A törvényjavaslatba foglalt Egyezmény az 1911. évi március hó 30/17-én kelt és az 1912:IV. törvénycikkbe iktatott hasonló tárgyú régi egyezményt helyettesíti, amely egyezmény a Trianoni Szerződés 224. Cikkének rendelkezése folytán hatályát vesztette, mert e rendelkezés értelmében csak azok a kétoldalú egyezmények lépnek a két állam között újból hatályba, amelynek megtartását a Jugoszláv Királyság megszabott határidőn belül kívánja - a jugoszláv kormány pedig az idézett régi egyezményre vonatkozólag ilyen bejelentést nem tett.
A nemzetközi tárgyalások az Egyezmény megkötése céljból az 1924. évi május és június havában Belrádban folytak és be is fejeződtek, a tárgyaló megbízottak által elkészített, de később diplomáciai jegyzékváltás útján még egyes rendelkezésekkel kiegészített tervezet aláírása - több más egyezménnyel együtt - csak 1928. évi február hó 22-én történhetett meg, míg az Egyezménynek törvényhozás elé terjeztése és megerősítése csak az egyidejűleg beterjesztett magyar-jugoszláv polgári jogsegély egyezménnyel együtt mutatkozott célszerűnek.
A jugoszláv részről elfogadásra ajánlott tervezet részletes tárgyalása során teljes mértékben sikerült a magyar kívánságokat érvényre juttatni, amelyeknek figyelembevételével készült és a jelen törvényjavaslatban foglalt Egyezményt, amely mind szerkezeti, mind pedig tartalmi tekintetben alkalmazkodik a kiadatási jog mai fejlettségéhez.
Az Egyezmény három fejezetből áll. Az első fejezet a bűntettesek kiadatásáról, a második fejezet a bírósági bűnügyi jogsegélyről szól, a harmadik fejezet pedig azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a kiadatási és a bűnügyi jogsegélyügyekben egyaránt irányadók.
A bűntettesek kiadatásának szabályozásában az Egyezmény lényegesen eltér a multban kötött kiadatási egyezményeinktől abban, hogy az új rendszert követve, nem sorolja fel egyenkint a kiadatási bűncselekményeket, hanem a 2. Cikkben általában megállapítja a kiadatási kötelezettséget és annak feltételeit, de a következő 3. Cikkben azokat a kivételeket jelöli meg, amelyek fennforgása esetében nincsen helye kiadatásnak.
Ez az általánosító rendszer a kiadatási bűncselekmények taxatív felsorolásánál azért jobb, mert egyrészről kiküszöböli a szerződő államok törvényeiben szereplő bűncselekmények eltérő elnevezéséből eredő nehézségeket, másrészről megvan az az előnye is, hogy az Egyezmény hatálya a később büntetendőkké nyilvánított cselekményekre önmagától kiterjed, hacsak ez a bűncselekmény a kivételek alá nem esik.
A 3. Cikkhez
A kiadatási kötelezettség alól a 3. Cikkben megállapított kivételek a kiadatási jogban általánosan elismert elvekhez alkalmazkodnak.
A 3. Cikk II. része tüzetesen meghatározza a politikai bűncselekményeknek körét és itt sikerült kizárni azoknak köréből a kommunista mozgalmakkal kapcsolatosan elkövetett bűncselekményeket, azonban a jugoszláv kormány kívánságára kénytelenek voltunk elfogadni az Aláírási Jegyzőkönyvben azt a megszorítást, hogy ilyen bűncselekmények miatt csak akkor kell engedélyezni a kiadatást, ha azokat a jelen Egyezmény életbeléptetése után követték el.
A 7. Cikkhez
Az Egyezmény 7. Cikke nevezetes újítást jelent a kiadatási jog terén, nevezetesen kiküszöböli a hosszadalmas diplomáciai utat és megengedi a két állam igazságügyminisztériumainak közvetlen érintkezését, ami jelentékenyen gyorsítja a kiadatási ügyek befejezését.
A 13. Cikkhez
Az Egyezményben a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy büntető ügyekben kölcsönösen bírói jogsegélyt nyujtanak egymásnak és a kézbesítésre irányuló kérelmek, valamint az egyéb megkeresések előterjesztésénél is mellőzik a diplomáciai utat, tehát az Egyezmény e téren is közvetlen érintkezésre utalja a két fél igazságügyminisztériumait, sőt rendkívül sürgős esetben, amidőn a legcsekélyebb időveszteség is kockáztathatná a bűnvádi eljárás sikerét, a nyomozó hatóságok közvetlen érintkezését is megengedi.
A 14. Cikkhez
A 14. Cikk megállapítja a bírósági jogsegélynyujtás kötelezettségének azokat az általános kivételeit, amelyek általában elfogadottak a nemzetközi érintkezésben, a további rendelkezések pedig minden igényt kielégítően rendezik a másik Fél területéről való idézésnek és a bizonyítékok közlésének módját, úgyszintén a büntető ítéletek és az elítéltekre vonatkozó adatok közlését.
A 19. Cikkhez
Az Egyezmény III. fejezete azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek úgy a kiadatási, mint a bírósági jogsegélyre egyaránt vonatkoznak. Nevezetesen rendelkezik a kiadatásra és a kézbesítésre irányuló kérelmek, valamint a megkeresések fordítására és hitelesítésére, a válasziratokra, továbbá a költségek viselésére vonatkozó kérdésekben. A fordításnak vagy a másik állam nyelvén vagy pedig francia vagy német nyelven kell történnie. Itt sikerült elfogadtatnunk azt a rendelkezést, hogy nem kell fordítást csatolni, ha a vonatkozó irat már a megkeresett hatóság nyelvén van szerkesztve, ami által megadtuk a lehetőségét annak, hogy az elcsatolt területen levő bíróságok, amelyek bírják a magyar nyelvet, csak magyar nyelven forduljanak a mi bíróságainkhoz.
