Szovjet-Oroszországon kívül az európai államok közül a Portugál Köztársaság ezidőszerint az egyetlen, amellyel árucserénket kereskedelmi szerződés útján mindeddig nem rendeztük. Hosszabb ideje folytak már e tekintetben tárgyalások, a levélbeli érintkezés nehézkessége miatt azonban csak mult év őszén, amikor Portugáliának Magyarországra is akkreditált követe hosszabb időt töltött nálunk, sikerült közvetlen tárgyalások útján a jelen törvényjavaslatba foglalt, jegyzékváltás alakjába öltött részletes megállapodásra jutni, amely azután mult év november hó 14-én Párizsban aláíratott.
A megállapodás lényege az, hogy a két ország termékei minden vonatkozásban a legnagyobb kedvezmény elve alapján fognak vámkezeltetni. Ennek az elvnek alkalmazása jelentőséggel bír a portugáliai kiviteli érdekekre nézve annyiban, hogy a magyar piacon leginkább számottevő portugál árut, a szardíniát, ezideig nem illeti meg az az alacsonyabb vámtétel, melyet eddig kötött kereskedelmi szerződéseink alapján francia, spanyol, olasz és más eredetű szardíniák élveznek. Viszont Portugáliának két oszlopos, vagyis maximális és minimális vámtarifája lévén, a legnagyobb kedvezmény híján a magyar áruk ezideig Portugáliában még a maximális tarifa alapján, tehát lényegesen kedvezőtlenebbül vámkezeltetnek, mint más országokból származó áruk. Ez a hátrány legutóbb még érzékenyebbé vált, mert a Portugál Köztársaság folyó évi január hóban új vámtarifát léptetett életbe, melynek tételei általában magasabbak a réginél, s így a magyar árukat érő hátrány is számszerűleg még nagyobb.
Nyilvánvalóan a magyar áruk e hátrányos vámkezelésére vezethető vissza, hogy a Portugál Köztársaság felé irányuló kivitelünk a magyar hivatalos statisztika adatai szerint egészen minimális. Ez adatok szerint kivittünk az 1927. évben mindössze 48,000, az 1928. évben 71,000, az 1929. évben pedig 30,000 pengő értékű árut portugál rendeltetéssel. Ez áruk részben a villamossági iparunk termékei, részben maláta és bab voltak. Jóval magasabb számokat mutat a portugál eredetű magyar behozatal. Ennek értéke 1927-ben 598,000, 1928-ban 535,000 és 1929-ben 404,000 pengő volt. A behozatalt szinte kizárólag portugál szardínia alkotta, mely olcsóságánál fogva a más származású szardíniáknál magasabb vámja ellenére is, a magyar piacon erősen el van terjedve.
A szerződés egyéb tartalmából megemlítendő még, hogy az a szardíniákra más szerződéseinkben már megállapított behozatali vám újbóli lekötése mellett a portugál törvényhozás által védett, származási elnevezéssel bíró portugál borok számára, ideértve a 16-22.5% szesztartalommal bíró Porto- és Madeira-borokat is, leköti a Spanyolországgal kötött kereskedelmi szerződésünkben általánosságban, az Olaszországgal kötött szerződésünkben pedig ugyancsak magas szesztartalmú olasz borkülönlegességek számára már lekötött vámtételeket. A szerződés biztosítja egyúttal a szokásos törvényes védelmet a portoi és madeirai borok elnevezésére jogosított termékekre nálunk és viszont Portugáliában a tokaji bor elnevezésére igényt tartó magyar termékekre.
Az új megegyezés, mely remélhetőleg portugál rendeltetésű kivitelünk fellendülésének eszközéül fog szolgálni, a megerősítő okmányok kicserélése után 30 nappal fog életbelépni. Hatálya egyelőre egy esztendőre biztosítva van, azon túl is azonban érvényben marad, kivéve felmondás esetét, amelynek következtében a szerződés három hónappal utóbb érvényét veszti.
