1. § A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920:XXXVI. tc. 35. §-a második bekezdésében és az 1924:VII. tc. 11. §-a utolsó bekezdésében a megváltási eljárások megengedésére megszabott határidő eltelt, ennélfogva többé sem új megváltási eljárás, sem folytatólagos megváltási eljárás elrendelésének helye nincsen.
2. § Az Országos Földbirtokrendező Bíróság ennek a törvénynek életbelépése után megváltást a fennálló törvények keretében is csak a következő esetekben mondhat ki:
1. Ha az Országos Földbirtokrendező Bíróság a folyamatban lévő megváltási ügyekben a megválthatóságnak és a megváltás mértékének kérdésében ennek a törvénynek életbelépése előtt még nem határozott, ideértve ennek a törvénynek életbelépése előtt az elnöki tanács elé utalt, de ott még el nem intézett ügyeket is. Ennek a törvénynek életbelépésétől számított egy év eltelte után azonban az Országos Földbirtokrendező Bíróság a jelen pont alapján is megváltást csak a minisztérium felhatalmazása alapján mondhat ki.
2. Ha az Országos Földbirtokrendező Bíróság a megváltást ennek a törvénynek életbelépése előtt elhalasztotta, függőben tartotta, kikötéssel mellőzte vagy kisebb mértékre szorította és az elhalasztás vagy függőbentartás oka megszűnik, a határidő lejár vagy a kikötést nem teljesítik és a teljesítésre irányuló felhívásnak sem tesznek eleget, feltéve, hogy az ok megszünését, a határidő lejártát vagy a kikötés teljesítésének megtagadását követő gazdasági év végéig (október hó első napjáig) a földmívelésügyi miniszter vagy bármelyik érdekelt fél a megváltás tárgyában az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál kérelmet terjeszt elő. Az érdekelt birtokosnak azonban jogában áll ennek a törvénynek életbelépésétől számított egy év alatt az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól annak megállapítását kérni, hogy ha az elhalasztás vagy függőbentartás oka megszűnik, a határidő lejár vagy ha a kikötést nem teljesíti és a teljesítésre irányuló felhívásnak nem tesz eleget, az Országos Földbirtokrendező Bíróság mely határozottan megjelölt birtokrészre és annak mekkora területére fogja a megváltást gyakorolni. A megállapítást a telekkönyvbe fel kell jegyezni.
3. Ha az Országos Földbirtokrendező Bíróság az 1920:XXXVI. és az 1924:VII. tc. alapján lehetséges megváltás helyett csak kishaszonbérletek alakítását rendelte el vagy a már meglévő kishaszonbérleteket csak meghosszabbította, a nélkül, hogy a megváltás elhalasztása vagy függőbentartása kérdésében rendelkezett volna, a földmívelésügyi miniszter vagy bármelyik érdekelt fél a haszonbérlet lejártát megelőző év október hó első napjáig az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól a lejáró kishaszonbérleteknek legfeljebb tizenkettő év tartamára további meghosszabbítását kérheti. Amennyiben pedig a haszonbérleti idő tartama alatt egyes kishaszonbérlők kilépése folytán és idejében jelentkező megbízható új kérelmezők hiányában a haszonbérleti terület csökkent, a birtokos a kishaszonbérletek meghosszabbítása alkalmából, indokolt esetben azonban már előbb is, a megmaradó kishaszonbérletek megfelelő átcsoportosítását kérheti.
A kishaszonbérletek további fenntartása helyett a kishaszonbérlők többsége - az 1924:VII. tc. 9. §-a harmadik bekezdésének hatálya alá eső ingatlanok kivételével - a jelen törvény életbelépésétől számított egy éven belül a kishaszonbérletek területére kiterjedő megváltási eljárás lefolytatását kérheti.
Bármelyik érdekelt birtokos a jelen törvény életbelépésétől számított egy éven belül kérheti, hogy kishaszonbérletekkel terhelt ingatlanaira az Országos Földhitelrendező Bíróság a kishaszonbérletek megszüntetésével a megváltási eljárást folytassa le. Ha a birtok kishaszonbérletekké alakított részének megváltása a birtok meg nem váltott részein az okszerű gazdálkodást gátolná, a megváltást szenvedő kérelmére a megváltás a birtok más részeire és jobbminőségű föld megváltása esetében a kishaszonbérletekké alakított jelenlegi területnél aránylagosan kisebb, gyengébb minőségű föld megváltása esetében pedig aránylagosan nagyobb területre is kimondható. A területkicserélésnél a földhözjuttatottak gazdasági érdekeire is tekintettel kell lenni. A megváltás alapján földhöz juttatott kishaszonbérlők áthelyezésének csakis a gazdasági év végén, a földön lévő termények szokásos betakarítása után lehet helye.
Amennyiben a jelen pont alapján területkicserélés történik, az eljárási költségek a birtokost, minden más esetben pedig a földhözjuttatottakat terhelik.
4. Ha a megváltás útján vagy földbirtokpolitikai célokra egyébként megszerzett területek könnyebb megközelítéséhez szükséges utakról kell gondoskodni (az 1924:VII. tc. 14. §-ának utolsó bekezdése). Ennek azonban ezután olyan esetben, amikor a birtokbaadás a jelen törvény életbelépése előtt már megtörtént, csak a törvény életbelépésétől egy éven belül, egyébként pedig csak a birtokbaadást követő első gazdasági év végéig (október hó első napjáig) van helye.
5. Ha a törvény büntető rendelkezése alapján megváltásnak van helye (az 1920:XXXVI. tc. 98. §-a).
Azokban a megváltási ügyekben, amelyekben a mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendelkezésekről szóló 1925:XV. tc. életbelépéséig a megváltás és terjedelme kérdésében az Országos Földbirtokrendező Bíróság az eljárás befejezetté nyilvánítása nélkül határozott, de azóta ennek a törvénynek életbelépéséig sem pót-, sem folytatólagos, sem új eljárást nem rendelt el, a megváltási eljárást befejezettnek kell tekinteni.
