1. § A kiadatás és a bűnügyi jogsegély tárgyában 1929. évi május hó 4-én Rigában kelt magyar-lett egyezmény és a hozzátartozó aláírási jegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezmény és aláírási jegyzőkönyv magyar fordítása a következő:
A Magyar Királyság és a Lett Köztársaság elhatározták, hogy a kiadatás és a bűnügyi jogsegély tárgyában Egyezményt kötnek.
Ebből a célból a meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg.
A Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy az ebben az Egyezményben meghatározott esetekben és feltételek alatt kölcsönösen kiadják egymásnak azokat az egyéneket, akiket az egyik Szerződő Fél területén elkövetett és a 2. Cikkben felsorolt valamelyik bűncselekmény miatt elítéltek, vád alá helyeztek vagy bűnvádi eljárás alá vontak és akik a másik Szerződő Fél területén tartózkodnak.
A kiadatást az alább felsorolt valamelyik bűncselekmény miatt akkor kell engedélyezni, ha az a magyar és a lett törvények szerint bűntett vagy legalább egyévi szabadságvesztéssel sujtott vétség, nevezetesen:
1. szándékos vagy nem szándékos emberölés, gyermekölés, magzatelhajtás;
2. önvédelemre képtelen egyén kitétele, ilyen egyén szándékos elhagyása;
3. szándékos súlyos testi sértés, mérgezés vagy az egészségre káros bármely más anyagnak szándékos alkalmazása;
4. oly dulakodásban való részvétel, amelynek következménye halál vagy súlyos testi sértés volt;
5. a személyes szabadság szándékos megsértése;
6. gyermek kicserélése vagy becsempészése;
7. kiskorú személy elrablása, nagykorú személy elrablása akarata ellenére;
8. magánlaksértések;
9. kettős házasság, megfertőztetés, szemérem elleni bűncselekmény, erőszakos nemi közösülés, kerítés;
10. lopás, orgazdaság, sikkasztás, rablás, zsarolás;
11. csalás;
12. csalárd bukás, a csőddel összefüggésben elkövetett csalások;
13. közhivatalnokok, bírák és esküdtek megvesztegetése;
14. pénznek, papírpénznek vagy hitelleveleknek, bankjegyeknek, részvényeknek és a büntetőtörvényekben a papírpénzzel egyenlő értékűnek nyilvánított egyéb értékpapíroknak utánzása és hamisítása azzal a szándékkal, hogy a hamis pénz vagy a hamis értékpapírok valódiak gyanánt, vagy a csonkított pénzek mint teljes értékűek forgalombahozassanak; hamis pénznek, hamis értékpapíroknak vagy csonkított pénzeknek ugyanolyan szándékkal külföldről való behozása vagy a hamis pénznek, hamis értékpapíroknak vagy csonkított pénzeknek szándékos forgalombahozása;
15. állami jegyeknek, különösen postai, pénzügyi és egyéb adóbélyegeknek utánzása vagy hamisítása;
16. köz- vagy magánokiratok utánzása vagy hamisítása és ilyen okiratok használása, valamely okirat megsemmisítése, megrongálása vagy eltitkolása azzal a szándékkal, hogy ezzel harmadik személyeket joghátrány érjen, visszaélés másnak aláírásával ellátott kitöltetlen irattal; határjelek megsemmisítése, elmozdítása vagy áthelyezése;
17. tűzvész, robbanás, beomlás vagy vízáradás szándékos okozása;
18. a vasutak, a hajók, és a légi járóművek vagy bármely más közlekedési eszköz forgalmának biztonsága ellen elkövetett cselekmények, ha belőlük másra halálos veszedelem származhatik.
Közhasználatra szolgáló vasutaknak, hajóknak és légi járóműveknek vagy bárminő más közlekedési eszköznek, ezek felszereléséhez tartozó anyagnak, gőzgépeknek, távírónak és akár vonalvezetéses, akár a nélküli távbeszélőnek bármi módon, egészben vagy részben szándékos és jogtalan szétrombolása vagy megrongolása.
