1929. évi XI. törvénycikk

a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéseiről * 

Az Országos Magyar Gyüjteményegyetembe foglalt nemzeti nagy közgyüjtemények szervezeti és személyzeti viszonyait az 1922. évi XIX. törvénycikk állapítja meg. A többi múzeumok, könyvtárak és levéltárak ügyének, valamint az ezzel összefüggő egyéb kérdéseknek szerves szabályozása céljából rendeltetik:

I. Fejezet

Gyüjteményeknek közgyüjteménnyé nyilvánítása, állami felügyelete és támogatása

1. § E törvény értelmében közgyüjtemény az a múzeális és könyvtári gyüjtemény, amelyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter közgyüjteménnyé nyilvánít.

2. § A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1922:XIX. törvénycikkel létesített Országos Magyar Gyüjteményegyetem Tanácsának (a Tanácsnak) javaslata alapján közgyüjteménnyé (1. §) nyilváníthat az állam, törvényhatóság vagy község (város), valamint bármely más személy tulajdonában levő nyilvános jellegű múzeális és könyvtári gyüjteményt, ha a gyüjtemény tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési szempontból jelentős anyagot tartalmaz.

Oly gyüjteményt, amely nem az állam, törvényhatóság, község (város) tulajdona és e törvény életbelépése előtt nem tartozott állami felügyelet alá, csak tulajdonosának beleegyezésével lehet közgyüjteménnyé nyilvánítani.

Nem lehet közgyüjteménnyé nyilvánítani közhatóságok őrizetében levő levéltári anyagot, a volt hiteles helyek iratanyagát (29. és 31. §), egyetemi intézeteknek kizáróan az oktatás célját szolgáló szakgyüjteményeit, valamint kizárólag a népművelés célját szolgáló szemléltető gyüjteményeket és népkönyvtárakat.

A közgyüjteménnyé nyilvánított gyüjtemények jegyzékét a vallás- és közoktatásügyi miniszter a hivatalos lapban közzéteszi.

3. § A múzeum vagy közkönyvtár megjelölést csak olyan gyüjtemény elnevezésében szabad használni, amelyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter közgyüjteménnyé nyilvánított vagy amelyre e megjelölés használását a Tanács javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedi. Az engedély megadását a hivatalos lapban közzé kell tenni.

4. § A közgyüjtemény tudományos, művészeti és közművelődési szempontból a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alatt áll, aki a főfelügyeletet a Tanács útján gyakorolja. A Tanács tagjainak létszáma e végből az egyetemek tanárai és a közgyüjteményügy terén működő szakférfiak közül meghívott négy taggal szaporítható.

5. § Az Országos Magyar Gyüjteményegyetemnek a közgyüjtemények felügyeletére hivatott szerveit a Tanács a nemzeti nagy közgyüjtemények vezetői és más szakértők sorából jelöli ki. A felügyelettel kapcsolatos ügyviteli tennivalókat a Magyar Nemzeti Múzeum első tisztviselője (főigazgatója), mint a közgyüjtemények országos felügyelője irányítja és a felügyelet alatt álló közgyüjteményeket az Országos Magyar Gyüjteményegyetem igazgatótanácsában (1922:XIX. tc. 2. §-a) képviseli.

A Tanács a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott szabályrendeletben állapítja meg a közgyüjtemények felügyeletének részletes szabályait és a felügyelettel kapcsolatos tennivalóknak az egyes szervek (szaktanácsok, felügyelők stb.) közti megoszlását.

6. § A Tanács ellenőrzi a közgyüjtemények elhelyezését, működését és kezelését, a közgyüjtemények fenntartóit és vezetőit útbaigazítással látja el a javadalmak felhasználása tekintetében, előmozdítja a közgyüjtemények egymásközti érintkezését, gondoskodik a többespéldányok csere útján megfelelő elhelyezéséről, meghatározza az egyes közgyüjtemények feladatkörét, irányát, gyüjtési körét és területét, mégpedig szükség esetében az eddig követettől eltérően is, de közgyüjtemények anyaga más közgyüjteménybe csak a tulajdonos kifejezett hozzájárulásával helyezhető át.

Az egyes közgyüjtemények szervezetét és működését, amennyiben a tulajdonos vagy a fenntartó szabályrendelet alkotására jogosított önkormányzati testület, a tulajdonostól vagy a fenntartótól alkotott s a Tanács javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi minisztertől a belügyminiszterrel egyetértve jóváhagyott szabályrendelet, más esetekben a Tanácstól a közgyüjtemény fenntartójának és vezetőjének meghallgatása után, illetőleg javaslata alapján alkotott s a vallás- és közoktatásügyi minisztertől jóváhagyott szabályrendelet szabályozza.

7. § A felügyelet a közgyüjtemények tulajdonosainak és fenntartóinak e törvényben nem szabályozott jogviszonyait, különösen a tulajdonjogot nem érinti, a közgyüjtemény tulajdonosa, fenntartója és vezetője azonban köteles intézkedéseiben a felügyelő szervek utasításait követni.

Amennyiben a közgyüjteményt a felügyelő szervek utasítása és figyelmeztetése ellenére hibás vagy gondatlan kezelése következtében az elpusztulás vagy lényeges értékcsökkenés veszélye fenyegeti vagy a közgyüjteménnyel rendelkező azt a nyilvánosság elől jogos indok nélkül huzamosabb időn át elzárja, a Tanács előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter a közgyüjtemény igazgatására a nemzeti nagy közgyüjtemények tisztviselői közül meghatározott időre vezetőt rendel ki, s ha a tulajdonos ennek működését a gyüjtemény fenntartásának érdekét sértő módon akadályozza, a közgyüjtemény állami kezelésbe vételét rendeli el. A törvényhatóságok területén egyesület által fenntartott ily közgyüjteményeket a törvényhatóság veheti kezelésébe. Amennyiben a törvényhatóság e jogával nem él vagy a tulajdonos az átvételt akadályozná, az e bekezdésben meghatározott rendelkezések nyernek alkalmazást.

