1. § Új szőlőt telepíteni csak a földmívelésügyi miniszter előzetes engedélyével és csak olyan területen szabad, amelynek talaja egyéb gazdasági mívelésre alkalmatlan immunis (fillokszerának ellenálló) homok vagy hegyoldalon fekvő olyan terület, melyen a fillokszeravész fellépése előtti időben már volt szőlő. A tilalom nem terjed ki azokra a birtokosokra, akiknek betelepített szőlőjük nincsen vagy ha van, az kisebb 1000 négyzetölnél. Ezek a birtokosok háziszükségletük fedezésére legfeljebb 1000 négyzetölet, illetve annyit telepíthetnek, amennyivel szőlőjüket 1000 négyzetölre kiegészíthetik.
Az első bekezdésben megállapított tilalom alól a földmívelésügyi miniszter közgazdasági érdekből, különös méltánylást érdemlő esetekben, az illetékes vármegyei hegyközségi tanács véleményének meghallgatásával kivételeket engedhet.
2. § Szőlővesszők és szőlőoltványok üzletszerű (kereskedelmi) termelésére új szőlőtelepet létesíteni és üzemben tartani csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével szabad. Az engedélyezés módozatait a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.
Az ily célú régi és új szőlőtelepek állami felügyelet és ellenőrzés alá helyeztetnek. E jogait a földmívelésügyi miniszter szőlő- és borgazdasági szakközegei útján gyakorolja.
Az állami ellenőrzés alatt álló szőlőtelepek tulajdonosai kötelesek a telepükön levő amerikai ültetvényeket és hazai termő szőlőiket hasznavehetőségük, illetve a termés mennyisége és minősége szempontjából, az ellenőrző állami szakközeg utasításai szerint kiselejtezni (szelektálni).
Szőlővesszők és szőlőoltványok üzletszerű termelésére berendezett olyan szőlőtelepek termelvényeit, amelyek forgalomba hozatalára a földmívelésügyi miniszter nem adott engedélyt, forgalomba hozni tilos.
3. § A földmívelésügyi miniszter a vármegyei hegyközségi tanács meghallgatásával rendelettel állapítja meg azokat a szőlőfajtákat, amelyek az egyes borvidékeken telepíthetők, forgalombahozhatók, illetve adás-vétel tárgyát képezhetik.
A borvidékek jellegének meg nem felelő vagy annak borminőségét rontó szőlőféleségeket - a csemege-szőlőfajták kivételével - az illető borvidéken szaporítani és telepíteni tilos.
Nem telepíthetők és nem hozhatók forgalomba azok az amerikai szőlővesszők és szőlőoltványok sem, amelyek a fillokszerával szemben ellenálló, valamint adaptáló és tenyészképességük tekintetében kellően ki nem próbáltattak vagy kellő kipróbálás után megfelelőknek nem bizonyultak, úgyszintén azok a közvetlenül termő (direkttermő) amerikai vagy hibrid fajták sem, amelyek az általánosan elterjedt és közismert magyar bortípusoktól elütő termésükkel a magyar bor jó hírnevét és a hazai bortermelés közgazdasági jelentőségét veszélyeztetik.
4. § Az állami felügyelet és ellenőrzés során fajta, minőség, fajtaazonosság és fajtisztaság tekintetében meg nem felelőnek minősített szőlővesszőket és szőlőoltványokat forgalomba hozni tilos.
Általában tilos az olyan szőlővesszők és szőlőoltványok forgalombahozatala, amelyek állami felügyelet és ellenőrzés alatt nem álló telepről származnak vagy amelyeknek előállítására engedély nem adatott.
5. § A földmívelésügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy a szőlővesszők és szőlőoltványok belföldi, behozatali vagy átmeneti forgalmára vonatkozó szabályokat a fejlődő szükséghez képest a jelen törvény elvi korlátai között rendelettel megállapíthassa, kiegészíthesse vagy módosíthassa.
6. § Aki szőlővesszőt vagy szőlőoltványt forgalomba hoz, az szavatossággal tartozik a vevőnek az eladott szőlővesszők és szőlőoltványok fajtaazonosságáért, fajtisztaságáért és szokványszerűségéért.
A szavatossági hiány miatt támasztható követelések 6 hónap alatt elévülnek attól az időponttól számítva, amelyben a vevő a hiányról a dolog természete szerint meggyőződést szerezhetett.
7. § A földmívelésügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy a vármegyei hegyközségi tanács meghallgatásával mind a hegyközségekre, mind a hegyközséggé nem alakult szőlőterületekre nézve a szőlő és gyümölcsfa gombabetegségei és állati kártevői ellen való kötelező védekezést elrendelhesse és az e tekintetben veszélyes területeket hatósági ellenőrzés alá helyezhesse.
8. § Szőlő- és gyümölcsbetegségek és állati kártevők ellen védekező szereket csakis a földmívelésügyi miniszter előzetes engedélye alapján szabad forgalomba hozni. Az engedélyezés és forgalombahozatal módozatait a földmívelésügyi miniszter külön rendelettel szabályozhatja.
9. § A hegyközségek területén a szüret megkezdésének idejét a hegyközségi választmány állapítja meg.
