1. § A záloglevelek kibocsátására jogosított intézetek által az 1925. évi január hó 1. napja előtt bejegyzett jelzálogjoggal biztosított kölcsönkövetelések alapján történt záloglevélkibocsátással kapcsolatban létesített, a záloglevelek külön biztosítására rendelt alapok (1876:XXXVI. tc. 4. §) csupán ama záloglevelek összességének biztosítékául szolgálnak, amelyeket az illető intézetek az ezen időpont előtt bejegyzett jelzálogjoggal biztosított kölcsönköveteléseik alapján bocsátottak ki.
Az 1925. évi január hó 1. napja után bejegyzett jelzálogjoggal biztosított kölcsönkövetelések alapján történő záloglevélkibocsátás esetében a záloglevek kibocsátására jogosított intézetek ezen zálogleveleik kibocsátását megelőzően - amennyiben pedig ily zálogleveleket már kibocsátottak volna, úgy a jelen törvény életbe lépte után legkésőbb 14 nap alatt - az 1876:XXXVI. tc. 4. §-ában meghatározott alaptól teljesen független és önálló külön biztosítási alapot kötelesek létesíteni. Kötelesek ezenkívül ennek az alapnak a legkisebb összegét alapszabályaikban feltüntetni s ennek érdekében alapszabályaikat a jelen törvény életbelépte előtt történt kibocsátás esetében legkésőbben a törvény életbeléptét követő legközelebbi rendes közgyűlésükön, a jelen törvény életbelépte után történő kibocsátás esetében pedig még a kibocsátást megelőzően megfelelően kiegészíteni.
Az előbbi bekezdés rendelkezéseihez képest létesítendő alap az illető intézet által az 1925. évi január hó 1. napja után bejegyzett jelzálogjoggal biztosított kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelek összeségének biztosítékául szolgál; ez az alap 1.000,000 pengőnél kisebb nem lehet és az illető intézet forgalomban lévő ily záloglevelei össznévértékének legalább 5%-át kell kitennie.
2. § A Magyar Földhitelintézetnek az 1889:XXX. törvénycikknek megfelelően, az 1925. évi január hó 1. napja előtt létrejött jogügyelettel engedélyezett ama vízszabályozási és talajjavítási kölcsönkövetelései, amelyek alapján zálogleveleket bocsátott ki, vagy bocsát ki, csupán az említett kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelek összességének, az 1925. évi január hó 1. napja után létrejött jogügyelettel engedélyezett ily kölcsönkövetelések pedig csak az ezen utóbbi kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelek összeségének biztosítékául szolgálnak. Ehhez képest az 1889:XXX. tc. 14. §-ában meghatározott tartalékalapnak az a része, amely az 1925. évi január hó 1. napja után létrejött jogügyelettel engedélyezett vízszabályozási és talajjavítási kölcsönök 10%-ának visszatartása révén képződött, csakis az ezen kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelek biztosítékának növelésére szolgál és csakis ezen kölcsönökből eredő netáni veszteségek pótlására vehető igénybe, míg az említett tartalékalapnak az a része, mely az 1925. évi január hó 1. napja után létrejött jogügyelettel engedélyezett vízszabályozási és talajjavítási kölcsönök 10%-ának visszatartásával létesül, csakis az utóbb megjelölt kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelek biztosítékának növekedésére szolgál és csupán a most megjelölt kölcsönökből eredő netáni veszteségek pótlására vehető igénybe.
3. § Az 1897:XXXII. tc. hatálya alá tartozó kötvényekre való vonatkozásban a szerint, hogy a kötvények az 1925. évi január hó 1. napját megelőzően, vagy azt követőleg bocsátottak ki, az 1925:XV. tc. 2. §-ában, valamint a jelen törvény 1. §-ában foglalt rendelkezések megfelelően állanak, mindamellett azzal az eltéréssel, hogy az 1925. évi január hó 1. napja utáni kibocsátás esetében a követelmények külön biztosítására rendelt alap legkisebb összege szempontjából a jelen törvény 1. §-ának utolsó bekezdésében jelzett 1.000,000 pengő csak akkor nyer alkalmazást, ha az intézet az 1897:XXXII. tc. 2. §-ának vagy csak az 1. pontjában meghatározott kibocsátási alapokon, vagy csak a 2. pontjában meghatározott kibocsátási alapokon bocsát ki kötvényeket, míg akkor, ha a kibocsátás az 1897:XXXII. tc. 2. §-ában meghatározott valamennyi kibocsátási alapon, vagy ugyanazon § 1. pontjában meghatározott kibocsátási alapok valamelyikén s ezenkívül ugyanazon § 2. pontjában meghatározott valamely kibocsátási alapon is történik, a kötvények külön biztosítására rendelt alap legkisebb összegének az említett 1.000,000 pengő helyett legalább 2.000,000 pengőt kell kitennie.
