1. § A polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag 1929. évi november hó 11-én Belgrádban kelt magyar-jugoszláv Egyezmény és a hozzátartozó Aláírási Jegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény és Aláírási Jegyzőkönyv hivatalos magyar fordítása a következő:
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és
Ő Felsége Jugoszlávia Királya
a Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között közös egyetértéssel rendezni óhajtván a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdéseket,
elhatározták, hogy e célból Egyezményt kötnek és Meghatalmazottaikat kinevezték,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
A Szerződő Felek állampolgárainak szabadságukban áll jogaikat a másik Szerződő Fél bíróságai előtt érvényesíteni és védeni még ennek a Félnek állampolgáraival szemben is. A Szerződő Felek bíróságai kötelesek őket e tekintetben a belföldiekkel egyenlő elbánásban részesíteni.
Ez az Egyezmény semmiképpen nem érinti a használatos nyelvekre vonatkozó azokat az általános rendelkezéseket, amelyek a belföldiekkel szemben alkalmazást nyernek.
A két Szerződő Fél megkeresésre kölcsönösen jogsegélyt nyujt egymásnak peres és nem-peres polgári és kereskedelmi ügyben, beleértve a gyámsági és gondnoksági ügyeket is.
A megkeresett hatóság, ha nem illetékes, a megkeresést hivatalból átteszi államának illetékes hatóságához és erről a megkereső hatóságot egyidejűleg értesíti.
A kézbesítésre irányuló kérelmeket, úgyszintén a megkereséseket a megkereső Fél Igazságügyminisztériuma útján kell továbbítani a megkeresett Fél Igazságügyminisztériumához, kivéve a magyar gyámhatóságoktól származó vagy hozzájuk intézett kérelmeket vagy közléseket, amelyeket Magyarországon a Magyar Királyi Belügyminisztérium közvetítésével kell továbbítani.
A kézbesítésekre irányuló kérelmeket és a megkereséseket nem kell hitelesíteni, de el kell látni a megkereső hatóság pecsétjével. Ezekhez a kérelmekhez vagy megkeresésekhez, valamint mellékleteihez Magyarország részére magyar, francia vagy német; a Jugoszláv Királyság részére szerb, francia vagy német fordítást kell csatolni, ha ezek az iratok nem készültek valamelyik ilyen nyelven vagy a megkeresett hatóság nyelvén. Mindezeknek vagy hivatalos fordításoknak, vagy a megkereső Fél hites tolmácsa által készített vagy hitelesített és aláírásával, valamint hivatalos pecsétjével ellátott fordításoknak kell lenniök; további hitelesítésükre nincs szükség.
A kézbesítést igazoló vagy az ennek akadályát jelentő iratokat, a megkeresésekre készült válasziratokat és a megkeresések teljesítése folytán keletkezett iratokat, úgyszintén mindezek mellékleteit csak a megkereső Fél kérelmére és a fordítási költségek megtérítése ellenében kell fordítással ellátni.
A kézbesítésre irányuló kérelemnek tartalmaznia kell a megküldött ügyiratot kibocsátó hatóságnak, a felek nevének és perbeli állásának, a címzett lakásának és az illető ügyirat természetének megjelölését.
A megkeresésekben meg kell jelölni a kérelem tárgyát és szükség esetében röviden ismertetni kell az ügyet, úgyszintén meg kell jelölni a felek nevét, foglalkozását, lakóhelyét, telepét vagy székhelyét.
A kézbesítésre irányuló kérelmeket és a megkereséseket a megkeresett Fél törvényei szerint kell teljesíteni.
Mindazonáltal a megkereső hatóság kívánságára teljesíthetők valamely különös eljárás szerint is, föltéve, hogy ezt a megkeresett Fél törvényei nem tiltják.
Az illetékes hatóság a megkeresés teljesítése körül ugyanolyan kényszereszközöket alkalmaz, mint a saját államának hatóságaitól származó megkeresések vagy valamely érdekelt fél részéről ily irányban előterjesztett kérelem esetében.
A megkereső hatóságot, ha kívánja, értesíteni kell a kért cselekmény teljesítésének időpontjáról és helyéről, hogy az érdekelt feleknek módjuk legyen ott megjelenni.
