1. § Koronaértékben vagy forgalomban már nem lévő valamely más belföldi pénznemben meghatározott magánjogi pénztárosok összegének megállapításában a korona értékében bevallott változást csak e törvény rendelkezéseinek megfelelően lehet figyelembe venni, vagy annyiban, amennyiben más jogszabály kifejezetten megengedi.
2. § Ha a magánjogi pénztartozás összegének meghatározására az 1924. évi július hó 1. napját megelőző időpont irányadó, a pénztartozás összegét a jogosult kérelmére, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, az alábbi rendelkezések szerint, a korona értékcsökkenésének méltányos figyelembevételével a névértéknél magasabb összegben lehet megállapítani (átértékelés).
3. § Átértékelés iránt az e törvény életbelépése előtt lejárt pénztartozás tekintetében csak e törvény életbelépésétől egy éven belül, ha pedig a pénztartozás e törvény életbelépése után jár le, a lejárattól számított egy éven belül lehet a bíróság előtt kérelmet előterjeszteni, hacsak a törvény a kereset megindítására rövidebb határidőt nem szab.
4. § Az átértékelésből ki van zárva:
1. a készpénzkölcsöntartozás, - ideértve a takarékbetéten, valamint a szövetkezeteknél takarékbetét módjára kezelt szokásos áruelőlegen alapuló tartozást is - hacsak a törvény kivételt nem tesz;
2. a folyószámla, girószámla, csekkszámla egyenlegén, úgyszintén nem kamatozó betéten alapuló tartozás; a folyószámla alapjául szolgáló egyes jogügyletekből eredő pénztartozásoknak különben megengedett átértékelése nincs kizárva;
3. a váltón, csekken, kereskedelmi utalványon alapuló pénztartozás, ami azonban nem zárja ki a váltó, csekk vagy kereskedelmi utalvány kiállításának alapjául szolgáló jogviszonyból eredő követeléseknek különben megengedett átértékelését;
4. záloglevélben, az 1897:XXXII. törvénycikk rendelkezései alá eső kötvényben, vasúti részvényben vagy határozott kamatozású, körforgalmon tárgyául szolgáló más értékpapírba kifejezett, továbbá nyereménykötvényen (sorsjegyen) vagy bármily értékpapír szelvényén alapuló pénztartozás;
5. a szövetkezet tagját üzletrésze alapján az évi nyereségből megillető osztalék vagy egyéb részesedés;
6. a biztosítási szerződésen alapuló vagy egyesület tagsági jogviszonyon alapuló hasonló természetű pénztartozás, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik;
7. készpénzóvadékon alapuló pénztartozás, ha az adós kimutatja, hogy az óvadék összegét állandóan készpénzben készen tartotta vagy úgy helyezte el, hogy az átértékelésből e törvény értelmében kizárt pénzkövetelése keletkezett.
A jelen §-ban meghatározott pénztartozások nincsenek kizárva az átértékelésből, ha az adós a tartozás teljesítésében vétkesen késedelmes, amennyiben a korona értékcsökkenése a vétkes késedelem ideje alatt következik be vagy ha a felek az átértékelést határozottan kikötötték.
Ha a közforgalom tárgyául szolgáló értékpapírban (1. bek. 4. pontja) a pénztartozásnak koronaértékben vagy forgalomban már nem lévő más belföldi pénznemben kifejezett összegén felül ennek az összegnek külföldi pénznemekben meghatározott kibocsátáskori egyenértéke is fel van tüntetve, az értékpapíron alapuló pénztartozás teljesítését egyedül a belföldi pénznemben meghatározott összeg szerint lehet követelni; ha pedig az értékpapírban a pénztartozásnak az ausztriai érték ezüsérméiben teljesítése van kikötve, a pénztartozást az 1899:XXXVI. tc. 15. §-ának első bekezdésében megállapított értékarány szerint koronaértékben meghatározottnak kell tekinteni.
5. § A nem értékpapírban kifejezett készpénzkölcsöntartozás (4. § 1. pontja) átértékelésének a következő esetekben van helye:
1. ha átértékelhető pénztartozás változott át kölcsöntartozássá;
2. ha sem a hitelező, sem az adós nem foglalkozott iparszerűen készpénzkölcsön nyujtásával vagy gyümölcsöztetés céljára készpénz elfogadásával és az adós a kölcsön összegét oly módon használta fel, hogy magát a pénz értékcsökkenése ellen egészen vagy részben megvédte és az a dolog, amelyben a kölcsön összegét befektette, természetben még tulajdonában van vagy az azért kapott ellenérték vagyonában megvan.
