1. § E törvény szempontjából közhasználatú gépjáróművállalat az olyan üzem, amely utakon és tereken sínpálya nélkül közlekedő, géperővel hajtott vagy vontatott járóművével személyek, poggyász, áruk vagy egyéb ingó dolgok fuvarozását akár rendszeres, akár esetenkénti, akár külön személy-, akár külön teherjáratokkal, vagy mind személyeket, mind árukat fuvarozó vegyesjáratokkal keresetszerűen gyakorolja és amelynek járóművét bárki, rendeltetésének megfelelően, igénybe veheti.
Sínpálya nélkül, de vezetékhez kötött közúti gépjáróművel fuvarozó, egyébként azonban az első bekezdés alá eső vállalatokra ugyancsak e törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Rendszeres az olyan járat, amelyet a vállalat ugyanazokra a helyekre hosszabb időn át bizonyos szabályossággal megismétlődve, saját elhatározásából indít és amelyre a közönség mint berendezett közlekedésre számíthat. E törvény szempontjából azonban nem rendszeres járat valamely város vagy vidék látványosságainak bemutatására szolgáló olyan körforgalmi járat, amely a megtekintésre vagy szórakozásra szánt rövid tartózkodások után ugyanazokat az utasokat a kiindulás helyére visszaszállítja.
2. § Az 1. §-nak megfelelően e törvény hatálya alá a következő közhasználatú gépjáróművállalatok tartoznak:
1. a társaskocsi-gépjáróművállalat, amely személyeket társaskocsival
a) rendszeres járatokkal vagy
b) esetenként
fuvaroz;
2. az árufuvarozási gépjáróművállalat, amely poggyászt, árukat vagy egyéb ingó dolgokat
a) rendszeres járatokkal vagy
b) esetenként
fuvaroz;
3. a vegyesfuvarozási vállalat, amely személyeket és egyúttal árukat, poggyászt vagy egyéb ingó dolgokat ugyanazon járóművel vagy hozzákapcsolt pótkocsival
a) rendszeres járatokkal vagy
b) esetenként
fuvaroz;
4. a betegszállító-gépjáróművállalat, amely erre a célra berendezett gépjáróművön kizárólag a betegeket és ezek kísérőit fuvarozza;
5. a hullaszállító-gépjáróművállalat, amely erre a célra berendezett gépjáróművön hullákat fuvaroz.
3. § Nem tartozik ennek a törvénynek hatálya alá:
1. amennyiben a fuvarozás valamely város vagy község területén túl nem terjed,
a) a fuvarozást is végző szállítmányozónak gépjárómű-fuvarozása;
b) a temetkezési vállalatnak gépjáróművel űzött hulla-fuvarozása;
2. a gépjáróművel űzött bérkocsivállalat, hacsak a törvény idevonatkozóan külön nem rendelkezik.
4. § Gépjáróművel űzött bérkocsivállalat alatt előre meg nem állapított útvonalon esetenként ellenszolgáltatás fejében fuvarozó olyan vállalatot kell érteni, amelynek közhelyeken vagy a telephelyen a közönség rendelkezésére tartott gépjáróművét csak egészben lehet fuvarozásra igénybe venni.
A gépjáróművel űzött bérkocsivállalatokra továbbra is az 1922:XII. tc. rendelkezéseit kell a következő eltérésekkel alkalmazni:
a) mindennemű géperejű bérkocsinak a közönség rendelkezésére tartása engedélyhez kötött ipar;
b) mindennemű géperejű bérkocsivállalatnak az iparengedélyt törvényhatósági jogú városokban a polgármester adja;
c) az engedélyező hatóságot mindennemű géperejű bérkocsivállalattal szemben ennek a törvénynek 37. §-ában megállapított bírságolási jog illeti meg;
d) az ennek a törvénynek 39. §-ában szabályozott szavatossági biztositási kötelezettség mindennemű géperejű bérkocsivállalatra kiterjed;
e) a hazai beszerzésnek e törvény 40. §-ában megállapított kötelezettsége a gépjáróművet közhelyen a közönség rendelkezésére tartó géperejű bérkocsivállalatokra is kiterjed és a kereskedelemügyi miniszter ezt a kötelezettséget a hazai ipar mindenkori termelési viszonyaihoz képest egészben vagy részben a gépjárművet a telephelyen a közönség rendelkezésére tartó bérkocsivállalatra is kiterjesztheti;
f) a kereskedelemügyi miniszter mindennemű géperejű bérkocsivállalat által újonnan használatba venni kívánt járómű nagysága, szerkezete és felszerelése tekintetében közérdekből különleges feltételeket állapíthat meg;
g) közhelyen a közönség rendelkezésére tartott gépjáróművet a kereskedelemügyi miniszter által meghatározandó viteldíjjelzővel kell felszerelni;
h) mindennemű géperejű bérkocsivállalatnak adott iparengedélyt vissza lehet vonni attól, aki iparát az iparengedély kézbesítésének napjától számított három hónap alatt nem kezdte meg. Az iparengedély kiadására illetékes iparhatóság a fél kérelmére ezt a határidőt a közérdek sérelme nélkül meghosszabbíthatja, ha a fél igazolja, hogy iparát méltánylást érdemlő okból az e pontban megállapított határidőn belül nem kezdhette meg.
Aki a géperejű bérkocsiipart egyfolytában hat hónapon át nem űzi, utóbb az ipart csak újabb iparengedély alapján folytathatja. Az iparengedély kiadására illetékes iparhatóság ezt a határidőt a fél kérelmére méltánylást érdemlő okból legfeljebb egy évre meghosszabbíthatja.
Ha az iparengedély több kocsi üzembentartására szól, ennek a pontnak az ipar megkezdésére és szüneteltetésére vonatkozó rendelkezését az egyes kocsikra vonatkozóan kell megfelelően alkalmazni.
A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az érdekképviseletek és az érdekelt miniszterek véleményének meghallgatása után a géperejű bérkocsiiparokat vagy ezeknek valamelyik nemét, ha az engedélyhez kötést közérdek többé nem kívánja, az engedélyhez kötött iparok sorából törölhesse és szabad iparnak nyilváníthassa.
