1. § (1) Az állatforgalmi adó ennek a törvénynek életbeléptekor megszűnik.
(2) Ennek következtében az 1921:XXXIX. tc. 17-28. §-ai, az 1925. évi XXIII. tc. 6. § (1) bekezdésének az állatforgalmi adóra vonatkozó intézkedése, továbbá az 1927:V. törvénycikk 34. §-a és a 36. §-a (2) és 38. §-a (1) bekezdésének az állatforgalmi adóra vonatkozó intézkedései hatályukat vesztik.
2. § (1) A marhalevélkötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztás céljából való levágása alkalmával 4.3 % általános forgalmi adót (húsforgalmiadót) kell fizetni.
(2) A gazdasági cselédek és más alkalmazottak (időszaki munkások) illetményének biztosítása céljából történő vágás esetén az említett célra fel nem használt és közfogyasztásra üzletszerűen értékesített részek után kell az (1) bekezdésben meghatározott adót megfizetni.
(3) A vágott állat húsát csak akkor szabad a közfogyasztásra való alkalmasság bizonyításául lebélyegezni, ha a forgalmi adó lerovását a vágató igazolta vagy az adó megállapítására szükséges adatokat és a fizetésre kötelezett nevét és lakóhelyét a végrehajtási utasításban szabályozott módon megállapították.
3. § (1) A 2. § (1) bekezdésében meghatározott adót a vágásra kerülő állat tulajdonosa tartozik megfizetni. Az állat tulajdonosának általában azt kell tekinteni, akinek a tulajdonjoga a marhalevélen igazolva van.
(2) Ha a marhalevélen tulajdonosként nem a tényleges tulajdonos neve szerepel, vagy ha a közös tulajdon esetén az összes társtulajdonosok neve a marhalevélen egyenként nincs feltüntetve, az adófizetési kötelezettség a tényleges tulajdonost és a marhalevélen feltüntetett tulajdonost egyetemleg terheli. Ilyen esetekben egyetemleges a felelősség a bejelentés vagy az adólerovás körül történt szabálytalanságért vagy az adócsalásért is.
(3) A 2. § (2) bekezdésében meghatározott adót annak kell megfizetni, aki a levágott állatot közfogyasztás céljára üzletszerűen értékesíti.
4. § (1) A közfogyasztás céljára levágott állatok után a 2. § (1) bekezdése alapján fizetendő húsforgalmi adó alapja az élő állatnak a vágás időpontjában meglevő forgalmi értéke. Ha a tulajdonos az állatot a vágás előtt 15 napon belül vette és a vételárat hiteltérdemlően igazolni tudja, az igazolt vételárat kell az adó alapjául elfogadni.
(2) Az állat forgalmi értékét vagy a vételárat a vágásra kerülő állat tulajdonosa tartozik bejelenteni.
(3) Ha a bejelentett forgalmi érték vagy vételár a vágáskor fennálló helyi átlagos állatáraknál indokolatlanul lényegesen alacsonyabb, az adót a levágott állat minőségének és súlyának figyelembevételével a helyi átlagos állatáraknak megfelelően kell leróni.
(4) A 2. § (2) bekezdése alapján fizetendő húsforgalmi adó alapja a feldolgozatlanul értékesített hús, szalonna, zsiradék, vagy az abból emberi fogyasztásra készült termékek ellenértéke. Az adó alapját a 2. § (2) bekezdésében említett esetben, továbbá kényszervágás után közfogyasztásra való értékesítés esetén, ha az értékesítés húsiparos vagy kereskedő útján történik, ezeknek, minden más esetben pedig az eladónak kell bevallani.
(5) A bejelentés helyét és módját, az adóalap felülvizsgálatára, illetve megállapítására, továbbá az adó lerovására és a lerovás ellenőrzésére vonatkozó eljárási szabályokat a pénzügyminiszter a végrehajtási utasításban szabályozza.
5. § (1) A pénzügyminiszternek joga van általánosságban, egyes esetekben, vagy egyes községek (városok) területére elrendelni, hogy a húsforgalmi adót a fizetésre kötelezettek átalányösszegekben róják le.
(2) A húsforgalmi adóátalány alapját a megelőző évben vágott állatok faja és száma, az adózó üzletmenetében vagy a helyi viszonyokban beállott változások és a helyi átlagos állatárak figyelembevételével kell megállapítani. Az átalányozási időszak egy naptári év, amelyen belül az átalányt csak akkor kell megváltoztatni, ha az átalány megállapításánál figyelembe vett körülményekben olyan lényeges változások következtek be, amelyek az átalány 20 %-ot meghaladó felemelését vagy csökkentését indokolják.
