1. § A közutakon sínpálya nélkül közlekedő, személy- vagy teherszállításra szolgáló, illetőleg különleges rendeltetésű gépjáróműveket és azok pótkocsijait közúti adóval kell megróni.
A közúti gépjáróművek közül nem tartoznak e törvény rendelkezései alá a géperejű úti hengerelők, a gőz- vagy motorosekék kötéldobos lokomotívjai, a motorekék, cséplőgépek, motoros fűrészek és faaprítók, valamint azok a vontatógépek (traktorok), amelyeknek közlekedése nincs forgalmi engedélyhez kötve.
2. § A közúti gépjáróművek közúti adózásának alapjául a motorkerékpároknál és, - az autóbuszok kivételével, - a személyszállító gépkocsiknál a forgalmi engedélyben megadott lóerők száma (adólóerő), autóbuszoknál, tehergépkocsiknál, adóköteles traktoroknál és pótkocsiknál pedig a kocsi üzemképes állapotban mért, s ugyancsak a forgalmi engedélyben megadott önsúlya szolgál.
3. § A gépjáróművek évi közúti adótételei a következő határok közt mozognak:
1. motorkerékpároknál adólóerőnként 5 és 10 P közt;
2. személyszállító gépkocsiknál adólóerőnként 15 és 30 P közt;
3. autóbuszoknál, tehergépkocsiknál és traktoroknál az önsúly minden 100 kg-ja után 12 és 30 P közt;
4. a gépkocsival vontatott pótkocsiknál az önsúly minden 100 kg-ja után 5 és 20 P közt.
Az adóztatás szempontjából a megkezdett lóerőt teljes lóerőnek és az önsúly megkezdett 100 kg-ját teljes 100 kg-nak kell tekinteni.
Az ideiglenes forgalmi engedély alapján próbaszámtáblával üzemben tartott gépjáróművek után az adótételek a járómű nagyságára való tekintet nélkül a következő határok közt mozognak:
a) bármely gépjáróműre negyedévi érvényességgel 30 és 40 P közt;
b) csak motorkerékpárra negyedévi érvényességgel 5-10 P közt;
c) bármely gépjáróműre 24 órai érvényességgel 2-4 P közt.
4. § Nemzetközi úti igazolvánnyal külföldről bejövő gépjáróművek közúti adóját az országban töltendő időtartamnak megfelelően, a gépjárómű nagyságára való tekintet nélkül, az illető állammal netán fennálló megegyezések esetén pedig azok figyelembevételével, a viszonyosság alapján átalány összegben kell megállapítani.
5. § A gépjáróműveknek az útadózás szempontjából való részletesebb osztályozását és az egyes járóműfajták után fizetendő adótételek nagyságát kizárólag az igazságos és arányos teherviselés kívánalmainak biztosítása céljából e törvény 2. és 3. §-a rendelkezéseinek keretein belül a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
A gépjáróművek közúti adója kivetésének és beszedésének, nemkülönben a befizetés ellenőrzésének módozatait, ez utóbbit a belügyminiszterrel is egyetértve a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve, rendelettel szabályozza.
Az adólóerő kiszámításának képlete az adózók hátrányára rendeletileg meg nem változtatható.
6. § A közúti gépjárómű közúti adóját az köteles fizetni, akinek a nevére a gépjárómű forgalmi engedélye szól.
7. § A közúti gépjáróművek közúti adóját naptári negyedévenként előre és pedig legkésőbb minden év január hó 15-éig, április hó 15-éig, július hó 15-éig és október hó 15-éig kell befizetni.
Ujonnan használatba vett gépjáróműveknél, a közúti adót a használatba vétel előtt, - és pedig a negyedév végéig hátralevő időnek megfelelő összegben kell fizetni - minden megkezdett hónapot teljes hónapnak véve.
Az ideiglenes érvényű próbaszámtáblával üzemben tartott gépjáróművek közúti adóját a tábla használatba vétele előtt kell megfizetni.
Nemzetközi úti igazolvánnyal a külföldről bejövő gépjáróművek közúti adóját az országhatárnak bejövetel alkalmával való átlépésekor kell leróni.
8. § Az adókötelezettség megszűnik, ha a gépjáróművet birtokosa használaton kívül helyezi és ezt az illetékes hatóságnál, a forgalmi engedélynek és a hatósági jelzéseknek visszaszolgáltatása mellett bejelenti.
Az adókötelezettség időközben való megszűnése esetében a már befizetett adó visszatérítésének nincs helye.
