1. § A katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekre mind a közönséges bűncselekmények, mind a katonai bűntettek és katonai vétségek tekintetében a közönséges büntetőtörvényeket kell alkalmazni, amennyiben ez a törvény - a katonai büntetőtörvénykönyv, rövidítve: Ktbtk. - mást nem rendel.
2. § A katonai bűntetteket és a katonai vétségeket, úgyszintén büntetésüket ennek a törvénynek Második Része határozza meg.
3. § Viszonosság feltétele alatt a szövetséges állam katonai egyénével szemben kölcsönös szolgálati együttműködés idején elkövetett katonai bűncselekményt úgy kell büntetni, mintha azt a magyar fegyveres erő tagja ellen követték volna el.
4. § A háború idejére szóló különös rendelkezéseket határvédelmi zavarok vagy az ország belső békéjét súlyosan veszélyeztető lázadás idején is alkalmazni kell. A minisztérium rendeletben határozza meg és teszi közzé azt a napot, amelyen az ily rendelkezések alkalmazása kezdődik és végződik, valamint azt a területet, illetőleg azt a köteléket, ahol az ily rendelkezéseket alkalmazni kell.
A háború idejére szóló rendelkezések a hatályuk alatt elkövetett bűncselekményekre nem alkalmazhatók, ha a bűnvádi eljárást e hatály megszünte előtt jogerősen be nem fejezték. Nem terjed ki ez a rendelkezés oly bűncselekményekre, melyeket törvényes meghatározásuk szerint csak háború idején lehet elkövetni.
5. § A jelen törvény hatálya a magyar állam területére és azokra az egyénekre terjed ki, akik a katonai büntetőbíráskodásnak vannak alávetve.
6. § Külföldön elkövetett bűncselekményre az 1878:V. tc. (Btk.) 7. §-át kell alkalmazni akkor is, ha a cselekmény:
1. katonai bűncselekmény, vagy
2. elkövetője tényleges katonai egyén, vagy
3. elkövetési helye ellenséges országban a fegyveres erőnek vagy szövetségesének hatalmi körén belül van, vagy elkövetője az e hatalmi körön kívül elkövetett cselekmény miatt is katonai büntetőbíráskodás alá tartozik.
7. § A halálbüntetést agyonlövéssel kell végrehajtani, amennyiben a jelen törvény Második Része így rendelkezik.
Kötéllel kell azonban a halálbüntetést akkor is végrehajtani, ha azt több, részint kötéllel, részint agyonlövéssel végrehajtandó halálbüntetéssel sujtott bűncselekmény miatt szabták ki.
Kötéllel végrehajtandó halálbüntetésre ítélés esetében a honvédségből (csendőrségből) való kicsapást is ki kell mondani.
8. § Az egy évnél nem hosszabb tartamban meghatározandó börtön- és fogházbüntetést valamint az elzárásbüntetést az elítélt egyéniségének szem előtt tartása mellett súlyosítások alkalmazásával meg kell rövidíteni.
Súlyosítások: a böjt, a kemény fekvőhely, fogház- és elzárásbüntetés esetében pedig még a magánzárka is.
E súlyosítások közül több is egybekapcsolható.
A böjt napjain az elítélt csak kenyeret és vizet kap.
A kemény fekvőhely abban áll, hogy az elítéltnek csak puszta deszkát adnak fekvőhelyül.
Magánzárkában az elítéltet a fogházi szabályokban megengedett kivételekkel éjjel és nappal másoktól elkülönítve kell őrizni.
A böjt és a kemény fekvőhely legalább egynapi megszakítással hetenkint legfeljebb kétszer, a magánzárka egy-egyhavi megszakítással egyhuzamban legfeljebb egy hónapon át alkalmazható.
Minden egyes súlyosítás minden napja külön egy-egy büntetési napnak számít.
Egyáltalában nem alkalmazható súlyosítás a rendfokozatukban elítéltetésük után is megmaradó tisztekkel (hasonló állásúakkal), valamint azokkal szemben, akiknek egészségét a súlyosítás veszélyeztetné.
9. § A katonai büntetőbíráskodásban kiszabott pénzbüntetések és pénzbírságok a honvédelmi miniszter kezelése alá tartoznak és jóléti intézmények céljaira fordítandók.
10. § A katonai bíróság által kiszabott szabadságvesztésbüntetést a katonai büntető intézetek berendezéséhez és befogadóképességéhez képest ezekben az intézetekben kell végrehajtani, de a szükséghez képest polgári büntető intézetekben is végre lehet hajtani.
11. § Ha a szabadságvesztésbüntetéseket a katonai büntető intézetekben a törvény követelményeinek teljesen megfelelően végrehajtani nem lehet, a honvédelmi miniszter a végrehajtást - a törvény szellemében - rendelettel szabályozza.
Amennyiben a szabadságvesztésbüntetést polgári büntető intézetben hajtják végre, a katonai viszonyok szempontjából esetleg szükséges rendelkezéseket az igazságügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve teszi meg.
12. § A bíróság elrendelheti, hogy rendfokozatukban elítéltetésük után is megmaradó tisztek (hasonló állásúak) fogház- (elzárás-) büntetésüket, ha ennek tartama egy hónapot meg nem halad, lakásukon tölthessék (házifogság).
A házifogság tartama alatt az elítélt nem hagyhatja el lakását és látogatókat nem fogadhat.
Ha e tilalmat megszegi, a büntetés hátralevő részét a fogházban kell töltenie (125. §).
13. § Rendfokozatukban elítéltetésük után is megmaradó tisztek (hasonló állásúak) szabadságvesztésbüntetésük tartama alatt munkára nem kötelesek és magukat külön élelmezhetik.
14. § Katonai bíróság által elítélt egyén feltételes szabadságrabocsátása és ennek visszavonása felől a honvédelmi miniszter határoz.
Azok, akiknek egy évet felülhaladó szabadságvesztésbüntetését katonai büntető intézetben hajtják végre, büntetésük kétharmadrészének kitöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók. Közvetítő intézetbe szállításnak helye nincs.
15. § A hivatalvesztésre nem ítélt is elveszti belföldi rend- és díszjeleit, továbbá a külföldi rend- és díszjelek viselhetésének jogosítványát, ha bűntett miatt ítélték el.
Ha a bíróság a lefokozást a 23. § alapján mellőzi vagy egyébként rendkívüli méltánylást érdemlő körülményeket állapít meg, az ítéletben kimondhatja, hogy az elítélésnek az előbbi bekezdésben foglalt következménye nem áll be.
16. § A hivatalvesztés a szolgálati kötelezettséget nem érinti, hacsak külön szabály mást nem rendel.
17. § A szabadságvesztésbüntetés végrehajtása az elítéltnek katonai rendfokozatából folyó jogállását nem érinti.
Azt, hogy katonai egyének szabadságvesztésbüntetésük, valamint feltételes szabadságrabocsátásuk tartama alatt minő járandóságokban részesülnek, az illetményszabályzatok határozzák meg.
18. § Könyvekből, folyóiratokból és egyéb sajtótermékekből, ha az elkülönítés lehetséges, csak azok a részek kobozhatók el és semmisíthetők meg, amelyek a vád tárgyává tett sajtóközleményt tartalmazzák.
19. § A katonai büntetőbíráskodásban sem dologházba, sem szigorított dologházbautalásnak helye nincs.
20. § A katonai büntetőbíráskodásban alkalmazandó különleges mellékbüntetés: a lefokozás (rangvesztés).
