1. § A régi osztrák és magyar koronára szóló tartozások és követelések rendezése tárgyában 1928. évi május hó 26-án Budapesten kelt magyar-csehszlovák Egyezmény és a hozzátartozó Aláírási Jegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény és Aláírási Jegyzőkönyv magyar fordítása a következő:
Tekintettel arra, hogy a tartozások és követelések rendezésnek (trianoni szerződés 231. Cikke d) pontjának utolsó bekezdése és 254. Cikke) előkészítésére irányuló munkálatok az 1923. évi július hó 13-án kelt jegyzőkönyvbe foglalt megállapodásnak végrehajtattak,
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és a Csehszlovák Köztársaság Elnöke Egyezmény kötését határozták el azon szabályok megállapítás végett, amelyek szerint az említett tartozások és követelések rendezendők és e célból meghatározottaikat kinevezték;
akik jó és kellő alakban talált meghatározásaik kölcsönös közlése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
(1) A régi osztrák és magyar koronára szóló magánjogi tartozások és követelések - amennyiben 1924. évi november hó 1-én még fennállottak és 1919. évi február hó 26-a előtt magánjogi címen keletkeztek vagy 1919. évi február hó 26-a előtti szerződésen vagy más ügyleten alapulnak - a jelen Egyezményben foglalt ellenkező rendelkezésének és kifejezetten megállapított kivételek fenntartásával, de tekintet nélkül az esedékességre, az V. Fejezetben foglalt rendelkezések szerint rendelkezők, feltéve, hogy az említett tartozások és követelések vagy jogi személyek, a magánjog szerint létesült társaságok vagy más hasonló egyesülések között állanak fenn, amelyek egyikének lakóhelye (székhelye) 1919. évi február hó 26-án a Csehszlovák Köztársaság területén, másikának lakóhelye (székhelye) pedig a Magyar Királyság területén volt.
(2) A trianoni szerződés 231. Cikke d) pontjának utolsó bekezdésében és 254. Cikkében említett összes többi tartozás és követelés, amely nem esik az V. Fejezet rendelkezései alá, sem pedig jelen Egyezmény 7. Cikkében megállapított kivételek közé, a két állam közül azon állam magánjogának hatálya alá tartozik, amelynek jogát, az általános elvek szerint, az adott esetben alkalmazni kell. Ezen rendelkezés folytán a pénznem és az átszámítási árfolyam kérdését a trianoni szerződés 231. Cikke d) pontja utolsó bekezdése szerint rendezettnek kell tekinteni.
(3) A következő cikkben azok a személyek, akiknek lakóhelye (székhelye) 1919. évi február hó 26-án a Csehszlovák Köztársaság területén volt „csehszlovák hitelezők”, illetve „csehszlovák adósok” elnevezéssel. azok a személyek pedig, akiknek lakóhelye (székhelye) 1919. évi február hó 26-án a Magyar Királyság területén volt, „magyar hitelezők”, illetve „magyar adósok” elnevezéssel jelöltetnek meg.
(1) Azok a tartozások és követelések, amelyek olyan személyek között állanak fenn, akiknek 1919. évi február hó 26-án két lakóhelyük volt, - az egyik a Csehszlovák Köztársaság, másik a Magyar Királyság területén - nem esnek az V. Fejezet hatálya alá, csehszlovák hitelezővel (adóssal) szemben csehszlovák adós és hitelező közt fennálló tartozásnak, magyar hitelezővel (adóssal) szemben pedig magyar adós és hitelező között fennálló tartozásának tekintendők.
(2) Hasonlóképpen kivétetnek az V. Fejezet hatálya alól azon személyek tartozásai és követelései, akik közül az egyik vagy másik (az adós vagy a hitelező) 1919. évi február hó 26-a és 1924. évi november hó 1-e között lakóhelyét egy harmadik állam területére helyezte át és 1924. évi november hó 1-ig a két szerződő fél egyikének a területére sem költözött vissza.
Ha az adós vagy a hitelező 1919. évi február hó 26-a előtt meghalt és az említett napon hagyatéki eljárás volt folyamatban, az elhunyt személy lakóhelye irányadó.
Közkereseti és betéti társaságoknál, valamint jogi személyeknél a főtelepnek a kereskedelmi cégjegyzékben bevezetett helyét kell lakóhelynek tekinteni.
(1) Hitelintézetek és biztosítóvállalatok fiókjait illető tartozások és követelések esetében, a főintézet székhelyére tekintet nélkül, a fiók székhelyét kell lakóhelynek venni.
