Az ópiumegyezmény a leggyakrabban használt mérgezőhatású kábítószerekkel űzött visszaélések megakadályozását célozza.
Kábítószerek azok a növényi vagy ásványi eredetű anyagok, amelyeknek rövidebb-hosszabb időn át történő használata az azokat használó egyéneknél olyan mérgezést hoz létre, amelynek egyik tünete az öntudatnak kellemes érzéssel járó csökkenése vagy elvesztése. Míg az úgynevezett mindennapi élvezeti szerek: az alkohol, a kávé és a tea koffeinja, a dohány nikotinja csak huzamosabb használat után okoznak alig észrevehető vagy jelentősebb elváltozást, addig az igazi kábítószerek aránylag rövid idő alatt fejtik ki a szervezetre pusztító és romboló hatásukat. Ennek a második csoportnak főbb képviselői: az ópium, amellyel különösen ópiumszívás alakjában szoktak visszaélni, továbbá az ópium származékai, úgynevezett alkaloidái, legfőképpen az ópiumból előállított morfin és heroin (dicaetylmorphin). Újabban a kokainnal való kóros visszaélés is divatossá vált. Keleten az ópiumszívás mellett a hasisnak, a cannabis indica (indiai kender) hatóanyagának a használata is igen elterjedt.
A kábítószerek rendszeres használata minden esetben káros a szervezetre, annak munkaképességét csökkenti és súlyos leromlását okozza. Az idegrendszer állapotában is jelentős elváltozásokat idéz elő; az erkölcsi érzést erősen lerontja és az illető egyén teljes erkölcsi és lelki beszámíthatlanságát okozhatja. A kábítószereknek ez a hatása az azokkal visszaélők utódaira is visszahat, a leszármazók ellenállóképességét csökkenti és degeneráltságot okoz. A kóros méregélvezet rabjai hozzátartozóikat, környezetüket, gyakran az emberek egész tömegét kábítószerek használatára csábítják.
A kábítószerekkel való visszaélés megakadályozása és csökkentése tehát nemcsak az egyén és a család, hanem a társadalom és az állam szempontjából is igen nagyfontosságú. Ez a magyarázata annak, hogy egyes államok szigorú intézkedésekkel kívánnak gátat szabni a szóbanlevő méregszerek kóros és káros élvezésének.
Az államoknak ez a védekezése a legrégibb időkig nyúlik vissza. Amíg azonban ez a küzdelem régebben csupán egyes közületekre avagy államokra szorítkozott, addig az újabb időben belátták azt, hogy bármelyik állam legkiválóbb intézkedésének eredményét is lerontja a másik állam nemtörődömsége, közömbössége és hogy komoly eredményt csak egymással szövetkezve, nemzetközi alapon tudnak elérni. Ez a felismerés tette szükségessé a kábítószerekkel való visszaélés eredményesebb megelőzését és megakadályozását célozó nemzetközi egyezményeket és azokhoz minél több állam csatlakozását.
Az első nemzetközi ópiumegyezményt az 1912. évben Hágában kötötték meg. Ezt az egyezményt annakidején Magyarország nem ratifikálta, egyrészt azért, mert abban az időben nálunk még alig volt észlelhető kábítószerekkel való visszaélés, másrészt pedig, mert Magyarországon már akkor hatékonyabb törvényes rendelkezések állottak fenn az olyan visszaélések megtorlására, mint aminőket a hágai első ópiumegyezmény tartalmaz.
A trianoni békeszerződés 230. Cikke értelmében a hágai ópiumegyezményt ratifikálnunk kellett. Az egyezményt az 1923:XXII. törvénycikkkel iktattuk a magyar állam törvényei közé. Ennek a törvénynek alapján szigorúbb rendszabályok léptek életbe a törvénybeiktatás idején itt-ott már nálunk is mutatkozó visszaélések megtorlása és megelőzése végett. A m. kir. minisztérium a Hágában 1912. évi január hó 23-án kötött „Nemzetközi ópiumegyezmény” becikkelyezéséről szóló 1923:XXII. tc. végrehajtása céljából e törvénycikk 2. §-a alapján a 7430/1924. ME számú rendeletet adta ki. E rendelet tüzetesen felsorolja azokat a kábítószereket, amelyeknek előállítása, termelése, behozatala és kivitele, feldolgozása és forgalombahozatala csak hatósági engedély alapján történhetik. Ez a rendelet állapítja meg a most említett hatósági engedély részletes feltételeit is és büntető jogkövetkezményeket állapít meg azokkal szemben, akik az ott felsorolt rendelkezéseket áthágják.