6. § Az átértékelésből ki van zárva az államnak, a törvényhatóságnak és a községnek bármely magánjogi pénztartozása, ideértve az értékpapírban (államadóssági kötvényben stb.) kifejezett pénztartozást, valamint a m. kir. posta, a m. kir. postatakarékpénztár és a m. kir. államvasutak pénztartozásait is.
A 4. § harmadik bekezdését az előbbi bekezdésben meghatározott adóspénztartozásra akkor is alkalmazni kell, ha az a pénztartozás, amelynek az ausztriai érték ezüstérméiben teljesítése ki van kötve, nem alapul közforgalom tárgyául szolgáló értékpapíron.
Csak a magyar törvényes értékre átszámított névértéknek megfelelő összegben lehet érvényesíteni az 1918. évi november hó 3. napja előtt kibocsátott olyan államadósági kötvényen alapuló pénztartozást is, amely államadóssági kötvény egyedül külföldi pénznemről szól. Ebben az esetben a magyar törvényes értékben kifejezett névértéket az értékpapírba megjelölt külföldi pénznemnek a kibocsátáskori árfolyama alapján kell meghatározni.
Amennyiben a fennálló jogszabályok értelmében az első bekezdésben meghatározott adós ellen kártérítési követelést lehet támasztani, a kártérítés mértéke dolog visszaadása helyett járó kártérítés esetében nem haladhatja meg a dolognak a szerint az időpont szerint koronaértékben kifejezett értékét, amikor a dologra nézve a tulajdonos birtoklása megszűnt, más kártérítés esetében pedig nem haladhatja meg a kárnak bekövetkeztekor koronaértékben meghatározott összegét.
Ha az államot, a törvényhatóságot vagy a községet más személy pénztartozásért megtérítési kötelezettség terheli, az állammal, a törvényhatósággal vagy a községgel szemben akkor sem lehet a pénztárosnak az előbbi bekezdésnek értelmében meghatározott névértékénél magasabb összeg megtérítését követelni, ha az elsősorban kötelezett személy kötelezettségének átértékelt, vagy az előbbi bekezdés alapján meghatározottnál magasabb összeggel tett eleget.
Az átértékelésből a pénzösszegnek törvényhatósági, városi vagy községi gyámpénztári kezelésén alapuló pénztartozások is ki vannak zárva.
7. § Az előbbi § nem nyer alkalmazást:
1. ingatlan kisajátításából vagy vételéből eredő pénztartozásokra;
2. bérleti vagy haszonbérleti viszonyon alapuló pénztartozásokra;
3. a személyt érő vétlen károkozás, vagy személyt érő tiltott cselekmény miatti kártérítés címén alapuló pénztartozásokra;
4. ha a felek az átértékelést határozottan kikötötték.
8. § Az 1914. évi július hó 28. napja után az 1912:LXIII. tc. 17. §-a alapján kibocsátott államadóssági címletek közül azok átértékelésének kérdésében, amelyek a háborús magyar államadósságok nosztrifikálásakor, mint a tulajdonos eredeti jegyzésű címletei láttattak el magyar nosztrifikálási megjelöléssel és azóta is állandóan az eredeti jegyzők vagy örököseik tulajdonában vannak, a törvényhozás az 1921:XXXIII. törvénycikkel becikkelyezett békeszerződésen alapuló kötelezettségek megszünése után fog határozni. A törvényhozás ily rendelkezéséig az említett államadósságok tekintetében az 1928:I. tc. 2. §-ában megszabott határidők meghosszabbíttatnak.
9. § Az államnak, a törvényhatóságnak és a községnek a 6. § első bekezdésében nem említett kereskedelmi, ipari vagy általában gazdasági célú vállalatára (üzemére) a 6. § nem nyert alkalmazást.
10. § Állami vagy más közforgalmú vasutat fuvarozási ügylet alapján terhelő pénztartozás az átértékelésből ki van zárva, ha a pénztartozás az 1922. évi január hó 1. napját megelőző időben keletkezett; a 6. § negyedik bekezdését az ily vasutat fuvarozási ügylet alapján az 1922. évi január hó 1. napját megelőző időben terhelő kár megtérítésére is megfelelően alkalmazni kell. A m. kir. államvasutakkal szemben fuvarozási ügyletből eredő pénztartozásra nézve a 6. § első bekezdését a jelen §-ban foglalt korlátozással kell alkalmazni.
11. § Ha a felek a pénz értékváltozásának következményeit megállapítással kifejezetten rendezték, a felek jogviszonyára ez a megállapodás irányadó, hacsak a törvény mást nem rendel.
12. § A pénztartozás átértékelt összegének meghatározásában minden körülményt méltányosan figyelembe kell venni.
