1. § (1) Búza, rozs és kétszeres (továbbiakban gabona) tulajdonjogát a jelen törvény életbelépése után akár visszterhes, akár ingyenes jogügylettel csak gabonajegy kíséretében szabad átruházni. Ezt a rendelkezést azokra az átruházásokra is alkalmazni kell, amelyekben a törvény életbelépte előtt kötött ügylet alapján a gabona valóságos átadása a jelen törvény életbelépésének napja után történt.
(2) Nem tekinthető tulajdonátruházásnak hányadrészes haszonbérlet esetében a haszonbérbeadót megillető hányadrésznek átadása.
(3) Vámkülföldről gabonát feldolgozatlan vagy feldolgozott állapotban csak gabona jegy kíséretében szabad behozni.
(4) A gabonajegy a gabona mennyiségéhez igazodó olyan értékjegy, amely két részből áll, a gabonalevélből és egy szelvényből. A gabonajegy ára az átruházott gabona minden métermázsája után három pengő.
(5) Aki a gabonát a termelőtől megszerzi, a szelvényt a termelőnek köteles áadni. Behozatal esetén a szelvényt a vámhatóságnak kell beszolgáltatni. A gabonalevél a gabona megszerzőjénél marad abból a célból, hogy az a gabonát a további forgalomban kísérje.
(6) A gabonajegy árát a pénzügyminiszter a közgazdasági, földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve az 1931. évtől kezdve minden év június hó 25. napjáig kiadott rendelettel július hó 1. napjával kezdődő hatállyal egy-egy évre állapítja meg, s amennyiben a gabona árának alakulása indokolja, a gabonajegy intézményét fel is függesztheti.
(7) A pénzügyminiszter a közgazdasági, földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg, hogy a feldolgozott állapotban behozott gabonához mennyi gabonajegyet kell vásárolni.
2. § Gabonajegy kísérete nélkül szabad átruházni azt a gabonát:
1. amelyet a mezőgazdák egymásközött mezőgazdasági vagy háztartási célra ruháznak át;
2. amelyet a mezőgazda a gazdasága részére végzett munkateljesítményért szolgáltat ki;
3. amelyet a mezőgazda a lelkésznek, tanítónak, az egyház más alkalmazottjának vagy a községi alkalmazottaknak javadalmazás címén szolgáltat ki;
4. amelyet a vámőrlésre jogosult vámőrlés díja fejében a malomnak átad.
3. § (1) A gabonajegy megvásárlására az köteles, aki a gabona tulajdonjogát a termelőtől szerzi meg.
(2) Termelőnek kell tekinteni:
1. a gabonatermelő mezőgazdát;
2. a 2. § 2. és 3. pontjában felsorolt személyeket;
3. a vámőrlés díja fejében kapott gabonára nézve a vámőrlő malmot.
(3) Vámkülföldről való behozatal esetében a gabonajegyet az tartozik megvásárolni, aki a vámszabályok szerint a vám befizetésére köteles.
4. § (1) A termelő a szelvényt métermázsánként három pengő, illetve a jelen törvény 1. § (6) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján megállapítandó értékben bármilyen, a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) előírt állami vagy önkormányzati köztartozásának kiegyenlítésére használhatja fel.
(2) A folyó évre a községi előljáróságnál (városi adóhivatalnál) előírt köztartozásoknak és az esetleges hátralékoknak kiegyenlítése után fennmaradó szelvények értéke pénzben téríttetik meg. Az ilyen szelvények beváltásának módozatait a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
(3) A termelőnek a gabonajegy szelvényét átruházni nem szabad. Más, mint termelő, szelvénnyel sem adót nem fizethet, sem értékének megtérítését nem igényelheti.
5. § (1) A gabona megszerzőjénél maradt gabonalevelet a gabona minden újabb átruházása alkalmával az új szerzőnek kell átadni.
(2) A malom az általa nem vámőrlésben megőrölt gabonamennyiségnek megfelelő gabonalevelet a gabona értékesítésének előmozdítására szolgáló alapnak (9. §) ellenérték nélkül beszolgáltatni köteles.
(3) A gabonának feldolgozatlan állapotban külföldre kiszállítása esetében a gabonajegy értékét a kiszállítónak a kivitel igazolása és a gabonalevél beszolgáltatása ellenében vissza kell téríteni.
(4) A gabonalevél beszolgáltatására és a kivitt gabonamennyiségnek megfelelő gabonajegy értékének megtérítésére vonatkozó felvételeket és szabályokat a pénzügyminiszter a közgazdasági, földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg; továbbá rendelettel állapítja meg azt is, hogy mikép kapja meg a gabonajegy szelvényének értékét az a termelő mezőgazda, aki saját termésű gabonáját közvetlenül szállítja ki külföldre.
(5) A gabonának feldolgozott állapotban külföldre kiszállítása esetében a pénzügyminiszter a közgazdasági, földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza azokat a feltételeket és módozatokat, amelyek mellett a feldolgozott állapotban kiszállított gabonamennyiségnek megfelelő gabonajegyek értéke visszatéríthető.
