1. § A jelen törvény értelmében jogosult pénzintézet ipari zálogleveleket bocsáthat ki olyan kamatozó törlesztéses kölcsönkövetelés alapján, amely ipari vállalat folytatására alakult nyilvános számadásra kötelezett kereskedelmi társaság vagyonán a jelen törvény értelmében alapított jelzálogjoggal van biztosítva.
2. § Ipari záloglevelek kibocsátásának alapjául a kibocsátó intézetnek csak elsőhelyű telekkönyvi bekebelezéssel biztosított olyan kölcsönkövetelése szolgálhat, amely feltételtől nem függ, lejárata a telekkönyvi bejegyzés idejétől kezdve legalább tíz évre szól és a jelzáloggal teljesen fedezve van.
A jelzálogi fedezet akkor teljes, ha a jelzálogul lekötött vállalati vagyon értéke az alapszabályokban meghatározott becslés szerint a kölcsön engedélyezésekor legalább háromszorosa a kölcsön tőkéjének.
3. § A jelen törvény értelmében alapított jelzálogjog a jelzálogadósnak jelzálogul lekötött ingatlan vagyonát mint egységes jogi egészet terheli s kiterjed a jelzálogadós egész üzemére, az ingatlanok tartozékaira, úgyszintén a jelzálogadósnak az üzem folytatásához tartozó minden egyéb vagyontárgyaira, ideértve különösen a vállalat gépi és egyéb felszereléseit, nyersanyagait, segédanyagait, raktáron levő fél- és készgyártmányait, szerződéses és egyéb jogait, védjegyeit, szabadalmait, üzleti vevőkörét, könyv- és váltóköveteléseit, pénztárában és bankokban elhelyezett pénzkészleteit, jövedelmeit, minden biztosítási kötvényét és általában valamennyi vagyontárgyát, figyelem nélkül arra, hogy jelzálogadós azokat a jelzálogjog megalapítása előtt vagy utóbb szerezte.
Ha a jelzálogadós valamely ingatlana nincs a jelen törvény értelmében telekkönyvezve, a jelzálogjog erre az ingatlanra s azokra a tartozékaira, amelyek az 1881:LX. tc. 149. §-a értelmében az ingatlannal együtt árvereztetnek el, nem terjed ki. Ezenfelül az ipari záloglevelek kibocsátására jogosult intézetnek és a jelzálogadósnak írásbeli megegyezése alapján kérelemre, akár a jelzálogjog megalapítása alkalmával, akár utóbb is a jelzálogjog hatálya alól ki lehet venni egyes vagyontárgyakat vagy a vagyontárgyak egyes csoportjait. Ily kivételnek harmadik jóhiszemű szerzővel szemben csak akkor van hatálya, ha a telekkönyvben be van jegyezve. A jelzálogadósnak oly vagyontárgyaira, amelyek a jelzálogjog hatálya alól ekként ki vannak véve, a jelen törvény rendelkezései nem vonatkoznak.
4. § A jelen törvény értelmében alapított jelzálogjoggal terhelt vagyonra végrehajtást csak mint jogi egységre lehet vezetni.
Az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet vagy írásbeli hozzájárulásával más hitelező egyes vagyontárgyakra külön is vezethet végrehajtást. Más hitelezőtől vezetett ily részleges végrehajtás esetében is érintetlenül maradnak az intézetnek, illetőleg a záloglevélbirtokosoknak jogai a jelzálog tárgyaiból való kielégítés tekintetében, hacsak a záloglevélkibocsátó intézet az elsőbbségről külön le nem mond.
5. § A jelen törvény értelmében alapított jelzálogjog a jelzálogadóst nem gátolja ingó vagyontárgyainak elidegenítésében és jogügylettel más hitelező javára elzálogosításában, az ipari üzem folytatásában s az üzem folytatásával kapcsolatos jogügyletek létesítésében; köteles azonban üzemét a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően folytatni, a zálogfedezet fennmaradásáról gondoskodni s általában mindentől tartózkodni, ami a jelzálogos hitelező kielégítési jogát veszélyeztetné vagy csorbítaná.
A jelen törvény értelmében alapított jelzálogjoggal terhelt ingatlant csak az ipari zálogleveleket kibocsátó intézetnek írásbeli hozzájárulásával és csak úgy lehet elidegeníteni vagy további jelzálogjoggal terhelni, hogy az a zálogfedezet jogi egységének kötelékéből kikerüljön.
