1. § (1) Felhatalmaztatik a kormány, hogy a m. kir. honvédség, vámőrség, folyamőrség, csendőrség és méneskar tagjai, továbbá a m. kir. államrendőrségnek fegyver- és egyenruha viselésére jogosult tagjai, orvosai és detektívjei, valamint a szerzett jogon katonai rendszerű illetmények élvezetében álló egyének részére, az állami költségvetésben erre a célra előirányzott fedezeten, illetőleg a jelen törvény 9. §-ában meghatározott kereten belül az egyes testületek jellegének megfelelő elnevezésű pótdíjat s egyes esetekben korpótdíjat állapíthasson meg.
(2) A pótdíjnak (korpótdíjnak) mértékét, engedélyezésének feltételeit és az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket a m. kir. minisztérium rendelettel állapítja meg, amellyel egyidejűleg megszünteti a jelen törvény hatálybalépése előtt rendszeresített egyes pótdíjakat (pótlékokat stb.).
2. § A jelen törvény alapján rendszeresített pótdíj (korpótdíj) nyugdíjba beszámítható javadalmazást képez, de csak azoknál, akiket
a) a szolgálatban valósággal eltöltött negyven és után, vagy
b) életük hatvanadik évének betöltése után, vagy
c) mint mindennemű szolgálatra alkalmatlanokat felülvizsgálat útján nyugalomba helyeztek.
3. § A jelen törvény alapján rendszeresített pótdíjat (korpótdíjat) a hátramaradottak ellátásánál is be kell számítani, de csak akkor, ha a férj (atya) a tényleges szolgálatban bekövetkezett elhalálozáskor pótdíj (korpótdíj) élvezetében állott vagy ha a nyugállományban (nyugdíjazott állapotban) elhalt férj (atya) nyugdíjába ezeket a pótdíjakat a jelen törvény 2. §-a értelmében beszámították.
4. § A középítkezési pénz (élelmezéspénz, élelmezési pénzátalány) a nyugellátás szempontjából nem vehető figyelembe az ellátási díjaknak a jelen törvény 2. vagy 3. §-a alapján a pótdíj (korpótdíj) számításbavétele mellett történő megállapításánál.
5. § Az 1921:XXXII. tc. hatálya alá tartozó olyan alkalmazottakat, akik a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igénytadó szolgálati idejüket betöltötték, a jelen törvény hatálybalépése után csak akkor lehet - akár saját kérelemre, akár hivatalból - nyugalomba helyezni, ha az illető a hatvanadik életévét betöltötte vagy ha felülvizsgálat útján megállapíttatik, hogy olyan testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, amely őt szolgálatának további ellátására véglegesen vagy legalább huzamosabb ideig képtelenné teszi.
6. § Az 1912:LXV. tc. 42. §-ának ötödik és hatodik bekezdéseiben, valamint 55. §-ának negyedik és ötödik bekezdéseiben foglalt rendelkezések a jelen törvény hatálybalépésétől kezdődőleg kiterjednek a m. kir. csendőrségnek rangosztályba sorozott havidíjasaira, továbbá az állami rendőrségnek fegyver- és egyenruha viselésére jogosított tisztviselőire, valamint az államrendőrségi detektívekre, illetőleg mindezeknek ellátásra igényjogosult özvegyeire is.
7. § (1) A m. kir. csendőrség és pénzügyőrség tagjai, továbbá a m. kir. országos büntetőintézetek (bírósági fogházak őrszemélyzetének), valamint a m. kir. államrendőrség fegyver- és egyenruha viselésére jogosított tagjai és a m. kir. államrendőrség detektívjei részére az általuk utoljára élvezett beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjat kell engedélyezni, tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjra igénytadó legkisebb szolgálati időt betöltötték-e s hogy ideiglenes vagy végleges minőségben voltak-e alkalmazva; abban az esetben, ha a teljes munka- és keresetképtelenségüket minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben ért oly baleset vagy más rendkívüli esemény idézte elő, amely az eset körülményeinél fogva rendkívüli méltánylásra érdemes.
(2) Az (1) bekezdés alapján nyugdíjat csak a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával és csak akkor lehet engedélyezni, ha a szolgálatképtelenséget előidéző baleset vagy rendkívüli esemény és a teljes munka- és keresetképtelenség megállapítása között három évnél hosszabb idő nem telt el.
(3) Az (1) bekezdésben említett egyének özvegyei részére a férj által utoljára élvezett beszámítható javadalmazás teljes összegének 98%-ával felérő özvegyi nyugdíjat kell engedélyezni, abban az esetben, ha a férj az (1) bekezdésben felsorolt és a tényleges szolgálatban bekövetkezett körülmények folytán vesztette életét.
(4) A (3) bekezdés alapján özvegyi nyugdíjat csak a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával és csak akkor lehet engedélyezni, ha a férj halálát előidéző baleset vagy rendkívüli esemény és a férj halálának napja között egy évnél hosszabb idő nem telt el.
(5) Abban az esetben, ha a jelen szakasz alapján özvegyi nyugdíjban részesített özvegy újból férjhezmegy, kérelmére az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a részére engedélyezett özvegyi nyugdíjnak 50%-át meghagyhathatja.
8. § A tényleges szolgálat kötelékéből a jelen törvény hatálybalépése előtt kivált egyénekre, valamint ezeknek özvegyeire, illetőleg a jelen törvény hatálybalépése előtt elhalt egyéneknek özvegyeire és árváira a 2., 3. és 6. §-okban foglalt rendelkezések egyáltalán nem, a 7. §-ban foglalt rendelkezések pedig csak egészen kivételesen nyerhetnek alkalmazást és ebben az esetben a magasabb összegű ellátás csak az érdekeltek részéről eziránt legkésőbb az 1931. évi március hó 31-ig benyujtandó kérvény beérkezésének napját követő hó elsejétől kezdve engedélyezhető.
9. § (1) A m. kir. államrendőrség tisztviselői és őrszemélyzete által teljesített szolgálatok után szedett olyan díjakat (felügyeleti, ellenőrzési stb. díjakat), amelyek eddig a költségvetésben nem voltak előirányozva, a költségvetésben elő kell irányozni és a többi bevétellel együtt kell elszámolni.
(2) Felhatalmaztatik a kormány, hogy az (1) bekezdésben említett díjakat a m. kir. államrendőrség fegyver és egyenruha viselésére jogosított tagjai, orvosai és detektívjei részére a jelen törvény 1. §-ában engedélyezett pótdíjaknak (korpótdíjnak) fedezésére használhassa fel.
10. § Ez a törvény az 1930. évi július hó 1-én lép hatálya és azt a m. kir. minisztérium hajtja végre.