6. § A gabonajegy címleteit és árusításának módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
7. § (1) A jelen törvény alkalmazásában nem vámőrlésnek, hanem idegen kereskedelmi őrlésnek tekintendő az őrlés akkor, ha az őröltető a vámért megőrölt gabonájából nyert őrleményeket nem a saját háztartásában, mezőgazdaságában vagy állahízlalójában használja fel, hanem őrlemény vagy azokból készített élelmiszer vagy más iparcikk formájában értékesíti.
(2) A vámőrlő malom az érvényben levő szabályok szerint fizetendő általános forgalmi adó helyett köteles a vámőrlés díja fejében kapott gabona minden métermázsája után három pengőt a gabona értékesítésének előmozdítására szolgáló alapba (9. §) befizetni. Ha a malom a vámőrlés díja fejében kapott gabonát őrlemény alakjában értékesíti, az ebből származó bevételei után a 8. § rendelkezései szerint járó általános forgalmi adót (lisztforgalmi adót) is köteles megfizetni. A pénzügyminiszter ezeket a kötelezettségeket átalányösszegekben is megállapíthatja.
8. § (1) A malomnak a búzaliszt és rozsliszt értékesítéséből származó bevételei után fizetendő általános forgalmi adó 2%-os kulcsát a pénzügyminiszter a közgazdasági, kereskedelemügyi és földmívelésügyi miniszterrel egyetértve kiadott rendelettel, a különböző lisztminőségekre vonatkozólag különböző mértékben, olymódon emelheti fel, hogy a kenyérliszt eladásából származó bevételek után az adókulcs a 4%-ot és az adó az összes lisztmennyiség eladási árának (az adóalapnak) 8%-át meg ne haladja.
(2) A malom az általános forgalmi adót a jelen rendelkezés szerint felemelt mértékben köteles fizetni a törvény életbelépésének napjától kezdve szállított liszt után. Amennyiben a szállítás a törvény életbelépte előtt kötött szerződés alapján történt, a malomnak joga van a gabonajegy árát és az általános forgalmi adónak a 2%-ot meghaladó részét a másik szerződő féltől külön követelni.
9. § (1) A búza és rozs értékesítése érdekében alapot kell létesíteni.
(2) Az alap bevételei:
1. a gabonajegyek eladásából befolyó összegek;
2. a vámőrlés díja fejében kapott gabona után a malom által fizetendő összegek (7. § (2) bekezdés első mondat);
3. a liszt értékesítése után fizetett általános forgalmi adó (7. § (2) bekezdés második mondat és 8. §);
4. az egyéb állami bevételekből a pénzügyminiszter által az alapba beutalt hozzájárulás.
(3) Az alapból a következő fizetéseket kell teljesíteni:
1. a gabonajegy szelvénye értékének a 4. § értelmében megtérítését;
2. gabonának feldolgozatlan vagy feldolgozott állapotban külföldre kiszállítása esetén a gabonajegy értékének megtérítését;
3. gabonának feldolgozott állapotban külföldre szállítása esetén az általános forgalmi adó megtérítését;
4. az olyan földbirtokosok állami földadójának kiegyenlítését, akiknek egy község területén levő összes földbirtokának kataszteri tiszta jövedelme 50 koronát (58 pengőt) meg nem halad.
(4) A (3) bekezdésben felsorolt kifizetések után az alapban esetleg fennmaradó összeget kizárólag a mezőgazdaság fennálló nehézségeinek enyhítésére kell fordítani.
(5) Az alap szabályzatát, felhasználásának módját a pénzügyminiszter a közgazdasági, földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(6) Az alap bevételeiről és kiadásairól a pénzügyminiszter a törvényhozásnak a zárszámadással kapcsolatban évenkint jelentést tartozik tenni.
10. § (1) A kereskedőknek, malmoknak, cseretelepeknek, közraktáraknak, egyéb tárházaknak, valamint a gabonát vagy lisztet feldolgozó vállalatoknak a jelen törvény életbelépésének napján belföldön tároló gabona-, liszt- és darakészletüket be kell jelenteniök és a gabonakészletüknek megfelelő gabonajeget meg kell szerezniök.
(2) A készletek bejelentésének módját, ellenőrzését és a gabonajegyek árának befizetését a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
11. § A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, azokat a szabályokat, amelyek a jelen törvény rendelkezései megtartásának ellenőrzése céljából szükségesek.
12. § Aki a gabonajegy tekintetében az 1897:XXXVII. törvénycikkben meghatározott cselekmények valamelyikét követi el, az idézett törvénycikk rendelkezései szerint büntetendő.
13. § (1) Jövedéki kihágás miatt pénzbüntetéssel büntetendő, aki a jelen törvény 1., 5., 7. és 10. §-ába ütköző olyan cselekményt követ el, amely a gabona értékesítésének előmozdítására szolgáló alap jövedelmeinek megrövidítésére alkalmas.
(2) A pénzbüntetés összege a veszélyeztetett jövedelem 10-szeresétől 50-szereséig terjedhet.