21. § Lefokozásnak azok ellen van helye, akik bármily katonai rendfokozatot viselnek vagy a legalacsonyabbnál magasabb zsold élvezetében állanak.
A lefokozott elveszti rendfokozatát és katonai állását, illetőleg visszahelyeztetik a legalacsonyabb zsold élvezetébe. A lefokozással a nyugdíjigény, nyug- vagy kegydíj is elvész.
A 16. § rendelkezése a lefokozásra is irányadó.
Az elvesztett rendfokozat újból elnyeréséről külön szabályok rendelkeznek.
22. § A lefokozást ki kell mondani, ha a bíróság:
1. hivatalvesztést állapít meg, vagy
2. a viselt hivatal vagy állás, illetőleg az ügyvédség elvesztését mondja ki, vagy
3. a szakképzettséget kívánó hivatás vagy foglalkozás gyakorlásától tiltja el az elítéltet, vagy az 1-3. pont esetén kívül is, ha
4. az elítélés oly cselekmény miatt történt, amelyet a törvény bűntettnek nyilvánít, vagy
5. a tett vagy mellékkörülményei olyanok, hogy a tettes a szolgálat hátránya vagy az állástekintetek sérelme nélkül rendfokozatában meg nem maradhat.
23. § A lefokozást - az alábbi bekezdésben meghatározott kivételekkel - mellőzni lehet, ha azt csak a 22. § 2-4. pontja alapján kellene kimondani s a bíróság pénzbüntetést vagy elzárás-, fogház- avagy egy évet meg nem haladó börtönbüntetést állapít meg.
Nincs helye a lefokozás mellőzésének, ha ezt a jelen törvény Második Része kizárja vagy ha a bíróság tiszttel (hasonló állásúval) szemben börtönbüntetést állapít meg.
24. § Az 1908:XXXVI. törvénycikknek a büntetés feltételes felfüggesztésére vonatkozó 1-8. §-a helyett a katonai büntetőbíráskodásban az alábbi 25-31. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.
25. § A bíróság az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogház- vagy elzárásbüntetés és a pénzbüntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlő okból felfüggesztheti, ha ezt katonai fegyelmi tekintetek nem gátolják és a felfüggesztéstől az elítélt magaviseletére egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülményeinek figyelembevételével kedvező hatást vár.
A felfüggesztés kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is; ellenben nem terjed ki az ítélet egyéb rendelkezéseire. A hivatalvesztésnek, a politikai jogok gyakorlata felfüggesztésének, a szakképzettséget kívánó foglalkozás gyakorlásától eltiltásnak és a lefokozásnak hatálya a felfüggesztő ítélet jogerőre emelkedésének napjától kezdődik.
A felfüggesztő ítéletben kiutasítást nem lehet kimondani.
26. § A büntetést felfüggeszteni nem lehet, ha:
1. a bíróság azt oly cselekmény vagy cselekménynek kísérlete miatt szabta ki, amelyre a törvény fegyház- vagy börtönbüntetést állapít meg,
2. az elítélt előzőleg bűntett miatt jogerősen el volt ítélve, vagy tíz éven belül fogház- vagy egy hónapot meghaladó elzárásbüntetés volt ellenében jogerősen megállapítva, kivéve, ha az kegyelem útján elengedtetett,
3. ha az elítélt a cselekményt aljas indokból követte el.
27. § A felfüggesztett büntetést nem lehet végrehajtani, ha az elítélt ellen a próbaidő alatt sem bűnvádi, sem a következő szakasz alá eső fegyelmi eljárás nem volt folyamatban.
A próbaidő kihágás miatt kiszabott büntetés esetében egy év, más esetben három év. A próbaidő az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó.
28. § Ha a próbaidő eltelte előtt az elítélt ellen eljárást indítanak a próbaidő alatt elkövetett cselekmény miatt és az új eljárás folyamán őt a bíróság bűntett miatt ítéli el, vagy katonai vétség vagy szándékos közönséges vétség miatt ellene fogházbüntetést állapít meg, vagy az elítélt az említett vétségek valamelyike miatt fegyelmi úton fogságfenyítéssel sujtatott: a felfüggesztett büntetést is - összbüntetés kiszabásának mellőzésével - végre kell hajtani. Az elítélés egyéb eseteiben a próbaidő alatt elkövetett cselekmény tárgyában eljáró bíróság az eset körülményeinek mérlegelésével határoz a felől, hogy a felfüggesztett büntetést végre kell-e hajtani. Hasonlóképpen határoz az eljáró bíróság felmentés esetében, ha arra magánindítvány visszavonása szolgál okul.
29. § Összbüntetés kiszabásának van helye:
1. ha a próbaidő alatt az elítélt ellen oly cselekmény miatt volt folyamatban eljárás, amelyet még a felfüggesztő ítélet jogerőre emelkedése előtt követett el és a bíróság szabadságvesztésbüntetést állapít meg;
2. ha a próbaidő alatt jut a bíróság tudomására, hogy az elítélt előzőleg jogerősen szabadságvesztésbüntetésre volt elítélve és azt még végre kell hajtani.
A bíróság a 25. és 26. § korlátai között az ekként megállapított összbüntetést is felfüggesztheti.
30. § A 28. és a 29. §-ban meghatározott eseteken kívül a próbaidő alatt folyamatban volt eljárás a büntetés felfüggesztésének hatályát nem érinti.
31. § A szabadságvesztésbüntetés végrehajtása alatt a hivatalvesztésben és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésében álló mellékbüntetések idejének folyása szünetel.
32. § A katonai vétség kísérlete büntetendő.
33. § Kísérlet esetében a jelen törvény szerint agyonlövéssel végrehajtandó halálbüntetéssel sujtott bűncselekmény miatt három évnél nem rövidebb tartamú fegyház- vagy börtönbüntetést kell megállapítani, mégpedig fegyházbüntetést csak akkor, ha a bűncselekményt ez a törvény ama különös ismertetőjelek hiányában, amelyektől a halálbüntetés alkalmazása függ, fegyházzal sujtja.
34. § A tettes és a részes felelősségére vonatkozó általános rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a cselekményt sajtó útján követték el.
35. § Aki mást katonai bűntett vagy katonai vétség elkövetésére szándékosan reábírni törekszik, ha törekvése sikertelen maradt és a törvény mást nem rendel, a kísérlet szabályai szerint büntetendő.
36. § A részességre vonatkozó általános rendelkezéseket azokkal szemben is alkalmazni kell, akik valamely katonai bűncselekménynek személyes viszonyaiknál fogva tettesei nem lehetnek.
Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást, ha maga a tettes a katonai bűnvádi perrendtartás 16. §-ának 2. bekezdése értelmében a katonai büntetőbíráskodás alól időközben kilépett.
37. § Katonai bűntett vagy katonai vétség rendszerint csak szándékosan elkövetett cselekmény lehet, kivéve, ha a törvény a gondatlanságból elkövetett cselekményt is bünteti.
38. § Nem számítható be a cselekmény:
1. annak, aki azt előljárójának vagy felettes hatóságának szolgálati parancsa folytán abban a meggyőződésben követi el, hogy arra kötelezve van;
2. annak, aki azt hivatásának szabályszerű gyakorlása közben kötelességszerűen követi el;
3. annak a katonai egyenruhát viselő tisztnek (tisztjelöltnek), aki a becsülete ellen más személy jelenlétében intézett jogtalan támadás folytatásának megakadályozása céljából az őt megillető fegyvert azonnal használja, feltéve, hogy ezt a célt másként nem érhette el és hogy a fegyver használatában az elkerülhetetlen szükségesség határát nem lépte át.