(2) Biztosítóvállalatok főtelepe által kiállított, okiraton alapuló tartozások és követelések csak abban az esetben tekinthetők a fiók tartozásának vagy követelésének, ha ez magából az okiratból vagy az érdekelt felek más írásbeli megállapodásából kétségtelenül kitűnik. (Ez a rendelkezés a 7. Cikk e) pontját nem érinti.)
(3) A jelen Egyezmény rendelkezései nem alkalmazhatók a főintézet és ennek fiókjai közti viszonyra.
Mindenütt, ahol a jelen Egyezményben államterületről van szó, ez alatt az illető államterület abban a terjedelemben értendő, ahogyan azt a versaillesi, a st. germaini és a trianoni szerződések, valamint az érdekelt államok között kötött Egyezmények és az ezek végrehajtásaként tett intézkedések meghatározzák.
A jelen Egyezmény rendelkezései nem nyernek alkalmazást a következő tartozásokra és követelésekre:
a) a szerződő államok és az állami vállalatok tartozásaira és követeléseire;
b) a m. kir. postatakarékpénztár tartozásaira és követeléseire, amelyek a Budapesten 1922. évi november hó 7-én kelt Egyezményben rendeztettek;
c) a megosztott gyámpénztárak tartozásaira és követeléseire, amelyek az 1924. évi március hó 8-án kelt Egyezményben rendeztettek (SB. Z. a. n. No. 229. és a Budapesti Közlöny 1924. évi november hó 1-én megjelent száma); a meg nem osztott gyámpénztárak tartozásai és követelései az V. fejezet szabályai szerint rendezendők;
d) az értékpapírokból, nevezetesen kötvényekből, részvényekből, szövetkezeti üzletrészekből és más hasonló értékpapírokból eredő tartozásokra és követelésekre (tőkevisszafizetés, kamat, osztalék), amelyek az 1923. évi július hó 13-án kelt Egyezményben rendeztettek (SB. Z. a. n. No. 225. 1924. és Magyarországon az 1924:XXII. tc.);
e) a társadalmi vagy állami biztosításból eredő tartozásokra és követelésekre, amelyek rendezése már megkötött vagy ezután kötendő külön Egyezményeknek van fenntartva, úgyszintén a magánbiztosításból származó tartozásokra és követelésekre, amely utóbbiak az 1923. évi július hó 13-án kelt Egyezményben nyertek rendezést (SB. Z. a. n. No. 228/1924. Magyarországon az 1924:XXII. tc.). Ha az egyezmény, amelyre a magánbiztosítás vonatkozott, 1919. évi február hó 26-a előtt következett be, az abból eredő tartozások és követelések a jelen Egyezmény szerint rendezendők. Nem tekintetnek magánbiztosításnak az ú. n. „placement szerződés”-ből eredő tartozások, amely szerződésben a biztosítóvállalat, meghatározott összeg elhelyezése ellenében olymódon, hogy a szerződés harmadik személy életétől vagy halálától függő kockázatot nem tartalmaz; ezek a tartozások ugyanúgy rendezendők, mint az I. Fejezetben említett tartozások, kivéve ha azok az 1923. évi július hó 13-án kelt Egyezmény alkalmazása során valamely csehszlovák biztosítóintézetnek adattak át;
f) azokra a jelzálogos követelésekre, amelyek 1919. évi február hó 26-án magyar biztosítóvállalatok javára állottak fenn és amelyeket a csehszlovák kormány a csehszlovák biztosítások fedezetekép elfogadott, megjegyeztetvén, hogy ez az intézkedés a 24. Cikkben foglalt rendelkezéseket nem érinti;
g) azon községek, városok, vármegyék és vízitársulatok tartozásaira és követeléseire, a amelyek területét a trianoni szerződés alapján megállapított határ megosztotta; ezek rendezése külön egyezménynek van fenntartva.
(1) Azokat a tartozásokat és követeléseket 1924. évi november hó 1-e előtt mindkét érdekelt fél hozzájárulásával fenntartás nélkül rendeztek, joghatályosan teljesítettnek kell tekinteni.
(2) Nem tekinthetők teljesítettnek, hanem a jelen Egyezmény hatálya alá esnek azok a tartozások, amelyek összege a két érdekelt fél hozzájárulása nélkül 1919. évi február hó 26-a után helyeztetett bírói letétbe. Ha azonban a letétbehelyezés a hitelező kerete folytán bírói határozat alapján történt, úgyszintén akkor is, ha a fizetést jogszabály alapján kellett a tartozás összegének letétbehelyezése útján teljesíteni, a tartozást a letét folytán kiegyenlítettnek kell tekinteni.
(3) Amennyiben rendezést nyertek, kiegyenlítettnek kell tekinteni azokat a tartozásokat és követeléseket, amelyekre az 1923. évi július hó 13-án kelt Jegyzőkönyvben foglalt összeírási megállapodás alapján kibocsátott fizetési tilalom nem vonatkozott.
