A világháború után szinte a végromlásba került Magyarország államháztartását az 1924:IV. tc. végrehajtása útján, az ország lakosságának súlyos megterhelésével sikerült helyreállítani. Költségvetéseink egyensúlya már évek óta biztosítva van, azonban az államháztartás helyzete ma még nem teszi lehetővé a jelenleg érvényben lévő adóterhek lényeges könnyítését. Mégis addig a mértékig, ameddig a legközelebbi költségvetés összeállításánál adódó eredmény azt lehetővé tette, a törvény az adóteher csökkentésével, részben pedig az adó beszedésével kapcsolatos méltányosság gyakorlásával alkalmas lesz arra, hogy a mai nehéz helyzeten valamit enyhítsen.
Úgy az ipar, mint a kereskedelem, valamint a szabadfoglalkozások súlyosan vannak megadóztatva. De ezzel szemben tárgyilagosan el kell ismerni azt is, hogy míg a többi kategóriákba tartozó adózóknak többé-kevésbbé módjukban van az adóterhet - s elsősorban a forgalmi adó terhét - áthárítani, addig a földbirtok adóterhét semmiképpen nem áll módjában az adózónak áthárítani. Ezenkívül minden más kategóriának megvan a módja arra is, hogy a rossz gazdasági viszonyok következtében beálló jövedelemcsökkenést az adóztatás során érvényesítse. Egyedül a földadó az, amelynél az általános közgazdasági helyzetből származó jövedelemcsökkenés az adóztatásnál semmiképpen nem érvényesülhet.
A földadó alapja a kataszteri tiszta jövedelem, amely az 1909. évben végzett kiigazítás óta lényegében változatlan. Időközben azonban a földbirtok jövedelmezőségében nagy változás állott be. A termelési költség az 1909. évi állapottal szemben legalább 50%-kal megnövekedett. Évek óta a legkülönfélébb csapások érték a mezőgazdaságot. Jó termés 1923. év óta nem volt. Ha pedig a termés tűrhető volt is, mint pl. a mult évben, ebből a gazdának nem volt haszna, mert az értékesítési lehetőségek hiányában a mezőgazdasági termékek ára, ideértve az állatárakat is, rendkívül alacsonyak. Ilyen körülmények között változatlan adókulcs mellett is növekszik az adóteher. Az adókulcs emelése pedig fokozatosan, a tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben növeli az adóterhet. Ilyen körülmények között igazságtalan a legnagyobb konjunktúra idejében felemelt adókulcsot továbbra is változatlanul fenntartani. Ezt az adót a mezőgazdaság elbírhatta az elmúlt konjunktúrás időkben, azonban elviselhetetlenné vált az utóbbi válságos években.
A földadó kulcsának 20%-ra leszállítása csak 1930. évi január hó 1-től lehetséges, mert a földadó kivetése már megtörtént és így újabb, lényeges munkát okozna a különbözet törlése. De a földadó kulcsának 20%-ra való leszállítása évenkint 8.000,000 P bevételi csökkenést eredményez. Az egyidejűleg benyujtott 1929/30. évi költségvetés egyensúlyának megbolygatása nélkül pedig a hiányt nem lehet pótolni.
A jelen törvény az egyenes adók terén többféle olyan könnyítést tartalmaz, amelyek nem annyira közvetlen adóleszállítást tartalmaznak, mint inkább arra irányulnak, hogy az adók beszedése a lehető legnagyobb kímélettel és méltányossággal történjék; hogy az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott adózókat olyan kivételesen kedvezményes elbánásban részesüljenek, hogy ezek adózóképessége legalább a jövőre nézve biztosíttassék.
Az eddig érvényes 25%-os adókulcsot 20%-ra mérsékeli.
A jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló hivatalos összeállítás 4. és 5. §-ai szerint a jövedelemadó alól mentesek mindazok, akiknek évi jövedelme az 1000 P-t meg nem haladja. Az olyan adózóknál, akiknek jövedelmében adómentes jövedelem is van (pl. az állami tisztviselők illetményei), az adóköteles jövedelem csak akkor vonható jövedelemadó aló, ha az összes jövedelem az 1000 P-t meghaladja és e mellett az adóköteles jövedelem legalább 600 P. A magánalkalmazottak pedig mentesek a jövedelemadó alól akkor, ha a jövedelmük nem haladja meg a 3600 P-t. Mindazok az adózók, akiknek a jövedelme az előbb felsorolt úgynevezett létminimumot meghaladja, egész jövedelmük után tartoznak jövedelmi adót fizetni, tekintet nélkül arra, hogy mekkora családot kell eltartaniok. A ma érvényes szabályok szerint a családtagok száma csak annyiban jön számításba, hogy az egyedülálló, valamint az olyan adózó, akinek a háztartásához magán az adózón kívül legfeljebb egy családtag tartozik, 10%-kal többet tartozik fizetni. Ha pedig az adóalap 6000 P-nél kisebb és az adózó háztartásához magán az adózón kívül kettőnél több családtag tartozik, a családtagok száma szerint a rendes adótételnél egy, két vagy három fokozattal alacsonyabb adótételt kell alkalmazni.
Ezek a rendelkezések nem veszik eléggé figyelembe a nagyobb számú családtagok eltartásával járó kiadásokat, vagyis nem veszik figyelembe azt, hogy minél nagyobb a család, annál nagyobb a létminimum összege is. A 2. § a létminimumot a gyermekek (unokák) száma szerint megfelelően felemeli.
Az egyes adók és illetékek mérsékléséről szóló 1927:V. tc. 17. §-ában nyert felhatalmazás alapján a kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás 22. §-ában, valamint a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló hivatalos összeállítás 43. §-ában intézkedés történt aziránt, hogy a 6000 P-t meg nem haladó adóalapok mindaddig, amíg vagy az adózók, vagy a pénzügyi hatóságok azok újabb megállapítását nem kérik, változatlanul tartassanak fenn a következő évekre is,
Hogy mit jelentett ez az újítás a pénzügyi közigazgatási munkateljesítménye szempontjából, a következő statisztikai adatok ismertetik.
Az 1928. évi kivetési lajstromok szerint az általános kereseti adót fizetők száma 471.138, ezek közt van 457,715 oly adózó, akinek az adóalapja a 6000 pengőt nem haladja túl és csak 13,603 oly adózó, akinek az adóalapja túlhaladja a 6000 pengőt.
Jövedelemadót fizet összesen 342,393 adózó, ezek közt van 301,358 oly adózó, akinek adóalapja nem haladja túl a 6000 pengőt és 41,035 oly adózó, akinek az adóalapja 6000 pengőnél több.
Míg a 28.3 millió általános kereseti adóból 20 millió pengő esik azokra az adózókra, akiknek az adóalapja a 6000 pengőt nem haladja túl és 8.3 millió azokra az adózókra, akiknek adóalapja a 6000 pengőt túlhaladja, a 46.9 millió pengő jövedelemadóból már csak 13 millió esik azokra az adózókra, akiknek az adóalapja a 6000 pengőt nem haladja túl és 33.9 millió pengő azokra az adózókra, akiknek az adóalapja a 6000 pengőt túlhaladja.
Bár részben az adózók kérelmére, csekélyebb részben pedig a pénzügyi hatóságok intézkedésére, leginkább azonban az adóalanyokban beálló természetes változások folytán a változatlanul fenntartható adóalapoknak 20-25%-a eddig évenként újabb megállapítás alá került, mégis átlagban az összes adózók több mint 70%-ának az adóalapja vitetik át változatlanul a következő évre.
Ez kétségtelen óriási munkamegtakarítást jelent a kivető hatóságok részére, másrészt pedig az adózók jelentékeny számát mentesíti az évi adóbevallás kötelezettsége alól és azok igen jelentékeny részénél az adóztatás terén bizonyos állandóságot jelent. Ennek folytán úgy a törvényhatóságok, mint az érdekképviseletek részéről ismételten az a kérelem terjesztetett elő, hogy a 6000 pengő értékhatár megfelelően felemeltessék.