Figyelembe kell venni különösen mind a két félnek, főképpen az adósnak vagyoni helyzetét; azt a gazdasági célt, amelyre a pénztartozás keletkezésekor szolgál; hogy a felek előre látták vagy rendes gondossággal előre láthatták-e a pénz értékében bekövetkezett változást és ezt a pénztartozás összegének meghatározásakor számításba vették-e; hogy az adós foglalkozásánál, vagyonának természeténél, életviszonyainál és egyéb személyes körülményeinél fogva tartozásának összegét felhasználta-e vagy felhasználhatta-e úgy, hogy magát a pénz értékcsökkenése ellen megvédte; hogy a pénz értékcsökkenése mennyiben következett be olyan időben, amikor a hitelezőt követelésének érvényesítésében indokolatlan késedelem terhelte; hogy az adós az ügyelet alapján gazdagodott-e és a gazdagodás értéke az ő birtokában még megvan-e vagy attól időközben hibáján kívül elesett, hogy ellenszolgáltatás esetében a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak szem előtt tartott aránya lényeges változást ne szenvedjen.
A pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányt, ha az előbbi bekezdésben megjelölt körülmények figyelembevételével indokoltnak mutatkozik, egészen az adósra lehet róni, amennyiben az adós vétkes késedelmének következtében állott elő, vagy a pénztartozás szándékosan elkövetett tiltott cselekményből ered, vagy pedig az adóst akár a jogviszony természeténél fogva, akár tett intézkedései következtében a pénz értékcsökkenéséből semmi hátrány sem érte. A teljesítési határidő elmulasztása egymagában nem vétkes késedelem.
A pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányt a felek között lehetőleg úgy kell megosztani, hogy egyik fél vagyoni romlását se okozza.
13. § Jogerős ítélettel vagy bírói egyességgel e törvény életbelépése előtt meghatározott és még meg nem szűnt pénztartozás tekintetében is helye lehet átértékelésnek. Átértékelési kérelmet egészben vagy részben elutasító ítéleti rendelkezés esetében is helye lehet átértékelésnek, de csak akkor, ha az ítélet az átértékelés iránt előterjesztett kérelemnek jogszabály hiánya miatt vagy e törvénnyel ellenkező jogszabály alapján nem adott helyet.
14. § Nincs helye átértékelésnek az olyan pénztartozás tekintetében, amely a jelen törvény életbelépése előtt névértékben való teljesítéssel vagy más módon már megszűnt, hacsak a törvény mást nem rendel.
Ha a pénztartozás csak részben szűnt meg, a hátralékos összeget a jelen törvény rendelkezései alapján át lehet értékelni.
Nem zárja ki az átértékelést az e törvény értelmében különben átértékelhető pénztarozásnak oly teljesítése, amelyet a hitelező az átértékelésre irányuló követelésének fenntartásával fogadott el. A jogfenntartással való elfogadással egy tekintet alá esik, ha a hitelező a pénztartozás teljesítését visszautasította s az adós a tartozást teljesítésül bírói letétbe helyezte. Hogy egyébként a pénztartozás összegének teljesítésül bírói letétbe helyezése vagy kellő felajánlása kizárja-e az átértékelést s ha kizárja, mennyiben zárja ki, azt a letétbe helyezés vagy a kellő felajánlás időpontjában fennállott körülmények figyelembevételével kell megállapítani.
Ha a hitelező az átértékelésből e törvény értelmében ki nem zárt pénztartozás teljesítését jogfenntartás nélkül fogadta el, az ily elfogadás nem zárja ki az átértékelést, ha a teljesítés elfogadása az 1919. évi január hó 1. napja után, de ez 1923. évi július hó 1. napja előtt történt, az átértékelés elmaradása a hitelező tönkrejutását okozta és az adósra indokolatlan előnnyel járt.
Az átértékelésre irányuló keresetet az előbbi bekezdés esetében e törvény életbelépésétől számított három hónap alatt lehet megindítani.
E § rendelkezéseit akkor is alkalmaznia kell, ha a pénztartozás összegét ítélet vagy bírói egyesség határozta meg.
15. § Családi vagy öröklési jogon alapuló pénztartozások átértékelésére a jelen törvény rendelkezéseit úgy kell alkalmazni, hogy az erkölcsi alapon nyugvó ezekben a jogviszonyokban a kölcsönös kiegyenlítés és általában a méltányosság elve mind a két fél érdekében lehetőleg teljes mértékben érvényesüljön; e végből kivételes méltánylást érdemlő esetekben, különösen, ha a pénztartozás örökösödési osztályegyességen alapul, oly pénztartozást is át lehet értékelni, amely pénztartozás átértékelését e törvény 4. §-a egyébként kizárja.