(3) Ha a jövedéki kihágást az elítélt mint alkalmazott követte el és az e miatt kiszabott pénzbüntetést tőle behajtani nem lehet, a megállapított pénzbüntetést a szolgálatadótól lehet behajtani.
14. § (1) Aki a törvényben vagy az abban adott felhatalmazás alapján kiadott valamely rendeletben megszabott kötelességét olyan módon szegi meg, hogy cselekménye a 12. vagy 13. § rendelkezései alá nem esik, szabálytalanság címén 10,000 pengőig terjedő bírsággal büntetendő.
(2) A 12. § alá eső vétség, jövedéki kihágás, súlyos beszámítás alá eső szabálytalanság vagy a szabálytalanságok gyakori ismétlődése esetén a pénzügyminiszter a malom vagy kereskedő költségére, a malom vagy üzlet ellenőrzése végett állandó ellenőrző közeget küldhet ki s a malmot kereskedelmi őrlés vagy vámőrlés végezésétől eltilthatja s esetleg üzemének teljes szüneteltetésére kötelezheti.
15. § Magtárban vagy beraktározási vállalat árutárában elhelyezett meghatározott mennyiségű gabonát (búzát, rozsot, kétszerest és árpát) a 17. §-ban meghatározott rövidlejáratú mezőgazdasági kölcsönkövetelések biztosítására úgy is el lehet zálogosítani, hogy a zálogtárgy az elzálogosító birtokában marad s a zálogtárgy valóságos átadását jelképes átadás pótolja. (Gabonajelzálogjog).
16. § (1) Gabonajelzálogjogot csak olyan gabonán lehet alapítani, amely az elzálogosító tulajdona.
(2) Az érvényesen megalapított gabonajelzálogjogot nem érinti és a végrehajtás útján való kielégítést sem akadályozza az, hogy a zálogtárgy a végrehajtási eljárás szabályai értelmében a végrehajtás alól mentes.
(3) Ugyanazon a zálogtárgyon több gabonajelzálogjogot, gabonajelzálogjogon alapjelzálogjogot jogügylettel alapítani nem lehet.
17. § (1) Gabonajelzálogjogot csak rövidlejáratú mezőgazdasági hitelekből eredő olyan kölcsönkövetelés biztosítására lehet megalapítani, amelyet az Országos Központi Hitelszövetkezet vagy tagszövetkezete, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, a Magyar Földhitelintézet, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, valamint általában olyan hitelintézet folyósít, amely a Pénzintézeti Központ tagja. A Pénzintézeti Központtól kapott engedély alapján gabonakereskedéssel foglalkozó bejegyzett cég, továbbá bankügyletekkel iparszerűen foglalkozó olyan bejegyzett cég is folyósíthat ilyen kölcsönöket, amelyik a Pénzintézeti Központnak nem tagja. Egyszáz métermázsán aluli gabonakészletre csak az Országos Központi Hitelszövetkezet vagy tagszövetkezete, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, a Magyar Földhitelintézet, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége által folyósított kölcsön biztosítására lehet gabonajelzálogot alapítani.
(2) Annak az intézetnek vagy hitelezői csoportnak érdekei védelmére, amely a kölcsön folyósításához szükséges pénzt szolgáltatja, - ha ez a kölcsönt folyósító intézettel nem azonos - megbízottat (zálogtartót, trusteet) lehet rendelni. Ha a megbízottat akár a kölcsönszerződésben, akár a zálogszerződésben megnevezték vagy egyébként az elzálogosítóval írásban közölték, az adós a hitelezőnek csak a megbízott hozzájárulásával fizethet s az árverésen befolyt vételárból a hitelező követelését csak a megbízott hozzájárulásával lehet kiutalni.
18. § (1) Gabonajelzálogjog jogügyleti megalapításához szükséges, hogy a felek a gabonajelzálogjog megalapításában akár magában a kölcsönszerződésben, akár külön közokiratban vagy teljeshitelű magánokiratban (1911:I. tc. 317. §) megegyezzenek s hogy a tulajdonos az elzálogosított gabonát a hitelezőnek jelképesen átadja.
(2) A jelképes átadás abban áll, hogy az elzálogosított gabona nemét, minőségét és mennyiségét tartalmazó és az elzálogosítónak közokiratba vagy teljeshitelű magánokiratba foglalt elzálogosító nyilatkozatával ellátott jegyzéket az elzálogosító a hitelezőnek vagy a hitelez által kijelölt személynek átadja.
(3) A jelképes átadás következtében a hitelező, illetőleg a zálogtartóul kijelölt harmadik személy (17. § (2) bekezdés) a zálogbirtokos jogállásába lép és annak jogait a 26-29. § értelmében gyakorolja.
19. § (1) Ha a zálogtárgyon a gabonajelzálogjog megalapításakor már harmadik személynek korábban szerzett olyan dologi joga vagy kielégítési elsőbbségi joga van, amely törvényen, nyilvános könyvbe bejegyzésen vagy hatósági végrehajtáson alapszik, vagy amelyről a hitelezőnek a gabonajelzálogjog szerzésekor tudomása van, ezeknek a jogoknak elsőbbségét a gabonajelzálogjog megszerzése nem érinti.