A 6000 pengőnél nagyobb adóalap után adózók túlnyomó részének éspedig a kereseti adónál 7062 adózónak, a jövedelemadónál pedig 21,325 adózónak az adóalapja nem haladja túl a 10,000 pengőt.
Ha a 6000 pengős értékhatárt 10,000 pengőre emeljük fel, akkor csak 6541 adózó lenne köteles az általános kereseti adóra nézve, 19,710 adózó pedig a jövedelemadóra nézve évenként adóbevallást beadni, úgyhogy az adókivető hatóságoknak módjukban lesz a jövőben a nagyobb adózók mindegyikét az elsőfokú adókivetés során személyesen meghallgatni és elérhető lesz az is, hogy ezáltal évről-évre fokozatosan fog javulni a kivetés és apadni a felebbezések száma.
Abból a célból, hogy az ebben a §-ban tervezett rendelkezés már a folyó évi adókivetésnél is alkalmazható legyen, ez év január hó 11-én 1979. sz. alatt kiadott rendelet intézkedik aziránt, hogy a 10,000 pengőt meg nem haladó általános kereseti adó és jövedelemadó-alapok már a folyó évre is változatlanul vitessenek át. Természetesen az adózónak joga volt február hó végéig szabályszerű bevallást adni, ha jövedelme a mult évihez képest csökkent s így ezzel a rendelkezéssel senki jogsérelmet nem szenvedhetett.
A 6000 pengőt meg nem haladó jövedelmeknél a pénzügyi hatóságok az adóalap újabb megállapítását csak akkor kérhették, ha az adózó jövedelme a rendelkezésükre álló adatok szerint legalább 20%-kal emelkedett. A 6000 pengőt meghaladó jövedelmeknél ennek a százaléknak változtatása vált szükségessé, mert a régi szabály változatlan fenntartása esetén már lényegesebb adóösszegek veszhetnek el és erősen megnövekednék az az ellentét, amely az adó igazságossága, a jövedelemadó lényeges és a tényleges szabályozás között van. A 6000 pengőn alul lévő adóalapoknál ugyanis a 20%-ot meg nem haladó jövedelememelkedés figyelmen kívül hagyása legfeljebb 50 pengő adó elvesztését vonhatta maga után, addig pl. egy 9100 pengős adóalapnál csupán jövedelemadóban 90 pengőt, a kereseti adóban pedig ugyancsak 90 pengőt veszítene el az állam, illetve a város. Abból a célból tehát, hogy ezt a nagyobbmérvű csökkenés mérsékelődjék, kell, hogy a 6000 pengőt meghaladó jövedelemnél annak már 10%-ot meghaladó emelkedése esetén is kívánhassa a pénzügyi hatóság az újabb bevallást és az adó újabb megállapítását.
A jövedelemadóalapokkal szoros összefüggésben van a vagyonadó alapja. A most érvényben lévő szabályok szerint a vagyonadó alapja változatlanul marad, ha az 150,000 pengőnél nem nagyobb. A jövedelemadóra tervezett módosítással kapcsolatban tehát a § úgy rendelkezik, hogy ez az adóalap is megfelelően 200,000 pengőre emeltessék fel.
A 6000 P-t meg nem haladó adóalapok változatlan fenntartására adott felhatalmazás alapján a hivatalos összeállítások fenthivatkozott szakaszainak végrehajtására kiadott utasítás fenntartotta azt, hogy indokolt esetekben külön rendelet a 6000 pengőt meg nem haladó jövedelmekre nézve is akár általánosságban, akár az adózók egyes csoportjaira, akár pedig egyes községekre nézve új adókivetést elrendelhessen. Szükség van erre az intézkedésre azért, mert különben az adózók egyes csoportja vagy az egyes községek között aránytalanság keletkezhetik. Minthogy azonban a törvény erre kifejezetten nem adott felhatalmazást, nehogy a rendelkezés törvényessége körül felesleges vita támadhasson, ennek a rendelkezésnek törvénybeiktatása indokolt.