A jelzálogul lekötött ingatlan elvált alkotórészei, valamint azok az ingó dolgok, amelyekre a jelzálogjog kiterjed, felszabadulnak a jelzálogjog alól, ha harmadik személy tulajdonába kerülnek vagy azokra harmadik személy a dolog birtokával egybekötött dologi jogot szerez. A jelzálogjog hatálya megszűnik az olyan jog tekintetében is, amely megszűnt vagy harmadik személyre szállt. A felszabadulás nem következik be, ha a dolgot vagy a jogot előbb, mintsem a felszabadulást egyébként előidéző tény bekövetkezett volna, a jelzálogos hitelező javára végrehajtás alá vonták.
6. § Az ipari záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló jelzálogjogot a jelzálogadós jelzálogul lekötött vagyonáról készült központi telekkönyvi betétbe kell bejegyezni.
Az ipari vállalatok központi telekkönyvét a budapesti kir. törvényszék mint központi telekkönyvi hatóság szerkeszti és vezeti. Ezt a telekkönyvet a vasutak és csatornák központi telekkönyvétől és a hajólajstromtól elkülönítve kell megnyitni és továbbvezetni.
Az ipari vállalatok központi telekkönyvébe fel kell venni a jelzálogadósnak jelzálogul lekötött ingatlanait, az azokkal kapcsolatos telekkönyvi jogokkal együtt.
Az ingatlanok tartozékait és a vállalatnak az üzemhez tartozó egyéb olyan vagyontárgyait, amelyekre a jelzálogjog kiterjed, a jelzálogjog e vagyontárgyak telekkönyvi feltüntetése nélkül már törvénynél fogva terheli.
7. § A jelzálogadósnak azt az ingatlanát, amelyen telepe van, a tulajdonában lévő egyéb olyan ingatlanokkal, amelyek üzemének folytatásához szükségesek vagy arra szolgálnak, csak egy telekkönyvi jószágtestté egyesítve lehet a központi telekkönyvébe felvenni, tekintet nélkül arra, hogy ugyanegy községben és ugyanazon kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság kerületében fekszenek-e vagy nem.
Az ipari vállalatok központi telekkönyvébe a jelzálogadósnak csak olyan ingatlanait lehet felvenni, amelyek a jelzálogadósnak tehermentes tulajdonai. Az ingatlant terhelő telki szolgalom a felvételt nem gátolja.
Ha az ipari vállalat céljára szolgáló ingatlan a jelzálogadósnak nem tulajdona, hanem azon a jelzálogadósnak birtoklást biztosító dologi joga van első helyen bejegyezve, a központi telekkönyvbe ezt csak akkor lehet felvenni, ha a jog a telekkönyvi bejegyzéssel legalább az ipari zálogleveleket kibocsátó pénzintézet követelésének lejártától számított két év tartamára feltétlenül biztosítva van.
Ha a jelzálogul lekötött ingatlan vagy jog terhelve van, akkor azt a központi telekkönyvbe egyéb előfeltételek megléte esetében is csak akkor lehet felvenni, ha a bejegyzett terheket előzetesen törlik.
8. § Ingatlant vagy jelzálogul lekötött jogot a központi telekkönyvbe csak az ipari zálogleveleket kibocsátó intézetnek és az ipari vállalat folytatására alakult nyilvános számadásra kötelezett kereskedelmi társaságnak közös kérelmére lehet felvenni.
9. § A központi telekkönyvi hatóság az ipari vállalat központi telekkönyvét akkor nyitja meg:
1. ha a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság, az ipari vállalat ingatlanának közönséges telekkönyvi betétéből (telekjegyzőkönyvéből) az ingatlant tehermentesen lejegyezte és a telekkönyvi betétet (telekjegyzőkönyvet) lezárta (megszüntette), vagy ha a vállalatnak az ingatlanon csak telekkönyvi bejegyzéssel biztosított joga van, az erre vonatkozó telekkönyvi bejegyzést a központi telekkönyvre utalással lezárta;
2. ha megállapítja, hogy az ipari központi telekkönyv megnyitásának törvényes előfeltételei megvannak s különösen, hogy az ipari zálogleveles kölcsön erejéig a jelzálogjog bekebelezésének nincs törvényes akadálya.
10. § A központi telekkönyv megnyitása után a jelzálogadósnak abba felvett vagyonára, mint jogi egységre, csak a központi telekkönyvbe bejegyzéssel lehet oly dologi jogot szerezni, amely az ipari vállalatnak a központi telekkönyvbe felvett ingatlan vagyonát terheli. Végrehajtás esetén kívül e vagyonra jelzálogjogot csak első helyen és csak az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet javára lehet bejegyezni.