39. § Az 1908:XXXVI. törvénycikknek a fiatalkorúakra vonatkozó 15-33. §-ai, továbbá a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913:VII. törvénycikk helyett a katonai büntetőbíráskodásban az alábbi 40-49., 59. és 64. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.
40. § Az ellen, aki a cselekmény elkövetésekor életének tizenkettedik évét meg nem haladta (gyermek), sem vád nem emelhető, sem bűnvádi eljárás nem indítható.
41. § Az, aki a cselekmény elkövetésekor életének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizennyolcadik évét még be nem töltötte (fiatalkorú), ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg, büntetőjogi felelősségre nem vonható.
42. § A gyermeket (40. §) és a büntetőjogilag felelősségre nem vonható fiatalkorút (41. §) további illetékes eljárás végett a fiatalkorúak legközelebbi bíróságának át kell adni.
43. § Az ellen a fiatalkorú (41. §) ellen, akinek a cselekmény elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt, büntetést kell alkalmazni. A büntetést a törvény szerint halállal, fegyházzal vagy börtönnel büntetendő cselekmény miatt fogházban, más büntetéssel büntetendő cselekmény miatt a törvényben meghatározott büntetési nemben kell megállapítani.
A fogházbüntetés legrövidebb tartama tizenöt nap, leghosszabb tartama: ha a fiatalkorú a cselekmény elkövetésekor tizenötödik évét betöltötte és cselekményére a törvény halálbüntetést vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést állapít meg, tizenöt év; ha a fiatalkorú a cselekmény elkövetésekor tizenötödik évét betöltötte és cselekményére a törvény határozott tartamú fegyházbüntetést állapít meg, tíz év; más esetekben öt év.
Az államfogházbüntetés legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb tartama két év.
Az elzárásbüntetés leghosszabb tartama két hónap.
A törvény szerint fogházzal, államfogházzal vagy elzárással büntetendő cselekmény miatt szabadságvesztésbüntetés helyett pénzbüntetést kell alkalmazni, ha ezzel a büntetés célját jobban el lehet érni.
Hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése fiatalkorú ellen nem mondható ki. Más mellékbüntetés alkalmazása nincs kizárva.
44. § A fiatalkorúnak az a cselekménye, amely törvény szerint bűntett, a büntetéssel vétséggé minősül. Abban a tekintetben azonban, hogy a cselekmény hivatalból vagy magánindítványra üldözendő-e, úgyszintén a kísérlet büntethetőségének tekintetében a cselekménynek a törvényben megállapított minősítése irányadó.
45. § A fiatalkorban elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztésbüntetés, amennyiben az elítélt a fiatalkorúak részére felállított külön polgári fogháznak át nem adható, megfelelő külön helyiségben hajtandó végre. Nem terjed ki ez a rendelkezés oly elítéltre, aki az elsőfokú ítélet meghozásakor huszonegyedik életévét már betöltötte.
A 11. § második bekezdésének és a 14. §-nak rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az elítélt büntetését polgári büntető intézetben tölti.
46. § A fiatalkorúaknak oly cselekményei, amelyeket a törvény vétségnek nyilvánít, tekintet nélkül az alkalmazandó büntetési tételre, fegyelmi úton megtorolhatók, ha az ily megtorlásnak egyéb feltételei fenn forognak.
47. § Ha mind a fiatalkorban, mind a fiatalkor betöltése után elkövetett bűncselekmények forognak fenn, a bíróság a vádlott tizennyolcadik életévének betöltése után elkövetett bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt a büntetőtörvénykönyvek értelmében alkalmazandó büntetést kiszabja és e mellett a fiatalkorban elkövetett cselekményt vagy csupán a büntetés kiszabásánál veszi tekintetbe, vagy amennyiben az eset körülményeihez képest indokoltnak mutatkozik, a miatt a 43. § értelmében alkalmazható büntetések valamelyikét is kiszabja.
E szabály megfelelően alkalmazandó akkor is, ha a vádlott a 43. § szerint elbírálandó cselekmény vagy cselekmények mellett katonai bűncselekményben is bűnösnek mondatik ki.
48. § Az ellen, aki a bűntett elkövetésekor életének tizennyolcadik évét már meghaladta, de huszadik évét még be nem töltötte, a törvény szerint halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény miatt tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházbüntetést kell megállapítani.
Ez a büntetés a Btk. 92. §-a alapján a halállal büntetendő cselekmény esetében: háromévi, az életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény esetében: kétévi fegyháznál kisebb mértékre nem szállítható le.
49. § Katonai bűntettek és katonai vétségek esetében a 43., 44. és 48. § nem nyer alkalmazást. Ily bűntettekre és vétségekre a törvényben megállapított büntetés alkalmazása független a tettes életkorától.
Ezt a rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha a katonai bűncselekmény az elkövetés céljánál vagy módjánál vagy más körülménynél fogva ugyan úgy vagy súlyosabban büntetendő közönséges bűncselekménnyé minősül.
50. § Súlyosító körülmények különösen:
1. az ismétlés és a visszaesés,
2. az erkölcsileg és társadalmilag elítélendő indító ok,
3. másnak, főleg fiatal egyénnek elcsábítása a bűnelkövetésre vagy a följebbvalónak részvétele az alattosnak bűncselekményében,
4. az érett megfontolás és tervszerű előkészítés vagy az elkövetésben megnyilvánult konokság vagy különös durvaság,
5. a jogsértésnek vagy veszélyeztetésnek szándékosan előidézett nagysága,
6. a véghezvitel után tanusított közönyös és embertelen magatartás.
51. § Enyhítő körülmények különösen:
1. a húsz éven aluli vagy a hetven évet meghaladó életkor,
2. az alacsony értelmi és erkölcsi fejlettség,
3. a feddhetetlen előélet,
4. az erkölcsileg és társadalmilag menthető indító ok,
5. az a körülmény, hogy a cselekmény mások csábítására vagy oly egyén utasítására követtetett el, akinek a tettes engedelmességgel tartozik vagy akitől függ,
6. az öntudatnak vagy elmetehetségnek a beszámíthatóságot ki nem záró zavara, feltéve, hogy ezt a cselekmény elkövetője nem a véghezvitelre irányuló célzattal idézte elő, továbbá az erős felindulás,
7. a különösen kedvező alkalom,
8. a nyomasztó anyagi viszonyok,
9. a jogsértésnek vagy veszélyeztetésnek tudatosan okozott csekély volta, habár nagyobbnak előidézésére az alkalom megvolt,
10. a súlyos kényszerhelyzet,
11. az őszinte megbánás, valamint a tett következményeinek elhárítására és jóvátevésére törekvés,
12. katonai bűntett vagy katonai vétség esetében az, hogy elkövetője az állásának vagy szolgálatának megszegett kötelességei tekintetében még kellően kioktatva nem volt.
52. § A jelen törvény szerint agyonlövéssel végrehajtandó halálbüntetéssel sujtott bűncselekmény miatt a Btk. 91. §-a feltételeinek fennforgása esetében tíz évnél, a Btk. 92. §-a feltételeinek megléte esetében pedig öt évnél nem rövidebb tartamú fegyház- vagy börtönbüntetést kell megállapítani, mégpedig fegyházbüntetést akkor, ha a bűncselekményt ez a törvény ama különös ismertetőjelek hiányában, amelyektől a halálbüntetés alkalmazása függ, fegyházzal sujtja.