5. § A törvény 2. §-ának 1. a), 2. a) vagy 3. a) pontja alá eső, több község vagy város, vagy valamely község (város) és a hozzátartozó tanyák vagy az ugyanazon községhez tartozó tanyák között fuvarozó rendszeres járat létesítése és fenntartása az állam fenntartott joga. E jog gyakorlását a törvény rendelkezései értelmében időlegesen más vállalkozónak lehet átengedni. Amennyiben a kormány az állam e jogának gyakorlását szerződés útján más vállalkozóra kívánja átruházni, a szerződést előzetesen az Országgyűlésnek tudomásul be kell mutatni.
Egyéb közhasználatú gépjáróművállalatot létesíteni és fenntartani szintén csak engedély alapján szabad.
Az engedélyt a kereskedelemügyi miniszter adja ki, aki idevonatkozóan az érdekelt törvényhatóságok meghallgatása mellett az e szakasz ötödik bekezdése, valamint a 41. § eseteiben mindenesetre, egyébként pedig a szükséghez képest a belügyminiszter, illetőleg a többi érdekelt miniszter meghallgatása után határoz.
Kizárólag egy város vagy község belterületére korlátozott közhasználatú gépjáróművállalatot - az e szakasz ötödik bekezdésében meghatározott eset kivételével - városokban a polgármester, egyebütt a főszolgabíró, Budapest székesfőváros közigazgatási területére pedig a polgármester engedélyez.
Ha a község vagy város belterületére korlátozott közhasználatú gépjáróművállalat olyan járatot kíván létesíteni, amely az országhatárt érintve, valamely szomszéd országbeli vasútvonalhoz, hajó- vagy gépkocsijárathoz csatlakozik, az engedély megadása a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik.
A 2. § 1. a), 2. a) és 3. a) pontja alá tartozó vállalatokra adott engedély az engedélyest csak az engedélyében megjelölt útvonalon közlekedő rendszeres járat létesítésére jogosítja. Az útvonalnak csak bizonyos részére szorítkozó rendszeres járat fenntartásához, az engedélyezett rendszeres járat útvonalainak meghosszabbításához, más útvonalra kiterjesztéséhez és útvonalának minden egyéb megváltoztatásához a hatóság új, illetve külön engedélye szükséges. Az engedélyes az engedélyben megállapított rendes járatok mellett, hacsak kifejezetten attól el nem tiltják, az engedélyezett útvonalon, valamint annak egyes szakaszain, sőt az engedélyezett útvonaltól eltérő más úton is az 1. § harmadik bekezdése értelmében rendszeres járatnak nem minősülő, esetenkénti járatot külön engedély nélkül indíthat.
6. § Közhasználatú gépjáróművállalatra engedély ki nem adható, ha:
1. a vállalat létesítését semmiféle közgazdasági vagy közforgalmi szükség nem indokolja, ideértve azt az esetet is, amidőn a létesíteni kívánt üzem a vállalkozás szempontjából figyelembe jövő útvonalon vagy forgalmi körzetben már meglevő vasúti, hajózási vagy gépjáróművállalatnak közérdek által nem igazolt versenyt okozna;
2. az engedélytkérőnek kellő személyi megbízhatósága hiányzik vagy az engedélytkérő az üzem teljesítőképessége és rendszeressége tekintetében kellő anyagi biztosítékot nem nyujt.
Rendszeres járatot csak olyan útvonalra lehet engedélyezni, amely a figyelembe jövő gépjárómű súlyának, terhelésének és sebességének számbavételével a járat céljaira alkalmas.
Az 1. pontban említett igazolatlan verseny esete nem forog fenn és az engedély gépjáróművállalat, illetőleg új gépjáróművállalat létesítésére kiadható, ha a meglevő vasúti, hajózási vagy gépjáróművállalat a közönség jogosult forgalmi igényeit ki nem elégíti és e tekintetben felügyeleti hatósága felhívásának a kitűzött méltányos határidő alatt eleget nem tett. A közhasználatú gépjáróművállalat engedélyezésére jogosult hatóság azonban az említett vállalatok érdekeit az engedély feltételeinek megállapításánál figyelembevenni köteles.
A 2. § 3. a) pontja alá tartozó vegyesfuvarozási rendszeres járatot e szakasz 1. és 2. pontjának megfelelő feltételek esetén is csak akkor lehet engedélyezni, ha:
a) a kérdéses vagy azzal párhuzamos, illetőleg azzal lényegileg azonosirányú útvonalon sem rendszeres személy-, sem rendszeres árufuvarozási járat nincsen;
b) a kérdéses útvonalon rendszeres személy- vagy árufuvarozási járat ugyan van, de ennek engedélyese kéri, hogy járatai közé vegyesfuvarozási járatot beiktathasson;
c) végül a 19. § harmadik bekezdésében említett esetben.
7. § Közhasználatú gépjáróművállalat létesítésére engedélyt nem kaphat és ily vállalatnál sem igazgatósági, sem felügyelőbizottsági tag, sem üzletvezető nem lehet az, aki kiskorú, gondnokság vagy csőd alatt áll, akivel szemben bűntett, az állami vagy társadalmi rend ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt főtárgyalást, illetőleg tárgyalást rendeltek el, vagy akit a felsorolt bűncselekmények valamelyike miatt vád alá helyeztek vagy elítéltek, a bűnvádi eljárás, illetve a szabadságvesztésbüntetés tartama alatt és a büntetés kiállása vagy elévülése után bűntett esetében öt, vétség esetében három év alatt, végül akire valamely más törvény az engedély elnyerése szempontjából összeférhetetlenséget vagy kizáró okot állapít meg.
Továbbá a közhasználatú gépjáróművállalat létesítésére engedélyt nem kaphat és ily vállalatnál sem igazgatósági, sem felügyelőbizottsági tag, sem bármi néven alkalmazott nem lehet:
1. annak a törvényhatósági bizottságnak, valamint annak a községi és városi képviselőtestületnek tagja, amely törvényhatóságnak, községnek vagy városnak területén a vállalat működik;
2. annak az állami vagy önkormányzati hatóságnak, hivatalnak, üzemnek, intézetnek vagy intézménynek tisztviselője, előljárója vagy alkalmazottja, sem ennek egyenesági vagy unokatestvérig bezárólag oldalági rokona vagy ilyeneknek házastársa, amely hatóság, hivatal, üzem, intézet vagy intézmény az említett vállalatot engedélyezte vagy amellyel a vállalat számolni köteles vagy amely a vállalatot segélyezi, vagy amely a vállalattal szerződéses viszonyban van.