Az önhibáján kívül rossz viszonyok közé jutott adózóknak kíván segítségére jönni a 4. és 8. §-okban foglalt rendelkezés.
A jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló hivatalos összeállítás 58. §-a értelmében a jövedelemadó abban az esetben, hogyha azt az adózó valamely tőle függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmény folytán nem tudja megfizetni, mérsékelhető, esetleg törölhető. Azonban ezen a címen az adónak csak az a része törölhető, amely a rendkívüli körülmény bekövetkeztekor még esedékessé nem vált. Nagyon gyakori azonban az az eset, hogy az adózó nem hirtelen megy tönkre, az adó mérséklésére jogot adó rendkívüli körülmény beálltának ideje és ezzel együtt a mérsékelhető vagy törölhető adó összege pontosan meg sem állapítható. Másrészt gyakran előfordul az is, hogy az adózó nemcsak az említett rendkívüli körülmények beállta után esedékessé vált, hanem régebbi időből származó adókkal is hátralékban van, sőt éppen ez a rendes eset, mert mielőtt a fizetésképtelenség beáll, az adózó már hosszabb időn át küzd fizetési zavarokkal és így egész természetes, hogy az adókkal is hátralékban marad. Ezeket a hátralékokat azután sem ő, sem az adózó halála esetén a hátramaradottak megfizetni nem tudják. Ilyen esetekben a mai szabályok mellett a régebbi időből származó hátralékokért az adózónak vagy hátramaradottainak összes ingóságait el kellene árverezni a nélkül, hogy ezzel a hátralék egész összegének befolyását biztosítani tudnánk.
Ezért kell a jövedelemadóról szóló hivatalos összeállítás 58. §-át olymódon megváltoztatni és kiegészíteni, hogy az alaptörvénynek ez a méltányos rendelkezése célját tényleg el is érhesse és módja legyen a pénzügyi hatóságnak arra, hogy az adózót vagy különösen bajbajutott hátramaradottait a vagyoni romlástól megóvhassa.
A kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás 3. §-ának (2) bekezdése értelmében az alkalmazottak abban az esetben, ha a külföldi munkaadótól élvezett illetményüket nem valamelyik itteni pénztár, illetőleg a külföldinek itteni állandó megbízottja fizeti ki, az illetményük után nem az alkalmazottak kereseti adóját, hanem az általános kereseti adót fizetik. Ez a rendelkezés abban leli magyarázatát, hogy ilyen esetekben a külföldi munkaadók adatszolgáltatására, továbbá az adók beszedésére és beszolgáltatására nem kötelezhetők.
Újabb időben azonban több volt magyar vállalat, amely székhelyét az elszakított területekre helyezte át, itteni pénztárát megszüntette és az ittmaradt nyugdíjasainak illetményeit, megbízott mellőzésével, közvetlenül fizeti ki, úgyhogy ezek az ittmaradt nyugdíjasok, akik eddig az alkalmazottak kereseti adóját fizették, a hivatkozott rendelkezés értelmében most általános kereseti adó alá esnek. Minthogy nem volna méltányos, hogy ezek a nyugdíjasok az amúgy is csekély nyugdíjuk után tisztán azért, mert munkaadójuk a változott viszonyok folytán itteni pénztárát kénytelen volt beszüntetni, most súlyosabb adóval adóztassanak meg, kell hogy az ily nyugdíjasok általános kereseti adója ne a nyugdíjuk 5%-ában, hanem oly összegben állapíttassék meg, amely a nevezettek által eddig fizetett alkalmazottak kereseti adójának felel meg.
A kereseti adóról szóló hivatalos szóló hivatalos összeállítás 5. §-ának 5. pontja a fegyveres erőkhöz tartozók adómentességét az 1922:XXII. tc. 3. §-ának 5. pontjában megfelelően szabályozza. Minthogy azonban ezen szövegezés mellett vitás volt az, hogy a törvényben meg nem nevezett, de az említett fegyveres erőkkel teljesen azonos elbírálás alá eső egyes alakulatok, így különösen a folyamőrség és vámőrség tisztjeire kiterjed-e az adómentesség vagy sem, a fegyveres erőkhöz tartozó személyek adómentességének újabb törvényhozási rendezését célozza a jelen szakasz.