53. § Ahol a jelen törvény Második Része „súlyos eset”-ekre külön büntetési tételt állapít meg, súlyos esetnek azt kell tekinteni, amelyben maga a jogsértés vagy annak következménye tárgyi értelemben véve súlyos.
54. § Az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a terhelt hibájától függetlenül előállott tartamát a szabadságvesztésbüntetésbe, valamint a pénzbüntetésbe be kell számítani.
55. § Bűntettnek, vétségnek vagy kihágásnak fegyelmi kihágással való halmazata esetében a büntetés kiszabásánál a fegyelmi kihágást megfelelően tekintetbe kell venni.
56. § E törvénynek a lefokozásra vonatkozó rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az elkövetett cselekményeknek csak egyike miatt volna is helye lefokozásnak.
57. § A szökés bűntettének üldözése tekintetében az elévülés a tettesre nézve kézrekerülésének napjával vagy a törvényes szolgálati idő leteltével veszi kezdetét.
58. § A bűnvádi eljárás megindításának elévülésére vonatkozó általános szabályok a sajtó útján elkövetett bűncselekmények eseteiben is alkalmazandók.
59. § Fiatalkorúval szemben közönséges bűncselekmény esetén az elévülés az eljárás megindítását ha a cselekmény a törvényben megállapított minősítése szerint bűntett, öt év elteltével; és ha a fiatalkorú a cselekmény elkövetésekor tizenötödik évét betöltötte s cselekményére öt éven felüli szabadságvesztésbüntetés van megállapítva, tíz év elteltével; ha a cselekmény vétség, három év elteltével zárja ki. Ha a fiatalkorú a cselekmény elkövetésekor tizenötödik évét betöltötte és cselekményére a törvény halálbüntetést vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést állapít meg, az elévülés ideje tizenöt év.
60. § A katonai bűnvádi perrendtartás 493. §-ának az elévülés félbeszakítására vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben maradnak.
61. § A hadifogság ideje alatt elkövetett katonai bűntettek tekintetében a bűnvádi eljárás megindításának elévülése e fogság tartama alatt nyugszik.
62. § A magánindítvány az elsőfokú ítélőbíróságnak ítélethozás végett való visszavonulásáig vonható vissza, feltéve, hogy ily visszavonásnak egyáltalában helye van.
63. § A jogérvényesen megállapított büntetés végrehajtása akkor is ki van zárva, ha azt kegyelemből az illetékes parancsnok engedte el.
64. § A fiatalkorú ellen közönséges bűncselekmény miatt megállapított büntetés végrehajtását az elévülés, ha tíz évnél hosszabb tartamú fogházbüntetés állapíttatott meg, húsz év elteltével; ha tíz évi fogházbüntetés állapíttatott meg, tizenöt év elteltével; ha tíz évnél rövidebb, de öt évnél hosszabb tartamú fogházbüntetés állapíttatott meg, tíz év elteltével; ha államfogházbüntetés vagy öt évnél rövidebb tartamú fogházbüntetés állapíttatott meg, öt év elteltével zárja ki.
65. § Az elévülés hatálya a jogerős ítélettel megállapított lefokozásra nem terjed ki.
66. § Függelemsértést követ el az a katonai egyén, aki előljárója vagy följebbvalója iránt a köteles tiszteletet mellőzi vagy a szolgálati parancsnak akár szándékosan, akár gondatlanságból nem engedelmeskedik.
67. § A tisztelet mellőzésének büntetése nyolc naptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól három évig terjedhető fogház.
68. § Ha a tisztelet mellőzése rágalmazásban vagy becsületsértésben áll s ez csupán felhatalmazásra volna üldözhető, a függelemsértés e nemének üldözhetéséhez is felhatalmazás kell.
69. § Tisztelet mellőzése miatt nem állapítható meg függelemsértés, ha az oly cselekménnyel követtetett el, amely különben rágalmazás vagy becsületsértés volna és a vádlott az állított vagy híresztelt tény vagy valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés valóságát bebizonyítja. Nincs azonban kizárva függelemsértés megállapítása, ha már magából a tényállításnak vagy kifejezés használásának alakjából vagy körülményeiből kitűnik a tisztelet szándékos mellőzése.
A valóság bizonyításának korlátai tekintetében a becsület védelméről szóló 1914:XLI. tc. 13-15. §-ait megfelelően alkalmazni kell. Nincs helye a valóság bizonyításának akkor sem, ha az a katonai szolgálati érdekeket veszélyeztetné.
70. § Az előljáró vagy a följebbvaló ellen intézett erőszak vagy veszélyes fenyegetés büntetése egy évtől öt évig, súlyos esetben öt évtől tíz évig terjedhető börtön.
Felállított sorban és rendben vagy háború idején bárminő szolgálatban az előljáróval szemben elkövetett erőszak büntetése agyonlövéssel végrehajtandó halál.
71. § Az a katonai egyén, aki előljárójától szolgálati ügyből kifolyólag lovagias úton elégtételt kér, öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
Ezt a rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha az előljárói viszony időközben megszűnt.
72. § A szolgálati parancsnak gondatlanságból nemteljesítése három hónapig, ha pedig a parancs fontos volt, három hónaptól két évig terjedhető fogházzal büntetendő.
Ha a cselekményből háború idején a szolgálatra hátrány származott, a 134. §-ban meghatározott büntetések alkalmazandók az ott tett megkülönböztetések szerint.
73. § A szolgálati parancsnak szándékos nemteljesítése vagy teljesítésének megtagadása egy évig terjedhető börtönnel, ha azonban a parancs fontos volt vagy a megtagadás sértő módon történt, avagy a cselekményből súlyos hátrány származott, egy évtől öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
Háború idején a büntetés az előbbi bekezdésben tett megkülönböztetés szerint egy évtől öt évig illetőleg öt évtől tíz évig terjedhető börtön.
Ha pedig a parancs az ellenség elleni szolgálatra vonatkozott és a cselekményből súlyos hátrány származott, a büntetés agyonlövéssel végrehajtandó halál.
Ha az előbbi bekezdésekben említett különös körülmények egyike sem forog fenn, csekélyjelentőségű esetben a büntetés három hónaptól hat hónapig terjedhető fogház.
74. § Ha a szolgálati parancs teljesítésének megtagadása az előljáró ellen intézett erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel történt, a büntetés öt évtől tíz évig terjedhető börtön: ha azonban az erőszak felállított sorban és rendben vagy háború idején követtetett el, a büntetés agyonlövéssel végrehajtandó halál.
75. § Ha a 70. vagy a 74. §-ban meghatározott függelemsértéssel szándékos emberölés vagy kísérlete, avagy gyilkosság kísérlete is követtetett el, a büntetés agyonlövéssel végrehajtandó halál.
E büntetés helyett az 52. § alkalmazása esetében fegyházbüntetést kell megállapítani.
A jelen §-ban meghatározott büntetésen felül a hivatalvesztést is ki kell mondani.
76. § Ha a tettes nyomban az előljárója vagy följebbvalója részéről szenvedett súlyos sérelem feletti erős felindulástól ragadtatta magát a függelemsértésre, a büntetés a törvényben megállapított legkisebb mértékén alul is, sőt a megállapítottnál enyhébb büntetési nemben is kiszabható. Olyan esetben, amelyben a törvény a függelemsértést agyonlövéssel végrehajtandó halálbüntetéssel sujtja, három évnél rövidebb tartamú börtönbüntetés meg nem állapítható; e büntetés további enyhítése nincs megengedve.
