A vízimunkálatok természete kizárja azt, hogy a végrehajtásnál egy előre megállapított tervhez való szoros ragaszkodás kötelezőnek kimondassék. Egyrészt, mert a folyók mederbeli helyzete állandóan változik, másrészt, mert a végrehajtás nem történik egyszerre, hanem csak fokozatosan, ezért az évi munkaprogramm és részletes tervek közvetlenül a kivitel előtt lesznek a mindenkori helyzetnek megfelelően megállapíthatók és megállapítandók.
Az egységes szabályozás abban áll, hogy a folyószabályozás elvei legyenek helyesen megállapítva, amelynek keretén belül illesztetnek be a részletek a mindenkori állapothoz képest, és az évenkénti programmok állapítják meg azokat a munkálatokat melyek a szabályozás egységes és összefüggő végrehajtását eredményezik.
Ezen, az 1908:XLIX. tc. indokolásában is kiemelt és ma is fennálló körülmények között a törvényhozási felhatalmazás azonos módon való megadása annál is inkább indokolt, mert az eddig is követett eljárás a tapasztalatok szerint mindenben bevált. Ezzel az eljárással a munkák végrehajtásánál a vizek természetéhez lehet alkalmazkodni s az évente rendelkezésre álló összeg túllépése nélkül azokat a munkálatokat elővenni, amelyek akár veszélyek megelőzése, akár későbbi nagyobb költségek elkerülése szempontjából a legsürgősebbek.
Miután a törvényjavaslat 6. §-ában foglaltakhoz képest az évi munkaprogram évről-évre az évenkénti költségvetésnek indokolásában bemutatandó, az 1. § azt célozza, hogy a jövőben végrehajtandó állami munkálatokra legyen a törvényhozás által megállapított programm és biztosított költségfedezet, amelyek keretén belül a szükséges munkálatok megfelelő évek alatt tervszerűen legyenek végrehajthatók. Az 1. § utolsó mondatában felhatalmazást ad arra, hogy az egyenként felsorolt vizeken kívül más folyókon és patakokon is legyenek munkálatok foganatosíthatók, amelyeknek az állam által való elvégzése közgazdasági szempontokból vagy közérdekből szükségessé válik. A változott országhatároknál fogva ilyen munkálatok fordulhatnak elő az eddig nem állami kezelés alatt állott, de ezidőszerint országhatár vizeknél, mint amilyenek pl. az Ipoly, Ronyva, Batár és Tur folyók és egyéb kisebb patakok.
Az újabban országhatárrá vált, de eddig állami szabályozás alá nem eső vizek kártételei ellen végzendő munkálatokról és az ezekhez nyujtandó segélyekről az 1914:XXXVIII. tc. keretében történt gondoskodás, mely törvény azonban az ország változott helyzete folytán ugyancsak revízióra szorul. Ezen vízszakaszok határjellege bizonyos esetekben szükségessé teheti az 1885:XXIII. tc. 45. §-a alapján való állami beavatkozást, amellyel már ennek a javaslatnak keretében is kell számolni.
Az egyes folyókon és vizeken, illetve azok egyes szakaszain végrehajtandó munkálatok költségösszegei átalányszerűen vannak felsorolva, amely átalányösszegek az illető vízfolyások jelenlegi állapotához képest a legszükségesebb és legsürgősebbnek látszó munkálatokra irányoztattak elő.
Minthogy azonban a vízimunkálatok természetüknél fogva teljesen eltérnek egyéb munkálatoktól s így különösen akkor, mikor hosszabb végrehajtási időről van szó, lehetetlen a költségeket úgy előirányozni, hogy az előirányzat jelentékenyen változott viszonyok mellett is megtartható legyen, továbbá, minthogy azzal is számolni kell, hogy a végrehajtásnak esetleg hosszúra kinyúló ideje alatt az egyes vizekre megállapított programm némely tekintetben szintén változást igényel, illetve, hogy a ma előre nem látható körülmények egyiknél az előirányzottnál több, a másiknál pedig kevesebb terjedelmű és költségű munkálat végrehajtását fogják szükségessé tenni, a 2. § utolsó bekezdésében gondoskodás történt az egyes vízfolyásokra előirányzott összegeknek a szükséghez mért átruházhatóságáról.
A szorosan vett fenntartási költségek az 57.000,000 P átalányösszegben nem foglaltatnak, mert erre a célra a „Rendes kiadások” sorában évenként 234,000 P fog előirányoztatni.
Amennyiben valami előre nem látott körülmény a munkálatok egy részének gyorsabb és nagyobbarányú kivitelét parancsolóan követelné és az állam pénzügyi helyzete azt meg fogja engedni, úgy a törvényhozásnak módjában fog állani az illető év költségvetésének tárgyalásakor a körülmények mérlegelésével a 3.800,000 P-nél esetleg nagyobb összeget fordítani a vízi beruházásokra.
Az egyes vízfolyásoknál engedélyezendő segélyek az állami költségvetések indokolásában külön felsorolandók és így csak a törvényhozás elhatározása alapján engedélyezhetők.