8. § Közhasználatú gépjáróművállalat létesítésére az engedélyt a forgalom lebonyolítására szolgáló beruházások nagyságának figyelembevételével legfeljebb 10 év tartamára lehet megadni. A kiadott engedély hatályát az új engedély kiadására nézve megállapított eljárás mellett meghatározott időre, de legfeljebb 10 évről 10 évre meg lehet hosszabbítani.
A meghosszabítás alkalmával a hatóság az engedélyben foglalt kikötéseket és feltételeket a változott viszonyoknak megfelelően módosíthatja.
Az állami hatóságok, hivatalok, üzemek, intézetek és intézmények, úgyszintén az önkormányzati közhatóságok vállalatai, végül a közcélú mentőegyesületek betegszállító vállalatai részére az engedélyt határozatlan időre is ki lehet adni.
9. § Az engedélyezési eljárást, az engedély alakját, az engedélyben megállapítható feltételeket és kikötéseket, úgyszintén a feltételek és kikötések módosítására vagy kiegészítésére vonatkozó eljárást, amennyiben ezekről a jelen törvény nem rendelkezik, a kereskedelemügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
A közhasználatú gépjáróművállalat felszerelésére és üzemvitelére vonatkozó részletes feltételeket és kikötéseket az engedélyezési eljárás során kell megállapítani.
10. § A helyközi forgalmat lebonyolító vállalat engedélyezése iránti kérelem ügyében a kereskedelemügyi miniszter az érdekelteknek az illetékes törvényhatóság útján történt meghallgatása alapján határoz. Budapest székesfőváros közigazgatási területére, illetve kizárólag egy város vagy község belterületére korlátozott vállalat létesítése esetében pedig az 5. § negyedik bekezdése értelmében eljáró hatóság az előterjesztett kérelem ügyében, ennek közhírrététele és a köztudomás szerint közvetlenül érdekeltek külön értesítése mellett nyilvános tárgyalást tartani köteles, melynek lefolytatása után véghatározatot hoz. Az engedélyt megadó véghatározatot csak jogerőre emelkedése után lehet végrehajtani és annak alapján a hatóság az engedélyokiratot is csak a véghatározat jogerőre emelkedése után adhatja ki.
Ha valamely állami hatóság, hivatal, üzem, intézet vagy intézmény, illetőleg önkormányzati hatóság kíván közhasználatú gépjáróművállalatot saját üzemében létesíteni, mindenekelőtt a kereskedelemügyi miniszternek az érdekelt miniszterekkel együttes elvi hozzájárulását és a vagyonfelügyeleti felettes hatóság jóváhagyását kell kikérni abból a szempontból, vajjon közüzem létesítése közérdekből indokolt-e és a vállalkozás háztartási szempontból megengedhető-e. E kérdések eldöntése után az engedélyezés tekintetében az előző bekezdésben körülírt eljárást kell követni.
A közüzem szervezetéről és kezelési módjáról az előző bekezdésben említett hatóság, hivatal, intézet vagy intézmény szabályrendeletet, illetőleg szabályzatot köteles készíteni. A kereskedelemügyi miniszternek jogában áll a szabályrendelet vagy szabályzat mintáját rendelettel megállapítani, vagy a szabályrendeletbe, illetőleg a szabályzatba bizonyos rendelkezéseknek felvételét elrendelni. A szabályrendeletet, illetőleg szabályzatot a kereskedelemügyi miniszter az érdekelt miniszter meghallgatása után hagyja jóvá.
Ha az illetékes hatóság a rendőrhatóság kifogása ellenére hoz engedélyt megadó véghatározatot, ezt fokozatos felülbírálás végett a felettes hatósághoz hivatalból fel kell terjeszteni, még akkor is, ha a határozatot fellebbezéssel nem támadták meg. Az ilyen véghatározatot végső fokon a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértően bírálja el.
Az engedélyező alsóbbfokú hatóság az e törvény hatálya alá tartozó közhasználatú gépjáróművállalatra kiadott engedélyek másolatát egyidejűleg a kereskedelemügyi miniszterhez felterjeszteni, valamint az engedéllyel kapcsolatosan ebben a törvényben megengedett mindennemű változtatást utólag is bejelenteni köteles.
11. § A kereskedelemügyi miniszter az általa megadott engedélyeket évenkint a törvényhozásnak bejelenteni tartozik.
12. § Az engedélybe felvenni kívánt feltételeket és kikötéseket az engedélytkérővel előre közölni kell oly felhívással, hogy amennyiben a közölt feltételek és kikötések mellett az üzem létesítésére vállalkozik, ezt kötelező nyilatkozatban záros határidőn belül jelentse be és egyszersmind az engedélyezési díjat (23. §) is fizesse be. Az engedélytkérőt, ha ennek a feltételnek eleget nem tett, kérelmétől elállottnak kell tekinteni.
13. § Az engedélybe fel kell venni:
a vállalat megjelölését (2. §), a használatba vehető vagy veendő gépjáróművek számát, az azok típusára, minőségére, felszerelésére, berendezésére, a hazai beszerzés kötelezettségére és e kötelezettség megszegésének megtorlására (40. §), az üzem megkezdésének időpontjára, az engedély érvényének tartamára, az alkalmazott személyzetre, az ellenőrzés fejében fizetendő évi átalány összegére, a közrend és a közlekedés rendjének biztosítására, az utak használatának feltételeire, ezek között az útfenntartási hozzájárulásra, a köz- és állategészségügy védelmére, a statisztikai adatszolgáltatás kötelezettségére, a rendszeres járatokat fenntartó vállalatoknál ezenfelül a járatok számára, az útvonal, az állomások és megállóhelyek kijelölésére vonatkozó, végül a rendszeres járatokat fenntartó, valamint a hulla- és betegszállító-vállalatoknál a 14. §-nak megfelelő rendelkezéseket.
