A Nemzetközi Rádiótávíró-egyezményt első ízben 1906-ban Berlinben kötötték és 1912-ben Londonban újították meg. Az Egyezmény újbóli megkötésére hivatott harmadik rádióértekezlet a közbejött világháború miatt Washingtonban csak 1927-ben ült össze és az itt kötött új egyezmény a két elsőtől a rádiótechnikának időközben történt rendkívüli fejlődése folytán lényegesen különbözik. A két első egyezmény ugyanis a rádiószolgálatot, a technika akkori állásának megfelelően, főként csak a hajózási forgalom szempontjából, vagyis a parti és fedélzeti állomások közt, továbbá a fedélzeti állomásoknak egymásközt való forgalmában szabályozta, míg a washingtoni egyezmény a rádiót úgy a hajózási, mint a légi és szárazföldi forgalomban, a hírszórás, stb. tekintetében összes nemzetközi vonatkozásaiban szabályozza s mint ilyen korszakalkotó jelentőségű.
Az új washingtoni egyezmény három részből áll: a tulajdonképpeni egyezményből (Convention), az általános szolgálati szabályzatból (Réglement général) és a kiegészítő szolgálati szabályzatból (Réglement additionel). A szabályzat két részre osztására azért volt szükség, mert az Amerikai Egyesült-Államokban és Kanadában a távíró-, távbeszélő- és rádiószolgálatot magántársaságok látják el, melyeknek az üzemre és a díjszabásra vonatkozó kérdésekben teljesen szabad kezük van, míg a többi országokban azok éppúgy, mint nálunk, állami regále tárgyai. Ezért az Egyesült-Államok és Kanada bizonyos üzemi és díjszabási határozmányokhoz nem járulhattak hozzá; ezeket a határozmányokat foglalták a washingtoni értekezleten kiegészítő szabályzatba, amelyet egyébként csak Kanada, az Egyesült-Államok és Honduras képviselői nem írták alá. Ugyanígy volt az előző londoni értekezleten is, midőn a fenntartás - egyes határozmányokat illetően - zárójegyzőkönyvvel történt.
A Nemzetközi Rádiótávíró-egyezményeket eddig is törvénybe iktattuk, a legutóbbit az 1914. évi XVI. törvénycikkbe. Ugyanígy kívánunk eljárni a Washingtonban kötött egyezménnyel is, melynek határozatai 1929. évi január hó 1-én lépnek életbe, amikor is a londoni egyezmény hatályát veszti.
Bár az egyezmény szolgálati szabályzatait az egyezmény 4. Cikke értelmében az egyezményhez csatolták és így azok az egyezmények részeivé váltak, mégis minthogy a szabályzatokban foglalt rendelkezések csak az Egyezményben foglalt alapvető és elvi határozmányoknak végrehajtási utasításául szolgálnak, azok tulajdonképpen nem tartoznak a törvényhozás elé.
Az 1914:XVI. törvénycikkbe iktatott londoni nemzetközi rádiótávíróegyezménnyel szemben az új washingtoni egyezmény fontosabb tartalmi változásai a következők:
Pontosan meghatározták, hogy a különböző elnevezésű állomások és a különböző szolgálatok alatt mit kell érteni.
Az állandó rádióállomásokra (station fixe) vonatkozólag az államoknak továbbra is megmarad az a joguk, hogy kettejük között új rádióösszeköttetéseket létesítsenek. Nyilvános nemzetközi szolgálat ellátásánál azonban a nemzetközi rádiótávíróegyezmény és a hozzácsatolt szabályzatok határozmányaihoz kell alkalmazkodniok. Az a kötelezettség, hogy a hajókkal a használt rádiórendszerre való tekintet nélkül mindegyik állomás köteles táviratokat váltani, szintén változatlanul fennmarad, ezt a kötelezettséget azonban most már a mozgószolgálatban résztvevő összes állomásokra, vagyis úgy a hajókkal, mint a légi járművekkel való érintkezésre kiterjesztették.
