1930. évi IV. törvénycikk

a kir. közjegyzők és közjegyzőjelöltek nyugdíjintézetéről * 

1. § Ennek a törvénynek az alapján országos közjegyzői és közjegyzőjelölti nyugdíjintézet létesül.

A nyugdíjintézet jogi személy. Neve: „Királyi Közjegyzők és Közjegyzőjelöltek Nyugdíjintézete” Székhelye Budapest.

2. § Az intézetnek törvénynél fogva tagjai:

1. a közjegyzői névkönyvekbe működőkként bejegyzett kir. közjegyzők;

2. a helyettesítési jogosultsággal bíró olyan bejegyzett közjegyzőjelöltek, akik közjegyzőjelölti működésüket életük negyvenötödik évének betöltése előtt kezdették meg;

3. a helyettesítési jogosultsággal nem bíró olyan közjegyzőjelöltek, akik az intézetbe belépnek. Nem léphet be, aki életének negyvenötödik évét betöltötte.

Az igazságügyminiszter rendeletével (7. §) az 1. bekezdés 1-3. pontja alá eső közjegyzők és közjegyzőjelöltek egyes csoportjait a jelen törvény hatálya alól kiveheti vagy rájuk külön intézkedéseket tehet.

3. § A tagok és hátramaradottaik nyugdíjjogosultságához (árvaellátásához) szükséges működési idő közjegyzőknél és helyettesi jogosultsággal bíró közjegyzőjelölteknél tíz év, más közjegyzőjelölteknél húsz év.

Az intézet egyéb szolgáltatásainak feltételeit az igazságügyminiszter rendelettel (7. §) szabályozhatja.

4. § A tagok évi járulékot kötelesek az intézetnek fizetni.

5. § A nyugdíjintézetnek az elnök a törvényes képviselője.

6. § Fegyelmi vétséget követ el és az 1886:VII. tc. 45. §-a szerint büntetendő:

1. az a kir. közjegyző, aki a nála alkalmazott jelölt javadalmazása tárgyában a közjegyzői kamara felhívására vallomást nem tesz, valótlan vallomást tesz vagy jelöltje nyugdíjjárulékának befizetését egészen vagy részben elmulasztja:

2. az a nyugdíjintézeti tag, aki a járulék fizetésével vétkesen hátralékban marad és azt a közjegyzői kamara felszólításának vételétől nyolc nap alatt meg nem fizeti.

7. § Az igazságügyminiszter e törvény korlátai között rendelettel szabályozhatja a kir. közjegyzők és közjegyzőjelöltek nyugdíjügyét. A rendelet szabályozza nevezetesen:

1. a nyugdíjintézet szervezetét és működését;

2. az intézet és a tagok meg a kedvezményezettek közti jogviszonyt, különösen:

a) a tagok részéről teljesítendő szolgáltatásokat;

b) e szolgáltatások megállapításának, beszedésének és behajtásának módját, ideértve a használható jogorvoslatok szabályozását is;

c) az intézet szolgáltatásait és e szolgáltatásoknak a törvényben meg nem határozott feltételeit;

d) a 3. § szerint szükséges működési idő számításának módját;

e) azt, hogy a működés megszakítása a nyugdíjjogosultságra (árvaellátási igényre) milyen hatással van;

f) a szolgáltatásokra vonatkozó jogok érvényesítésének módját, ideértve a használható jogorvoslatok szabályozását is;

3. azt a kérdést, hogy harmadik személy mennyiben szerezhet az intézettől járó szolgáltatásokra jogokat akár végrehajtás útján, akár más módon.

Az igazságügyminiszter e törvény rendelkezésein túlmenően vagy azokat módosítva is tehet olyan átmeneti rendelkezéseket, amelyek e törvény céljának megvalósítását szolgálják. Különösen elrendelheti vagy megengedheti, hogy az intézet olyan volt közjegyzőket és közjegyzőjelölteket és hozzátartozóikat is részesíthessen juttatásokban, akiknek a közjegyzői vagy közjegyzőjelölti minősége e törvény életbeléptetésekor már megszűnt.

8. § A nyugdíjintézet felett a felügyeletet az igazságügyminiszter gyakorolja.

Ezt a törvényt az igazságügyminiszter hajtja végre. Ő állapítja meg a törvény életbelépésének a napját is.