Köztulajdonban levő vagy más tulajdonában álló épületeknek, hidaknak, műutaknak vagy egyéb műveknek bármi módon, egészben vagy részben, szándékos és jogtalan szétrombolása vagy megrongálása;
19. források, kutak, vízvezetékek, víztartályok, nyilvános eladásra vagy mások használatára vagy fogyasztására szánt tárgyak megmérgezése, az egészségre ártalma idegen anyagok keverése, megmérgezett vagy ilyen anyagokkal kevert tárgyak szándékos forgalombahozása;
20. robbanó anyagokkal mások életének, egészségének vagy javainak szándékos veszélyeztetése;
21. az ingó vagy ingatlan köz- vagy magántulajdonnak szándékos szétrombolása vagy megrongálása;
22. fogolynak szándékos kiszabadítása, továbbá a kiszabadításához vagy szökéséhez nyujtott segély;
23. valamely félnek, tanunak vagy szakértőnek hamis esküje, a hamis esküvel egyenlő hamis vallomás, hamis vád.
A kiadatást engedélyezni kell a fent felsorolt bűncselekmények kísérlete vagy a részesség (felújítás, bűnsegítés, bűnpártolás) miatt akkor is, ha ezt a kísérletet vagy ezt a részességet a két Szerződő Fél törvényei az első bekezdésben megállapított büntetéssel sujtják.
Azoknak a bűncselekményeknek jegyzékét, amelyek miatt a kiadatásnak helye van, a Szerződő Felek Kormányai kölcsönös megállapodással bármikor kiegészíthetik és ennek az Egyezménynek rendelkezései alkalmazást fognak nyeri azokra a bűncselekményekre is, amelyekkel a jegyzék kiegészíttetett, éppen úgy, mintha a jegyzékben fel lettek volna sorolva.
Nincs helye a kiadatás engedélyezésének politikai bűncselekmények miatt.
Engedélyezni kell azonban a kiadatást, habár a gyanusított politikai célra vagy indokra hivatkoznék is, akkor, ha a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérték, főképpen közönséges bűncselekmény. A megkeresett Állam a tényállás alapján minden egyes esetben szabadon mérlegeli a bűncselekmény természetét; jogában áll a megkereső Államtól a tényállásról bármely szükséges felvilágosítást vagy tájékoztatást kívánni.
A Szerződő Felek semmi esetre sem kötelesek kiadni egymásnak saját állampolgáraikat, akár leszármazáson, akár honosításon alapszik az ő állampolgárságuk.
Nincs helye kiadatásnak a megkeresett Állam területén elkövetett bűncselekmények miatt.
Ha a kiadatást a megkereső Állam területén kívül elkövetett bűncselekmény miatt kérik, a kiadatást csak akkor kell engedélyezni, ha a megkeresett Állam törvényei hasonló körülmények között megengedik az állam területén kívül elkövetett ilyen bűncselekmény üldözését.
A bűncselekménynek büntethetőnek kell lennie az elkövetés helyének törvényei szerint is.
Kiadatásnak nincs helye:
a) ha a megkeresett Állam törvényei szerint a bűnvádi eljárás megindítása vagy a kiszabott büntetés végrehajtása elévült;
b) ha az, akinek kiadatását kérik, a kiadatási megkeresés alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a megkeresett országban már el volt ítélve vagy bűnvádi eljárás alatt állott és felmentették, hacsak a megkeresett Állam törvényei szerint nincs helye a bűnvádi eljárás újrafelvételének;
c) ha a megkeresett fél törvényei szerint a kiadatási megkeresés alapjául szolgáló bűncselekmény csak a sértett fél panaszára vagy indítványára üldözhető és nincs igazolva az, hogy a sértett fél a bűnvádi eljárás megindítását kívánta.
Megjegyzés. Ameddig a bűnvádi eljárás folyamatban van, a kiadatást meg lehet tagadni.