Átmeneti viszonylatba tartozó egyéneket az adómentesség kedvezménye nem illeti meg.
Ez a § a kereseti adóra vonatkozólag rendelkezik arról, hogy az adóalap változatlanul fenntartandó a következő évekre akkor, ha az a 10,000 pengőt meg nem haladja. A rendelkezések azonosak a jövedelemadóra vonatkozólag a 3. §-ban foglaltakkal.
A jelenleg érvényben lévő törvényes rendelkezések a kereseti adónak törlésére az adózónak tönkremenése esetében sem adnak lehetőséget éspedig azon oknál fogva, mert a kereseti adó aránylagos része az annak alapjául szolgáló foglalkozás megszünésével törlendő és mert a jövedelem- és vagyonadónál is jelenleg ilyen esetekben csak azon összeg törölhető, amely a tönkremenés, illetőleg megszünése idejében még nem volt esedékes. Minthogy azonban a 4. §-ban a jövedelemadóra nézve azt a módosítást adja, hogy bizonyos esetekben necsak a még nem esedékes, hanem a hátralékos jövedelem- és vagyonadó is törölhető vagy mérsékelhető legyen, szükséges, hogy ez a rendelkezés az általános kereseti adóra is kiterjesztessék, mert nem lenne méltányos, hogy amikor a jövedelemadó az adózó anyagi megmentése céljából töröltetik, az árverés a kereseti adó miatt mégis megtartassék.
Az alkalmazottak kereseti adója a kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás 47. §-a értelmében azt a községet illeti, amely községnek a területén az alkalmazott munkahelye van, ha pedig az alkalmazott foglalkozása nincs helyhez kötve, akkor azt a községet, amely községben a munkaadó munkatelepe fekszik. Ez a rendelkezés alkalmaztatik a közszolgálati alkalmazottakra is. Minthogy pedig a nyugdíjasoknak munkahelyük nincs, a fenti rendelkezés értelmében a nyugdíjak után járó adók azt a községet illetik, amelyben az illető nyugdíjas illetményeit számfejtik. Minthogy továbbá az összes állami nyugdíjasok illetményeinek számfejtése fokozatosan a Budapesten székelő központi illetményhivatal hatáskörébe megy át, az összes állami nyugdíjasok illetményei után járó adók belátható időn belül Budapest székesfővárost illetnék. Ez pedig nem volna igazságos. Ennek folytán kell, hogy az állami nyugdíjasok illetményei után járó adók a házadó kivetési kulcsának újabbi megállapításáról és a községek segélyezési alapjáról szóló 1929:II. tc. 2. §-a értelmében alakított „Községek segélyezési alapja” javára számoltassanak el.
Az állami nyugdíjasok - ideértve a honvédelem, a csendőrség, a posta, valamint a magyar államvasutak nyugdíjasait is - mintegy évi 1.600,000 pengő adót fizetnek. Ez az összeg, a kis- és nagyközségekben befolyó házadónak az évi 13.500,000 pengőt meghaladó - és az alapnak a most hivatkozott törvény értelmében már átengedett, körülbelül évi 2.200,000 pengőt tevő részével együtt előreláthatóan elegendő lesz arra, hogy azok a községek, amelyek rendes szükségleteiket kellő takarékosság mellett sem tudják 50%-os pótadóból fedezni, vagy amelyek az elemi csapások miatt elrendelt adótörlések folytán szükségleteiket saját erejükből egyáltalában nem képesek fedezni, már a folyó évben is megfelelően segélyeztessenek, úgyhogy a folyó évben - az esetleg el nem kerülhető rendkívüli szükségletek eseteit kivéve - egy községben sem lesz 50%-ot meghaladó községi pótadó kivetve.