Ha az iratot olyan eljárás szerint kell kézbesíteni, amelyet ugyanolyan kézbesítésekre a megkeresett Fél törvényei megszabbnak, akkor ennek a Félnek a hivatalos nyelvén kell azt szerkeszteni vagy ilyen nyelvű fordítással kell fölszerelni.
Ellenkező esetben a megkeresett hatóság arra szorítkozhatik, hogy a kézbesítés teljesítéseként az ügyiratot átadja a címzettnek, ha ez azt önként elfogadja.
A kézbesítés teljesítését csak akkor lehet megtagadni, ha az a Szerződő Fél, amelynek területén teljesíteni kellene, azt szuverénitására vagy biztonságára sérelmes természetűnek tartja.
A megkeresések teljesítését ezenkívül akkor is meg lehet tagadni, ha a kért cselekményre a bíróságok vagy a gyámhatóságok nem illetékesek.
A megkeresett Fél a kézbesítés vagy a megkeresés megtagadásáról a másik Felet az okok közlésével haladéktalanul értesíti.
A kézbesítés bizonyítása vagy a címzettnek keltezett és hitelesített elismervényével történik vagy pedig a megkeresett Fél hatóságának tanusítványával a kézbesítés tényéről, módjáról és időpontjáról.
Ha a kézbesítendő iratot kettős példányban küldötték meg, az elismervényt vagy tanusítványt az egyik példányra kell rávezetni vagy hozzá kell csatolni.
A kézbesítés és a megkeresések teljesítéséért semmiféle díjnak vagy bárminő költségmegtérítésnek nincsen helye. Kivételt alkotnak a megkeresett Fél által a tanuk és szakértők részére fizetett díjak, valamint azok a kiadások, amelyeket valamely különös eljárás alkalmazására irányuló kérelem okozott.
A hatóság nem tagadhatja meg a jogsegélyt abból az okból, hogy azokat a költségeket, amelyeknek megtérítése ennek a cikknek első bekezdése értelmében kötelező, valósággal nem előlegezték, kivéve azt az esetet, amidőn a belföldi állampolgároktól az ugyanilyen hivatalos eljárás céljára költségelőleget lehet követelni.
A bérmentesítés az elküldő hatóságot terheli.
Az egyik Szerződő Fél állampolgárai, akiknek lakóhelye a másik Fél területén van és akik ennek bíróságai előtt mint felperesek vagy beavatkozók lépnek fel, nem kötelezhetők semmiféle biztosítékra (cautio judicatum solvi) vagy bármi néven nevezendő letétre, sem azon az alapon, mert külföldiek, sem pedig azért, mert az országban nincsen lakóhelyük vagy tartózkodóhelyük.
Az eljárási költségek és kiadások tárgyában hozott jogerős elmarasztaló határozatok alapján, amelyeket az egyik Szerződő Fél bíróságai olyan felperes vagy beavatkozó ellen hoztak, aki a perbeli biztosíték (cautio judicatum solvi) vagy letét alól akár a 10. Cikk alapján, akár pedig annak az államnak törvénye értelmében, ahol a pert megindították, fel van mentve, a végrehajtást az Igazságügyminisztériumok útján előterjesztett kérelemre a másik Fél illetékes hatósága ingyenesen elrendeli a nélkül, hogy az országának törvényei szerint érdekelt feleket előzően meghallgatná.
Azt, hogy a határozat jogerőre emelkedett, a megkereső Fél illetékes hatósága igazolja.
A végrehajtásra irányuló kérelemhez csatolni kell az említett határozat rendelkező részét; erre a kérelemre, mellékletére, valamint az előbbi bekezdésben említett igazolásra ugyancsak alkalmazni kell a 3. Cikk rendelkezéseit.
Ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni azokra a bírósági határozatokra, amelyekkel az eljárási költségek összege utólag nyer megállapítást.
Az egyik Szerződő Fél állampolgárai a másik Fél területén a szegénységi jog kedvezményét azok szerint a szabályok szerint élvezik, amelyek ott a belföldi állampolgárokra érvényesek.
Az a Fél, aki a szegénységi jogban részesült, ezt a kedvezményt a másik Szerződő Fél bírói hatóságai előtt élvezni fogja minden olyan eljárási cselekményben is, amely az üggyel összefügg. Az ezekkel a bírósági cselekményekkel járó díjakra a 9. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
A szegénységi bizonyítványt a kérvényező rendes tartózkodóhelyének, ilyennek hiányában tényleges tartózkodóhelyének hatóságai állítják ki.