(2) A korábban szerzett ilyen jogot sem lehet azonban a gabonajelzálogos hitelező hátrányára érvényesíteni, ha a jogosult a gabonajelzálogos hitelező javára lemondott róla. lemondás nélkül sem érvényesítheti az ingatlan hazonbérbeadója törvényes zálogjogát haszonbérlője gabonajelzálogos hitelezőjének olyan gabonájára, amely a haszonbérelt ingatlanon abban a gazdasági évben termett, amely évre a haszonbérösszeget már kifizették.
20. § A gabonajelzálogjognak jogügylettel megszüntetéséhez a hitelezőnek írásbeli lemondó nyilatkozata szükséges.
21. § (1) Gabonajelzálogjog alapján későbbi jogszerzővel szemben - ideértve a végrehajtás útján foglaltató hitelezőt is - kielégítési elsőbbséget csak annyiban lehet érvényesíteni, amennyiben ennek jogszerzése idejében a gabonajelzálogjog a községi előljáróságtól vezetett nyilvános jegyzékbe (gabonajelzálogjogjegyzék) be volt jegyezve, vagy a későbbi jogszerző a gabonajelzálogjog fennállásáról tudott.
(2) A gabonajelzálogjog bejegyzésére az a községi előljáróság illetékes, amelynek területén a gabona a magtárban fekszik.
(3) A gabonajelzálogjegyzék szerkesztésének és vezetésének részletes szabályait, ideértve a jogorvoslatok szabályozását is, az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
22. § (1) Ha az elzálogosító a gabonajelzálogjoggal terhelt gabona tulajdonát rendelkező jogának korlátozása ellenére másra átruházza, a jelzálogjogot az új tulajdonos ellen is lehet érvényesíteni, ha a szerzéskor rosszhiszemben volt, vagyis ha tudta vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudta, hogy a gabonát gabonajelzálogjog terheli, vagy pedig ha szerzése ingyenes volt.
(2) Súlyos gondatlanság miatt rosszhiszeműnek kell tekinteni azt, aki magtárban tároló gabonát vesz a nélkül, hogy a gabonajelzálogjogról a községi előljáróságnál vezetett nyilvános jegyzéket megtekintette volna.
23. § Ha a zálogul lekötött gabona kár ellen biztosítva van az elzálogosító javára és a záloggal biztosított követelést a biztosítónak bejelentik, a bejelentett zálogjog kiterjed a biztosító ellen kár esetében támasztható követelésre is.
24. § Az elzálogosító a rendes gazda gondosságával köteles az elzálogosított gabonát kezelni, fenntartásáról gondoskodni s mindentől tartózkodni, ami a záloghitelező kielégítési jogát veszélyeztetné vagy csorbítaná.
25. § (1) Az elzálogosító az elzálogosított gabonával a gabonajelzálogjog fennállása alatt csak a záloghitelező sérelme nélkül rendelkezhetik.
(2) Ehhez képest a záloghitelező beleegyezése nélkül az elzálogosított gabonát csak a gabonajelzálogjoggal terhelten idegenítheti el és állandó elhelyezésének helyét és módját sem változtathatja meg. Ha azonban a gabonának a zálogszerződésben megállapított becsértékét vagy a gabonajelzálogjoggal biztosított követelés összegét járulékaival együtt a záloghitelező részére bírói letétbe helyezi vagy megfizeti, a gabonával szabadon rendelkezhetik.
26. § (1) Ha az elzálogosított gabonát olyan romlás vagy értékcsökkenés fenyegeti, amely a záloghitelező követelésének biztonságát veszélyezteti, a gabonajelzálogos hitelező megfelelő határidő kitűzésével felhívhatja a tulajdonost, hogy gondoskodjék a veszély elhárításáról, vagy adjon a veszélyeztetés mértékének megfelelő más dologi biztosítékot.
(2) Ha a tulajdonos a felhívásnak a megszabott határidő alatt nem tesz eleget, a hitelező a gabona tulajdonosa ellen a még nem esedékes jelzálogos követelésére nézve is kielégítési jogát érvényesítheti, hacsak a tulajdonos a veszélyt utóbb a megszabott módok egyikén el nem hárította. Ha a hitelező kielégítési jogát ekként érvényesíteni kívánja, ennek elhárítása végett a tulajdonosnak a még nem esedékes jelzálogos követelést szintén joga van kielégíteni.
27. § (1) Ha a tulajdonos vagy harmadik személy a zálogtárgyat rongálja vagy általában olyasmit tesz, ami a jelzálogi fedezetet veszélyeztető mértékben a zálogtárgy romlását idézhetné elő, a jelzálogos hitelező a veszélyeztető cselekmény bírói eltiltását is kérheti.
(2) A bíróság a jelzálogos hitelező kérelmére a veszély elhárítására szükséges intézkedéseket is elrendelheti, különösen a szükséghez képest zárlatot rendelhet el, ha a jelzálogi fedezetet veszélyeztető cselekményt a tulajdonos maga viszi végbe, vagy ha a tulajdonos harmadik személynek ily cselekménye ellen vagy valamely egyébként fenyegető kárral szemben a szükséges intézkedéseket meg nem teszi.
