1. § A Londonban 1929. évi június hó 28-án kelt egyetemes postaszerződés és annak zárójegyzőkönyve ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az „Egyetemes Postaszerződés” és a „Zárójegyzőkönyv” hivatalos magyar fordítása a következő:
Afghanistan, a Délafrikai Unió, Albánia, Németország, az Amerikai Egyesült-Államok, az Amerikai Egyesült-Államok szigetbirtokainak összessége a Fülöp-szigetek kivételével, a Fülöp-szigetek, Argentiniai Köztársaság, az Ausztráliai Commonwealth, Ausztria, Belgium, a Belga-Kongó gyarmat, Bolivia, Brazilia, Bulgária, Kanada, Chile, Kína, Kolombiai Köztársaság, Costa-Ricai Köztársaság, Kubai Köztársaság, Dánország, Danzig szabad város, Domingói Köztársaság, Egyiptom, Ecuador, Spanyolország, a spanyol gyarmatok összessége, Észtország, Etiopia, Finnország, Franciaország, Algír, az indo-kínai francia gyarmatok és protektorátusok, a többi francia gyarmatok összessége, Nagybritannia és Észak-Irország Egyesült Királyság, Görögország, Guatémala, Haitii Köztársaság, Hedjaz és Nedjde Királyság s a tőle függő területek, Hondurasi Köztársaság, Magyarország, Brit-India, Irak, Ir szabad állam, Island, Olaszország, az olasz gyarmatok összessége, Japán, Chosen, a Japántól függő többi területek összessége, Lettország, Libériai Köztársaság, Litvánia, Luxemburg, Marokkó (a spanyol zóna kivételével), Marokkó (spanyol zóna), Mexikó, Nikaragua, Norvégország, Új-Zéland, Panamai Köztársaság, Paraguay, Németalföld, Németalföldi-India, az amerikai németalföldi gyarmatok, Peru, Perzsia, Lengyelország, Portugál, az afrikai portugál gyarmatok, az ázsiai és ausztráliai portugál gyarmatok, Románia, San-Marinói Köztársaság, Salvadori Köztársaság, a Saar-vidék, Szerb-, Horvát- és Szlovén Királyság, Sziam, Svédország, Svájc, Cseh-Szlovákország, Tunisz, Törökország, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, Uruguay, a Vatikánváros állam és a Venezuelai Egyesült-Államok között.
Alulírottak, mint a fentebb felsorolt országok kormányainak teljhatalmú megbízottai a Stockholmban 1924. évi augusztus hó 28-án kötött egyetemes postaszerződés 12. Cikke alapján Londonban kongresszusra egybegyűlvén, az említett szerződést közös megegyezéssel és a jóváhagyás fenntartása mellett átvizsgálták s a következőképpen újra szövegezték.
Azok az országok, amelyek a jelen szerződést megkötötték, a levelezéseknek kölcsönös kicserélése tekintetében Egyetemes Postaegyesület elnevezéssel egységes postaterületet alkotnak. A postaegyesületnek hasonlóképpen feladata a különböző nemzetközi postaszolgálatok szervezetének és tökéletesítésének biztosítása is.
Minden országnak joga van bármikor a szerződéshez csatlakozni.
A csatlakozási kérelmet diplomáciai úton a svájci szövetség kormányánál és ennek útján az egyesület minden országának kormányánál notifikálni kell.
A levélpostai szolgálatot a szerződés határozatai szabályozzák.
Egyéb szolgálatok, így nevezetesen az értéklevelekre és értékdobozokra, a postacsomagokra, a postautalványokra, a postai átutalásokra, a megbízásokra és a hírlapok s időszaki folyóiratok előfizetésére vonatkozó szolgálatok az egyesület országai közt az egyezmények tárgyát alkotják.
Ezek az egyezmények csak azokat az országokat kötelezik, amelyek azokhoz hozzájárultak.
Ezek közül az egyezmények közül egyhez vagy többhöz való csatlakozás a megelőző cikk szabályai alá esik.
Az egyesület igazgatásai közös megegyezéssel foganatosító szabályzatokban állapítják meg a szerződés és az egyezmények végrehajtásához szükséges részletes szabályokat.
1. Az egyesület országainak joguk van a díjak leszállítása vagy a postaforgalomnak minden más javítása céljából szerződéseket fenntartani és kötni, vagy ily célból szűkebbkörű egyesületeket fenntartani vagy létesíteni.
2. Az igazgatásoknak viszont joguk van egymásközt megállapodásokat létesíteni azokra a kérdésekre nézve, amelyek az egyesület egyetemét nem érintik, azzal a feltétellel, hogy ezekbe nem vesznek fel az egyesület okmányaiban foglaltaknál kedvezőtlenebb határozatokat. Így nevezetesen a levélpostai küldeményekre vonatkozóan kölcsönösen megegyezhetnek abban, hogy azokra a határmenti övekben mérsékelt díjakat alkalmaznak.
Az egyesület szerződésének és egyezményeinek határozatai nem érintik az egyes országok törvényhozási jogát mindazokban a kérdésekben, amelyekre nézve ezek az okmányok kifejezetten nem intézkednek.
Azok az igazgatások, amelyek az egyesülethez nem tartozó területeken látnak el postaszolgálatot, kötelezve vannak a többi igazgatás részére közvetítőül szolgálni. A szerződés és szabályzatának határozatai eme rendkívüli összeköttetésekre is alkalmazást nyernek.
A szerződés és az egyezmények tekintetében, nevezetesen ami a kongresszusokon, értekezleteken és az összejövetelek közé eső időszakokban történő szavazás és az Egyetemes Postaegyesület nemzetközi irodájához való hozzájárulás költségeit illeti, az egyesület külön országának, illetve külön igazgatásának kell tekinteni:
1. a Fülöp-szigetek kivételével az Amerikai Egyesült-Államok szigetbirtokainak összességét, értve ezek alatt a Hawai, Porto-Rico, Guam-szigeteket, valamint az Amerikai Egyesült-Államok birtokában levő Szüzek (Vierges) szigeteit;
2. a Fülöp-szigeteket;
3. a Belga-Kongó gyarmatot;
4. a spanyol gyarmatok összességét;
5. Algírt;
6. az indo-kínai francia gyarmatokat és protektorátusokat;
7. a többi francia gyarmatok összességét;
8. az olasz gyarmatok összességét;
9. Chosent;
10. a Japántól függő többi területek összességét;
11. Németalföldi Indiát;
12. az amerikai németalföldi gyarmatokat;
13. az afrikai portugál gyarmatokat;
14. az ázsiai és ausztráliai portugál gyarmatokat.
Az Egyetemes Postaegyesülethez tartozóknak kell tekinteni:
a) az egyesület országai által az egyesületeken kívül álló országokban berendezett postahivatalokat;
b) Liechtenstein hercegséget, mint amely a svájci postaigazgatáshoz tartozik;
c) Fárő-szigeteket és Grönlandot, mint Dánország részeit;
d) az Afrika északi partján levő spanyol birtokokat, mint Spanyolország részeit;
e) Val Andorrát, mint amelyen a spanyol és francia postaigazgatások látják el a postaszolgálatot;
f) Monakó fejedelemséget, mint amely a francia postaigazgatáshoz tartozik;
g) Walfisch-Bay-t, mint a délafriaki Unió részét; Basutoland-ot, mint amely a Délafrikai Unió postaigazgatásához tartozik.
1. Abban az esetben, ha az egyesület két vagy több tagja között a szerződés és az egyezmények vagy az egyik igazgatásnak eme okmányok alkalmazásából folyó felelőssége tekintetében véleménykülönbség merül fel, a vitás kérdést választott bírói ítélet dönti el. E célra az érdekelt igazgatások mindegyike oly egyesületi tagot választ, amely az ügyben nincs közvetlenül érdekelve.
Abban az esetben, ha a vitában álló igazgatások egyike hat havi, illetve a távoleső államokat illetően kilenc havi határidőben a választott bírósági javaslatnak nem tenne eleget, a nemzetközi iroda a hozzá intézett megkeresésre saját maga felszólíthatja a mulasztó igazgatást a választott bíró kijelölésére vagy ezt hivatalból saját maga jelölheti ki.
2. A választott bíróság egyszerű szótöbbséggel hozza határozatát.
3. A szavazatok megoszlása esetében a választott bíróság a vita eldöntésére egy, a vitás ügyben szintén nem érdekelt igazgatást választ.
Ha nem tudnak megegyezni a választásban, akkor ezt az igazgatást a nemzetközi iroda jelöli ki az egyesületnek ama tagjai közül, amelyeket választott bírákul nem javasoltak.
4. A választott bírákat csak azok közül az igazgatások közül lehet kijelölni, amelyek a vitára okot adó egyezményt végrehajtják.
Mindegyik szerződő félnek joga van az egyesületből kiválni vagy az egyezményekben való részvételét megszüntetni olymódon, hogy kormánya erről a svájci szövetség kormányát egy évvel előbb értesíti.
1. Az egyesület országainak meghatalmazottai a megelőző kongresszus okmányainak életbelépésétől számítva legkésőbb öt év mulva kongresszusra gyűlnek egybe abból a célból, hogy ezeket az okmányokat felülvizsgálják illetve azokat a szükséghez képest kiegészítsék.
