1. § Az 1921:XXXII. törvénycikkben nem említett m. kir. honvédségi legénységi állományú egyének, nemkülönben ezek özvegyeinek és árváinak ellátása tekintetében - az alábbi eltérésekkel - az 1921:XXXII. törvénycikknek a határozványai nyernek alkalmazást.
Az 1921:XXXII. törvénycikkben nem említett legénységi állományú egyének és hátramaradottaik az ellátás szempontjából az 1921:XXXII. törvénycikkben említett legénységi állományú egyénekkel és hátramaradottaikkal esnek egy tekintet alá.
Az 1921:XXXII. törvénycikk 2. §-ának c) és d) pontjaiban, továbbá a 4., 8., 19. és 72. §-aiban, végül 40. §-ának 4. pontjában foglalt határozványok az 1921:XXXII. törvénycikkben nem említett legénységi állományú egyénekre, illetőleg ezek hátrahagyottaira nem nyerhetnek alkalmazást.
Az 1921:XXXII. törvénycikkben nem említett azoknak az egyéneknek, akiknek beszámítható szolgálati ideje a kilenc évet és hát hónapot meghaladja, állandó ellátásra van igényük abban az esetben, ha nyugállományba helyeztetnek és ha a tényleges szolgálat alatt önhibájukon kívül tartósan szolgálatképtelenekké, azaz a katonai szolgálatra egyszersmindenkorra alkalmatlanokká váltak.
A fent említett azoknak az egyéneknek, akiknek beszámítható szolgálati idejük a kilenc évet és hat hónapot nem haladja meg, végkielégítésre van igényük abban az esetben, ha legalább valósággal eltöltött hat havi tényleges szolgálati idő után tartósan szolgálatképtelenné, azaz a katonai szolgálatra egyszersmindenkorra alkalmatlanokká váltak.
Végkielégítésre van igényük a fent említett azoknak az egyéneknek is, akiket az 1921:XLIX. törvénycikk 8. §-ában megkívánt valósággal eltöltött 12 évi szolgálati kötelezettség letelte után a tényleges szolgálat kötelékéből saját kérelmükre elbocsátanak.
Azoknak a fent említett egyéneknek, akiket a valósággal eltöltött tizenkét évi szolgálati kötelezettség letelte előtt bocsátanak el saját kérelmükre a tényleges szolgálat kötelékéből, továbbá azoknak, akik hat hónapnál kevesebb valósággal eltöltött szolgálati idő után válnak tartósan szolgálatképtelenekké - amennyiben az utóbbiak nem esnek az 1921:XXXII. törvénycikk 3. §-ában foglalt rendelkezések alá - ellátásra egyáltalán nincsen igényük, s az ilyen egyének az 1921:XXXII. törvénycikk 9. §-a alapján sem részesíthetők ellátásban.
A jelen § alapján végkielégítésre igényjogosult egyének végkielégítését a tényleges szolgálat utolsó hónapjában járt nyugdíjba beszámítható illetmények alapul vétele mellett és pedig
a) azoknál, akik szolgálatképtelenség miatt váltak ki a tényleges szolgálat kötelékéből
valósággal eltöltött hat hónapnál több, de két évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén az említett illetményeknek hat havi összegével,
két évnél több, de öt évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén az említett illetmények tizenkét havi összegével,
öt évnél több, de kilenc évet és hat hónapot meg nem haladó beszámítható szolgálati idő esetén az említett illetmények huszonnégy havi összegével,
b) azoknál, akik a valósággal eltöltött tizenkét évi szolgálati kötelezettség letelte után váltak ki a tényleges szolgálat kötelékéből, az említett illetmények harminchat havi összegével egyenlő összegben kell megállapítani.
Az 1921:XXXII. törvénycikkben nem említett legénységi állományú egyéneknek az 1922. évi december hó 31-ike előtt katonai szolgálatban eltöltött idejét - tekintet nélkül annak esetleges megszakítására - az 1921:XXXII. törvénycikk rendelkezései szerint kell számítani.
A jelen § alapján állandó ellátásra igényjogosult egyéneknek lakáspénzre is igényük van; a lakáspénz mérve szempontjából a m. kir. csendőrökkel esnek egy tekintet alá.
A jelen § alapján a tényleges szolgálat kötelékéből végkielégítéssel elbocsátott egyének hozzátartozói ellátásra igényt nem tarthatnak.
Ha a jelen szakasz alapján végkielégített egyént az állami polgári, vagy ezzel egyenlőnek tekintendő, illetve azzal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszaveszik, a végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idejét a nyugellátás szempontjából még abban az esetben sem lehet beszámítani, ha a végkielégítés visszafizetése felajánltatnék.
A jelen §-ban említett egyéneknek az 1921:XXXII. törvénycikk 23. §-ának, a)-g) pontjaiban felsorolt esetekben ugyanolyan összegű sérülési pótdíjra van igényük, mint az 1921:XXXII. törvénycikkben említett legénységi állományú egyéneknek.
A sérülési pótdíj végkielégítés tárgyát nem képezheti, ezt végkielégítés esetén is tovább kell folyósítani.
A jelen §-ban említett azokat az egyéneket, akik a tényleges szolgálat, vagy állandó ellátásban létük alatt elmebetegek lettek s kórházi ápolást igényelnek, a katonai vagy polgári elmegyógyintézet harmadik osztályában, vagy valamely nyilvános jellegű magángyógyintézetnek (szanatóriumnak) ezzel az osztállyal egyenlőnek tekintendő osztályában kell elhelyezni. Az 1921:XXXII. törvénycikk 39. §-ában foglalt rendelkezéseket az ilyen egyénekre is megfelelően alkalmazni kell.
2. § Az 1921:XXXII. törvénycikkben nem említett s a m. kir. honvédség kötelékéből a jelen törvény hatályba lépése előtt szolgálatképtelenség miatt kivált legénységi állományú egyéneknek már folyósított ellátási díjait, a jelen törvény hatályba lépésétől kezdve, a jelen törvény 1. §-ában foglalt határozványok értelmében kell újból megállapítani.
3. § Azokra a kérdésekre nézve, amelyek az ellátásra igényjogosultakat a jelen törvény alapján megillető ellátásra való igényből erednek, valamint az ebből az igényből kifolyólag az államkincstárral szemben támasztható követelésekre nézve, a határozat hozatalára - minden más eljárás kizárásával - a honvédelmi miniszter illetékes.
A miniszter határozata ellen azokban a kérdésekben van helye a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak, amelyek arra vonatkoznak, hogy az ellátásban állót milyen összegű ellátás illeti meg; továbbá azokban a kérdésekben, amelyek az ellátásra igényjogosultakat a jelen törvény alapján megillető ellátásokra való igényből erednek, vagy amelyek ebből az igényből kifolyólag az államkincstárral szemben támasztott követelésekre vonatkoznak.
Nincsen helye a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak - sem a kérelemnek helyet adó, sem a kérelmet megtagadó határozata ellen - az 1927:VI. törvénycikk 2. §-ában felsorolt esetekben.
4. § Jelen törvény azonnal életbe lép. Végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg.
