A mindenkori magyar kormányok - rövid megszakításoktól eltekintve - a multban is hoztak törvényi felhatalmazást arra, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezése céljából a szükséghez képest megállapodásokat létesíthessenek s az ideiglenes megállapodásokat rendeleti úton életbeléptethessék.
E felhatalmazás célja mindenkor az volt, hogy a kormány kereskedelempolitikai mozgási szabadsága az ország gazdasági érdekei által megkívánt mértékben biztosíttassék.
A legutóbb az 1927:XV. törvénycikkel adott ily értelmű felhatalmazás érvénye folyó év végével lejár. Tekintettel arra, hogy azok a szempontok, amelyek az idézett törvénycikkel megadott felhatalmazást szükségessé tették, ma is fennállanak; - amennyiben kereskedelempolitikai viszonyainknak a bennünket gazdasági szempontból érdeklő összes államokkal való kiépítése még folyamatban van - igen fontos, hogy gondoskodás történjék arról, hogy továbbra is biztosítva legyen annak lehetősége, hogy a létesítendő forgalmi és kereskedelmi megállapodások - amennyiben újabb tarifális kedvezményeket nem nyujtanak - rövidebb időn belül azoknak az országgyűlés által való letárgyalása megtörténhetnék.
E törvényjavaslat szövege teljesen megfelel az idézett 1927:XV. tc. 1. és 2. §-ainak.