10. § A hegyközségek a termelőknek a területükről származó borokra elszállítás előtt származási bizonyítványokat adhatnak ki. Borkereskedők részére ily helyi megjelölésű származási bizonyítványok kiadására a földmívelésügyi miniszter által kijelölt más szakintézmények is illetékesek. Származási bizonyítványok csak megfelelő igazolás ellenében adhatók ki. Tilos a hegyközség területén gyógyborokat gyógyszerek hozzáadása útján előállítani. Gyógyborokra a hegyközségek származási bizonyítványokat ki nem adhatnak. Gyógyborok előállítására nézve az 1924:IX. tc. 35. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. Gyógyborokat gyógyszertárak árusíthatnak, míg a gyógyáruüzletekben való árusítást a népjóléti és munkaügyi, valamint a kereskedelemügyi m. kir. miniszter rendelettel szabályozza.
11. § A hegyközség javaslatára az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóság szőlőérés idején a hegyközség szőlővel beültetett területét zárt területté nyilváníthatja és a hegyközség e területén az idegenek közlekedését és ott tartózkodását engedélyhez kötheti. Fürdő- és villatelepekre ez a korlátozás nem terjed ki.
12. § A hegyközségek területén, valamint az ugyanazon politikai község határában levő, de a hegyközség kötelékébe nem tartozó szőlőgazdaságok területén lévő pincék és bor kezelésére, illetőleg raktározására szolgáló egyéb helyiségek abból a célból, hogy azokban a bortörvény rendelkezései megtartassanak és alapos gyanú esetén a feljelentés az illetékes hatóságnál megtétessék, a hegyközség ellenőrzése alatt állanak.
13. § A hegyközség területén lévő s azon átvezető, illetve onnan a vasúthoz vezető községi dülőutak létesítése, valamint azoknak és tartozékaiknak jókarbantartása annak a községnek a feladata, amelynek határában a hegyközség fekszik. A hegyközség területén lévő ilyen utakon a felügyeletet a hegyközség előljárósága gyakorolja és szükség esetén új utak létesítése és a meglévők jókarbantartása iránt a község előljáróságát megkeresi. Az egyes birtokokhoz vezető egyéb közös utak költségeihez az érdekelt birtokosok a hegyközség választmánya által megállapított haszonarány szerint hozzájárulni kötelesek.
14. § A jelen törvény életbelépte után a hegyközség területén és a hegyközségi kötelékbe nem tartozó szőlőkben, szőlőskertekben, gyümölcsösökben a szomszédos határtól (mesgyétől) szőlőt hatvan centiméternél, őszi barackot egy méternél, meggyet, szilvát és mandulát kettő méternél, almát, körtét, kajszint és cseresznyét három méternél, diót és erdei fákat hét méternél közelebb ültetni tilos. Ez a tilalom az alacsonytörzsű törpefákra és redélyfákra nem terjed ki.
15. § Méhek tartását a hegyközség területén megtiltani nem lehet.
16. § A hegyközség szőlővel beültetett területén legeltetni tilos. El nem kerített, puszta területen az állatok csak megkötve legeltethetők.
17. § A hegyközség területe a hegyközségi közgyűlés hozzájárulásával a községi (városi) közös vadászterületbe ugyan bevonható, azonban a községi (városi) előljáróság az ezen terület után befolyó bérrészletet a hegyközségi előljáróságnak átadni köteles.
Augusztus hó 1-től a szüret befejezéséig csak a hegyközség külön engedélyével szabad vadászni.
A vadászati jog gyakorlására a vadászati törvény rendelkezései az irányadók.
18. § Minden szőlőbirtokos, akinek beültetett szőlőterülete 200 kat. hold vagy ennél nagyobb, szőlőbirtokának vezetésére m. kir. felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot végzett egyént köteles alkalmazni. E kötelezettség alól mentes az a birtokos, akinek magának is megvan ez a szakvégzettsége.
Az a szőlőbirtokos, akinek 50 kat. hold vagy ennél nagyobb szőlőbirtoka van, szőlőkezelőül (vincellér) legalább m. kir. szőlészeti és borászati szakiskolát (vincellériskolát) végzett egyént köteles alkalmazni. Ezen szőlőkezelőket az alkalmaztatás megszüntetése esetén három havi felmondás illeti meg. Egyéb tekintetben a szőlészeti és borászati szakiskolát (vincellériskolát) végzett szőlőkezelők (pincemesterek) a földmívesiskolát végzett gazdasági alkalmazottakkal esnek egyenlő elbírálás alá. A felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot végzett szőlőgazdasági gazdatisztek és a birtokosok közötti jogviszonyra nézve, a birtokos és gazdatiszt, közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló törvényes rendelkezések nyernek alkalmazást.
Azok a szakiskolát nem végzett szőlőkezelők, akik ezen törvény életbelépését megelőzően három év óta megszakítás nélkül ugyanabban a szőlőgazdaságban voltak alkalmazva, a szakiskolát végzettekkel azonos elbánás alá vonhatók.
19. § Hegyközséget kell alakítani mindazokban a községekben (városokban), amelyeknek határában 150 kat. hold vagy ennél nagyobb összefüggő betelepített szőlőterület van, feltéve hogy ezek a szőlőterületek legalább 10 tulajdonos kezén vannak és a betelepített szőlők között levő puszta vagy más gazdasági művelés alatt álló területek együttes nagysága nem több, mint a betelepített szőlőterület fele. A beültetett gyümölcsösök (gyümölcsös kertek) a szőlőterületbe beszámítanak.
Két vagy több községben (városban) fekvő és községenkint 150 kat. holdnál kisebb betelepített szőlőterületek tulajdonosai kötelesek egy hegyközséggé alakulni az esetben, ha a szőlőterületek egy törvényhatóság területén feküsznek, egy összefüggő területet képeznek, együttes nagyságuk a 150 kat. holdat eléri vagy meghaladja, együttvéve legalább 10 tulajdonos kezén vannak és a betelepített szőlők között levő puszta vagy más gazdasági mívelés alatt álló területek együttes nagysága nem nagyobb, mint a már betelepített szőlőterületek fele.