Mindegyik ország a kongresszuson magát a kormánya által szükséges felhatalmazással ellátott egy vagy több teljhatalmú meghatalmazottal képviselteti. Szükség esetén ezzel más ország képviselete is megbízható. Megjegyzendő azonban, hogy valamely ország küldöttsége csak két ország képviseletével bízható meg, beleszámítva azt, amely őt eredetileg megbízta.
A tanácskozásoknál minden országnak csak egy szavazata van.
2. Minden kongresszus megszabja a következő kongresszus összejövetelének helyét. A kongresszus összehívása a nemzetközi irodával való megegyezés alapján ama ország kormányának gondja, ahol a kongresszus egybegyűl. Ez a kormány van megbízva a kongresszuson hozott határozatoknak az egyesület országainak kormányainál való notifikálásával is.
A kongresszusok okmányait mielőbb ratifikálni kell és a ratifikációkat közölni kell annak az országnak kormányával, ahol a kongresszus ülésezett és ezen kormány útján a többi szerződő országok kormányaival.
Abban az esetben, ha a szerződő felek közül egy vagy több az általuk aláírt okmányok egyikét vagy másikát nem ratifikálja, ezek az okmányok ennek dacára a ratifikáló államokra nézve érvényesek lesznek.
Az okmányok egyidejűleg lépnek életbe és időtartamuk ugyanaz.
A valamely kongresszuson elfogadott okmányok életbelépésének napjával az előző kongresszus összes okmányai hatályukat vesztik.
Ha a szerződő országoknak legalább kétharmada kéri vagy ilyen kérelmet támogat, a nemzetközi irodával történt megállapodás után rendkívüli kongresszus gyűl egybe.
A 12. és 13. Cikkben foglalt határozatok a rendkívüli kongresszusok meghatalmazottaira, tanácskozásaira és okmányaira is alkalmazást nyernek.
Mindegyik kongresszus maga állapítja meg a munkálataihoz és tanácskozásaihoz szükséges szabályzatot.
Ha az egyesület igazgatásainak legalább kétharmada kívánja, a tisztán igazgatási kérdések megvizsgálására értekezlet gyűlhet egybe.
Ezek összehívása a nemzetközi irodával való megállapodás útján történik.
Az értekezletek maguk állapítják meg szabályzatukat.
A valamely kongresszus vagy értekezlet által egy vagy több meghatározott kérdésnek tanulmányozására kiküldött bizottságokat a nemzetközi iroda hívja össze, miután a szükséghez képest megegyezett ama ország igazgatásával, ahol e bizottságoknak össze kell ülniök.
Az összejövetelek közé eső időszakban minden igazgatásnak joga van a szerződésre, annak szabályzatára és zárójegyzőkönyveikre vonatkozóan a nemzetközi iroda közvetítésével a többi résztvevő igazgatáshoz javaslatokat tenni.
Ugyanez a jog illeti meg az egyezmények, ezek szabályzatai és zárójegyzőkönyvei tekintetében ama országok igazgatásait, amelyek ez egyezményekben résztvesznek.
Minden, valamely igazgatás által az összejövetelek közé eső időben benyujtott javaslat tárgyalás alá bocsátásához szükséges, hogy azt legalább két másik igazgatás támogassa. Ha a nemzetközi iroda nem kapja meg a javaslattal egyidejűleg a kellő számú támogató nyilatkozatokat, a javaslat nem kerül tárgyalás alá.
Minden javaslat a következő eljárás alá esik:
Az igazgatásoknak hat hónapi határidőt adnak a javaslatok megvizsgálására és az esetleges észrevételeknek a nemzetközi irodával való közlésére. Módosító javaslatokat nem fogadnak el. A válaszokat a nemzetközi iroda összegyüjti és azzal a felhívással közli az igazgatásokkal, hogy mellette vagy ellene nyilatkozzanak. Azokat az igazgatásokat, amelyek hat havi határidőn belül nem küldik be szavazatukat, úgy kell tekinteni, mint amelyek a szavazástól tartózkodnak. A fentemlített határidőket a nemzetközi iroda körözvényeinek keltétől kell számítani.
Ha a javaslat valamely egyezményre, annak szabályzatára vagy zárójegyzőkönyveire vonatkozik, az előbb említett eljárásokban csak azok az igazgatások vehetnek részt, amelyek ehhez az egyezményhez hozzájárultak.
1. Ahhoz, hogy a javaslatok határozatokká váljanak, szükséges:
a) a szavazatok összessége, ha új határozatok létesítéséről vagy a szerződés I. és II. címeiben, úgyszintén a 32-36., 52-57., 59-61., 53-66., 68-81. Cikkeiben, hasonlóképpen a zárójegyzőkönyvének bármely cikkében, továbbá foganatosító szabályzatának 1., 5., 16., 60., 72. és 93. Cikkeiben és zárójegyzőkönyvének bármelyik cikkében foglalt határozatok módosításáról van szó;
b) a szavazatok kétharmada, ha nem az előbbi bekezdésben említett határozatok módosításáról van szó;
c) az egyszerű szótöbbség, ha a szerződés, foganatosító szabályzata és zárójegyzőkönyveik határozatainak magyarázatáról van szó, kivéve a 10. Cikkben említett, a választott bíróság elé terjesztett vitás esetet.
2. Az egyezmények határozzák meg, hogy milyen feltételek mellett fogadhatók el a reájuk vonatkozó javaslatok.
A szerződéseken és egyezményeken, továbbá zárójegyzőkönyveiken tett kiegészítések és módosítások diplomáciai nyilatkozat által válnak érvényesekké, amelyet a svájci szövetség kormánya van hivatva a nemzetközi iroda kérelmére kiállítani és a szerződő országok kormányainak megküldeni.
A szabályzatokon és zárójegyzőkönyveiken tett kiegészítések és módosítások megállapítása és az igazgatásokkal való közlése a nemzetközi iroda útján történik. Ugyanez áll a megelőző cikk c) pontjában említett magyarázatokra is.
Az elfogadott kiegészítés vagy módosítás legkorábban a notifikálástól számított három hónap mulva léptethető életbe.
1. Az Egyetemes Postaegyesület nemzetközi irodája elnevezés alatt Bernben a svájci postaigazgatás legfelsőbb felügyelete alatt működő központi hivatal az egyesület országai részére összekötő, felvilágosító és tanácsadó szervül szolgál.
Ennek az irodának feladata, nevezetesen a nemzetközi postaszolgálatot érintő mindennemű felvilágosítások összegyüjtése, rendezése, közzététele és szétosztása, az érdekelt felek kívánságára vitás kérdésekben való véleményadás, a kongresszus okmányai módosítására vonatkozó kérelmeknek tárgyalásra való előkészítése, az elfogadott változások notifikálása és általában mindama szövegezési és magyarázó tanulmányok és munkálatok, amelyeket a szerződés, az egyezmények és szabályzataik rája bíznak vagy amelyek megtétele iránt a postaegyesület érdekében megkeresik.
2. Mint kiegyenlítő hivatal közreműködik a nemzetközi postai szolgálatra vonatkozó bármilyen számadások lebonyolításában mindama igazgatások között, amelyek erre felkérik.
1. Mindegyik kongresszus megállapítja azt a legmagasabb összeget, amelyet a nemzetközi iroda rendes költségei évenként elérhetnek.
Ezeket a kiadásokat, úgyszintén azokat a rendkívüli költségeket, amelyekkel valamely kongresszus, értekezlet vagy bizottság összejövetelei járnak és azokat a költségeket, amelyeket az irodára bízott rendkívüli munkálatok vonnak maguk után, az egyesület országai közösen viselik.
2. Az utóbbiak e célból hét osztályba vannak osztva, amelyek a költségek viselésében a következő arányban vesznek részt:
az 1. osztály 25 egységgel
a 2. osztály 20 egységgel
a 3. osztály 15 egységgel
a 4. osztály 10 egységgel
az 5. osztály 5 egységgel
a 6. osztály 3 egységgel
a 7. osztály 1 egységgel
3. Újabb csatlakozás esetén a svájci szövetség kormánya az érdekelt ország kormányával egyetértésben megállapítja azt az osztályt, amelybe ez utóbbit a nemzetközi iroda költségeinek megosztása tekintetében sorozni kell.
1. Az átszállítás szabadsága az egyesület egész területén biztosítva van.
2. A postacsomagok átszállításának szabadsága az e szolgálatban résztvevő országok területére van korlátozva.
Az értékküldeményeket zárlatokban ama országok területén is át lehet szállítani, amelyek az ilyen szolgálatot nem látják el, továbbá azokat zárlatokban ama ország tengeri szolgálata útján is lehet továbbítani, amelyek az értékküldeményekért való felelősséget nem fogadták el, de ezeknek az országoknak felelőssége csak az ajánlott küldeményekre megállapított felelősség mérvéig terjed.
A kiscsomagoknak átszállítása olyan ország területén, amelyek e küldeményeket nem fogadják el, nem kötelező.
Semmiféle olyan postai díjat, amelyet a szerződés és az egyezmények nem állapítanak meg, szedni nem szabad.