(3) A biztonsági intézkedést mellőzni kell vagy meg kell szüntetni, ha a hitelező követelésének fedezetére megfelelő dologi biztosítékot kap.
28. § (1) A gabonajelzálogi fedezet biztonságának megerősítése végett a felek írásban egyéb intézkedésekben is megállapodhatnak.
(2) Különösen megállapodhatnak abban is, hogy: a gabona elzálogosítását a magtáron vagy a gabonaraktáron szembetűnően fel kell tüntetni; a gabona elidegenítése a hitelező beleegyezése nélkül egyáltalában ki legyen zárva; a gabonát meghatározott helyen és módon kell őrizni; meghatározott személy a gabona kezelésére és fenntartására meghatározott módon felügyeletet gyakoroljon; végül, hogy a gabonát kár ellen biztosítani kell.
(3) A 17. § (3) bekezdése értelmében rendelt megbízott (zálogtartó, trustee) a gabonajelzálogjogi fedezet biztonsága tekintetében a törvény 26., 27. és 29. §-ában meghatározott jogokat gyakorolhatja és mindazokban az esetekben, amelyekben a zálogtárggyal való rendelkezéshez a törvény szerint a jelzálogos hitelező beleegyezése szükséges, meg kell szerezni a megbízott hozzájárulását is.
29. § (1) A gabonajelzálogos hitelező az elzálogosított gabona kezelését és fenntartását személyesen vagy megbízott által ellenőrizheti. E végből joga van a gabona meglétéről és állapotáról a helyszínen meggyőződést szerezni és a gabonára vonatkozó magtári feljegyzéseket megtekinteni.
(2) Az ellenőrzést csak a gabona birtokosának zaklatása nélkül szabad végezni s az ellenőrzés nem terjed ki kezelési utasítások adására vagy a gabonára vonatkozó rendelkezésekre.
30. § A hitelező a jelzálogi fedezet biztonságát védő jogait nem érvényesítheti csupán azon az alapon, hogy az elzálogosított gabona a rendes gazdálkodás szabályainak sérelme nélkül a 24. §-ban meghatározott kezelés mellett mennyiségileg vagy érték szerint 10%-nál nem nagyobb mértékben csökkent vagy változott.
31. § (1) A hitelezőnek gabonajelzálogjogát, amennyiben a törvény mást nem rendel, keresettel kell érvényesíteni.
(2) A gabonajelzálogos hitelező a közokiratba vagy teljeshitelű magánokiratba foglalt kölcsönszerződés és zálogszerződés alapján, mihelyt követelése vagy egy része lejárt, az elzálogosított gabonára a perre illetékes bíróságnál kielégítési végrehajtás elrendelését kérheti.
(3) A gabona tulajdonosa a végrehajtás megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése iránt keresetet indíthat a végrehajtási eljárásban meghatározott eseteken felül akkor is, ha a végrehajthatóság előfeltételei egészen vagy részben hiányoztak.
32. § A végrehajtásra egyebekben az ingókra vezetett végrehajtás szabályai irányadók.
33. § (1) Bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő a gabonajelzálogjoggal terhelt gabona tulajdonosa, ha a 24. §-ban meghatározott kötelessége ellenére a gabonát elidegeníti, elhasználja, a hitelező előtt eltagadja, elzálogosítja, megrongálja, megsemmisíti, állandó elhelyezésének helyét vagy módját megváltoztatja és ily cselekményével a hitelezőnek kárt okoz.
(2) Ha az okozott kár a kétszáz pengőt nem haladja meg, a cselekmény vétség és büntetése egy évig terjedhető fogház, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése.
(3) Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, ugyanígy büntetendő a beraktározási vállalkozó, ha a gabonajelzálogjoggal terhelt gabonával az első bekezdésben meghatározott módon törvényellenesen rendelkezik.
(4) A bűnvádi eljárást csak a sértett fél indítványára lehet megindítani.
34. § A gabonajelzálogjegyzék tekintetében a bejegyzési illetékeket, valamint az arról készült kivonatok, másolatok és tanusítványok után járó illetékeket a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel állapítja meg.
35. § A gazda, aki termését vagy termésének meghatározott mennyiségét betakarítás előtt előre eladta, nem köteles több és más minőségű terményt átadni, mint ami neki termett, s ha vételár fejében nagyobb összeget vett fel előre, mint amennyi ennek a terménymennyiségnek megfelel, a többletet köteles a vevőnek kamatával együtt visszatéríteni.
36. § (1) A gazda a termelési év július hó 1. napja előtt előre eladott terményét köteles abban az esetben is szerződés szerint szállítani, ha a termény helyi piaci ára az átadás helyén és napján magasabb, mint a kikötött ár, követelheti azonban, hogy a vevő e szerint a magasabb egységár szerint számított vételárat fizessen, levonva belőle a vételárelőleg után számított kamatot. Ha a vevő nem hajlandó a vételárat így kiegészíteni, az eladó nem köteles több terményt átadni, mint amennyi a kialkudott egységár szerint számított vételár és a felvett vételárelőleg után számított kamat együttes összegének a szerződésben kikötött teljesítési na piaci ára szerint számítva megfelel. A vételárelőleg utáni kamatot a vételárelőleg kifizetése idejében a helybeli pénzintézetek által nyujtott rövidlejáratú kölcsönöknél szokásos kamatláb szerint kell számítani.