(3) Az átalányt elsőfokon a m. kir. adóhivatal felülvizsgálata után a községi (városi) vagy körzeti forgalmi adóhivatalok állapítják meg. Az elsőfokú határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni. A pénzügyigazgatóság határozata ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a pénzügyminisztériumhoz van felfolyamodásnak helye.
(4) A pénzügyigazgatósághoz intézett fellebbezésnek halasztó hatálya van a fellebbezéssel megtámadott átalány és a helyesnek vitatott átalány közötti különbözetre nézve. A pénzügyminiszterhez intézett felfolyamodásnak halasztó hatálya nincs.
(5) Az itt nem érintett minden más vonatkozásban az általános forgalmi adó átalányozására az átalányozás idejében érvényes szabályok az irányadók.
6. § A lovak levágása mentes a 2. §-ban meghatározott adó alól.
7. § (1) Vissza kell téríteni a 4. § szerint nem általányban lefizetett húsforgalmi adót, ha az állatot levágás után hatósági rendeletre minden értékesítés nélkül megsemmisítik, és helyesbíteni kell, ha a közfogyasztás céljára levágott állat egyes részei közfogyasztásra alkalmatlannak minősíttettek vagy egyes részeket megsemmisítés végett elkoboztak s ezért az értékesíthető részek értéke a lefizetett adó alapjánál lényegesen kisebb.
(2) Abban az esetben, ha a vágásra kerülő állat tulajdonosa igazolta, hogy a levágott állat húsának, zsírjának, szalonnájának vagy bőrének értékesítése után szállítási szerződési illetéket fizetett, az igazoltan lerótt illetékkel egyenlő összeget az általa lefizetett húsforgalmi adóból vissza kell téríteni.
8. § (1) A húsforgalmi adó lefizetése esetén mentes az általános forgalmi adó alól a vágató állattulajdonosnak a vágott állat értékesítéséből származó minden bevétele, kivéve mégis az iparcikké feldolgozott vágási melléktermékek értékesítéséből származó bevételeket.
(2) A 2. §-ban említett állatok húsának, szalonnájának, zsírjának, továbbá az azokból készült hentes- és mészárosipari termékeknek minden további forgalmából elért bevétel mentes az általános forgalmi adó alól. Ez a mentesség azonban a húskonzerveknek és húskivonatoknak az előállító által történt értékesítését követő további forgalomra nem terjed ki. Nem mentesek az általános forgalmi adó alól ezenkívül a vendéglőkben, kocsmákban, étkezőkben, éttermekben, kávéházakban és hasonló vállalatokban kiszolgáltatott húsételekből eredő bevételek még abban az esetben sem, ha a húsforgalmi adót a 3. § rendelkezései alapján az említett vállalatok tulajdonosa fizette is le.
(3) Ha a vágott állatot vagy annak egyes részeit a vágató által történt első átruházást követő forgalomban tisztítják, kimérik, vagy emberi élvezetre alkalmas cikkekké feldolgozzák, az ennek következtében előállott melléktermékek feldolgozás nélkül való első értékesítéséből elért bevétel mentes az általános forgalmi adó alól.
9. § A 2. §-ban említett állatok élő vagy levágott állapotban történő forgalmával, az ilyen állatok húsának, szalonnájának és zsírjának, továbbá az azokból készült hentes- és mészárosipari termékeknek forgalmával vagy az azok előállításával kapcsolatban végzett munkateljesítmények után az 1921:XXXIX. tc. 30. §-ának (1) és (3) bekezdései értelmében járó általános forgalmi adót ez a törvény nem érinti, tehát a 2. § szerint lerovandó húsforgalmiadóba be nem számítható.
10. § A húsforgalmi adó alá eső állatok húsának, szalonnájának, zsírjának, vagy az ilyen állatokból készült hentes- és mészárosipari termékeknek, húskonzerveknek és húskivonatoknak külföldről történő behozatala alakalmával a vámon kívül 4.3 % vámforgalmi adót kell a vámmal együtt megfizetni, kivéve azokat az árukat, amelyek után a behozatal alkalmával fényűzési forgalmi adót fizettek.
11. § A 2. § alapján lerótt adóból a pénzügyminiszter az adóalap 1/2 %-ának megfelelő összeget részesedés címén a községeknek (városoknak) engedhet át.
12. § Az 1921:XXXIX. tc. általános forgalmi adóról szóló III. fejezetében, valamint az ezt kiegészítő törvényekben foglalt mindazok a rendelkezések, amelyekkel szemben ez a törvény eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, a vágáskor fizetendő általános forgalmi adóra (húsforgalmi adóra) megfelelően alkalmazandók.