20. § Azon községekben (városokban), melyek határában 150 kat. holdnál kevesebb összefüggő betelepített szőlőterület van, a szőlők tulajdonosai - tekintet nélkül a szőlővel betelepítetlen területek tulajdonosaira - birtokarány szerinti általános szavazattöbbséggel hegyközséget alakíthatnak, ha az összefüggő szőlőterület legalább 10 tulajdonos kezén van és ha a betelepített szőlők között levő puszta vagy más gazdasági mívelés alatt álló területek együttes nagysága nem több, mint a már betelepítve levő szőlők fele.
Két vagy több község (város) határában együttvéve 150 kat. holdnál kevesebb betelepített szőlőterülettel bíró tulajdonosok is alakíthatnak hegyközséget az esetben, ha szőlőterületeik közvetlenül összefüggnek, egy törvényhatóság területén feküsznek, a betelepített szőlők között levő puszta vagy más gazdasági mívelés alatt álló területek nagysága együttvéve nem több, mint a betelepített szőlők fele és ha a megalakuláshoz az érdekelt szőlőtulajdonosok - tekintet nélkül a szőlővel betelepítetlen területek tulajdonosaira - birtokarány szerinti általános szavazattöbbséggel hozzájárulnak.
21. § Azokat a betelepített szőlő- vagy gyümölcsös területeket, amelyek valamely már meglévő hegyközség területével összefüggnek, de hegyközségi kötelékbe nem tartoznak, az illetékes hegyközség kötelékébe be kell vonni.
22. § Ha valamely község (város) határában levő 150 kat. hold vagy ennél nagyobb betelepített szőlőterülettel más községhez tartozó, de hegyközségenként 150 kat. holdnál kisebb betelepített szőlőterületek is közvetlenül összefüggenek, ezeket a kisebb szőlőterületeket az előbb említett nagyobb szőlőterületre alakított hegyközségbe be kell vonni az esetben, ha a kisebb szőlőterülettel bíró községben vagy községekben a szőlőtulajdonosok külön önálló hegyközséget nem alakítanak.
23. § Két vagy több község (város) határában levő s egyenkint 150 kat. hold vagy ennél nagyobb betelepített szőlőterületre is lehet egy hegyközséget alakítani, ha az illető községek ugyanegy törvényhatóság területén feküsznek, a létesítendő hegyközség területe összefügg és ha az egy hegyközséggé alakulást az érdekelt községek szőlőtulajdonosai birtokarány szerinti általános szavazattöbbséggel elhatározzák.
Olyan község (város) határában, ahol a szőlők a határ különböző részein feküsznek s e miatt egy hegyközséggé nem alakíthatók, az összes érdekeltek kétharmadának elhatározása alapján - tekintet nélkül a keletkező hegyközségek nagyságára - két vagy több hegyközség is alakítható.
Ugyanegy község (város) határában levő olyan összefüggő szőlőterületen, amelyre egy hegyközséget lehetne alakítani, két vagy több önálló (hegyközség is alakítható az esetben, ha a keletkező kisebb hegyközségek mindenikének betelepített szőlőterülete az 1,000 kat. holdat eléri vagy meghaladja, a keletkező hegyközségek megalakításához a 19. §-ban felsorolt feltételek megvannak és ha több hegyközség alakítását az összes betelepített szőlőterületek tulajdonosai birtokarány szerinti általános szavazattöbbséggel elhatározták.
24. § Az egészen külön álló betelepített szőlőterületeket - ha birtokosaik ezt kívánják - a legközelebbi hegyközség kötelékébe fel kell venni.
25. § Megalakítható a hegyközség akkor is, ha a betelepített szőlők között fekvő puszta vagy más gazdasági mívelés alatt álló területek együttes nagysága a betelepített szőlőterületek nagyságának felét meghaladja, de csak az esetben, ha a puszta vagy más gazdasági mívelés alatt álló területek nagysága nem több, mint a betelepített szőlőterületek nagysága és ha a puszta vagy más gazdasági mívelés alatt álló területek legalább háromnegyed részének tulajdonosai a hegyközség megalakításához hozzájárulnak.
26. § A hegyközség csak akkor tekinthető törvényesen megalakultnak, ha a megalakulást és a hegyközségi rendtartást az illetékes törvényhatóság már jóváhagyta.
A hegyközségi rendtartások a vármegyei hegyközségi tanács útján terjesztendők - jóváhagyás végett - a törvényhatóság elé.
A hegyközségi rendtartásban meg kell határozni azt a területet, amelyre a rendtartás érvénnyel bír, az ügyrendet s általában mindazt, ami a hegyrendészeti szervezkedés és a rend érdekében szükséges, azonban törvényileg szabályozva nincs.
27. § A hegyközség ügyeit intézi: a hegyközségi közgyűlés, a hegyközségi választmány és a hegyközségi előljáróság. A hegyközségi előljáróságot a hegyközségi elnök és hegybíró alkotja.
28. § A hegyközség alakuló közgyűlésének összehívásáról és vezetéséről az elsőfokú közigazgatási hatóság gondoskodik.
