1. § A magyar állam törvényei közé iktattatik a Magyar Királyság és az Olasz Királyság között az egyenes adók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása és egyéb kérdések szabályozása céljából kötött egyezmény a vonatkozó zárójegyzőkönyvvel együtt.
Ennek az egyezménynek és a vonatkozó zárójegyzőkönyvnek eredeti magyar és olasz szövege a következő:
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és Ő Felsége Olaszország Királya attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy az egyenes adók tekintetében a kétszeres adóztatást elhárítsák és egyéb kérdéseket szabályozzanak, elhatározták, hogy e célból Egyezményt kötnek és e végből Meghatalmazottaikká kinevezték:
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója:
Ő Excellentiáját hidvégi gróf Nemes Albert, Rendkívüli Követet és Meghatalmazott Minisztert és
Dr. Kneppo Sándor, Magyar Királyi Pénzügyminiszteri Tanácsost.
Ő Felsége Olaszország Királya:
Ő Excellentiáját Mussolini Benito, a Minisztertanács Elnökét és Külügyminisztert.
A Meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben állapodtak meg:
1. Cikk. Jelen Egyezmény olyan határozmányokat tartalmaz, melyek az egyenes adókra nyernek alkalmazást.
Jelen Egyezmény értelmében egyenes adóknak tekintendők az olyan adók, melyek mindkét állam törvényei alapján akár a szerződő Államok, akár a Magyar Vármegyék, akár a Tartományok és Községek részére közvetlenül a hozadékok (nyers vagy tiszta hozadékok), vagy a vagyon után szedetnek, még akkor is, ha az adóztatás pótlék alakjában történik. Ennélfogva a jelen Egyezmény nem terjed ki a közvetett forgalmi és fogyasztási adókra.
Az Egyezmény határozmányai egyrészről a hozadékot érintő tárgyi adókra (2-7. Cikk), másrészről a közvetlen személyi adókra (8-10. Cikk) vonatkoznak.
Az Egyezmény értelmében tárgyi adóknak tekintendők azok az egyenes adók, melyek az egyes adótárgyakra való tekintettel és ezeknek valamely Állam területéhez való gazdasági kapcsolatuk alapján fizettetnek. Személyi adóknak tekintendők azok az egyenes adók, amelyek az adóköteles tárgyak (hozadékok vagy vagyonértékek) összesége után szedetnek, tekintettel az adóköteles személyére, akit megilletnek és figyelemmel ennek a személynek állampolgárságára, lakóhelyére, vagy tartózkodási helyére.
I. Tárgyi adóknak tekintendők különösen:
1. A magyar törvényalkotás szempontjából:
a) a földadó;
b) a házadó;
c) az általános kereseti adó;
d) a társulati adó.
2. Az olasz törvényalkotás szempontjából:
a) l’imposta sui terreni (földadó);
b) l’imposta sui fabbricati (házadó);
c) l’imposta sui redditi di ricchezza mobile (kereseti adó);
d) l’imposta sui redditi agrati (mezőgazdasági üzemek hozadékát érintő adó).
II. Személyi adóknak tekintendők:
1. A magyar törvényalkotás szempontjából:
a) a jövedelemadó;
b) a vagyonadó.
2. Az olasz törvényalkotás szempontjából:
a) l’imposta complementare progressiva sul reddito (progresszív összjövedelmi adó);
b) l’imposta sul patrimonio (vagyonadó).
2. Cikk. Az ingatlan javak hozadéka csakis abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, amelynek területén az ingatlanok feküsznek.
3. Cikk. A bármily nemű ipari vagy kereskedelmi tevékenységből származó kereset csakis abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, amelynek területén a vállalatnak üzlettelepe van, még akkor is, ha tevékenységét a másik szerződő Állam területére is kiterjeszti, a nélkül, hogy itt üzlettelepe volna.
Jelen Egyezmény értelmében üzlettelepnek tekintendő a vállalatnak minden a vállalati tevékenység egészbeni vagy részbeni gyakorlására szolgáló állandó jellegű üzleti berendezése.
Ha a vállalatnak a szerződő Államok mindegyikében vannak üzlettelepei, akkor mindegyik Állam a keresetnek azt a részét vonja tárgyi adó alá, amely a területén lévő üzlettelepen éretett el.