77. § Ha három vagy több katonai egyén közösen és egyetértve a katonai szolgálati renddel, előljárójával vagy előljárójának parancsával szembeszáll vagy e végből összebeszél, zendülést követ el. Zendülés az e célból való csoportosulás is.
78. § Agyonlövéssel végrehajtandó halál a büntetése:
1. minden zendülőnek, hacsak egyikük is erőszakot követett el az előljáró ellen, akár megsebesítette vagy megölte az előljárót, akár nem;
2. annak a zendülőnek, aki a rend és engedelmesség helyreállítására kirendelt ellenerő tagja ellen, avagy az előljáró támogatására vagy védelmére rendelt vagy kelt személy ellen testi sértést, szándékos emberölést, ennek vagy a gyilkosságnak kísérletét követte el;
3. a felbujtóknak és a vezetőknek, ha a csoportosulásban a rend és fegyelem helyreállítására kirendelt ellenerő megjelenésének időpontján túl is résztvesznek:
4. azoknak a zendülőknek, akik az ellenség elleni szolgálat megtagadásával az ily szolgálat teljesítését meghiusítják vagy súlyos hátrányt okoznak.
Ha az I. pontban megjelölt cselekmény a gyilkosság bűntettét is megvalósítja, e bűntett tetteseire és részeseire a bűnhalmazat szabályait kell alkalmazni.
A rendfokozattal bíró zendülőt úgy kell büntetni, mint a vezetőt.
79. § Ha az előbbi § 1. és 2. pontjában meghatározott zendüléssel szándékos emberölés vagy kísérlete, avagy gyilkosság kísérlete is követtetett el, a hivatalvesztést is ki kell mondani; az 52. § alkalmazása esetében pedig fegyházbüntetést kell megállapítani.
80. § Halálbüntetéssel nem sujtott esetben a zendülés büntetése három évtől öt évig, súlyos esetben vagy háború idején öt évtől tíz évig terjedhető börtön.
81. § Ha két katonai egyén zendülés előidézését közös egyetértéssel elhatározza, zendülésre szövetkezés miatt egy évtől három évig terjedhető börtönnel büntetendő.
82. § Az a katonai egyén, aki zendülés elkövetésére felhívást intéz vagy terjeszt, ha e felhívás folytán zendülés követtetett el, mint felbujtó büntetendő.
Az eredménytelen felhívást a 35. § szerint kell büntetni.
83. § Az a katonai egyén, aki olyan időben vesz hiteltérdemlő tudomást arról, hogy zendülés elkövetése céloztatik, amidőn annak megakadályozása még lehetséges és arról a felsőbbségnek, mihelyt teheti, jelentést nem tesz vagy a zendülést más módon megakadályozni tőle telhetően nem törekszik, egy hónaptól egy évig terjedhető fogházzal büntetendő. A büntetés három évig terjedhető fogház, ha a tettesnek rendfokozata van vagy ha a cselekményt háború idején követték el.
A cselekmény akkor is büntetendő, ha gondatlanságból követték el.
84. § Ha a zendülés csupán összebeszélésben áll, büntethetősége mindazokra nézve megszűnik, akik a cselekményt felfedezése előtt még oly időben feljelentik, amidőn minden káros következmény elhárítható. Ezt a rendelkezést a 81. § esetében is megfelelően alkalmazni kell.
85. § Azt a katonai egyént, aki katonai egyének közt általában a katonai fegyelmet megbontani, az előljárói tekintélyt aláásni, a katonai hivatást lealacsonyítani, a katonai szolgálat iránt ellenszenvet avagy a szolgálati rendelkezések vagy szolgálati viszonyok iránt elégületlenséget szítani törekszik, bujtogatás miatt öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
Ugyanígy kell büntetni azt a katonai egyént, aki ugyanily egyének közt leendő terjesztés céljából bujtogató tartalmú sajtóterméket, iratot vagy képes ábrázolatot, tartalmukat ismerve készletben tart.
86. § Őr alatt a jelen fejezet alkalmazása szempontjából a katonai szolgálati utasítások szerint őrszolgálat teljesítésében eljáró egy vagy több egyént kell érteni.
87. § Katonai őr elleni bűntettet követ el és három évtől öt évig, háború idején öt évtől tíz évig terjedhető börtönnel büntetendő az a katonai egyén, aki katonai őr ellen erőszakot vagy veszélyes fenyegetést használ.
88. § Öt évtől tíz évig terjedhető börtön a büntetés akkor is, ha a tettes az őrt erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel hivatásának jogszerű gyakorlásában szándékosan megakadályozta vagy intézkedésre kényszerítette és a cselekményből súlyos hátrány származott.
89. § Agyonlövéssel végrehajtandó halál a büntetés:
1. ha a 87. §-ban meghatározott bűntettel szándékos emberölést vagy kísérletét, avagy gyilkosság kísérletét is követték el;
2. ha a 88. §-ban meghatározott bűntettet háború idején követték el.
Az 1. pont esetében a hivatalvesztést is ki kell mondani, az 52. § alkalmazása esetében pedig fegyházbüntetést kell megállapítani.
90. § Bűntettet követ el az a katonai egyén, aki az őr kötelességszerű utasítását szándékosan nem teljesíti vagy teljesítését megtagadja, ha a cselekményből súlyos hátrány származott. A büntetés öt évig, háború idején öt évtől tíz évig terjedhető börtön.
91. § Ha három vagy több katonai egyén közösen és egyetértve az őr ellen abból a célból, hogy hivatásának jogszerű gyakorlásában szándékosan megakadályozza vagy intézkedésre kényszerítse, erőszakot vagy veszélyes fenyegetést használ vagy e végből összebeszél, avagy ha többen e célból csoportosulnak, a cselekményt mint zendülést a II. Fejezetnek a zendülésre vonatkozó rendelkezései szerint kell büntetni. E rendelkezések alkalmazása szempontjából a katonai őr ellen elkövetett cselekményt úgy kell tekinteni, mintha előljáró ellen követték volna el.
A 81-84. §-ok rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
92. § Az a katonai egyén, aki az őrrel szemben a köteles tiszteletet mellőzi vagy akár szándékosan, akár gondatlanságból elkövetett engedetlenséget tanusít, amennyiben cselekménye e fejezet előbbi §-ai szerint nem bűntett, katonai őr elleni vétséget követ el és nyolc naptól hat hónapig, súlyos esetben három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
A 68. és 69. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
93. § Szökés bűntettét követi el az a katonai egyén, aki abból a célból, hogy végleg kivonja magát a szolgálati kötelezettsége alól vagy legalább is a hadrakelt seregnél való szolgálatteljesítés alól, önkényesen elhagyja beosztását vagy rendeltetési helyét vagy attól távolmarad.
94. § A szökés büntetése egy évtől három évig, háború idején három évtől öt évig terjedhető börtön. Ha azonban a tettes szökés miatt már egyszer büntetve volt, a büntetés három évtől öt évig terjedhető börtön, háború idején ugyanily tartalmú fegyház.
Három évtől öt évig terjedhető fegyház, háború idején agyonlövéssel végrehajtandó halál a büntetés akkor, ha a tettes oly őrállásról vagy más oly szolgálatból szökött meg, amelynek elhagyása súlyos hátránnyal járhatott vagy ha a szökést hárman vagy többen közös egyetértéssel követték el, valamint akkor is, ha a tettes szökés miatt már kétszer büntetve volt.