A hágai nemzetközi ópiumegyezménynek Magyarországon történt törvénybeiktatása óta eltelt néhány esztendő alatt a helyzet világszerte és így nálunk is lényegesen megváltozott. A kábítószerekkel történő illetéktelen kereskedelem és visszaélés, illetve ezeknek a mérgeknek kóros élvezete általában erősen megnövekedett. Ennek legfőbb oka a világháború után mutatkozó nyomott gazdasági helyzet és az egyének testi és lelki ellenállóképességének ugyancsak a háború okozta jelentős csökkenése, amelyeknek folytán a reájuk nehezedő súlyos megélhetési viszonyok nyomása alatt egyre többen folyamodnak a gondokat és bajokat ideig-óráig elfeledtető kábítószerek élvezetéhez. A kábítószerekben mutatkozó keresletet jelentékenyen elősegíti az ugyancsak egyre fokozódó kínálat. A kábítószerekkel való visszaélésre és az azokkal történő tiltott kereskedelemre megszabott szigorú intézkedések ellenére nagyszabású nemzetközi szervezetek létesültek, amelyek gondoskodnak arról, hogy a hatóságok éberségét kijátszva, a legkörmönfontabb módon búsás haszon mellett eljuttassák gyilkos szereiket azokhoz, akik azok után vágyódnak és ilyen módon áldozataik egészsége, vagyona, élete árán biztosítsák maguknak a jelentékeny hasznot és a gondtalan megélhetést.
A világháború utáni nemzedék degeneráltsága által előidézett és különösen a nyugati nagy világvárosokban észlelhető kóros méregélvezet szenvedélyének egyre erősebb mértékben való előretörése arra késztette az érdekelt államok kormányait, hogy újabb, az eddiginél körültekintőbb és szigorúbb, minden részletre kiterjedő rendszabályokat léptessenek életbe. Ezt a célt szolgálja a Genfben 1925. évi február hó 19-én kelt nemzetközi ópiumegyezmény, amelyet röviden II. ópiumegyezménynek is szokás nevezni. A II. ópiumegyezmény bevezető szövege kiemeli azt, hogy az első hágai egyezmény rendelkezéseinek a szerződő felek részéről történt alkalmazása nagy eredményeket ért ugyan el, de a kábítószerekkel való visszaélés és csempészés még mindig nagy mértékben folyik és az csak úgy csökkenthető, illetve szüntethető meg, ha a szóbanlevő anyagoknak előállítását és gyártását az egyes államok hatásosabban csökkentik és ha a nemzetközi kereskedelem felett az említett egyezményben megállapított ellenőrzésnél és felügyeletnél szorosabb ellenőrzést és felügyeletet gyakorolnak.
A II. nemzetközi ópiumegyezmény az első egyezményben említett kábítószereken kívül néhány olyan kábítószert is felvett, amelyekkel való visszaélésre főként az újabb idők tapasztalatai mutattak rá. Így a kokainnal való visszaélésekhez hasonló visszaélésekre módot adó kokalevél és az ebből kivont minden olyan termék, amely közvetlenül vagy közvetve kokain készítésére szolgálhat, a II. ópiumegyezmény hatálya alá esik. Ugyancsak szerepel a II. ópiumegyezményben a kokainhoz hasonló ekgonin is. Végül jónak látta a II. egyezmény az indiai kendert, illetőleg annak gyantáját, a keleten „hasis” néven ismert kábítószert is felvenni azok közé az anyagok közé, amelyeknek termelése és forgalombahozatala nemzetközi ellenőrzés alá esik.
A II. ópiumegyezmény a nyers ópiumnak és a kokalevélnek, valamint a gyógyópiumnak, a nyers kokainnak és az ekgoninnak, a morfinnak, a diacetilmorfinnak, a kokainnak és ezek különféle sóinak, valamint az ezeket tartalmazó minden gyógyászati és nemgyógyászati készítményeknek, végül az indiai kender gyógyászati készítményeinek belterületi termelésére, az egyes államokban gyártott ilyen anyagok ellenőrzésére a nemzetközi kereskedelem ellenőrzésére, a szóbanlevő anyagok behozatalára és kivitelére, valamint a kábítószerekkel való visszaélések szigorú megtorlására tartalmaz, illetőleg kér az érdekelt kormányoktól megfelelő intézkedéseket. A II. nemzetközi ópiumegyezmény az I. hágai egyezmény I., III. és V. fejezeteinek helyébe lép, míg a hágai egyezmény többi fejezetei, tehát a különleges eljárással a szívásra alkalmassá tett ú. n. kikészített ópiumra vonatkozó II. fejezet, valamint a távol keletre, illetve Kínára vonatkozó IV. fejezet, végül az I. ópiumegyezmény aláírásáról és végrehajtásáról szóló VI. fejezet intézkedései a II. egyezményt elfogadó államokra továbbra is érvényben maradnak.
A II. nemzetközi ópiumegyezmény a mellett, hogy az elsővel szemben szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz, egyben figyelemmel van a kábítószerekkel való visszaélések felderítése során szerzett újabb tapasztalatokra, így a visszaéléseket elősegítő modern közlekedési eszközök (pl. repülőgép) ellenőrzésére is.