Ha a közgyüjtemény tulajdonosa vagy fenntartója törvényhatóság vagy község (város), az állami kezelésbevételt a vallás- és közoktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve rendeli el.

Ha a közgyüjtemény tulajdonosa vagy fenntartója egyházi személy (testület, hatóság), a vallás- és közoktatásügyi miniszter a felügyelő szervek utasításainak, azok nem teljesítése esetében, az illetékes egyházi főhatósággal egyetértésben szerez érvényt s az állami kezelésbevételt ennek hozzájárulásával rendeli el. Amennyiben az egyházi tulajdonban levő közgyüjtemény pusztulásának vagy elidegenítésének veszélye közvetlenül fenyeget, a miniszter ideiglenesen az egyházi hatósággal történő megállapodásig terjedő hatállyal saját hatáskörében intézkedhetik.

Az állami kezelésbevétel a tulajdonos tulajdonjogát nem érinti s amennyiben később a felügyelet zavartalan gyakorlatát illetően megfelelő biztosítékot nyujt, gyüjteménye kezelésébe visszabocsátandó.

A miniszternek az állami kezelésbevételt, illetőleg annak fenntartását elrendelő határozatával szemben a tulajdonos vagy fenntartó a közigazgatási bíróságnál panasszal élhet.

8. § A törvényhatóságok és községek (városok) kötelesek:

1. közgyüjteményeiket a gyüjtemény értékéhez, a tudomány és közművelődés igényeihez mért épületben méltóképpen elhelyezni, őrizetükről és kiadásaik fedezéséről, egyetemi városokban pedig arról is gondoskodni, hogy a közgyüjtemény az egyetemi oktatás előmozdítására is szolgálhasson;

2. a rendezetlen vagy leltározatlan közgyüjtemények szakszerű rendezését és leltározását a Tanács irányítása mellett foganatosítani;

3. közgyüjteményeik működéséről a Tanácsnak évenkint részletes jelentést tenni, az évi munkatervet és költségirányzatot oda felterjeszteni, továbbá a közgyüjtemény céljára felhasznált összegekről elszámolni;

4. a közgyüjtemény kezelésére a Tanács kívánságára a belügyminiszter hozzájárulásával más munkakörben nem foglalkoztatott tudományos tisztviselőt alkalmazni;

5. könyvtáraik adatainak az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központhoz beszolgáltatásáról gondoskodni.

Az állami támogatásban vagy javadalmazásban részesülő egyéb közgyüjtemény tulajdonosa vagy fenntartója köteles a jelen szakasz 1., 2., 3. és 5. pontjában foglalt kötelezettségeket teljesíteni.

9. § A közgyüjtemények fejlesztésére az állami költségvetés keretében megállapított összeget, valamint az ily célra rendelt adományokat „Közgyüjtemények Országos Alapja” elnevezéssel a Magyar Nemzeti Múzeum kezeli.

A Közgyüjtemények Országos Alapja terhére a gyüjtemények gyarapítására, szükség esetében a gyüjtemény megfelelő elhelyezésének, rendeltetésének és leltározásának költségeire, továbbá a közgyüjteményekkel kapcsolatos tudományos és közművelődési tevékenység támogatására a Tanács határozatai alapján az országos felügyelő (5. § első bekezdés) utalványoz.

A közgyüjtemény tulajdonosa vagy fenntartója köteles a hozzájárulásról és segélyről a felügyelő szervnek évenkint elszámolni.

10. § A Tanács a Gyüjteményegyetem tisztviselőinek létszámába tartozó tisztviselőt a közgyüjteményekhez nagyobb rendezési munkálat ellenőrzése, irányítása, abban részvétel vagy segédkezés, továbbá az anyag tanulmányozása végett ideiglenes szolgálatra beoszthatja. A közgyüjtemény tulajdonosa vagy fenntartója köteles az így beosztott tisztviselő megfelelő foglalkoztatásáról gondoskodni. A beosztást a Tanács bármikor megszüntetheti.

11. § A közgyüjteményeknek elsőbbségi igényük van a nemezeti nagy közgyüjteményeknek az illető közgyüjtemény anyagát szervesen kiegészítő, elidegenítésre szánt többes példányaira.

II. Fejezet

A törvényhatósági és községi (városi) közgyüjtemények személyzete

12. § A törvényhatósági és községi (városi) közgyüjtemények személyzete a törvényhatóság vagy a község (város) alkalmazottainak létszámába tartozik és a törvényhatóságok, községek (városok) közigazgatási személyzetével azonos elbánásban részesül.

13. § A közgyüjtemények tudományos tisztviselőinek és segédszemélyzetének minősítésére az 1922:XIX. tc. 4. §-a irányadó azzal az eltéréssel, hogy a középiskolai tanári oklevél minden esetben minősít a tudományos tisztviselői állásra. Tudományos állásra végleges minőségben azonban csak azt lehet alkalmazni, aki a közgyüjtemény irányának és gyüjtési körének megfelelő hazai országos közgyüjteménynél, külföldi nagyobb közgyüjteménynél vagy egyetemi intézetnél hasonló munkakörben legalább egy évig szolgálatot teljesített és gyakorlati képességéről a Tanácstól bizonyítványt kapott.

Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy közgyüjteménynek az 1927. évi december hó 31. napja előtt már hivatalba lépett tisztviselője, továbbá oly személy tekintetében, aki valamely közgyüjtemény létrehozása, gyarapítása és fejlesztése körül különös érdemeket szerzett vagy egyébként érdemes tudományos munkásságot fejtett ki, a Tanács javaslatára az előbbi bekezdésben megszabott alaki képzettség hiánya alóli felmentést az államfőnél kieszközölhesse.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter a közgyüjtemények tisztviselőit gyakorlati tanfolyam látogatására és a tisztviselőjelölteket szakvizsga letételére is kötelezheti.

Az első bekezdésben említett előkészítő szolgálatot teljesítő tisztviselőjelölteket a Tanács alkalmazza és a Tanács jelöli ki azt az országos közgyüjteményt, amelynél a tisztviselőjelölt próbaszolgálatát teljesíteni fogja.

14. § A tisztviselők címét illetően a Gyüjteményegyetem tisztviselői részére megállapított címek irányadók; igazgatói cím viselésére csak a VII. vagy ennél magasabb fizetési osztályba sorozott közgyüjteményvezetők jogosultak.

15. § A közgyüjteményeknél rendszeresített tudományos tisztviselői állásra és a közgyüjtemény önálló gondozására hivatott segédszemélyzetbeli állásra beérkezett pályázati kérvényeket a Tanács elé kell terjeszteni.

A Tanács ötnél nagyobb számú pályázó közül hármat, ha a pályázók száma ötnél nem több, de legalább három, kettőt jelöl. Az állást csak a Tanácstól jelöltek valamelyikével lehet betölteni. Ha a pályázók száma háromnál is kevesebb, a Tanács csupán a megkívánt képesítéssel nem rendelkező pályázót zárhatja el az állás elnyerésétől. Ha a pályázat eredménytelen vagy a pályázók egyike sem rendelkezik a megkívánt képesítéssel, a Tanács ajánlhat az állás betöltésére alkalmas személyt, akit újabb pályázat mellőzésével lehet alkalmazni.

16. § Az illetékes fegyelmi hatóság köteles eljárást indítani a közgyüjteménynek az ellen az alkalmazottja ellen, aki ellen hivatali mulasztás miatt a Tanács vagy az országos felügyelő az eljárás megindítását kéri. A közgyüjtemény alkalmazottja ellen indított fegyelmi eljárásban hozott határozatot a Tanácsnak is kézbesíteni kell. A Tanács az ily határozatok ellen jogorvoslattal élhet.

III. Fejezet

Az ingó műemlékek és egyéb múzeális tárgyak felkutatása (gyüjtés, ásatás stb.) és védelme

17. § A múzeális kutató és gyüjtő munkának és az azzal kapcsolatos tudományos munkálatoknak rendszeres tervét az 1922:XIX. tc. 3. § 7. pontjában foglalt rendelkezések értelmében a Tanács állapítja meg.

A kutatások (ásatások) tervének kidolgozására, e munkálatok országos megszervezésére, állandó előmozdítására, általános érdekű tudományos feladatok megoldására és a szaktudomány külföldi kapcsolatainak kiépítésére a Tanács keretében a felmerülő szükséghez képest, az illetékes nemzeti nagy közgyüjtemény első tisztviselőjének elnöklete alatt szakbizottságok alakíthatók. E szakbizottságoknak a közgyüjteményekkel szemben csak tanácsadó és véleményező hatáskörük van s javaslataikat az érdekelt közgyüjtemény ügyeiben illetékes szaktanács bírálja el. Ügyrendjüket és állandó szerveik hatáskörét a Tanács állapítja meg.

A Magyar Nemzeti Múzeum első tisztviselőjének elnöklése alatt az előző bekezdés értelmében alakítandó Országos Régészeti Szakbizottság előadója a Tanács javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter által az egyetemi szaktanárok vagy múzeumi vezető tisztviselők közül öt évre kinevezett országos régészeti előadó.

A kutatással és gyüjtéssel, valamint a 24. §-ban meghatározott ingóságok megszerzésével (25., 26. §) kapcsolatban felmerülő kiadásokat a „Közgyüjtemények Országos Alapjából” (9. §) kell fedezni.

18. § Ásatásnak az 1881:XXXIX. tc. 3. §-ában meghatározott célon felül régészeti, történeti, antropológiai, földtani és őslénytani emlékek felkutatása céljából is helye van.

Jelentősebb ily emlékeket rejtő területet a vallás- és közoktatásügyi miniszter ásatás szempontjából „tiltott terület”-nek nyilváníthat s ily területen az ásatás joga kizárólag a Tanács által kijelölt intézményt illeti meg.

Az első bekezdésben meghatározott célból elrendelt ásatásra az 1881. évi XXXIX. tc. 11. és 12. §-ának rendelkezései megfelelően alkalmazást nyernek. Az így kisajátított terület vételárának megállapításánál az ott található emlékek értéke nem vehető figyelembe.

19. § A Magyar Nemzeti Múzeumnak az ország egész területén, Budapest székesfőváros múzeumainak a főváros egész területén, a többi közgyüjteménynek a Tanács által szabályrendeletben megállapított helyi körzeten belül joguk van a Tanács előzetes értesítése és a földtulajdonos kártalanítása mellett, önállóan vagy egymással együttműködve rendszeres ásatásokat végezni.

Minden más, az előző §-ban meghatározott célú ásatáshoz, annak megkezdése előtt a Tanács hozzájárulását kell kérni.

A Tanács az ásatásokhoz a munkálatok ellenőrzésére szakértő közeget küldhet ki, az ásatás eredményéről az ásató szerzői és egyéb jogának biztosítása mellett szabatos jelentést kívánhat, s ha a tudomány érdekei kívánják, a felmerült költségek megtérítése mellett az ásatást saját közegeivel folytathatja.