Ha a kérvényező nem tartózkodik a Szerződő Felek területén, elégséges az állama illetékes diplomáciai vagy konzuli képviselőjének igazolványa.
A szegénységi bizonyítvány kiállítására illetékes hatóság felvilágosításokat szerezhet a másik Szerződő Fél hatóságaitól a kérvényező vagyoni helyzetéről.
Annak a hatóságnak, amely a szegénységi jog iránt előterjesztett kérelem tárgyában hivatva van határozni, saját hatáskörének korlátai között fennmarad az a joga, hogy ellenőrizhesse az eléje terjesztett bizonyítványokat és felvilágosításokat.
Arra az esetre, ha a Jugoszláv Királyság csatlakoznék a polgári eljárásra vonatkozólag 1905. évi július hó 17-én Hágában kelt Egyezményhez, a Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy ez az Egyezmény - mihelyt a Jugoszláv Királysággal szemben életbe lép - helyettesíteni fogja a jelen Egyezmény 1-14. Cikkében foglalt rendelkezéseket, kivéve ezeknek a cikkeknek azokat a rendelkezéseit, amelyek a hatóságok érintkezésének megkönnyítése és a magánfelek érdekei szempontjából kedvezőbbek.
Az ingó javakra vonatkozó öröklési jogok tekintetében az örökhagyó hazai törvényei irányadók.
Abban a kérdésben, hogy mely javakat kell ingóknak tekinteni, annak a Félnek törvényei alapján kell dönteni, amelynek területén a hagyaték van.
A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy a másik Fél polgárainak ingó hagyatékát - a jelen Egyezmény 18. és 21. Cikkében megállapított kivételekkel - kölcsönösen kiszolgáltatják egymásnak abból a célból, hogy az elhúnyt államának bírósága (hatósága) a hagyaték rendezése és a rávonatkozó vitás kérdések eldöntése körül eljárhasson.
Annak a Szerződő Félnek a bírósága (hatósága), amelynek területén az ingó hagyaték van, köteles:
1. a haláleset felvételét teljesíteni, ha a saját területén a másik Félnek állampolgára meghal;
2. megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek mellőzhetetlenek a hagyatéki javak biztosítása és szabályszerű kezelése céljából, hogy értékük csökkenése vagy bárminő esetleges károsodás elkerülhető legyen;
3. az összes hagyatéki javakról szabályszerű leltárt felvétetni és - az eset körülményeihez képest - saját pecsétjét az említett javakra alkalmazni vagy azoknak biztos helyen való elhelyezését elrendelni, avagy megbízható személyt a hagyaték kezelőjéül kijelölni.
A jelen cikk 1. és 2. pontjában említett intézkedéseket az illetékes bíróságnak (hatóságnak) saját államában érvényes szabályok szerint kell foganatosítani. A másik Fél kérelmére azonban ugyancsak foganatosíthatók valamely különös eljárás szerint is, amely nem ellenkezik abban az államban hatályban levő tervényekkel, ahol az illetékes bíróság (hatóság) működik.
Ha az örökösök vagy a hagyományosok annak a Szerződő Félnek állampolgárai, amelynek területén a hagyatéki javak vannak vagy ha ők ott laknak, az illetékes bíróság (hatóság) kérelemre jogosult az összes hagyatéki javakat vagy azoknak elegendő részét mindaddig visszatartani, amíg a másik Fél illetékes bírósága ezeknek az örökösöknek vagy hagyományosoknak igényeiről jogerősen nem döntött.
Annak a Szerződő Félnek állampolgári kötelékébe tartozó vagy területén lakó hitelezők kérelmére, amelynek területén az ingó hagyaték van, az előbbi bekezdésben említett intézkedéseket ugyancsak meg kell tenni, feltéve, hogy igényeiket kellően igazolták. Ezek felett az igények felett a határozásra kizárólag annak a Félnek bíróságai illetékesek, amelynek területén az ingó hagyaték van.
Az előbbi cikk 3. és 4. bekezdésében említett intézkedések céljából legfeljebb öt havi határidőt kell kitűzni, amely alatt az említett személyek kérelmeiket a bíróságnál (hatóságnál) előterjeszthetik. Ha ilyen kérelmet ez alatt a határidő alatt nem terjesztettek elő, a hagyatéki ingóságok kiszolgáltatása nem tagadható meg.