Ez a § nem zárja ki a vagyonváltság természetben való leadása alól nem mentesített, még le nem adott földterületeknek igénybevételét földbirtokpolitikai célokra.
3. § A mezőgazdasági földhöz (tehát nem házhelyhez) jutottak a megváltott ingatlanért a megváltást szenvedőknek évi haszonbérül (járadékul) két pengő negyven fillért, megváltási árul pedig ennek huszonötszörösét, vagyis hatvan pengőt kötelesek fizetni a földadókataszteri munkálatokban az egyes kataszteri részletekre nézve az 1921. évi szeptember hó 7-iki állapot szerint kimutatott kataszteri tiszta jövedelem összegének minden koronája után. Legelőterület megváltása esetében kataszteri holdankint két koronánál kevesebb és tíz koronánál több, egyéb művelési ágba tartozó ingatlan megváltása esetében pedig négy koronánál kevesebb és huszonöt koronánál több kataszteri tiszta jövedelmet nem lehet a számítás alapjául venni.
Az első bekezdés szabálya nem nyer alkalmazást azoknak az ingatlanoknak haszonbérére (járadékára), illetőleg megváltási árára, amelyekre nézve a megállapítás ennek a törvénynek életbelépése előtt már jogérvényesen megtörtént, kivéve, ha a megváltást szenvedő az általános pénzügyi lebonyolítás keretében (16. §) kielégíttetését kívánja. Az 1920. évi XXXVI. tc. 28. §-a és az 1924:VII. tc. 8. §-a alapján megváltott ingatlanoknak haszonbérét (járadékát) és megváltási árát az Országos Földbirtokrendező Bíróság az 1924:VII. tc. 13. §-a szerint foganatosítandó eljárás során az eddigi szabályok szerint állapítja meg, de ez az előző bekezdés szerint kiszámítható értéknél magasabb nem lehet. Ugyancsak az eddigi szabályok szerint állapítja meg az Országos Földbirtokrendező Bíróság a házhelyek, kertek, szőlők és a megváltott területen lévő építmények, tartozékok, továbbá a megváltást szenvedő kérelmére a földadókataszterben erdőként felvett területek haszonbérét (járadékát) és megváltási árát, akkor is, ha a mezőgazdasági művelés alatt állanak és az ármentesítés után 1921. szeptember hó 7-éig újból kataszteri osztályba nem sorolt ártéri területek haszonbérét (járadékát) és megváltási árát is.
A földhözjuttatottak azon az alapon, hogy a megállapított megváltási ár magasabb, mint az első bekezdés szerint megállapítható ár, az 1920. évi XXXVI. tc. 28. §-a és az 1924:VII. tc. 8. §-a alapján megváltott ingatlanokra nézve az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz ennek a törvénynek életbelépése után hatvan napon belül benyujtandó újrafelvételi kérelemben a megváltási ár újabb megállapítását kérhetik. Újrafelvételnek nincs helye, ha a megváltott ingatlanok megváltási ára már ki van egyenlítve vagy hitelügylettel teljesen rendezve van. Ha a megállapított ellenértéknek csak egy része van kiegyenlítve, újrafelvételnek csupán a még ki nem egyenlített rész tekintetében van helye. Az újrafelvételi kérelmet a jutottak érdekében csak azok választmánya terjesztheti elő. Ezek a szabályok nem nyernek alkalmazást azokra a birtokokra, amelyekre a megváltás kimondása az 1920:XXXVI. tc. 28. §-a és az 1924:VII. tc. 8. §-a alapján történt ugyan, de az Országos Földbirtokrendező Bíróság megváltást kimondó határozatában az 1920:XXXVI. tc. 28. §-ának 4. és 5. pontjait, vagy az 1924:VII. tc. 8. §-ának ötödik bekezdését alkalmazta.
Ha az ugyanabban a határrészben megváltott földekre nézve az első bekezdés szabályai szerint kiszámított vagy az előző bekezdések szerint bíróilag megállapított átlaghaszonbérnek (járadéknak) vagy átlagárnak a kiosztott egyes földekre eső részei csupán az egyes földek minőségének és hozadékának helyenkint jelentkező s a kataszteri tiszta jövedelemben kifejezésre nem jutó különbözősége miatt nem állanak egymással megfelelő arányban és ennek következtében az ellenérték egyéni felosztásánál egyes földhözjutottak súlyos sérelmet szenvednének, az illetékes pénzügyigazgatóság az átlagszámítás szerint fizetendő haszonbért (járadékot) vagy megváltási árat a földhözjutottak között a megváltási ár megállapításának közlésétől (közszemléretétel utolsó napjától) számított hat hónapon belül előterjesztett kérelemre megfelelően kiegyenlítheti, úgyhogy az illető határrészben megváltott egész területre eső haszonbér (járadék) vagy megváltási ár végösszege ugyanaz maradjon, mint az első bekezdés szerint kiszámított, illetőleg a második bekezdés szerint megállapított összeg.
Az előző bekezdés esetében az összes juttatottak vagy egyes csoportjaik nevében a kérelmet a választmány is előterjesztheti. Ha a kérelmet nem az összes juttatottak nevében terjesztették is elő, a pénzügyigazgatóság határozatában az egyenlő elbánás elvéhez képest az összes juttatottakra kiterjedően is dönthet a haszonbér (járadék), illetőleg a megváltási ár kérdésében.