A II. egyezmény szól még a vámszabadraktárakban történő elraktározás és az átmeneti (tranzitó) kereskedelem révén elkövethető visszaélések megakadályozásáról, intézkedik továbbá a kábítószer-tartalmú küldemények eredeti útirányától történő bármilyen elterelést, illetve útirányváltozást illetőleg is.
A II. ópiumegyezmény új intézkedései közé tartozik az „Állandó Központi Bizottság” létesítése is. Az Állandó Központi Bizottság központilag irányítja, illetőleg az egyes államokkal közli a kábítószerekkel való visszaélések megakadályozása tekintetében szükségesnek mutatkozó intézkedéseket és teendőket. Az Állandó Központi Bizottság figyelemmel kíséri a nemzetközi piac mozgalmait, statisztikákat készít az egyes államok kábítószerforgalmáról, tanácsokkal látja el a hozzáforduló államokat, a szóbanlevő kérdés megoldására javaslatokat, tapasztalatairól pedig jelentést tesz a Nemzetek Szövetségének Tanácsához, nézeteltérések esetén - ha erre felkérik - közvetít és dönt az egyes államok között a kábítószerekre és azok forgalmára vonatkozó ügyekben.
A II. nemzetközi ópiumegyezmény értelmében a szerződő felek mindegyike kötelezi magát arra, hogy az egyezmény rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó törvények és rendeletek megszegését szigorú büntetésekkel sujtja és szükség esetében a bűncselekmény tárgyául szolgáló anyagokat elkoboztatja.
Az I. nemzetközi ópiumegyezmény alapján nálunk hatályban levő rendelkezések pénzbüntetésen kívül 15 napig terjedhető elzárással büntetik a visszaéléseket, minthogy azonban ez a büntetés a tapasztalat szerint nem csökkentette a kábítószerekkel való visszaéléseket, ennélfogva szükségesnek mutatkozik a szóbanlevő tiltott cselekményeknek törvényhozási úton való szigorúbb büntetőjogi minősítése.
Ugyanis az Egyezmény 7. Cikke kötelezően elrendeli azt, hogy a leggyakrabban használt mérgező hatású úgynevezett kóros méregélvezetre alkalmas kábítószereknek nem jogosult személyek részére eladását vagy ilyenek birtokában tartását eltiltsák. Ezeknek a visszaéléseknek kihágássá minősítése nem bizonyult elégségesnek, egyrészt azért, mert a kiszabható büntetési tétel csekélysége nem áll arányban a kábítószerek forgalombahozatalával elérhető haszonnal, másrészt a kihágások rövid elévülési ideje és a bűnvádi üldözés nehézsége arra vezetett, hogy Magyarország a kábítószerekkel foglalkozásszerűen kereskedő közveszélyes egyének működési területévé vált.
Tekintettel a szociális veszély nagyságára és a bűncselekmény súlyosságára, a kábítószerekkel való visszaélést vétséggé, visszaesés esetén pedig bűntetté kellett minősíteni, mert e nélkül a védekezés eredménytelen lett volna.
Mivel a vegyészet haladása a kóros méregélvezetre alkalmas újabb kábítószereknek a gyártására vezethet, gondoskodni kellett arról, hogy az Egyezményben névszerint fel nem sorolt kábítószerekkel való visszaélés is büntetés alá essék. Épp ezért az Egyezmény 10. Cikkével megegyezően a kábítószerek fogalma a közbiztonság követelményeinek megfelelően tágítható. Elég e helyütt reámutatnom arra a körülményre, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa az Egyezmény hatályát mintegy tizenkét újabb kábítószerre kívánta kiterjeszteni.
A II. nemzetközi ópiumegyezmény törvénybeiktatása mindezideig késett, annak ellenére, hogy az Egyezményt 1925. évi február hó 19-én már Magyarország képviselője is aláírta. Elodázhatóvá tette az egyezmény törvénybeiktatásának idejét az a körülmény is, hogy az Egyezmény 36. Cikke értelmében csak akkor lépett életbe, amikor tíz hatalom ratifikálta.
Az utóbbi években észlelt jelenségek, amelyekre a nemzetközi és a hazai sajtón, valamint a kábítószerekkel való visszaélést ellenőrző székesfővárosi rendőrhatóságokon kívül a Nemzetek Szövetsége is ismételten felhívta a figyelmüket, azt mutatták, hogy a kábítószerekkel való visszaélések egyre fokozódó mérvet öltenek nemcsak nemzetközi viszonylatban, hanem hazánkban is. E szomorú jelenségek és tapasztalatok hatása alatt, valamint a Nemzetek Szövetségének újabb megkereséseire, úgyszintén azért, mert a számottevő államok nagy része már elfogadta és ratifikálta a II. ópiumegyezményt, Magyarország sem térhet ki annak törvénybeiktatása és az ennek kapcsán szükségesnek mutatkozó intézkedések foganatosítása elől.