Abban az esetben, ha valamely igazgatás rendkívüli körülmények folytán kénytelen időlegesen, éspedig vagy általánosságban vagy részben a szolgálatot felfüggeszteni, köteles arról az érdekelt igazgatást vagy igazgatásokat azonnal, szükség esetén táviratilag értesíteni.
A szerződésben és az egyezményekben pénzegységül vett frank alatt a 100 centime-ra osztott 10/31 g súlyú és 0.900 finomságú aranyfrank értendő.
Az egyesület minden országában a díjakat úgy kell megállapítani, hogy azok ennek az országnak pénznemében a frank értékének a lehető legpontosabban megfeleljenek.
1. Az érdekelt igazgatások közt történt közvetlen megállapodás hiányában az igazgatások kölcsönös viszonylatában használt nyomtatványokat francia nyelven kell szövegezni, soralatti másnyelvű fordítással vagy a nélkül.
2. A közönség használatára szolgáló azokat a nyomtatványokat, amelyek nem francia nyelven vannak nyomva, el kell látni ily nyelvű soralatti fordítással.
3. Az 1. és 2. pontokban említett nyomtatványokat ugyanazon szöveggel és színben s lehetőleg ugyanolyan méretben kell előállítani, ahogyan azt a szerződés és az egyezmények szabályzatai előírják.
4. Az igazgatások megállapodhatnak abban, hogy a kölcsönös viszonylatukban a szolgálati levelezésre mily nyelvet használjanak.
1. Minden igazgatás ama személyek részére, akik ezt kívánják, igazolójegyeket állíthat ki, amelyek mindennemű postai ténykedésnél igazoló okmányul szolgálnak ama országok postahivatalainál, amelyek nem tették közzé, hogy e jegyeket nem ismerik el.
2. Az az igazgatás, amelyik igazolójegyet állíttat ki, jogosítva van e címen egy franknál nem magasabb díjat szedni.
3. Az igazgatások mindennemű felelősség alól mentesek, ha megállapítást nyer, hogy valamely postai küldemény kézbesítése vagy valamilyen utalványösszeg kifizetése szabályszerű igazolójegy felmutatása alapján történt.
Hasonlóképpen nem felelősek azokért a következményekért, amelyek valamely szabályszerű igazolójegy elveszéséből, elsikkasztásából vagy csalárd használatából származnak.
4. Az igazolójegy a kiállítás napjától számított három évig érvényes.
A levélpostai küldemények elnevezés vonatkozik a levelekre, az egyszerű és válaszos levelezőlapokra, az üzleti papírokra, a bármelynemű nyomtatványküldeményekre, beleértve a vakok részére szolgáló dombornyomású küldeményeket, az árumintákra és a kiscsomagokra.
A kiscsomagszolgálat azokra az országokra van korlátozva, amelyek hajlandók e szolgálatot a kölcsönös viszonylataikban vagy az egyik útirányon biztosítani.
1. A bérmentesítési díjak, amelyek a levélpostai küldeményeknek az egyesület egész területén való átszállításáért járnak, - beleértve, a küldeményeknek a címzettek lakásán való kézbesítését is azokban az országokban, amelyekben a házhozkézbesítő szolgálat be van vagy be lesz rendezve - továbbá a súly- és terjedelemhatárok az alábbi táblázat adatainak megfelelően vannak megállapítva:
| Küldeményfaj | Súlyegység | Díjak | Súly | Terjedelem | ||||
| határa | ||||||||
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||||
| g | ct | |||||||
| 1. súlyfokozata | 25 | 45 cm bármely irányban; | ||||||
| Levelek | minden következő | 2 kg | tekercsalakban: | |||||
| súlyfokozat | 20 | 15 | 75 cm hosszúság és cm átmérő | |||||
| Legnagyobb: | ||||||||
| 15 cm hosszúság | ||||||||
| Levelező lapok egyszerű | - | 15 | - | 10.5 cm szélesség | ||||
| válaszos | - | 30 | - | Legkisebb: | ||||
| 10 cm hosszúság | ||||||||
| 7 cm szélesség | ||||||||
| Üzleti papírok | 50 | 5 | 2 kg | 45 cm bármely irányban; | ||||
| Legkisebb díj | - | 25 | - | tekercsalakban: | ||||
| 75 cm hosszúság | ||||||||
| Nyomtatványok | 50 | 5 | 2 kg | 10 cm átmérő | ||||
| (3 kg az egyenként küldött kötetekre) | A boríték nélkül küldött kártyaalakú, összehajtott vagy össze nem hajtott nyomtatványokra ugyanazok a legkisebb méretek érvényesek, mint a levelezőlapokra. | |||||||
| Vakok részére szolgáló dombornyomású küldemények | 1000 | 5 | 5 kg | |||||
| 45 cm hosszúság | ||||||||
| Áruminták | 50 | 5 | 500 g | 20 cm szélesség | ||||
| Legkisebb díj | - | 10 | - | 10 cm vastagság; | ||||
| tekercsalakban; | ||||||||
| Kis csomagok | 50 | 15 | 1 kg | 45 cm hosszúság | ||||
| Legkisebb díj | - | 50 | - | 15 cm átmérő | ||||
A fenti első bekezdés határozataitól eltérően, az igazgatások a kiscsomagoknak a címzettek részére való kézbesítéséért külön kézbesítési díjat szedhetnek, amely küldeményenként nem haladhat meg 25 ct-ot.
2. A jelen cikk első szakaszában megállapított súly- és terjedelemhatárok nem nyernek alkalmazást a postaszolgálatra vonatkozó levélpostai küldeményekre, amelyekről a 47. Cikk első szakaszában van szó.
3. Minden igazgatásnak joga van ama igazgatásokkal való viszonylatában, amelyek ehhez beleegyezésüket adták, a kiadók vagy megbízottaik által közvetlenül postára adott hírlapok és időszaki folyóiratok részére a nyomtatványok általános díjából 50% díjmérséklést engedélyezni. Ki vannak zárva a díjmérséklésből, tekintet nélkül a megjelenés időközeire, a kereskedelmi nyomtatványok, mint a jegyzékek, ismertetések, árjegyzékek stb.
Az igazgatások jogosultak ugyane viszonylatokban ugyanezt a kedvezményt engedélyezni - bárki legyen a feladó - a könyvekre, úgyszintén a röpiratokra vagy zeneművekre, kivéve azonban minden hirdetést vagy reklámot, hacsak ezek nem a kötetek borítékán vagy védőlapjain vannak.
4. A levelekben nem szabad elhelyezni semmi olyan levelet, jegyzetet vagy okmányt, amelyeknek aktuális és személyes levelezés jellege van és amelyek nem a címzettnek vagy a vele együtt lakó személyeknek szólnak.
5. Az üzleti papíroknak, a bármely fajtájú nyomtatványoknak, az árumintáknak és a kiscsomagoknak nem szabad semmiféle, aktuális és személyes levelezés jellegével bíró levelet, jegyzetet vagy okmányt tartalmazniok; ezeket, a szabályzatban említett kivételektől eltekintve, úgy kell csomagolni, hogy azokat könnyen meg lehessen vizsgálni.
A kiscsomagokban el lehet helyezni nyílt számlát, de csak a számla fogalma szerint abba felvehető adatokkal, úgyszintén a küldemény címének egyszerű másolatát is a feladó címének megjelölésével.
6. Különböző fajú levélpostai küldeményeknek egy küldeményben való egyesítése (egybecsomagolt küldemények) a szabályzatban foglalt feltételek mellett meg van engedve.
7. Az árumintaküldemények nem tartalmazhatnak áruértékkel bíró tárgyat.
8. A szerződésben és szabályzatában foglalt kivételektől eltekintve, nem továbbítanak olyan küldeményeket, amelyek a jelen cikk és a szabályzat megfelelő cikkei által megkívánt feltételeknek nem felelnek meg.
A szállításra tévesen felvett küldemények visszaküldhetők a felvevőhivatalhoz. Mindazonáltal a rendeltetési igazgatás, ha belföldi szabályai nem tiltják, jogosult e küldeményeket a címzetteknek kézbesíteni. Ebben az esetben, amennyiben annak helye van, alkalmazni kell azokat a díjakat és pótdíjakat, amelyek a levélpostai küldemények ama fajára vannak előírva, amelyekhez azok tényleg tartoznak. A jelen cikk első szakaszában meghatározott súlyhatárokat meghaladó küldeményeket a tényleges súlyuk szerint kell díjazni.
A 32. Cikkben felsorolt összes küldeményeket a feladó tartozik általában teljesen bérmentesíteni.
Nem továbbítják a levelek és egyszerű levelezőlapok kivételével azokat a küldeményeket, amelyek bérmentetlenek vagy hiányosan vannak bérmentesítve, továbbá azokat a válaszos levelezőlapokat, amelyeknek mindkét része a feladás idejében nincs teljesen bérmentesítve.
A bérmentetlen vagy hiányosan bérmentesített levelek és egyszerű levelezőlapok - a szabályzat 45. Cikk 3., 4. és 5. szakaszaiban egyes utánküldött küldeményfajokra előírt kivételektől eltekintve - a teljes, illetve a hiányzó bérmentesítési díj kétszeresének megfelelő pótdíj alá esnek; ez a díj, amely a címzettet terheli, nem lehet 10 centime-nál alacsonyabb.