A hegyközségi közgyűléseken a hegyközségi elnök elnököl, akit akadályoztatása esetén a választmány által kijelölt választmányi tag helyettesít. A közgyűlés határozatképességéhez, illetőleg határozatainak érvényességéhez a birtokarány szerinti szavazatok általános többsége szükséges. A szavazatok egyenlősége esetén az elnök dönt. Ha a közgyűlés határozatképtelen, a nyolc nap eltelte után összehívott újabb közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül érvényesen hoz határozatot.
A közgyűlésen a 600 négyzetöltől egy kat. holdig terjedő birtok tulajdonosa egy szavazattal, az ennél nagyobb terület tulajdonosa pedig annyi szavazattal bír, ahányszor egy teljes kat. hold területe van. A 600 négyzetölnél kevesebb, de legalább 200 négyzetöl szőlőbirtokkal bíró, járulék fizetésére köteles szőlőbirtokosok tízes csoportokban egy-egy csoportképviselőt választanak, akinek annyi szavazata van, ahány kat. hold szőlőt képvisel. Az összes hegyközségi birtokosok szavazatainak egyhatod részénél több szavazatot saját nevében egy birtokos sem gyakorolhat.
A vármegyei hegyközségi tanács titkára, illetve a tanács kiküldötte a hegyközségi közgyűléseken tanácskozási joggal részt vehet.
A hegyközségek területén levő puszta (parlag) vagy más gazdasági mívelés alatt álló területek birtokosai, valamint a hegyközség területétől különálló szőlők birtokosai az olyan ügyekben, amelyek csak a betelepített szőlők, illetőleg gyümölcsösök tulajdonosait érdeklik vagy amelyek létesítéséhez, fenntartásához, illetőleg végrehajtásához hozzá nem járulnak, a közgyűlésen nem szavazhatnak.
A hegyközségi tagok a szavazati jogot saját alkalmazottjuk vagy írásbeli meghatalmazással ellátott másik hegyközségi tag által is gyakorolhatják.
29. § A közgyűlés határozatai az illetékes vármegyei hegyközségi tanáccsal minden egyes esetben a határozathozatalt követő 15 napon belül írásban közlendők.
30. § A közgyűlés határozatai ellen, ha azokban a közgyűlés hatáskörét túllépte, ha azok egyébként törvénybe ütköznek vagy egyesek jogait és az okszerű gazdálkodás érdekeit sértik vagy ha az évi költségvetés sérelmesen van megállapítva, fellebbezésnek van helye. A fellebbezések tárgyában első fokon - a vármegyei hegyközségi tanács véleményének meghallgatásával - a közigazgatási bizottság, második és egyúttal utolsó fokon a földmívelésügyi miniszter határoz.
31. § A közgyűlés 5-5 évi időtartamra választja a választmány tagjait és a hegyközségi elnököt, megalkotja a hegyközségi rendtartást és az évenkénti működési tervet, megvizsgálja az évi költségvetést és az évi számadásokat, intézkedik a határjelek rendbentartásáról, határoz a hegyközségi vadászati jog miként való gyakorlásáról vagy hasznosításáról és általában határoz minden olyan ügyben, melyet a hegyközségi rendtartás a közgyűlés hatáskörébe utal.
32. § A hegyközség évi költségvetését és működési tervét - jóváhagyás végett - a vármegyei hegyközségi tanácshoz kell felterjeszteni.
33. § Választmányi tagok csak olyan birtokosok lehetnek, akiknek maguknak vagy családjuk tagjainak a hegyközség területén szavazati joguk van. A választmányi ülésen a hegyközségi elnök vagy helyettese elnököl.
A választmány a hegyközségi elnökön felül még legalább 6, de legfeljebb 24 tagból és az illetékes községi vezető jegyzőből áll. Választmányi taggá a hegybíró is megválasztható. A választmányi ülésen minden tagnak egy szavazata van. A választmány határozatait általános szavazattöbbséggel hozza. A szavazatok egyenlősége esetén az elnök dönt. A választmányi ülés határozatainak érvényességéhez az elnökön kívül legalább négy tag jelenléte szükséges.
A vármegyei hegyközségi tanács titkára, illetve a tanács kiküldötte, a választmányi üléseken tanácskozási joggal résztvehet.
A választmány határozata ellen az illetékes közigazgatási bizottsághoz, innen pedig a földmívelésügyi miniszterhez minden egyes hegyközségi tagnak fellebbezési joga van.
A választmány előkészíti a közgyűlés határozata alá tartozó ügyeket, végrehajtja a szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló törvényt és miniszteri rendeleteket, intézkedik a hegyközség minden olyan ügyében, amelyet a törvény a hegyközségi szervezet hatáskörébe utal vagy amelyet a közgyűlés elrendel, intézkedik továbbá minden olyan ügyben, mely a hegyközségi tagok közös gazdasági érdekeit van hivatva előmozdítani, végül irányítja és ellenőrzi a hegybíró tevékenységét s általában a hegyrendészet körébe tartozó teendők végrehajtását. A választmány köteles a hatósági felügyelet alá helyezett vidékeken a szőlő- és gyümölcsbetegségek és kártevők elleni általános védekezések végrehajtását ellenőrizni, jogosítva van az egyöntetű és sikeres védekezések érdekében a kötelező védekezéseknek - bizonyos idő alatt megejtendő - általános végrehajtását, a törvények és miniszteri rendeletek keretein belül elrendelni és ellenőrizni, jogosítva van továbbá az illető vidék szőlő-, illetve gyümölcstermékeinek fajtisztaságát és jó hírnevét veszélyeztető fajtaféleségeknek telepítését ugyancsak a törvény és a miniszteri rendeletek keretén belül saját hatáskörében is eltiltani.