4. § Ennek a törvénynek életbelépése után megváltást kimondó határozatában az Országos Földbirtokrendező Bíróság utaljon azokra a szabályokra, amelyek szerint a haszonbér (járadék) és a megváltási ár a 3. § szerint alakul. Amennyiben a megváltási árat a 3. § első bekezdés szerint kell megállapítani és az e végből szükséges földadókataszteri adatok már rendelkezésre állanak, állapítsa is meg a megváltott egész területért járó ellenérték egész összegét (tájékoztató megállapítás) és a közrégi előljáróságot arra utasítsa, hogy az egyes juttatottak részéről fizetendő ellenértéket ennek a törvénynek rendelkezései szerint egyénenkint számítsa ki (egyéni kivetés); ha pedig a szükséges földadókataszteri adatok rendelkezésre nem állanak, az Országos Földbirtokrendező Bíróság tájékoztató megállapítás helyett is a községi előljáróságot a következő bekezdésének megfelelő eljárásra utasítja.
Ha a bíróság a megváltást már ennek a törvénynek életbelépése előtt kimondotta, de a haszonbért (járadékot), illetőleg a megváltási árat jogérvényes bírói megállapítás hiányában a 3. § első bekezdése szerint kell fizetni, a községi előljáróság a megváltást kimondó ítélet alapján ennek a törvénynek életbelépésétől, az előbbi bekezdés esetében pedig a megváltást kimondó ítélet közlésétől számított harminc nap alatt köteles a földadókataszteri adatok alapján kiszámítani (tájékoztató megállapítás) és az érdekelt felekkel (a megváltást szenvedőkkel és a földhözjuttatottakkal) tizenöt napon át való közszemléretétel útján közölni a megváltott területért járó ellenérték egész összegét. A felek a közszemléretétel utolsó napjától számított tizenöt nap alatt a kiszámítási hibák miatt az illetékes pénzügyigazgatósághoz fellebbezéssel élhetnek.
A haszonbér (járadék) és a megváltási ár kiszámított egész összegéből az egyes juttatottakra eső részt a községi előljáróság köteles egyénenkint kiszámítani, még pedig ha az e végből szükséges adatok már rendelkezésre állanak, a törvény életbelépésétől, egyébként pedig a szükséges adatoknak hozzáérkezésétől számított harminc napon belül (egyéni kivetés). A községi előljáróság a kiszámítás adatait kimutatásba foglalva, az érdekelt felekkel tizenöt napon át való közszemléretétel útján közli. A felek a közszemléretétel utolsó napjától tizenöt napon belül az egyéni kiszámítás hibái miatt az illetékes pénzügyigazgatósághoz fellebbezéssel élhetnek.
Az ellenérték kiszámítására irányadó részletes szabályokat a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel és a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
5. § A juttatottól elvett vagy egyébként megüresedő, valamint a megváltási eljárás során fennmaradó ingatlanokat az Országos Földbirtokrendező Bíróság a következő sorrendben juttassa az érdemes és fizetőképes jelentkezőknek:
1. földmíveseknek, törpe- és kisbirtokosoknak;
2. a hazába visszavándorló földmíveseknek;
3. érdemes középbirtokosoknak középbirtokuk kiegészítése végett.
Ezek az ingatlanok a jelentkezőknek csak készpénzfizetés ellenében juttathatók, úgy azonban, hogy az ehhez szükséges összeget hitelművelettel is megszerezhetik. Amennyiben a föld egész ellenértékét készpénzzel azonnal kifizetni képes kérelmezők nem jelentkeznek, az ingatlanokat más olyan, az előző bekezdésben felsoroltak közé tartozó, megbízható és hitelképes jelentkezőknek is lehet juttatni, akik megfelelő anyagi biztosítékot nyujtanak.
Ha a juttatott az ingatlanról lemond vagy azt elhagyja, vagy a folyó évre már esedékessé vált ellenértéket az esedékesség évében október hó 15. napjáig önhibájából meg nem fizeti és ennek következtében a felszaporodó hátralékok behajtása is veszélyeztetve van, a községi előljáróság a m. kir. gazdasági felügyelőség (járási m. kir. gazdasági felügyelő) ellenőrzése mellett a gazdasági év végével és pedig a földön lévő termények szokásos betakarítása után más olyan érdemes jelentkezőt helyezhet be ideiglenesen a birtokba, aki az első és második bekezdésekben foglalt feltételeknek megfelel. A községi előljáróság erről az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak azonnal jelentést és az ingatlan végleges elvonása és juttatása tekintetében egyúttal indokolt javaslatot köteles tenni.
A juttatottak által át nem vett, illetőleg a bármily okból megüresedett és megfelelő kérelmezők hiányában újból nem juttatható földrészleteket a megváltást szenvedő kérelmére az általa esetleg felvett megváltási ár (árrészlet) visszatérítése ellenében neki vissza lehet utalni. Amennyiben valamely megváltott területnek juttatásáról az Országos Földbirtokrendező Bíróság a jelen törvény életbelépésétől számítva egy éven belül nem rendelkezik, azt a megváltást szenvedő kérésére neki vissza kell juttatni, ha a megváltást szenvedő az illető területért járó ellenérték megtérítését a 16. § szerint nem kívánja.
Az előző bekezdések rendelkezései az Országos Földbirtokrendező Bíróság által alakított kishaszonbérletekre is megfelelő alkalmazást nyernek.
A földhözjuttatottakat a jelen törvény életbelépéséig terhelő haszonbér (járadék, megváltási ár-részlet, kamat stb.) hátralékok törlesztésének módját a minisztérium rendelettel szabályozza.
6. § Az ingatlant elidegenítő jogügyletek hatósági tudomásulvételére és az államot illető elővásárlási jogra nézve hatályon lévő rendelkezések a következő pontok szerint módosulnak:
1. Az ingatlant elidegenítő jogügylet tudomásulvétele kérdésében elsőfokon a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága, másod- és végsőfokon a földmívelésügyi miniszter határoz.
