1. § (1) A földadóról szóló 1927. évi 100/P. M. számú hivatalos összeállításnak az adó kulcsát megállapító 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„A földadó kulcsa a pengőértékben megállapított kataszteri tiszta jövedelem 20%-a.”
(2) A vízitársulatokat és érdekeltségeket a földadóról szóló 1927. évi 100/P. M. számú hivatalos összeállítás 57. §-ának (2) bekezdése, továbbá 58. §-a értelmében megillető adóvisszatérítések folyósítása szintén 20%-kal történik.
2. § A jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló 1927. évi 500/P. M. számú hivatalos összeállításnak az adómentes jövedelmeket szabályozó 5. §-a a következő új bekezdésekkel egészíttetik ki:
„(3) A 4. § 4. és 5. pontjaiban, valamint az 5. § (1) bekezdésének 10. b) pontjában megállapított adómentes jövedelemnek az összege azoknál az adózóknál, akiknek háztartásához egynél több gyermek tartozik, a második és harmadik gyermek után 100-100 P-vel, a negyedik, ötödik és hatodik gyermek után 200-200 P-vel, azon felül pedig minden további gyermek után még 300 P-vel emelkedik.”
„(4) Az adózó közös háztartásához tartozó gyermekek alatt a közös háztartásban élő, illetőleg önálló keresettel nem bíró törvényes, törvényesített, mostoha vagy örökbefogadott gyermekeket és unokákat kell érteni.”
3. § A jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló 1927. évi 500/P. M. számú hivatalos összeállításnak az adóalapok változatlan fenntartását szabályozó 43. §-ának (2), (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Ez a felhatalmazás azonban nem alkalmazható azokra az adózókra nézve, akiknek jövedelemadóalapja a 10,000 pengőt, vagyonadóalapja pedig a 200,000 pengőt túlhaladja. Ezek az adózók évenkint kötelesek szabályszerű bevallást adni.”
„(4) A m. kir. adóhivataloknak jogukban áll azokat az adózókat, akiknek adóalapja a pénzügyminiszter rendelete értelmében a következő évre változatlanul fenntartandó lenne, legkésőbb március hó végéig szabályszerű adóbevallás beadására felszólítani és ennek alapján az adóalapjukat újból megállapítani, ha a rendelkezésre álló adatok szerint jövedelmük, illetőleg vagyonuk lényegesen emelkedett. Lényeges emelkedésnek kell tekinteni azt, ha a rendelkezésre álló adatok szerint megállapítható jövedelem-, illetőleg vagyontöbblet azoknál az adózóknál, akiknél az egyébként változatlanul fenntartandó jövedelemadóalap a 6000 P-t, illetőleg a vagyonadóalap a 150,000 P-t meg nem haladja, az előző évi adóalapoknak 20%-át eléri, azoknál az adózóknál pedig, akiknél az egyébként változatlanul fenntartandó jövedelemadóalap 6001-10,000 P-ben, illetőleg a vagyonadóalap 150,001-200,000 P-ben volt megállapítva, a többlet az előző évi adóalapok 10%-át, de a jövedelemnél legalább az 1200 P-t, a vagyonnál pedig legalább a 30,000 P-t eléri.”
„(5) A pénzügyminiszter külön rendeletben akár általában valamennyi adózóra nézve, akár csak az adózók egyes csoportjaira, illetőleg egyes községekre nézve új adókivetést rendelhet el.”
„(6) Az eljárást a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.”
4. § A jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló 1927. évi 500/P. M. számú hivatalos összeállításnak a jövedelem- és vagyonadó elengedését szabályozó 58. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Ha jövedelem, illetőleg a vagyon az adóévben az adózótól függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmények folytán tartósan oly módon csökkent, hogy a hátralékos tartozását még méltányos részletekben sem képes megfizetni, az apadást előidéző esetnek bekövetkeztekor még nem esedékes adónak aránylagos része egészben vagy részben elengedhető. Ha pedig az adózó halála, vagy más, az adózótól függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmények folytán a jövedelemforrás és vagyontárgy időközben megszűnt vagy ha a tartozás behajtása a hátralékos megélhetését létalapjában támadná meg, kivételesen a hátralék is egészben vagy részben elengedhető.”
5. § A kereseti adóról szóló 1927. évi 300/P. M. számú hivatalos összeállításnak az alkalmazottak adókötelezettségét szabályozó 3. §-a a következő (3) bekezdéssel egészíttetik ki:
„(3) A Magyarországon, avagy a Magyaroszágtól elcsatolt területen teljesített szolgálatból folyó és a (2) bekezdés értelmében általános kereseti adó alá eső nyugellátások adóját azonban nem a 17. §-ban megállapított adókulcs szerint, hanem az előző évi nyugellátások összegének egytizenketted része után a 18. § 2. pontja szerint járó adóösszegnek tizenkétszeresében kell megállapítani.”