Ha a kikért egyén a megkeresett Államban bűnvádi eljárás alatt áll vagy más bűncselekmény miatt büntetését tölti, a kiadatás nem foganatosítható a bűnvádi eljárás befejezése és a kiszabott büntetés kitöltése vagy a büntetéstől egyébként szabadulása előtt. Mindazonáltal engedélyezni lehet az ideiglenes kiadatást azzal a feltétellel, hogy a kérdéses egyént a megkereső Állam a vizsgálat vagy a bűnvádi eljárás befejezése után visszaküldi.
Az egyik Szerződő Fél által a másiknak kiadott egyén sem nem üldözhető, sem meg nem büntethető a kiadatás előtt elkövetett más bűncselekményért, mint amely kiadatásának oka volt, és a 10. Cikk 2. bekezdésében említett esetet kivéve, harmadik Államnak sem adható ki a 9. Cikk értelmében adott külön beleegyezés nélkül, hacsak jogerős felmentése, a teljesen kitöltött büntetéstől szabadulása, a bűnvádi eljárás megszüntetése vagy a kiszabott büntetés elengedése után a kiadott egyén harmincnapi határidő alatt nem hagyta el az országot, noha abban semmi sem akadályozta vagy ha oda újból visszatér.
Az előbbi bekezdésben említett harmincnapi határidő alatt a kiadott egyént az ország elhagyásában semmiképpen sem lehet megakadályozni, hacsak újabb bűncselekményt nem követ el.
Az egyik Szerződő Fél által a másiknak kiadott egyén a kiadatási megkeresés alapjául szolgáló bűncselekmény miatt nem vonható felelősségre oly bíróság előtt, amely az ilyen ügyekben való eljárás kivételes hatáskörével csak időlegesen vagy különös körülmények között van felruházva.
A kiadatási megkeresést diplomáciai úton kell előterjeszteni. A megkeresésnek tartalmaznia kell a szóbanforgó egyén állampolgárságának megjelölését és csatolni kell hozzá eredetiben vagy hiteles kiadmányban vagy valamely bíróság büntetést kiszabó ítéletét vagy a bíróság, illetve Magyarországban az illetékes hatóság, Lettországban pedig a vizsgálóbíró által kibocsátott elfogatóparancsot; az ítéletnek vagy az elfogatóparancsnak tüzetesen meg kell jelölnie a bűncselekmény természetét, valamint elkövetésének idejét és helyét. Tulajdonelleni bűncselekmények esetében mindig meg kell jelölni a valóságos kár összegét. A kiadatási megkereséshez csatolni kell a bűncselekményre a megkereső Államban érvényes és alkalmazható büntetőrendelkezéseknek szövegét és lehetőleg a kikért egyén személyleírását is.
Ha a megküldött okiratok hiányosak vagy valamely vonatkozásban pótló felvilágosítás mutatkozik szükségesnek, a megkereső Államot a hiánynak hatvannapi határidő alatti pótlására lehet felhívni.
Semmi esetre sem köteles azonban a megkereső Állam arra, hogy a kikért egyén bűnösségének bizonyítékait közölje.
A 7. Cikkben említett beleegyezésre irányuló kérelmet diplomáciai úton kell előterjeszteni. Ennek a kérelemnek tartalmaznia kell a bűncselekmény természetét, úgyszintén elkövetésének idejét és helyét, vagy csatolni kell hozzá olyan okiratokat, amelyekből az említett adatok kitűnnek. Ha a kérelem szerint a kiadott egyént vád alá kell helyezni és a bűncselekmény olyan, hogy ennek az Egyezménynek rendelkezései szerint miatta a kiadatást nem lehet megtagadni, a beleegyezést meg kell adni.
Ha azt az egyént, akinek kiadatását az egyik Szerződő Fél ennek az Egyezménynek rendelkezései alapján kérte, ugyanakkor egy vagy több más Állam is kikéri, a megkeresett Államnak van joga eldönteni azt, hogy melyik megkereső Államot részesíti előnyben.