(2) Ha az eladó a vételár ellenében a terménynek helyben átadásán túlmenő kötelezettséget vállalt, mint pl. fuvarozást, a fuvarköltség viselését vagy más egyebet, ennek a szolgáltatásnak a termény egy-egy métermázsájára eső értékét a kikötött vételár összegének kiszámításában a kialkudott egységárból le kell vonni.
37. § (1) Vita esetében a járásbíróság, bármelyik fél kérelmére, nem peres eljárás útján állapítja meg azt, hogy a termény árának emelkedése következtében a vevő mennyi vételárat köteles fizetni, illetőleg az eladó mennyi terményt köteles átadni. Az eljárásra kizárólagosan az a járásbíróság illetékes, amelynek területén a teljesítés helye van.
(2) A nem peres eljárásra, valamint a szállítandó termény mennyiségének kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat is a minisztérium rendelettel állapítja meg.
38. § Semmis az olyan megállapodás, amely termés előre eladását és az erről szóló szerződés teljesítését az eladó gazdával szemben a 35-37. §-ok rendelkezéseinél súlyosabb feltételekhez köti.
39. § (1) E fejezet rendelkezéseit az e törvény életbelépésekor folyó termelési évben a törvény életbelépése előtt kötött ügyletekre is alkalmazni kell.
(2) E fejezetben termés alatt (termény) a gabonán (1. §) felül a többi mezőgazdasági terményeket is érteni kell.
40. § (1) A gabonaneműek (1. §) vagy gabonaneműekből származó malomipari termékek tekintetében kötött tőzsdei határidőügylet - amennyiben nem esik a 42-43. §-ban megengedett ügyletek közé - tilos és érvénytelen.
(2) Tilos és érvénytelen az előbbi bekezdés szerint tiltott ügylet megkötésére vagy megerősítésére irányuló megbízás, valamint a tilos ügylet megerősítésére irányuló egyéb jogügylet is.
41. § A 40. § értelmében tilos ügylet alapján teljesített szolgáltatást vissza lehet követelni. A visszakövetelésre irányuló igény a szolgáltatás teljesítésétől számított három év alatt elévül.
42. § (1) Gabonaneműeknek vagy gabonaneműekből származó malomipari termékeknek meghatározott vételárért és meghatározott határidőben való szállítása iránt kötött szerződés nem esik a 40. §-ban foglalt tilalom és érvénytelenséget megállapító rendelkezés alá, ha ily ügylet kötésére a jelen törvény értelmében mindkét szerződő fél jogosított (43. §) mégpedig akkor sem, ha az ügylet megkötése tőzsdeügynök (bizományos) közreműködésével a tőzsdén történt.
(2) Hogy a tőzsdén kötött és az előbbi bekezdés alá eső szerződések mily szerződéses kikötések meglétében szolgálhatnak tőzsdei árjegyzés alapjául, azt a tőzsdetanács a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásával állapítja meg.
43. § (1) Az előbbi § értelmében megengedett ügyleteket tőzsdén, illetőleg tőzsdeügynök (bizományos) közreműködésével köthetnek:
1. a közhatóságok és a közalapok;
2. bármely belföldi tőzsdének tagja;
3. a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyzett azok a kereskedők, akiknek üzletkörébe tartozik a gabonaneműek vagy gabonaneműekből származó malomipari termékek vétele és eladása;
4. azok a mezőgazdasági termelők, akik akár mint tulajdonosok vagy haszonélvezők, akár mint haszonbérlők legalább 100 kataszteri holdnyi területen gazdálkodnak;
5. azok a személyek, akik gabonaneműek vagy gabonaneműekből származó malomipari termékek feldolgozásával vagy ezekre kölcsön nyujtásával iparszerűen foglalkoznak.
(2) Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy amennyiben az általános gazdasági helyzetre figyelemmel, különösen a termésértékesítési lehetőségek fokozása érdekében szükségesnek mutatkozik, az előbbi bekezdés rendelkezését rendelettel más személyekre is kiterjeszthesse, vagy pedig az előbbi bekezdés 4. pontja esetében az ügyletkötésben részvételt nagyobb terjedelmű földbirtokon való gazdálkodástól tehesse függővé.
(3) E § rendelkezései nem érintik a tőzsdei ügyletkötésben való részvételnek egyéb feltételeit megszabó tőzsdei üzleti szokásokat.
44. § (1) A megengedett határidőügyleten alapuló követelést nem lehet bírói úton érvényesíteni, ha a követelés játékból eredő nyereség. Az ily követelés önkéntes teljesítése hatályos. Nem lehet visszakövetelni az ügylet megkötése és lebonyolítása közötti időben elszámolásra készpénzben adott fedezetet sem, amennyiben az az ügylet lebonyolítására vagy az ügyletből eredő követelés kiegyenlítésére szükséges.