A jognak az ipari vállalatok központi telekkönyvébe való bejegyzésében kifejezésre kell juttatni azt is, hogy a bejegyzett jog kiterjed nemcsak a vállalatnak a telekkönyvi betétben foglalt ingatlanaira és tartozékaira, hanem a vállalatnak minden egyéb oly vagyontárgyaira is, amelyekre a jelen törvény értelmében alapított jelzálogjog kiterjed, kivéve azokat a vagyontárgyakat, amelyeket esetleg a vállalat vagyonának telekkönyvezése alkalmával külön kivettek. A később kivett vagyontárgyak tekintetében ezt a tényt a központi telekkönyvben külön fel kell jegyezni.
11. § A jelen törvény értelmében a záloglevélkibocsátó intézet javára bekebelezett jelzálogjog átruházás tárgya csak akkor lehet s a törvénynél fogva is csak akkor száll át, ha megszerzője is ipari záloglevelek kibocsátására jogosított pénzintézet. Az ily jelzálogjog tekintetében a vállalatot nem illeti meg a megszűnt jelzálogjog ranghelyével való rendelkezés joga sem.
A jelzálogjog törlésekor az ipari vállalat központi telekkönyvét meg kell szüntetni és a vállalat ingatlanainak külön telekkönyvét újból meg kell nyitni, hacsak a központi telekkönyvben végrehajtási jelzálogjog nincs bejegyezve.
12. § Az ipari vállalatok központi telekkönyvének vezetésére vonatkozó részletes szabályokat a m. kir. igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
13. § Ipari záloglevelek kibocsátásával csak részvénytársasági vagy szövetkezeti szervezettel alakult olyan pénzintézet foglalkozhatik, amely erre az üzletágra a m. kir. pénzügyminisztertől engedélyt kapott.
Ipari záloglevelek kibocsátásának jogával csak olyan pénzintézetet lehet felruházni, amelynek legalább tíz millió pengő alaptőkéje van és amelynek alapszabályszerű üzletköre kizárólag ily záloglevelek kibocsátására és a kibocsátás alapjául szolgáló ügyletekre terjed ki.
14. § Ipari zálogleveleket kibocsátó intézetek alapszabályainak és az üzletkörre vonatkozó rendelkezéseinek megállapításához és mindennemű módosításához a m. kir. pénzügyminiszternek a m. kir. kereskedelemügyi miniszterrel és a m. kir. igazságügyminiszterrel egyetértve adott jóváhagyása szükséges. Az ekként jóváhagyott alapszabályokat a cégbíróság tartalmuk vizsgálata nélkül jegyzi be a cégjegyzékbe.
A m. kir. pénzügyminiszter az intézethez kormánybiztost nevez ki, kinek hatáskörét a minisztérium rendelettel állapítja meg.
15. § Az ipari záloglevelek kibocsátására jogosult intézet köteles az ipari záloglevelek kibocsátása előtt az ipari záloglevelek biztosítására alaptőkéjéből minden egyes kibocsátás számára külön-külön oly összegű alapot kihasítani, hogy ez legalább egyötöde legyen a kibocsátandó ily záloglevelek névértékének. Ezeket az alapokat az intézet olyan értékben köteles fenntartani, hogy az egy-egy kibocsátáshoz tartozó és forgalomban lévő záloglevelek névértékének összege sohasem haladhatja meg a külön biztosításukra rendelt alapok értékének ötszörösét.
Az alaptőkét a pénzügyminiszter hozzájárulásával alapszabályszerűen kell elhelyezni. A külön biztosítási alapot olyan értékekben kell elhelyezni, amelyek kiválasztásához a kormánybiztos és a kötvénybirtokosok bizalmi képviselője (trustee-je) hozzájárult.
Azokat az értékeket, amelyekben az ipari záloglevelek külön biztosítására szolgáló alapok el vannak helyezve, az intézet egyéb vagyonától elkülönítve kell kezelni és nyilvántartani.
Az egy-egy kibocsátáshoz tartozó ipari záloglevelek külön biztosítására rendelt alap az ugyane kibocsátáshoz tartozó záloglevelek összeségének biztosítékául szolgál; az intézet más hitelezője erre az alapra vagy alkotórészeire sem végrehajtás útján, sem más módon - még közadók miatt sem - jogot nem szerezhet. Ezekből az értékekből elsősorban a záloglevélbirtokosok követeléseit kell kielégíteni és pedig bármelynemű más követelésnek, tehát a közadóknak is kizárásával.
Egyébként, amennyiben törvényből más nem következik, a záloglevelek biztosításáról szóló 1876:XXXVI. törvénycikk rendelkezéseit az ipari zálogleveleket kibocsátó intézetre és az általa kibocsátott záloglevelekre is megfelelően alkalmazni kell.