Ugyanezt az eljárást lehet alkalmazni az előbb említett esetekben azokra az egyéb levélpostai küldeményekre, amelyeket tévedésből továbbítottak a rendeltetési országba.
A 33. Cikkben meghatározott díjakon felül pótdíjat lehet szedni minden küldeményért, amelyet különleges költségekre okot adó rendkívüli szolgálatok útján szállítottak. A pótdíjnak arányban kell lennie ezekkel a költségekkel.
Abban az esetben, ha az egyszerű levelezőlap bérmentesítési díjában a megelőző bekezdés által engedélyezett pótdíj bennfoglaltatik, ugyanez a díjszabás alkalmazást nyer a válaszos levelezőlap mindkét részére.
1. Az igazgatásoknak joguk van a belföldi szabályaik által előírt pótdíjjal megterhelni azokat a küldeményeket, amelyeket közvetlenül az indítás előtt adnak át indítószolgálatuknak.
2. A rendeltetési igazgatás jogosítva van a poste-restante címzett küldeményekért a szabályainak megfelelő különleges díjat szedni.
A kiscsomagok tartalmazhatnak vám alá eső küldeményeket.
Ugyanez áll a levelekre, ha a rendeltetési igazgatás vám alá eső tárgyaknak ilyen alakban való behozatalát megengedi.
A rendeltetési igazgatás jogosult a megelőző cikkben említett küldeményeket vámvizsgálat alá vetni és adott esetben azokat hivatalból felbontani.
A rendeltetési országban vámvizsgálat elé állított tárgyakat e címen a posta javára, küldeményenként 50 centime-ot meg nem haladó vámközvetítési díjjal lehet terhelni.
Az igazgatások jogosultak a küldemények címzetteitől beszedni a vámdíjakat és az esetleges egyéb díjakat.
1. Azoknak az országoknak egymásközti viszonylatában, amelyek erre készségüket kifejezték, a feladók a felvevő hivatalnál előzetesen tett nyilatkozat alapján magukra vállalhatják a küldeményeket a kézbesítéskor terhelő postai és nem postai díjak összegét.
Ebben az esetben a feladóknak kötelezettséget kell vállalniok arra, hogy a rendeltetési hivatal által esetleg igényelt összegeket megfizetik és adott esetben elegendő biztosítékot is kell letenniök.
Az az igazgatás, amely a díjakat a feladó terhére előlegezi, jogosítva van e címen csomagonként 50 centime-ot meg nem haladó közvetítési díjat szedni. E díj a megelőző 40. Cikkben a vámközvetítésre előírt díjtól független.
2. Az igazgatások jogosultak a díjmentesen kézbesítendő küldemények szolgálatát az ajánlott küldeményekre korlátozni.
Az igazgatások kötelezik magukat, hogy az illetékes vámigazgatásoknál közbenjárnak az olyan küldeményeket terhelő vámdíjak törlése végett, amelyeket a feladó országba visszaküldtek, a tartalom teljes megromlása folytán megsemmisítettek vagy amelyeket egy harmadik országba utánküldtek.
1. A feladók kívánságára a levélpostai küldeményeket megérkezésük után nyomban külön küldönccel házhoz kézbesítik azokban az országokban, amelyeknek igazgatásai e szolgálatot kölcsönös viszonylatukban vállalják.
2. Ezek az „express”-nek minősített küldemények a rendes díjon felül külön díj alá esnek, amely díj legalább az egyszerű közönséges levél bérmentesítési díjának kétszerese és legfeljebb egy frank. Ezt az összeget a feladónak előzetesen és teljesen le kell rónia.
3. Abban az esetben, ha a címzett lakása a rendeltetési postahivatal helyi kézbesítési kerületén kívül van, az express kézbesítésért pótdíjat lehet szedni, amely nem haladhatja meg a belföldi szolgálatban megállapított ilyen díjat.
Mindazonáltal ilyen esetben az express kézbesítés nem kötelező.
4. Azokat az express küldeményeket, melyek az előzetesen fizetendő díjak együttes összegéig nincsenek teljesen bérmentesítve, közönségesként kell kézbesíteni, hacsak azokat a felvevőhivatal nem kezelte már expressként. Ez utóbbi esetben a küldeményeket a 35. Cikk szabályai értelmében kell megdíjazni.
1. Tilos szállítani:
a) olyan tárgyakat, amelyek természetüknél vagy csomagolásuknál fogva a postaalkalmazottakra nézve veszélyesek lehetnek, vagy a levelezéseket bepiszkíthatják, illetve megrongálhatják;
b) robbanó, gyulékony vagy veszélyes anyagokat;
c) élő állatokat, kivéve azonban a méheket, piócákat és selyemhernyókat;
d) vámdíj alá eső tárgyakat, - eltekintve a 38. Cikkben említett kivételektől - továbbá a vámdíj fizetésének kikerülése céljából nagyobb mennyiségben feladott árumintaküldeményeket.
Mindazonáltal ez a tilalom nem vonatkozik a vámdíj alá eső nyomtatványokra;
e) ópiumot, morfiumot, kokaint és más kábítószereket;
f) trágár és erkölcstelen tárgyakat;
g) mindazokat a tárgyakat, amelyeknek bevitele vagy forgalma akár a felvevő országban, akár a rendeltetési országban tilos.
Tilos továbbá akár nem ajánlott küldeményben, akár pedig ajánlott vagy nem ajánlott kiscsomagban ércpénzt, bankjegyet, pénzjegyet vagy más bemutatóra szóló értékpapirost, feldolgozott vagy fel nem dolgozott platinát, aranyat vagy ezüstöt, továbbá drágaköveket, ékszereket és más drágaságokat küldeni.
Lebetűzött vagy le nem betűzött postabélyegeknek nyitott borítékban való küldése tilos.
2. A felsorolt tilalmak alá eső és tévedésből a szállításra átvett tárgyakat a következőképpen kezelik:
a) A fenti első szakasz a), d), e) és g) pontjai alatt felsorolt tárgyakat ama igazgatás belföldi szabályai értelmében kezelik, amely azok jelenlétét megállapította. Mindazonáltal az ópiumot, morfiumot, kokaint és egyéb kábítószereket tartalmazó küldeményeket semmi esetben sem kézbesítik a címzetteknek vagy küldik vissza a feladási helyükre;
b) a b) és f) pontok alatt felsorolt tárgyakat az azok jelenlétét először megállapító igazgatás a helyszínén megsemmisíti;
c) a c) pont, úgyszintén az 1. § utolsó két bekezdésében felsorolt tárgyakat vissza kell küldeni a felvevő igazgatásnak, hacsak a rendeltetési igazgatás nem hajlandó azokat kivételesen kézbesíteni a címzetteknek.
Abban az esetben, ha a szállításra tévesen elfogadott küldeményeket sem nem küldik vissza a feladási helyre, sem nem adják a címzetteknek, a küldeményekre alkalmazott eljárásról szabatos módon értesíteni kell a felvevő igazgatást abból a célból, hogy az esetleg szükséges intézkedéseket megtehesse.
3. Minden országot egyébként megillet az a jog, hogy megtagadja ama küldeményeknek a területén való átszállítását, illetve kézbesítését, amelyek az illető országban a kiadásra és forgalombahozatalra vonatkozó törvényeknek, szabályoknak vagy rendeleteknek nem felelnek meg. E jog nem terjed ki a levelekre és levelezőlapokra.
Ezeket a küldeményeket a feladási helyükre kell visszaküldeni.
1. A bérmentesítés történhetik akár a felvevő országban a magánlevelezések bérmentesítésére szolgáló és érvényes postabélyeggel, akár a postaigazgatás által hivatalosan elfogadott és annak közvetlen felügyelete alatt működő bérmentesítőgép lenyomata útján, akár pedig - a nyomtatványokra vonatkozóan - bélyegzőlenyomat útján vagy más módon, ha ilyen bélyegzési rendszert a felvevő igazgatás belföldi szabályai engedélyeznek.
2. Szabályszerűen bérmentesítettnek kell tekinteni: a válaszos levelezőlapoknak a kibocsátó ország benyomott vagy felragasztott postabélyegeivel ellátott válaszlapjait, azokat a küldeményeket, amelyek az első szállítási útra szabályszerűen bérmentesítve voltak és amelyek pótdíját a küldemény utánküldése előtt lerótták, valamint azokat a hírlapokat vagy hírlapkötegeket és időszaki folyóiratokat, amelyek „Abonnement-poste” (postai előfizetés) felírással vannak ellátva és amelyek a hírlap- és időszaki folyóirat előfizetésére vonatkozó egyezmény alapján nyernek továbbítást.
3. A nyílt tengeren levő hajók levélgyűjtőszekrénye útján vagy a hajón levő postaalkalmazottak, illetve a hajóparancsnokok kezeihez adott levelezés, hacsak az érdekelt igazgatások közt ellenkező megállapodás nincs, annak az országnak postabélyegeivel és díjszabása szerint bérmentesíthető, amelynek a hajó a tulajdonában van vagy amelyhez tartozik. Ha a hajón való feladás a járat két végpontján vagy valamely közbeeső kikötőben való tartózkodás alatt történik, a bérmentesítés csak annak az országnak postabélyegeivel és díjszabása szerint érvényes, amelynek vizén a hajó tartózkodik.