A jelen cikk harmadik (3) bekezdése alá tartozó esetekben a két szerződő Állam pénzügyi hatóságai a keresetnek a két Állam közötti megosztása céljából az adókötelestől követelhetik az általános mérlegek, a külön mérlegek és más, az illető Államok törvényein alapuló adatok beszolgáltatását.
4. Cikk. A munkateljesítményből származó kereset, ideértve a hivatásos szabadfoglalkozásokból származó keresetet is, csakis abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, amelynek területén kifejtik azt a személyes tevékenységet, amelyből a kereset származik. A hivatásos szabad foglalkozás gyakorlásának helye gyanánt csakis azt a helyet kell tekinteni, amelyben a hivatásos tevékenységet tartósan gyakorolják.
Ha a munkateljesítményből származó keresetet érintő tárgyi adó az Állam, a Magyar Vármegyék, a Tartományok, a Községek és egyéb a szerződő Államok belső törvényhozásának megfelelően szervezett közjogi testületek részéről kiszolgáltatott fizetések, ösztöndíjak, bérek és egyéb járandóságok után vettetik ki, az adó csakis azt az Államot illeti, amelyhez az adós tartozik.
5. Cikk. Az ingóvagyon hozadéka csakis abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, amelyben a hozadék élvezőjének lakóhelye van, a következő kivételekkel:
1. A jelzálogilag biztosított követelésekből eredő hozadék csakis abban az Államban vonandó adó alá, amelyben az ingatlanok feküsznek.
2. Az Állam, a Tartományok, a Községek és más a szerződő Államok belső törvényhozásának megfelelően szervezett közjogi testületek által, úgyszintén a társaságok és más jogi személyek által kibocsátott kötvények kamatai csakis abban az Államban vonandók alá, amelyhez az adós tartozik.
Az előző (2) bekezdésben foglalt szabály irányadó a bankoknál, a hitelintézeteknél és egyéb hitelműveletekkel foglalkozó vállalatoknál takarékbetétként vagy folyószámlára elhelyezett tőkék kamatainak megadóztatásánál is. Ha a vállalatnak a szerződő Államok mindegyikében vannak üzlettelepei, mindegyik Állam azon betétek kamatait adóztatja meg, melyek a területén lévő üzlettelepeknél helyeztettek el.
6. Cikk. A létező vagy a szerződő Államokban ezután szervezendő társaságok által kiosztott „tantiémek” abban az Államban vonandók tárgyi adó alá, amelyben a vállalatnak székhelye, vagy a vállalat vezetésének helye van.
Ha a vállalat székhelye a szerződő Államok egyikében, vezetésének helye pedig a másik Államban van, a két Állam legfelső pénzügyi hatóságai esetről-esetre fognak megegyezni az adóalap méltányos megosztása tekintetében.
7. Cikk. Az életjáradékok tárgyi adóját, valamint az olyan egyéb hozadékokat érintő tárgyi adót, melyekről az előző cikkekben említés nem történt, csakis az az Állam vetheti ki, amelyben a hozadékot élvezőnek lakóhelye van.
8. Cikk. Az adókötelesnek összjövedelmén alapuló személyi adó kivetésénél mindegyik szerződő Államban a következő szabályok irányadók:
1. arra a jövedelemre vonatkozólag, mely
a) ingatlanokból,
b) jelzálogos követelésekből,
c) iparból vagy kereskedelemből,
d) munkából - ideértve a köztestületek által fizetett járandóságokat is - származik, ugyanazok a szabályok alkalmazandók, melyek ezeknek hozadékai tekintetében a megelőző cikkekben foglaltatnak.
2. Minden egyéb jövedelem után, ideértve a részvények osztalékait, a tantiémeket, a közjogi testületek és társaságok által kibocsátott értékpapírok, valamint a bankoknál vagy más hitelintézeteknél elhelyezett betétek kamatait, az adóztatás abban az Államban foganatosítandó, amelyben az adókötelesnek lakóhelye van.
Jelen Egyezmény értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol az adókötelesnek olyan körülmények között van állandó lakása, amelyből a lakás megtartásának szándékára lehet következtetni.
