1930. évi VII. törvénycikk

az elemi népiskolai beiratási díjak újabb szabályozásáról és felhasználásáról * 

1. § A nyilvánossági joggal bíró elemi népiskolába felvett tanuló után az iskoláztatási kötelesség teljesítéséről gondoskodni köteles gondviselője (szülő, gyám, gazda) egy pengő beiratási díjat tartozik fizetni.

Ha a gondviselő kellően igazolt szegénysége miatt a beiratási díj elengedését kéri, annak fizetése alól fel kell menteni.

2. § A beiratási díjból 50 fillért az illető elemi népiskola szegény tanulóinak tankönyvekkel való ellátását szolgáló kölcsön-tankönyvtár létesítésére és gyarapítására, 50 fillért pedig olyan nevelőintézetek (internátusok) létesítésére, fenntartására és támogatására kell fordítani, amelyeknek célja kizárólag népiskolai tanítók gyermekeinek ellátása és nevelése.

3. § A létesítendő nevelőintézetekbe bármely nyilvánossági joggal bíró népiskola rendes tanítójának olyan gyermekét lehet felvenni, aki legalább is az elemi népiskola negyedik osztályát elvégezte.

Különös gondot kell fordítani arra, hogy olyan tanulók vétessenek fel, akik tanulmányaikat szülőjük alkalmaztatásának helyén megfelelő tanintézet vagy más továbbképzési lehetőség hiányában nem folytathatnák.

A népesebb családok gyermekeinek elsőbbséget kell adni.

Egyebekben a felvétel körül követendő eljárást a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza.

4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe. Életbelépésével az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló 1908:XLVI. tc. 1. §-ának második bekezdése hatályát veszti. Ahol valamely jogszabály a jelen törvény folytán módosult vagy hatályátvesztett rendelkezésre hivatkozik, ott ennek a törvénynek megfelelő rendelkezését kell érteni.

5. § Ezt a törvényt a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajtja végre.