Az a körülmény, hogy valamely, az V. fejezet szerint rendezendő tartozás vagy követelés 1919. évi február hó 25-e után bármely okból (engedmény, tartozásátvállalás, öröklés stb.) bármilyen államban lakó (székhellyel bíró) személyre szállott át, sem a tartozás összegét, sem a rendezés módját nem érinti.
(1) Mindennemű időszakonként visszatérő szolgáltatás, például életjáradék, tartásdíj stb. esetében az adós ugyanazon feltételek szerint köteles teljesíteni, amelyek hasonló kötelmekre irányadók akkor, ha a hitelező ugyanabban az államban lakik, ahol az adós lakóhelye (székhelye) van. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a törlesztéses kölcsönök törlesztési részleteire.
(2) Feltételtől függő tartozások és követelések nem esnek az V. fejezet hatálya alá, ha a feltétel, amelytől a fizetés függ, a jelen Egyezmény életbelépése után ment teljesedésbe.
(1) Csehszlovák hitelezőknek magyar adósokkal szemben fennálló követelései a jelen Egyezmény erejénél fogva a Magyar Kiegyenlítő Hivatalra, magyar hitelezőknek csehszlovák adósokkal szemben fennálló követelései pedig a Csehszlovák Kiegyenlítő Hivatalra szállnak át. A Magyar Hivatalra átszállt követelések a magyar hitelezők követeléseinek kiegyenlítésére, a Csehszlovák Hivatalra átszállt követelések pedig - ideértve a következő cikkben megállapított fizetést is - a csehszlovák hitelezők kiélesítésére szolgálnak.
(2) Az adós azon állam hivatalánál köteles tartozását megfizetni, amely államban 1919. évi február 26-án lakóhelye (székhelye) volt, a hitelezőt pedig azon állam hivatala (illetékes hivatal) elégíti ki, amelynek területén volt az említett időpontban a lakóhelye (székhelye).
(3) A csehszlovák adós minden régi koronáért egy csehszlovák koronát köteles fizetni. A csehszlovák hitelezőnek járó hányadot a csehszlovák törvényhozás állapítja meg. A magyar adósok által fizetendő hányadokat, valamint a magyar hitelezőknek járó hányadokat a magyar törvényhozás állapítja meg.
(4) A magyar adósok által fizetendő hányadok, úgyszintén a csehszlovák, valamint a magyar hitelezőknek járó hányadok az adósok és a hitelezők különböző kategóriái szerint különböző kategóriái lehetnek, azzal azonban, hogy ugyanazon állam ugyanazon kategóriába tartozó adósai vagy hitelezői honosságukra való tekintet nélkül egyenlő elbánásban részesítendők. A magyar adós által fizetendő hányad és a magyar hitelezőknek járó hányad semmiképpen sem haladhat meg régi koronánként 0.10 csehszlovák koronát, e mellett azonban az adósok vagy a hitelezők bármely kategóriája tekintetében 12,500 régi koronánként 1 pengőben is megállapítható.
(5) Az adós tartozása az illetékes hivatal részére történt fizetéssel megszűnik, a hitelező követelése pedig az illetékes hivatal által részére kifizetett hányaddal teljes egészében rendezést nyert. A nyugtát és a törlési engedélyt az adósra illetékes hivatal állítja ki és adja át az adósnak. Az adós és a hitelező közti jogviszony minden egyéb vonatkozásában érvényben marad; a hitelező, mihelyt a fizetés a hivatalnál megtörtént, köteles a birtokában levő zálogot az adósnak kiadni és mindazokat a kötelezettségeket teljesíteni, amelyek őt általában vagy külön megállapodás alapján terhelik.
(1) A magyar hivatal a nála valósággal befizetett magyar tartozások és a magyar hitelezőknek valósággal kifizetett követelések szembeállításából adódó egyenleg minden régi koronája után 0.07 csehszlovák koronát fog a Csehszlovák Hivatal rendelkezésére bocsátani. Az egyenleg megállapításánál figyelmen kívül maradnak a meg nem osztott területű magyar gyámpénztárak követelései és ezen gyámpénztáraknak csehszlovák kiskorúakkal és gondnokoltakkal szemben fennálló tartozásai, valamint a hadikölcsönjegyzés céljából keletkezett olyan magyar tartozások és követelések, amelyek ily címletek vagy olyan más címletek zálogbaadásával biztosíttattak, amely címletek kamatszolgálata előre meghatározott kamatláb mellett magyar koronában történik (12,500 magyar korona egyenlő 1 pengővel).