E törvény rendelkezései nyernek alkalmazást különösen a pénzben vagy helyettesíthető dolgokban vagy becsértékben kapott hozomány átvételéből, a női szabad vagyon férji kezeléséből, hitbér kötelezéséből, továbbá az örökösödésből, a köteles részből, a hagyományból és a meghagyásból eredő pénztartozásokra, úgyszintén a közszerzemény és a külön vagyon, az ági és a szerzeményi vagyon megállapításában számotveendő vagyontárgyak értékének, valamint a köteles rész kiszámításában és az osztályrabocsátásnál számbaveendő előre kapott értékének és élők közti egyéb adományok értékének meghatározására.
Ha az 1923. évi július hó 1. napja előtt keletkezett jogerős bírói ítélet vagy egyesség értelmében - ideértve a bírói egyességet is - a félnek családi vagy öröklési jogviszonyon alapuló vagyonrészesedés (pl. örökösödési osztályrész, köteles rész, ági vagyon, közszerzemény) címén meghatározott készpénzösszeg jár és ez a készpénzösszeg a korona értékcsökkenése folytán a többi érdekeltnél maradt vagyontárgy értékéhez képest a teljesítéskor aránytalanul csekély, az egyességben vagy bírói ítéletben megállapított tartozást megszűnése után is át lehet értékelni.
Ugyanez áll, ha a hagyományt vagy családi vagy öröklési jogviszonyon alapuló más készpénzbeli juttatást - ideértve eltartási kötelezettségnek tőkeösszeggel megváltást is - a jogosult a korona értékcsökkenésének méltányos figyelembevétele nélkül meghatározott összegben vett fel és valószínűvé teszi, hogy az átértékelési követelést tapasztalatlansága vagy szorult anyagi helyzete miatt nem érvényesítette.
Az átértékelésre irányuló keresetet a harmadik és negyedik bekezdés esetében e törvény életbelépésétől számított hat hónap alatt, ha pedig a pénztartozás e törvény életbelépése után jár le, a lejárattól számított hat hónap alatt lehet megindítani.
Az örökhagyó tartozásaiért való felelőség tekintetében, amennyiben e tartozások nem családi vagy öröklési jogon alapulnak, az azokra irányadó szabályokat kell alkalmazni.
16. § Családi vagy öröklési jogon alapuló pénztartozás átértékelése esetében a teljesítés módját és idejét mind a két fél érdekének mérlegelésével (12. §) lehetőleg úgy kell megállapítani, hogy a kötelezett ne legyen kénytelen vagyontárgyait alkalmatlan időben pénzzé tenni.
17. § Bírói ítélettel vagy egyéb módon a jelen törvény életbelépése előtt személyt érő véletlen károkozás vagy tiltott cselekmény miatt kártérítés címén megállapított és m. kir. államvasutaktól, más közforgalmú vasúttól vagy hajózási vállalattól vagy más közérdekű üzemtől járó pénzbeli járadék átértékelésének mértékét a m. kir. minisztérium rendelettel állapítja meg.
A rendelettel megállapított járadék az igényjogosultnak e törvény életbelépésének napjától kezdve jár.
A m. kir. minisztérium rendelete alapján nem lehet kisebb járadékot fizetni, mint amennyit a bíróság e törvény életbelépése előtt hozott jogerős ítélettel járadékként megállapított.
Az átértékelésnek a m. kir. minisztérium rendeletében megállapított mértéke nem érinti a tiltott cselekménye folytán közvetlenül felelős személy járandékfizetési kötelezettségének mértékét, a közérdekű üzemnek visszkereseti igénye azonban nem haladhatja meg a rendeletben megállapított mértéket.
18. § A m. kir. minisztériumnak az előbbi § értelmében kibocsátandó rendeletét kibocsátása után a képviselőháznak be kell mutatni.
19. § Személyt érő vétlen károkozás vagy tiltott cselekmény miatt kártérítés címén alapuló pénzbeli járadék átértékelt összegben megállapításának a jövőre nézve akkor is helye lehet, ha a kötelezett a megállapított járadékot az 1919. évi január hó 1. napja után egyszeri tőkeszolgáltatással egyesség alapján megváltotta, vagy ha az 1919. évi január hó 1. napja után hozott bírói ítélet járadék helyett egyszeri tőkeszolgáltatást ítélt meg, mégpedig akkor is, ha a kötelezett az ítéletnek eleget tett, kivéve, ha az egyesség vagy a bírói ítélet az 1925. évi július hó 1. napja után kelt.