Az engedélyben kell továbbá megállapítani azokat a kötelezettségeket, amelyek az engedélyest a közigazgatás érdekében, különösen pedig tűzvész, árvíz, zavargások és hasonló rendkívüli körülmények esetén terhelik.
14. § A rendszeres járatok (2. § 1. a), 2. a) és 3. a)) pontja) közlekedési idejét és menetrendjét, az ezek, továbbá a beteg- és hullaszállító vállalatok által szedhető menet- és fuvardíjak legmagasabb tételét, valamint az említett legmagasabb tétel keretén belül a díjszabási jog gyakorlásának módját az engedélyező hatóság állapítja meg. Ha az önkormányzati közhatóság üzemének díjszabását a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg a belügyminiszterrel egyetértően köteles eljárni.
Az engedélyező hatóság a menetrendet és a díjszabást a vállalat kérelmére időről-időre a szükséghez képest módosíthatja, egy-egy év elteltével, sőt indokolt sürgős szükség esetén közérdekből korábban is hivatalból felülvizsgálat alá veheti és az engedélyes meghallgatása után megváltoztathatja.
Az engedélyes az engedélyezett menetrendet és díjszabást a jóváhagyás feltüntetésével a kereskedelemügyi miniszter által megállapított módon kihirdetni és az üzemet az engedély érvényének tartama alatt - az engedélyben foglalt feltételek betartásával - állandóan fenntartani köteles.
A fuvarozási kényszerből következő fuvarozási kötelezettségeket mindenkivel szemben egyenlően kell alkalmazni.
15. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy az e törvény hatálya alá tartozó közhasználatú gépjáróművállalatokra a szükséghez képest a vasúti üzletszabályzatnak a fuvarozásra vonatkozó rendelkezéseit rendelettel megfelelően kiterjeszthesse.
16. § Szabályszerű engedély nélkül az üzemet megkezdeni nem szabad.
A közhasználatú gépjáróművállalat engedélyese az engedélyokiratban megszabott kikötéseket, továbbá a megállapított üzemi és üzletviteli szabályokat pontosan megtartani és a kereskedelemügyi miniszter ellenőrző közegeinek ez utóbbiakra vonatkozó utasításait (26. §) végrehajtani, továbbá az említett szabályokat alkalmazottaival is megtartani köteles.
17. § Közhasználatú gépjáróművállalatra szóló engedély kiadásánál az érdekelt közforgalmú vasúti és hajózási vállalatokat, a m. kir. postát, az ezek által fenntartott intézményeket vagy ezek valamelyikének túlnyomó részesedésével működő vállalatokat, továbbá a belterületükön, illetőleg Budapest közigazgatási területén tervezett, valamint a közvetlen körzetük bekapcsolásának célját szolgáló járatok engedélyezésénél a községeket és városokat, a 2. § 4. pontja alatt említett betegszállító vállalatok tekintetében a közcélú mentőegyesületeket, végül eddigi működési területükön az állati erővel űzött fuvarozásról gépjáróműüzemre áttérő iparjogosítvánnyal bíró fuvarozókat más pályázókkal, illetőleg egymással szemben a felsorolás sorrendjében elsőbbség illeti meg.
Ha az elsőbbségre jogosult a járatot a hatóság által megállapított méltányos határidőn belül a közérdekű igényeket kielégítő módon nem létesíti, elsőbbségi joga megszűnik és az engedélyt más vállalatnak ki lehet adni.
A kedvezményezettel szemben csak méltányos és üzemgazdasági szempontból helytálló kikötéseket szabad tenni.
18. § Ha az engedélyes vagy az engedélyesek közül valaki az üzemet nem maga vezeti, úgyszintén akkor is, ha az engedélyes jogi személy, az üzem vezetésére a telephelyen vagy ennek közelében lakó üzletvezetőt kell alkalmaznia. Az üzletvezető nevét, valamint az ennek személyében beállott változást az engedélyező hatóságnál nyolc nap alatt be kell jelentenie.
Az e törvény 6. §-a első bekezdésének 2. pontjában és 7. §-ában megállapított rendelkezések az üzletvezetőre is azzal az eltéréssel nyernek alkalmazást, hogy az üzletvezetőt saját személyében anyagi biztosíték adására kötelezi nem lehet.
19. § A rendszeres járat fenntartására adott engedély az abban megjelölt útvonal forgalmának lebonyolítását, társaskocsi járatnak (2. § 1. a) pontja) más rendszeres társaskocsi járattal, árufuvarozási járatnak (2. § 2. a) pontja) más rendszeres árufuvarozási járattal szemben, mindkettőnek vegyesfuvarozási rendszeres járattal (2. § 3. a) pontja) szemben kizárólagossággal biztosítja. A kizárólagossági jog az engedélyes vállalatnak oltalmat biztosít idegen vállalatnak adandó olyan engedély ellen, amely a nélkül, hogy más közforgalmi érdek kielégítését biztosítaná, a korábban engedélyezett járat forgalmát elvonhatja.
Rendszeres járatok létesítésére engedélyt egyetlen vállalatnak valamely járás vagy vármegye egész területére kizárólagossági joggal egyáltalában nem lehet biztosítani, hanem csupán valamely város vagy község belterületére.
A kizárólagossági jogot az engedélyező hatóság megszüntetheti és e szakasz első és második bekezdésének rendelkezése ellenére más vállalatnak vagy vállalatoknak, vagy rendszeres vegyesfuvarozási járat létesítésére is adhat engedélyt, ha az engedélyes a közérdekű igényeket ki nem elégíti és üzemét hivatalos felszólítás ellenére záros határidőn belül a forgalmi igényeknek megfelelően ki nem terjeszti.
A kizárólagossági jog megszüntetése ügyében a kereskedelemügyi miniszter a bírói út kizárásával, éspedig a közigazgatási önkormányzati testületek vállalatait illetőleg a belügyminiszter meghallgatása után végső fokon határoz.
20. § Az esetenkint fuvarozást űző vállalatokat (2. § 1. b), 2. b) és 3. b) pontja), amelyek üzeme egy város vagy község belterületén túl terjed, a kereskedelemügyi miniszter akként korlátozhatja, hogy azok a fuvarozást csak bizonyos körzetben, esetleg azon belül is közforgalmú vasút vagy rendszeres hajójárat vagy gépjáróművel űzött rendszeres járat útvonalától csak meghatározott távolságban és irányban folytathatják.