A földmívelésügyi miniszter az állami költségelőirányzatok indokolásában köteles részletes előterjesztést tenni azokról a munkálatokról és költségelőirányzatokról, amelyeket az illető költségvetési évben az 1. § alapján végrehajtani szándékozik.
Az 1904:XXXIX. tc. 2. §-a alapján a földmívelésügyi miniszter kötelezte a Rábaszabályozó Társulatot a Kisrábatoroknál levő és a kisrábai érdekeltség költségén fenntartott ősrégi duzzasztógát helyett egy új gátnak kiépítésére és a társulat költségén való fenntartására. A munkálat költségeinek fedezésére a törvény 11. §-a alapján 250,000 K államsegély engedélyeztetett, amely összeg időközben szükségessé vált pótlásokkal és módosításokkal jelentékeny költségtöbblettel az 1906-1908. években kiépítette és 1916-ig jelentékenyebb költségek nélkül fenn is tartotta, 1917-től kezdve azonban a Rába árvizei a gáton oly rombolásokat vittek véghez, hogy a műnek jelenleg csak a roncsai vannak meg és a gát a teljes elpusztulás előtt áll. Tekintettel arra, hogy a duzzasztógát megsemmisülése esetén a Kisrába folyó, melyhez fontos közgazdasági érdekek (öntözés, malomüzemek, természetes vízhasználatok stb.) fűződnek, teljesen víz nélkül maradna, a gát újjáépítése általános közgazdasági érdek. A még fennálló roncsok kijavítása egyáltalában nem, illetve csak oly költséggel volna eszközölhető, amely egy új modern duzzasztógátnak mintegy 1.000,000 P-re tehető költségeit megközelíti.
Minthogy a vizet használó érdekeltek ily nagy befektetés előteremtésére anyagilag képtelenek, másfelől erre a Rábaszabályozó Társulat sem rendelkezik megfelelő fedezettel és a gátnak saját költségén való felépítése a Társulattól nem is kívánható, szükséges, hogy az 1904:XXXIX. tc. indokolásában is hangsúlyozott magasabb közgazdasági érdekekre való tekintettel az állam biztosítsa a duzzasztógát felépítésének lehetőségét annál is inkább, mert ezáltal újabb jelentős közérdekű berendezéseknek a jövőben való létesítése válik lehetővé, ú. m. a Hanság nagyobbmérvű öntözése, villamosáram termelése stb.
Figyelembevéve a Kisrába vidékének vízzel való ellátásával kapcsolatos fontos közgazdasági, közegészségügyi és közrendészeti érdekeket, a vízellátást biztosító gát előirányzott építési költsége 25 %-ának elvállalásával kívánja az állam ezen fontos érdekek kielégítését biztosítani.
Miután az 1904:XXXIX. tc. alapján kiépített gátnak ma már csak roncsai vannak meg, melyeknek további fennállása teljesen bizonytalan, nehogy a Kisrába víz nélkül maradjon, szükséges az új gátnak mielőbbi felépítése. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a gát felépítéséhez szükséges összes költségek rendelkezésre állanak. Miután az érdekeltségnek befizetése csak az érdekeltségnek és a hozzájárulási aránynak jogerős megállapítása után remélhető, mely megállapítás előreláthatólag hosszabb időt vesz igénybe, elkerülhetetlen, hogy az érdekeltséget terhelő 75 % építési költséget az állam előlegezze az érdekeltség részére.
A gátnak felépítését és jövőbeni fenntartását a Rábaszabályozó Társulat feladatává kellett tenni, mert a gátnak rongálási és átszakadásai a társulati védműveket is veszélyeztetik s így a társulat is érdekelve van abban, hogy a gát a követelményeknek megfelelően építtessék fel és kifogástalan állapotban tartassék fenn, másrészt a vízhasználati érdekeltek nem rendelkeznek oly műszaki erővel, amely a gát felépítését és fennállását biztosítani tudná.
Nem volna azonban igazságos a fenntartás költségeit egyedül a Rábaszabályozó Társulatra hárítani, mert valamely vízmű fenntartásának terheihez az elért haszon és érdekeltség arányában mindazoknak hozzá kell járulni, akik a vízmű fennállásából hasznot húznak.
Abból a célból, hogy az előlegnek az állam részére való visszafizetése biztosíttassék, az érdekelteket e címen terhelő járulékok az 1885:XXIII. tc. 121. §-ának rendelkezései szerint minősülőknek kellett megállapítani.
Önként értetődik, hogy az állami előleg visszafizetése fejében befolyó összegek ama hitelösszegek javára fordítandók, amelyekből az előleg nyujtatott.
Minthogy az új duzzasztógát fölépítése folytán a jelenleg fennálló és az árvizektől úgyszólván teljesen tönkretett duzzasztógátra szükség nem lesz, a Rábaszabályozó Társulatot ezen régi gátnak fenntartási kötelezettsége alól föl kell menteni.