Az állami elővásárlási jog gyakorlása tekintetében az eddigi törvényes szabályok szerint az Országos Földbirtokrendező Bíróságot megillető hatáskör a földmívelésügyi miniszterre száll át.
Az 1920:XXXVI. tc. 88. §-ában a jogi személyek mezőgazdasági ingatlanszerzése tekintetében az Országos Földbirtokrendező Bíróságra ruházott hatáskör a földmívelésügyi miniszterre száll át. Ezekben az ügyekben a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága a földmívelésügyi miniszterhez csupán javaslatot terjeszt elő.
2. Ha az 1920:XXXVI. tc. 17. §-ának 4. pontjában megjelölt személy - ideértve a gazdasági középiskola elvégzése alapján képesített gazdát is - már meglévő ingatlanát legfeljebb kétszáz kataszteri holdra egészíti ki, az ingatlant elidegenítő jogügyletet a hatóság köteles tudomásul venni, ha az állam elővásárlási jogának gyakorlását szükségesnek nem találja és ha az elidegenítő szerződés színleges rendelkezéseket nem tartalmaz (15. §). A minisztérium az említett kétszáz kataszteri holdat legfeljebb ötszáz kataszteri holdig rendelettel felemelheti s ezt a rendeletet a szükséghez képest módosíthatja, kiegészítheti vagy hatályon kívül helyezheti.
Minden más olyan esetben, amelyben az államot illető elővásárlási jog gyakorlásának helye van, az elidegenítő jogügylet tudomásulvételét közérdekből akkor is meg lehet tagadni, ha az állam elővásárlási jogát a földmívelésügyi miniszter nem gyakorolja, feltéve, hogy a jogügylet tudomásulvételének megtagadása az elidegenítő anyagi romlását nem okozza. A megtagadásnak csupán a jelen törvény életbelépésétől három évig van helye s ezt a jogot a földmívelésügyi miniszter e végből alakítandó külön bizottság meghallgatása után gyakorolja.
Ez a bizottság hat tagból áll, melynek két tagját az országgyűlés képviselőháza, két tagját az országgyűlés felsőháza, két tagját pedig az Országos Mezőgazdasági Kamara saját tagjai közül a megtagadási jog időtartamára választja. Ha a bizottság a földmívelésügyi miniszter megkeresésére nyolc napon belül véleményt nem nyilvánít, a földmívelésügyi miniszter a bizottság véleményének hiányában is határoz.
A közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága a tudomásulvétel megtagadása esetében a földmívelésügyi miniszterhez csupán javaslatot tesz s erről a feleket értesíti.
3. Ha az elidegenített ingatlan területe - ideértve a 2. pont alá tartozó eseteket is - a szerző félnek már meglévő ingatlanával együtt kétszáz kataszteri holdat meg nem halad ugyan, de a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága vagy a m. kir. gazdasági felügyelőség közérdekből szükségesnek tartja az elővásárlási jog gyakorlását, vagy ha a földmívelésügyi miniszter erre felhívja, a gazdasági albizottság a jogügylet tudomásulvétele kérdésében a határozathozatalt mellőzi, egyúttal az iratokat véleményes jelentéssel az elővásárlási jog gyakorlása kérdésében döntés végett az iratoknak hozzáérkezésétől számítva három napon belül felterjeszti a földmívelésügyi miniszterhez és erről a feleket értesíti.
4. Ha az elidegenített ingatlan területe a szerző fél már meglévő ingatlanaival együtt a kétszáz kataszteri holdat meghaladja, a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának a jogügyletet tudomásulvevő határozata nem emelkedik jogerőre, hanem az albizottság a határozat meghozatalától nyolc nap alatt a határozat felülvizsgálása s az elővásárlási jog gyakorlása kérdésében döntés végett az iratokat a földmívelésügyi miniszterhez fellebbezés hiányában is hivatalból terjeszti fel.
5. A közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának a jogügyletet tudomásulvevő határozata ellen közérdekű fellebbezésnek (1920:XXXVI. tc. 25. §-a) a 2. pont első bekezdése esetében is helye van.
Ilyen esetben az albizottság az iratokat a fellebbezés benyujtásától három napon belül az állami elővásárlási jog gyakorlása kérdésében döntés és a fellebbezés elintézése végett a földmívelésügyi miniszterhez terjeszti fel és erről a feleket értesíti.
6. Ha a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága az ingatlant elidegenítő jogügyletnek hozzá történt bemutatásától tizenöt nap elteltéig a jogügylet tudomásulvétele kérdésében nem határoz vagy a határozathozatalt kifejezetten nem mellőzi, a gazdasági albizottság elnöke az iratokat saját véleménye nyilvánításával a földmívelésügyi miniszterhez nyomban felterjeszteni és erről a feleket értesíteni köteles.
7. Ha a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága az állami elővásárlási jog gyakorlását vagy a jogügylet tudomásulvételének megtagadását javasolja (2. pont), illetőleg a tudomásulvétel kérdésében a határozathozatalt mellőzi vagy hatáskörét leszállítja, az érdekelt felek és a m. kir. gazdasági felügyelőség a közléstől számított 15 napon belül a földmívelésügyi miniszterhez észrevételeket adhatnak be.
8. A földmívelésügyi miniszter - akár fellebbezés folytán, akár a nélkül került döntése alá az ügy - az elővásárlási jog gyakorlása kérdésében az iratoknak a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságától hozzáérkezésétől negyvenöt nap alatt határoz és amennyiben az elővásárlási jogot gyakorolni nem kívánja, egyúttal határoz a jogügylet tudomásulvétele kérdésében is.
Ha a földmívelésügyi miniszter az előző bekezdésben meghatározott határidő alatt az állami elővásárlási jogot nem gyakorolja vagy ha a tudomásulvétel megtagadása kérdésében az első bekezdésben megjelölt határidőn belül nem határoz, köteles kimondani, hogy az ingatlant elidegenítő jogügyletet tudomásul vette.
