A művelődés útján haladó és polgáraik egészségügyi érdekeit a különösen Kelet felől állandóan fenyegető fertőző betegségekkel szemben megvédő államok régóta törekszenek arra, hogy a tömegpusztító járványok ellen való védekezést nemzetközi megállapodásokkal tegyék hatályosabbá és ezeket a kórokat közös erővel fékezzék meg.
Ennek a törekvésnek gyümölcsei az 1894:VIII. törvénycikkel becikkelyezett 1892. évi egyezmény az egyiptomi tengeri egészségügyi szolgálat rendezéséről; az 1893. évi egyezmény a kolera ellen való nemzetközi védekezés tekintetében, amely az 1894:IX. törvénycikkel emelkedett törvényerőre; az 1900:XXIII. törvénycikkel becikkelyezett, az 1897. évben Velencében kötött egyezmény a pestis elleni védekezésről.
Az idézett három törvénnyel becikkelyezett egyezmények helyébe lépett a pestis és a kolera ellen való védekezést szabályozó és az 1909:XXI. törvénycikkel becikkelyezett 1903. évi párizsi egyezmény, amelyet most már a pestis, a kolera és a sárgaláz ellen való védekezést szabályozó és ugyancsak Párizsban 1912-ben kötött egyezmény pótol; ez az egyezmény, amely a közbejött események miatt csak az 1924:XXIV. törvénycikkkel vált törvényerejűvé, az ezen a téren az egyezményt elfogadott államok között fennálló rendezés jogszabályait tartalmazza.
A fertőző betegségek tanának fejlődése a fertőző betegségek ellen való nemzetközi védekezésnek időközönkénti újabb szabályozását teszi azonban szükségessé, amely alkalommal a szerződő felek figyelembe veszik az államok területének és összetételének megváltozásából eredő helyzetet, valamint a védekezés terén szerzett gyakorlati tapasztalatokat.
Mindezek a körülmények indították az egyes államokat arra, hogy a tömegveszedelmeket jelentő legsúlyosabb fertőző betegségek ellen való közös védekezés megvitatására meghatalmazottjaikat újból kiküldjék és újabb nemzetközi egyezményt kössenek.
A Párizsban 1926. évi június hó 21-én kötött nemzetközi egyezmény a pestist, a kolerát és a sárgalázat illetőleg értékesíti a tudománynak az utóbbi években kísérleti úton szerzett eredményeit és levonja a következtetéseit különösen a Vörös-tenger környékén beállott államjogi és területi változásoknak. E mellett szabályozza a kiütéses tífusz és a himlő ellen való közös védekezést is, amely betegségek közül az első a határok eltolódása és a külön védekezés nehezebbé válása következtében Magyarországra nézve is jelentőségre emelkedett.