1. Mindennemű postai díj alól mentesek a postaszolgálatra vonatkozó levelezések, amelyeket egymásközött a postaigazgatások, ezek és a nemzetközi iroda, az egyesületi országok postahivatalai, valamint e hivatalok és az igazgatások váltanak, úgyszintén azok a küldemények, amelyeknek postadíjmentességét a szerződés, az egyezmények és szabályzataik kifejezetten előírják.
2. A hadifoglyok részére szóló vagy az általuk feladott levelezések - kivéve az utánvétellel terhelt küldeményeket - szintén mindennemű postai díjtól mentesek, úgy a felvevő és a rendeltetési, mint az átszállító országokban.
Ugyanez a szabály áll fenn ama hadifogoly-levelezésekre is, amelyeket a hadviselő országokban, illetve harcoló egyéneket a saját területükön befogadó semleges országokban esetleg felállított tudakozó irodák közvetve vagy közvetlenül küldenek, illetve kapnak.
A valamely semleges államban befogadott és internált harcoló egyének a fenti rendelkezések alkalmazását illetően ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a tulajdonképpeni hadifoglyok.
Az egyesület országaiban válaszdíjszelvényeket árusítanak.
Az eladási árat az érdekelt igazgatások határozzák meg, de ez nem lehet kevesebb 37 és 1/2 centime-nál vagy ennek az összegnek az elárusító ország pénzében kifejezett egyenértékénél.
Minden válaszdíjszelvény az egyesület bármely országában becserélhető az illető országból eredő és külföldre szóló egyszerű levél bérmentesítési összegét képviselő postabélyegre vagy bélyegekre.
Mindazonáltal minden országnak jogában áll a válaszdíjszelvényeknek és a válaszdíjszelvények becserélése ellenében bérmentesítendő küldeményeknek együttes átadását követelni.
1. A levélpostai küldemény feladója küldeményét visszaveheti vagy annak címét megváltoztathatja mindaddig, amíg a küldeményt a címzettnek nem kézbesítették.
2. Az erre vonatkozó megkeresést a feladó költségére postával vagy táviratilag továbbítják. A feladó a postával továbbítandó megkeresésekért az egyszerű ajánlott levél díját, a táviratilag továbbítandó megkeresésért pedig a távirat díját fizeti.
1. A címzett tartózkodási helyének megváltoztatása esetén a levélpostai küldeményeket utána küldik, hacsak a feladó a címoldalon tett feljegyzéssel az utánküldést meg nem tiltotta.
2. A bármely okból kézbesíthetetlen küldeményeket haladéktalanul vissza kell küldeni a származási országba.
3. A címzettek rendelkezésére tartott vagy a poste-restante címzett küldemények megőrzésének határidejét a rendeltetési ország szabályai határozzák meg. Mindazonáltal ez a határidő általában nem haladhat meg két hónapot, kivéve azokat a különleges eseteket, amikor a rendeltetési igazgatás szükségesnek tartja a határidőt kivételesen, legfeljebb négy hónapig terjedő időre kitolni. A származási országba való visszaküldést rövidebb határidő alatt kell foganatosítani, ha a feladó ezt a címiratban a rendeltetési országban ismert nyelven fogalmazott feljegyzéssel kéri.
4. Az értéknélküli nyomtatványokat nem küldik vissza, hacsak a feladó a küldemény külsejére írt megjegyzéssel a visszaküldést nem kérte. Az ajánlott nyomtatványokat mindig vissza kell küldeni.
5. A levélpostai küldeményeknek egyik országból a másik országba való utánküldésért vagy a származási országba való visszaküldésért a szabályzatban megállapított kivételektől eltekintve, semmiféle pótdíjat szedni nem szabad.
6. Az utánküldött vagy térti küldemények a címzetteknek, illetve feladóknak ama díjak megfizetése ellenében adhatók ki, amelyekkel azokat a feladáskor, a megérkezéskor vagy az első útvonalon túl történt utánküldés következtében útközben terhelték meg. Ez nem érinti ama vám- és egyéb külön díjak megtérítését, amelyeknek törlését a rendeltetési igazgatás nem engedélyezte.
7. A valamely más országba való utánküldés vagy kézbesíthetetlenség esetén a poste-restante díjat, a vámközvetítési díjat, az express pótdíjat és a kiscsomagok házhozkézbesítési külön díját törlik.
1. Bármely küldeményért való felszólalásért legfeljebb 1 frankban megszabott díjat lehet szedni.
Az ajánlott küldeményekre vonatkozólag semminemű díj nem szedhető, ha a feladó a tértivevényért járó külön díjat már lerótta.
2. Felszólalni csak a küldemény feladását követő naptól számított egy évi határidőn belül lehet.
3. Minden igazgatás köteles elfogadni azokat a felszólalásokat, amelyek más igazgatás területén feladott küldeményekre vonatkoznak. A felszólalási díjat teljes egészében az az igazgatás tartja meg, amelyik a felszólalást elfogadta.
4. Ha valamely felszólalásra szolgálati hiba adott okot, a felszólalás díját visszatérítik.
1. A 32. Cikkben felsorolt levélpostai küldeményeket ajánlva lehet küldeni.
Mindazonáltal a levelezőlap „Válasz” részének ajánlási díját a küldemény eredeti feladója érvényesen nem róhatja le.
2. Minden ajánlott küldemény díját előre kell leróni. Ez áll:
a) a küldemény fajának megfelelő rendes bérmentesítési díjból;
b) a legfeljebb 40 centime-ben megszabott ajánlási díjból.
3. Az ajánlott küldemény feladója részére a feladáskor díjmentesen feladóvevényt kell kiadni.
4. Azok az országok, amelyek az erőhatalomból származható kockázatot viselni hajlandók, jogosítva vannak minden ajánlott küldemény után legfeljebb 40 centime-ban meghatározott külön díjat szedni.
5. Azokat a bérmentetlen vagy elégtelenül bérmentesített ajánlott küldeményeket, amelyeket tévedésből továbbítottak a rendeltetési igazgatásnak, kézbesítés esetén a bérmentetlen vagy elégtelenül bérmentesített közönséges küldeményekre előírt szabályok szerint megportózzák.
Az ajánlott küldemény feladója tértivevényt kaphat, ha a küldemény feladásakor legfeljebb 40 centime-ban megszabott díjat fizet.
A tértivevényt a küldemény feladása után is lehet kérni az 51. Cikkben a felszólalásokra megállapított határidőn belül és az ugyanott megszabott díjak lerovása ellenében.
A következő cikkben felsorolt kivételektől eltekintve, az igazgatások az ajánlott küldemények elveszése esetén felelősséggel tartoznak.
A feladónak e címen kártérítésre van joga, amelynek összege küldeményenként 50 frank.
Az igazgatások az ajánlott küldemények elveszéséért való minden felelősség alól mentesek:
a) erőhatalom esetén; mindazonáltal a felelősség fennáll azzal a felvevő igazgatással szemben, amelyik az erőhatalomból származó kockázat viselését vállalta (52. Cikk, 4. §). Az elveszésért felelős igazgatás dönt - saját belföldi szabályai alapján - a felett, vajjon az elveszés olyan körülményeknek tudható-e be, amelyek az erőhatalom egyik esetéhez tartoznak;
b) ha a küldeményekről nem tudnak számot adni a szolgálati okmányoknak valamilyen erőhatalomból kifolyólag történt megsemmisülése folytán;
c) ha oly küldeményről van szó, amelynek tartalma a 45. Cikk 1. §-ában felsorolt tilalmak alá esik;
d) ha a feladó az 51. Cikkben megszabott határidőn belül nem szólalt fel.
Az igazgatások felelőssége megszűnik azokért az ajánlott küldeményekért, amelyeknek kézbesítése a belföldi szabályzatuk által előírt módon történt.
A poste-restante vagy a címzettek rendelkezésére tartott küldeményekért való felelősség megszűnik, ha a küldeményt oly személynek kézbesítették, aki a rendeltetési országban érvényes szabályok szerint személyazonosságát igazolta és akinek neve és állása a cím adataival egyezik.
A kártérítés kifizetése annak az igazgatásnak kötelessége, amelynek fennhatósága alatt áll a küldeményt felvevő hivatal, fennmarad azonban visszkereseti joga a felelős igazgatással szemben.
1. A kártérítést minél előbb, de legkésőbben a felszólalást követő naptól számított hat havi határidőn belül kell kifizetni. Ez a határidő a távoleső országokkal való forgalomban kilenc hónap.
A felvevő igazgatás jogosult kivételesen kitolni a kártérítés elintézését az előbbi bekezdésben előírt határidőn túl, ha még nincs eldöntve a kérdés, vajjon a küldemény elveszése erőhatalom folytán következett-e be.
2. A felvevő igazgatás jogosult a feladót a közbeeső vagy a rendeltetési igazgatás terhére kártalanítani, ha az - bár szabályszerűen megkeresték - három hónap leforgása alatt az ügyet nem intézte el; ez a határidő a távoleső országokkal való viszonylatokban hat hónap.