9. Azon az alapon, hogy a jogügylet a törvény értelmében hatósági tudomásulvételre nem szorul, illetőleg, hogy az elővásárlási jognak vagy a tudomásulvétel megtagadásának a törvény értelmében helye nincs, az érdekelt fél a földmívelésügyi miniszter határozata ellen panasszal élhet az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz. A panaszt a határozat közlésétől tizenöt nap alatt a földmívelésügyi miniszter útján kell az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz címezve benyujtani. A földmívelésügyi miniszter a panaszt beérkezésétől tizenöt nap alatt az összes iratokkal esetleges észrevételeinek közlésével az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz teszi át. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság az iratoknak hozzáérkezésétől 15 nap alatt tanácsülésben s végérvényesen dönt. Az elkésetten beadott panaszt az Országos Földbirtokrendező Bíróság visszautasítja.
10. Az állami elővásárlási jog alapján megszerzett ingatlanokat közérdekű földbirtokpolitikai célra egyedül a földmívelésügyi miniszter használja fel, aki a végrehajtó szervet megillető jutalékot is megállapítja. A végrehajtó szerv elszámolását csakis a földmívelésügyi miniszterhez terjeszti fel.
7. § A haszonbérleti szerződések tudomásulvétele és a haszonbérletek átvétele tekintetében az 1920:XXXVI. tc. és 1924:VII. tc. alapján az Országos Földbirtokrendező Bíróság által gyakorolt hatáskör a földmívelésügyi miniszterre száll át.
Azon az alapon, hogy a haszonbérleti szerződés bemutatásának a törvény értelmében helye nincsen vagy hogy a haszonbérleti szerződés tudomásulvétele a törvény értelmében meg nem tagadható, az érdekelt fél a földmívelésügyi miniszter határozata ellen panasszal élhet az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz. E panaszra egyébként a 6. § 9. pontja nyer alkalmazást.
8. § Aki ennek a törvénynek életbelépése után élők közötti jogügylettel vagy árverésen szerzett egyszáz katasztrális holdat meghaladó ingatlanát a szerzés időpontjától számítva öt éven belül részletekben elidegeníteni (eldarabolni) kívánja, ezt a szándékát az ingatlaneldarabolás engedélyezése végett az eldarabolási terv egyidejű beterjesztésével a földmívelésügyi miniszternek az illetékes m. kir. gazdasági felügyelőség útján bejelenteni köteles. A földmívelésügyi miniszter az engedélyt feltételek teljesítéséhez kötheti, sőt közérdekből indokolás nélkül megtagadhatja.
Amennyiben az ingatlaneldaraboló által elidegenített ingatlanért bármily címen kapott ellenérték több mint 20%-kal meghaladja az ingatlanért az eldaraboló által adott értéket (szerzési érték), hozzászámítva ehhez az időközben tett szükséges és hasznos beruházások meglévő értékét és az eldarabolással kapcsolatban szükségszerűleg felmerült igazolt költségeket is, az Országos Földbirtokrendező alap javára ingatlaneldarabolási járulékot kell fizetni. Ez a járulék mindig az ingatlaneldarabolót terheli. Minden ezzel ellenkező kikötés semmis. Az ingatlaneldarabolási járulék mérvét, továbbá megállapításának és beszedésének módozatait a minisztérium rendelettel állapítja meg.
Az első és második bekezdés megfelelő értelemben alkalmazást nyer arra is, aki a tulajdonjog megszerzése nélkül veszi át más ingatlanát a végből, hogy annak eldarabolását a maga vagy más számlájára foganatosítsa. Ilyen üzlettel azonban csak az foglalkozhatik, aki az ingatlanok forgalmának üzletszerű közvetítésére jogosult.
Az előző bekezdésekben foglalt rendelkezések alól kivétetnek azok az ingatlaneldarabolások, amelyeket a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, az Országos Központi Hitelszövetkezet vagy a Pénzintézeti Központnak tagjai sorába tartozó oly pénzintézet, vagy legalább egy millió pengő alaptőkével bíró, őstermeléssel foglalkozó, nyilvános számadásra kötelezett olyan vállalat végez vagy közvetít, mely törvény vagy alapszabályai értelmében a földmívelésügyi miniszter által jóváhagyott tervek alapján ingatlaneldarabolásokkal hivatásszerűleg foglalkozik.
A jelen §-ban foglalt korlátozó rendelkezések alól a földmívelésügyi miniszter felmentést adhat, mely bármikor visszavonható.
Az a hatáskör, melyet az 1920:XXXVI. tc. VI. fejezete (54-60. §) az ingatlaneldarabolások ellenőrzése és jóváhagyása tekintetében az Országos Földbirtokrendező Bíróságra ruházott, a földmívelésügyi miniszterre száll át.
9. § Azokban a megváltási ügyekben, amelyekben a megváltási eljárást a 2. § utolsóelőtti bekezdése értelmében befejezettnek kell tekinteni, ennek telekkönyvi feljegyzése iránt az Országos Földbirtokrendező Bíróság hivatalból intézkedik.
Megváltás esetében a telekkönyvi hatóság az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítélete, a kiosztásról készült hitelesített műszaki munkálat, avagy az Országos Földbirtokrendező Bíróság egyéb rendelkezése alapján a megváltott ingatlanrészt újonnan nyitott telekkönyvi betétbe (telekjegyzőkönyvbe) minden külön megkeresés nélkül is, a bejegyzett szénjogok átvitelével, de egyébként tehermentesen lejegyzi. A lejegyzett ingatlanokat a lejegyzéskor terhelő követelések kielégítése céljából a megváltási árat a telekkönyvi hatóságnál bírói letétbe kell helyezni. Letétbehelyezés végett a megváltási árat a földhözjuttatottak a községi pénztárba is befizethetik. Az így befizetett összegeket a telekkönyvi hatóságnál a községi előljáróság helyezi bírói letétbe. Ha pedig a megváltási árat a szóbanforgó esetben a megváltást szenvedő vette fel, a földhözjuttatottakkal szemben ő felelős az általa felvett összeg bírói letétbe helyezéséért. Az általános pénzügyi lebonyolítás keretében fizetendő ellenértéket a lebonyolító szervek közvetlenül helyezik bírói letétbe.
