1. § (1) Az 1903:V. tc. 3., 4., 5., 7. és 10. §-aiban említett ügyekben elsőfokon az alább felsorolt hatóságok járnak el:
a) kis- és nagyközségekben - a b) pontban említett kivétellel - a járási főszolgabíró,
b) a törvényhatósági jogú és megyei városokban, valamint azokban a községekben, amelyeknek területére a m. kir. állami rendőrség hatásköre kiterjed, a m. kir. állami rendőrkapitányság (rendőri kirendeltség) vezetője.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt hatóságok határozata (intézkedése) ellen a belügyminiszterhez lehet jogorvoslattal élni.
(3) Budapest székesfőváros területén az (1) bekezdésben felsorolt ügyekben első- és végsőfokon a belügyminiszter határoz.
2. § (1) A belügyminiszter az 1. §-ban megállapított jogkörét a külföldieket ellenőrző országos központi hatóság útján gyakorolja. E hatóság vezetőjét és a helyettes vezetőket a belügyminisztérium vagy a m. kir. állami rendőrség fogalmazási karához tartozó tisztviselők közül, a hatóság egyéb személyzetét a m. kir. állami rendőrség létszámából a belügyminiszter jelöli ki; egyébként a hatóság szervezetét a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(2) A külföldieket ellenőrző országos központi hatóság határozatait (intézkedéseit) a belügyminiszter vagy a belügyminiszter nevében a hatóság vezetője (helyettes vezetője) adja ki.
3. § Az 1903:V. törvénycikkben megállapított kihágási ügyekben a rendőri büntetőbíráskodást az 1929:XXX. tc. 59. §-ában felsorolt hatóságok gyakorolják azzal az eltéréssel, hogy Budapesten a külföldiek ellenőrzésével kapcsolatos kihágási ügyekben a székesfőváros egész területére kiterjedő hatáskörrel elsőfokon azok a kerületi rendőrkapitányságok járnak el, amelyeket ezzel a belügyminiszter megbíz.
4. § Az 1903:V. tc. 14. és 15. §-ai, valamint általában a jogszabályoknak ezzel a törvénnyel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik.
5. § Ezt a törvényt a belügyminiszter hajtja végre és hatálybalépésének napját is ő állapítja meg.