1. Az ellenkező bebizonyításáig valamely ajánlott küldeményért való felelősség azt az igazgatást terheli, amely bár a küldeményt kifogás nélkül átvette és minden szabályszerű nyomozási adatot rendelkezésére bocsátottak, nem tudja kimutatni sem a címzettnek való kézbesítést, sem pedig, amennyiben szóba jöhet, a következő igazgatásnak való szabályszerű átadást.
Mindazonáltal a közbeeső vagy a rendeltetési igazgatás minden felelősség alól szabadul, ha bebizonyítja, hogy a felszólalást vele csak a szóbanforgó küldeményre vonatkozó szolgálati okmányok megsemmisítése után közölték, feltéve, hogy a szabályzat 78. Cikkében előírt megőrzési határidőt betartották. Ez a fenntartás nem érinti a felszólaló jogait.
Ha az elveszés szállítás közben történt és nem lehet megállapítani, hogy az mely ország területén vagy szolgálatában következett be, az érdekelt igazgatások a kárt egyenlő részben viselik. Mindazonáltal a kártérítés teljes összegét tartozik kifizetni a felvevő igazgatásnak az az első igazgatás, amely a felszólalás tárgyát képező küldeménynek a következő szolgálathoz való szabályszerű átadását nem tudja kimutatni. Ennek az igazgatásnak dolga a többi felelős igazgatástól az arra jogosult kártalanításából egyre-egyre eső hányadot beszedni.
2. Ha valamely ajánlott küldemény erőhatalomból származó körülmények folytán veszett el, az az igazgatás, amelynek területén vagy szolgálatában az elveszés történt, csak akkor felelős a felvevő igazgatással szemben, ha mindkét ország vállalta az erőhatalomból származó kockázat viselését.
3. A vám- és egyéb díjak, amelyeknek törlését nem lehetett elérni, az elveszésért felelős igazgatásokat terhelik.
4. A kártérítés kifizetésének ténye által a felelős igazgatás eme kártérítési összeg erejéig a kártérített személynek akár a címzett, akár a feladó, akár valamely harmadik személy ellen esetleg fennálló visszkereseti jogaiba lép.
5. Ha valamely elveszettnek tekintett ajánlott küldemény később előkerül, azt a személyt, akinek a kártérítést kifizették, értesíteni kell, hogy a küldeményt a kártérítési összeg visszafizetése ellenében átveheti.
1. A felelős igazgatás vagy amelynek számlájára az 58. Cikk értelmében a kifizetés történt, köteles a feladónak tényleg kifizetett kártérítés összegét a kifizetés közlését követő három havi határidőn belül a felvevő igazgatásnak megtéríteni.
Ez a megtérítés úgy történik, hogy abból a hitelező igazgatásra költség ne háruljon, éspedig postautalvánnyal, csekkel vagy hitelező igazgatás fővárosára, illetve egy kereskedelmi helyére kiállított látra szóló váltó útján vagy ebben az országban forgalomban levő készpénzben. A három havi határidő eltelte után a felvevő igazgatásnak járó összeg a szóbanforgó határidő lejártának napjától számított évi hét százalékkal kamatozik.
2. A felvevő igazgatás a felelős igazgatástól a kártérítési összeg megtérítését csak az elveszés közlésének napjától, illetve adott esetben az 58. Cikk 2. §-ában előírt határidő lejártának napjától számított két éven belül igényelheti.
3. Az az igazgatás, amelynek felelősségét kellően megállapították és amely előzően a kártérítés kifizetését megtagadta, köteles elvállalni mindazokat a járulékos költségeket is, amelyek a nem igazolt késedelmes fizetésből eredtek.
4. Az igazgatások megállapodhatnak abban, hogy a feladóknak kifizetett és általuk jogosnak elismert kártérítésekről időközönként számolnak el.
1. Az ajánlott levélpostai küldemények utánvétellel terhelhetők meg ama országok közt való forgalomban, amelyeknek igazgatásai eme szolgálat berendezésében megegyeztek.
Ellenkező megállapodás hiányában az utánvétel összegét a küldemény származási országának pénznemében kell kifejezni.
Az utánvétel legmagasabb összege egyenlő a küldeményt felvevő országba szóló postautalványokra meghatározott legmagasabb összeggel.
Az utánvételes küldemények az ajánlott küldeményekre megszabott feltételeknek és díjaknak vannak alávetve.
A feladó ezenfelül fizet alapdíjat, amely küldeményenként nem haladhat meg 50 centime-ot és az utánvételi összeg legfeljebb 1/2 százalékának megfelelő aránylagos díjat.
Mindegyik igazgatás jogosult az aránylagos díj beszedésére vonatkozóan olyan fokozatot elfogadni, amely a szolgálata követelményeinek legjobban megfelel.
2. A címzettől beszedett összeget a feladó részére utánvételi utalvánnyal küldik meg, amelynek kiállítása díjtalan.
3. Az igazgatásoknak joguk van a beszedett utánvételi összegek elszámolására más eljárási módban megállapodni. Így nevezetesen elvállalhatják, hogy azokat a küldemény rendeltetési országában levő postai folyószámlára befizetik.
Ebben az esetben, ellenkező megegyezés hiányában, az utánvétel összegét a rendeltetési ország pénznemében kell kifejezni. A feladótól az ajánlott levél díján felül 25 centime-ot meg nem haladó díjat szednek. A rendeltetési igazgatás a címzettől beszedett összeget, miután abból a legfeljebb 25 centime-ban megállapított alapdíjat és a belföldi szolgálatban a befizetésekre megállapított rendes díjat levonta, a belföldi szolgálatában rendszeresített befizetési lappal postai folyószámlára befizeti.
Az utánvétellel terhelt ajánlott küldemény feladója kérheti az utánvételi összeg törlését vagy leszállítását.
Az ilyen kérelmek ugyanazon szabályoknak vannak alávetve, mint a visszavételre vagy címváltoztatásra vonatkozó kérelmek.
Ha az utánvételi összeg törlését vagy leszállítását távirati úton kérik, a távirat díjához az egyszerű ajánlott levél díja járul.
Az utánvételes ajánlott küldemény elveszése esetén a posta az 54. és 55. Cikkekben meghatározott feltételek szerint felelős.
A címzettől szabályszerűen beszedett összeg, éspedig akár befizették azt utalványra vagy postai folyószámlára, akár nem, a feladó részére a postautalványegyezmény vagy a csekk- és postai átutalási egyezmény határozatai szerint biztosíttatik.
1. Ha a küldeményt a címzettnek az utánvételi összeg beszedése nélkül kézbesítették, a feladónak joga van kártérítésre, feltéve, hogy az 51. Cikk 2. §-ában megszabott határidőn belül felszólalt és az összeg be nem szedése nem az ő hibájának vagy hanyagságának következménye, illetve a küldemény tartalma nem esik a 45. Cikkben foglalt tilalmak alá.
Ugyanez a szabály áll arra az esetre is, ha a címzettől beszedett összeg kisebb a feltüntetett utánvételi összegnél vagy ha a beszedés csalárd módon történt.
A kártérítés semmi esetben sem haladhatja meg az utánvétel összegét.
2. A felelős igazgatás a kártérítési összeg kifizetésének ténye által és eme kártérítési összeg erejéig a kártérített személynek minden, a címzett, a feladó vagy harmadik személyek irányában esetleg fennálló visszkereseti jogaiba lép.
A szabályszerűen beszedett összegeknek, úgyszintén a megelőző cikkben említett kártérítésnek kifizetése azt az igazgatást terheli, amelynek fennhatósága alá tartozik a küldeményt felvevő hivatal; ennek azonban fennmarad visszkereseti joga a felelős igazgatással szemben.
Az 58. Cikkben foglalt, az elveszett ajánlott levelek kártérítésének kifizetési határidejére vonatkozó határozatok alkalmazást nyernek az utánvételes küldeményekért beszedett összegek vagy a kártérítések kifizetésére is.
A szabályszerűen beszedett összegeknek, valamint a 65. Cikkben említett kártérítésnek a felvevő igazgatás által való kifizetése a rendeltetési igazgatás számlájára történik. A felelősség ez utóbbit terheli, hacsak be nem tudja bizonyítani, hogy a hiba azáltal következett be, hogy a felvevő igazgatás valamely szabály rendelkezését nem tartotta be.
Ha valamely utánvételes küldeménynek a szolgálatból való eltűnése folytán az utánvételi összeget csalárd úton szedik be, az érdekelt igazgatások felelősségét az 59. Cikknek a közönséges ajánlott küldemények elveszésére előírt szabályai szerint kell megállapítani.
Mindazonáltal annak a közbeneső igazgatásnak a felelőssége, amelyik az utánvételi szolgálatban nem vesz részt, arra szorítkozik, amit az 54. és 55. Cikk az ajánlott küldeményekre előír.
Az eme igazgatás által nem fedezett összeget a többi igazgatások egyenlő arányban viselik.
A rendeltetési igazgatás köteles a terhére előlegezett összegeket a 60. Cikkben megállapított szabályok szerint a felvevő igazgatásnak megtéríteni.