Mihelyt az általános pénzügyi lebonyolítást végző szervek, szükség esetében az Országos Földbirtokrendező Bíróság, a telekkönyvi hatósággal közlik a megváltott ingatlanoknak hátralékos megváltási árát, vagy azt, hogy a megváltási árat kiegyenlítették, a telekkönyvi hatóság a hitelesített kiosztási műszaki munkálatok, illetőleg a közölt adatok alapján a kiosztás folytán keletkezett új földrészleteket újonnan nyitott telekkönyvi betétekbe (telekjegyzőkönyvekbe) jegyzi szét és a kiosztott földrészletekre a tulajdonjogot az egyes földhözjuttatottak javára bekebelezi s egyúttal az A) lapon feljegyzi, hogy az ingatlan a családi otthont védő jogszabályok (1920:XXXVI. tc. 76. §-a második bekezdése) oltalma alatt áll s ha a megváltási ár még nincsen kiegyenlítve, a hátralékos megváltási árról a lebonyolítást végző szerv, illetőleg az Országos Földbirtokrendező Bíróság által hitelesített kimutatás alapján a hátralékos megváltási ár és járulékai erejéig egyidejűleg biztosítéki zálogjogot jegyez be.
A megváltási ár, valamint a megváltási ár kiegyenlítése céljából nyujtott kölcsön a megváltott ingatlanokat dologi teherként terheli mindaddig, míg azoknak a telekkönyvbe bejegyzett zálogjoggal biztosítása az előző bekezdés szerint meg nem történik.
10. § Az 1920:XXXVI. tc. szerint járó ellenértéket (megváltási árat, járadékot, haszonbért), szükséges vagy hasznos beruházások értékét, térítési (kártérítő) összeget a kötelezettektől közadók módjára kell behajtani.
A megváltást szenvedők kártalanításának általános pénzügyi lebonyolítása végett nyujtott kölcsön visszafizetésének módozatait és különösen a törlesztési részleteknek a kötelezettektől az állami egyenes adókkal együttesen történő beszedését a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel, a földmívelésügyi miniszterrel és az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
Ennek a szabályozásnak keretében kell gondoskodni arról is, hogy abban az esetben, ha a megváltást szenvedő az általános pénzügyi lebonyolítás során a jelen törvény szerint kielégíttetését nem kívánja, javára az első bekezdésben felsorolt, jogérvényesen megállapított tartozásokat a kötelezettektől az általános pénzügyi lebonyolítást végző szerv rendelettel megállapítandó módozatok mellett közadók módjára szedje be. Ugyanígy köteles a lebonyolító szerv beszedni a megváltási árra nézve a jelen törvény 16. §-a szerint kielégíttetését elfogadó megváltást szenvedőnek a megváltási áron kívül a földhözjuttatásból kifolyólag egyéb címeken fennálló jogérvényesen megállapított követeléseit is.
11. § Az 1920:XXXVI. tc. 93. §-ában megjelölt esetekben állást foglalni és nyilatkozatot tenni, hacsak a földmívelésügyi miniszter vagy az Országos Földbirtokrendező Bíróság a községi képviselőtestület meghallgatását külön el nem rendeli, a községi előljáróság (városi tanács) és a községi képviselőtestület (városi képviselőtestület, illetőleg törvényhatósági bizottság) által erre a feladatra évenként előre kijelölt három képviselőtestületi tag együttesen jogosult. A hivatkozott szakaszban említett földbirtokrendezési ügyekben a községi előljárósághoz érkező értesítések vagy határozatok közhírrétételének csak abban az esetben van helye, ha ezt a földmívelésügyi miniszter vagy az Országos Földbirtokrendező Bíróság külön elrendeli.
12. § Az 1920:XXXVI. vagy az 1924:VII. törvénycikk alapján földhöz (kishaszonbérletekhez, házhelyhez) juttatást kérők vagy juttatásban részesülők részéről megbízott ügyvéd díját és költségét bármelyik érdekelt fél kérésére kizárólag az Országos Földbirtokrendező Bíróság állapítja meg az ügyvédi kamarák meghallgatása után az igazságügyminiszter által készítendő külön díjszabás alapján akkor is, ha a díjazást (jutalomdíjat, időveszteséget és készpénzbeli kiadások megtérítését) a felek szabad egyezkedés útján határozták meg (1874:XXXIV. tc. 54. §-ának harmadik bekezdése). Egyetemleges marasztalásnak helye nincs.
Ez az intézkedés a már befejezett és kiegyenlítés által megszünt ügyekre nem vonatkozik.
A juttatást kérők összessége nevében csak választmányuk adhat ügyvédnek megbízást.
13. § Az Országos Földbirtokrendező Bíróság a hatáskörébe utalt ügyekben az elnökön kívül két bírói tagból alakuló tanácsban dönt, kivéve az ügyviteli szabályok szerint tanácsülésen kívül és az alábbi szabályok szerint egyesbíró (Országos Földbirtokrendező Bíróság bírálja vagy kiküldött bírája) által elintézendő ügyeket.
Az egyesbíró, akinek határozatát a tanács felülbírálja, a tanácsülésen részt nem vehet.