34. § A hegyközségi elnök, mint a hegyközség előljárója végrehajtja a választmány határozataiból folyó összes rendelkezéseket, képviseli a hegyközséget a hatóságok előtt és intézkedik a hegyközségi ügyekben felmerülő vitás kérdéseknek lehetőleg békés úton való elintézése iránt.
A hegyközségi elnök javadalmazást nem kap.
35. § Hegybíró csak olyan magyar állampolgár lehet, akinek magának vagy családja tagjainak a hegyközség területén betelepített szőlője van vagy pedig olyan, aki - bár a hegyközség területén nem szőlőbirtokos - szőlészeti és borászati, illetőleg kertészeti szakiskolát vagy felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot végzett.
A hegybírót a választmány alkalmazza a választmány által megállapított szerződéses feltételek mellett.
A hegybíró tiszteletdíját, illetőleg javadalmazását a hegyközségi választmány javaslata alapján a közgyűlés az évi költségvetésben állapítja meg.
A hegybíró hegyközségi működése mellett magánalkalmazást is vállalhat, hacsak ezt a választmány az állás betöltése alkalmával meg nem tiltja.
36. § A hegybíró a hegyközségi elnök utasításai szerint végrehajtja a közgyűlés és a választmány határozatait, őrködik a hegyközségi rend felett, ellenőrzi a hegyőröket, felügyel arra, hogy az egyes szőlőbirtokosok a kötelező védekezéseket megteszik-e, szükség esetén őket a védekezési eljárásokra kioktatja és az észlelt szőlőművelési hibákra figyelmezteti, az új telepítéseket ellenőrzi és nyilvántartásba veszi, a hegyközség statisztikai adatait összeállítja, ellátja a 12. §-ban foglalt ellenőri teendőket, kezeli a hegyközségi gyümölcsfaiskolát és szőlővesszőtermelő telepet - hacsak ezek kezelésére a hegyközség külön alkalmazottat nem állít - s általában ellátja és ellenőrzi a hegyközség választmánya által reábízott összes ügyeket.
A hegybírót akadályoztatása esetén a választmánynak erre kijelölt tagja helyettesíti.
37. § A hegyközségek a szőlő- és borgazdaság érdekeinek képviseletére, illetve ezen érdekek előmozdítására és védelmére alakított és a törvény korlátai között önkormányzati hatáskörrel bíró testületek.
1. A hegyközségek kötelesek intézkedni:
a) a közös őrzésről és a hegyrendészeti szervezkedésről,
b) a szőlő- és gyümölcsbetegségek, valamint a szőlő és gyümölcs kártevő rovarai vagy más ellenségei ellen való kötelező védekezés tárgyában a földmívelésügyi miniszter és esetleg a közigazgatási hatóság által kibocsátott rendeletek végrehajtásáról,
c) az egyes borvidékek jellegzetes borféleségeinek védelmében a hegyközség területén szaporítható alany- vagy direkttermő szőlőfajtáknak a törvény értelmében való megválasztásáról s általában a szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló törvény borvédelmi és egyéb rendelkezéseinek (1-18. §-ok) és az azok alapján kibocsátott miniszteri rendeleteknek a hegyközségek területén való végrehajtásáról,
d) a hegyközségi utak jókarbantartásának ellenőrzéséről,
e) a vármegyei hegyközségi tanácsba küldendő tag megválasztásáról és a hegyközségi tanács törvényszerű határozatainak végrehajtásáról.
2. Intézkedhetnek továbbá:
a) a szőlő, gyümölcs és bor, valamint ezek mellékterményei értékesítésének előmozdításáról,
b) a szőlő- és gyümölcsmíveléshez és megvédéséhez szükséges anyagok közös beszerzéséről,
c) a helyes szőlő- és gyümölcsmívelésnek, a szüretelésnek és borkezelésnek s a termelés jövedelmezőségének érdekében szükséges közös gazdálkodási és kezelési szervezkedésről,
d) a hegyközségi tagok részére szükséges szőlőmívelési vagy borhitel megszerzése érdekében szervezkedés kezdeményezéséről.
A szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló törvény borvédelmi rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában (2. c), d) teendő intézkedések előkészítése céljából a hegyközség külön szakbizottságot küldhet ki. A hegyközségnek idevonatkozó intézkedéseiről évenkint jelentést tenni a kerületi szőlészeti és borászati felügyelőhöz, akinek szakészrevételeit a hegyközség figyelembe venni tartozik.
38. § Ha valamelyik tulajdonos a kötelezően elrendelt szőlő vagy gyümölcs védekezési eljárásokat végrehajtani vonakodik, jogában áll a hegyközségi előljáróságnak a védekezési eljárást az illető tulajdonos költségére elvégeztetni. Ezen költségek közigazgatási úton hajtandók be. A hegyközségi előljáróságok az említett védekezési eljárások végrehajtásáért felelősek.
39. § A hegyközségek kötelesek a területükön lévő szőlőbirtokokat bortermelésre való alkalmasság (hegyoldal, síkság, kötött talaj, immunis homok, szénkénegezésre alkalmas talaj, fillokszeravész előtti régi szőlőterület stb.) szempontjából a földmívelésügyi miniszter által kijelölt szaktisztviselő segítségének igénybevételével törzskönyvezni.
A törzskönyvezés elveit a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
A hegyközségek törzskönyveit a vármegyei hegyközségi tanács vármegyénként összesíti. A hegyközségi kötelékbe nem tartozó szőlőket az összesített törzskönyvbe való felvétel céljából a községi előljáróságok a vármegyei hegyközségi tanácsnak tartoznak bejelenteni.