Ezt a határidőt kitűző határozatot annak a Félnek területén, ahol az ingó hagyaték van, ennek az országnak a törvényei szerint közzé kell tenni és hitelesített másolatát a másik Félnek haladéktalanul meg kell küldeni.
Ha az egyik Szerződő Fél állampolgára a másik területén meghal, az illetékes hatóság köteles erről az elhúnyt államának diplomáciai vagy konzuli képviselőjét haladéktalanul értesíteni és a halotti bizonyítványt, valamint a halálesetfelvételi ív kellően hitelesített másolatát - mihelyt lehetséges - hozzá megküldeni.
Ha abban a helységben, ahol az ingó hagyaték van, képviselet működik, a 18. Cikk 2. pontjában említett intézkedéseket csak akkor lehet megtenni, ha a diplomáciai vagy konzuli hatóság oly időben értesült róluk, hogy módja volt közreműködni.
Egyéb esetekben haladéktalanul értesíteni kell ezt a képviselőt mindazokról az intézkedésekről, amelyek a hagyaték megőrzése és kezelése érdekében történtek és ezek az intézkedések az ő kérelmére módosíthatók vagy felfüggeszthetők, amennyiben ez annak a Félnek az állampolgáraira nézve, amelynek területén a hagyatéki javak vannak, nem jár hátránnyal.
Ha azok az örökösök, akik annak a Félnek állampolgárai, amelynek területén az ingó hagyaték van, a 19. Cikkben megállapított határidő eltelése előtt azt kérik, hogy a hagyatékra vonatkozó örökösödési eljárást ennek a Félnek a bíróságai folytassák le, az elhúnyt hazájának illetékes bírósága (hatósága) - hacsak a többi örökös nem ellenzi - köteles az eljárást annak a Félnek illetékes bírósága (hatósága) részére átengedni, amelynek területén az ingó hagyaték van.
Az előbbi cikkekben megállapított intézkedések foganatosítása után az ingó hagyatékot ki kell szolgáltatni az elhúnyt állama diplomáciai vagy konzuli képviselőjének a saját államának illetékes bíróságához (hatóságához) való eljuttatás végett.
Ezekre a kiszolgáltatott javakra szintén alkalmazni kell a kiviteli tilalom tekintetében fennálló szabályokat. Mindazonáltal a két Szerződő Fél kötelezi magát, hogy a jogosultaknak a kiviteli kérelmeit méltányos és jóindulatú elintézésben részesíti.
A Szerződő Felek bíróságaitól vagy egyes minisztériumaitól származó vagy általuk hitelesített és hivatalos pecséttel ellátott okiratok a másik Fél bíróságai vagy hatóságai előtti használatban semminemű hitelesítésre nem szorulnak.
A közjegyzők, a bírósági végrehajtók és egyéb bírósági tisztviselők által kiállított okiratokat az előbbi bekezdésben említett használásuk esetében azon állami bíróságnak kell hitelesítenie, amelyben a közjegyző vagy a tisztviselő működik.
Az egyik Szerződő Fél területén készített vagy vezetett közokiratoknak és kereskedelmi könyveknek a másik Fél bíróságai vagy hatóságai előtti használásuk esetében ugyanolyan bizonyító erejük van, mint azoknak, amelyeket ennek a Félnek területén készítettek vagy vezettek.
Valamely személy holtnaknyilvánítására kizárólag annak a Szerződő Félnek bíróságai (hatóságai) illetékesek, amelynek állampolgára volt eltűnése időpontjában.
Az ilyen tárgyú jogerős határozatok a másik Fél területén minden különös alakiság nélkül érvényesek.
A Szerződő Felek Igazságügyminisztériumai kölcsönösen küldenek egymásnak értesítéseket a saját államuk területén érvényes jogszabályokról.
Az erre irányuló kérelemnek tartalmaznia kell a közölni kívánt szabály tüzetes megjelölését vagy azt a szöveget, amelynek hitelességét bizonyítani kell.
A gyermek törvényességének megtámadására irányuló perekben annak a Szerződő Félnek a bíróságai illetékesek, amelynek állampolgára az apa.