21. § A társaskocsi, áru- vagy vegyesfuvarozási vállalat rendszeres járatának (2. § 1. a), 2. a) és 3. a) pontja) valamely útszakaszon, továbbá valamely város vagy község belterületén való átvezetését, avagy valamely város vagy község belterületére való bevezetését nem akadályozhatja az, hogy más közforgalmú vasúti vagy gépjáróművállalatnak az átszelt útvonal forgalmára, illetőleg a kérdéses város vagy község belterületén a forgalom lebonyolítására korábban kapott engedélye vagy korábban biztosított területhasználati joga van.
Az előző bekezdés alapján történő engedélyezésből kifolyóan a korábban létesült közlekedési vállalat kártérítési igényt nem támaszthat. A korábban létesült vállalat érdekeit, illetőleg jogait azonban a 19. § rendelkezéseinek megfelelő védelemben kell részesíteni és a kiadandó engedélyben erre alkalmas korlátozó kikötéseket kell tenni.
Az engedélyezett közhasználatú gépjáróművállalat állomásjelző tábláinak közterületeken, házakon, kerítéseken, ezek állagának és használhatóságának sérelme nélkül, hatósági engedély alapján való elhelyezését az érdekeltek tűrni kötelesek. Ezért ellenértéket követelni nem lehet.
Ha a vállalat egyéb létesítményeinek (váróhelyiségek, várócsarnokok, kitérők stb.) céljára vagy járóműveinek állomáshelyéül városok és községek utcáinak, tereinek és közterületeinek igénybevétele szükséges, az ebből támadó minden vitás kérdést végsőfokon a belügyminiszter dönti el.
Az 1890:I. törvénycikkben meghatározott közutak vagy ezek átkelési szakaszainak igénybevételéből támadt vitás kérdéseket végső fokon a kereskedelemügyi miniszter, szükséghez képest a belügyminiszter meghallgatásával dönti el. A közutak útkoronáit ennek a §-nak negyedik bekezdésében meghatározott célokra igénybevenni csak a kereskedelemügyi miniszter engedélyével szabad.
22. § A közhasználatú gépjáróművállalat létesítésére adott engedély személyre szóló jogosítvány. Ennek folytán az engedélyes ezt a jogosítványt (engedélyt) vagy annak gyakorlását az engedélyező hatóság előzetes hozzájárulása nélkül társulás, bérbeadás vagy bárminő egyéb módon másra át nem ruházhatja. Az átruházást csak annak javára lehet engedélyezni, aki e törvény értelmében engedélyt kaphat.
Az engedélyes halála után az üzemet az életbenmaradt házastársa saját jogán és amennyiben az engedélyes után törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekek vagy unokák maradtak, egyszersmind ezeknek a jogán és ezek javára is újabb engedély nélkül folytathatja, köteles azonban az üzem átvételét az engedélyes halálától számított négy hét alatt a hatóságnak bejelenteni és ez alkalommal az ebben a törvényben megállapított mindazokat a kellékeket saját személyében igazolni, amelyeket a törvény az engedély kiadásának előfeltételeképpen megszab. Ha az életbenmaradt házastárs e személyi kellékekkel nem rendelkezik, a vállalkozást csak üzletvezető alkalmazásával folytathatja.
Az elhunyt engedélyes üzemét az életbenmaradt házastárs az engedély érvényének lejártáig folytathatja. Nem szűnik meg ez a joga abban az esetben sem, ha új házasságra lép. Az elhúnyt engedélyes törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekei vagy unokái javára a vállalkozást ugyancsak az engedély érvényének lejártáig lehet folytatni.
23. § A közhasználatú gépjáróművállalat engedélye kiadásáért, kiterjesztéséért, érvényének meghosszabbításáért, átruházásáért és a vállalat időszakos ellenőrzéséért a kereskedelemügyi miniszter által a pénzügyminiszterrel egyetértően megállapított díjakat kell fizetni. A díjakból befolyó összegek az engedélyezési eljárásnak és a vállalatok ellenőrzésének célját szolgálják és az e célra szükséges kiadások mértékét meg nem haladhatják.
Az engedély kiadása fejében a vállalat jövedelmében való részesedést vagy a vállalat ingyenes háramlását kikötni nem lehet.
24. § A 2. § 1. a), 2. a) és 3. a) pontja értelmében adott engedélyt a kereskedelemügyi miniszter bármikor megvonhatja, ha a rendszeres járat útvonalán vagy lényegileg azonos forgalomra szolgáló útvonalon új közforgalmú vasút létesül.
Az engedélynek az előző bekezdés értelmében történt megvonása esetén az engedélyest a vasúttal szemben, amelynek javára a visszavonás szól, teljes kártérítés illeti meg. A kártérítés mértékét megegyezés híján a bíróság állapítja meg.
25. § A közhasználatú gépjáróművállalat létesítésére adott engedélyt az e törvény 24. §-ában meghatározott eseten felül az engedély kiadására jogosított hatóság szabályszerű eljárás alapján megvonni köteles attól:
1. akire nézve utólag bebizonyult, hogy az engedélyezéskor az engedélyezés személyi vagy egyéb feltételei valamelyikének meg nem felelt és ezeket a követelményeket utólag sem pótolta;
2. akire nézve utólag következett be olyan ok, amely miatt részére a törvény 7. §-a értelmében nem lehetett volna engedélyt kiadni;
3. aki az engedélyben foglalt lényeges kikötéseket az engedélyező hatóság kétszeri írásbeli figyelmeztetése ellenére szándékosan súlyosan megsérti.
26. § A közhasználatú gépjáróművállalatok felszerelésére, üzemére és üzletvitelére vonatkozó kötelezettségek megtartását a kereskedelemügyi miniszter a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség útján, részben az e célra kirendelt szakértő tisztviselők útján ellenőrizteti.