(2) A jelen cikk előző bekezdése szerint megállapítandó összeg a Zemska Bankánál Prágában csehszlovák koronában bocsátandó a Csehszlovák Hivatal rendezésére. A két hivatal a kiegyenlítési eljárás előrehaladásához képest megállapodást fog létesíteni az említett összeg átutalásának időpontja és az esetleg lehetővé váló részletfizetések tekintetében.
(1) A hivatalok kölcsönösen megküldik egymásnak az adósaik és hitelezőik által hozzájuk intézett bejelentéseket.
(2) A rendezendő tartozásokat és követeléseket a hivatalokhoz intézett bejelentések alapján kell megállapítani. A két hivatal a lehetőséghez képest békés megegyezés útján igyekszik rendezni az adós és a hitelező bejelentés között fennálló eltéréseket.
(3) A hitelezők és az adósok kötelesek az adósra illetékes hivatalnak minden adatot és bizonyítékot kiadni és minden felvilágosítást megadni; mulasztás esetén a mulasztó fél bírósággal sujtható. Az adós és a hitelező, úgyszintén bármely más személy eskü alatti kihallgatás végett tanuként megidézhető. Az eziránti megkeresések, amelyeknek azonnal eleget kell tenni, a másik hivatal közvetítésével az illetékes bírósághoz intézendők.
(4) Azon eseteket kivéve, amelyeknél a két hivatal egybehangzó határozattal megállapította, hogy nem esnek a jelen fejezet rendelkezései alá, az illetékes hivatal minden egyes adóshoz fizetési meghagyást intéz, amelynek másolata közlendő a hitelezővel, ez utóbbira illetékes hivatal útján. A két érdekelt fél, úgyszintén a hitelezőre illetékes hivatal a fizetési meghagyásnak részükre való kézbesítésétől számított 30 nap alatt ellenmondással élhet az adósra illetékes hivatalnál. Az ellentmondás az érdekelt féllel saját hivatala útján közlendő. Ha valamely adós hitelező tartozását, illetve követelését bejelentette, az általa tett s az illetékes hivatallal 1928. évi május 7-e után közölt fenntartások és kifogások csak az adósra illetékes hivatalnak hozzájárulásával vehetők figyelembe.
(5) Az olyan tartozásokra vonatkozó vitákban, amelyekre nézve ellentmondás nyujtatott be, az adósra illetékes hivatalnál működő Döntőbizottság határoz. A Döntőbizottságok két tagból alakulnak, akik közül az egyiket a Magyar Hivatal, a másikat a Csehszlovák Hivatal jelöli ki.
(6) Azok a viták, amelyekre nézve a Döntőbizottságban nem jön létre egyhangú határozat, Választott Bíróság elé terjesztendők, amely állandó semleges elnökből, továbbá két bíróból áll, akik közül az egyiket a Magyar Hivatal, a másikat a Csehszlovák Hivatal jelöli ki. Az elnököt a két hivatal által kijelölt bíró választja, ha pedig a két bíró nem egyeznék meg, az elnök kijelölésére a Svájci Szövetségi Törvényszék elnökét kell felkérni. A Választott Bíróság az adósra illetékes hivatal székhelyén ülésezik.
(7) A Döntőbizottság és a Választott Bíróság minden esetben külön állapítja meg az eljárásnak a felek (az adós vagy a hitelező) által viselendő költségét.
(8) A Döntőbizottság és a Választott Bíróság határozatai mindkét államban végrehajtható közokirat jellegével bírnak. Hasonlóképpen végrehajtható közokiratok azok a fizetési meghagyások is, amelyek ellen ellentmondást nem nyujtottak be, de a másik államban a végrehajtás csak akkor foganatosítható, ha a fizetési meghagyást az adós hivatalánál működő Döntőbizottság végrehajtási záradékkal látja el. A végrehajtásra a közadók behajtására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(9) A hitelezőnek járó hányad csak az esetben fizethető ki, ha a követelés fennállása ellentmondás hiányában jogerőssé vált fizetési meghagyással vagy a Döntőbizottság, illetve a Választott Bíróság határozatával megállapíttatott.
(10) A két hivatal az eljárás minden szakában közvetlenül nyujt egymásnak minden megengedhető jogsegélyt.
(11) A másik államban foganatosítandó kézbesítések ezen állam hivatalának közvetítésével történnek.
(12) A két állam bíróságai és hatóságai kölcsönösen megadnak egymásnak minden támogatást, amelynek szüksége a jelen Egyezmény végrehajtása során felmerül.
(13) A hivataloknak joguk van, hogy hitelezőiktől és adósaiktól eljárási díjat szedjenek.