Az egyes adók és illetékek mérsékléséről stb.-ről szóló 1927:V. tc. 63. §-a a késedelmi kamatok számítását illetően már tartalmazott bizonyos könnyítéseket, amennyiben a késedelmi kamatok mérvét abban az esetben, ha a tartozást három hónapon belül befizetik, 12%-ról 6%-ra mérsékelte.
A mai viszonyok még nem teszik lehetővé a késedelmi kamatok kulcsának általános leszállítását, mert ez azt vonná maga után, hogy az adózók a köztartozásokra szánt összegeket más célokra fordítanák, ahol ezeket az összegeket jobban tudják gyümölcsöztetni, mint amennyi késedelmi kamatot fizetniök kell.
A 10. § rendelkezései többirányúak.
Az együttesen kezelt közadókra nézve az 1927:V. tc. 63. §-ában foglalt és fentidézett rendelkezésen túlmenőleg olyan módon ad kamatmérséklést, hogy az az adózó, akinek évi előírása a 200 pengőt nem haladja túl, ha tartozását az év végéig befizeti, a folyó évi tartozás után csak 6%-os késedelmi kamatot fizessen.
Ez a rendelkezés gyakorlatilag olykép fog végrehajtatni, hogy a mult évi hátralékoknak és ezek kamatainak teljes kiegyenlítéséhez szükséges összegeken felül fizetett összegek után - tekintet nélkül arra, hogy a fizetett összeg az évi tartozásnak mily hányada - csak 6%-os kamat fog szedetni. Ha azután az évi zárlatnál az állapíttatnék meg, hogy a hátralékos terhén a halasztó hatályú fellebbezéssel megtámadott, illetőleg törlés alatt lévő összegek levonása után mutatkozó hátralék a folyó tartozásnak 10%-át túlhaladja, terhére - minthogy a 6%-os kamatkedvezményre való jogosultságát elvesztette - a 6%-os és 12%-os kamatok közti különbözet elő fog iratni és a jövő évben teljesített befizetései elsősorban ennek a kamatkülönbözetnek a kiegyenlítésére fognak elszámoltatni.
Oly célból, hogy a magánalkalmazottaknak, a lakbéreket havi részletben kapó háztulajdonosoknak, valamint az iparosoknak és kereskedőknek is az együttesen kezelt közadóknak havi részletekben való fizetését megkönnyítse, azok az adózók, akik adójukat pontosan fizetik és az előző évnegyedről hátralékban nincsenek, illetőleg az előző évnegyedről fennálló hátralékukat az évnegyed első havának közepéig befizetik, a negyedévi adójukat három egyenlő havi részletben éspedig mindenkor a hó 15-ikéig kamatmentesen fizethetik. Ennek a kedvezménynek az igénybevétele semmiféle formasághoz nincs kötve, nem kell tehát ezt a kedvezményt külön is kérni, hanem a kedvezmény igénybevételének egyedüli módja és feltétele az, hogy az adózó netáni hátralékán felül az évnegyedi tartozásának egyharmadrészét az első hó közepéig, a második harmadrészét a második hó közepéig, a harmadik harmadrészét pedig a harmadik hó közepéig befizesse. Ha az adózó ezt önként nem teszi meg, a késedelmi kamatokat a rendes szabályok szerint kell terhére felszámítani.
A közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás 41. §-a értelmében a pénzügyminiszter jogosítva van az együttesen kezelt közadókra nézve hathavi, az illetékekre nézve pedig egyévi részletfizetést, illetőleg fizetési halasztást évi 6%-os késedelmi kamat kötelezettsége mellett engedélyezni. Minthogy azonban a hivatalos összeállítás 41. §-ának (4) és (5) bekezdéseiben felsorolt esetekben a hátralékosoknak hosszabb időre, sőt esetleg több évre terjedhető fizetési halasztás is engedélyezhető, a felsorolt, az adózóktól függetlenül beállott körülmények foltán szükségessé vált halasztások eseteiben az adózóknak az év végén túl terjedőleg is engedélyezhető az együttesen kezelt közadókra 6%-os kamatfizetési kedvezmény. Tekintettel arra, hogy a törvényes rendelkezések az ilyen rendkívüli esetekben a fizetési halasztás mérvét sem korlátozzák, azért az időtartam a késedelmi kamatkedvezményre nézve sem korlátozott.