Külföldi tudományos intézetek vagy szaktudósok csak valamely magyar közgyüjteménnyel együtt ásathatnak.

20. § A Tanács előzetes hozzájárulásával, de szakértő közegének részvétele nélkül folytatott ásatás eredményeként előkerült vagy egyébként talált dolgot a találó köteles harminc nap alatt, tervszerű ásatás esetén kívül előkerülő és a 18. § első bekezdésében felsorolt ingóságok fogalma alá eső dolgot legkésőbb három nap alatt a közigazgatási hatóságnak vagy a Magyar Nemzeti Múzeumnak bejelenteni. A közigazgatási hatóság a leletről azonnal jelentést tesz a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatósága útján a Tanácsnak.

A Tanács, illetőleg a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatósága a leletet érintő munkálatokat közegeinek kiszállásáig beszüntetheti s a szóbanforgó helyen további ásatást végeztethet.

21. § Az ásatás (felkutatás) eredményeként előkerülő vagy egyébként talált, a 18. § első bekezdésében felsorolt dolgok fogalma alá eső közgyüjteményben elhelyezésre alkalmas ingóság a közigazgatási hatóság útján lefoglalható és megváltható.

Az ingóság a lefoglalással a Tanács által kijelölt közgyüjteménynek, a 19. § első bekezdésében említett esetben az ásató intézetnek (intézeteknek), a 19. § negyedik bekezdésében említett esetben pedig az ásató hazai közgyüjteménynek tulajdonává válik.

A találót és a rejtő dolog tulajdonosát kártalanításként egyenlő arányban együttvéve a lelet értékének kétharmada illeti meg. A 19. § első és negyedik bekezdésében említett esetben találónak az ásató intézetet, illetőleg hazai közgyüjteményt kell tekinteni; ehhez képest ezekben az esetekben csak a rejtő dolog tulajdonosát illeti kártalanításként a lelet értékének egyharmada, amennyiben a földtulajdonossal az ásatás megkezdése előtt más megállapodás nem jött létre.

A kártalanítás összegét megállapodás hiányában a Tanács és a találó által, a 19. § első és negyedik bekezdésében említett esetben a Tanács és a rejtő dolog tulajdonosa által kijelölt két-két szakértőből s általuk választott elnökből álló bizottság javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.

A találót és a rejtő dolog tulajdonosát kérelmükre a Tanács az ásatásból előkerült, közgyüjtemény részére igénybe nem vett anyagból a kártalanítási összeg értékének megfelelő értékű tárgyakkal elégítheti ki. Külföldi tudományos intézet vagy szaktudós által végzett ásatás eredményeként előkerülő anyag többes példányaiból egyes darabokat vagy sorozatokat a Tanács kivételesen indokolt esetben átengedhet a külföldi ásatónak.

Ha az ingóságot a Tanács nem váltja meg, tulajdonát felerészben a találó, felerészben a rejtő dolog tulajdonosa szerzi meg.

Ha a kutatást a Tanács előzetes hozzájárulása nélkül folytatták vagy a találás bejelentését elmulasztották, a 18. § első bekezdésében felsorolt ingóságok fogalma alá eső dolog, ha múzeális értéke van, a Tanács által kijelölt közgyüjteményre, egyébként az államkincstárra száll. A rejtő dolog tulajdonosa azonban a jelen § harmadik és hatodik bekezdésében biztosított jogait megtartja, ha a találást utóbb, mihelyt arról értesült, nyolc nap alatt bejelenti.

Amennyiben a leletet elidegenítik, mielőtt a Tanács arra nézve intézkednék, az elidegenítő a dolog felkutatásával és esetleges megszerzésével felmerülő költséget köteles megtéríteni.

22. § Ha a 18. § első bekezdésében felsorolt ingóságok fogalma alá eső dolgot kutatásra vagy ásatásra felfogadott személy találta, találónak az előbbi § szempontjából a felfogadót kell tekinteni.

Aki a dolgot idegen dologban felfogadás és az arra jogosult engedélye nélkül végzett kutatás során találta, azt az előbbi § értelmében a találót megillető jogok nem illetik, hanem e jogok arra a községre szállnak, amelynek területén a dolgot találták.

23. § Közgyüjtemény anyagához tartozó dolog elidegenítésére irányuló szerződés érvényességéhez a Tanács írásbeli hozzájárulása szükséges. A hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha a Tanács a szerződés tekintetében a bejelentésnek a Tanácshoz való beérkeztétől számított hatvan nap alatt nem nyilatkozik.

Az érvénytelen szerződés a teljesítéssel sem válik érvényessé.

A közgyüjtemények anyagát illetőleg egyébként a 25., 26. és 44-46. § rendelkezései megfelelően alkalmazást nyernek.

24. § Művészeti, tudományos, történeti vagy múzeális szempontból különösebb jelentőséggel bíró ingóságokat (ingó műemlékeket) a Tanács a tulajdonos értesítése mellett nyilvántart. Az e nyilvántartás elkészítéséhez szükséges adatokat a tulajdonos köteles a Tanács felszólítására beszolgáltatni. Az egyházi tulajdonban levő ily ingóságokra vonatkozó adatokat az egyházak, illetőleg az illetékes egyházi hatóság által kijelölendő egyházi szervek, e törvény életbelépésétől számított hat hónapon belül, összefoglaló jegyzékben bocsátják a Tanács rendelkezésére. A nyilvántartott ingóságok jegyzékét e törvény életbelépésétől számított kilenc hónapon belül el kell készíteni és közzé kell tenni s az ingó műemlék nyilvántartásba vételéről annak tulajdonosát értesíteni kell. Ebben az értesítésben külön kell megjelölni a Magyarország területéről származó vagy a magyar nemzeti történet szempontjából jelentős emlékeket.

