1. § A Szerb, Horvát és Szlovén Királysággal 1928. évi február hó 22-én kötött egyenes adóügyi egyezmény a hozzátartozó zárójegyzőkönyvvel ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Ennek az egyezménynek és a hozzátartozó zárójegyzőkönyvnek szövege a következő:
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és Ő Felsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királya az egyenesadók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítását és egyéb kérdések szabályozását óhajtván, elhatározták, hogy ebből a célból Egyezményt kötnek és e végből Meghatalmazottaikat kinevezték;
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő határozmányokban egyeztek meg:
Jelen Egyezmény olyan határozmányokat tartalmaz, amelyek az egyenesadókra nyernek alkalmazást.
Jelen Egyezmény értelmében egyenesadóknak tekintendők az olyan adók, amelyek a Szerződő Felek mindegyikének törvényei alapján akár a Szerződő Államok, akár az autonóm közjogi testületek (vármegyék, községek stb.) részére közvetlenül a hozadékok (nyers vagy tiszta hozadékok) vagy a vagyon után szedetnek, még akkor is, ha az adóztatás pótlék alakjában történik. Ennélfogva a jelen Egyezmény nem terjed ki a közvetett forgalmi és fogyasztási adókra.
Az Egyezmény határozmányai egyrészről a hozadékot érintő tárgyi egyenesadókra, másrészről a közvetlen személyi adókra vonatkoznak.
Az Egyezmény értelmében tárgyi adóknak tekintendők azok az egyenesadók, amelyek az egyes adótárgyakra való tekintettel és ezeknek az egyik Állam területéhez való gazdasági kapcsolatuk alapján fizettetnek. Személyi adóknak tekintendők azok az egyenesadók, amelyek az adóköteles tárgyak (hozadékok vagy vagyonértékek) összessége után szedetnek, tekintettel az adóköteles személyére, akit megilletnek és figyelemmel ennek a személynek állampolgárságára, lakóhelyére vagy tartózkodási helyére.
Az Egyezmény alkalmazása szempontjából a két Állam Pénzügyminiszterei minden naptári év végével egymással kölcsönösen közölni fogják, hogy mely adók tekintendők egyenesadóknak és ezeknek a csoportjában melyek tartoznak a tárgyi adók és melyek a személyi adók közé.
Az ingatlan javak hozadéka csakis abban az Államban vonható egyenesadók alá, amelynek területén az ingatlanok (földterületek, bányák épületek) feküsznek.
A bármilynemű ipari vagy kereskedelmi tevékenységből származó kereset csakis abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, amelynek területén a vállalatnak üzlettelepe van, még akkor is, ha tevékenységét a másik Szerződő Állam területére is kiterjeszti, a nélkül, hogy itt üzlettelepe volna.
Jelen Egyezmény értelmében üzlettelepnek tekintendő a vállalatnak minden a vállalati tevékenység egészbeni vagy részbeni gyakorlására szolgáló állandó jellegű üzleti berendezése.
Ha a vállalatnak a két Szerződő Állam mindegyikében vannak üzlettelepei, akkor mindegyik Állam a keresetnek azt a részét vonja tárgyi adó alá, amely a területén levő üzlettelepen éretett el.
A munkateljesítményből származó kereset, ideértve a hivatásos szabadfoglalkozásokból származó keresetet is, csakis abban az Államban vonandó adó alá, amelynek területén kifejti azt a személyes tevékenységet, amelyből a kereset származik.
A közpénztárakból fizetett járandóságok vagy támogatások, amelyek jelenlegi vagy korábbi szolgálatteljesítésre vagy hivatásos működésre való tekintettel állapíttattak meg (fizetések, nyugdíjjárandóságok, ellátások és hasonlók), csakis abban az államban vonandók egyenesadók alá, amelyből a hozadék származik.
A tőkejövedelmek abban az Államban vonandók egyenesadó alá, amelyben az adósnak lakóhelye van.
Nem természetes személyeknél lakóhely gyanánt a székhelyet és ilyennek hiányában a központi igazgatás helyét kell tekinteni.
A jelzálogos követelések után fizetett adóssági kamatokat (járulékokat) abban az Államban kell megadóztatni, amelyben az ingatlan fekszik. Ha a jelzálogos követelés több ingatlanon van bekebelezve s ezek közül egy vagy több ingatlan a másik Szerződő Fél területén fekszik, az ilyen jelzálogos követelés után fizetett adóssági kamatokat (járulékokat) adózás szempontjából a két Szerződő Fél között egyenlő arányban kell megosztani.
Az Állam által vagy az autonóm köztestületek által vagy a részvénytársaságok, bankok és más pénzintézetek által kibocsátott kötvények után kifizetett kamatokat az az Állam vonja adó alá, amely ezeket a kamatokat kifizeti, illetőleg amelynek területén az ezen kamatok kifizetésére köteles alakulat létezik.