6. § A kereseti adóról szóló 1927. évi 300/P. M. számú hivatalos összeállításnak az állandó adómentességet szabályozó 5. § (1) bekezdésének 5. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„5. a m. kir. honvédség, csendőrség, vámőrség és folyamőrség tényleges szolgálatában álló vagy várakozási illetékkel szabadságolt tisztjeinek, altisztjeinek és legénységének, a katonai illetményeket élvező tényleges közigazgatási alkalmazottaknak, a rendőrség és a pénzügyőrség altisztjeinek és legénységének, végül az államfogházak, fegyházak, börtönök és fogházak őrszemélyzetének összes szolgálati járandóságai.”
7. § A kereseti adóról szóló 1927. évi 300/P. M. számú hivatalos összeállításnak az adóalapok változatlan fenntartását szabályozó 22. §-ának (2), (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Ez a felhatalmazás azonban nem alkalmazható azokra az adózókra nézve, akiknek kereseti adó alapja a 10,000 pengőt túlhaladja. Ezek az adózók évenként kötelesek szabályszerű bevallást adni.”
„(1) A m. kir. adóhivataloknak jogukban áll azokat az adózókat, akiknek adóalapja a pénzügyminiszter rendelete értelmében a következő évre változatlanul fenntartandó lenne, legkésőbb március hó végéig szabályszerű adóbevallás beadására felszólítani és ennek alapján az adóalapjukat újból megállapítani, ha a rendelkezésükre álló adatok szerint jövedelmük lényegesen emelkedett. Lényeges emelkedésnek kell tekinteni azt, ha a rendelkezésre álló adatok szerint megállapítható jövedelemtöbblet azoknál az adózóknál, akiknél az egyébként változatlanul fenntartandó adóalap a 6000 P-t meg nem haladja, az előző évi adóalapnak 20%-át eléri, azoknál az adózóknál pedig, akiknél az egyébként változatlanul fenntartandó adóalap 6001-10,000 P-ben volt megállapítva, a többlet az előző évi adóalap 10%-át, de legalább az 1200 P-t eléri.”
„(5) A pénzügyminiszter külön rendeletben akár általában valamennyi adózóra nézve, akár csak az adózók egyes csoportjaira, illetőleg egyes községekre nézve új adókivetést rendelhet el.”
„(6) Az eljárást a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.”
8. § A kereseti adóról szóló 1927. évi 300/P. M. számú hivatalos összeállításnak az évközi változásokat szabályozó 33. §-a a következő (2) bekezdéssel egészíttetik ki:
„(2) Ha az adózó halála, vagy más, az adózótól függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmény folytán a jövedelemforrás megszűnt vagy ha a tartozás behajtása a hátrálékos megélhetését létalapjában támadná meg, az általános kereseti adó a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló 1927. évi 500/P. M. számú hivatalos összeállítás 58. §-ában szabályozott módon és mérvben kivételesen egészben vagy részben elengedhető.”
9. § A kereseti adóról szóló 1927. évi 300/P. M. számú hivatalos összeállításnak a kereseti adó hozadékára való igényjogosultságot szabályozó 47. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:
„(5) Az összes állami nyugdíjasok illetményei után levont kereseti adók a „Községek segélyezési alapja” javára számolandók el.”
10. § (1) A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállításnak a késedelmi kamatokat szabályozó 31. §-ának (1), (2) és (6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az az adózó, aki esedékessé vált tartozását a megállapított fizetési határidőig be nem fizeti, késedelmi kamatokat köteles fizetni. A késedelmi kamatok mérvére és számítási módjára nézve a következő szabályok az irányadók:
1. Az együttesen kezelt közadóknak, valamint az egyéb, negyedévi részletekben fizetendő köztartozásoknak késedelmes befizetése esetében.
a) amennyiben az adózó évi előírása a 200 pengőt nem haladja túl és az adózó tartozását az év végéig befizeti, évi 6%-os, ha pedig tartozását csak későbben fizeti be, évi 12%-os késedelmi kamatot kell számítani. Ha az adózó terhén az év végén, a halasztó hatályú fellebbezéssel megtámadott, illetőleg a törlés alatt álló összegek levonása után még mutatkozó hátralék az évi előírás 10%-át túlhaladja, a következő évben teljesített fizetésekből elsősorban a 6 és 12%-os késedelmi kamatok különbözetét kell kiegyenlíteni;
b) amennyiben az adózó évi előírása a 200 pengőt túlhaladja és az adózó tartozását az esedékesség napjától számított legkésőbb három hónapon belül befizeti, évi 6%-os, ha pedig tartozását csak későbben fizeti be, évi 12%-os késedelmi kamatot kell számítani.