Az illetéktartozások után fizetendő késedelmi kamatoknak is az eddigi kedvezményeknél továbbmenő nagyon jelentős újabb enyhítése céljából leghelyesebb azt a viszonyt szem előtt tartani, amely az illetékkel terhelt vagyon értéke és az illeték összege között fennáll, és amely viszonyt az illeték kulcsa fejez ki. Minél nagyobb részét teszi ki ugyanis az illetékösszeg az azzal terhelt vagyonértéknek, annál inkább előfordulhat, hogy az illetéknek azonnal vagy rövidebb idő alatt való befizetése, illetőleg behajtása a fizetésre kötelezett fél vagyoni helyzetének megromlására vezetne, s ennélfogva annál indokoltabbnak mutatkozik adott esetekben, hogy a mérsékelt kamat mellett való részletfizetés több év tartamára megengedhető legyen.
A bírói végrehajtásra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény szerint a katonai stb. legénységi állományhoz tartozó egyének szolgálati illetményei a gyermekek részére járó tartásdíj fejében egyharmadrész erejéig lefoglalhatók. Minthogy pedig a törvényes gyermekek részére a gyámhatóság által megállapított tartásdíjak közadók módjára hajtandók be, szükségessé vált ebben a szakaszban a megfelelő rendelkezést felvenni, nehogy a törvényes gyermekeket megillető tartásdíjak behatására kedvezőtlenebb rendelkezések álljanak fenn, mint a törvénytelen gyermekek tartásdíjaira.
Az adóbehajtási illetékek kulcsát az 1927:V. tc. 64. §-a 4%-ra, illetve 6%-ra szállította le. E § a behajtási illetéket további 1-1%-kal leszállítja.
A közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás 108. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az adófelszólamlási bizottságok eljárásukban nincsenek a fellebbezésben megjelölt határokhoz kötve. Miután a pénzügyigazgatóságok, valamint a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának másodfokú elbírálása alá tartozó ügyekben is beállhat annak szükségessége, hogy a közszolgáltatás, illetőleg az ideiglenes házadómentesség a fellebbezés elbírálása során rendelkezésre jutó adat folytán a fellebbezésen túlmenően is helyesbíttessék, esetleg felemeltessék, illetőleg az elsőfokon netán helytelenül megállapított ideiglenes házadómentesség tartama leszállíttassék, ennélfogva ezt a jogot ezen hatóságok részére kifejezetten is biztosítani kell.
A közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás 157. §-a értelmében azokban a községekben, amelyekben adóügyi jegyző van, az adóügyi teendőket az adóügyi jegyző önállóan látja el és az felel az adóügyi teendők ellátásáért. Azokban a községekben, ahol adóügyi jegyzői állás még szervezve nincs, de a jegyzői álláson kívül másod-, segéd- vagy aljegyző van szervezve, ezek egyike bízandó meg az adóügyi jegyzők teendőinek az ellátásával.
A törvényhozást annak idején az a cél vezérelte, hogy az adóügyi teendők ellátása a közigazgatási teendőktől minden községben lehetőleg elkülöníttessék.
A tapasztalatok szerint azonban ezek a rendelkezések nem jártak a kívánt eredménnyel és községi és az adóügyi jegyzők között surlódásokra vezettek, ami sem a közigazgatásnak, sem a lakosságnak előnyére nem szolgál.
A mai közigazgatási rendszer mellett tényleg életfogytiglani tisztviselője a községnek csakis a községi vagy körjegyző. A pártatlanság szempontjából tehát az a leghelyesebb, ha az adóügyi jegyzői teendőket a községi vagy körjegyző látja el, mert az tovább előmenetelre az illető községben már nem számíthatván, mindenkor pártatlanul járhat el.