E szakasz rendelkezései nem vonatkoznak az 1712 óta megjelent magyar vagy magyar vonatkozású nyomtatványokra és az 1526 óta megjelent másnemű nyomtatványokra. Képzőművészeti alkotások a művész halálától számított 25 év eltelte előtt, iparművészeti alkotások a mű elkészültétől számított 50 év eltelte előtt, a törvény életbelépte után külföldről behozott ingó műemlékek a behozataltól számított 25 év eltelte előtt nyilvántartásba nem vehetők.

25. § A Tanácsot a 24. § rendelkezései értelmében nyilvántartott ingóságok tekintetében elővásárlási jog illeti meg, a végrehajtás esetét is ideértve. Ehhez képest az ily dolog tulajdonosa, amennyiben a dolgot elidegeníteni kívánja, köteles a Tanácsnak vagy a nemzeti nagy közgyüjtemények valamelyikének vételre felajánlani.

Az elővásárlási jog megszűnik, ha az elővásárlásra jogosult a bejelentés vételétől számított két nap alatt a felet az elővásárlási jog gyakorlásának szándékáról nem értesíti vagy ha ez értesítéstől számított hét napon belül e jogát nem gyakorolja.

Az elővásárlási jognak a végrehajtás esetében történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel állapítja meg. Hatóságilag elrendelt vagy önkéntes árverés esetén az elővásárlási jog addig gyakorolható, míg az ingóság a legtöbbet ígérő által megvettnek nem jelentetett ki. (1881:LX. tc. 107. §)

26. § A 24. § rendelkezései értelmében nyilvántartott ingóságokat az ország területéről csak a Tanácsnak vagy a tőle szabályrendeletben kijelölt szervnek előzetes engedélyével szabad kivinni. A kiviteli engedély megadására kijelölt szervnek az engedélyt megtagadó határozata ellen az engedélyt kérő felszólalással élhet a Tanácsnál, mely végérvényesen dönt.

Magyarország területéről származó vagy a magyar nemzeti történet szempontjából jelentős, nyilvántartott emlékekre (24. § 1. bek.) nézve a kiviteli engedély megadását indokolás nélkül meg lehet tagadni; ily esetben az ingóságot valamely országos vagy más közgyüjtemény számára meg lehet váltani. Ha a megváltási ár tekintetében megállapodás nem jön létre és a tulajdonos kiviteli szándékához továbbra is ragaszkodik, kisajátításnak van helye. Kisajátítás esetében valódi és teljes kártalanítást kell fizetni. A kisajátítás és kártalanítás részletes szabályat a kisajátításról szóló 1881:XLI. törvénycikk rendelkezésére figyelemmel az igazságügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.

A 24. § értelmében nyilvántartott, de nem Magyarország területéről származó s a magyar nemzeti történet szempontjából nem jelentős emlékek tekintetében az engedélyt a Tanács annak vételre való felajánlásától teheti függővé. Ha a tulajdonos és a Tanács, illetőleg a kijelölt közgyüjtemény közt nyolc napon belül megállapodás nem létesül, úgy a kiviteli engedélyt meg kell adni.

A kiviteli engedély megadása esetében az engedélyes a Közgyüjtemények Országos Alapja javára a második bekezdés esetében az érték 10-%-át meg nem haladó, a harmadik bekezdés esetében az érték 2%-át meg nem haladó díjat tartozik fizetni, melynek értékét és a befizetés módozatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg. E díj, a kiviteli engedélyt megadó szervvel történt megállapodás szerint, az illető intézmény gyüjtési körébe vágó megfelelő értékű tárgyak átengedésével is leróható.

Nyilvántartás tárgyául nem szolgáló ingóságokról a Tanács a tulajdonos kívánságára és költségére bizonyítványt állít ki, hogy ezek az országból külön engedély nélkül kivihetők.

27. § Aki valamely dolgot a 26. § rendelkezése ellenére az ország területéről kivisz vagy a 23. és 25. § ellenére bejelentés nélkül elidegenít, köteles a külföldre kivitt vagy elidegenített dolog felkutatásával és megszerzésével, valamint visszaszállításával felmerülő költséget megtéríteni.

28. § Az 1881:XXXIX. tc. rendelkezéseit azokra az építményekre (romokra) is alkalmazni kell, amelyekről a Tanács állapítja meg, hogy mint műemlékek fenntartandók.

IV. Fejezet

A közhatóságok és volt hiteles helyek levéltárai

29. § A közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alá tartoznak, ki e főfelügyeletet a Tanács útján gyakorolja.

Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy az érdekelt miniszterrel egyetértve a történelmi jelentőségű iratanyag biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartásáról és a tudományos kutatás lehetővé tételéről gondoskodjék.

30. § Törvényhatósági levéltárat vezető levéltáros minősítésére e törvénycikk 13. §-ának a törvényhatósági levéltárosi állás betöltésére pedig e törvénycikk 15. §-ának rendelkezései irányadók.

Az 1883:I. tc. 13. §-ának a törvényhatósági levéltárosok minősítésére vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.

31. § A káptalanoknak és konventeknek, mint volt hiteles helyeknek e működésével kapcsolatban keletkezett iratanyaga, nemkülönben egyházi testület és hatóság tulajdonában levő levéltárak tekintetében a 29. § második bekezdésében említett intézkedéseket az illetékes egyházi szervekkel egyetértve kell megtenni. Az iratanyag biztos elhelyezéséről és az elpusztulástól való megóvásáról a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter szükség esetében ideiglenesen az egyházi hatósággal történő megállapodásig terjedő hatállyal saját hatáskörében intézkedhetik.

