1928. évi XV. törvénycikk indokolása

az 1919. évben Washingtonban tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a munkahiány tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről * 

Részletes indokolás

Az 1. Cikkhez

Az egyezmény 1. Cikke nem írja elő közelebbről, hogy a munkanélküliségről minő statisztikai adatokat kell a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal közölni, csak azt kívánja, hogy a munkanélküliségről minden rendelkezésre álló statisztikai adat vagy más tájékoztatás közöltessék. Ennek a követelménynek tehát minden nehézség nélkül meg tudunk felelni, annál is inkább, mert az egyezménytől függetlenül gondoskodás történt arról, hogy a magyarországi munkanélküliségről megfelelő adatok álljanak rendelkezésre.

A 2. Cikkhez

A 2. Cikkben foglalt annak a rendelkezésnek, hogy minden tag, amely az egyezményt megerősíti, munkaközvetítő hivatalok hálózatát köteles felállítani, amely hivatalok központi hatóság ellenőrzése alatt állnak és ingyen dolgoznak, Magyarország részéről elég van téve, amennyiben az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítésnek hatósági ellátásáról szóló 1916. évi XVI. tc., valamint a kereskedelemügyi miniszternek a hatósági ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés szervezete és ügyvitele tárgyában 1917. évi február hó 17-én 92,815/1916. szám alatt kiadott rendelete alapján az említett követelményeknek megfelelő munkaközvetítő hivatalok hálózata létesíttetett és áll fenn ezidőszerint is.

Hasonlóképpen megalakultak a munkaadóknak és munkásoknak paritásos képviseletével a választmányok is, amelyeket a 2. Cikk első bekezdése előír.

Arra nézve, hogy a munkaközvetítő hivatalok hálózata milyen legyen, az egyezmény nem tartalmaz rendelkezéseket, miért is abban a tekintetben, hogy meglévő hálózatunkat mikor és milyen keretek között építsük ki, az egyezmény ratifikálása után is teljesen szabadon rendelkezhetünk.

A 3. Cikkhez

Az ingyenes köz- és magánközvetítő irodáknak az országot átfogó terv szerint leendő összeműködése, amelyről a 2. Cikk második bekezdése szól, ezidőszerint még nincsen biztosítva, erről tehát a törvényjavaslat 3. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadandó rendelettel külön kell gondoskodni. Ezért a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedését követően ezt a rendeletet kell kiadni s csak ennek megtörténte után lehet az egyezmény megerősítését a Nemzetek Szövetségének főtitkárával közölni. E rendelet 85,237/928. K. M. sz. a. kiadott (Bp. K. 123. B. K. 508.)

A 3. §-hoz

Az egyezmény 3. Cikkével kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy az a munkanélküliség esetére való biztosítást nem írja elő, hanem csak annyit mond, hogy ott, ahol ilyen biztosítást létesítettek, a biztosítási szolgáltatások tekintetében a belföldiek és a külföldiek között nem szabad különbséget tenni. Ezt a kötelezettséget önként értetődően vállalhatjuk. Más kérdés, hogy a munkanélküliség esetére való biztosítás létesítését az ország rendkívül súlyos gazdasági és pénzügyi helyzete mikor teszi lehetővé.

Az egyezményt a nemzetközi munkaügyi szervezetnek következő tagjai erősítették meg: Bulgária-Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, India, Japán, Nagybritania, Norvégia, Olaszország, Rumánia, Svájc, Svédország, Spanyolország.