E § alapján átértékelésnek csak akkor van helye, ha az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az egyszeri tőkeszolgáltatás aránytalanul csekély és a jogosított a járadék megváltása következtében oly szorult helyzetbe került, hogy megélhetése veszélyeztetve van, továbbá, ha ezenfelül az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy egyesség alapján történt megváltás esetében a jogosított az egyesség megkötésekor oly szorult anyagi helyzetben volt, hogy e miatt kénytelen volt a kapott egyszeri tőkeszolgáltatást elfogadni, vagy e nélkül is, ha tájékozatlanságánál, vagy általában egyéni körülményeinél fogva meg lehet állapítani, hogy az egyszeri tőkeszolgáltatás elfogadásából származó hátrányos következmények felismerésére szükséges belátása nem volt meg.
Átértékelés esetében a tőkeszolgáltatás visszafizetését nem lehet követelni, de a járadék összegének megállapításában méltányosan számításba kell venni.
Az átértékelésre irányuló keresetet a jelen § esetében e törvény életbelépésétől számított hat hónap alatt lehet megindítani.
20. § Ha a biztosítási szerződés értelmében e törvény életbelépésekor állandóan Magyarország területén lakó fél van jogosítva, az alábbi §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni a biztosító magánvállalatoknak az 1922. évi január hó 1. napja előtt kötött élet-, járadék- vagy másnemű személyi biztosítási szerződésen alapuló, magyar törvényes értékben teljesítendő pénztartozásaira, ha a szerződést
1. Magyarország területén működő belföldi biztosító magánvállalat kötötte, tekintet nélkül arra, hogy az ajánlatot a vállalat belföldi intézeténél vagy külföldi képviseleténél tették meg;
2. Magyarország területén működő külföldi biztosító magánvállalat a magyarországi képviseleténél tett ajánlat alapján kötötte, mégpedig akkor is, ha a szerződési okiratot a külföldi vállalat központi intézete vagy külföldi államban levő fiókja állította ki;
3. Magyarország területén működő külföldi biztosító magánvállalat - központi intézeténél vagy bármely külföldi államban levő fiókjánál tett ajánlat alapján - kötötte, amennyiben a biztosító vállalat e törvény alábbi rendelkezéseinek alkalmazását kéri és a jogosult félnek e kérelemhez hozzájárulását igazolja.
Ha az 1922. évi január hó 1. napja előtt kötött szerződés bármely okból az 1-3. pontokban megjelölt valamely vállalatra ruháztatott át, az utóbbi vállalatot e törvény szempontjából úgy kell tekinteni, mintha eredetileg ő kötött volna a szerződést.
Az alábbi §-ok nem nyernek alkalmazást az olyan biztosítási szerződésekre, amelyeket a biztosító magánvállalatok saját alkalmazottaikkal nyugdíjigényük kielégítése végett kötöttek. Az ily szerződésből eredő pénztartozásokra a magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló 1926:XVI. törvénycikk rendelkezései irányadók.
Az alábbi rendelkezések nem nyernek alkalmazást olyan szerződés esetében, amely szerint biztosítási összeg fejében hadikölcsönkötvényt kell szolgáltatni.
21. § E törvény életbelépésének napján mind a biztosító vállalatnak, mind pedig a szerződő félnek a 20. § alá eső biztosítási szerződésből eredő minden fizetési kötelezettsége megszűnik akkor is, ha a kötelezettség e törvény életbelépése előtt már esedékessé vált.
A jogosult a biztosítási szerződés alapján csak azt az összeget követelheti, amely őt az alábbi rendelkezések értelmében megilleti.
22. § Magyarország területén működő minden biztosító magánvállalat köteles a 20. § első bekezdésének 1. és 2. pontja alá eső biztosítási szerződéseknek az 1921. évi december hó 31. napján megállapított díjtartalékát (díjátvételét), az ezekre a szerződésekre az 1922. évi január hó 1. napjától az átadás napjáig teljesített díjfizetésekre, ha pedig a biztosító magánvállalat fizetési kötelezettsége az 1918. évi december hó 31. napja után bekövetkezett, de bármely okból nem teljesített, az esedékessé vált biztosítási összegeket, úgyszintén a már esedékessé vált, de a biztosított fél által bármely okból fel nem vett járadékokat, valamint mindezeknek a pénzügyminiszter rendeletében megállapítandó kamatláb szerinti kamatoskamatát az átruházás részletes szabályait megállapító rendelet életbelépésétől számított hat hónapon belül a biztosító magánvállalatok m. kir. állami felügyelő hatóságára átruházni.
A biztosító magánvállalat oly szerződés tekintetében, amelyet az utódállamokkal kötött nemzetközi megállapodások alapján tévesen valamely utódállamban működő vállalatnak adott át s mint a magyar állományba tartozót ismét visszavett, e kötelezettségének a visszavételétől számított harminc nap alatt tehet eleget még akkor is, ha a hathónapi határidő már eltelt.