E törvény 7. § utolsó bekezdésében foglalt rendelkezések ez esetben is megfelelően irányadók.

V. Fejezet

A nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló kötelespéldányai

32. § A Magyarországon nyomtatott, gépi sokszorosítás útján készült nyomdatermékekből tudományos célokra az alább meghatározott rendelkezések szerint kötelespéldányt ingyen kell beszolgáltatni:

1. a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának;

2. a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának;

3. a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának;

4. a Magyar Országgyűlés Könyvtárának.

A nyomdatermékek kötelespéldányait rendszerint a nyomtató köteles beszolgáltatni, azonban a be nem szolgáltatott kötelespéldányokért a nyomtatót és a kiadót egyetemleges felelősség terheli.

A nyomdatermékek kötelespéldányait a kiadó köteles beszolgáltatni:

a) ha akár az egész nyomdaterméket, akár egyes részeit vagy mellékleteit (szöveg, kép, hangjegy) külföldön nyomtatták, de a jelen törvény hatálya alatt álló területre adták ki;

b) ha az előállító nyomtató cég időközben megszűnt vagy tulajdonosának személye megváltozott;

c) ha a nyomdatermék szövegének vagy kiegészítő egyéb részeinek (borítéknak), a hozzátartozó képes ábrázolásoknak, hangjegyeknek, föld- és térképeknek stb. nyomtatása és előállítása több hazai vagy hazai és külföldi nyomda között oszlik meg.

33. § A kötelespéldányok beszolgáltatásának kötelezettsége általában kiterjed a gépi sokszorosítás útján készült minden nyomdatermékre, ideértve a litográfia, fotolitográfia és anasztatikai nyomás útján legalább 25 példányban sokszorosított termékeket; kiterjed nemcsak az elárusításra vagy általában terjesztésre szánt, szorosabb értelemben vett írói művekre, hanem a kéziratképpen nyomtatottakra is, valamint az időszaki sajtó és a ponyvairodalom termékeire; időszaki és más sajtótermékekből készült különlenyomatokra és kivonatokra; statisztikai kimutatásokra, iskolai értesítőkre, név-, cím- és naptárakra; továbbá a gépi sokszorosítás minden ágában előállított föld- és térképekre, hangjegyekre, képes ábrázolásokra stb., ez utóbbiak akár önállóan, szöveggel vagy szöveg nélkül, akár valamely nyomtatvány kiegészítő részeiként készülnek.

Csupán a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának és a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának kell beszolgáltatni egy-egy kötelespéldányt a hivatalok, ipari és kereskedelmi vállalatok, egyesületek és társulatok évi jelentéseiből, zárszámadásaiból és alapszabályaiból, továbbá a falragaszokból, színlapokból, műsorokból, műsoros meghívókból és gyászjelentésekből; úgyszintén a tudományos célra készült facsimilékből, a tankönyveket helyettesítő kőnyomatos tanári előadásokból, kompendiumokból, kérdés-feleletek alakjában vagy más alakban szerkesztett jegyzetekből és a kőnyomatos hírlapokból, ha ezek akár kéziratról, akár gépírásról vonattak le, továbbá egy-egy kötelespéldányt a változatlan új kiadásokból (stereotyp nyomás, címlap vagy évszámkiadás, anasztatikus nyomás). A hatóság által elkobzott nyomtatványokból azonban három példány szolgáltatandó be, mégpedig egy-egy példány a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának, a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának és a Magyar Országgyűlés Könyvtárának.

Utóbbi esetben az elkobzást foganatosító hatóság gondoskodik a kötelespéldány beküldéséről, az említett könyvtárak vezetősége pedig a beküldött példányoknak elkülönített és közhasználattól elzárt megőrzéséről.

34. § A beszolgáltatott kötelespéldánynak teljesnek és hibátlannak kell lennie.

Az egy kiadáshoz tartozó, de különböző papiroson előállított példányok közül a jobb minőségű papiroson nyomtatott példányt kell beszolgáltatni a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának és a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának mindig, a 32. §-ban megnevezett többi könyvtárnak azonban csak abban az esetben, ha a jobb minőségű papiroson nyomtatott díszpéldányok száma huszonötöt meghalad.

Ha az egy kiadáshoz tartozó példányok tartalomban eltérnek egymástól, a kötelespéldányt a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának és a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának mindegyik változatból be kell szolgáltatni.

A kötelespéldányokat nem szabad nyers ívekben (ú. n. krudákban) beküldeni. A csupán kötve (borítéklap nélkül) forgalomba hozott műveket azonban hajtogatott ívekben (fűzés nélkül) is be lehet szolgáltatni.

35. § Nem kell kötelespéldányt beszolgáltatni:

1. érték- és hitelpapirosokból és értékjegyekből,

2. hivatali ügykezelésre szánt hivatalos nyomtatványokból és üzleti nyomtatványokból, hacsak a 33. § második bekezdése alá nem esnek,

3. vonalozott ürlapokból és könyvek címkéiből (etikettek és vignetták),

4. családi értesítésekből, levélpapirosokból, látogató- és köszöntőjegyekből, egyesületi szavazólapokból és kizárólag magánhasználatra készült egyéb nyomtatványokból, hacsak a 33. § második bekezdése alá nem esnek,

5. kőnyomatos és egyéb gépi (írógépi) többszörösítés útján másolt, 25 példánynál nem nagyobb számban és csupán magánhasználatra készült kéziratokból, hacsak a 33. § második bekezdése alá nem esnek,

6. fényképekből, ha tisztán vegyi úton készültek.