Egyes jogszabályokban egyesbíró elé utalt ügyeken felül egyesbíró elé tartoznak még az 1920:XXXVI. tc. 76. §-ának második bekezdésében és a jelen törvény 5. §-ában említett ügyek is. Az egyesbíró az ügy érdemében szóbeli tárgyalás alapján határoz, amennyiben az ügyviteli szabályok kivételt nem tesznek.
Az egyesbíró határozata ellen közlésétől tizenöt nap alatt fellebbezésnek van helye az Országos Földbirtokrendező Bíróság tanácsához. A házhelyként juttatott ingatlan haszonbérét (járadékát) vagy megváltási árát megállapító egyesbírói határozat ellen közlésétől 15 nap alatt a földmívelésügyi miniszter is fellebbezéssel élhet. A fellebbezést másod- és végsőfokon az Országos Földbirtokrendező Bíróság tanácsa intézi el.
A tanácsban nyilvánosan kell előadni a megválthatóság, annak mértéke és az ellenérték megállapítása kérdésén és a fellebbezett ügyeken felül még a 6. § 9. pontjában, továbbá az ügyviteli szabályokban nyilvános előadásokra utalt egyéb ügyeket is.
A tanácsok határozata jogerős, az ellen tehát az utolsó bekezdésben említett eseteket kivéve, semminemű további jogorvoslatnak helye nincs.
Ennek a törvénynek életbelépése után az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöki tanácsának hatásköre csupán a megváltás és terjedelme, a visszajuttatás, a vagyoni előny megosztása és összegszerűség kérdésében hozott tanácsi határozatnak felülvizsgálatára szorítkozik. Az elnöki tanács által már egyszer eldöntött kérdések az elnöki tanács elé többé nem vihetők.
Visszajuttatás vagy vagyoni előny megosztása címén (1920:XXXVI. tc. 91. §-a és 1924:VII. tc. 24. §-a) e törvény életbelépte után semmiféle alapon eljárást indítani nem lehet.
14. § Az Országos Földbirtokrendező Bíróság tanácsának a megváltás és terjedelme kérdésében, a visszajuttatás és a vagyoni előny megosztása és összegszerűsége kérdésében hozott határozatai ellen e határozat közlésétől számított tizenöt napon belül az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöki tanácsához panasznak van helye. Ennek a §-nak alapján a még folyamatban lévő ügyekben meghozott határozatok ellen a panaszt e törvény életbelépésétől számított tizenöt nap alatt lehet előterjeszteni.
15. § Tilos az ingatlant elidegenítő, valamint a haszonbérleti szerződésekbe olyan rendelkezéseket felvenni, amelyek színlegesek, a szerződő féllel szemben valójában fenn nem állanak s arra szolgálhatnak, hogy az állami elővásárlási jog gyakorlását vagy haszonbérleti szerződés átvételét megnehezítsék.
Aki e tilalmat, valamint a 8. §-nak az ingatlaneldarabolás engedélyezésének kikérésére és az ingatlaneldarabolási járulék fizetésének kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseit megszegi, az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1920:XXXVI. tc. 97. és 98. §-a szerint büntetendő.
Az 1920:XXXVI. tc. 98. §-a alapján megváltást csak azoknak a községeknek földbirtokrendezési ügyében lehet kimondani, amelyekben az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítéletet még nem hozott.
16. § Az 1920:XXXVI. tc. és az 1924:VII. tc. alapján megváltást szenvedők kártalanítására nézve a következő rendelkezések irányadók:
1. A jelen §-ban foglalt rendelkezések szerint kártalanításban csakis az a megváltást szenvedő részesülhet, aki az e végből kitűzendő záros határidőn belül nyilatkozatban kijelenti, hogy a vele szemben foganatosított vagy foganatosítandó megváltási eljárásból kifolyólag az 1920:XXXVI. tc. és az 1924:VII. tc. alapján őt a földért és esetleg az azon lévő megváltott építményekért és tartozékokért is megillető megváltási ár teljes kiegyenlítéséül a jelen §-ban meghatározott mérvű és módozat szerint kifizetendő ellenértéket elfogadja. Ebben az esetben a földhözjuttatottakkal szemben az említett alapon a megváltást szenvedőt megillető követelés a pénzügyi lebonyolítást végző szervre száll át.
2. A megváltást szenvedőnek az 1. pont alatt említett követelése a következő módozatok szerint egyenlíthető ki:
a) a megváltott földért a 3. § első bekezdése szerint járó ellenérték 2/3-ad része készpénzben fizetendő; amennyiben a földért jogérvényesen megállapított megváltási ár a 3. § első bekezdése szerint számított ellenértéket el nem éri, akkor csak a megállapított ellenérték 2/3 része fizethető készpénzben;
b) az a) pontban körülírt ellenérték 1/3 része, valamint az építmények és tartozékok megváltási ára, végül a házhelyek, kertek, szőlők stb.-nek a 3. § második bekezdésének utolsó mondata szerint megállapított megváltási ára és a 3. § első bekezdése szerint számított érték között esetleg mutatkozó többlet legfeljebb ötven év alatt törlesztendő, 4%-ot kamatozó kötvényekkel elégítendő ki.
3. A 2. a) pontban megállapított ellenérték a megváltást szenvedőnek rendszerint három egyenlő részletben jár. Az első részlet 1929. évi január hóban fizetendő, feltéve, hogy az ellenérték jogérvényes megállapítása addig már igazolást nyert. A második részlet 1930. évi január hóban, a harmadik pedig 1931. évi január hóban esedékes. Amennyiben a megváltási ár jogérvényes megállapítása 1929. évi január hó után történik, az első részlet, esetleg a már esedékessé vált további részletek is a jogérvényes megállapítás igazolásától harminc napon belül fizetendők. Ha pedig az ellenérték megállapítása akadályba ütközik, a lebonyolító szerv - rendelettel megállapítandó feltételek mellett - a megváltást szenvedő részére előleget folyósíthat.
