A polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló 1925:VIII. tc. 60. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a törvény hatálybalépésének napjától számított három év elteltével, - azaz folyó évi május hó 31. napján - megszűnik a törvény 1. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek a hatálya, amely szerint a kir. törvényszék polgári peres és nem peres ügyekben elsőfokban mint egyesbíróság jár el. Sürgősen állást kell tehát foglalni a törvényszéki egyesbíráskodás további fenntartásának vagy megszüntetésének, illetőleg korlátozásának kérdésében.
Ahhoz alig férhet kétség, hogy az igazságszolgáltatás magasabb szempontjait a tanácsi bíráskodás nagyobb mértékben biztosítja, mint az egyesbíráskodás. A helyes ítélkezés érdekei szempontjából tehát az egyesbíráskodás megszüntetése lenne indokolt. Csekély kivétellel ilyen értelemben foglaltak állást a bíróságoknak az egyesbíráskodás fenntartása vagy megszüntetése kérdésében véleménynyilvánításra felkért vezetői is; valamennyien egyetértettek azonban abban a kérdésben, hogy az egyesbíráskodás fenntartása vagy megszüntetése kérdésében ezidőszerint kizárólagosan személyzeti és létszámviszonyok, tehát takarékossági szempontok az irányadók. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevétele indította 1925-ben a törvényhozást, sőt azt megelőzően a törvényes felhatalmazás alapján rendelkező minisztériumot a törvényszéki egyesbíráskodás meghonosítására, mert a bíróságok munkaterhének és a személyzeti viszonyainak számbavételével ez mutatkozott az egyedül alkalmas eszköznek arra, hogy a takarékossági okokból jelentékenyen csökkentett számú bírói személyzet a megnövekedett munkaterhet az igazságszolgáltatás kiszámíthatatlan hátrányai nélkül elvégezhesse.
Az 1925:VIII. tc. említett rendelkezése annak a feltevésén alapult, hogy három év elteltével annyira megváltoznak a viszonyok, hogy a bírói létszám emelhető s ekként az egyesbíráskodás megszüntethető, vagy legalább is lényegesen korlátozható lesz. Ez a feltevés azonban nem vált be; a bírák létszáma most sem szaporítható, a beérkező ügyek száma pedig még mindig olyan nagy, hogy a tanácsban történő bíráskodás a törvényszéknek mint elsőfokú bíróságnak hatáskörébe tartozó polgári ügyekben, sőt azok egyes csoportjaiban sem állítható vissza; az 1924. évi 46,137 üggyel szemben ugyanis a törvényszékhez, mint elsőfokú hatóságokhoz beérkezett polgári ügyek száma az 1927. évben is jóval többet, t. i. 49,071 ügyet tüntet fel. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy a törvényszéki egyesbíráskodás ideiglenesen további három éven át fennmaradjon.
Minthogy megtörténhetik, hogy a törvénnyé vált javaslat életbelépésének napja nem esik össze az 1925:VIII. tc. 60. §-ában meghatározott határidő utolsó napjával, legcélszerűbb a meghosszabbításnak a most említett határidő lejártától számítása.
Jogviták elhárítása végett kívánatos kifejezetten rendelkezni abban az irányban is, hogy a járásbírósági eljárás tekintetében az 1911:I. törvénycikknek az 1925:VIII. tc. 1. §-a által hatályon kívül helyezett 54. §-a hatályába visszaállíttassék.
E § rendelkezése számol azzal a lehetőséggel, hogy a tanácsban történő ítélkezés feltételei a 1. §-ban megjelölt három év eltelte előtt is egészen vagy legalább részben megvalósulhatnak, ezért felhatalmazza az igazságügyminisztert arra, hogy az egyesbíráskodást a kir. törvényszék, mint elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó polgári ügyek, vagy egyes megjelölt részük (csoportjuk) tekintetében a három év eltelte előtt is visszaállíthassa.