Az előbbi bekezdésben foglalt szabály irányadó a bankoknál és egyéb pénzintézeteknél takarékbetétként vagy folyószámlára elhelyezett tőkék kamatainak megadóztatására is. Ha pedig az intézetnek székhelye az egyik Szerződő Fél területén, fiókja vagy fiókjai pedig a másik Szerződő Fél területén vannak, a most említett fiókoknál elhelyezett tőkék kamatai abban az Államban vonandók adó alá, amelynek területén ezek a fiókintézetek fennállanak.
A tantiémekre eső adót abban az Államban kell beszedni, amelynek területén a tantiémet kifizető vállalatnak székhelye vagy a vállalat vezetésének helye van. Ha pedig a fiókintézetnél teljesített bizonyos működés után tantiémszerű járandóság fizetendő, a tantiémadót ezek után a járandóságok után az az Állam szedi be, amelynek területén az illető fiókintézet létezik.
Olyan esetekben, midőn a vállalat székhelye a Szerződő Államok egyikében, vezetésének helye pedig a másik Államban van, a két Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai esetről-esetre fognak megegyezni az adóalap méltányos megosztása tekintetében.
Az életjáradékok utáni tárgyi adót csakis az az Állam szedheti be, amelyben a hozadékot élvezőnek lakóhelye van.
Az adókötelesnek összjövedelmén alapuló személyi adó kivetésénél mindegyik Szerződő Államban a következő szabályok irányadók:
1. arra a jövedelemre vonatkozólag, mely
a) ingatlanokból,
b) jelzálogos követelésekből,
c) iparból vagy kereskedelemből,
d) munkából - ideértve a köztestületek által fizetett járandóságokat is - származik, ugyanazok a szabályok alkalmazandók, melyek ezeknek hozadékai tekintetében a megelőző cikkekben foglaltatnak.
2. Minden egyéb jövedelem után, ideértve a részvények osztalékait, a tantiémeket, a közjogi testületek és társaságok által kibocsátott értékpapirok, valamint a bankoknál vagy más hitelintézeteknél elhelyezett betétek kamatait, az adóztatás abban az Államban foganatosítandó, amelyben az adókötelesnek lakóhelye van.
Jelen Egyezmény értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol az adókötelesnek olyan körülmények között van állandó lakása, amelyből a lakás megtartásának szándékára lehet következtetni vagy ahol az adóköteles olyan körülmények között tartózkodik, amelyekből arra a szándékára lehet következtetni, hogy ott nemcsak átmenetileg időzik.
Ha az adókötelesnek mindkét Szerződő Államban van lakóhelye, az adót a két Állam mindegyike az adóalap megállapítása szempontjából figyelembe jövő évben eltöltött tartózkodás arányában állapítja meg.
Jelen cikk értelmében jogi személyeknél - amennyiben ezek jövedelemadó alá tartoznak - lakóhely gyanánt az a hely tekintendő, amelyben az illető jogi személynek székhelye, ilyennek hiányában pedig, amelynek területén a központi igazgatás helye van.
A vagyonadót, legyen az akár állandó jellegű, akár a Szerződő Államok által már életbeléptetett vagy a jövőben behozandó egyszeri vagyonadó, mindegyik Állam az adókötelesnek azon vagyona után veti ki, mely az illető Állam területén van. Ami
a) az ingatlanokat,
b) a jelzálogos követeléseket,
c) az ipart vagy kereskedelmi vállalatokat illeti, a Szerződő Államok valamelyikének területén való létezésnek kérdése a vagyonadó alkalmazása szempontjából azon alapelvek szerint bírálandó el, amelyeket az ilyen vagyonokból származó hozadékoknak hozadéki adóval való megrovása tekintetében az előző cikkek megállapítanak.
Egyéb vagyonokra vonatkozólag, ideértve a részvényeket, a közjogi testületeket és társaságok által kibocsátott értékpapirokat, valamint a bankoknál és más hitelintézeteknél elhelyezett betéteket, a jövedelemadónál irányadó szabályok alkalmazandók.
A jelen Egyezmény 10. Cikkében a vagyonadóra vonatkozólag megállapított szabályok a Szerződő Államok valamelyikében esetleg fennálló vagy a jövőben behozandó vagyonnövekedési adóra is alkalmazandók.
A dunai hajózási vállalatok hajózási üzemük után csakis abban az Államban vonandók kereseti adó alá, amelyben székhelyük van.
A hajózási üzemhez tartozik - személyeknek és áruknak szállításán kívül, - az áruraktárakból a hajóra és viszont a hajóról az áruraktárakba történő szállítás is.
A hajózási vállalat hajózási üzemében alkalmazott bérmunkások keresete a hajózási vállalat székhelyének Államában vonandó adó alá.
Az egyik Szerződő Fél polgárai a másik Szerződő Fél területén adózás szempontjából - ideértve az adóügyi hatóságok, a bíróságok, az adóügyi és közigazgatási bíróságok előtti eljárást is - ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a belföldiek.