16. § Az intézet által kibocsátott ipari záloglevelek óvadékképesek és alkalmasak arra, hogy azokba a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak (1885:VI. tc. 13. §) pénzei, valamint a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek s végül, hogy azok szolgálati és üzleti biztosítékokra fordíttassanak akkor, ha a biztosítékokat a fennálló szabályok szerint nem kell készpénzben letenni.
Azok a külön jogok, amelyek a fennálló jogszabályok értelmében a Magyar Földhitelintézetet a kölcsönkövetelések érvényesítése, az okiratok végrehajthatósága és bizonyító ereje tekintetében megilletik, az ipari zálogleveleket kibocsátó intézetekre is kiterjednek.
17. § Az intézetnek az ipari vállalatok központi telekkönyvében jelzálogjoggal biztosított azok a kölcsönkövetelései, amelyeknek alapján ipari zálogleveleket bocsát ki, e záloglevelek birtokosai összeségének szolgálnak biztosítékul; azokra nem lehet - még közadók miatt sem - végrehajtást intézni és azokra a csőd vagy kényszerfelszámolás folytán végbement értékesítés eseteit kivéve, harmadik személyek jogokat egyáltalában nem szerezhetnek.
Az intézet jelzálogos követelésének ezt a jogi természetét, a jelzálogjog bekebelezésével egyidejűleg, a központi telekkönyvben megfelelően fel kell jegyezni. Hogy ez a feljegyzés megtörténjék, arról az intézet igazgatósága köteles gondoskodni.
18. § Ha az adós az ipari záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló jelzálogos tartozása tekintetében késedelembe esik, vagy ha a követelés biztonsága a jelzálogadós vagyoni helyzetében beállott változások következtében vagy más okból veszélyezettnek látszik, a bíróság az intézet kérelmére elrendelheti a szükségesnek mutatkozó biztosítási intézkedéseket, esetleg a zárlatot.
Biztosítási intézkedések vagy zárlat elrendelése esetében a zárgondnokot az intézet jelöli ki és zárgondnokul, kívánságára, az intézetet kell kinevezni.
Zárgondnok kinevezése esetében a zárgondnok jogosítva van arra, hogy a jelzálogadós vállalatát birtokába és kezelésébe vegye és annak üzemét folytassa mindaddig, amíg a követelés behajtására irányuló törvényes lépések folyamatban vannak.
19. § A záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönt felvevő vállalat ellen elrendelhető biztosítási intézkedések körét és a rájuk vonatkozó eljárást, valamint az ilyen vállalat ellen irányuló végrehajtásnak és zárlatnak különös szabályait a m. kir. igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
20. § Az ipari záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsöntartozásokra az adósok részéről az intézethez befizetett tőkéket, kamatot és törlesztési részleteket az intézet vagyonán belül kibocsátásonként elkülönítve kell kezelni és nyilvántartani és azok az egyazon kibocsátású záloglevelek összességének javára vannak lekötve. Az ezen a címen az intézethez befolyt értékekre más hitelezők sem végrehajtás útján, sem más módon jogot nem szerezhetnek és azokat közadók fejében sem lehet lefoglalni.
21. § Az ipari záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönre vonatkozó kötelezvényre, telekkönyvi bejegyzésre, nyugtára, továbbá az ipari záloglevelekre és szelvényeikre ugyanazokat az illetékügyi szabályokat kell alkalmazni, amelyek a mezőgazdasági ingatlanokra nyujtott záloglevélkölcsönökre és az ilyen kölcsönök alapján kibocsátott záloglevelekre és szelvényeikre irányadók.
22. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő az ipari vállalat igazgatóságának tagja, vagy alkalmazottja, ha abból a célból, hogy a jelzálogos hitelezőt megkárosítsa, a vállalatnak olyan tartozékát, amelyre a vállalatot terhelő jelzálogjog hatálya a jelen törvény szabályai értelmében kiterjed, törvényellenesen elidegeníti, a hitelező előtt eltagadja, eltitkolja, vagy a hitelező elől egyébként elvonja és ily cselekményével a hitelezőknek kárt okoz.
A bűnvádi eljárást csak a sértett fél indítványára lehet megindítani.
Az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának tagja, alkalmazottja vagy szakértője, aki valamely ipari vállalatnak a kölcsönnyujtással vagy a vállalat ellenőrzésével kapcsolatban tudomására jutott üzleti vagy üzemi adatát a maga vagy más javára felhasználja, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - vétséget követ el és a sértett fél indítványára három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
23. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az e törvény értelmében ipari zálogleveleket kibocsátó intézet alapításában részvényaláírás útján résztvegyen.
24. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe.
Ezt a törvényt a m. kir. pénzügy-, kereskedelemügyi és igazságügyminiszter hajtja végre.