4. § A jelen törvény 1. és 3. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően újonnan létesítendő alapok csak az alábbi 1-4. pontokban felsorolt értékpapírokban, illetőleg csak az alábbi 5-8. pontokban meghatározott módokon helyezhetők el:
1. a magyar államadóssági kibocsátványok (kötvények, pénztárjegyek, kincstári utalványok);
2. más olyan meghatározott kamatozású értékpapírok, amelyek óvadékképességének nyilváníttattak;
3. a hazai közlekedési vállalatoknak a budapesti áru- és értéktőzsdén hivatalosan jegyzett, 1925. évi január hó 1. napja utáni kibocsátású elsőbbségi kötvényei;
4. a Magyar Nemzeti Bank részvényei;
5. az 1-4. pontban meghatározott értékpapírok legfeljebb hat hó alatt lejáró szelvényeinek, valamint maguknak az ily kisorsolt címleteknek a leszámítolása;
6. az 1-3. pontban meghatározott értékpapírokra a tőzsdei hivatalos árfolyamértéknek legfeljebb 75%-a erejéig, de semmi esetre sem a névértéket meghaladóan adott - amennyiben pedig az illető értékpapír a tőzsdén hivatalosan nem jegyeztetnék, a névértéknek legfeljebb 50%-a erejéig adott - három hónapnál nem hosszabb lejárat mellett nyujtott kézizálogkölcsönzés, amely azonban lejárat után megújítható;
7. legfeljebb hat havi lejáratú és rendszerint három, de mindenesetre legalább két fizetőképesnek ismert kötelezettnek aláírásával ellátott váltók leszámítolása;
8. az illető intézet jelzálogos követelésével terhelt ingatlanok megvásárolása azon összegig, amely saját követelésének teljes fedezésére szükséges.
Külföldi pénznemre szóló s külföldön elhelyezett záloglevélkibocsátás, illetőleg kötvénykibocsátás esetében a pénzügyminiszter előzetes engedélyével az említett alapokat a kérdéses külföldi pénznemre szóló kibocsátásnak megfelelő arányban el lehet helyezni olyan meghatározott kamatozású tőzsdén jegyzett értékpapírokban is, amelyek az által az állam által, vagy annak a területén bocsáttattak ki, mely államnak pénznemére a kérdéses záloglevél-, illetőleg kötvénykibocsátás szólott.
5. § Azoknak a zálogleveleknek és azoknak az 1897:XXXII. tc. hatálya alá tartozó kötvényeknek egy-egy darabja, amelyek a jelen törvény életbelépte után bocsáttattak ki, 100 pengőnél, vagy ennek megfelelő más értékénél kisebb összegre nem szólhat.
6. § Az 1925. évi január hó 1. napja után bejegyzett jelzálogjoggal biztosított kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelek, valamint a Magyar Földintézetnek az 1889:XXX. törvénycikknek megfelelően, az 1925. évi január hó 1. napja után létrejött jogügyelettel engedélyezett vízszabályozási és talajjavítási kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelei és végül az 1897:XXXII. tc. hatálya alá tartozó ama kötvények, amelyek az 1925. évi január hó 1. napja után bocsátattak ki, óvadékképesek és arra alkalmasak, hogy azokba a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek pénzei, úgyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek és végre, hogy szolgálati és üzleti biztosítékokra fordíttassanak akkor, amikor a biztosítékokat az azok tekintetében fennálló szabályok szerint nem készpénzben kell letenni.
Az előbbi bekezdésben említett záloglevelek, valamint a Magyar Földhitelintézetnek ugyanott említett vízszabályozási és talajjavítási záloglevelei ezenkívül alkalmasak arra is, hogy azokba a gyámoltak és gondnokoltak (1885:VI. tc. 13. §) pénzei gyümölcsözőleg szintén elhelyezhetők legyenek.
A jelen szakaszban szabályozott vonatkozásokban az első bekezdésben meghatározott kibocsátásoknál régebbi kibocsátású záloglevelekre és kötvényekre nézve a jelen törvény életbeléptekor fennállott rendelkezések továbbra is hatályban tartatnak.
7. § A jelen törvény 1. §-ában foglalt rendelkezések a záloglevelek kibocsátására az 1925:XV. tc. 1. §-a alapján jogot nyert szövetkezetekre nem terjednek ki.
8. § A jelen törvény nem érinti a búzaértékre szóló záloglevelekről alkotott 1923:XLII. törvénycikknek, valamint az Országos Központi Hitelszövetkezet kötvényeinek biztosítására vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1927:VIII. törvénycikknek a rendelkezéseit.
Az 1876:XXXVI. törvénycikknek, az 1889:XXX. törvénycikknek, valamint az 1897:XXXII. törvénycikknek a jelen törvénnyel nem ellenkező rendelkezéseit - ideértve a büntető rendelkezéseket is - megfelelően alkalmazni kell az 1925. évi január hó 1. napja után bejegyzett jelzálogjoggal biztosított kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelekre, az 1925. évi január hó 1. napja után létrejött jogügylettel engedélyezett vízszabályozási és talajjavítási kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelekre, valamint az 1925. évi január hó 1. napja után kibocsátott kötvényekre vonatkozóan is.
9. § A záloglevelek (értve a Magyar Földhitelintézet vízszabályozási és talajjavítási zálogleveleit is) és az 1897:XXXII. tc. hatálya alá tartozó kötvények, valamint mindezeknek szelvényei illetékmentesek.
10. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe s az érdekelt miniszterek hajtják végre.
A törvény végrehajtásához netán szükséges szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
