A kérdés megoldása céljából a közeljövőben törvényjavaslatot kívánok benyujtani, amely a közigazgatás fejlesztésével kapcsolatos szervezeti, eljárási és szolgálati rendelkezések keretében az önkormányzati szervezetek módosításáról is rendelkezik. Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása azonban esetleg huzamosabb időt fog kivánni, már pedig az önkormányzati testületek zavartalan működésének biztosítása céljából halaszthatatlannak tartom, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok megbizatásának meghosszabbítására és az időközi választások mellőzésére nézve törvényhozási intézkedés tétessék.
Az időközi választások megtartásának nem volt akadálya az 1925:XXVI. tc. hatálybalépésének időpontjáig, mert azok az 1918:XVII. tc. 183. §-a értelmében az 1914. évi országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékek alapulvételével voltak megtarthatók. Az 1925:XXVI. tc. 185. §-a azonban hatályon kívül helyezte az 1918:XVII. tc.-ket és ezzel feléledt az 1886:XXI. tc. 31. §-ának az a rendelkezése, amely szerint törvényhatósági választójoga van mindenkinek, aki a választás idején érvényes országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékbe fel van véve.
Az a helyzet állott tehát elő, hogy a legszélesebb alapokra fektetett választójog mellett, az 1886. évi XXI. tc. megállapított választási eljárás alapulvételével kellene a választásokat megtartani, aminek gyakorlati keresztülvitele már csak a választókerületeknek sokkal kevesebb választói létszámra megállapított keretei miatt is lehetetlenség. Az országgyűlési és a törvényhatósági választójogok között - az 1886:XXI. tc. 31. §-ában - létesített kapcsolat csakis az akkor fennállott országgyűlési képviselőválasztójogra (1874:XXXIII. tc.) vonatkozhatott és a törvényhozásnak nem is lehetett célja azt a kapcsolatot állandósítani arra a későbbi időre is, amikor az országgyűlési képviselőválasztójogra vonatkozó szabályok módosulnak. Ezt igazolja az is, hogy ahányszor az országgyűlési képviselőválasztójogra vonatkozólag törvényhozási intézkedés történt, mindannyiszor történt rendelkezés a törvényhatósági választójognak külön szabályozására vonatkozóan is (1913:XIV. tc. 164. §., 1918:XVII. tc. 183. §).
A törvényhatósági bizottságokat újjáalakító választások tehát a törvényhatósági választójog és választási eljárásnak újabb szabályozása előtt nem tarthatók meg és ugyanezen okok indokolják az időközi választások megtartásának betiltását is. Arra való tekintettel pedig, hogy a javaslat értelmében a választott törvényhatósági bizottsági tagok összesége jelen összetételében marad meg a megállapított határidőig, indokolt, hogy a virilis tagok kategóriájának összetételében se történjék ugyanez alatt az idő alatt változás. Ebből a célból szükséges a legtöbb adófizetők névjegyzékének kiigazítását eddig a határidőig mellőzni.
A jelenlegi törvényhatósági bizottsági tagok megbizatásának a javaslatban megállapított időpontig való meghosszabbítását az indokolja, hogy a benyujtanód másik javaslatom törvényerőre emelkedése után, annak végrehajtásához szükséges rendelkezések megállapítása és a megalakulást megelőzően szükséges intézkedéseknek megtétele eddig az időpontig előreláthatólag ki fogja tolni a törvényhatósági bizottságok újjáalakulásának időpontját.
A javaslatnak az 1886:XXII. tc. 165. §-a alá tartozó két rendezett tanácsú városra: Esztergomra és Kőszegre vonatkozó rendelkezése azért szükséges, mert ebben a két városban a községi aktív és passzív választójogra vonatkozólag a törvényhatóságokra megállapított rendelkezések irányadók. Ugyanis az 1886:XXII. tc. 165. §-a értelmében azokban a törvényhatósági joggal bírt városokban, amelyek az 1876:XX. tc. következtében rendezett tanácsú városokká alakultak át és ezt a minőségüket megtartották, valamint a volt királyföldön fekvő hét sz. kir. városban, végül a volt tizenhat szepesi város közül azokban, amelyek rendezett tanácsúak voltak, az 1870:XLII. tc. 27. §-a szerint a községi (képviselőtestületi) választójogra az 1886:XXI. tc. 23. és 31. §-ainak a törvényhatósági választójogra megállapított rendelkezései mérvadók és ugyanezek a városok háztartási és vagyonfelügyeleti szempontból a belügyminiszter közvetlen felügyelete alatt állottak. Ezeknek a városoknak a száma a királyföldi hét sz. kir. város és a tizenhat szepesi városon kivül Nagy-Magyarországon 47 volt. Magyarország jelenlegi megcsonkított területén két ilyen város van: Esztergom és Kőszeg. Ma már semmi sem indokolja, hogy ennek a két városnak ilyen kivételes jogállása továbbra is fenntartassék. Nem tartható fenn ennek a két városoknak különleges helyzete gyakorlati szempontból sem már továbbra, mert pl. Esztergomban a képviselőtestület választott tagjainak száma a virilis tagok számának már olyan csekély töredéke apadt, hogy a képviselőtestület eredményes működése szinte már lehetetlenné vált. Ugyanis az idők folyamán úgy a rendes, mint a már behívott póttagok számában mutatkozó állandó természetes csökkenés nem volt pótolható, mert rendezett tanácsú városban - miután póttagok vannak - időközi választások nem tarthatók. Háztartási szempontból sem indokolt ennek a két csekély létszámú városnak kivételes helyzete (Esztergom 17,963 Kőszeg 8492 lélek), minthogy több lélekszámú és sokkal bonyolultabb gazdasági szervezetű, háztartási szempontból a vármegye felügyeleti hatásköre alá tartoznak.