Ugyanez alatt az idő alatt kell a 20. § első bekezdésének 3. pontjában megszabott kérelmet előterjeszteni és a kérelemben megjelölt szerződések tekintetében a fent előadottakhoz képest kiszámított összeget átruházni.
A felügyelő hatóság az előbbi bekezdések alapján reá átruházott vagyontömeg alapjául szolgáló kiszámítások helyességét ellenőrizni és ennek eredményéhez képest határozattal a biztosító magánvállalat intézkedését tudomásul veszi, vagy a biztosító magánvállalatot a hiány pótlására hívja fel.
23. § Az ország területén már működő, valamint működését ezután megkezdő valamennyi biztosító magánvállalat, akár foglalkozik életbiztosítási ággal, akár nem, köteles e törvény életbelépését követő hó 1. napjától az 1934. évi december hó 31. napjáig terjedő időben biztosítási ügyleteiből bevett, bélyegilletékkötelezettség alá eső közvetlen biztosítási összdíjak két százalékát és a viszontbiztosítási díjak egy százalékát a felügyelő hatóság javára befizetni. Ez a hozzájárulás a közvetlenül biztosított felekre nem hárítható át; e hozzájárulások fizetésére és behajtására a felügyeleti díjakra fennálló szabályok megfelelően irányadók.
Ha a felosztási alap az 1934. évi december hó 31. napján a biztosítási szerződéseken alapuló és e törvény 21. §-ának első bekezdése értelmében megszűnt követelések aranyértékének öt százalékát nem fedezi, a vállalatok hozzájárulási kötelezettsége továbbra is fennmarad annak az évnek a végéig, amelyben a felosztási alap az öt százalékot eléri.
A felosztási alapba a 22. § első bekezdése értelmében beszolgáltatott, a 8. § alá eső államadóssági címleteket a felosztás céljára rendelkezésre álló összeg megállapításában figyelmen kívül kell hagyni.
Magyarországon be nem jegyzett külföldön biztosító magánvállalatnak Magyarország területéről származó, e § első bekezdésében meghatározott bevételei után a hozzájárulást a vele szerződő fél köteles megfizetni. Ez a hozzájárulás a fizetett összeg huszonöt százaléka; oly biztosítási fajra nézve pedig, amellyel az ország területén működő biztosító magánvállalat nem foglalkozik, a fizetett összeg két százaléka. E hozzájárulás fizetésének és behajtásának módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Tengeri veszély ellen kötött kárbiztosításból eredő díjak után nem kell hozzájárulást fizetni.
Ha a hozzájárulás fizetésére kötelezettek az első bekezdés értelmében megállapított összegnél kisebb összeget fizetnek be, a felügyelő hatóság határozattal felhívja őket a különbözetnek és járulékainak befizetésére.
24. § A felügyelő hatóság az átruházott tömegekből (22. §), valamint a hozzájárulásokból (23. §) felosztási alapot alkot, a befizetett készpénz állandó gyümölcsöztetéséről gondoskodik, a nem készpénzben befolyt vagyontárgyakat pedig értékesíti, kivéve a 8. § alá eső államadóssági címleteket. A felügyelő hatóság a felosztási alapot a jogosultak között felosztja annak az évnek vége után, amelyben az alap az aranyérték öt százalékának fedezéséhez szükséges összeget eléri. A felosztás a 21. § első bekezdése értelmében megszűnt követelések aranyértékének arányában történik. Ugyanilyen arányban kell természetben felosztani a 8. § alá eső államadóssági címleteket is.
25. § Ha a biztosító magánvállalat a 22. §-ban meghatározott kötelezettségének valamely biztosítási szerződés tekintetében a hat hónapi határidőben nem tesz eleget és mulasztását további három hónap alatt sem pótolja, a 22. § értelmében kiszámított összeg ezerszeresét köteles a felosztási alap javára a felügyelő hatóságra átruházni.
Az előbbi bekezdés alapján fizetendő összeget a felügyelő hatóság állapítja meg és annak befizetésére a biztosító magánvállalatot határozattal felhívja.
Ha a biztosító magánvállalat mulasztása a felosztási alap megszünése után derül ki, a biztosító magánvállalat a szerződés alapján jogosított félnek köteles azt az összeget megtéríteni, amely a jogosított felet a felosztási alapból megillette volna. Ez után az összeg után az alap felosztásától a bélyegilleték tekintetében megállapított mindenkori kamatláb szerint számított kamat jár.
26. § A felügyelő hatóságnak a 22. § utolsó bekezdése, a 23. § utolsó bekezdése, valamint a 25. § második bekezdése alapján hozott határozata ellen panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz.
A közigazgatási bíróság ezekben az ügyekben az 1923:VIII. tc. 7. §-a szerint alakult tanácsban határoz.
