A törvényjavaslat célja az, hogy gondoskodás történjék tanítói internátusok, vagyis tanítói gyermekek neveltetésére szolgáló intézmények létesítéséről.
A háború után bekövetkezett mostoha viszonyok orvoslása során, valamint az elemi népoktatás érdekeinek a tanítóság irányában való kiépítése miatt szükséges, hogy a művelődési gócoktól távol munkálkodó tanítók gyermekneveltetési gondjai megapasztassanak.
Országunknak sok olyan települési alakulata van (falu, tanya, telep), amely a forgalomtól elzárva, a művelődési gócoktól távol esik s ezért elmaradott és kulturálatlan. A multban is, ma is általánosan tapasztalt jelenség, hogy azok a tanítók, akik nehezen megközelíthető s elhanyagolt helyeken vannak alkalmazva, ez állomásukról néhányévi szolgálat után minden igyekezetükkel elkívánkoznak, különösen akkor, ha gyermekeik olyan kort érnek el, amely korban szakiskoláztatásra, közép- vagy magasabbfokú iskoláztatásra van szükségük. Pedig éppen ezeken a forgalomtól távoleső kulturálatlan helyeken van szükség egyfelől kiváló tanítói egyéniségekre, másfelől pedig arra, hogy ezen kiváló tanítói egyéniségek szolgálati helyükön állandóan megmaradjanak. De ez csak úgy érhető el, ha a tanyai, telepi vagy kisfalusi tanítók életviszonyait a lehetőségig kedvezőkké tesszük. Mivel ezen életviszonyok között a tanítók elkívánkozásának kérdésében tapasztalás szerint a legnagyobb mozgató erővel a gyermekneveltetés kérdése szerepel, ezért gondoskodni kell olyan internátusok létesítéséről, amelyekben a tanyai, telepi, falusi tanítók gyermekei ingyenes vagy nagyon olcsó, de jó elhelyezést kapjanak.
A tanítók gyermekneveltetési célját szolgáló intézmények felállításáról és fenntartásáról a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter már a multban is gondoskodott. Wlassics Gyula miniszter előterjesztésére 1900-ban a törvényhozás a magyar tanítói kar közhasznú működésének elismeréseül 1.000,000 koronát szavazott meg a budapesti és kolozsvári két Tanítók Háza építési és felszerelési költségeinek fedezésére. A mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig tatarozási és köztartási államsegéllyel és főfelügyeletével gondozta e két intézményt.
Ezt a munkát a későbbi kultuszminiszterek is folytatták, amikor a háború után előállott fokozott szükségletek mértékében az államsegélyt már nem növelhetvén, iskolai gyüjtéseket engedélyeztek, hogy a tanítók gyermekeit nevelőintézmények fokozott teljesítőképességgel felelhessenek meg céljuknak s újabb szükségletek kielégítésére is vállalkozhassanak. Az iskolai gyüjtéseket azonban nem mindenütt kísérte a társadalom rokonszenve s adott esetre hivatkozva, az iskolától idegen érdekeltségek is jogot formáltak ily gyüjtések engedélyezésének kérésére, azért 1926-ban a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter az iskolai gyüjtéseket törvényhozásilag - az 1927:XIV. tc. 14. §-ával - megszüntette.
A jelen törvényjavaslattal a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az elemi népiskolai beiratási díjak újabb megállapításával alapot kíván teremteni arra, hogy a már meglevő nevelőintézmények fenntartását biztosítsa és hogy lehetőleg minden arra alkalmas központban új Tanítók Háza felépítéséről gondoskodva, lehetővé tegye, hogy a művelődési gócoktól távol munkálkodó tanítók gyermekneveltetési gondjai megapasztassanak.
A létesítendő internátusok az elemi iskola kivételével mindenrendű iskolába járó, sőt még a kézműiparosságra vagy egyéb gyakorlati pályára készülő mindkétnembeli tanítógyermekek nevelőotthonául terveztetnek. Nem fényes külsővel bíró intézmények, hanem a célnak megfelelő, puritán egyszerűséggel létesített nevelőintézetek, amelyek a bennük uralkodó internátusi rend és komoly nevelőszellem mellett ingyen vagy mérsékelt áron tisztes ellátást nyujtsanak a tanítógyermekeknek.
Ma a tanító az állam pénzügyi helyzete miatt még nem javadalmazható olyan mértékben, hogy egy vagy több gyermekének a szülői házon kívül megnyugtató s mindenesetre sokkal drágább elhelyezéséről gondoskodhassék. Az elemi népoktatás, különösen a tanyai iskolák megépítésével egyre szélesebb kereteket nyer s ezért a gyermekneveltetés gondja egyre több tanítói családot érint. Az elemi népoktatás fejlesztésének érdekeit szolgálja tehát ez a törvényjavaslat, amidőn a beiratási díjakból befolyó 40 fillérek révén állandóan gondoskodni kíván a magyar középosztály értékes rétegének, a tanítóságnak gyermekeit érintő komoly érdekek kielégítéséről.
A beiratási díjakból ilymódon befolyó összeg, bár rendszeres és tekintélyes évi jövedelmet jelent, arra mégsem elegendő, hogy egész terjedelmükben fedezze a szóbanlevő internátusok létesítése és fenntartása körül támadó szükségleteket; ezért csupán arról lehet szó, hogy e szükségletek mértéket adó fokozatossággal elégíttessenek ki.
Arra a kérdésre, vajjon a tervbevett intézkedés, t. i. az elemi népoktatási beiratási díjak felemelése nem érinti-e az elemi népiskolai oktatás ingyenességének elvét, azt kell felelni, hogy ebben a kérdésben a népoktatás ingyenességéről szóló 1908:XLVI. tc. tulajdonképpen maga foglalt állást akkor, amidőn beiratási díj szedését megengedte. Az 1908:XLVI. tc. 1. §-a ugyanis úgy intézkedik, hogy az állami, községi és hitfelekezeti elemi iskolákban „legfeljebb 50 fillér beiratási díj szedhető az iskolába felvett minden egyes tanuló után .....” Most csupán a beiratási díj összegéről van szó, vagyis arról, hogy az 1908:XLVI. törvénycikkben megjelölt 50 aranyfillér - valorizálva 58 pengőfillér - 1 pengőre emeltessék fel. A különbség 42 fillér tanulónként és évenként. Feltehető, hogy az a tanuló, aki az eddigi 58 fillért megfizette, nagyobb megterhelés nélkül tudja fizetni a 42 fillérnyi többletet is. A szegények, akiknél a beiratási díj fizetése súlyos terhet jelent, a fizetés alól felmentendők.
Az ezen törvényjavaslattal tervezett intézkedés folytán fizetendő 1 pengő beiratási díjból 50 fillér az 1908:XLVI. tc. 1. §-ában megállapított célra, vagyis az iskolai ifjúsági és tanítói szakkönyvtárak gyarapítására fog fordíttatni, a megmaradó 50 fillér fog a szóbanlevő internátusok céljaira felhasználtatni. A felhasználásról a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által készítendő végrehajtási rendelet fog intézkedni.