A főfelügyelőség és közegei hatáskörének részletes szabályait a közhasználatú gépjáróművállalatok felügyelete és ellenőrzése tekintetében, valamint az ezzel kapcsolatos eljárási utasítást a kereskedelemügyi miniszter az érdekelt miniszterek meghallgatása után rendeletben állapítja meg.
Az ellenőrző közegek a tudomásukra jutott hivatali, üzemi és üzletviteli titkot megtartani kötelesek. Ha ellenőrzői tevékenységük során az alsóbbfokú hatóságok vagy ezek közegeinek hatáskörébe tartozó intézkedés szükségét tapasztalják, az illetékes hatóság vagy hatósági közeg figyelmét a megfelelő intézkedés megtételére felhívják és a felhívás eredménytelensége esetén, ha szükséges, a felettes hatósághoz vagy a hatósági közeg feletteséhez megkereséssel fordulnak.
Minden olyan esetben, amikor a halasztás életveszéllyel vagy súlyos anyagi károsodással jár, vagy a vállalat jogtalan magatartása a forgalom fenntartását veszélyezteti, az ellenőrző közegek az elhárítandó veszély nagysága által indokolt intézkedéseket saját felelősségükre megtehetik, az illetékes közigazgatási hatóságok őket ebben a tekintetben támogatni kötelesek. Ennek a bekezdésnek értelmében tett intézkedéseikről felettes hatóságukhoz haladéktalanul jelentést tenni kötelesek. Az érdekeltek pedig a tett intézkedés ellen megtételétől, illetőleg a vonatkozó határozat közlésétől számított 15 napon belül kifogással élhetnek a kereskedelemügyi miniszterhez, aki, ha az ügy más miniszter hatáskörébe tartozik, a kifogást érdemleges elintézés végett az illetékes miniszterhez teszi át. Ilyen kifogásnak halasztó hatálya nincsen, az illetékes miniszter azonban indokolt esetben a megtámadott intézkedés végrehajtását az érdemleges határozat hozataláig felfüggesztheti.
A közhasználatú és egyéb gépjáróműforgalomnak a közúti közlekedésrendészet szempontjából való ellenőrzése a rendőrhatóságok és a belügyminiszter, mint legfőbb rendőrhatóság feladata és e törvény rendelkezései e hatóságoknak a közúti közlekedésrendészeti ügyekben fennálló jogkörét egyébként sem érintik.
27. § Ha a törvény alapján engedélyezett közhasználatú gépjáróművállalat társascég, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság vagy szövetkezet alakjában kizárólag az engedélyezett gépjáróművállalat üzletére e törvény hatálybalépése után alakul, illetékmentes;
1. a társasági alapszerződés (részvénykibocsátás, üzletrészkiadás),
2. az engedély első ötödrész-időtartama, de legfeljebb első két éve alatt a részkötvények útján felvett első kölcsönre vonatkozó főkötelezvény (részkötvények) és telekkönyvi bejegyzés.
A 2. § 1. a), 2. a) és 3. a) pontjában említett társaskocsi, árufuvarozási vagy vegyesfuvarozási gépjáróművállalatok közül azokat, amelyek több községet vagy valamely községet a hozzátartozó tanyákkal vagy ugyanazon község tanyáit összekötő rendszeres gépkocsijáratokat tartanak fenn, e járataik után a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve, az első bekezdésben megállapított illetékmentességen felül még az alább felsorolt adó- és illetékkedvezményekben részesítheti:
1. a járatok engedélyezési időtartamának első felére, de legfeljebb öt évre mentesíthetők a társulati adó, általános kereseti adó, az ezek után járó törvényhatósági és községi pótadó alól, továbbá a jövedelem- és vagyonadó alól és végül a közúti gépjáróművek után fizetendő közúti adó és a sorompóvámok alól;
2. a járatok engedélyezési időtartamának ötödrészére, de legfeljebb az első két évre felmenthetők az illeték alól:
a) a járat üzemi felszerelésének megszerzésére és üzemi épületeinek emelése céljából kötött szerződésekről készült okiratok után - ideértve a kizárólag ilyen célból történt alaptőkefelemelést (részvénykibocsátást) - és a kizárólag ilyen célból felvett kölcsönökre vonatkozó szerződésekről készült okiratokat is, valamint az ilyen okiratok alapján foganatosított telekkönyvi bejegyzések után;
b) a postaszállításra vonatkozó szerződésekről készült okiratok után;
c) a köztestületek vagy magánosok hozzájárulására és az ilyen hozzájárulásra alapított pénzbeszerzésre vonatkozó szerződésekről készült okiratok, valamint az ilyen okiratok alapján foganatosított telekkönyvi bejegyzések után;
3. a járatok engedélyezési időtartamának első felére, de legfeljebb öt évre felmenthetők:
a) az első bekezdés 1. pontja, valamint a jelen bekezdés 2. a) pontja alapján illetékmentes részvények, üzletrészek és kötvények szelvényei után az osztalékilleték, illetve a kamatilleték alól;
b) a fuvarozásra vonatkozó szerződések után a fuvarozási illeték alól.
A jelen § alapján illetékmentes telekkönyvi bejegyzés kitörlését megengedő okirat illetékmentes.
A jelen törvény alapján kiadott engedélyokirat 2 P illeték alá esik.
Amennyiben valamely állami kedvezményben részesülő közhasználatú gépjáróművállalat olyan rendszeres járatokat is fenntart, amelyek e § értelmében a kedvezményekben nem részesíthetők vagy a kedvezményezett rendszeres járatok fenntartása mellett esetenkénti fuvarozást is űz, utóbbiakról elkülönített könyvelést köteles vezetni. A kedvezményben részesíthető rendszeres járatoknak a nem kedvezményezett üzemágakhoz való viszonyát és ennek megfelelően a kedvezményt százalékos arányban is meg lehet állapítani.
28. § A 27. § alapján engedélyezett kedvezmények az ott meghatározott mértékeken túl meg nem hosszabbíthatók.
A kedvezmények engedélyezését a kedvezményezendő járatok üzembehelyezésének napjától számított egy éven belül lehet kérelmezni.
A kedvezmények a járatok létesítése előtt is biztosíthatók. Az ekként biztosított kedvezmények azonban hatályukat vesztik, ha a kedvezményezett járatokat az engedélyben meghatározott naptól számított egy éven belül üzembe nem helyezték.