Ha az adóköteles egyén egy már megadóztatott gépjárómű helyett, időközben egy még meg nem adóztatott gépjáróművet kíván használatba venni, az utóbbinak megadóztatása alkalmával a korábban befizetett adót a pénzügyminiszter által rendeletileg megállapított mérvben és módon az adófizető javára be kell számítani; adóvisszafizetésnek azonban ily esetben sincs helye.
9. § A közúti gépjáróművek közúti adója alól mentesek:
1. az államfő és udvartartása céljaira szolgáló közúti gépjáróművek,
2. a m. kir. honvédség gépjáróművei,
3. külföldi államfők és közvetlen kíséretük részére az országban való átmeneti tartózkodásuk idejére behozott személyszállító közúti gépjáróművek,
4. külföldi államok diplomáciai képviseletei és konzulátusai hivatalos használatára, azonkívül diplomáciai képviseleteinek vezetői és tagjai használatára szolgáló személyszállító közúti gépjáróművek, amennyiben az illetők a megbízó állam polgárai, a amennyiben az illető állam viszonosságot nyujt.
Viszonosság esetében a kereskedelemügyi miniszter egyes külállamokból nemzetközi úti igazolvánnyal bejövő és külföldi honos tulajdonában levő közúti gépjáróműveket is mentesíthet.
A közúti gépjáróművek közúti adója alól a fentieken felül egyéb mentességnek helye nincs; a kereskedelemügyi miniszternek azonban jogában áll, a pénzügyminiszterrel egyetértve a posta üzemi célokra szolgáló közúti gépjáróműveinek, továbbá a községi köztisztasági célokra, valamint a községi tűzoltóságok és az önkéntes mentőegyesületek céljaira szolgáló gépjáróműveknek közúti adóját esetről-esetre átalányösszegben megállapítani és az átalányozás keretében indokolt esetekben kedvezményt nyujtani.
10. § A közúti gépjáróművek közúti adójának késedelmes befizetése esetében a hátralékos összeg után a 7. §-ban megállapított naptári évnegyed első napjától annak a hónapnak a végéig, amelyben a befizetés történt, évi 12%-os késedelmi kamat fizetendő.
Ha a közúti gépjárómű közúti adóját a második sürgető felhivástól 15 nap alatt sem fizetik be, a közúti gépjárómű forgalmi engedélyét be kell vonni.
11. § A közúti gépjáróműveket a fentiekben szabályozott közúti adón felül más (pl. törvényhatósági vagy községi) közlekedési adóval (közmunkaváltsággal) megterhelni nem lehet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a személy- vagy áruszállítással üzletszerűen foglalkozó gépjáróműveknek az útfenntartás költségeihez való és az útfenntartó hatóságot illető külön hozzájárulására.
Nem vonatkozik ez a rendelkezés a székesfőváros területén közlekedő autóbuszok tarifális közlekedési adójára sem, amelyet a főváros e közlekedési adó kérdésének esetleges újabb rendezéséig a törvény életbelépte után is szedhet.
Amennyiben a géperejű bérkocsik közúti adójának a 3. § alapján számított évi összege az e kocsik által e törvény életbeléptekor fizetett s az első bekezdés értelmében megszűnő közlekedési adó évi összegénél kisebb lenne, e bérkocsik évi közúti adótétele az eddigi közlekedési adó évi összegének magasságában állapítható meg.
A közúti gépjáróművek közúti adója után semmiféle pótadót nem szabad kivetni.
12. § A közúti gépjáróművek közúti adójának jogossága és mérve, valamint az adókötelezettség megszűnése tárgyában hozott határozatok a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához fellebbezhetők.
A közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának másodfokú határozatai ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.
13. § A gépjáróművek után befolyó közúti adó hozadéka az Országos Útfejlesztési Alapot illeti, amely addig is, amíg e részben a megalkotandó közúti törvény részletesen intézkedik, a közutaknak a gépkocsiforgalom által támasztott nagyobb igényekhez mért fokozottabb gondozásával és fejlesztésével járó költségek fedezésére szolgál.
Az alap jövedelmének felhasználása felől, a közutak jellegére tekintet nélkül, a kereskedelemügyi miniszter intézkedik.
Az alap bevételeiről és kiadásairól a kereskedelemügyi miniszter a törvényhozásnak évente jelentést tesz.
14. § E törvény hatálya az adókötelezettség kezdete szempontjából 1928. évi január hó 1-jétől kezdődik és a törvény végrehajtásáról a kereskedelemügyi miniszter a pénzügy- és belügyminiszterrel egyetértve gondoskodik.