(14) Mihelyt a két hivatal egyike működésének befejezéséhez jut, a másikkal megegyezésre fog lépni azon mód tekintetében, amely szerint ezen tény nyilvánosságra hozandó, valamint azon intézkedések tekintetében, amelyek szükségesnek mutatkoznak.
(1) A tartozások és követelések az érdekelt felek között fennálló szerződések netán ellenkező rendelkezéseire való tekintet nélkül, legkésőbb a jelen Egyezmény életbelépésének időpontjával esedékesnek tekintendők.
(2) Mindkét hivatal fizetési halasztást adhat adósának.
A tartozások és követelések beszámításának a jelen Fejezet rendelkezéseiben megállapított eljárás során csak az esetben lehet helye, ha a tartozás is, a követelés is ugyanazon felek között 1919. évi február hó 20-án már fennállott és ha azok bejelentettek vagy a 17. Cikknek megfelelően bejelentetnek.
(1) A tartozások és követelések után, ideértve az 1919. évi március hó 1-ig járó kamatot is, ezen naptól kezdve évi 4%-on kamat (egyszerű kamat) számítandó az esetben is, ha az érdekelt felek között fennálló megállapodás szerint kamat egyáltalában nem járna vagy más kamatláb lenne alkalmazandó.
(2) Takarékbetéten alapuló követelések és törlesztéses kölcsönök (jelzálogos kölcsönök stb.) után az érdekelt felek megállapodása szerint járó kamat, a prágai Postacsekk Hivatallal szemben fennálló követelések után pedig az ezen hivatal alapszabályaiban megállapított kamat fizetendő.
(3) Kamatmentes, a jelen Egyezmény életbelépése előtt esedékessé vált tartozások és követelések esetén az érdekelt felek által megállapított esedékesség napjától kell a kamatot számítani. Ha az esedékesség a jelen Egyezmény életbelépése után áll be, az említett tartozások és követelések csak azzal az összeggel vehetők számításba, amely a jelen Egyezmény életbelépése és az esedékesség között eltelt időtartamra járó 4%-os kamattal együtt a tartozás, illetve a követelés eredeti összegének megfelel. A fentemlített 4%-os folyókamat ez esetben a jelen Egyezmény életbelépésének időpontjától számítandó.
(1) Követeléseknek 1928. évi május hó 7-e után eszközölt bejelentése csak akkor tekinthető kellő időben tett bejelentésnek, ha a két hivatal között egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy a késedelem igazolt. Ellenkező esetben a követelés azon államra száll át, amelyben a hitelezőnek a bejelentést meg kellett volna tennie.
(2) Azok a tartozások és követelések, amelyek bejelentése nem volt ugyan kötelező, de amelyek az V. Fejezet hatálya alá esnek, a jelen Egyezmény élétbelépésétől számított harmadik hónap végéig jelenthetők be.
(1) A Szerződő Felek a jelen Egyezmény végrehajtásából felmerülő költségek tekintetében egymással szemben igényt nem támaszthatnak.
(2) A Választott Bíróság elnökének működéséből eredő költségeket a két állam egyenlő arányban viseli.
(1) A jelen Fejezetben megállapított eljárás során benyujtott kérelmek, beadványok és ezek mellékletei, a fizetésről szóló nyugták, valamint a jelen Egyezmény végrehajtása során a hivatalok között s az ezek egyike és harmadik személy között kötött ügyletek és kiállított okmányok, végül a hivatalok kedvezményezésére foganatosított telekkönyvi bejegyzések díj- és illetékmentesek.
(2) A feltételesen díj- és illetékmentes okiratok ezt a mentességet a jelen fejezetben megállapított eljárás során való felhasználásuk folytán nem vesztik el.
Az Osztrák-Magyar Bank felszámolói által a Csehszlovák Köztársaságra engedélyezett és a Csehszlovák Köztársaság területén fekvő ingatlanra bekebelezett jelzálogjoggal biztosított követelések esetében az az adós, akinek lakóhelye (székhelye) 1919. évi február hó 26-án Magyarországon volt, minden régi koronáért 0.10 csehszlovák koronát köteles a Magyar Hivatal közvetítésével a Csehszlovák Hivatalnak fizetni.
Az értékpapírokra nyujtott azok a kölcsönök (lombardkölcsönök), amelyek az Osztrák-Magyar Bank felszámolása során a Szerződő Felekre ruháztattak át, amennyiben az adós lakóhelye (székhelye) 1919. évi február hó 26-án a másik állam területén volt, az V. Fejezet szabályai szerint rendezendők.
(1) Az V. Fejezet hatálya alá eső tartozások és követelések tekintetében tilos fizetést teljesíteni vagy elfogadni, úgyszintén tilos minden, az ilyen tartozások és követelések rendezésére vonatkozó jogügylet. A tilalom ellenére létrejött jogügyletek semmisek.