27. § Az átruházásnak, valamint a felosztási alap létesítésének, kezelésének és felosztásának részletes szabályait - ideértve a 21. § első bekezdése alapján megszűnt követelések és a befizetett díjak aranyértékének kiszámítására irányadó szabályokat is - az igazságügyminiszterrel egyetértve, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Ezt a rendeletet kibocsátása után a képviselőháznak be kell mutatni.
A felosztási alap létesítésével, kezelésével és felosztásával felmerülő költség a felügyelő hatóságot terheli.
28. § Jelzálogjogot nem lehet átértékelni, mégpedig akkor sem, ha nincs kizárva az átértékelésből az a követelés, amelynek biztosítására a jelzálogjog szolgál.
Ez azonban nem zárja ki azt, hogy - amennyiben a jelzálogjog még fennáll - a hitelező, ha az ingatlan tulajdonosa személyes adósa, az akár ítélettel, akár a felek megállapodásával meghatározott átértékelésből származó különbözet erejéig a jelzálogjognak új rangsorban bejegyzését kérhesse. Az átértékelés iránti pert a személyes adósnak erre az ingatlanára a telekkönyvben fel lehet jegyezni. A telekkönyvi rendtartás 148. §-ának harmadik bekezdését, valamint az 1881:LX. tc. 194. és 197. §-át a feljegyzett per tárgyául szolgáló követelésre megfelelően alkalmazni kell.
A második bekezdés rendelkezései akkor is állanak, ha az ingatlan tulajdonosa a hitelezőknek nem személyes adósa, de az ingatlannak a jelzálogjog megalapításakor is tulajdonosa volt és azóta is megszakítás nélkül tulajdonosa, vagy a jelzálogjoggal terhelt ingatlant élők között ingyenes jogügylettel szerezte.
Az előbbi bekezdés esetein kívül oly tulajdonossal szemben, aki nem személyes adós, a második bekezdés rendelkezéseit csak akkor lehet alkalmazni, ha az ingatlan tulajdonát a személyes adós a mostani tulajdonossal egyetértve a hitelező megkárosítása végett ruházta át, vagy amennyiben a szerző a jelzálogjogos követelés esetleges átértékelt fizetésének terhét magára vállalta.
Ha az a követelés, amelynek biztosítására a jelzálogjog szolgál, már megszűnt, de a követelés átértékelésének e törvény értelmében mégis helye van, az átértékelésből származó különbözet tekintetében a második bekezdést csak akkor lehet alkalmazni, ha az ingatlan tulajdonosa egyszersmind személyes adós.
E § rendelkezései megfelelően állanak, ha a jelzálogjognak tulajdoni illetőségét, jelzálogjog vagy jelzálogjoggal terhelhető más jog a tárgya.
A biztosítéki jelzálogjog a bekebelezéssel biztosított összeg erejéig az átértékelt követelés biztosítására is szolgál.
29. § A pénztartozás átértékelésére irányuló kérelmet az eljárás bármely szakában, a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati tárgyaláson szóval is elő lehet terjeszteni.
Azokban a perekben, amelyekben az 1925:VIII. tc. 21. §-a értelmében a régebbi eljárási szabályokat kell alkalmazni, a kérelmet a fellebbezésben, sőt a fellebbezés után is az ítélet hozataláig elő lehet terjeszteni.
Az eljárás folyamán előterjesztett ily kérelemre a polgári perrendtartásnak a kereset megváltozását vagy felemelését tiltó rendelkezései sem a per főtárgya, sem a perköltség tekintetében nem nyernek alkalmazást.
30. § A bíróság - amennyiben az adós vagyoni helyzetére figyelemmel méltányosnak találja - az 1911:I. tc. (Pp.) 397. §-ának első bekezdésében szabályozott intézkedéseken felül a pénztartozás átértékelt összegének részletekben teljesítésére a felperes hozzájárulása nélkül is külön-külön határidőket szabhat, kivéve, ha ez a hitelező érdekei szempontjából méltánytalanul hátrányos lenne.
31. § A felülvizsgálati bíróság a pénztartozás átértékelésének kérdésében az előtt ismeretes adatok, valamint a köztudomás vagy hivatalos tudomása alapján határoz.
32. § Külföldi hitelező javára magyar adós pénztartozását csak a jelen törvény értelmében lehet átértékelni, az átértékelés mértéke azonban nem lehet nagyobb, mint amilyen mértékben az illető külföldi államban fennálló jogszabályok magyar hitelező hasonló követelésének átértékelését megengedik; ha pedig az illető külföldi állam jogszabályai szerint átértékelésnek nincs helye, a pénztartozás átértékelt összege nem haladhatja meg azt a pengőösszeget, amelynek fizetésére az adós akkor volna kötelezve, ha a pénztartozás keletkezésekor az illető külföldi állam pénznemében lett volna meghatározva.