A 2-6. pont alatt felsorolt nyomdatermékek beszolgáltatása azonban kötelezővé válik, ha beszolgáltatás alá eső nyomdatermék kiegészítő részei vagy mellékletei.

36. § Minden nyomtató köteles az üzemében készült nyomtatványokról naptári évnegyedenkint nyomdatermékkimutatást készíteni s azt az évnegyedet követő első két hétben, legkésőbb január, április, július és október tizenötödik napjáig a 32. §-ban megnevezett könyvtáraknak két-két példányban beküldeni.

Minden kiadó köteles kiadványairól naptári évnegyedenkint kimutatást készíteni s azt az évnegyedet követő első két hétben a 32. §-ban megnevezett könyvtáraknak két-két példányban beszolgáltatni.

A kimutatásokban fel kell tüntetni mind a kiadó, mind a nyomtató nevét (cégét) és telepének helyét, továbbá a termék gyártási számát is.

Ha a terméket több nyomdában állították elő, az említett adatokat a munka előállításában résztvevő valamennyi nyomtató köteles közölni.

Hiányzó nyomdatermékekről, időszaki nyomtatványoknak hiányzó részeiről is a kimutatásban a hiány okának megjelölésével számot kell adni, úgyszintén az utóbbiak előállítása során a nyomtató személyében beállott változást is fel kell tüntetni. Nyomdaváltozás esetén az új nyomtató köteles feltüntetni, hogy az illető időszaki nyomtatvány előállítását mely számtól kezdve vette át s azelőtt ki nyomatta azt.

Ha valamely évnegyedben a nyomtató, illetőleg a kiadó üzemében beszolgáltatás alá eső nyomdatermék nem készült, erről két azonos példányban nemleges jelentést kell beküldeni.

A kimutatással a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának és a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának a köteles példányokat is be kell szolgáltatni.

A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Országgyűlés Könyvtára a kimutatás egyik példányában megjelöli azokat a nyomdatermékeket, melyekből kötelespéldányt kíván s a jegyzéket a nyomtatóknak, illetőleg (32. § 3. bekezdés) a kiadónak visszaküldi. A nyomtató, illetőleg kiadó tartozik a visszaküldött kimutatás kézhezvételétől számított nyolc nap alatt a megjelölt kötelespéldányokat jegyzék kíséretében beszolgáltatni.

A beszolgáltatott kötelespéldányok átvételét a címzett könyvtár a nyomdatermékkimutatás (kísérő jegyzék) egyik példányán ismeri el s azt a beszolgáltatónak átvételi elismervény gyanánt visszaküldi. Ez az elismervény bizonyítja a beszolgáltatási kötelezettség teljesítését.

A 32. §-ban megnevezett könyvtárak indokolt esetben kívánhatják a kötelespéldánynak nyomban a megjelenés után való beszolgáltatását is.

37. § A kötelespéldányokat a m. kir. államnyomda is köteles rendeltetési helyükre beszolgáltatni, kivéve azokat a nyomdatermékeket, melyeknek határidőhöz kötött vagy feltétlen titokban tartását fontos állami érdekből az illetékes felettes hatóság esetről-esetre elrendeli. Két-két példányt azonban az ily nyomtatványokból is meg kell őrizni s utólag a beszolgáltatást gátló ok megszüntével a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának, illetőleg a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának beszolgáltatni. Amennyiben pedig az államnyomda az utólagos beszolgáltatást bármely okból nem tudná teljesíteni, az illetékes miniszter gondoskodik a példányok utólagos beküldéséről. Az illetékes miniszter rendeletére a Könyvtárak e nyomtatványokat elkülönítve, szükség esetében pecséttel elzárva s a közhasználattól elvonva őrzik meg.

38. § A nyomtatócégek nyilvántartása tekintetében a sajtóról szóló 1914:XIV. tc. 6. §-a rendelkezik.

A jelen törvényben szabályozott kötelességük teljesítésének ellenőrzése végett a kiadók is kötelesek vállalatukat a törvényhatóság első tisztviselőjénél bejelenteni, aki a bejelentések adatait a 32. §-ban megjelölt könyvtárakkal közli.

39. § A kötelespéldányokat tartalmazó postai küldeményeket és a beszolgáltatásra kötelezetteknek a beszolgáltatásra vonatkozó levélpostaküldeményeit bérmentesítetlenül „az 1921:XXI. tc. értelmében portóköteles” jelzéssel, azonban bérmentetlenül kell feladni. A küldeményekért járó rendes egyszeres portódíjat a címzett könyvtárak fizetik meg.

40. § Ha a beszolgáltatásra kötelezett a kötelespéldányt a 36. §-ban meghatározott határidő letelte után a 32. §-ban megnevezett könyvtárak részéről ajánlott levélben vagy kézbesítő könyvvel hozzáintézett felszólítást követő nyolc napon belül nem szolgáltatja be, vagy a csonka, hibás és általában a jelen törvényben megszabott kellékeknek meg nem felelő példányt kifogástalannal nem pótolja, a könyvtár a nyomdaterméket vétel útján szerezheti meg vagy a közigazgatási hatóságtól mint rendőri büntető bíróságtól a nyomdatermék lefoglalását kérheti. A közigazgatási hatóság mint rendőri büntető bíróság, ha a nyomdatermék létezéséhez nem fér kétség, a lefoglalást elrendeli és ha a lefoglalás nem sikerül, de a beszolgáltatásra kötelezett üzleti helyiségeinek átkutatásától eredményt lehet várni, a helyiségek átkutatása iránt is intézkedik. A lefoglalás ás átkutatás elrendelése és foganatosítása tekintetében a rendőri büntető eljárás egységes szabályozásáról szóló 65,000/1909. B. M. számú rendelet (Rbsz.) 89-99. §-ainak rendelkezései megfelelően irányadók; ez intézkedések költségei a beszolgáltatásra kötelezetteket terhelik.