A papírkoronáról az aranykoronára történt átmenet során azonban egyes helyeken sem az adózók, sem a kivető közegek a megszokott nagy számok hatása alatt az aranykorona valóságos értékét kellőképpen mérlegelni nem tudták, úgyhogy egyes esetekben a valóságos helyzetet messze meghaladó magasösszegű kivetések történtek, amelyek több esetben jogerőre is emelkedtek. Ehhez járul, hogy a földbirtokrendezés során több helyen nem készültek el azok a munkálatok, amelyek alapján az adókat beszedni lehetett volna, s aminek következtében a hátralékok a legkisebb exisztencák, a földhözjuttatottak terhére felszaporodtak. Végül sok esetben az adózók anyagi helyzetében bekövetkezett kedvezőtlen változások folytán a ma fennálló hátralékoknak a behajtása a hátralékosok teljes tönkretételét eredményezné.
Az érvényben lévő törvényes rendelkezések nem adnak módot arra, hogy ezekben az esetekben az adók mérsékelhetők, avagy elengedhetők legyenek, sőt még a felszaporodott kamathátralékok mérséklésére sincs meg a lehetőség.
A több éven át felszaporodott ilyen adótartozásokat, amelyeket teljes összegükben behajtani ma már esetleg nem is lehet, e célból a folyamatba teendő adórendezések során a többéves adótartozások, még ha jogerős előírásból erednek is, indokolt esetekben töröltethetők, illetőleg mérsékelhetők.
A jelenleg érvényben lévő rendelkezések értelmében az adóügyi törvényekben és rendeletekben megállapított határidők elmulasztása esetében az adózók csakis azok lejártától számított 6 hónapon, illetőleg az ideiglenes házadómentesség iránti kérelmeknél egy éven belül élhetnek igazolással. Minthogy a tapasztalatok szerint ez a rendelkezés sokszor méltánytalanságokra vezetett, az adóügyi törvényekben és törvényes rendelkezésekben biztosított kedvezmények, így különösen az ideiglenes házadómentesség elnyerésére, valamint a jövedelem- és vagyonadónak anyagi romlás címén leendő törlésére vagy mérséklésére irányuló kérelmek beadására megállapított határidők indokolt esetekben meghosszabbíthatók, illetőleg az ilyen elkésetten beadott kérelmeknek érdemi tárgyalása megengedhető.
A földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928:XLI. tc. javaslatához csatolt, a m. kir. kormány és a Svenska Tandsticks Aktiebolaget, Stockholmban, 1928. évi május hó 16-án Budapesten kötött szerződés 8. pontja értelmében rendelkezésre bocsátott 36 millió dollár névértékű kötvénykölcsönnek a földreform finanszírozására nem szükséges részét hosszúlejáratú kölcsönök nyujtására kell fordítani. Minthogy a szerződés értelmében a rendelkezésre bocsátott összegből adott kölcsönök kamat- és tőketörlesztési részletei a közadókkal együtt hajtandók be, másrészt pedig a földreform finanszírozásához a kölcsönnek csak egy része szükséges, úgyhogy hosszúlejáratú kölcsönök nyujtására nagyobb összegek állanak rendelkezésre: oly célból, hogy ezeknek az összegeknek hosszúlejáratú kölcsönök nyujtására leendő fordítása lehetővé váljék, a szerződésben foglaltakra való tekintettel indokolt az említett kölcsön fennmaradó részéből nyujtandó hosszúlejáratú kölcsönök kamat- és tőketörlesztési részleteinek az egyenes adókkal együtt közadók módjára leendő behajtása.
Ez a szakasz tartalmazza az életbeléptetési rendelkezéseket. Az 1. §-t az általános részben elmondottak szerint csak 1930. évi január hó 1-én kezdődő hatállyal léptethető életbe. A 2-8. §-okra nézve pedig az életbelépés hatályát azért kellett az 1929. évi január hó elsejével megállapítani, mert az adóév akkor kezdődik és így ezeknek a szakaszoknak esetleges későbbi életbeléptetése panaszokra adna okot.