A hegyközségi törzskönyvekben feltüntetendők azon szőlőfajták, amelyek, mint az illető borvidék borjellegének legmegfelelőbb féleségek, az illető hegyközségben a 3. § korlátai között telepíthetők. A fajták megállapításánál a talajhoz való alkalmazkodás, termékenység és a betegségekkel szemben való ellenállóképességre tekintettel kell lenni. E tekintetben a vármegyei hegyközségi tanácsok, illetve hegyközségek, a m. kir. szőlő- és borgazdasági központi kísérleti állomás (Ampelológiai intézet) szakvéleményét kikérni tartoznak. Szakvizsgálatok megejtésére a földmívelésügyi miniszter más szakintézeteket is kijelölhet.
40. § Azok a hegyközségek, amelyeknek területén a megalakuláskor 150 kat. holdnál kevesebb betelepített szőlő volt, vagyis az önként megalakult hegyközségek, a birtokosok, birtokarány szerinti szavazatának kétharmad részével kimondhatják a hegyközség feloszlását, de csak akkor, ha a hegyközség területén a betelepített szőlők összes területe a határozathozatalkor sem éri el a 150 kat. holdat.
A hegyközségi birtokosok nem mondhatják ki a hegyközség feloszlását, ha az illető hegyközség területén 150 kat. hold vagy ennél több betelepített szőlő van, éspedig akkor sem, ha a hegyközség területén a megalakuláskor 150 kat. holdnál kevesebb betelepített szőlő volt ugyan, de a betelepített szőlők területe később elérte a 150 kat. holdat.
Azok a hegyközségek, amelyek 150 kat. hold vagy ennél több betelepített szőlővel alakíttattak ugyan meg, de a szőlőknek időközbeni irtása következtében 150 kat. holdnál kevesebb betelepített szőlővel bírnak, a feloszlást az első bekezdésben foglaltak értelmében kimondhatják.
41. § A Tokajhegyalja zárt területén és valamennyi vármegyében, legalább 12 hegyközség van és ezeknek összes területe legalább 12,000 kat. hold, a szőlőmívelési, borkezelési és borértékesítési közös érdekek előmozdítása céljából az illető vármegyéhez tartozó hegyközségek egy-egy kiküldöttéből álló vármegyei hegyközségi tanácsot kell alakítani. A vármegyei hegyközségi tanács alakuló ülésének összehívása iránt az illetékes törvényhatóság első tisztviselője intézkedik. A 12,000 kat. hold szőlőterülettel nem bíró vármegyéknek vagy törvényhatósági joggal felruházott városoknak közös vármegyei hegyközségi tanács létesítése, illetve más vármegyei hegyközségi tanácshoz való csatolása iránt a földmívelésügyi miniszter intézkedik.
Hivatalból tagjai a vármegyei hegyközségi tanácsnak az illetékes törvényhatóságok, valamint az ezek területén levő járások első tisztviselői (alispán, polgármester, főszolgabíró), az illetékes kerületi szőlészeti és borászati felügyelő, az illetékes Mezőgazdasági Kamara egy kiküldötte, a vármegyei hegyközségi tanács működési területén levő szőlészeti és borászati szakiskola és a kertészeti tanintézet igazgatója. A vármegyei hegyközségi tanács még legfeljebb öt meghívott taggal kiegészítheti magát.
A vármegyei hegyközségi tanácsot öt évenként újra kell alakítani.
42. § A vármegyei hegyközségi tanács megalakulása alkalmával elnököt és elnökhelyettest választ, egyes különleges ügyek intézésére külön szakbizottságokat küldhet ki. Az igazgatási teendőket az ügyvezető titkár látja el, akit a vármegyei hegyközségi tanács javaslatára az illetékes Mezőgazdasági Kamara választás útján alkalmaz. Ügyvezető titkárul csak az alkalmazható, aki valamely főiskolát és ezenfelül még felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot mint rendes hallgató elvégezte.
A titkár állása állandó jellegű, csak szolgálati vétség vagy alkalmatlanság esetén bocsátható el. A titkár szolgálati és fegyelmi (elbocsátási) ügyeire nézve az illetékes Mezőgazdasági Kamara szolgálati szabályai az irányadók.
A vármegyei hegyközségi tanács hivatali helyiségéről a megalakulást követő első évben a székhely szerint illetékes vármegye gondoskodik.
43. § A vármegyei hegyközségi tanács ügyrendjét és évi költségvetését maga állapítja meg.
Minden vármegyei hegyközségi tanács tagjai sorából az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanácsba egy-egy tagot küld ki.
A vármegyei hegyközségi tanács feladata a hegyközségek működését irányítani és ellenőrizni, a hegyközségi rendtartásokat elbírálni és jóváhagyás végett a törvényhatóság elé terjeszteni, a vármegye területén történő szőlőtelepítéseket a hegyközségek bejelentése alapján ellenőrizni, a működési körébe tartozó borvidék szaporítható szőlőfajtáit a 3. § alapján történt rendelkezés keretein belül kijelölni, a védekezések tekintetében elrendelendő hatósági intézkedésekre nézve javaslatot tenni és a kötelező védekezések mikori végrehajtására a hegyközségeket utasítani, az okszerű gazdálkodási, szőlőfeldolgozási, értékesítési és borkezelési dolgok ismertetése és terjesztése érdekében közreműködni, a borvidék beszerzési, hitelügyi és borértékesítési szervezkedését kezdeményezni, irányítani és előmozdítani, a borvidék borjellegének fenntartása és megvédése iránt intézkedni, az érintkezést a működési területén levő borvidék és a földmívelésügyi minisztérium, illetve az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanács között fenntartani s általában a borvidékek különleges érdekeit minden téren képviselni és előmozdítani.