Ha az adókötelesnek mindkét szerződő Államban van lakóhelye, az adót a két állam mindegyike az adóalap megállapítása szempontjából figyelembe jövő évben eltöltött tartózkodás arányában állapítja meg. A két szerződő Állam területén kívüli tartózkodás annak az Államnak javára számítandó, amelynek az adóköteles állampolgára.
Ha az adókötelesnek a szerződő Államok egyikében sincsen lakóhelye, az adót abban az Államban kell megállapítani, amelyben állandóan tartózkodik. Állandó tartózkodás alatt az illető Államban olyan körülmények között való időzés értendő, melyekből következtetni lehet, hogy az nemcsak átmeneti.
Ha az adóköteles a szerződő Államok egyikében sem tartózkodik állandóan, az adót az az Állam veti ki, amelynek állampolgára.
Jelen cikk értelmében jogi személyeknél - amennyiben ezek jövedelemadó alá tartoznak - lakóhely gyanánt az a hely tekintendő, amelyben az illető jogi személynek székhelye van.
9. Cikk. A vagyonadót, legyen az akár állandó jellegű, akár a szerződő Államok által már életbeléptetett, vagy a jövőben behozandó egyszeri vagyonadó, mindegyik Állam az adókötelesnek azon vagyona után veti ki, mely az illető Állam területén van.
Ami
a) az ingatlanokat,
b) a jelzálogos követeléseket,
c) az ipari vagy kereskedelmi vállalatokat illeti, a szerződő Államok valamelyikének területén való létezésnek kérdése a vagyonadó alkalmazása szempontjából azon alapelvek szerint bírálandó el, melyeket az ilyen vagyonokból származó hozadékoknak hozadéki adóval való megrovása tekintetében az előző cikkek megállapítanak.
Egyéb ingó vagyonokra vonatkozólag, ideértve a részvényeket, a közjogi testületek és társaságok által kibocsátott értékpapírokat, valamint a bankoknál és más hitelintézeteknél elhelyezett betéteket, a jövedelemadónál irányadó szabályok alkalmazandók.
10. Cikk. A jelen Egyezmény 9. Cikkében a vagyonadóra vonatkozólag megállapított szabályok a szerződő Államok valamelyikében esetleg fennálló, vagy a jövőben behozandó vagyonnövekedési adóra is alkalmazandók.
11. Cikk. A szerződő Államok mindegyikének diplomáciai, konzuli és egyéb képviselői, amennyiben ezek a képviselők hivatásos tisztviselők, úgyszintén a hozzájuk beosztott tisztviselők, valamint az ő szolgálatukban és tisztviselőik szolgálatában álló személyek az elfogadó Államban mentesek az egyenes adók alól.
A mentesség csak akkor áll be, ha az említett személyek a küldő Állam honosai és az elfogadó Államban hivatalukon vagy szolgálatukon kívül más hivatásos foglalkozást, ipart vagy haszonhajtó tevékenységet nem folytatnak. A mentesség nem terjed ki a 8. Cikk a), b), c) betűinél megjelölt vagyonokat és azok hozadékait érintő, valamint a kizárólag a forrásnál (közvetlen levonás és betudás útján) beszedendő adókra.
12. Cikk. Ha előfordul, hogy a szerződő Államok pénzügyi hatóságainak intézkedései az adóköteles kétszeres megadóztatását idézték elő, akkor az adóköteles ez ellen annál az Államnál, amelyhez tartozik, felszólamlással élhet. Ha a felszólamlás alaposnak bizonyul, akkor ennek az Államnak legfelsőbb pénzügyi hatósága a másik Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságával érintkezésbe léphet a kétszeres megadóztatásnak méltányos módon való elhárítása céljából.
13. Cikk. Mindkét szerződő Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai külön megállapodásokat létesíthetnek a kétszeres adóztatás elhárítása végett olyan esetekben, melyek ebben az Egyezményben kifejezetten nincsenek szabályozva, nemkülönben a jelen Egyezmény értelmezésénél és alkalmazásánál előálló nehézségek és viták eseteiben.