1. A bármely okból a címzettnek ki nem fizetett utánvételi utalvány összegét nem térítik vissza a kibocsátó igazgatásnak. Ezt az összeget az utánvétellel terhelt küldeményt felvevő igazgatás az utánvételi utalvány címzettjének rendelkezésére tartja és az az elévülés törvényes határideje lejártával végérvényesen erre az igazgatásra száll át.
Minden egyéb tekintetben és a szabályzatban foglalt fenntartásokkal az utánvételi utalványok a postautalvány-egyezményben megszabott határozatok alá esnek.
2. Ha valamely a 61. Cikk 3. §-ának előírásai szerint kiállított befizetési lapot nem lehet az utánvételes küldemény feladója által feltüntetett igényjogosult javára írni, ennek a befizetési lapnak az összegét az az igazgatás, amely az összeget beszedte, a felvevő igazgatás rendelkezésére bocsátja a végett, hogy azt a küldemény feladójának fizessék ki.
Ha ez a kifizetés nem foganatosítható, a jelen cikk 1. §-ában előírt módon kell eljárni.
A felvevő igazgatás a szabályzat által előírt módon megtérít a rendeltetési igazgatásnak utánvételenként 20 centime díjrészt, hozzáadva a kifizetett utánvételek teljes összegének 1/4 százalékát.
A 61. Cikk 3. §-ában megszabott díjakat teljes egészében megtartja az az igazgatás, amelyik azokat beszedte.
A szerződés által kifejezetten említett esetek kivételével minden igazgatás teljes egészében megtartja az általa beszedett összegeket.
1. Az egyesület két postaigazgatása közt egy vagy több egyesületi igazgatás közvetítésével (közvetítő szolgálat) küldött zárlatokban váltott levélpostai küldeményekért mindegyik ország részére, amelynek területén az átszállítás történik vagy amelynek szolgálatai a szállításban résztvesznek, a következő táblázatban feltüntetett díjak járnak:
| Kilogrammonként | |||||
| levél és levelezőlap után | egyéb küldemények után | ||||
| 1. Szárazföldi átszállítás: | Fr. | ct. | Fr. | ct. | |
| 1000 km-ig | .- | 75 | -. | 10 | |
| 1000 km-en felül 2000 km-ig | 1. | - | -. | 15 | |
| 2000 km-en felül 3000 km-ig | 1. | 50 | -. | 20 | |
| 3000 km-en felül 6000 km-ig | 2. | 50 | .- | 30 | |
| 6000 km-en felül 9000 km-ig | 3. | 50 | -. | 40 | |
| 9000 km-en felül | 4. | 50 | .- | 50 | |
| 2. Tengeri átszállítás: | Fr. | ct. | Fr. | ct. | |
| 300 tengeri mérföldig | -. | 75 | -. | 10 | |
| 300-on felül 1500 tengeri mérföldig | 2. | - | -. | 25 | |
| Európa és Észak-Amerika közt | 3. | - | -. | 40 | |
| 1500-on felül 6000 tengeri mérföldig | 4. | - | -. | 50 | |
| 6000 tengeri mérföldön felül | 6. | - | -. | 75 | |
2. Az olyan tengeri szállításért, amelynél a tengeri út 300 tengeri mérföldet nem halad meg, a megelőző szakaszban meghatározott díjak harmadrészét kell fizetni átszállítási díj fejében, ha az érdekelt igazgatás a szállított küldemények után a szárazföldön teljesített szállításért már díjat kapott.
3. Abban az esetben, ha a tengeri átszállítást két vagy több postaigazgatás végzi, az egész útért járó díjak levelekért és levelezőlapokért kilogrammonként 6 frankot, egyéb levélpostai küldeményekért pedig kilogrammonként 0.75 frankot nem haladhatnak meg. Amennyiben ezeknek a díjaknak összege 6 frankot, illetve 0.75 frankot meghalad, ezeket a díjakat a szállításban résztvevő igazgatások, amennyiben egymással másként nem egyeznek meg, egymásközt az átszállítás távolságainak arányában osztják meg.
4. Közvetítő szolgálatnak kell tekinteni ellenkező megállapodás híján azokat a tengeri szállításokat, amelyeket két ország között az egyiküknek fennhatósága alatt álló hajó teljesít, úgyszintén azokat a szállításokat, amelyeket ugyanazon ország két hivatala közt egy másik ország fennhatósága alatt álló szolgálat közvetítésével végeznek.
5. Az egyesület két postaigazgatása közt egyenként váltott levélpostai küldeményekért, tekintet nélkül a súlyra, valamint a rendeltetési helyre, darabonként - bármely fajú küldeményről legyen szó - öt centime átszállítási díj jár.
6. A zárlatokban való átszállítást illetően mint egyéb tárgyakat és az egyenkénti átszállítás tekintetében mint egységeket kell tekinteni: a kiscsomagokat, a hírlapokra és időszaki folyóiratokra vonatkozó egyezmény alapján küldött hírlapokat vagy hírlapkötegeket és időszaki folyóiratokat, úgyszintén az értéklevél- és értékdobozegyezmény alapján küldött értékdobozokat.
A valamely postahajó által hozott és egy másik postahajó által elszállítandó zárlatoknak raktározásáért a raktározó postaigazgatás javára zsákonként 50 centime-ban megállapított díj jár, hacsak ez az igazgatás valamilyen szárazföldi vagy tengeri szállításért már nem kapott díjat.
Mindennemű szárazföldi vagy tengeri átszállítási díj alól mentesek a 47. Cikkben említett postadíjmentes küldemények, a felvevő országba visszaküldött válasz-levelezőlapok, az utánküldött küldemények, a térti küldemények, a térti vevények, a postautalványok és minden más a postaszolgálatra vonatkozó okmányok, így nevezetesen a postai átutalásokra vonatkozó küldemények.
A tévirányított küldeményeket az átszállítási és raktározási díjak szempontjából úgy kell tekinteni, mintha azok a rendes úton mentek volna.
A 73. Cikkben részletezett átszállítási díjak nem nyernek alkalmazást azokra a szállításokra, amelyeket egyik postaigazgatás egy vagy több más postaigazgatás kívánságára külön berendez vagy fenntart. Az ilyfajta átszállításra vonatkozó feltételeket az érdekelt postaigazgatások egymásközt szabadon állapítják meg.
1. Az átszállítási és raktározási díjak a felvevő ország igazgatását terhelik.
2. Az e díjakról való leszámolás a minden három évben egyszer, éspedig tizennégy napos időszakban megtartott statisztikai felvételek adatai alapján történik. Ez az időszak huszonnyolc napra emelkedik ama zárlatokra vonatkozóan, amelyeket a valamelyik országtól függő szolgálatok hetenként hatnál kevesebbszer cserélnek ki.
A statisztikai felvételek időszakát és tartamát a szabályzat határozza meg.
3. Bármely igazgatás jogosult választott bírói döntés alá bocsátani azokat a statisztikai eredményeket, amelyek véleménye szerint jelentékenyen eltérnek a valóságtól. A választott bíróság megalakítása a 10. Cikkben előírt módon történik.
A választott bíróság jogosult a fizetendő átszállítási összeget jogszerűen meghatározni.
1. A szerződéses országok egyikének postahivatalai és ugyanazon államnak idegenben állomásozó hajórajának, vagy hadihajóinak parancsnokai közt, avagy a hajórajok vagy hadihajók egyikének parancsnokai és ugyanazon ország más hajórajának vagy hadihajójának parancsnokai közt levélzárlatok válthatók más országokhoz tartozó szárazföldi vagy tengeri szolgálat közvetítésével.
2. Az e zárlatokban elhelyezett bármely fajta levelezés csak ama hajók tiszti vagy legénységi személyzetének szólhat vagy csak ezektől származhatik, amely hajó részére címezve vannak, illetőleg amelytől erednek a levélzárlatok; az ezekre alkalmazandó díjszabást és szállítási feltételeket a saját belföldi szabályai szerint annak az országnak postaigazgatása határozza meg, amely országhoz a hajó tartozik.
3. Hacsak az érdekelt igazgatások közt ellenkező megállapodás nincs, az a postaigazgatás, amely a szóbanforgó zárlatokat indítja vagy kapja, az átszállító postaigazgatásoknak a 73. Cikk határozatai értelmében kiszámított átszállítási díjat téríti meg.
Ha valamely ország az átszállítás szabadságára vonatkozó 25. Cikknek határozatait nem tartja be, az igazgatások jogosultak a postaszolgálatot vele megszüntetni. Kötelesek azonban ezt az intézkedést előzetesen távirat útján az érdekelt igazgatásokkal közölni.