Az ilyen tárgyú jogerős határozatok a másik Fél területén minden különös alakiság nélkül érvényesek.
A házasság semmissége, felbontása vagy az ágytól és asztaltól való elválás tárgyában a határozásra kizárólag annak a Szerződő Félnek a bíróságai illetékesek, amelynek állampolgárai a házastársak a kereset beadásakor; ha ebben az időben a házastársak állampolgársága nem ugyanaz, annak a Félnek a bíróságai illetékesek, amelynek legutóbb mindkét házastárs egyidőben állampolgára volt.
Ha a házastársak állampolgársága megváltozott, akkor olyan tényre, amely e változás előtt történt, csak akkor alapítható a házasság felbontása vagy az ágytól és asztaltól való elválás, ha az olyan jellegű, amely a házastársak utolsó közös törvényhozása szerint ok a házasság felbontására vagy az ágytól és asztaltól való elválásra.
Az ilyen tárgyú jogerős határozatok a másik Fél területén minden különös alakiság nélkül érvényesek.
Az örökbefogadás megerősítésére és a törvényesítésre annak a Szerződő Félnek a hatóságai illetékesek, amelynek állapolgára az örökbefogadó vagy a törvényesítő személy, nem pedig annak a Félnek a hatóságai, amelynek állampolgára az örökbefogadandó vagy a törvényesítendő személy.
Ha annak a Félnek a törvényei, amelynek állampolgára az örökbefogadandó személy, a beleegyezés és a szükséges jóváhagyások tekintetében az örökbefogadó hazai jogában megszabott követelményektől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak, az örökbefogadandó személy hazai joga által megállapított rendelkezéseket kell szem előtt tartani.
Az ilyen tárgyú határozatok a másik Szerződő Fél területén minden különös alakiság nélkül érvényesek.
A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy hivatalból kölcsönösen megküldik egymásnak azokat a születési, házassági és halotti anyakönyvi bejegyzéseknek, valamint a házasságon kívül született gyermekek törvényesítéséről szóló bejegyzéseknek kellően hitelesített kivonatát, amely bejegyzésekből az tűnik ki, hogy az ott megnevezett személy a másik Fél állampolgára.
Az említett születési, házassági, halotti és törvényesítési anyakönyvi bejegyzésekről szóló kivonatoknak tartalmazniok kell az anyakönyvbe bejegyzett minden lényeges adatot, és hacsak lehetséges, fel kell tüntetniök az illető személy lakóhelyét vagy születési helyét.
Ez a közlés évenkint diplomáciai úton történik.
A hatóságoknak vagy a hivataloknak az anyakönyvi kivonatok közlésére irányuló kérelmét és azoknak megküldését a két Belügyminisztérium késedelem nélkül közvetíti.
A másik Szerződő Fél területén lakó magánszemélyektől közvetlenül érkező kérelmeket a belföldi állampolgárok kérelmeivel azonos módon kell elintézni.
A kivonatokat, fordítás nélkül, mindegyik államban a szokásos alakban kell elkészíteni.
Akár hatóságok, akár magánszemélyek részéről kért kivonatokat - ha teljes kivonatot kívánnak - ugyanolyan nyelven és ugyanolyan (latin vagy cyrill) betűkkel kell elkészíteni, amilyen az eredeti szöveg.
A kivonatok hitelesítése a kibocsátó hatóság nyelvén történik és további hitelesítésükre nincs szükség.
A hivatalból közlendő, valamint a hatóságok vagy a hivatalok által kért kivonatok elkészítése és megküldése költségmentesen és mindenféle illeték nélkül történik.
A magánszemélyek által kért kivonatok csak akkor költségmentesek, ha vagyontalan egyénről van szó és ha vagyontalanságát a lakóhelye alapján illetékes elsőfokú hatóság igazolta.
Ha az egyik Szerződő Fél állampolgára ellen csődöt nyitnak, arról a csődbíróság haladéktalanul értesíti azt a Felet, amelynek állampolgára a közadós.
Ha valamely személy ellen - bármilyen állampolgár is - csődöt nyitnak és feltehető, hogy olyan hitelezők vannak, akik a másik Szerződő Fél területén laknak, a csődbíróságnak a csődnyitást a másik Félnek erre szolgáló hírlapjaiban és az ott érvényes szabályok szerint a vagyonkezelő útján közzé kell tennie.