2. Az együttesen kezelt közadóknak, valamint az egyéb, negyedévi részletekben fizetendő köztartozásoknak folyó évnegyedi részletei után, amennyiben az adózó az előző évnegyedről hátralékban nincs avagy az előző évnegyed végén fennállott hátralékát az évnegyed első havának 15. napjáig kiegyenlíti, nem szabad késedelmi kamatokat számítani abban az esetben, ha az adózó az esedékes évnegyedi részletet három egyenlő havi részletben és pedig mindenkor a hó 15. napjáig befizeti.
3. Az állami fogyasztási adók, valamint a vám és egyéb jövedékek késedelmes befizetése esetében a késedelmi kamatok mérvét és fizetési feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
4. Az illetékek és egyéb köztartozások késedelmes befizetése esetében, amennyiben a tartozást az esedékesség napjától számított három hónapon belül befizetik, évi 6%-os, ha pedig azt csak későbben fizetik be, évi 12%-os késedelmi kamatot kell fizetni.
5. A késedelmi kamatokat az együttesen kezelt közadóknál, valamint az egyéb, negyedévi részletekben fizetendő köztartozásoknál az esedékesség napjától a befizetést megelőző hó végéig, az illetékeknél és egyéb köztartozásoknál ellenben az esedékesség napjától a befizetés napjáig kell számítani.”
„(2) Ha valamely negyedévi részletekben fizetendő köztartozás fizetési határidejét a vonatkozó fizetési meghagyás (határozat, adóív) kézbesítésének napja vagy a lajstrom közszemlére való kitételének utolsó napja állapítja meg, a késedelmi kamatokat a fizetési határidő elmulasztása esetében annak a hónapnak első napjától kell számítani, amelyben a kézbesítés történt, illetőleg a lajstrom közszemlére való kitételének ideje lejárt.”
„(6) Részletfizetések esetében a negyedévi részletekben fizetendő köztartozásoknál a késedelmi kamatokat az egész tőketartozás után az esedékesség napjától, illetőleg abban az esetben, ha az esedékességet követően a tőketartozásra részletfizetés teljesíttetett, az utolsó befizetés havának elsejétől kell számítani, illetőleg szedni és a befizetésnek csak azt a részét szabad a tőketartozásra elszámolni, amely a késedelmi kamatok teljes kiegyenlítése után fennmarad. Ha az adózó a mult évből származó hátralékokkal is tartozik, a mult évből származó hátralékoknak és az azok után járó késedelmi kamatoknak teljes kiegyenlítéséig a folyó évi adók után járó késedelmi kamatokra mitsem szabad elszámolni; a mult évi hátralékoknak és azok járulékainak teljes kiegyenlítése után a teljesített befizetésekből elsősorban a folyó évi tartozás után járó késedelmi kamatokat kell kiegyenlíteni és csak az azok teljes kiegyenlítése után fennmaradó összegeket szabad a tőketartozás javára elszámolni. Az egyéb köztartozásoknál - részletfizetések esetében - a késedelmi kamatokat az egész tőketartozás után az esedékesség napjától, illetőleg abban az esetben, ha az esedékességet követően a tőketartozásra részletfizetés teljesíttetett, az utolsó befizetés napjától kell számítani, illetőleg szedni és a befizetésnek csak azt a részét szabad a tőketartozásra elszámolni, amely a késedelmi kamatok teljes kiegyenlítése után fennmarad.”
(2) A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállításnak az esedékességet és az elszámolási sorrendet szabályozó 27. §-ának () bekezdése a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:
„A késedelmi kamatok elszámolási sorrendjére nézve a hivatalos összeállítás 31. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.”
11. § A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállításnak a fizetési kedvezményeket szabályozó 41. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(7) A pénzügyminiszter évi 6%-os késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége mellett részletfizetést, illetőleg fizetési halasztást engedélyezhet:
1. az együttesen kezelt közadókra nézve az esedékesség napjától számított hat hónapig, nagyobb elemi vagy egyéb csapások esetében pedig azon túlmenőleg is;
2. az illetékekre nézve rendszerint egy évig, illetőleg egy évnél hosszabb időre is és pedig:
a) az esedékességtől számított legfeljebb két évre, ha az illeték kulcsa 5%;
b) az esedékességtől számított legfeljebb négy évre, ha az illeték kulcsa 5%-nál nagyobb. Ha ugyanazon személy terhére ugyanazon tétel alatt többféle illeték különböző kulccsal van kiszabva, a kedvezmény alkalmazása szempontjából a legnagyobb kulcs az irányadó.”