(2) Játék esetét lehet megállapítani különösen akkor, ha az eladott vagy megvett árumennyiségnek a szerződő felek termelésével, illetőleg szükségletével szemben mutatkozó aránytalanságából, a szerződő felek vagyoni viszonyaiból vagy az eset egyéb körülményeiből nyilvánvaló, hogy a szerződő felek szándéka már a szerződés megkötésekor sem irányult áru tényleges szolgáltatására, illetőleg átvételére és az ügyletnek a nyerészkedésen fel biztosítási vagy egyéb megengedett gazdasági célja nem volt.
(3) Ha az előbbi bekezdésben említett szándék csupán az egyik szerződő fél részéről állt fenn, játék esetét akkor lehet megállapítani, ha a másik szerződő fél ezt a szándékot az ügylet megkötésekor ismerte vagy a rendes gondosság kifejtése esetében ismerhette volna.
45. § Ha a szerződő felek valamelyikének követelését az előbbi § értelmében játékból eredő követelésnek kell tekinteni, ha követelés alapjául szolgáló ügylet létesítésében közreműködő megbízott (ügynök, bizományos) követelését sem lehet bírói úton érvényesíteni, ha a megbízott arról a körülményről, amelynek folytán a szerződésből eredő követelést bírói úton nem lehet érvényesíteni, az ügylet megkötésében való közreműködésekor ismerte vagy rendes gondosság kifejtése esetében ismerhette volna.
46. § (1) Ha a 44. § értelmében bírói úton nem érvényesíthető követelés biztosítására vagy kiegyenlítésére a vesztes a nyerőnek váltót vagy más oly kötelező okiratot adott, amelynek harmadik jóhiszemű birtokosával szemben az alapul szolgáló jogviszonyból merített kifogásnak nincs helye, a váltó vagy más okirat továbbadása esetében a vesztes a nyerőtől követelheti, hogy ez őt a harmadikkal szemben fennálló kötelezettsége alól mentesítse. Ugyanez áll, ha a vesztes a nyerővel létesített megegyezés alapján ily követelés biztosítása vagy kiegyenlítése céljából harmadik személy irányában közvetlenül kötelezettséget vállalt.
(2) E jogával a vesztes csak addig élhet, amíg az elvállalt kötelezettséget nem teljesítette. Ha a harmadik személy kielégítése előtt a nyerőt a mentesítésre felhívta, a nyerőtől annak az összegnek megtérítését követelheti, amelyet a harmadiknak fizetni kénytelen.
47. § (1) A tőzsdebíróság ítélete ellen azon az alapon, hogy az ügylet, amelyből a megítélt követelés ered, a jelen törvény értelmében tilos és érvénytelen, továbbá azon az alapon, hogy a megítélt követelés játékból eredő nyereség (44. §), felülvizsgálati kérelemnek van helye a budapesti kir. ítélőtáblához.
(2) A felülvizsgálati kérelmet az ítélet kihirdetésétől vagy kézbesítésétől számított háromnapi záros határidő alatt kell beadni.
(3) A felülvizsgálati kérelem határidejének elmulasztása esetében az igazolási határidő három nap. Ez a határidő az elmulasztott határidő utolsó napjától, ha pedig a mulasztás a félnek vagy képviselőjének csak később jutott tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, a mulasztás tudomására jutásától, illetőleg az akadály megszűnésétől számítandó.
(4) A mulasztás napjától számított hat hónap eltelte után igazolást kérni nem lehet.
(5) Az igazolási kérelemre az 1881:LIX. tc. 97. §-a (2) bekezdésének rendelkezése áll.
(6) A kir. ítélőtáblának az ily felülvizsgálati kérelem tárgyában ítélkező tanácsa a bírói tagokon felül két ülnökből alakul, akiket a tőzsdetanács tagjai közül a kereskedelemügyi miniszter által az igazságügyminiszterrel egyetértve kijelölt húsz szakférfiú sorából a tanács elnöke hív be.
(7) A kir. ítélőtáblának mint felülvizsgálati bíróságnak eljárására a polgári perrendtartásnak a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(8) Az ülnök díjazásának szabályait, valamint a felülvizsgálati eljárásban fizetendő külön eljárási költséget az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(9) A jelen § alapján előterjesztett felülvizsgálati kérelmeket soronkívül kell elintézni a törvénykezési szünet tartama alatt is.
48. § Választott bíróság ítéletét az előbbi § esetében keresettel a rendes bíróság előtt érvényteleníteni lehet. Az ily érvénytelenítési kereset esetében a Pp. 784-786. §-ait kell megfelelően alkalmazni.
49. § (1) Aki tilos tőzsdei határidőügyletet (40. §) köt, 10,000 pengőig terjedhető pénzbírsággal sujtható.
(2) Aki a 40. § (2) bekezdése alá eső ügylet kötésére megbízást elvállal vagy az idézett bekezdés értelmében tilos más ügyletet köt, azt csak abban az esetben lehet bírsággal sujtani, ha a megbízás elvállalásakor, az ügylet megkötésekor vagy teljesítésekor tudja vagy rendes gondosság mellett tudhatta volna, hogy az ügylet, amelyre a megbízás vagy más jogügylet vonatkozik tilos ügylet.