Az egyezmény 5. Cikke kötelezi a kormányokat arra, hogy a szükséges intézkedéseket megtegyék vagy törvényhozásuknak javaslatba hozzák a végből, hogy magánjellegű közleményeknek rádiókészülékek segélyével engedély nélkül történő továbbítása vagy vétele, oly közlemények tartalmának vagy közlemények egyszerű létezésének terjesztése, melyeket rádiókészülékek segélyével lehetett felfogni, rádiókészülékek segítségével vett közlemények engedély nélkül való közzététele vagy felhasználása és hamis vagy csalárd vészjeleknek vagy segélykéréseknek továbbítása vagy körözése meggátoltassék. Az engedély nélkül felfogott közlemények közzétételének vagy felhasználásának tilalma különösen fontos a rádió útján történő sajtószolgálatnál. A magyar rádiórendelet errevonatkozólag már ezidőszerint is tartalmaz megfelelő büntetőjogi rendelkezéseket. Abból a célból, hogy a határozat végrehajtása megkönnyíttessék, a 6. Cikk arra is kötelezi a szerződő kormányokat, hogy az egyezmény határozmányainak megszegése esetén a vizsgálatban és a megszegő személyek ellen való eljárásban egymásnak segítségére legyenek.
A nemzetközi forgalomban használható hullámok két osztályba soroztattak: A) csillapítatlan és B) csillapított hullámok. Az A) alattiak között van ismét: A 1.) típus: csillapítatlan, nem modulált hullámok (billentyűzött hullámok a manuális és gép-távírónál), A 2.) típus: csillapítatlan, homogén, beszédfrekvenciás árammal modulált hullámok (távírónál) és A 3.) típus: csillapítatlan, az átvitt beszéd vagy zene által modulált hullámok (távbeszélőnél).
Az eddigi hullámhossz megjelölés helyett az állomásoknál jövőben a frekvencia (másodpercenként vett váltakozási szám) megjelölést kell használni, ily alakban: kc/s (kilocycle par seconde). A frekvenciának megfelelő, megközelítő hullámhossz méretekben úgy számítható ki, hogy a villamossági terjedési sebességét: 300,000 km-t a kc/s-ban kifejezett frekvenciával elosztjuk.
Ami a frekvenciák (hullámhosszak) alkalmazását illeti, belföldi szolgálatra, ha ez más országok szolgálatait nem zavarja, bármilyen frekvenciát (hullámhosszat) lehet használni. Az olyan rádiószolgálatok részére, melyeknek hatása az ország határain túl terjed, a frekvenciákat (hullámhosszakat) 10-60,000 kc/s-ig (30,000 métertől egész 5 méterig) felosztották oly módon, hogy a különböző rádiószolgálati ágak részére több hullámsávot tartottak fenn azért, hogy az egyes szolgálati ágak zavartalan működése biztosítva legyen. Gondoskodás történt arról is, hogy kísérleti célokra megfelelő hullámsávok álljanak rendelkezésre; ezekből a hullámsávokból jelölhetnek ki az egyes országok megfelelő hullámokat az amatőr-adóállomások részére.
Minthogy a csillapított hullámok egyéb szolgálatokat zavarnak és különösen a rádióhírmondószolgálatot károsan befolyásolják, az új egyezmény akként rendelkezik, hogy a csillapított hullámok használatának a lehetőséghez képest meg kell szűnnie. 1930. január hó 1-én túl B típusú 375 kc/s-nál kisebb frekvenciák (800 méteren felüli hullámhosszak) csak a már meglévő szárazföldi állomások készülékeinél használhatók. Csillapított frekvenciákkal (hullámokkal) új állomásokat 1930 január 1-től kezdve - a kis, legfeljebb 300 watt energiával dolgozó készülékeket kivéve - hajókon és légi járműveken már nem szabad felszerelni, 1940 január 1-től pedig azok alkalmazásának - az említett kis készülékeket kivéve - teljesen meg kell szűnnie.
Új szárazföldi vagy állandó állomások csillapított hullámokkal egyáltalában nem dolgozhatnak és a meglévő szárazföldi állomásokon felszerelt ily berendezéseket 1934 december 31-ig használaton kívül kell helyezni.
