A magyar tengeri szabadhajózás azon kedvezmények hatása alatt, amelyek részére az 1907:VI. törvénycikkben biztosíttattak, a háborút megelőző időben számottevő fejlődést ért el. A háború kitörésekor 35 gőzösünk összesen 135,297 teljes tonnatartalommal volt üzemben.
A békeszerződés értelmében a magyar kereskedelmi tengerészet összes hajói a győztes államok hajóállományába mentek át vagy olyképpen, hogy a kikötőikben székelő tengerhajózási vállalatok is idegenekké váltak, vagy pedig - mint ez a Budapesten székelő vállalatok terhére történt - kénytelenek voltunk az illető hajókat állami intézkedéssel kisajátítani és azoknak tulajdonjogi okmányait a Jóvátételi Bizottságnak kiszolgáltatni.
A fentebb idézett 1907:VI. tc. a magyar szabadhajózás fejlődésének előmozdítására többrendbeli kedvezményeket nyujtott. Egyrészt biztosított államsegélyt a hajó beszerzéséért, amely a hajó vízrebocsátásától számított 15 éven át tonnánként összesen 80 koronát tett ki, és másrészt külön járatsegélyeket állapított meg azokért a járatokért, amelyeket a szabadhajózási vállalatok a hazai forgalom érdekében teljesítettek. Annak előmozdítása végett, hogy a hajók hazai gyárban építtessenek, nem csupán a hazai gyárak segélyeztettek, hanem abból a célból, hogy a hazai hajózási vállalatok külön serkentessenek hajóiknak hazai gyárban való megrendelésére, az őket megillető beszerzési segélyek a szerint, amint a hajóépítésnél több vagy kevesebb hazai anyag használtatott fel, 20-tól 40%-ig még felemeltettek és ezenfelül a külföldön beszerzett hajókra nézve is még adó- és illetékkedvezmények adattak.
A megváltozott viszonyok között nem érvényesülnek mindazon szempontok, amelyek ily többirányú s nagyobbmérvű állami támogatásnak a szabadhajózás érdekében való engedélyezésére szolgáltattak alapot. Az a közgazdasági érdekünk, hogy a szabadhajózás segélyével hazai kikötőink forgalmát emeljük, az új helyzetben, amidőn tengeri kikötővel nem rendelkezünk, nem forog fenn, de egyébként is az adott viszonyok között a magyar kiviteli vagy behozatali forgalom a tengerentúli viszonylatokban csak elvétve szolgáltathat teljes hajórakományokat, amelyeknek közvetítésére a szabadhajózás alkalmas.
Másfelől azonban változatlanul fennáll azon közgazdasági érdekünk, hogy abban a nagyarányú forgalomban, mely a szabad tengeri közlekedés fontos viszonylataiban lebonyolításra kerül, a magyar hajózás is résztvehessen, és ez egyúttal lehetővé teszi, hogy a korábbi tengerhajózásunk megszüntével állás nélkül maradt tengerésztisztjeink és gépészeink legalább kis részben hivatásszerű foglalkozást találhassanak.
A szabadhajózásnak reánk nézve lényeges mértékben csökkent jelentőségéhez képest a multhoz viszonyítva természetesen csak igen szűk keretek között mozoghat az állami támogatás is, melyet a szabadhajózás részére nyujthatunk. Államsegélynek bármely formában való engedélyezése az adott viszonyok között nem lenne indokolt és a törvényjavaslat tárgyát képező kedvezmények, amelyek az adómentességnek egy időre való engedélyezésére irányulnak, lényegileg nem is jelentenek az állam részéről áldozatot, mivel alig valószínű, hogy hazai vállalataink a tengeri hajózással járó nagy kockázatok mellett új hajókat a javasolt adómentesség engedélyezése nélkül beszerezhessenek.
De még az adómentesség engedélyezésére szorítkozó kedvezmény is a törvényjavaslat értelmében csakis új hajók részére lesz megadható. Ugyanis a javaslat változatlanul fenntartja a szabadhajózás első állami támogatásakor 1893-ban lefektetett és azóta is következetesen fenntartott azt az elvet, hogy állami támogatás másra, mint új hajóra, illetőleg továbbra, mint az új hajónak egy bizonyos koráig nem adható. A korosabb hajókkal ugyanis csak konjunkturális vállalkozás kezdhető; a kisebb költségekkel beszerezhető koros hajókból nem lehet oly mérvű leírásokat eszközölni, amelyekből egy új hajó beszerezhető lenne és így hiányzik az alapja annak, hogy a vállalat a kor színvonalán álló és a magyar hajózás egészséges fejlődését biztosító hajóállomány felett rendelkezzék, ami pedig a hajózás számára nyujtott állami támogatás jogosultságával elválaszthatlanul függ össze.
Az 1907:VI. tc. szerint az adómentesség a hajók vízrebocsátásától számított tíz évre adatott meg, azonban a beszerzési segély a hajókat a vízrebocsátástól számított tizenöt éven át illette meg. Most, hogy a szabadhajózás számára lényegileg csupán az adómentesség címén adhatunk kedvezményeket, ezt a kedvezményt - mindig a hajó vízrebocsátásától számítva - a javaslat szintén tizenöt évre, azaz arra az időre tervezi megadni, ameddig ezelőtt a hajóbeszerzési segélyek engedélyezve voltak.
Azok az adók, amelyekre nézve a szabadhajózás részére mentesség adható lesz, a törvényjavaslat 1. §-ának első két pontjában vannak felsorolva. A harmadik pontban az a felhatalmazás foglaltatik, hogy a szabadhajózás más közteher alól is felmenthető legyen. Ily közteher lenne például egy esetleg fizetendő vagyonváltság vagy más rendkívüli megadóztatás, amely a vállalat fennmaradását veszélyeztetné. Az 1. § 4. és 5. pontjai alapján némely tekintetben díj- és illetékmentesség lesz a szabadhajózás számára engedélyezhető. Ezek az utóbbi mentességek nem állandó jellegűek, hanem csak egyes meghatározott esetekre megállapított díjakra és illetékekre vonatkoznak.