A szerződő országok kötelezik magukat arra, hogy a szükséges intézkedéseket megteszik vagy törvényhozásuknál ilyeneket javaslatba hoznak abból a célból, hogy
a) megtorolják úgy a nemzetközi válaszdíjszelvényeknek hamisítását és csalárd használatát, mint pedig utánzott vagy már használt postabélyegeknek, úgyszintén bérmentesítőgépek vagy bélyegzők utánzott vagy már használt lenyomatainak a küldemények bérmentesítésére való csalárd felhasználását;
b) megtiltsák és megtorolják az utánzott vagy hamisított postaszolgálati jelzőcéduláknak és betűzőknek gyártásával, eladásával, vételre kínálásával vagy szétosztásával űzött csalárd ténykedéseket, amennyiben a hamisítás vagy utánzás a csatlakozó államok bármelyikének igazgatása által kibocsátott postai jelzőcédulákkal vagy betűzőkkel összetéveszthető;
c) megbüntessék a postai igazolójegyek gyártásával vagy forgalombahelyezésével elkövetett csalárd ténykedést, úgyszintén eme jegyek csalárd használatát;
d) megakadályozzák és adott esetben megbüntessék ópiumnak, morfiumnak, kokainnak és más bódítószereknek postaküldeményekben való elhelyezését, hacsak az ezekben való elhelyezést az egyesület szerződése és egyezményei kifejezetten meg nem engedik.
E szerződés 1930. évi július hó 1-én lép életbe és meg nem határozott ideig marad érvényben.
Minek hiteléül a fent felsorolt országok kormányainak teljhatalmú megbízottai e szerződést egy példányban aláírták, amely Nagybritannia és Észak-Írország Egyesült Királyság kormányának levéltárában marad elhelyezve, és amelyikről mindegyik fél másolatot kap.
Kelt Londonban, 1929. évi június hó 28-án.
Aláírások
Az alulírott meghatalmazottak a mai napon megkötött Egyetemes Postaszerződés aláírása előtt a következőkben egyeztek meg:
A szerződés 49. Cikkének határozatai nem nyernek alkalmazást Nagybritannia, valamint a brit dominiumok, gyarmatok és protektorátusok területén, amelyeknek belföldi törvényhozása a levélpostai küldeményeknek a feladók kívánságára való visszavételét vagy címváltozását nem engedik meg.
1. Minden országnak joga van a 33. Cikk 1. §-ában meghatározott díjakat legfeljebb 50%-kal felemelni vagy legfeljebb 20%-kal leszállítani az alábbi táblázat adatainak megfelelően:
| Alsó határok centime | Felső határok centime | ||
| Levelek: első fokozat | 20 | 37.5 | |
| minden következő fokozat | 12 | 22.5 | |
| Levelezőlap: egyszerű | 12 | 22.5 | |
| fizetett válasszal | 24 | 45 | |
| Üzleti papírok, 50 g-ként | 4 | 7.5 | |
| legkisebb díj | 20 | 37.5 | |
| Nyomtatványok, 50 g-ként | 4 | 7.5 | |
| Vakok részére szolgáló dombornyomású küldemények, 1000 g-ként | 4 | 7.5 | |
| Áruminták, 50 g-ként | 4 | 7.5 | |
| legkisebb díj | 8 | 15 | |
| Kiscsomagok, 50 g-ként | 12 | 22.5 | |
| legkisebb díj | 40 | 75 |
A választott díjaknak egymásközt lehetőleg ugyanolyan arányban kell lenniök, mint az alapdíjaknak, mindazonáltal megvan minden országnak az a joga, hogy díjait a pénzegysége kívánalmainak megfelelően kikerekítse.
2. Minden országnak joga van az egyszerű levelezőlap díját 10 centime-ra, a válaszos levelezőlap díját 20 centime-ra leszállítani.
3. A valamely ország által elfogadott díjszabás alkalmazást nyer az érkező bérmentetlen vagy hiányosan bérmentesített küldeményekért szedendő díjakra is.
Egyik ország sem köteles továbbítani vagy a címzetteknek kézbesíteni azokat a küldeményeket, amelyeket a területén lakó feladók valamely idegen országban adnak vagy adatnak postára abból a célból, hogy az ott rendszeresített alacsonyabb díjakat kihasználják. A szabály alkalmazást nyer különbség nélkül úgy a feladó által lakott országban előállított és azután a határon átszállított küldeményekre, mint pedig a valamelyik külországban előállított küldeményekre. Az érdekelt igazgatásnak joga van a kérdéses küldeményeket a feladási helyükre visszaküldeni vagy pedig azokat a belföldi díjaival megterhelni. A díjak beszedésének módozatai a saját tetszésére vannak bízva.
Kivételesen meg van engedve, hogy azok az államok, amelyek belföldi törvényeiknél fogva nem alkalmazhatják a tizedes méterrendszer súlyegységét, ezt a kereskedelmi unciával (28.3465 gramm) helyettesíthessék, éspedig a leveleknél egy unciát 20 grammnak, az üzleti papíroknál, nyomtatványoknál és kiscsomagoknál pedig 2 unciát 50 grammnak számítva.
Az igazgatások jogosultak a válaszdíjszelvények eladását nem vállalni.
Azok az országok, amelyek a szerződés 52. Cikke 2. §-ában említett ajánlási díjat 40 centime-ban nem szabhatják meg, jogosítva vannak legfeljebb 50 centime-ig vagy esetleg a belföldi szolgálatukra megállapított díjtételig emelkedhető díjat szedni.
A levélpostának légi úton való szállítására vonatkozó határozatok az Egyetemes Postaszerződéshez vannak csatolva és azokat a szerződés és szabályzata kiegészítő részének kell tekinteni.
Mindazonáltal a szerződés általános határozataitól eltérően az említett határozatokat a közvetlenül érdekelt igazgatások képviselőiből álló értekezlet időnként megváltoztathatja.
Ezt az értekezletet az érdekelt igazgatások közül legalább háromnak kérelmére a nemzetközi iroda útján lehet összehívni.
Az e konferencia által javasolt határozatok összességét a nemzetközi iroda útján szavazás céljából az egyesület országai elé kell terjeszteni. A döntés a nyilvánított szavazatok többségével történik.
A 73. Cikk 1. §-ában (táblázat) foglalt határozatoktól eltérően a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójának postaigazgatása jogosult a szibériai útvonalon, éspedig mindkét irányban (Mandzsuria vagy Vladivosztok) történt átszállításért - a 6000 kilométert meghaladó távolságokra vonatkozóan - átszállítási díj címén az L. C. küldemények után kilogrammonként 4.50 frankot és az A. O. küldemények után 0.50 frankot szedni.
Uruguay kivételesen jogot nyert arra, hogy minden a tengerentúlról jövő és Montevideóban kirakott olyan zárlatért, amelyeket saját szolgálatával továbbít a mögötte levő országokba, a szerződés 73. Cikkében megszabott szárazföldi átszállítási díjakat szedje, azaz a levelek és levelezőlapok után kilogrammonként 75 centime-ot és az egyéb küldemények után kilogrammonként 10 centimeot.
A portugál igazgatásnak kivételesen joga van a szerződés 74. Cikkében előírt raktározási díjakra minden a lisszaboni kikötőben átrakott zárlatért.
Az egyesülethez tartozó, de a kongresszuson nem képviselt Afghanistan és az Argentiniai Köztársaság részére a jegyzőkönyv nyitva marad, hogy az azon kötött szerződéshez és egyezményekhez vagy azok egyikéhez vagy másikához hozzájárulhassanak.
A jegyzőkönyv ugyane célból nyitva marad Paraguay részére is, amelynek meghatalmazottja az okmányok aláírásakor nem lehetett jelen.
A jegyzőkönyv azon országok részére, amelyeknek meghatalmazottai a mai napon csak a szerződést vagy a kongresszus által elfogadott egyes egyezményeket írták alá, nyitva marad abból a célból, hogy ezek a mai napon aláírt többi egyezményhez vagy ezek egyikéhez, illetve másikához hozzájárulhassanak.
A fenti XI. és XII. Cikkekben említett csatlakozásokat az illető kormányoknak diplomáciai úton notifikálniok kell Nagybritannia és Észak-Írország Egyesült Királyság kormányánál és általa az egyesület többi államainál. A notifikálásra szolgáló határidő 1930. év július hó 1-én jár le.
1. A kongresszus által szótöbbséggel kijelölt igazgatásokat képviselő tizennégy tagból és a nemzetközi iroda igazgatójából álló bizottság megbízást nyer arra, hogy a következő kongresszust előkészítse, nevezetesen a kongresszusra benyujtott javaslatokat tanulmányozza, összehasonlítsa, rendezze, minden kérdésről véleményt adjon, és végül, hogy egy tervezetet és jelentést terjesszen elő, amely alkalmas arra, hogy a kongresszus tanácskozásainak alapjául szolgáljon.
2. A nemzetközi iroda az előkészítő bizottságot a következő kongresszus megnyitása előtt alkalmas időben hívja össze és a megelőző szakaszban említett tervezetet és jelentést az igazagatások közt a kongresszus megnyilta előtt legalább négy hónappal szétosztja.
3. A nemzetközi iroda látja el a bizottság irodai munkálatait.
Minek hiteléül az alulírott meghatalmazottak felvették e jegyzőkönyvet, amelynek ugyanolyan ereje és érvénye lesz, mintha határozatai magában a vonatkozó szerződésnek szövegében lennének felvéve és azt egy példányban aláírták, amelyet Nagybritannia és Észak-Írország Egyesült Királyság kormányának levéltárában helyeznek el és amelyről mindegyik fél másolatot kap.
Kelt Londonban, 1929. évi június hó 28-án.
Aláírások.
3. § Ezt a törvényt a m. kir. kereskedelemügyi miniszter hajtja végre.
