak és nők napi munkaidejének leghosszabb tartalmát megállapíthatja.
Az olyan üzemekben, amelyekben az előbbi bekezdés alapján kell rendelkezni, gyermekeknek alkalmazását el kell tiltani.
22. § A munkaadó nem engedheti meg, hogy a jelen törvény hatálya alá tartozó alkalmazottja, olyan időben, amikor annak a vállalatában, üzemében vagy foglalkozásában nem szabad dolgoznia, mellékkereset céljából saját számlájára ott tovább dolgozzék.
A jelen törvény hatálya alá tartozó más munkaadó sem foglalkoztathatja az ilyen alkalmazottat oly időben, mikor azt a jelen törvény értelmében foglalkoztatni tilos.
23. § Az elsőfokú hatóság az éjjeli munkaszünetnek kivételes megrövidítésére (13. §) adott engedélyt, illetőleg az erre vonatkozó jogerős határozatot, továbbá a tizenhat éven felüli fiatalkorúaknak és a tizennyolc éven felüli nőknek kivételes éjjeli foglalkoztatásáról tett bejelentéseket (15. §), amennyiben iparfelügyelői ellenőrzés alá tartozó üzemről van szó, az iparfelügyelővel közölni, a kiadott engedélyekről, valamint a tett bejelentésekről pedig az illetékes miniszter által meghatározott módon jegyzéket vezetni köteles.
24. § A munkaadó köteles üzemének meghatározott olyan helyén, amelyhez minden alkalmazott könnyen hozzáférhet, ha pedig a munkát nem zárthelyiségben, de meghatározott helyen végzik, a foglalkoztatásnak színhelyén, olvasható munkaidőrendet kifüggesztve tartani.
A munkaidőrendben fel kell tüntetni a munkaadó munkahelyén foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak és nők munkaidejét és pedig a munkanapokat, a munkaidő kezdetét és végét, valamint a napi munkaszakokon belül és a hetenkint adandó szüneteket.
A különböző munkaidőbeosztással dolgozó alkalmazottak munkaidőrendjét külön kell feltüntetni. Az üzem munkaügyi felügyeletével megbízott hatóság elrendelheti, hogy a munkaadó a munkaidőrendnek azt a részét, mely az egy-egy helyiségben alkalmazottakra vonatkozik, az illető helyiségben is kifüggesztve tartsa.
A 13., 15. és 17. §-okban, továbbá a 14., 16., 18. és 19. §-ok alapján kibocsátott rendeletben megjelölt eseteken kívül a munkaadó az alkalmazottakat csak a munkaidőrendben megállapított munkaidőben foglalkoztathatja. Ha az eltérés a munkaidőrendben megállapított munkaidőtől hatósági engedélyen alapul, a munkaadó a hatósági engedélyt, vagy annak teljes szövegű másolatát az engedélyezett idő tartamára a munkaidőrend mellé kifüggeszteni köteles.
Az illetékes miniszter a kisebb vállalatokat és üzemeket a jelen szakaszban megszabott kötelességek teljesítése alól általános hatályú rendelettel felmentheti.
25. § Ha a munkaadó a megállapított munkabérből bármely címen levon, a munkabér esedékessége alkalmával a gyermeknek, fiatalkorúnak, vagy nőnek írásbeli elszámolást köteles adni, amelyben a megállapított és a megszolgált munkabér mellett az abból történt levonást jogcímek szerint részletesen feltüntetni köteles.
26. § Az illetékes miniszter elrendelheti, hogy bizonyos vállalatokban, üzemekben és foglalkozásokban a készpénzben megállapított munkadíj gyermeknek, fiatalkorúnak és nőnek csak bérkönyv (bérlap) használata mellett fizethető ki.
A munkaadó költségmentesen köteles a bérkönyvet (bérlapot) az alkalmazottaknak kiszolgáltatni.
Ahol a bérkönyv (bérlap) használata kötelező, nem időszerint díjazott munka esetében nemcsak a kifizetett munkadíjat, hanem kiadása alkalmával magát az üzemen kívül elvégzésre kiadott munkát is bele kell a bérkönyvbe (bérlapba) jegyezni.