Ha a fenti esetben a kiadatási kérelmek különböző bűncselekményre vonatkoznak, a megkeresett Állam a kiadatás engedélyezése kapcsán jogosult feltételként kikötni azt, hogy a kikért egyént büntetésének kitöltése után más államnak továbbadják ki vagy hogy az általa elkövetett bűncselekményekért büntessék meg.
Valamely egyén kiadatására irányuló alakszerű megkeresés előterjesztése előtt ideiglenesen le lehet őt tartóztatni. A letartóztatásra irányuló megkeresést diplomáciai úton kell előterjeszteni. Mindazonáltal sürgős esetben, nevezetesen akkor, ha az illető egyén szökésétől kell tartani, az illetékes hatóságok ezt a megkeresést közvetlenül is megküldhetik egymásnak. A megkeresésnek tartalmaznia kell az illető egyént terhelő bűncselekménynek és lehetőleg elkövetése idejének és helyének, a szóbanforgó egyén állampolgárságának megjelölését és személyleírását, továbbá azt, hogy a 8. Cikk rendelkezéseinek megfelelően ellene büntetést megállapító ítéletet hoztak vagy elfogatóparancsot bocsátottak ki. Ezenkívül közölni kell azt is, hogy az illető egyénre nézve az alakszerű kiadatási kérelmet utóbb fogják előterjeszteni.
Ha a szóbanforgó egyént az előző rendelkezéseknek megfelelően ideiglenesen letartóztatták és attól a naptól számított negyvenöt napi határidő alatt, amikor a megkereső Állam a letartóztatásról értesült, a megkeresett Állam diplomáciai úton nem kapja meg a letartóztatottra vonatkozó alakszerű kiadatási megkeresést, a letartóztatott egyént szabadlábra lehet helyezni.
Ha a kiadatást engedélyezték, a megkereső Államnak a kikért egyén kiszolgáltatása iránt attól a naptól számított hatvan nap alatt kell intézkednie, amikor megkapta az értesítést arról, hogy a kiadatást azonnal foganatosítani lehet. Ennek a határidőnek eltelte után az illető egyént szabadlábra lehet helyezni.
A kiadatás foganatosítása a megkeresett Állam részére az általa kijelölt határállomáson fog történni.
Ha valamely egyént ennek az Egyezménynek rendelkezései értelmében letartóztattak, a letartóztatása alkalmával birtokában levő összes tárgyakat, amelyeknek a terhére rótt bűncselekmény bizonyítása szempontjából bármily jelentőségük lehet vagy amelyeknek visszaadását a magánfél igényelheti, le kell foglalni és ha a kiadatást engedélyezték, ki kell szolgáltatni a megkereső Állam hatóságainak.
Ezekre a tárgyakra nézve a megkeresett Állam minden általa szükségesnek ítélt fenntartást megtehet harmadik személyek jogainak biztosítása végett.
Ha valamely bűntettest az egyik Szerződő Fél harmadik Hatalomnak adott vagy tőle kapott ki, a másik Fél ennek az egyénnek átszállítását saját területein engedélyezni fogja, hacsak a kérdéses egyén nem az ő álla polgára és feltéve még azt is, hogy a kiadatás alapjául szolgáló cselekményt ennek az Egyezménynek 1. és 2. Cikke magában foglalja és az nem esik a 3. és 5. Cikk rendelkezései alá.
Valamely bűntettes átszállításának e cikk értelmében engedélyezéséhez elégséges, ha az erre vonatkozó megkeresést diplomáciai úton, a 8. Cikkben említett valamely rendeletei eljárási iratnak vagy hiteles másolatának közlésével terjesztik elő.
Az átszállításnál annak az Államnak közegei működnek közre a bűntettes kísérésében, amely az átszállítást területén keresztül engedélyezte.
Ugyancsak engedélyezni fogja a jelzett feltételek alatt az egyik Szerződő Fél valamelyik harmadik országban fogva levő bűntettesnek átszállítását saját területein, mégpedig oda is és vissza is, ha a másik Szerződő Fél célszerűnek találja, hogy azt az egyént valamely terhelttel szembesítsék.