A szőlőmívelésre és borforgalomra vonatkozó szaktudósítói teendők ellátása és statisztikai adatok, gyüjtése szintén a vármegyei hegyközségi tanács feladata.
A vármegyei hegyközségi tanácsok a földmívelésügyi minisztérium és az illetékes törvényhatóságok szakmabeli rendelkezéseit végrehajtani tartoznak. Ezen közigazgatási és gazdasági segédműködésükért az állam, illetve a vármegye részéről megfelelő anyagi segélyre jogosultak. A segély mértékét a földmívelésügyi miniszter, illetőleg a törvényhatóságok az anyagi lehetőséghez és a méltányossághoz képest állapítják meg.
44. § A vármegyei hegyközségi tanács működését a földmívelésügyi miniszter az illetékes Mezőgazdasági Kamara, valamint szakközegei útján ellenőrzi.
A vármegyei hegyközségi tanács határozatai ellen, ezek között a tanács évi költségvetésének megállapítására vonatkozó határozat ellen is bármelyik tanácstagnak és az érdekelt hegyközségeknek a földmívelésügyi miniszterhez lehet fellebbezni, aki végérvényesen dönt.
45. § A hegyközségek a feladatuk teljesítéséhez szükséges költségek fedezése céljából közadók természetével bíró hegyközségi járulékot vethetnek ki. A hegyközségi járulékok kizárólag csak a hegyközség igazgatási költségeire fordíthatók.
A betelepített szőlők és gyümölcsösök tulajdonosai a hegyközségi járulékot birtokarány szerint fizetik.
A hegyközség kötelékébe tartozó puszta vagy más gazdasági mívelés alatt álló területek tulajdonosai csak a közös őrzés és a hegyrendészet költségeihez tartoznak hozzájárulni oly mértékben, amennyiben azok előnyeit élvezhetik.
A hegyközség kötelékébe önként belépő, egészen különálló és területileg össze nem függő szőlők tulajdonosai csak annyiban kötelesek a hegyközségi járulékhoz hozzájárulni, amennyiben a hegyközségi tagság előnyeit élvezhetik.
46. § Azok a birtokosok, akik a szőlőmíveléssel felhagynak a szőlő kiirtása utáni évtől kezdődőleg a hegyközségi járulékok tekintetében csak a puszta vagy más gazdasági művelés alatt álló területtel bírókra kivetett hegyközségi járulékok fizetésére kötelezhetők.
Ha olyan birtokos hagy fel a szőlőmíveléssel, akinek területe a hegyközség szélén fekszik, az ilyen birtokos a szőlő kiirtása utáni év elejétől kezdve, a közgyűlés hozzájárulásával a hegyközség kötelékéből kiléphet. Ha a hegyközség területe körülkerítve vagy árkolva van, a kibocsátott szélső birtokost az ároknak vagy a kerítésnek az új határra való áthelyezésére lehet kötelezni.
47. § Az önként belépett hegyközségi tag (24. §) a hegyközség irányában fennálló tartozásainak kiegyenlítése után, a hegyközség kötelékéből bármikor kiléphet. A kilépett hegyközségi tag azonban a közös létesítmények céljára lefizetett járulékokat vissza nem követelheti és a létesítményekből részt nem igényelhet.
48. § A hegyközségi járulékokat a hegyközségi választmány veti ki s a kivetésre vonatkozó kimutatást, esetleg ha a beszedést a hegyközség saját előljárósága teljesíti a hátralékról szóló kimutatást, behajtás céljából a községi (városi) előljáróságnak adja át. A hegyközségi járulékok esedékessége, beszedése, behajtása, biztosítása, elévülése, törlése és visszafizetése tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések az irányadók.
49. § A vármegyei hegyközségi tanács működésével felmerülő kiadásokat az érdekelt hegyközségek hegyközségi járulékaik terhére betelepített szőlőterületeik nagysága arányában tartoznak fedezni. A tanácsi járulék azonban egy kat. hold betelepített szőlő után az egy pengőt meg nem haladhatja.
A vármegyei hegyközségi tanács költségvetéséhez a hegyközségi kötelékbe nem tartozó szőlők tulajdonosai is tartoznak betelepített szőlőbirtokuk nagysága arányában hozzájárulni.
A vármegyei hegyközségi tanács céljaira szolgáló járulékokat is közadók módjára kell beszedni.
50. § Minden hegyközség köteles a hegyközség területén lévő javak őrzése végett megfelelő számú felesketett hegyőrt alkalmazni és hegyőreinek javadalmazásáról gondoskodni.
51. § Azok a birtokosok, akiknek bekerített szőlőjük van és a maguk részére saját költségükön külön felesketett állandó hegyőrt tartanak, a hegyközségi hegyőr fizetéséhez csak a birtokarány szerint reájuk eső összeg egyharmad része erejéig tartoznak hozzájárulni.
52. § Hegyőri szolgálatra csak azt lehet felesketni:
a) aki a hegyközség által a hegyközség területére vagy annak egyes részeire,
b) aki egyes birtokosok által legalább 25 kat. hold vagy ennél nagyobb betelepített és bekerített szőlő őrzésére fogadtatott fel.
53. § Az 1894:XII. törvénycikknek a mezőrendőrségre vonatkozó 77-92. §-ait, valamint a mezőrendőri eljárást szabályozó 104-118. §-ait a hegyrendőrségre, illetőleg a hegyrendészeti eljárásra is megfelelően alkalmazni kell.
54. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1928:X. tc. 5. §-ában meghatározott pénzbüntetéssel büntetendő az:
a) aki szőlőt miniszteri engedély nélkül telepít (1. §),
b) aki szőlővesszők és szőlőoltványok üzletszerű termelésére miniszteri engedély nélkül szőlőtelepet létesít vagy tart üzemben, valamint az a teleptulajdonos is, aki termelvényeit miniszteri engedély nélkül hozza forgalomba vagy az ellenőrző állami szakközegnek a szelektálásra vonatkozó utasításait nem hajtja végre (2. §),
c) aki az illető borvidékre nem engedélyezett szőlőfajtákat telepít vagy ott forgalomba hoz (3. és 4. §-ok),
d) aki a szőlő és gyümölcsfák gombabetegségei vagy állati kártevői ellen a földmívelésügyi miniszter, illetve a hegyközségi előljáróság által elrendelt védekezési eljárásokat elmulasztja vagy elkésve foganatosítja vagy a védekezést nem a rendelt módon hajtja végre (7. és 37. §-ok),
e) aki szőlőt vagy gyümölcsöt védő szert engedély nélkül hoz forgalomba (8. §),
f) aki a szüretet a hegyközségi választmány által megállapított szüretelési idő előtt megkezdi (9. §),
g) aki bort helyi megnevezésű bortípusként származási bizonyítvány nélkül hoz forgalomba vagy származási bizonyítványt jogosulatlanul használ, amennyiben az 1924:IX. tc. 43. § 1. pontjának esete nem forog fenn (10. §).
h) aki ültetvényeit a szomszédos határtól az engedélyezett távolságnál közelebb ülteti (14. §).
Az a), b), c) és d) pontok eseteiben a meg nem engedett telepítvény kiirtását, illetőleg a tiltott módon forgalomba hozott szőlővessző és szőlőoltványkészlet elkobzását, az e) pont esetében pedig a tiltott anyagkészlet elkobzását is el kell rendelni.
55. § Kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az is:
a) aki a hegyközség területén a tilalmi idő alatt kutyát vagy baromfit szabadon tart,
b) aki a hegyközség területén szabadon hagyott szőlőmívelési és egyéb gazdasági eszközöket és gépeket jogosulatlanul használ,
c) aki a hegyközség területén a 16. §-ban megjelölt legeltetési tilalmat, illetve korlátozást megszegi.
A b) pontban meghatározott cselekmény magánindítványra üldözendő.
56. § Amennyiben a törvényből más nem következik, az 54. és 55. §-okban meghatározott kihágások tekintetében való eljárásra a mezőrendőrségi kihágásokról szóló érvényes rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
57. § Az a szőlőbirtokos, aki a 18. §-ban foglalt kötelezettségnek eleget nem tesz, a közigazgatási bizottság által felhívandó, hogy a meghagyás kézbesítésétől számított három hónapon belül a törvény rendelkezésének feleljen meg s ha ezen időn belül a kötelezett birtokos a felhívásnak a saját hibájából eleget nem tett, 200 pengőtől 600 pengőig terjedhető pénzbírsággal kell az illetőt büntetni.
A bírság ismételten megállapítandó mindaddig, míg a kötelezett a felhívásnak eleget nem tesz.
A közigazgatási bizottság felhívása és határozata ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a földmívelésügyi miniszterhez lehet fellebbezni.
58. § Az 57. §-ban megállapított bírságpénzek és a hegyrendőri kihágásokból befolyó büntetéspénzek fele a földmívelésügyi tárca javára az államkincstárba folyik, a másik fele pedig a hegyközséget illeti. Hegyközség nem létében az egész büntetőpénz a földmívelésügyi tárca javára fizetendő be.
59. § Azokban a községekben (városokban), ahol a szőlőterületekre a törvényes rendelkezések alapján hegyközség nem alakult, a hegyközség törvényes jogkörében a községi (városi) előljáróság jár el.
Azokban a községekben (városokban), amelyekben a hegyközség a megalakításra kötelezettek önkéntes közreműködésével nem volt megalakítható, az illetékes törvényhatóság első tisztviselője a vármegyei hegyközségi tanács javaslatára hegybíró helyettest bíz meg, a hegyközségi választmány teendőinek ellátására pedig a hegyközség kötelékébe tartozó szőlőbirtokosok köréből bizottságot alakít s megállapítja annak ügyrendjét.
60. § Hatósági intézkedést igénylő hegyközségi ügyekben, amennyiben e törvény egyes esetekben külön illetékességet nem állapít meg, azok a hatóságok illetékesek, amelyeket az 1894:XII. tc. 102. és 103. §-ai megjelölnek.
61. § E törvény életbeléptével hatályukat vesztik a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894:XII. tc. VIII. Fejezetének 61-73. §-ai és általában mindazok a törvények, rendeletek és szabályok, amelyek a szőlőgazdálkodásra és a hegyközségekre vonatkoznak s e törvény határozataival ellenkeznek.
62. § Ezt a törvényt a földmívelésügyi és belügyi miniszterek hajtják végre.
Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy a jelen törvény végrehajtására vonatkozó rendeleteket kibocsáthassa, valamint hogy a rendeleteket a szükséghez képest módosíthassa, vagy hatályon kívül helyezhesse. Azok a rendelkezések, amelyek más tárcák ügyköreit is érintik, az illető miniszterekkel egyetértőleg adandók ki.
63. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.