(3) A bírság kiszabására a polgári ügyekben eljárni hivatott az a kir. törvényszék illetékes, amelynek területén a tilos ügyletet megkötötték, ha pedig az ügyletkötés helyét nem lehet megállapítani, az a kir. törvényszék, amelynek területén bármelyik ügyletkötő fél lakik vagy tartózkodik.
(4) Ha az ügyletből felmerülő jogviták eldöntése az ügylet érvényessége esetén a tőzsdebíróság hatáskörébe tartoznék, a bírság kiszabása tárgyában a budapesti kir. törvényszék egy ítélőbíróból, mint elnökből és az általa a 47. § (6) bekezdése értelmében behívott két ülnökből alakuló tanácsban határoz. A tanács ítélete elleni jogorvoslat tárgyában a budapesti ítélőtáblának a 47. § (6) bekezdése értelmében alakuló felülvizsgálati tanácsa határoz.
(5) A bírság kiszabása iránti eljárás az ügyletkötéstől számított három év alatt, a már kiszabott bírság az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év alatt évül el.
50. § Ha az ügylet csupán annak folytán tilos (40. §), mert a szerződő felek egyike ily ügylet kötésére nem jogosult, szerződő felet, valamint azt, aki ennek megbízásából eljárt (ügynök, bizományos), csak akkor lehet bírsággal sujtani, ha a szerződés megkötésekor tudta vagy rendes gondosság kifejtése mellett tudhatta volna, hogy a másik fél ily ügylet kötésére nem jogosult.
51. § (1) A bírság kiszabására irányuló eljárásra a kereskedelmi vétségek esetében követendő eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(2) Az igazságügyminiszter az esetleg szükséges külön szabályokat, valamint a 49. § (4) bekezdése esetében követendő eljárás részletes szabályait rendelettel állapítja meg.
52. § (1) A bírság kiszabását tartalmazó, valamint a játék esetét megállapító határozatokat közölni kell a kereskedelemügyi miniszterrel, valamint a szükséges fegyelmi intézkedések megtétele végett a tőzsdetanáccsal.
(2) Azt a tőzsdetagot, akit a bíróság bírsággal sujtott, vagy akinek a tőzsdén kötött ügyletből eredő követeléséről a bíróság jogerősen megállapította, hogy az játékból eredő nyereség, a rőzsdetanács az eset körülményei szerint egyszersmindenkorra vagy meghatározott időre a tőzsde tagjai sorából kizárhatja, ha pedig az ügylet megkötésében tőzsdeügynök működött közre, az ügynöktől az áruhatáridőügyletek közvetítésére szóló jogosítványt megvonhatja vagy más fegyelmi büntetést alkalmazhat.
(3) A tőzsdetanácsnak a (2) bekezdés alapján hozott határozata ellen, valamint az ellen a határozata ellen, amellyel a kizárásnak vagy a jogosítvány megvonásának mellőzését mondta ki, a tőzsdebiztos fellebbvitellel élhet a kereskedelemügyi miniszterhez.
53. § (1) E fejezet rendelkezéseit csak az e törvény életbelépése után kötött ügyletekre lehet alkalmazni, az ily ügyletekre azonban akkor is alkalmazni kell, ha az ügylet megkötésére szóló megbízást a törvény életbelépése előtt adták.
(2) E fejezet rendelkezéseit nem lehet alkalmazni a törvény életbelépése előtt kötött ügyletek lebonyolítása céljából az életbelépés után az ügyleti határidő lejártáig kötött ügyletekre.
54. § A minisztérium az érdekeltek meghallgatása után rendelettel állapíthatja meg a malmok által felszámítható őrlési díjat, a porlási százalékot, a kiőrlés útján nyert termékeknek és a kenyérnek árát.
55. § A minisztérium rendelettel állapíthatja meg azt, hogy a kenyeret búzalisztből rozslisztnek minő arányban és minőségben való hozzákeverésével szabad iparszerűen előállítani.
56. § A gabonajegy következtében az adósra háruló teher méltányos megosztását azoknak a jogviszonyoknak tekintetében, amelyekben az adós a szolgáltatást búzában vagy rozsban köteles teljesíteni, amennyiben e törvény nem rendelkezik, a minisztérium rendelettel szabályozhatja annak az elvnek alapulvételével, hogy a gabonajegy szelvényének értéke általánosságban a termelőt illeti.
57. § A minisztérium a búza és rozs értékesítésével és árszabályozásával kapcsolatos intézkedések fedezetéről szükség esetén állami hozzájárulással is gondoskodhatik.
58. § (1) E törvény életbelépésének idejét és az életbeléptető szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg, a törvény egyes rendelkezéseit külön is életbeléptetheti.
(2) Ezt a törvényt a közgazdasági, pénzügyi-, kereskedelemügyi-, földmívelésügyi, igazságügy- és belügyminiszterek hajtják végre.