Ha valamely nem politikai bűnügy folyamán az egyik Szerződő fél bírói hatósága a másik Szerződő Fél területén tartózkodó tanuk kihallgatását vagy bármely más vizsgálati cselekmény teljesítését tartja szükségesnek, az erre irányuló megkeresést írásban és diplomáciai úton kell előterjeszteni és az ily megkeresést akként kell teljesíteni, amiként azt annak az államnak törvényei megengedik, ahol a tanut kihallgatni vagy pedig a vizsgálati cselekményt foganatosítani kell.
A megkereső Államot, ha kéri és ha lehetséges, előzetesen és kellő időben értesíteni kell a kívánt cselekmény foganatosításának idejére és helyéről.
Ha valamely nem politikai bűnügyben bizonyításra alkalmas és a másik Állam hatóságának birtokában levő tárgyaknak vagy okiratoknak megszerzése, bűnjeleknek és bizonyítékoknak lefoglalása, valamely bűntettes személyazonosságának megállapítása vagy házkutatás mutatkozik szükségesnek, az erre irányuló megkeresést diplomáciai úton kell előterjeszteni és annak eleget kell tenni, hacsak a fennforgó esetben különös tekintetek nem állnak útjában; a megkeresett Államnak joga van ahhoz, hogy a kérdéses tárgyak és okmányok visszaküldését az említett átengedés feltételéül kiköthesse.
Mindazonáltal rendkívül sürgős esetben, amikor a legkisebb időveszteség kockáztathatná a bűnvádi eljárás sikerét, az eljáró hatóságok közvetlenül fordulhatnak a megkeresett Fél illetékes hatóságaihoz az első bekezdésben említett bírói cselekmények teljesítése végett.
Az ebben az Egyezményben megállapított intézkedések foganatosításával okozott költségek azt az Államot terhelik, amelynek területén ezeket az intézkedéseket foganatosították, kivéve a 14. Cikkben említett átszállítás körül valamelyik Szerződő Fél területén felmerült költségeket.
Az ideiglenes kiadatásnak költségei (6. Cikk), valamint az olyan egyének átszállításának költségei (14. Cikk), akiknek kiadatását engedélyezték, a megkereső Államot terhelik.
Az ebben az Egyezményben szabályozott ügyekben közölt okiratokat német nyelven kell szerkeszteni, vagy csatolni kell hozzájuk ezen a nyelven készült hiteles fordítást.
Ezt az Egyezményt a Szerződő Felek törvényeiben foglalt rendelkezéseknek megfelelően meg kell erősíteni és az a megerősítő okiratok kicserélése után tíz nap mulva lép életbe. Hatályban marad hat hónapig attól az időponttól számítva, amikor azt valamelyik Szerződő Fél felmondja.
Aminek hiteléül a Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Rigában, két példányban, 1929. évi május hó 4-én.
(Aláírások)
A mai napon kel kiadatási Egyezmény aláírása alkalmából az alulírott Meghatalmazottak a következő nyilatkozatban állapodtak meg:
A Szerződő Felek kijelentik, hogy azokban az esetekben, amikor akár diplomáciai úton az egyik Kormány, akár közvetlenül valamelyik illetékes hatóság valamely egyén letartóztatását kérte, azt azonnal le kell tartóztatni, kivéve ha a megkeresett Kormány olyan adatok birtokában van vagy olyan körülményekről értesült, amelyekből nyilvánvaló, hogy a kikért egyén kiadatását ennek az Egyezménynek rendelkezései szerint nem lehet engedélyezni.
Ennek a Jegyzőkönyvnek ugyanolyan hatálya és ugyanolyan tartama lesz, mint a mai napon kelt kiadatási Egyezménynek.
Aminek hiteléül az illető Meghatalmazottak ezt a Jegyzőkönyvet aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Rigában, két példányban, 1929. évi május hó 4-én.
(Aláírások)”