Ha a nyomdaterméket vétel útján szerezték meg, a kifizetett vételár, ha pedig a lefoglalás és átkutatás eredményre nem vezetett, a nyomdatermék bolti ára, esetleg más módon megállapítható forgalmi értéke a beszolgáltatásra kötelezetteket egyetemlegesen terheli.

41. § A kir. ügyészséget illető kötelespéldányokat, midőn rájok ott már szükség nincs, tudományos célra azoknak a könyvtáraknak kell kiszolgáltatni, amelyeket az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter kijelöl.

A kiszolgáltatás módozatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.

42. § A kötelespéldányok beszolgáltatására jelen törvénnyel megállapított kötelezettség teljesítésének ellenőrzése végett a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának és a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának igazgatósága jogosult a nyomtatók által az 1914:XIV. tc. 6. §-a értelmében vezetett nyomdakönyvekbe betekinteni.

43. § Az 1897:XXXV. tc. 4. §-a, az 1897:XLI. és az 1922:XX. törvénycikk, valamint minden olyan jogszabály, amely a nyomdatermékeknek tudományos célokra szolgáló kötelespéldányairól rendelkezik, hatályát veszti.

Ahol valamely jogszabály a jelen törvénnyel hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozott, ennek a törvénynek megfelelő rendelkezését kell érteni.

VI. Fejezet

Büntető, életbeléptető és záró rendelkezések

44. § Aki ásatás szempontjából „tiltott terület”-en (18. § második bekezdése) ásatást végez vagy végeztet, továbbá, aki az ásatás eredményeként vagy tervszerű ásatás esetén kívül előkerülő tudományos vagy közművelődési szempontból jelentős vagy egyébként a kincs fogalma alá eső ingó dolgot a törvényes határidő alatt be nem jelenti, úgyszintén, aki a 24. §-ban meghatározott gyüjteményt vagy tárgyat a Tanácsnak vagy a nemzeti nagy közgyüjtemények valamelyikének vételre való felajánlás nélkül elidegenít (23., 25. §), vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.

A kir. törvényszék e vétség tekintetében mint egyesbíróság jár el és határoz.

Az 1878:V. tc. 366. §-a hatályát veszti.

Aki az első bekezdésben meghatározott gyüjteményt vagy tárgyat a 26. § tilalma ellenére engedély nélkül külföldre visz, a vámjog szabályozásáról szóló 1924:XIX. tc. 164. §-a értelmében esik büntetés alá.

45. § Aki régészeti, történeti, antropológiai, földtani vagy őslénytani emlék vagy általában a kincs fogalma alá eső ingó dolog felkutatása céljából a Tanács előzetes hozzájárulása nélkül ásatást végez vagy végeztet, - amennyiben cselekménye a 44. § rendelkezése alá vagy más súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással büntetendő.

46. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki közgyüjteményben őrzött kéziratot, könyvet vagy más tárgyat eltulajdonítás szándéka nélkül, de a kikölcsönzés tekintetében meghatározott szabályok megszegésével elvisz vagy a szabályszerűen kikölcsönzött kéziratot, könyvet vagy „más tárgyat” a kikölcsönzésre megszabott határidő letelte után felhívás ellenére sem szolgáltatja vissza.

47. § Kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő:

1. aki a 40. §-ban megszabott felszólításra, az ott megjelölt határidőben a kötelespéldányt be nem szolgáltatja vagy a jelen törvényben (34. §) meghatározott kellékeknek meg nem felelő kötelespéldányt kifogástalannal nem pótolja;

2. aki a kötelespéldányokról a kimutatásokat a törvényben megszabott időben (36. § első és második bekezdése) be nem szolgáltatja vagy a kimutatásokat a törvény rendelkezésének (36. § harmadik és negyedik bekezdése) meg nem felelően készíti.

A pénzbüntetés az 1. pont esetében a be nem szolgáltatott nyomdaterméknek az ítélet kihirdetése időpontjában fennálló értéke egyszeresétől ötszöröséig terjedhet, ezenfelül büntető ítéletben az elítéltet a be nem szolgáltatott példánynak harminc napon belül beszolgáltatására kell kötelezni.

48. § Pénzbüntetés alkalmazása tekintetében a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1928. évi X. törvénycikk rendelkezései irányadók, kivéve az előző szakasz 1. pontjában elkövetett kihágás elkövetőjére alkalmazandó és a szakasz utolsó bekezdésében meghatározott pénzbüntetés mértékét.

49. § A 46. és 47. §-okba ütköző kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak, az államrendőrség működése területén az államrendőrségnek hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a vallás- és közoktatásügyi miniszter bíráskodik.

50. § A 44-47. §-okban foglalt rendelkezések alapján befolyó pénzbüntetések a Közgyüjtemények Országos Alapjába utalandók.

51. § A 4-7. és 9-11. §-okban foglalt rendelkezések a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatósága alá nem tartozó állami szakkönyvtárakra és szakmúzeumokra, a 4-7., 9-16. §-okban, valamint a 8. § harmadik pontjában, a 29. § második bekezdésében és a 30. §-ban foglalt rendelkezések Budapest székesfőváros közgyüjteményeire és levéltárára nem vonatkoznak.

52. § E törvény a vallás- és közoktatásügyi minisztertől az érdekelt miniszterekkel egyetértve kiadott rendelettel meghatározott napon lép életbe és azt az érdekelt miniszterekkel egyetértve a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajtja végre.


  Vissza az oldal tetejére