A rádiószemélyzet szakvizsgáját és alkalmazását egységesen szabályozták. A szakképzettségről kétféle bizonyítvány adható a rádiótávírászok és külön bizonyítvány a rádiótávbeszélő kezelők részére. Másodosztályú rádiótávírász-bizonyítványt az kaphat, ki kódex-szövegből percenként 16, anyanyelvén szerkesztett közértelmű szövegből pedig 20 szót tud adni, illetve hallás után venni, a szavakat öt betűs alapon számítva; szám vagy írásjel két betűnek számít.
Az elsőosztályú bizonyítványhoz 20, illetve 25 szó adását és vételét kell igazolni. A régi egyezményben kisebb teljesítmény volt előírva. Az, hogy előbb másodosztályú vizsgát kell-e letenni és csak azután tehető elsőosztályú, vagy pedig rögtön az elsőosztályú bizonyítvány is kiadható-e, az egyes országok tetszésére van bízva. Az olyan kisebb hajók kezelői részére, melyek nem esnek az emberi életnek a tengeren való védelméről szóló egyezmény határozatai alá, kisebb képesítést igazoló, különleges bizonyítvány állítható ki.
A rádiótávírász a másodosztályú vizsga letétele után ideiglenes bizonyítványt kap, amely feljogosítja őt, hogy a harmadik kategóriába tartozó hajókon a szolgálatot önállóan elláthassa. Azt, hogy a hajók melyik kategóriába tartoznak, az emberi életnek a tengeren való védelméről szóló 1914. évi londoni egyezmény állapítja meg. A másodosztályú rádiótávírász hajón teljesített hathónapi alkalmazás után kap csak végleges másodosztályú bizonyítványt, melynek alapján a szolgálatot második osztályú hajókon is elláthatja. Az elsőosztályú rádiótávírásznak valamely hajón vagy parti állomásnál szerzett hathónapi gyakorlatot kell igazolni ahhoz, hogy a második kategóriába tartozó hajó rádióállomásának vezetője lehessen és egyévi ilyen gyakorlatot ahhoz, hogy az első kategóriába tartozó hajó rádióállomásának lehessen a vezetője.
A nemzetközi nyilvános szolgálatban résztvevő fedélzeti állomások rádiókezelői gyanánt az első kategóriába tartozó hajókon elsőosztályú, a második kategóriába tartozókon első- vagy másodosztályú, a harmadik kategóriába tartozó hajókon pedig másodosztályú bizonyítvánnyal rendelkező rádiótávírászt kell alkalmazni.
A rádiótávbeszélő kezelők részére egyszerű vizsga van előírva a készülékek szabályozásából, a távbeszélő közlemények felvételéből, leírásából és továbbításából, - a gyorsaság megállapítása nélkül - továbbá a szabályzatok határozmányaiból.
Az új rendelkezések az eddig szerzett bizonyítványok tulajdonosaira is vonatkoznak. Három éven belül, vagyis legkésőbb 1932 december 31-ig a megkívánt magasabb munkateljesítményt ezeknek is igazolni kell.
A tulajdonképpeni rádióüzemi szolgálatot (eljárás a táviratok továbbításánál, a felhívásnál és a levelezésnél használandó frekvenciák [hullámhosszak], a rádiótáviratok szerkesztése, a továbbításnál a sorrend, a feladási idő jelzése és egyéb üzleti kérdések) a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően részletesen szabályozták. Éppúgy egységesen szabályozták a meteorológiai és órajelző szolgálatot, a hajók részére szóló figyelmeztetések adását, a rádióhelymeghatározási szolgálatot, továbbá a segélykéréseknél követendő eljárást is.
Új sürgősségi jelet (XXX) állapítottak meg arra az esetre, ha a hajó nincs ugyan közvetlen veszélyben, de valamely okból, pl. kisebb sérülés esetén vagy a hajón lévő beteg részére segélyt kíván igénybevenni. Ennek az újításnak a célja az, hogy a vészjelzéseknél kötelezően nyujtandó segélyadás magas költségeit csökkentsék. Külön jelet (TTT) állapítottak meg továbbá a hajóközlekedés biztonságára vonatkozó fontos meteorológiai vagy egyéb figyelmeztetések számára is.