Háború idején kívül öt évtől tíz évig terjedhető fegyház a büntetés, ha a tettes szökés miatt már legalább háromszor büntetve volt.
Aki az ellenséghez szökik vagy ezt megkísérli, azt kötéllel végrehajtandó halállal kell büntetni.
95. § Ha a szökevény a szökéstől számított harminc nap alatt önként jelentkezett, a szökésnek halálbüntetéssel sujtott eseteiben agyonlövéssel végrehajtandó halálbüntetés helyett öt évtől tíz évig terjedhető börtön, kötéllel végrehajtandó halálbüntetés helyett ugyanily tartalmú fegyház a büntetés.
96. § Ha három vagy több katonai egyén szökés elkövetését közös egyetértéssel elhatározza, szökésre szövetkezés miatt egy évtől három évig, háború idején három évtől öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
Ha a szövetkezés célja az ellenséghez szökés volt, a felbujtó büntetése kötéllel végrehajtandó halál, a többi résztvevőé pedig öt évtől tíz évig terjedhető fegyház.
97. § A 96. §-ban meghatározott cselekmény miatt nem lehet büntetni azt, aki a szövetkezést felfedezése előtt feljelenti oly időben, amidőn még minden káros következmény elhárítható.
98. § Az a katonai egyén, aki szökésre szövetkezésről oly időben vesz hiteltérdemlő tudomást, amidőn a szökés még megakadályozható és a szövetkezésről a felsőbbségnek, mihelyt lehetséges, jelentést nem tesz vagy a szövetkezést más módon megakadályozni tőle telhetően nem törekszik, egy hónaptól egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.
A büntetés három évig terjedhető fogház, ha a tettesnek rendfokozata van vagy a cselekményt háború idején követte el.
A cselekmény akkor is büntetendő, ha gondatlanságból követték el.
99. § A jelen fejezet előbbi §-aiban meghatározott büntetéseken felül a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
100. § Az ellen, akit szökés vagy szökésre szövetkezés miatt ítélnek el, a lefokozást is ki kell mondani.
101. § Az a katonai egyén, aki a 93. §-ban meghatározott cselekményt nem az ott megjelölt célból követte el, ha távolléte huszonnégy óránál tovább tartott, önkényes eltávozás vétsége miatt nyolc naptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.
Bűntett az önkényes eltávozás és egy évig, súlyos esetben egy évtől öt évig terjedhető börtönnel büntetendő, ha a tettes a hadrakelt seregnél való szolgálat alól vonja ki magát, még ha távolléte huszonnégy óránál rövidebb ideig tartott is.
102. § Őrszolgálati bűntettet követ el meghatározott őrállás elfoglalására és felváltására alakított katonai őrségnek az a tagja, aki szolgálatának teljesítésére megittasodással, elalvással, eltávozással vagy más módon képtelenné teszi magát, vagy a szolgálatára vonatkozó általános vagy különös utasítás mellőzésével hátrányt okoz vagy háború idején jelentékenyebb veszélyt idéz elő.
A cselekmény akkor is bűntett, ha gondatlanságból követték el.
103. § Őrszolgálati bűntett miatt a parancsnok vagy a felállított őr egy évtől három évig, súlyos esetben három évtől öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. Háború idején a büntetés egy évtől öt évig, súlyos esetben öt évtől tíz évig terjedhető börtön; ha pedig nagy hátrány következett be, agyonlövéssel végrehajtandó halál.
Az őrség más tagjának büntetése egy évig, súlyos esetben egy évtől három évig terjedhető börtön. Háború idején a büntetés egy évtől három évig, súlyos esetben három évtől öt évig terjedhető börtön; ha pedig nagy hátrány következett be, agyonlövéssel végrehajtandó halál.
104. § A járőrök és más mozgóőrségek tagjaira a 102. §-t megfelelően alkalmazni kell.
A parancsnok a 103. § 1. bekezdése, a többi tag a 103. § 2. bekezdése szerint büntetendő. Csendőr járőr tagjának büntetésére azonban kivétel nélkül a 103. § 2. bekezdése irányadó.
105. § Ha fogoly megőrzésére hivatott őr vagy ily őrség tagja a foglyot szándékosan megszökteti, öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Ha azonban tudta, hogy a fogoly felségsértés vagy hűtlenség bűntettének gyanúja alatt áll vagy ily bűntett miatt van elítélve, a büntetés öt évtől tíz évig terjedhető fegyház, ha pedig a szöktetésből nagy hátrány következett be, agyonlövéssel végrehajtandó halál.
A jelen §-ban meghatározott büntetésen felül a hivatalvesztést is ki kell mondani.
106. § Az őrségnek az a tagja, aki szolgálatára vonatkozó általános vagy különös utasítást akár szándékosan, akár gondatlanságból mellőz, őrszolgálati vétséget követ el, amennyiben cselekménye a 102-105. §-ok értelmében nem bűntett
a vétség büntetése nyolc naptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól két évig terjedhető fogház.
107. § Gyávaság bűntettét követi el az a katonai egyén:
1. aki mint parancsnok személyes biztonsága iránti aggodalomból külső vagy belső ellenséggel szemben nem fejti ki azt az ellenállást, amelyre köteles és képes;
2. aki ellenségeskedés alkalmával személyes veszélytől való félelmében magát elrejtőzéssel, megfutamodással, fegyvernek, lőszernek elhányásával, színleléssel vagy más módon hivatásbeli szolgálatának kötelességszerű teljesítése alól kivonni törekszik;
3. aki ellenségeskedés alkalmával csüggeteg szavakat ejt, jeleket ad vagy kedvezőtlen hadihíreket terjeszt s e cselekmények valamelyikével másnak bátortalanságát vagy ennek veszélyét idézi elő.
A 3. pontban meghatározott cselekmény akkor is bűntett, ha gondatlanságból követték el.
108. § Agyonlövéssel végrehajtandó halál a büntetése:
1. az előbbi § 1. pontja esetében a parancsnoknak, ha azt a helyet vagy állást, amelyet védenie kellene, feladja és ezzel nagy hátrányt okoz vagy ha magát vagy csapatát elfogatni engedi;
2. az előbbi § 2. pontja esetében annak, aki a cselekményt előnyomulás, támadás, harc vagy visszavonulás alatt követte el és cselekményéből hátrány származott;
3. az előbbi § 3. pontja esetében annak, aki cselekményével több bajtársa megfutamodását vagy megadását, avagy ellenségtől körülzárt helyen több egyén bátortalanságát idézte elő.
109. § Halálbüntetéssel nem sujtott esetben a 107. § 1. pontjában meghatározott bűntett öt évtől tíz évig, a 107. § 2. pontjában meghatározott bűntett egy évtől öt évig, a 107. § 3. pontjában meghatározott bűntett pedig hat hónaptól egy évig, súlyos esetben egy évtől öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
110. § A 107. § 3. pontjában meghatározott gyávaság, ha más bátortalanságának veszélyét sem idézte elő, vétség és három hónaptól hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.
111. § A jelen fejezetben meghatározott bűntettek esetében a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
112. § Az ellen, akit a jelen fejezetben bűntettnek nyilvánított cselekmény miatt ítélnek el, a lefokozást is ki kell mondani.