12. § A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállításnak a szolgálati illetmények és ellátási díjak letiltására vonatkozó rendelkezéseket szabályozó 56. §-ának 1. és 7. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„1. a közszolgálatban és magánszolgálatban álló alkalmazottaknak adóköteles illetményeit és ellátási díjait, az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézettől járó ellátási díjakat az ezek után kivetett adók, ezek pótlékai és járulékai, továbbá a közszolgálati alkalmazottaknál a szolgálati viszonyból eredő térítmények, pénzbírságok és pénzbüntetések erejéig korlátlanul le lehet foglalni, gyermektartási díj fejében azoknak felét, más követelésekért azonban azoknak legfeljebb egyharmadát lehet lefoglalni. Az illetményekre és ellátási díjakra kieszközölt végrehajtás hatálya kiterjed a később változott illetményekre és ellátási díjakra is;”
„7. a honvédség, csendőrség, vámőrség és folyamőrség altisztjeinek, illetőleg legénységének illetményei csak a szolgálati viszonyból eredő térítmények, pénzbírságok és pénzbüntetések, valamint a gyermektartási díjak fejében foglalhatók le. A gyermektartási díjakért azonban az illetményeknek legfeljebb egyharmada vehető csak igénybe.”
13. § A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállításnak az adóbehajtási illetékeket szabályozó 72. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóbehajtási illeték 3%, ha a zálogolás foganatosíttatott és további 5%, ha az árverés megtartatott, avagy megkíséreltetett.”
14. § A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállításnak a jogorvoslati hatóságok jogkörét szabályozó 110. §-a a következő (2) bekezdéssel egészíttetik ki:
„(2) A pénzügyigazgatóságot, valamint a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságát határozatának meghozatalában a fellebbezési kérelem nem korlátozza, hanem ha a fellebbezés tárgyalása során kitűnik, hogy az elsőfokú határozat akár helytelen vagy hiányos adatok alapján, akár a helyesen megállapított tényállás helytelen ténybeli vagy jogi megítélésén alapul, az adót vagy más közszolgáltatást, úgyszintén az ideiglenes házadómentesség tartamát önállóan állapítja meg.”
15. § (1) A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállításnak az adóügyi jegyzők hatáskörét szabályozó 157. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Községekben és közjegyzőségekben az adóügyi teendők ellátásáért - a hozzá beosztott hivatalos személyzet fegyelmi felelősségének érintetlenül hagyása mellett - a községi, illetőleg körjegyző felelős. Azokban a községekben, amelyekben községi adóhivatal szerveztetik, a községi jegyzőknek az adótörvényekben, illetőleg törvényes rendelkezésekben megállapított teendőit a községi adóhivatalt vezető jegyző önállóan látja el és az adótörvényekből, illetőleg törvényes rendelkezésekből folyó felelősség is a községi adóhivatalt vezető jegyzőt terheli.”
„(2) A községi szabályrendeleteknek ezzel ellentétes rendelkezései hatályon kívül helyeztetnek.”
(2) A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállítás 6. §-ának 4. h) és 9. a) pontja hatályon kívül helyeztetik.
16. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a több éven át felszaporodott, valamint a három évnél régebbi adó- és illetéktartozások rendezését időnkint elrendelhesse és hogy az ily adórendezések során méltánylást érdemlő esetekben a hátralékok után járó késedelmi kamatokat, sőt ha a tartozás behajtása a fizetésre kötelezett megélhetését létalapjában támadná meg, a fennálló tőketartozásokat is mérsékelhesse vagy esetleg egészben is törölhesse.
(2) Ez a felhatalmazás a lignitbányák után kirótt régi térilletéktartozásokra is vonatkozik.
17. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az adótörvényekben, illetőleg törvényes rendelkezésekben biztosított kedvezmények elnyerésére irányuló kérelmek benyujtására megállapított határidőket indokolt esetekben meghosszabbíthassa és az igazolási határidő lejárta után elkésetten benyujtott kérelmeket is méltányos esetekben érdemi tárgyalás alapjául elfogadhassa.
18. § A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928:XLI. tc. javaslatához csatolt, a m. kir. kormány és a Svenska Tandsticks Aktiebolaget, Stockholmban, között 1928. évi május hó 16-án kötött szerződés 8. pontjának (2) bekezdése értelmében nyujtható hosszú lejáratú kölcsönök kamatai és tőketörlesztési részletei az egyenesadókkal együtt, közadók módjára hajtassanak be.
19. § Jelen törvény - éspedig az 1. § 1930. évi január hó elsejével, a 2-8. § 1929. évi január hó elsejével kezdődő hatállyal - kihirdetése napján lép életbe és azt a pénzügyminiszter, illetőleg a 15. §-t a pénzügyminiszterrel egyetértve a belügyminiszter hajtja végre.