A bérkönyv (bérlap) tartalmát és használásának módját egyebekben az illetékes miniszter rendelettel szabja meg.
27. § Az illetékes miniszter bizonyos vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében elrendelheti, hogy abban a helyiségben, amelyben gyermeknek, fiatalkorúnak vagy nőnek olyan munkát adnak ki, amelyeket a munkaadó munkahelyén kívül kell elvégezni, vagy ilyen alkalmazottól a munkaadó munkahelyén kívül végzett munkát vesznek át, az egyes munkálatokért fizetendő díjaknak a jegyzékét, az elszámolás módját, a munkaeszközök és az anyag szolgáltatására vonatkozó feltételeket, továbbá az ilyen munkavállalóknak a munkaviszonyból származó jogaira és kötelességeire vonatkozó egyéb adatokat a munkavállalóknak hozzáférhető helyen, olvasható módon, állandóan kifüggesztett hirdetménybe kell foglalni.
Az előző bekezdésben megjelölt hirdetményre rá kell vezetni annak keltét, ha hatályba más napon lép, a hatálybalépés napját és a munkaadó aláírását.
28. § Az illetékes miniszter oly vállalatokban, üzemekben és foglalkozásokban, amelyekben az az illendőség és az erkölcs megóvása végett szükséges, a gyermek, a fiatalkorú vagy nő munkája díjazásának módja és mérve, vagy ezek megállapításának módja tekintetében rendelettel intézkedhetik.
Az illetékes miniszter rendelettel intézkedhetik az iránt is, hogy a munkával járó bizonyos költségek ne legyenek a gyermekre, fiatalkorúra vagy nőre róhatók és hogy a munkaadó bizonyos szolgáltatásokat munkabérképen vagy egyáltalán ne nyulhasson az ilyen alkalmazottnak.
29. § A 25-28. §-ok rendelkezései nem terjednek ki az olyan vállalatra, üzemre, foglalkozásra, amelyben a munkaadón kívül csupán annak vele egy háztartásban élő felesége, lemenő rokona vagy az unokatestvérnél nem távolabb oldalrokona, gyámoltja vagy hatóságilag gondozására bízott nevelt gyermeke dolgozik.
30. § A munkaadó köteles az általa foglalkoztatott gyermekekről, fiatalkorúakról és nőkről azok nevét, születésének helyét, évét, hónapját és napját feltüntető jegyzéket vezetni és ezt az illetékes közigazgatási hatóságnak, továbbá a munkaügyi felügyeletre illetékes hatóságnak kívánatára bármikor bemutatni. Az 1. § 2. pontjában megjelölt üzemekre vonatkozólag a jegyzéket az illetékes bányakapitányságnak kell bemutatni.
Az előbbi bekezdésben megjelölt jegyzék vezetésének módját az illetékes miniszter rendelettel szabályozza. A kisebb vállalatokat és üzemeket az illetékes miniszter a jegyzék vezetésének kötelezettsége alól rendelettel felmentheti.
31. § A hatóságok, amelyek a jelen törvény értelmében eljárni hivatottak, a következők:
1. az 1. § 1., 3., 4. és 6. pontjaiban említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében az iparhatóságok;
2. az 1. § 5. és 7. pontjaiban említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében a vasúti és hajózási főfelügyelőség;
3. az 1. § 8. pontjaiban említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében az illetékes postaigazgatóság, illetőleg a postavezérigazgatóság;
végsőfokon az 1. § 1., 3., 4., 5., 6., 7. és 8. pontjaiban említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében a kereskedelemügyi miniszter;
4. az 1. § 2. pontjában említett vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében az illetékes bányakapitányság, végsőfokon a pénzügyminiszter mint főbányahatóság.