14. Cikk. A szerződő Felek kötelezik magukat, hogy mindkét Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságaira bízzák minden más oly kérdések méltányos eldöntését, melyek a két Államban akár az adóztatásnál irányadó alapelveknek eltérése következtében, akár a két Állam törvényei szerint a vagyonadónál már megállapított, vagy a jövőben megállapítandó fordulónapok következtében, avagy az egyenes adó terén általában előfordulhatnak a nélkül, hogy ebben az Egyezményben kifejezetten szabályozva lennének, úgyszintén melyek jelen Egyezmény életbeléptekor még függőben maradtak.
15. Cikk. A szerződő Felek kölcsönös segélyt nyujtanak egymásnak az egyenes adók kivetésének és behajtásának megkönnyítése céljából.
Azok a szabályok, amelyek irányadók lesznek a segélynyujtás alkalmazásánál, külön egyezményben fognak megállapíttatni.
16. Cikk. Jelen Egyezmény, mely két eredeti példányban állíttatott ki, az egyik magyar, a másik olasz nyelven, meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok Rómában mielőbb kicseréltetnek. Eltérés esetén az olasz szöveg lesz a döntő.
Az Egyezmény 1927. év január hó első napján lép életbe és érvényben marad mindaddig, amíg valamelyik szerződő Fél fel nem mondja.
A felmondásnak legalább nyolc hónappal a naptári év letelte előtt kell megtörténnie; ha ez a határidő betartatik, az Egyezmény a következő év január havának első napján veszti el hatályát.
A megerősített Egyezmény a két Állam mindegyikének hivatalos törvénygyüjteményében közzéteendő.
Ennek bizonyságául ezt az Egyezményt a Meghatalmazottak aláírták és pecséteikkel ellátták.
Az egyenes adók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása és egyéb kérdések szabályozása céljából Magyarország és Olaszország között mai napon megkötött Egyezmény aláírásánál alulirott Meghatalmazottak a következő egybehangzó nyilatkozatokat tették, melyek magának az Egyezménynek lényeges részét alkotják.
1. A két szerződő Államban érvényben lévő egyenes adóknak az Egyezmény 1. Cikkében foglalt felsorolása csak példaszerűnek, nem pedig kimerítőnek tekintendő.
A vitás eseteket a két Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai fogják egyetértően tisztázni.
A két Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai minden év végével olyan kimutatást fognak kicserélni egymással, mely a mindegyik Államban fennálló egyenes adóknak a legutolsó időszaknak megfelelő felsorolását fogja tartalmazni.
2. Megegyezés jött létre abban a tekintetben, hogy a jelen Egyezmény határozmányainak alkalmazása szempontjából az Egyezmény 1. Cikkének 1. c) pontja alatt említett magyar tárgyi adóhoz számítandók azok az adók is, melyek a kötvények, takarékbetétek és folyószámlakövetelések kamatai után szedetnek, de melyeket a most érvényben lévő magyar törvényes rendelkezések az illetékek közé sorolnak.
3. Az Egyezmény 3. Cikkének értelmében az ipari és kereskedelmi üzletek közé számítandók még a biztosítási, forgalmi és szállítási vállalatok, a pénzügyi és hitelvállalatok, valamint minden olyan ipari tevékenység, melyből olyan kereset származik, mely a jelen Egyezmény értelmében nem a munkából származó keresetnek tekintendő.
4. Az Egyezmény 3. Cikke értelmében üzlettelepnek tekintendők a székhelyen és a vállalat vezetésének helyén kívül a fiókok, lerakatok, gyártási helyek, műhelyek, laboratóriumok, bevásárlási és eladási telepek, raktárak és más kereskedelmi telepek, melyek állandó üzleti berendezés jellegével bírnak, valamint az állandó képviseletek.
5. Mindkét szerződő Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai külön megegyezést fognak létesíteni a 3. Cikk harmadik bekezdésében említett esetekre az ipari és kereskedelmi üzletből származó hozadékoknak adózás szempontjából leendő méltányos megosztása céljából.