113. § Az a katonai egyén, aki háború idején nagyobb fegyveres erő gyülekezése által a lakosságban előidézett benyomás felhasználásával:
1. idegen ingó dolgot annak birtokolásától vagy birlalójától oly célból vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa,
2. abból a célból, hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, harácsol vagy sarcol,
egy évtől öt évig, súlyos esetben öt évtől tíz évig terjedhető börtönnel büntetendő; ha azonban az elvett, harácsolt vagy sarcolt ingó értéke kétszáz pengőnél nem nagyobb, a büntetés egy hónaptól egy évig terjedhető fogház.
114. § Ha a tettes az előbbi § esetében az ingó dolog elvétele céljából annak birtokosa, birlalója vagy más jelenlevő ellen erőszakot vagy fenyegetést használt, fegyelem és rend elleni bűntett miatt a Btk. XXVII. fejezetében a rablásra megállapított büntetéseket kell alkalmazni.
A rablás tekintetében a visszaesésre megállapított büntetés alkalmazása szempontjából a jelen § első bekezdése alapján kiszabott büntetést is figyelembe kell venni.
115. § Az a katonai egyén, aki háború idején oly idegen ingó dolgot, amely nem szolgálhat hadizsákmányul, a hadviselő felek bármelyikének harctéren maradt halottjától, sebesültjétől vagy betegétől akár erőszakkal vagy fenyegetéssel, akár a nélkül oly célból vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, egy évtől öt évig terjedhető börtönnel, súlyos esetben öt évtől tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
Tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház a büntetés akkor, ha a tettes:
1. ily bűntett miatt, avagy rablás vagy zsarolás miatt már meg volt büntetve és utolsó büntetésének kiállása óta tíz év még el nem telt;
2. a cselekménnyel szándékos emberölés kísérletét vagy súlyos testi sértést is követett el.
Ha pedig a cselekménnyel szándékos emberölést is követett el, a büntetés életfogytig tartó fegyház.
A szabadságvesztésbüntetésen felül a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
116. § Az a katonai egyén, aki az általa ejtett hadizsákmányt jogtalanul eltulajdonítja, hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
117. § Hat hónaptól egy évig, súlyos esetben egy évtől öt évig terjedhető börtönnel büntetendő az a katonai egyén, aki:
1. az ellenség ellen a honvédségben kifejezetten tiltott harceszközt vagy harcmódot alkalmaz vagy alkalmaztat;
2. a vöröskereszt jelvényével vagy oltalmával ellenségeskedés előkészítése vagy kivitele végett visszaél;
3. a vöröskereszt oltalma alatt álló egyénnel szemben ellenségeskedést követ el vagy a vöröskereszt oltalma alatt álló anyagot ellenségeskedés alkalmával pusztít vagy rongál;
4. az ellenségeskedést még akkor is folytatja, amikor a béke vagy a fegyverszünet megkötéséről már hivatalosan értesült vagy a fegyverszünetnek vele hivatalosan közölt feltételeit egyébként megsérti.
118. § Egy évtől öt évig, súlyos esetben öt évtől tíz évig terjedhető börtönnel büntetendő az a katonai egyén, aki a fegyverét letevő vagy védképtelen és magát kegyelemre megadó ellenfelet megöli vagy megsebesíti.
Ugyanígy büntetendő az a katonai egyén, aki a holt ellenséget megcsonkítja.
119. § Három hónaptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól két évig terjedhető fogházzal büntetendő az a katonai egyén, aki az ellenség békekövetét vagy ennek kísérőjét bántalmazza, szidalmazza vagy jogos ok nélkül visszatartja.
120. § Azt a katonai egyént, aki szolgálaton kívül annyira megittasodik, hogy öntudatlan állapotba jut s ebben az állapotban oly cselekményt követ el, amely különben bűntett gyanánt volna büntetendő, egy hónaptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól egy évig, háború idején pedig két évig terjedhető fogházzal kell büntetni. Ha pedig a megittasodás szolgálatban történt, a büntetés hat hónaptól két évig terjedhető fogház, háború idején három évig terjedhető börtön.
A cselekményt az előbbi bekezdésben tett megkülönböztetés szerint akkor is büntetni kell, ha a megittasodás gondatlanságból történt.
Ha a cselekményt őrszolgálatban követték el, az V. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.
121. § Az a katonai egyén, aki szolgálatban vagy szolgálatra történt kirendelése után szolgálatának teljesítésére megittasodással képtelenné teszi magát, egy hónaptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól két évig terjedhető fogházzal büntetendő.
A cselekményt akkor is büntetni kell, ha gondatlanságból követték el.
Ha a cselekményből háború idején a szolgálatra hátrány származott, a 134. §-ban meghatározott büntetések alkalmazandók az ott tett megkülönböztetések szerint.
Ha a cselekményt őrszolgálatban követték el, az V. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.
122. § Az a katonai egyén, aki ittasság vagy más fegyelem- és rendellenes cselekmény miatt, habár csak fegyelmi úton, már kétszer büntetve volt és az utolsó büntetés kiállításától számított két éven belül szolgálaton kívül megittasodik vagy más oly cselekményt követ el, amely különben a fegyelmet és rendet sértő fegyelmi kihágás lenne, vétség miatt nyolc naptól hat hónapig terjedő fogházzal büntetendő.
A cselekményt akkor is büntetni kell, ha gondatlanságból követték el.
123. § Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétség miatt nyolc naptól hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő az a katonai egyén, aki a fegyelem és rend fenntartását célzó, másokat is kötelező parancs ellen cselekszik.
A cselekményt akkor is büntetni kell, ha gondatlanságból követték el.
124. § Azt a katonai egyént, aki katonai ügy vagy intézmény megbeszélése végett társait jogtalanul gyülekezésre szólítja fel vagy ily ügyben teendő felszólalásra vagy panaszra aláírásokat gyüjt, egy hónaptól két évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
Az ily gyülekezésben, felszólalásban vagy panaszban résztvevők büntetése nyolc naptól hat hónapig terjedő fogház.
125. § A házifogság szabályainak megszegése egy hónaptól három hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.
126. § Az a katonai egyén, aki alárendeltjét tettleg bántalmazza vagy bántalmaztatja, egy hónaptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
Bűntett a cselekmény és egy évtől három évig terjedhető börtönnel büntetendő, ha a tettes a cselekményt huzamosabb időn át folytatta vagy feltűnő durvasággal követte el, vagy a miatt már két ízben bírói úton büntetve volt s az utolsó büntetés kiállása óta három év még el nem telt.
127. § A katonai egyén által alárendeltje ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés - amennyiben az utóbbi nem esik a 126. § rendelkezései alá - szolgálati vétség gyanánt nyolc naptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól két évig terjedhető fogházzal büntetendő.
Ha a tettes a jelen, avagy a 126. §-ban meghatározott cselekmény miatt már két ízben bírói úton büntetve volt s az utolsó büntetés kiállása óta három év még el nem telt, a büntetés hat hónaptól három évig terjedhető fogház.
128. § Ha a cselekmény oly rágalmazásban vagy becsületsértésben áll, amely csupán felhatalmazásra üldözhető, az ily szolgálati vétség üldözéséhez is felhatalmazás kell.
129. § A 127. § esetében a valóság bizonyítására az 1914:XLI. tc. 13-16. §-ait kell megfelelően alkalmazni. Nincs helye a valóság bizonyításának akkor sem, ha az a katonai szolgálati érdekeket veszélyezteti.