32. § A jelen törvény rendelkezéseinek megtartását a 31. § szerint elsőfokon eljárni hivatott hatóságok ellenőrzik, még pedig az 1893. évi XXVIII. tc. hatálya alá eső üzemekben az iparfelügyelők közreműködésével. Az illetékes miniszter az ellenőrzéssel a rendőrhatóságot is megbízhatja.
33. § Az illetékes miniszter bizonyos vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében elrendelheti, hogy azoknak helyiségeibe az e törvényben foglalt rendelkezések megtartásának ellenőrzése céljából az illetékes hatóság közegei közül csak tisztviselő léphessen be, altiszt és legénységhez tartozó személy pedig csak akkor, ha ezt a jogát az illetékes hatóság írásbeli felhatalmazásával igazolja.
Ha a munka magánlakásban vagy oly helyiségben folyik, amelybe csak magánlakásokon át lehet bejutni, az e törvényben foglalt rendelkezések megtartásának ellenőrzése céljából a munka színhelyére esti nyolc és reggeli nyolc óra közt, a lakó tiltakozása esetében, csak az illetékes hatóság írással igazolt felhatalmazásával szabad belépni.
Egyebekben az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szóló 1893:XXVIII. tc. 20-30. §-ait megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az e törvényben alapuló ellenőrzést nem iparfelügyelő gyakorolja.
Az 1884:XVII. törvénycikknek 127. §-a az elsőfokú iparhatóságnak a jelen törvényben megállapított hatáskörére nem terjed ki.
34. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és száz pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó:
a) aki a tényleges napi munkaidőnek tartalmára, vagy a napi munkaszakon belül nyujtott szüneteknek, vagy a napi munkaszak után egyhuzamban nyujtandó szünetnek, vagy a heti munkaszünetnek beosztására és tartamára nézve a munkaidőrend (24. §) rendelkezéseitől e törvényben, vagy e törvényen alapuló rendeletben, illetőleg hatósági engedélyben adott felhatalmazás nélkül a munkások hátrányára eltér;
b) aki a munkaidőrendnek, vagy az ettől való eltérésre adott hatósági engedélynek (24. §), vagy a munkafeltételekre vonatkozó hirdetménynek (27. §) tartalmára, kifüggesztésére e törvényben vagy e törvény alapján kibocsátott rendeletben megállapított rendelkezéseket megszegi;
c) aki e törvénynek, vagy az e törvény alapján kibocsátott rendeletnek a munkadíj írásbeli elszámolására (25. §), vagy a bérkönyv (bérlap) tartalmára és használatára (26. §) vonatkozó rendelkezéseit megszegi;
d) aki a foglalkoztatott gyermekekről, fiatalkorúakról és nőkről e törvény és az annak alapján kibocsátott rendelet rendelkezéseinek megfelelően jegyzéket (30. §) nem vezet.
Az előző bekezdés alá tartozó kihágás büntetése (kétszáz pengőig terjedhető) pénzbüntetés, ha azt olyan egyén követte el, ugyanolyan kihágás miatt már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.
35. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és száz pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó:
a) aki az e törvényben (12., 15. §), vagy e törvény alapján kibocsátott rendeletben (14., 16-19. §), vagy hatósági engedélyben (13. §) a napi munkának beosztására, vagy a tényleges napi munkaidőnek tartalmára (21-22. §), vagy a munkaközi szüneteknek (20. §), vagy a napi munkaszakasz után egyhuzamban nyujtandó szünetnek beosztására és tartamára megszabott rendelkezéseket megszegi;
b) aki a gyermek, fiatalkorú vagy nő díjazásának módja és mérve, vagy a munkával reájuk hárított költségek, vagy a munkaadó részéről nekik juttatott szolgáltatások tekintetében a jelen törvény alapján (27., 28. §) kibocsátott rendeletben, vagy az ilyen rendelet alapján más módon megállapított rendelkezéseket megszegi.
Az előző bekezdés alá eső büntetés öt napig terjedhető elzárás (és kétszáz pengőig terjedhető pénzbüntetés), ha azt olyan egyén követte el, aki ilyen kihágás miatt jogerős ítélettel már büntetve volt és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.