13. § Az 1920:XXIV. tc. marhalevelek illetékéről szóló 6. §-a hatályát veszti és helyébe a következő §-okban foglalt szabályok lépnek.
14. § A marhalevelek után a következő illetékek járnak:
1. minden juh, kecske, továbbá a félévesnél fiatalabb malac után 10 fillér,
2. minden félévesnél idősebb vagy hízott sertés után 60 fillér,
3. minden kétévesnél fiatalabb ló, szarvasmarha vagy bivaly után, továbbá korukra való tekintet nélkül minden szamár vagy öszvér után 60 fillér,
4. minden kétévesnél idősebb ló, szarvasmarha vagy bivaly után 1 P.
15. § (1) A marhalevél csak kincstári bélyeges ürlapon állítható ki. Ha egy marhalevélbe több állatot jegyeznek be, az állatok darabszáma után a 14. § szerint járó illetéknek a kincstári ürlap bélyegértékét meghaladó részét bélyeggel kell leróni. A bélyegeket a marhalevél kiállítása előtt kell az ürlapra felragasztani és a kiállítás keltével keresztülírni vagy a község, illetve a marhalevélkezelő bélyegzőjével felülbélyegezni.
(2) Ha a tulajdonos a marhalevélbe jegyzett állatot másra ruházza át, az átruházást a marhalevélre rá kell vezetni. A marhalevélre vezetett átruházási nyilatkozat illetékmentes. Ha azonban ugyanarra az állatra vonatkozó további tulajdonátruházás alkalmával az erre vonatkozó állategészségügyi szabályok értelmében új marhalevelet kell kiállítani, valamint ha az egy marhalevélre jegyzett több állat közül átruházott egy vagy több állatra új marhalevelet kell kiállítani, az új marhalevél a 14. §-ban megszabott illeték alá esik.
16. § A marhalevél illetékét az köteles leróni, aki a marhalevél kiállítását kéri.
17. § A 14. §-ban megszabott illetéket kell leróni a külföldről behozott állatok külföldön kiállított marhalevelei után is. Az ilyen marhalevelet az állat tulajdonosa az állat behozatalától számított 15 napon belül a lakása vagy tartózkodási helye, illetve az állat tartási helye szerint illetékes marhalevélkezelőnél bemutatni köteles. Az illeték fejében megfelelő bélyeget kell a külföldi marhalevélre felragasztani és a bemutatás keltével keresztülírni. Az illetéklerovási kötelezettség az itt megállapított határidő előtt is beáll, ha a marhalevelet még ennek a határidőnek letelte előtt használni kívánják.
18. § A marhalevelek alakját, érvényességének idejét és kezelésének módját, nemkülönben azt, hogy a külföldön kiállított marhalevelek milyen feltételek mellett használhatók, a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.
19. § (1) Aki a marhalevélilleték lerovásának kötelezettségét megszegi azáltal, hogy a fennálló szabályok ellenére marhalevelet nem vált vagy a marhalevelet a szabályszerű bélyeggel el nem látja, vagy a külföldön kiállított marhalevelet az illeték lerovása végett a belföldön erre illetékes helyen szabályszerű határidőben be nem mutatja, valamint az a marhalevél kiállításával megbízott hivatalos személy, aki a szabályszerű illeték lerovása nélkül a marhalevelet kiállítja, az egyszeres illeték megfizetésére való kötelezésén felül 10 P-ig, ismételt esetben 50 P-ig terjedhető bírsággal büntetendő.
(2) A marhalevélre pótlólag felragasztott bélyeg (15. §) keresztülírásának vagy felülbélyegzésének elmulasztása, vagy szabályellenes keresztülírása vagy felülbélyegzése miatt 5 P-ig terjedhető bírságot kell a mulasztó marhalevélkezelő terhére kiróni.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett mulasztásokról hivatalos leletet kell készíteni és azt az egyszeres illeték és a bírság előírása és behajtása végett a kiszabásra illetékes m. kir. adóhivatalnak (Budapesten a kerületi adófelügyelőnek) megküldeni. A bírság kiszabása nem érinti az esetleg elkövetett vétség vagy kihágás miatt más jogszabály szerint fennálló büntetőjogi felelősséget.
20. § (1) Ez a törvény 1929. évi július hó 1-én lép életbe.
(2) Az ebben a törvényben foglalt rendelkezéseket - a 18. § kivételével - a pénzügyminiszter, a 18. §-ban foglalt rendelkezéseket pedig a pénzügyminiszterrel egyetértve a földmívelésügyi miniszter hajtja végre.