Ha a 126. vagy a 127. §-ban meghatározott cselekmény becsületsértésben áll, de elkövetésére a sértettnek kihívó vagy botrányt keltő viselkedése adott okot, a bíróság a bűnösség megállapítása mellett felmentheti a vádlottat a büntetés alól.
130. § Az a katonai egyén, aki akár szándékosan, akár gondatlanságból:
1. alárendeltjét jogellenesen elfogatja, elfogja vagy letartóztatja, vagy
2. oly fenyítéssel sujtja, amelynek kiszabására egyáltalában, vagy legalább az alkalmazott mértékben nincs jogosítva, egy hónaptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól két évig terjedhető fogházzal büntetendő.
Ha a tettes alárendeltjét személyes szabadságától jogtalanul szándékosan megfosztja és a letartóztatás tizenöt napnál tovább tartott, a Btk. 195. §-ában meghatározott büntetések alkalmazandók az ott tett megkülönböztetések szerint.
131. § Egy hónaptól hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól két évig terjedhető fogházzal kell büntetni azt az előljárót, aki:
1. alárendeltjére jogtalan kényszert gyakorol a végből, hogy panaszától elállásra bírja vagy a panasz szabályszerű elintézését vagy továbbítását elmulasztja vagy akadályozza;
2. alárendeltjének illetményéből, rendkívüli járandóságából vagy az alárendeltet illető ajándékból jogellenesen levon vagy kellő időben való kiszolgáltatásukat megtagadja;
3. az alárendelt legénységet oly beszerzéssel terheli, amelyre ez nincs kötelezve.
A 2. és a 3. pont alá eső cselekményt akkor is büntetni kell, ha gondatlanságból követték el.
132. § Az a katonai egyén, aki katonai szolgálatra rendelt ingó vagy ingatlan dolgot jogtalanul megrongál, megsemmisít vagy használhatatlanná tesz, - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - nyolc naptól hat hónapig terjedhető fogházzal, ha pedig a dolog értéke kétszáz pengőt meghalad, hat hónaptól egy évig, súlyos esetben egy évtől öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ha a cselekményt háború idején követték el vagy ha az egy vagy több ember életébe került, vagy a hadi műveletekre nagy hátránnyal járt vagy nagymennyiségű hadianyag pusztulását okozta, a büntetés öt évtől tíz évig terjedhető börtön.
Az a katonai egyén, aki a saját szolgálati használatában levő, kincstári tulajdonban álló ruházati, fegyverzeti vagy felszerelési cikket, lőszert, tábori eszközt vagy lovat jogtalanul eltulajdonítja vagy veszni hagyja, nyolc naptól hat hónapig terjedhető fogházzal, ha pedig a dolog értéke ötven pengőt meghalad, hat hónaptól egy évig, súlyos esetben egy évtől öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
133. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, hat hónapig, súlyos esetben hat hónaptól öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni azt a katonai egyént, aki szolgálati kötelességének szándékos vagy gondatlan megszegésével:
1. alárendeltjeinek élelmezéséről, egyéb ellátásáról vagy kíméléséről nem gondoskodik, avagy fenyegető veszélyből való megmentésük iránt kellően nem intézkedik;
2. a hadianyagot vagy a fegyveres erő céljaira szolgáló más anyagot kellően nem biztosítja vagy nem gondozza;
3. szolgálati ügyben valótlan jelentést tesz vagy továbbít, vagy szolgálati okiratban valótlan tényt igazol;
4. fontos körülményről jelentést nem tesz vagy az illetékes helyet nem értesíti;
5. sürgős szolgálati parancsot nem továbbít azonnal;
6. katonai kötelékben vagy alkalmazásban álló egyént szolgálatából magáncélra elvon;
7. a szolgálati titoktartás kötelessége ellen vét, titkosan kezelendő szolgálati könyv, irat vagy egyéb tárgy elvesztét okozza vagy azok elvesztéről nem tesz azonnal jelentést;
8. alárendeltjeit szolgálati kötelességeik teljesítésében kellően nem ellenőrzi vagy észlelt kötelességszegéseikkel szemben a körülmények szerint szükséges intézkedéseket a lehetőséghez képest meg nem teszi;
9. a katonai fegyelmet és rendet vagy a közbiztonságot fenyegető zavarok alkalmával a leküzdésük céljából rendelkezésre álló törvényes eszközöket fel nem használja vagy magát szolgálatának teljesítése alól kivonja;
10. lőszertárakban vagy robbanóanyag közelében a kellő elővigyázatot figyelmen kívül hagyja.
Ha a cselekményt háború idején követték el és abból a szolgálatra hátrány származott, a 134. § rendelkezései alkalmazandók.
134. § A szolgálati kötelességnek minden szándékos vagy gondatlan megszegése, amely a jelen törvény külön rendelkezése vagy más súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szolgálati bűntett, ha háború idején követték el és abból a szolgálatra hátrány származott. A büntetés hat hónaptól egy évig, súlyos esetben egy évtől öt évig terjedhető börtön.
Ha a cselekmény egy vagy több ember életébe került vagy a hadi műveletekre nagy hátránnyal járt, vagy nagymennyiségű hadianyag pusztulását okozta, a büntetés öt évtől tíz évig terjedhető börtön; ha pedig a hadi műveletekre nagy hátrány valamely parancsnok szándékos kötelességszegésből származott, a büntetés agyonlövéssel végrehajtandó halál.
135. § A szolgálati kötelesség oly megszegése, amely egyébként fegyelmi kihágás lenne: szolgálati vétség, ha a tettes szolgálati kötelesség megszegése miatt, habár csak fegyelmi úton, már kétszer büntetve volt és az utolsó büntetés kiállása óta két év még el nem telt. A büntetés nyolc naptól hat hónapig terjedhető fogház.
A cselekményt akkor is büntetni kell, ha gondatlanságból követték el.
136. § A jelen fejezetben meghatározott bűntettek esetében a hivatalvesztést is ki kell mondani.
137. § Egy évtől öt évig, háború idején öt évtől tíz évig terjedhető börtönnel büntetendő az a katonai egyén:
1. aki magát megcsonkítja vagy más által megcsonkíttatja, vagy egészségét megrongálja vagy más által megcsonkíttatja, vagy egészségét megrongálja vagy más által megrongáltatja oly célból, hogy szolgálati kötelezettségének teljesítésére végképpen alkalmatlanná váljék (öncsonkítás);
2. aki ugyanebből a célból más katonai egyént megcsonkít vagy más katonai egyén egészségét megrongálja (másnak megcsonkítása).
138. § Ha a cselekményt abból a célból követték el, hogy a megcsonkított vagy egészségében megrongált egyén szolgálati kötelezettségének teljesítésére időlegesen váljék alkalmatlanná, a büntetés hat hónaptól öt évig terjedhető fogház, de ha a cselekmény folytán az illető a szolgálatra végképpen alkalmatlanná vált, vagy ha a cselekményt háború idején követték el, a büntetés egy évtől öt évig terjedhető börtön.
139. § Az a katonai egyén, aki fondorlatot használ abból a célból, hogy magát vagy más katonai egyént szolgálati kötelezettségének teljesítése alól végképpen vagy időlegesen kivonja, színlelés miatt a 137. és a 138. §-ban tett megkülönböztetés szerint az ott meghatározott büntetéssel sujtandó.
140. § A jelen törvény életbelépéséről és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről külön törvény rendelkezik.
141. § Ezt a törvényt a honvédelmi miniszter és az igazságügyminiszter hajtja végre.