A 2. b) pontban említett kötvényeket az 1931. évi január hó 1-től számított kamatokkal az 1931. évben, a készpénzfizetés harmadik részletének kifizetésétől hat hónapon belül kell kiszolgáltatni.
4. A földhözjuttatottak a megváltott földért, építményekért és tartozékokért a 3. §-nak első, illetőleg második bekezdése szerint járó ellenértéket kötelesek megfizetni. Amennyiben a jogérvényesen megállapított megváltási ár a 3. § első bekezdése szerint járó ellenértéknél alacsonyabb, a földhözjuttatottak ezt az alacsonyabb ellenértéket fizetik. A törlesztés 5% tőke- és kamattörlesztéssel (annuitással) ötven, vagy legfeljebb ötvenkettő éves lefizetésre megállapítandó törlesztő terv szerint történik.
5. A földhözjuttatottak tartozásukra bármikor az esedékesnél nagyobb mérvű törlesztést is teljesíthetnek és hátralékukat bármikor teljesen is kiegyenlíthetik. A rendkívüli törlesztés azonban csak olyan összeg lehet, mely által a törlesztőterv részletszámainak sorrendjében következő egy vagy több évi részletben (annuitásban) foglalt tőke összege maradék nélkül kiegyenlíthető.
6. A vagyonváltságföldekből juttatott földek árát a 3. § első bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani, azzal az eltéréssel, hogy az 1926. évi 100/P. M. számú rendelet 3. §-ának 1. pontjában biztosított kedvezmények érintetlenül maradnak.
A 4. pont utolsó mondatában, az 5. pontban, valamint az 5. §-ban foglalt rendelkezéseket a vagyonváltságföldekből juttatottakra is megfelelően alkalmazni kell.
7. A vagyonváltságföldek után fizetett kamatösszegekből az általános pénzügyi lebonyolítást végző szerveket rendelettel megállapítandó mértékben megillető kezelési költségeknek, továbbá a nevezett szervek által kibocsátandó kötvények tőke- és kamatszolgálatával kapcsolatos költségekből a megváltott földek után fizetett tőketörlesztési és kamatösszegekkel nem fedezett résznek kiegyenlítése után fennmaradó összegek, valamint a vagyonváltságföldek után fizetett tőketörlesztési összegek a vagyonváltságalapot illetik.
A vagyonváltságalapba e címen befolyó összegek az 1927:XI. tc. 14. §-ában megjelölt célokra, elsősorban az 1920:XXXVI. tc. III. fejezetének rendelkezései szerint az államot megillető elővásárlási jog gyakorlására, továbbá a mezőgazdasági hitelek lebonyolításával foglalkozó altruista intézetek tevékenységének előmozdítására és az állami adósságok csökkentésére fordítandók.
8. Az általános pénzügyi lebonyolítás céljából a lebonyolító szervek által kibocsátott kötvények és azok kamatszelvényei, a 4. pontban említett ellenérték telekkönyvi bekebelezése s végül a lebonyolítással kapcsolatban kiállított nyugták és törlési engedélyek illetékmentesek. Ugyancsak illetékmentesek a lebonyolítással kapcsolatban a bírósághoz és közigazgatási hatóságokhoz intézett beadványok is.
9. A jelen § végrehajtásához szükséges részletes eljárási szabályokat a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel és az igazságügyminiszterrel egyetértőleg rendelettel állapítja meg.
17. § Ezt a törvényt a földmívelésügyi miniszter, az igazságügyminiszter, a pénzügyminiszter és a belügyminiszter hajtja végre. A törvény végrehajtásához szükséges részletes, valamint az átmeneti szabályokat a minisztérium, a telekkönyvi szabályokat és az Országos Földbirtokrendező Bíróság ügyviteli szabályait pedig az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Úgy a jelen törvény, mint az 1920:XXXVI. és az 1924:VII. törvénycikkek alapján kiadott rendeletek módosíthatók, kiegészíthetők vagy hatályon kívül helyezhetők.
Az igazságügyminiszter az Országos Földbirtokrendező Bíróság személyzetét a munka apadásához képest fokozatosan csökkenteni köteles.
Mihelyt az Országos Földbirtokrendező Bíróság az 1920:XXXVI. és az 1924:VII. törvénycikk alapján, valamint e törvény 2. §-a 3. pontjának második és harmadik bekezdése és 4. pontja alapján folyamatba tett megváltási ügyeket - ideértve e törvény 2. §-ának 1. pontja szerint e törvény életbelépésekor a megváltás terjedelme kérdésében döntésig sem vitt megváltási ügyeket is - a megváltott ingatlanok tulajdonjogának az egyes juttatottak nevére bekebelezése iránt elrendelt intézkedésével, e törvény 2. §-a 2. pontjának második mondata esetében pedig az esetleg megváltandó birtokrésznek és területnek megjelölésével befejezte, az Országos Földbirtokrendező Bíróság - legkésőbb e törvény életbelépésétől számított harmadik év végén megszűnik és a földmívelésügyi miniszter és az igazságügyminiszter kötelesek az Országos Földbirtokrendező Bíróság megszünése folytán a hatáskörébe utalt tennivalók közül a továbbra is fennmaradók ellátása kérdésében a törvényhozás elé törvényjavaslatot beterjeszteni.
Az Országos Földbirtokrendező Bíróság számvevősége az igazságügyminisztérium számvevőségéhez nyer beosztást.
18. § Ezt a törvényt a minisztérium rendelettel lépteti életbe, mégpedig egyes rendelkezéseit a szükséghez képest külön időpontban. Életbelépése napján a vele ellenkező jogszabályok hatályukat vesztik.
Ennek a törvénynek rendelkezései az 1925:VIII. és XV. törvénycikkeknek joghatályát nem érintik.