29. § A szóbanforgó kedvezmények megadását a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően a járat útvonalának hossza, a járaton beállított gépjáróművek száma, típusa, minősége és felszerelése, végül általában a forgalom lebonyolítására szolgáló beruházások nagysága és jelentősége tekintetében támasztott feltételekhez köti.
A kereskedelemügyi miniszter a szóbanforgó kedvezmények engedélyezése ügyében előzetesen az Országos Közlekedési Bizottságot meghallgatni köteles.
30. § A pénzügyminiszter az engedélyezett kedvezményeket a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg egészben vagy részben megvonhatja, ha a kedvezményben részesített vállalat a szóbanforgó járat tekintetében vele szemben a törvény alapján kikötött feltételek valamelyikének meg nem felel, nevezetesen pedig a 40. § alapján a hazai beszerzésre megállapított kötelezettséget megszegi.
31. § A kedvezmények engedélyezését a hivatalos lapban közzé kell tenni és az érdekelt törvényhatósággal, valamint ennek útján az érdekelt községekkel (városokkal), végül az illetékes m. kir. pénzügyigazgatósággal közölni kell.
A kedvezmények engedélyezéséről és megszűnéséről a pénzügyminiszter, a költségvetés kapcsán, az országgyűlés elé részletes jelentést köteles terjeszteni.
32. § A törvényhatóságok, községek és városok a 2. § 1-5. pontja alá tartozó mindennemű közhasználatú gépjáróművállalatot pénzbeli vagy egyéb segély nyujtása, a községi adó, illetőleg az 1890:I. tc. 81. §-a értelmében engedélyezett vámok, végül az egyéb helyi szolgáltatmányok alól való mentesítése által támogathatják akkor is, ha ezek üzeme csupán egy község vagy város belterületére szorítkozik.
A törvényhatóságok, községek és városok ily támogatás ügyében hozott határozatai felett a kereskedelemügyi és pénzügyminiszterekkel egyetértően a belügyminiszter dönt. A törvényhatóságok, községek és városok azon határozatai ellen, amellyel az említett kedvezmények adását megtagadják, fellebbezésnek helye nincs.
33. § A közhasználatú gépjáróművállalatok nem foglalkozhatnak olyan küldemények gyüjtésével és szállításával, amelyekre a m. kir. postának kizárólagos joga van.
34. § A m. kir. posta azokat a rendszeres társaskocsi-, áru- vagy vegyesfuvarozási járatokat (2. § 1. a), 2. a) és 3. a) pontja), amelyek valamely község beépített területén túl közlekednek, az útvonal mentén levő postahivatal postaanyagának szállítására bármikor igénybe veheti. Igénybevétel esetén a postaszállítás feltételeit, ezek sorában a szállításért a m. kir. posta által fizetendő díjazás mértékét is, abban az esetben, ha erre nézve a m. kir. posta és az engedélyes között megegyezés nem jönne létre, a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg. A postaszállításnál akár egyes esetben, akár rendszeresen alkalmazott kísérő postaközeget a vállalat díjtalanul köteles szállítani.
35. § Ha az ellenőrző közeg (26. §) az eljárása közben tudomására jutott hivatalos, üzleti vagy üzemi titkot jogtalanul mással közli, vagy a maga vagy a más javára jogtalanul felhasználja, vétséget követ el és három hónapig terjedhető fogházzal kell büntetni.
36. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással kell büntetni azt:
1. aki engedély nélkül vagy engedélyének megvonása, vagy egyébként megszünése után közhasználatúnak minősülő gépjáróműfuvarozást űz, illetőleg olyan közhasználatú gépjáróművállalatot tart fenn (2. §), amelyre engedélye nem érvényes;
2. aki, bár érvényes engedéllyel, a 19. és 20. §-ok ellenére olyan helyen vagy olyan módon fuvaroz, ahol vagy ahogy fuvaroznia nem szabad.
Az első bekezdés alá eső kihágás büntetése 15 naptól két hónapig terjedhető elzárás, ha azt olyan egyén követte el, aki kihágás miatt jogerős bírói ítélettel már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.
Ha az első bekezdés alá eső kihágást az üzletvezető követte el, de az engedélyest felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, az engedélyes is kihágást követ el és őt is az előbbi bekezdések alapján kell büntetni.
37. § Amennyiben a cselekmény kihágásnak nem minősül és súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, az engedélyező hatóság az e törvény 2. §-ának 1-5. pontja alá tartozó közhasználatú gépjáróművállalat engedélyesét rendbüntetésként 200 pengőig terjedhető pénzbírsággal sujthatja, ha akár az engedélyes szegi meg az engedély kikötéseit, illetve a megállapított üzemi vagy üzletviteli szabályokat, akár az alkalmazott szegi meg azokat és az engedélyest alkalmazottjának felügyeletében mulasztás terheli.
38. § Az e törvény 36. §-ában meghatározott kihágások elbírálása a közigazgatási hatóságoknak, mint rendőri büntető bíróságoknak, a m. kir. államrendőrség működési területén az államrendőrség hatáskörébe tartozik.
A 35. és 36. §-okban foglalt büntető rendelkezéseket a honvédbüntető-bíráskodás alá tartozó egyénekkel szemben is megfelelően alkalmazni kell (1912:XXXIII. tc. 7. §-a és 1921:XLIX. tc. 25. §-a).
39. § A közhasználatú gépjáróművállalat engedélyese, ideértve mindennemű gépjáróművel űzött bérkocsivállalat engedélyesét is, forgalomban tartott gépjáróművek által okozott balesetekből kifolyólag reá háramló kártérítési kötelezettség fedezetéül köteles:
a) valamely az országban működésre jogosult biztosítótársaságnál szavatossági biztosítást kötni; vagy
b) készpénzben, avagy óvadékképesnek nyilvánított értékpapírokban biztosítékot letenni.
A biztosítás legkisebb összegéről, illetőleg a biztosíték nagyságáról, valamint a biztosítással, illetőleg a biztosítékkal kapcsolatos jogviszonyokról a kereskedelemügyi miniszter, a pénzügy- és igazságügy miniszterekkel egyetértve rendeletben rendelkezik. A rendőrhatóság valamely közhasználatú gépjárómű részére forgalmi engedélyt ki nem adhat, amíg annak engedélyese a megszabott szavatossági biztosítási ügylet megkötését vagy biztosíték letevését nem igazolta.