A rádiótáviratok irányítására eddig az volt a szabály, hogy a fedélzeti állomás táviratait a legközelebbi parti állomásnak tartozik átadni. Ez a rendelkezés akként módosul, hogy az A 1.) típusú hullámmal dolgozó fedélzeti állomás bármely parti állomással levelezhet. Ez lehetővé teszi, hogy a hajó saját országának parti állomásával vagy pedig annak az országnak parti állomásával is levelezhessen, ahová a távirat szól. Ily módon nemcsak arra nyílik lehetőség, hogy a rádiótávirat gyorsabban jusson rendeltetési helyére, hanem az átmeneti díjak elmaradása folytán a rádiótáviratok díjai is csökkenthetők.
A hívójelek kérdését akként szabályozták, hogy az állandó és a szárazföldi állomás hívójelének három betűből, a hajóénak négy betűből, a légi jármű hívójelének pedig öt betűből kell állani. Magyarország hívójelei, úgy mint eddig a HAA-HAZ betűcsoportból választhatók. Az amatőrállomásoknak is kell hívójelüknek lennie. Ez áll egy vagy több betűből, amely avagy amelyek a nemzethez tartozást jelzik, és egy számból, amelyet legfeljebb még három betű követhet.
A hajózásra fontos az a határozmány, hogy a hajó rádióberendezésére vonatkozólag idegen kikötőkben vizsgálatnak csak akkor van helye, ha a rádióállomás felszerelésére vonatkozó engedélyt előmutatni nem tudják vagy nyilvánvaló szabálytalanságokat állapítottak meg.
A díjakra és díjazásra vonatkozó szabályok nagyjában változatlanok maradtak. Díjmenteseknek nyilvánították a mozgóállomásokkal való forgalomban a segélykéréseket és azokra adott válaszokat, a mozgóállomásoktól eredő, jéghegyekről, hajóroncsokról és aknákról szóló jelentéseket, a ciklonokról és viharokról, bóják helyváltozásáról, rádióirányjelző állomások (rádióhullámokkal útmutatók) működéséről stb. szóló figyelmeztetéseket, továbbá a légi közlekedést fenyegető veszélyekről, vagy repülőterek igénybevételének akadályairól szóló értesítéseket.
A leszámolásra vonatkozó szabályok ugyanazok maradtak, amint azokat a vezetékes távíróra vonatkozó szolgálati szabályzat párizsi átvizsgálása megállapította, ezek azonban most már az egész mozgószolgálatra, vagyis nemcsak a hajókkal, hanem a légi járművekkel való forgalomra is érvényesek.
„Comité consultatif international technique des communications radioélectriques” elnevezéssel a távírónál és távbeszélőnél működő hasonló intézmények mintájára a rádióra is tanácsadó bizottság alakítását határozták el, az országok együttműködésének és a forgalmi berendezések egységesítésének előmozdítására. A bizottság első ízben való összehívásával a németalföldi postaigazgatást bízták meg.
Amennyiben az egyezménynek vagy a szabályzatoknak magyarázata vagy végrehajtása tekintetében két szerződő kormány közt nézeteltérés merülne fel, a vitás kérdéseknek választott bíróság ítélete alá bocsátása, ha ezt a kormányok egyike kívánja, kötelező lesz.
Arranézve, hogy az egyes országok gyarmataik, birtokaik és védterületeik fejében hány szavazati jogot gyakorolhatnak, az új egyezményben az előzőktől eltérően intézkedés nincs. Azelőtt e címen legfeljebb hat szavazatot lehetett gyakorolni; Németország gyarmatainak elvesztése dacára a washingtoni értekezleten még hat szavazatot gyakorolt. A gyarmati szavazatok kérdése függő kérdés maradt és ezt a legközelebbi értekezletig diplomáciai úton fogják rendezni. A legközelebbi értekezlet 1932-ben Madridban lesz.