6. Ha a két Állam egyikében olyan vállalat létezik vagy fog létesülni, mely a polgári törvények szerint önálló jogi személyiséggel bír ugyan, de olyan kapcsolatban vagy olyan érdekeltségi vagy függési viszonyban áll egy, a másik állam területén lévő önálló jogi személyiséggel bíró vállalattal, hogy vele együtt egy gazdasági egységet képez és ez okból annak az Államnak az adótörvényei szerint, amelyben létezik, a másik Államban lévő üzlettelepének tekintendő, az Egyezmény 3. Cikkének harmadik és negyedik bekezdéseiben foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást.
7. Az Egyezmény 3. Cikkének negyedik bekezdése értelmében
a) „általános mérlegeknek” tekintendők azok a mérlegek, melyek a vállalatnak összes eredményét felölelik és amelyek annak az Államnak törvényei szerint állíttattak össze és tétettek közzé, melyben a vállalatnak székhelye vagy vezetésének helye van;
b) „külön mérlegeknek” azok a mérlegek tekintendők, melyek azon üzlettelepek működési eredményét ölelik fel, melyek abban az Államban vannak, mely az adókat beszedi és amelyek az említett Állam törvényei szerint állíttattak össze és tétettek közzé;
c) „minden más adat” az olyan adat, mely az üzlettelepek működését érinti és amely szükséges az adó szedésére jogosított Államban adóköteles üzlettelepek hozadékának a kimutatására.
8. Az Egyezmény 4. Cikkének értelmében hivatásos szabadfoglalkozásoknak tekintendők különösen a tudományos, művészi, írói, tanítói, nevelői működés, valamint az orvosok, ügyvédek, építészek és mérnökök hivatásos foglalkozása.
9. Az Egyezmény 5. Cikkének értelmében takarékbetétek és folyószámlabetétek kamatai azok, melyek tartós jellegű tőkebetétekből, nem pedig a kereskedelmi folyószámlákból származnak.
10. Azoknál az adóköteleseknél, akik igazolják, hogy lakóhelyüket a szerződő Államok egyikéből a másikba helyezték át, az adókötelezettség - amennyiben arra a lakóhely, vagy pedig a tartózkodási hely az irányadó - az előbb említett Államban azzal a nappal szűnik meg, amelyen a lakóhely áthelyezése bekövetkezett.
11. Az Egyezmény 9. Cikkében megállapított szabályok nem nyernek alkalmazást az egyszeri vagyonadóra, ha az a jelen Egyezményt megelőző időben hozatott be, még akkor sem, ha a vonatkozó alaptörvény értelmében az említett adóknak befizetése még folyamatban van.
12. Esetleges kételyeknek elkerülése céljából megállapíttatik, hogy a 11. Cikk határozmánya nem érinti azokat a továbbmenő előjogokat és mentességeket, melyek a nemzetközi jognak általános szabályai szerint a diplomáciai és konzuli tisztviselőket már megilletik, vagy a jövőben fogják megilletni.
13. Az Egyezmény 12. Cikkének határozmánya nem zárja ki, sem nem korlátozza az adókötelesnek azt a jogát, hogy azon Állam belső törvényeinek megfelelően, melyben az adókivetés történt, közvetlenül felszólamlással élhessen.
14. Egyetértenek abban a tekintetben, hogy a 13. Cikkben mindkét szerződő Állam pénzügyi hatóságaira átruházott hatáskörnek az a célja, hogy ezzel lehetővé tétessék az Egyezménnyel megállapított szabályok alkalmazása az Egyezményben esetleg előre nem látott, vagy nem kimerítően szabályozott esetekben, de semmiesetre sem az, hogy oly alapelvek felállítását engedje meg, melyek eltérnek az Egyezményben foglaltaktól.
15. A szerződő Felek fenntartják maguknak, hogy az örökösödési adó tekintetében külön egyezményt kössenek.
Jelen jegyzőkönyv, mely a vonatkozó Egyezmény megerősítő okmányainak egyszerű kicserélése folytán, a szerződő Felek által minden külön megerősítés nélkül elfogadottnak fog tekintetni, két eredeti példányban egy magyar és egy olasz példányban Rómában 1925. november 25-én vétetett fel. Eltérés esetén az olasz szöveg lesz a döntő.
2. § A jelen törvény kihirdetése napján, de csak az egyezmény életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe. Ezt a napot a pénzügyminiszter rendelettel teszi közzé.
3. § Ezt a törvényt a pénzügyminiszter hajtja végre.