(2) Az említett tartozások és követelések bírói eljárás tárgyát nem alkothatják, mivel ezekre nézve keresetnek, foglalásnak és végrehajtásnak helye nem lehet.
(3) Mindennemű kereset és végrehajtási kérvény hivatalból vagy kérelemre visszautasítandó, a felfüggesztett perek azzal az indokolással, hogy bírói eljárásnak helye nincs, a kereset visszautasításával befejezendők. A felfüggesztett végrehajtási eljárás megszüntetendő. A bíróságok az eljárási költségekre vonatkozó határozataikban a méltányosság elvéhez igazodnak.
Az az időtartam, amely 1918. évi november hó 1-től telik el annak a megállapításáig, hogy valamely tartozás vagy követelés az V. Fejezet hatálya alá esik-e vagy sem, nem számítható be sem az elévülési, sem a perindítási, sem azokba a határidőkbe, amelyek elmulasztásához jogszabálynál fogva jogi hátrány fűződik. A felsorolt határidők nem fejeződhetnek be az említett megállapítást követő egy év letelte előtt.
(1) Azon régi koronára szóló követelések esetében, amelyek a trianoni szerződés végrehajtása céljából kötött vagy kötendő Egyezmények értelmében a Csehszlovák Köztársaságra vagy ezen köztársaság által kijelölt személyre szállnak át, a csehszlovák adós, hacsak az említett Egyezményekben ellenkező rendelkezés nincs, egy régi koronáért egy csehszlovák koronát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem érinti az említett Egyezményekben megállapított azt a módot, amely szerint az említett követelésekből befolyó összegek felhasználandók.
(2) Az előbbi bekezdés rendelkezései a 7. Cikk f) pontjában említett jelzálogos követelésekre is alkalmazást nyernek.
A jelen Egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítési okmányok Prágában mielőbb ki fognak cseréltetni. Az Egyezmény a megerősítő okmányok kicserélésétől számított 15 nap mulva lép életbe.
Ennek hiteléül a meghatalmazottak az Egyezményt aláírásukkal és pecsétjükkel látták el.
Kelt Budapesten, 1928. évi május hó 26-án.
(Aláírások)
A régi osztrák és magyar koronára szóló követelések és tartozások rendezése tárgyában a mai napon kelt Egyezmény aláírásakor a Szerződő Felek a következőket jelentették ki:
1. Azok a cselédek, kézművesek, ipari munkások, segédek és tanoncok, diákok és tanulók, akik 1919. évi február hó 26-án a kelt állam egyikének területén tartózkodtak és 1924. évi november hó 1-e előtt hazájukban telepedtek le, úgy tekintendők, mintha lakóhelyük már 1919. évi február hó 26-án is hazájukban lett volna.
Azok a közalkalmazottak és közszolgálati nyugdíjasok, akik 1924. évi november hó 1-e előtt lakóhelyüket az egyik állam területéről a másik állam területére helyezték át, oly elbánásban részesítendők, mintha lakóhelyük már 1919. évi február hó 26-án is ez utóbbi területen lett volna.
2. A két hivatal lehetőleg azon lesz, hogy barátságos úton rendezzék azokat az ellentéteket, amelyek a jelen Egyezmény végrehajtása során harmadik államokkal kötött megállapodásokból és Egyezményekből kifolyólag netán felmerülnek.
3. A Csehszlovák Köztársaság részéről kijelentették, hogy a 7. Cikk első bekezdése az államok és az állami vállalatok tartozásainak és követeléseinek rendezését nem érinti.
A jelen Jegyzőkönyv ugyanazon időpontban fog megerősíttetni, mint a mai napon kelt Egyezmény és ugyanazon hatállyal bír, mint az említett Egyezmény.
Ennek hiteléül a meghatalmazottak a jelen Jegyzőkönyvet aláírásukkal és pecsétjükkel látták el.
Kelt Budapesten, 1928. évi május hó 26-án.
(Aláírások)”
3. § Az Egyezmény értelmében a „Magyar Kiegyenlítő Hivatal”-ra háruló teendőket (Egyezmény 11., 12., 13., 17. és 20. Cikke) a M. Kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal látja el.
