A gépjáróművek közúti forgalmának szabályozása tárgyában az első nemzetközi egyezmény Párizsban, 1909. évi október hó 11-én jött létre. Az egyezmény a gépjáróművek szerkezetére és felszerelésére, valamint azok közlekedésére vonatkozó alapfeltételeket állapította meg. Egyben a nemzetközi útiigazolvány intézményét létesítette, amely a gépjáróművek nemzetközi forgalmának megkönnyítését célozza.
Ennek az egyezménynek aláírói közt Magyarország is szerepelt, azonban az egyezményt törvényei közé be nem cikkelyezte, hanem annak egyes határozmányait a gépjáróművek közúti forgalma tárgyában 1910. évben 57,000. sz. alatt kiadott belügyminiszteri rendelet vette át. Az 1926. év tavaszán Párizsban újabb nemzetközi értekezlet tartatott, amelynek eredményeképpen ezen év április hó 24-én egyrészt a gépjáróművek közúti forgalmának szabályozása tárgyában az 1909. évi egyezményt pótló újabb egyezmény, másrészt ennek kiegészítéseképpen a közúti közlekedést általában érintő nemzetközi egyezmény jött létre és ezeket a magyar kormány meghatalmazott képviselői is aláírták.
Az automobilforgalmi új egyezmény az 1909. évi egyezménynek a gépjáróművek szerkezetére, felszerelésére és közlekedésére vonatkozó előírásait az automobilszerkesztés és az automibilizmus előrehaladottságának megfelelően módosítja, továbbá a nemzetközi útiigazolvány helyébe, amely a gépjárómű forgalmi engedélyét és a vezető igazolványát egyesítette magában, külön nemzetközi forgalmi igazolványt és külön nemzetközi vezetői engedélyt rendszeresít.
A gépjáróművek közúti közlekedéséről szóló egyezményhez való hozzájárulásunk azért kívánatos, mert ez az egyezmény egyfelől a magyar gépjáróművek külföldön való közlekedését, másrészt pedig a külföldi gépjáróművek Magyarországra való akadálytalan bejövetelét biztosítja.
A gépjáróművek közlekedésének folytonos fejlődése mellett tehát egyfelől turisztikai érdekek, másfelől pedig a magyarországi idegenforgalom előmozdítása az egyezmény elfogadását okvetlenül kívánatossá teszi.