Ha az egyik Szerződő Fél területén valamely személy ellen - bármilyen állampolgár is - csődöt nyitnak és a közadósnak a másik Fél területén ingó javai vannak, de ott lakóhelye nincs, a csődbíróság megkeresésére gondoskodni kell az említett ingó javak biztosításáról, leltározásáról és az említett bíróság részére való kiszolgáltatásáról.
Attól a naptól kezdve, amikor az ilyen megkeresés az illetékes bírósághoz megérkezik, ezekre a javakra semmiféle visszatartási-, tulajdon-, zálog- vagy bármely más dologi jogot szerezni nem lehet. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy az ingó javak kiszolgáltatásának nincs helye, ha a felsorolt jogok e nap előtt keletkeztek.
Mindazokra az intézkedésekre, amelyek az előbbi cikk értelmében kiszolgáltatás alá nem eső ingó javakra, valamint a csődtömeghez tartozó ingatlan javakra vonatkoznak, annak a Szerződő Félnek a bíróságai illetékesek, amelynek területén ezek a javak vannak.
Ha ezek a javak itt kényszereladásra kerülnek, a jogosult hitelezők kielégítése után maradt vételártöbbletet az előbbi cikk értelmében ki kell szolgáltatni a csődbíróságnak.
A két Szerződő Fél állampolgárai közé tartozó hitelezők a csődeljárásban és a kényszeregyességi eljárásban, mint hitelezők, egyenlő jogokat élveznek a belföldi állampolgárokkal.
A Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy a másik Fél irodalmi és művészeti műveire kölcsönösen alkalmazzák az irodalmi és művészeti művek védelme tárgyában 1908. évi november hó 13-án kelt módosított berni Egyezménynek, úgyszintén az ugyanazon napon kelt Pótjegyzőkönyvnek a rendelkezéseit.
A jelen egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat - mihelyt lehetséges - Budapesten ki kell cserélni.
A jelen Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélését követő három hónap mulva lép életbe és ettől a naptól számított hat éven át marad érvényben.
Ha hat hónappal az említett időszak lejárta előtt egyik Szerződő Fél sem közölte azt a szándékát, hogy az Egyezmény hatályát megszüntetni kívánja, az kötelező marad attól a naptól számított hat hónap elteltéig, amikor az egyik vagy a másik Szerződő Fél azt fel fogja mondani.
Aminek hiteléül az illető Meghatalmazottak aláírásukkal és pecsétükkel ellátták.
Kelt Belgrádban, két eredeti példányban, az ezerkilencszázhuszonkilenc évi november 11-én.
A polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag a mai napon kelt Egyezmény aláírása alkalmából az alulírott Meghatalmazottak a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
1. A két Szerződő Fél bíróságaik érintkezésének megkönnyítése végett kötelezi magát, hogy a jelen Egyezmény életbeléptetése után kölcsönösen közlik egymással elsőfokú bíróságaik jegyzékét, valamint a későbbi változásokat.
2. A 15. Cikkben említett kedvezőbb rendelkezések tekintetében a két Fél már előre megállapítja, hogy ilyeneknek kell tekinteni:
a) a 2. Cikk 1. bekezdésének a gyámsági és gondnoksági jogsegélyre,
b) a 2. Cikk 3. bekezdésének az Igazságügyminisztériumok közvetítésére;
c) a 3. Cikknek a fordítások nyelvére vonatkozó rendelkezéseit.
3. A Jugoszláv Királyi Kormány kijelenti és a Magyar Királyi Kormány tudomásul veszi, hogy a jelen Egyezmény 23. Cikkének 1. bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából a minisztériumokkal egyenlőknek kell tekinteni a következő jugoszláv hatóságokat: az Állami Tanácsot (Drzavni Savet) és a Legfőbb Ellenőrző Bíróságot (Glavna Controla).
A jelen Jegyzőkönyv hatálya és tartama ugyanolyan, mint a mai napon kötött fentemlített Egyezményé.
Aminek hiteléül az illető Meghatalmazottak a jelen Jegyzőkönyvet aláírták és azt pecsétükkel ellátták.
Kelt Belgrádban, két eredeti példányban, az ezerkilencszázhuszonkilenc évi november 11-én.”