Az egyik Szerződő Félnek területén székhellyel bíró jogi személyek is ugyanolyan adóügyi elbánásban részesülnek a másik Szerződő Fél területén, mint ennek a Szerződő Félnek saját adókötelesei.
A Szerződő Felek kölcsönösen segélyt nyujtanak egymásnak az egyenesadók kivetésének és behajtásának megkönnyítése céljából.
Jelen Egyezmény alkalmazást nyer 1928. évi január hó 1. napjától kezdve az 1928. adóévre és az ezt követő adóévekre.
Jelen Egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok Budapesten, mihelyt lehetséges, kicseréltetnek.
Jelen Egyezmény a megerősítés napját követő 15-ik napon lép életbe és érvényben marad mindaddig, amíg valamelyik Szerződő Fél fel nem mondja. Abban az esetben, ha az Egyezmény felmondása valamely naptári évnek július hó 1. napja előtt következik be, úgy az Egyezmény már a következő első naptári év, különben pedig a következő második naptári év január hó első napjával veszíti el kötelező erejét.
Minek hiteléül ezt az Egyezményt a Meghatalmazottak aláírták és pecsétjeikkel ellátták.
Kiállíttatott Belgrádban, két eredeti példányban, ezerkilencszázhuszonnyolcadik évi február hó 22-ik napján.
(Aláírások)
Az egyenesadók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása és egyéb kérdések szabályozása céljából a Magyar Királyság és a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság között mai napon megkötött Egyezmény aláírásánál alulírott Meghatalmazottak a következő egybehangzó nyilatkozatokat tették, melyek magának az Egyezménynek lényeges részét alkotják.
A 3. Cikkhez. Az Egyezmény harmadik cikkének értelmében az ipari és kereskedelmi üzletek közé számítandó még a biztosítási, forgalmi és szállítási vállalatok, valamint a pénzügyi és hitelvállalatok.
Az Egyezmény 3. Cikke értelmében üzlettelepnek tekintendő a székhelyen és a vállalat vezetésének helyén kívül a fiókok, lerakatok, gyártási helyek, műhelyek, laboratóriumok, bevásárlási és eladási telepek, raktárak és egyáltalában minden más kereskedelmi és ipari telepek, amelyek állandó üzleti berendezés jellegével bírnak, valamint az állandó képviseletek, amennyiben mindezek az illető Állam adótörvényei szerint adó alá esnek.
A 4. Cikkhez. Az Egyezmény negyedik cikkének értelmében hivatásos szabadfoglalkozásoknak tekintendők különösen a tudományos, művészi, írói, tanítói, nevelői működés, valamint az orvosok, ügyvédek, építészek és mérnökök hivatásos foglalkozása.
A munkateljesítményből származó kereseteknek tekintendők az idegen utazóügynököknek a másik Szerződő Fél területén kifejtett tevékenységükből származó keresményei, éspedig még akkor is, ha tevékenységük csak átmeneti.
A 6. Cikkhez. Megegyezés jött létre abban a tekintetben, hogy a jelen Egyezmény határozmányainak alkalmazása szempontjából a tárgyi adókhoz számítandók azok az adók is, amelyek a kötvények, takarékbetétek és folyószámlakövetelések kamatai után szedetnek, de amelyeket az egyik Szerződő Államban vagy ezek mindegyikében most érvényben levő törvényes rendelkezések az illetékek közé sorolnak, addig is, amíg ezek esetleg újból a tárgyi adók közé soroztatnak.
A 9. Cikkhez. A 9. Cikk értelmében az adóköteles összjövedelmének tekintendő az illető Államban levő jövedelemforrásból vagy ott kifejtett tevékenységből származó tiszta jövedelem, a külföldi adóssági kamatok levonása nélkül.
A 10. Cikkhez. Az Egyezmény 10. Cikkében megállapított szabályok nem nyernek alkalmazást az egyszeri vagyonadóra, ha az a jelen Egyezményt megelőző időben hozatott be, még akkor sem, ha a vonatkozó alaptörvény értelmében az említett adóknak befizetése még folyamatban van.
Esetleges kételyeknek eloszlatása céljából megállapíttatik, hogy a jelen Egyezmény határozmányai nem érintik azokat a továbbmenő előjogokat és mentességeket, amelyek a nemzetközi jognak általános szabályai szerint a diplomáciai és konzuli tisztviselőket már megilletik vagy a jövőben fogják megilletni.
Jelen Jegyzőkönyv a vonatkozó Egyezmény megerősítő okmányainak egyszerű kicserélése folytán a Szerződő Felek által minden külön megerősítés nélkül elfogadottnak fog tekintetni.
Kiállíttatott Belgrádban, ezerkilencszázhuszonnyolcadik évi február hó 22-ik napján.
(Aláírások)”
2. § A jelen törvényt, amely kihirdetése napján az egyezmény életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe, a m. kir. pénzügyminiszter hajtja végre.
