A behozatali és kiviteli tilalmak és korlátozások egész körére vonatkozó nemzetközi Egyezménnyel és Pótegyezménnyel egyidejűleg, amelyeket „Az 1927. és 1928. években Genfben a behozatali és kiviteli tilalmak és korlátozások megszüntetése tárgyában tartott két nemzetközi értekezleten megállapított okiratok becikkelyezéséről” szóló törvényjavaslat tartalmaz, a törvényhozás döntése elé kerül két külön egyezmény, mely ugyancsak 1928. július 11-én iratott alá Genfben, azonban kevesebb állam részvételével, mint amennyi az Egyezményt és Pótegyezményt aláírt államok száma volt. Az egyik ily egyezmény a nyersbőrök, a másik a csontnak kiviteli korlátozására vonatkozik.
A világháború után alkalmazásra került s számos állam részéről mindeddig fenntartott kiviteli korlátozások közül a nyersbőrökre és csontokra vonatkozóak a legfontosabbak, mert tárgyaik többé-kevésbbé jelentős nemzetközi kereskedelemnek képezik alapját és mert egyúttal mélyen belenyúlnak az európai államok bőr- és csontfeldolgozó iparának nyersanyag-ellátásába. Ennek a kérdésnek az általános nemzetközi Egyezmény körén kívül való rendezését két ok tette szükségessé. Az egyik az, hogy egyik-másik - a szóbanforgó áruk kivitele szempontjából fontos - állam nyersbőrökre és csontokra nem alkalmaz ugyan kiviteli korlátozásokat, hanem kiviteli vámokat, melyek magassága még jobban korlátozza a kivitelt, mint annak engedélyhez kötöttsége. Mivel pedig az általános Egyezmény egyik alapelve az, hogy a csatlakozó államok szuverénitását a vámok megszabása tekintetében semmikép sem érinti, nyilvánvaló volt, hogy ennek az elvnek figyelemben tartása esetén azok az államok, melyek nyersbőrökre és csontokra csupán kiviteli korlátozásokat s nem kiviteli vámokat alkalmaznak, nem fogják vállalni a korlátozások megszüntetését akkor, ha más államok formai kiviteli szabadság mellett tilalommal azonos hatású kiviteli vámokat tarthatnak fenn ugyanezekre az árukra. Az államoknak ezért el kellett határozniok magukat e két áru kivitele tekintetében oly kötelezettségek vállalására, melyek a vámok kérdésében való s eddig féltve őrzött szuverénitását is korlátozzák. A másik ok, amely a külön egyezményben való rendezésre vezetett, az, hogy a nyersbőrökre és csontokra vonatkozó kiviteli korlátozások tekintetében a vámokra is kiterjedő nemzetközi megegyezés nélkül elkerülhetetlenül egyik vagy másik állam az általános Egyezmény tárgyalásánál bejelentette volna azt az óhaját, hogy e korlátozásokra továbbra is fenntarthassa; mivel pedig előrelátható volt, hogy más államok nem lettek volna hajlandók ezt a jogot egyes országok javára elismerni, az általános Egyezmény létrejötte és különösen életbeléptetése e két külön egyezmény nélkül alighanem kétessé vált volna.
Az egyik egyezmény a csatlakozó államokat mindennemű nyersbőr kivitelének teljes szabaddá tételére kötelezi 1929. október 1-től kezdve, valamint arra, hogy ugyanettől az időponttól kezdve a nyersbőrökre semmiféle kiviteli vámokat vagy illetékeket ne alkalmazzanak. Az egyezménynek a jelzett időpontban való életbeléptetéséhez azonban szükséges, hogy az aláíró államok azt f. évi júniusi hó végéig meg is erősítsék. Ha ez a feltétel nem következik be, az aláíró államok képviselői f. évi szeptember 1-e előtt eszmecserét fognak folytatni arra nézve, hogy az egyezmény a ratifikálást bejelentett államok részéről mégis életbeléptetendő lesz-e vagy sem. Az egyezmény felmondására és reviziójára vonatkozó megállapodások általában azonosak a forgalmi korlátozásokra vonatkozó általános Egyezményben foglaltakkal; az egyezmény reviziójára azonban csak a kiviteli vámok vagy illetékek mellőzésére vonatkozó határozmány tekintetében van lehetőség.
Mivel Magyarország, amely csupán a nyersbőrök három fajtájára - marha-, borjú- és lóbőrökre - tart fenn kiviteli korlátozásokat s az engedélyezett kivitelt vámmal vagy illetékkel nem terheli, mindenkor hangoztatta, hogy hajlandó ezt a korlátozást feloldani, ha más, a mi szempontunkból lényeges államok is ugyanezt teszik, illetve tiltó jellegű kiviteli vámjaikat megszüntetik, a genfi értekezleten résztvevő kormányképviselőink mindent elkövettek, hogy ennek az egyezménynek a létrejöttét elősegítsék. Feladatukat megnehezítette az, hogy Románia, mely kiviteli korlátozásokat a nyersbőrökre nem alkalmaz ugyan, de - azóta, igaz, leszállított, de akkor még - igen magas, tiltó hatású vámokat szedett (ugyanakkor, amikor a kész bőrökre ugyancsak igen magas behozatali vámokat alkalmaz), az egyezményhez csak azzal a feltétellel volt hajlandó csatlakozni, ha a kiviteli vámok tekintetében szabad kezet tarthat fenn magának. Románia e szerint csak formailag csatlakozott az egyezményhez, mert egyetlen államként jogot nyert, hogy tetszésszerinti magasságban tarthat fenn kiviteli vámokat. Kiküldötteink végül is kénytelenek voltak az egyezménynek ehhez a kétségtelen szépséghibájához hozzájárulni, mert nemleges állásfoglalásuk maga után vonta volna más, szomszédos államainknak is távolmaradását az egyezménytől, ami annak meghiusulásával s alighanem a forgalmi korlátozások mellőzésére vonatkozó általános Egyezmény kétségessé válásával járt volna.
