1. § (1) Budapest székesfőváros területén 30 évre terjedő, rendkívüli ideiglenes házadómentességben részesül az olyan új épület, amely 1931. évi augusztus hó elsejéig, illetőleg amennyiben még lebontandó ház helyébe épül, 1931. évi november hó elsejéig teljesen lakható (használható) állapotba helyeztetett.
(2) Az (1) bekezdésben megállapított rendkívüli házadómentességben csak az olyan épület részesíthető, amely Budapest székesfővárosnak közművekkel ellátott területén épült, a mai kor egészségügyi követelményeinek megfelel és szénfűtésnél olyan fűtőberendezésekkel szereltettek fel, amely berendezések hazai szén vagy széntermék használatára alkalmasak.
(3) Azt, hogy Budapest székesfőváros mely területe tekintendő közművekkel ellátottnak és hogy melyek azok az egészségügyi követelmények, amelyek a rendkívüli ideiglenes házadómentesség kedvezményének eléréséhez szükségesek, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(4) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a rendkívüli ideiglenes házadómentesség kedvezményét Budapest székesfőváros olyan területére is kiterjeszthesse, amely jelenleg közművekkel ellátva nincs.
2. § (1) A lebontott épület helyére emelt és az 1. § rendelkezései alá eső új épület 10 évig teljes házadómentességben részesül. A rendkívüli házadómentesség időtartamának további részében pedig a lebontott épület 1929. évi házadó alapja után tartozik házadót fizetni. Amennyiben azonban a lebontott épület helyére emelt új épület eléri a lebontott ház terjedelmének négyszeresét, úgy az egész új épületet 30 évig terjedő adómentesség illeti meg.
(2) Felhatalmaztatik azonban a pénzügyminiszter, hogy elavult vagy düledező állapota miatt hatóságilag veszélyesnek minősített és e miatt kiüríteni rendelt épület helyére emelt új épület egész terjedelmére a 30 évig terjedő rendkívüli ideiglenes házadómentességet kiterjeszthesse.
3. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy városrendezési szempontokból Budapest székesfővárosnak pontosan meghatározandó területére legfeljebb 30 évig terjedhető rendkívüli ideiglenes házadómentességet rendelettel engedélyezhessen. Ezt a rendkívüli ideiglenes házadómentességet a városrendezési okokból lebontott épület helyére emelt új épület egész terjedelmére is kiterjesztheti.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint engedélyezhető rendkívüli ideiglenes házadómentesség közelebbi feltételeit a pénzügyminiszter, a belügyminiszterrel egyetértve, rendelettel szabályozza.
4. § (1) Ha valamely különben még használható állapotban lévő épületet a mai kor követelményeinek megfelelően lényegesebb költséggel átalakítanak és a megkezdett átalakítást legkésőbb az 1930. év végéig, illetve amennyiben az 1930. évi június hó végéig megkezdett átalakítás csak fokozatosan foganatosítható, legkésőbb az 1931. évi augusztus hó elsejéig befejezik, az átalakítás után elért jövedelemtöbblet az átalakítás és a befektetett tőke mérvéhez képest legfeljebb 30 évig terjedő időre a házadó alól mentesíthető.
(2) A jövedelemtöbblet házadómentességének időtartamát és azt, hogy ehhez a kedvezményhez milyen átalakítás esetében lehet igényt támasztani, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Legfeljebb 15 évig terjedő ideiglenes házadómentesség adható az olyan műemléknek minősített épületre, amely a mai kor követelményeinek megfelelően, de az épület műemléki jellegének megóvása mellett lényegesebb költséggel átalakíttatik.
5. § Az 1-4. §-okban megállapított rendkívüli házadómentességek a községi pótadóra is kiterjednek.
6. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az olyan törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban, ahol nagyobb terjedelmű és kiváló fontossággal bíró városrendezések azt szükségessé teszik, az illető város pontosan meghatározandó területére, továbbá a járási székhelyek, gyógy- és üdülőhelyek részére 20, 25, kivételes esetekben pedig 30 évig terjedő rendkívüli ideiglenes házadómentességet engedélyezhessen.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint engedélyezhető rendkívüli házadómentesség közelebbi feltételeit, valamint annak a községi pótadómentességre való kiterjesztésének mérvét a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel, a gyógyhelyekre és üdülőhelyekre vonatkozólag a népjóléti és munkaügyi miniszterrel is egyetértve rendelettel szabályozza.
7. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy azokat a házakat, amelyeket tulajdonosaik az 1920:XXIX. és XXXVI. tc. alapján megszerzett házhelyeikre építettek, továbbá a munkáslakások céljaira emelt épületeket a községi pótadó alól mentesíthesse abban az esetben is, ha azok 1931. év után helyeztetnek lakható (használható) állapotba.
8. § Amennyiben az érvényben lévő törvényes rendelkezések szerint ideiglenes községi pótadómentesség kedvezményében részesülő építkezések új utcák nyitását, avagy egyes utcáknak közművekkel való ellátását tették szükségessé, a város az ideiglenes pótadómentességben részesülő épületek tulajdonosait, a pótadómentesség tartama alatt is, ezen költségek fedezéséhez való hozzájárulásra, a belügyi és a pénzügyminiszter együttes jóváhagyásával, szabályrendeletileg kötelezheti. Ez a jog azonban csak azt a várost illeti meg, amely ezeket a költségeket külön járulék kivetése nélkül, rendes bevételeiből fedezi.
9. § A jelen törvény 3. és 6. §-a alapján engedélyezett rendkívüli házadómentességekről az országgyűlésnek évenként a költségvetés kapcsán jelentést kell tenni.
10. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a pénzügyminiszter bízatik meg.