A biztosítás vagy a biztosíték nyujtásának kötelezettsége alól az állami hatóságok, hivatalok, üzemek, intézetek és intézmények ki vannak véve; a törvényhatóságok és községek (városok) részéről fenntartott közhasználatú gépjáróművállalatokat a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve e kötelezettség alól szintén mentesítheti.
A kereskedelemügyi miniszter olyan nyilvános számadásra kötelezett tőkeerős közhasználatú gépjáróművállalatokat is mentesíthet a biztosítás vagy a biztosítékadás kötelezettsége alól, amelyek a kártérítési kötelezettség fedezetéről tartalékolás útján maguk is gondoskodni tudnak.
40. § A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907:III. tc. 13. §-ának a hazai beszerzésre vonatkozó rendelkezéseit a 2. § 1-5. pontjai alatt felsorolt mindennemű közhasználatú gépjáróművállalatra, továbbá a 4. § második bekezdése e) pontjának megfelelően a géperejű bérkocsivállalatokra is alkalmazni kell. A vonatkozó engedélyben e kötelezettség teljesítésének biztosítására - a jelen törvény 25. §-ának 3. pontjában az engedély visszavonását biztosító jognak érintetlenül hagyása mellett - ki kell kötni, hogy az engedélyes a jogosulatlan külföldi beszerzés értékének 50%-át kitevő összeget az államkincstár javára megfizetni köteles.
41. § Külföldi közhasználatú gépjáróművállalat üzemének az ország területére való kiterjesztése engedélyezésénél a törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
42. § A közhasználatú gépjáróművállalatoknak a jelen törvény I-II. Fejezetében, továbbá a törvény 37. és 40. §-aiban szabályozott ügyeiben a rendes jogorvoslati szabályok azzal az eltéréssel irányadók, hogy az érdekelt magánfeleken felül azoknak a közigazgatási hatóságoknak vezetői is jogorvoslattal élhetnek, akiknek ügykörét a kérdéses határozat érinti.
43. § Az engedélynek a törvény 24. vagy 25. §-a alapján történt megvonását kimondó határozat ellen 15 nap alatt panasznak van helye a Közigazgatási Bírósághoz.
44. § A 2. § 1-5. pontjában felsorolt közhasználatú gépjáróművállalatok által alkalmazott személyzet szolgálati és munkaviszonyára, egészségének és testi épségének védelmére mindazok a rendelkezések alkalmazást nyernek, amelyek az 1884:XVII. tc. és az 1922:XII. tc. hatálya alá eső vállalatok alkalmazottaira irányadók.
A kereskedelemügyi miniszter nagyobbszámú alkalmazottat foglalkoztató vállalatokat szolgálati szabályzat alkotására kötelezhet és jóváhagyási jogának fenntartása mellett ennek mintáját megállapíthatja.
Az e § első bekezdésében említett személyzet betegségi, baleseti, úgyszintén öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítására a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927:XXI. tc. és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítást szabályozó 1928:XL. tc. rendelkezéseit, valamint az e törvénycikkeket kiegészítő törvényes rendelkezéseket kell alkalmazni.
45. § Az e törvényből kifolyólag felmerülő összes bevételeket és kiadásokat a kereskedelemügyi tárca költségvetésének rendes bevételei és kiadásai között kell előirányozni és elszámolni.
46. § E törvény rendelkezéseit az 1884:XVII. vagy az 1922:XII. tc. rendelkezései értelmében nyert iparigazolvány, illetőleg iparengedély alapján eddig létesült gépjárómű felhasználásával űzött társaskocsi, áru- és vegyesfuvarozási, valamint beteg- és hullaszállítási vállalatokra is alkalmazni kell. Azoknak, akik ily vállalatukat folytatni kívánják, e törvény életbelépésétől számított egy éven belül a törvény 5. §-ában említett hatóságoktól kérniök kell, hogy részükre régi iparjogosítványuk bevonásával e törvény rendelkezéseinek megfelelő engedély adassék. Ha a kérelmet egy éven belül elő nem terjesztik vagy annak teljesítését a hatóság megtagadja, az iparigazolvány vagy iparengedély hatályát veszti.
Azoknak, akik a törvény életbelépése előtt kapott és érvényben levő iparigazolvány vagy iparengedély alapján kérik új engedély kiadását, az iparengedélyükben meghatározott időből még hátralevő részre, ha pedig engedélyük nem volt időtartamhoz kötve, a 8. §-nak megfelelően megállapított időtartamra, de legalább öt évre az engedélyt meg kell adni.
Az engedélyt a törvény 5. §-a szerint illetékes hatóság a régi engedélyben megállapított határidőig való érvénnyel adja ki. Ha több vállalatnak van engedélye, hogy ugyanazon útvonal forgalmának lebonyolítására rendszeres társaskocsi-, áru- vagy vegyesfuvarozási járatot fenntartson, valamennyinek az ugyanolyan járatra szóló legkésőbb lejáró engedély érvényének határidejéig kell új engedélyt adni. A 19. §-nak a kizárólagosságra vonatkozó rendelkezését csak ezen időpont után lehet érvényesíteni.
Az engedély kiadását a jelen szakaszban megállapított esetben megtagadni csak akkor lehet, ha az engedély kiadására a törvényben meghatározott személyi és tárgyi feltételek hiányoznak.
Az engedély kiadásáért semmiféle díjat követelni nem lehet.
47. § E törvény életbelépésével az ennek a törvénynek 2. § 1-5. pontjaiban felsorolt közhasználatú gépjáróművállalatok tekintetében az 1922:XII. törvénycikknek, továbbá az azzal kapcsolatos miniszteri rendeleteknek és helyhatósági szabályrendeleteknek rendelkezéseit alkalmazni többé nem lehet.
48. § E törvény a kereskedelemügyi miniszter az érdekelt miniszterek meghallgatása után hajtja végre és életbelépésének napját rendelettel állapítja meg.