33. § Az 1924. évi július hó 1. napja előtt kibocsátott nyereménykötvények (sorjegyek) tekintetében e törvény életbelépésétől számított egy éven belül a pénzügyminiszter előzetes engedélyével valamennyi még hátralevő nyereményhúzást meg lehet tartani és a ki nem sorsolt nyereménykötvényeket (sorsjegyeket) törlesztésre kihúzottaknak lehet nyilvánítani.
Az előbbi bekezdés értelmében megtartott sorsolás eredményét, valamint a ki nem sorsolt nyereménykötvényeket (sorsjegyeket) törlesztésre kihúzottnak nyilvánítását a sorsolás befejezését követő harminc nap alatt minden kibocsátás tekintetében külön hirdetmény útján, a Budapesti Közlönyben közzé kell tenni.
A nyereményeket és a tőketörlesztés összegeket az erre jogosult kezéhez a hirdetmény megjelenését követő naptól kezdve kell kifizetni. Ha egy fél kifizetés végett ugyanahhoz a kibocsátásához tartozó több nyereménykötvényt vagy sorsjegyet mutat be, a kifizetendő pengőösszeget a bemutatott értékpapirok alapján járó együttes összeghez képest kell az 1925:XXXV. tc. 17. §-ának második bekezdése alapján megállapítani.
Az e § második bekezdéséhez képest közzétett hirdetmény közzétételének napjától számított két év alatt mind a hirdetményben említett, mind az ugyanazon kibocsátás tekintetében megtartott korábbi sorsolások alkalmával kisorsolt nyeremények és tőketörlesztő részletek kifizetése iránti követelés elévül.
34. § A jelen törvény rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra a pénztartozásokra, amelyek teljesítésének módját vagy összegének meghatározását:
1. nemzetközi egyezmény;
2. a trianoni békeszerződés egyes gazdasági rendelkezéseivel kapcsolatos belső elszámolásról szóló 1923:XXVIII. törvénycikk és az ennek kiegészítéséről és módosításáról szóló 1927:XXII. törvénycikk;
3. az aranyban teljesítendő fizetésekről szóló jogszabályok;
4. a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920:XXXVI. törvénycikk, az 1924:VII. törvénycikk és az e törvénycikkeket végrehajtó jogszabályok;
5. a bérre, a haszonbérre, vagy hasonló szolgáltatásokra, a gáz és elektromos áram szolgáltatásáért járó díjakra vonatkozó jogszabályok;
6. a hadi rokkantak, hadi özvegyek és hadi árvák ellátási díját megállapító jogszabályok;
7. az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló 1908:XL. törvénycikk és az ezt kiegészítő és módosító jogszabályok,
8. a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról, valamint a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló jogszabályok;
9. a magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló 1916:XVI. törvénycikk;
10. a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint ezek családtagjainak nyugdíjbérbiztosításáról szóló 1925:XXXIV. tc. 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján megállapított jogszabályok;
11. a Budapest székesfőváros egyes kölcsöntartozásai tekintetében létrejött egyezménnyel kapcsolatos 1926:XVII. törvénycikkben említett egyezmény rendelkezései szabályozzák.
35. § Az aranyban teljesítendő fizetésekről szóló jogszabályokat megfelelően alkalmazni kell az 1923. évi február hó 10. napja előtt keletkezett, aranyforintban, aranykoronában, vagy „arany” megjelöléssel más értékben úgyszintén általában aranyban meghatározott olyan pénztartozásokra is, amelyeket nem kell valóságban aranyban vagy aranyérmékben teljesíteni.
36. § A jelen törvény rendelkezései nem érintik:
1. a polgári perrendtartásról szóló 1911:L. tc. 413. §-ának rendelkezéseit;
2. a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923:XXXIX. törvénycikk rendelkezéseit.
37. § Az állam, továbbá vállalatai és üzemei ellen biztosítási végrehajtásnak a fennálló jogszabályokban egyébként megengedett esetekben sincs helye.
38. § E törvény életbelépésének napját a minisztérium rendelettel állapítja meg. Ez a törvény az életbelépésekor az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyekben is alkalmazást nyer. Ha e törvény életbelépése előtt hozott jogerős bírói ítélet oly pénztartozást, amelyet e törvény az átértékelésből kizár, átértékelve ítélt meg, perújítás esetében vagy a végrehajtási eljárás során e törvénynek az átértékelésből kizáró rendelkezését nem lehet alkalmazni.
Az e törvény végrehajtására esetleg még szükséges szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