4. § A magyar adós tartozásának kiszámításánál alapul szolgáló hányad (Egyezmény 11. Cikkének 3. bekezdése) a következő bekezdésben foglalt kivételekkel, régi koronánként 10 csehszlovák fillérben állapíttatik meg. A magyar hitelező követelésének kiszámításánál alapul szolgáló hányadot elnökből és négy tagból álló bizottság javaslata alapján - az Egyezmény 11. Cikkének korlátai között és ugyancsak a következő bekezdésben foglalt kivételekkel - a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, mihelyt a beszedett tartozásokból megfelelő fedezet áll rendelkezésre. A bizottság elnöki teendőit a M. Kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal elnöke, akadályoztatása esetében pedig a Hivatal igazgatója látja el, tagjait a pénzügyminiszter nevezi ki a Hivatal mellé rendelt Tanács kebeléből (1923:XXVIII. tc. 23. §-ának harmadik bekezdése).
Egy régi koronáért egy magyar koronát (vagyis 12,500 régi koronáért 1 pengőt) köteles az adós fizetni és ugyanennyit kell a magyar hitelező részére folyósítani:
a) hadikölcsönjegyzés céljából keletkezett tartozások és követelések esetében, ha a tartozást vagy követelést hadikölcsöncímletek vagy más olyan címletek zálogbaadásával biztosították, amelyek előre meghatározott kamatláb mellett magyar koronában kamatoznak;
b) magyarországi hitelintézeteknek és biztosítóvállatoknak a Csehszlovák Köztársaság területén levő fiókjaival szemben fennálló tartozások és követelések esetében;
c) a trianoni szerződés alapján megállapított országhatár által területükben nem érintett magyar gyámpénztárak követelései és az említett gyámpénztáraknak csehszlovák kiskorúakkal és gondnokoltakkal szemben fennálló tartozásai esetében.
Ha valamely magyarországi biztosítóvállalatnak a Csehszlovák Köztársaság területén levő fiókjával szemben fennálló követelése élet-, járadék- vagy másnemű személyi biztosítási szerződésen alapszik, a követelésnek az Egyezmény szerint való elszámolása nem állja útját annak, hogy a magyar hitelező a biztosítási szerződésen alapuló jogait az 1928:XII. tc. rendelkezései szerint érvényesítse. Ilyen esetben a Hivatal a hitelező részére folyósítandó összeget, ez utóbbi kérelmére, a biztosító magánvállalatok m. kir. állami felügyelő hatósága által alkotott felosztási alapba fizeti be.
5. § Magyar kiskoruaknak és gondnokoltaknak a trianoni szerződés alapján megállapított országhatár által területükben nem érintett csehszlovák gyámpénztárakkal szemben fennálló követeléseit a Hivatal a belügyminiszter által kijelölendő pénztárba fizeti be. A belügyminiszter rendelettel intézkedik a befizetett összegek felhasználásáról és arról, hogy a kiskorú vagy gondnokolt hitelezők követelései mily összegben és milyen módon nyernek kiegyenlítést.
6. § A Hivatal a tartozások beszedését az Egyezmény 13. §-a értelmében kibocsátott fizetési meghagyás útján vagy a Döntőbizottság vagy a Választott Bíróság határozata alapján kiadott felhívás útján, a követelések folyósítását pedig elszámolásnak nevezett határozat útján hivatalból foganatosítja.
Az adós a fizetési meghagyás, ellentmondás esetében pedig a Döntőbizottság vagy a Választott Bíróság határozata alapján kibocsátott felhívás kézbesítésétől számított 30 nap alatt köteles fizetni.
Az Egyezmény 16. Cikkében megállapított kamatot tartozások után az előző bekezdésben említett fizetési határidő leteltéig, korábbi fizetés esetében pedig a fizetés napjáig kell számítani. A határidő elmulasztása esetében az adós a közadók kezeléséről szóló szabályokban megállapított késedelmi kamatot köteles fizetni. Követelések után a jogerős megállapítás napjáig az Egyezmény 16. Cikke szerint kell kamatot számítani, az ezt követő időre pedig a pénzügyminiszter által rendelettel megállapítandó kamat jár.
7. § A tartozásokat és követeléseket csehszlovák koronában kell elszámolni, azonban azokat átszámítva pengőben kell befizetni vagy folyósítani. Az átszámításra a befizetés vagy a folyósítás hónapját megelőző naptári hónapban a Budapesti Áru- és Értéktőzsdén jegyzett záróárfolyamok, mégpedig tartozások esetében az áruárfolyamok, követelések esetében pedig a pénztárfolyamok átlaga irányadó.
Ha a tartozásnak vagy a követelésnek pengőre átszámított összege két pengőt nem ér el, a Hivatal adóssal vagy hitelezővel szemben az elszámolást mellőzi, kivéve ha az adósnak vagy hitelezőnek több tartozása vagy követelése van, amelyek együttesen két pengőt vagy ennél nagyobb összeget összeget tesznek ki. A csehszlovák hivatalt az Egyezmény 12. Cikke alapján megillető követelés megállapításánál azokat az összegeket is számításba kell venni, amelyek tekintetében az adóssal vagy hitelezővel való elszámolás a jelen § alapján mellőztetett.