Azt a munkaadót, aki az iskola látogatására kötelezett gyermeket, vagy fiatalkorút e kötelességének teljesítésében korlátozza (5. §), az 1921:XXX. törvénycikk, illetőleg az 1922:XII. törvénycikk alapján kell büntetni.
36. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és (kétszáz pengőig terjedhető) pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó:
a) aki e törvényben a foglalkoztatásra megállapított alsó korhatárnál (4. §) fiatalabb gyermeket foglalkoztat;
b) aki a foglalkoztatásnak a gyermek, a fiatalkorú vagy a nő testi alkalmassága, vagy ennek orvosi igazolása tekintetében megállapított valamely feltételét nem tartja meg (6. §), vagy olyan üzemben, helyiségben, vagy oly munkával, amelyben, illetőleg amellyel az tilos (7. §), gyermeket, fiatalkorút vagy nőt, vagy végül a szülést követő oly időben, amelyben ez tilos (8. §), nőt foglalkoztat, avagy a szülés előtt álló nőt (8. § első bekezdése) kérelmére a munka alól fel nem menti;
c) aki a gyermekek, fiatalkorúak és nők testi épségének, vagy erkölcsének megóvása érdekében e törvényben, vagy e törvény alapján kibocsátott rendeletben az üzem berendezésére, a munka végzésére, bizonyos anyagok használatának mellőzésére nézve megállapított rendelkezéseket megszegi (10. §);
d) aki a 10. § b)-d) pontjai értelmében kiadott rendeletnek, a gyermekeknek, fiatalkorúaknak, vagy nőknek bizonyos üzemekben, bizonyos helyiségekben, bizonyos munkákkal vagy műveletekkel, ezek között a megengedettnél súlyosabb teherrel való foglalkoztatásának eltiltására, vagy e foglalkoztatás feltételeire vonatkozó rendelkezéseket megszegi;
e) aki az e törvényben vagy az e törvény alapján kibocsátott rendeletben az élelmezés, vagy lakás (11. §) tekintetében megállapított kötelességeit megszegi.
Az előző bekezdés alá eső büntetés tizenöt napig terjedhető elzárás (és kétszáz pengőig terjedhető pénzbüntetés), ha azt olyan egyén követte el, aki ilyen kihágás miatt jogerős ítélettel már büntetve volt és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.
37. § A 34. § 1. bekezdésének c) pontja, valamint a 35. § 1. bekezdésének a)-b) és a 36. § 1. bekezdésének a)-e) pontjai alapján a pénzbüntetést a kihágás által érintett minden egyes alkalmazott tekintetében külön kell megállapítani. Egy rendőri büntető eljárásból folyólag azonban a pénzbüntetés összege ez alapon sem lehet kétezer pengőnél magasabb.
A 34-36. §-ok alá eső kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik.
38. § Ha a 34-36. §-ok alá eső valamely kihágást a munkaadó megbízottja követte el és a munkaadót felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, kihágás miatt az említett szakaszok szerint a munkaadót is büntetni kell.
A 34-36. §-ok alá eső valamely kihágás miatt nem büntethető az, aki a cselekmény elkövetését rendes gondossággal sem előzhette meg.
39. § E törvény életbeléptetésével a hatálya alá tartozó gyermekek, fiatalkorúak és nők tekintetében az 1884:XVII. törvénycikk 65. §-a, 115. §-ának utolsó bekezdése, 116. §-a és 117. §-ának második és harmadik bekezdése, úgyszintén az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának megtiltásáról szóló 1911. évi XIX. törvénycikk hatályon kívül helyeztetnek.
E törvény 4., 12-16., 18. és 19. §-ainak rendelkezései, amelyek a sütőipari munkának szabályozásáról szóló 1923. évi XV. törvénycikk rendelkezéseitől eltérnek, a kenyeret, pék- vagy cukrászsüteményeket előállító iparüzemekre alkalmazást nem nyernek.
40. § E törvény életbeléptetésének időpontját a hatáskörükhöz tartozó vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében az illetékes miniszterek állapítják meg.
