A részvényösszevonásokat az infláció viszonyaiból való kibontakozás tette szükségessé.
A háború óta biztosítótársaságaink számára a viszontbiztosítási üzletág jelentősége nagyon megnövekedett, különösen azon a réven, hogy közvetetlen ügyleteikkel a külföldi biztosítási piacokról, értve ezalatt az elcsatolt területeket is, egyelőre úgyszólván teljesen kiszorultak, s a viszontbiztosítási üzletág az egyetlen, amellyel nemzetközi viszonylatban ezidőszerint szerepet tölthetnek be. Ezzel szemben ennek az üzletágnak - a természeténél fogva aránylag úgyis csekély - jövedelmezősége nagyon megcsappant, mert a társaságoknak igazgatási és kezelési költségei általában emelkedtek, másrészről viszont a verseny, amely a díjtételekre csökkentő irányban hat, igen erősen fokozódott. Kiélezi mindezeknek a tényezőknek összeműködését az, hogy a társaságok az elvállalt viszontbiztosításoknak rendszerint csak kisebb hányadrészét tartják meg maguknak, nagyobb hányadát további viszontbiztosításba adják, az illetékeket mégis az egész bevett viszontbiztosítási díj után viselniök kell, mert a díj megfelelő hányadának illetékterhét továbbhárítaniok, különösen a külföld felé, úgyszólván egyáltalán nincs alkalmuk. Mindezeknél fogva a viszontbiztosítási üzletág jövedelmezősége ma már nem tudja, úgy mint régen, az illetékterhet viselni s ennélfogva tekintettel arra, hogy ennek az üzletágnak élénkülése a hazai biztosításügy érdekében kívánatos, indokolt, hogy a viszontbiztosítási díjak az illeték alól egyelőre - a viszonyoknak ezen a téren is jobbrafordultáig - mentesek legyenek. A mentesség kezdő időpontját a szakasz a biztosítási illetékek lerovási technikájához hozzáigazodva állapítja meg.
Jelenleg az ország egész területére nézve folyamatban van a mentőügyi szolgálatnak önkéntes egyesületi tevékenység útján megszervezése. Ez a közérdekű szervezkedés a jogviszonyai megalapozása körében méltán tarthat számot illetékmentességre. A szakasz az ebből a célból szükséges szabályokat tartalmazza.
Minthogy a csekkek a készpénzforgalom helyettesítésére alkalmas fizetési eszközök, illetékszabályaink a csekkeket a közönséges utalványokkal szemben, amelyek százalékos illeték alá esnek, kedvezményes, rendkívül csekély, állandó összegű illeték alá vonták. A kedvezményes illetéktétel alkalmazásának azonban a jelenlegi illetékszabály szerint az a feltétele, hogy a csekk a magyar csekktörvény (1908:LVIII. tc.) rendelkezéseinek megfelelő legyen. Ennek a feltételnek a külföldről érkező csekkek nem mindig felelhetnek meg, mert más államokban a csekkre vonatkozó jogszabályok a hazai jogszabályainktól részben eltérnek. Az ilyen eltérő külföldi csekkek a kedvezményes illetéktételre ezidőszerint nem jogosultak, ami a külfölddel való újabban erősen szaporodó csekkforgalmunkra hátráltató befolyással van, holott ezt a forgalmat közgazdasági szempontból elő kell mozdítani. Ezért szükséges, hogy a külföldön kiállított csekkekre nézve a kedvezményes illetéktétel előfeltételéül ne a hazai jogszabályokkal, hanem a csekk kiállítása helyén hatályban lévő jogszabályokkal való megegyezés legyen kitűzve.
Az 1927:V. tc. 27. §-a felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a fokozatos okirati illetékeket százalékos illetékké változtassa át. A törvény megjelölte azt is, hogy az egyes illetékfokozatok helyett milyen illetékszázalékokat kell megállapítani.
A szolgálati szerződésekre az 1.5%-os illeték a mai gazdasági viszonyok között már túlmagas.
A szolgálati szerződések ugyanis, amelyek alkalmazotti jogviszonyt alapítanak meg s az alkalmazottak kereseti adójának fizetési kötelezettségét hozzák magukkal, valamint az önálló kereseti tevékenység körébe eső munkavállalási szerződések, amelyekből általános kereseti adó- és általános forgalmi adófizetési kötelezettség következik, az okirati illetékük mérve tekintetében ma is, éppúgy, mint régen, egyenlő színvonalon vannak. Amíg azonban régen mindkét most említett szerződésfajtának okirati illetéke ismét egyenlő volt a bérleti szerződések illetékével, addig a szolgálati és munkavállalási szerződések mai okirati illetéke a fentemlített 1.5%, holott a bérleti szerződések ma már csak 0.5% illeték alá esnek.
Az okiratok hiányos bélyegzésére a pénzügyi hatóság rendszeres ellenőrzés (illetékellenőrzési szemle) többnyire csak hosszabb idő multán jöhet rá, különösen mostanában, amikor a pénzügyi hatóságok a szigorúan végrehajtott létszámapasztás miatt általában igen erősen meg vannak terhelve munkával. Ennélfogva számolni kell azzal, hogy még ezután kerül a sor számos olyan illetékkirovásra, amelynek még az okirati illetékeknek 1927. évi májusi általános leszállítását megelőző időből eredő bélyeglerovási hiány az alapja. Ilyen esetekben pedig a hiányt még a mulasztás idejében fennállott magasabb mérvből kiindulva kell az illetékszabályokban meghatározott többszörös (felemelt) összegben kiróni, holott a megnehezedett gazdasági viszonyok között a bélyegértéknek régebbi magasabb tételéből kiinduló többszörözés ma már aránytalanul súlyos vagyoni hátrány. Azonban a kereskedelmi és ipari vállalatoknál, éspedig annál inkább, minél jóhiszeműbben jár el a vállalat, a bélyegzési hiányok nem egyes okiratonkint, hanem egyes okiratfajonkint szoktak előfordulni. A vállalat ugyanis azokat az okiratait, amelyekről tudja, hogy illetékkötelesek, rendszeresen bélyegzi, azokat az okiratait ellenben, amelyekről abban a hitben van, hogy nem illetékkötelesek, rendszeresen nem bélyegzi. Az illetékköteles okiratfajokban előfordult tévedés esetén tehát évekre visszamenő bélyeglerovási hiány jelentkezhetik, aminek következtében a régebbi súlyosabb illetéktételnek többszörözött (felemelt) összegben tömeges kirovása a gazdasági viszonyok eltolódása miatt esetleg a legjóhiszeműbb vállalatokat is igen nehéz helyzetbe sodorhatja. Ilyen helyzetek éppen a legutóbb eltelt évekből származóan annál könnyebben állhatnak elő, mert az illetékszabályok is változtak a régiekhez képest, meg az átalakult gazdasági viszonyok mellett a kereskedelmi és ipari életben használatos okiratformák és fajták is módosultak, két forrása is volt tehát a bélyeglerovási kötelesség tekintetében adódható tévedéseknek.
A kereskedelmi és ipari vállalatokról az ilyen nehéz helyzetek veszedelmének elhárítása céljából ezentúl a régi okirati bélyeglerovási hiányok miatt nem a régi, hanem csak a jelenlegi kisebb mérvből kiindulva történik az illetékkirovás.