8. § Az adósoktól beszedett összegeket a pénzügyminiszter által a 4. § első bekezdésében említett bizottság javaslata alapján kijelölt pénzintézetnél kell gyömölcsözően elhelyezni.
9. § Ugyancsak a személynek a tartozásait és követeléseit az Egyezmény 15. Cikkének korlátai között, a megfelelő összeg erejéig, beszámítás útján kell kiegyenlíteni. A beszámítandó tartozásokat és követeléseket pengőben kell számításba venni. A 4. § szerint csehszlovák koronában elszámolandó tartozásokat és követeléseket az elszámolás keltének hónapját megelőző naptári hónapban jegyzett árfolyamok átlagán (7. §) kell pengőre átszámítani. A beszámítása útján kiegyenlített tartozások után annak a hónapnak a végéig kell kamatot számítani, amelyben a beszámított követelést jogerősen megállapították.
Ha a beszámítás útján kiegyenlítendő tartozások és követelések közül egy vagy több nincs még jogerősen megállapítva, a Hivatal a tartozás beszedését elhalaszthatja, a követelés folyósítását pedig - amennyiben a folyósítható hányad a 4. § szerint már megállapítást nyert - biztosítéktól teheti függővé.
10. § Az a magyar adós vagy hitelező, aki valamely tartozását vagy követelését az eddig alkalmazandó jogszabályok vagy az Egyezmény 17. Cikke alapján bejelentette, úgyszintén az a magyar adós vagy hitelező is, akinek valamely be nem jelentett tartozását vagy követelését az Egyezmény V. Fejezetében szabályozott eljárás útján jogerősen megállapították, eljárási díjat köteles fizetni.
A díjfizetési kötelezettség az eddig alkalmazandó jogszabályok alapján bejelentett tartozások és követelések tekintetében a jelen törvény életbeléptével, az Egyezmény 17. Cikke alapján utólag bejelentett tartozások és követelések esetében a bejelentés napjával, be nem jelentett tartozások és követelések esetében pedig a fennállásukat megállapító határozat jogerőre emelkedésével áll be. Ha valamely adósnak vagy hitelezőnek több tartozása vagy követelése van, az eljárási díjat minden egyes tartozás és követelés után külön kell megfizetni.
Az eljárási díjat a tartozás vagy követelés bejelentett, bejelentés hiányában pedig jogerős határozattal megállapított tőkéje és járulékai után kell számítani és az a régi koronában kifejezett összeget alapulvéve minden megkezdett száz korona után tartozásoknál 25 magyar fillér, követeléseknél pedig 8 magyar fillér. A Hivatal a tartozások után járó díjat fizetési meghagyással, a követelések után járó díjat pedig az elszámolásról szóló határozatban veti ki. A tartozások után járó díjat a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított harminc nap alatt kell befizetni. A követeléseket terhelő díjat a Hivatal megfelelő összeg levonása útján szedi be. A 4. § második bekezdésében említett tartozások és követelések után díj nem jár. Nem jár díj azok után a tartozások és követelések után sem, amelyeket annak ellenére, hogy az eddig alkalmazandó jogszabályok alapján be kellett jelenteni, az Egyezmény az V. Fejezetben szabályozott eljárás körében nem vonta be.
A díj kivetése ellen a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt a pénzügyminiszterhez halasztó hatállyal nem bíró panasznak van helye.
Kérelemre a Hivatal vagy a pénzügyminiszter a panasznak egészben vagy részben halasztó hatályt adhat.
Az eljárási díj, valamint az az összeg, amely a beszedett magyar tartozások és a folyósított magyar követelések egyenlegéből a csehszlovák hivatalnak fizetendő hányad levonása után fennmarad, a Hivatal költségeinek fedezésére szolgál.
11. § Az Egyezmény 13. Cikkének harmadik bekezdése alapján kiszabható bírság hatszáz pengőig terjedhet. A bírságot megállapító határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez halasztó hatállyal nem bíró panasszal lehet élni.
12. § A 6. és 10. § alapján kibocsátott fizetési meghagyás és felhívás, valamint a 11. § alapján hozott határozat végrehajtható közokirat. A végrehajtás a közadók behajtásának módjára történik.
13. § Ez a törvény kihirdetése napján - de az Egyezmény életbelépésétől kezdődő hatállyal - lép életbe. Végrehajtásáról - amennyiben a törvény rendelkezéseiből más nem következik - az igazságügyminiszterrel egyetértően a pénzügyminiszter gondoskodik.
14. § A Hivatal eljárására vonatkozólag még szükséges részletes szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
